BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ SZAK Nappali tagozat EU kapcsolatok szakirány A STRUKTURÁLIS ALAPOK FELHASZNÁLÁSÁNAK BEMUTATÁSA A GAZDASÁGFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM MŰKÖDÉSÉN KERESZTÜL Készítette: Kuczbel Rita Budapest, 2008 2

TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS 6 2. AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA 8 2.1. AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJÁNAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE 8 2.1.1. A Római szerződéstől a 80-es évekig 8 2.1.2. A regionális politika mint közösségi politika 10 2.2. A STRUKTURÁLIS ALAPOK BEMUTATÁSA 13 2.2.1. A Strukturális Alapok célkitűzései 14 2.2.2. A Strukturális Alapok működését meghatározó alapelvek 15 3. TERÜLETFEJLESZTÉS MAGYARORSZÁGON AZ UNIÓ ELŐTT 16 4. AZ ELŐCSATLAKOZÁSI ALAPOK 19 4.1. AZ ELŐCSATLAKOZÁSI ALAPOK MŰKÖDÉSE 2007-IG 19 4.2. AZ ELŐCSATLAKOZÁSI TÁMOGATÁSI ESZKÖZ 21 5. AZ I. NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV (NFT I) 21 5.1. AZ I. NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV OPERATÍV PROGRAMJAI 22 5.1.1. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) 22 5.1.2. Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) 23 5.1.3. Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 23 5.1.4. Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) 24 5.1.5. Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) 24 5.2. AZ I. NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV EREDMÉNYEI 25 5.3. AZ NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV TAPASZTALATAI 27 6. A II. NEMZETI FEJLESZTÉSI TERV, AZAZ AZ ÚJ MAGYAR FEJLESZTÉSI TERV 27 6.1. AZ ÚJ MAGYAR FEJLESZTÉSI TERV TARTALMA 27 6.2. AZ ÚMFT OPERATÍV PROGRAMOK ÁLTALÁNOS ISMERTETÉSE 28 7. AZ ÚJ MAGYAR FEJLESZTÉSI TERV EX-ANTE ÉRTÉKELÉSE 30 8. A STRUKTURÁLIS ALAPOK INTÉZMÉNYRENDSZERE MAGYARORSZÁGON 33 8.1. VÉGREHAJTÁS 35 8.1.1. A Nemzeti Fejlesztési Tanács 35 8.1.2. A Fejlesztéspolitikai Irányító Testület (FIT) 36 8.1.3. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) 36 8.1.4. Az Irányító Hatóságok (IH) 37 8.1.5. A Közreműködő Szervezetek (KSZ) 37 8.2. ELLENŐRZÉS 38 8.2.1. Az Operatív Program Monitoring Bizottság 38 8.2.2. Pénzügyi irányítás és ellenőrzés 39 9. GAZDASÁGFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM RÉSZLETES ELEMZÉSE 39 9.1. A GAZDASÁGFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM CÉLJAI 39 3

9.2. A GAZDASÁGFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM STRATÉGIÁJA 40 9.3. A GAZDASÁGFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAM PRIORITÁSAI ÉS AZOK INTÉZKEDÉSEI 41 9.4. A GOP INTÉZMÉNYRENDSZERE 44 9.5. A GAZDASÁGFEJLESZTÉSI OPERATÍV PROGRAMRA VONATKOZÓ ELŐZETES ÉRTÉKELÉS 44 10. A HAZAI KKV- SZEKTOR JELENTŐSÉGE, JELLEMZŐI 45 11. A PÁLYÁZATÍRÁS MAGYARORSZÁGON 48 12. A PÁLYÁZTATÁS RÉSZLETES BEMUTATÁSA EGY NYERTES PÁLYÁZATON KERESZTÜL 49 12.1. A PÁLYÁZATI KIÍRÁS ISMERTETÉSE 50 12.2. A NYERTES PÁLYÁZAT BEMUTATÁSA 53 12.2.1. A pályázó bemutatása 53 12.2.2. A projekt kidolgozása 54 12.2.3. A projekt tartalma 55 12.2.4. A pályázat indokoltsága 56 12.3. A PROJEKT ELBÍRÁLÁSA 57 13. FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS 59 14. A NYILVÁNOSSÁG SZEREPE 60 15. A MONITORING 61 16. A LEGGYAKORIBB HIBÁK 62 17. POZITÍV ÉS NEGATÍV TAPASZTALATOK 64 ÖSSZEFOGLALÁS 66 IRODALOMJEGYZÉK 68 4

TÁBLÁZATOK ÉS GRAFIKONOK JEGYZÉJE Táblázatok: 1. táblázat: Magyarország területi besorolása a NUTS rendszerben 10 2. táblázat: Az ÚMFT ágazati programok forrásmegosztása 29 3. táblázat: Az ÚMFT regionális programok forrásmegosztása 30 4. táblázat: A Gazdaságfejlesztési Operatív Program prioritásai és azok forrásai 43 5. táblázat: A Gazdaságfejlesztési Operatív Program kiírásaira 2007 óta benyújtott pályázatok 50 Grafikonok: 1. grafikon: Kötelezettség vállalások, szerződéskötések és kifizetések alakulása 26 2. grafikon: Tagállami forráslehívások 64 5

tragikus és nagyszerű feszültséget és tartalmat az európaiság fogalmának éppen a nívókülönbségek adnak s éppen ez a különbözőség adja meg a közös európai erőfeszítés igazi erejét és jellegét (Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében 1942) Bevezetés Az Európai Uniót 2007. óta 27 állam alkotja. Ezen tagállamok nem csak történelmükben, kultúrájukban különböznek, hanem jelentős eltérések tapasztalhatóak a gazdaságok fejlettsége terén is. Így nyilvánvalóvá vált, hogy szükséges a gazdasági eltérések csökkentése az egyes régiók között. A Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap létrehozásának célja ezeknek a különbségeknek a megszüntetése volt. A felzárkóztatás és az egységes gazdasági szint megteremtése, valamint fenntartása nemcsak a tagországok számára elengedhetetlen, hanem ezáltal az Unió működése és tevékenysége is hatékonyabbá válik. Szakdolgozatom célja a Strukturális Alapok Magyarországon történő felhasználásának bemutatása, elsősorban a Gazdaságfejlesztési Operatív Program működésén keresztül. A téma aktualitását jelzi, hogy 2007-től Magyarország teljes mértékben jogosulttá vált a Strukturális Alapok felhasználására. A nagyobb mértékű uniós támogatások által a kedvezményezettek köre, valamint a megvalósított projektek száma nagymértékben bővülhet. A Strukturális Alapok megteremtik az optimális fejlődési lehetőséget a gazdaság számára, azonban felhasználásuk módja, eszközeik determinálják az alapok sikerességét. Ahhoz, hogy a regionális politika eredményesen valósuljon meg Magyarországon, elengedhetetlen a fejlesztési programok végrehajtásáért felelős hatékony intézményrendszer kialakítása, valamint a hozzá kapcsolódó korszerű kommunikációs és információs technológia, és a megfelelően képzett humánerőforrás biztosítása. Szakdolgozatom tárgyának azért választottam a Gazdaságfejlesztési Operatív Program bemutatását, mivel véleményem szerint ez szemlélteti a legjobban a Strukturális Alapok gazdaságra kifejtett hatásait. A GOP kiemelt célcsoportja a kis- és középvállalkozói szektor, amelynek támogatása alapvető prioritás az Unió számára, de ezzel párhuzamosan hozzájárul a többi operatív program működésének eredményességéhez. Munkám során többek között az alábbi kérdésekre kerestem a választ: Mennyiben járul hozzá a kis- és középvállalkozói szféra fejlődéséhez az aktuális fejlesztési irányzat? Hogyan jutnak el az uniós források a támogatottakhoz? 6

Hatékonyan működik-e a hazai pályázati rendszer? Melyek a pályázati rendszer akadályai, hibái? Mekkora felelősség terheli az esetleges hibákért a pályázót és az érintett intézményeket? A szakmai gyakorlatomat egy olyan cégnél töltöttem, amelynek fő tevékenysége uniós és hazai pályázatok menedzselése, így alkalmam volt a pályáztatási rendszer alapos tanulmányozására. Ezen időszak alatt kapcsolatba kerültem, olyan intézményekkel, amelyek működését az Unió regionális politikája nagymértékben befolyásolja. Annak ellenére, hogy az ország 2004-es csatlakozása óta jelentős rutinra tettünk szert az Alapok felhasználásának terén, munkám során gyakran tapasztaltam, hogy a regionális politika hazai megvalósítását még mindig nagymértékben hátráltatja a megfelelő ismeretek hiánya a Strukturális Alapok mechanizmusainak terén. Nemcsak a programok érintettjei, de gyakran a programok lebonyolításában résztvevő személyek sem rendelkeznek pontos információkkal a programok végrehajtása terén. Mindemellett az ismeretek hiányában fennáll a veszélye annak, hogy a programok célcsoportjai kevesebb támogatásban részesülnek, mint amennyit maximálisan elérhetnének. Ez hátráltatja az alapok hatékony és eredményes felhasználását, a regionális politika sikeres magyarországi megvalósítását. A helyzet megértéséhez azonban elengedhetetlen az előzmények ismerete, melyek egyben háttéranyagként szolgálnak az esettanulmány bemutatásához. Ezért a dolgozatom első része a regionális politika történetéről valamint a Strukturális Alapok feladatairól és működéséről szól. Ezek után következik a hazai fejlesztési programok célkitűzéseinek, a fejlesztési stratégiák megvalósításának ismertetése a tervezéstől, a végrehajtásig. A pályáztatás teljes folyamatát bemutató esettanulmányt a szakdolgozat második része tartalmazza. Az esettanulmány segítségével a fentiekben feltett kérdések megválaszolására törekszem. Bemutatom a hazai kkv- szektor jelenlegi helyzetét és a pályáztatási folyamat tapasztalatait. Szakdolgozatom elkészítése során primer és szekunder kutatási technikákat is alkalmaztam, adatok elemzése, megjelent szakkönyvek, publikációk, tanulmányok és a témához kapcsolódó előadások anyagainak felhasználása által. Egyes részek kidolgozásánál a szakmai gyakorlatom során szerzett tapasztalatokra támaszkodtam. 7

1. Az Európai Unió regionális politikája 1.1. Az Európai Unió regionális politikájának történeti áttekintése Az Európai Unió területe különböző fejlettségi szintű területeket foglal magába. Azonban nem csak a tagállamok között vannak jelentős különbségek, hanem az egyes országokon belül is kialakultak fejlettebb, illetve kevésbé fejlettebb régiók. A régiók közötti különbségeknek számos oka van. Az eltérő földrajzi elhelyezkedésen, a társadalmi vagy kulturális hagyományokon nem, vagy csak nagyon nehezen lehet változtatni. Azonban más tényezők befolyásolásán keresztül lehetővé válik az egyes területek közötti különbségek csökkentése. Ezek elsősorban gazdasági tényezők, mint például a meglévő közlekedési, szociális infrastruktúra állapota, illetve a kutatás-fejlesztésre fordított kiadások mértéke. Az Európai Unió regionális politikájának célja a régiók közötti különbségek mérséklése, ezáltal a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés biztosítása, mind regionális, mind, pedig közösségi szinten. A regionális politika jelentőségét jelzi, hogy ezen célok megvalósítására fordított összegek az Európai Unió költségvetésének jelentős részét képezik. A 2005-ben meghatározott 2007-2013 évi pénzügyi kerettervben 308 milliárd eurót különítettek el a strukturális és kohéziós célkitűzések megvalósítására. Ez az összeg közel 50 milliárd euróval több mint az előző 2000-2006-os tervezési időszak regionális fejlesztésre fordított kiadásai. Az Unió történelmének folyamán azonban nem mindig tulajdonítottak ekkora jelentőséget a régiók közötti különbségek csökkentésének. 1.1.1. A Római szerződéstől a 80-es évekig Az Európai Gazdasági Közösséget megteremtő Római szerződésben, amely 1958. január 1.- én lépett életbe, a regionális politika, mint közösségi célkitűzés még nem szerepelt. Az alapító tagok nem látták szükségesnek egy közös regionális politika kereteinek kialakítását, mivel gazdasági fejlettségüket tekintve közel azonos szinten voltak. Kivételt ez alól csak egyes délolasz területek képeztek. A Római szerződésben lefektetett központi cél elsősorban a közös piac kialakítása, a tagállamok közötti vámok és mennyiségi korlátozások eltörlése, valamint az áruk és szolgáltatások mellett a tőke és munkaerő szabad mozgásának megvalósítása, illetve az ehhez 8

kapcsolódó közösségi politikák kialakítása volt. A Római szerződésben foglaltak szerint az integráció elmélyülésével, és a harmonikus gazdasági fejlődés megvalósulásával a régiók automatikusan fejlődni fognak. A hatvanas években csupán az Európai Beruházási Bank kedvezményes hitelein, valamint az agrárpolitika támogatásain keresztül valósult meg a kevésbé fejlettebb régiók közösségi szintű támogatása. 1 Annak ellenére, hogy nem állítottak fel külön ezzel a területtel foglalkozó intézményt, az Európai Szén és Acélközösség (ESZAK), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA), az Európai Szociális Alap (ESZA) regionális hatásai már érzékelhetőek voltak. Az EMOGA, az ESZA valamint a később létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz alkották együtt az úgy nevezett Strukturális Alapokat. Az első jelentős változás a regionális politika téren az 1970-es években következett be. A gazdasági válság, valamint az első bővítési hullám rávilágítottak, arra hogy az elmaradott területek támogatása nélkül a legfontosabb közösségi célok, mint például a közös piac kialakítása is akadályokba ütközik. Írország, Anglia és Dánia 1973-as csatlakozásával olyan térségek is bekerültek a Közösségbe, melyek fejlettségek jóval a közösségi átlag alatt volt. Ezek elsősorban nehéziparra foglalkozó térségek voltak, ahol a kőolajválság tovább súlyosbította a már meglévő problémákat. Az 1970-ben indították a Pierre Werner luxembourgi miniszterelnök vezetésével kidolgozott Werner-tervet, amelynek célja a monetáris unió megvalósítására. A terv kidolgozása során Werner szintén rámutatott arra, hogy az elmaradott térségek nemcsak a közös valuta bevezetését hátráltatják, hanem az integrációs folyamatok egészét. A kialakult helyzet kezelése érdekében 1975-ben létrehozták az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA). Az ERFA célja a gazdasági- társadalmi különbségek csökkentése, valamint a strukturális szerkezetváltás támogatása az elmaradottabb régiókban. Hozzájárul a versenyképesség és foglalkoztatottság növeléséhez, valamint támogatja a határon átnyúló gazdasági és szociális tevékenységek fejlesztését. 1981-ben Görögország, 1986-ban Spanyolország és Portugália is csatlakoztak a Közösséghez. A mediterrán országok csatlakozása tovább növelte az egyes területek közötti különbségeket, de egyúttal elindította a regionális politika átfogó reformját. 1 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 389.old. 9

1.1.2. A regionális politika, mint közösségi politika A 80-as évek folyamán kialakult az a nézet, hogy az egyes önálló területfejlesztési programok helyett az Unió területén lévő különböző fejlettségű régiók hatékony fejlesztése csak komplex megoldásokkal érhető el. Ennek eredményeként az 1986-ban életbe lépett Egységes Európai Okmány a gazdasági-társadalmi kohéziót már közösségi célként definiálta, ezáltal a közösségi politikák szintjére emelte a regionális politikát. Az 1988-ban meghirdetett Delors I. terv eredményeként a regionális politikára szánt pénzek megduplázódtak. A regionális politika reformjával megteremtették a különböző alapok tevékenységének koordinációját, az önálló projektek finanszírozásáról áttértek a komplexebb fejlesztéseket megvalósító programorientált támogatási rendszerre, és a strukturális alapok számára átfogó célrendszert jelöltek meg 2 A Strukturális Alapok felhasználásának legfontosabb alapelveit, azaz a partnerséget, az addicionalitást, a programozást, valamint az átfogó célrendszer szerinti felhasználás elvét szintén ekkor fektették le. Bevezették az EUROSTAT által kidolgozott NUTS rendszert, azaz a Területi Egységek Nómenklatúráját. Ennek a rendszernek a segítségével határozzák meg azóta is a Strukturális Alapok elosztását a különböző régiók között. A NUTS rendszerben a régiók hierarchikusan vannak osztályozva. Létezik három regionális (NUTS 1, NUTS 2, NUTS 3) és két lokális szint (NUTS 4 kistérségi és NUTS 5 települési szint). A NUTS 1 szint általában az egyes országok területét jelenti. Ezeket bontják fel területi- statisztikai régiókra, vagyis NUTS 2 szintű területekre. A NUTS 3 szint az ezeken belüli régiókat, Magyarország esetében megyéket jelenti. Az egyes régiók támogatásának meghatározása során alapvetően a tervezési-statisztikai régiók, azaz a NUTS 2 szintű területek jellemzőit veszik figyelembe. Szint: Megnevezés: Az egységek száma: NUTS 1 Ország 1 NUTS 2 Tervezési- statisztikai régió 7 NUTS 3 Megye (+ a főváros) 20 NUTS 4 Statisztikai kistérség 168 NUTS 5 Település 3145 Magyarország területi besorolása a NUTS rendszerben 1. táblázat 2 Benedek Á.- Kondorosi F.- Nemerkényi A.- Szabó P.: Az Európai Unió, Chartográfia Kft. 2004. 125.old 10

A regionális politika következő reformjára 1993-ban, a Maastrichti szerződés életbe lépésével került sor. A Maastrichti szerződés legfontosabb célkitűzése a monetáris unió létrehozása volt. Azonban annak érdekében, hogy a monetáris uniót valamennyi tagállamra ki lehessen bővíteni, szükség volt a térségek közötti fejlettségi különbségek csökkentésére, valamint a kohézió erősítésére. A Maastrichti szerződésben megnövelték a regionális politikára szánt pénzeket, és felállították a Kohéziós Alapot. A Kohéziós Alap feladata, hogy segítséget nyújtson a Gazdasági és Monetáris Unióhoz való felzárkózásban. Olyan környezetvédelmi és infrastrukturális beruházásokat (transz-európai hálózatok fejlesztése) támogat, melyek önerőből való megvalósítása súlyos terhet jelentett a tagállamok költségvetésének, és megnehezítette a konvergencia kritériumok teljesítését. A Kohéziós Alap forrásaiból azok a területek részesülhettek, ahol a vásárlóerő-paritáson mért GDP nem érte el a közösségi átlag 90%-t. A Strukturális Alapokkal ellentétben régiók nem, csak országok tarthatnak igényt a Kohéziós Alap forrásaira. Szintén a Maastrichti szerződés eredménye az 1994-ben felállított Régiók Bizottsága is. A Bizottság egy tanácsadó testület, amely a tagországok regionális és helyi hatóságainak képviselőit tömöríti. A Bizottság feladata a helyi és regionális érdekek védelme az uniós jogalkotás során. A Bizottság véleményét kell kérni az olyan területeket érintő kérdésekben, mint például az oktatás, kultúra, közegészségügy, transz-európai hálózatok, gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a Strukturális Alapok. A 27 tagú Unióban a Bizottság 344 taggal működik, és Magyarországot 12 tag képviseli. 3 A következő jelentős állomás a regionális politika történetében az 1999-es berlini csúcson elfogadott Agenda 2000. A közelgő közép-kelet európai bővítés szükségessé tetette az Unió regionális támogatások rendszerének átdolgozását. Az Agenda 2000 legfontosabb feladatává a Strukturális és Kohéziós Alapok hatékonyabb szétosztása vált. Ennek érdekében a berlini csúcson döntöttek többek között a támogatások koncentrálásának növeléséről, az adminisztráció csökkentéséről, az ellenőrző és értékelő folyamatok megerősítéséről, illetve a döntéshozatal decentralizálásáról is. Bevezették a közösségi társfinanszírozás hányadára vonatkozó plafonszámokat is. 2000-től a Strukturális Alapok 1. célkitűzésénél maximum 75%, a 2. és 3. célkitűzésnél maximum 50% támogatási arányt lehetett igényelni. 4 3 http://europa.eu/institutions/consultative/cor/index_hu.htm A Régiók Bizottsága 2008.02.13 4 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 400.old. 11

A tíz tagjelölt ország gazdaságilag jelentősen elmaradt az uniós átlagtól. Így az Unió vezetőinek előre számolniuk kellett azzal ténnyel, hogy a tagjelölt országokra jelentős összegeket kell majd fordítani, illetve ennek érdekében a már csatlakozott országoktól a támogatás egy részét meg kell vonni. Ezt a problémát az Agenda 2000-ben csak részben sikerült megoldani. A 2004-ben csatlakozott országok, így Magyarország számára is csak részben tették elérhetővé a Strukturális és Kohéziós Alapok forrásait. Ezeknek az országoknak csak 2007-től biztosították a teljeskörű hozzáférést az alapokhoz. 2007-ben ismét jelentős változások következtek be az Európai Unió életében. A 2007-es bővítéssel az Unió 27 tagú lett. Bulgária és Románia csatlakozásával azonban ismét megnőtt a különbség az egyes tagországok között. 2006-ban az egy főre jutó vásárlóerőparitáson mért GDP Romániában az uniós átlag 38 %-t, míg Bulgáriában mindössze a 35 %-t éri el. 5 Hasonlóan a 2004-es bővítéshez ezek az országok szintén csak 2010-től részesülhetnek a Strukturális és Kohéziós Alapok forrásaiból. Reform szerződés aláírására a Portugál fővárosban, Lisszabonban került sor 2007. december 13-án. A szerződés aláírásával pontot tettek az Unió belső reformkísérletére, mely 2002-ben kezdődött. Ekkor kezdte el az Európai Konvent, a volt francia elnök Valéry Giscard d Estaing vezetésével Alkotmányszerződés kidolgozását. Az európai Unió reformja 2005-ben megtorpant, amikor a francia és holland népszavazás elutasította az Alkotmányszerződést. Az ezt követő két éves úgynevezett alkotmányos válság a Reformszerződés megkötésével véget ért. 6 Az Alkotmányszerződéssel ellentétben a Reformszerződés nem váltotta fel, csupán módosította a jelenlegi szerződéseket. Kihagyja azokat a kifejezéseket és szimbólumokat, mint például az alkotmány vagy európai törvény, amelyeket sokan az európai szuperállamra utaló jellegük miatt elutasítanak. Ugyanakkor a Reformszerződés igyekszik megtartani az Alkotmányszerződés vívmányait. 7 A Reformszerződés átvette az Alkotmányszerződés társadalmi-gazdasági kohéziót érintő változásait. A Reformszerződésben foglaltak szerint a társadalmi-gazdasági kohézió célkitűzései a kiegészülnek a területi kohézió célkitűzéseivel. A területi kohézió céljait a Területi Agenda tartalmazza, melynek összeállítását a holland elnökség indítványozta, és 2007. május 25-én hagyták jóvá. A területi kohézió céljai az alábbiak: 5 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 406.old 6 http://www.jogiforum.hu/hirek/16873 Elfogadták a Lisszaboni szerződést. 2008.02.05 7 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 533.old 12

A policentrikus fejlődés és az innováció megerősítése városok és régiók hálózatán keresztül. Új partnerség és a területi kormányzás támogatása a vidék és városok kapcsolatában. Versenyképességi és innovációs regionális klaszterek támogatása. A transz- európai hálózatok kiterjesztésének és erősítésének támogatása. Transz- európai kockázatmenedzsment támogatása, beleértve a klímaváltozás hatásait is. Az ökológiai struktúrák és a kulturális erőforrások mint a fejlődés hozzáadott értékeinek megerősítése. 8 A Lisszaboni szerződés kibővíti a regionális politika által támogatott régiók körét. Olyan területek is számíthatnak támogatásra, amelyek ipari átalakulás alatt állnak, illetve a természeti vagy demográfiai problémákkal küzdő területek, mint például a ritkán lakott északi régiók, a szigeti, a határon átnyúló valamint a hegyvidéki területek. 9 A regionális politika terén is bevezetésre került a minősített többségi döntéshozatal. A regionális politikát érintő fontos kérdésekben eddig a Tanácsnak a Parlament hozzájárulására is szükség volt a döntéshez, azonban a Reformszerződés jogalkotási eljárással helyettesíti ezt a lépést. 1.2. A Strukturális Alapok bemutatása A regionális politika legfontosabb eszközei a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap, amelyre a 2007-2013. évi tervezési időszakban összesen 308 milliárd euró jut, vagyis az EU költségvetésének mintegy 35,6 %. Az eddigi négy helyett 2007-től két Strukturális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és az Európai Szociális Alap (ESZA) szolgálja a regionális politika céljait. Az Amszterdami szerződés az ERFA és az ESZA feladatait a következőképpen definiálja: Az Európai Regionális Fejlesztési Alap rendeltetése, hogy elősegítse a Közösségen belüli legjelentősebb regionális egyenlőtlenségek orvoslását a fejlődésben lemaradt 8 http://www.otm.gov.hu/belugy/belsajt.nsf/da42d2bc64404160c1256c620036c1a4/785cc80192a91f6cc12573450 04a5406/$FILE/OnKo0706.pdf Önkormányzati tájékoztató XVII évfolyam 6. szám 32-34. old. 2008.02.07 9 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 572.old 13

térségek fejlesztésében és strukturális alkalmazkodásában, valamint a hanyatló ipari térségek átalakításában való részvétel útján. 10 A belső piacon a munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeinek javítása és ezáltal az életszínvonal emeléséhez való hozzájárulás érdekében az alábbiakban megállapított rendelkezések szerint létrejön az Európai Szociális Alap, amelynek célja a Közösségen belül a munkavállalók foglalkoztatásának megkönnyítése, földrajzi és foglalkozási mobilitásuk növelése, továbbá az ipari és a termelési rendszerben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodásuk megkönnyítése, különösen szakképzés és átképzés útján. 11 A 2007-ig működött Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA), valamint Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) leváltak a regionális politikáról. Ezek az alapok a közösségi agrárpolitika keretein belül működnek tovább új névvel (az EMOGA mint Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, a HOPE pedig mint, Európai Halászati Alap) és új működési szabályzattal. 1.2.1. A Strukturális Alapok célkitűzései A Strukturális Alapok célkitűzései a regionális politika fejlődésével párhuzamosan változtak. Az átfogó reformoknak köszönhetően a Strukturális Alapok és Kohéziós Alap célrendszerét összevonták. Az alapok hatékonyságának növelése és a koncentráltabb működés kialakítása érdekében 2007-től az már csak három célkitűzés érvényesül. 1. célkitűzés a konvergencia: A kevésbé fejlett régiók gazdasági felzárkózásának felgyorsítását szolgálja. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításához hozzájárul az ERFA, az ESZA, valamint a Kohéziós Alap is. A támogatott területek első sorban olyan NUTS 2 régiók, ahol a vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP 2000-2002 közötti időszakban nem érte el a 25 tagú Unió átlagának 75 %-t. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására fordítják az összes forrás 81,54 %-t, azaz 251,2 milliárd eurót. Meg kell említeni, hogy a 2004-es bővítésnek volt egy előre látható, úgynevezett statisztikai hatása is. Az új kevésbé fejlett tagállamok felvétele miatt, olyan régiók kerültek a támogatási 10 http://eur-lex.europa.eu/hu/treaties/dat/11997d/word/11997d.doc Az Amszterdami szerződés 2.fejezet 160.cikk 2008.02.09 11 http://eur-lex.europa.eu/hu/treaties/dat/11997d/word/11997d.doc Az Amszterdami szerződés 2.fejezet 146.cikk 2008.02.09 14

szint fölé, amelyek eredetileg az uniós átlag alatt voltak. Ennek következtében ezek a területek fokozatosan csökkenő (phasing out) támogatásban részesülnek 2013-ig. 2. célkitűzés a regionális versenyképesség fokozása: Ez a célkitűzés a konvergencia célkitűzés során támogatásban nem részesülő területeket támogatja, a versenyképesség és a foglalkoztatás helyzetének javítása által. Ezt a célkitűzést az ERFA illetve ESZA forrásokból finanszírozzák, és összesen 49,1 milliárd euró áll rendelkezésre. Ez az összes forrás 15,95 %-a. 3. célkitűzés az európai területi együttműködés: Ez a célkitűzés a határokon átnyúló együttműködéseket támogatja. Az INTERREG közösségi kezdeményezés tapasztalatai alapján határozták meg a célkitűzést, amely elsősorban helyi kezdeményezéseken keresztül valósul meg, és az ERFA forrásaiból finanszírozzák. Ezen a célkitűzésen keresztül NUTS 3-as besorolású területek támogatása valósul meg, valamit olyan régióké, amelyek a belső, külső, illetve tengeri határok mentén helyezkednek el. 12 1.2.2. A Strukturális Alapok működését meghatározó alapelvek Az Európai Unió strukturális politikájának alapelveit még 1988-ban a Delors I. csomagban fektették le. Ezek az alapelvek: 13 Az átfogó célrendszer szerinti felhasználás elve: A Strukturális Alapok nyújtotta támogatásoknak meghatározott, komplex célokat kell szolgálniuk. Azokat a célrendszereket, amelyekre az alapok forrásai felhasználhatóak, a Tanács határozza meg a Parlament hozzájárulásával. A partnerség elve: Az EU előnyben részesíti azoknak a programoknak a megvalósulását, melyek valamilyen partnerségi együttműködésen alapulnak. A programok előkészítésében, végrehajtásában, valamint ellenőrzésében minden érintett partnernek részt kell vennie. Az együttműködő partnerek szerint megkülönböztethetünk vertikális, valamint horizontális együttműködést is. A vertikális együttműködés alatt a nemzeti regionális és helyi szintű szervezetek együttműködése értendő, míg a horizontális együttműködés a különböző egyenrangú szervezetek, mint például önkormányzatok összefogását jelenti. 12 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 409.old 13 Forman Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai, Budapest 2003 Interpress 72-79.old 15

Az addicionalitás elve: Fontos alapelv, hogy az Unió az alapok által nyújtott forrásokkal nem helyettesíti, hanem az egyes nemzeti programok kiegészítésére törekszik. Az Unió minden programhoz csak egy meghatározott szintig járul hozzá, a fennmaradó részt állami társfinanszírozás által kell biztosítani. A programozás, tervezés elve: Az EU a hosszútávú fejlődést tartja szem előtt. Ezért támogat olyan célkitűzéseket, melyek nem csak a projektek finanszírozását valósítják meg, hanem annak eredményeit hosszabb távon is meg tudják őrizni. Ahhoz, hogy egy tagállam részesüljön a regionális politika eszközeinek forrásaiból, először készítenie kell egy átfogó fejlesztési terveket, melyet a Bizottság elé tár. A Bizottság ezt követően dönt a támogatás odaítéléséről. 2006-ig az úgy nevezett közösségi programozási kerettervet, valamint az egységes programozási dokumentumokat fogadtak el. Ezek a többéves pénzügyi tervekkel egybeeső finanszírozási időszakra határozták meg a feladatokat és forrásokat. 2007-től már a közösségi stratégiai iránymutatásokon alapuló, a többéves pénzügyi terv időszakára meghatározott nemzeti stratégiai referenciakeretek határoznak meg a tagállamok. Az összefüggő prioritásokat tartalmazó fejlesztési stratégiák az operatív programokon keresztül valósítják meg az alapok céljait. Az operatív programokat szintén el kell fogadtatni a Bizottsággal. Szubszidiaritás elve nemcsak a Strukturális Alapoknak, hanem az egész Unió működésének meghatározó alapelve. A szubszidiaritás szerint törekedni kell arra, hogy a döntéseket azon a lehető legalacsonyabb szinten hozzák meg, ahol a legnagyobb hozzáértéssel rendelkeznek. A hagyományos alapelvek mellett a 2007-2013 pénzügyi tervezésnél fontos szerepet kapott még az arányosság, a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség, a fenntartható fejlődés, valamint a tagállamok és Bizottság közötti megosztott irányítás elve. 14 2. Területfejlesztés Magyarországon az Unió előtt 15 Magyarországon a II. világháború után megkezdődtek az állam által irányított területfejlesztések. Ezek az intézkedések a kor gazdasági és politikai sajátosságait tükrözték. 1971-ben dolgozták ki az első jelentősebb területfejlesztési koncepciót. Az Országos Településhálózat- fejlesztési Koncepció célja a területileg kiegyenlített fejlődés biztosítása volt. Azonban a kialakított településhálózat egy merev rendszer volt, ahol a települési 14 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 391.old 15 http://eco.u-szeged.hu/region_gazdfejl_szcs/pdf/konyv2/rechnitzer.pdf alapján 2008.02.12 16

funkciók az erős hieralchiához kapcsolódtak. A 70-es évek eseményei hatására a település rendszer alsóbb szintjeinek elemei folyamatosan elveszítették a funkciójukat, és egyre kevésbé részesültek az állami támogatásból. A nyolcvanas évekre a területi különbségek egyre jelentősebbé váltak. A településállomány egyre nagyobb része épült le, került kedvezőtlen helyzetbe. A kilencvenes években tovább folytatódott ez a folyamat. A rendszerváltozást követően közel másfél millió munkahely szűnt meg, az ipari központokban visszaesett a termelés. Megkezdődött a gazdasági szerkezet átalakítása, ami további nehézségeket okozott. Az ágazati válságok területi válságokká fokozódtak. Az ország nyugati fele könnyebben tudott alkalmazkodni a változásokhoz. A nyugati régiókban korábban lezajlott a privatizáció, valamint ezek a térségek gazdaságilag jobban kötődtek Nyugat Európához. A keleti piacok elvesztése elsősorban az agrárszektorban okozott jelentős károkat. A kilencvenes évek állami beavatkozásai elsősorban az ország keleti és észak-keleti térségeire irányultak (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Borsod- Abaúj- Zemplén megye, és Nógrád megye) Az állami forrásokból első sorban az infrastrukturális rendszerek, így a gáz-, vízhálózat kiépítését támogatták. Azonban ezek a beavatkozások nem eredményeztek nagymértékű változást, egyrészt mivel az állami támogatások mértéke a magas infláció miatt továbbra sem volt jelentős, másrészt a nehéz megközelíthetőség miatt a munkahelyteremtő vállalkozások betelepítése ezekbe a térségekbe nem volt sikeres. A munkaerő képzettsége ezekben a megyékben szintén alacsony szinten állt. Ebben az időszakban az ország többi részét nem érintette területfejlesztési politika, mivel a források nem voltak elegendőek, illetve nem létezett egységes intézményrendszer sem. 1990 óta minden település önálló önkormányzattal rendelkezik, így számos helyen megkezdődött az infrastruktúra zömében helyi kezdeményezésen, részben pedig állami segítségen alapuló korszerűsítse. Az út-, gáz-, szennyvíz-, kábelhálózatok kiépítése jelentős mértékben felgyorsult. A országban közel 150 kistérségi társulás is szerveződött. Magyarország számára ekkor már elérhetőek voltak a PHARE programok forrásai, ami jelentős mértékben támogatta a település szintű összefogásokat is. 1996-ban a terület fejlesztési politika jelentős átalakítására került sor. Ennek oka részben az állami források, valamint a szereplők aktivitásának növekedése volt, másrészt az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítése megkövetelte a területi politika tervszerű kidolgozását, illetve a megfelelő intézményrendszer kialakítását. 17

Az 1996. évi XXI. törvénnyel az ország egész területére kiterjedő területi politikát kívántak megvalósítani. A törvény célja a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása, az innovációs és adaptációs képességek növelése, valamint a főváros és s vidéki térségek közötti különbségek csökkentése. A törvény rendelkezett a megfelelő intézményrendszer kialakításáról is. Az Országos Területfejlesztési Koncepció kidolgozása szintén 1996-ban kezdődött meg, és 1998-ban fogadta el az Országgyűlés. A koncepció meghatározta a területfejlesztési politika irányelveit, annak jövőbeli alakulását. Kijelöli a beavatkozási térségek típusait, definiálja az eszköz és intézményrendszer működését meghatározó alapelveket. Összefoglalja az uniós csatlakozáshoz szükséges területfejlesztési politikai lépéseket. Mindezen intézkedések legfontosabb jellemzője, hogy már az Európai Unió regionális politikájának alapelveire és gyakorlatára épült. A területfejlesztési törvény kiegészítése 1999-ben lépett hatályba. A módosítás célja az ellenőrzés hatékonyságának növelése, valamint az intézményrendszer átalakítása. A törvény kiegészítése során került létrehozásra az a hét tervezési- statisztikai régió, amelyek ma is meghatározzák mind az országos, mint az uniós területfejlesztési programok kialakítását. Az egyes régiókban végrehajtandó feladatokat a regionális fejlesztési tanácsok és azoknak operatív szervei a regionális fejlesztési ügynökségek hajtják végre, illetve koordinálják a támogatások elosztását. Az egyes megyéket a népesség, illetve a települések száma alapján osztották be egy- egy régióba. A statisztikai régiók kialakítása során további fontos szempont volt, hogy megyék fejlettségi szintje hasonló legyen, valamint gazdasági, infrastrukturális és kulturális téren kötődjenek egymáshoz. Magyarország regionális fejlesztésében, a régiók versenyképességének növelésében a kutatásés fejlesztéspolitikának meghatározó szerepe volt már a csatlakozást megelőző években is. A régiók innovációs potenciálja, a meglévő termelés- elosztás- értékesítési láncolat minősége ugyanis nagy hatással van a régiók gazdasági fejlettségére. A viszonylag későn lezajlott iparosítás sok térségben erőteljes külső függést eredményezett. Az átalakulást követően megnőtt ugyan a gazdasági szereplők száma, azonban a termelés, termékfejlesztés a hagyományok hiányában alacsony színvonalú maradt. A legjelentősebb K+F kiadások Budapestre és agglomerációjára koncentrálódnak. Ez az összes K+F szektorban történő kiadás 70%-t jelenti. 16 16 Horváth Gyula: Európai Regionális Politika, Budapest- Pécs 2003 Dialóg Campus Kiadó 203.old. 18

A magyar területi politika tehát jelentős változásokon ment keresztül a csatlakozást megelőző évtizedekben. A területi válságkezeléstől eljutott az átfogó fejlesztési koncepcióig. Létrejött az országos, regionális és megyei szintű intézményrendszer. Megnőtt a sikeres területfejlesztési PHARE programok száma is, és 2000-től az ország felkészülten fogadta a többi előcsatlakozási alapokat (SAPARD, ISPA) is. 3. Az előcsatlakozási alapok 3.1. Az előcsatlakozási alapok működése 2007-ig Az 1999-ben a Berlini Csúcson elfogadott Agenda 2000 dokumentum felvázolta az Unió közép- kelet európai bővítésének stratégiáját, a Csatlakozási Partnerséget, melynek alapvető célja, hogy minden tagjelölt ország az Unió teljes jogú tagjává váljon, és ezt megelőzően képes legyen a közösségi joganyag, az aquis communotaire alkalmazására. A partnerség keretében a minden tagjelölt ország számára, az EU egyéni programokat határozott meg felkészültségük szintjének megfelelően, ezzel támogatva az egyéni felkészülést. A Csatlakozási Programmal összhangban kellet lennie a tagjelöltek kormánya által elfogadott felkészülési programjával. 17 A Csatlakozási Partnerség legfontosabb elemét, az úgynevezett előcsatlakozási alapok képezték. Az előcsatlakozási alapok révén az EU a tagjelölt országok felkészüléséhez és felzárkózásához nyújtott technikai és anyagi forrásokat. Az előcsatlakozási alapok létrehozása elengedhetetlen volt, mivel az összes csatlakozni kívánó ország fejlettsége jóval elmaradt az Unió átlagos szintjétől, így nagymértékű fejlesztésekre volt szükség a tagjelölt országok gazdaságának valamennyi szektorában. Az előcsatlakozási alapok feladata volt egyúttal azoknak az intézményeknek a felkészítése is, melyek a csatlakozást követően a Strukturális és Kohéziós Alapok forrásait fogadták. A közép- kelet európai országok számára az Unió három közösségi forrást tett elérhetővé. 1. PHARE Ennek a programnak a felállításáról az 1989-es párizsi G7 csúcstalálkozón döntöttek. A program célja kezdetben a rendszerváltásban élenjáró országok, azaz Magyarország és Lengyelország támogatása. A PHARE szó a program angol elnevezéséből ered, jelentése 17 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról Budapest 2007 HVG-ORAC Lap és Könyvkiadó Kft. 93.old 19

Poland and Hungary Assistance for the Reconstuction of the Economy, vagyis Lengyelország és Magyarország Segítségnyújtás a Gazdasági Újjáépítéshez. A program irányításával az Európai Bizottságot bízták meg. Támogatást nyújtott a demokrácia megszilárdításához szükséges új intézmények kiépítéshez, pénzügyi beruházásokhoz, valamint a privatizáció végrehajtásához. 1998-ban, mint előcsatlakozási alapot, az összes közép- kelet európai országra kiterjesztették, és teljes mértékben a Közösség segélyezési programjává vált. A PHARE program volt egyben a Strukturális alapok előfutára is. A PHARE programok az alábbi fő típusokba sorolhatóak: Az első jelentős programcsoport az úgy nevezett intézményfejlesztési programok voltak, amelyek a közösségi joganyag átvételét, illetve az intézmények kiépítését segítették. Ebbe a csoportba tartozik twinning program, melynek keretén belül egy magyar szerv együttműködési megállapodást kötött egy hozzá hasonló működésű tagállami hivatallal. Az intézményfejlesztési programokon belül tanácsadást is igénybe vehetett, illetve indíthatott képzési programokat is. A beruházási PHARE programok keretében az Unió elsősorban Strukturális Alapok fogadásához való feltételek megteremtéséhez járult hozzá. Támogatta az uniós joganyag alkalmazásához szükséges technikai háttér kialakítását, elsősorban számítógépes hálózatok, kommunikációs eszközök beszerzését. A gazdasági és szociális kohéziót erősítő programok az Európai Unió regionális politikájához hasonlóan a régiók közötti különbségek csökkentését tűzték ki célul. Az úgy nevezett CBC PHARE (Cross- Border Co-operation), az INTERREG közösségi kezdeményezés mintájára a határmenti területek gazdasági és kulturális kapcsolatainak erősítését tűzte ki célul. Magyarország csak 2003-ig részesülhetett a PHARE program forrásaiból. Ezen időszak alatt 1 487 milliárd euró értékben kapott támogatást. 2003-től a csatlakozásig úgynevezett Átmeneti Támogatásban (Transition Facility) részesült az ország. 18 Az utolsó PHARE program által finanszírozott projektek 2006-ban fejeződtek be. 18 http://www.nfu.hu/elocsatlakozasi_alapok Az Előcsatlakozási Alapok 2008.02.28 20

2. ISPA Instrument for Struktural Policies for Pre-Accession, vagyis az Előcsatlakozási Strukturális Politikák Eszköze nem más, mint a Kohéziós Alap előfutára, és főleg infrastrukturális fejlesztéseket támogatott. Feladatait 2007. január 1-től az IPA vette át. 3. SAPARD A Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Program 2000-ben kezdte meg a működését. Ez az alap kifejezetten mezőgazdasági szerkezetváltást és vidékfejlesztési projekteket támogatásának eszköze volt. Feladatait szintén az IPA vette át. 3.2. Az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz Az IPA (Instrument for Pre-Accession Assistance), azaz az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz 2007. óta működik. Ez a támogatási eszköz több más pénzügyi eszköz mellett felváltja az eddigi előcsatlakozási alapokat, a PHARE-t, a SAPARD-ot, valamint az ISPA-t. Az Előcsatlakozási eszközt elsősorban a tagjelölt országok, mint például Horvátország, Törökország, valamint a potenciálisan tagjelölt országok, így például Albánia, vagy Bosznia- Hercegovina használhatják fel. IPA támogatja az intézmények átalakítását és megszilárdítását, a határokon átnyúló együttműködést az uniós államokkal. Segítséget nyújt a humánerőforrás, illetve a regionális és vidékfejlesztések terén. 19 4. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I) 20 Magyarország 2004. május 1.-jén csatlakozott az Európai Unióhoz, így jogosulttá vált a Strukturális és Kohéziós Alapok forrásainak igénybevételére. Azonban ahhoz, hogy ezeket a forrásokat ténylegesen fel lehessen használni az EK 1260/1999-es, a Strukturális Alapokról szóló általános rendelete előírja a tagországok számára egy, az ország fejlesztési terveit és prioritásait tartalmazó dokumentum készítését, melyet a Bizottsággal is el kell fogadtatni. Magyarország csatlakozása óta az első ilyen dokumentum a Nemzeti Fejlesztési Terv I. volt. Kidolgozása 2001-ben kezdődött és a Bizottság 2003 decemberében hagyta jóvá. Ez a dokumentum képezte a Magyar Köztársaság Kormányának stratégiai dokumentumát a 19 http://ec.europa.eu/regional_policy/funds/ipa/index_hu.htm Az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz 2008.02.15 20 http://www.gvop.hu/tenerum.php?pid=17 A Nemzeti Fejlesztési Terv és az Operatív Programok alapján 2008.02.11 21

Bizottsággal folytatott tárgyalások alatt, melynek során a támogatások jogi keretét képező Közösségi Támogatási Keretszerződés (KTK) elkészült. Ez a keretszerződés határozta meg az EU és Magyarország pénzügyi kötelezettségvállalását a 2004-2006-os időszakban. Ezalatt a 3 év alatt összesen mintegy 1350 milliárd forint értékű fejlesztést támogatott a Közösség. Ez a hazai közösségi fejlesztésnek mintegy 50%-a. A Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása, a tárgyalások lefolytatása, valamint az intézményrendszer kialakítása a Nemzeti Fejlesztési Hivatal feladata volt, amely 2004-ben vált ki a Miniszterelnöki Hivatalból. A NFT I. hosszútávú célja az EU gazdasági és társadalmi fejlettségéhez való konvergencia. Ennek a célnak az elérését szolgálja az a 3+1 specifikus célkitűzést tartalmazó célrendszer is, melynek alapján az operatív programok meghatározásra kerültek. Ezek a célok: versenyképesebb gazdaság a humán erőforrások fejlesztése jobb minőségű környezet és alap-infrastruktúra kiegyensúlyozottabb területi fejlődés 4.1. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv Operatív Programjai 21 Az Operatív Programok által meghatározott prioritások magukba foglalják az NFT I. specifikus célkitűzéseit, meghatározzák a beavatkozások pontos területét. Fontos, hogy ezek a programok nemcsak összhangban működnek egymással, hanem át is fedik egymás céljait. Így egy operatív program egyszerre több specifikus cél megvalósulásához is hozzájárul. 4.1.1. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) Ez az operatív program olyan kulcsterületekre irányított közvetlen és közvetett beruházásokon keresztül valósul meg, mint a vállalatok termelékenysége, valamint egy jobb üzleti környezet kialakítása. A GVOP prioritásai közé tartozik a beruházás ösztönzés, különös tekintettel a termelőkapacitás növelésével járó beruházásokra, illetve a szolgáltatóközpontok, inkubátorházak, logisztikai központok és ipari parkok létesítésére. Kiemelten támogatja a kis és középvállalatok fejlődését. Nem csak a műszaki technológiai beruházásokra fektetett nagy 21 http://www.gvop.hu/tenerum.php?pid=18 Az NFT I. Operatív Programjai alapján 2008.02.17 22

hangsúlyt, hanem magára a menedzsment a fejlesztésére, valamint a kis- és középvállalatok közötti együttműködés létrejöttének elősegítésére is. További célja a kutatás- fejlesztés és innováció támogatása, a kkv-k és a non-profit kutatóintézetek közötti sorosabb együttműködés ösztönzése. A GVOP prioritási közé tartozik szintén az információs társadalom és gazdaságfejlesztés, mivel az információs és kommunikációs technológiáknak, valamint az általuk elérhető adatoknak jelentős szerepük van minden ágazat fejlődésében. 4.1.2. Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) Magyarország lakosságának közel 42%-a falvakban él, ezért a településszintű környezetvédelem javítása kiemelkedően fontos szerepet játszik ebben a programban. A KIOP támogatja a hatékonyabb energiagazdálkodást, a megújuló energiaforrások alkalmazását, valamint a hulladékgazdálkodás javítását. Az infrastruktúra fejlesztésénél elsődleges cél a főútvonal hálózat felújítása. További cél a városokban egyre több gondot okozó, a közúti közlekedés által létrejött zaj és porszennyezés csökkentése, az utak áteresztőképességének növelése, illetve a nehézgépjármű forgalom elterelése a városokon kívülre. A KIOP fontosnak tartja a biztonságos közlekedési feltételek megteremtését, valamint az infrastruktúra fejlesztésénél előtérbe helyezi a környezetvédelmi szempontokat is. 4.1.3. Humán Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (HEFOP) A Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program a munkaerőpiacon felmerülő problémák kezelésére koncentrál. A HEFOP előnyben részesíti az aktív munkaerőpiaci intézkedéseket, különös tekintettel a munkanélküliek re-integrációjának a munkaerőpiacra, illetve a pályakezdők elhelyezkedési lehetőségeinek növelését. A munkaerőpiacon kialakult helyzetet tovább rontja az a tény is, hogy az oktatási és képzési rendszer nem reagál megfelelően a munkaerőpiacon felmerülő igények változásaira. Ezért a HEFOP prioritásai közé tartozik az oktatási és képzési rendszer fejlesztése, a felnőttképzés javítása, illetve az egész életen át tartó tanulás szemléletének elterjesztése. A HEFOP küzd a társadalmi kirekesztés ellen, segítséget nyújt a hátrányos helyzetű csoportoknak a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez. A hátrányos helyzetűek 23

elhelyezkedésének javítása érdekében fejlesztésre kerülnek a különböző ápolási és gondozási szolgáltatások is. 4.1.4. Agrár- és Vidékfejlesztés Operatív Program (AVOP) Az AVOP egy versenyképesebb mezőgazdasági szektor kialakításáért, valamint a vidéki térségek gazdasági potenciáljának megerősítése érdekében került kidolgozásra. Olyan beruházásokat támogat, melyek segítségével nő a mezőgazdasági termelés hozzáadott értéke és minősége, ellenben a költségek csökkennek. Ösztönzi a minőségi mezőgazdasági termékekre való áttérést, és a biogazdaságok kialakítását. Segíti a modern élelmiszer feldolgozás kialakításához szükséges technikai fejlesztéseket, valamint az ehhez szükséges logisztikai szolgáltatások kialakítását. A vidéki térségek elmaradásának egyik fő oka a mezőgazdasági termeléstől való nagymértékű függés. Ezt a problémát az AVOP az infrastruktúra fejlesztésén, a falusi turizmus és a hagyományos kézműipar támogatásán keresztül kívánja kezelni. 4.1.5. Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) Az egyes régiók kiegyensúlyozottabb fejlődésének kérdésére, és a nehézségekkel küzdő városi területek problémáira keres megoldást. A ROP feladatai közé tartozik többek között a turisztikai szektor helyzetének javítása. Ezt a szektort a szezonalítás jellemzi, valamint erősen koncentrálódik néhány turisztikai vonzerő körül. Ezért a ROP célja a turisztikai potenciállal rendelkező területek vonzerejének és versenyképességének növelése. A gazdag természeti és kulturális értékekkel rendelkező térségek belső erőforrásokon alapuló fejlődésének elérése. Támogatja az érintettek közötti együttműködések kialakításának támogatása. A térségi infrastruktúra és a települési környezet fejlesztése szintén kiemelkedő jelentősséggel bír a Regionális Fejlesztési Operatív Program keretein belül. A támogatások kiterjednek a helyi úthálózatok fejlesztésére, a városrehabilitációs programok megvalósítására, a helyi tömegközlekedési rendszerek fejlesztésére, illetve óvodák és alapfokú oktatási intézmények infrastrukturális fejlesztésére. Ezen kívül a ROP prioritásai közé tartozik a regionális szintű humán erőforrás fejlesztése, a felsőoktatási intézmények közötti együttműködés elősegítése is. A regionális munkaerő 24

alkalmazkodóképességének és szaktudásának javítása által a program hozzájárul a foglalkoztatottság növeléséhez is. 4.2. Az I. Nemzeti Fejlesztési Terv eredményei A 2004-ban indult NFT I. rendkívül eredményes programnak bizonyult. A rendelkezésre álló uniós források jelentős részét sikerült lekötni. Az NFT I. működése során összesen mintegy 40 ezer pályázatot nyújtottak be az irányító hatóságokhoz. Ezek közül a projektek közül 18 ezer kapott támogatást, közel 700 milliárd Forint értékben. 2007 végéig a kifizetés ezeknél a pályázatoknak a 84%-nál történt meg. Ezek a projektek a magyar gazdaságban összesen közvetlenül 1100 milliárd forint értékű beruházást generáltak. 22 Annak ellenére, hogy az NFT I. keretén belül, 2006-ig odaítélt uniós támogatásokból megvalósuló beruházásokat 2008-ig le kell zárni, ezen projektek gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő hatásai várhatóan 2010-ig érzékelhetőek lesznek. A legtöbb pályázat GVOP kiírásaira érkezett, szám szerint 18 ezer. Ezt követi az AVOP 6 ezer pályázattal. A beérkezett HEFOP és a ROP pályázatok száma összesen 6 ezer. A KIOP kiírásokra több mint 250 pályázat érkezett. Az NFT I. belül a beruházások ösztönzése kiemelt cél volt. Ezen belül is elsőbbséget élvezett a kis- és középvállalatok támogatása, hiszen a kkv-k fejlesztése nagymértékben javítja a foglalkoztatottságot, illetve segíti a munkahelyek megtartását is. Ennek megfelelően a támogatási igények 2/3-a kis- és középvállalatoktól érkezett, a nyertes pályázatok száma pedig 12 ezerre tehető. Ezek többsége műszaki- technológiai fejlesztéshez, illetve korszerű menedzsment rendszerek bevezetéséhez kapott segítséget. Természetesen a nagyvállalatok számára is biztosítva volt a lehetőség, hogy uniós forrásokat használjanak fel a fejlesztéseikhez. Azonban nagyvállalatok számára arányaiban jóval kevesebb támogatás állt a rendelkezésre. Az össztámogatásnak mintegy 5%-a került szétosztásra ilyen méretű vállaltok között. A foglalkoztatottak száma 55 ezerrel nőtt és több mint 160 ezer régi munkahelyet sikerült megtartani. A legtöbb munkahelyet Budapesten teremtették. Ebben az időszakban a városban 1000 lakosra 8,6 új munkahely jutott. Komárom-Esztergom megyében 7,3 hely, Jász- 22 http://www.nfu.hu/content/1080 Számok tükrében: lezárult a Nemzeti Fejlesztési Terv első időszaka 2008.03.05 25