NEMZET FŐTERE FÜZETEK A MAGYAR SZENT KORONA
[ II ]
A SZENT KORONA AZ EURÓPAI KORONÁK SORÁBAN A koronázásnak és a koronák viselésének világszerte különböző hagyományai vannak, de még Európán belül is számos eltérés figyelhető meg. A középkorban és az újkorban az uralkodóknak általában több koronája volt, mivel a különböző ünnepi alkalmakkor misén vagy rendi gyűlésen más-más fejéket viseltek. Ezek közül emelkedett ki a koronázási, más néven beavató korona, mely a legtöbb országban az államalapító dinasztiához vagy azok szentjeihez kapcsolódott. A Német-római Birodalomban, a Magyar Királyságban és a Cseh Királyságban is jellemzően a beavató koronával iktatták be az új uralkodót. Gyakran csak azt a koronázást ismerték el érvényesnek, amely ezzel a koronával történt. Az angol középkori koronázási jelvények a XVII. században megsemmisültek, így ma a londoni Towerben II. Károly (1660 1685) koronáját őrzik. Franciaországban a forradalmak következtében a jelvényeknek csak kisebb része maradt meg, melyek a Louvre-ban láthatóak. A cseh korona, más néven Szent Vencel koronája a XIV. századból való, ma a prágai Szent Vid-székesegyház kincstárában található. A lengyel koronázási kincseket 1795- ben a poroszok elrabolták, később pedig megsemmisítették. Ellenben a Németrómai Birodalom uralkodói jelvényei az orosz cári koronázási jelvényekhez hasonlóan szinte hiánytalanul fennmaradtak, ezeket ma a bécsi Hofburgban, a Schatzkammerben őrzik. A német-római császár uralkodói jelvényét a birodalomalapító Nagy Károly nevéhez kötötték. A máig fennmaradt császári korona azonban nem az ő számára, hanem 962-ben, I. Ottó koronázására készült, mai alakját a XI. században nyerte el. A császári korona az egyetlen olyan koronázási korona, amely a magyar Szent Koronával nagyjából egyidős és máig fennmaradt. Mivel azonban a Németrómai Birodalom már nem létezik önálló államként, a Szent Korona a legrégebbi beavató korona, a magyar államiság és jogfolytonosság jelképe. Mindezek ismeretében világossá válik a Szent Korona különleges mivolta, mely egyedülálló módon, a több mint ezer esztendős magyar történelem megkerülhetetlen ereklyéje. [ 1 ]
[ 2 ]
A SZENT KORONA, MINT TÁRGY A Szent Korona keletkezésének körülményeit évszázadok óta homály fedi, hiszen készítésének helyéről és idejéről írásos források nem állnak rendelkezésre, ráadásul valósághű ábrázolása évszázadokon keresztül szigorúan tilos volt, sokáig csak stilizálva mintázták meg. A hagyomány szerint egy időben, egy helyen készült egységes darab, amelyet II. Szilveszter pápa küldött államalapító Szent István királynak, akit 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-jén ezzel koronáztak meg. A körülbelül 2 kg súlyú Szent Korona két fő részből áll: az alsó abroncsból, valamint a sötétebb aranyból készült felső keresztpántokból. Előbbi képeit görög nyelvű magyarázatok kísérik, ezért görög koronának corona graecának nevezik. A keresztpántokat latin feliratokkal látták el, ezért a szakirodalom latin koronaként corona latinaként emlegeti. [ 3 ]
Pantokrátor Krisztus VII. Dukasz Mihály császár CORONA GRAECA A görög korona 5,1 cm széles, kissé elliptikus abroncsát aranydrótra fűzött igazgyöngy sorok, ékkövek és zománcképek díszítik. A korona homlok felőli oldalának felső peremén a trónon ülő Pantokrátor, vagyis uralkodó Krisztus, míg átellenben Dukasz Mihály bizánci császár (1071 1078) kisebb zománcképe látható. Krisztus ábrázolása alatt kétoldalt Mihály és Gábor arkangyal, mellettük a görög egyház katonaszentjei, György és Demeter foglalnak helyet. A sort Kozma és Damján orvos vértanúk zárják, akik az uralkodó testi épsége felett őrködnek. A korona hátoldalán, a császár képe alatt kétoldalt fia, Konsztantinosz, és I. Géza magyar király (1074 1077) jelenik meg. A képek a Keletrómai Birodalom kedvelt ötvöstechnikájával, rekeszzománceljárással készültek. A korona vizsgálata során megállapították, hogy Mihály császár lemezét rendellenesen erősítették a helyére, így valószínű, hogy eredetileg nem az ő képe volt a foglalatban. Az abroncs felső peremén, a korona előoldalán oromdíszlemezek láthatóak, melyek szimmetrikusan, a két oldal felé fokozatosan kisebbednek. Az oromdíszek csúcsát ametisztkövek díszítik, míg a lemezek ún. azsúrzománc-eljárással I. Géza magyar király Szent Kozma Szent György Mihály arkangyal [ 4 ]
készültek, amelynek következtében üvegszerűen áttetszőek. Az abroncs aljához kétoldalt négy-négy, hátul pedig egy almadin kövekkel kirakott függőlánc pendilia csatlakozik. Gábor arkangyal Szent Demeter Szent Damján Konsztantinosz császár [ 5 ]