TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK CA Orvostörténeti adalékok a miskolci görögök anyakönyvében (1726 1863) A miskolci görögök életének tanulmányozása szempontjából jelentős forrás számunkra a helybeli ortodox egyházközség anyakönyvének első kötete. 1 mely a következő adatokat tartalmazza: házasságok a nem Miskolcon kötöttek (1728 1783): a Miskolcon kötöttek (1763 1863); keresztelések (1760 1862) : halálozások (1726 1863). Adatfeldolgozásunkban az anyakönyv alapján a népesedési és az orvostörténeti adatokat kívántuk kigyűjteni és összefoglalni. 2 Bár a görögök nagyarányú letelepedése Miskolcon csak a XVIII. század második felében következett be, és addig csak egy-két görögre vonatkozólag találunk adatokat, ez még nem jelenti azt, hogy a kereskedőtársulat nem állott fenn már a század elején. Sőt, az 1726 óta vezetett anyakönyv még ha majd négy évtizedig hézagosak is az adatai már arra mutat, hogy a miskolci görögök szervezett keretek között éltek. A görögség fénykora a városban 1770 táján következett be, és tartott 1830-ig. E, mintegy hatévtizedes időtartam alatt a város görögjeinek létszáma általában 300 fő, s ehhez hozzászámolhatunk még 20 30 főt, akik Borsod és Abaúj megyék különböző helységeiben éltek. A miskolci görögök eredetüket tekintve lényegében nem is görögök, hanem macedorománok, mint az eléggé köztudott. Természetesen az ortodox egyházközség hívei között szerbek és más nemzetiségűek is találhatók voltak. A nemzetiségi hovatartozás kitűnik az anyakönyv bejegyzéseiből is, azonban ezeknek a száma annyira csekély, hogy figyelembe vételük elhanyagolható. Az anyakönyv adatait táblázatosan az 1760-as évtől ismertetjük, mivel ez időtől tartalmazza a Miskolcon kötött házasságokat és a kereszteléseket. (A halotti anyakönyv 1760-ig csupán 12 bejegyzést tartalmaz.) A nem Miskolcon kötött házasságokkal külön is érdemes foglalkoznunk. 39 párra vonatkozóan találunk bejegyzést 1728 és 1783 között. Ebből: Törökországban esküdött 11 pár, Egerben 10 pár, Pesten 6 pár, Budán 5 pár, Szentendrén 2 pár, egyéb helyen 4 pár.
A népesedési adatok alakulása pedig a következő: év keresztelés házasság halálozás 1760 1 1 1761 1762 1 1 1763 1 1 2 1764 1 1765 ;> 1766 1767 1768 1 2 1769 1 1770 1 1771 4 1 4 1772 2 1773 5 1 1 1774 6 2 1775 6 1 5 1776 11 8 1777 6 1 2 1778 8 1 5 1779 11 6 1780 g 1 2 1781 14 1 r ) 1782 14 1 5 1783 5 2 7 1784 9 5 9 1785 14 6 10 1786 13 2 7 1787 15 7 11 1788 20 5 12 1789 14 4 11 1790 i«6 14 1791 14 4 15 1792 23 5 11 1793 lfí 2 7 1794 22 5 17 1795 13 8 33 1796 17 í) 15 1797 lí) 3 Ifi 1798 L6 6 n 1799 12 8 18 1800 20 5 7 1801 19 3 17 1802 14 fi Ifi 1803 19 2 13 1804 12 fi 13 1805 10 8 19 1806 14 2 24 1807 12 4 12 1808 14 8 10 1809 13 4 9 1810 11 2 17 1811 17 2 17 év keresztelés házasság halálozás 1812 1 1 15 1813 16 2 15 1814 8 3 23 1815 Hi 1 14 1816 Hl 5 16 1817 10 5 L3 1818 10 5 15 1819 13 4 10 1820 12 3 16 1821 12 Iii 1822 15 2 20 1823 12 2 23 1824 11 5 12 1825 9 2 18 1826 11 3 15 1827 10 3 21 1828 11 1 23 1829 10 1 19 1830 6 3 14 1831 3 7 25 1832 4 -._ 8 1833 5 4 9 1834 3 2 9 1835 (i 1 11 1836 2 1 5 1837 2 2 11 1838 5 2 11 1839 4 3 11 1840 1 6 1841 4 2 11 1842 3 3 4 1843. 7 1844 3 1 7 1845 L 1 4 1846 4 2 íi 1847 10 11 1848 3 14 1849 1 1 21 1850 3 4 1851 1 3 3 1852 1 3 1853 1 4 1854 4. 4 1855 1 4 1856 2 7 1857 1 2 3 1858 1 3 1859 1 1 1360 2, 4 1861 2 4 1362 3 5 1863 1 4 Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak miskolci illetőségűek szerepelnek a bejegyzésekben, hanem tokaji, ungvári görögök is, ha az ottani lelkészt a miskolci helyettesítette, vagy más helységbe való ortodoxok, mint erre még a következőkben kitérünk.
A házasság tekintetében a görögöket az endogámia jellemezte, a vegyes házasságok száma eléggé csekély, inkább már csak a hanyatlás időszakában az 1830 utáni időre jellemző. Az endogámia mérséklésének a módját szolgálta azonban, hogy több esetben más városok görögjei közül került ki a vőlegény vagy a menyasszony. E téren vezet Pest 18 fővel, követi Eger 16-tal, majd Buda 9-cel. Figyelemre méltó 7 lengyelországi illetőségű fél. Hasonló az arány Ungvár, Tokaj, Nagyvárad esetében, míg Szentendre csak 2 fővel van képviselve. Hasonló a helyzet Gyöngyös, Vác, Balassagyarmat esetében, s ez azért feltűnő, mert e helyeken jelentős görög kolónia volt. Az ok abban keresendő véleményünk szerint, hogy ezekhez a helyekhez gazdasági téren kevésbé kapcsolódtak a miskolci görögök. A görögországi származási helyeket nem vettük számba, bár sokszor feljegyzik, azonban ebből nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy az említett mennyi ideje vándorolt be Magyarországra. A görög-görög nemzetiségű párok mellett van néhány olyan pár, ahol az egyik fél szerb, csekély mértékben román és orosz nemzetiségű fél is akad. A születések (keresztelések) terén fiús és lányos évek váltakozása figyelhető meg. A törvénytelen gyermek" bejegyzés csak 1838 után jelentkezik, de ezek száma nem nagy. Származásukban szerepel élettársi kapcsolat és sógornőcsábítás. (Négy gyermek például egy szerb nő és egy izraelita férfi kapcsolatából származik.) Nem nagy a vegyes házasságokból születettek száma sem. 1781 és 1814 között 7 ikerszületést jegyeztek fel. (1798-ban hármas ikrek, fiúk születtek, 1801-ben három ikerszülés volt, fiú, fiú, lány). Ám az ikrek többségükben áldozatul estek a korai csecsemőhalandóságnak. A halálozásokban a csecsemőhalandóságot 1838-ig tudjuk nyomon követni, mert a bejegyzésekben szerepel a csecsemő szó. Ennek életkori értelmezése azonban eléggé tág: a néhány napos kisdedtől a 2 3 évesig terjedhet, de előfordul idősebb, 7 8 éves is. A bejegyzés alapjául valószínűleg ama egyházi szokás szolgált, amely szerint a kiskorú elhunytakat 7 éves korig az úgynevezett gyermekiemé Léssel részesítik végtisztességben. Azt elmondhatjuk, hogy általában az évenkénti elhunytak harmada-fele gyermek. 1726-tól 1782-ig a mindszenti temető, 1782 84 között a református temető szerepelt temetkezési helyül. 1784-ben már azt olvassuk, hogy a temetések a kijelölt új temetkezési helyen történtek, melyet azután neveztek új temetőnek, közös temetőnek is, egy alkalommal ott a megjegyzés, hogy az ortodox egyházközség tulajdona." 1791-től temetkeztek a templom udvarán is. Itt családi sírboltokat is létesítettek: az 1863-as négy temetés csak ilyenbe történt. Az elhunytakkal kapcsolatban mindig szerepel, hogy részesült a legtisztább Titkokban" (áldozott) vagy az, hogy vétkeit meggyónta. Az áldozás a csecsemőknél is bejegyzésre került a keleti egyház azon gyakorlata folytán, hogy a kisdedeket is áldoztatják, mégpedig borral. Viszont az utolsó kenetnek sehol sem találjuk a nyomát: ugyanis kiszolgáltatásának nagyon szigorúak az előírásai, hét papnak kell közreműködnie. Majdnem minden elhunyt részesült a végső vallási vigaszban. Egy esetben szerepel, hogy bűnbánat nélkül halt meg egy férfi, néhányszor pedig a hirtelen halál volt a gyónás akadálya. Ez a helyzet az 1820-as évek elejéig. Ekkor megszűnik a gyónás-áldozás tényének a bejegyzése. Nem dönthető el, hogy a bejegyzés elhagyása felvilágosultabb szemlélet vagy a szokások elmaradása folytán következett be. A végső vigasz ennyire általános jellege arra mutat, hogy a görögök számon tartották betegeiket, és törődtek velük, s ebben szerepük volt a lelkészeknek is. 3d
A halál tényét eleget tett a közös kötelességnek", majd az 1800-as évektől elhunyt az Úrban" formulával írták be. Néhány, nem Miskolcon hanem másutt eltemetett hívő adatai is bekerültek az anyakönyvbe. Például 1785- ben egy elhunyt nő esetében olvashatjuk: meghalt rögtön az áldozás után, és eltemettetett Pesten". Szerepel néhány Miskolchoz közeli helység is, például többször előfordul a Szikszór helynév, valószínűleg Szikszóval azonos, s többször szerepel Tokaj is. A halotti anyakönyvben a legtöbb a nemzetiségre utaló bejegyzés: nagyrészt a városban elhunyt ortodox vallású átutazók és katonák esetében. Kezdetben a halál napja nem szerepelt, csak a temetés vagy a bejegyzés kelte. 1791-től jegyezték a halál napját is. A következő napon történt általában a temetés, de olyan is előfordult, hogy még aznap temettek. Ilyen esetekben ugyan ott szerepelt, hogy az orvos utasítására", az orvos rendeletére". Három alkalommal az orvost is megnevezték: Adamosz. Személyére nézve közelebbit nem sikerült íelderíteni. Az orvos rendelkezésének említése először 1792-ben történik, s az 1820-as évek elejéig találkozunk vele. Az utasításra történt temetéseknél néhány esetben feljegyezték az időpontot: délután 7 óra körül történt. A halálokok bejegyzése szórványos. Fertőzésre, járványra gyanakodhatunk akkor, ha egy családon belül egymás után több haláleset is történt (főleg gyermekeknél). 1799-ben a hármas ikrekből kettő egy nap különbséggel, 1800 júliusában egy családból négy gyermek hunyt el, háromhoz volt bejegyezve, hogy csecsemő. 1822-ben egymás után három hajdúnánási leány halt meg, ebből kettő testvér volt. Balesetet vagy öngyilkosságot sejtet egy 37 éves anya és 14 éves lányának három nap különbséggel bekövetkezett hirtelen halála 1856- ban. Legkorábban a halálokokból a hirtelen halált. (?) és a szélütést jegyezték fel. Két ízben is feljegyzik, hogy az elhunyt béna volt: 1795-ben egy asszony (hosszabb ideje), 1796-ban egy férfi. 1819-ben egy asszony súlyos betegségbe esett, és ebből kifolyólog megháborodott". 1831-ben egy nő és egy férfi halt meg kolerában, az utóbbi Szikszón. 1838-ban elméjében megháborodott és a Sajóba fulladt egy férfi. Az 1849-es évben az előző évekhez viszonyítva magasra ugrott a halálozás: 21 főre, de ebből 5 kolerás megbetegedés (2 férfi és 3 nő), 7 cári katona, 1 magyar katonatiszt. (Utóbbiról nem dönthető el, hogy halála a harcok következménye-e.) Életkorbeírás 1856-ig igen kevés van, az említett évtől a következő bejegyzéseket találjuk: 1856. 27 eves katona, tífusz (a civil kórházban); 55 éves férfi, halálok:?; 45 éves férfi, vízbefulladás (utal a bejegyzés az orvosi bizonyítványra, az orvosi segítségnyújtás eredménytelenségére); 65 éves férfi, vízkór; 37 éves nő; 14 éves leány (kettőjük hirtelen halálára már utaltunk!); 60 éves nő, tüdővész; 1857. 2 és fél éves fiú, agyvízkór; nő életkor és halálok nélkül; 60 éves nő, szélhűdés; 40 éves nő, halálok:? 1858. 54 éves férfi, tüdőlob; 60 éves nő, halálok:?; 71 éves nő, hagymáz. 1859. 17 éves fiú, terophula (?) 1860. 23 éves katona, tífusz (a gyengélkedő kórházban); 55 éves nő, hagymáz; 75 éves férfi, hagymáz; 55 éves férfi, szélhűdés. 1861. 38 éves férfi, vérhas (melléírva: disenteria); 75 éves férfi, mellvízkór; 52 éves férfi, tüdősorvadás; 34 éves férfi, tüdővész.
1862. 85 éves férfi, halálok:?; 72 éves nő, halálok:?; Bejegyezve még egy Tokajban és egy Szerencsen eltemetett nő, életkor- és halálok-feltüntetés nélkül! 24 éves nő, toroksorvadás. 1863. 49 éves férfi, tüdőszélütés; 48 éves férfi, (,,Démcsa Theodor... elnyomorodott volt gyógyszerész"); 55 éves férfi, tüdőlob; 74 éves nő, fojosós betegség és ag-kor". Egy 1818-as anyakönyvi bejegyzésben olvashatjuk: eltemettetett a kórház alatti temetőben". A görögök kórháza a templomtól északkeletre feküdt, a közbenső terület temetőül szolgált. A kórházépület ma is áll. Alapításának az ideje egyelőre ismeretlen, a XVIII. század végén keletkezhetett. Alapítványokból tartották fenn, végsősoron ispotály volt, mint az a Herman Ottó Múzeumban letétbe helyezett iratokból kitűnik. Történetének a megírása az elkövetkező idők feladata. SASVÁRI LÁSZLÓ JEGYZETEK : 1. Az anyakönyvet az 1838. évig görög nyelven vezették, majd az országgyűlés rendelete értelmében magyarul. A Herman Ottó Múzeum megbízásából Baán István készítette el a magyarra fordítást és az anyakönyv másolatát, melyet mi is felhasználtunk. 2. A téma feldolgozása részletekbe menően megtörtént: Sasvári L.: Adatok a miskolci görögök demográfiai és orvostörténeti helyzetének alakulásához. Bp.. 1978. (kézirat). Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Adattára: 688 78. A kérdésről előadás is hangzott el, a Magyar Orvostörténelmi Társaság Szociológiai Bizottságának 1979. február 16-án, Budapesten tartott tudományos ülésén.