2013 november 16. Flag 0 Értékelés kiválasztása nincs Give Akinek értékelve Erdély aranykorát Give Akinek Erdély aranykorát Give Akinek Erdély aranykorát Mérték Give Akinek Erdély aranykorát Give Akinek Erdély aranykorát Még 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 A 17. századi magyar történelem legnagyobb egyénisége, a 400 éve erdélyi fejedelemmé választott Bethlen Gábor ugyanazon a napon, november 15-én nyitotta ki először és zárta le utoljára a szemét. Uralma alatt megszilárdította a fejedelemség addigi instabil helyzetét, függetlenítette országát a Habsburgoktól, s a korhoz képest irigylésre méltó vazallusi függetlenséget csikart ki Kelet-Európa leghatalmasabb, s legnagyobb katonai potenciállal rendelkező nagyhatalmától. Mindezek mellett fejedelemsége alatt Erdély gazdasága és kulturális élete egyaránt fejlődésnek indult, amely aranykorrá érett be. 1. oldal (összes: 8)
Erdély szolgálatában: Habsburg vagy Oszmán? Bethlen élete elválaszthatatlanul összefonódott Erdéllyel. Az 1580. november 15-én Marosillyén született birtokos középnemesi sarj korán elárvult, gyámja Lázár András királybíró lett. Fiatal korától kezdve a fejedelmek udvarában élt, így már gyermekként magába szívhatta a török függésben álló ország vezetésének képességét, amely nem volt minden nehézség nélküli: két európai nagyhatalom közötti késhegyen kellett táncolnia úgy, hogy megőrizhesse a kicsiny fejedelemség viszonylagos önállóságát. Bethlen születési helyének mai állapota 15 éves korától katonaként szolgálta Erdélyt, s már fiatalon belefolyt a politikai csatározásokba is. A korabeli források a tinédzserkorú Bethlent így említették először: abban kiváló, amit éppen tennie kell. Katonaként nevelték, művelődésével jószerivel alig foglalkoztak, ugyanis egy hadvezér erényei közé a kor szokásai szerint nem tartozott például a latintudás. Ezt később többször is felemlegette nevelőinek, ám önerejéből igyekezett pótolni hiányosságát. Urai mellett mindaddig kitartott, amíg úgy ítélte meg, hogy hazája érdekeinek megfelelően irányítják a fejedelemséget, ám amint azt látta, hogy letérnek a helyes útról, nem sokat teketóriázott a szembefordulással. Sokan a korban és utólag is elítélték Bethlent, amiért gyakran fordult a törökhöz támogatásért. A 15 éves háborúban még ellenük harcolt, azonban később reálpolitikusként kitűnően mérte fel, hogy a Habsburg Birodalom jóval nagyobb veszélyt jelent a magyarságra, mint az oszmánok, akik a belpolitikába csupán ritkán szóltak bele. Meggyőződéseihez mindvégig ragaszkodott, amit jól mutat, hogy nem egy fejedelem börtönében sínylődött élete során. 1600 és 1602 között Mihály havasalföldi vajda és Basta császári tábornok rémuralma ellen harcolt, majd Székely Mózes fejedelem híve lett, azonban annak veresége után, 1602-ben török földre kellett menekülnie. A következő esztendő végén az Erdélyből emigrált nemesek Nándorfehérváron fejedelemmé választották, azonban Bethlen Gábor fiatal korára (23 éves) hivatkozva visszalépett. Egy újabb év elteltével Bocskaihoz csatlakozott, s török támogatást szerzett számára fejedelemmé választásához. A Bocskai-szabadságharc idején, 1605-ben feleségül vette Károlyi Zsuzsannát, akiben 2. oldal (összes: 8)
hűséges feleségre, gyakorlati segítőre és lelki társra talált. Később Rákóczi Zsigmonddal szemben Báthori Gábort támogatta, 1608-ben az ő fejedelemségéhez is megszerezte a szultán hozzájárulását (athamé). Sőt követjárása olyan sikeres volt, hogy a török szultán három évre elengedte Erdély adóját a Porta felé. Bethlen pályája is felfelé ívelő szakaszba váltott, sokáig úgy tűnt: a menekülések korának vége. 1609-ben az udvari lovasság főkapitánya, azaz főgenerális és Hunyad vármegye főispánja lett, 1610-ben pedig Csík-, Gyergyó- és Kászonszék kapitányává nevezték ki. Báthori Gábor hatalmas lehetőséget kapott, ám eltékozolta szerencséjét. Szeszélyes birtokadományozói politikája, óriási pazarlásai, Szeben városának csellel való elfoglalása, a román fejedelemségek elleni, meg nem alapozott hódító politika ellenszenvet váltott ki a lakosságból, uralma idején a fejedelemség nem volt képes kiaknázni a gazdasági erőforrásokat, a 15 éves háborúban hatalmas károkat szenvedett ország bajaira nem tudott megoldást kínálni, s összességében magára az uralkodásra nem volt felkészülve az elméleti és gyakorlati tudással is híján lévő, fiatal fejedelem. A középkori módszerei például, hogy rendszeres adóztatás helyett, szeszélyes látogatásaival felélte hívei készletét az ország egész lakosságát maga ellen fordította. Bethlen mindezek ellenére kitartott Báthori mellett, mert ismételt párfordulásával nem akart újabb bajt hozni Erdélyre. Amikor azonban 1611-ben a fejedelem a Habsburgokhoz kívánt közeledni és hadseregét a törökök ellen gyűjtötte össze, Bethlen egy levélben figyelmeztette a temesvári pasát a várható fordulatra, s szakított a fejedelem támogatásával. Tettét akár kétszínűségként és árulásként is felfoghatnánk, azonban a történelem őt igazolta. Rögös út a trón felé A józan, főként a török orientációt propagáló Bethlen egyre terhesebb lett a fejedelmi udvar számára, amely már amúgysem bővelkedett hű politikusokban. Egyre kínosabb jelenetek zajlódtak le a tanácsadó és az uralkodó között, akinek az agyában már a merénylet terve is felmerült, azonban erre nem került sor. 1612-ben Bethlen 50 emberével törökországi emigrációba vonult, majd a fejedelem az országgyűléssel fej- és jószágvesztésre ítéltette távollétében. Bethlen kiválóan ismerve a török politikai hierarchiát, először nem Isztambulba szaladt, hanem sorra meglátogatta az illetékes tisztségviselőket (budai, temesvári, kanizsai pasa, Belgrád katonai parancsnokai), akiknek szava sokat nyomott a latba az Oszmán Birodalom északi felét érintő kérdésekben. A tudatos készülődés meghozta gyümölcsét: török pártfogói segítségével már 1613 márciusában eldöntötte a Porta, hogy Bethlen lesz az új erdélyi fejedelem. 3. oldal (összes: 8)
Bethlen Gábor zászlaja Az év augusztusában meg is indult a török had. Szeptember elején már Erdélyben vonult a havasalföldi kontingens, amelyet a tatár előőrsök követtek, három héttel később a tatárok főserege is átlépte a határt, október elején pedig már a budai pasa hadai is Gyulafehérváron állomásoztak. Hozzájuk csatlakozott 80 ezer erdélyi, így a fejedelmi trón sorsa nem lehetett kétséges. A krónikaírók szerint soha ennyi török és tatár nem állomásozott Erdélyben, mint 1613 őszén. Az újabb történelmi tettre sem kellett sokat várni: október közepén a hagyományokat sutba dobva a török szerdár hívta össze az erdélyi országgyűlést, amelyre a rendek képviselői életüket féltve vonultak be, s október 23-án megválasztották Bethlent fejedelemnek. Báthori sorsa meg volt pecsételve: kortárs beszámolók szerint felbérelt hajdúk végeztek vele, s egy patakba vetették. Az utolsó pillanatig csupán hűséges kutyája tartott ki mellette, halála óráján sem hagyta magára. Az előző fejedelem halálának hírére a török, tatár és román hadak szörnyű pusztítás közepette kivonultak az országból, s rabok ezreit vitték magukkal. Bethlen magára maradt. Nem lehetett könnyű helyzetben: az ország romokban, az őt hatalomra juttatók további jelentékeny károkat okoztak a sokat szenvedett népnek, ráadásul a fejedelemsége elismerése fejében a török a határ mentén álló Lippa várát követelte, amely a 15 éves háború során került erdélyi kézbe. A magyar történelemben eddig még nem fordult elő, hogy uralkodó önként adott volna át területeket a töröknek. Bethlen kénytelen volt engedni, s saját maga ostromolta meg az erdélyi védelem alatt álló várat, mivel ezt még hadvezérei sem vállalták. A zord, cseppet sem megnyerű külsejű, idegen fegyverekkel érkezett fejedelem tettével Erdély addigi történelme mélypontjára jutott. Okos gazdaságpolitikai döntések Bár a fejedelemség népe eleinte inkább félte, mint szerette új urát, s országlása első diétáján rögtön 4. oldal (összes: 8)
megszavaztatta az uralkodóval való szembenállás akkor legmodernebb ideológiáját, a kálvini reformáció ellenállási tanát, az idő előrehaladtával a Bethlennel érkező kül- és belpolitikai stabilitás, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés, relatív széles külpolitikai mozgástér, nemzetközi sikerek, a folyamatos háborúzás és bizonytalanság utáni aranykor beköszöntének ténye enyhítette az alattvalók szembenállását, valamint kiváltotta az utókor megbecsülését. Az elődje középkori viszonyokat tükröző gazdaságpolitikáját felváltva Bethlen újfajta kormányzásba kezdett: mivel ő maga nem tartozott a magyarországi nagybirtokosok közé, mint a többi erdélyi fejedelem, ezért azon bevételek növelésére törekedett, amelyet a fejedelmi jogkörből fakadóan meg tudott szerezni. Első intézkedései egyikeként az előd birtokadományait vette vissza, majd a nemesség megadóztatásán fáradozott, ám ezen kísérletei az egységes ellenállás miatt megbuktak. A 16. századi elődök (főként Báthori István) gazdaságpolitikáját folytatva egyfajta merkantilista elvet vezetett be, amely az értékálló pénzek, s a bányák kincseinek Erdélyben tartására szorította a kereskedőket. Ügyes húzásnak bizonyult, hogy a városok iparosait különböző monopóliumokkal nagyobb bevételhez juttatta, így a városok módosabbak lettek. Az ekként megnövekedett jövedelmek után az adó is folyamatosan emelkedett. Jól jellemzi a tendenciákat Kolozsvár példája: míg 1614-ben a kincses városból csupán 350 forintot lehetett adó címén kipréselni, addig 1624-re már a 2400 forintos összeget is gond nélkül kifizették az ottani polgárok. Bethlen a magyar származásúakra támaszkodott főként, ám Báthorival ellentétben nem keveredett konfliktusba a szászokkal, akiknek elismerte az erdélyi iparban játszott vezető szerepét, de igyekezett visszaszorítani azt. Bethlen Gábor tudósai körében (1869-es olajfestmény) A fejedelem a kereskedelem érdekében a termelés szabályozására építette ki gazdasági hatalmát. Az egyre bővülő exportot a külföldi kereskedők erősödő jelenléte mutatta, akik méhviaszt, állati bőröket, higanyt, sót, vasat és más bányakincseket szállítottak az országon kívülre. A nagy távlatokban gondolkodó fejedelemnél egy alkalommal még az a gondolat is felmerült, hogy svéd kereskedőkkel szövetségben kisajátítsa a modern ipar szerveződésében igen fontos réz európai piacát. A kereskedelemből és az egyéb fejedelmi monopóliumokból a bevételek jelentősen 5. oldal (összes: 8)
megemelkedtek (6-700 ezer forint), ami a központi hatalmat anyagilag függetlenné alakította. Bethlen Gábor pártfogolta a tudományt és a művészetet, jövedelméből jelentős összegeket fordított a kultúrára. Gyulafehérváron protestáns főiskolát alapított, amelynek könyvtárát a felvidéki hadjárata alkalmával hozott több szekérnyi könyvvel rendezett be. Támogatta a tehetséges diákok külföldi útjait, németalföldi területekre, sőt még Angliába is finanszírozott tanulmányi küldetéseket. Erdély Európa térképén A harmincéves háború kitörése után, 1618-ban Bethlen szövetséget kötött a Habsburg-uralom ellen lázadozó cseh rendekkel. A következő évben egy hadjárat keretében egész Észak-Magyarországot elfoglalta, s csapataival Bécs alá jutott. 1620-ban a besztercebányai országgyűlés királlyá választotta, ám mivel protestáns volt, a katolikusok várható ellenállása miatt nem fogadta el a koronát. A csehek fehérhegyi veresége után 1621-ben Nikolsburgnál békét kötött a császáriakkal. Ezt követően a királyi címről való lemondás fejében hercegi címet kapott Munkács várával, s megtarthatta az elfoglalt hét felső-magyarországi vármegyét (Abaúj, Bereg, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Zemplén), valamint élete végéig megszerezte Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket. Valójában azonban a vármegyék magyar nádori jogkör alatt maradtak, azoknak csupán csekély jövedelmeire tehette rá a kezét a fejedelem. 6. oldal (összes: 8)
IV. Frigyes pfalzi választófejedelem (valamint cseh király) és Bethlen Gábor egy korabeli metszeten 1624-ben újabb, de eredménytelen támadást indított a Habsburgok ellen, az ezt lezáró bécsi béke csak a nikolsburgi szerződés eredményeit erősítette meg. 1626-ban erősítve protestáns kapcsolatait feleségül vette Brandenburgi Katalint, s belépett a westminsteri szövetségbe (dán, angol, holland Habsburg ellenes szerződés), amely a Habsburgok európai hatalma ellen irányult. Hátországa biztosítása végett a román fejedelemségek vazallusként kénytelenek voltak hűségesküt tenni neki, és meghatározott adót fizettek. Még ebben az évben Mansfeld svéd generális seregeivel akart egyesülni, de Drégelypalánknál Wallenstein tábornokkal került szembe, aki a szövetségesek találkozását akarta megakadályozni, s üldözte az északi hadat, amely magyar területre menekült. Ütközetre egyikük sem vállalkozott, ám a hatalmas csapatok mozgása mérhetetlen károkat és szenvedést hozott a Felvidékre. 7. oldal (összes: 8)
Utolsó éveiben, mint sok erdélyi fejedelem, Bethlen is a lengyel trón megszerzésére törekedett, ám Mihály moszkvai cárral történő lengyelellenes tárgyalásainak nem voltak gyakorlati következményei. Az évek óta beteg fejedelmet ájulás, köszvény, hideglelés keserítette meg, amihez még vérkeringési zavarok is hozzájárultak. 1629-re már alig tudott enni, az utazás pedig keserves gyötrelmekkel járt, végül 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron. mult-kor.hu Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 8. oldal (összes: 8)