HERBARIUM WAISBECKERIANUM. 2. WAISBECKER ANTAL HERBÁRIUMÁNAK HARASZTJAI A SZOMBATHELYI SAVARIA MÚZEUMBAN

SAVARIA AVAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE, 29 Szombathely, 2005 HERBARIUM WAISBECKERIANUM. 2. WAISBECKER ANTAL HERBÁRIUMÁNAK HARASZTJAI A SZOMBATHELYI SAVARIA MÚZEUMBAN BALOGH Lajos 1 - PINTÉR István 2 - SZERDAHELYI Tibor 3 1 Savaria Múzeum, Természettudományi Osztály, H-9700 Szombathely, Kisfaludy S. u. 9., Hungary, E-mail: nathist.savmuz@t-online.hu 2 MTA ELTE, Evolúciógenetikai Kutatócsoport, H-l 117 Budapest, Pázmány P. sétány 1/C, Hungary, E-mail: pinteri@ludens.elte.hu 3 Szent István Egyetem, MKK, Növénytani és Növényélettani Tanszék, H-2103 Gödöllő, Páter K. u. 1., Hungary, E-mail: szerdahelyi.tibor@mkk.szie.hu HERBARIUM WAISBECKERIANUM. 2. THE PTERIDOPHYTE COLLECTION OF ANTAL WAISBECKER IN THE SAVARIA MUSEUM, SZOMBATHELY (SZO) This is a continuation of a study (BALOGH et al. 2004) that appeared in the last volume of this periodical. It is the next part of the systematic publication of the Herbarium of Antal Waisbecker, in the Savaria Museum in Szombathely, and covers ferns. The general historical context was covered in the previous article, but detail is given here of the life of Waisbecker, which was treated only briefly before. The collection includes numerous original specimens of taxa described by Waisbecker. BEVEZETÉS Közleményünk e periodika előző kötetében megjelent tanulmány (BALOGH et al. 2004) folytatása; Waisbecker Antal szombathelyi Savaria Múzeumban őrzött herbáriuma rendszeres közlésének következő része, amelyben annak harasztjait ismertetjük. Az általános történeti vonatkozásokat, valamint herbáriuma megszületése és egy része Szombathelyre kerülésének körülményeit a korábbi cikk taglalta. Ennek lényege, hogy Waisbecker Chernél Istvánnak (a Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Tára első őrének) a Tár növénygyűjteménye megalapozását célzó felkérésére összeállított közel két és félezres anyagával a történelmi Vas vármegye flóráját kívánta reprezentálni. Mivel az előző részben csak röviden érintettük, itt bővebben kitérünk Waisbecker életrajzára (Lábra). 7

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok 1. ábra. Dr. Waisbecker Antal fényképe és aláírása (forrás: THIRRINGNÉ 1935) Fig. 1. A signed portrait of Dr Antal Waisbecker (from THIRRINGNÉ 1935)

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) DR. WAISBECKER ANTAL ÉLETE 1 Édes Atyám született Kőszegen 1835. január 29-én és meghalt 1916. április 4-én. Nőül vette Szovják Emiliát 1864. január 31 -én. Alacsony termetű ember volt, rendkívül kicsiny koponyájú fejjel, magas homloka, élénk, figyelő szeme azonban elárulta a nem közönséges intelligenciáját. Még diák korában széles általános műveltségével kiemelkedett kortársai közül és amint az őt még ismerő Rákosi Jenő mondta, vezető irányítást biztosított magának minden társalgásban. A mellett tudott a nép nyelvén is beszélni és mint orvos is, mint ember is sokat foglalkozott vidékének magyar- és németnyelvű népével, tanítókkal, jegyzőkkel, gazdákkal egyaránt. Négy éves korában került az elemi iskolába, hogy ülni tanuljon! A kis fiúcska azonban oly élénkeszű volt, hogy a két évvel idősebbekkel végezte az osztályokat és pöttön ember létére meg is birkózott velük. 16 és féléves volt, amikor a kőszegi és szombathelyi iskoláztatás után Sopronban maturált. A kőszegi bencés-gimnázium mindig kitűnő nevelőiskolának bizonyult, hazafias irányát nem tagadta meg soha; mint latinista édes Atyám oly képességekkel bírt, hogy még hajlott korban is elragadtatással olvasta a latin klasszikusokat. Egyáltalán rendkívüli nyelvképességéről tanúskodnak könyvtárának francia, olasz, angol könyvei, amely nyelveken csak olvasott, latinul azonban úgy beszélt, mint magyarul, németül és horvátul. Mély benyomást tett gimnazista korában a Kőszegen egyszerű szekéren átvonuló fogoly Batthyány Lajos, kit a diákok az utcán sorakozva - néma fejhajtással üdvözöltek és mélyen megrázta édes Apjának súlyos megsebesülése a kőszegiek és Jellasich egyik csapatjának csete-patéja alkalmából. A 48-as szabadságharcot Görgey adjutánsa, Rochlitz Kálmán útján ismerte meg, ki vele együtt végezte az orvosi tanulmányokat Bécsben, úgy hogy egy ízben rövid időre be is zárták Atyámat, a teljesen németszármazású fiút, pörge magyar kalapjáért és talán túlságosan magyaros beszédjeért. 1858-ban avatták Bécsben orvostudorrá, amikor egy ideig egy bécsi közkórházban, nyáron pedig horvátországi fürdőben, Lipik-fürdőben működött. Orvosi kiváló munkásságát már a bécsi kórházak igazgatósága is kiemelte, így külön köszönetet kapott a helytartóságtól és a kórházak vezetőitől önfeláldozó működéseért az 1858-59. évi bécsi tífuszjárvány idejében. Heim Tivadar, a. kórház akkori igazgatója, sajátkezű írásban emelte ki nagy szorgalmát és úgy ő, mint Sigmund tanár külön-külön kiemelték alapos orvosi és sebészi ismereteit, buzgó szolgálatkészségét és igen magas erkölcsi felfogását és magatartását. 1 Életéről és munkásságáról több méltatás is született, így pl.: VENDE 1898; DEGEN 1914; ANONYM 1916 a, b, с, d, e, f, 1918, 1937, 1986; CHERNÉL 1916; GÁYER 1916,1929a; KÜMMERLE 1916a; MÁGOCSY-DIETZ 1916; JÁVORKA 1917; Kiss 1958; В. IMREH 1985; TÓTH 1991; BARTHA 1994; MERKLIN 1997; VÍG 1999; BALOGH 2002. Botanikusi szakkörökben azonban szinte teljesen ismeretlen a lánya, Thirring Gusztávné Waisbecker Irén által írt személyes hangvételű életrajz (THIRRINGNÉ 1935: 2. ábra). Ennek felidézését nemcsak nehéz hozzáférhetősége, de a tudósról a fenti szaktársak írásai alapján kialakult kép árnyalása, gazdagítása céljából is hasznosnak látjuk, és szöveghűen közöljük. 9

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok 2. ábra. A családtörténeti tanulmány dr. Thirring Lajos által dedikált címoldala Fig. 2. The title page of the genealogy of Waisbecker family, dedicated by Dr Lajos Thirring 10

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) 1861-ben választották meg szülővárosában, Kőszegen tiszti főorvossá, később járásorvos és Vasvármegye tb. főorvosa lett. E hivatalaiban 1896-ig működött, amikor nyugalomba vonult. Ha már a bécsi diákszervezetekben mint tornász, majd zenei képzettségével, jó tenorhangjával súlyt helyezett adiákének, énekkarok és tornaegyesületek szervezésére, amelyeknek fejlettségét osztrák és olasz utazása alkalmából is tapasztalta, úgy szülővárosában is az orvosi működése mellett, a közélet kulturális részét több irányban óhajtotta ápolni. így egymásután lépett be szervezőnek, alelnöknek, majd elnöknek a kőszegi Concordia dalegyletbe; képezte és nevelte mint megalapítója és első elnöke, az első rendszeresített tűzoltószervezetet, közreműködött a hegyközség létrejötténél, a gyümölcs- és szőlőnemesítésre fektetve a fősúlyt, valamint az erdők fenntartására, az utak fásítására; hozzájárult a Kaszinó és annak könyvtárának létrejöttéhez, ahol később elnökölt is. Utóbb áttért pedagógiai munkásságára, amelynek első ténykedése egy Deák Ferenc emlékére létesített alapítvány volt német fiúk magyarnyelvű nevelése érdekében; majd az akkor alapított kisdedóvóért dolgozott harminckét évig behatóan, 1868-tól 1900-ig. A kőszegi Múzeumnál tettem le édesatyám alapszabálytervezetét, amely e gyermekkert megalakulásának alapja volt. Legtovább mint pénztárosa, majd mint alelnöke, végül mint elnöke és választmányi tagja vett részt a gyermekkert igazgatásában. Figyelme kiterjedt éppúgy a gyermekkert berendezésére, mint a megfelelő gyermekkertésznő kiválasztására; különösen szerencsésen Szelotzky Mariával oldotta meg édes atyám e kérdést, ki évtizedekig részesítette a kőszegi gyermekeket magyar nevelésben és ki Katonáné Thuránszky Irén unokatestvére ajánlatára került Kőszegre. Ez időben az első magyar polgáriskoláért dolgozott, először mint az iskolaszék alelnöke, majd mint elnöke; különös gonddal rendezte be ez iskola könyvtárát; súlyt helyezett a gyermekek tornatanítására, és mint első honosította meg a leányok tornatanítását. 3 Mint orvos nagy súlyt helyezett a gyermekápolásra és a bábaképzésre, kortársait ebben jóformán megelőzve. Orvosi cikkei ezen a téren mozognak. b A gyermek, a kis gyermek megfigyelése volt egyik életöröme. Komornak látszó arca felderült, ha gyermekkel beszélgetett; a beteg gyermek is jótevőjének látta. Unokáival még 70 éves korában is bujócskást játszott; a nagyobbakat pedig sétaközben tanította a természet szépségére. Legidősebb gimnazista fiával tanulva tért át a botanikai tanulmányokra, amelyek iránt már orvostanhallgató korában is érdeklődött. Amikor komolyan fogott a botanikai a. Waisbecker Antal maga is kitűnő sportoló volt, vízalatti úszásban különösen kitartó volt; tornászott nagy kedvvel, és jó hegymászó is volt, aminek a botanikában is hasznát vette. b. Orvosi cikkeit nagyjából így állíthattam össze: 1. Közegészségügyi kalauz 1890: Hozzászólások a kisdedóvásra vonatkozó törvényjavaslatra. 2. Hosszú élet 1890. márc. 5: A közegészségügy előharcosai. (A tanító, a pap kötelességeiről). 3. Orvosi Hetilap 1896: Hazánk statisztikájának egyik forrásáról; - és még több kisebb cikk, amely cikkek még ma is felhasználható gondolatokat tartalmaznak. 11

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok tanulmányokhoz, már majdnem ötven éves volt és egy évtized sem múlt el s már a közismert, sőt európailag ismert botanikusok közé tartozott. Gayer Gyula így szól életének leírásában, amelyből rövidítve közlöm a botanikai részt: Kőszeg flórájának leghívebb interpretatora Dr. Waisbecker Antal, kinek működése gyönyörű példája annak, hogy a szűkös vidéki viszonyok közt is, távol a botanikus központoktól milyen eredményeket lehet elérni!" E foglalkozás meghosszabbította életét, mert fiatal kora óta gyomorfekélytől származó gyomortágulásban, máj- és epebántalmakban szenvedett, úgy hogy 50 éves korától fogva jóformán csak híg táplálékkal élt. 60 éves korában súlyos légcsőbántalmak fokozták bajait, úgy hogy majdnem csodálatos volt az az életenergia, amely a beteg szervezetet annyira munkaképessé tette. Mert orvosi és tudományos munkái mellett mintaszerűen vezette gazdaságát, birtokát, házait és gyarapította vagyonát, míg önmaga kevéssel elégedett meg. Minden luxustól távol tartotta magát. Az ő luxusa a tudományának ápolása volt. Botanikai munkásságának eredményeit ekkép foglalom össze Gayer Gyula nyomán: Édesatyám nevét viselik a következő növények: Carex caespitosa L. var. Waisbeckeri Kükenthal, Cirsium Waisbeckeri Simk., Mentha Waisbeckeri Borb., Potentilla Waisbeckeri Siegfr., Rosa Waisbeckeri Borb., Rubus WaisbeckeriBorb., Rubus WaisbeckeriSudre (= R. serpentinisabr.), RubusAntoniiBorh., Viola Riviniana Reichb. f. Waisbeckeri Gáyer. Waisbecker Antal a következő új növényalakokat állította fel: 2 Willemetia stipitata Waisb. (új génusz), Carex Fritschii Waisb., Viola commutata Waisb., Viola tristicha Waisb., Potentilla ginsiensiswúsb., Rubus Borbasiellus^Wúsb., Rubus trichothecuswaisb., Rubus Rötensis Waisb., Rubus lasiaxon Borb. et Waisb., Rubusporphyropetalus Borb. et Waisb., Mentha Stejfekiana Borb. et Waisb., Mentha globiferawúsh. et Borb. stb. 3 Kőszeg rendkívül gazdag flórája, melyet az alpesi hegyvidék és kis alföld talajainak találkozása és ennek megfelelő érdekes éghajlati viszonyok fejlesztettek ki, kiváló megfigyelési és kutatási területet nyújtott. Édes Atyám mint botanikai megfigyelő a külföld véleménye szerint is kivált kortársai közül, azonkívül ritka igazságossággal párosult kritikai erővel még a legismertebb botanikus munkásságát is kritikai bonckése alá vette. - Én nem azt mondom, így tanított bennünk, a gyermekeit, hogy ne higyjetek autoritásokban, bizonyos konzervativizmussal ápolnunk kell az elődeinktől átvett normál fogalmakat, a hosszú tapasztalattól leszűrt igazságokat; de ahol az élet, a természet új utat mutat, ott nem ragaszkodhatunk semmiféle autoritáshoz, semmiféle ősöktől átvett 2. Ezek csak a Waisbecker által leírt fajok, valójában sokkal több infraspecifikus taxont írt le. 3. E virágos taxonok egy részének taxonómiai rangja ma más, melyek magyarázatára a tanulmánysorozat következő részében tervezünk kitérni. 12

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) theoriákhoz." A külföldi természettudósok is megállapították róla, hogy édes Atyám első és legfőbb tanítómestere a természet volt. Kőszegen véletlenül rendkívül fejlett volt a növénytani kutatás, úgy, hogy édes Atyám mellett Freb Alfonz bencéstanár és Piers Vilmos őrnagy tárták fel Kőszeg vidékének e szépségeit. Természetesen mindnyájukon túltett Borbás Vince egyetemi tanár, a ki Vasmegye flóráját kutatva, sokáig tartózkodott Kőszegen. A már fiatal korában széles látókörű Degen ArpádAA Atyám 30 évig tartó baráti és csereviszonyban állott. Atyám vagyoni viszonyai megengedték azt is, hogy a megfelelő forrásmunkákat megszerezhesse, úgy, hogy bár vidéken élt, lassan megismerte a külföld jeleseit, kik közül különösen Siegfried, Kückenthal, Fritsch, Sabransky és többen sűrű érintkezésben voltak atyámmal. Ascherson berlini egyetemi tanár ismerte el többszörösen vidéki kutatásainak kiváló eredményeit, amelyek közül talán egyik legszebb sikerét jelenti a Willemetia stipitata, amely által az ország flóráját egy új génusszal gyarapította. Ascherson berlini egyetemi tanár a páfrányokról írt tanulmányait emelte ki leginkább, és eredményeit a saját tanulmányai közé is átvette. Atyám Kőszeg és vidékének edényes növényei" с művében 2098 fajt sorol fel, mint Kőszegen talált fajokat és állandóan jelentek meg dolgozatai az Österreichische Botanische Zeitschriftben, majd 1901 óta a Magyar Botanikai Lapokban. Dolgozatainak mindegyike új adatokkal gyarapítja a hegyvidéki flórakutatást, emellett pontos leírását adja számos új fajnak, faj keveréknek és eltérésnek. Alapos ismereteit bizonyítja egyebek mellett az is, hogy könnyűséggel mozog éppen a legnehezebb génuszok terén, mint, a Rubus, Potentilla, Viola, Cirsium; a legszebb felfedezése, a Carex Fritschii, is ebbe a kategóriába tartozik. Waisbecker élete munkájának eredménye, hogy Kőszeg vidéke rendelkezik ma az ország egyik legalaposabban kikutatott flórájával s Waisbecker életének dicsősége, hogy az ő adataira későbbi kutatók nyugodtan támaszkodhatnak." A páfrányok megfigyelését és megfigyeléseinek rendszerbe foglalását Ascherson tartotta igen értékesnek. Nevéhez fűződik a legkisebb részletekre kiterjedő pontos megfigyelés, és a kőszegvidéki fajok minden eltérésének feljegyzése. Helye a magyar botanika terén Borbás és Simonkai közt áll, akként azonban, hogy ő még Borbás túlzásait is felismerte és azért, amikor már erős munkát végzett tudományában, rezerváltan és tartózkodóan viselkedett Borbással szemben is, kinek tudását egyes fajokban túlszárnyalta, úgy hogy úttörőnek kell neveznünk őt azon a téren, amelyen dolgozott. Magasabb korban szemén képződött hályoga miatt le kellett mondania a botanikai kutatásokról. Részt vett a Flora exsiccata austrohungarica, Kneucker Carices exsiccati, Dörfler Herbarium norm., Baenitz Herbarium europaeum, Degen Árpád Cyperaceae, Juncaceae, Typhaceae et Sparganiaceae hungaricae exsiccatae, Degen Gramina Hungarica gyűjtésében. A kőszegi flóra érdekes tagjai ily módon messze földön váltak ismertekké. Körülbelül 2500 lapra terjedő értékes gyűjteményt ajándékozott 1908-ban a Vasvármegyei Kultúregyesület szombathelyi múzeumának. Értékes nagy herbáriumát 13

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok örökösei a Nemzeti Múzeumnak ajándékozták, valamint botanikai könyveinek egy részét is, amelyeket jegyzetekkel látott el tanulmányozás közben. Az értékesebb levelezést Degen Árpádkérte el, és ez a Degen-féle gyűjtéssel valószínűleg ismét az állam tulajdonába ment át. A régebbi botanikus levelezése a kőszegi helytört. Múzeumba került, ahol a közért végzett munkásságának emlékeiből is sokat őriznek. Botanikai kutatásai miatt geológiai tanulmányokat is végzett, miként a kőszegi múzeumban őrzött földtani térképe igazolja. Érdekes, hogy Kőszeg vidékének forrásait is figyelte és hőfokukat feljegyezte. Kiadott munkái Kümmerle J. B. szerint a következők: c 1. Kőszeg és vidékének edényes növényei. (Kőszeg, 1882. Leitner N. könyvnyomdája. Ref. Borbás) 2. Új növénynem hazánk flórájában. (Természettudományi Közlöny XXII. 1890. XI. pótfüzet) 3. Zur Flora des Eisenburger Comitats. (Österreichische Botanische Zeitschrift XLII. 1891.) 4. Kőszeg és vidékének edényes növényei. (Második jav. és bőv. kiad. Kőszeg 1891. Feigl Gy. könyvny. Ref. Staub) 5. Über die Büschelhaare der Potentillen. (Ost. Bot. Zeitsch. XLII. 1892.) 6. Beiträge zur Flora des Eisenburger Comitates. (Ost. Bot. Zeitsch. XLIII. 1893.) 7. Néhány érdekesebb ibolya. (Természett. Közlöny. XXV. 1893.) 8. Carex Fritschii n. sp. (Verhandl. der zool. bot. Gesellschaft XLIV. 1894.) 9. Beiträge zur Flora des Eisenburger Comitates. (Ost. Bot. Zeitsch. Sitzungsberichte. XLV. 1895.) 10. Beiträge Zur Flora des Eisenburger Comitates. (Ost. Bot. Zeitsch. XLVII. 1897.) 11. Über die Variationen einiger Carex Arten. (Ost. Bot. Zeitsch. XLVII. 1897.) 12. Carex caryophyllea Lat. var. caespitiformis Waisb. (Allgemeine Botanische Zeitschrift 1897.) 13. Carex Fritschii Waisb. (Allgemeine Bot. Zeitsch. III. 1897.) 14. Bemerkungen über Asplenium Forsten Sadl. (Ost. Bot. Zeitsch. XLVIII. 1898.) 15. Carex panicea L. var. praestabilis Waisb. (Allgemeine Bot. Zeitsch. IV. 1898.) 16. Beiträge zur Flora des Eisenburger Comitates. (Ost. Bot. Zeitsch. XLIX. 1899.) 17. Beiträge zur Kenntniss der Gattung Odontites. (Ost. Bot. Zeitsch. XLIX. 1899.) 18. Beiträge zur Flora des Eisenburger Comitates. (Ost. Bot. Zeitsch. LI. 1901.) с Dr. Gayer Gyula: Emlékezés Dr. Waisbecker Antalra. A Magyar Botanikai Lapok 1916. évi б/12-iki számából. 14

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) 19. A bárcs-fajok eltérései és vegyült fajai Vasvármegyében. (Természetrajzi Füzetek XXIV. 1901. Ref. Thaisz) 20. Carex caespitosa L. var. Waisbeckeri Kükenthal nov. var. (Allgemeine Bot. Zeitsch. VII. 1901.) 21. Vasvármegye harasztjai. (Magyar Botanikai Lapok I. 1902.) 22. Új adatok Vasvármegye flórájához. (Magy. Bot. Lapok II. 1903.) 23. Új adatok Vasvármegye flórájához. (Magy. Bot. Lapok III. 1904.) 24. Új adatok Vasvármegye flórájához. (Magy. Bot. Lapok IV. 1905.) 25. Scirpus setaceus Vasvármegyében. (Magy. Bot. Lapok V 1906.) 26. Új adatok Vasvármegye flórájához. (Magy. Bot. Lapok VII. 1908.) - 74 éves korában zárta le az intenzívebb munkásságot. Edesatyám könyvtára fiatal korában megindult könyvgyűjtéseiről tanúskodik. Az orvosi munkák sorozata a 17-ik századig nyúlt vissza, olasz, latin és német nyelvű jeles munkákkal. A történelmi munkák egész sorozata állt gyermekei rendelkezésére. Különleges angol nyelvű ritkaságok, mint Byron munkáinak Thomas Moore által rendezett kiadása, Eugenia Stanhope útleírásainak első kiadása, Rousseau munkáinak a 18-ik századból származó kiadásai, gróf Stolberg 1807-ből származó Sokrates és Platon kiadványa, egy térkép kiadvány az akkori Európáról 1700-ból, egy szép olasznyelvű anatómiai munka Roberto FroripköX sok rajzzal és még sok hasonló antiquitás kötötte le érdeklődésünket. Itt meg kell emlékeznem édes Anyámról is, Szovják Emiliáról, kivel 50 évig boldog házasságban élt édes Atyám; derültsége, kedves lénye Atyám minden szenvedését megkönnyítette. Kiváló háziasszony volt és a legjobb anya. 4 Még élnek öreg urak, akik fiatalabb korában is ismerték még Anyámat; így Schneller István egyetemi tanár, aki egy ízben azt mondta nekem, hogy szeretetreméltósága, bájos modora még fokozta arcának és a megjelenésének ritka szépségét. Ha még visszaemlékszem az én gyermekkori nevelésemet és ápolásomat vezető Anyámra, úgy látom magam előtt, mint az élő poézist. Szép volt minden mozdulata, dallamos a hangja, kedves a mosolya, a kacagása és édes meséi mellett az öt élénk gyermeke áhítatos csendben ült körülötte. Apró kis pajkosságokat megbocsátott nekünk; ő maga is élénk, és néha csíntalan gyermek volt, jókedve még komor, szigorú apját is mosolyra derítette. Apja Szovják Mátyás ügyvéd, az első kőszegi takarékpénztár egyik megalapítója és ügyésze, előkelő evangélikus egyházi funkcionárius, volt 48-as főhadnagy, messze vidéken ismert egyéniség volt. Származásra vend és ősmagyar; osztrákgyűlölete miatt évekig bujdosnia kellett 1849 után. 4. 1914. január végén ülték meg aranylakodalmukat (DEGEN 1914). 15

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok Édes Anyám még magas korban is ritka élénk szellemű volt; szenvedéseit csendben tűrte; és ha átéli azt a kort, amikor a művelt és kifogástalan életű asszonyokat meg nem érdemelt megaláztatásoknak tették ki, úgy, ezeket éppoly emelt fővel és némán tűri, mint utódai. Bennünket elsősorban bátorságra neveltek; tanuljátok meghosszabbítani az életet, mert az élet ellen véteni nem szabad, de független érzést kölcsönöz nektek a halál gondolatának nyugodt elviselése." És így ment szegény testvérem is vértanú halálába. Szüleim példás keresztény nevelésben részesítettek bennünk, a leányokat evangélikus, a fiúkat katolikus nevelésben, ritka erős és harmonikus keresztény felfogásban nevelték. Erkölcstelen szót soha sem hallottunk szülői házunkban, erkölcstelen olvasmány kezünkbe nem került. A családi beszélgetés soha sem volt léha vagy üres. Szüleim emléke vezetett bennünk, és maradt a vértanú mellett utolsó lélegzetéig." WAISBECKER PTERIDOLÓGIAI TEVÉKENYSÉGE ÉS ANNAK SZAKIRODALMI UTÓÉLETE Kümmerle Jenő Béla (1876-1931) és Győrffy István (1880-1959) mellett Waisbecker Antal a XX. század elejének egyik legjelentősebb hazai harasztkutatója volt (GOMBOCZ 1936). Kőszeg és vidékének edényes növényei" című flóraművének első kiadásában (WAISBECKER 1882) 24 harasztfajt és 2 változatot jelez. Ez közel háromszorosa Freh Alfonz kőszegi bencés tanár első kőszegi flóraműve 9 harasztfajának (FREH 1876). Freh munkája második kiadásában már 25 harasztfajt, 1 alfajt és 2 változatot, köztük azonban Waisbecker Antal úr lelete"-ként 3 fajt, 1 alfajt és 1 változatot közöl (FREH 1883). Borbás Vince Vas vármegye harasztjainak ismertetésében nemcsak e munkákra hivatkozik, de Freh és Waisbecker már akkor jelentős herbáriumainak revideált adataira is; ő az egész vármegyéből 36 harasztfajt és 42 fajon belüli taxont mutat ki (BORBÁS 1887 88). Waisbecker flóraművének második kiadásában Kőszeg és vidékéről 33 fajt, 30 változatot és 5 formát ad közre (WAISBECKER 1891b). Igazából ezt követően mélyedt el alaposabban a harasztok taxonómiai vizsgálatában. Ezekről előbb az Österreichische Botanische Zeitschrift lapjain (WAISBECKER 1891a, 1898, 1899, 1901), majd a Magyar Botanikai Lapokban közöl. Utóbbiban jelenik meg Vasvármegye harasztjai" című dolgozata, ahol korábbi eredményeit újabb adatokkal kibővítve foglalta össze magyar nyelven is (WAISBECKER 1902, réf. DEGEN 1902; 3. ábra). 5 Hazánk kevés vidékén nő oly sok és szép haraszt mint Vas megyében;... Ámde nem csak a dús növésű tövek sereges fellépéséről nevezetes a mi harasztvirányunk, hanem az ily, aránylag kis területen található 5. A tanulmány magyar címe pontatlan, mivel nem minden harasztot (Pteridophyta), csak a páfrányokat (Pteropsida) tárgyalja, míg a korpafüveket (Lycopsida) és a zsurlókat (Sphenopsida) nem. 16

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) VAŐVÁRMEGYE HARASZTJAI. PIE FARNE PES EISENBURGER COMITATS ÍM VEST-UNGARN. IRTA VON Dr. WAISBECKER ANTAL. Különnyomás a Magy. bot. lapok 11 1902 évfolyamából \j$f A Separatdruck aus Jahrg. 1902 der Magy. bot. lapok. u. NAJ\ JL f> BUDAPEST, 1902. NYOMATOTT MÜLLER KÁROLY KÖNYVNYOMDÁJÁBAN 3. ábra. Waisbecker vasi páfránymonográfiájának címoldala Fig. 3. The title page ofwaisbecker's monograph on the ferns of Vas County 17

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok számos fajairól és a tó'alaktól észlelt eltérések gyakoriságáról is. "így kezdődik e munkája, amelyben a területen fellelhető fajokon túl, azok változatai és alakjai, valamint hibridjei azonosítására koncentrált. Vasvármegye területén tett kirándulásaim alkalmával évek óta különös figyelemmel voltam a harasztfajok eltéréseire és azok közti korcs fajok képzésére... " A fajon belüli eltérések rendszertani rangjának megítélésével kapcsolatos álláspontja időközben némileg módosult, amit jelez, hogy néhány, korábban varietasként leírt eltérést később forma szintjére csökkentett. A haraszfajok eltérései lombjuk kisebb vagy nagyobb fokú hasogatottságára, sallangjainak változó nagyságára és alakjára vonatkoznak, amitől annak termete (habitus) többé-kevésbé, néha lényegesen megváltozik; szorosan lezárt alakköröket megkülönböztetni mindazonáltal alig lehet, mert ezen eltérések a töalakkal (typus) és egymás közt számos átmeneti alak által úgy össze vannak kötve, hogy egyes növényeknek helyes beosztása valamely ismert alakkörbe gyakran igen nehéz. Ezen okból nem is felelnek meg a harasztfajok eltérései a fajta (varietas) szigorúbb fogalmának, hanem inkább csak eltérő alakoknak (forma) volnának elnevezendők, amint azt az általam talált és megkülönböztetett eltéréseknél meg is teszem; a más autorok által megkülönböztetett és elnevezett fajtákat (varietas) azok elnevezését tiszteletben tartva, olyanoknak nevezem a felsorolás alkalmával akkor is, ha azokat részemről csak eltérő alakoknak tekintem. " Vasi páfránymonográfiájában 24 fajról, 6 hibridről és 66 változatról számol be. Ezt a felsorolást később (WAISBECKER 1903, 1904) még egy fajjal, egy hibriddel és számos változattal gyarapította (VISNYA 1940a). 6 Waisbecker halála (1916) után, a XX. század első felében a helyi kutatók közül Gáyer Gyula és Visnya Aladár jártak nyomdokain (vö. VISNYA mscr. a,b), amikor érdekesebb harasztok újabb Vas megyei lelőhelyeit közölték (GÁYER 1923, 1927, 1929b, 1932, VISNYA 1939, 1940a,b), de Jávorka is szolgál adattal (JÁVORKA 1950). Napjainkban a Kőszegi-hegység teljes területéről 44 harasztfaj ismeretes, ebből 2 a mai magyar flórából hiányzik (BoDONCZi 1994). E helyütt nem célunk a térség harasztkutatásának további áttekintése; a Kőszegihegység esetében erre a közelmúltban több munka is kitért (BARTHA et al. 1993, BoDONCZi 1992, 1994). Csak arra kívánunk utalni, miként fogadták és élt tovább Waisbecker pteridológiai munkássága a hazai és a nemzetközi szakirodalomban. Miként fentebb, az életrajzi részben áll, Waisbecker kora számos hazai és külföldi botanikusával kapcsolatban állott, némelyikkel intenzív levelezést folytatott. A külföldi harasztkutatók köréből kiemelhető a königsbergi Christian Luerssen (1843-1916), de a berlini Paul E Ascherson (1834-1913) is említhető, akivel pedig főleg a páfrányokról írt összefoglaló dolgozata révén lépett érintkezésbe, s a két 70 év körül járó öregúr között kedves levelezés fejlődött ki (GÁYER 1916). Utóbbi, Graebnerrel írt közép-európai flórájában szerepelteti a Waisbecker által leírt hibrideket, a kőszegi botanikus számos varietasát és formáját is (ASCHERSON - GRAEBNER 1912). 6. Gáyer ezt további három új fajjal gyarapította (GÁYER 1923, 1931), így a Vas vármegyéből akkor ismert fajok száma 27-re emelkedett, amihez még 7 hibrid és százon felüli változat, illetve alak járult (VISNYA 1940a). 18

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) Az egykori Vas vármegyének ma Ausztria területére eső részéről számos florisztikai adatot közlő Waisbeckerre a harasztok esetében az osztrák floristák nem vagy alig hivatkoznak (LÄMMERMAYR 1928), inkább csak egyes bibliográfiák ismertetik publikációit (AUMÜLLER 1956, LITSCHAUER 1964, SAUERZOPF 1983). A legutóbbi osztrák határozókönyv mint Kőszeg/Güns (Burgenland) kutatóját említi (ADLER et al. 1994). Figyelemreméltó azonban, hogy Vasvármegye harasztjai" című művét (WAISBECKER 1902) a Hegi-féle Illustrierte Flora von Mitteleuropa újabb kiadása az Asplenium nemzetségnél a fontosabb irodalmak közt idézi (DOSTÁL et al. 1984). A hazai botanikai-természetvédelmi irodalomban már gyakrabban bukkan fel hivatkozás harasztadataira, így pl.: BORBÁS 1887-88, KÜMMERLE 1931, Soó 1934,1964, BOROS 1938, JÁVORKA -SOÓ 1951, VIDA 1956, 1963, 7 KOMLÓDI 1957, JEANPLONG 1960, 1970, HORVÁTH-JEANPLONG 1962, KÁROLYI-Pócs 1968, CSAPODY 1969, 1980, KÉSZEI 1993, BARTHA etal. 1996, KIRÁLY 1996, 2000, KOVÁCS 1997, MOLNÁR- VIDÉKI 1999 esetében. A hazai szakirodalomban a Waisbecker által leírt hibrideket, varietasokat és formákat utoljára Soó (1964) Synopsisa hozza, utóbbiakat KIRÁLY (1996) is idézi. A keverékfajok közül az Asplenium murariaeforme^vvaisb. 1899 pro A. germanicum x A. ruta-muraria, corr. 1902 A. Ruta-muraría x Forsten (?) hibridet a következő munkák az alábbiak szerint ítélik meg: CHRIST (1903): A. cuneifolium x Ruta muraria; JANCHEN (1956): A. Forsten x Ruta-muraria; Soó (1964): A. forsten x ruta-muraria; JANCHEN (1966): A. cuneifolium x Ruta muraria; REICHSTEIN (1981): A. cuneifolium x ruta-muraria; DOSTÁL et al. (1984): A. cuneifolium x ruta-muraria subsp. ruta-muraria; HASSLER - SWALE (2004) adatbázisában érvényes hibridként szerepel; REICHSTEIN (1981) és DOSTÁL et al. (1984) csak Szászországból és Magyarországról jelzi; előbbi szerint e hibrid kétes, utóbbi szerint státusa bizonytalan. Кг Asplenium intercedens^wúsb. 1899 és az Asplenium luersseniiwaisb. 1903 Soó (1964) szerint kétesek. DOSTÁL et al. (1984) felfogása szerint ezek az A. x hansii (A. trichomanes x per-septentrionale) Aschers., SEBALD et al. (1993) munkájában az A. x alternifolium {A. trichomanes subsp. trichomanes x A. septentrionale), HASSLER - SWALE (2004) adatbázisában viszont az A. x suevicum [A. septentrionale x A. ruta-muraria) Bertsch ex D. E. Meyer hibridfaj társnevei. Az Aspidium lobatiforme Waisb. 1899 Soó (1964) szerint ma a Polystichum x luerssenii (Dörfl.) Hahne nm. lobatiforme (Waisb.) H. P. Fuchs (syn.: Dryopteris lobatiforme /Waisb./ Beck; vö. JÁVORKA 1924-1925) (= P. aculeatum > x 7? braunii) fajnak, illetve notomorfájának felel meg. SEBALD et al. (1993) munkájában valamint 7. A tanulmányban említett»határon túli (Kőszeg) D. paleacea adat«valószínűleg Waisbecker Hámorból (ma: Hammerteich) jelzett adatára vonatkozhat (vö. ÖBZ 1899, p. 66: Aspidium flix-mas Sw. d) var. paleaceum Moore, ebenfalls in Hammer; ÖBZ 1901, p. 126:... A. filix mas var. paleaceum..., Gößbachthal in Hámor.) 19

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok HASSLER - SWALE (2004) adatbázisában is a 7? x luerssenii (= P. aculeatum x В braunit) egykori szinonimájaként szerepel. Alább elősoroljuk a Waisbecker által leírt haraszttaxonokat (KÜMMERLE 1916b nyomán, módosítva), amelyből 48 forma (ebből eredetileg 5 varietas) és 4 hibrid. Ezek közül 27 forma eredeti növénypéldánnyal, míg a négy hibrid csak fényképével van képviselve Waisbecker alább ismertetett herbáriumában. Egy, a szombathelyi herbáriumban szereplő varietas leírását Waisbecker munkáiban nem találtuk. (MBL = Magyar Botanikai Lapok; ÖBZ = Österreichische Botanische Zeitschrift) Aspidium Braunii Spenn. f.flavescens Waisb. in MBL II 1903 pp. 66 et 74. А. В. f. laxifronswzisb. in MBL III 1904 pp. 92 et 103. А. В. f. macrolobumwüsb. in ÖBZ XLIX 1899 p. 65 (pro var.), et LI 1901 p. 126; in MBLI 1902 pp. 239 et 244. A. B. f. microlobumwúsb. in ÖBZ LI 1901 p. 126; in MBL I 1902 pp. 239 et 244. A. B. f. perpinnatum Waisb. in ÖBZ XLIX 1899 p. 64 (pro var.); in MBL I 1902 pp. 237 et 243. A. B. f. pseudolobatumwúsb. in ÖBZ LI 1901 p. 126; in MBL I 1902 pp. 239 et 244, et IL 1903 pp. 66 et 74. A. B. f. monstr. erosum Waisb. in ÖBZ LI 1901 p. 126; in MBL I 1902 pp. 239 et 245, etil 1903 pp. 66 et 75. A. B. f. monstr. innovatum^waisb. in MBL II 1903 pp. 67 et 75. Aspidium dilatatum Sw. var. oblongum Milde f. angustisectum Waisb. in ÖBZ LI 1901 p. 127; in MBL I 1902 pp. 242 et 247, et III 1904 pp. 93 et 104. A. d. var. о. f. latisectumwúsb. in ÖBZ LI 1901 p. 127; in MBL I 1902 pp. 242 et 247, et III 1904 pp. 94 et 104. A. d. var. о. f. nanum^wslisb. in MBL III 1904 pp. 94 et 105. A. d. var. о. f. submuticum Waisb. in MBL III 1904 pp. 94 et 104. Aspidium filix mas (L.) Sw. f. accrescens Waisb. in MBL I 1902 pp. 241 et 246. A.f. m. f. elegáns Waisb. in MBL III 1904 pp. 93 et 103. A.f.m. f. imbricatumwúsb. in MBL III 1904 pp. 93 et 103. A.f. m. f. remotiformewúsb. in MBL II 1903 pp. 67 et 75. Af.rn. f. undulatum Waisb. in ÖBZ LI 1901 p. 126 (pro var.); in MBL I 1902 pp. 241 et 246. Aspidium lobatiforme (A. lobatum x Braunit) Waisb. in ÖBZ XLIX 1899 p. 65, et LI 1901 p. 126; in MBL I 1902 pp. 240 et 245, et II 1903 pp. 66 et 75. Aspidium lobatum x BrauniiWaisb. = A. lobatiforme^ffúsb. Aspidium montanum Aschers, f. angustifronswaisb. in MBL III 1904 pp. 92 et 103. A. m. f. typicum^lúsb. in MBL I 1902 pp. 240 et 246. Aspidium spinulosum genuinum Milde f. heterosorum^wúsb. in MBL III 1904 pp. 93 et 104. A. s. g f. platylobumwùsb. in MBL III 1904 pp. 93 et 109. 20

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) A. s. g f. tortidens Waisb. in MBL III 1904 pp. 93 et 104. Asplenium L. A) PseudopinnataWaisb. in MBL I 1902 pp. 143 et 147. A. В) Cuneisecta Waisb. in MBL I 1902 pp. 143 et 147. A. Forsten Sadl. ï. flabellato-sulcatumwaisb. in ÖBZXLVIII1898 p. 421, et XLIX 1899 p. 63; in MBL I 1902 pp. 205 et 208. A. FA. macrolobumwaisb. in MBL III 1904 pp. 90 et 101. A. F. f. rutaceum Waisb. in ÖBZ VIII 1898 p. 420, et XLIX 1899 p. 63 (pro var.); in MBL I 1902 pp. 205 et 208, et II 1903 pp. 65 et 73, et III 1904 p. 91. A. F f. typicum Waisb. in MBL I 1902 pp. 204 et 207. A. germanicum x Ruta muraria Waisb. = A. murariaeforme Waisb. A. intercedens Waisb. in OBZ XLIX 1899 p. 62 (pro comb. A. germanicum x septentrionale), et II 1903 pp. 64 et 72, et III 1904 pp. 90 et 100 (pro comb. A. septentrionale x subgermanicum) A. Luersseni {A. septentrionale x germanicum) Waisb. in MBL II 1903 pp. 63 et 71, et III 1904 pp. 90 et 100. A. murariaeformewaisb. in OBZ XLIX 1899 p. 63 (pro comb. A. germanicum x Ruta muraria), in MBL I 1902 pp. 170 et 175 (pro comb. A. Ruta muraria x Forsten}), et II 1903 pp. 65 et 72 (pro comb. A. Ruta muraria x adiantum nigrum) A. Ruta muraria L. f. mucronulatum Waisb. in OBZ XLIX 1899 p. 62 (pro var.); in MBL I 1902 pp. 170 et 175. A. Ruta muraria x Adiantum nigrum Waisb. = A. murariaeforme Waisb. A. Ruta muraria x Forsten? Waisb. = A. murariaeforme Waisb. A. septentrionale x germanicum Waisb. = A. intercedenswaisb. A. septentrionale x germanicum Waisb. = A. Luersseni Waisb. A. septentrionale x subgermanicum Waisb. = A. intercedenswaisb. Athyrium filix femina Roth f. acuminatum Waisb. in OBZ LI 1901 p. 125 = A. filix femina var. multidentatum Doli f. laxifrons Waisb. A. f.f. var. fissidens Doli f. platylobum Waisb. in MBL III 1904 pp. 88 et 98. A.f fvar.fi stenolobumwaisb. in MBL III 1904 pp. 88 et 98. A. ff var. multidentatum Doli f. accrescens Waisb. in MBL III 1904 pp. 89 et 100. A. ff var. m. f. angustifronswaisb. in MBL III 1904 pp. 90 et 100. A. ff var. m. f. angustisectum Waisb. in ÖBZ XLIX 1899 p. 61; in MBL I 1902 pp. 143 et 146. A. ffvar. m. f. brevisectum Waisb. in ÖBZ XLIX 1899 p. 62; in MBL I 1902 pp. 143 et 146. A. ff var. m. f. caudatum Waisb. in MBL III 1904 pp. 89 et 99. A. ff'var. m. f. heterolobumwaisb. in MBL III 1904 pp. 90 et 100. A. ffvar. m. f. latisectum Waisb. in ÖBZ XLIX 1899 p. 61; in MBL I 1902 pp. 143 et 146, et III 1904 pp. 88 et 99. A. ffvar. m. f. laxifrons Waisb. in MBL I 1902 pp. 143 et 146. 21

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok A. ff var. т. f. attenuatum Waisb. (syn. f. acuminatum Waisb. non Moore; cf. ÖBZ LI 1901 p. 125) in MBL I 1902 pp. 143 et 146. A.//var. m. f. macrolobum^wúsh. in MBL III 1904 pp. 88 et 99. A. ff VAX., т. f. perpaleatum Walsh, in MBL III 1904 pp. 89 et 100. Botrychium matricariaefolium AI. Br. f. monstrosawaisb. in MBL II 1903 pp. 68 et 76. Equisetum Telmateja Ehr. f. serotinum insignewaisb. in OBZ XLIX 1899 p. 61. Phegopteris DryopterisFée f. aberrans Waisb. in MBL III 1904 pp. 91 et 102. Ph. polypodioidesvée f. auriculata Waisb. in MBL III 1904 pp. 91 et 102. Ph. p. f. platyloba (typica) Waisb. in MBL III 1904 pp. 91 et 102. Ph. p. f. stenolobawalsb. in MBL III 1904 pp. 91 et 102. Ph. Robertiana Al. Br. f. aberrans Waisb. in MBL III 1904 pp. 92 et 103. Polypodium serratum Waisb. in ÖBZ XLIX 1899 p. 61; in MBL I 1902 pp. 142 et 145 non Willd. Waisbecker in MBL III 1904 pp. 88 et 98 = P. vulgare L. var. platylobum Christ {Pteridium aquilinum Kuhn var. acutilobum Waisb. - unpubl., cf. in herb. SZO: BW29.) AZ ANYAG TARTALMI ISMERTETÉSE Waisbecker 2474 tételes gyűjteményének 15 kötete (tomusa) közül az első kötet tartalmazza a Piers Vilmos által összeállított 388 kapszulányi kriptogám növényt, illetve gombát (BALOGH et al. 2004), a további 14 kötet pedig a Waisbecker nevével fémjelzett 2086 lap edényes növényt. A harasztok a 2. kötetben találhatók. A herbáriumi lapokon Vasvármegye Flórája" fejlécű címkék szerepelnek az alábbi növények lapjain: BW 1-87, 92, 100-101. Flora Hungáriáé occidentalis" fejlécű. címkék vannak az alábbiakon; ezeken nem Waisbecker írása szerepel: BW 89-91, BW 93-99. Flora von West-Ungarn" fejlécű címke áll az alábbi növény lapján; ezen sem Waisbecker írása szerepel: BW 88. Az anyag 85%-a a Kőszegi-hegységből és közvetlen környékéről származik. 8 Mintegy 10%-a való a Borostyánkő-hegységből (Borostyánkő, Edeháza, Németgyirót, Pörgölény), a maradék pedig a Kemenesaljáról (Celldömölk), a Vasi-Hegyhátról (Vasvár), illetve a Felvidékről (Fenyőháza, Nemespodrágy). Néhány növény helyett csak annak 8. A földrajzi nevek körében való tájékozódáshoz KIRÁLY (1996) flóraművének 1. táblázata és két térképe kiváló segítséget nyújt. 22

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) fényképe szerepel a lapokon. Asplenium intercedens m. A. Luersseni m. A. murariaeforme m. ÁAspidium lobatiforme m. általam feltalált, leírt és elnevezettújpáfrány faj oknak miután mindegyikből eddig csak egy példányt sikerült szednem, ezt pedig bizonyíték gyanánt egyelőre saját növénygyűjteményemben kell megtartanom, csak fényképe a rendszer szerinti helyen a gyűjteményben elhelyezve" (WAISBECKER mscr. 1908). E fényképek a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Tárában is megvannak (az utóbbi fajé nyomtatásban is megjelent, vö. THIRRINGNÉ 1935), ugyanakkor a növénypéldányok eredetijeit a Növénytárban (BP) eddig nem sikerült fellelni. Az anyag megtartása változó minőségű, sajnos a herbáriumi ívek papírja elöregedett, erősen törik. A harasztok meghatározása és nevezéktana terén Waisbecker korábban WAGNER (valósz. 1871) művét használta (WAISBECKER 1882), később BORBÁS (1887-88), ASCHERSON - GRAEBNER (1896), CHRIST (1900), de leginkább LUERSSEN (1890) munkáját: Meghatározásaimban főképpen LUERSSEN K. dr. tanár jeles műve után... indultam, ki egyébiránt némely szíves útmutatást is adott" (WAISBECKER 1902). A jelen revízió nyomán megadott nevezéktan SIMON (2000), a mai hazai flórán kívül eső taxonokra TUTIN et al. (1993), egyes - ebben sem tárgyalt - hibridek esetében pedig DOSTÁL et al. (1984) munkáját követi. (A hazánkban előforduló edényes virágtalanok nómenklatúrájában való tájékozódáshoz FUCHS /1963/ munkája is hasznos segítséget nyújt.) A revízió során nem vállalkoztunk arra, hogy a herbáriumi példányok Waisbecker által megadott formák, változatok szintjén történő rendszertani besorolásának helyességéről nyilatkozzunk. Megfigyelhető ugyanis, hogy az utóbbi évtizedekben a szerzők többnyire elkerülik az alfaj alatti rendszertani egységekbe való besorolást. Az óvatosság indokolt. Az egy fajon, alfajon belül tapasztalható variabilitás genetikai és környezeti hatásokra vezethető vissza. Belátható, hogy ha adott környezeti hatás rendszeresen ugyanolyan, az átlagostól eltérő forma kialakulását is eredményezi, de ez a tulajdonság nem örökletes, indokolatlan az ilyen okokból eltérő egyedek rendszertani szintű megkülönböztetése. (Mivel tehát a faj alatti szintről nem alkotunk véleményt, amennyiben a faji szintű határozás helyes, a Waisbecker által megadott név és a ma használatos név közé hullámos egyenlőségjelet teszünk.) A revízió eredményeképpen Waisbecker határozásai öt eset kivételével helyesnek bizonyultak. A tévesek közül is három hibridfaj, amelyek szülőfaji eredetét részben a későbbiekben tisztázták. Egy lapon pedig a rajta lévő két levél két különböző fajhoz tartozónak bizonyult. Terjedelem és taxonszám: Waisbecker herbáriumának 2. kötetén belül a zsurlók (Equisetaceae) 16, a páfrányfélék (Polypodiaceae s.l.) 81 + 1 9 (ebből: saspáfrányfélék /Hypolepidaceae/ 4, tőzegpáfrányfélék /Thelypteridaceae/ 5, fodorkafélék /Aspleniaceae/ 22, hölgypáfrányfélék /Athyriaceae/ 14, pajzsikafélék /Aspidiaceae/ 24+1, édesgyökerűpáfrányfélék /Polypodiaceae/ 3), a kígyónyelvfélék (Ophioglosseae) 9. A BW 53. sz. lapon található két páfránylevél két különböző fajhoz tartozónak bizonyult. 23

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok 2, a korpafûfélék (Lycopodiaceae) pedig 2 tétellel szerepelnek. Waisbecker a 100 herbáriumi íven eredetileg 101 herbáriumi egységet helyezett el, amely 34 speciest, 1 subspeciest, 33 varietast, 1 subvarietast, 47 formát, 1 sublusust és 4 keverékfajt képviselt. Közülük mintegy 32 darab a Waisbecker által leírt taxonokat tartalmazó, ún. originale lapok száma. A csak faji szintű revízió után a 101 + 1 revideált tétel 35 fajt és 3 fajvegyüléket képvisel. Gyűjtők: A lapokra ragasztott eredeti cédulák szerint egy híján valamennyi mintát Waisbecker Antal gyűjtötte, egynél a Funovits 10 név szerepel. 10 esetben azonban az ezekhez tartozó Waisbecker-féle növénypéldányok hiányoznak, helyükre más gyűjtésekből származó példányok kerültek (nem tudni ki által és mikor). Utóbbiak gyűjtői: Waisbecker Antal (4), Holuby József (1), Márton József (1), Schiller Zsigmond (1), Visnya Aladár (1), anonym (2). Gyűjtési időszak: A gyűjtések 1880. június (Holuby), illetve 1880. szeptember 2-a (Waisbecker) és 1908. augusztus 10-e (Waisbecker), illetve 1939. július 29-e (anonym) közöttiek. Lelőhelyek, helységek: Vas vármegye: Hámor (27), Kőszeg (21), Bándol (8), Borostyánkő (6+1), Hosszúszegi Üveghuta (6), Rőt (6), Bozsok (4), Cák (3), Léka (3), Velem (3), Celldömölk (2), Rendek (2), Rohonc (2), Edeháza (1), Kőszegdoroszló (1), Németgyirót (1), Pörgölény (1), Vasvár (1, Márton); 11 Liptó vármegye: Fenyőháza (1, Schiller); Trencsén vármegye: Nemespodrágy (1, Holuby), 12 lelőhely nélkül (1). Revideálok: Szerdahelyi Tibor (2004); Pintér István (2005). AZ ADATOK SZERKEZETE AZ ENUMERÁCIÓBAN Az adatok szerkezete az enumerációban az alábbiakat követi: Régi leltári szám. A revízió eredménye. -/=/«A cédulára írt eredeti adatok." [A szerzők megjegyzései.] Azon tételek esetében, ahol Waisbecker határozása helyesnek bizonyult és az általa használt név is érvényes, csak a cédula eredeti adatai szerepelnek. Ha csak nevezéktani aktualizálásra volt szükség, az elöl szereplő érvényes szinonima és az elavult 10. Egy levelét, amelyet 1898. IV. 1-én Borostyánkőről írt Waisbecker Antalhoz, a kőszegi Jurisich Miklós Múzeum őrzi (68.44.7/1, XL, 115; 69). Ebben többek között az Asplenium forsteri-ïo\ és az A. trichomanes-től is szó esik. 11. A ma Ausztriához tartozó helységek és német neveik: Hámortó = Hammerteich, Bándol = Weiden bei Rechnitz, Rőtfalva = Rattersdorf, Borostyánkő = Bernstein, Hosszúszeghuta = Glashütten bei Langeck, Léka = Lockenhaus, Rendek = Liebing, Rohonc = Rechnitz, Edeháza = Stuben, Németgyirót = Deutsch Gerisdorf, Pörgölény = Pilgersdorf, Szalónakhuta = Glashütten bei Schlaining. 12. A ma Szlovákiához tartozó helységek: Fenyőháza = Lubochna, Nemesváralja/Nemespodrágy = Zemianske Podhradie 24

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) társnevet tartalmazó cédulaszöveg közé egyenlőségjelet (=) tettünk. A Waisbecker által intraspecifikus taxonokig meghatározott nevek és a csak faji szinten történt revízió során megadott érvényes társnevek közé megközelítőleg egyenlő jel («) került. Téves határozás javítása esetén a revideált név és a téves nevet tartalmazó cédulaszöveg rövid gondolatjellel ( ) van tagolva. WAISBECKER ANTAL HERBÁRIUMÁNAK HARASZTJAI (PTERIDOPHYTA) [= 2,k kötet: Zsurlók = Equisetaceae. - Páfrányfélék = Polypodiaceae. - Kígyónyelvfélék = Ophioglosseae. - Korpafufélék = Lycopodiaceae..."] BW 1. Equisetum arvense L. f. decumbens Mey, mezei zsurló; Nedves szántón Kőszegen. 1899.V.1. és VI.20. Waisbecker A." BW 2. Equisetum arvense L. f. nemorosum A. Br., mezei zsurló; Süppedékes helyen Németgyiróton. 1898.VI.18. Waisbecker A." BW 3. Equisetum telmateia Ehrh. = Equisetum telmateja Ehrh., mocsári zsurló; Forrásos helyen Kőszegen. 1890.IV.20. és VI. 10. Waisbecker A." BW 4. Equisetum sylvaticum L. «Equisetum silvaticum L. f. capillare Hoffm., erdei zsurló; Süppedékes helyen Hámorban. 1899.VII.19. Waisbecker A." BW 5. Equisetum sylvaticum L. «Equisetum silvaticum L. f. pyramidale Milde, erdei zsurló; Forrásos helyen Hámorban. 1899.VII.19. Waisbecker A." BW 6. Equisetum sylvaticum L. «Equisetum silvaticum L. f. praecox Milde, erdei zsurló; Forrásos helyen Lékán. 1890.IV30. Waisbecker A." BW 7. Equisetum fluviatile L. em. Ehrh. «Equisetum limosum L. f. Linnaeanum Döll., iszap zsurló; Vízárokban Hosszúszögi Üveghután. 1889.V.25. Waisbecker A." BW8. Equisetum fluviatile L. em. Ehrh. «Equisetum limosuml. f. uliginosum Milde, iszap zsurló; Vízárokban Rohonczon. 1889.V15. Waisbecker A." BW 9. Equisetum fluviatile L. em. Ehrh. «Equisetum limosum L. f. verticillatum Döll., iszap zsurló; Vízárokban Hosszúszögi Üveghután. 1898.VI.14. Waisbecker A." BW 10. Equisetum palustre L. f. longeramosum Bunge, tavi zsurló; Nedves réten Hosszúszögi Üveghután. 1898.VI.l4. Waisbecker A." [A herbáriumi lap hiányzik!] BW 11. Equisetum palustrel... f. polystachyum Milde, tavi zsurló; Süppedékes helyen Kőszegen. 1890.VIII.13. Waisbecker A." BW 12. Equisetum hyemale L. = Equisetum hiemale L., téli zsurló; Vasúti árokban Cell-Dömölkön. 1892.IV22. Waisbecker A." BW 13. Equisetum ramosissimum Desf. subverticillatum A. Br., sokágú zsurló; Nedves réten Bozsokon. 1890.VHI.23. Waisbecker A." 25

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok BW 14. Equisetum ramosissimum Desf. f. simplex Döll., sokágas zsurló; Nedves réten Bozsokon. 1890.VIII.23. Waisbecker A." BW 15. Equisetum ramosissimum Desf. f. virgatum (A. Br.) Milde, sokágas zsurló; Nedves réten Bozsokon. 1890.VIII.23. Waisbecker A." BW 16. Equisetum variegatum Schleich., tarka zsurló; Vasúti árokban Cell- Dömölkön. 1892.IV.22. Waisbecker A." BW 17. Polypodium vulgare L., édesgyökér páfrány; A Moosbrunn kőbányánál Kőszegen. 1898.IX.2. Waisbecker A." BW 18. Polypodium vulgare L. var. stenolobum Christ., édesgyökér páfrány; A Borostyánkői erdőben. 1903.VIII.8. Waisbecker A." BW 19. Polypodium vulgare L. var. sinuosum Christ., édesgyökér páfrány; Erdei vágásban a Szt. Vit hegyen [Velem]. 1903.VII.26. Waisbecker A." BW 20. Phegopteris connectilis (Michx.) Watt «Phegopteris polypodioides Fée {Aspidium phegopteris Baumg.) f. obtusidentata Warnstorf, bükk páfrán; Erdőben Hámorban. 1902.VII.15. Waisbecker A." BW 21. Phegopteris connectilis (Michx.) Watt «Phegopteris polypodioides Fée {Aspidium phegopteris Baumg.) f. stenoloba Waisb., bükk páfrán, lásd: Magy. Bot. Lap. 1904, pp. 91. et 102.; Csermely partján Czákon. 1903.VII.25. Waisbecker A." [originale] BW22. Gymnocarpium dryopteris (L.) Newm. = Phegopteris dryopteris Fée {Aspidium dryopteris Baumg.), tölgy páfrán; A Borostyánkői erdőben. 1903.VIII.8. Waisbecker A." BW23. Gymnocarpium dryopteris^)) Newm. «Phegopterisdryopteris^'ée {Aspidium dryopteris Baumg.) f. aberrans Waisb., tölgy páfrán, lásd: Magy. Bot. Lap. 1904, pp. 91. et 102.; A hámori Gössbach völgyben. 1902.VIII.25. Waisbecker A." [originale] BW24. Gymnocarpium robertianum (G. F. Hoffm.) Newm. «Phegopteris Robertiana A. Br. {Aspidium Robertianum Aschers.) f. dentatum, Roberti páfrán; Mezei kút falában a doroszlói határban. 1903.VI.19. Waisbecker A." BW25. Gymnocarpium robertianum (G. F. Hoffm.) Newm. «Phegopteris Robertiana A. Br. {Aspidium Robertianum Aschers.) f. aberrans Waisb., Roberti páfrán, lásd: Magy. Bot. Lap. 1904, pp. 92. et 103.; A Moosbrunni kőbánya Kőszegen. 1903. VII. 10. Waisbecker A." [originale] BW 26. Pteridium aquilinum (L.) Kuhn «Pteridium aquilinum Kuhn {Pteris aquilina L.) var. glabrum Hook., sas repő Hazslinszky szerint; ördög borda Borbás szerint; Erdőben Czákon. 1892.IX.6. Waisbecker A." BW 27. Pteridium aquilinum (L.) Kuhn «Pteridium aquilinum Kuhn {Pteris aquilina L.) var. umbrosum Hook., sas repő Hazslinszky szerint; ördög borda Borbás szerint; Erdőben Pörgölinben. 1890.IX.10. Waisbecker A." BW28. Pteridium aquilinum (L.) Kuhn «Pteridium aquilinum Kuhn var. lanuginosum Hook., sas repő Hazsl., ördög borda Borbás szerint; Erdő szélén Kőszegen. 1908. 26

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) VIII. 10. Waisbecker A." BW 29. Pteridium aquilinum (L.) Kuhn «Pteridium aquilinum Kuhn var. acutilobum Waisb., sas repő Hazslinszky szerint; ördög borda Borbás szerint; Erdő szélén Kőszegen. 1908.VIII.10. Waisbecker A." [originale] (6. ábra) BW 30. Matteuccia struthiopteris (L.) Tod. = Onoclea struthiopteris Hoffm., német struczharaszt; A Gyöngyös partján Hámorban. 1892.IX.2. Waisbecker A." BW31. Asplenium trichomanesl. subsp. trichomanes^ Asplenium trichomaneshuds., zilálthajú bordalap; Sziklán Lékán. 1890.VIII.28. Waisbecker A." BW32. Asplenium trichomanesl. subsp. trichomanes'«asplenium trichomaneshuds. var. microphyllum Milde, zilált hajú bordalap; Régi várfalon Kőszegen. 1902. VIII. 18. Waisbecker A." BW 33.,yAsplenium adulterinum Milde {A. fallax Heufl., A. viridevai. fallax Heufl.), vegyült bordalap; Szerpentin sziklán Borostyánkőn. 1892.VII.29. Waisbecker A." BW 34. Asplenium septentrionale (L.) Hoffm. = Asplenium septentrionale Hoffm., északi bordalap; A Kalapos Kövön Bozsokon. 1890.VIII.27. Waisbecker A." BW 35. Asplenium x altemifolium Wulf, in Jacq. (= A. septentrionale subsp. septentrionale x A. trichomanes subsp. trichomanes) «Asplenium germanicum Weiss, f. montanum Lam. (var. breynii Retz), német bordalap; Sziklán Hámorban. 1901.VIII.29. Waisbecker A." BW 36. Asplenium x altemifolium Wulf, in Jacq. (= A. septentrionale subsp. septentrionale x A. trichomanes subsp. trichomanes)» Asplenium germanicum Weiss, f. alpestrisla.m. (var. alternifolium^wxaï.), német bordalap; A Plisa (László) hegy szerpentin szikláin [Bándol mellett]. 1898.VIII.23. Waisbecker A." BW 37. Asplenium x altemifolium Wulf, in Jacq. (= A. septentrionale subsp. septentrionale x A. trichomanes subsp. trichomanes) Asplenium intercedenswaisb. {A. septentrionale x subgermanicum), vegyült fajú bordalap, lásd: Magy. Bot. Lap. 1902, pp. 169. et 174. és 1904, pp. 90. et 100.; A nagy Plisa (László) hegy szerpentin szikláján Bándol mellett. 1898.VIII.15. Waisbecker A." [originale; a herbáriumi lapon csak a növény természetes nagyságú fényképe; az eredeti növénypéldányt az MTM Növénytárban (BP) sem találtuk, csak az adatolt fényképét a tudománytörténeti gyűjteményben: E 181.d.] (4. ábra) BW 38. Asplenium x murbeckii Dörfler (= A. ruta-muraria subsp. ruta-muraria x A. septentrionale subsp. septentrionale) Asplenium Luersseni Waisb. {A. septentrionale x germanicum), vegyült fajú bordalap, lásd: Magy. Bot. Lap. 1903, pp. 63-64. et 71-72. és 1904, pp. 90. et 100-101.; A Bándol melletti nagy Plisa (László) hegy szerpentin szikláján 660 m mag. 1902.IX.9. Waisbecker A." [originale; a herbáriumi lapon csak a növény természetes nagyságú fényképe; az eredeti növénypéldányt az MTM Növénytárban (BP) sem találtuk, csak az adatolt fényképét a tudománytörténeti gyűjteményben: E 18I.e.] (4. ábra) BW 39. Asplenium ruta-muraria L. «Asplenium Ruta muraria L. var. leptophyllum Wallr., kőruta bordalap; Sziklán Kőszegen. 1899.VII.20. Waisbecker A." 27

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok 4. ábra. Az Asplenium intercedenswaisb. és az A. luersseniiwaisb. hibridek fényképeit tartalmazó herbáriumi lap Fig. 4. The herbarium sheets with photographs, for the hybrids Asplenium intercedens Waisb. and A., luersseni Waisb. 28

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) BW 40. Asplenium ruta-muraria L. «Asplenium Ruta muraria L. var. Brunfelsii Heufl., kőruta bordalap; Régi várfalon Kőszegen. 1898.VIII.20. Waisbecker A." BW 41. Asplenium ruta-muraria L. «Asplenium Ruta muraria L. var. pseudoserpentini Milde, kőruta bordalap; Sziklán a Szt. Vit hegyen [Velem]. 1899.VII.8. Waisbecker A." BW 42. Asplenium ruta-muraria L. «Asplenium Ruta muraria L. f. mucronulatum Waisb., kőruta bordalap, lásd: Magy. Bot. Lap. 1902, pp. 170. et 175.; Régi kőfalon Kőszegen. 1901.VII.20. Waisbecker A." [originale] BW 43. Asplenium adiantum-nigrum L. «Asplenium Adiantum nigrum L. var. argutum Heuff, feketélő bordalap; Köves erdős helyen Bándol mellett. 1898. VIII.23. Waisbecker A." BW 44. Asplenium adiantum-nigrum L. «Asplenium Adiantum nigrum L. var. lancifolium Heuffel, feketélő bordalap; Sziklás helyen Rendeken. 1898.VIII.23. Waisbecker A." BW 45. Asplenium adiantum-nigrum L. «Asplenium Adiantum nigrum L. var. obtusum Milde subvar. serpentinoides H. Christ, feketélő bordalap; Sziklás, erdős helyen Rendeken. 1902.X.2. Waisbecker A." BW 46. Asplenium cuneifolium Viv.» Asplenium Forsten Sadl. {A. cuneifolium Viv., A. serpentini Tausch) f. perpinnatum et incisum Borb., Forster bordalap; A Steinstücklhegy szerpentinjén Vörösvágás mellett. 1903.VIII.8. Waisbecker A." BW 47. Asplenium cuneifolium Viv. = Asplenium Forsten Sadl. {A. cuneifolium Viv., A. serpentini Tausch) typicum, Forster bordalap; A nagy Plisa (László) hegy szerpentinjén Bándol mellett. 1898.VIII.15. Waisbecker A." [cf.: ÖBZ 1898, p. 420.; MBL 1902, pp. 204. et 207.] BW 48. Asplenium cuneifoliumviv. «Asplenium Forsten Sadl. {A. cuneifoliumviv., A. serpentini Tausch) var. angustilobum Tausch (var. stenolobum Borb.), Forster bordalap; Borostyánkő szerpentinjén. 1903.VIII.8. Waisbecker A." BW 49. Asplenium cuneifolium Viv. «Asplenium Forsten Sadl. (A. cuneifolium Viv., A. serpentinitnusch) f. latilobumtzusch. (f. platylobum Borb.), Forster bordalap; A Plisa (László) hegyen Bándol mellett szerpentinen. 1898.VIII.15. Waisbecker A." BW 50. Asplenium cuneifoliumviv. «Asplenium Forsten Sadl. (A. cuneifolium Viv., A. serpentinitausch) var. anthriscifolium Milde, Forster bordalap; Borostyánkő és a Plisa hegy szerpentinjén. 1899.VII.20. Waisbecker A." BW 51. Asplenium cuneifolium Viv. «Asplenium Forsten Sadl. (A. cuneifolium Viv., A. serpentini Tausch) f. rutaceum Waisb., Forster bordalap, lásd: Magy. Bot. Lap. 1902, pp. 205. et 208.; A nagy Plisa hegy szerpentinjén Bándol mellett, 660 m. m. (bőven). 1899.IX.9. Waisbecker A." [originale] (6. ábra) BW 52. Asplenium x altemifolium Wulf, in Jacq. (= A. septentrionale subsp. septentrionale x A. trichomanes subsp. trichomanes) Asplenium murariaeforme Waisb. (A. ruta-muraria x Forsten?), vegyült fajú bordalap, lásd: Magy. Bot. Lap. 1902, pp. 170-171. et 175-177.; A Bándol melletti nagy Plisa (László) hegy alján 29

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok 5. ábra. Aspidium diktátum Sw. var. oblongum Milde f. angustisectum Waisb. (originale) % 5. Aspidium diktátum 5ш иг. oblongum Л Ш? / angustisectum ПОД (originale) 30

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) chloritpala sziklán. 1898.VIII.15. Waisbecker A." [originale; a herbáriumi lapon csak a növény természetes nagyságú fényképe; az eredeti növénypéldányt az MTM Növénytárban (BP) sem találtuk, csak az adatolt fényképét a tudománytörténeti gyűjteményben: E 181.b.] BW 53. bal oldali levélpéldány (left side leaf specimen): Dryopteris expansa (С. В. Presl) Ch. R. Fraser-Jenkins et Jermy; jobb oldali levélpéldány (right side leaf specimen): Dryopteris dilatata (G. F. Hoffm.) A. Gray- / «Aspidium dilatatum Sw. var. deltoideum Milde, töviskés páprág; A Gerincz hegy lejtőjén Borostyánkőn. 1903.VIII.8. Waisbecker A." BW 54. Dryopteris dilatata (G. F. Hoffm.) A. Gray «Aspidium dilatatum Sw. var. oblongum Milde f. latisectum^waisb., töviskés páprág, lásd: Magy. Bot. Lap. 1902, pp. 242. et 247.; A hámori Göszbach völgyben. 1901.VIII.27. Waisbecker A." [originale] BW 55. Dryopteris dilatata (G. F. Hoffm.) A. Gray «Aspidium dilatatum Sw. var. oblongum Milde f. angustisectum Waisb., töviskés páprág, lásd: Magy. Bot. Lap. 1902, pp. 242. et 247.; A hámori Göszbach völgyben. 1901.VIII.27. Waisbecker A." [originale] (5. ábra) BW 56. Dryopteris carthusiana (Vili.) H. P. Fuchs «Aspidium spinulosum Sw. ssp. euspinulosum Aschers, var. platylobum Waisb., töviskés páprág, lásd: Magy. Bot. Lap. 1904, pp. 93. et 104.; Égeresben Hosszúszögön. 1903.VHI.3. Waisbecker A." [originale] BW 57. Dryopteris carthusiana (Vili.) H. P. Fuchs «Aspidium spinulosum Sw. ssp. euspinulosum Aschers, var. exaltatum Lasch, töviskés páprág; Erdei völgyben Hámorban. 1899.VII.19. Waisbecker A." BW 58. Dryopteris carthusiana (Vili.) H. P. Fuchs «Aspidium spinulosum Sw. ssp. euspinulosum Aschers, var. tortidenswaisb., töviskés páprág, lásd: Magy. Bot. Lap. 1904, pp. 93. et 104.; Forrásos helyen a Rőti erdőn. 1903.X.5. Waisbecker A." [originale] BW 59. Polystichum aculeatum (L.) Roth «Aspidium lobatum Sw. var. microlobum Milde, tüskés páprág; Hámor Göszbach (Gosz) völgyében. 1885.VII.10. Waisbecker A." BW 60. Polystichum aculeatum (L.) Roth «Aspidium lobatum Sw. {A. aculeatum Sw. vulgare Doli) f. Plukenetii (Lois), tüskés páprág; A Faludy völgyben Rohonczon. 1903.VII.28. Waisbecker A." BW 61. Polystichum aculeatum (L.) Roth = Aspidium lobatum Sw. {A. aculeatum Sw. var. vulgare Doli), tüskés páprág; A hét kutaknál Kőszegen. 1902.VHI.4. Waisbecker A." BW 62. Polystichum aculeatum (L.) Roth «Aspidium lobatum Sw. {A. aculeatum Sw. CÁ vulgare Doli) var. auriculatum Herb. Lssn., tüskés páprág; Edeháza erdejében; szedte [leg.]: Funovits, 1897.X.10., határozta [det.]: Waisbecker A." 31

Balogh L. - Pintér I. - Szerdahelyi T.: Herbarium Waisbeckerianum. 2. Harasztok 6. ábra. Waisbecker által leírt haraszt-taxonok példányainak címkéi Fig. 6. Labels of some specimens ofpteridophyte taxa described by Waisbecker 32