Dísznövények makroszaporítása március 25.

Átírás

1 Dísznövények makroszaporítása március 25.

2 Mivel foglalkozunk? Fásszárú dísznövények Évelő dísznövények Egynyári dísznövények Növényházban termesztett dísznövények

3 Termesztőtájak Magyarországon 5 nagy díszfaiskolai termesztőkörzet alakult ki: Nyugat-dunántúli (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye cca 50%, Somogyi 10% (Legnagyobb: Alsótekeres), Budapest és környéke 5% (főleg értékesítési központ), Szeged környéki 10%, főleg rózsatő, Alföldi: Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok megye löszös területei, Kecskemét környéke, 25%.

4 A díszfaiskolai termesztés elvi menete A díszfaiskolai termesztés két alapvető szakaszra oszlik: a szaporítóanyag előállítása, a szaporítóanyag készáruvá nevelése. A két szakasz eltérő szaktudást, szemléletet és berendezéseket igényel, ezért egymástól térben többnyire elválnak. Mind a szaporítóanyag, mind pedig a készáru nevelése további technológiai sorokra oszlik (a terméktípustól függően): ez újabb szakosodás forrása. A teljes választékot és a teljes vertikumot csak az egészen nagy faiskolák (pl. Prenor, Alsótekeres, Tahi) fogják át

5 Díszfaiskolai szaporítás

6 IVAROS SZAPORÍTÁS (magvetés) Magvetéssel általában az alapfajokat szaporítjuk (Kivételek: egyes piros lombú, ezüstös lombú, oszlopos alakok, Purpurea, Glauca, illetve Fastigiata gyűjtőneveken) A magvetés Előnye, hogy egyszerű, és olcsón nagyszámú növényhez juthatunk. Hátránya, hogy az utódaik nem teljesen egyöntetűek. Több faj magja nehezen vagy rosszul csírázik, és a dugványozása egyszerűbb, mint a magról való nevelése.(pl. Salix, Spiraea,, Philadelphus) A magcsemete-nevelés alaplépései : 1. A magvak begyűjtése, tisztítása. 2. A magvak tárolása az ültetésig. 3. A magvak vetés előtti kezelése a csírázás elősegítése miatt. 4. A magvak elvetése. 5. A kikelő magvetések ápolása és nevelési munkái (1 3 évig). 6. A magcsemeték kitermelése. A csemetenevelés időtartama fajtól függően 1, 2, esetleg 3 év.

7 tisztaság fajazonosság ezermagtömeg csírázóképesség (MGT) csírázási erély víztartalom életképesség-vizsgálat (TTC) vigor vizsgálat Magvizsgálat

8 Tárolás Cél: A magban végbemenő biokémiai folyamatok sebességének csökkentése Befolyásoló tényezők: - Levegő összetétele - Mag víztartalma - Tároló hőfoka - Rétegző közeg tulajdonságai - Fény

9 Tárolás formái Nedves tárolás Száraz tárolás

10 A mag vetés előtti kezelése Alapelvnek elfogadhatjuk: Igyekszünk utánozni a magvak csírázásának természetes termőhelyi körülményeit. A mérsékelt égövi fajok magvait lehetőleg még ősszel elvetjük. Az őszi vetést szükség esetén rétegezéssel, vagy hűvös tárolással helyettesíthetjük. Egyes fajok magja a szedés után, a vetésig ne száradjon ki, mert hajlamossá válik az elfekvésre. A viaszérésben szedett mag általában hamarabb kikel, mint a teljesen érett (még nem alakult ki benne az elfekvési hajlam) A déli származású fás növények magvait általában tavasszal vetjük el.

11 A fontosabb magkezelési eljárások 1. Rétegezés: rétegezőközegnek legmegfelelőbb a nyirkos homok, az optimális rétegezési hőmérséklet 5 C körül van. 2. Mechanikai maghéjsebzés: (szkarifikálás) Kisebb mennyiséget dörzsvászonnal, kvarchomokkal, nagyobb mennyiséget speciális maghéjkoptató géppel kezelhetünk. 3. Kénsavas maghéjkezelés 4. Forrázás (ma már ritkábban alkalmazzák)

12 A magvak rétegezése Speciális rétegezési módok: Pincében, mélytárolóban, fedett színben, időnként átforgatva. (Közeg: faforgács, homok, vagy semmi) Hideg-meleg rétegezés, kettős magnyugalmú fajoknál (Paeonia)

13 IVARTALAN SZAPORÍTÁS Az ivartalan szaporítás alkalmazása A következő esetekben: fajták (díszváltozatok) szaporítása, Olyan könnyen gyökeresedő alapfajoknál, ahol gazdaságosabb és gyorsabb, mint a magvetés (Salix, Philadelphus, Spiraea stb.), nálunk magot nem hozó fajoknál (pl. ritka Quercus fajok).

14 Az ivartalan szaporítás főbb módjai I. Autovegetatív szaporítás: tőosztás, sarjak leválasztása, bujtás, fásdugványozás, hajtásdugványozás, gyökérdugványozás, mikroszaporítás.ű II. Xenovegetatív szaporítás (oltás és szemzés), ezen belül szabadföldi szemzések és oltások üvegházi oltások

15 1. Tőosztás, sarjak leválasztása

16 Tőosztás, sarjak leválasztása Alkalmazható: általában a terjedő tövű fajok és fajtáik esetében: Chaenomeles fajok (főképp a Ch. japonica alakköréből), Cornus sanguinea, stolonifera, Cotinus coggygria, Elaeagnus commutata, Hippophaë rhamnoides, Hypericum calycinum, Kerria japonica, Mahonia repens, Perovskia atriplicifolia, Phyllostachys viridi-glaucescens, Prunus fruticosa, tenella, Pterocarya fraxinifolia Rhus fajok, különösen a Rh. typhina, Robinia hispida, Rosa alba, gallica, pimpinellifolia, Ruscus aculeatus, Sorbaria sorbifolia, Symphoricarpos fajok, Syringa vulgaris (saját gyökéren!), Vinca minor, Yucca fajok

17 Tőosztás, sarjak leválasztása

18 2. Bujtás Bujtással elvileg bármely növény meggyökereztethető Régebben elterjedtebb volt, a gyökereztető hormonok bevezetése óta jórészt felváltotta a dugányozás. Néha ma is így szaporított taxonok: név bujtási mód Prunus tenella feltöltéses Clematis kerti hibridek hullámos Corylus, piros levelűek feltöltéses vagy sugaras Cotinus, piros levelűek sugaras (sekélyen!) Ficus carica feltöltéses vagy közönséges Hamamelis fajok sugaras (igen lassú) Parrotia persica sugaras vagy közönséges Syringa vulgaris feltöltéses Tilia fajok közönséges vagy sugaras

19 Bujtásmódok

20 3. Dugványozás A díszfaiskolai gyakorlatban leggyakoribb: a fásdugványozás, a hajtásdugványozás és a gyökérdugványozás Fás szárú dísznövényekből készíthető dugványok

21 3.1. Fásdugványozás Kevés technológiai felkészültséget igénylő vegetatív szaporításmód. Előnyei: - a lombhullás után megszedett és elvermelt vesszők a tél folyamán (a holtszezonban) is elkészíthetők, - a dugványozáshoz nem kell temesztő-berendezés. Ezért a kis- és nagyüzemek így szaporítanak mindent, amit csak lehet.

22 Fásdugványozás

23 Fásdugványozás

24 Hagyományos (szabadföldi) fásdugvánnyal szaporítható legfontosabb növények Buddleja davidii Clematis montana Cornus alba stolonifera Cydonia oblonga (kalapácsos dugvány) Deutzia fajok (csak erős növésűeket) Forsythia fajok Hydrangea arborescens Jasminum fajok Kerria japonica Ligustrum fajok Lonicera lombhullató fajok Lycium barbarum Parthenocissus inserta quinquefolia Perovskia atriplicifolia Philadelphus fajok (főképp az erős növekedésűek) Physocarpus opulifolius Reynoutria fajok Ribes fajok (a R.uva-crispa kivételével) Salix fajok (a S. caprea 'Mas' kivételével) Sambucus fajok Spiraea fajok Symphoricarpos fajok Tamarix fajok Vitex fajok (melegigényes!) Vitis fajok Weigela fajok

25 3.2. Hajtásdugványozás (zöld- és félfásdugványozás) Lényege, hogy a növénynek egy zöld hajtásrészéből leveles dugványt készítünk és ezt kondícionált térben életben tartjuk, majd gyökeresedésre késztetjük: Zölddugványok: növekedésüket épp befejezni készülő hajtásokból májusban, júniusban vagy júliusban. Félfásdugványok: növekedésüket már befejezett leveles hajtásokból július augusztusban, az örökzöldek később, akár a tél folyamán.

26 A hajtásdugványok gyökeresedésének feltételei magas (90 100% közötti) relatív páratartalom, fény, optimális hőmérséklet szaporítóközeg serkentőszer A felsorolt tényezők közül az első három a legfontosabb.

27 A dugványozás technikai vonatkozásai Növekedésszabályozók alkalmazása A növekedészabályzók fajtái Naftil-ecetsav Indol-vajsav Az alkalmazás módja porformájú készítmények vizes oldatok alkoholos oldatok 27

28 Közeg elvárások a közegekkel szemben megfelelő víz-levegő arány gyommentesség tápanyagtartalom saját keverékek gyári közegek 28

29 Hely Létesítmény alapján szabadföld fóliasátor üvegház A tényleges lerakás helye szerint ágyásokba tálcákba 29

30 Lomblevelű fajok hajtásdugványozása Két hagyományos időszaka van: a lombhullatóké a nyár első felében, májustól kb. július végéig, az örökzöldeké a nyár második felében, augusztus szeptemberben (+ tél végén, ha a lombjuk még nem károsodott).

31 Gyökereztető berendezések Közönséges fóliasátor Gördülőfóliasátrak, váltórendszer ben

32 Fenyőfélék hajtásdugványozása A lombhullató fenyőket általában nem dugványozzák Az örökzöld fenyők közül a következő taxonokat szaporítják hajtásdugványról: a Cupressaceae család tagjait (egyes különleges Juniperus fajták és néhány nehezen gyökeresedő régi Chamaecyparis fajta kivételével); a Taxaceae család tagjait, a törpe Picea fajtákat, különösen pedig a P. glauca 'Conica'-t.

33 3.3. Gyökérdugványozás A díszfaiskolák: leggyakrabban a Rhus typhina szeldelt levelű fajtáját szaporítják így. Az erdészeti csemetekertek: Robinia pseudoacacia erdészeti célra nemesített fajtáit ( árbócakácok ). Gyökérdugványok megszedése, megvágása, elütetése

34 4. Mikroszaporítás A mikroszaporítás elvi menete A díszfaiskolai termesztésben számításba jövő fajok (szakosodott mikroszaporító laborból megvásárolva) 1. A hagyományos úton is nagy költséggel és nehezen szaporítható fajok fajtái. Ilyenek például a Cotinus coggygria vagy a Corylus fajok piros levelű fajtái, a Betula pendula, egyes Sorbus, Tilia és Syringa vulgaris fajták. 2. A gyümölcstermő növényekkel közeli rokon díszfák, díszcserjék (díszalmák, díszcseresznyék, szilvarózsa) fajtái.

35 II. Xenovegetatív szaporításmódok (oltás, szemzés)

36 Xenovegetatív szaporításmódok az oltás Az oltás során két növényi részt forrasztunk össze a rajtuk vágott sebfelület (kambium) mentén: Az egyik rész az alany, ami az oltvány gyökérzetét (vagy gyökerét és törzsét) képezi majd, a másik rész a nemes (Oltógally, oltóvessző, szemzőhajtás, stb.) amit a szaporítani kíván fajta anyanövényeiről szedünk.

37 Fogalmak oltás: két vagy több, egymással kompatibilis növényi rész összenövesztése, amelyből a gyökérrel rendelkező rész lesz az alany (a törzs egy részével vagy egészével), a gazdasági szempontból előnyös tulajdonságokkal bíró rész pedig a nemes. oltóvessző: oltás céljából nevelt és szedett, nyugalomban lévő, beérett, egészséges vessző. szemzőhajtás: vegetációs időszakban szedett, levelekkel rendelkező hajtás, amelyről a leveleket levágva kb. 0,5 cm hosszú levélnyélcsonk marad. oltócsap: az oltóvessző általában 3 rügyesre vágott darabja, amelyet összenövesztenek az alannyal. szempajzs: a szemzőhajtásból kivágott rügy a szemzési módra jellemző mennyiségű fás résszel. oltási hely: a két növényi rész összeillesztésének helye, amely jelentős szűrő tulajdonságokkal bír. közbeoltás: az alany és a nemes közé oltott harmadik rész (ált. törzsképző). gyökérnyakba oltás: az alanyt gyökérnyakba vagy attól kb cm magasságban oltják/szemzik. koronába oltás: az alany adja a törzs teljes részét; magasan szemzett/oltott. dajka alany: oltást követően ezt a növényi részt teljesen a földbe telepítik, később a nemes meggyökeresedik, és a dajka alany elhal (Paeonia).

38 Oltások, kivitelezési mód és hely szerint Helyszín szerint: 1. Szabadföldi (késő tavasz, nyár): a legolcsóbb. 2. Növényházi (tél, kora tavasz): drágább.

39 Szabadföldi oltás Lassúbb és nagyobb kézügyességet is igényel. Akkor lehet rá szükség, ha: az adott növény szemzésről nem, vagy csak gyengén ered, ha az előállítást gyorsítani kívánjuk a több rüggyel rendelkező oltócsap felhasználásával. A leggyakrabban a gömbkoronájú vagy csüngő koronát nevelő fajtákat oltjuk. (A többrügyes oltócsapból szimmetrikus korona indul.) A szabadban a héj alá oltás a leggyakoribb (± könnyű) Előny,ha a törzs már eleve megfelelő vastagságú.

40 Fraxinus ornus Mecsek (Magas törzsön, koronába oltva)

41 Robinia pseudoacacia Umraculifera

42 Növényházi oltások Előnyei: A forradáshoz szükséges feltételeket az üvegházban jobban és pontosabban meg lehet teremteni, mint a szabadban. A lassúbb növekedésű fajták az évi tenyészideje hosszabb lesz, ezáltal erősebb növényeket kapunk. A téli időszakban is hasznosan foglalkoztatható a szakképzett munkaerő. Hátránya, hogy általában jóval drágább, mint a szabadföldi oltásszemzés

43 Növényházban oltott növénycsoportok: 1.Lomblevelűek cserepes alanyra, vagy kézben oltva. 2. Tűlevelűek cserepes alanyra (csaknem mindig)

44 Köszönöm a figyelmet!