Orosz László Wladimir. Tua maxima culpa



Hasonló dokumentumok
Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.*

Örökség - dalszövegek. Virágom, virágom. Szép szál legény van egy pár, Ha okos az ráadás. Utánam jár mindahány, Jaj, ne legyen csapodár!

Batsányi János: A látó


e-book BORÍTÓ: Arts Factor Design Stúdió

Morajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Sötétségből a fénybe emelsz

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET

Szerző Szauer Ágoston. Illusztráció Papp Eszter

Kötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta

Az én kicsi fiam. Lent, Magyarország égalján hagytam:

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde

AZ ELVESZETT ÉDEST. Igy szólt, igy esdett hevülettel, S a nő hallgatta szent gyönyörrel. Igy érzett ő is. Kebelét: Titkos érzések fölverek.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, február 23.

1. Jaj, most vagyok csak igazán árva, sárgaház sahja, kékség királya, most vagyok én csak igazán árva: görbe fának is egyenes lángja!

A kegyelem árad 193 A mélyből Hozzád száll szavam 101 A nap bíborban áll 50 A sötétség szűnni kezd már 181 A szívemet átadom én 64 A Te nevedben mi

Héra Jeges öle tüskés hópelyhekt ől duzzadó felh đ Héra szeme eső eső eső esđ eső esđ esđ

136 Con Dolore. Tenor 1. Tenor 2. Bariton. Bass. Trumpet in Bb 2. Trombone. Organ. Tube bell. Percussions

Halálzokni. Játék a sorssal

A Verslista kiadványa PDF-ben 2015.

Kheirón megtudja hogy testvére beteg. megmerevedett nézte a Nyilas kísérőbolygóit a zümmögés nem szűnt a fejében

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

40 éves házassági évfordulóra gitáros szentmise

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN Mercator Stúdió, 2009

Hallottalak sírni téged

Versajánló a Márciusi ifjak című szavalóversenyre

A KIS KAKAS MEG A TÖRÖK CSÁSZÁR N é p m e s e

KÍGYÓ VŐLEGÉNY TÓTH FERENC

KOROM VALLÁSA ( )

KOCSÁR MIKLÓS. Dalok magyar költ k verseire

SZÁZADFORDULÓS HANGULAT

Adventi Hírnök Szálljatok le szálljatok le

KOVÁCS GÁBOR PIROS BÁBU. 100 homokszem-vers

HOGY MENT A HEGY? ~ 40 ~

SCHUMANN CHAMISSO. Frauenliebe und Leben. Asszonyszerelem, asszonysors

PROGRAMFORGATÓKÖNYV. Egyenlő esélyt minden diáknak. Megbízó: Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Székhely: 1051 Budapest, Nádor utca 32.

3. 1. ADALÉKOK DR. DÉVÉNYI ENDRE MAKÓ ÉS KOLOZSVÁR EGYKORI TŰZOLTÓPARANCSNOKA ÉLETMŰVÉHEZ - TŰZOLTÓI, ÉS VERSES SZÉPIRODALMI MUNKÁSSÁGÁHOZ

Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt.

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Fordította: Szedő Dénes. Carmina Burana (részletek) Ó, FORTUNA (O Fortuna) A KIS PARASZTLEÁNYKA (Exiit diluculo)

Válogatott verseim. Christin Dor. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

klorofill és por által tisztára mosott klorofill és por víz víz által tisztára mosva csak a hús nem tudja tisztára mosni már magát soha kihúztam a

X. rész öt vers Évikének 1954 VII 29 FODOR ÉVIKE 1972 XII 26

és a szakadék halommá merevül, vagy hanttá. Szikla, por kavargásban izzik napunk néma pazarlásban, tűzkorongján varjak serege repül.

Örvendjetek, mert Isten úgy szeret

Dániel könyve. Világtörténelem dióhéjban

Hedwig Courths-Mahler. Szigethercegnõ

Mennyi mindent nem mondtál még el, s már nem is mondasz el soha, nincs szavad, az idő nem érvel, meglapul: ráncban májmoha.

1V1 ÁTLÓK (7.) JUHÁSZ ERZSÉBET

GÁL LÁSZLÓ VERSEI KÓRHÁZBAN. a fehér ágy fekete világ háromszor rab az öreg a beteg az ablak alatt tavasz születik nekik mondom irigyen nem neked

Mert mindennek eljön az ideje. Sárkány Panna magyartanár gondolatai M. Simon Katalin Ha eljön ideje című könyvéről a besztercei könyvbemutatón

BALLADA A GERINC- TELENEKRÕL

1. Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed, s szeretni fogsz akkor is amikor már én is vén leszek.

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN Mercator Stúdió, 2009

HETEROGÉN NYÁRI TARLAT

Zordongó és Pillepanna barátsága

Csokonai Vitéz Mihály II.

A Mese és a Dal. Bevezetés (Zsolt. 19 és a Zsidó levél 1 alapján) (Zsoltárok 19,1-2, parafrázis)

AZ ÉLETMŰ EDDIGI ZÁRÓDARABJA

Könnyek útja. Versválogatás

Őda a Szélhez. Fehér Ferenc

Ó én hiszek Jézusban. A H E F #m G #m A Hiszem, hogy Ő most is itt van, H E F #m G #m Itt van közöttünk, A H E C #m Kész rá, hogy meggyógyítsa életem,

Krúdy Gyula. Magyar tükör (1921)

Homloka a hűvös márványpadlót érintette. Te most hallgass, Szávitri! emelte fel lá nyát maga mellé Aszvapati király. Náradához fordult: Te meg

Bali Mária Ildefonsa Kákonyi Mária Constantina: Kis Boldogasszony képeskönyve

ÉVKÖZI IDİ ESTI DICSÉRET

A Verslista kiadványa PDF-ben 2015.

Andrew Lloyd Webber Musical-jeiből

MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM

SCHUMANN HEINE. Dichterliebe. A költő szerelme

QALFÜZÉR a nép ajka, után egybe gyüjté egy

œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ j œ œ œ œ œ œ œ œ œ œ

MÉG EGYSZER DIDÓ ÉS AENEAS

A kígyó vére. Kis András Attila (Andriskó) Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Hock Ferenc VIHARNAK SZÜLETTEM. válogatott versek. [kézirat] Dunabogdány, 2014.

Általános iskolás kategória

HANGOSAN ÉS CSENDESEN 1977

Megyeri Sára


Májusi új könyveinkből

E l é g i á k ( )

Japán dalok vázlatok mezzoszopránra és vonósnégyesre

Karácsony. Ismét itt van a Karácsony, Szeretetünk szinte lángol. A szeretet ünnepére, Tegyünk egymás örömére. Ha így élünk szeretetben,

Verstan. Alapismeretek Csenge

HIMNUSZ Délelőtt Most jöjj, Szentlélek, szállj közénk, Atyát s Fiút ki egybekötsz, szívünket, kérünk, töltse be kegyelmed égi ereje.

TURCZI ISTVÁN KÖLTEMÉNYEI

Tartalomjegyzék. Ballagó nyolcadikosok tablói 2 Útravaló 3 Visszaemlékezés képekben 4 Nyári versikék 8

Ariadné fonala BALLAI LÁSZLÓ COPYRIGHT 2004, BALLAI LÁSZLÓ, MINDEN JOG FENNTARTVA. EZ A MŰ AZ ÍRÓ HONLAPJÁRÓL, A

Műszaki szerkesztés, tipográfia: Dr. Pétery Kristóf ISBN Mercator Stúdió, 2009

A menedék. Gellai Tamás

Petőfi Sándor: FA LESZEK, HA...

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

Szalay Gábor ISTENI MELANKÓLIA

karó karó ólak akol róka róka ólak akol lakó lakó ólak okos

Kínai versel. három dzsunka fekete lepke halászni itt is férfimunka a fiú labdával kergetőzne a lány babáját hajcsikálná az asszony jó ebédet f őzne

Shy: Napfoltjaim. Publio Kiadó ISBN:

HITTAN Postai cím: Harmatcsepp 8500 Pápa, Pf. 57.

PINTÉR LAJOS VERSEI NÉGYSOROS

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. az idôvonaton MÓRA KÖNYVKIADÓ

Szilvási Zoltán. A szamáriai asszony. Belakott végtelen

Átírás:

Orosz László Wladimir Tua maxima culpa 1

2

Orosz László Wladimir Tua maxima culpa Dilmun könyvek Norna Kiadó Miskolc, 2006 3

C Orosz László Wladimir, 2006 Fapác-illusztrációk: Nagy Ágnes C Nagy Ágnes ISBN-10: 963-06-1281-x ISBN-13: 978-963-06-1281-4 4

tu nocte vel atra lumen 5

6

Tua maxima culpa A Fény gyökerén, legfelül, Idõtlen vágyú lepke ül; Két szárnya csattogó brokát, Szitálja egyre hímporát. «Mi itt fenn Fény, lenn villan az; Alant a Lét: a Pillanat. Az Egy oltárán fals dalod, Ha szívveréssel szabdalod!» Fény-szilánkon egy szerelmes, Bûvös-bûnös lepke verdes; Magára álmodik halált, S a te kételyed szúrja át. 7

Átváltozás Túl e télbe vackolt kerten, Az ólomszín párákat öklendõ láthatártól S a dalukat feledett madaraktól is távol, Valahol, sehol, egyszer és szüntelenül, Kegyelemteljesen Ön-célú valómban Alátekintek. Nincs annak kezdete: Aranyfonálon lebegõ jelenés vagyok, Virágillattal telítkezõ; Elfajzott éhû, gyanútlan és veszett. Vak óhajtás Méregeti az Ég páncélzatát. 8

KÉP 1 9

Prométheusz Isten, Rajtam kívül Nincs, aki segitsen. Élek. Vértõl híznak A vad seregélyek. Nappal Közösködöm Egy álom-alakkal, Ki úgy, Ahogy mondom, Csak merõ szar és húgy. Este Így zuhanok Béna szédületbe. Dõre, Talán lehet Gondolni elõre 11

Itt azt, Hogy kegyelmed Kõsziklához szíjaz, S hangod Így csendíti Szívem, E néma harangot? 12

Orpheusz énekel 1. Hogyha nem vagy, van-e jeled? Zengõ szélben szerettelek. Érintésed foszló fátyol: Álom szõtte, vágy-fonálból. Hogyha nem vagy, a perc süket. Az élet mint amorf üreg Tátong felém, mélyén bizarr Lényeivel, tárgyaival. Hogyha nem vagy, jeges fények Szabdalják a mindenséget, S túlüvölti istentelen Szavaimat a förtelem. Hogyha nem vagy, van-e jeled? Mindig füstbe temettelek; Dobogó csönd, nehéz zápor Zuhog veled a világból. 13

2. Csodálatos növény a hiányod! Míg alszom, szívembe gyökeret ver, S én öntözöm ezer véreremmel. Mire kacéran gyújtja a lángot A hajnal, s ez erdõk sóhaja száll, Már elsírták könnyeim a füvek, S a meztelen messziség kéküveg Burkát repesve csendíti madár! 14

3. ez a szûz illatos fûz hersegõ sejtjeit építi égig madárdalt harmatot vérzik ó kinek villám lett szerelme kéje is hollószín pernye 15

Alkonyi haikuk Porszemnél apróbb Óriás-lélegzetben Piheg a madár. A szél már kisded, És holdkaréj-bölcsejét Ringatja a fény. 16

KÉP 2 17

18

Koan Bokrok rejtekén Üde csermely kanyarog. Valaki nézi. Virgonc habjait, A sivár meder-aljat Van, aki látja. Az iszap a múlt. A víz sodra a jövõ. A szem jelen van. 19

Három kínai töredék I. fû fa fú szél szúr fû fa fú szél húr fû fa fáj 20

II. fent szent rend lent trend teng kint kincs nincs bent csent csend 21

III. csók sincs csak csókcsonk csak csókcsikk csak csókcsekk 22

Csillagtalan Fátyol a csend fenn Köd szaga lebben Tárul a mennybolt Kékje kietlen Távoli fénypont Máshoni fényt ont Égi koporsón Csillog az ércgomb Sorsba leránt vak Sodra halálnak Perdül a csillag Sebzi a vágyad Rõt vizü tóba Villan a csóva Rejti az alkony Földbe fogódzva 23

Hippolüté elszenderül Árész-csatolta amazón átkom, Te õrjítõ varázsöv, oldódj! Mellemre símul az álom Bájoló gerle-szárnya, Vértezetem immár Szertedobálva. Fegyvertelen Szeretkezz Velem. Te. 24

Labirintus Csillapodj, Thészeusz, Csillapodj, szerelmem, Sóhaj-fonalamat Néked gombolyítom. Vágylak, Ariadné, Vágylak epekedve, Serkenjen a Fattyú Gránátalma-vére! Halott vagy, Thészeusz, Halott vagy, szerelmem, Bikafejû Daimón Hajtotta a rokkát, Szakadt szálak ezek, Selymes, szakadt szálak. 25

Széljegyzetek a Kárhozathoz 1. A Pokol Vágy-beteljesülés: ahogyan a Lélekbe-lepárolt méreg-cseppek egyszer csak Világgá dermednek. 2. A Pokol Vágy-kiteljesedés: mert az Embert legõrültebb óhajtásai hordozni is kezdik. 3. Inferno vasból való lét. Azaz rideg, üresen cikkanó és mállékony nyomorúságában Idõnek-kitett. 26

KÉP 3 27

28

4. L Enfer c est les autres. Noha Sartre is tudta, hogy a Kárhozat eredendõ közege a magány. 5. A Pokol a Gyanútlanoké. 6. Pokol az a Világ, ahol Önmagammal nem vagyok Azonos. 29

Hommage á Csontváry 1. Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban Forgásba hajló ív születése Nevenincs ingoványból. A kétségbeesés közvetlensége. Egyetlen bilincs, egyetlen kapocs. 30

2. Baalbek Írva nem vagyon De saját-bensõ örvény A Végítélet-törvény. Hogy Szív-szentélyig árad Az ön-irtózat habja, És az Égi Várost Lidérc lelakhatja. Három tevés alakban Írva nem vagyon Gnóthi szeauton! 31

3. Parkrészlet A Régi Lakó megkapta levélben: Okmányát már kikeresse, S nyilatkozzék, honnét vette Az ingatlanját, melynek neve: Éden. S mert aktát sehol nem iktattak róla, A Hivatal nem habozott, Szociális döntést hozott: Legyen szenilis vénségek depója. A Régi Lakó tudta, minden véges. Zárszót rótt papírszeletre, S azt egy fára felszegezte; Okulna ebbõl némely fejlövéses. «Reád szabtam Álmomat egészen; Ahogy kuporgó, por-ízû fényben Hunyász dombokon mászkálsz Tébolyodva. Vágynál? Szeretnél? Örülnél? E föld, Melyre derût is Álmom tündökölt, Így lett számodra nyálkás Téboly odva.» 32

4. A Nagy-Tarpatak a Tátrában Lám, arról szól a Mû, hogy a végsõ Hiány Repesve visszafut az Õs-Eredethez; S (ami esetleges a fotográfián) Szirén-káprázatot tündöklõn levetkez. Nem béklyózza látvány, a fukar és silány. Ki Egy a Látással, Világot teremt meg: Belül-fölfakadó Zuhatagot imád, S élõ lüktetését adja az ecsetnek. Bár Szellemben vaknak nem több, csupán egy kép Megszállott piktora e feslõ Akarat, Mely lávaömléssé bûvöli át Csendjét; Ki látja a Mûvet, halhatatlan szavak Csodás tremolója szólongatja ekképp: Áradj szét, sisteregj, Te vagy a Tarpatak! 33

Négy maszk 1. J. A. Nyikorgó kosárnyi dühvel szétkiáltod: Gáncsot fogsz te vetni a csámpázó sorsnak, Ha gyermek-tisztaság csupa-csõsz-világhoz Nem ízesül úgy, mint Flóra meg a rorschach. Tudod, van bocsánat, Hét Torony konokja. Tályog-keservedbõl fakadnak a sztorik, Nyelvedet felélik, s nõ (mint bolondgomba) A pusztíthatatlan s mindenható profit. Csak az meglett ember, ki sohasem pöröl; Tolasson bár belé hat tehervagon dal, Ezen ordas-létbe csöndben kikönyököl. Üres kézzel, persze, nem is libacombbal. 34

2. P. J. Egy köztes létmódból átszivárgó Hang Gyûri-hajtogatja a magnószalagot. Sikoltozó némaság, önnönmagába Visszahulló revolúció. A Halál lajhármászása két Lakhatatlan idõsík között. Gubó-otthonukat odahagyva, Világtalan pókfonál-remények Lobogózzák a szoba parázna csendjét; Dobognak, remegnek egyre. 35

3. K. D. La illah il Allah Kifordulnak szigorú kereteikbõl A karcos és fakult kapuablakok A szeptemberi délutánban. Egy pillanatra megáll a roskatag kordé: Tündérhintó-lenyomatát kínálja Az Örökkévalóságnak. La illah il Allah Dinnye ínye, darázs garage-a Heszperida-kert a Logodi utca, A szikkadt gallyak közt Aranyalma cseng, Míg a tárgyak, a vágyak, a bûnök, a kínok Megannyi hiábavalósága A megváltatlan léttõl lassan eloldódik. Türkiz-csönd tündököl, Égboltnyi tintatartód. 36

4. R. M. Lõn az Idõ borzalomnak konca, Mert a Bensõ Tûzbõl csak üszök-alj maradt; Le ne verje embernyi kolonca Azt, mi Fénylõ Sorsot érlelõ Akarat! Pigmentbe ég e bomló Kor bûze. De anya- s testvérgyilkos lehet-e vétlen? Kérdik egyre, féregmód gyûrûzve, Nyirkos daktiluszok a kabátbélésben. Majd esdve símul az anyaföldhöz. Éj-kredencben a Hold otthoni üvegtál. Hallgat a költõ. Nyelvére bõröz A perspektíváktól cukros szilvalekvár. Hártyás fényekbe tocsogva, lépte Meredeken fordulhat a Létbe. 37

Camelot romjain avagy satura de saturitate Elõre megmondom: Szomorú a vége. Hiszen a dalost is Csúful hajtja éhe, És csócsálni vágyván A lekváros fánkot, Odadörgölõdzik Néhány hitvány lábhoz. E kobzos is ilyen: Hite már elvásott, Míg étlen koslatta A velsz pusztaságot. Kiszáradt belekkel Mi hát, amit kiván?... Hogy bárcsak felfogadná Egy tehetõs zsivány, Akit nem gyötörnek A gyomorsavak, Ám szívéig hatnak A komor szavak, Melyekbõl egy csokor Dicsõ múltnak kijár... Most szerencséltetett, S ilyformán recitál: 38

KÉP 4 39

40

«Elsötétül a Nap, A Tél megcsikordul, Járvány lesz a Harag, S Viszály támad orvul. Azt suttogja a pór, Félve, megkinzottan: Királyi halott van Magas Camelotban. Fenségre, alakra Találni-e mását? Nem emberkéz rakta Artur palotáját; Égi költészet ez, Kövestül, palástul. Szeme belefájdul, Aki nézni csábul. Kristályos formaként Vetült ki az égre, Szórta-szórta a Fényt, Egy vén így mesélte; S mindennek fölibe, Csodák csodájára, Smaragdszínû pára Terült rá a várra. 41

A való mily sivár! Takargatni kár, hisz Ha nincs igaz király, Szétporlad a vár is. Nézd, romként tornyosul, Nem több, mint hatalmas Gyommal benõtt halmaz. Soha el ne hallgasd! Ki gyilkolt elõször? Ki volt a leggazabb? Tény, ki sunyin böjtölt, Most rájött, hogy: szabad! Hejh, nagy mulatság volt Látni oly bolondot, Aki esélyt rontott, S nem marta a koncot. Élni így is lehet. (Más, hogy érdemes-e?) Most furcsát kérdezek: Nem kínos e mese, Hol a kifejletben Az istenadta nép Mohón cafatot tép Elkoszlott kutyaképp?» 42

Kacagtak az urak, Paskolván a kobzost, Ki csengõ aranypénzbõl Kapott mindjárt hatot; És szaftos husokat falván, És édes szajhákat hajtván Hajnalig ez urakkal vigadott. 43

Fragmentumok Tarkaeszû titkos naplójából (a tépelõdés) Sorsom, hogy ne érjek sohase révbe? (Egykedvûen mormol bár a tenger, Vágyat horzsol beléd hullámverése.) Ily hányattatást meddig bírhat ember? (Tudd, csapzott tévelygõ, amíg csaló Tervek tucatját költöd korcs eszeddel, Magad maradsz a legtitkosabb faló.) 44

KÉP 5 45

46

(könyörgés, számvetés) Míg makacs Poszeidón Vad Bikaként öklel, Ereszkedj csak alá A kora esti köddel, S figyelmezz rám, Hermész! Ha penzumod gyanánt Olümposzra felmész, Tudakold meg, kérlek, Meddig hány a Végzet!... Bódított száz lágy dal, Aiol hajolt dórrá, Nyûgöztek honvággyal szélbe-feslõ kedvek. Nohát, lassan-lassan, Lucskos egymagamban, Vén vándorrá Vedlek E ión hajón. 47

(a Szelek Királyához) Aiolosz, bizalmaddal Visszaélni vétek, Mit joggal bosszul meg Az összes légörvényed; Hát csak föltépte tömlõd E sok oktalan állat, Míg kikölcsönzõdtem A Hüpnosz-küldte Vágynak. (Jól csapom a szelet, Nauszikaá, várhatsz!) 48

(Polüphémosz) Jaj, Sok társam lett Felzabálva, Mert e törvényt Ignorálta! A túlélési esélyt a Téves vocativus rontja. Legjobb, ha nyomban lejegyzem. Mi Félszemûnek neveztük, S magát Egyszemûnek hívta Õ, egy cseppet keresetten. Nyilván, hogyha nem véd Egy pompás birka szügye, Ezért engemet is Kettészakít dühe! Csudás, Hogyha elvész A szemernyi tudás, Jön a toklyós hakni, S perfektül tud hatni. 49

(térképmagyarázatok) Hogyha élted Félted szikrányit, Kerüld Planktai Bolygó szikláit! Itt csak egy hajó Ment át: az Argó; A Gyapjúval Hazatartó. Balról aztán Köves vackán Ül a Szkülla. Jobbról szív Kharübdisz. Tesztelni Nagy hübrisz. 50

(a lótuszevés, Kirké, a szirének) Mire voksoljak: A virág-tudatú elembertelenedésre Vagy az ember-tudatú disznóvá-levésre? Elõbbiben több az illatanyag, Utóbbiban több a tapasztalat; Sziréntelenség nélkül állítható. 51

(Ógügié szigetén) «Maradjak?» e végszót Soha, egyetlen esten Nem feledtem. Mire õ: «Eo ipso!» Gusztáltam meredten, Mily mûvelt Kalüpszó! Cseppet se szerettem. (Ágyát megvetettem.) 52

(ithakai feljegyzések) Osztán felajzottam óriás íjomat, S vesszõm fejszék fokán átal sistergettem. Oh, héroszi jussal hitvesemre leltem! Hálókamarámban hullik a vakolat. 53

Hüpnosz és Nemeszisz Hüpnosz egy éjjel erdõben sétált, S bûvös Nemeszisz ott várta lesben: «Kieszeltem egy nagyszerû tréfát, Néked, testvér, illenék, hogy tessen!» S Kutat ásnak egy barlangba térvén; Vize Feledés, Kávája Bánat. Nyoszolyát vetnek dús verítékén Féreg-petézte, zúzott szalmának. Ez Níké arcán mosolyt fakaszthat, De Héliosz nem néz rájuk; durva Bosszúból ezért, ha pilla lankad, Színarany medált dobnak a Kútba. 54

KÉP 6 55

56

Aranykor Próbálj beszélni arról, ami nincsen, S ahrimáni métely bénítja már a szót; Hát tekintsed a Szívet jégbilincsben, És lelked, a fojtó mérgekkel áradót, Amint bomló vágyat hasztalan kerenget. A Boldog Korhoz hol balzsamos a Lét Hozzátartozol. Mint hajóhoz a lék. Ki robajokban tobzódnál veszettül, Hallod a Dalt, mely Tengely-húron zendül? Mást aligha tehetsz: szólítsd meg a Csended. 57

Ikarosz Mert nyíló satuként enged a sötét, Amint szûrt sugáron felizzik a Szív, Hogy boldog hévvel szétfeszítse masszív Káprázatának iszonyú börtönét. Épp délidõben csatolja hát szárnyát, Aki olvasni mer ama Fénylõ Arcból; S legbelül Húrrá feszítvén a Pályát, Szökkenjen felé a zord sziklafalról! A magas vágytól óvja bár agg apja, Õ tudja mégis: fölrepül a Napba! 58

Halandóság A Gazella és az Oroszlán Szomjazza egymás üvöltését. A hajsza maga (Lecsendesítve, kikockázva, Az eszelõs sprintektõl A feltépett artériáig) Csak különös szertartás, Szemek ragyogó templomában; De a Hang, a jól ismert, tébolyult, Eksztatikus Hang Melyben az összes valahavolt gazella Gondosan kivitelezett felkínálkozása Már egybeforrt A mindenkori gyilkos Mohó esetlenségével A fül sötét katakombáihoz rebben, majd A szánalom extraszisztolés ciklonvasútján Le a szívbe, és fel az agyba, Ahol vele pusztulok. 59

Narkisszosz Torz földi tenyészet Utadból kitértem Élek vágy-csillámon Honolni magamban ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Vak tükör a magvam Ölel héj-bûbájom Lédús gyümölcs férgem Tálcám az enyészet 60

Mézcsináló Kit álmában ér A halál, A Mézcsináló Arra vár. Bénult ajkadon Nincs panasz, Lépére hogyha Feltapadsz; Besöpri emlék- Pollened, Fakó delejben Csak feledsz. S végül egyetlen Vágyban égsz: Magad is csupán Massza légy. 61

Tanítások A Forma vak, és színültig van szemmel. Hangban nyugszik a fül, süket szerelemmel. Nyelv örvend a nyelvnek az Íz meg nem csappan. Nehéz Illat-pernye szitál a tavaszban. Tízezer mozdulat kusza vonaglása: Sosem-volt Érintés símul a Világra. 62

Amor perennis Úgysem feledhetlek. Ahogy nyomomra leltél, S egymáséi lettünk; Ahogy hajnalban váltunk el, Mint középkori regék Tiltott gyümölcsöt ízlelõ, Buja ifioncai. Mivé lett azután nászunk, A szikkadt nyelven termõ Legvégsõ-íz, Az elpattant lélegzetbe Fulladó szembogár? Rettenetes hiányodban Egy óceán-idegen világ Merült el belém, mely Medúza-vágyakkal Sebzi fel szívem Észrevétlen, Azóta is. 63

De nem feledhetlek, Életre doboglak, Életre emésztlek; Koponyám, A haránt Egymáson nyugtatott Lábszárcsontok kívánnak Leginkább. Hallod, szûnetlen bongással érted üzennek a test bûvös kazamatái. Mikor béklyóit szaggatja A bebábozott tudat, Éjkék csipke-fátylad Mohón szakítja föl Agóniám. Hûséges Halálom, Elégületlen ölelésben Ezerféle szorítású Egyetlenem! 64

Szphinx 1. Világtalan, Itt, e Szent Ligetben, Nevezz meg Engem, Ki megnyíló Szakadék vagyok, És a végsõ Elnyeletés Öle! Oidipusz, Balsors Fia, Ananké sárba-gyalázott Hõn-szeretettje, Áldozz Éberséged Fényestollú Kakasának! 2. Szólítlak Tejszagú Meropé Alabástrom-hangján Hérosznak szántalak, Hogy meredeken, Miként Ikarosz, Törj egyre feljebb, S a Lehetetlen Határán, A Pálya Csúcsán, 65

Pillanatnál-rövidebb, De Mindent-Uraló Bölcs Egyensúlyban, Mely maga a Mérték, Gyõzedelmeskedjék A Zuhanni-Bátor! Hérosznak szántalak, S ha úgy pörgött volna A Mélytervû Rokka, Hogy Gyümölcsöt hoz Méhem, Gyönyörködtem volna Hérosz-fiaimban. Ne panaszold föl hát Vészterhes Sorsodat, Hogy Férfikor Delén Borult rád a Végzet, Hisz a Ligetben is A pompás-nagy Szálfát Sújtja le a Villám, S mégis mily Nemes A Zeusz-törte Csonk! Ha Teljes, az Ember-élet Torzó, Okuljon ebbõl az Idõbe-vetett! Égi Város áll e Szó-cölöpökön. 66

KÉP 7 67

68

3. Szólok hozzád Aranycsatos Iokaszté Mézgerezd-hangján Tudsz-e kopár Szemgödreid Parázna Kürtõibõl Tûz-könnyet ontani Az Anyáért s a Hitvesért? Megismered-e még a Fürtjeiddel babráló Egyazon Kéz kétféle Érintését, Miként Erdõ ismeri föl A Hajnalt és az Alkonyt? Érzed-e feneketlen Zuhanásod Sistergését elárvult Dobhártyáidon, Amint az Anyaöl kivet, És hallod-e Szeretkezõ Test Bebocsáttatásért könyörgõ Lüktetését? Ó, miféle Átok Kettõnek lenni, És heggedhetetlen, feltépett Sebként Dobogni az Odvas Semmiben, Melyet Rettegés-szülte Démonaiddal Benépesítesz, és Világnak nevezel, Hogy ugyancsak Rettegésbõl Megragadd-eltaszítsd a Végtelenségig! A Kettõ Káprázata Anyja a Világnak, S Égi Város áll a Szó-cölöpökön. 69

4. Szólítalak a Rendíthetetlen Antigoné Borostyánfényû-hangján A Halál a Szerelem végsõ Gyõzelme; Rádrogyasztja az Anyag otromba Tömbjét, A vérerekkel hímes Csontboltozatot, S a hatalmas Összeroppanás Örök-Jelen-Pillanatában, Nem választasz, inkább érdemelsz, S még inkább: illeszkedsz Az Életeddel, melyet már leéltél, És most élsz, és folyton élni fogsz, Mintha meg sem történt volna. Ha Csontboltozat vagy, S nem Szív-szentélyben õrzött Olthatatlan Szikra, Sorsod a Csontboltozaté. Mert ne feledd: az Igazság A szanaszét heverõ dolgok Negatívja, S a létesültek Foltok Lényegükre. Értsd meg ezért: A Test nem csupán anyagi Burkod, De összes Tetteid, Gondolataid és Törekvéseid; 70

A Test az Önmagáról Tudni-nem-akaró Tudat, Mely Önmagában-Teljes Egyedül-Valóságát Egy önfeledt és önkényes Játék Szent Hiábavalóságának okán Megszámlálhatatlan Kiméraként A Semmibe porlasztja. 5. Most ébredj fel Énbennem, A Határt-nem-ismerõ Nõstény-Éjszakában, S lásd: az Égi Város nem épül Cölöpre. Oroszlán-üvöltésemmel vacogtasd meg, Sólyom-pillantásommal söpörd Földre A fennkölt Csillagot is, S ragyogj föl Mindenben, Leányarcom Fénye! 71

Köszönetet mondunk Medve Istvánnak és Jenei Béla Árpádnak A kötetet tervezte: Motkó Béla Felelõs kiadó: G. Nagy István Dániel Norna Kiadó 3501 Miskolc, Pf.: 133. dilmunkonyvek@freemail.hu Nyomdai munkálatok: IMIPrint Kft., Nyíregyháza (tel.: 42/490-956) Felelõs vezetõ: Nagy Imréné 72