6. MÓDSZERTAN KIDOLGOZÁSA AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI ADAPTÁCIÓS INTÉZKEDÉSEK

6. MÓDSZERTAN KIDOLGOZÁSA AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI ADAPTÁCIÓS INTÉZKEDÉSEK TERÜLETI ÉS ÁGAZATI TERVEKBE INTEGRÁLÁSÁRA 6. MÓDSZERTAN KIDOLGOZÁSA AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI ADAPTÁCIÓS INTÉZKEDÉSEK TERÜLETI ÉS ÁGAZATI TERVEKBE INTEGRÁLÁSÁRA Háttér A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás napjaink sürgetõ feladata, hiszen a felmelegedés mérséklésére irányuló nemzetközi erõfeszítések mindeddig eredménytelennek bizonyultak, az üvegházhatású gázok légköri koncentrációja folyamatosan nõ, így a potenciális jövõbeli katasztrófahelyzetek elkerülésének, valamint a települési biztonság és a térségi versenyképesség megõrzésének záloga a várható változásokra való idõben történõ felkészülés. A klímaváltozás hatásai rendkívül sokrétûek és területileg differenciáltak, aminek következtében a hatékony alkalmazkodás egyik feltétele az, hogy minél komplexebb módon történjen a klímaváltozásra való felkészülés. A Szakmai Program 6. fejezetében meghatározott részfeladatok hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan területi, illetve ágazati tervek, továbbá joganyagok lássanak napvilágot a közeljövõben, amelyek hatékonyan szolgálják a térségek klímaváltozáshoz történõ adaptációját. 6.1. A TERÜLETI TERVEK ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI MUNKARÉSZEIRE VONATKOZÓ SZEMPONTRENDSZER ÉS TARTALMI KÖVETELMÉNYEK KIDOLGOZÁSA Az éghajlatváltozáshoz való hatékony alkalmazkodás színtere a megelõzéssel ellentétben a minél alacsonyabb térségi szint, ami elsõsorban a szükséges alkalmazkodási intézkedések területileg specifikus voltából következik. Ezért az egyes térségek versenyképességének megõrzése érdekében célszerû a térségi fejlesztési dokumentumokban körültekintõen figyelembe venni az éghajlatváltozás által elõidézett változásokat, és kidolgozni az azokhoz való alkalmazkodás stratégiáját. E témakör területi tervekben történõ megjelenítését ugyanakkor hátráltatja az a tény, hogy a témakör kidolgozásához viszonylag kevés tapasztalat halmozódott fel az elmúlt évek során, nincs kidolgozott módszertani háttér, továbbá a vonatkozó adatok nehezen, vagy egyáltalán nem hozzáférhetõk. A feladat célja egy szakmai segédanyag összeállítása, amely útmutatóként szolgál a területi tervezõk számára az éghajlatváltozás figyelembevételének elõsegítésére. A szakmai segédanyag elsõ részét egy módszertani útmutató képezi, amely meghatározza a térségi klímaadaptációs tervek elkészítésének fõ lépéseit, így többek között az egyes térségek klímaváltozással szembeni sérülékenységi fokának és jellegének meghatározását, a szükséges és lehetséges adaptációs intézkedések megtervezését, a helyi szereplõk bevonásának lehetõségeit. A segédanyag második fele a területfejlesztési dokumentumok azon részeit veszi sorra, amelyeknek keretében mindenképpen foglalkozni kell az éghajlatváltozás folyamatával, egyszersmind javaslatokat tesz arra vonatkozóan, hogy e részekben milyen jellegû információ szerepeljen. A segédanyag megnevezi az ország azon térségeit, amelyek esetében az éghajlatváltozáshoz való adaptáció megtervezése a térség magas fokú sérülékenységénél fogva kiemelkedõ jelentõséggel bír, egyben felsorolja azokat az éghajlatváltozási hatásokat, amelyek országos összehasonlításban kiemelkedõ mértékben sújtják az adott térséget. 33 24

6.2. JAVASLATOK MEGFOGALMAZÁSA AZ ÁGAZATI TERVEK ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI MUNKARÉSZEINEK TERÜLETI PONTOSÍTÁSÁRA Az éghajlatváltozás várható következményei a jövõben számos ágazat számára jelenthetnek korlátozó tényezõt, a megváltozott klímához való alkalmazkodás pedig új kihívást. Ennek ellenére felmérésünk alapján az ágazati tervek nem kezelik jelentõségüknek megfelelõen a változó klímához történõ adaptáció témakörét. Az alkalmazkodás hatékonysága nagymértékben függ területileg specifikus intézkedések megvalósításától, hiszen az éghajlatváltozás hatásai területileg erõsen differenciáltak. Általános tapasztalat ugyanakkor, hogy az ágazati tervek kevéssé veszik figyelembe a területi szempontokat. A klímaadaptáció, továbbá a területi szempontok mellõzése súlyos következményekkel járhat az egyes ágazatok hosszú távú versenyképességére vonatkozóan. Térségi javaslatcsomag készül a klímaváltozás által leginkább érintett szektorok (energetika, logisztika, mezõ- és erdõgazdaság, turizmus, stb.) számára, amely segít az éghajlatváltozás adott ágazat számára releváns következményeiben megmutatkozó területi eltérések feltárásában, a legsérülékenyebb térségek kijelölésében, illetve a területileg differenciált klímaadaptációs intézkedések megtervezésében. 6.3. TÉRSÉGSPECIFIKUS INTÉZKEDÉSI CSOMAGOK, JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA AZ OP AKCIÓTERVEK KÉSZÍTÉSÉHEZ A klímaváltozás mérséklése és az ahhoz való alkalmazkodás jelentõs költséggel járhatnak. Ilyen célra a környezetvédelmi szaktárca által a széndioxid kvótakereskedelem bevételeibõl meghirdetett épületenergetikai pályázatok és a 2007-2013-as idõszakra vonatkozó ÚMFT KEOP megújuló energetikai, energiatakarékossági, valamint a fenntartható termelést és fogyasztást támogató konsturkcióiból szerezhetõ támogatás. Az OP-k részletes tartalmát a 2 éves idõszakokra kidolgozott akciótervek tartalmazzák. A következõ akciótervek a 2011-2013-as idõszakra vonatkoznak, amelyek alapján e két évben már lehetõség nyílhat klímaadaptációs beavatkozások támogatására. Tervezési segédlet készül az akciótervek tervezõi számára, amely egyrészt felhívja a tervezõk figyelmét az éghajlatváltozás figyelembe vételének jelentõségére, másrészt a területi sérülékenység-vizsgálat lehatárolásait felhasználva konkrét területi intézkedési javaslatok összeállításával segítséget nyújt ahhoz, hogy az akciótervekbe foglalt klímaadaptációs beavatkozások megfelelõen területspecifikusak legyenek. A tervezési segédlet meghatározza Magyarország azon térségeit, amelyek a klímaváltozás várható hatásai szempontjából kiemelten sérülékenynek számítanak, és amelyekben a klímaadaptációs beavatkozások minél elõbbi megvalósítására van szükség. Ez történhet többek között a projektkiválasztási szempontok ilyen intézkedéseket támogató meghatározásán keresztül. A segédlet javaslatokat fogalmaz meg arra nézve, hogy az egyes akciótervek az OP-k által támasztott korlátozott lehetõségeket figyelembe véve milyen jellegû klímaadaptációs intézkedéseket foglalhatnak magukba. 6. MÓDSZERTAN KIDOLGOZÁSA AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI ADAPTÁCIÓS INTÉZKEDÉSEK TERÜLETI ÉS ÁGAZATI TERVEKBE INTEGRÁLÁSÁRA 34 35 36 25

7. KÖTELEZÕ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI HATÁSVIZSGÁLAT JOGI ÉS SZAKMAI LEHETÕSÉGEINEK ELEMZÉSE A KIEMELT SÉRÜLÉKENYSÉGÛ TÉRSÉGEK ESETÉBEN 7. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS HATÁSAIT MÉRSÉKLÕ TERÜLET- POLITIKAI JOGSZABÁLYELÕKÉSZÍTÉSI ÉS JOGALKOTÁSI TEVÉKENYSÉG Háttér 7.1. A HAZAI KLÍMATÖRVÉNY KÉSZÍTÉSÉBÕL ÉS ELFOGADÁSÁBÓL FAKADÓ FELADATOK Az éghajlatváltozás következtében már napjainkban is jelentkezõ extrém, szélsõséges viszonyok és várható jelenségek, valamint az azokat kiváltó okok közötti összefüggések jelentõs bizonytalansági faktorral terheltek. A folyamat igen nehezen modellezhetõ, bonyolult hatásrendszere miatt nehezen kommunikálható. Ugyanakkor a jelenben elvégzendõ, sürgetõ feladatokat indukáló absztrakt jelenségrõl van szó. E tények együttesen azt eredményezik, hogy még az érintett gazdasági, térségi, társadalmi szereplõk is vonakodnak komolyan figyelembe venni azt. A késlekedés azonban nem járható út, hiszen az idõben történõ cselekvés elmaradása következtében késõbb potenciálisan bekövetkezõ károk sehogyan sem, vagy csak nagy költségû beavatkozások által kompenzálhatók, illetve háríthatók majd el. Az éghajlatváltozás folyamatának figyelembevétele tehát nemzetgazdasági érdek, és mint ilyen, tekintettel az e témában tapasztalható vonakodó jellegû, sokszor szkeptikus közfelfogásra is néhány speciális esetben indokolt lehet jogszabályi formában való kötelezõvé tétele. Az Európai Unió számos államában mutatkozik politikai szándék éghajlatvédelmi törvény megalkotására, ez alól hazánk sem kivétel. Az Országgyûlés 2009. június 22-én konszenzussal elfogadta a 60/2009. sz. Ogy. határozatot az éghajlatvédelmi kerettörvény megalkotásának szándékáról. A törvény elõkészítõ munkálatai folyamatosan zajlanak, 2009 szeptemberében elkészült a törvénytervezet Stratégiai Környezeti Vizsgálata is. Az elõzetes elképzelésekkel ellentétben azonban 2010 elsõ félévében az Országgyûlés nem fogadta el a benyújtott törvénytervezetet, annak újbóli megvitatására várhatóan 2010 õszén kerül sor. A klímaváltozás mérsékléséhez a hazai térségek eltérõ mértékben képesek hozzájárulni, amit a törvény megalkotása során mindenképpen figyelembe kell venni. A törvénytervezet megalkotói már 2010. év végéig számos kormányzati feladatba be kívánják építeni az éghajlatváltozás elleni mitigációs és adaptációs elképzeléseket, konkrét intézkedéseket, amennyiben az Országgyûlés megalkotja a jogszabályt. A Szakmai Program részeként folyamatos konzultáció zajlik a klímatörvény elõkészítõi és a Szakmai Program tervezõi között azzal a céllal, 37 hogy a majdan elfogadásra kerülõ éghajlatváltozási kerettörvény megfelelõen figyelembe vegye az egyes térségeknek a klímaváltozás mérsékléséhez való hozzájárulási képességét, és ne mélyítse el az országban megfigyelhetõ területi különbségeket. A Szakmai Program végrehajtása hozzá kell járuljon a tervezett éghajlatvédelmi kormányzati intézkedések területfejlesztési oldalról történõ támogatásához. 26

7.2. KÖTELEZÕ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI HATÁSVIZSGÁLAT JOGI ÉS SZAKMAI LEHETÕSÉGEINEK ELEMZÉSE A KIEMELT SÉRÜLÉKENYSÉGÛ TÉRSÉGEK ESETÉBEN A fejlesztési beavatkozások attól függõen, hogy milyen társadalmi-gazdasági közegben, milyen környezeti feltételek között valósulnak meg, eltérõ hatással lehetnek adott terület eltartóképességére, versenyképességére és környezeti állapotára egyaránt. Vannak olyan fejlesztési beavatkozások amelyek a fenntartható térségfejlõdés elveit, céljait figyelembe véve egyáltalán nem ajánlottak, más típusú fejlesztések csak bizonyos korlátozásokkal valósíthatók meg abban az esetben, ha az éghajlatváltozást megelõzõ, vagy annak hatásait enyhítõ, kompenzáló intézkedéseket végre kívánjuk hajtani. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan vizsgálati metódus, amely a térségek eltérõ éghajlatváltozási sérülékenységét, és adottságait figyelembe véve meghatározná, hogy milyen típusú fejlesztések, milyen feltételek teljesülése esetén valósíthatók meg, ha az éghajlatváltozás káros hatásait csökkenteni vagy kompenzálni szeretnénk. A Szakmai Program keretében sor kerül a kötelezõ éghajlatváltozási hatásvizsgálat bevezetését lehetõvé tevõ jogi és szakmai peremfeltételek elemzésére. A tervezett hatásvizsgálat jogszabályba foglalása esetén lehetõség nyílna arra, hogy az ország klímaváltozás szempontjából legsérülékenyebb térségeiben csak olyan beavatkozás valósulhasson meg, amely nem bontja meg a térség kényes természeti egyensúlyát és nem okoz esetleg visszafordíthatatlan káros folyamatokat. Ezzel szolgálható a térségi fenntartható fejlõdés célkitûzésének eredményes teljesítése. 7. KÖTELEZÕ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI HATÁSVIZSGÁLAT JOGI ÉS SZAKMAI LEHETÕSÉGEINEK ELEMZÉSE A KIEMELT SÉRÜLÉKENYSÉGÛ TÉRSÉGEK ESETÉBEN 38 39 40 41 27

8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA 8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA Háttér 8.1. TISZA-TÉRSÉG A klímaváltozás hatásai az ország egyes térségeiben különbözõ mértékben és különbözõ formában jelentkeznek, aminek következtében a hatékony klímaadaptációs beavatkozások térségspecifikusak kell, hogy legyenek. Az Országos Területfejlesztési Koncepció meghatározza azokat a térségeket, amelyek a területfejlesztés szempontjából országos összehasonlításban kiemelt jelentõséggel bírnak és fejlesztésük integrált módon valósítható meg leghatékonyabban. A Szakmai Program 8. fejezetének keretében e térségek, valamint a Duna-Tisza közi Homokhátság területére vonatkozóan komplex klímasérülékenységi értékelés készül, amelynek eredményei a térség éghajlatváltozáshoz való hatékony alkalmazkodását szolgáló intézkedéscsomag összeállításában hasznosulnak. A Tisza-térség hazánk egyik, az éghajlatváltozással szemben legsérülékenyebb térsége, hiszen a klímaváltozás hatására több, jelenleg is súlyos károkat okozó folyamat felerõsödése prognosztizálható. Így a napjainkban is gyakori árvizekkel jellemezhetõ Tiszán és mellékfolyóin a klímaváltozás hatására az árvízi események gyakorisága várhatóan nõni fog, ami súlyos fenyegetést jelent az épített környezetre. Az árvízi védekezés eredményeképpen létrejövõ belvíz szintén súlyos pusztítást okoz már napjainkban is a Tisza-térségben, a klímaváltozás hatására azonban a belvízzel elöntött területek kiterjedésében is növekedés várható. A vízbõség mellett azonban a vízhiány is komoly károkat eredményez a térségben, elsõsorban a mezõgazdaság számára. A Tisza-mentén gyakran elõfordul, hogy a belvíz és aszály ugyanabban az évben és ugyanazon a területen okoz károkat a mezõgazdasági termelésben. A térség elsõsorban déli fekvésû településein nyaranta a hõhullámok gyakoribbá válása eredményez fokozódó közegészségügyi 42 kockázatot. A Szakmai Program keretében az egész Tisza-térségre vonatkozóan kistérségi szintû sérülékenység-értékelés készül a klímaváltozás térségben releváns következményeinek témakörében, amelyek a következõk: az árvíz okozta kockázatok az épített környezetben, belvíz okozta kockázatok a mezõgazdaság számára, aszály és szárazodás okozta mezõgazdasági és vidékfejlesztési kockázatok, biológiai sokféleség csökkenése, erdõtûzveszély fokozódása, hõhullámok közegészségügyi kockázatai. Az értékelés mind a térség sérülékenységi fokának országos összehasonlításban történõ meghatározását, mind a térségen belüli eltérések feltárását magában foglalja. A térséget súlyos mértékben fenyegetõ belvízveszély klímaváltozással való összefüggéseinek feltárására és a lehetséges alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának elõsegítésére két mintaterületen részletes sérülékenység-vizsgálatra kerül sor ebben a 43 témakörben. 28

8.2. HOMOKHÁTSÁG A Duna-Tisza közi Homokhátság területén a klímaváltozás várható legsúlyosabb következménye a nyári idõszak csapadékhiányos és aszályos idõjárása, illetve részben ebbõl fakadóan a talajvízszint süllyedése. E két jelenség együttesen már jelenleg is komoly vízhiányt okoz a térségben. A klímaváltozás hatásaként a nyári idõszak csapadékmennyisége várhatóan tovább csökken, míg a nyári hónapok átlaghõmérséklete jelentõsen emelkedik. Ennek következtében a vízhiány mértéke és az aszályos idõszak hossza várhatóan tovább nõ. A kedvezõtlen folyamatot erõsíti, hogy a Homokhátság talajai rossz víztartók. A vízhiány és az aszály fõként a mezõ- és kertgazdaságot érinti, de jelentõs hatást gyakorol a természetes ökoszisztémákra és az erdõkre is. A Homokhátságon az éghajlatváltozással leginkább érintett gazdasági ágazatban, a mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya kiemelkedõen magas, így a vízhiány és aszály további növekedése sorsdöntõ hatással lehet a térség gazdaságára és társadalmára egyaránt. A Homokhátság térségeiben kockázati tényezõ az erdõtûzveszély fokozódása is, amely fõként a magas erdõsültségi mutatókkal rendelkezõ kistérségeket érinti. A Homokhátság településein a nyári idõszakban jelentõs közegészségügyi kockázatot rejtenek magukban a várhatóan egyre gyakoribb hõhullámok is. A Szakmai Program keretében az egész Duna-Tisza közi Homokhátságra vonatkozóan kistérségi szintû sérülékenység-értékelés készül a klímaváltozás e térségben releváns következményeinek témakörében, amelyek a következõk: aszály és szárazodás okozta mezõgazdasági és vidékfejlesztési kockázatok, belvíz okozta kockázatok a mezõgazdaság számára, biológiai sokféleség csökkenése, erdõtûzveszély fokozódása, hõhullámok közegészségügyi kockázatai. Az aszály témakörében az országos értékelés során használtakat egyéb elsõsorban a talajvízszintre vonatkozó adatok is kiegészítik a térségi sérülékenység-vizsgálat során. Az értékelés mind a térség sérülékenységi fokának országos összehasonlításban történõ meghatározását, mind a térségen belüli eltérések feltárását magában foglalja. A térséget súlyos mértékben fenyegetõ aszály klímaváltozással való összefüggéseinek feltárására és a lehetséges alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának elõsegítésére két mintaterületen részletes sérülékenység-vizsgálatra kerül sor ebben a témakörben. 8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA 44 45 46 47 29

8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA 8.3. DUNA MENTE A Duna mente valamennyi klímaváltozással kapcsolatos sérülékenységi témakör szempontjából rendkívül heterogén. A térség egészében jelentõs fenyegetésként jelentkezik a klímaváltozás hatására várhatóan szélsõségesebbé váló vízjárás. Az ár- és belvízveszély fokozódása legnagyobb mértékben a Szigetközt, a Sárközt, illetve a Duna menti síkság területét fenyegeti. Az árvizek gyakoriságának és mértékének növekedése mellett várhatóan egyre hosszabb idõszakokra lesz jellemzõ a rendkívül alacsony vízállás, amelyet elsõsorban a nyári csapadékmennyiség várható jelentõs csökkenése eredményez. Ez alapvetõ hatást gyakorolhat a felszíni és felszín alatti vizek minõségére, illetve a Dunához kapcsolódó vizes élõhelyek élõvilágára. A klímaváltozás hatására bekövetkezõ biodiverzitás-csökkenés a vizes élõhelyek mellett elsõsorban a Dunakanyar térségében prognosztizálható. A klímaváltozás egyéb következményei aszály, illetve erdõtûzveszély fokozódása, hõhullámok gyakoriságának növekedése szintén valós fenyegetésként jelentkeznek a térség egyes részein. A Szakmai Program keretében az egész térségre vonatkozóan kistérségi szintû sérülékenység-értékelés készül a klímaváltozás térségben releváns következményeinek témakörében, amelyek a következõk: az árvíz okozta kockázatok az épített környezetben, biológiai sokféleség csökkenése, hõhullámok közegészségügyi kockázatai, aszály és szárazodás okozta mezõgazdasági és vidékfejlesztési kockázatok, erdõtûzveszély fokozódása. Az értékelés mind a térség sérülékenységi fokának országos összehasonlításban történõ meghatározását, mind a térségen belüli eltérések feltárását magában foglalja. A Duna menti vizes élõhelyek számára súlyos következményekkel járhat a klímaváltozás, egyrészt közvetlenül az éghajlati paraméterek megváltozásának, másrészt közvetve a folyó vízszintjének egyre jelentõsebb várható évi ingadozásának következtében. A biodiverzitás-csökkenés klímaváltozással való összefüggéseinek feltárására, a lehetséges alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának elõsegítésére két mintaterületen részletes sérülékenység-vizsgálatra kerül sor ebben a témakörben. 48 30

8.4. BALATON-TÉRSÉG A klímaváltozás a Balaton-térség elsõsorban turizmusra épülõ part menti területeinek gazdasági életére várhatóan jelentõs hatást fog gyakorolni. Az éves csapadékmennyiség csökkenése, a téli csapadék halmazállapotában bekövetkezõ változások (hó helyett esõ formájában lehulló csapadék), a nyári átlaghõmérséklet-emelkedés, valamint a napsütéses órák számának növekedése következtében erõteljesebbé váló párolgás, továbbá a hirtelen, nagy mennyiségû csapadékkal járó viharok gyakoribbá válásának eredményeképpen a tó vízszintje várhatóan nagymértékben ingadozni, hosszú távon pedig valószínûsíthetõen csökkenni fog. Az alacsonyabb vízszint és a magasabb vízhõmérséklet következtében várhatóan felerõsödnek az eutrofizációs folyamatok, és a tó vízminõségének romlása prognosztizálható. Ez viszont kedvezõtlenül befolyásolja a tó turisztikai vonzerejét, ami a térség gazdasági alapjait rendítheti meg. A térségben további környezeti vonatkozású fenyegetést jelent a klímaváltozás hatására várhatóan erõsödõ mértékû erózió, amely a Balatonfelvidéken, illetve a Dél-Bakonyban, valamint a Balatont délrõl határoló dombvidéki sávban jelentkezik a legnagyobb mértékben. A klímaváltozás hatására várhatóan nõ az aszályos idõszakok hossza és az aszály által sújtott területek kiterjedése, valamint részben ennek következtében várhatóan nõ a vegetációtüzek által pusztított területek nagysága is. A Szakmai Program keretében az egész Balaton-térségre vonatkozóan kistérségi szintû sérülékenység-értékelés készül a klímaváltozás térségben releváns következményeinek témakörében, amelyek a következõk: a Balaton módosuló vízszintjének térségi gazdaságra gyakorolt hatása, biológiai sokféleség csökkenése, erdõtûzveszély fokozódása, hõhullámok közegészségügyi kockázatai, aszály és szárazodás okozta mezõgazdasági és vidékfejlesztési kockázatok. Az értékelés mind a térség sérülékenységi fokának országos összehasonlításban történõ meghatározását, mind a térségen belüli eltérések feltárását magában foglalja. A Balaton-térségben az ország más dombvidéki tájaihoz hasonlóan súlyos problémaként jelentkezik az erózió. Az erózió klímaváltozással való összefüggéseinek feltárására és a lehetséges alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának elõsegítésére két mintaterületen részletes sérülékenység-vizsgálatra kerül sor ebben a témakörben. 8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA 49 31

8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA 8.5. BUDAPESTI METROPOLISZ-TÉRSÉG A budapesti metropolisz-térség klímaváltozással összefüggõ várható fõ kihívásai egyrészt a térség magas beépítettségi szintjébõl fakadnak. Elsõsorban a fõvárosban, de az agglomeráció városias arculatú településein is a klímaváltozás leginkább érezhetõ következménye a nyári hõhullámok várható gyakoribbá válása lesz, amely komoly közegészségügyi és a magas közlekedési eredetû levegõszennyezettséggel párosulva környezetegészségügyi problémákat indukálhat. A térség másik szembetûnõ klímaváltozásra visszavezethetõ változása a Dunán levonuló árhullámok gyakoriságának és mértékének várható növekedése lesz. Az agglomerációban elõre jelzett klímaváltozási hatások aszály hosszának és mértékének, valamint az erózió mértékének megnövekedése, biológiai sokféleség csökkenése kevésbé szembetûnõek, az érintett területeken azonban mindenképpen kezelésre igényt tartó folyamatokként jelentkeznek. A Szakmai Program keretében, a klímaváltozás e térségben releváns következményei közül az alábbiak szerint készül sérülékenység-értékelés: a hõhullámok közegészségügyi kockázatai témakörében az agglomeráció területére vonatkozóan kistérségi szintû, míg Budapest területére vonatkozóan települési szintû sérülékenység-vizsgálat készül. Az árvíz témakörében a Duna menti kistérségekre vonatkozóan készül a sérülékenység-értékelés. Az aszály fokozódása, a biológiai sokféleség csökkenése, illetve az erdõtûzveszély témakörében kistérségi szintû sérülékenység-vizsgálatra kerül sor az egész budapesti metropolisz-térségre vonatkozóan. Az értékelés mind a térségi sérülékenység fokának országos összehasonlításban történõ meghatározását, mind a térségen belüli eltérések feltárását magában foglalja. A budapesti metropolisztérségben a klímaváltozás leginkább érzékelhetõ következménye a nyári hõhullámok hosszának és mértékének várható növekedése. A hõhullámok klímaváltozással való összefüggéseinek feltárására és a lehetséges alkalmazkodási intézkedések kidolgozásának elõsegítésére két mintaterületen részletes sérülékenység-vizsgálatra kerül sor ebben a témakörben. 32 50 51 52 53

9. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE A FELÜLVIZSGÁLATRA KERÜLÕ TERÜLETPOLITIKAI DOKUMENTUMOKBAN A területfejlesztés, illetve a területrendezés alapdokumentumai (az Országos Területfejlesztési Koncepció, valamint az Országos Területrendezési Terv) meghatározott idõközönként törvényi elõírásoknak eleget téve felülvizsgálatra kerülnek. E tervek hatályos verziói tartalmaznak ugyan az éghajlatvédelemmel közvetett kapcsolatban álló célkitûzéseket, illetve területi lehatárolásokat, ezek azonban nem egy koherens, a terv egészére vonatkozó klímavédelmi horizontális célkitûzésbõl vezethetõk le. Az éghajlatváltozást azonban, a jövõ gazdaságára, társadalmára, természeti környezetére gyakorolt várhatóan jelentõs hatása okán, mindenképpen figyelembe kell venni a területi tervek felülvizsgálata során. A klímaváltozás mérséklését, illetve az ahhoz való térségi alkalmazkodást egy logikusan felépített célrendszer mentén a tervek egészében meg kell jeleníteni. 9.1. ORSZÁGOS TERÜLETFEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ Az Országos Területfejlesztési Koncepciót (OTK) mint az országos és térségi területfejlesztés célkitûzéseit meghatározó, az ágazatok fejlesztéseit területileg orientáló fejlesztéspolitikai dokumentumot, az Országgyûlés 97/2005. (XII.25.) határozatával fogadta el. A megújított OTK igen széleskörûen értelmezte a térségi fenntartható fejlõdés fogalmát, amely nemcsak átfogó célként, hanem területi célként, a fenntartható területhasználat elveként, valamint az ágazatoknak szánt területpolitikai ajánlásokként is szervesen integrálódott a területpolitikai üzenetekbe. Számos olyan célkitûzést, javaslatot fogalmazott meg az OTK, amelyek közvetett módon az éghajlatváltozást megelõzõ, illetve ahhoz történõ alkalmazkodást elõsegítõ területi üzeneteket hordoznak. Ezek közül a legfontosabbak: Az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira való megelõzõ felkészülést az OTK-ban elsõsorban az alternatív természeti erõforrások és energianyerési lehetõségek feltárása és hasznosítása, az energiahatékonyság és energiatakarékosság javítása, valamint a környezetkímélõ és természetközeli technológiák és eljárások elterjesztése részcélok szolgálják. Az országos jelentõségû integrált fejlesztési térségek és tématerületek térségi célkitûzéseken belül csak a Tisza-térség esetében került meghatározásra külön részcél arra vonatkozóan, hogy az árvíz, belvíz, aszály, vízhiány és éghajlatváltozás csak integráltan kezelhetõ. A Duna mente és a Balaton-térség esetében külön éghajlatváltozási részcél nem jelenik meg. Háttér 9. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE A KÉSZÜLÕ, ILLETVE FELÜLVIZSGÁLATRA KERÜLÕ TERÜLETPOLITIKAI DOKUMENTUMOKBAN 54 33

8. KIEMELT OTK TÉRSÉGEKRE VONATKOZÓ RÉSZLETES ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTÚ HATÁSÉRTÉKELÉS, INTÉZKEDÉSI JAVASLATOK KIDOLGOZÁSA A termálvízkincs integrált térségi hasznosítása és a megújuló energiaforrások részarányának növelése tématerületek részcéljai a klímaváltozás megelõzõ intézkedéseit támogatják. Területhasználati horizontális elvek közül a személy-, anyag- és energiamozgatás, az utazás igényét csökkentõ és fenntartható módon kielégítõ térhasználatszervezés és az erõforrások védelmét szolgáló elvek lefektetése szolgálja az éghajlatváltozás megelõzését. A 2005-ben elfogadott OTK-t megalapozó felülvizsgálat során nem vonták értékelésbe, illetve nem álltak rendelkezésre adatok az ország térségeinek eltérõ klímasérülékenységérõl. Ilyen átfogó vizsgálatok csak 2008-ban kezdõdtek, ezért a Szakmai Program keretében az alábbi tervezési feladatok ellátására van szükség: Önálló és integrált éghajlatváltozási területi tartalmak kidolgozása és megjelenítése az OTK felülvizsgálatban (jövõkép, célrendszer stb.); A kiemelt térségekre vonatkozó egyedi adaptációs és mitigációs célok kijelölése mintaértékelések alapján, a fejlesztési tématerületek esetében a megújuló energiák hasznosítására vonatkozó területi tartalmak meghatározása; Az ágazatok klímaadaptációs és klímamitigációs céljainak területi szempontú befolyásolása az ágazati szakpolitikákra vonatkozó térségi ajánlások, és a térségi klímasérülékenységi lehatárolás alapján; A térhasználat elvei közt nevesíteni kell a klímatudatos magatartásformák elterjesztését, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó tervezési, építési, beruházási tevékenységek orientálását. 56 55 58 57 34 59

9.2. ORSZÁGOS TERÜLETRENDEZÉSI TERV A területrendezési tervek között a legjelentõsebb, a tervhierarchia élén álló Országos Területrendezési Terv (OTrT), amely az ország egészére határozza meg léptéknek megfelelõ mélységben a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövõképet, és az annak elérését szolgáló szabályokat. Az országos terv olyan keretterv, amelynek elõírásai döntõen az alacsonyabb szintû területrendezési (kiemelt térségi és megyei) terveken keresztül érvényesülnek. Az országos tervrõl szóló törvényt az Országgyûlés 2003-ban fogadta el, a törvény módosítására 2008- ban került sor, a következõ felülvizsgálat 2011-2012-ben esedékes. Az Országos Területrendezési Tervrõl szóló 2003. évi XXVI. törvény alapján az országos terv 6 területfelhasználási kategóriát és 11 övezetet jelenít meg. Az országos területfelhasználási kategóriák és övezetek mellett a törvény rögzíti a kiemelt térségi és megyei tervben megjelenítendõ övezetek körét, illetve az azokhoz tartozó szabályokat is. Az OTrT az övezetek megfelelõ lehatárolása által hozzájárul egy olyan területhasználati rendszer és infrastruktúrahálózat kialakításához, amely alkalmas arra, hogy az éghajlatváltozás várható káros hatásai az ország egyes térségeiben a lehetõségekhez mérten minimális környezeti-társadalmi-gazdasági kárt eredményezzenek. A Szakmai Program megalapozza az OTrT 2012-ben esedékes felülvizsgálatát, a részét képezõ területi összehasonlító sérülékenységi elemzések lehetõvé teszik az éghajlatváltozás kedvezõtlen hatásait mérséklõ övezetek és területfelhasználási kategóriák lehatárolását, a területrendezési szabályok újrafogalmazását. Az éghajlatváltozás öt a programban figyelembevett következményének témakörében elvégzett területi sérülékenység-értékelések a területfelhasználási kategóriák közül elsõsorban az erdõgazdálkodási térség, illetve települési térség, az övezetek közül az erdõtelepítésre alkalmas terület, a vízeróziónak kitett terület, a rendszeresen belvízjárta terület, az országos ökológiai hálózat és az együtt tervezhetõ térség korrigálásához nyújtanak elengedhetetlen segítséget. 9. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE A KÉSZÜLÕ, ILLETVE FELÜLVIZSGÁLATRA KERÜLÕ TERÜLETPOLITIKAI DOKUMENTUMOKBAN 35

10. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE A 2014-2020 IDÕSZAKRA KÉSZÜLÕ ÁGAZATI OPERATÍV PROGRAMOKBAN ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAMOKBAN 10. AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE AZ ÁGAZATI OPERATÍV PROGRAMOKBAN ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAMOKBAN A jelenleg érvényben lévõ támogatáspolitikai dokumentumok, eljárások és pályázatok csak kismértékben integrálják az éghajlatváltozási szempontokat. Amennyiben megteszik, elsõsorban a Környezet és Energia Operatív Program és akciótervei keretében, a területi különbségek figyelembevétele és a területi szempontok meghatározása nélkül teszik ezt. A következõ tervezési és támogatási ciklusban a jelen tapasztalatai, az addig elvégzett területi kutatómunka, a tervezési folyamatok, valamint a jogi szabályozás tapasztalatai alapján széleskörûen be kell építeni a fejlesztéspolitikai dokumentumokba a klímasérülékenység területi eltéréseibõl fakadó eltérõ támogatáspolitikai szempontokat. A Szakmai Program keretében egy olyan új módszer kidolgozása szükséges, amely az éghajlati szempontok területi tervezésbe történõ integrálására tesz javaslatokat. Cél a 2014-2020-as idõszakra készülõ operatív programokban és azok pályázataiban is az éghajlatváltozás káros hatásaival szembeni területi szintû mitigációs és adaptációs intézkedéscsoportok megjelenítése, amelyekre pályázatok esetében magasabb támogatásintenzitás, többletfinanszírozás jár majd. További cél, hogy szerepeltetni kell a klimatikus körülmények káros hatásainak ellensúlyozását célzó területi intézkedéseket a 2014-2020-ig tartó Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban (ÚMVP), a Halászati Operatív Programban, valamint a kidolgozandó Helyi Vidékfejlesztési Stratégiákban (HVS) is. Ez egyaránt szolgálja a megelõzést és az alkalmazkodást, a térségi klímasérülékenység különbségeibõl adódó eltérõ és legcélravezetõbb tervezési beavatkozási logika szerint. A térségi klímasérülékenység-értékelés eredményei és az ÚMFT akciótervek tervezési és végrehajtási tapasztalatai alapján, a horizontális célkitûzések kiegészítésén keresztül, be kell építeni az ágazati operatív programokba az eltérõ támogatási formákra, eljárásokra, támogatható tevékenységekre és kedvezményezettekre vonatkozó, klímaváltozással összefüggõ tervezési és támogatáspolitikai szempontokat. 60 61 62 36

11. A PROGRAM CÉLKITÛZÉSEINEK ÉS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA A Szakmai Program jelentõs mértékben hozzájárul a klímaváltozás mérséklését Háttér szolgáló nemzetközi vállalások teljesítéséhez, valamint az alkalmazkodás sikeréhez, hiszen a klímavédelmi beavatkozások hatékonyságának egyik alapfeltételét, azok területi, valamint ágazati tervekbe történõ integrációját kívánja elõmozdítani. E célkitûzését azonban csak abban az esetben érheti el, ha létezése, a keretében zajló értékelések, kutatások, azok eredményei széles szakmai körben ismertté válnak. 11.1. KIADVÁNYOK KÉSZÍTÉSE ÉS MEGJELENTETÉSE A Szakmai Program tartalmának, az ennek során elért eredményeknek a megismertetése a releváns szakmák képviselõivel, valamint a területfejlesztésben érdekelt szereplõkkel egyrészt kiadványok segítségével történik. A 2010-tõl 2013-ig terjedõ 4 éves idõszakban 3 kiadvány összeállítása indokolt. Az elsõ kiadvány amelyet a kedves Olvasó a kezében tart jellegét tekintve egy tájékoztató füzet, amely információt nyújt a Szakmai Program célkitûzésérõl, a benne foglalt értékelések, kutatások ütemezésérõl, ízelítõt ad Magyarország összehasonlító területi éghajlati sérülékenység-vizsgálatának elsõ eredményeibõl. A második kiadvány megjelenésének várható idõpontja 2011 elsõ féléve, a magyar EU-elnökség idõszaka. E kiadvány elsõdleges célja a hazai területi éghajlatváltozási kutatások nemzetközi ismertségének növelése, aminek elõsegítése érdekében célszerû e kiadvány angol nyelvre való lefordítása is. A kiadvány tartalmát meghatározza annak célközönsége. Így az elsõ részben Magyarország egyes térségeinek éghajlatváltozással szembeni sérülékenységi vizsgálatának eredményei szerepelnének nemzetközi kitekintéssel, a második részben ezen eredmények területi és ágazati tervekbe történõ integrációjának módszertani összefoglalója következne a sikeres hazai példák bemutatásával. A harmadik kiadvány 2013 végén jelenne meg. Ez a Szakmai Program eredményeinek összefoglaló kötete lenne. Magába foglalná a program keretében elvégzett kutatások és értékelések összegzését. 11. A PROGRAM CÉLKITÛZÉSEINEK ÉS EREDMÉNYEINEK BEMUTATÁSA 11.2. A SZAKMAI PROGRAM ISMERTETÉSE (KONFERENCIA, MÛHELY- BESZÉLGETÉS, SAJTÓESEMÉNY, PUBLIKÁCIÓ) A kiadványok megjelentetése önmagában nem biztosítja a Szakmai Program kellõ ismertségét. A szakmai körökben való ismertség elérésének leghatékonyabb eszköze a célok és eredmények konferenciákon, szakmai eseményeken és publikációkon keresztül történõ ismertetése. 63 64 65 37

12. ÜTEMEZÉS 12. ÜTEMEZÉS 2010 2011 2012 2013 4. Éghajlatváltozással kapcsolatos, kistérségi szintû adatbázis továbbfejlesztése, aktualizálása 4.1. Kitettségi indikátorok pontosítása finomabb felbontású regionális klímamodell felhasználásával 4.2. Komplex érzékenységi mutató kidolgozása a városi hõhullámok közegészségügyi kockázatai témakörben 4.3. Komplex adaptációs mutató kidolgozása a városi hõhullámok közegészségügyi kockázatainak témakörében 4.4. Komplex agrárérzékenységi indikátor kidolgozása 4.5. Tûzoltóság átlagos vonulási idejére vonatkozó indikátor pontosítása 4.6. Szélsõséges vízjárás (árvíz, belvíz) témakörben a releváns kitettségi mutató kidolgozása 5. Az éghajlatváltozás környezeti, társadalmi és gazdasági hatásainak területi alapú kutatása, értékelése 5.1. A térségek éghajlatváltozással szembeni sérülékenységének összehasonlító vizsgálata a módosított indikátorok alapján 5.2. A klímaváltozás közlekedési hálózatra, logisztikai infrastruktúrára és az energiagazdálkodásra gyakorolt hatásának értékelése 5.3. A megújuló energiaforrások területi potenciál-értékelésen alapuló hasznosítási lehetõségeinek feltárása 5.4. A klímaváltozás következtében kialakuló lehetséges térszerkezeti változások a leginkább érintett gazdasági ágak vizsgálatával (mezõgazdaság, turizmus) 5.5. A klímaváltozás településpolitikára, településhálózatra gyakorolt hatásainak elemzése, javaslatok kidolgozása 6. Módszertan kidolgozása az éghajlatváltozási adaptációs intézkedések területi és ágazati tervekbe integrálására 6.1. A területi tervek éghajlatváltozási munkarészeire vonatkozó szempontrendszer, illetve tartalmi követelmények kidolgozása 6.2. Javaslatok megfogalmazása az ágazati tervek éghajlatváltozási munkarészeinek területi pontosítására 6.3. Térségspecifikus intézkedési csomagok, javaslatok kidolgozása az OP akciótervek készítéséhez 7. Kötelezõ éghajlatváltozási hatásvizsgálat jogi és szakmai lehetõségeinek elemzése a kiemelt sérülékenységû térségek esetében 7.1. A hazai klímatörvény készítésébõl és elfogadásából fakadó feladatok 7.2. Kötelezõ éghajlatváltozási hatásvizsgálat jogi és szakmai lehetõségeinek elemzése a kiemelt sérülékenységû térségek esetében 8. Kiemelt OTK térségekre vonatkozó részletes éghajlatváltozási szempontú hatásértékelés, intézkedési javaslatok kidolgozása 8.1. Tisza-térség 8.2. Homokhátság 8.3. Duna-mente 8.4. Balaton-térség 8.5. Budapesti metropolisz-térség 9. Az éghajlatváltozási szempontok érvényesítése a készülõ, ill. felülvizsgálatra kerülõ területpolitikai dokumentumokban 9.1. OTK 9.2. Országos Területrendezési Terv 10. Az éghajlatváltozási szempontok érvényesítése a 2014-2020 idõszakra készülõ ágazati operatív programokban és vidékfejlesztési programokban 11. A program célkitûzéseinek és eredményeinek bemutatása 11.1. Kiadványok készítése és megjelentetése 11.2. A szakmai program ismertetése (konferencia, mûhelybeszélgetés, sajtóesemény, publikáció) 38

RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK CIVAS Climate Impact and Vulnerability Assessment Scheme HVS Helyi Vidékfejlesztési Stratégia IPCC Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete KEOP Környezet és Energia Operatív Program KNMI Holland Meteorológiai Intézet NFGM Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium OP Operatív program OTK Országos Területfejlesztési Koncepció OTrT Országos Területrendezési Terv RACMO Regional Atmospheric Climate Model REMO Regional Model SRES Special Report on Emission Scenarios TA Területi Agenda TSP Az EU területi helyzete és perspektívái" dokumentum ÚMFT Új Magyarország Fejlesztési Terv ÚMVP Új Magyarország Vidékfejlesztési Program RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK 39

66 67 68 69 70