Vidékfejlesztési menedzsment és marketing e-learning - VETÉSFORGÓ Környezetgazdálkodás környezetpolitika Az utóbbi évtizedekben kénytelenek voltunk belátni, hogy a környezetvédelem nem választható külön a gazdaság egyik ágazatától sem, hiszen szinte minden szakterületet érint, kölcsönhatásban állnak egymással. Már az Európai Közösség 1972-es Párizsi Csúcskonferenciáján ahol a tagországok elismerték a környezetvédelem stratégiai fontosságát a résztvevők a következőt deklarálták: A gazdasági fejlődés nem önmagáért való cél, az élet minőségének, valamint az életszínvonalnak a javulását kell eredményeznie. (Őri Bartha, 2002). Ebbe a jólétbe bele kell tartoznia az egészséges környezetnek is. Ebből következően a környezetvédelemre minden tevékenységünkben figyelmet kell fordítani, és ezért a hosszú távú döntésekben is figyelmet kell szentelni a környezet megóvására, romlásának megállítására, sőt javítására. Ez csak úgy valósítható meg, ha a fenntartható fejlődést biztosító termelési módszereket helyezzük előtérbe a rövid távú gazdasági előnyökkel szemben. A szemléletmód kiteljesedésének eszköze lehet a környezetpolitika, ami országos szinten koordinálja a fentiek alkalmazását egyrészt kormányzati szinten stratégiák kialakításával, másrészt magában foglalja a fenti célok eléréséhez szükséges eszközrendszert. A magyar környezetpolitikában elsődleges cél a meglévő természeti erőforrásaink és környezeti értékeink megőrzése, leromlásuk megakadályozása, és a lehetőség biztosítása, a javulás lehetőségének illetve feltételeinek megteremtése (Szalay, 1998). A környezetvédelem szükségességének gondolata társadalmi szinten az 1960-as 70-es években merült fel, az új fogyasztói igények megjelenésével, a fogyasztói társadalom kialakulásával, szinte annak következményeként. Megjelennek társadalmi mozgalmak, igény alakul ki környezetvédelem, a fenntartható fejlődés és az ökológiai egyensúly megteremtése iránt. Az Európai Unió környezetpolitikája Az Európai Unió környezetpolitikájának célja a benne élő emberek számára olyan környezet megteremtése, ami a lehető legjobb életfeltételeket nyújtja számukra. Ennek érdekében az első időkben intézkedéseket javasol a tagállamok számára, később határozatokat hoz a környezetvédelmi intézkedések végrehajtására. Az alapvető célok közé tartozik a környezeti problémák, szennyezések megelőzése, csökkentése, megszüntetése, a bioszféra védelme az ökológiai egyensúly fenntartásával, valamint a fenntartható gazdaság megvalósítása, a természeti erőforrások ésszerű hasznosításával. Az EU környezetpolitikája etikai-, jóléti- és gazdasági alapokon nyugszik. Meg kell azonban jegyezni, hogy az Európai Unió elsősorban gazdasági szövetség, ezért nem helyezheti mindenek fölé a környezetvédelmet, azonban lehetőségeihez mérten integrálnia kell szempontjai közé. Az etikai érv szerint a természet a belőle származó gazdasági érték mellett belső értékkel rendelkezik, ami védelemre érdemes. A jóléti érv azon alapszik, hogy a környezet állapotának romlása negatív hatással van az emberek egészségére, ezért a következő generációk érdekében szükséges környezetünk védelme (Őri Bartha, 2002). Az EU környezeti stratégiájának nemzeti politikáktól független fontos eleme, hogy megoldást keres olyan környezetvédelmi problémákra, amelyeket csak nemzetközi szinten lehet
megoldani (pl. több országot érintő szennyezések), valamint a globális értékek (pl. ózonréteg) védelmére. Az Európai Közösség környezetvédelmének alapelveit már 1957-ben lefektették a Római Szerződésben, mely az Európai Gazdasági Közösség alapító dokumentuma. Ezek az alapelvek a következők: a környezetvédelmi szempontok integrálásának elve: a környezetvédelemben is legfontosabb a megelőzés, ezt leghatékonyabban a gazdasági, társadalmi döntéseknél lehet megvalósítani. Az előző elvvel együtt ez is bekerült az EU alkotmányos követelményei közé (Amszterdami Szerződés, 1997) a káros környezeti hatások megelőzésének elve: a környezetpolitikának a szennyezés forrására kell irányulnia, egyrészt mivel a megelőző intézkedések lényegesen gazdaságosabbak, mint a későbbi kárcsökkentés, másrészt okozhatók olyan károk, amik helyreállítása lehetetlen, mivel visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el (ez leginkább a természeti értékek károsításánál fordul elő). A megelőzésbe beletartozik a technológiai fejlődés támogatása, ezzel elősegítve környezetbarát technológiák, termékek létrejöttét elővigyázatosság és maximális védelem elve: az Európai Közösség deklarálja, hogy célja a magas szintű környezetvédelem elérése. Ennek érdekében a döntéshozásban a legkedvezőtlenebb előrejelzés figyelembevételével kell a környezetvédelmi politikát kialakítani, a kockázatok csökkentése érdekében szubszidiaritás elve: minden döntést a cselekvés optimális szintjén kell meghozni, ahol a leghatékonyabban oldható meg a probléma (helyi, regionális, nemzeti közösségi, nemzetközi szint). A Maastricht-i Szerződésben (1992) ez az elv bekerült az Unió általános politikájába a szennyező fizet -elv (PPP Pollutioner Pays Principle): aki a környezetszennyezést okozza, köteles a károk megakadályozásának és megszüntetésének költségeit is magára vállalni, az ellenőrzési kötelezettségen túl az állami felelősség- és kötelezettségvállalás elve: az államot és szerveit közvetlen és közvetett felelősség terheli a nemzetközi együttműködés elve: harmonizálni kell a tagállamok környezetpolitikáit és nemzeti környezetvédelmi programjait, valamint a Közösségnek figyelembe kell vennie a fejlődő országok érdekeit is a távlati gondolkodás elve: a természeti erőforrások ökológiai egyensúlyt nem károsító módon való felhasználását várja el a környezetvédelem tervszerű alakításának elve: kötelezettséget jelent a tagállamok számára, ki kell dolgozniuk környezetvédelmi koncepciójukat, majd ez alapján nemzeti környezetvédelmi programjukat, és ehhez kapcsolódóan készíteniük kell közép- és hosszú távú cselekvési programokat Az Európai Unió környezetvédelmi akcióprogramjai I. Környezetvédelmi Akcióprogram (1973-76) Az első uniós akcióprogram még nyilatkozat formában jött létre, tehát ajánlásokat tartalmazott. Alapelvei máig érvényesek az Európai Uniós környezetpolitikában: A szennyezés, illetve a környezeti ártalmak megelőzése. A környezeti hatások figyelembe vétele. A természeti erőforrások ésszerű hasznosítása. A tudomány és a technika környezetvédelmi célú fejlesztése. A szennyező fizet alapelve. Egyik állam sem okozhat környezeti kárt a másik államnak.
A fejlődő országok érdekeinek figyelembe vétele. Az EK és a tagállamok regionális és nemzetközi együttműködése. A környezetvédelem a Közösségben mindenki ügye, amelyet minden szinten oktatni kell. A környezeti cselekvés megfelelő szintjének meghatározása. A tagállamok környezeti politikáinak összehangolása és harmonizálása a Közösségben. Ehhez a következő eszközök alkalmazását javasolták: Közös tudományos-technikai háttér megteremtése. Tagállamok jogszabályainak összehasonlítása és harmonizálása, közös jogalkotás (az első Közösségi direktívák létrejötte) Közösségi Kutatási Programok. Környezetvédelmi Információs és Dokumentációs Rendszer létrehozása. A program középpontjában a vízvédelem állt. II. Környezetvédelmi Akcióprogram (1977-81) A második és az azt követő akcióprogramokat már határozatban fogalmazták meg, ezzel kötelezővé téve azokat a tagállamok részére. A program főbb feladataiként a következőket határozták meg: kidolgozni a környezeti hatásvizsgálatokat és értékelésük rendszerét, elemezni a gazdasági eszközök alkalmazási lehetőségeit a környezetvédelemben (környezetvédelmi költségek elosztása, környezetminőség pénzügyi mértéke, szennyező fizet elv szigorú alkalmazása), kiépíteni a környezetvédelmi információ-szolgáltatás rendszerét, együttműködni a Közösségen kívüli államokkal (fejlődő országok környezetvédelmi támogatása, részvétel nemzetközi környezetvédelmi egyezményekben). Ekkor alakítottak minőségi szabványokat a különböző felhasználású vizekre, és bevonták az intézkedési körbe a természetvédelmet és a zajterhelés elleni védekezést. III. Környezetvédelmi Akcióprogram (1982-86) Az akcióprogram ideje alatt került súlypontba a környezetpolitika, ettől az időtől kezdve kap fontos szerepet a környezeti vonatkozású döntések előkészítésében. A korábbiakkal ellentétben a megelőzés alapelve és annak eszközei kerültek középpontba. Elfogadták a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet. A levegővédelem kiemelkedő figyelmet kapott ebben az akcióprogramban. IV. Környezetvédelmi Akcióprogram (1987-92) Ennek a programnak az Egységes Európai Okmány (1987) képezte az alapját. Ekkor történt a szemléletváltás a gazdasági közösségről a gazdasági-környezeti közösség irányába. Ebben az időszakban született meg a Brundtland Bizottság Közös Jövőnk című jelentése, amely alapján létrejött a fenntartható fejlődés uniós stratégiája, amelyet helyi és globális szinten is érvényesíteni kell. ("A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket.") (www.ff3.hu). Ekkor már komplex problémákkal foglalkoztak, ide tartozott a víz- és a levegővédelem, a zajterhelés elleni védekezés, foglalkoztak a hulladékgazdálkodás, a genetikailag módosított
növények és a nukleáris biztonság problémájával is. Kimondták, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos információkhoz mindenkinek joga van hozzájutni. 1991-ben létrejött az Európai Környezeti Ügynökség (Koppenhága), amelynek elsődleges feladata a tagországok környezeti adatainak összegyűjtése, állapotjelentések készítése (www.eea.europa.eu). V. Környezetvédelmi Akcióprogram (1993-2000) A fenntarthatóság felé Alapja a Maastricht-i Szerződés (1992) és a Riói konferencia (1992) dokumentumai. Új hangsúlyokat alakítottak ki, célul tűzték ki: a természeti erőforrások kimerülésének megakadályozását, a környezetre káros trendek megváltoztatását, és a társadalom és tagjainak magatartási szokásainak megváltoztatását. Az Akcióprogramban konkrét intézkedéseket javasoltak konkrét célok eléréséhez. Célterületként jelölték ki az ipar, az energetika, a közlekedés, a mezőgazdaság és a turizmus ágazatait. A környezeti elemekre egyenként is alkalmazható környezetpolitikát dolgoztak ki (biodiverzitás megőrzése, genetikailag módosított szervezetek, hulladékgazdálkodás, ipari szennyezés-ellenőrzés és kockázatcsökkentés, a környezet elsavasodása, levegővédelem, nukleáris biztonság, az ózonréteg károsodása, üvegház-gázok kibocsátása és globális klímaváltozás, tájvédelem és területhasználat, természetvédelem, tengerek és tengerpartok védelme, vegyi anyagok kezelése, vízvédelem, vízszennyezés és vízfelhasználás, zajvédelem) (eur-lex.europa.eu). A környezetvédelmi célok eléréséhez javasolták igénybe venni mind a jogi, a piaci alapú, és a horizontális támogatási eszközöket, és alkalmazni kívánták a pénzügyi támogatási mechanizmusokat. 1996 és 98 között felülvizsgálták az addig elért eredményeket, és változatlan alapelvek mellett kibővítették az alkalmazható eszközök skáláját. VI. Környezetvédelmi Akcióprogram (2001-2010) Környezet 2010: Kezünkben a jövőnk! Az akcióprogramot az Európai Parlament és a Tanács döntéseként (1600/2002/EK) fogadták el. Az új program az alábbi elsődleges intézkedési területeket jelöli ki: a klímaváltozás Kiotói Jegyzőkönyv, a természetvédelem és a biodiverzitás, biológiai egyensúly, a környezet és egészség környezetbiztonság, a fenntartható erőforrás-gazdálkodás hulladékgazdálkodás, nemzetközi együttműködés, társadalmi együttműködés szemléletformálás, oktatás. (ec.europa.eu/comm/environment/newprg/index.htm 6. Környezetvédelmi Akcióprogram) A program a következő ajánlásokat fogalmazza meg: a tagországok biztosítsák a meglevő környezeti joganyagok betartását, integrálják a környezeti megfontolásokat minden érintett szakpolitikájukba, működjenek együtt az üzleti szférával és a fogyasztókkal a megoldások megtalálásáért, biztosítsanak jobb és hozzáférhetőbb környezetvédelmi információkat az állampolgároknak, és végül, de nem utolsósorban tegyenek lépéseket a környezettudatosság fejlesztésére a földhasználatban.
A korlátozottan rendelkezésre álló környezeti erőforrások miatt hosszú távon célunk csak a következő lehet: a környezeti szempontok maximális figyelembevétele a gazdasági termelés során, valamint a természet biológiai életfeltételeinek biztosítása úgy, hogy a gazdasági tevékenység hatékonysága is biztosítva legyen. Ennek érdekében dolgozták ki a fenntartható fejlődés koncepcióját, amelynek alapja a közös érdek, az emberiség jelen és jövő generációinak jóléte (Nádudvari, 1999).