NEOGRAD 2008 A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXII. RÉGÉSZET A Bercel-Sáfrányhegy II. lelőhelyen feltárt késő bronzkori hamvasztott temetkezések antropológiai vizsgálata köhler kitti Bevezetés Alábbiakban a Bercel-Sáfrányhegy II. lelőhelyen feltárt, a pilinyi kultúrába tartozó hamvasztott temetkezések antropológiai vizsgálatának eredményeit közöljük. A bronzkor végén a Kárpát-medence legtöbb népcsoportja, így a pilinyi művelődés népessége is hamvasztotta halottait, melynek következtében embertani képe ismertetlen. A kultúra magyarországi elterjedési területéről több nagyobb sírszámú temető is feltárásra került (Gelej, Jászberény-Cserőhalom, Litke, Mezőkeresztes- Csincse, Nagybátony, Piliny-Borsos stb.), embertanilag azonban egyik sem feldolgozott. 2007 óta folyik az 1920-as években Hillebrand Jenő által már kutatott zagyvapálfalvai temető feltárása, 1 melynek régészeti és antropológiai feldolgozása reményeink szerint nagyban hozzájárul majd a népesség hamvasztási szokásainak, demográfiai jellemzőinek stb. megismeréséhez. Néhány embertanilag is feldolgozott pilinyi lelőhely Délkelet-Szlovákia területéről ismert: Barca II; 2 Majda-Hraškova Jaskyna- Kilencfa 3 ; Radzovce; 4 Šafarikovo. 5 A hamvasztott temetkezések feldolgozása során a nemet és az elhalálozási életkort lényegében ugyanazon szempontok szerint határoztuk meg, mint a nem égetett csontleletek esetében. 6 Mindezt kiegészítette az égett fragmentumok anatómiai képletek szerint rendezése, mennyiségi számbavétele, színárnyalatának, törésének, repedezettségének és fragmentáltságának meghatározása. 7 A feltárt sírok csontanyaga a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjteményébe került megőrzésre. 1 Guba-Vaday, 2008 2 Palečkova, 1961 3 Vlček, 1958 4 Stloukal-Furmanek, 1982 5 Stloukal-Furmanek, 1982 6 Chochol, 1961; Nemeskéri-Harsányi, 1968 7 Gejvall, 1963; Ubelaker, 1989; Walker et al. 2005 67
Eredmények 2. sír Infans II.-Juvenis korú (7-20 éves ) egyén A mintegy 160-200 darab, mesofragmentált, szürkésfehér töredék között közel egyenlő arányban megtalálhatók mind a koponya, mind a vázcsontmaradványok. A kalcinált töredékek között ennek ellenére kevés beazonosítható részlet fordult elő. A koponyából a homlok-, a fal- és a nyakszirtcsonthoz tartozó varratrészletek, továbbá a halántékcsonthoz tartozó pars petrosa töredéke beazonosítható. A postcraniális maradványok esetében döntően hosszúcsont diaphysis részletek fordulnak elő. A hamvasztott egyén elhalálozási életkorát a csontok általános méretei és jellegei alapján csak igen tág határok között lehetett megbecsülni. A kalcinált csontok összsúlya 138,9 gramm. 3. sír Adultus-maturus korú (23-59 éves) egyén, vélhetően nő (1. kép) A sírból mintegy 100 darab, egységesen szürkésfehér színű, döntően meso- és mikrofragmentált koponya- és postcraniális maradvány került elő. A beazonosítható részletek között koponyatetőből való varratrészletek, valamint egy maxilla töredéke fordulnak elő. A vázmaradványok között combcsont, sípcsont és karcsont beazonosítható maradványai, valamint döntően meghatározhatatlan hosszúcsont diaphysis és borda töredékek találhatók. A nemet az általános morfológiai és metrikus jegyek (gracilitás, csontok kompakt állományának vastagsága, kis méretek) 1. kép 68
alapján állapítottuk meg. Az életkor becslése a koponyavarratok elcsontosodásának mértéke alapján történt. A kalcinált csontmaradványok összsúlya: 91,4 gramm. 6. sír Infans II. korú (9-11 éves) gyermek (2. kép) A mintegy 150 darab mesofragmentált töredék színe zömmel szürkésfehér, de néhány hosszúcsont diaphysise, továbbá a bordák fémeskék elszíneződésűek. A csontmaradványok nagyjából egyenlő arányban származnak a koponyából és a vázcsontokból. A beazonosítható részletek között koponyatetőből származó varratrészek, a halántékcsont több töredéke (így pl. a pars petrosa), a nyakszirtcsont, továbbá nyolc maradó- és egy tejfog (incisivusok, premolarisok és molarisok) őrződött meg. Az elhalálozási életkort a fogak fejlettsége alapján becsültük meg. A maradványok között találtunk néhány biztosan nem a gyermekhez, hanem egy felnőtt egyénhez tartozó csontot is (így pl. egy lábujjperc és egy ágyéki csigolya töredékét). A lelet összsúlya 114,8 gramm. 2. kép Összegzés A Bercel-Sáfrányhegyen feltárt késő bronzkori hamvasztott temetkezések közül 3 szolgáltatott vizsgálati mintát, mely egy Infans II. korú gyermek, egy Infans II- Juvenis korú fiatal egyén és egy felnőtt (vélhetően nő) maradványait tartalmazza. A három sírból egy esetben (6. sír) két egyén hamvai voltak elkülöníthetőek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a két egyént nagyjából egyszerre hamvasztották el és helyezték az urnába. Sokkal inkább az feltételezhető, hogy a gyermek marad- 69
ványainak elégetése után, a hamvak máglyáról történő felszedése során keveredhetett a gyermekcsontokhoz néhány felnőtt egyénhez tartozó töredék is. Mindhárom temetkezés esetében a csonttöredékek nagysága döntően 1 és 5 cm között, mennyisége 100-200 darab között variál. A hamvak átlagos tömege 90-140 gramm, mely viszonylag kevésnek mondható. Az őskorból származó hamvasztott leletek esetében ugyanis nem ritka, hogy a hamvak súlya 0,5 kg körül vagy afelett variál, modern krematóriumi körülmények között pedig átlag 1,5-3 kg közötti hamu maradhat meg. Természetesen a mennyiséget befolyásolja az egyén neme, testalkata és életkora. Gyermekek esetében ez az érték nyilván alacsonyabb. A berceli kalcinált csontok kis mennyiségét az életkor mellett számos egyéb tényező is befolyásolhatta. A tetemek elégetése után például nem biztos, hogy a hamvak egészét összegyűjtötték a máglyáról, de befolyásolhatta a kapott eredményt a feltárás során a csontok felszedése és mosása is. Az égett fragmentumok anatómiai képletek szerinti rendezése alapján megállapítható, hogy mindhárom esetben egyaránt megtalálhatók voltak a koponya- és a vázcsontok maradványai is. Feltűnő azonban bizonyos vázelemek, így a csigolyák és a medence majdnem teljes hiánya, mely megint csak összefüggésben állhat azzal, hogy az égetés után (talán szándékoltan?) a hamvaknak csupán egy része került felszedésre és eltemetésre. A csontmaradványok mindhárom temetkezésnél általában azonos, szürkésfehér színárnyalatúak. A 6. sír esetében előfordult, hogy néhány koponyatöredék és a bordák ettől eltérő, fémeskék elszíneződésűek, mely arra utal, hogy a hamvasztás során nem érte egységes hőhatás az egész tetemet. Jellemző továbbá mindhárom leletnél a kismértékű, felszíni deformáltság, a hosszúcsontokon megfigyelhető haránt irányú, ívelt repedezettség és a hosszanti hasadás. Kóros elváltozás a kalcinált csontokon nem fordult elő. Zoológiai maradványok szintén nem voltak a humán csontvázelemek között. Összegzésként megállapítható, hogy a kalcinált töredékek nagysága, törése, repedezettsége és színárnyalata alapján mindhárom temetkezést a tökéletlen kiégetettség jellemzi, mely egy közepes, illetve alacsonyabb hőfokon történő, kevésbé intenzív hamvasztást feltételez. A kis mennyiségű leletanyag pedig akár a hamvak szelektív összegyűjtésének és eltemetésének egyik lehetséges következménye. Ugyanezt sugallja, hogy az anatómiai képletek szerinti rendezés során a vázelemek esetében bizonyos csontok (pl. csigolya, medence) nem fordultak elő. Irodalomjegyzék Chochol, J.: Analyse menschlicher Brandreste aus den Lausitzer Gräberfeldern in Ushi nad Laben-Strečkov II. und in Žirovice, Bezirk Cheb. In: Plesl, E. (Ed.) Lužichea kultúra v seveo-západnich Čechach. Praha, 1961, 273 293. 70
Gejvall, N. G.: Cremations. In: Brothwell, D.-Higgs, E. (Ed.): Science in Archaeology. 2nd edition, Thames and Hudson, London-New York-Prague, 1963. 379-390. Guba Sz.-Vaday A.: Salgótarján-Bevásárlóközpont többkorszakú régészeti lelőhely. Előzetes jelentés I. Régészeti kutatások Magyarországon, 2008, 11-34. Nemeskéri J.-Harsányi L.: A hamvasztott csontvázleletek vizsgálatának kérdései. Questions of the examination of cremated bone finds. Anthropológiai Közlemények 12, 1968, 99-116. Palečková, H.: Lidske žarove pozustaky z Pilinského pohrebiste Barca II. Leichenbrandreste aus dem Pilliner Gräberfeld Barca II. Studijne Zvesti AUSAV 6, 1961, 85-202. Stloukal, M-Furmanek, V.: Antropologicky rozbor žarovych hrobu Pilinského a Kyjatické Kultury. Radzovce a Šafarikovo. Anthropologische Analyse von der Bramdgräber der Pilinyer und der Kyjatice-Kultur. Acta Interdisciplinaria Archaeologica 2, 1982. Ubelaker, D. H.: Human Skeletal Remains. Excavation, Analysis, Interpretation. 3rd edition, Taraxacum, Washington, 1999. Vlček, E.: Majda-Hraškova jaskyna a jej kultová funkcia v dobe halštatskej. Die Majda-Hraško-Höhle und ihre Funktion in der Hallstattzeit. Slovenska Archeológica 6, 1958, 356-360. Walker, P. L. Miller, K. P.: time, temperature, and oxygen availability: an experimental study of the effects of environmental conditions on the color and organic content of cremated bone. American Journal of Phyical Anthropology 2005. Supplement 40. 216-217. 71
Kitti Köhler: Die Ergebnisse der anthropologischen Untersuchungen im Pilinyer Gräberfeld von Bercel-Sáfrányhegy II. Das Ziel dieser Studie ist die Darstellung der Ergebnisse der spätbronzezeitlichen Skelettreste aus drei Gräbern aus dem Fundplatz von Bercel-Sáfrányhegy II. Die Knochenreste gehören zu einem jüngeren (zwischen 7 und 9 Jahren) und einem älteren Kind (zwischen 7 und 20 Jahren), bzw. zu einer Erwachsenen (vermutlich Frau). Anhand der Menge, Farbe und Fragmentiertheit der Knochen kann auf eine schlechte Verbrennung gefolgert werden. Fordítás: Guba Szilvia Physical anthropological finds of the Piliny culture from Bercel-Sáfrányhegy II. By Kitti Köhler The main purpose of the present study is to evaluate the remains of three cremated human skeletons from the Late Bronze Age unearthed at Bercel-Sáfrányhegy II. According to the analysis, the skeletal remains belong to a younger (aged between 9-11 years) and an older child (aged between 7-20 years) and an adult person (maybe female). On the basis of the identification and quantification of the cremated remains, furthermore the colour, shrinkage and fragmentation of the calcinated bone fragments, we may assume that the skeletons were burnt moderately and unevenly on the whole. Fordítás: Köhler Kitti 72