IGYEKEZZEN ÁRTANI JÁNOS FŐHERCEGNEK" FRANCIA HADITERVEK A MAGYARORSZÁGI HADJÁRAT IDEJÉN

NAGY-L. ISTVÁN IGYEKEZZEN ÁRTANI JÁNOS FŐHERCEGNEK" FRANCIA HADITERVEK A MAGYARORSZÁGI HADJÁRAT IDEJÉN A magyarországi hadjáratról több hadtörténeti feldolgozás is készült, de ezek többségéből szinte teljesen hiányzik a franciák szándékainak, terveinek vizsgálata. A szakirodalomban nagyon kevés és pontatlan adatokkal találkozhatunk a francia hadsereg mozdulatait illetően is. Munkámban Napóleon és Eugène Beauharnais, Napóleon mostohafia, az Itáliai Hadsereg parancsnoka levelezésének1felhasználásával a következő kérdésekre keresem a választ: milyen stratégiai elgondolás vezetett a magyarországi hadjárathoz? milyen konkrét terveket dolgoztak ki a franciák a magyarországi hadműveletekre? hogyan alakult ezen tervek végrehajtása, illetve mennyiben változtak a tervek a hadjárat eseményeinek hatására? milyen stratégiai események vezettek a győri csatáig? milyen eredményt hozott a hadjárat? Előzmények - a stratégiai helyzet Aspem után A francia tervek ismerete nélkül kézenfekvő lenne azt hinni, hogy a franciák Magyarország egy részének megszállása céljából törtek be az országba. Ez azonban korántsem igaz. Napóleon stratégiai tervezésében a földrajzi szempontok önmagukban nem hordoztak értéket, azt csak a fő politikai cél elérése érdekében kitűzött stratégiai cél figyelembevételével nyerhették el. Ez a magyarországi hadjárat tekintetében annyit jelent, hogy a franciák csak azért hatoltak be Magyarországra, mert itt olyan stratégiai célokat tudtak elérni, amelyek a háború kimenetele szempontjából értékesek voltak. Napóleon stratégiai gondolkodását a célszerűség jellemezte. Az általa kitűzött célt tartotta fontosnak, az ahhoz vezető út szinte rögtönzések sorának tekinthető, mivel nem ragaszkodott merev haditervekhez, elképzelései a beérkezett adatok alapján gyakran változtak. Ennek kiváló példája a magyarországi hadjárat, amely így alkalmas Napóleon hadászati és hadműveleti gondolkodásának vizsgálatára. 1 A levelezés rekonstrukciója tanulmányom végén található, a hivatkozásaimban ezen rövidítéseket használom. 167

Franciák Magyarországon, 1809 Napóleon fő célja Bécs elfoglalása után Károly főherceg legyőzése, majd számára előnyös béke kikényszerítése volt. Ez az asperni csatában május 21-22- én nem sikerült.2 A következő szűk másfél hónapban Napóleon ezen célja nem változott. Biztosítani akarta az átkelést a Dunán, saját seregét megerősítenie, Károly főherceget lehetőség szerint gyengítenie kellett. A magyarországi hadjárat előzményei Itáliába nyúlnak vissza.3 János főherceg Belső-Ausztriai Hadserege április 16-án Sacile mellett jelentős győzelmet aratott Eugène Beauharnais francia Itáliai Hadserege felett, majd egészen az Adige vonaláig nyomult előre, de Károly főherceg veresége miatt május első napjaiban megkezdte a visszavonulást.4 Május 8-án a Piave melletti csatában súlyos vereséget szenvedett, és hadserege tovább gyengült a veszteségteljes elhárító harcokban. Ráadásul János főherceg szétszórta a csapatait: erősítést küldött Tirolba, és Gyulay Ignác horvát bán alatt Krajnába is kikülönített egy hadtestet. Mindössze 10 000 emberrel vonult Grazba.5 Itt csatlakozott hozzá Jellachich altábornagy hadosztályának maradéka, amely eredetileg Károly főherceg hadseregének déli oldalát biztosította, és Bajorországból hátrált, de május 25-én St. Michael mellett6 szinte teljesen megsemmisült.7 János Grazból Körmendre vonult vissza. Útközben Szentgotthárdnál érkezett be Gyulay Albert utóvédhadosztálya, amelyet május 16-án Tarvis mellett a franciák szinte teljesen szétvertek. Az egyesült sereg, amely a beérkező kiegészítésekkel együtt is mindössze 20 000 katonát számlált, június első két napján érkezett Körmendre.8 Eugène május közepén parancsot kapott Napóleontól, hogy hadseregével Bécs alatt egyesüljön a császár főseregét jelentő Németországi Hadsereggel. Eugène csapatai élén a május 25-én St. Michael mellett vívott győztes ütközetet követően május 28-án Bruck an dér Murba érkezett.9 Mivel Eugène feladata a Bécs irányában való biztosított menet volt, ekkorra már szinte teljesen szem elől tévesztették a Belső-Ausztriai Hadsereget. Annyit tudtak, hogy Körmend környékén lehet, hiszen Grazból Magyarország felé Körmenden keresztül visz az út, de János főherceg szándékaiból semmit sem ismertek. Napóleon már ekkor úgy vélte, hogy János főherceg Győrbe készül, hogy csatlakozzék az inszurrekcióhoz, ezért Napóleon már május derekán utasította Lauriston tábornokot, hogy az egy gyalogos és egy lovasdandárból álló kis megfigyelőhadtesttel10 foglalja el a Semmeringet, és biztosítsa az összeköttetést Eugène csapataival. Május 28-án Napóleon Lauristont Sopronba küldte, hogy végezzen felderítést, főként 2 M ayerhoffer, 1904. 72-90. 3 A hadjárat legalaposabb bemutatása: Hoen-V eltzé, 1908.46-429. 4 H o rm ayr, 1848.123-126.; HOEN-VELTZÉ, 1908. 204-207. 3 N agy-l., 2006. 270-273. Wagner, 1984.31-42. 2 Mayerhoffer, 1904.112-113.; N agy-l 2006.275. 8 WELDEN, 1872.104. 9 VlGNOLLE, 1901.1375-1377. GILL, 2006. 248. 168

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején déli irányba.11 Egyidejűleg Eugéne-t magához rendelte, hogy jelentést tegyen, és megbeszéljék a további teendőket.12 Eugène és Napóleon találkozójának részleteit sajnos nem őrizte meg írott forrás. Napóleon május 28-i parancsára Eugène minden bizonnyal másnap utazott a császárhoz Ebersdorfba. Ezt követően első intézkedését június 1-jén adta ki: a hadsereg minden egysége Bécsújhely alatt egyesüljön és összpontosuljon.13 Eugène feltehetően beszámolt a hadjárat korábbi eseményeiről. Bizonyára kielemezhették a korábbi hibákat, mivel Napóleon a következő két hét alatt küldött leveleiben gyakran oktatójelleggel magyarázta Eugéne-nek hadászati és hadműveleti elveit, és a konkrét teendőket. Egy esetben erőteljesen bírálta az Alpokon való átkelését. A magyarországi hadjárat szempontjából nagyon fontos lehetett ez a megbeszélés. Biztosan szóba került egy János főherceg elleni támadás is, a későbbi levelezésben erre utaltak. Ez volt Eugène indoka a bécsújhelyi összpontosításra. Eugène június 3-án hagyhatta el Ebersdorfot, Napóleon 3-án este írta hozzá első levelét.14 Lauriston tábornok még 3-án jelentette Napóleonnak, hogy az ellenség elővédje Sopron felé tart.15 Napóleon ebből azt a következtetést vonta le, hogy János főherceg Győr felé indul. A hadművelet kezdését Eugéne-re bízta, mivel közvetlenül ő kapta a híreket. Napóleon úgy gondolkodott, hogy az az egynapos késedelem, amíg ő engedélyezne egy támadást túlságosan sok, és a sikert kockáztatná. Ezt feltétlenül az Eugène felé megnyilvánuló bizalom jeleként kell értékelnünk. Egyelőre Napóleon csak a Sopronban történő összpontosítást javasolta, mert innen lehetőség nyílna a Győr felé vonuló János főherceg oldalba támadására, de ha az utóbbi Buda felé menne, akkor felesleges lenne Eugéne-nek jobban eltávolodni Napóleon főerejétől. Emellett Napóleon rendkívül fontosnak tartotta, hogy János főherceg ne tudjon átcsúszni a Graz mellett lévő Macdonald és Eugène csapatai között a Németországi Hadsereg hátába. Ezzel egyidejűleg Lauriston hadtestét és Montbrun tábornok dandárerejű egységét Napóleon Eugéne-nek rendelte alá. Lauriston ekkor Sopronban, Montbrun Bruck a. d. Leithában állt. Napóleon ekkor adta ki a fontos intenciót: Igyekezzen ártani János főhercegnek!" Még mielőtt a további kombinációkat elemeznénk nagyon fontos Napóleon alapvető tévedésére rávilágítani. A császár azt hitte ugyanis, hogy Pozsony alatt a Dunán csak Győrnél és Budánál volt híd.16 Ebben alaposan tévedett. A Dunán, illetve a Duna fő ágán Győrhöz közel ugyanis nem volt híd. János főherceg dohogott emiatt, hogy Medvénél nem készültek elő átkelésre. A valóságban azon- 11 Napóleon-Lauriston. 1809. május 28. Corr. Nap. 51.15 267. 12 Napóleon-Eugéne. 1809. május 28. Uo. 49-51.15 266. 23 VlGNOLLE, 1901.1381-1386. 14 NI. 15 Ez a franciák által elővédnek nevezett csapat Geramb alezredes felderítésre küldött különítménye volt. 16 N18. 169

Franciák Magyarországon, 1809 ban Komáromnál az előző évben kezdett erődítési munkák fontos részét képezte a Dunán való átkelés lehetőségének biztosítása is. Napóleon ezek szerint nem ismerte a legfrissebb munkálatokat, és elavult adatok alapján gondolkodott. Felmerül tehát a kérdés: egyszerűen elmulasztotta az alapos felderítést? A hadjárat alatt fogságba esett tisztektől biztosan lehetett volna erről is érdeklődni. Ez az alapvető tévedés csak egy ennél jóval későbbi időszakban derült ki. János főherceg lokalizálása Eugène Napóleon levelét parancsként értékelte, és június 4-én reggel csapatait útnak indította Sopronba.17 Seregének fele (Seras és Durutte gyalogos-, Grouchy dragonyos-hadosztálya, Itáliai Gárda) még aznap, másik fele (Severoli és Pacthod hadosztályai és Sahuc könnyűlovasdandára18) másnap érkezett Sopronba. Eugène intézkedett az összeköttetésről Macdonald-lal, illetve Lauristont Kőszeg irányában történő felderítésre rendelte. A francia csapatok tehát Sopronban gyülekeztek, és rövid pihenőt tartottak. Napóleon nem akart az ellenség pontos felderítése nélkül új hadműveletet indítani. A hadművelet előkészítését jelentő kisebb mozdulatokkal azonban meg akarta téveszteni az ellenséget. Montbrun tábornok azt kapta feladatául, hogy egy Győr ellen készülődő támadás előőrsének látszatát keltse, és megtévessze a Győr mellett gyülekező nemesi felkelőket. Napóleon elrendelte, hogy Lauriston előőrseit Eugène vonja vissza Sopronba, hogy az ellenség ne sejtse, támadás készülődik Magyarország ellen azon a környéken. Ugyanakkor Grouchy tábornok alatt egy jelentős lovas csoportot hozatott létre, amelybe négy könnyűlovasezred és három dragonyosezred tartozott.19 Még június 4-én Eugène hírt kapott, hogy János főherceg elővédje Kőszegen állomásozik. Ebből Eugène azt a következtetést vonta le, hogy Győrnél még elérheti, és megverheti János főherceget. Napóleon ekkor írott levelében közölte vele, hogy egy kihallgatott szökevény szerint János főherceg június 1-jén érkezett Körmendre.20 Ez az információ helyesnek bizonyult. Minden bizonnyal az eddigi hírek és információk értékelése után, este fél tízkor írott levelében Eugène a következő napra felderítést javasolt. A Rába vonalát Körmendtől egészen Győrig meg kellett figyelni, hogy János főherceg helyzetéről pontos képet kapjanak. V DU CASSE, 1859. 257., 260.; VlGNOLLE, 1901.1386-1387. 18 Sahuc közvetlen parancsnoksága alatt ekkor csak a 8. és 25. lovasvadászezredek álltak dandárparancsnok nélkül. A 6. és 9. lovasvadászezred a Sahuc- és Durutte-hadosztály alárendeltségében állt. Utóbbi két ezredet Sopronból küldte Eugène Grouchy után, és feltehetően a szombathelyi ütközetet követően kerültek ismét Sahuc alárendeltségébe. Napóleon Gérard tábornokot küldte dandárparancsnoknak, Eugène Lebrun tábornokot nevezte ki, így a hadosztálynak két dandára lett. N3. 2» N2. 170

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején A felderítés súlypontját Eugène Körmendre helyezte.21 Napóleon jóváhagyta ezt a tervet.22 A június 5-én végrehajtott felderítés nem hozott pontos eredményt. Lauriston, Colbert23 és Montbrun jelentéseiből Eugène azt a következtetést vonta le, hogy az ellenség főereje elhagyta Körmendet, és ott már csak az utóvéd maradt. Vajon Eugène a homályos adatokból miért vonta le ezt a téves következtetést? Minden bizonnyal nem voltak pontos értesülései János főherceg hadseregének erejéről. Itáliában egy 40 000 fő körüli hadsereggel kellett megvívnia, és úgy gondolhatta, hogy itt sem lesz gyengébb az ellenség. Valójában azonban a sok kikülönítés és a súlyos veszteségek miatt János főherceg ereje alig érte el a 20 000 embert,24 amit ténylegesen lehetett a hadsereg erős utóvédjének hinni. Eugène a téves helyzetértékelésből egy Győr elleni, hadserege felével végrehajtott támadásra tett javaslatot. Meglepő, hogy a napóleoni elveken nevelkedett parancsnok ilyen helytelen javaslatot tett. Viszont nagyon helyesen mérte fel a hadművelet időigényét, mert június 14-15-ig kért eltávolodási engedélyt Napóleontól.25 Támadás Napóleon június 6-án délelőtt 9 órakor írott levele26 kulcsfontosságú a hadjárat szempontjából, egyben Napóleon kiváló hadvezéri érzékének ékes bizonyítéka. Elvetette Eugène ötletét a közvetlen Győr elleni támadást illetően, ehelyett elrendelte, hogy Eugène egész hadseregével Grenier és d'hilliers tábornokok alatt két hadtestbe osztva, Grouchy lovasságával, illetve az alárendelt Lauriston és Montbrun csapataival együtt Sopronból Kőszegen keresztül menjen Szombathelyre, majd az új hírek alapján döntve onnan Körmend, vagy Sárvár irányába. Napóleon elemezte János főherceg lehetőségeit. Szerinte egyrészt János a Dunántúlt kiürítve magára hagyhatta a Horvátországban harcoló Gyulayt, másrészt minden erejét Körmend mellett összegyűjtve veszélyeztethette Napóleon összeköttetését egy északnyugati irányú támadással. Ez az elemzés arra a rossz feltételezésre alapult, hogy Komáromnál nincsen híd a Dunán. Napóleon szerint János főherceg az utóbbit teszi. Ezek alapján Napóleon nem hitt János főherceg menetének hírében. Az élet igazolta Napóleon parancsát.27 Június 6-án Eugéne-nek Colbert olyan értelmű jelentést tett, amely szerint János még minden erejével Körmenen volt. E3. 22 N5. 23 Thoumas, 1887. 230. 23 NAGY-L., 2009. 204-205. Vö.: WELDEN, 1872.13. 25 E5. 25 N8. 22 E8. 171

Franciák Magyarországon, 1809 Eugène Macdonaldtól és Ruscától viszont arról értesült, hogy Gyulay Ignác Horvátországból északi irányba halad, Tirolból Chasteler tábornok 6000 emberrel Körmend felé tart. Ez egyértelművé tette, hogy János főherceg Körmend mellett össze akarta gyűjteni minden erejét, tehát Napóleon második verziója látszott megvalósulni. Eugène ezért egy kombinált hadműveletet javasolt, ami már tényleg a napóleoni hadművészet terméke" volt. Sopronból minden erejével Körmend ellen indul, Macdonald Grazból Körmend felé támad, míg Marmont Dalmáciából észak felé indulva János háta ellen nyomul. Eugène nem feledkezett meg a megfelelő biztosításról, vagy akár a helyzet megváltozásáról sem, mivel gondoskodott a sárvári felderítésről is. Napóleon június 7-én reggel28 lényegében jóváhagyta Eugène tervét, de annak óvatos és figyelmes megtervezésére szólította fel mostohafiát. János főherceg táborkari főnökének, Nugent ezredes képességeinek ismeretében a támadás Macdonald-lal történő összehangolására intett. Szerinte ha János felismeri, hogy két oldalról támadják, külön-külön próbál meg a két oszlop felett győzelmet aratni. Napóleon elismerő hangneme Nugent képességeiről mindenképpen figyelemre méltó, de a hadjárat eseményei alapján indokolatlan. Nugent valóban jó képességű tiszt volt, aki az 1809. évi itáliai hadjárat során bizonyította rátermettségét, de egyben a visszavonulás során alkalmatlanságát is. Magyarországi tevékenysége nem támasztotta alá Napóleon elismerő szavait. Napóleon óvatosságra intette Eugéne-t a támadás végrehajtásában is. Alapos felderítés után az ellenség állasainak megfelelő támadást kellett végrehajtani annak gyenge pontjai ellen, és ami a legfontosabb: Eugène összpontosítsa tüzérségét. A nap folyamán Szombathely alatt Grouchy visszaverte János főherceg Geramb alezredes által vezetett különítményét.29 Grouchy lovasságát Eugène Rádóc felé küldte felderítésre, és egyben gondoskodott az általa felvázolt, és Napóleon által jóváhagyott támadás végrehajtásáról. A dragonyoshadosztályt Eugène Rádócról Ikervárra rendelte, és a továbbiakban hadseregének főoszlopánál tartotta vissza tartalékban. A hadsereg gyalogsága 7-én és 8-án vonult át Szombathelyen.30 Napóleon 7-én arról tájékoztatta Eugéne-t, hogy Montbrun és Lauriston felvette az összeköttetést egymással, így Eugène felderítőlánca Graztól a Dunáig tart. Eugène jelentései alapján az eseményekből azt a következtetést vonta le, hogy János főherceg hadserege gyenge, különben megtámadta volna Macdonald-t. A fősereg mozdulatait a Duna három-négy nap múlva bekövetkező, és három napig tartó áradása legalább egy hétig lehetetlenné tette. Ezzel 28 N9. 29 Grouchy, 1873. 30-31. 30 Du Casse, 1859. 263-264.; V ignolle, 1901.1387-1391. 172

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején Napóleon egyértelműen engedélyezte Eugéne-nek a június 14-ig folytatott hadműveleteket.31 Napóleon közléseit érdemes alaposabban szemügyre venni. A helyes döntések meghozatalához elengedhetetlenül szükséges felderítést nagyon alaposan szervezte meg. A Fertő-tó és a Duna között Győr irányába Montbrun nyomult előre a Jacquinot-könnyűlovas-dandárral. Sopronból Kapuváron át Sárvár felé Lauriston a Colbert-könnyűlovas-dandárral és a badeni gyalogosdandárral, Szombathelyről Rádóc és Körmend felé Grouchy Sahuc könnyűlovashadosztályával és saját dragonyosaival. Macdonald Grazból Fürstenfeld felé Pully dragonyosait küldte ki. Ez a négy pillér alkotta a francia lovassági ernyőt, amely a Rába vonalát alaposan szemmel tartotta, és minden mozgást azonnal jelentett. János főherceg szándéka még mindig nem volt világos a francia hadvezetés előtt. Ez annál inkább sem meglepő, mivel János főherceg maga sem döntötte el a továbbiakat. A körmendi tartózkodása alatt javaslatot tett egy Graz elleni támadásra, ami Macdonald ellen irányult volna. Károly főherceg azonban ezt elvetette és azonnal Győrhöz rendelte, hogy csatlakozzék József nádor nemesi felkelőihez.32 Felettébb érdekes azonban, hogy a három főherceg (Károly, János és József) közül egyik sem intézkedett arról hogy Győrnél át lehessen kelni a Kis- Dunán, illetve Medvénél a Duna fő ágán. János főherceg június 7-én este indult el Körmendről Tüskevár-Pápa-Győr irányába.33 Az osztrák lehetőségek vizsgálatánál Napóleon nem vette figyelembe Károly főherceget. Talán úgy gondolhatta, hogy János Károlytól függetlenül működik. Károlynak azonban minden katonára szüksége volt a Napóleon elleni döntő csatára, így magához rendelte Jánost. Ez nem volt könnyű feladat, mert János a végsőkig ragaszkodott az önállósághoz, ezért csak ismételt uralkodói parancsra volt hajlandó engedelmeskedni Károly rendelkezésének. Napóleon még 7-én értesítette Eugéne-t, hogy Marmont hadtestének Chasteler üldözését rendelte el,34 tehát azzal nem számolhat a Körmend elleni támadásnál. Ismét félhomály Eugène felderítői, nevezetesen Grouchy előőrsei június 8-án reggeli órákban jelentették, hogy János főherceg hadserege előző nap elhagyta Körmendet, és kelet felé indult. A jelentés János seregét 15-20 000-re tette. Eugène a hír hallatára elbizonytalanodott, és a támadás felfüggesztését javasolta újabb hírek vételéig, 31 N9; N10; N il; N12; N13. 32 MAYERHOFFER, 1904.119.; ZwiEDINECK, 1892. 52-59. 33 HORMAYR, 1848.191. 34 N12. 173

Franciák Magyarországon, 1809 nevezetesen aznap estig. Ez az elbizonytalanodás azonban nem tartott sokáig. Ezzel egyidőben az arcvonal többi részéről érkezett hírek szerint János serege 35 000 fő, amelyből 4000 lovas. Gyulay Zágrábban 7-8000 emberrel Marmont ellen készült, József nádor 7-8000 nemesi felkelővel Pápára indult János főherceg elé.35 Ezekkel a hírekkel bizonyossá vált, hogy az ellenség nem hajt végre Körmend mellett összpontosítást, hanem északkeleti irányba indult. A kérdés már csak az volt: vajon Győr, vagy Buda a cél? Eugène óvatosan ítélte meg a helyzetet. Felsejlett előtte a Pápa melletti öszszecsapás, de ez szerinte akkor lesz lehetséges, ha az ellenség elfogadja a csatát, és nem vonul vissza. Hadseregét ezért Sárvár mellett összpontosítja, amely kiváló pontot jelent a további üldöző hadműveletekre. Macdonald hadtestének a Graz elégséges körülzárására visszahagyott erők nélkül Körmenden keresztül kellett üldöznie Jánost. Napóleon június 9-én pozitívan értékelte a fejleményeket.36 Úgy gondolta, hogy akár Pápa, akár Győr alatt kerül sor csatára, Eugéne-nek elegendő erő áll majd rendelkezésére. A felderítő ernyőt is kiegészítette, Ovárra küldte Lasalle tábornok könnyűlovas-hadosztályát, amely szükség esetén Eugène rendelkezésére állhatott. Napóleon Sümegre tette a győri és a budai út kereszteződését. Ez az információ megnehezítette a francia felderítés dolgát, így túl nagy területen kellett keresniük János seregét. Mivel Eugène ismét szem elől tévesztette János főherceget, komoly felderítést rendelt el. Montbrun-nek, aki ekkor Győr előterében, Sövényháza és Enese körzetében tartózkodott, Pápa felé kellett indulnia. A Rábán való átkeléshez a tábornoknak egészen Pápócig vissza kellett vonulnia, és csak június 10-én tudott partot váltani. Sárvárról37 Colbert dandárának a Merse és Karakó melletti hidak felé kellett kibontakoznia.38 Grouchy, aki Rábahídvégnél kelt át a Rábán, Sahuc könnyűlovasaival keleti irányban haladt előre. Eugène 9-én semmi hírt sem kapott Grouchy tói, amely János főherceg seregének hollétéről szólt, pedig azt 9-én estére várta. Ez nem is csoda, hiszen János főherceg ekkor már a tüskevári táborban pihentette az éjszakai menetekben kifáradt csapatait, hátvédvonalát a Marcal mentén állította fel a gógánfai hídtól Karakóig. A francia lovasság Baltavárról Sümeg felé felderítve nem találkozott ellenséggel. Tehát a pontatlan francia információk, térképolvasási nehézségek és az erdős terep együttes hatására Grouchy rossz irányba rendelte el a felderítést. Ezidáig nem került elő információ arról, hogy a franciák milyen térképet használtak a magyarországi hadjárat idején. Lipszky térképe 1804 és 1808 között 35 Ell; E12. 36 N14. 37 Sárvár mellett június 8-án a badeni vadászok és Colbert lovasai utóvédharcot vívtak a hidat őrző nemesi felkelő és határőr csapatokkal. RjUGONVALVl] KISS, 1909-1911. II. köt. 48.; BODNÁR, 1897. 41. 38 AUBIER, 1891.186-187. 174

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején jelent meg, és nem kizárt, hogy a franciák is ezt használták. A korábban kiadott térképek minőségben meg sem közelítették Lipszky térképét. Amennyiben a franciák ezt használták, akkor az elérhető legjobb térképpel rendelkeztek. Lipszky Mappa Généralisa szerint a Körmend felől futó út valóban Sümeg mellett ágazik el.39 János főherceg Vasvárról Baltaváron és Türgyén keresztülhaladva Szalapánál elhagyta ezt az utat, és a Marcalon Gógánfánál átkelve Ukkon keresztül menetelt Tüskevárra. Ezt az utat Lipszky térképe nem jelzi, tehát a franciák nem tudtak róla. Nem csoda tehát, hogy Grouchy rossz parancsot kapott a felderítés irányára. Minden bizonnyal ez a tévedés okozta János hadseregének megmenekülését. Ha Grouchy Baltavárról június 9-én jó irányba derít fel, akkor Eugène 10-én elrendelhette volna a támadást a tüskevári tábor ellen, vagy Sárvárról Pápa felé vonul, ahova 11-én délután megérkezik. Mindkét esetben a francia hadsereg jelentős erőfölényben vívhatott volna csatát, ami János főherceg hadseregének megsemmisülését hordozta magában. Napóleon instrukciói között többször is szerepelt, hogy az ellenség sokkal jobb helyismerettel rendelkezik, és ezt kihasználva kicsúszhat minden bekerítő hadműveletből. Napóleon tapasztalata ismét igazolást nyert. Grouchy a memoárjában közölt, június 17-én kelt összegző jelentésében szűkszavúan ír erről az időszakról.40 Körmendről négy könnyűlovasezreddel Hídvégen, Baltaváron és Türjén (szövegében: Burgie) keresztül haladt, naponta 100-150 foglyot ejtett. Az osztrák utóvéd egy patak mögött erős állásban gyalogsággal rendezkedett be. Grouchy egy Gyorgynar nevű falut említ. Ez azonban biztosan nem Győrvár, az innen messze nyugati irányban található. Feltehetőleg Gógánfa lehetett. Grouchy nem részletezi az eseményeket, és nem indokolja, hogy miért jelentette Eugéne-nek: János serege Buda felé tart. Minden bizonnyal szemérmesen hallgatott tévedéséről, mivel az rossz adatot szolgáltatott a parancsnoknak. Grouchy tevékenységének vizsgálatánál nem hagyhatjuk ki a számításból, hogy Eugène utasította: vegye fel a kapcsolatot Macdonald előőrseivel. Ez 8-án történt meg. A következő nap Grouchy csak Vasvárra nyomult előre, és csupán 10-én érkezett zömével Baltavárra, a gógánfai utóvéd közelébe.41 Grouchy 9-ét elvesztegette, nem folytatta korábbi energikus menetét, ami annak volt köszönhető, hogy rossz utasítást kapott az ellenség felkutatására. Június 9-én Eugène hadseregének gyalogsága (Séras, Durutte, Pacthod és Severoli hadosztályai, valamint a Királyi Gárda) beérkezett Sárvárra, és egyedül Séras kelt át a Rábán. Macdonald Grazból elindulva Fürstenfeldig jutott. Eugène a pontos információk beérkeztéig nem akart további menetet kezdeni. Azt feltételezte, hogy János Győr felé megy, de nem bízott benne, hogy Pápa mellett harcra tudja kényszeríteni. Erősen üldözni akarta Jánost egészen Győrig.42 39 Lipszky, é. n. 40 G rouchy, 1873.31-32. «VlGNOLLE, 1901. 1391. 42 E13. 175

Franciák Magyarországon, 1809 Napóleon nem volt elégedetlen Eugène teljesítményével. A hadműveletet sikeresnek ítélte, és a győri menet esetén elrendelte a vár bevételét.43 Francia oldalon június 10-e még mindig felderítéssel telt el. Grouchy Baltavárról indította el a felderítőit, és arra a következtetésre jutott, hogy János Buda felé távozott. Az erdős terep miatt a francia felderítés nem tudott hatékonyan tevékenykedni. Eugène Grouchytól várta János seregének lokalizálását. Montbrun 10-én a Rábán átkelve átvette a mersei híd megfigyelését, ahova Lauriston is elindult a badeni gyalogosdandárral. Colbert tábornok így a karakói híd előtt, Jánosházánál összpontosíthatta egész dandárát. A harcok a karakói híd körül már 9-én este elkezdődtek, és szórványosan egész 10-én tartottak.44 Túl késő A helyzetet Colbert tábornok oldotta fel. Jánosházánál táborozva még 9-én este Pápa irányában nagy tábor tüzének fényét pillantotta meg, amit egyből jelentett is Eugéne-nek.45 Az óvatos főparancsnok azonban továbbra is Grouchytól várta a híreket. Mivel Pápa irányából a felderítők nem jelentettek ellenséget, bizonyára nem adott teljes hitelt Colbert jelentésének. Pedig Colbert a tüskevári tábor46 tüzét látta. Jelentését Eugène 10-én reggel kaphatta meg. Ha azonnal intézkedik a támadásról, akár Karakó, akár Pápa irányába,47 János főherceg nagy bajba került volna. Eugène döntését az is motiválhatta, hogy Macdonald csak 11-ére érhetett a Marcalhoz. Másnapra, június 11-ére ezért Grenier alatt Séras és Durutte hadosztályait Karakó felé indította, amelyet Severoli is követett,48 míg seregének többi részét (badeni dandár, Pacthod, Gárda, Guérin dragonyosai49) d'hilliers alatt Merse irányába tolta előre. Ezt azonban nem Colbert felismerésére, hanem Grouchy jelentésére miszerint János Buda felé vonul alapozva. Eugène 11-én délelőtt már felismerte hibáját. Személyesen indult felderítésre Jánosházára, és elrendelte a híd elfoglalását. Közben kapta a hírt a foglyoktól, hogy előző este 5 órakor János elindult Pápa felé. Ezzel egyértelművé vált, hogy Grenier menete felesleges, de már késő volt leállítani. Ekkor vált bizonyossá, hogy Jánost Győrig nem lehet csatára kényszeríteni, mert akkora előnyt szerzett, 43 N15. 44 R[UGONVALVl] KISS, 1909-1911.1. köt. 121-123. 43 E14. 46 Bodnár, 1897.39. 47 Pápa központtal Lipszky alezredes parancsnoksága alatt már május elejétől kiépült egy előőrsvonal, amely figyelemmel kísérte a Marcal átkelőit, elsősorban Mersénél. Lásd:. REISZ T., 2009. 277-292., különösen: 288. 48 II regimenti. 18. 49 Eredetileg Guérin-nek is Karakó felé kellett mennie, de az ottani események miatt Eugène menet közben mégis Merse irányába indította el. 176

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején hogy kicsúszhatott a támadás alól. Ha Eugène még 10-én hadseregét Mersén keresztül Pápa felé indította volna amire a beérkezett hírek helyes értékelésével lehetett volna esély akkor Pápa alatt könnyedén szétverhette volna János seregét. Grenier csapatai a hadsereg gyalogságának több mint felét, egyben két legjobb hadosztályát is jelentették, nélkülük d'hilliers egy hadosztálya (Pacthod) nem indíthatott támadást. Grenier vargabetűje Karakó felé lehetetlenné tette ezt a hadműveletet. Napóleon ez esetben egyértelműen Győr bevételét rendelte el, amely értékelése szerint kiváló hadászati helyzetet teremt a fősereg számára a Dunán való átkelésre Bécs alatt. Karakó mellett 11-én heves utóvédharc tombolt.50 A magyar reguláris huszárok, nemesi felkelő lovasság és határőrgyalogság hősiesen tartotta magát a megmegújuló francia rohamok ellenében. Colbert nem tudta kierőszakolni az átkelést a karakói töltésen.51 A harcot végül az döntötte el, hogy Colbert egyik lovasezrede Kamondnál talált gázlót a Marcalon, majd oldalba támadta a hidat52 és töltést védőket, akikkel szemben az időközben beérkezett Durutte-hadosztály gyalogságának egy része is felvonult. A védők még ekkor sem omlottak össze, lépcsőzetesen, egymást támogatva, rendben vonultak vissza. Egyidejűleg Grouchy is támadást indított Gógánfán és Ukkon keresztül a Torna patak irányába.53 A határőrgyalogság visszavonulását a lovasság ismételt rohamokkal biztosította. Ez az ütközet kiváló példája a könnyűcsapatok értékének. A kizárólag a Szent Korona országaiból kiállított csapatok kiváló vezérlet mellett megakadályozták a francia áttörést, amely könnyen katasztrófához vezethetett volna, majd rendben vonultak vissza. Érdekes módon Napóleon, aki mindig kritikus szemmel figyelte alvezérei működését, és Eugène katonai nevelésére komoly gondot fordított, nem rótta fel ezt a komoly hibát. Nyilván tudta, hogy az ő rossz instrukciója a sümegi csomópontról Eugène figyelmét is ebbe az irányba terelte, és nagyban hozzájárult a rossz döntéshez, illetve a részletek ismerete nélkül nem látta át a hadműveleteket. Lauriston a badeni dandárral 11-én szállta meg a mersei hidat, miközben Montbrun lovassága is beérkezett, és Szalók felé küldött ki előőrsöket.54 A nap folyamán ezek többször összecsaptak a környéken járőröző felkelő lovassággal.55 Ezekben a napokban Napóleon már nem adott részletes utasításokat, leveleiben a Győr elfoglalása, mint hadászati cél meghatározásán kívül szinte már csak tájékoztatást adott Eugène számára a háború eseményeiről.56 A magyarországi hadműveletek szempontjából két dolgot kell kiemelni. Egyrészt Marmont 50 R[UGONVALVl] KISS, 1909-1911.1. köt. 123-129., II. köt. 48., 126-127.; CHEVILLET, 1906. 250-253. 51 THOUMAS, 1887. 232. 52 R[UGONVALVl] Kiss, 1909-1911. II. köt. 127. 53 G r o u c h y, 1873.31-32. 54 VlGNOLLE, 1901.1393. 55 Reisz T 2009. 293. 55 N16; N17. 177

Franciák Magyarországon, 1809 azt a feladatot kapta, hogy Chasteler-t és Gyulayt tartsa szemmel, mivel ezek veszélyeztethették a hadsereg hátát. így Marmont-ra biztosan nem számíthatott Eugène, de ennek már nem is maradt jelentősége, mivel a hadműveletek Körmend környékétől eltávolodtak. A másik információ a tiroli lázadásról szólt. A francia hadvezetés számára kellemetlen események játszódtak le Graz mellett is. A Hacker alezredes parancsnoksága alatt Graz erődjében visszamaradt őrséget Napóleon többszöri parancsa és ismételt erőfeszítések árán sem sikerült megadásra kényszeríteni. Maga az erőd birtoklása közvetlenül ugyan nem jelentett veszélyt, de a körülzárásra Macdonald-nak Broussier teljes hadosztályát hátra kellett hagyni egy huszárezred fedezetében, ami csökkentette a Magyarországon bevetett haderőt. A kialakult helyzetben Eugène nem tehetett mást, mint a Karakónál és Mersénél álló erőivel a lehető leggyorsabban Pápa felé menetel, ott egyesíti hadseregét, majd Győr irányába üldöz tovább.57 Az előőrsöktől kapott hírek alapján biztosnak tűnt, hogy Pápa alatt nem lesz csata. A hadsereg két oszlopának ennek ellenére fel kellett készülnie az összecsapásra, és teljes menetbiztosítást kellett tartani. Az élen mindenhol könnyűlovasság haladt. A jobboldali oszlop, tehát Grenier alatt Séras, Durutte és Severoli hadosztályai előtt Sahuc négy és Colbert három könnyűlovasezrede élén Grouchy, a baloldali oszlop: a badeni dandár, d'hilliers alatt Pacthod hadosztálya, a királyi gárda és a dragonyoshadosztály élén három könnyűlovasezredével Montbrun. A június 12-i eseményeket, csakúgy mint az előző napon történteket is, János főherceg visszavonulása határozta meg. Csapatai 11-én késő délutáni és esti58 órákban érkeztek Pápára, csak 12-én a dél utáni órákban indultak tovább. Késő este vonultak be Tétre, ahol egyesültek a Győrből eléjük menetelt nemesi felkelő csapatokkal. A hadsereg védelmét két utóvéd látta el. Az egyiket Andrássy vezérőrnagy nemesi felkelő lovassága és reguláris huszárai, a másikat Ettingshausen vezérőrnagy gyalogosai és tüzérsége alkotta. Andrássy Borsosgyőrnél alakította ki arcvonalát, előőrsei már 12-én a reggeli órákban Szalókon felvették a harcérintkezést a Merse felől előrenyomuló Montbrun lovasvadászaival. A két francia oszlop élén haladó könnyűlovasság azonnal jelentette Eugénenek, hogy az ellenséges csapatok a dél utáni órákban elhagyták Pápát.59 Ez azonban nem szegte kedvét a franciáknak. Eugène kiadta a parancsot az ellenséges utóvéd megtámadására.60 A késő délutáni és esti órákban Pápán, illetve környékén heves harcok bontakoztak ki.61 A francia lovasság és a badeni dan- 57 E16. 5» N agy, 2003.121. 58 REISZT., 2009.293. M Du Casse, 1859. 265-267. 61 Grouchy, 1873.32-33. 178

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején dár62 elérte, hogy Andrássy, valamint Ettingshausen csapatai kiürítsék Pápát,63 így a két oszlopban érkező gyalogság és nehézlovasság akadálytalanul vonult be a városba. A hadsereg zöme itt töltötte az éjszakát. Eugène a környék lakosságától, illetve a foglyoktól úgy értesült, hogy János főherceg a biztonságot nyújtó Komárom védelmébe húzódik vissza, tehát biztosra vehette, hogy nem tudja ismét összemérni fegyvereit János főherceggel, mivel az majdnem egy teljes napi előnyt szerzett. Eugène ekkor sajnálhatta igazán az elvesztegetett június 10-ét. Másoktól arról értesült, hogy János át akar kelni a Dunán, hogy Károly főherceggel egyesüljön. Győr bevétele azonban biztosnak tűnt számára. Eugène 12-én este tett jelentést Napóleonnak.64 Napóleon számára ezen levél vételekor, feltehetően 13-án délután lett világos, hogy eddigi hadműveletei eredményeként a vele szemben álló ellenséges fősereg akár még növekedhet is. Azonban továbbra is abban a hiszemben maradt, hogy Komáromnál nincs híd a Dunán, így János főherceg Budán keresztül lesz kénytelen menetelni. Megerősítette Eugène parancsait: foglalja el Győrt, saját serege épségének megőrzésével okozzon akkora kárt az ellenségnek, amekkorát lehet, és maradjon szoros összeköttetésben a fősereggel.65 Eugène június 13-án ismét személyes felderítésre indult, és 20 000 gyalogost és 5000 lovast látott az ellenségnél. Győr alatt ismételten kemény lovasharcok dúltak. Ekkor még nem lehetett biztos benne, hogy valóban csatára kerül-e sor Győr alatt, de lehetőségként ekkor már felmerült.66 A magyar lovasság kemény ellenállása és nagy létszáma minden bizonnyal sejtethette a csatát. A francia hadvezetés számára nyilvánvaló volt, hogy a június 14-i győri csatát nem úgy kényszerítették János főhercegre, hanem azt ő tudatosan vállalta. Nem jelen tanulmány tárgya János döntésének okait és hátterét boncolgatni, mindenesetre a francia hadsereg létszámának rendkívül pontatlan becslése nagyban hozzájárult a döntéshez. Ebből azonban adódik a kérdés: szándékában állt-e Eugéne-nek megtéveszteni Jánost? A válasz egyértelmű nem. Semmi ilyesmiről nem ír leveleiben, és nem is kapott erre utasítást. A körülmények azonban a kezére játszottak. Gyalogsága csak egyetlen alkalommal, a karakói híd elfoglalásánál lépett érintkezésbe az ellenséges csapatokkal. Az ide vezényelt két hadosztály, Séras és Durutte alatt nagyjából megfelelt a Nugent ezredes által becsült 12 ezres nagyságnak.67 Severoli nagyobb távolságra menetelt mögöttük, így azt a magyar felderítők és a hadvezetés nem észlelhették. A másik, némileg erősebb francia oszlopról a császári-királyi hadvezetésnek nem volt tudomása, legalábbis biztosan nem vették számításba. A francia könnyűlovasság ismételten kiváló munkát végzett: támadólag lépett fel, az ellenséges lovasságot 62 Stein, 2006.192. 63 N a g y, 2003.125-132. 64 E18. 65 N18. 66 El 9. 67 A kérdésről 1. még: BODNÁR, 1897. 43., 47. 179

Franciák Magyarországon, 1809 és felderítőket sikeresen távol tudta tartani a gyalogság oszlopaitól, így az ellenséges hadvezetésnek fogalma sem volt, hogy mekkora francia haderővel kell szembeszállniuk. Ezt, a szakirodalomban eddig fel nem ismert tényt mindenképpen méltányolnunk kell János főherceg és Nugent ezredes teljesítményének vizsgálatakor. A nem várt csata Miközben a császári-királyi Belső-Ausztriai Hadsereg egyesült a nemesi felkelőkkel Tét és Győr alatt, a francia hadsereg is erősödött. Macdonald tábornok a Lamarque-gyalogos- és a Pully-dragonyos-hadosztállyal 13-án este Pápára érkezett. A lovasok már a győri csata elején beérkeztek a csatatérre, a gyalogosok azonban csak később. Egyik hadosztály bevetésre sem volt azonban szükség, mert a csatában a francia fegyverek győzelmét hozta a hadiszerencse.68 Eugène 13-án még arról írt Napóleonnak, hogy a 14-i mozdulatait az ellenségtől teszi függővé. Ha az az állásában marad, akkor haladéktalanul megtámadja. Ezt a levelet Napóleon csak 15-én kapta kézhez, ekkor reagált rá.69 Továbbra is kitartott amellett, hogy nincs híd Komáromnál, így új parancsot sem tudott adni, csupán a régieket erősítette meg. Napóleon tájékoztatta Eugéne-t, hogy Marmont Graz felé közeledik, és amint megérkezik, megrohamozza és elfoglalja a sok francia csapatot lekötő erődöt. Napóleon arról is tájékoztatta Eugéne-t, hogy a dunai átkelés előkészítése megkezdődött. A hidak elkészülte előtt négy nappal fogja Eugéne-t visszarendelni, aminek az lesz a következménye, hogy a Buda felé hátráló, tehát két nappal Eugène mögött lévő János főherceg nem vesz részt a döntő csatában. A császár leveleiben ekkor bukkan fel először ez a tétel. Ennek lett a következménye, hogy Eugéne-nek meg kellett akadályozni, hogy János Komárom mellett átkelhessen. Nyilván Napóleon itt nem állandó hajóhíd meglétére, hanem új híd verésére, esetleg csónakon, kompon történő átkelésre gondolt. A Belső-Ausztriai Hadsereg hadihíd-készlete még május közepén Itáliában Macdonald csapatainak kezébe került, de kizárni semmiképpen sem lehetett egy átkelési kísérletet Komáromnál, hiszen saját területen könnyedén lehetett hídverő alkatrészeket készíteni. A valóságban azonban Napóleon elképzelésével ellentétben Komáromnál állandó hajóhíd működött. Napóleon terveiben ekkor Győr és Graz bevétele szerepelt hangsúlyos helyen. Győr birtoklásával a Bécs alatti átkelés egy kiváló elővédet kaphatott az 68 GROUCHY, 1873. 33-36.; Bo u c h a r d, 1893. 122.; Lo u v a t, 1889. 153-154.; CLÉRY, 1891. 119-139.; M a c d o n a l d, 1892.147.; V a u d o n c o u r t, 1828. 349-372.; Souvenirs 599-601.; G a illa r d-f leuriot, 1899. 112-114.; G erthoffer, 1890. 97-98.; D essaix-f olliet, 1879. 199-200.; Du CASSE, 1859. 271-285.; Histoire 42e. 326. Vö.: MARTINIÉN, é. n. és M a r t in ién, 1909 m egfelelő részeivel. 89 N20. 180

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején átkelőtől mintegy 100 km-re keletre, amit a pozsonyi hídfő ellen vetett sáncok második vonalként tovább erősítettek. Graz ellen Marmont hadteste és Macdonald Graz alatt hagyott Broussier tábornok által vezetett hadosztálya Napóleon tervei szerint elegendőek lehettek.70 Eugène a győri csata estéjén sietett jelenteni Napóleonnak a sikert.71 A jelentést a császár csak 16-án délután kapta meg. Napóleon terveibe kiválóan illett Eugène győzelme. Egyrészt biztosította Győr bevételét, és az azzal járó hadászati előnyöket, másrészt János főherceg alaposan megtépázott hadserege Napóleon szerint ezzel kiesett a döntő csatából. Továbbra is fenntartotta, hogy János nem kelhet át Komáromnál. A könnyűlovasságnak és Macdonald csapatainak kellett üldöznie, míg Lauriston vezetésével megadásra kényszeríteni Győr erődjét. A császár gondoskodott az összeköttetésről, illetve a déli irányú felderítésről is. Napóleon tervén már megírásakor csorba esett. János serege a győri csatát követő éjszakán és a következő reggelen átkelt a Dunán Komáromnál. Eugène a csatát követő napon72 egészen pontos adatokat közölt Napóleonnal János főherceg seregéről. A reguláris csapatok létszámát 18-20 000-re, a nemesi felkelőket 12-15 000-re becsülte. A valóságban 22 800 sorcsapat és Landwehr, valamint 21100 nemesi felkelő állt János főherceg rendelkezésére, amelyből 21 900 sorcsapat és Landwehr, valamint 13 400 nemesi felkelő harcolt a csatában. A győri sánctáborban 5200 nemesi felkelő, egy oldalvédben pedig 2000 sorcsapat és 500 nemesi felkelő nem harcolt a csatában.73 A győri csatában elfogott egyetlen tábornok, Marziani kihallgatása nem hozott eredményt. Marziani ki tudja miért arról tájékoztatta Eugéne-t, hogy több olyan csapat is harcolt ellene a csatában, amely korábban nem volt János főherceg hadseregében. Marziani ezzel az információval vagy félre akarta vezetni Eugéne-t, vagy Jellachich hadosztályának csapataira gondolt. Ez az információ Napóleon számára volt fontos, mert ki akarta zárni, hogy Károly főherceg hadseregével átkel a Dunán, és támadást indít Bécs irányában. Egy Jánosnak küldött különítmény ennek lehetett az előjele. Napóleon ezért arra utasította Eugéne-t, hogy küldje meg neki, melyik ezredekből ejtett hadifoglyot. Eugène tudott a Győr felé haladó nemesi felkelő csapatokról, de arról nem, hogy Károly hadseregéből harcoltak ellene csapatok. Ha Marziani félrevezetésnek szánta az információt, akkor nem ért el sikert. 70 Ez a hadművelet nem sikerült, mivel Gyulay Ignác Horvátországból Graz felé vonult, és áttörte Broussier ostromzárát, mielőtt Marmont megérkezett volna. Marmont rohamát az erőd vissza tudta verni, így a franciák július első napjaiban elhagyták Graz környékét, és Bécs alá vonultak a nagy csatához, amelyből Broussier és Marmont is derekasan kivette a részét. 7' E20. 77 E21. 77 HL VI. 4. 1809-6-101 (régi Kriegsarchiv jelzete: ÖStA KA AFA Italien 1809-6-98). Közölte: ZwiEDI- NECK, 1892. 248-250. Ezt használta Bodnár István is. A témáról részletesebben: NAGY-L., 2006; NAGY-L., 2009. A témát jelentős forrásbázisra alapozva a későbbiekben szeretném feldolgozni. Az itt közreadott adatok ezen kutatás részeredményei. 181

Franciák Magyarországon, 1809 A tábornok kihallgatásáról Eugène még egy információt közölt Napóleonnal: Marziani szerint kár volt felvenni a harcot Győrnél. Eugène teljesen tisztában volt azzal, hogy nem ő kényszerítette rá a harcot Jánosra, hanem a főherceg tudatosan vállalta az összecsapást. Sem Eugène, de még Napóleon sem próbálta megfejteni a császári-királyi hadvezetés, elsősorban Károly főherceg terveit. Napóleon nyilván nem tudott konkrétumot arról, hogy Károly Aspern után hetekig gondolkodott, hogy ő kel át a Dunán, és megtámadja Napóleont. Május utolsó és június első hete a tervek kovácsolásával telt el. Meghaladja munkám kereteit ezek ismertetése, annyit azonban mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy Károly terveiben fontos szerep hárult volna János csapataira. Ezért az offenzíva gondolatának elhagyásában komoly szerepet játszott, hogy János serege a remélt 40 000-es nagyságrend helyett ennek csak a felét tudta kiállítani. A győri csata kapcsán nem gondolkodtak el legalábbis a levelezésükben nem írtak róla, hogy vajon miért vállalta az ellenség Győr mellett a harcot. A valóságban egy téves helyzetelemzés vezetett a csatához, de távlatilag Eugène hadseregének veresége egy offenzíva bevezetését jelenthette. Napóleon bizonyosan kielemezte a helyzetet, mert rendkívül előrelátó módon már korábban intézkedett a Győr ostromához szükséges nehéztüzérség és lőszer útnak indításáról, illetve az összeköttetés erősítésének céljából Davout hadtestéből Gudin hadosztályát útnak indította Győr felé azzal a megkötéssel, hogy nem lépheti át a Rábát. Eugène már a győri csatát követő napon hidat veretett a Rábán, ami megelégedéssel töltötte el Napóleont. A másik fontos és előrelátó intézkedés volt Napóleontól, hogy egy újabb könnyűlovas-alakulatot, Marulaz hadosztálynyi erejű dandárát is Magyarországra küldte. Ezzel az intézkedéssel a Németországi Hadsereg minden bevethető könnyűlovas-magasabbegysége Magyarországon harcolt. Egyetlen, korábban kikülönített dandár maradt a Bécstől nyugatra lévő Duna-szakasz megfigyelésére.74 A győri csatát követő időszak a franciák szempontjából nem minden szempontból tekinthető sikeresnek. Meskó vezérőrnagy hadosztálya ki tudott bújni a bekerítésből, és déli irányba vissza tudott vonulni.75 Napóleonnak nem volt jó véleménye a nemesi felkelésről, de a hadosztályt alkotó 5200 felkelő nagyon komoly kellemetlenséget tudott okozni a francia hadseregnek, mivel éppen az itáliai összeköttetési vonalán haladt keresztül. Meskó tábornok, aki tettéért a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét nyerte el, kiválóan, igazi könnyűlovas-parancsnokként vezette a hadosztályt. A visszavonulás során sok hadifoglyot kiszabadított, sikeresen támadta a francia utánpótlást szállító oszlopokat. Az üldöző Marulaz-dandár nem tudta megzavarni a menetet. Meskó hadművelete a Győr körüli eseményekre nem tudott hatást gyakorolni. A franciák megszállták Győr erődön kívüli részeit, és hol nagyobb, hol 74 Ez volt Montbrun másik dandára Pajol tábornok alatt. PAJOL, 1874. 365-366. 75 Bodnár, 1897.95-100. 182

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején kisebb intenzitással lőtték az erődöt, amely június 24-én kapitulált. Napóleon rendkívül elégedett lehetett az eredménnyel. Eugène csapatai Komáromig üldözték János csapatait. Győr elfoglalása nagyon jó időben jött a franciáknak, mivel Napóleon átkelési előkészületei jól haladtak, és július első napjaira a császár kitűzte az átkelés időpontját. Eugène csapatai június utolsó napjaiban kezdték meg a megszállt területek kiürítését.76 Győrben egy ezrednyi helyőrség maradt Severoli itáliai hadosztályából, amelynek fennmaradó része a pozsonyi hídfővel szemben kiépített sáncokban foglalt állást. A Magyarországon maradt csapatok felett d'hilliers tábornok vette át a parancsnokságot. A Magyarországon harcoló összes többi csapat július első napjaiban elhagyta az ország területét. Eugène július 4-én ért Ebersdorfba. Ezzel a magyarországi hadműveletek véget értek. Értékelés77 A magyarországi hadjárat értékelésének alapvető tényezője, hogy mellékhadszíntéri hadjárat volt. Tehát az értékelés fő szempontja, hogy miként hatott a főhadszíntér eseményeire, milyen mértékben befolyásolta azokat. Napóleon a hadjárat előtt és alatt is azt a már említett feladatot jelölte ki Eugéne-nek, hogy igyekezzen ártani János főhercegnek anélkül, hogy saját hadseregét kockára tenné. A hadjárat során még két cél merült fel: Győr bevétele és János főherceg seregének távol tartása a döntő csatától. Ha a célok elérését tekintjük, akkor komoly francia sikert kell jeleznünk. János csapatainak harmadát sikerült harcképtelenné tenni,78 míg Eugène seregének kevesebb, mint tizede veszett el. A számszerű adatok is hasonló képet mutatnak: a Belső-Ausztriai Hadsereg legkevesebb 7000 embert vesztett a hadjárat két hete alatt. Ehhez jön még a nemesi felkelés legalább 1500 fős vesztesége. Eugène 3500 Magyarországon ejtett fogolyról írt Napóleonnak.79 A francia veszteségek mintegy 3000 főt tehettek ki.80 A győzelem morális vonatkozása is a francia oldalt erősítette. Ez az arány bőven eleget tett Napóleon alapvető parancsának. A második parancs, Győr bevétele szintén maradéktalanul teljesült. János főherceg csapatai nem vettek részt a wagrami csatában, tehát látszólag a harmadik tényező is teljesült. Ennek okát azonban nem a magyarországi eseményekben, hanem János főherceg késlekedésében kell keresnünk. A Komáromban 78 Mayerhoffer, 1904.127-128.; WELDEN, 1872.132-134.; Du CASSE, 1859. 296-297. 77 A csata értékelését a magyar történeti szakirodalomban lásd: Vízi, 2006. 78 nagy, 2007.131.; Nagy-L., 2009. 202-204. E20.; E21. 80 Eugène a csata estéjén 1500 fős saját veszteséget jelentett (E20), másnap már 2500 főt (E21). Ehhez hozzá kell számítani a szombathelyi, sárvári, karakói és pápai veszteségeket, így nagyságrendileg 3000 főt kapunk. Pontos létszámkimutatás nem bukkant még fel a szakirodalomban. 183

Franciák Magyarországon, 1809 hadsereg rendezésével töltött időn túl Pozsonyban, a franciáktól nem zavartan Károly főherceg parancsának ellenére időzött annyit, hogy lekéste a csatát. Mindazonáltal János főherceg hadseregét a wagrami csata előtt mindössze 12 000 katona alkotta, mivel a győri veszteségeken felül Komáromban is hagytak helyőrséget. Ez a létszám nem jelentett akkora erőt, hogy akár még a francia csapatok hátában megjelenve is jelentős változást okozhatott volna a csatában. Napóleonnak maradt bevetetlen tartaléka a csata végére is, amely bőven elegendő lett volna János támadásának elhárítására. Az összképet azonban árnyalja néhány tényező. A franciák a hadjárat folyamán elszalasztották János főherceg seregének megsemmisítését. A Belső- Ausztriai Hadsereg jelentős veszteségek árán, de intakt haderő maradt, amely csak parancsnoka hibájából maradt távol a döntő csatától. A nemesi felkelő csapatokat nem sikerült szétzavarni, azokat József nádornak nagy nehézségek árán, de sikerült legalább működőképes haderő állapotába hozni. Meskó hadosztályának diverziója nem okozott ugyan a franciáknak jelentősebb kárt, de hoszszabb távon komoly fenyegetést jelenthetett volna, ha Chasteler hajlandó lett volna együttműködni Meskóval, illetve Gyulay Ignáccal. Napóleon két hibát is elkövetett. Az egyik, hogy túlságosan ragaszkodott ahhoz, hogy Komáromnál nincs híd a Dunán, a másik, hogy nem gondolt Károly főherceg beavatkozására. A kettő együttesen vezetett ahhoz, hogy János főherceg végül csak saját hibájából maradt le a wagrami csatáról. 184

Nagy-L. István: Francia haditervek a magyarországi hadjárat idején A francia hadsereg ereje Magyarországon81 A hadászati események értékelésének fontos alapját képezi a francia hadsereg erejének pontos ismerete. Erről a magyar szakirodalomban több adat látott napvilágot, ezért fontosnak tartom a francia hadsereg elsődleges forrásokra alapozott hadrendjének és létszámának közlését. A létszámok többségét francia levéltári forrás82 alapján adom meg. A badeni dandár, Colbert, Montbrun, Lasalle és Lamarque csapatainál Pelet adatait használom. A hadosztályokon belüli dandárbeosztást a levéltári forrás nem tartalmazza, a memoárokban és a szakirodalomban többféle beosztás is található, ezért csak a dandárparancsnokok neveit adom meg. egység zlj lszd gyalogos lovas83 Grenier-hadtest Séras-hadosztály (Moreau- és Roussel-dandár) 1. kgye 1 702 35. sgye 4. zlj 1 964 53. gye 4 2211 81 BODNÁR, 1897. 23-25., teljesen pontatlan, a valóságnál sokkal magasabb francia létszámokat ad meg. A francia tüzérség erejét 144 lövegre teszi, amit a szerző által bevallottan nem forrásokra, hanem a francia hadsereg elvi szervezetére alapozottan saját kútfőből kalkulált, ezt aztán a csata leírásánál is használja amivel teljesen félrevezeti az olvasót. Az általa hivatkozott forrás (Feldzug, 1809. 83.) Pelet munkájára hivatkozik, és azt kivonatolja. Bodnár a francia csapatok létszámát innen vette át, de közben több komoly hibát követett el. Nem keresett, illetve nem vett figyelembe más forrást. A badeni dandár erejéhez hozzászámította a hesseni dandár erejét is, így rendkívül túlzó, 8760 gyalogost és 361 lovast kitevő adathoz jutott. A lovasság tekintetében még rosszabb a helyzet. Montbrun és Colbert létszáma külön nem jelenik meg a hivatkozott forrásban, így azok utólagos számolások eredményei lehettek. Grouchy dragonyoshadosztályát egyenesen duplán számolta, mivel az megjelenik az itáliai Királyi Gárda kebelében (Feldzug, 1809 félreérthető közlése alapján, mivel Grouchy magasabb beosztása miatt ideiglenesen a dandárparancsnok, Guérin dandártábornok vezette a hadosztályt), illetve önállóan is. Pelet adatai eleve magasabbak a levéltári forrásnál, feltehetően a teljes, betegekkel növelt létszámot tartalmazzák. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy Pelet a hadjárat korábbi szakaszából származó adatokat használt. így Bodnárnak a valóságnál sokkal magasabb francia létszámok jöttek ki. A Bodnár által elkövetett, a franciák létszámát növelő hibák sorozata olyan mértékű, hogy felmerül: egyáltalán tévedésekről van-e szó, vagy éppen némileg tudatos ferdítésről. Mindenesetre Bodnár létszámadatai megnyugtatóak lehettek azoknak, akik az óriási francia túlerőnek tulajdonították a győri csata eredményét. Az elmúlt évszázadban készült feldolgozások szinte kizárólag Bodnár adatait vették alapul, így azok folyamatosan visszaköszönnek a szakirodalomból, mivel azt későbbi szerzők forráskritika nélkül vették át. A hadjárat legutóbbi monografikus feldolgozásai sem tekintettek Bodnár adatainak mélyére. Lásd: VERESS D., 1987. 127-128. Vö.: WÖBER, 2001. 25-27. Mindez felveti a hadjárat történetének új, elsődleges forrásokra alapozott feldolgozásának szükségességét. 82 Situation Sommaire" Livret de Situation. 1 June 1809. Archives de la Guerre. Service historique de la armée de terre. Grande Armée/Armée d'allemagne. C2/675. Ezúton is köszönetét mondok John H. Gillnek és Tóth Ferencnek a forrásért. 83 A hadrendben alkalmazott rövidítések: dre = dragonyosezred, gye = gyalogosezred, hue = huszárezred, it. = itáliai, kgye = könnyűgyalogezred, lszd = lovasszázad, Ive = lovasvadászezred, sgye = sorgyalogezred, zlj = zászlóalj. 185