Ta r ta l o m j e g y z é k Eredeti közlemények Pethes Ákos: Válogatott mûkorcsolyázók kineszt é zi a i p a r a m é t e r e i j o b b a k-e a h a s o n l ó é l e t ko r ú kontroll csoportnál? Le l o v i c s Zs u z s a: Cu ko r b e t e g s p o r t o l ó k dietoterápiájának elmélete és gyakorlata Sz a b ó Gy ö r g y: g o t, g p t, g g t, m c v és c d t érték ek vá ltoz á s a d o p p i n g o l ó és n e m d o p p i n g o l ó s p o r t o l ó k vérszérum m i n tá i b a n Fórum ho z z á s z ól á s Já kó Pé ter: Sa j át felelôség va g y korl átl an felelôtlenség? Ko l l át h Gy ö r g y: Sp o r t egészségügy és versenyzôi önrendelkezés Be s z á m o l ó k Be s z á m o l ó a z Atlé tik a és s p o r t o r v o s l á s va l a min t a Vízi s p o r t o k és s p o r t o r v o s l á s továbbképzô konferenciákról Fa r k a s An n a: Be s z á m o l ó a XXV. Gy e r m e k - munkaélettani Szimpózium 2009. évi Franciaországban megrendezett ülésérôl 51. é v f o lya m 1. s z á m (2010/1)
Ta r ta l o m j e g y z é k / Content s MST hírek Dobos József: Saluti Lectorem!.................................................. 5 Dobos József: Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2009. évi közgyûlésérôl és Dalmady emlékülésrôl....................................................... 6 Szponzorált közlemény / Sponsored paper Porta S., Gell H., Pichlkastner K., Cichocki G., Desch W., Schappacher W., Korisek G., Grieshofer P., Stelbrink U.: Direct correlation between Mg++ changes and awarded scores in military steeplechase (HIB)........................................ 7 Eredeti közlemények / Original papers Pethes Ákos, Kiss Rita M.: Válogatott mûkorcsolyázók kinesztéziai paraméterei jobbak-e a hasonló életkorú kontroll csoportnál? / ANGOL CIM................................ 11 Lelovics Zsuzsanna, Vági Zsolt, Jákó Péter: Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elmélete és gyakorlata / Theory and practice of nutrition of athletes with diabetes...17 Szabó György, Szabó Gergely, Emil Fraenkel, Környei László, Bajnóczky István, Jegesy Andrea, Huszár András, Lengyel Gabriella, Prof. Fehér János: GOT, GPT, GGT, MCV és CDT értékek változása doppingoló és nem doppingoló sportolók vérszérum mintáiban...22 Fórum / Forum Jákó Péter: Saját felelôség, vagy korlátlan felelôség?...26 Kolláth György: Sport egészségügy és versenyzôi önrendelkezés...29 Sportorvoslás Malomsoki Jenô: Régebben Kutató Osztály is volt a Sportkórházban......30 Beszámolók Pavlik Attila, Dobos József: Beszámoló az Atlétika és sportorvoslás valamint a Vízi sportok és sportorvoslás továbbképzô konferenciákról...33 Farkas Anna: XXV. Gyermek munkaélettani Szimpózium (International Symposium of Pediatric Work Physiology) 2009. évi Franciaországban megrendezett ülésérôl............... 36 Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 3
Impresszum Szerkesztôbizottság elnöke / Chairman of Editorial Board Berkes István Felelôs szerkesztô / Editor in Chief Dobos József Szerkesztôbizottság / Editorial Board Farkas Anna Halasi Tamás Hidas Péter Jákó Péter Martos Éva Mikulán Rita Pavlik Attila Pavlik Gábor Pucsok József Radák Zsolt Tanácsadó testület / Advisory Board Norbert Bachl (Ausztria / Austria) Frenkl Róbert (Magyarország / Hungary) Daniel Fritschy (Svájc / Switzerland) Dusan Hamar (Szlovákia / Slovakia) Tihanyi József (Magyarország / Hungary) Jerzy Widuchowski (Lengyelország / Poland) HU ISSN 0209-682 x Kiadja a Magyar Sportorvos Társaság 1123 Budapest Alkotás út 48. Kiadásért felel: Berkes István Design, nyomdai elôkészítés: Krea-Fitt Kft. Nyomdai munka: Mackensen Kft. 4 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
s a l u t i l e c t o r e m Saluti lectorem! A tavalyi, jubileumi év után elkezdjük a Sportorvosi Szemle következô, remélhetôleg szintén 50 éves szakaszát. Nagy örömömre szolgált, hogy a két, Szemle 50 éves fennállását ünneplô különkiadásunk igen kedvezô fogadtatásban részesült. Számos telefonos, SMS-ben illetve e-mailben küldött valamint szóbeli elismerést kapott a Szerkesztôség a jubileumi számokért. Ez a visszajelzés nem meglepô módon fôleg az idôsebb kolléganôk és kollégák részérôl érkezett, akik aktív részesei, formálói voltak az elmúlt évtizedek sportorvosságának. A fiatalabbak talán nem olvasták a 2009/2 szám Saluti lectorem -t, ahol vállaltam, hogy szaklapunk régi számainak lapozgatása közben szerényebbé váltam. Felelôs szerkesztôként remélem, hogy a 2009. évi Nemessúridíj odaítélésénél a kedves Olvasók a szavazólapok kitöltése során a reprint cikkeket sem felejtik el, hiszen igen értékes és gondolatébresztô írásokat olvashattunk. Gondolok akár azokra is nem csak magyar szerzô(k) tollából származókra!, melyekben a szûk szakmai tanulmányokon túl a sportorvoslás szakmai és társadalmi presztízsét, a sportolókkal és edzôikkel, sportvezetôkkel való együttmûködés akadályait, buktatóit, az adott pillanatban válságosnak tartott helyzetét elemzik. Ugyanakkor a fenti nehézségek korábbi megléte (és késôbbi leküzdése) adhat okot némi optimizmusra is. Jelenleg a mindennapi munkával kapcsolatos nehézségek mellett egyéb komoly problémákkal is meg kell küzdeni a sportorvos társadalomnak többek között az utánpótlás hiánya, infrastruktúra színvonala bizonyos tekintetekben nem hogy nem tudja követni a fejlôdést, de az 5 10 évvel korábbi szintet sem éri el, az élsportolókat körülvevô jószándékú okoskodók valamint önreklámozó sarlatánok, (negatív) szenzációt keresô, alkalmanként kreáló bulvármédiumok, esetenként megalapozatlan, túlzott elvárások. Amennyiben 20 30 éve is nehéznek, kritikusnak ítélték elôdeink, idôsebb kollégáink a helyzetet, de a sportorvoslás úrrá lett a nehézségeken, túlélte a krízishelyzeteket, bízzunk abban (ÉS TEGYÜNK ÉRTE!), hogy ez most is sikerülni fog. A nehézségek nem kímélik a Szemlét sem. A Társaság nehéz anyagi helyzete miatt fennáll a veszély, hogy rákényszerülünk egy összevont szám kiadására. A Társaság vezetôségének erôfeszítései révén valószínûleg sikerül forrásokat biztosítani idén is 4 szám megjelentetésére, de ez jelenleg még nem biztos. Ugyanakkor kedvezô fejlemény, hogy mostanában valamivel több közlemény vár megjelenésre, ismét kopogtatnak munkáikkal a külföldi szerzôk. Megkerülhetetlen kérdés, hogy a lap alkalmanként miért jelenik meg komoly idôbeni csúszásokkal. Nem tagadva ebben a kérdésben bizonyos mértékig a magam felelôsségét sem, sajnos egyes, megígért idôpontokkal és a naptárral tisztában nem levô szerzôk kiszolgáltatottá tesznek valamint az elôbb említett probléma miatt igen fontos reklámozók is alkalmanként csak komoly késéssel biztosítják az anyagot. Ezen lehetôségeimhez képest feltétlenül változtatni kívánok. Az idei tervekben szerepel, hogy (kellô anyagi háttér megléte vagy szponzor felbukkanása esetén) az elsô 30 év tartalomjegyzékét szupplementumként megjelentetjük. Ismét köszönöm a Szerzôk valamint Apor Péter, Jákó Péter és Haász Péter támogatását. Kérem a tagokat, hogy a hazai sportorvoslás színvonalának emelése érdekében tudásukat, tapasztalataikat osszák meg, tegyék mások számára is ismertté közlemény, tanulmány formájában vagy kommentálják a már megjelent írásokat, erôsítsék meg vagy vitatkozzanak a szerzôk megállapításaival, szóljanak hozzá a Fórumhoz. Dobos József fôszerkesztô Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 5
m s t Beszámoló a Magyar Sportorvos Társaság 2009. évi közgyûlésérôl és Dalmady emlékülésrôl 2009 december 17.-én a Testnevelési Egyetem Aulájában tartotta az MST 2009 évi közgyûlését. A közgyûlés elején megemlékeztünk Csépe Imre és Juan Carlos Crespo körünkbôl távozó tagtársainkról majd Berkes István megtartotta elnöki beszámolóját, amit a közgyûlés egyhangúlag elfogadott. Ezt követôen hangzott el a 2009. évi pénzügyi beszámoló és 2010. évi költségvetési tervezet. A beszámolót a Felügyelô bizottság elfogadásra javasolta és a közgyûlés 1 tartózkodással el is fogadta. A 2010. évi költségvetési tervezet ismertetése során a pénztáros jelezte, hogy a tagdíjfizetési morál javulása ellenére a Társaság pénzügyi helyzete nem megnyugtató. Ennek oka az, hogy 2009-ben az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumtól a korábbiaktól kisebb támogatás érkezett, a 2007 2008 évekre szerzôdés szerint biztosított 2.000.000,- forintnak csak a fele jelent meg a Társaság számláján, azaz a bevételek jelentôsen csökkentek, ugyanakkor az ÁFA törvény változása miatt a kiadások nôttek. Ezek összesen kb. 2.000.000,- Ft-al csökkentették a Társaság vagyonát. A pénztáros kiemelte és megköszönte a MOB stabil, kiszámítható támogatását. Ezt követôen került sor a Dalmady emlékülésre. Ennek elsô részében az MST díjait adták át. Az olvasók a Sportorvosi Szemle 2008. évi közleményei közül a szavazatok 36 %-val a Év közleménye/referátuma Nemessuri Mihály díjat a második számban megjelent A krónikus betegségek kezelése edzéssel címû áttekintô közleménynek ítélték, így a díjat Apor Péter nyerte. 25 %-ot és ezzel második helyet ért el a 2008/3 számban közölt Szomatizációs tünetképzés pszichodinamikus háttere ifjúsági sportolók esetében címû tanulmány. Szerzôje Budavári Ágota. Harmadik a szavazatok 15 %-ával a 2008/2 számban megjelent Injuries in elite cable-wakeboarding címû közlemény lett, melynek szerzôi Pánics Gergely és Berkes István voltak. Az MST Emléklapját dr. Varga Lehel és dr. Tállay András nyerték el. A Sportorvoslásért Emléklapot dr. Papp Erzsébetnek, Csinády Emléklapot dr. Lénárt Ágotának ítélte a Jelölô Bizottság. A Társaság legmagasabb kitüntetését, a Dalmady Emlékérmet, dr. Ékes Erzsébet nyerte el. Az ünnepséget Dr. Ékes Erzsébet Teljesítménydiagnosztika és élettani vonatkozásai a sportorvosi gyakorlatban címû Dalmady emlékelôadása zárta. Az elnöki beszámolót következô számunkban tervezzük közölni. A Fiatal Orvosok Pályázatának eredménye: Az elsô díjat Udvardy Anna PhD hallgató (SE) nyerte el az Edzettség, edzhetôség genetikai háttere c. pályamûvével. Második helyezést ért el Dr. Pucsok József Márton A fizikai terhelés hatása a szteroid hormonokra, különös tekintettel a dehidro-epiandroszteron profiljára, mûködésére c. munkájával. 6 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
s z p o n z o r á l t k ö z l e m é n y Direct correlation between Mg++ changes and awarded scores in military steeplechase (HIB). S. Porta 1,2, H. Gell 3, K. Pichlkastner 3, G.Cichocki 3, W. Desch4, W. Schappacher 4, G. Korisek 5, P. Grieshofer6. U. Stelbrink 1 1 Institute of Applied Stress Research, Bad Radkersburg, Austria 2 Institute of Pathophysiology, Medical University, Graz, Austria 3 Theresianische Militärakademie, Wiener Neustadt 4 Institute of Mathematics and scientific computing,karl Franzens University, Graz, Austria 5 Rehabilitation Clinique of the AUVA, Tobelbad, Austria 6 Rehabilitation Clinique Judendorf Strassengel, Austria A magnézium szint változás és elért teljesítmény közötti összefüggés katonai akadályfutóknál. 14 személynél vérbôl határozták meg a laktát és magnézium szintet 3-5 perces terhelés (katonai akadályfutás) elôtt és után. Arra a következtetésre jutottak, hogy a magnézium szint nem csak a laktát szinttel változott nagyon szoros összefüggésben, hanem az elért futóteljesítménnyel és az akadálypályán elért pontszámmal is. A magnézium szintjének legkisebb változásával rendelkezô személyeknek volt a legnagyobb esélyük a legalacsonyabb futóidô és legnagyobb pontszám elérésére. A magnézium szint szembetûnô emelkedése vagy csökkenése nagymértékben függ a gyakorlat elvégzéséhez szükséges erôkifejtéstôl. A laktát és magnézium kölcsönhatásairól szóló adatok összegyûjtése során arra a következtetésre jutottak, hogy lehetséges alacsony pontszám elérése nagy erôkifejtéssel és alacsony pontszám elérése alacsony erôkifejtéssel. Másfelôl úgy tûnik, hogy azoknak a személyeknek, akiknek alacsony a magnézium alapszintje, nagyobb az esélyük az alacsony pontszám melletti aránytalanul magas laktát szint emelkedésre, ez típusos az alacsony pontszámúaknál. Kulcsszavak: Mg++ változás, akadályfutás teljesítménye, laktát-mg++ fordulópont Lactate and Mg++ were determined from the blood of 14 probands before and after an exhausting military steeplechase of about 3-5 minutes duration. It turned out, that Mg++ changes not only correlated with lactate changes in a highly significant manner, but also with the running times and the awarded scores in a polynomial curve, so, that subjects with the smallest deviation of blood Mg++ had the highest chances of scoring high with shortest running times. Outstanding Mg++ increase or decrease during this exhaustive exercise seems to depend largely upon the effort needed to overcome the distance. By pooling information about lactate- and Mg++ interaction it became also possible to discern low scorers with high efforts and low scorers with low effort. Moreover, subjects with low Mg++ basal levels seemed to have higher chances of disproportionately high lactate increases, typical for low scorers. Keywords: Mg++ changes, steeplechase scores, polynomial correlation, lactate Mg++ turning point Introduction The direction of changes of blood magnesium after exercise has been discussed unequivocally. Increases as well as decreases in Mg++ have been described, whereby exercise duration, intensity and basal Mg values seemed to be involved (3,4,5,6). We tried to participate in the endeavour of clearing up at least a small part of Mg dynamics by using the model of a highly intensive, short term exercise. Comparison of Mg++ and lactate changes after the exhausting experience of a military steeplechase should provide information about Mg++ behaviour during uncommonly high efforts. The common denominator of a short term, extremely exhaustive exercise should as we thought grant a well standardized ground for studying Mg++ behaviour as far as possibly removed from personal idiosyncrasies. Material and Methods About 100 microliters of capillary blood of 14 officer trainees of the Austrian Army have been analyzed for ionized magnesium and lactate before and after a military steeplechase using a CCX analyzer (NOVA Biomedical) and CSA (Clinical Stress Assessment) software by PLK, Judendorf Strassengel, Austria, (1,2,10)). The running time (roughly between 3 and 5 minutes) was recorded and accordingly points Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 7
out of a score between 50 and 100 (best score) were awarded. Calculations of delta values (values before exercise minus values after exercise), averages, standard errors of means (SEM) and linear correlations with regression coefficients were software immanent, polynomial correlations have been calculated using Excel spreadsheets. All participants volunteered after being carefully informed about aim and risks of the study according to the Helsinki Charter. fig. 1. Abscissa: Testing time (before or after exercise) / Ordinate: lactate in mm/l / Dark top of columns: standard error of means (SEM) Results 1. Average lactate values(fig. 1.) Not unexpectedly, a considerable increase in lactate after steeplechase was evident. 2. Average values of ionized magnesium (fig. 2.) On the other hand, no significant difference in Mg++ group averages evolved. 3. Nevertheless, individual changes in Mg++ within the group were considerable (fig. 3.): 4. Changes in Mg++ (delta values) and changes in lactate (delta values) did show a highly significant positive linear correlation (p<0, 01). This means that in our case lactate increases beyond 11mM/l correspond with Mg++ increase, lactate increases below 11 mm/l correspond with Mg++ decreases in the blood of our test persons (fig.4). 5. No correlation existed between lactate changes and running times or scores awarded: (Linear correlation between running times and lactate changes: p>0,01; linear correlation between scores awarded and lactate changes: p> 0,1) 6. However, a highly significant polynomial correlation (p<0,01) existed between the scores awarded and Mg++ changes (delta values). This means, that the greatest changes in Mg++, either positive or negative, are generally associated with the lowest score (fig. 5.). 7. Polynomial correlations with Mg+++ changes and running fig. 2. Abscissa: Testing time (before or after exercise) / Ordinate: ionized Mg in mm/l / Dark top of columns: standard error of means (SEM) fig. 3. Abscissa: Testing time (before or after exercise) / Ordinate: ionized Mg in mm/l / Black lines: individual Mg++ changes by exercise fig. 4. Abscissa: Mg++ changes (delta values: Mg++ before exercise minus Mg++ after exercise) / Ordinate: Lactate changes (delta values: lactate before exercise minus lactate after exercise) 8 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
fig. 5. Abscissa: Mg++ changes (delta values) / Ordinate: scores awarded times were of similar significance (p<< 0,05). 8. A highly significant linear, positive correlation (p<0,01) evolves, if one compares Mg++ basal values with lactate changes, meaning that those subjects with the lowest basal Mg++ values tend to have the highest lactate increase due to the steeplechase. Discussion A test in military steeplechase is one of the standard workloads in NCO and CO training. Rather pronounced efforts, which led to an average lactate increase from about 2 to about 14 mm/l had to be made by the participants to cope with the difficulties of the course within 3 to 5 minutes. Both, the exceptionally high energy demand and the short time of the performance led to high lactate increase (4). Although individual Mg++ changes were rather pronounced, no corresponding average Mg++ increase or decrease was visible because Mg++ changes often pointed in opposite directions. This individual behaviour of the Mg++ changes however correlates highly significantly with lactate changes. Higher lactate increases beyond 11 mm/l correspond with Mg++ increase, lactate changes below that value corresponds with Mg++ decrease in blood. That lactate changes do not correlate with both awarded scores and running time is not surprising, since it is common knowledge that subjects with better fitness may score higher with less lactate increase than less well trained subjects with higher lactate increase (3). But unexpectedly, Mg++ changes did correlate with awarded scores and running times as well highly significantly in a polynomial curve of the 2nd order. Since changes in blood Mg++ are to be considered as subtractions of Mg++ influx from tissue and Mg++ redistribution (5) by clearance from the blood, people with the best balanced Mg++ in- and efflux show nearly zero deviation. And it is exactly this group that was shown to have the best chances for highest scores and shortest running times. Moreover, the supposed unpredictability of positive or negative Mg++ changes, at least during short term exercise with high energy turnover, may be qualified by the existence of this polynomial correlation between both scores and running times and the Mg++ changes in question. Distinctly increased Mg++ blood concentrations therefore, went along with the high lactate increases beyond 11 mm/l, mostly in participants with low scores. Similarly low scores and long running times went together with pronounced decreases in Mg++ along with comparatively low lactate increases otherwise seen in high scorers, but then with hardly any Mg++ changes. Thus, a typical combination of lactate and the obviously quicker Mg changes is characteristic not only for high- or low scorers, but also provides more information about the reason for low scoring, when one combines the information of fig.4 and fig.5: High Mg++ increase is mostly associated with pronounced lactate increase and pronounced Mg++ decrease with a relatively small lactate increase for this demanding kind of exercise. All the high lactate increases therefore are on the side of Mg++ increase and vice versa. Moderate lactate increase, along with moderate Mg++ change seem to characterize the reaction of a well trained subject. One is tempted to deduce, that in our short and demanding exercise the mark of an average delta value of 11mM/l of lactate may be the turning point between a preponderance of Mg++ clearance from the blood during the first stages of the exercise and a consecutively increased Mg++ influx into the blood, overcoming the clearance rate, because of considerably increased demand upon muscular tissue. This turning point should be demonstrable by a polynomial curve, which indeed it has been. It furthermore may even serve as a kind of standardization mark, beyond which additional lactate increase does correspond less and less with additional effectiveness. A possible practical application of the combined information of fig.4 and fig.5 could be i.a. an objectivation of subjective adjudications of a subjects` effort and success. Hitherto, mostly increases of Mg++ blood concentrations during short term exercise have been advocated (4,6), while Mg++ decrease has been mainly associated with longer lasting workloads (7) Biphasic Mg++ changes, at least during short term exercises have not been described up to now. The problem of the unpredictable direction of Mg++ change may therefore be perhaps more generally approached by an algorithm consisting of effort, exercise duration (both together could be characterized as exercise dose) and basal Mg++ values, partly discussed by Westmoreland et al.(8,9), perhaps even by multiple correlation analysis (11). Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 9
The doubtless interesting question, whether pre exercise values could give a hint about the individual coping capability with the exercise is with the limited statistical material on hand to be discussed with caution: Although some high scorers did show low Mg++ basal values along with comparatively low lactate increase, a highly significant correlation between low Mg++ basal levels and uncommonly high lactate increase (characteristic for low scorers) exists all the same, with a rather high R2 of 0,37. The possibility of low scoring therefore seems to be much higher in subjects with low basal Mg++ values. In summary, it turned out that: 1. Blood Mg++ does rise or fall individually even during short exercise, correlating quantitatively with lactate changes. 2. While there was no correlation between lactate increase and success (e.g. running time) the smallest Mg++ changes correlate significantly with the best running times. Correspondingly, low scorers were prominent in the groups showing high Mg++ and lactate changes. 3. Subjects with low Mg++ pre exercise levels have a higher probability of exceptional lactate increase during exercise, typical for low scorers. 4. Well trained subjects with a higher probability of scoring high are characterized by both moderate lactate increase and moderate Mg++ changes. References 1. Porta S, Temmel W, Gifford T, Rand J, Westmoreland D, Sima, A, Pfannhauser W, Bacher H. Human field experiments about the interrelationship of magnesium, electrolyte and blood gas changes proportional to the intensity of accumulated workload a diagnostic approach. Magn-Bull. 1999. 21: 61 69. 2. Wurzinger S., Bratu M., Wonisch W., Wintersteiger R., Halwachs- Baumann G., Porta S. Interdependency of the oxidizability of lipoproteins and peroxidase activity with base excess, HCO3, ph, and magnesium in human venous and capillary blood. Life Sciences, 2006; 78:1754 1759. 3. Franz KB, Ruddel H, Todd GL, Dorheim TA, Buell JC, Eliot RS. Physiological changes during a marathon, with special reference to magnesium. J Am Coll Nutr. 1985. 4: 187 194. 4. Deuster PA, Dolev E, Kyle SB, Anderson RA, Schoomaker EB. Magnesium homeostasis during high-intensity anaerobic exercise in men. J Appl Physiol. 1987. 62(2): 545 550. 5. MH Hsu, JM Wang, MS Lee, CP Lee, FC Cheng, MT Lin, SM Cheng, Changes in serum concentrations in trained and untrained subjects after exercise, J biomed Lab Sci 2007 Vol 19 No1 pp 25 29 6. Bohl CH and Volpe SL: Mg and exercise. Crit.Rev.Food Sci Nutr. 2002; 42(6): 533-63 Nielsen FH, Lukaski HC: Update in the relationship between Mg and exercise Mg Res. Mg low impairs exerc perform. 2006; 19(3):180 89 7. Laires MJ and Alves F: Changes in plasma, erythrocyte, and urinary magnesium with prolonged swimming exercise. Magn. Res 1991; 4:119 22 8. Westmoreland D, Porta S, Leitner G, Knapp M, Spencer K, Merback J, Leitner T. The effect of magnesium supplementation on exerciseinduced plasma magnesium shifts and lactic acid accumulation in female youths. Trace Elem Elec. 2004a; 21: 95 98. 9. Westmoreland D, Orland U, Porta S. The diurnal rhythm of plasma magnesium and its probable influence on the execise-induced plasma magnesium shift. Trace Elem Elec. 2004b; 21: 185 189. 10. Bahadori B.,, Korisek G., Bratu M. M.,,Porta S., Gasser R., Trace Elem Elec, 2008,25: 143 146. Blood Mg+++ and K+ changes in male and female probands before and after workload. 11. Desch,W., Schappacher, W., Schappacher, G., Wintersteiger, R., Ecker,m., Köhler,U., Korisek,g., Porta,S. An attempt to quantify the influence of some IC parameters upon the levels of ionized Mg in blood.trace Elem Elec 26; 2/2009 89 94 Author: Sepp Porta, PhD Institute of Pathophysiology, Centre for Molecular Medicine Medical University of Graz Heinrichstrasse 31a, 8010 Graz, Austria Phone: +43 /(0)316 380 4291 Fax: +43 /(0)316 380 9640 Email: stresscenter@netway.a 10 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
e r e d e t i k ö z l e m é n y Válogatott mûkorcsolyázók kinesztéziai paraméterei jobbak-e a hasonló életkorú kontroll csoportnál? Pethes Ákos 1, Kiss Rita M. 2 1 Budai Irgalmasrendi Kórház Kht Ortopédiai Osztály, 2 Budapesti Mûszaki Egyetem Hidak és Szerkezetek Tanszék közleménye A gyerekkor óta rendszeresen, naponta több órát egyensúlyozási képességet, más szóval dinamikus stabilitást fejlesztô gyakorlatok végzésével töltô válogatott sportolók járásvizsgálata sportélettani szempontból fontos. Nem foglalkozott eddig még tanulmány válogatott korcsolyázók, vagy hasonló fokozott egyensúlyi képességet igénylô sportág sportolóinak járás paramétereinek vizsgálatával. Kutatásunk célja, hogy összehasonlítsuk a válogatott mûkorcsolyázók és a hasonló életkorú kontroll csoport dinamikus stabilitását jellemzô paramétereket, és a lépések megismétlésének pontosságát, vagyis a lépések fluktuációját. A kutatásba 19 rendszeresen nemzetközi versenyen induló válogatott mûkorcsolyázót és 19 hasonló életkorú és nemû egészséges kontroll személyt vontunk be. Az ultrahang-alapú ZEBRIS CMS- 10 mérômûszerrel határoztuk meg a kijelölt anatómiai pontok térbeli koordinátáját mozgó és stabil lapon (PosturoMed) történô helyben járás közben, amelyekbôl számítottuk a térdízület egy pontjának mozgását, valamint a medenceöv és vállöv mozgást jellemzô rotációt és billenést. Ezekbôl az értékekbôl számítottuk minden egyes személy összes járásciklusából az adott személyre jellemzô átlagot, szórást és variációs tényezôt, majd ezekbôl csoport átlagot és szórást képeztünk. A nemzetközi szinten rendszeresen versenyzô korcsolyázók dinamikus stabilitását jellemzô értékei nem a várt módon és mértékben múlták felül a hasonló életkorú kontrollcsoport értékeit. Korcsolyázók oldalirányú kilengése gondoljunk a vékony korcsolyapengén való csúszás közben bemutatott nehéz technikai elemekre szignifikánsan kisebb járás közben, mozgó plató esetében mindkét oldalon (domináns oldalon p=0,02, nem domináns oldalon p=0,04), fix platón csak domináns oldalon (p=0,03). A sportolók térdeinek vertikális mozgásait (fix platón pdom =0,03 és pnemdom =0,03, mozgó platón csak pnemdom =0,04) tekintve a lépéseket kevésbé pontosan ismételték meg: kisebb mozgásamplitudó mellett is nagyobb variációt mutattak a járásban. A medencerotációt és billenést illetôen szignifikáns különbséget nem találtunk. A vállmozgásokat vizsgálva csak a kontroll csoportnál mutattunk ki szignifikáns eltérést (p=0,047) a rögzített és a mozgó plató között a vállbillenésnél. A mozgó platón járáskor a vállrotáció mindkét vizsgált csoportban csaknem a felére csökkent (p=0,03). The examination of gait parameters of those top athletes who spend hours everyday with training to develop balance, or in other words dynamic stability is important from the aspect of sportphysiology. So far no study has studied the gait parameters of top figure skaters or athletes with similar sport activity demanding such a high measure of balance. The aim of our study is to compare the parameters describing dynamic stability and the variability of the gait, i.e. the fluctuation of the strides. 19 professional top figure skaters and 19 asymptomatic people with age-matched were selected for our study. The coordinates of the identical anatomical points were examined by a Zebris CMS 10 ultrasound-based measuring system, connected to a Zebris PosturoMed device with fixed and a moving examining plate. From the collected data the standard deviation and variance of all gait cycles for each subject were calculated, and from these numbers group means and deviations were calculated. Our results suggest that the gait parameters related to dynamic stability show unexpected differences between figure skaters competing on the international level regularly and the age-matched control group. The lateral sway of skaters knees think of the difficult technical elements performed during sliding on the thin blade is significantly smaller during walking in case of mobile plate on both sides (dominant side p=0,02, non-dominant side p=0,04) while in case of rigid plate it is only on the dominant side (p=0,03). The gait cycles when repeated were less alike in case of the vertical movements of the athletes knees: they showed greater variance in movements with lesser amplitude (on rigid plate: pdom =0,03 and pnondom =0,03, on fixed plate only nondominant side (p=0,04). No significant differences were found when pelvis rotation and tilting was measured. It was only in the control group where a significant difference was found between the fixed and mobile plate reflecting shoulder tilting (p=0,047). Walking on mobile plate the shoulder rotation decreased almost by half in both groups (p=0,03). Kulcsszavak: mozgásanalízis, járás, kinesztézia Keywords: Motion analysis, Gait, Kinaesthaesia Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 11
Bevezetés A járás az egyik legtöbbet gyakorolt motoros funkció, ezért nem meglepô, hogy a járáshoz kapcsolódó biomechanikai mérések nagyon alacsony variációt mutatnak (pl. a variációs koefficiens ~3%) (1,2). A járás közbeni dinamikus stabilitás egy olyan képesség, amelyre szükség van a biztonságos helyváltoztatáshoz. A dinamikus stabilitásra következtethetünk a járás közbeni kinematikai paraméterek variációjából, vagyis a lépések megismétlésének pontosságából. A stabilitás egyfajta olyan képességként definiálható, amely a kinematikus zavarok megléte és kontroll mechanizmusok hiányosságai ellenére fenntartja a funkcionális mozgást (3). A kinematikus variáció és a stabilitás különbözô fogalmak. A stabilitás becslésére egyes tanulmányokban távolság- és idôjellemzôk variációját alkalmazták. A variációt jellemezhetjük a szórással vagy a variációs tényezôvel (szórás és az átlag százalékos hányadosa). Régebben figyelmen kívül hagyták a lépésrôl-lépésre történô fluktuációt és csak a lépések átlagát, a tipikus lépést vették figyelembe (4). Gyakran feltételezik, hogy a távolság- idôjellemzôk megnôtt variációja csökkent stabilitást jelent, pedig ez kissé más, mint a stabilitás. Ésszerû feltételezni, hogy minden lépésciklus hasonlít a többire. A meglevô variáció, a mechanikai zavaró tényezôknek (pl. a talaj egyenetlenségei) és a kontroll mechanizmusok hibáinak köszönhetô. Ezek a zavaró tényezôk idôvel legyengülnek az idegi és vázizom rendszer kontroll mechanizmusai révén, amelyek a stabil járási mechanizmus fenntartásáért felelôsek. A stabilitásra a kinematikai variáció idôfüggô növekedésébôl vagy csökkenésébôl is következtethetünk (3). Dingwell és mtsai. kimutatták, hogy szabadon választott járássebességnél a legalacsonyabb a távolság és idô jellemzôk variációja, de gyorsabb és lassabb járástempó mellett is nô, mégpedig négyzetesen (5), azaz bizonyos szempontból ilyenkor a legstabilabb a járás (6). Az emberi járás stabilitása a térbeli variabilitás elemzésébôl megbecsülhetô. (3) Az irodalmi adatok bizonyították, hogy idôsebb, degeneratív mozgásszervi károsodással rendelkezô vagy neurológiai deficittel rendelkezô betegek járása bizonytalanabb, a lépések ritmusa, a járás sebessége, a mozgást leíró jellemzôk szórása, variációs tényezôje szignifikánsán különbözik az egészséges populációtól. Például idôs felnôttek elesésének valószínûségét jelzô biomechanikai marker lehet a lépések kinematikájának variációja, vagyis a járás közben vizsgált kinematikai paraméterek nagyobb variációja esetén gyakrabban esik el a vizsgált személy (7-9). A fenti módszerek azonban csak a szabad járás vagy futószalagon való járás közben elemezték a járás variációját, és ebbôl következtettek a dinamikus stabilitásra. A dinamikus stabilitás sok gyakorlással fejleszthetô is, illetve bizonyos sportágakban a legeredményesebb versenyzôknél elengedhetetlen, hogy ez a képesség az átlagtól lényegesen kedvezôbb legyen. Ennek eldöntéséhez azonban nem elegendô a hagyományos vizsgálati eljárás, hanem ezt ki lehet egészíteni a több kompenzációt igénylô mozgó lapon történô járással is. Ezért a vizsgálatainkat nemcsak rögzített, hanem mozgó lapon is elvégeztük. Kiss és mtsai. [10,11] kidolgoztak egy komplex mérési módszert, amely lehetôvé teszi a járás legfontosabb biomechanikai paramétereinek meghatározását mozgó és stabil lapon történô helyben járás közben. E módszerrel vizsgáltuk feltételezésünk szerint kiváló képességû, professzionális mûkorcsolyázók járási paramétereit. A kapott eredményeket öszszehasonlítottunk hasonló életkorú kontrollcsoport eredményeivel. Kutatásunkban célul tûztük ki annak kimutatását, 1) hogyan befolyásolja az alsó végtag kinematikai paramétereit (térd, a vállöv és a medenceöv mozgásai) az éveken át rendszeresen végzett mûkorcsolyázás, 2) hogyan befolyásolja a folyamatos tréning a dinamikus stabilitást, amit a mozgó lapon történô járással modellezünk, 3) a folyamatos tréning hogyan hat a távolság és szögjellegû paraméterek variációjára. Anyag és módszer Vizsgált személyek 19 felnôtt és junior korú (átlag életkor:21,15±5,24 éves, átlag testtömeg: 61,10± 9,62kg, átlag testmagasság: 170,89± 8,1 cm) rendszeresen nemzetközi versenyeken résztvevô válogatott mûkorcsolyázót és 19 hasonló életkorú és nemû kontroll személyt (átlag életkor: 23±5,90 éves, átlag testtömeg: 61,71±12,97 kg, átlag testmagasság: 174,14±10,03 cm) vizsgáltunk. A vizsgált személyek mind tünetmentesek voltak, neurológiai vagy ortopédiai betegségben nem szenvedtek. A vizsgálatba személyes ismeretség alapján felkéréssel válogattuk be az alanyokat, a mérés megkezdése elôtt tájékoztatva ôket, hogy a vizsgálat önkéntes és a vizsgálatból semmilyen elônyük vagy hátrányuk nem származik. Mérési módszer A járás paramétereinek meghatározásához szükséges térbeli koordinátáit és az azokból számolt távolság- és szögjellegû jellemzôket 1. ábra Zebris Posturomed minden irányban azonos erôvel, rugókkal biztosított mozgó plató 12 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján található CMS-10 kereskedelmi forgalomban kapható ultrahang-alapú mérôrendszerrel és a hozzátartozó, felhasználók által bôvíthetô, Zebris WinPosture mérést vezérlô programmal határoztuk meg. A helyben járás Zebris Posturomed rendszeren történt, amelynek a lényege, hogy a merev lapot (járófelületet) nyolc különbözô irányú, de minden irányban azonos erôsségû rugóval függesztjük a merev keretre (1. ábra). Ez lehetôséget biztosít arra, hogy a helyben járás stabil (elmozdulás mentes) és mozgó lapon történjen (1. ábra). A járás sebessége lényegesen befolyásolja a járás biomechanikai paramétereit (10,11). A jellemzôk csak akkor hasonlíthatóak össze, ha a járás sebessége azonos, vagy közel azonos (10,11), és a vizsgálatok ugyanolyan pontosságú mérôrendszerrel történnek. A járás sebességének standardizálását metronóm segítségével végeztük, a vizsgált személyek 60/ perc lépésszámmal jártak a stabil és a mozgó lapon. A mérési program a vizsgált anatómiai pontokra helyezett érzékelô térbeli helyzetét határozza meg, a vételi frekvencia 100 Hz. A módszer részletes leírása megtalálható a (12,13) -ben. Az alsó végtag tesztje 2. ábra Az alsó végtag teszteléséhez használt anatómiai pontok 1. tuberositas tibiae l.d., 2. tuberositas tibiae l.s. során a térd mozgásait a tuberositas tibiae mozgásaival jellemezzük. A vállöv-medence öv tesztje során, a vállöv és a medenceöv mozgását a spina iliaca anterior superior, valamint a vállövön az acromion scapulae térbeli helyzetébôl számoljuk. Mindhárom anatómiai pont jól meghatározható és a bôrön keresztül kitapintható (2-3. ábra). A jeladókat a csontos anatómiai helyek felett levô bôrre helyezzük mindkét oldalán ragadó ragasztócsíkkal. A bôrmozgás az eredményeket nem befolyásolja, a mérések reprodukálhatóak (14). 3. ábra A vállöv és medenceöv teszteléséhez használt anatómiai pontok 1. spina iliaca anterior superior l.d., 2. spina iliaca anterior superior l.s., 3. acromion scapulae l.d., 4. acromion scapulae l.s. A vizsgált anatómiai pontok térbeli koordinátáiból a következô kinematikai paramétereket számítottuk [12,13]: a térdízületi mozgástartomány a medenceöv rotációjának mozgástartománya a medence billenésének mozgástartománya a vállöv rotációjának mozgástartománya a vállöv billenésének mozgástartománya Statisztikai elemzés Minden vizsgált személynél a felvett összes mozgásciklusok mérési eredményeibôl számolt kinematikai jellemzôinek átlagát, szórását, variációs tényezôjét számoltuk és késôbb ezeket az adatokat dolgoztuk fel. A variációs tényezôt a szórás és az átlag százalékos arányaként definiáljuk. Az adott csoporthoz tartozó egyének értékeibôl ismét átlagot, szórást határoztunk meg, és a különbözô csoportok biomechanikai jellemzôinek feldolgozása és statisztikai elemzése MS Excel Analysis Tool Pak program segítségével történt. A szórások azonosságát F-próbával ellenôriztük, az azonos paraméterek átlaga közötti különbség szignifikancia szintjét szimmetrikus kritikus tartomány alkalmazásával, kétmintás t-próbával határoztuk meg. Két csoport öszszehasonlításánál a szimultán többszörös összehasonlítást végeztünk variánselemzéssel (ANOVA). Az eredmények statisztikailag szignifikánsan különbözôek, ha p <0.05. Eredmények A jobb áttekinthetôségért a mozgást jellemzô kinematikai paramétereket táblázatokban foglaltuk össze (1 3. táblázat). A kapott eredményeket elemezve a normál járásnál szignifikáns különbség mutatkozik a normalizált szórásban mind a rögzített, mind a mozgó platón a horizontális síkú x tengellyel leírt oldalra elmozdulások esetében a sportolók és a kontroll csoport között. Mindkét platótípuson a hivatásos sportolók sokkal keskenyebb nyomtávon jártak, azaz a térdmozgás x irányú komponensének átlaga kisebb volt, de a különbség csak a mozgó platón volt szignifikáns (p=0,02 a domináns oldalon, p=0,04 a nem domináns oldalon). A domináns oldal szórása (p=0,04) és normalizált szórása (p=0,007) is kisebb volt. A rögzített platón csak a normalizált szórás volt szignifikánsan kisebb a domináns oldalon (p=0,03). A kontroll csoport oldalra való kilengéssel jobban próbálja segíteni a helyben járást fôleg a bizonytalanabb mozgó platón. Érdekes, hogy a kontroll csoportnál mind rögzített, mind mozgó platónál a domináns oldalon nagyobb a kompenzációs oldalra lengés, de az Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 13
eltérés nem szignifikáns, a sportolóknál ilyenfajta oldalkülönbséget nem észleltünk. A kontroll csoportnál mozgó platón a nem domináns oldalon szignifikánsan nagyobb kitérés jelentkezett a rögzített platóval összehasonlítva (p=0,02). Ugyanakkor a mozgás megismétlésének pontosságával fordítottan arányos variációs tényezô sportolóknál mindkét plató típusnál a domináns oldalon szignifikánsan magasabb a kontroll csoporthoz képest (p fix =0,03, p mozgó =0,007), tehát a sportolók járás közben különösen mozgó platón oldalirányban kevésbé ismétlik a korábbi lépéseiket. A horizontális síkban az elôrehátramozgást az y tengelyen történô változás írja le. Ezzel a mozgással a térd flexió-extenzió modellezhetô. Itt a legnagyobb a kitérés abszolút értékében és a mozgás megismétlésének pontosságában szignifikáns eltérés a vizsgált csoportok között nem igazolódott. A vertikális síkban történô elmozdulást a z tengelyen történô változás mutatja. Ebben a síkban is a mozgás megismétlése, vagyis a variációs tényezô szignifikánsabb alacsonyabb, tehát az ismétlés pontosabb a kontrollcsoportnál, fix platónál mindkét oldalon (domináns: p=0,03, nem domináns: p=0,03), mozgó platónál csak a nem domináns oldalon (p=0,04). A kontroll csoportban a domináns oldal mozgástartománya szignifikánsan nagyobb a nem domináns oldalhoz képest mindkét platótípuson (fix plató: p=0,04, mozgó plató: p=0,01), ugyanilyen oldalkülönbség a sportolóknál nincs. Tehát a nem sportolók némi meglepetésre nagyobb mozgás amplitudó mellett - mely szignifikánsan a domináns oldalnak köszönhetô -, is alacsonyabb variációs értékeket mutatnak, vagyis a vertikális irányú mozgások megismétlése pontosabb. A kontroll csoportban a szórás és a variációs tényezô szignifikánsan nagyobb a domináns oldalon a mozgó platón a rögzített platóhoz képest (p=0,04). Ugyanez a különbség a nem domináns oldalon vagy a sportolóknál nem jelentkezik. A kompenzációs mozgást legjobban a medence és a vállöve billenése, rotációja jellemzi. A medenceöv billenése és rotációjának mozgástartományában szignifikáns különbséget kimutatni nem tudtunk a két csoport között. A vállmozgásokat vizsgálva szintén nem volt különbség a hivatásos korcsolyázók és a kontroll csoport között. A mozgó platón helyben járás közben a rögzített platóhoz képest a vállrotáció szignifikánsan csaknem felére csökkent mindkét vizsgált csoportban (p=0,003, p=0,003), ugyanez igaz a szórás értékeire is (p sportoló =0,008, p kontroll =0,003). A vállbillenés átlag értékében (p=0,047) és a variációs tényezôjében (p=0,01) azonban csak a kontrollcsoportnál volt szignifikáns különbség a kétféle platótípus között, mégpedig a vállbillenés nagysága szignifikánsan csökkent, variációja meg nôtt, sportolóknál pont fordítva, de nem szignifikáns mértékben. Megbeszélés A dinamikus érzékelés, azaz a mozgó testrészek egymáshoz való viszonyának érzékelése, a mozgás megismétlésének pontossága a kinesztézis, míg a propriocepció a nyugalmi testhelyzetben a testrészek egymáshoz való viszonyának érzékelése. Bizonyos sportágakban a sporttevékenységhez jól fejlett propriocepció és kinesztézis szükséges. Egyes sportágakban ezeknek kiemelt jelentôsége van, pl. tornagyakorlatok során igen fontos, hogy a tornász tisztában legyen az egyes testrészeinek helyzetével, hogy megfelelô, rövid idô alatt jól be tudja fejezni az egyes nehéz elemeket. Hasonló sportág a mûkorcsolyázás is, ahol a különbözô bonyolult mozdulatokat, ugrásokat, forgásokat a választott zene ütemére kell hibátlanul végrehajtani a jégen, vékony pengén egyensúlyozva. Hausdorff (1,7,8 ) hívta fel a figyelmet, hogy általában a járás vizsgálatánál csak a lépések során mért paraméterek átlagát, az ún. 1. táblázat Térdmozgás fix és mozgó platón történô járás esetén (csoport átlag±szórás) 14 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
tipikus lépést vizsgálták. Nem fordítottak különösebb figyelmet az egyes lépések közötti fluktuációra, variációra. A korábban zavaró tényezônek tekintett lépésrôl-lépésre történô fluktuáció és ennek változásának vizsgálata hasznos lehet a járás fiziológiájának megértésében, a kortól függô és patológiai elváltozások kvantifikálásában. A központi idegrendszer érettsége és annak különbözô betegségei (pl. Parkinson, Alzheimer), a kardiovaszkuláris állapot, a szívritmus, vizuális és akusztikus ingerek (pl. metronóm), az alsó végtagi ízületek artrózisa, izomerô befolyásolják a járás fluktuációját. Például idôsebb, gyakrabban elesô betegek távolság és idô paramétereinek variációja szignifikánsabb nagyobb, mint a fiatalabbaké (4). Kang és Dingwell (15,16) megfigyelték, hogy fiatal felnôttek lépései lassabb járási sebességnél variábilisabbak, azaz a távolság és idô paraméterek variációja nô. A fentiek miatt tartottuk fontosnak, hogy a kinesztézis vizsgálatánál ne csak a tipikus lépés jellemzôit vizsgáljuk, kineszteziológiai paraméterei nem a várt módon és mértékben mutattak eltérést a hasonló életkorú kontrollcsoport értékeihez képest. Sportág specifikus képességként értékelendô, hogy a korcsolyázók oldalirányú kilengése gondoljunk a vékony korcsolyapengén való csúszás közben bemutatott nehéz technikai elemekre szignifikánsan kisebb járás közben, különösen mozgó plató esetében. Ezenkívül bizonytalan talajon való járás közben a korcsolyázóknak a növekedett vállöv mozgások, és azok megnövekedett variációja segíti a lépések pontosabb megismétlését. A térdízület horizontális és vertikális síkban történô mozgásának variációja a kontroll csoport szignifikánsan alacsonyabb, vagyis a kontroll csoport egymást követô lépései jobban hasonlítanak egymásra, szignifikánsan pontosabbak. Ennek vélhetô oka az, hogy a sportolók esetében a metronómmal beállított járássebesség lassabb volt, mint a preferált választott, kényelmes sebességük. 2. táblázat Medencemozgás fix és mozgó platón történô járás esetén (csoport átlag±szórás) hanem a járást jellemzô paraméterek variációját is. A tipikus lépés távolság jellegû paramétereinél (térdízület mozgása) összehasonlításánál jól látható (1. táblázat), hogy a két csoport között szignifikáns különbség mozgó platón történô járáskor az oldalirányú térdízületi mozgásban van. Ennek magyarázata az, hogy a bizonytalan talajon való mozgás esetén is a korcsolyázóknak a minimális oldalirányú kilengést kell biztosítaniuk. A járás variációját leíró paraméterek esetén (szórás és variációs tényezô) már szignifikáns különbséget találunk a fix platón történô járáskor a térdízület oldalirányú és a függôleges irányú mozgásaiban (1. táblázat). Ez azonban a vártnak a fordítottja, mert mind a szórás, mind a variációs tényezô értéke kontroll csoport esetén a kisebb. Ennek vélhetô magyarázata, hogy a sportolók esetében a járás sebessége lassabb volt, mint a szabadon választott járás sebessége. Kang és Dingwell szerint ebben az esetben a járás távolság-idô paramétereinek variációja növekszik (15,16). Heiderscheit 2000-ben leírta (17), hogy szemben a távolság-idô paraméterek variációjának járásstabilitással történô fordított arányos összefüggésével az ízületi szögek kinematikai értékeinek magasabb variációja nagyobb járásstabilitásra utal. Az ízületi szögek kinematikai értékei az alsó végtagi ízületi mozgások flexibilitására utalnak, ami lehetôséget biztosít a folyamatos korrekcióra, koordinációra, vagyis a végtagi mozgásokat lépésrôl-lépésre való megismétléséhez (17, 18). A sportolók esetében vállöv mozgása és annak variációja a mozgón platón való járáskor szignifikánsan nagyobb, mint a fix platón való járáskor (2. táblázat). Ez azt mutatja, hogy a sportolók esetén, a bizonytalan talajon való járáskor az egyensúlyozási mechanizmus beindul, a járás stabilitása nô. A kapott eredmények azt is mutatják, hogy a stabilizálás a vállöv szerepe nô meg a kompenzációban, ami már a sportág specifikusságot is jól mutatja. Vélhetôen a kontrollcsoporthoz képest növekedett vállöv mozgásával és annak növekedett variációjával tudják biztosítani a csökkent oldalirányú térdízületi mozgást. Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi szinten rendszeresen versenyzô korcsolyázók Köszönetnyilvánítás A kutatást a T-49471 tematikus OTKA pályázat támogatja. Irodalom 1. Hausdorff J.M., Purdon P.L., Peng C.K., Ladin Z., Wei J.Y., Goldberger A.L.: Fractal dynamics of human gait: stability of long-range correlations in stride interval fluctuation. J. Appl Physiol. 1996 May, 80 (5):1448-57. 2 Winter D.A.: Biomechanical motor patterns in normal walking. J. Mot. Behav. 1983 Dec., 15 (4): 302-30. Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 15
3 England S.A., Granata K. P.: The influence of gait speed on local dynamic stability of walking. Gait&Posture. 2007 Feb, 25 (2) 172-178. 4 Hausdorff J. M.: Gait dynamics, fractals and falls: Finding meaning in the stride-to-stride fluctuations of human walking. Human Movement Science. 2007 Aug, 26 (4): 555-589. 5 J. B. Dingwell, L. C. Marin: Kinematic variability and local dynamic stability of upper body motions when walking at different speeds. J. Biomech 2006, 39 (3): 444-452 6 K. Jordan, J.H. Challis, K. M. Newell: Walking speed influences on gait cycle variability. Gait& Posture. 2007 June, 26 (1) 128-134. 7 Hausdorff J. M., Edelberg H. K., Mitchell S.L., Goldberger A.L., Wei J.Y.: Increased gait unsteadiness in community-dwelling elderly fallers. Arch Phys Med Rehabil. 1997, 78:278-283. 8 Hausdorff J. M., Rios D. A, Edelberg H. K.: Gait variability and fall risk in community-living older adults: A 1-year prospective study Phys Med Rehabil. 2001, 82: 1050 1056. 9 Maki B.E.: Gait changes in older adults: Predictors of falls of indicators of fear? J Am Geriatr Soc. 1997; 45:313-20. 10 G.Möckel, C.Perka, K.Labs, G.Duda: The influence of walking speed on kinetic and kinematic parameters in patients with osteoarthritis of the hip using force-instrumented treadmill and standarised gait speeds. Arch Ortop Trauma Surg. 2003, 123: 278-282. 11 Bejek Z, Paroczai R, Illyes A, Kiss RM.: The influence of walking speed on gait parameters in healthy people and in patients with osteoarthritis. Knee Surg. Sports Traumatol. Arthrosc. 2006 Jul; 14 (7): 612-622. 12 R.M. Kiss: A propriocepció és a kinesztézis vizsgálata In L.Kocsis, R.M. Kiss & Á. Illyés editors. Mozgásszervek biomechanikája (Budapest: Terc Kiadó), 2006, 204-214. 13 R. M Kiss, Measuring of Proprioception and kinaesthesia. Proceedings of the third Hungarian Conference on Bomechanics (Budapest, 2008. július 4-5) pp. 119-126. 14 Bejek Z., Paróczai R., Illyés Á.: Arthrosisos betegek járásának biomechanikai paraméterei a járás sebességének függvényében. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet 2006, 49(4): 349-359. 15 Kang H.G., Dingwell J.B.: A Direct Comparison of Local Dynamic Stability During Standing and Walking. Exp Brain Res. 2006; 172:35 48 16 Kang H.G., Dingwell J.B.: Separating the Effects of Age and Speed on Gait Variability During Treadmill Walking. Gait& Posture. 2008; 27:572 577. 17 Heiderscheit B.C., Movement variability as a clinical measure for locomotion. J Appl Biomech 2000, 419 427. 18 Beauchet O., Allali G., Berrut G., Dubost V.: Is low lower-limb kinematic variability always an index of stability? (Letter to Editor) Gait& Posture. 2007 July, 26 (2): 327-328. Author: Pethes Ákos Budai Irgalmasrendi Kórház Kht Ortopédiai Osztály 16 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
e r e d e t i k ö z l e m é n y Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elmélete és gyakorlata Lelovics Zsuzsanna 1 ; Vági Zsolt 2 ; Jákó Péter 3 1 Egészséges Magyarországért Egyesület, Budapest; 2 Nemzetközi Táplálkozáskutató Intézet; 3 Országos Sportegészségügyi Intézet, Budapest A cukorbetegek számára ugyanúgy vannak a sportnak jótékony hatásai, mint az egészséges populáció körében. A cukorbeteg sportolók kivételes feladatot és kihívást jelentenek a kezelô teamnek és a sportolónak egyaránt, figyelembe véve gyógyszeres, valamint diétás kezelésüket, oktatásukat és a testmozgásra vonatkozó javaslatokat. A cukorbetegek rendszeres fizikai aktivitásának elônyös voltát szinte mindenki evidenciaként kezeli, miközben a cukorbeteg (él)sportolók megosztják a szakembereket. A cukorbeteg sportolók teljesítménye általában gyengébb, mint a nem cukorbetegeké, de vannak világklasszis cukorbeteg sportolók, akik teljesítményükkel szeretnék igazolni, hogy ez az állítás kétségbe vonható, sôt, egyenesen cáfolható. Az élsport kizárólag megfelelôen oktatott, jól együttmûködô beteggel képzelhetô el. A dolgozat a cukorbeteg sportolók dietoterápiájának elméletét és gyakorlatát foglalja össze. Theory and practice of nutrition of athletes with diabetes. In the same way diabetics are the benefits of sport as a healthy population of people. Diabetic athletes are an exceptional job and challenge to the management team and the athlete as well, taking into account medical and dietary treatment, education and physical activity recommendations. A regular physical activity is clearly treating diabetes beneficial for people with diabetes, while the diabetic athletes share of professionals. The athletes performance is generally lower in diabetics than in non-diabetic patients, but there are some world class athletes have diabetes, those who want to demonstrate their performance, that this claim is in doubt, indeed, even can be disproved. The professional sport is imagined just with an excellent teaching, patient co-operating. The essay is summarized of the athletes nutrition diabetes therapy, theory and practice. Kulcsszavak: diabetes mellitus, sportolók, dietoterápia, fizikai aktivitás Keywords: Diabetes Mellitus, Elite Athletes Nutrition, Diet Therapy, Physical Activity and Exercise Bevezetés A cukorbeteg sportolók kivételes feladatot és kihívást jelentenek a kezelô teamnek és a sportolónak egyaránt, figyelembe véve gyógyszeres, valamint diétás kezelésüket, oktatásukat és a testmozgásra vonatkozó javaslatokat. A cukorbetegek rendszeres fizikai aktivitásának elônyös voltát szinte mindenki evidenciaként kezeli, miközben a cukorbeteg (él) sportolók megosztják a szakembereket. Szakirodalmi áttekintô dolgozatunkban sportoló alatt azt a személyt értjük, aki rendszeresen mérséklet-intenzív fizikai aktivitást végez, és akinél ennek mértéke eléri azt a szintet, hogy az edzések/edzettség hatására a szénhidrát-anyagcsere egyensúlyi állapotot elôsegítse, illetve jobb anyagcserehelyzetet eredményezzen. Egy metaanalízis keretében 14 klinikai vizsgálat összesen 377 résztvevô eredményeit összegezve arra a megállapításra jutottak, hogy naponta 3-4 km-t gyaloglás megfelelô és elegendô lenne rendszeresen végzett fizikai aktivitásként ennek a szintnek az eléréséhez (1). Ez természetesen szinte összehasonlíthatatlan pl. Matthias Steiner osztrák származású német olimpiai bajnok súlyemelô eredményével, illetve az azt feltételezô edzésmunkával. Steiner a 2008-as Pekingi Olimpiai Játékokon nyert aranyérmet súlyemelésben szupernehézsúlyban (105 kg), aki akkor nyolc éve szenvedett IDDM-ben. Az aerob sportágat ûzôk közül pedig említhetjük Kris Freeman sízôt, akit úgy tartanak számon, mint az elsô cukorbeteg (szintén 1-es típusú DM) atlétát, aki embert próbáló, tökéletes állóképességet követelô sportágban versenyzett a 2010-es Vancouveri Téli Olimpián. A cukorbetegség a krónikus hiperglikémia állapota, amely abszolút inzulinhiány, csökkent inzulinérzékenység vagy a kettô kombinációjának következménye. A cukorbetegség lehet 1-es típusú, ilyenkor nincs endogén inzulintermelés, vagy 2-es típusú, ilyenkor a sejtek inzulinérzékenysége nem megfelelô és nincs fiziológiás kompenzáció. Áttekintésünk elsôsorban a testmozgásra adott fiziológiás választ vizsgálja mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegségben, és így a megfelelô táplálék- és folyadékbevitelt, az orvosi elôírásokat, a szûrôvizsgálatokat, a következményeket, valamint a komplikációk megelôzésének lehetôségeit a cukorbeteg sportolók körében. Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 17
A fiziológiás glükoneogenezis fizikai aktivitás hatására A vegetatív idegrendszer és számos hormon, mint az inzulin, a glukagon és adrenalin összetett hatásának következtében nyugalmi állapotban a glükózszint szûk határok között mozog. A mozgás elindítja a máj glükóz termelését, ami felülszabályozott és az izmok több glükózt vesznek fel a vérbôl, valamint több endogén glikogént használnak fel. A nem észteresített zsírsavak szintén segítenek a munkát végzô izmok tápanyagellátásának növelésében. Az inzulintermelés alulszabályozott annak érdekében, hogy elkerüljük a hipoglikémiát a glükóztermelés gátlása és a szövetek emelkedett glükózfelvétele miatt. Mozgás után a glikogénraktárak kimerülnek, az inzulin hatását gátló hormon serkenti a májban a glukoneogenezist. Késôbb a következményes hiperglikémiának és az izmok glükóz ürítésének köszönhetôen normál állapotban az inzulintermelés nô (2, 3). Sportolás 1-es típusú diabetes mellitussal Az 1-es típusú cukorbetegségben nincs inzulintermelés a hasnyálmirigy sejtek pusztulása miatt, melyek fiziológiás esetben ellátják ezt a feladatot. Megközelítôleg fiziológiás inzulinkoncentrációra van szüksége az 1-es típusú cukorbetegeknek, melyet exogén inzulinbevitellel lehet elérni. Intenzívebb mozgás, illetve edzés közben relatív hiper- vagy hipoglikémia léphet fel. Ha túl sok az inzulin, hipoglikémia jelentkezik a mozgás alatt vagy után, a hepatikus glukoneogenezis gátlása és a megemelkedett glükózfelvételen keresztül, a glükóz-transzporter- 4-típusú receptor serkentése miatt a mozgásra adott válaszként inzulin és kalcium szabadul fel a szarkoplazmatikus retikulumból (4, 5). Inzulinhiány esetén a relatív hiperglikémia és hiperlipidémia ketózishoz és kómához vezethet. Ha a mozgást megelôzôen viszonylagos hiperglikémia és kóma áll fenn, a mozgás tovább ront a helyzeten a kortizol- és glükagonszint növelésével és a következésképpen nem észteresített zsírsav termelésével (5). Edzés közben az intenzitás növelésével a hipoglikémiára adott normál válaszreakciók elfedettek (6). A reggel végzett testmozgás (és a mozgást megelôzô alkoholfogyasztás) növeli a hipoglikémia tüneti gátlásának valószínûségét a testmozgás alatt. A sportolás után fellépô hipoglikémia és a késleltetett hipoglikémia a mozgás után csak késôbb és leggyakrabban alvás alatt jelentkezik (3). A szignifikánsan emelkedett szubjektív fáradtság érzet hátterében ez az éjszakai glikémia állhat (7). A hiperglikémia fôként dehidrációval együtt jelentkezve gyorsan diabetikus ketoacidózishoz vezethet a már vázolt folyamatok eredményeképpen. A mozgás közbeni hiperglikémia szintén a szövetek túlzott glükolizációjához vezethet. Így a többszervi elégtelenség rizikóját növeli (8, 9). Emiatt fontos, hogy edzés közben a vércukorszintet ellenôrzés alatt tartsuk. Általánosan elfogadott, hogy az 1-es típusú cukorbetegek nem végezhetnek testmozgást a lehetséges komplikációk miatt, ha a vércukorszint az 5,5 mmol/l alatti és 10 mmol/l feletti tartományba esik (3). Megfelelôen kell alakítaniuk az inzulin-, folyadék- és táplálékbevitelüket az egyéni válaszreakció, az idôtartam, az intenzitás és az edzéskörülmények maximális figyelembevételével. Az 1-es típusú cukorbetegek rendszeres vércukorszint-mérése elengedhetetlen, fôként edzés kezdetén. Többféle étrend ajánlható attól függôen, hogy inzulinpumpát, kis dózisú hosszú hatású inzulint vagy gyorshatású inzulin analógokat alkalmaz a cukorbeteg. Amíg a beteg rendszeresen méri vércukorszintjét, és jól tájékozott, a hiperglikémiás és hipoglikémiás epizódok elkerülhetôk (10). A táplálkozás tudatosítása testmozgás elôtt, alatt és után különösképp fontos 1-es típusú cukorbetegeknél. Szükséges, hogy legalább 50%-ban alacsony glikémiás indexû szénhidrátot tartalmazó ételt fogyasszon az edzés megkezdése elôtt legalább 2 órával. Edzés alatt a szénhidrátbevitel fontos a hipoglikémia elkerülése érdekében. Edzés után, különösen alvás elôtt szintén fontos a szénhidrát bevitelének növelése és az elôírt inzulin mennyiségének csökkentése, hogy fenntartsuk a normoglikémiás állapotot és elkerüljük az edzés utáni és a késleltetett hipoglikémiát (11). Általánosan elfogadott, hogy legalább 60 perccel edzés megkezdése elôtt szükséges az inzulin beadása, így a vércukorszint stabil marad. A fehérjebevitel szintén fontos a cukorbeteg sportolóknál, ennek érdekében 0,6 1,2 g/ttkg/nap fehérje felvétele szükséges. A telített zsírsavbevitel legfeljebb 40 g/nap mennyiség legyen mind az 1-es, mind pedig a 2-es típusú cukorbetegeknél függetlenül attól, hogy sportolnak-e vagy sem (3, 8, 11). A bevitt folyadék mennyisége szintén lényeges tényezô: a normális homeosztázis fenntartása, valamint a testmozgás lehetséges kedvezôtlen hatásainak elkerülése érdekében az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek körében egyaránt (11). A 2-es típusú cukorbetegek rendszeres sportolása A 2-es típusú cukorbetegek edzésre adott válaszreakciója eltérô, köszönhetôen a relatív inzulin rezisztenciának, ami ennek az állapotnak a legfôbb ismérve. A 2-es típusú cukorbetegek általában 35 évnél idôsebbek, és erôs összefüggés mutatható ki az elhízás, a fizikai aktivitás és családi kórtörténet között (3). Ellentétben az 1-es típusú cukorbetegekkel, itt a mozgás a betegség lefolyását vissza tudja fordítani a testtömeg csökkenésével és rendszeres fizikai aktivitással (8, 12). A 2-es típusú cukorbetegségben a testmozgás önmagában súlyos hipoglikémiát vagy hiperglikémiát okoz, ahogy az egyén megpróbálja átvészelni a hiperglikémiás, hiperinzulinémiás állapotot a csökkent inzulinérzékenységgel a májban és a vázizom szövetekben. Edzés alatt és néhány nappal utána a 2-es típusú cukorbeteg sportoló elér egy élettanilag sokkal jobb állapotot, 18 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle
melyben a perifériás szövetek inzulinérzékenysége nô, ami valószínûleg a GLUT-4 transzporter felülszabályozásának köszönhetô (12, 13). A testmozgás azért is fontos, hogy megôrizzük az izomtömeget, és lehetôleg csökkentsük az elhízás mértékét, vagy annak kialakulásának kockázatát. Legalább 4,5 kg zsírszövet csökkenéssel megelôzhetô a rejtett cukorbetegség és magas vérnyomás kifejlôdése (14). Néhány gyógyszer, mint például a szulfanilureák szedése összefüggést mutat a hipoglikémia megjelenésével megnövekedett aktivitás esetén (15). A metformin szedése összefügg az intenzív mozgás végzése közben létrejövô tejsavas acidózissal (16). Ezen hatóanyagok használatát szorosan kell ellenôrizni a 2-es típusú cukorbeteg sportolóknál. Cukorbeteg sportolók dietoterápiájának gyakorlata Sportolás során IDDM-ben és NIDDM-ben is az alapvetô feladat, hogy a beteg megôrizze optimális vércukor-értékeit, elkerülje mind a hiper- mind a hipoglikémiát. Ez utóbbi a jól karbantartott cukorbeteg sportolók körében is gyakrabban alakul ki. 1-es típusú cukorbeteg sportolók szoros kapcsolata elengedhetetlen a kezelô személyzetükkel. A sportolás megkezdése csak jó kezelt állapotban javallt. Követelmény, hogy a beteg megfelelôen tudja mérni a vércukorszintjét, a diurnális ingadozásnak megfelelôen egy viszonylagos normoglikémia álljon fenn (5,5 10,0 mmol/l), és a ketontestek szérumszintje normális legyen. Az edzés optimális körülmények között célszerû étkezés után legalább egy órával megkezdeni, hiszen a postprandiális vércukor-emelkedés ekkor a legnagyobb. Nem célszerû elkezdeni az edzés gyors hatású inzulin beadása után sem. Ha a beteg edzés elôtti és közbeni vércukorszintje 5,5 mmol/l feletti, a beadott inzulin már elérte hatásgörbéjének csúcsát, és az edzés közepes intenzitáson, maximum fél órán át tart, akkor nem szükséges kiegészítô szénhidrátpótlást végezni. Amenynyiben a vércukorszint már az edzés kezdésekor a határérték alatt van, és az edzés tovább tart mint fél óra, valamint hatásfoka is nagyobb, akkor az edzés megkezdése elôtt 10 15 g nagy keményítôtartalmú szénhidrát fogyasztása javasolt. További 10 15 g-os adagok vihetôk be az edzés alatt is. Az edzés után akkor kell csak folytatni a szénhidrátpótlást, ha a betegnek hipoglikémiája van. Ha az edzés közepes vagy annál nagyobb intenzitású, és egy óránál tovább tart, akkor az aktuális vércukorszinttôl függetlenül, edzés elôtt, és edzésóránként 3 alkalommal 20 g szénhidrát-kiegészítés javallt. Ez szintén abbahagyható az edzés utáni normoglikémia esetében, ha az adott inzulin már kifejtette hatását, és várhatóan nem csökkenti erélyesen tovább a vércukorszintet. A pótolt szénhidrátok fajtájára merev szabályok nincsenek. Figyelembe kell venni az egyéni toleranciát, és az edzés minôségét, azonban edzés elôtt és után célszerû lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasztani a vércukorszint stabilizálása végett, edzés közben pedig a nagyobb egyszerûcukor-tartalmú élelmiszereket a gyors hatásgörbéjük miatt. Ilyen esetekben a maltodextrintartalmú sportélelmiszerek is javasoltak. 2-es típusú cukorbetegek sportolására szigorú szabályok nincsenek, a fent leírt általános kívánalmakon kívül hangsúlyozandó a gyakori vércukorszintmérés, ami hipoglikémia esetén 20 g szénhidráttal korrigálandó. Mindkét típusnál fontos, hogy a kezelôorvos a fizikai aktivitás ismertében határozza meg mind az orális antidiabetikumok, mind a beadandó inzulin mennyiségét (17). Szûrôvizsgálatok a szövôdmények kialakulásának megakadályozása érdekében A sportolók rendszeres szûrésének a sportolás megkezdése elôtt, felnôtteknél pedig évente van szerepe. Az orvosi elôírások betartása fontos, hogy megelôzzük a lehetséges egészséget károsító következményeket. A szûrés azért is fontos, hogy azonosítsuk a cukorbetegség már meglévô vagy kifejlôdô szövôdményeket, továbbá ezek hatását az edzés tûrôképességére és az elôírásokra. A diabetes mellitus szövôdményei sokrétûek: szinte törvényszerûen fordulnak elô egy idô után makro- és mikrovaszkuláris eltérések, perifériás idegrendszeri panaszok. A cukorbetegség az ischaemias szívbetegség egyik fô kockázati tényezôje, miközben a cukorbetegek leggyakoribb haláloka a szívizom-infarktus, de a mortalitásban nagy szerepe van a cerebrovascularis atherosclerosis következményeinek (szélütés), továbbá a vese- és szívelégtelenségnek is. A cardiovascularis betegségekbôl eredô mortalitás 1,5 4,5-szeres a nem cukorbetegekhez viszonyítva. Cukorbetegségben egyértelmû a kapcsolat a hyperglykaemia és a diabetes mikro- és makrovaszkuláris szövôdményeinek kockázata között. A hyperglykaemia csökkentésével, a glikémiás kontroll biztosításával ezek veszélye csökken. Diabetesben a makrovaszkuláris elváltozások kockázatának csökkentésére két támadási pont vehetô bizonyítottnak, így a vérnyomás normalizálása, valamint a koleszterinszint csökkentése. A mikrovaszkuláris szövôdmények rizikójának csökkentése cukorbetegségben szintén két tényezô befolyásolása útján igazolt. A hatásos antihipertenzív terápia mellett a vércukorszint javításával érhetô el kedvezô irányú változás (18). A nephropathia az 1-es és 2-es típusú cukorbetegek körülbelül egyharmadát érinti, és szoros öszszefüggést mutat a hipertóniával. A rendszeres testmozgás hosszú távon csökkentheti a vérnyomást, és segít megelôzni a renalis szövôdményeket (19). Edzés alatt a folyadékháztartás egyensúlya kérdéses (stabil marad-e): elkerülhetô-e a kiválasztó szervrendszerre gyakorolt káros hatás. A sportolóknál gyakran alkalmazott nonsteroid gyulladáscsökkentô gyógyszereket amennyiben lehetséges mellôzni kell, lehetséges vesekárosító hatásuk miatt. Ha a Sportorvosi Szemle 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. 19
vesefunkciók romlanak, az edzés intenzitását mérsékelni kell annak érdekében, hogy a további károsodást megelôzzük. A magas vérnyomás, cardiomiopathia, ischemias szívbetegségek és az atherosclerosis elôfordulása legalább kétszer olyan gyakori, mint a nem cukorbetegek körében (20). A mozgás kedvezôen hat a testösszetételre (zsír%), és csökkentheti a vérnyomást, ahogy arra már korábban utaltunk (21). A hipertonia, az ortostatikus hipertonia, a szívelégtelenség és a nyaki verôér szûkület szûrése az orvosi vizsgálat részét kell képezze. További tesztek, mint például a terheléses vizsgálatok akkor szükségesek, ha egyéb szív-ér rendszeri rizikófaktorok vannak, a beteg 35 évnél idôsebb, ha 1-es típusú cukorbetegsége több mint tíz éve (2-es típusú cukorbetegsége 15 éve) fennáll, vagy nagy intenzitással sportolnak vagy élsportolók (22, 23). Az edzés körülményei (intenzitás, idôtartam stb.) a szûrés eredményein és felírt gyógyszeres kezelésen alapulnak, így például a blokkolók csökkentik a teherbíró képességet. A cukorbeteg sportolók orvosi vizsgálatának része kell hogy legyen a retinopátia szûrése. Cukorbetegeknél a retinopátia lehet non-proliferatív vagy proliferatív késôbbi súlyosabb következményes érrendszeri károsodásokkal. A nonproliferatív retinopathia rendszeres ellenôrzése szükséges a folyamat elôrehaladásának megfigyelésére. Proliferatív retinopathia esetén mellôzni kell az intenzív sportokat, mint a nehéz domborzati körülmények közötti futás vagy a súlyemelés. Ezek a vérnyomást emelik, ami gyorsítja a retina betegségének elôrehaladását és retina leváláshoz vezethet (3, 22, 23). A cukorbeteg sportolóknál a vegetatív és perifériás neuropathiák szûrése szintén fontos, mivel a betegek egyharmadánál elôfordul. A vegetatív neuropathiák halálos kimenetelûek is lehetnek a testmozgással együttesen a szív-ér rendszerre gyakorolt hatásuk miatt, ezért rutinvizsgálattal szükséges szûrni (24). A vegetatív neuropathia késleltetett gyomorürülést és fokozott verítékezést produkálhat. Ha a perifériás neuropathia jeleit fedezik fel az orvosi vizsgálat alkalmával, akkor a vegetatív funkciókiesések tesztelése is szükséges lehet, mivel ezen betegek körében az elôfordulása 50%-os (3). A perifériás érrendszer betegségeire gyakran kell szûrni a cukorbetegek körében, közöttük is fôként a súlyfelesleggel rendelkezô cukorbetegeknél, mivel a láb fekélyesedése jellemzô náluk. A futók megfelelôen bélelt cipô választása és a rendszeres, körültekintô lábápolás például segít a láb sérüléseit megelôzni (25). A sportolás következményeként meg kell említenünk a sérüléseket is, mint szövôdményeket. A cukorbetegek lassabban gyógyulnak, mint a nem cukorbetegek, és náluk a fertôzések kialakulására is nagyobb az esély. Az altatóorvost tudatni kell, arról, hogy valaki cukorbeteg, hogy megfelelô ellátásban részesüljön a mûtét alatt. Következtetések és összefoglalás Összegezve, a cukorbetegek számára ugyanúgy vannak a sportnak jótékony hatásai, mint az egészséges populáció körében. Az általános elôírásokat a bemelegítésre, levezetésre és a sérülések megelôzésére ugyanúgy be kell tartani, mint más sportolóknak. Általában elmondható, hogy a cukorbeteg sportolók teljesítménye gyengébb, mint a nem cukorbetegeké, de vannak világklasszis cukorbeteg sportolók, akik teljesítményükkel szeretnék igazolni, hogy ez az állítás kétségbe vonható, sôt, egyenesen cáfolható. Az 1-es típusú cukorbetegeknek szükséges mérniük és ellenôrizniük a felvett energia mennyiségét (kj, kcal), az inzulinadagolás elôírásait, a folyadék bevitelt és természetesen a vércukorértékeket. Ideális esetben az 1-es típusú cukorbeteg társakkal edz, akik felismerik a hipo- és hiperglikémia jeleit. A 2-es típusú cukorbetegeknek szintén figyelni kell, hogy a gyógyszeres kezelés megfeleljen a mozgás intenzitásának és a folyadékháztartás egyensúlyának fenntartására. A 2-es típusú cukorbetegek rendszeres sportolása elengedhetetlen ahhoz, hogy elérhetôk legyenek a betegséggel szembeni jótékony hatások, mint amilyen a zsírösszetétel kedvezô változása és a megnövekedett inzulin érzékenység. A megbúvó szövôdmények szûrése szintén fontos, hogy minimalizáljuk a rizikótényezôket, mert ezek kialakulását az intenzív sporttevékenység felgyorsíthatja. Az élsport kizárólag megfelelôen oktatott, jól együttmûködô beteggel képzelhetô el. Bátorítani kell a cukorbetegeket, hogy megfelelô szinten végezzenek testmozgást, a jótékony fizikai és pszicho szociális hatási miatt, amikor is elsôsorban az egészségüket tartják szem elôtt a versenyen elért helyezéssel szemben. A verseny okozta pszichés stressz hatása a cukoranyagcserére minden esetben kérdéses. Irodalom 1. Thomas DE, Elliott EJ, Naughton GA: Exercise for type 2 diabetes mellitus. Cochrane Database Syst Rev. 2006 Jul 19; 3:CD002968. 2. Goodyear LJ, Kahn BB: Exercise, glucose transport, and insulin sensitivity. Annu. Rev. Med., 1998: 49: 235 261. 3. Peirce N: Diabetes and exercise. Br. J. Sports Med., 1999, 33(3): 161 173. 4. Wasserman DH, Abumrad NN: Physiological bases for the treatment of the physically active individual with diabetes. Sports Med., 1989, 7(6): 376 392. 5. Wasserman DH, Zinman B: Exercise in individuals with IDDM. Diabetes Care, 1994, 17(8): 924 937. 6. Nermoen I, Jorde R, Sager G, Sundsfjord J, Birkeland K: Effects of exercise on hypoglycaemic responses in insulin-dependent diabetes mellitus. Diabetes Metab., 1998, 24(2): 131 136. 20 2010 51. évfolyam, 1. szám, 1 40. Sportorvosi Szemle