Varga Patrícia Csillagtenger Levegő
Az idő nem állt meg Múlik rendesen Peregnek az órák Peregnek a percek. Üresség keletkezett bennem, mikor elmentél Egy szomorú éjjelen. Sötét felhők takarták el a napot, bár itt a nyár Én mégis megfagyok. Azt hittük örökké tart majd Minden voltál nekem: a csillag, a fény, a nappal az éj, a levegő, mely nélkül nem létezem. Tovább élek, Nélküled Új célok után kutatok, hogy emlékeidet kiűzzem. Nem megy. Olykor még mindig itt vagy bennem Lehunyt szemeim előtt Feldereng mosolytalan képed. Átölel a szeretet,de már nem általad
Próbál sebzett lelkemnek Nyújtani vigaszt. Egyre halványodik emléked, Talán kiűzlek Téged magamból S érezni fogom Nélküled is van élet. Lélekvihar Emlékképek elűzése Gondolatok kizárása Fájó érzések semmibe tiporása. Próbálnám ezt tenni, de nem megy Még mindig itt élsz Az emléked itt lakik bennem.
Még mindig itt érezlek Belülről a szívemben Szótlanul és szomorúnak látlak, Eltaszítottál, elűztél Kiszakadt lélekdarab lettem. Mégis ott maradt valami Nálad, Lelkemből egy darabot ott hagytam, mely nem vádol már,csak némán hallgat. Keressük egymást magányos fénytelen éjjeleken Tekergős utakon Képzeletbeli álom világokon. Érezzük egymást Bár már nem talállak Megfakult képed egyre halványabb. Könnyeket már nem ejtek Érted Mégis Lélekvihar lett életem Nélküled.
Nem akarom Nem akarom, hogy értem könnyeket ejts Nem akarom, ha rám gondolsz A szívedet fájó érzés töltse el Nem akarok Neked fájdalmat okozni, Nem akarok Veled illúziót kergetni. Más a valóság és más az álomvilág Nem tudhatom, hogy odakinn is megélhetjük-e a csodát? Érzel, kötödni kezdesz Én is ezt érzem, nem akarlak ámítani, mert kedvelem lényedet. Minden perc ajándék, mit
Veled tölthetek el Minden pillanat gyógyír sebzett lelkemnek. Nem akarok megint úgy várni, mint rég S csalódjak, ha még sem érsz hozzám a napok fátyol egén Tudom, az álomvilágban meglelhetsz Átfonod lényem, mint Lián- szerelem. Csillagtenger A csend nyugalmát Megtörik halk neszek s apró sóhajok, paplansuhogás levegő- libbenet, ahogy tested rám hajol. Lehunyt szemeim mögött
várom az érintést Ismert érzés, érdes kéz Simogatások, becézés Bársonyos bőrömön végig ér. Ez az érintés most valahogy más, ismert a kéz s az út Melyen most jársz Mégis gyengédebb, lassúbb érzékibb, van benne valami Amit már kezdtem feledni. Kinyitom szemem. Nézlek. Téged, ki ujjaiddal becézed testem Érintésed nyomán bársony testem megremeg Életre kel a vágy, a kéj az akarat, hogy együtt Veled jussak el oda, hol Már nem számítanak a szavak. Ajkad ajkamra tapad Lágyan csókol, simogat Majd nyelved a számban Magának tör utat, s kutat
Vágyat gerjeszt, melynek nyomán testem a semmiben elvesz. Valahogy más most az érzés, édesebb, gyöngébb Egymásba mélyednek a szemek S lágyan, ritmikusan ringat a tested. Fekszem. Szótlanul. Nem tudok magamról. Még nem alszom, nem álmodok, de ébren sem vagyok. Köztes állapot ez, ahol most lebegek Szunnyad a tudat, megszűnt a gondolat, pihen a lélek S nem érez fájdalmakat. Ahol most vagyok, az a Nihil a semmi, hol minden megszűnni látszik, Bársony testem még mindig érdes kezed érintése után vágyik.
Megannyi apró szikra, pattogás, fények Csillagtenger ez, hol Az előbb voltam Veled. Úsztunk, lebegtünk Kéjesen a semmiben. Szívemben Szívemben, mint megkopott emlék, élsz tovább Kitörölhetetlen lettél S én Nélküled várom tovább a csodát. Olykor még mindig érezlek Megérint lényed Simogatnálak lágyan
érintenélek. Nem lehet. Utunk itt ketté vált S innen a másik nélkül megyünk tovább. Szívemben, mint aprócska gyertyaláng, Pislákol a fény A szeretet ott van s mélyen éled a remény. A remény, hogy egy nap Talán láthatlak S szótlanul, érzések nélkül megyek majd el melletted, Már nem leszel semmi számomra Csak egy megfakult Emlék- darab.