A dísznövénytermesztés és növénytan 1 VIZSGATÉTELEK B.1. A dísznövénytermesztés fogalma: Külső területek és belső terek díszítésére alkalmas növények termesztésével foglalkozó kertészeti ágazat. A dísznövénytermesztés által előállított növényeket az ember környezetének átalakítására használja. A dísznövényeknek kétféle szerepük van: esztétikai és szociálhigiéniai (a városi környezetben pótolják a természetet és emberi tartózkodásra alkalmassá, teszik a várost.) A dísznövények a lakások és munkahelyek tereit díszítik. - Kedvezően alakítják a város klímáját és csökkentik a modern élet ártalmas hatásait (közlekedés, ipari szennyezés). Elősegítik az emberi szervezet pihenését és regenerálását (parkok és közkertek). Az emberek ajándékozási szokásaiban a dísznövények előkelő helyet foglalnak el. Vannak olyan jeles ünnepek, amelyeken a dísznövények iránti kereslet fokozott (anyák napja, ballagás, halottak napja stb.). a dísznövény vásárlás a lakósság életszínvonalától függ. A városokban sokkal több többen vásárolnak virágot, vidéken még vannak virágoskertek. A dísznövénytermesztés felosztása: szabadföldi és növényházi termesztés. A szabadföldi termesztés: díszfaiskola, egynyári és kétnyári dísznövények termesztése, (ma ezek többségét már termesztő berendezésben állítják elő) és évelő dísznövények termesztése. Növényházi termesztés: szaporítóanyag termesztés, cserepes, - levél,- és virágzó dísznövények termesztése, vágott virág és vágottzöld termesztés, hajtatás. A dísznövényeket felhasználás szerint csoportosíthatjuk: szaporító anyag (félkész árú), és készáru. A félkész áru előállítása ma a növényházi termesztés fontos ága, mert a legtöbb készárut előállító üzem, saját szaporítással nem rendelkezik. A hazai termesztőket egynyári, kétnyári cserepes és levéldísznövények szaporító anyagával a nagy európai termesztők látják el. A dísznövénytermesztés kész termékeit kertépítésre és kertfenntartásra, a virágkötészetre és belső terek díszítésére használják. A lakossági igényeket a kiskereskedelem elégíti ki. A nagykereskedelem csak viszonteladókat szolgál ki. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás a virágkereskedelmet is átalakította. Az EU országai egységes piacot jelentenek. A virágkötészet, a kertépítés és kertfenntartás szolgáltatást végez, amelyhez a dísznövénytermesztés által megtermelt növényeket használja fel. A dísznövénytermesztés folyamatosan alkalmazza a nemesítés és fajtakísérletek legújabb eredményeit. A kísérletek a legkevesebb energia felhasználásával a legjobb minőségű késztermék előállítására irányulnak. Az új fajták legtöbbször új termesztési technológiát is kívánnak. A dísznövénytermesztés faj - és fajta választéka az igényeknek megfelelően folyamatosan változik.
B.2. A dísznövénytermesztésben használt termesztő közegek A dísznövénytermesztés termesztő közegként különböző földkeverékeket használt, amelyek fizikai - és kémiai tulajdonságait az adott kultúrának megfelelően alakították. A ma használt termesztő közegek alapját a különböző tőzegek adják. A közeg kémhatását és tápanyag tartalmát pontosan be lehet állítani. A kémhatás beállításához un. FUTOR szénsavas meszet használunk. A tápanyagok biztosítására Volldünger, Osmocote, stb. tartós műtrágyákat használunk. A kertészeti termesztésben elterjedt földkeverék típusok: A típus - laza szerkezetű, 5,5 ph, savanyú kémhatású, nagy víztartó képességű, magas nitrogén tartalmú közeg. B típus közép kötött, gyengén savanyú, vagy semleges kémhatású, 6,5 ph, - ezt nevezik általános földkeveréknek, mert a legtöbb növény számára megfelelő. C típus kötöttebb, de jó szerkezetű, enyhén lúgos kémhatású, 7,5 ph. A mai korszerű dísznövénytermesztés már nem használ lombföldeket, melegágyi földet, marhatrágya földet, komposztot. Ezeket, a termesztő közegeket azért nem használjuk, mert tápanyagtartalmuk és víztartó képességük, valamint szennyezettségük meghatározása nagyon körülményes. A korszerű cserepező gépek csak egységes szerkezetű földkeverékkel működtethetők gazdaságosan, ezért terjedt el e különböző tőzeg alapú keverékek használata. A termesztésben elterjedt kemokultúrák tiszta szerves anyagba ültetett növényeket, tápoldatozással termesztenek. Hidrokultúrák - a növények tápoldatban fejlődnek, a növények rögzítésére szervetlen alapú közeget használnak (kavics, égetett granulált agyag). Talajpótló közegnek használhatnak még perlitet, kőzetgyapotot. A földkeverékek lazítására polistyrol, vagy hungarocell morzsák is használhatók, amelyek a műanyagipar hulladékai. A disznövények tápanyagellátása: A növényeknek az oxigénen, hidrogénen és szénen kívül további elemekre van szükségük. A legfontosabbak a nitrogén a foszfor, a kálium, kalcium és a magnézium és ezeknél kisebb mennyiségben vasra és kénre is szükségük van. Az életfolyamatok szabályozásához ezen kívül még igen kis mennyiségben bór, mangán, cink, réz, molibdén és kobalt szükséges. A legfontosabb a nitrogén, amely elsősorban a növény zöld részeire hat. A nitrogén trágya hatása hamar meglátszik a növényen, túladagolása esetén a növény laza állapotú és törékeny lesz. A foszfor a virág - és magképződésre és a termésérés, valamint termésminőségére hat kedvezően, főleg a virágos növények számára jelentős a hatása. Kálium elősegíti a virágképződést, a virág mennyiséget növeli, fokozza a növény ellenálló képességét, a virágos növények jobban igénylik. A többi elemből a talajpótló közegekben szükség van adagolásukra, műtrágya formájában. A kertészeti termesztésben régebben állati eredetű trágyákat használtak, ilyen volt a marha trágya, madártrágya, szaruforgács és csontliszt. A termesztésből ezeket már kiszorították a korszerű, szabályozott lebomlású, összetett műtrágyák. A műtrágyák pontosan meghatározott tápanyag összetételűek, a bennük lévő hatóanyag tartalmát %-ban fejezzük ki. 2
3 Vannak egyszerű és összetett műtrágyák. Az egyszerű műtrágyák többnyire csak egy elemet tartalmaznak, de azt nagy mennyiségben. Ezért ezeket főleg szabadföldi termesztésben használjuk. Nitrogén tartalmú trágya a pétisó, az ammóniumnitrát, karbamid. A foszfortartalmú a szuperfoszfát, káliumtartalmú a káliumklorid és a káliumszulfát. Az egyszerű műtrágyákat egymással keverve komplex műtrágyaként is forgalomba hozzák, ekkor a csomagoláson a NPK arányát is feltüntetik. Összetett műtrágyák: ezek a 3 legfontosabb tápelemen kívül a növény számára szükséges további makro-elemeket és nyomelemeket is tartalmaznak. Legtöbbször szemcsés, folyékony, vagy préselt formában kerülnek forgalomba (a Buviplant, Osmocote, Plantosan szemcsés, a Vitaflóra, Wuxal, Compo-oldat, Florasca-tápoldat folyékony, Compo-táprud, Fitohorm-táprúd, Osmocote Plus tabletta és Substral-táprudacskák.) A virágüzletekben legtöbbször zsákos, vagy zacskós kiszerelésben árusítanak virágföldeket. A virágföldek jelölésére ma is A, B és C típus használatos. Vannak olyan földkeverő üzemek, amelyek földkeveréküket a benne termeszthető legjellemzőbb növénnyel jelölik. (Azalea, muskátli, pálma) A virágüzletben legtöbbször csak folyékony, vagy táprúd alakú tápanyagok kaphatók. Ezeket, a tápanyagokat a hosszú életű levéldísznövényekhez kell felhasználni. A virágzó egynyári növényekhez, valamint a muskátlihoz speciális virágzást serkentő tápoldatok is beszerezhetők. B.3. A fény szerepe a dísznövénytermesztésben A fotoszintézis alapvető feltétele a fény. A zöld növények napfény energiájának felhasználásával hoznak létre szervetlen anyagokból szerves anyagokat, amelyeket szervezetük felépítésére és az ehhez szükséges energia biztosítására használnak fel. A fény befolyásolja a növények fejlődését. A láthatatlan ultraviola sugarak és a látható fénysugarak közül a vörös és kék hat elsősorban a növényekre. A vörös sugarak a növények zömök növekedését, a kék fénysugarak megnyúlást okoznak. Minden növény csak meghatározott fényerősséget visel el. ill. hasznosít. A túl erős fény megperzselheti a növényeket, a gyenge fény mellett a növények sápadtak és gyenge hajtásúak lesznek. A legtöbb növény világos, de a tűző naptól védett helyet kedvel. A közvetlen fény a növényt erősen felmelegíti és ezért napégési foltok jelennek meg a növényen. A szórt fény hatása sokkal kedvezőbb, mert nem okoz égési foltokat és színkép összetétele is jobb a növény számára. A növények fényigénye származási helyük fényviszonyaitól függ. A növényeket fényigényük szerint csoportosíthatjuk: 1. fénykedvelő növények - ezek fejlődéséhez, virágzásához sok fény, közvetlen napsütés szükséges (5000 lux felett). Ilyen növények: a leander, szegfű, pozsgás növények. 2. közepes fényigényűek - melyek szórt fényben és félárnyékban is jól érzik magukat (3-5000lux). Ilyen növények: azalea, dracéna, fikusz és szanzeviéria. 3. árnyékkedvelők melyek csak árnyékos helyen maradnak meg (3000lux alatt). Ilyen növények: erdei pajzsika, törpebors és vénuszfodorka.
4 A szabadföldi dísznövénytermesztés számára az egyik legfontosabb érték az évi napsütéses órák száma. A terület földrajzi elhelyezkedése, tájolása is meghatározó lehet a fénymennyiség szempontjából. A szabadföldi termesztésben csak olyan növények termeszthetők, amelyek számára a várható fénymennyiség elegendő. A kisebb fényigényű növények árnyékolással, vagy az ültetési helyes megválasztásával termeszthetők. A termesztő berendezésben a megfelelő fénymennyiséget árnyékolással és mesterséges megvilágítással lehet biztosítani. A fény erőssége mellet a megvilágítás időtartama is befolyásolja a növények virágzását. A napi megvilágítás hossza függ a földrajzi szélességi foktól, évszakonként változó. A hosszúnappalos növények napi 12 óránál hosszabb megvilágításnál virágoznak, a rövidnappalosok pedig ennél kevesebbre van szükségük. Vannak a napszak iránt közömbös növények, amelyek télen-nyáron egyaránt virágoztathatók (üvegházi szegfű és gerbera). A mérsékelt égövben a szabadföldi növények közül a hosszúnappalosok nyáron, a rövidnappalosok ősszel virágoznak. A kertészeti termesztésben a megvilágítás hosszának mesterséges szabályozásával a növények virágoztatását időzíteni lehet. A mikulásvirág és a krizantém rövidnappalos növény, ezért a megvilágítás szabályozásával időzíthető a virágzásuk. A virágzás késleltetéséhez pótmegvilágítást, a virágzás előbbre hozatalához pedig árnyékolást alkalmazunk. A virágzás időpontját nemcsak megvilágítással tudjuk befolyásolni. A virágzás időpontja azért fontos a dísznövény termesztésben, hogy az értékesítés szempontjából a legkedvezőbb napokon (anyák napja, nőnap, halottak napja) legyen értékesíthető növényünk. Az időzítés a szaporítási idő megválasztásával, a hajtatás kezdési időpontjával, hőmérséklet szabályozással, visszavágással és etiléngázos kezeléssel is megoldható. A felsorolt lehetőségek lehetővé teszik, hogy a legkedvezőbb időpontban a legnagyobb mennyiségű és legjobb minőségű növény álljon rendelkezésünkre. A virágüzlet megvilágítása mindig olyan legyen, hogy az ott lévő növények fényigényének megfeleljen. A fényigényes növényeknek legyen elegendő fény, az árnyéktűrő és félárnyékot kedvelő növényeket pedig megfelelő helyre tudjuk helyezni. Szerencsés, ha a virágüzlet ablakai árnyékolhatók - különösen akkor, ha a déli napsütés éri őket! Az üvegen keresztül a napfény előbb megégeti a növényeket, mint a szabadban. B.4. A hőmérséklet A hőmérséklet és víz szerepe a dísznövénytermesztésben A szabadföldi dísznövények csak olyan helyen termeszthetők, ahol az éghajlat hőigényüknek megfelelő. A növényházi dísznövények hőigényét mesterségesen lehet a termesztő berendezésben biztosítani. A termesztő berendezések télen fűthetők, nyáron szellőztetéssel, párásítással és árnyékolással hűthetők. Speciális kultúrák esetén a növényházak oldalfalába ventilátort, vagy nedves falat építenek be a hűtés hatásának fokozására. A növények hőigénye elsősorban a származási helyüktől függ, de a különböző fejlődési szakaszaikban különböző hőmérsékletet igényelhetnek. A legtöbb növény csírázáshoz kevesebb, virágzáshoz több hőt igényel. A dugványról szaporítható növények gyökereztetéséhez talajfűtésre is szükség lehet. A dugványokat legtöbbször magasabb hőmérsékleten és páratartalomnál gyökereztetjük. A növények alkalmazkodnak a környezet hőmérsékletéhez, de van
5 egy minimum pont amikor a növény fejlődése leáll és van egy maximum pont amikor a növény fejlődése lelassul és a fejlődésében rendellenességek lépnek fel. A termesztett dísznövényeinket hőigényeik szerint: melegházi, vagy melegigényes növényeknek, a mérsékeltházi vagy közepes hőigényű növényeknek és hidegházi, vagy hidegtűrő növényeknek nevezzük. Melegházi növények 22-24C o átlaghőmérsékletet kívánnak, de 18-30C o hőmérsékletet elviselnek. E hőmérsékleti tartományon kívül a növények már károsodnak. Ide sorolható: a flamingó, a mikulásvirág és gloxinia. Mérsékeltházi növények 16-18C o -on fejlődnek a legjobban, de a hőmérsékletet 12-20C o hőmérsékletet károsodás nélkül elviselik. Ide tartozik a legtöbb cserepes dísznövényünk: muskátli, dracéna, rákvirág. Hidegházi növények- átlagosan 3-6C o -on télen tarthatók, de a 3-16-18C o -on hőmérsékletet még jól viselik. Nyáron ezek a növények magasabb hőmérsékletet is elviselnek. Télen meleg helyen ezek a növények megnyúlnak, leveleik lehullnak és kártevők lépnek fel az állományokban. Ilyen növények: ciklámen, azalea, jácint, borostyán. A dísznövények vízigénye A növények számára a víz létfontosságú, mert szervezetük nagy részét víz alkotja, a vízzel veszik fel a tápanyagokat. Az asszimilációhoz és szervezetük hűtéséhez is vízre van szükségük. A növények a vizet a talajból szerzik be, de a leveleik felületén át, vagy a léggyökereik segítségével is hozzájuthatnak. Az ananászfélék a levélciszternában gyűjtik a csapadékot. A termesztett növények vízigényét öntözéssel lehet kielégíteni. A növények vízigénye a származási helyüktől függ. A levegő hőmérséklete, a napsütés erőssége, a talaj víztartó képessége és az évszak is befolyásolhatja a vízigényt. A növényeket vízigényük alapján a következőképpen osztályozzuk: 1. vízigényes növények- legtöbbször vízparti, vagy mocsaras területekről származnak, gyakori öntözést kívánnak, tányérjukban vizet lehet tartani (vizipálma és a csavartpálma). 2. közepes vízigényű növények - fontos, hogy talajuk ne száradjon ki ide tartozik a legtöbb dísznövény (törpebors, pálma, fikusz). 3. a szárazságtűrő növények vízigénye változó. A tavaszi és nyár eleji időben több, ősszel és télen kevesebb vizet kívánnak. Vízigényük függ a hőmérséklettől is ide tartoznak a kaktuszok és a pozsgások. A kevesebb víz és a túlöntözés is károsíthatja a növényt. A víz mennyiségén kívül a víz minősége, kémhatása és keménysége is meghatározó lehet. Az öntözővíz hőmérséklete lehetőleg egyezzen meg a levegő hőmérsékletével. A hideg öntözővíz károsíthatja a növény gyökérzetét és leveleit is. Virágüzlet hőmérsékleti viszonyai: lehetőleg a mérsékelt házi viszonyoknak feleljen meg. Lehetőség szerint a virágüzletnek legyen hidegebb 3-6C o -os helyisége is, ahol a hidegtűrő növényeket, vágott zöldet, vágott virágot tartjuk. A virágüzletben levő növényeket mindig az igényeiknek megfelelően kell öntözni. A cserepes növények piacképességük megőrzése érdekében maximálisan biztosítani kell létfeltételeiket.
6 B. 5. A dísznövénytermesztésben használt szaporítási módok A dísznövények szaporítása ivaros és ivartalan lehet. A szaporítás a termesztésben a legnagyobb hozzáértést igénylő tevékenység, célja a legjobb módon a leggazdaságosabban a legtöbb jó minőségű utódot előállítani. Ivaros szaporítás: a magvetést nevezzük így, mert a mag két ivarsejt egyesülése útján keletkezik. Az utódok lényeges tulajdonságaikban egymással megegyeznek, de részleteikben különbözhetnek. Akkor alkalmazzuk, ha megfelelő mennyiségű csíraképes mag van és ebből faj- és fajtaazonos növény fejlődik, valamint gazdaságos ilyen módon szaporítani. Az előnye egyszerű, olcsó és egyszerre sok növény állítható elő. A hátránya, hogy nem minden növényt lehet így szaporítani /nincs megfelelő mag, lassabban lehet kész növényhez jutni/ és nem lesz egyöntetű állomány. Az F1-hibridek kivételt képeznek, ezek nemesítők által, speciális szülőpárok keresztezése útján előállított magvakból fejlődnek. Hibrid eredetük ellenére egyöntetű kiváló állományt adnak. A magvakat minden évben újra kell előállítani. Szabadba vetjük a nagyobb magvú, az időjárási viszonyokat jól tűrő és átültetést nehezen viselő fajok magvait. A rövid tenyészidejű egynyári dísznövényeket is helybe vetjük. A vetés ideje a faj melegigényétől függ. A szabadba vetett növényeket kellő fejlettség esetén át is palántázhatjuk. A magvetéshez mindig jól előkészített helyet használjunk, finomra munkált, tápanyagdús talajba végezzük a vetést. A vetést sorba vagy szórva végezhetjük. A vetés mélysége a magvak átmérőjének 2-5-szöröse legyen. Termesztőberendezésben vetjük a legtöbb dísznövény magját, az apró magvú, melegigényes, téli vagy kora tavaszi vetésidejű és értékes növények magját. A kisebb mennyiséget tálba, cserépbe a nagyobb mennyiségeket ládába vagy cellába, esetleg ágyba is vethetjük. A vetéshez használt közeg finomra darált tőzeg, amelyhez igény szerint homok, perlit, sóder vagy agyag keverhető. Az ilyen közeg gyommagvaktól mentes, ph értéke, tápanyagtartalma pontosan beállítható. A régebben használt komposzt és lombföldek valamint trágyaföldek e tulajdonságait először vizsgálni kellene. A magokat vethetjük egyesével vagy szórtan. A vetési mélység a magátmérő 2-5-szöröse. A csírázásig a vetéseket meleg, árnyékos, párás helyen,a közeget nyirkosan tartjuk. A kikelt növényeket technológiának megfelelően tűzdeljük termesztőedénybe. A tovább termesztés során gondoskodunk a növényvédelemről, a növekedésgátlós kezelésekről, öntözésről, tápanyag utánpótlásról és fényhez és szabad levegőhöz, való szoktatáshoz. A kifejlődött növényeket értékesítjük vagy továbbnevelésük esetén nagyobb cserépbe átültetjük. Ivartalan szaporítás: a növény leválasztott részéből egy új egyed fejlődik. Az azonos anyanövényről származó utódok minden tulajdonságukban megegyeznek./klón/ Előnye fajtaazonos utódok, sok hibrid és fajta csak így szaporítható és gyakran előbb kapunk késznövényt, mint ivarosan. Hátránya munkaés berendezés-igényes és anyanövényeket kell tartani.
Az ivartalan szaporítás módjai: Tőosztás: az alkalmas anyanövényeket két vagy több részre osztjuk úgy, hogy mindegyiken legyen gyökér és szárrész. Gyöktörzs feldarabolása: a földalatti rövid szártagú hajtáson rügyek és gyökerek is találhatók, ezért feldarabolással új növényeket kaphatunk. Sarjak leválasztása: a növények különböző részein keletkező sarjak leválasztásával új növényeket kaphatunk. /gyökérnyak, járulékos gyökér rügyei, szár, levélszél/ Indanövények leválasztása: hosszú szártagú hajtás az inda, amelynek szárcsomóin gyökeres, leveles indanövények fejlődnek. Hagyma, hagymagumó, gumó ültetése: sok növény hoz ilyen szaporítószervet, amelyből beavatkozás nélkül új növény fejlődik./fiókhagyma, sarjhagyma/ Bujtás: az anyanövény földdel letakart szára járulékos gyökeret fejleszt, majd ezt leválasztva új növényt kapunk. A szobanövényeknél lehetséges a légbujtás, ha a megsebzett szárra nedves mohát, rostos tőzeget kötünk, melyben járulékos gyökerek fejlődnek és leválasztható lesz a gyökeres szár. Dugványozás: az anyanövényről leválasztott részt gyökereztetjük meg. A legelterjedtebb ivartalan szaporításmód. Hajtásdugvány: a növény fiatal leveles hajtásából készítjük a legalább egy ízközös dugványt. A dugványt gyökeresedésig meleg, párás és árnyékos helyen nedves, steril szaporító közegben tartjuk. Szárdugvány: több éves gyakran levél nélküli szárból készítjük, amelyeket függőlegesen vagy vízszintesen helyezünk el a szaporítóközegben. A legszebb növények a fejdugványból fejlődnek. A nehezen gyökeresedő szárdugványokhoz por vagy folyékony serkentőszert használunk. /NES, IVS/ a jobb gyökeresedés érdekében. Levéldugvány: egyes növények levelei vagy annak részei nemcsak meggyökeresednek, hanem hajtáskezdeményt is hoznak. A levélnyelet vagy a levél darabjait használhatjuk. Mikroszaporítás: a növényvalamelyik részének sejtjeiből vagy szöveteiből laboratóriumi körülmények között mesterséges táptalajon növényeket állítunk elő. A dísznövénytermesztésben egyre gyakrabban alkalmazott módszer. Szemzés: a fás növények fajtáinak szaporításánál alkalmazzuk. /hajtó- és alvószemzés/ Oltás: szintén fás szárú növényeknél alkalmazzuk. Leggyakoribb oltásmódok a párosítás, kecskelábékezés, héj alá oltás. Spóravetés: a páfrányok szaporításának módja, a levélfonákon levő spóratartókban fejlődött spórákat nedves tőzegre hintjük, majd árnyékos helyen üveglap alatt tartjuk, míg páfrány előtelepek meg nem jelennek. Ezekből kis páfránynövény fejlődik. Szaporítóanyagok kereskedelme a virágüzletben: A virágüzletekben egy- és kétnyári virágpalántákat, vetőmagokat is forgalmazhatnak. A csomagolt gyökerű rózsatövek és edényes évelőpalánták bővíthetik a virágüzletek választékát 7
8 B. 6. Palántaként forgalmazott egy-és kétnyári dísznövények Egynyári dísznövényeknek nevezzük, azokat a növényeket, amelyeket év elején szaporítunk, tavasszal ültetünk állandó helyükre és elnyílásuk után, vagy az első fagy után eltávolítunk. Nagy részük ez idő alatt virágot és termést is hoz, az ősz végén pedig elpusztul. Mások viszont az évelőkhöz hasonlóan áttelelnének, de mivel nincs mát rájuk szükség ezért nem maradhatnak tovább- legfeljebb fél évig díszítenek, főleg nyáron ezért nevezzük ezeket egynyáriaknak. Az egynyári növényeket csoportosíthatjuk díszítő értékük szerint: virágokkal díszítő és levelükkel díszítő növényekre. Virágukkal díszítő növények: Ageratum houstonianum (Kék bojtocska) 15-60cm magas, kicsi gömb alakú bojtszerű virágzatai a hajtások csúcsán csoportosulva júniustól szept. végéig folyamatosan nyílnak. Virágai kékek, liláskékek, rózsaszín, vagy fehér színűek. Magvetéssel, hajtásdugvánnyal szaporítjuk. Meleg-és fényigényes, rendszeres öntözést igényel. Felhasználása szegélynek, vagy színfoltnak a magasabb fajták vágott virágnak is jók. Begonia cucullata (Begonia semperflorens - Folyton virágzó begónia) 10-30 cm magas, húsos szárú növény, fényes kerekded levei zöldek vagy barnásvörösek. Egyivarú, 4 szirmú virágai rózsaszín, piros, vagy fehérek. A hajtás végeken májustól az első fagyokig folyamatosan nyílnak. Lassú fejlődése miatt már decemberben, januárban kell porszerű magvait elvetni, majd tűzdelni, cserepezni kell. Dugványról is szaporítható. Meleg és vízigényes, napos, vagy félárnyékos helyre május második felében ültethető ki. Szegélynek és színfoltnak egyaránt alkalmas a virágágyakban, ezen kívül balkonládákba és egyéb virágtartókba is ültethető. A napszak iránt közömbös fajtákat alkalmi dísznövénynek is termesztik. Dahlia hybrida (Dália) 30-50cm magas a kék kivételével minden színben pompázik júliustól a fagyokig. A virágok a szár felső harmadában a levelek hónaljából törnek elő. Tulajdonképpen fagyérzékeny évelő növény, amely gyökérgumójával fagymentes helyeken áttelel. Januárban magvetéssel, ill. átteleltetett és meghajtatott tövekről szedett dugványokkal szaporítják. Napos, meleg helyen bőven öntözve virul a legjobban. Virágágyakba, mélyebb edényekbe lehet ültetni a fagyok elmúltával. A nagyobb virágú fajták esetleg vágott virágnak is használhatók. Impatiens walleriana (Vizifukszia) - 20-50cm magas, vastag lédús áttetsző szárú növény. Júliustól a fagyokig bőven virágzik, levelei tojásdad alakúak, bordó, vagy zöld színűek. Szétterülő szirmú sarkantyús virágai fehérek, pirosak, rózsaszínűek, vagy lilák, de vannak tarka és csíkos szirmú fajtái is. A virágok a levelek hónaljában fejlődnek. Magvetéssel szaporítják, tűzdelés után cserépbe ültetik. Dugvánnyal is szaporítható, a jobb elágazás érdekében a hajtás csúcsát visszacsípik. Félárnyékos, árnyékos helyen bő öntözéssel fejlődik jól, de napos helyen is megél. Virágágyakba, sírokra, kőedényekbe is
9 ültethetjük. Egységes szép színfoltot ad. Cserepes növénynek is termesztik. A szép egyöntetű állományt F1-hibridek adják. Lobelis erinus (Lobélia) 15-20cm magas szára elfekvő, csüngő vagy felálló. A talajt párnaszerűen takarja, a hajtásvégeken és a levelek hónaljából kocsányokon hozza apró virágait, amelyek kék, rózsaszín, lila vagy fehér színűek. Júniustól a fagyokig virágzik. Magvetéssel szaporítható, a kikelt növénykéket csoportosan tűzdelik, majd együtt ültetik ki. Árnyékos, vagy félárnyékos helyet kedvel, víz és páraigényes növény. Virágágyakban szegélyként, sírokra, szőnyegágyakba is ültethető. Csüngő fajtái balkonládákban és kőedényekben a legszebbek. Petunia x hybrida (Kerti petúnia)- 20-40 cm magas, molyhos szárai elfekszenek, vagy lecsüngenek, tölcséres virágai minden színben nyílnak, de vannak más színnel szegélyezett, vagy csillagalakban csíkozott fajtái is. A fehér és kék fajták kellemes illatúak. Májustól a fagyokig virágzik. A kis virágú fajták (Pendula, Nana Compacta fajtacsoportból) bővebben virágoznak, de a nagy fodros szélű fajták (Super Bissima, Grandiflora, Grandiflora Nana, Fimbriata Plena fajtacsoportból) nagyon dekoratívak. Magvetéssel szaporítják, majd tűzdelik és cserepezik a teltvirágú fajtákat dugványozzák. Meleg és napfényigényes, kezdetben nagy vízigényű, majd szárazságtűrő lesz. Erkélyládák virágágyak beültetésére használják színfoltnak gyakran ültetett növény. Esős szeles időben díszítő értéke csökken. Salvia splendens (Paprikavirág) 30-60cm bokros növésű, folyamatosan virágzó növény. Virágai piros, bordó, rózsaszín és vajszínű lehet. Májustól a fagyokig végálló, fürtös virágzatban nyílnak. Szára szögletes, levelei átellenesek. Magról vetik, tűzdelik, cserepezik és azért, hogy bokrosodjon visszavágják, a visszavágott hajtások dugványnak használhatók. Meleg fény víz - és tápanyag igényes. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik, élénk színfoltot ad. Salvia farinacea (Lisztes szalvia) 60cm magas, illatos hosszúkás tojásdad - szürkészöld levelű növény, virágszárai lisztes bevonatúak. Kecses virágfürtjei fehér, vagy kékszínűek. Júniustól októberig tartósan virágzik. Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik, április végén ültetik ki. Napos helyet és rendszeresen öntözést kíván. Virágágyakban színfoltnak használják. Tagetes erecta (Bársonyvirág) 40-50 cm magas, de vannak ennél alacsonyabb és magasabb fajtái is. Sűrű elágazású kellemetlen illatú növény. Virágai citrom - vagy narancssárgák és nagyok. A szik alatti szárrész zöld. Májustól októberig, a fagyokig virul. Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Termeszthető szabadfölde vetve áprilisban, de így később virágzik. Meleg- fényigényes és közepes víz - és tápanyag igényű növény. Kiültetésre és vágott virágnak is alkalmas. Kellemetlen illata miatt sokan nem kedvelik. Tagetes patula (Kisvirágú büdöske) 15-30cm magas, virágai citrom - vagy narancssárgák, piroslók, vagy cirmosak. Májustól októberig, a fagyokig virul, a szik alatti szárrész barnás piros, levelei szeldeltek. Kellemetlen illatű növény. Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Termeszthető szabadfölde vetve áprilisban, de így később virágzik. Meleg -
10 fényigényes és közepes víz - és tápanyag igényű növény. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik. Szegélynek alkalmas. Verbena hybrida (Kert vasfű) sok színben előforduló, kissé illatos, szemfoltos virágai félgömb alakú virágzatban, júniustól a fagyokig nyílnak. Növekedése lehet szétterülő, vagy felfelé növő. Elágazó hajtásai 20-30 cm magasak, csipkés szélű levelei vannak, amik érdesek, szőrösek. Magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Termeszthető szabadfölde vetve áprilisban, de így később virágzik. Meleg - fényigényes és közepes víz - és tápanyag igényű növény. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik. Szegélynek alkalmas. A városi szennyezett levegőt jól tűri. Verbena rigida (Lila vasfű) 40-50 cm hosszú, villásan elágazó hajtásai jól takarják a talajt. Keresztben átellenesen álló levelei szőrözöttek, merev szélűek fogazottak. Halvány, vagy sötétlila virágait júniustól a fagyokig a hajtásvégeken hozza. Lassú fejlődésű, ezért december végén magvetéssel szaporítják, tűzdelik, cserepezik, májusban ültetik ki. Meleg - fényigényes jó szárazság és város tűrő növény. Virágágyakba, kőedényekbe ültetik. Levelükkel díszítő egynyári dísznövények: Senecio cineraria (Hamvaska) 20-30 cm magas félcserje, fehéren molyhos, szeldelt levelével díszít, egynyáriként termesztik, de védett helyen áttelel és a második évben sárga, nem dekoratív virágait. Magját január, februárban vetik, cserépben nevelik elő májusi kiültetésre. Napfényt kedvelő, árnyékban kizöldül, egyenletes, közepes vízellátást igényel. Szegélynek,szőnyegágyba, balkonládákba és sírokba ültethető. Palántaként forgalmazott kétnyári dísznövények: az ide sorolt növényeket nyáron szaporítjuk, az ősz folyamán, vagy kora tavasszal palántázzuk ki végleges helyükre, ahol tavasszal vagy nyár elején virágoznak és elnyílásuk után eltávolítjuk kiültetési helyükről. Az ide sorolt növények közül csak az árvácska valódi kétnyári, amely termésérés után elpusztul, a többi tulajdonképpen évelő. Viola x wittrockiana (Kert árvácska) 15-20cm magas kétnyári növény, sokszínű változatos virágait márciustól májusig bőven hozza, de gyakran ősszel is virágzik. A virágai egy oldalra nézőek, gyakran tarkák, lehetnek szemfoltos, vagy szegélyezett rajzolatúak is. Magját júliusban vetik hidegágyba, árnyékolással védik a magvetést a kiszáradástól. Ősszel nevelőágyba, vagy végleges helyére ültetik. Napfény és tápanyagigényes, közepes vízigényű. Sírok, virágágyak, kőedények és balkonládák beültetésére alkalmas. Bellis perennis (Százszorszép) az évelő vadfajból nemesített, 15-20 magas, tőlevélrózsás növény. Virágait kocsányon egyesével április, májusban hozza. Apró fészkes virágai este összecsukódnak, lehetnek fehérek, rózsaszín és piros színűek. Vannak már teltvirágú fajtái is. Magját június- júliusban vetik és ősszel állandó helyére kiültetik. Napos, vagy félárnyékos helyen nyílik, egyéb igénye közepes. Virágágyak, kőedények beültetésére alkalmas. Ezeken kívül még kétnyári kiültető növényként termesztik a Nefelejcset (Myosotis alpestris) és a Sárgaviolát (Cheiranthus cheirii).
A virágüzletekben május, júniusban egynyári virágpalántákat is forgalmaznak. A növényeket rendszeresen öntözni kell, valamint igényeinek megfelelő helyen tartani. A növények gondozás biztosítja a piacképes minőségüket. Az őszi hónapokban ugyan így kell a forgalmazott kétnyári virágpalántákkal is eljárni. B7 Az egy-és kétnyári vágott virágok ismertetése és felhasználása Egynyári vágott virágok: Az egynyári vágott virágok palántái május közepére, a kiültetés idejére megfelelő fejlettségűek legyenek, a növényeket növényházban kell szaporítani és nevelni. A gyorsan fejlődő fajokat szabadba is vethetjük, kisebb az anyagi befektetés és későbbi időpontban van virágzás. A virágokat különböző fejlettségben szedjük le: bimbósan vagy teljes nyílásban. Az egynyári vágott virágokat többnyire csokrosan árusítják. Július és szeptember között olcsóságuk miatt keresettek. Vázatartósságuk 4-7 nap. Lehetnek csokorlazítók, szárazvirágok és szálas virágok is. Csokorlazítónak alkalmazott egynyári vágott virágok: Gypsophila elegans Penniasetum villosum Pennisetum setaceum Szálas virágként értékesíthető egynyári vágott virágok: Amberboa moschata Antirrhinum majus Calendula officinalis Callistephus chinensis Centaurea cyanus Chrysanthemum parthenium Consolida ambiqua /Delphinium ajacis/ Dianthus caryophyllus Chabaud Helianthus annuus Lathyrus odoratus Matthiola incana Rudbeckia hirta Zinnia elegans A fenti növények között vannak olyan fajok, amelyeket kiültetésre is felhasználnak. A magas növésű fajtákat vágott virágnak, az alacsony, kompakt fajtákat kiültetésre használják. Kétnyári vágott virágok: A kétnyári vágott virágokat nyáron /június-augusztus/ vetik, majd nevelőágyakba ültetik ősszel. A nevelőágyakba ültetett növényekről szedjük a virágokat áprilisjúnius között. Kedveltségük oka, hogy korábban virágoznak, mint az egynyári növények. Főleg csokrosan, szálas virágként és száraz virágként forgalmazzák a kétnyári vágott virágokat. Szálas virágként értékesített kétnyári virágok: 11
Campanula medium Cheiranthus cheirii Dianthus barbatus Dianthus caryophyllus Grenadin Digitalis purpurea Myosotis alpestris A Myosotis alpestrist Anyák napjára hajtatni szokták cserépben is. 12 B 8 Vágásra alkalmas évelő dísznövények ismertetése és felhasználása Az évelő dísznövények a kétnyári és egynyári vágott virágokkal együtt biztosítják a virágkötészet folyamatos olcsó virágellátását. A növények lágyszárúak, több évig élnek, földalatti, vagy föld feletti részeikkel telelnek át. A termesztésben legtöbbször magvetéssel, tőosztással, dugványozással vagy természetes szaporító képlettekkel (hagyma, hagymagumó, inda, sarj) szaporítják őket. A vágásra szánt növények palántáit szabadföldi ágyásokba ültetik. A virágok szedése a reggeli órákban történik, növénytől függően kinyílt, vagy bimbós állapotban. A leszedett növényeket kötegelik, vízzel felszívatják, majd piacra szállítják. Az évelő vágott virágok tavasztól őszig előfordulnak a virágkötészetben. Vázában 5-10 napig díszítenek. Évelő vágott virágok: Achillea filipendulina Achillea millefolium Achillea ptarmica Aconitum sp. Asparagus officinalis var. pseudoscaber Aster amellus Aster ericoides Aster novae-angliae Aster novi-belgii Astilbe arendsii Campanula persicifolia Chrysanthemum coccineum /Tanacetum coccineum/ Chrysanthemum hortorum /Dendranthema grandifolia/ Chrysanthemum maximum /Leucanthemum margaritae/ Convallaria majalis Coreopsis grandiflora Dahlia hybrida Delphinium cultorum Dianthus plumarius Echinacea purpurea Eremurus hybrida Erigeron speciosus
Gaillardia aristata Galanthus nivalis Galanthus elwesii Gladiolus cultorum Gypsophila paniculata Hemerocallis flava Hemerocallis fulva Heuchera sanguinea Hyacinthus orientalis Iris barbata Iris sibirica Lavandula angustifolia Lupinus poly phyllus Lilium candidum Lilium regale Lilium tigrinum /Lilium lancifolium/ Narcissus incomparabilis Narcissus poeticus Narcissus pseudonarcissus Paeonia officinalis Paeonia lactiflora Physostegia virginiana Sedum spectabile Scabiosa caucasica Solidago hybrida Tulipa hybrida Viola odorata 13 B. 9. A virágkötészetben alkalmazott örökzöld díszcserjék, díszfák ismertetése és felhasználása A fenyők és lomblevelű örökzöldek a virágkötészetben nélkülözhetetlen alapanyagokat szolgáltatnak. A téli időszakban más élő zöldnövény nem áll rendelkezésre. A koszorúk és sírcsokrok készítéséhez egész évben, nagy mennyiségben használják. A tartósságuk miatt is kedveltek. A növények hajtásait, terméses ágait, a fenyők tobozait is felhasználjuk különféle kötészeti kompozíciókhoz. A lomblevelűek kivéve a borostyánt nem őshonosak, a mediterránból származnak, ezért kiegyenlített klímát és félárnyékos helyet igényelnek. A fenyők szaporítása magvetéssel történik, a fajtákat oltják. A pikkelylevelű örökzöldeket félfás dugványról, a lomblevelűeket főleg dugványozással, de néhány magvetéssel is szaporítható. Az örökzöldek és fenyők között található olyan, amely fiatal korban fagyérzékeny. A nyári öntözést az örökzöldek meghálálják. Fenyők: Abies alba
Abies nordmanniana Chamaecyparis lawsoniana Juniperus chinensis Juniperus virginiana Juniperus sabina Larix decidua Picea abies Picea pungens Pinus nigra Pinus silvestris Pinus strobus Pseudotsuga menziesii Taxus baccata Thuja occidentalis Thuja orientalis Lomblevelűek: Buxus sempervirens Euonymus japonicus Euonymus fortunei Hedera helix Ilex aquifolium Machonia aquifolium Prunus laurocerasus Pyracantha coccinea Az örökzöldeket csokrok, koszorúk díszítésére, lazító- és tömőanyagának használják. Az őszi és karácsonyi díszekben is hajtásokat, terméseket és tobozokat is bedolgoznak. B.10. A virágkötészetben alkalmazott lombhullató díszcserjék, díszfák ismertetése és felhasználása A lombhullató díszcserjék, és díszfák szinte minden részét használja a virágkötészet. A növényekre jellemző, hogy ősszel lehullatják lombjukat, és csak tavasszal hajtanak ki újra. A kötészetben használják a csupasz vesszőket, leveles hajtásokat, virágzó hajtásokat, terméseket, törzs- és gyökérdarabokat és a leváló kérget. A fákat magvetéssel, a fajtákat szemzéssel vagy oltással szaporítják. A cserjék is szaporíthatók magvetéssel, de a dugványozás, bujtás, tőosztás, sarjak leválasztása elterjedt vegetatív szaporítás mód. A fajtákat szemzéssel vagy oltással szaporítják. A cserje 2-3 év alatt a fák 4-6 év alatt nevelhetők meg a faiskolában. Díszcserjék: Amorpha fruticosa Cornus alba Corylus avellana Contorta Hajtásukat használják 14
Salix matsudana Tortuosa Sarothamnus scoparius Parthenocissus tricuspidata Tamarix tetrandra Lombjukat használják Tamarix gallica Amygdalus triloba Multiplex Buddleia davidii Chaenomeles speciosa Cornus mas Forsythia intermedia Jasminum nudiflorum Kerria japonica Plena Laburnum anagyroides Virágját használják Magnolia soulangiana Paeonia suffruticosa Philadelphus coronarius Rosa sp. Salix caprea Spiraea vanhouttei Syringa vulgaris Syringa chinensis Viburnum opulus Roseum Wisteria sinensis Berberis vulgaris Berberis thunbergii Clematis vitalba Cotoneaster horizontalis Cotinus coggygria Crataegus monogyna Termésüket használják Crataegus oxyacantha Ligustrum vulgare Ligustrum ovalifolium Rosa canina Symphoricarpos albus Symphoricarpos orbiculatus 15 Díszfák: Betula pendula Salix alba Fraxinus ornus Quercus cerris Quercus rubra Cerasus serrulata Szárukat használják Lombját használják
Prunus cerasifera Virágját használják Aesculus hippocastanum Aesculus carnea Alnus glutinosa Gleditsia triacanthos Koelreuteria paniculata Termését használják Malus spectabile Paulownia tomentosa Platanus hybrida Sorbus aucuparia A lombhullató díszcserjék és díszfák lombját, virágát, hajtását és termését csokrok, koszorúk díszítésére, vázadíszek készítésére és terek dekorációjához használják. B. 11. Legfontosabb cserepes levéldísznövényeink ismertetése és felhasználása A levéldísznövények fő díszítőértéke a színes, tarka vagy különleges formájú levélzete. A viráguk jelentéktelen vagy nálunk nem virágoznak. Felhasználhatók lakások díszítésére, ámpolnák beültetésére és szoliternek nagyméretű edényekben termek díszítésére. Helyük megválasztásához ismerni kell igényeiket. A szaporításuk történhet magvetéssel, dugványozással, természetes szaporító képletekkel és merisztéma szaporítással. A páfrányok spórákkal szaporíthatók. Cserepes levéldísznövények: Aglaonema modestum Aglaonema treubii Araucaria excelsa Aspidistra elatior Begonia rex-cultorum Calathea sp. Caladium sp. Codiaeum variegatum Cordyline fruticosa Cupressus macrocarpa Cyperus alternifolius Cyperus gracilis Diffenbachia exotica Diffenbachia picta Dracaena deremensis Dracaena fragrans Dracaena marginata Fatshedera lizei Fatsia japonica Ficus benjamina Ficus elastica Ficus lyrata 16
Marantha sp. Monstera deliciosa Nolina recurvata Pandanus vechii Peperomia obtusifolia Peperomia caperata Pepromia argyreia Pilea cadierei Rosmarinus officinalis Sansevieria trifasciata Schefflera arboricola Yucca elephantipes 17 Ámpolnanövények: Chlorophytum comosum Cissus rhombifolia Cissus antartica Epipremnum aureum Ficus pumila Hedera canariensis Hedera helix Peperomia serpens Philodendron scandens Syngonium podophyllum Tradescantia albiflora Zebrina pendula Broméliák: Aechmea faschiata Ananas comosus Cryptanthus acaulis Billbergia nutans Guzmania sp. Neoregelia carolinae Vriesea splendens Páfrányok: Adiantum tenerum Asplenium nidus Cyrtomium falcatum Nephrolepis exaltata Nephrolepis cordifolia Platycerium bifurcatum Pteris cretica Pálmák: Areca cathecu
Chamaedorea elegans Chamaerops humilis Cocos nucifera Howea forsteriana Howea belmoreana Phoenix canariensis Trachicarpus fortunei 18 B 12 Vágásra alkalmas levéldísznövények ismertetése és felhasználása A növényházban termesztett vágott zöldek a csokor lazítására, terjedelmének növelésére, díszítésére vagy színhatásának fokozására, a nagy levelek koszorúk ünnepélyesebbé tételére vagy teremdekorálásra alkalmasak. A leggyakrabban használt vágott zöldek: Asparagus densiflorus Asparagus setaceus Asparagus falcatus Asparagus umbellatus Eucalyptus sp. Rumohra adiantiformis A felsorolt növényeken kívül még vágott zöldnek alkalmazott dísznövények lehetnek: Adiantum tenerum Nephrolepis exaltata Pteris cretica Chamaerops humilis Howea forsteriana Phoenix canariensis Phoenix dactylifera Trachycarpus fortunei Anthurium adraeanum Dieffenbachia maculata Monstera deliciosa Hedera helix Hedera canariensis Beargass sp. Philodendron erubescens Burgundy Codiaeum variegatum A pálmák szárított leveleit a szárazkötészeti kompozíciókhoz használják.
19 B13 Növényházi vágott virágok ismertetése és felhasználása A virágkereskedelem forgalmának nagy részét a növényházi vágott virágok adják. Vannak közöttük egész évben folyamatosan kaphatók és szezonális növények is. A virágkötészet kompozícóit nagy részben ilyen a növényekből készíti. A termesztésben a fajtaazonosság érdekében vegetatív úton szaporítják legtöbbjüket, bimbósan a virágokat szedik, hogy minél tovább frissen kerüljenek a vevőkhöz. Vázatartósságuk különböző 1-4 hétig is terjedhet. A vázába tartott vágott virágokat is megfelelően kell kezelni (folyamatos vízcsere, friss vágás, tartósítók stb.) Növényházi vágott virágok: Alstoemeria ligtu Anemone sp. Anthurium cultorum Bouvardia domestica Chrysanthemum hortorum Dianthus caryophyllus var. semperflorens Eustoma grandiflora Freesia refracta Gerbera jamesonii Gloriosa superba Iris hollandica Lilium hybridek Ranunculus sp. Rosa sp. Sterlitzia reginae Zantedeschia aethiopica Orchideák: Cymbidium giganteum Dendrobium phalaenopsis Phalaenopsis amabilis Cattleia labiata Paphiopedilum insigne Hajtatott vágott virágok B14 Virágzó cserepes dísznövények ismertetése, felhasználása A virágzó cserepes növényeket ajándéknak, vagy alkalmi teremdekorációnak használjuk fel. Színes virágukkal vagy illatukkal kedves színfoltjai ünnepeinknek. A virágzó cserepesek egyes fajai már egész évben kaphatók, de vannak szezonális jellegűek is. Az ilyen növények legtöbbször valamely időszakhoz, vagy ünnephez köthetők. Virágzásuk egy-két héttől, akár hónapokig tarthat. Elvirágzás után elvesztik díszítő értéküket. Bizonyos fajoknál lehetőség van pihentetés utáni virágoztatásra, de ez általában nem érdemes.
Virágzó cserepes dísznövények: Abutilon hibridek Acalypha hispida Achimenes hybrida Aeschynanthus lobbianus Agapanthus orientalis Anthurium hortulanum Aphelandra squarrosa Begonia elatior Begonia tuberhybrida Bougenvillea glabra Browallia speciosa Calceolaria herbeohybrida Camelia japonica Chrysanthemum frutescens /Agyranthemum frutescens/ Clivia miniata Columnea banksii Cyclamen persicum Erica gracilis Euphorbia pulcherrima Exacum affine Fuchsia hybrida Gardenia jasminoides Hibiscus rosa-sinensis Hippeastrum hybridum Hoya carnosa Hydrangea macrophylla Impatiens walleriana Jasminum polyanthum Kalanchoe blossfeldiana Nerium oleander Pachystachis lutea Passiflora cearulea Pelargonium hortorum Pelargonium peltatum Pelargonium domesticum /Pelargonium grandiflorum/ Primula polyantha Rhododendron simsii Saintpaulia ionantha Schlumbergera truncata /Zygocactus truncatus/ Rhypsalidopsis gaertneri /Hatiora gaertneri/ Senecio cruentus /Pericallis cruentus/ Sinningia hybrida 20
Spathiphyllum hybridum Streptocarpus hybrida Hajtatott cserepes dísznövények 21 B15 Szárazkötészeti növények ismertetése, csoportosítása, felhasználása Szárazkötészet a növények valamely szárított részét használja fel. Szárazkötészetben felhasznált növényeket csoportosíthatjuk egynyári, kétnyári és évelő növények szerint, valamint csoportosíthatjuk a felhasznált részük szerint: termés, virág vagy szárított hajtás. A szárazkötészet alapanyagai nem csak a termesztésben levő növényfajok szárított részeiből kerülnek ki, hanem a vadon élő növényekről is gyűjtenek szárítható részeket. Szrazkötészetinövények: /egy- és kétnyári dísznövények/ Amaranthus caudatus Briza maxima Carthamus tinctorius Celosia plumosa Celosia cristata Gomphrena globosa Helichrysum brachteatum var. mostrosum Helioterium roseum Lagurus ovatus Limonium sinuatum Lunaria annua Molucella laevis Nigella damascena Papver somniferum Papaver rhoeas Xeranthemum annuum /évelő dísznövények/ Cortaderia selloana Dipsacus sativus Echinops ritro /Echinops bannaticus/ Eryngium alpinum Liatris spicta Limonium tataricum /Goniolimon tataricum/ Physalis alkekengi Typha angustifolia Typha latifolia Typha minima A felsorolt növényeken kívül még fák és cserjék termését, ágát vagy kérgét is használhatják szárazkötészeti kompoziciókban.
B16 Növények részei és felhasználásuk a virágkötészetben A termesztett és vadon élő növények legkülönbözőbb részeit használja fel a virágkötészet. A növények a felhasznált része lehet hajtás, lombozat, virág, termés vagy levéltelen ág esetleg gyökér. A növények szervei vegetatív és generatív szervek lehetnek. A gyökér, a szár és a levél a növény vegetatív részei, a virág, a termés és a mag a generatív részei. A gyökér a hajtásos növényeknek a talajban lévő rögzítő, vizet és ásványi sókat felszívó szerve. A gyökér a csira gyököcskéjéből fejlődik. Általában elágazó un. gyökérrendszert (gyökérzetet) képez. Az oldalgyökerek, vagy gyökérágak a gyökér felületét megnövelik, elősegítik a gyökérnek a talajrögök közé behatolását. A gyökér felületét rizodermisz (bőrszövet rendszer) borítja, csúcsi része a tenyésző kúp. Osztódó sejtekből áll, ezt a gyökérsüveg védi, amelynek külső sejtjei elnyálkásodnak és a talajrögökhöz való súrlódás következtében elszakadozva leválnak, a gyökércsúcsot síkossá teszik. A csúcs mögötti megnyúlási zónában a legerősebb a hosszanti növekedés. Felette a szívózónában jelennek meg a gyökérszőrök, amelyek a vizet és az ásványi anyagokat felveszik. A felvett anyagok a szállító zóna edénnyalábjaiba jutnak. A gyökérzetnek kéz fő típusa van: főgyökér rendszer, amely a kétszikűekre és a nyitvatermőkre jellemző - főgyökérből és oldalgyökerekből áll. Mellékgyökérrendszer, vagy bojtos gyökérzet az egyszikűekre jellemző un. mellékgyökerek alkotják, amelyek egyforma fejlettségűek és a főgyökér szerepét ezek veszik át. A növényeken még esetenként találhatók járulékos - és módosult gyökerek. Járulékos gyökér a növényi test bármely részén létrejöhet, a talajban és a talaj felszíne fölött is. Módosult gyökér működése a gyökértől eltérő, így alakja és szerkezete is módosul. Létrejöttük lehet normális, vagy járulékos (léggyökerek). A virágkötészetben fás szárú növények érdekes formájú gyökereit kötészeti kompozíciókhoz és tér dekorációhoz is felhasználhatják. A fán lakó és kisebb kúszónövényeket is telepíthetünk rájuk. A hajtásrendszer a növény szárát és leveleit foglalja magába. Fiatalkori alakja a rügy, központi része a rügy tengelye, erre borulnak rá a levél kezdemények. A tengelyből lesz a szár, a levélkezdeményekből lomblevelek fejlődnek ki. A rügyet rügypikkelyek boríthatják, ezek a fedett rügyek. Ha nincsenek rügypikkelyek, akkor csupasz rügyekről beszélünk. A szár a hajtás fő tengelye. A levelek a hajtástengely függelékei. A hajtás szára támasztószövetek is tartalmaz, mely lehetővé teszi a negatív geotropizmust. A csiranövény rügyecskéjéből fejlődik a hajtásrendszer. A szár általában csomókra és szártagokra tagolt. A hajtáson kétféle oldalszer keletkezhet az ág és a levél. A hajtás a táplálkozást és a szaporodást végzi. A levél a légnemű táplálék felvételét és a víz párologtatását végzi. A szár élettani szerepe viseli a leveleket és szállítja a levelekhez a gyökér által felszívott táplálékokat. A virág szaporodó szervként differenciálódik a növény testén. A rügy a belőle fejlődő növényi rész szerint lehet: levélrügy, virágrügy, vagy vegyesrügy. A rügyek lehetnek alvó és hajtórügyek. Az alvórügyek évekig fejletlenek maradnak, csak a növény sérülése esetén fejlődnek hajtássá. A hajtórügyek minden évben kihajtanak és a növény periodikus növekedésének biztosítékai. A hajtás elágazása lehet: bazitóniás, mezotóniás és akrotóniás. A föld feletti hajtás lehet lágyszár, vagy fásszár. A fásszár 22
23 típusai: félcserje, cserje, fa. A fák két fő típusa a lomkoronás, levélkoszorús (üstökös) fák. A földalatti hajtás lehet gyöktörzs, hagyma, gumó és hagymagumó. Az ágas fakorona fán lakó növények elhelyezésére és termek díszítésére is alkalmas. A kéreg szárazkötészeti asztali és fali díszek készítéséhez használható. Az ágak és vesszők, ha különleges formájúak és szép színűek, akkor vázadíszek, csokrok készítésére, csokorlazítónak a vékony, zöld hajtások alkalmasak. A levélszerű szár csokorlazítónak/aszparágusz/, vagy szárazkötészeti anyagnak/szúrós csodabogyó/ használható. A levél három részből épül fel: a levéllemez, levélnyél és levélalap. A levéllemez a levél lapos, asszimiláló és párologtató része. A levéllemezen az erezet, mint hálózat tűnik fel, ezek a levél belsejében futó nyalábok. Az érrendszernek három típusa van: villás, mellékeres és főeres. Egyes növényeken a levelek között alakbeli különbség van (heterophyllia). A virágkötészetben felhasználjuk a növények leveles, vagy csupasz hajtását és egyes növények leveleit (pálma, dracéna, Monstera). A virág generatív szaporodás céljára átalakult el nem ágazó törpe szártagú hajtás. Eredete a szárazföldi növények kialakulásához köthető. A virág módosult levelekből áll. A hajtáseredt jól megfigyelhető a nyitvatermők és a legősibb zárvatermők virágain. Ezeknél a virág tengelye még megnyúlt. A virágot alkotó levelek a virágtakarótáj, a porzótáj, termőtáj - főtájakra tagolódnak. A virágtakarótáj: a virág legkülső része, amely a virág ivarleveleit védi. A virágtakarótáj különnemű,akkor csészéből és pártából áll (rózsa), ha egynemű, akkor lepelről beszélünk (tulipán). A csésze többnyire zöld színű, míg a párta feltűnő színű és illatú sziromlevelekből áll. A virágszint a sejtnedvben oldott, vagy a kromoplasztiszokban jelenlévő színanyagot képezik. A porzótáj: a zárvatermő virág hím ivarleveleinek összessége. A porzó porzószálból, csatlóból és portokból áll, a virágport a portokok tartalmazzák. Termőtáj: az ivarlevelek belső köre, amely egy, vagy több termőből áll. A termő részei: magház, magkezdemény, bibeszál és bibe. A virág kifejlődése az 1 éves növényeknél ugyanabban a z évben megy végbe, a több éves növényeknél a virág rügyei már az előző tenyészidőszakba kifejlődnek. A virágnyílást a hő és a fény is szabályozhatja. A virágzás időtartama fajok szerint nagyon változó, 20-30perctől akár 60-70 napig is tarthat. A virág megporzása történhet rovar, madár, szél által de léteznek még különleges megporzási módok is. A virág csokrok, virágdíszek és kegyeleti készítmények fontos része, de felhasználható még asztal- és teremdíszekhez. A termés az embrió és a mag kialakulásával együtt megy végbe, a termőlevelek és egyes termők terméssé való átalakulása. A termés magába zárja a magvakat és azok termesztésére és védelmére szolgál. A kialakult termés zárva marad, vagy kinyílik, és úgy válik le a növényről. A terméseket biológiailag száraz és húsos termésekre osztályozhatjuk, ezeken belül megkülönböztetünk felnyíló és zárt terméseket. A virágkötészetben a növények termései is felhasználjuk. Legtöbbször száraz tokterméseket, makk, bogyó és almaterméseket használnak fel. A mag a megtermékenyítési folyamat végeredménye. A magot kívülről a maghéj 0borítja, és belül az embrió és a mag tápláló szövete helyezkedik el. A kertészeti termesztésben az ivaros szaporítás alapja a csiraképes mag, ebből lehet leggyorsabban a legtöbb utódot előállítani. A magot néha húsos, élénk színű magköpeny veszi körül, ezeket, a magokat a virágkötészet díszítésre használja (kecskerágó, tiszafa).