AZ EURÓPAI PARLAMENTI KÉPVISELŐK TÁMOGATÁSÁRA
6 / FOLYAMATOS KIHÍVÁS Ahhoz, hogy esélyünk legyen a katasztrofális éghajlatváltozás elkerülésére, Európa politikáinak, kibocsátásainak, gazdaságainak és társadalmainak észrevehetően meg kell változniuk 2014 ig. Ennek megvalósításához négy kulcsfontosságú kihívással nézünk szembe: 1. Nagyratörő és méltányos globális megállapodás létrehozása Koppenhágában; 2. Reagálás a nemzetközi kötelezettségvállalásra az Európai Uniós fellépés gyors felülvizsgálatával, a 20% os kibocsátás csökkentési célról 30% ra történő átállással; 6 / FOLYAMATOS KIHÍVÁS 3. A 2008. évi éghajlat és energiacsomag törekvéseinek teljesítése hatékony végrehajtás és felügyelet biztosításával a komitológia keretében és azon túl; és 4. A kihívások következő generációjának kezelése az alábbiakon keresztül: a meglévő szakpolitikai intézkedések erősítése, amelyek különösen a nagyobb energiahatékonyság megvalósítására irányulnak; összehangoltabb alkalmazkodási módszer; EU költségvetés újrafókuszálása; és a földhasználat változáshoz és kezeléshez társuló kibocsátások és megkötések kezelése.
HOSSZ% 'S KANYARG.S %T Mostanában sokat beszélnek a Koppenhágába vezető útról. Bár ez egy létfontosságú állomás, a valóságban azonban ennél jóval nagyobb távolságot kell utazni, és az út közel sincs olyan jól kijelölve. Az éghajlatváltozás elleni harc két alapelve a következő: minél korábban cselekszünk, annál kevesebbe kerül; és kibocsátásainkat ellenőrizni és fokozatosan csökkenteni kell a következő legalább 40 év során és lehetséges, hogy örökké. Mindehhez gyors fellépésre van szükség, amely lehetővé teszi az átállást az alacsony szénkibocsátású modellre, melynek segítségével a változás hosszabb időszak alatt jön létre. Egy globális megállapodás, amelyhez az EU 2020 ig elérendő, legalább 30% os kibocsátáscsökkentési célja társul, egyértelmű megbízás lenne az alacsony szénkibocsátású forradalom megvalósítására Európában. Amennyiben megfelelően hajtják végre, és ha az ambíciók is a komitológia keretein belül maradnak (különösen fontos egy erőteljes Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer (ETS) biztosítása), a 2008. évi éghajlat és energiacsomag tartalmazza a megoldás egy részét. A folyamatos erőfeszítések az épületek energiateljesítményéről és a termékek energiacímkézéséről szóló irányelvek szigorának javítására szintén hozzájárulnak ehhez. Mindezek ellenére azonban a kibocsátási források kezelésében és az Európai Unió alkalmazkodási módszereiben továbbra is jelentős hiányosságok vannak. A KIH1V3SOK K4VETKEZ6 GENER3CI.JA 9 EGY KIBONTAKOZ. NAPIREND Alkalmazkodás Európa nincs felkészülve a múltbeli üvegházhatású gázkibocsátások (ÜHG) következményeként várható társadalmi, gazdasági és környezeti változásokra, így a hatások csökkentésére és kezelésére irányuló képességünk jelenleg korlátozott. Eredményes alkalmazkodási intézkedések megvalósításához számos tényezőt kell újra megvizsgálni a talajgazdálkodástól, a biológiai sokféleségtől és a vízkészletektől az infrastruktúra jinanszírozásáig, a vészhelyzeti tervezésig és a földdel való gazdálkodás, beleértve a mezőgazdaságot is, támogatásáig. A 2009. évi Fehér könyv az alkalmazkodásról, állítása szerint, keretet biztosít az Európai Unió sérülékenységének csökkentésére az éghajlatváltozás hatásaival szemben. E dokumentum határozott hangsúlyt helyez a szakpolitikai tudatosság elterjesztésére más szakpolitikákon keresztül. Nem valószínű, hogy ez a megközelítés biztosítani tudná környezetünk és társadalmunk szükséges védelmét. A Fehér könyv javaslatot tartalmaz egy átfogó alkalmazkodási stratégiára 2013 tól, de a kötelezettségvállalások korlátozottnak tűnnek. Energiahatékonyság Az energiahatékonyság az éghajlatváltozással szembeni fellépés legolcsóbb formája. A 2006. évi Energiahatékonysági akcióterv becslései ellenére, miszerint Európa 2020 ig 20% os energiamegtakarítást érhetne el, az eddigi erőfeszítések korlátozottak voltak. Van egy hatékonysági cél 9% os csökkentés megvalósítására 2016 ig (a 2006/32/EK irányelv írja elő), de ez nem kötelező érvényű.
A közeljövőben jelentős lehetőségek nyílnak az Európai Unió hatékonysági erőfeszítései eredményességének javítására. Az Energiahatékonyságról szóló akcióterv felülvizsgálata már zajlik, melyhez a kapcsolódó Bizottsági Közlemény 2009 vége felé várható. Az a hír járja, hogy az akcióterv felülvizsgálata keretében a Bizottság esetleg javasolni fogja a 2020 ig megvalósítandó 20% os hatékonyságnövelés új, kötelező érvényű céllá alakítását. A hivatalos javaslatok az Akcióterv végrehajtásának következő lépéseire 2010 őszén várhatók. A svéd elnökség ösztönzése alapján voltak általánosabb jellegű viták, amelyek az ökohatékony Európára irányultak. A következő évek során bizonyára növekvő hangsúly kerül az Európai Unió piacán forgalomba hozott termékek zöldebbé tételén. Földhasználat, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és bioenergia A földhasználat kulcsfontosságú az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás szempontjából egyaránt. A föld a forrása és ugyanakkor az elnyelője is a kibocsátásoknak. Ha megfelelően kezelik, lehetőséget biztosít arra, hogy az éghajlatváltozásnak a mezőgazdaságra és a vízkészletekre gyakorolt hatásait korlátozzuk. A föld által kínált veszélyek és lehetőségek alapjában véve az általunk végzett megfelelő és szakszerű földgazdálkodástól és használattól függnek. A föld és éghajlat kapcsolatrendszere számos, a közeljövőben várható, kulcsfontosságú vitát fog át: Fenntarthatósági kritériumok kidolgozása energia előállításra felhasznált szilárd biomasszára, a bioüzemanyagok jelenlegi követelményeire építve (2010); Számviteli rendszer kidolgozása a megnövekedett európai bioüzemanyag kereslethez kapcsolódó, közvetett földhasználat változásból (ILUC) származó kibocsátásokra (2010 tavasza); Országok jutalmazása az erdők védelméért és más, olyan földgazdálkodási tevékenységért, amely hozzájárul a széntároláshoz (amely szerepel Az erdőirtásból és az erdők pusztulásából származó kibocsátások csökkentése REDD című nemzetközi szintű vitában); és A gazdálkodók támogatási módjának felülvizsgálata (a közös agrárpolitika CAP reform égisze alatt). Összehangolt vitára van tehát szükség, amelyben jigyelembe veszik a földhasználatot, az éghajlatváltozás mérséklését és az alkalmazkodást. Ennek keretében jigyelembe kell venni: az európai földhasználat és kezelés jövőjét; az európai döntések hatásait a harmadik országok földhasználatára; valamint azt, hogy hogyan lehetne a legjobban támogatni a szárazföldi szénkészletek visszatartását. Az Európai Kibocsátás kereskedelmi Rendszer (ETS) Bár az EU ETS központi szerepet játszik az Európai Unió klímapolitikájában, nem terjesztették ki minden lehetséges ágazatra a közelmúlt reformjai során, és ez nem is szükségszerűen praktikus, különösen a mezőgazdaság, a közlekedés és a hulladékkezelés területén. A hajózás azonban megfontolás tárgyát képezi. Amennyiben nem lesz megállapodás a hajózási kibocsátások nemzetközi megközelítéséről Koppenhágában, akkor várhatóan be fognak épülni az EU ETS be.
További kérdések, amelyekkel foglalkozni kell, többek között, az, hogy milyen kilátások vannak az EU ETS és más kereskedelmi rendszerek nemzetközi összekapcsolására, biztosítva azt, hogy ez oly módon történik, hogy az Európai Uniós megközelítés szigorából nem kell engedni. Viták zajlottak arról is, hogy az EU ETS t az ágazatok mentén feldarabolnák a jövőben, ami lehetővé tenné az erőteljesebb árképzési jelzéseket ott, ahol a verseny korlátozottabb, például a villamosenergia ágazatban. Az energiaellátás szénmentesítése Végül is nincs egyértelmű terv Európa villamosenergia ágazatának szénmentesítésére, annak ellenére, hogy irányelvet fogadtak el, amely mutatja az utat a szénmegkötés és tárolás felé (CCS). Az Egyesült Királyságra elkészített értékelések szerint, ahhoz, hogy 2050 re teljesüljön a 80% os kibocsátáscsökkentés hazai célja, a villamosenergia ágazatot szinte teljes mértékben szénmentesíteni kell 2030 ig. A következő öt év során várhatóan növekedni fog az Európai Unióra nehezedő nyomás, hogy az EU ETS kiegészítéseként fogadjon el új mechanizmusokat. Ha a szén ára továbbra is alacsony és változékony lesz, az kevéssé ösztönzi az újítást és kibocsátáscsökkentést. A jelenleg vita tárgyát képező kulcsfontosságú eszköz az új erőművekre vonatkozó CO 2 kibocsátási teljesítmény szabvány. Ennek célja az, hogy megakadályozzák újabb karbonintenzív erőművek építését Európában. Alacsony szénkibocsátású jövő jinanszírozása Európában Az, ahogyan az Európai Uniós jinanszírozás elosztása jelenleg történik, nem felel meg sem alacsony szénkibocsátású gazdaságok megvalósítása jövőképének Európában, sem a gyors átalakítás szükségességének. Az éghajlatváltozás elleni tevékenységekre rendelkezésre álló jinanszírozás nem tükrözi az éghajlatváltozás fontosságát az Európai Unió napirendjében, és nem elegendő a kibocsátáscsökkentéshez szükséges hatékonysági megtakarítások, technológiai újítások és alacsony szénkibocsátású infrastruktúra (pl. az intelligens hálózatok) megvalósításához. Továbbá a jelenlegi EU támogatások nem eléggé éghajlat biztosak, és potenciálisan a környezetben kárt okozó projekteket is támogathatnak. A Bizottság által jelenleg végzett Európai Uniós költségvetés felülvizsgálata egyedülálló lehetőséget kínál a jinanszírozás átrendezésére úgy, hogy teljesülhessenek a jelenlegi és jövőbeli igények. A Bizottság várhatóan 2009. október végén teszi közé a költségvetési reformról szóló Fehér könyvet, bár vannak olyan spekulációk, miszerint a közzététel dátuma csúszhat.
A koppenhágai tárgyalás fordulópont lehet és kell, hogy legyen világunk történelmében... Az európai parlamenti képviselőknek fel kell emelkedniük a kihíváshoz. Európa a zöld fejlesztés globális vezetője lehet. Parlamenti képviselőinek a bajnokainak és nagyköveteinek kell lenniük. Spyros Kouvelis, PK
www.ieep.eu/briefingsonclimate Design: Aloof Design