A 2014. évben jubileumi diplomában részesült bányaművelő-, bányagépész-, bányageológusgeofizikus-, geológus-, és olajmérnökök rövid szakmai életrajza M I S K O L C S O P R O N 2014. 1
Felelős szerkesztő: HUDÁK ÉVA hivatalvezető Műszaki Földtudományi Kar Dékáni Hivatal Lektorálás: DR. BENKE LÁSZLÓ ny. tudományos munkatárs Műszaki szerkesztés: HÉGERNÉ KOVÁCS KRISZTINA tanácsos 2
K Ö S Z Ö N T Ő A Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar (2000. január 1. előtt Bányamérnöki Kar) Tanácsa, professzorai, oktatói és hallgatói nevében nagy tisztelettel és őszinte barátsággal köszöntöm az ötven, hatvan, hatvanöt, hetven éve oklevelet szerzett mérnököket. Az Alma Mater a jubileumi oklevél átadásával tiszteletét és elismerését kívánja kifejezni Önöknek azért a munkáért, amellyel hozzájárultak a műszaki haladáshoz, gazdagították az országot. Sokuknak munkája közben szembe kellett nézni azzal a helyzettel, hogy a munkavégzés feltételei sok esetben az átlagosnál veszélyesebbek és kockázatosabbak voltak. Többen politikai okok miatt is hátrányos helyzetbe kerültek. Büszkék vagyunk arra, hogy a nehéz feltételek ellenére sok kiemelkedő eredmény fűződik az évfolyamon végzett mérnökök nevéhez, és nem veszítették el az emberekbe és a szakmába vetett hitüket. Az életrajzokat olvasva azt láttuk, hogy volt lelkierejük a vesztes helyzetekben is talpon maradni és továbblépni azon az életúton, amelyen a mai napig járnak. A kar Sopronból Miskolcra költözésének fél évszázados történetében megállapítható, hogy a bányászati, földtudományi és kohászati oktatás és kutatás Miskolcra kerülve új lendületet kapott. Új, jól felszerelt laboratóriumok, oktatási és kutatási helyiségek, továbbá a térségben korábban meglévő nehézipari 3
háttér a kar részére a művelt tudományterületek kiemelkedő fejlődési lehetőségét teremtette meg. A Miskolci Egyetemen megvalósult fejlődés nagyban segítette a történelmi karok működését és további fejlődését a háttériparágak gazdasági nehézségeinek időszakában is. Az egykori Nehézipari Műszaki Egyetem, ma Miskolci Egyetem, történelmi karainak hallgatói, oktatói, a karokon végzett mérnökök, az első évtized tiltását követően továbbvitték és ma is töretlenül ápolják és őrzik a Selmecen, Sopronban kialakult és elfogadott diákhagyományokat, amelyeket a Miskolci Egyetem újonnan alapított karainak hallgatói is büszkén vallanak magukénak és ápolják azokat. Az egykor Sopronban működő szakok és tudományterületek között a szakmai együttműködés mellett ma is megvan a barátság, a kapcsolattartás, a közös hagyománytisztelet, amelyet a tanárok és diákok rendszeres találkozói fémjeleznek. Önök, tanulmányaik időszakában és a szakmájuk gyakorlásának évtizedei alatt is nagyon nehéz történelmi és gazdasági helyzetben álltak helyt. Részesei voltak a hazai bányászat virágzásának, de látták a hanyatlását és leépítését is. A Karon végzettek közül többen a bizonytalan társadalmi, gazdasági és politikai helyzet hatására fiatalon nekivágtak a nagyvilágnak, idegen körülmények között kezdték és teljesítették szakmai pályafutásukat. Meggyőződésünk, hogy az ősi Alma Mater szakmai és erkölcsi értékrendje is fontos szerepet játszott abban, hogy bárhová kerültek is a világban, helyt tudtak állni és sikeres, megbecsült mérnökökké váltak. Tudásukkal és szakmaszeretetükkel, minden helyzetben és minden körülmények 4
között vállalták hivatásukat, szolgálták szakterületüket, megőrizték hazaszeretetüket, dicsőséget szereztek az Alma Maternek és önmaguknak egyaránt. Tisztelt jubiláló mérnökök! Elkötelezett és sikeres munkájuk, életpályájuk példaként szolgál az intézmény mai és jövőbeni hallgatóinak egyaránt. Ezzel a kiadvánnyal a Műszaki Földtudományi Kar professzorai és tanárai, tiszteletünket szeretnénk kifejezni Önök iránt. A Miskolci Egyetem Szenátusa, a Műszaki Földtudományi Kar Tanácsának előterjesztésére 2014-ben 1 fő részére rubin- 1 fő részére vas- 10 fő részére gyémánt- és 42 fő részére aranyoklevelet ad ki. A díszoklevelet átvevőknek gratulálok, további életükhöz jó erőt, egészséget, nyugodt, békés, hosszú életet kívánok! Jó szerencsét! Miskolc, 2014. augusztus 30. Prof. Dr. Szűcs Péter a Műszaki Földtudományi Kar dékánja 5
RUBINOKLEVÉLRE JOGOSULT 2014. (1944-ben szerezett oklevelet) 1. Dr. Horváth László vasokleveles bányamérnök VASOKLEVÉLRE JOGOSULT 2014. (1949-ben szerezett oklevelet) 1. Kárpáty Lóránt gyémántokleveles bányamérnök GYÉMÁNTOKLEVÉLRE JOGOSULTAK 2014. (1954-ben szereztek oklevelet) 1. Balázs Béla aranyokleveles olajmérnök 2. Dévay László aranyokleveles geofizikusmérnök 3. Gonda János aranyokleveles bányaművelőmérnök 4. Götz Tibor aranyokleveles olajmérnök 5. Hegyi Ferenc aranyokleveles olajmérnök 6. Jászberényi Zsombor aranyokleveles olajmérnök 7. Kiss Károly aranyokleveles geofizikusmérnök 8. Pálfy Attila aranyokleveles bányaművelőmérnök 9. Varga Imre aranyokleveles olajmérnök 10. Zsille Antal aranyokleveles geofizikusmérnök 6
ARANYOKLEVÉLRE JOGOSULTAK 2014. (1964-ben szereztek oklevelet) 1. Bánik Jenő okleveles bányagépészmérnök 2. Bárkány Péter okleveles bányagépészmérnök 3. Bártfai Miklós okleveles bányagépészmérnök 4. Borlai Katalin okleveles bányageológusmérnök 5. Dobay Péter okleveles olajmérnök 6. Dura László okleveles bányaművelőmérnök 7. Falk Miklós okleveles olajmérnök 8. Dr. Fecser Péter Pál okleveles olajmérnök 9. Franciszci Éva okleveles bányageológusmérnök 10. Harsányi Lajos okleveles bányageológusmérnök 11. Hermann György okleveles bányaművelőmérnök 12. Horváth József okleveles bányagépészmérnök 13. Horváth Lajos okleveles bányageológusmérnök 14. Huszár József okleveles bányageológusmérnök 15. Kecskés István okleveles bányagépészmérnök 16. Király Béla okleveles bányagépészmérnök 17. Kiss László okleveles bányaművelőmérnök 18. Kuzsmiczky Sándor okleveles bányagépészmérnök 19. Lafferton Győző okleveles bányaművelőmérnök 20. Lengyel Iván okleveles bányageológusmérnök 21. Madai László okleveles bányageológusmérnök 7
22. Mikó Attila okleveles bányaművelőmérnök 23. M. Molnár Imre okleveles bányageológusmérnök 24. Nyerges Lajos okleveles bányageológusmérnök 25. Oplaznik Gusztáv okleveles bányaművelőmérnök 26. Ottó Péter okleveles bányaművelőmérnök 27. Pintér László okleveles bányageológusmérnök 28. Pocsai Gábor okleveles bányaművelőmérnök 29. Rajki Antal Ernő okleveles bányagépészmérnök 30. Sóki Imre okleveles bányageológusmérnök 31. Szabó Ferenc okleveles bányaművelőmérnök 32. R. Szabó István okleveles bányageológusmérnök 33. Székely Tibor okleveles bányaművelőmérnök 34. Szélig János okleveles bányagépészmérnök 35. Szikrai Miklós okleveles bányaművelőmérnök 36. Szlabóczky Pál okleveles bányageológusmérnök 37. Tasnádi Tamás okleveles bányaművelőmérnök 38. Tatár Attila okleveles olajmérnök 39. Tóth László okleveles bányaművelőmérnök 40. Török Ferenc okleveles bányageológusmérnök 41. Vadász Ernő okleveles bányageológusmérnök 42. Vereczkei Rezső okleveles bányaművelőmérnök 8
RUBINOKLEVÉL JUBILEUMI DIPLOMÁBAN Dr. Horváth László vasokleveles bányamérnök (1921.07.07. Mór) Oklevélszáma: 128/1944 Kelte : 1944.02.10. RÉSZESÜL Dr. Horváth László okl. bányamérnök 1921. július 7-én Móron született. Az elemi iskolát szülőfalujában 1931-ben befejezve a Pápai Református Kollégiumban 1939-ben érettségizett, majd a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának bányamérnöki tagozatára beiratkozva 1944. február 10-én szerezte meg a bányamérnöki oklevelet. Első munkahelye a Magyar Amerikai Olajipari Rt.-nél volt, ahol először olaj- és gázvezeték tervező és építő mérnök, majd mint olajtermelési mérnök 1949-ig dolgozott. Ekkor a Bányászati Tervező Intézetbe helyezték át, ahol a szénosztályozó és széndúsító üzemek tervezésében vett részt. Először mint irányító tervező mérnök, majd mint tervfőmérnök. Innen 1956-ban az Urántervhez került át, ahol az uránérc-előkészítés technológiai osztályát vezette. Egy évvel később a Bányászati Kutató Intézetbe került, ahol a Szén-előkészítési Osztálynak volt 6 éven át, 1963-ig a tudományos osztályvezetője. Innen a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (továbbiakban NME) Bányamérnöki Karának Ásványelőkészítési Tanszékén volt, ahol 1982-es nyugdíjba meneteléig, mint tudományos főmunkatárs dolgozott. Szakmai pályafutásának jelentősebb eseményei a következők: 9
A pécsújhegyi széndúsítómű első rekonstrukciójának technológiai tervezését 1956-ig vezette. A Bányászati Kutató Intézetben a szénelőkészítés témaköréből számos tudományos kutatási jelentést és szakvéleményt írt és szakcikket publikált. Az NME Ásványelőkészítési Tanszékén elsősorban folyadékok ipari szűrése területére koncentrálva végezte a kutatói tevékenységét. 1959-től mint meghívott előadó négy éven át oktatta az Ásványelőkészítő gépek c. tantárgyat, melynek tananyagát, mint új egyetemi tantárgyat ő dolgozott ki és vezetett be. 1967-68-ban egy évet az angliai loughboroughi Műszaki Egyetemen töltött, ahová egy angliai alapítványi ösztöndíj elnyerése után került ki. Az ottani munkája a présszűrés optimalizálása témakörére vonatkozott, és erről ott is és Magyarországon is több szakcikke jelent meg. Az NME-en 1968- ban summa cum laude minősítéssel megvédett disszertációja is az előbbi témakörbe tartozott, amiért megkapta az egyetemi doktori címet. Az 1970-es évek elején az NME Olajtermelési Tanszéke kezdeményezésére és felkérésére bevezette, majd több éven át oktatta az Olajbányászati környezetvédelem c. új egyetemi tantárgyat. Kutatói tevékenysége fokozatosan a szennyvíztisztítás és karsztvíztisztítás területeire terjedt ki, más iparágakra vonatkozóan is számos ipari kutatási megbízást vezetett, valamint ezekről tudományos kutatási jelentést és szakcikket is írt. Szabadalmaztatott találmányai közül jelentősebb a recirkulációs előlepényes vákuum-szűrési eljárás volt, melyet a szennyvíztisztítás területén pár helyen alkalmaztak. Továbbá, mint meghívott előadó részt vett az ipari és kommunális szennyvizek tisztítása területén indított szakmérnök képzésben és továbbképzésben, valamint ugyanebben a témakörben hazai és nemzetközi tudományos konferenciákon előadásokat is tartott és szakcikkeket is publikált. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek (OMBKE) 1944 óta tagja. 10
VASOKLEVÉL JUBILEUMI DIPLOMÁBAN Kárpáty Lóránt gyémántokleveles bányamérnök (1924. 07. 13. Salgótarján) Oklevélszáma: 3/1949. Kelte : 1949.12.22. RÉSZESÜL 1924-ben, Salgótarján központi bányatelepén született bányatisztviselői családba, édesapját 15 évesen elvesztette. Kitüntetéssel érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Salgó Rt. ösztöndíjával kezdte meg a Műegyetem soproni Bánya Kohó Erdőmérnöki Karán, ahol 1949-ben bányamérnöki oklevelet kapott. Az 1945-46-os tanévben a hallgatók patinás Ifjúsági Körének elnöke volt. Üzemvezetési gyakorlatot a nógrádi és a gépesítés alatt álló borsodi szénbányászat vékony telepi bányáiban szerzett, majd 1957-től a budapesti Bányászati Tervező Intézet dolgozója lett. Itt egy évtizeden át a szilárd ásványokat termelő új üzemek és rekonstrukciók tervtanulmányait és beruházási javaslatait készítő Bányatelepítési Osztály vezetője volt. Beruházási osztályokat irányított Borsodban és Tatabányán, valamint a Magyar Szénbányászati Trösztben. 1984-ben a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet főosztályvezetőjeként vonult nyugállományba. Ezt követően még közel 15 évig néhány megszűnt bányavállalat iratainak levéltári rendezésében vett részt. Az OMBKE-nak 1949-től tevékeny tagja. Társadalmi munkában több évtizeden át a BKL Bányászatnak a szabatos bányászati szaknyelv iránt elkötelezett olvasószerkesztője, egy ciklusban felelős szerkesztője volt. Eredményes munkásságát számos vállalati, kormányzati és egyesületi kitüntetéssel ismerték el, köztük a Munkaérdemrend ezüst fokozatával, illetve az egyesületi tiszteleti tagsággal, valamit a Szt. Borbála emlékéremmel. 11
GYÉMÁNTOKLEVÉL JUBILEUMI DIPLOMÁBAN RÉSZESÜL Balázs Béla aranyokleveles olajmérnök (1932.03.15. Várfölde) Oklevélszáma: 14/1954. Kelte : 1954.09.30. Iskolai végzettség 1942-1948 Szt. Benedek rendi Főgimnázium, Kőszeg 1948-1950 Jurisics Miklós Gimnázium, Kőszeg 1950-1952 Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc, Olajmérnöki szak 1952-1954 NME Bányamérnöki Kar Sopron, olajmérnöki szak 1954 Olajmérnöki diploma Munka és életpálya 1954-1956 Fúrómérnök, Lovászi Olajmező 1956. november 19. Ausztriába, majd onnan Angliába menekült. 1957. május Kanadába érkezett és azóta is ott él. 1958-1959 University of Alberta, Olajmérnöki szak, Ösztöndíjasként Master Degree fokon alkalmazott rezervoir mérnöki tanulmányokat folytatott. 1959-1972 James A. Lewis Engineering cégnél, amely akkoriban világhírű olajipari szaktanácsadó vállalat volt, először segéd technikusként, 12
majd később rezervoir közgazdász mérnökként dolgozott. 1972-1973 James A. Lewis Engineering cég alelnöke (Vice President) 1973-1982 James A. Lewis Engineering elnöke (President) 1982-2000 Capital Engineering Ltd. néven saját olajipari szaktanácsadó vállalatot alapított, ahonnan 2000-ben ment nyugdíjba. 1983-1995 Különféle olajvállalkozásokba fogott. Alapított egy másik magánvállalatot, melynek jómaga és közvetlen családja voltak a tulajdonosai. Körülbelül 200 olaj- és gázkútban volt különböző mértékig érdekeltségük. Ezt a vállalatot 1995-ben eladta. 2000 Nyugdíjba vonulása után csak nemzetközi projektekkel foglakozik. Kedvenc szórakozás: golf, síelés és legfőképp nemzetközi vadászat. Már minden ismertebb amerikai, afrikai, ázsiai és magyar trófeát elejtett. Szakmai Tagságok: Association of Professional Engineers, Geologists and Geophysicists of Alberta. Petroleum Society of the Canadian Institute of Mining and Metallurgy. Petroleum Society of A.I.M.E. Közéleti Tisztségek: 1991 A Magyar Köztársaság Tiszteletbeli Konzulja, Kanada Alberta tartományában. 1998 Martonyi János külügyminiszter úr kinevezte a Magyar Köztársaság Tiszteletbeli Főkonzuljává, Alberta és Saskatchewan tartományi fennhatósági területtel. 1996 Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség alelnöke és Alberta Tartományi elnöke. 2011 Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség Kanadai elnöke. 13
Magyar Állami Kitüntetések: 1991.okt. 23. Köztársasági Elnöki 1956-os Emlékérem 1994.nov. 24. Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1996.dec. 13. Köztársasági Elnöki Arany Emlékérem 2002.aug. 20. Honvédelemért kitüntető cím, I osztály. 2003.máj. 26. Pro Auxilio Civum Hungarorum 2006.okt. 23. A Szabadság Hőse Emlékérem 2008.márc. 15. Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2010.okt. 23. Maléter Pál Emlékérem Jelvények: 1996.okt. 23. 1956-os Érdemkereszt 1998. Magyar Politikai Foglyok, A HAZÁÉRT jelvény 1999.okt. 28. Hősök Nagyjelvénye Életútján az OSB jelmondata: ora et labora vezette. Merész olajipari vállalkozásai sikerrel jártak, ezért hálából a jó Istennek tíz millió forintot adományozott a Bánokszentgyörgyi templombelső felújítására, ahová elemi iskolás korában járt. Az emléktábla ünnepélyes megszentelésére szentmise keretében 2012. június 24-én került sor ahol feleségével volt jelen. A templom hívei egy gránit táblát állítottak hálából tiszteletére. 2007-ben megszervezte Dr. Sólyom László köztársasági elnök úr Calgary látogatását. Ismét a polgármester úrral együtt szervezték a kopjafánál a koszorúzási ünnepélyt, egész Kanadában a legnagyobb sikerrel. Az esti állófogadást a Calgary Petroleum Clubban szervezte körülbelül kétszáz albertai magyar részvételével. A köztársasági elnöki látogatás után lemondott a 16 éves tb. főkonzuli megbízásáról, így emeritus státusba vonult. Természetesen tartja a kapcsolatot a konzuli társakkal. 14
Dévay László aranyokleveles geofizikusmérnök (1931.07.27. Szombathely) Oklevélszáma: 17/1954. Kelte: 1954.12.16. 1931-ben született Szombathelyen. Oklevele megszerzése után a Kőolajkutató és Feltáró Vállalatnál dolgozott. 1957 januárjában Ausztriába távozott. Geofizikus-mérnökként dolgozott Venezuelában, Franciaországban, az USA-ban, Algériában és Németországban különböző vállalatoknál. 1966-tól Németországban és Angliában dolgozott, mint tanácsadó geofizikus. 1982-ben megszerezte a német állampolgárságot. 1976- tól a nyugdíjazásáig, 2006-ig, a Niedersachsisches Landesamt für Bodenforschung és a Bundesanstalt für Geowissenschaften und Rohstoffe alkalmazottja volt. Most Hannoverben él. Gonda János aranyokleveles bányaművelőmérnök (1922.11.26. Budapest) Oklevélszáma: 22/1954 Kelte: 1954.12.29 Budapesten született 1922. november 26-án. Középiskoláit részben az Állami Mátyás király Gimnáziumban (1-4. oszt.), részben a Budapesti II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumban (5-8. oszt.) végezte. 1941-ben érettségizett. Még ez 15
év őszén beiratkozott a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (általános) mérnöki szakára. Műegyetemi tanulmányai elvégzése után 1945. novemberében a MÁV Hídszolgálatánál helyezkedett el. Az ott eltöltött közel 7 év alatt mintegy 50 kisebb és közepes nyílású vasúti híd tervezésében, építésében, ill. a kivitelezések irányításában vett részt. 1952. évben különböző nem szakmai okok miatt Gazdasági Főtanács felhívása alapján jelentkezett ún. bányamérnöki alapképzésre. Így került először a Tatabányai Szénbányászati Tröszt VIII., majd később az oroszlányi 16-os aknaüzemhez beosztott mérnökként. Bányamérnöki tanulmányait 1954. decemberében fejezte be és szerzett bányaművelő mérnöki oklevelet Sopronban. Ezt követően 1955. februárjában kinevezték az Oroszlányi Külfejtési Bányaüzem I-II. Lejtősaknai részlegéhez főmérnök helyettesnek, majd néhány hónap múlva az egész üzem főmérnökének. Ebben a beosztásban 1958. szeptemberéig dolgozott. Ez idő alatt kidolgozta a szomszédos területre tervezett III. akna telepítési tervét, majd az ún. III. akna üzemkoncentráció koncepcióját, továbbá a külfejtési területek leművelési tervét. 1958 őszén bekerült az időközben megalakult Oroszlányi Szénbányák Termelési Osztályára önálló területi főmérnöki beosztásba. Ebben az időszakban a III., a XVII. és XVIII. bányaüzemek, valamint a külfejtések központi irányítása volt a feladata, továbbá az Oroszlányi Szénmedencében tervezett új bányaüzemek és külfejtések telepítési munkáiban vett részt. 1963-ban megbízták az akkor szervezett Távlati Tervezési és Kutatási Osztály vezetésével. Ekkor készült el közvetlen irányításával a vállalat 15 éves távlati terve, az egyéb feladatok irányítása mellett. 1966-ban új megbízatást kapott: az összevont beruházási és TTKO vezetését. Ennek során a XXI., a XXII. és XXIII. akna; továbbá a külfejtés, valamint a XXII. akna ikerkötélpálya és a II. középállomás beruházási munkái volt a feladata. Végül elkezdték a majki bánya telepítési terveinek és beruházási programjának kidolgozását. 1970-ben a vállalat vezetősége a beruházási osztály, a tervezési iroda és az újonnan szervezett dokumentációs osztály irányítására beruházási főosztályt szervezett, melynek irányításával őt bízták meg. Erre az időszakra esett a majki bánya beruházási munkáinak folytatása, illetve befejezése, több üzem és egyéb létesítmények, valamint a siófoki üdülő tervezése és kivitelezése, végül a márkushegyi bányaüzem beruházási programjainak elkészítésében való részvétel. 1975. decemberében - itt nem részletezendő okok miatt - 16
áthelyezését kérte a Tatbányai Szénbányászati Vállalathoz. Ott osztályvezetőként az erőműi bányák besorolásainak előkészítő munkáit irányította. 1983 elején nyugdíjazták, majd 5 évig még félállásban dolgozott. 1957-ben belépett az OMBKE-be, majd 1959-ben megszervezte az OMBKE Oroszlányi csoportját, melynek 17 éven át titkára volt. Ez idő alatt 11 nagy rendezvényt, 11 tanulmányi utat és 82 szakmai előadást tartott. 1970 és 1976 között tagja volt a MTESZ megyei elnökségének. 1979-ben az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága műszaki szakbizottsága, bányászati szakcsoportja tagjává választották. Pályafutása során több témában (szállításkorszerűsítés, vízbetörés elleni védekezés, szénvagyon számítás számítógépes megoldása stb.) több újítási javaslatot nyújtott be. Szakirodalmi munkássága külfejtések telepítésével, korszerűsítésével, a medencékben tervezett új bányák mezőméretének és kapacitásának megállapításával és az eocénprogrammal kapcsolatosak. Végül szakmai és egyesületi tevékenységéért 1958-ban és 1966- ban Munka Érdemrend bronz fokozata, több esetben kiváló dolgozó, továbbá a Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany fokozata kitüntetésben részesült. Újítási tevékenységéért Kiváló Újító arany fokozatú kitüntetésben részesült. Az egyesületi munkája elismeréséért Zorkóczy Emlékérem bronz és arany fokozatát kapta. 40 éves tagságáért Soltz Vilmos Emlékérem kitüntetést kapott. 17
Götz Tibor aranyokleveles olajmérnök (1931.04.05. Budapest) Oklevél száma: 19/1954 Kelte: 1954.12.17 1931. április 5-én született Budapesten. Elemi és középiskoláit részben Budapesten, részben Balassagyarmaton végezte. Az egyetemi tanulmányait Miskolcon, majd Sopronban végezte a bányamérnöki kar olajmérnöki szakán 1954. december 17-én kitüntetéses oklevéllel. 1954-1961 között az Alföld különböző mélyfúrási területein (Szolnok, Karcag, Biharnagybajom, Tótkomlós, Battonya, Üllés, Kiskunság) tevékenykedett különböző beosztásokban (fúrómérnök, csoport-, majd üzem- és kirendeltség vezető, mélyfúrási osztályvezető). 1961-ben az OKGT Fúrási Főosztályára került, mint beosztott mérnök. Itt különböző területek felelőse volt. A kitörések megelőzése, illetve elhárítása volt a főfeladata. 1965-ben kinevezték az általa megszervezendő OKGT Biztonságtechnikai és Tűz- és Munkavédelmi Főosztály vezetőjének. Ez a munka az oktatás-képzés és gyakorlati megvalósítás minden területére kedvező módon hatott. Fentiek eredményeképp az akkori KGST kitörésvédelmi szekciójában ők lettek a nemzetközi központ, melynek ő lett az irányítója. Ez a munka nyugdíjba vonulása után is folytatódott. Kitörésvédelem területén hazánk ma is nemzetközi elismerésnek örvend 18
Hegyi Ferenc aranyokleveles olajmérnök (1931.08.03. Bakonycsernye) Oklevél száma: 20/1954 Kelte: 1954.12.17 Hatgyermekes parasztcsalád negyedik gyermekeként Bakonycsernyén látta meg a napvilágot 1931. augusztus 3-án. Élete első hat évét szegény parasztgyerekként élte, az utcabeli gyerektársaival együtt mezítláb játszott a Gaja patak partján, amely kettészelte kertjüket. Szülei, hatéves korában beíratták a helyi elemi iskolába. Az első osztály tanfelszerelése melyet kis hátizsákjában vitt egy vékonyka olvasó könyv, palatábla és palavessző volt. Egy törlőszivacs volt még a tartozék, ami egy madzagon lógott ki a hátizsákjából. Érdemes lenne összevetni egy mai elsős több kilós táskájával a táska néha nagyobb, mint a gyerek! Tízóraira egy szelet kenyeret és két szem kockacukrot kapott. 1942-ben Falusi Tehetségmentő Program indult jól tanuló falusi szegény parasztgyerekek számára. Iskolaigazgatója érdemesnek találta benevezni őt a programba tanulmányi eredményei alapján. Ezt a programot versenyvizsga formájában bonyolították le melyet neki a Bonyhádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnáziumban kellett letennie. A sok vizsgázó közül három Veszprém megyei szegény parasztgyerek volt sikeres. Egyikük ő volt. Az év őszén beiratkozott a gimnáziumba és az igen korszerű internátusban nyert elhelyezést. Élete egyik legszebb 8 évét töltötte el ott. A gimnázium igazgatója Vitéz Zerinváry János, aki egyben országos cserkészparancsnok is volt. Itt vallásos nevelést kapott és fegyelmet tanult. Az internátus vezetőtanára Gömbös Miklós volt, a korábbi miniszterelnök unokaöccse. Szeretettel emlékszik Dr. Kolta László osztályfőnökére akinek ők voltak az első osztálya, Kunszt Henrikre, német tanárára. Valamennyi tanára kimagasló szakmai tudással és nagy műveltséggel rendelkezett. 1950-ben kitűnővel érettségizett és felvették a miskolci Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karára. Az ott töltött két évben az alaptantárgyakat hallgatták. Ebben az időben történt a Soproni Egyetem egy 19
részének Miskolcra való átköltözése. Hely hiányában a szakmai tanszékek még Sopronban működtek, ezért 1952 őszétől már ott folytatták egyetemi tanulmányaikat. Professzoraik nagy felkészültségű, az olajiparban nagy tapasztalatokat szerzett szakemberek voltak (Dr. Gyulay Zoltán, Dr. Falk Richárd, Dr. Szilas A. Pál). 1954. december 17-én kapta meg kitüntetéses olajmérnöki oklevelét. Szakmai pályája az alföldi fúrási iparban indult Szolnokon, majd Nádudvaron folytatódott. Néhány évvel ezután kezdték meg a hajdúszoboszlói gázmező kutatását, feltárását. Az üzemnek ő volt az első üzemvezetője. Ez volt akkor az ország legnagyobb gázmezője. Fúrási technológiájuk alkalmatlan volt egy ilyen volumenű munka elvégzésére kitörés gátló rendszerek hiánya, iszaprendszerek nem megfelelő volta. Ennek ellenére nem ezek okozták az ország addigi legnagyobb gázkitörését. Rosszul értelmezett takarékossági szempontok alapján a kutak biztonsági béléscsőrakatának hosszát 500 méterről 300 méterre csökkentették. Emiatt vált lehetővé, hogy egy beindult kút lezárása után a gáz a béléscsövet megkerülve a felszínre törjön. Ez a nagy kitörés a Hajdúszoboszló 36. számú kútatófúrásnál következett be. Nem lehet leírni azt a félelmetes érzést, ami hatalmába kerítette őket, amikor az első gázbuborékokat észlelték a fúrólyuktól néhány méterre lévő tartalék iszapgödörben. Ez volt a katasztrófa első jele. Ez után az események viharos gyorsasággal zajlottak. Két nap alatt szinte az egész fúróberendezés elsüllyedt. A fentiek ellenére a Hajdúszoboszlón töltött évek szakmai szempontból élete legértékesebb, legtanulságosabb évei voltak. 1964-ben felkerült a vállalat központjába Szolnokra, ahol további szép olajipari éveket töltött. A vezetői munkák mellett 25 éven keresztül volt a Nagyalföldi Kitöréselhárítási Mentőcsapat vezetője. 1985-ben három hónapos amerikai szakmai továbbképzésen vett részt. Itt elsajátították a legkorszerűbb kitörés megelőzési és elhárítási módszereket. 1957-ben házasságot kötött Tóth Magdolna tanítónővel. Két gyermekük született, mindketten felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Négy unokája van. Felesége 1995-ben meghalt. 2000-ben újra megházasodott, felesége Bálint Ilona angol szakos tanár. 1991-től nyugdíjas. Az olajiparral nem szakadt meg kapcsolata, személyeken keresztül, valamint szakirodalom olvasásával követi a fúrási ipar fejlődését. Szabadidejében méhészkedik, szőlőt termel és vörösbort készít, nem jelentéktelen eredménnyel (borversenyek). Sokat olvas, kirándul, túrázik unokáival. 20
Jászberényi Zsombor aranyokleveles olajmérnök (1928.02.07. Miskolc) Oklevél száma: 15/1954 Kelte: 1954.12.17. Tanulmányai: 1946 Miskolci Deák Ferenc Kereskedelmi Középiskola érettségi, utána évekig munkanélküli. 1954 Soproni Műszaki Egyetemen olajmérnöki oklevelet szerezett. 1969 Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen bányaipari gazdasági mérnöki oklevelet (487/1969) szerzett. 1971 Budapesti Műszaki Egyetemen mérnök-tanári oklevelet szerzett (749/1971). Munkahelyi tapasztalatok: 1954-58 között Bázakerettyén, a Kőolajtermelő Vállalatnál a kútjavító üzemegység vezetőjeként dolgozott. 1958-1967 között Nagykanizsán a Földgázszolgáltató Vállalat főmérnöki feladatait látta el. 1967-1975 között az akkor Nagykanizsán működő Kőolajbányászati Technikumban tanított kőolaj- és földgáttermelést, ill. esetenként más műszaki tantárgyat. 1975-1988 a Dunántúli Kőolajtermelő Vállalat nagylengyeli telephelyén, majd Nagykanizsán a Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál dolgozott ipargazdasági és közgazdasági területen. 21
1988- Nyugdíjazása után középiskolásokat és felnőtteket korrepetált németre, illetve készített fel nyelvvizsgára. 1993-2013 között a Gondoskodás Alapítvány dunántúli területének vezetője volt, a nyugdíjas olajosok segélyezésével foglalkozott. 2002-2013 között, tekintve, hogy cukorbeteg, a Nagykanizsán működő Cukorbeteg Egyesület elnökhelyettesi tisztét látta el. Család: feleségével 1956-ban házasodott össze, idén ülik 58. évfordulójukat. Két lányuk van, már családosok. Két unokájuk és egy dédunokájuk van. Nyelvtudás: német. Kiss Károly aranyokleveles geofizikusmérnök (1931.09.30. Győr) Oklevélszáma: 23/1954 Kelte: 1954.12.16. 1931. szeptember 30-án született Győrött. Középiskoláit a soproni Bencés illetve Berzsenyi Gimnáziumban végezte. Érettségi után a soproni Műszaki Egyetem Földmérőmérnöki Karára nyert felvételt, ahol 1954-ben szerzett geofizikusmérnöki oklevelet. 1953-tól a Geofizikai tanszéken demonstrátor, majd 1954. július 1- jétől tanársegéd volt. A tanszéki oktatómunka mellett kutatási tevékenysége valamint a tellurikus kutatómódszer alkalmazási kérdéseivel, a bányabeli metángáz koncentrációt folyamatosan regisztráló berendezés kidolgozásával, az országos geomágneses alaphálózat mérési és feldolgozási munkáival és vízkutatással is 22
foglalkozott. Irányította az oroszlányi szénmedence töréses szerkezetének szeizmikus módszerrel való felderítését, amiről publikációja jelent meg a Bányászati Lapokban. 1959. augusztus 1- jétől a Közép-dunántúli Szénbányák Ajkai Bányaüzeménél műszaki fejlesztési mérnökként a jövesztési és biztosítási technológiák korszerűsítésével, valamint szervezési kérdésekkel foglalkozott. E munkája mellett megszervezte a Padragi Bányaüzemnél a karsztvíz betörés megelőzésére a rendszeres geotermikus méréseket. 1964- ben részt vett a XII. Nemzetközi Bányászkongresszuson Salzburgban. 1964-68 között levelező oktatás keretében bányaművelő-mérnöki oklevelet szerzett. 1971. február 1-jétől Veszprémben, a vállalat központjában dogozott főelőadói, majd önálló osztályvezetői beosztásban. Kidolgozta az egységes és korszerű bányabiztosítási technológiákat és a rendszeres bányászati szervezési és irányítási feladatok mellett megszervezte a Dudari Bányaüzemnél a iszapoláshoz szükséges homokréteg geoelektromos felderítését. 1989 októberében vonult nyugdíjba. Munkái elismeréseként megkapta a Kiváló Munkáért, a Kiváló Dolgozó és a Bányászat Kiváló Dolgozója kitüntetéseket, valamint a Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát. Az OMBKE tagjaként tulajdonosa a 40 és 50 éves Sóltz Vilmos Emlékéremnek Pálfy Attila aranyokleveles bányaművelőmérnök (1931.10.06. Bölcske) Oklevél száma: 61/1954 Kelte: 1954.12.29. Pálfy Attila okleveles bányaművelőmérnök. Egyetemi oklevelet Sopronban a Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar, bányaművelő szakán 1954. december 29-én kapott 61-es sorszámmal. Az egyetem elvégzése után két évig a Bányaműveléstan Tanszéken Dr. 23
Zámbó János professzor úr mellett tanársegédi munkát végzett. Saját kérésére került áthelyezésre a Pécsi Szénbányászati Tröszthöz. Itt a műszaki osztályon szembesült először a pécsi medencerész műszaki fejlesztési gondjaival. A megoldások folyamatos kutatása és bevezetése 15 éves üzemi és több mint egy évtizedes igazgatósági munkakörökben állandó kísérői voltak. E hosszú időszakban számos sikeres és eredményes megoldás megszületésének, bevezetésének aktív részese lehetett. Megalakulásakor került a Magyar Szénbányászati Tröszthöz, ahol az első években a Mecseki Szénbányák területi főmérnökeként, majd termelési osztályvezetőként működött. Így az ország valamennyi szénbánya vállalatát és bányaüzemét részletesen megismerhette. E tapasztalatok a Mecsekbe való visszatérése után segítettek a vállalat érdekében történő kapcsolatépítésben, a műszaki fejlesztés fő irányainak meghatározásában, stratégiájának megtervezésében és megvalósításában. A mecseki szénbányászat felszámolásakor maga kérte nyugdíjazását. Ezután szakértői engedély birtokában szerződéses munkákat végett (műszaki elemzések, megvalósíthatósági tanulmányok stb.). A mai napig foglalkozik a Mecseki Szénbányászat műszaki történetével kapcsolatos kutatással, publikációval (könyvek, cikkek) és a bányászati emlékek megjelölésével, emlékhelyek kialakításával a 2001-ben létrehozott Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány munkatársa és kuratóriumának tagjaként. 24
Varga Imre aranyokleveles olajmérnök (1930.05.12. Vásárosmiske) Oklevél száma: 18/1954 Kelte: 1954.09.30. Olajmérnöki oklevelének megszerzése után három hónapig a Nagykanizsai Olajipari Technikumban, majd budapesti Aknamélyépítő Tröszt Norma- Technológia és Gépészeti Osztályán dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt a Tröszt Munkástanácsának elnökévé választották meg. A megtorlás elkerülése végett 1956. december 20-án külföldre menekült, és Kanadában telepedett le. 1957 nyarától a tél beálltáig fúrótoronynál kulcsosként dolgozott. Ezután a Texaco Canada olajvállalatnál rajzolói, majd két év múlva mérnöki állást kapott. Tizenöt év elteltével a felső menedzsercsapat elismert és kitüntetett tagja lett és maradt egészen nyugdíjba meneteléig, 1987-ig. A 30 éves Texaco-i szolgálat alatt rezervoár-, fúrás-, olaj- és gáztermelés-, gáztisztítás-, távvezeték- és nehézolajmérnöki, gazdasági és adminisztrációs munkák elvégzésével és irányításával foglalkozott. Munkakörében említésre méltó egy 4050 méter mély kút gázkitörésének elfojtása és az Atlanti Óceánban 1500 méteres vízmélységben fúrandó kút tervezése, amelyet 1979-ben a tengerfenekétől számított 4572 méter mélységig fúrtak le. Ez akkor világrekordot jelentett. Szükség szerint képviselte a Texaco érdekeit mind az albertai kormánnyal, mind a versenyvállalatokkal folytatott tárgyalásokon. Több szakcikket írt a vállalat részére. 1988 és 1994 között az Albertai Energiaügyi Tábla alkalmazta a Fúrási Osztály vezetőjeként. A 90- es évek elején a magyar kormány meghívására tagja volt a Magyar Bánya-, olaj- és gáztörvényeket újjászerkesztő nemzetközi bizottságnak. 1994 és 2012 között meghívásos alapon mérnöki, üzleti és gazdasági tanácsadással foglalkozott. 1961-től 1963-ig a Calgary-i Szent Erzsébet templom építőbizottságának volt az 25
elnöke. Vezetése alatt a templom a parókiával és a hozzá tartozó kultúrteremmel együtt felépült, és az egyházközség ma is erőteljesen működik. Szabadidejében a Calgary-i Magyar Krónika TV részére kiemelkedő történelmi, irodalmi és egyházi személyekről értekezéseket írt. A 2012-ben megjelent a Calgary-i Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Egyházközség, 1950 2010 közötti időszak történetét tartalmazó angol és magyar nyelvű könyv, Könyvbizottságának volt az elnöke. Az Országos Széchenyi Könyvtár vezetősége gratulált és köszönetét fejezte ki az adományozott könyvért és azt a Budavári Palota 'F' épületében helyezte el. A Magyar Köztársaság elnöke 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjével tüntette ki a magyar bányajog megújításában való részvételéért, a magyar felsőoktatásnak nyújtott támogatásáért, valamint a kanadai magyarság érdekében végzett tevékenységéért. 2008-ban Celldömölk Város Önkormányzatának képviselő testülete a Celldömölk Városért érdemérmet adományozta a celldömölki fiatal tehetségek támogatásában végzett kiemelkedő munkájáért. Ezenkívül számos kanadai műszaki, szociális és vallási egyesülettől tevékenységéért elismerő és kitüntető okleveleket és érmeket kapott. Zsille Antal aranyokleveles geofizikusmérnök (1932.07.12. Budapest) Oklevél száma: 31/1954 Kelte: 1954.12.16. A geofizikusmérnöki diploma megszerzése után a Magyar Áll. Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Földmágneses Osztályán helyezkedett el. Először a terepi mérések kiértékelésében, az országos áttekintő térképek feldolgozásában vett részt, majd 1956- tól terepi csoportvezetőként a nyersanyagkutatásban dolgozott. 26
1963-ban nevezték ki az Országos Földtani Főigazgatóságra, a geofizikai kutatások főelőadójává, majd 1964-ben az átszervezése után, a Központi Földtani Hivatalba. 1965-1967 között Mongóliában a Magyar Vízkutató Expedíció tagjaként mintegy 100 vízkutató fúrás helyét tűzte ki geoelektromos mérések segítségével. Hazatérése után az összevont Gravitációs és Földmágneses Osztályon témafelelősként dolgozott. 1970-1972 között ismét Mongóliában dolgozott, a Magyar Revíziós Geofizikai Expedíció vezetőjeként, feladatuk a földtani térképezés folyamán talált nyersanyag perspektivikus területek részletező kutatása volt. 1973-tól az ELGI Érckutató és Mérnökgeofizikai Osztályon volt osztályvezető. 1975-től 1990-ig terjedő időszakban megbízást kapott, hogy a Mongóliai Nemzetközi Földtani Expedíció magyar tagozatának témafelelőse legyen. A későbbiek folyamán ez a feladat kibővült a Kubai Nemzetközi Expedíció, majd a Vietnami magyar tagozat munkáiban, úgy a szakértők kiküldésére, mint az Expedíció munkájával kapcsolatos műszer és árú szállítások vonatkozásában. 1988-ban megbízást kapott az ELGI Humánpolitikai Osztályának vezetésére is, itt 1992-es nyugdíjazásáig volt alkalmazásban. 1993-ban kinevezték a Magyar Geológiai Szolgálat Humánpolitikai Osztály vezetőjévé, ahol 1999-ig dolgozott. Szakmai munkáját több ízben főigazgatói dicséretben, elnöki dicséretben, majd két alkalommal a Földtani Kutatás Kiváló Dolgozója kitüntetéssel ismerték el. Mongóliai munkáját a Mongol Geológiai Minisztérium Kiváló Dolgozója kitüntetéssel, majd Miniszteri Dicsérettel ismerték el. A Magyar Geofizikusok Egyesületének alapító tagja, a Pro Geophysica kitüntetés tulajdonosa. 27
ARANYOKLEVÉL JUBILEUMI DIPLOMÁBAN RÉSZESÜL Bánik Jenő okleveles bányagépészmérnök (1939.12.16. Szekszárd) Oklevélszáma: 305/1964. Kelte: 1964.06.24. 1939. december 16-án született Szekszárdon. Az általános iskolát Dombóvárott és Pécsett végezte, a Pécsi Széchenyi István Általános Gimnáziumban érettségizett 1958-ban. Érettségi után egy évet operátorként a Pécsi Uránércbánya Vállalatnál dolgozott. 1959-ben felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányagépészeti szakára, ahol 1964-ben bányagépészmérnöki oklevelet szerzett. Az egyetemet az Uránércbánya Vállalat társadalmi ösztöndíjával végezte el, így a diploma megszerzése után a munkát is ott kezdte el. 1964-1967 között az Uránércbánya Vállalati jogutódjaként működő Mecseki Ércbányászati Vállalat különböző üzemeiben kezdő mérnöki beosztásokban dolgozott, majd 1967-től 1981-ig a vállalat III. számú Bányaüzemének gépészeti vezetője volt. Ez idő alatt egyik legfontosabb feladata volt az önjáró dízel meghajtású fúrókocsik és LHD rendszerű rakodógépek üzembe állítása és alkalmazásának elterjesztése az uránbányászatban. Közben rövid megszakítással 1971-1973-ban a Pécsi Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség gépészeti felügyelőjeként dolgozott. 1981-től a vállalat Szolgáltató üzemének, 1992-től az összevont külszíni üzemek üzemigazgatója 28
volt. 1994-1997 között a vállalat átszervezése kapcsán, 1994-ben az ércbányászat és a feldolgozás feladataira alapított Mecsekurán Kft. ügyvezető igazgatójának nevezték ki. A termelés befejezése után 1998-tól a bányabezárási és rekultivációs munkák irányításában vett részt műszaki igazgatóként a bonyolító Mecseki Ércbányászati Vállalat (később Mecsekérc Rt.), majd 2004-2007. évi nyugdíjba vonulásáig a Mecsek Öko Rt. alkalmazásában. 2004- től részt vett a Gyöngyösoroszi Ércbánya és a Recski Ércbánya végleges bányabezárási munkái tervezési és kivitelezési feladatainak szervezésében. Elismerések: Bányász Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany fokozat Bányászat Kiváló Dolgozója 1977 Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetés 1985 Gépipari Tudományos Egyesületi Érem 1987 Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje 1995 Borbála Emlékérem 1997 Eötvös Lóránd Díj 2005 Hell-Bláthy Díj 2007 Magyar Bányászatért Szakmai Érdemérem 2009. Az OMBKE tagja. Tagja és tisztviselője volt a Gépipari Tudományos Egyesület Baranya megyei Szervezetének, csatlakozó tagja a Bányagépészet a Műszaki Fejlődésért Alapítványnak. 29
Bárkány Péter okleveles bányagépészmérnök (1939.10.07. Cegléd) Oklevélszáma: 306/1964. Kelte: 1964.06.24. 1939. október 7-én született Cegléden. Középiskolai tanulmányait Egerben végezte, 1958-ban érettségizett a Dobó István Gimnáziumban. Egy éves fizikai munka után felvételt nyert a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának bányagépészmérnöki szakára. A diploma megszerzése után (1964) az Oroszlányi Szénbányák XVI.-os számú bányaüzemében üzemmérnöki beosztást kapott. 1965-től a XVIII. bányaüzem, majd 1967-től a XVI.-os és XVIII.-as összevont üzem gépészeti és villamossági vezetője lett. 1971-ben szerezte meg a bányavillamossági szakmérnöki diplomáját. A bányaüzemek egy részének bezárása után 1977-ig a Majki, az öreg XX.-as és a XVIos összevont üzemek gépészeti és villamossági vezetője volt. 1977-től másfél évig a Tatabányai Bányaműszaki Felügyelőség felügyelje volt. 1979-ben visszakerült az Oroszlányi Szénbányák Műszaki Fejlesztési Osztályára, ahol területi főmérnöki és osztályvezető helyettesi beosztást kapott. 1993-ban az Oroszlányi Szénbányáktól vonult nyugdíjba. 30
Bártfai Miklós okleveles bányagépészmérnök (1941.06.04. Szombathely) Oklevélszáma:307/1964. Kelte: 1964.06.24. 1941-ben született Szombathelyen, vasutas családban. Az általános iskolai tanulmányait is Szombathelyen kezdte, majd miután szülei 1950-ben Tatabányára költöztek, ott fejezte be. 1955 és 1959 között a gimnáziumi éveit Pannonhalmán, a Szent Benedek rendi Katolikus Gimnáziumban töltötte, ahol 1959-ben sikeresen leérettségizett. 1959 és 1964 között a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán folytatta tanulmányait, és 1964-ben bányagépészmérnöki diplomát szerzett. 1980-ban és 1986-ban vezetőképző tanfolyamokon vett részt, 1989-ben pedig középfokú állami nyelvvizsga bizonyítványt szerzett angol nyelvből. 1964- ben a tatabányai Cement- és Mészműveknél helyezkedett el, ahol az alapanyagot kitermelő mészkő- és márgabányában üzemmérnöki beosztásban dolgozott két és fél évig. 1967-ben áthelyezéssel, az akkori Komárom megyei Vízmű Vállalat tatabányai Üzeméhez került üzemvezetői munkakörbe. 1970 és 1985 közötti években került sor a tatabányai regionális vízellátó rendszer kiépítésére, amelyben beosztásának megfelelően, tevékenyen vett részt. Ennek során megvalósult a karsztvíz bázisra alapozott egységes ivóvíz ellátás, amely magában foglalta Tatabánya, Oroszlány, Kisbér és Bicske térségét. A megnövekedett és minőségileg átalakult terület és az ezzel összefüggő feladatok megkövetelték az irányítószervezet korszerűsítését, így megalakult az Északdunántúli Regionális Vízmű, mint központ, valamint előbb a tatabányai Üzemfőmérnökség, majd az Oroszlányi-, Kisbéri- és Bicskei mérnökségek összevonásával a tatabányai Üzemigazgatóság, melynek vezetésére 1990-ben kapott megbízást. 1996-ban a regionális vízmű irányító központjába helyezték át vízgazdálkodási főmérnökként, majd 2000-ben műszaki vezérigazgatói helyettesi kinevezést kapott. Erre az időszakra esik 31
a regionális ivóvíz ellátás egységes irányítástechnikai rendszerének kiépítése, a szennyvíztisztítás teljes körű kiépítésének befejezése a megyében, valamint az ISO 9001 számú Minőségbiztosítási Rendszer megvalósítása a vállalatnál. 2004- ben, ebből a beosztásból vonult nyugdíjba. Borlai Katalin okleveles bányageológusmérnök (1940.12.26. Dorog) Oklevélszáma:317/1964. Kelte:1964.06.27. A diploma átvétele után a Mecseki Ércbányászati Vállalat Kutató- Mélyfúró Üzemében helyezkedett el, mint geofizikai kiértékelő. Kezdetben csak uránkutató mélyfúrási-, felszíni- és légi geofizikai mérések eredményeivel foglalkozott, valamint az ország területéről beérkező, idegen vállalatok által végzett mélyfúrási geofizikai mérések urán szempontból történő vizsgálatával. Később, az uránkutatás csökkenésével más, egyéb nyersanyagok (víz, szén, színesérc) kutatására irányuló fúrások geofizikai méréseit értékelte a nyersanyagok előfordulási helyének meghatározására. 1986 augusztusától a Geológiai Főosztályon készletszámítással foglalkozott. 1990 decemberében, korengedménnyel vonult nyugdíjba. 32
Dobay Péter okleveles olajmérnök (1940.07.21. Szeged) Oklevélszáma: 31/1964. Kelte: 1964.06.27. 1940. július 21-én született Szegeden. Nős, két gyermek apja. 1964-ben szerzett olajmérnöki oklevelet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának olajbányász szakán. Tevékenység 1964-1974 Az egyetem elvégzése után fúrómérnök a szolnoki központú Nagyalföldi Kutató- és Feltáró üzem (NKFÜ) alkalmazásában, Szegeden és környékén. 1975-1977 Fúrómérnök az OKGT Fúrási Főosztályán (Budapest). 1977-1978 Fúrási műszaki vezető Irakban, Dél-Rumailában, az NKFÜ képviseletében. 1979-1980 Fúrómérnök az OKGT Fúrási Főosztályán. 1980-1984 Külföldi vállalkozási osztályvezető az OKGT kereskedelmi Igazgatóságán. 1984-1986 Gázvezeték építési projekt menedzser Kuvaitban, a siófoki Kőolajvezeték Építő vállalat (KVV) képviseletében. 1987-1988 Külkereskedelmi osztályvezető az OKGT Kereskedelmi Főosztályán. 1988-1989 Az OKGT Olaj és Gázipari Marketing Irodájának (OGIMI) igazgatója. 1989-1990 Gázvezeték építési projekt menedzser Kuvaitban, a KVV képviseletében. 1990-1992 az OKGT-hez (a későbbi MOL Rt.-hez) tartozó HUNPETRO Olajipari Kft. projekt menedzsere. 1991-ben a HUNOPETRO képviseletében eredményes tárgyalások folytatása 33
Londonban, a Kuvaitban felgyújtott olajkutak helyreállításában való magyar részvételre vonatkozóan. 1992-1995 A MOL Rt. érdekeltségű PETROGÁZ Kft. külkereskedelmi igazgatója. 1995-2000 A MOL Rt. érdekeltségű MOL-Chem Kft. Műszaki Áru Főosztályának vezetője. 2000 Nyugdíjba vonulás. 2009-2010 az AQUAPLUS Kft. mélyfúrási szakfelügyelője, felelős műszaki vezető a mályi geotermikus kutatófúrásnál. 2010-2014 a PannEnergy Geotermikus Erőművek Zrt. fúrási műszaki tanácsadója, műszaki ellenőr, geo-műszaki tervek készítője, geotermikus kutatófúrások műszaki irányítója. 2013 A lakiteleki népfőiskola alapítvány geotermikus projektjének műszaki ellenőre. Jogosultságok: 1987 az OBF bányászati szakértője, nyilvántartási szám: 89/1987/BSZ KB i,j. 1993 SPE (Society of Petroleum Engineers) tagja, tagsági szám: 158863. A Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara tagja, kamarai jogosultságok: Felelős műszaki vezető MV-BÁ/A-01-63095/2014.05.19. Gáz és olajmérnöki tervező GO-T-01-14077. Műszaki ellenőr, ME-BÁ/I. -01-63095. 34
Dura László okleveles bányaművelőmérnök (1936.06.04. Hódmezővásárhely) Oklevélszáma: 245/1964 Kelte: 1964.06.27. 1936. június 4-én született Hódmezővásárhelyen. Foglalkozása: bányászati tervező és szakértő. Speciális szakterületei: Mélyművelésű- és külfejtéses bányaüzemek-, valamint különböző érc és ásványelőkészítő üzemek tervezése. Bányanyitással, és bányászattal összefüggő egyéb tevékenységek, (építmények tönkremenetelének vizsgálata, bányakár és rekultiváció témákban), szakértői vélemények készítése. Aláfejtett területek beépíthetőségével kapcsolatos szakvélemények készítése. Képesítés: okleveles bányaművelőmérnök (1964). Egyéb ismeret: számítógép kezelői gyakorlat. Nyelvtudás: angol középfokú állami nyelvvizsga. Munkahelyek: 1964-1976 Recski Ércbánya (Recsk) 1962-1967 üzemmérnök (ércelőkészítő, bánya) 1967-1972 bányaüzem felelős műszaki vezető 1972-1976 termelési főmérnök. 1976-1985 Alumíniumipari Tervező és Kutató Intézet (Budapest) 1976-1981 irányító tervező később bányászati létesítményi főmérnök (Nagyegyháza). 1981-1985 főosztályvezető (bányatervezési- és mélyépítési 35
tervező osztályok irányítása). 1985-1991 Magyar Alumíniumipari Tröszt (Budapest) Beruházási Főosztályán beruházási főmérnök, a Bakonyi- és a Fejérmegyei Bauxitbányák, valamint a Bauxitkutató V. beruházási- és fejlesztési ügyeinek koordinálása 1992 Alumíniumipari Tervező és Kutató Kft. (Budapest) Bányászati tanácsadó és szakértő. 1993- Bányászati tervező, szakértő, felelős műszaki vezető és építési műszaki ellenőr. Korábban a Magyar Bányászati Hivatal, illetve később a Mérnöki Kamara által regisztrált és névjegyzékbe felvett tervező és szakértő. Az elmúlt 20 év alatt különböző bányászattal érintett, illetve pincerendszerekkel veszélyeztetett területeken (Budapest, XXII. kerület) az ingatlanok építhetőségére vonatkozó bányászati szakvélemények készítése (52 darab) és hatástalanítási munkálatok irányítása, mint bányászati felelős műszaki vezető. 1994-2002,illetve 2003-2013 közötti időszakban Bányászati tanácsadó. Külföldi befektetők által, a magyarországi nemesérckutatás céljából létre hozott leányvállalatoknál mint bányászati tanácsadó. Külföldi szakmai tevékenységek: 1978 India Megvalósíthatósági tanulmány egy külfejtéses bauxitbányára. 1981 Mozambique (UNIDO) Megvalósíthatósági tanulmány egy fluorit bányára és dúsítóra. 1988 Vietnam (KFH) Aranybánya újranyitási terv és gazdaságossági tanulmány készítése. 1988-1989 Vietnam Mintavétel és megvalósíthatósági tanulmány egy tengerparti nehézásvány bányára és dúsítóra. 1992 Irán Megvalósíthatósági tanulmány külfejtéses és mélyműveléses bauxitbányára. 36
Falk Miklós okleveles olajmérnök és okleveles bányaipari gazdasági mérnök (1941.02.08. Sopron) Olajmérnöki Oklevélszáma:32/1964. Kelte: 1964.06.11. 1941. február 8-án született Sopronban. Édesapja a néhai Dr. Falk Richárd, okleveles gépészmérnök, egyetemi tanár, édesanyja néhai Gaszner Edit. Ikerhúgai Edit és Judit, mindketten építészmérnökök. 1965-ben megnősült. Felesége Ónodi Katalin. Gyermekeik Richárd (1969. 10. 01.) és Nóra (1974. 03. 31.). 1959- ben érettségizett a Soproni Széchenyi Gimnáziumban, s abban az évben, már Miskolcon kezdte meg tanulmányait a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karán, ahol 1964-ben diplomázott, mint olajmérnök. 1964 nyarán állt munkába a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat társadalmi ösztöndíjasaként. Gyakorlati félévét e vállalat üzemeiben töltötte, s 1965-től megkapta termelői-mérnöki kinevezését üzemegységvezetői beosztással Hajdúszoboszlóra, ahol ekkor folyt a gázüzem építése. A hajdúszoboszlói feladatok mellett a berekfürdői gázüzem építési-próbaüzemi folyamatában való részvétele jó iskolának bizonyult. 1967 őszén áthelyezték Szankra, az ígéretes kis-kunsági olaj- és gázvagyon termelésbe állításának feladatával. Már innen kezdte meg közgazdasági tanulmányait a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen és szerzett másod diplomát. 1969 elején Szank önálló üzemmé lett, s ez azt jelentette, hogy szanki lakosok lettek. Gyerekeik már ide születtek, az általuk nagyon megszeretett falusi létbe. Szankon, mint az üzem igazgatója közéleti szereplő lett, nem csak a falu ügyinek közbenjárója, hanem a 70-es években a megye egyik országgyűlési képviselője és az Országgyűlés Ipari Bizottságának tagja volt két cikluson keresztül. Évtizedekig volt a MTESZ Bács-Kiskun-megyei szervezetének vezetőségi tagja, az OMBKE üzemi csoportjának elnök-titkára, és évtizedeken át a hét 37