Az aktív foglalkoztatás programok eredményességét meghatározó tényezõk GALASI ÉTER LÁZÁR GYÖRGY NAGY GYULA Budapest Munkagazdaságtan Füzetek BW. 1999/4 1999. máus 1
Budapest Munkagazdaságtan Füzetek.1999/4. szám Magyar Tudományos Akadéma Közgazdaságtudomány Kutatóközpont, Munkaerõpac Kutatások Mûhelye Budapest Közgazdaságtudomány Egyetem Ember Erõforrások Tanszék Az aktív foglalkoztatás programok eredményességét meghatározó tényezõk Szerzõk: Galas éter, Budapest Közgazdaságtudomány Egyetem Ember Erõforrások Tanszék 1093 Budapest Fõvám tér 8. Telefon és fax: 217-1936 E-mal: lab_galas@pegasus.bke.hu Lázár György, Országos Munkaügy Módszertan Központ 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt.48-52. Telefon: 210-0210; Fax: 210-4255 Nagy Gyula, Budapest Közgazdaságtudomány Egyetem Ember Erõforrások Tanszék 1093 Budapest Fõvám tér 8. Telefon és fax: 217-1936 E-mal: gynagy@sunshne.bke.hu Kada az MTA Közgazdaságtudomány Kutatóközpont, a Magyar Közgazdaság Alapítvány és a Közösen a Jövõ Munkahelyeért Alapítvány támogatásával Budapest,1999 2
AZ AKTÍV FOGLALKOZTATÁSI ROGRAMOK EREDMÉNYESSÉGÉT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZÕK * GALASI ÉTER LÁZÁR GYÖRGY NAGY GYULA A tanulmány négy aktív munkaerõpac program a képzés, a bértámogatás, a vállalkozásndítás támogatás és a közhasznú munka eredményességét hasonlíta össze egy 1997-ben készült kérdõíves követéses vzsgálat eredménye alapán. A vzsgálatban mntegy 6000, az aktív programokból 1996-ban klépett munkanélkül munkaerõpac pályafutásáról gyûtöttek adatokat a program befeezõdését követõ dõszakban. A tanulmányban a programok eredményességét a nem támogatott állásban vagy saát vállalkozásban történõ elhelyezkedés valószínûségével mérük. Megvzsgáluk, hogyan befolyásolák az egyes programok eredményességet a programok ellemzõ, a részvevõk tuladonsága és a hely munkaerõpac körülmények. Ezután páronként összehasonlítva a vzsgált programokat bemutatuk, hogy az eltérõ elhelyezkedés arányok mennyben vezethetõk vssza a részvevõk összetételében meglévõ különbségekre, az egyes tuladonságok eltérõ hatására valamnt a programrészvétel feltételezhetõ hatására. 1. Bevezetés Az aktív programok eredményességének vzsgálata nylvánvaló fontossággal bír a gyakorlat foglalkoztatáspoltka számára: megmutata, hogy az egyes programokra áldozott erõforrások mlyen valóságos eredményeket hoztak és ezáltal egyrészt segíthet a programok hatékonyságának avításában, másrészt orentálhata a döntéshozókat az aktív foglalkoztatás poltka övõben alakításában. Magyarországon a programok hatásaról rendelkezésre álló nformácók avarészt vagy esettanulmánytípusú vzsgálatokból származnak, amelyek érvényessége a módszerbõl adódóan óhatatlanul korlátozott, vagy a fokozatosan képülõ montorng-rendszerbõl, amely vszont elsõsorban gazgatás célokat szolgál és nem alkalmas a hatások tudományos alaposságú kmutatására. Az aktív programok hatás-elemzésére elõször 1992-1993-ban került sor, amkor három program, a munkaerõpac képzés, a vállalkozás- 3
ndítás támogatás és a közhasznú munka részvevõnek munkaerõpac helyzetét hasonlították egy aktív munkaerõpac programban részt nem vett kontrollcsoporthoz. (Godfrey Lázár O'Leary (1993) és O'Leary (1997)). Hasonló követéses felmérést végzett az Országos Munkaügy Módszertan Központ 1997-ben, melynek keretében négy aktív eszköz részvevõt és egy kontroll-csoportot vzsgáltak. E kutatás adata alapán elsõként egy un. nettó-hatáselemzés készült, amelyben az aktív programok munkaerõpac hatását a kontroll-csoporthoz vszonyítva mérk (O Leary (1998)). Tanulmányunkban, mely ugyanazon adatbázs felhasználásával készült, nem a kontroll-csoporthoz hasonlítuk a program-résztvevõket, hanem az aktív programok saátosságanak hatásat és az egyes programok eredményessége között különbségek összetevõt elemezzük. A másodk feezetben bemutatuk a felhasznált adatbázst, a négy vzsgált aktív program a munkaerõpac képzés, a bértámogatás, a közhasznú munka és a vállalkozásndítás támogatás részvevõnek összetételét és a részvevõk elhelyezkedésének alakulását a program befeezõdését követõ elsõ évben. A harmadk feezet azzal foglalkozk, hogy mlyen hatást gyakorolnak az elhelyezkedés valószínûségére a részvevõk személyes tuladonsága, háztartásuk ellemzõ és a hely munkaerõpac állapota. Ebben a feezetben együtt kezelük a négy programot és megvzsgáluk, hogy a részvevõk összetételében meglévõ különbségek hatásának kszûrése módosíta-e a programok skerességérõl kalakult képet. A negyedk feezet programonként külön-külön elemz az eredményességet befolyásoló tényezõket. Végül az ötödk feezetben páronként hasonlítuk össze az aktív munkaerõpac programokat, azt vzsgálva, hogy az elhelyezkedés valószínûségében meglévõ különbségek mlyen arányban vezethetõk vssza a részvevõk összetételére, az egyes tuladonságok eltérõ hatására és a részvétel tényére. 2. A követéses vzsgálat mntáa és a résztvevõk elhelyezkedése Tanulmányunkban az aktív munkaerõpac programok eredményességének vzsgálatához az Országos Munkaügy Módszertan Központ 1997-ben végzett kérdõíves vzsgálatának adatat használuk fel. A felmérés a US Ad és a magyar Munkaügy Mnsztérum anyag támogatásával valósult meg és négy aktív munkaerõpac program a munkaerõpac képzés, a tartós munkanélkülek bértámogatása, a közhasz- * A tanulmány az Országos Foglalkoztatás Közalapítvány támogatásával készült. 4
nú munka és a vállalkozás-ndítás támogatás résztvevõre teredt k. Az adatgyûtésre 1997 áprlsában került sor 10 megye 80 munkaügy krendeltségének körzetében. A megkérdezetteket véletlenszerûen választották k olyan programrésztvevõk közül, akk 1996 másodk-harmadk negyedéveben kerültek k az aktív munkaerõpac programokból. (A mntavétel arány annak érdekében, hogy mnden vzsgált program esetében megfelelõ számú megfgyelés állon rendelkezésre, programonként eltérõ volt.) A kérdõív amelyet a munkaügy krendeltségek dolgozó lakásukon töltöttek k a mntába került munkanélkülekkel a program befeezését követõ munkaerõpac életpályáról és a háztartás körülményerõl tartalmazott kérdéseket. 1 A válaszadók létszámát programonként és megyénként a 2.1. táblázat mutata. Tanulmányunkban a munkaerõpac programok skerességét a résztvevõk elhelyezkedés valószínûségével mérük. Elhelyezkedésnek tekntük, ha a munkanélkülek nem támogatott állásba lépnek alkalmazottként vagy nem támogatott saát vállalkozásukban dolgoznak mnt önfoglalkoztatók. A 2.2. táblázatban és az 1. ábrán láthatuk, hogy az egyes programok résztvevõ mekkora arányban dolgoznak a fent értelemben vett normál (nem támogatott) állásban vagy saát vállalkozásban a program befeezõdése után hónapokban. A négy program között elentõs különbség van a munkába lépõk arányában: a vállalkozás támogatás program résztvevõ közül 84-90 százalék dolgozott az egyes hónapokban, a bértámogatásnál 67-69, a képzésnél 23-48, a közhasznú munkánál pedg 16-29 százalék között mozog a megfelelõ arány. A vzsgált programok ellegzetesen különböznek a foglalkoztatottak arányának dõbel alakulása tekntetében s: a munkaerõpac képzés és a közhasznú munka részvevõ hónapról-hónapra egyre magasabb arányban dolgoznak, míg a vállalkozás támogatás esetében ksmértékben csökken, a bértámogatás esetében pedg gyakorlatlag nem változk a foglalkoztatottak aránya. E különbségek nylvánvalóan a programok eltérõ saátosságaval hozhatók összefüggésbe. A munkaerõpac képzés nem ár együtt foglalkoztatással és befeezõdése után a részvevõknek állás után kell néznük. Ehhez hasonlítható a közhasznú munkából kkerülõk helyzete s, mert bár a közhasznú munka keretében dolgoznak, a program befeezõdése az esetek 1 A programrésztvevõkön kívül egy kontroll-csoportot s megkérdeztek, melynek tagat azok közül választották k (szntén véletlenszerûen), akk 1995 másodk negyedévben kerültek be a regsztrált munkanélkülek közé és nem vettek részt semmlyen aktív programban. A kontroll-csoport és a programrésztvevõk munkaerõpac helyzetét hasonlíta össze elentésében O Leary (1998). Ebben a tanulmányban a kontroll-mnta adatat nem használuk. 5
nagy többségében a munkalehetõség megszûnését s elent. A vállalkozásndítás támogatás keretében saát vállalkozást ndító munkanélkülek számára folyósítanak a munkanélkül áradékkal azonos összegû támogatást a áradék-ogosultság dõn felül legfelebb fél évg. A támogatás megszûnése után, ha az önálló tevékenységet nem szûntetk meg azonnal, a részvevõk normál (nem támogatott) önfoglalkoztatókká válnak. Adatank szernt a támogatásban részesülõk közül csak mntegy egytzed hagyott fel közvetlenül a támogatás megszûnését követõen az önálló tevékenységgel. Késõbb, bár csak gen lassú ütemben, csökkent a foglalkoztatottak aránya, am arra utal, hogy mások s abbahagyták a vállalkozást. Megegyezzük, hogy a 2. táblázatban szereplõ adatok nem a támogatott vállalkozást folytatók arányát mutaták, hanem a normál vállalkozásban vagy állásban dolgozók arányát. A foglalkoztatottak között akad, ak már nem az eredet vállalkozásban dolgozk, hanem másutt helyezkedett el. A közölt százalékok tehát a vállalkozást folytatók arányára felsõ becslésnek teknthetõk. 2 A bértámogatás program keretében a munkáltatók legfelebb egy évg a bérköltség maxmum 50 százalékát kaphaták meg támogatásként tartós (fél éve vagy pályakezdõ esetében 3 hónapa) munkanélkül alkalmazása esetén. A támogatás leárta után a munkáltató köteles még ugyananny deg foglalkoztatn a program keretében alkalmazott személyt. (Az adatfelvételben a kötelezõ tovább-foglalkoztatás dõszak leártát tekntettük a program befeezõdésének, hszen ebben az dõszakban a munkanélkül foglalkoztatása még garantálva van.) A bértámogatás program befeezõdésekor tehát a részvevõk a vállalkozásndítás támogatáshoz hasonlóan állásban vannak. Úgy tûnk, ez a körülmény, bár tovább foglalkoztatásukat már semm sem garantála és a munkáltató akár másnap ogosult megszûntetn a munkavszonyt, a rövd távú elhelyezkedés szempontából elõnyös helyzetet teremt: a részvevõk kétharmada állásban volt az elsõ hónapban, többségük valószínûleg ugyanannál a munkáltatónál, ahova a támogatással került. A foglalkoztatottak aránya a tovább hónapokban sem változott és egy év után s a programból klépõk kétharmada dolgozott. A megfgyelt arány állandósága ugyanakkor nem elent a mobltás hányát: a munkában állók állománya nylvánvalóan 2 A kérdõív nem követte nyomon hónapról-hónapra a támogatással létrehozott vállalkozás fennmaradását. Annyt tudunk, hogy a kérdezés dõpontában a vállalkozás-ndítás támogatás részvevõ közül 69 százalék dolgozott a támogatott vállalkozásban. 6
nem ugyanazon személyekbõl áll a különbözõ hónapokban, bár a cserélõdés mértékérõl a táblázat nem nyút felvlágosítást. 3 A 2.2. táblázat alsó sora a 6 hónapon belül elhelyezkedõk arányát mutata a négy program részvevõ között. Láthatuk, hogy ezek az arányok kssé magasabbak, mnt a 6. hónapban dolgozók aránya fentebb a táblázatban. A különbség oka, hogy a 6 hónapon belül elhelyezkedõk közé értelemszerûen mndenkt beszámítottunk, ak a program befeezését követõ féléves dõszakban bármkor nem támogatott állásban vagy vállalkozásban dolgozott, függetlenül attól, hogy a 6. hónapban m volt az aktuáls munkaerõpac állapota. A tanulmány tovább részeben ezt a mutatószámot használuk a programok skerességének mércééül. Azért húztuk meg fél évben a határt, mert így lehetett bztosítan a megfelelõ elemszámot a többváltozós becslésekhez. A kérdezésre, mnt már említettük, 1997. áprlsában került sor, a válaszadók vszont nem azonos dõpontban kerültek k az aktív programokból következésképpen nem azonos deg tudtuk megfgyeln õket a program befeezõdését követõen. A 2.2. táblázatban látható, hogy 6 hónap után rohamosan csökkenn kezd azoknak a részvevõknek a száma, akk munkaerõpac helyzetérõl a felmérés nformácót nyút. A fél éven belül elhelyezkedõk arányában nagy különbségek vannak a négy program között: a vállalkozás támogatás részvevõnek 92, a bértámogatás részvevõnek 71, a munkaerõpac képzés részvevõnek 45 és a közhasznú munka részvevõnek 25 százaléka dolgozott a program befeezõdését követõ fél éven belül. Mvel mnt láttuk a munkában állók aránya az elsõ évben a képzés és a közhasznú munka esetében az dõ elõrehaladtával növekszk, a vállalkozás támogatás esetében csökken és a bértámogatás esetében nemgen változk, a két skeresebb és a két kevésbé skeres program között különbség annál ksebb, mnél késõbb dõpont adatat vzsgáluk. Bár adatank alapán nem tudhatuk, vaon e tendencák egy év után s fennmaradnak-e, anny vlágosan látható, hogy a programok relatív eredményessége nem független a vzsgálat dõhorzontától. E körülmény rámutat, hogy adatbázsunk segítségével csak a programok rövd távú skerességét lehet vzsgáln. A munkaerõpac programok hosszabb távú hatása ettõl eltérõek lehetnek. 3 A válaszadók 52 százaléka mondta, hogy a kérdezés dõpontában még mndg annál a munkáltatónál dolgozott, amelyhez bértámogatással került. (Az adatok alapán hónaprólhónapra nem tuduk kszámítan ezt az arányt.) 7
Az elhelyezkedõk arányának vzsgálata önmagában nem elégséges a munkaerõpac programok skerességének összehasonlításához, mert az egyes programok részvevõnek összetétele nem azonos. A 2.3. táblázat a négy aktív program részvevõnek nem, életkor és skola végzettség szernt összetételét mutata. Látható, hogy a programrészvevõk között mndhárom ellemzõ szernt lényeges különbségek vannak: A nõk aránya alacsony a közhasznú munkán és a vállalkozás támogatás részvevõ között (34 és 38 százalék), ennél magasabb a bértámogatás programban (44 százalék), a munkaerõpac képzés részvevõ között pedg a nõk vannak többségben (52 százalék). Az életkor szernt megoszlás azt mutata, hogy munkaerõpac képzésben óval több fatal vett részt, mnt a több programban: egyötödük nem dõsebb 20 évnél és a legfelebb 25 évesek aránya több, mnt 50 százalék. A legkevesebb fatal és a legtöbb középkorú a vállalkozásndítás támogatás részvevõ között található. A közhasznú munkán vszonylag magas az 50 éven felülek aránya (12 százalék), am összefügg a férfak túlsúlyával (aktív programba az öregség nyugdíkorhatár alatt munkanélkülek kerülnek be). Kugróan magas a vállalkozás támogatás részvevõnek skolázottsága a több csoporthoz képest: tt található a legtöbb felsõfokú végzettségû (11 százalék) és a legkevesebb legfelebb 8 osztályt végzett (8 százalék). Az ellenkezõ pólust a közhasznú munka elent sok alapfokú végzettségû (38 százalék) vagy még 8 osztályt sem végzett részvevõvel (9 százalék). Az skolázottság szempontából elõnyös a munkaerõpac képzés részvevõnek összetétele sok közép- és felsõfokú végzettségûvel (47 és 6 százalék). Ebben a csoportban található a legtöbb gmnázumot végzett (20 százalék). A bértámogatás programból kkerülõk skolázottsága magasabb, mnt a közhasznú munkán részvetteké, de elmarad a vá l- lalkozás támogatás és a képzés részvevõétõl. Közülük végeztek a legtöbben szakmunkásképzõ skolát (43 százalék). A fentekhez hasonló különbségeket mutattak k korább vzsgálatok s az egyes programok részvevõnek összetételében (például Mcklewrght-Nagy (1995), O Leary (1997), Galas-Nagy (1998)). Ezek a kutatások azt s megmutatták, hogy olyan különbségekrõl van szó, melyek befolyásolák az elhelyezkedés valószínûségét. Ezért a tanulmány tovább részeben többváltozós módszereket használunk, hogy a prog- 8
ramok eredményességének összehasonlításakor k tuduk szûrn a részvevõk öszszetételében meglévõ különbségek hatását. 3. A programokban résztvevõk elhelyezkedés esélyet meghatározó tényezõk Az elõzõ pontban láttuk, hogy a négy vzsgált aktív program részvevõ különböznek személyes ellemzõk (nem, életkor, skola végzettség) szernt, amelyek befolyásolhaták az eredményességet. Az elhelyezkedés valószínûségére ezen kívül hatást gyakorolhatnak a részvevõk család ellegzetessége (a háztartás övedelme, összetétele), valamnt a hely munkaerõpac aktuáls állapota. Hasonlóképpen fontos lehet az egyének munkakeresés magatartását befolyásoló tényezõk (elsõsorban a segélyezés), valamnt az álláskeresés módszerek elemzése. A rendelkezésünkre álló adatbázs lehetõvé tesz, hogy a programokban részt vett egyének összmntáán megvzsgáluk a fent tényezõk hatását. A kérdés vzsgálatára egy logt modellt futtattunk le az összes programrésztvevõre, amelynek függõ változóa a programok skerkrtéruma (az elhelyezkedés valószínûsége), magyarázó változó pedg a fent említett egyén, háztartás, munkaerõpac ellegzetességek. Ebben a megközelítésben arra kaphatunk választ, melyek azok a mnd a négy programra ellemzõ egyén, lletve munkaerõpac saátosságok, amelyek elõsegítk vagy fékezk az elhelyezkedést. Lehetõség nyílk továbbá arra, hogy a programok eredményességét úgy hasonlítsuk össze, hogy fgyelembe vesszük a résztvevõk összetételének az eltéréset, melyek befolyásolhaták az átlagos elhelyezkedés valószínûséget. Kndulásként megvzsgáltuk, hogy a férfak és a nõk magatartásában kmutatható-e különbség. Ha gen, akkor az elemzést a két nemre külön-külön célszerû elvégezn. Úgy találtuk, hogy a nõk és a férfak vselkedése a mntában nem különbözk, s ezért a vzsgálódást az összes programrésztvevõre együttesen végeztük el. 4 Az eredményeket a 3.1. táblázat tartalmazza. Megállapíthatuk, hogy a programokban részt vett személyek életkora mérhetõ hatást gyakorol az elhelyezkedés valószínûségére. A 21-25 évesekhez képest a fatalabbak kevésbé, az dõsebbek n- 4 A nemek szernt különbségre vonatkozó becslés eredményeket nem közölük. Mvel a nem változó egyk program esetében sem bzonyult szgnfkánsnak, nem szerepeltetük a tanulmányban közölt egyenletekben. Más eredmények szernt egyébként a regsztrált munkanélkül férfak elhelyezkedés valószínûsége magasabb, mnt a nõké (Mcklewrght-Nagy (1995), Köllõ-Nagy (1995), Galas-Nagy (1998)). 9
kább képesek elhelyezkedn. A legfatalabbak mntegy 10 százalékkal ksebb, a 26-30 éves programrészvevõk pedg mntegy 13 százalékkal nagyobb valószínûséggel helyezkednek el fél éven belül, mnt a 21-25 évesek. 5 A 30 évnél dõsebb korcsoportok elhelyezkedés esélye s 7-9 százalékkal magasabb, mnt a vszonyítás csoporthoz tartozó 21-25 éveseké. Ezek az eredmények lényegesen eltérnek attól, amt más kutatások mutattak az életkor és az elhelyezkedés valószínûség összefüggésérõl. A munkanélkül áradékban részesülõk közül például a 90-es évek elsõ felében a fatalabbak nagyobb valószínûséggel helyezkedtek el, mnt az dõsebbek (Galas- Nagy (1998)). Az skola végzettség ugyancsak számottevõen befolyásola a résztvevõk skerességét. A legalacsonyabb skola végzettségû (8 általános vagy kevesebb) program-részvevõkhöz képest a szakmunkásképzõt végzettek 12 százalékkal nagyobb valószínûséggel helyezkedtek el. A szakközépskolát végzettek és a felsõfokú végzettségûek elõnye ennél ksebb (8 és 6 százalék), a gmnázum végzettséggel rendelkezõk pedg nem helyezkedtek el nagyobb valószínûséggel, mnt a 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek. A munkaerõpac magatartást gen erõtelesen befolyásola, hogy a programokban résztvevõk részesültek-e valamlyen munkanélkül ellátásban a program befeezése után. Az összes válaszadó mntegy egynegyede részesült valamlyen segélyben: 11 százalék munkanélkül áradékban, 13 százalék övedelempótló támogatásban és csak kevesebb, mnt 1 százalék pályakezdõk munkanélkül segélyében. Természetesen az aktív programban való részvétel elõtt segélyezést tt nem vettük fgyelembe. Legtöbben 42 százalék a közhasznú munkán részvettek közül került segélyre, közülük a relatív többség övedelempótló támogatást kapott (28 százalék), de nem elhanyagolható a munkanélkül áradékban részesülõk aránya sem (14 százalék). A képzésrõl kkerültek 28 százaléka vált segélyezetté, közülük nagyából ugyanannyan részesültek munkanélkül áradékban mnt övedelempótló támogatásban. Bértámogatás után a részvevõk egyötöde részesült segélyben, 13 százalék áradékban, 9 százalék övedelempótló támogatásban. A vállalkozás támogatás részvevõ csak gen csekély arányban kerültek munkanélkül segélyre (2 százalék). A segélyezés negatívan hat az elhelyezkedés valószínûségére, tehát csökkent azt. Ez 5 A margnáls hatás logt függvény esetében p*(1-p)*b, ahol p a vzsgált valószínûség, b pedg a becsült együttható. A szövegben közölt számszerû összehasonlításokban 50 százalékos valószínûségbõl ndulunk k. 10
egybevág más vzsgálatok eredményevel. A modell szernt meglehetõsen erõs hatásról van szó: a segélyben részesülõk mntegy 40 százalékkal ksebb valószínûséggel helyezkedtek el fél éven belül, mnt a többek. A háztartás ellegzetessége közül a háztartás más háztartástagok révén megszerzett nettó hav övedelme, az eltartottak, valamnt a foglalkoztatottak száma bzonyult olyan tényezõnek, amely befolyásola az elhelyezkedés valószínûségét. Mnél magasabb övedelemhez ut a háztartás és mnél több eltartott él a háztartásban, annál ksebb az elhelyezkedés valószínûsége, mnél magasabb a foglalkoztatottak száma, annál nagyobb. A hely munkaerõpac állapotát elzõ munkanélkülség ráta ugyancsak negatívan befolyásola a programok skerességét, nagyobb munkanélkülség mellett ksebb az elhelyezkedés valószínûség. Az egyenletben mnt láttuk (az egyenletben szereplõ más változók hatásától megtsztított) programhatások, valamnt az álláskeresés módszerek hatása s szerepelnek. Ezekrõl célszerû külön szót eten. Az álláskeresés módszerek egy része nem befolyásola az elhelyezkedés skerességét. Ez elsõsorban a magán munkaközvetítõ génybevételére áll fenn, továbbá akkor, ha az egyén álláshrdetésre válaszol. A több keresés módszer a személyes kapcsolatokon keresztül történõ kereséshez képest többnyre negatív hatású. Akár állam munkaközvetítõt választ az egyén, akár álláshrdetést olvas vagy ad fel, kevésbé lesz eredményes a keresés, mnt ha személyes kapcsolatat venné génybe. Végül, a munkaadó személyes felkeresése tûnk olyan keresés módszernek, amely a legnkább elõsegít az elhelyezkedést. Az egyes programok között különbség az elhelyezkedés valószínûségében akkor s megmarad, ha mnt modellünkben kszûrük a több változó hatását. Ezt mutaták a programrészvétel változóhoz tartozó szgnfkáns együtthatók. (Az együtthatók a közhasznú munkához vszonyítva mutaták a több program eredményességét. Ha kszámítuk az elhelyezkedés valószínûségére gyakorolt számszerû hatást, a többváltozós becslés végsõ soron nagyából ugyanakkora különbséget elez az egyes programok között, mnt amekkorák a nyers elhelyezkedés arányok. Azt mondhatuk tehát, hogy a programok skeressége között különbség nem tuladonítható annak, hogy a részvevõk összetétele különbözk a modellünkben szereplõ változók szernt. Mnt láttuk, a négy vzsgált programban részvevõk összetétele nem azonos és számos vzsgált változó szgnfkánsan befolyásola az elhelyezkedés va- 11
lószínûségét. A kapott eredmény így poztív és negatív hatások eredõeként alakul k. E poztív és negatív hatásokat részletesebben meg foguk vzsgáln a tanulmány 5. feezetében, ahol a programokat páronként hasonlítuk össze. 4. Az egyes programok eredményessége Az elõzõ feezetben használt elemzés módszer arra a feltevésre épült, hogy az elhelyezkedés esély alakulásában poztív vagy negatív szerepet átszó tényezõk mnden egyes programban azonos rányú és erõsségû hatást fetenek k. Ez azonban nem feltétlenül áll fenn. Lehetséges, hogy az egyes programok különböznek egymástól az egyes tényezõk hatásrányát és erõsségét lletõen, továbbá, hogy az egyes programokban specáls csak e programokra ellemzõ tényezõk s szerepet átszanak. Ebben a feezetben megvzsgáluk az egyes programokban való részvételnek az elhelyezkedés esélyekre gyakorolt hatását. Az egyes programokra ellemzõ saátosságok vzsgálatára koncentrálunk, ezért mnden programra külön-külön egyenletet becsültünk. Feltételeztük, hogy a férfak és a nõk elhelyezkedés esélyet a különféle tényezõk eltérõ módon befolyásolák, s ezért mndenekelõtt megvzsgáltuk, hogy ha a két nemre külön becsléseket készítünk, akkor a paraméterek különböznek-e egymástól. Egyetlen programnál sem találtunk lyen különbségeket, ezért a férfak és a nõk elkülönített vzsgálatától eltekntettünk. Képzés programok A képzés programokban résztvevõk elhelyezkedés esélyet egyfelõl ugyanazok a tényezõk befolyásolhaták, mnt amelyekrõl az elõzõ feezetben tettünk említést. Másfelõl a képzés programoknak lehetnek olyan saátossága, amelyek a több programoknál nem relevánsak. Megvzsgáltuk, melyek ezek a specáls tényezõk, s két olyan változót találtunk, amelyek statsztkalag s kmutatható szerepet átszanak az elhelyezkedés alakulásában. Az elsõ változó a képzés költségekhez történõ hozzáárulás. A képzés költségekhez történõ hozzáárulás elméletleg az elhelyezkedés esélyek avítását szolgáló beruházásnak teknthetõ. Azok az egyének, akk övedelmük egy részét halandók lyen módon befektetn várhatóan nagyobb eséllyel fognak elhelyezkedn, mnt azok, 12
akk nem árulnak hozzá a képzés költségehez, mert fontos számukra, hogy befektetésüknek legyen poztív hozadéka. A másk változó azt elz, hogy az egyén pályakezdõ-e vagy sem. Feltételezhetük, hogy a képzés programokban résztvevõ pályakezdõk elhelyezkedés valószínûsége alacsonyabb lesz, mnt a nem pályakezdõké. Ennek az az oka, hogy a pályakezdõk között nagyobb arányban találhatunk olyan egyéneket, akk számára a programban való részvétel céla az állásba kerülés elodázása, lletõleg az életpálya képzés szakaszának megnyútása. A pályakezdõk számára ksebb életpályakeresetben mért veszteséget elent ugyans, ha a képzés befeezése után nem helyezkednek el, mnt a nem pályakezdõk számára. A pályakezdõ/nem pályakezdõ változó egyenletbe történõ bellesztése ugyanakkor nem volt problémamentes. Az egyk legfontosabb magyarázó változónk (az életkor) ugyans erõsen korrelál azzal, hogy az egyén pályakezdõ-e vagy sem. Ezért két egyenletet futtattunk le. Az elsõben az életkor szerepel, és a pályakezdõ/nem pályakezdõ változót khagytuk. A másodkban vszont az életkor és a pályakezdés nterakcós változóát szerepeltettük. A képzés ellegét leíró tovább változók nem gyakoroltak hatást az elhelyezkedés valószínûségére. A következõ ellegzetességekrõl van szó: az Országos Képzés Jegyzékben szereplõ szakképzésben vagy más (betanító, felzárkóztató vagy nyelv) képzésben vett-e részt a munkanélkül, a képzést Regonáls Átképzõ Központ szervezte vagy más szervezet, a tanfolyam dõtartama és a képzés ntenztása, amt a het óraszámmal mértünk (egyk csoportba a legfelebb het 20 órás tanfolyamokat, a máskba a több, mnt 20 órás tanfolyamokat sorolva). Mvel egyk felsorolt változó sem bzonyult szgnfkánsnak, végül mndegyket khagytuk a közölt becslésbõl. Megállapíthatuk ugyanakkor, hogy a munkaerõpac képzés fent ellegzetessége mntánkban nem befolyásolták kmutatható mértékben az elhelyezkedés valószínûségét. Nézzük elõször az elsõ egyenletet (4.1. táblázat). Azt látuk, hogy a 25 évesnél dõsebbek nagyobb eséllyel helyezkednek el, mnt a fatalabbak; a legeredményesebb programrészvételt a 26-35 éveseknél fgyelhetük meg. Am az skola végzettséget llet, a nyolc általánost vagy kevesebbet végzett egyénekhez képest a szakmunkásképzõt végzettek elhelyezkedés esélye a legnagyobbak; gen csekély elhe- 13
lyezkedés esélyelõnyt elent a szakközépskola végzettség; a gmnázum és a felsõfokú végzettség vszont kfeezetten hátrányos az elhelyezkedés esélyek sze m- pontából. A képzés programok tehát feltehetõen olyan típusú képzettséget kínálnak, amelyet a szakmunkásképzõt végzett egyének képesek legnkább khasználn. Várakozásunknak megfelelõen nagyobb eséllyel helyezkedk el az az egyén, ak maga s hozzáárul a képzés költségekhez. Hasonlóképpen nem meglepõ, hogy azok a részvevõk, akk munkanélkül ellátásban részesültek, lényegesen ksebb eséllyel helyezkednek el. Ugyancsak negatív bár nem túl erõs a hely munkaerõpac kereslet állapotát elzõ munkanélkülség ráta hatása; mnél magasabb a ráta, annál alacsonyabb a programokban résztvevõk elhelyezkedésének a valószínûsége. A háztartás változók közül a övedelem, az eltartottak és a 0-6 éves gyermekek számának emelkedése fékez, a foglalkoztatottak számának emelkedése pedg gyorsíta az elhelyezkedést. A másodk egyenlet (4.2. táblázat) gazolta pályakezdõkre vonatkozó várakozásunkat; két azonos megfgyelt egyekkel rendelkezõ képzés programban résztvevõ egyén közül a pályakezdõ ksebb valószínûséggel helyezkedk el, mnt a nem pályakezdõ. Közhasznú munka A közhasznú munka egyenletében az életkor és az skola végzettség mellett csak a munkanélkül ellátás változóa szerepel. Egyéb szóba övõ változók nem gyakorolnak ugyans hatást az elhelyezkedésre. Ráadásul az életkor csoportokra kapott paraméterbecslésenk egyke sem szgnfkáns, azaz adott korcsoporthoz tartozás sem nem avíta, sem nem ronta az elhelyezkedés esélyeket. Az skola végzettség hatása vszont gen erõteles. A gmnázum végzettség kvételével ahol a paraméterbecslés nem szgnfkáns - mnden skola végzettség csoportban poztív, am azt elz, hogy a vszonyítás alapként szolgáló alapfokú végzettségûekhez (8 osztály vagy kevesebb) képest a magasabb skola végzettséggel rendelkezõk nagyobb valószínûséggel helyezkedtek el. A legnagyobb elhelyezkedés elõnyt a felsõfokú végzettségûek élvezk, másodk helyen a szakközépskolát végzettek állnak. Ugyancsak erõteles és negatív a munkanélkül ellátás változóa. Az ellátásban részesült egyének elhelyezkedés esélye alacsonyabb. 14
Bértámogatás A bértámogatás programban résztvevõknél a képzés programokhoz hasonlóan a 26 éves és dõsebb (feltehetõen hosszabb munkaerõpac gyakorlattal rendelkezõ) személyek elhelyezkedés esélye szgnfkánsan nagyobb, mnt a fatalabbaké. Szemben az elõzõ két programmal, az skola végzettség nem gyakorol hatást az elhelyezkedésre. Ez eléggé meglepõnek tûnhet, hszen elvleg a felvételkor a munkáltató tökéletlen nformácókkal rendelkezk az úonnan belépõ munkavállalók várható telesítményérõl, és ematt rendszernt a kválasztásnál/felvételnél számára az egyk fontos ndkátor az egyén skola végzettsége. Ez azonban tt nem fgyelhetõ meg, am azzal magyarázható, hogy e program keretében a támogatott foglalkoztatás dõszakában a munkáltató megsmerhet a részvevõ munkavállalók tuladonságat vagy már a támogatás megállapodás elõtt s smer a hozzá kerülõket. Ha a programban résztvevõ egyén munkanélkül ellátásban részesült, akkor az elõzõ két programhoz hasonlóan ksebb valószínûséggel helyezkedk el, mnt akkor, ha nem részesült lyen ellátásban. Ugyancsak érvényesül a képzés programoknál megfgyelt rátahatás, vagys hogy a munkaerõpac kereslet mérséklõdése ronta az álláshozutás esélyeket. A képzés programokhoz és a közhasznú munkához képest ú elem, hogy két, a háztartás összetételét ellemzõ változó (a nyugdíasok és a foglalkoztatottak száma) szgnfkánsan emel az elhelyezkedés esélyeket. Feltehetõ, hogy nagyobb számú nyugdías nagyobb eltartás költségekkel ár együtt, s ezért obban ösztönöz az elhelyezkedésre. Több foglalkoztatott vélhetõleg demonstrácós hatásánál fogva ntenzívebb álláskeresésre késztet a programban résztvevõket. Végül, a képzés programokhoz és a közhasznú munkához képest ú összefüggés, hogy az elhelyezkedést befolyásola a lakóhely. Ha az egyén budapest, akkor ksebb valószínûséggel számíthat elhelyezkedésre, mnt az ország egyéb területen lakó programrésztvevõk. Vállalkozás támogatás A vállalkozás támogatás esetében (néhány megyeváltozótól eltekntve) egyetlen tényezõt találtunk, am az elhelyezkedés esélyeket befolyásola. Ez a változó a hely munkanélkülség ráta. A paraméterbecslés elõele ráadásul poztív (a képzésnél és 15
a bértámogatásnál negatív volt). Az a tény, hogy a megfgyelt ellemzõk közül lényegében egyk sem befolyásola érdemben az elhelyezkedés valószínûséget, arra utal, hogy az ebben a programban résztvevõ egyének tt meg nem fgyelt saátossága átszanak szerepet. A munkanélkülség rátára kapott poztív paraméterbecslés ugyancsak azt sugalla, hogy tt a munkanélküleknek egy saátos csoportáról van szó, akket a kereslet összehúzódása éppenséggel ntenzívebb álláskeresésre ösztönöz. 5. A programok skerességének páronként összevetése Mnt korábban s, a programok skerét az elhelyezkedést elõsegítõ hatásukkal mérük. Az elhelyezkedés esély vzsgálata célából korább elárásunkhoz hasonlóan - többváltozós logt modelleket használtunk. A programok telesítményét ól elz az ún. esélyráta, am az elhelyezkedés valószínûség és az el nem helyezkedés valószínûség hányadosa. 6 éldául 60 százalékos átlagos elhelyezkedés valószínûség mellett az esélyráta értéke 1,5 (0,6/0,4), 80 százalékos átlagos elhelyezkedés valószínûség mellett pedg 4 (0,8/0,2). Ha az egyes programok átlagos esélyrátát szemügyre vesszük, akkor azt találuk, hogy a legskeresebb a vállalkozó támogatás, ahol a programban résztvevõknek csaknem tzenegyszer nagyobb esélyük van az elhelyezkedésre, mnt arra, hogy nem helyezkedtek el, az esélyráta értéke 10,7. Ezután következk a bértámogatás, mntegy háromszoros esélyráta értékkel (3,2). A harmadk és a negyedk helyen a képzés programok és a közhasznú munkák állnak. Ezeknél az esélyráta értéke egynél ksebb, tehát az el nem helyezkedés esélye nagyobb, mnt az elhelyezkedésé. A képzés programoknál ez mntegy 0.8, a közhasznú munkánál pedg körülbelül 0.3. Nem lényegtelen, hogy mely tényezõk magyarázzák az egyes programok skerességét, lletve a programok skerességében mutatkozó eltéréseket. Az eltérõ esélyráták mögött ugyans számos foglalkoztatáspoltka szempontból kívánatos vagy kevésbé kívánatos - tényezõ húzódhat meg. Lehetséges, hogy egyes programok egyszerûen azért skeresebbek, mert maga a program obb vagy rosszabb, tehát a programban való részvétel eleve obb elhelyezkedés esélyeket nyút. Lehetséges az s, hogy a programnál megfgyelt elhelyezkedés elõny pusztán abból fakad, hogy a programrészvételben önszelekcó érvényesül, vagys hogy az adott program- 16
ban olyan egyének vesznek részt, akknek az elhelyezkedés esélye a programban való részvételtõl függetlenül s obbak. Ekkor a programnál megfgyelt esélyelõny abban az értelemben látszólagos, hogy nem a programnak, hanem az önszelekcónak tuladonítható. Az önszelekcónak ez a hatása megelenhet az eltérõ skerességû programok résztvevõ megfgyelt változók szernt eltérõ összetételében (monduk az egyk programban skolázottabb, a máskban kevésbé skolázott egyének vesznek részt), de elképzelhetõ, hogy ezek az egyének meg nem fgyelt változókban különböznek egymástól (például tehetségben, szorgalomban, keresés ntenztásban vagy elhelyezkedésre való halamukban). Ekkor a programok relatív telesítménye smét nem vagy nemcsak a programnak, hanem az önszelekcónak (s) tuladonítható. Az alábbakban a programok átlagos skerességét páronként elemezzük. Két program átlagos skerességének különbsége három tényezõre bontható fel. 7 Az elsõ tényezõ azt mutata meg, mekkora lenne a programok relatív skeressége akkor, ha a két egyenletben szereplõ változóátlagok és a becsült paraméterek egyenlõek volnának, vagys ha a két programban résztvevõk összetétele, lletve az egyes változók hozadéka nem különbözne. Az egyszerûség kedvéért ezt a fakort programhatásnak nevezzük, mert az általa elzett esélyelõny vagy hátrány a programokban résztvevõk megfgyelt összetételbel eltérésetõl és becsült paraméterenek különbségetõl függetlenül fennáll. 8 Ezt úgy értelmezzük, hogy az egyes programok által nyútott elhelyezkedés elõnyök nagyobbak, mnt más programoké függetlenül a programban résztvevõk összetételétõl és a programokra ellemzõ megfgyelt változóhozadékoktól. 9 A másodk tényezõ azt mutata meg, mekkora lenne a programok relatív skeressége akkor, ha az egyenletek konstans taga és a becsült paraméterek egyenlõek volnának, vagys ha a program- és a paraméterhatásban nem különböznének egymástól. Ebben a tényezõben tehát a megfgyelt változók programokra ellemzõ átlagaban mutatkozó eltérések hatása tükrözõdnek, vagys az a tény, hogy a progra- 6 Más néven odds-rato. 7 A tényezõkre bontás módszerét részletesen a Függelékben közölük. 8 Megegyezzük, hogy a programhatást az egyenletekben nem szereplõ változók s befolyásolhaták. 9 Ezt az értelmezést támaszta alá, hogy a programok páronként összehasonlításakor a legnagyobb (ötszörös-tzenötszörös) programhatás-értékeket azoknál a program-pároknál találuk, amelyekben a közhasznú munka s szerepel, tehát egy olyan program, amelynek közvetlenül nem céla az elhelyezkedés. 17
mokban résztvevõk összetétele nem egyforma. Ezt a faktort tehát összetételhatásnak nevezzük. Az összetételhatásban megelenhet az úgynevezett önkválasztás vagy önszelekcó, vagys hogy a különbözõ programokban eltérõ megfgyelt egyekkel rendelkezõ egyének vesznek részt, és hogy a programok eltérõ skeressége részben a kedvezõbb vagy kedvezõtlenebb összetétel következménye. Ha monduk a magasabb skola végzettség önmagában magasabb elhelyezkedés esélyt elent, akkor ceters parbus azoknál a programoknál várhatunk esélyelõnyt, amelyekben magasabb skola végzettségû egyének vesznek részt. Végül, a harmadk tényezõ azt mutata meg, mekkora lenne a programok relatív skeressége, ha az egyenletek konstansa és a modellben szereplõ változók átlaga egyenlõek volnának, vagys ha a programok sem a programhatás, sem az összetétel tekntetében nem különböznének egymástól. Ebben a hatásban tehát azok a relatív elõnyök/hátrányok elennek meg, amelyek a becsült paraméterek eltérésere veze t- hetõk vssza. Ezért ezt a harmadk faktort paraméterhatásnak nevezzük. A paraméterhatás arra ad választ, mekkora egy adott tényezõ (megfgyelt változó) elhelyezkedés esélyben kfeezett relatív hozadéka vagy relatív értéke, azaz hogy az egyes programokban való részvétel révén az egyes egyén vagy háztartás vagy munkaerõpac ellegzetességekhez mekkora elhelyezkedés esélyelõny vagy hátrány társul. Adott változó hozadékát vagy értékét befolyásolhata az, hogy az egyén mely programban vesz részt. A hozadékkülönbségek mögött tt s állhat önkválasztás hatás, mert az egyes programokban résztvevõk különbözhetnek egymástól elhelyezkedés motváltságukban, meg nem fgyelt készségekben, képességekben és preferencákban s. A becslések elkészítése során megvzsgáltuk, vaon a programokban résztvevõ férfak és nõk különböznek-e egymástól a becsült paraméterek szernt. Azt találtuk, hogy ez egyk programra sem áll fenn, ezért a becsléseket férfakra és nõkre együtt készítettük el. A becslésbe bevont változók a következõk voltak: életkor csoportok (hat életkor csoportot különböztettünk meg: 20 éves vagy fatalabb, 21-25 éves, 26-30 éves, 31-35 éves, 36-40 éves, 40 évesnél dõsebb), skola végzettség csoportok (öt skola végzettség csoporttal: 8 általános vagy kevesebb, szakmunkásképzõ, szakközépskola, gmnázum, felsõfokú skola végzettség), munkanélkül ellátás (dchotóm változó: az egyén részesült-e vagy sem munkanélkül ellátásban), munkanélkülség ráta, háztartás változók (0-6 éves gyermekek, az eltartottak, a megkérdezetten kívül a 18
foglalkoztatottak száma a családban, a háztartás hav nettó övedelme a megkérdezett övedelmét leszámítva). Az életkort és az skola végzettséget az egyének ember tõkéét elzõ változónak tekntük; elõbb a munkaerõpac gyakorlat során, utóbb az skolában megszerzett tudástõkére utal. Általában feltehetük, hogy nagyobb ember tõke az elhelyezkedés esélyek szempontából s elõnyt elent. Ez a programok skerességét mnd az öszszetétel-, mnd a paraméterhatáson keresztül befolyásolhata. Azt várhatuk, hogy kedvezõbb összetételû programok nagyobb elhelyezkedés esélyt nyútanak. Az ember tõke elhelyezkedés esélyben megelenõ hozadéka programonként változó lehet. Egyebek mellett függhet az adott programokban megfgyelt embertõkeeloszlásoktól, monduk a magasabb ember tõke elenlétének relatív gyakorságától/rtkaságától. A munkanélkül ellátás és a munkanélkülség ráta két foglalkoztatáspoltka szempontból közvetlenül releváns változó. A munkanélkülek elhelyezkedés esélyenek alakulásával foglalkozó munkák tpkus feltevése, hogy a munkanélkül ellátás tszta övedelemhatás elenléte révén csökkent az elhelyezkedés esélyeket, és hogy a lokáls munkaerõpacok aktuáls kereslet állapotát elzõ munkanélkülség ráta emelkedése s általában fékezõleg hat a munkanélkülek elhelyezkedésére. Ha e feltevések helytállóak, akkor az egyes programokban résztvevõk összetétele egyértelmû hatást gyakorol a programok skerességére; mnden egyéb feltétel azonossága mellett azoknál a programoknál fgyelhetünk meg ksebb esélyrátákat, amelyekben nagyobb a munkanélkül ellátásban részesültek aránya, lletõleg amelyeknél a résztvevõkre ellemzõ hely munkanélkülség ráta átlagos értéke magasabbak. A két feltevés azonban nem feltétlenül helytálló. Ismeretes, hogy a munkanélkülek egyes csoportanál nem érvényesül a fent említett tszta övedelemhatás. Ezek a csoportok a munkanélkül ellátásból befolyó összegeket (részben) álláskeresésre költk; e csoportoknál az elhelyezkedés esély és a munkanélkül ellátás kapcsolata ematt éppen fordított. Lehetséges tehát, hogy a munkanélkül ellátásban részesülõk nagyobb aránya nagyobb elhelyezkedés esélyekkel ár együtt. Ugyanígy lehetnek olyan egyének, akket a munkaerõpac kereslet mérséklõdése fokozott álláskeresésre ösztönöz, s ha adott programban nkább lyen egyének vesznek részt, akkor magasabb átlagos munkanélkülség ráta mellett éppenséggel nagyobb skerességet tapasztalhatunk. A két változó paraméterének elõele a sztenderd keresés modellekben többnyre negatív. Két program relatív skerességére gyakorolt hatásuk eb- 19
ben az esetben attól függ, hogy melyk programnál fékezk erõtelesebben az elhelyezkedést. A paraméterek eltérõ értékeben a programokban résztvevõk eltérõ preferencá, munkaerõpac tapasztalata vagy meg nem fgyelt ellegzetessége s szerepet átszhatnak. Megegyezzük, hogy a negatív paraméterek feltevése emprkusan nem mndg áll fenn. Ha poztív paraméterbecsléseket kapunk, akkor ez arra utal, hogy az adott programban résztvevõk nem a tpkus munkanélkültõl elvárt módon vselkednek. Emögött smét a preferencák eltérése, és ennek következtében az elvárttól különbözõ keresés magatartás húzódhat meg. A háztartás változók közül a keresés modellekben elmélet elõreelzést csak a háztartás övedelmére vonatkozóan találunk. Magasabb övedelem negatív rányban befolyásola a tpkus munkanélkül álláskeresését, s ezen keresztül elhelyezkedés esélyet. Ugyanakkor tt s elõállhat az az eset, hogy magasabb háztartás övedelem nagyobb keresés befektetésekhez vezet, így avíta az elhelyezkedés esélyeket. Ha a programokban a modellek tpkus munkanélküle vesz részt, akkor magasabb átlagos háztartás övedelem mellett alacsonyabb elhelyezkedés esélyek fgyelhetõk meg. A több háztartás változó a háztartás összetételének ellemzésére szolgál. E változóknál nncsenek határozott elmélet elõreelzésenk. Vállalkozás támogatás és közhasznú munka Mnt láttuk, a vállalkozás támogatás a legskeresebb a közhasznú munka pedg a legkevésbé skeres program. A vállalkozás támogatás esélyrátáának értéke mntegy harmncötszöröse a közhasznú munka megfelelõ mutatóértékének. A programhatás önmagában több mnt ötszörös esélyráta értéket elent a vállalkozás támogatásban résztvevõk számára. Az összetétel- és a paraméterhatás együttesen csaknem hét és félszeres esélyráta-elõnyt elent. A két programban résztvevõ egyének ellegzetességenek, a hely munkaerõpac állapotának, lletve a háztartás változóknak nagyából ugyanakkora szerepe van a tetemes különbség kalakulásában, mnt a becsült paramétereknek. Am az összetételhatást, lletve egyes tényezõnek szerepét llet, elsõdlegesen a munkanélkül ellátás, másodsorban az skola végzettség fontosságát emelhetük k. A két programban résztvevõk elentõsen különböznek egymástól abban a tekntetben, hogy mekkora hányaduk részesült munkanélkül ellátásban. A vállalkozó támogatás programban résztvevõk között ezeknek az aránya kevesebb, mnt 2 százalék, 20