TANULMÁNYOK BUDAPEST MÚLTJÁBÓL XXXVI 1
TANULMÁNYOK BUDAPEST MÚLTJÁBÓL XXXVI A SZERKESZTÔBIZOTTSÁG TAGJAI BESSENYEI JÓZSEF BODÓ SÁNDOR FARBAKY PÉTER TANULMÁNYOK BUDAPEST MÚLTJÁBÓL XXXVI. 2010 GYÁNI GÁBOR PERÉNYI ROLAND ROSTÁS PÉTER SIPOS ANDRÁS SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA VALTER ILONA BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM KIADVÁNYA 2011 2 BUDAPEST, 2011 3
SZERKESZTETTE SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA TARTALOMJEGYZÉK LEKTORÁLTA KESERŰ KATALIN, CSUKOVICS ENIKÔ, ZEIDLER MIKLÓS, RÓZSA GYÖRGY, KESERÜ KATALIN TANULMÁNYOK PROKOPP MÁRIA ÚJONNAN FELFEDEZETT KÖZÉPKORI FALKÉPEK PEST VÁROS PLÉBÁNIATEMPLOMÁNAK FŐHELY ÉN NEUENTDECKTE GOTISCHE FRESKEN IN DER HAUPTPFARRKIRCHE DER STADT PEST 7 MAGYAR KÁROLY KIRÁLY I SZÉKHELY, KIRÁLY I PALOTÁK ESETTANULMÁNY PÁRIZS ÉS KÖRNY ÉKE KAPCSÁN NEUENTDECKTE GOTISCHE FRESKEN IN DER HAUPTPFARRKIRCHE DER STADT PEST 17 BAKÓ ZSUZSANNA DONÁT JÁNOS FESTÔ MUNKÁSSÁGA. 1810-1832 DIE TÄTIGKEIT DES MALERS JÁNOS DONÁT 97 BÜKI BARBARA A BAKÁTS TÉRI ASSISI SZENT FERENC PLÉBÁNIATEMPLOM THE BAKÁTS SQUARE PARISH CHURCH OF ST. FRANCIS OF ASSISI 187 HORVÁTH J. ANDRÁS GERLÓCZY KÁROLY, BUDAPEST ELSŐ ALPOLGÁRMESTERE PÁLYAÍV ÉS JELLEMRAJZ KÁROLY GERLÓCZY, THE FIRST DEPUTY-MAYOR OF BUDAPEST CAREER AND CHARACTER 227 MINDEN JOG FENNTARTVA BUDAPESTI TÖRTÉNETI MÚZEUM, 2010 FELELÔS KIADÓ: BODÓ SÁNDOR FÔIGAZGATÓ ISSSN 0238 5597 NYOMDAI ELÔKÉSZÍTÉS: SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA SÜLE ÁGNES KATALIN JÁNSZKY BÉLA (1884 1945) KORAI MŰVEI ÉS SZIVESSY TIBORRAL (1884 1963) KÖZÖS ELSŐ TERVEZÉSI SZAKASZÁNAK (1909 1918) BUDAPESTI ÉPÜLETEI EARLY WORKS OF BÉLA JÁNSZKY AND HIS BUILDINGS DURING THE FIRST COOPERATION PERIOD (1909 1918) WITH TIBOR SZIVESSY IN BUDAPEST 263 4 5
DÁVID ILONA BUDAPESTI SZEMÉLYAUTÓ-KÖZLEKEDÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT DER PERSONENKRAFTWAGENVERKEHR ZWISCHEN DEM ERSTEN UND ZWEITEN WELTKRIEG IN BUDAPEST 303 MAGYAR KÁROLY KIRÁLYI SZÉKHELY, KIRÁLYI PALOTÁK PÁRIZS ÉS KÖRNYÉKE KIADVÁNYOK ISMETETÉSE 331 KUBINYI ANDRÁS: A KÖZÉPKORI BUDAI MÉSZÁROSCÉH. DRASKÓCZY ISTVÁN KUBINYI ANDRÁS: TANULMÁNYOK BUDAPEST KÖZÉPKORI TÖRTÉNETÉRŐL. I-II. BESSENYEI JÓZSEF GÉRA ELEONÓRA ERZSÉBET: BUDA VÁROS TANÁCSÜLÉSI JEGYZÔKÖNYVEINEK REGESZTÁI, 1704-1707. TÖRÖK MÁRTA I. BEVEZETÉS Jelen cikk anyaga eredeti formájában az ELTE BTK Történettudományi Doktori Iskola, Régészeti Program keretében, 2007 novemberében leadott, és 2008 júniusában megvédett A budai középkori királyi palota építészeti együttesének változásai (1340 1440) európai kitekintésben címû doktori (PhD) disszertáció (továbbiakban, röviden: Dissz.) részeként látott napvilágot. 1 Témavezetőm, egykori egyetemi tanárom, Kubinyi András akadémikus volt. Neki különös hálával tartozom a tőle elsajátított szemléletért, a téma iránti bátorításért, a munkához nyújtott segítségéért. Élete utolsó napjaiban is erőt és fáradságot nem kímélve vállalta elkészült munkám elolvasását, és tanácsaival segítette annak végső formába öntését. Mindezekért ajánlom tehát e dolgozatot az Ő emlékének. A budai királyi palotáról készülő dolgozatom kapcsán igyekeztem minél szélesebb körből párhuzamként használható adatokat gyűjteni. 2 A munka kezdeti stádiumában figyelmem még elsősorban a közvetlen építészeti vonatkozásokra irányult, később azonban a funkcionális, majd a királyi/fejedelmi székhelyekkel kapcsolatos egyéb, szélesebb történeti összefüggések is egyre fontosabbakká váltak számomra. Az uralkodói, főnemesi és főpapi lakhelyeknek, röviden és összefoglalóan a paloták -nak 3 az előbbi két, döntően fizikai szempont szerinti vizsgálata egyre nagyobb teret nyer Nyugat-Európában, elsősorban angol és francia területen. A másik, a kérdést szélesebb történeti spektrumban szemlélő irányzat (amelyben a lakhelyek fizikai, építészeti valósága deklaráltan sokkal kevésbé képezi kutatás tárgyát), döntően német nyelvterületen nyert teret a Rezidenzforschung címszó alatt. A két megközelítés között azonban természetesen korántsem húzható merev választóvonal. A szempontok a konkrét témáktól és a szerzők szándékától függően messzemenően átfedhetnek, átfednek egymással. Mégis, némi leegyszerűsítéssel talán elmondható, hogy e tekintetben a francia kutatási megközelítés bizonyos átmeneti formát látszik képviselni az angolszász, gyakorlatibb vagy építészetibb, és a német, történetibb irányzat között. Az így kirajzolódó, komplex módszerekkel operáló kutatási területre magyarul leginkább a palotakutatás látszik alkalmasnak. Magam mindenesetre doktori dolgozatomban ezt a műszót alkalmaztam rá. 4 A következőkben érdemes ezen irányzat/ok eredményeit röviden áttekinteni, már csak azért is, mért érthetőbbé teszi jelen cikk témaválasztását. 6 7
II. A PALOTAKUTATÁS NEMZETKÖZI KITEKINTÉSBEN II.1. AZ ANGOLSZÁSZ NYELVTERÜLET 5 A palotakutatás angolszász értelemben vett válfajának első, általam ismert példája Thomas Beuamont James 1990-ben megjelent A középkori Anglia palotái kb. 1050 1550 c. műve, 6 amelyben a jelzett keretek között, számos szempontból együtt vizsgálja az uralkodó, a nemesség, és a főpapság, 7 saját szóhasználata szerint az élite, rezidenciáit. James-nek utóbb egy rövid, de fontos összefoglaló cikke is megjelent az angol palotákról, francia nyelven, amelyben a palota (palatium) terminus középkori használatát elemzi, kitérve a kérdéssel kapcsolatban, napjainkban tapasztalható néhány félreértésre. 8 Valamivel szűkebb korszakot és területet tárgyal Simon Thurley a Tudor-kori Anglia királyi palotáiról szóló, 1993-as munkája, amelynek alcíme Építészet és udvari élet árulkodik a megközelítés előzőtől némiképp eltérő módjáról. 9 Hogy a királyi szálláshelyeknek, palotáknak mekkora szerepe van az angol kutatásban, jól mutatja, hogy John Steane-nek az ugyanebben az évben megjelent, az angol monarchia régészetéről szóló műve hosszú terjedelmet szentel e kérdésnek. 10 A királyi paloták mellet azonban a püspöki (és apáti) szálláshelyek külön vizsgálat tárgyát (is) képezik, mint azt Michael Thompson 1998-as, ezekről szóló könyve 11 bizonyítja. A palota témában született, összefoglaló jellegű művek közül végül Graham D. Keevill könyvét kell említenünk, amely a középkori palotákat a régészet szemszögéből vizsgálja. 12 A palotákról szóló általános kutatásokat további olyan háttértanulmányok is szolgálják, mint Michael Thompson-nak egy valamivel korábbi, a nagytermekről szóló munkája. 13 Nem idegen azonban az angolszász kutatástól az egyes objektumok részletes elemzése sem, lásd például a Westminster-ről szóló kisebb, de fontos kötetet, 14 vagy Thurley-nek a Whitehall Palace elpusztult együtteséről szóló monográfiáját. 15 Mindezek mellett az angolszász várakról szóló, nagyszámú munka legtöbbje is érinti valamilyen formában a paloták kérdését. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e területen (legalábbis a királyi objektumok tekintetében) az angol kutatás azért is előnyben van, mert az 1960-as évek óta az idevonatkozó források szisztematikus publikálásra kerültek. 16 II.2. NÉMET NYELVTERÜLET 17 Német nyelvterületen az a fajta komplex palotakutatás, amelyet az angoloknál láttunk, nem létezik, pontosabban nem úgy, illetve nem abban az értelemben létezik, hanem inkább elemeiben, és bizonyos korszakra van meg. A történelemtudomány, a művészettörténet és régészet együttesen csak a paloták korai formáját, pfalz -okat vizsgálják ( Pfalzenforschung ), általában Nagy Károlytól a Hohenstaufokig, azaz nagyjából a 800 és 1250 közötti időszakra nézve. E tárgyban számtalan, az egyes objektumokról szóló kisebb-nagyobb tanulmány, 18 és számos összefoglaló mű jelent meg. Utóbbiak közül kiemelendő a német Pfalzokról az 1960-as években elindult tanulmánykötet sorozat 19 valamint Günther Binding, jó egy évtizede megjelent munkája. 20 A többszörös átfedések miatt természetesen helyet kap ez a téma a korral foglalkozó német várkutatásban, illetve a mellett, 21 sőt az egyházi építészettel összefüggésben is, melynek kapcsán Gerhard Streich nevét, illetve munkáját kell kiemel- 8 nünk. 22 Az egyházi építkezések vonatkozásában említnünk kell még Ulrich Stevens jóval későbbi művét, amely címe szerint akárcsak az előbbi a várakkal, illetve várkápolnákkal foglalkozik, 23 de természetesen érinti a Pfalzokat is. Külön említést érdemel az ezt a korai időszakot lezáró Stauf-kor, ezen belül a II. Frigyes korának palota- és várépítészete iránti fokozott érdeklődés, amely azonban a dolog természeténél fogva a vizsgált objektumoknak a (mai) határokon átívelő, Dél- Itáliáig, Szicíliáig nyúló körét érinti. 24 A korai német időszakra vonatkozóan azt is mondhatjuk, hogy a Pfalz- és várkutatás nagyjából lefedi a palotakutatás teljes szakmai területét és eszköztárát. A későbbi időszakra vonatkozó palotakutatás az egyedi objektumok vizsgálata mellett már gyakorlatilag csak a várkutatásban, és a már többször említett Residenzforschung -ban realizálódik. Ez utóbbi, az 1980-as években Hans Patze és Werner Paravicini által elkezdett majd Paravicini által továbbvezetett, de korántsem csak német szakemberek által művelt kutatási irányzat gyakorlatilag nem a konkrét, fizikai értelembe vett objektumokra, hanem azok történeti hátterére, összefüggéseire irányul. 25 A német történelmi sajátosságok folytán azonban ezekben az uralkodói (királyi-, illetve császári) paloták összefoglaló jelleggel már nem, vagy alig kapnak helyet, helyettük viszont nagyobb teret nyernek a fejedelmi (tartományúri) és főpapi objektumok. 26 Mindeközben viszont meg kell említenünk egy érdekes tendenciát: újabban német kutatók több, a palotakutatás szakterületéhez tartozó, de részben vagy teljesen idegen földrajzi helyszínt vizsgálnak. Itt egyrészt Uwe Albrecht-nek az (nyugat- északnyugat-európai) középkori nemesi lakóhelyekről szóló könyvét hozhatjuk fel példaként, 27 amelyben azonban a királyi elsősorban a francia királyi építészet, mint példaadó igen nagy hangsúlyt kap. Albrecht mindamellett ennek németföldi hatását is elemzi. Másrészt Gottfried Kerscher-nek az avignoni pápai palotát (és annak köréhez tartozó, számos más palota-objektum -ot) feldolgozó, hatalmas monográfiáját kell kiemelnünk, 28 amely az építészettörténeti vonatkozások mellett funkcionális kérdésekkel is foglalkozik. II.3. FRANCIA NYELVTERÜLET 29 Az angol és német nyelvterület közötti frankofon terület bizonyos vonatkozásban a kutatás szempontjából is köztes állapotot mutat. Ha most csak a világháború utáni időszakot tekintjük, a rezidenciák összefoglaló vizsgálata meglehetősen korán elkezdődött Pierre Héliot munkájával, aki azonban legalább rövid kitekintés erejéig a szomszédos, angol területeket is említi. 30 A vizsgált időszakot (10 12. század) és jellegét tekintve ez nagyjából a német Pfalz-kutatás szakterületének felel meg. Bár Héliot később is foglalkozott a témával, pontosabban annak egyes elemeivel (pl. a donjonokkal), 31 újabb hasonló, e téren összefoglaló jellegű dolgozatra csak jó húsz évvel később került sor, egyrészt tőle, 32 másrészt vele egyidőben Jacques Gardelles tollából. 33 Ő egyébként ugyanazt az időszakot vizsgálta, Mint Héliot, de már szélesebb területi kitekintésben, felhasználva például a német Pfalzokra, vagy egyes, korai lengyel palotákra vonatkozó újabb eredményeket is. Közben számos francia régészeti kutatás is folyt, amelyek első összefoglalásra áttörés jelleggel viszont csak 1994-ben került sor, Annie Renoux szerkesztésében. 34 E gyűjtemény nem csak a francia, hanem a belga területek eredményeit is közzéteszi, mégpedig két részre bontva: világi és egyházi (püspöki és apáti) palotákra. 35 Renoux szerkesztésében 9
azóta, 1996-ban és 2001-ben két másik, hasonló, de valamivel átfogóbb összefoglalás is megjelent, amelyben már általánosabb, történeti és terminológiai jellegű kérdések is helyet kaptak, valamint a területi kitekintés is szélesebb lett. 36 1996-ban még egy további, összefoglaló jellegű munka is napvilágot látott, amelyre alább, Vincennes kapcsán térünk vissza. A paloták természetesen fontos részét képezik az újabb francia várkutatásnak is, amely kapcsán elsősorban Jean Mesqui munkáit kell említeni. 37 A fenti, korai összegző jellegű munkák (Héliot és Gardelles) mellett az egyes objektumokra vonatkozó, részletes elemzések tekintetében is kifejezetten úttörő munkát végzett a francia kutatás. Itt elsősorban Jean Guerout 1949 1951 között megjelent, a párizsi Palais de la Cité-t feldolgozó hatalmas munkájára kell felhívni a figyelmet, 38 amelyet mindmáig alapműként használ az irodalom, s amelyet ismeretem szerint egyetlen más objektum esetében sem sikerült eddig fölülmúlni. A munka különös érdeme, hogy nem csak az épületegyüttes fejlődését igyekszik nyomon követni, hanem a részletes funkcionális rekonstrukciót is megkísérli. Mindamellett, érdekes módon, a francia emlékanyag egyes kulcsfontosságú, 14 15 századi elemének funkcionális szempontú elemzése a későbbiekben és mindmáig jószerével kizárólag az angol illetőségű Mary Whiteley személyéhez kötődik. Ő ezek alapján immár nagyobb összefüggéseket is igyekszik megvilágítani. 39 A 15. század vége 16. század közepe közötti időszak viszont e tekintetben sokkal szélesebb népszerűségnek örvend, s ezen korszak emlékanyagának hasonló elemzésével egyszerre többen is foglalkoznak. 40 Az újabb francia palotakutatás másfajta, alapvetően művészettörténeti indíttatású példáját Françoise Robin-nak az Anjou-Provence-i udvarról írt monográfiájában találhatjuk meg, amely külön fejezetet szentel az udvari életnek keretet adó rezidenciáknak is. 41 Hasonló megközelítésből nyertek fontos szerepet a rezidenciák abban a 2004 2005-ben megrendezett kiállítássorozatban, illetve katalógusaikban, amelyek az 1400 körüli francia művészetet mutatták be. 42 Ezeknek bizonyos szempontból mintegy előzménye volt az a reprezentatív kiadvány, amely 2001-ben jelent meg, és amely V. Károly korának Párizsát tette vizsgálat tárgyává. 43 Bár alcíme szerint ez elsősorban a kor művészetével és építészetével foglalkozik, külön, hangsúlyos fejezetet szentel a királyi és egyéb rezidenciáknak. 44 A fenti összefoglalások mellett persze számtalan, az egyes objektumokra vonatkozó részpublikáció jelent meg, amelyek közül néhány kiemelést érdemel. Ha az előbb a német irodalom összefoglalását Avignonnal zártuk, most feltétlenül említenünk kell, hogy e palotának természetesen az újabb francia kutatás szemszögéből is kiemelt szerepe van. Mindenekelőtt Dominique Vingtain viszonylag újkeletű monográfiájára kell felhívni a figyelmet, 45 amelyben az építéstörténet vizsgálata mellett funkcionális elemzést is végez a pápai udvari élet összefüggésében. Másrészt említenünk kell az általa, 2002-ben rendezett kiállítás katalógusát, amely a palota teljes (14 20. századi) építés-, illetve átépítés- és rekonstrukció-történetével foglalkozik. 46 Francia szempontból nem kevésbé fontos palotának számít Vincennes, amelyről természetesen már sok, különálló tanulmány jelent meg különösen annak építés- és művészettörténeti vonatkozásait vizsgálva. 47 Újabban azonban két, újszemléletű munka is napvilágot látott ezzel kapcsolatban. Chapelot munkája, 48 bár mivel csak irodalomjegyzéket ad részletes jegyzetek helyet inkább népszerűsítő jellegűnek tűnhet, a kérdéskör első, részletes, szélesebb összefüggéseket tárgyaló feldolgozása. Ezt egy olyan tanulmánykötet követte, 49 amelyben a kérdéskörrel foglalkozó több szakte- 10 rület legjobb kutatóinak munkái együtt kaptak helyet, a Rezidenzforschung -jellegű megközelítéstől az építés-, a művészet- és művelődéstörténeti vonatkozásokon át a funkcionalitásig. Ez a fajta, egy objektumot és összefüggéseit igen széles látószögből vizsgáló feldolgozás minta értékű lehet a jövő francia palotakutatása számára. És még egy fontos szempont: ez a gyűjteményes mű címe ellenére szélesebb területi és történeti összefüggéseket is vizsgál, így helyet kapott benne például egy, a párizsi Palais de la Cité-ről, és egy, magáról Párizsról (mint politikai és rezidenciális központról) szóló tanulmány is. 50 A párizsi Palais-ról amelynek területén modern értelemben vett régészeti kutatás mindeddig nem folyt az imént említett összefoglalás mellett még egy hasonló jellegű, de kisebb lélegzetű dolgozatot említhetünk, amelyben fontos szerepet kaptak az együttes különböző korszakaira vonatkozó alaprajzi rekonstrukciós kísérletek. 51 A régészeti kutatások szempontjából sokkal jobb a helyzet a másik párizsi királyi palota, a Louvre esetében. Itt több, korábbi ásatás -t követően az 1980-as években már valódi régészeti feltárások folytak, amelyekről több beszámoló is született. 52 Ráadásul itt már az épületegyüttes egyes részeinek (pl. királyi- és királynői lakosztályoknak) a funkcionális vizsgálata és beazonosítása is megtörtént legalábbis egyes korszakokra vonatkozóan. 53 Végül, az előbbiek kapcsán is, még egy fontos, összefoglaló művet kell említeni, amely bár elsősorban a nagyközönségnek szól igen jól használható a szakemberek számára is. A 2006-ban, Párizs középkori topográfiájáról megjelent munka teljes fejezetet szentel a városnak, mint királyi központnak, illetve fővárosnak. 54 Ennek keretében részletesen szélesebb összefüggéseket, pl. a hatalmi reprezentációt is figyelembe véve tárgyalja a királyi és egyéb rezidenciák kérdését, vagyis mindazokat, amelyekkel jelen dolgozat is foglalkozik. A fentieket áttekintve, azon túl, hogy ismét leszögezhetjük, a francia irányzat átmenetet képez az angol és német palotakutatás között, azt is megállapíthatjuk, hogy e műfajban a franciák nemcsak úttörő szerepet játszott, hanem napjainkban is vezető helyet foglalnak el. 55 A francia palotakutatás előrehaladott volta, és a viszonylagos adatbőség egyedülálló lehetőséget kínált, illetve kínál arra, hogy egy olyan nagyobb területi egységet, mint Párizs és környéke e kutatás szempontrendszere alapján vizsgálat alá vonjunk. Többnyire jól nyomon követhető itt ugyanis a királyi székhely főváros történetének részeként a legkülönfélébb királyi lakóhelyek, paloták kialakulása, majd átalakulása mind konkrét, építészeti, mind funkcionális, mind hierarchikus szempontból. Vagyis mindazok a mikro- és makro-részletek és folyamatok, amelyekre általában a királyi paloták, vagy akár konkrétan Buda esetében kíváncsiak lennénk, azonban tényleges adatok híján legfeljebb sejthetünk. III. PÁRIZS ÉS KÖRNYÉKE III.1. ÁTTEKINTÉS Párizs és környéke már a Meroving-királyok idején is fontos központnak számított, de igazi királyi székhellyé, és ezzel együtt fokozatosan fővárossá csak a Capetingdinasztia alatt, a 12. század vége felé vált. 56 (Ez utóbbi szerepét pedig akkor is megőrizte, amikor jóval később a francia uralkodói hatalom átmenetileg távozni 11
kényszerült falai közül, majd a királyok kedvtelésből tartózkodtak gyakorta máshol.) 57 Mindez együtt zajlott le a tágabb környezet, az Île-de-France -nak nevezett királyi törzsterület jelentőségének, súlyának növekedésével, illetve a királyi hatalom itteni kiteljesedésével, 58 amit jól tükröz az itt állott királyi rezidenciák látogatottsága. 59 (1. ábra 45. t.) Párizs, mint főváros mellett kiemelt szerepet kapott még a délebbre eső, másik kedvelt székhely, Orléans, az egyébként a királyi törzsterületen kívül, Champagne területére eső Reims, mint koronázóváros, és Saint-Denis, mint királyi temetkező hely. Utóbbi egyben a regalia (vagy ahogy nálunk inkább használatos: insignia, azaz a koronázási jelvények) 60 és a királyi hadizászló, az oriflamme őrzőhelye. 61 Mindezek együtt egyfajta medium regni -t alkottak. A tágabb és szűkebb környezetben lévő számos, különböző jellegű királyi rezidencia közül 62 (1. ábra 45 t./2 3.) fokozatosan a Szajna párizsi szigetén, az Île de la Citén álló, római falakon nyugvó, már a Merovingok által is használt palota, 63 a Palais de la Cité (röviden: a Palais) vált a legjelentősebbé nagyjából a 12. század 80-as éveire. 64 Mint királyi lakhely az 1360-as évektől háttérbe szorult. (Az 1357 58-as Étienne Marcel-féle párizsi népmozgalom során ugyanis a palotába benyomuló lázadók, a trónörökös a későbbi V. Károly király lakosztályában, az ő szeme láttára koncolták fel tanácsadóit. 65 ) Helyére rezidenciaként két olyan objektum lépett, melyek területe eredetileg a város (Fülöp Ágost-féle) falain kívül esett: a nyugati oldalon a Louvre, 66 a keletin az Hôtel Saint-Pol. 67 Ezek mellett, a keleti oldalon, de már a városon, illetve annak külvárosain kívül, a közeli Vincennes erdőségében lévő királyi lakhely teljesen új építkezések után ugyancsak fontos rezidenciális szerepet nyert. 68 (5. ábra 49. t.) A Palais azonban ezt követően is megmaradt az állami adminisztráció és az uralkodói reprezentáció központjaként. 69 A Louvre-t a II. (Fülöp) Ágost által a város nyugati oldalának védelmére, a városfalon kívül építtetett, elsősorban erődítményként, de rezidenciaként és hatalmi jelképként is szolgáló 70 objektumból alakították át kifejezetten hivatalos rezidencia céljára. Kiválasztásában az egyik szempont nyilvánvalóan a jó védhetőség volt. Ez azonban a rendelkezésre álló terület viszonylagos szűkösségével járt együtt, még akkor is, ha északi oldalán kert, a nyugatin pedig külső udvar csatlakozott hozzá. Összességében, a jelentős átalakítások és a teljesen új lakosztályok ellenére mégiscsak meglehetősen rideg hely maradt. Éppen ezért V. Károly nem is túl gyakran lakott itt. 71 Az Hôtel Saint-Pol viszont többé-kevésbé nyitott, hatalmas mintegy 175 190 300 350 m területű 72 szabálytalan négyszög alaprajzú, több részből álló, városi (pontosabban eredetileg külvárosi) palotaegyüttes volt. A trónörökös, a későbbi V. Károly 1361-től különböző privát ingatlanok, illetve városi paloták, ún. hôtel - ek (először az hôtel d Etampes, majd többek között 1365-ben a Sens-i érsek hôtel -jának) megszerzésével, fokozatosan építette ki, közrefogva a korábbi Szent Pál templom épületét. 73 Ezt az együttest, amely híres volt hatalmas kertjeiről, 74 a királyi család kedvenc, kifejezetten magánjellegű rezidenciájaként ( une demeure familiale ) szokták számon tartani, azonban 1364-től egyben a király fő lakhelyének is tekinthető ( principale résidence ), sőt az Udvar hivatali szervei közül is itt működött néhány. 75 1364-től a Korona elidegeníthetetlen tulajdonát képezte. Területén jól elkülönített lakosztálya volt a királynak, a királynőnek és gyermekeiknek. 76 Sajnos az együttes részletes, hiteles képe, az esetleges átalakítások mértéke a teljes pusztulás miatt nem megrajzolható. Valószínűnek látszik, hogy területén a lazán, szórtan elhelyezkedő paloták többé-kevésbé megőrizték alapformájukat. Igaz lehet ez a közéjük ékelt, megörökölt kertek egy részére is, azonban ezek mellett teljesen újak is 12