Külföldi szervezet magyarországi adózása, külföldiek adófizetési kötelezettsége. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 2. (4) bekezdésének 2010. január 1jétől hatályos b) pontja értelmében adóalannyá válik a külföldi személy, illetve az üzletvezetése helye alapján külföldi illetőségű, ha belföldi jogszabály alapján létrejött jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, külföldi vállalkozó kamatot, jogdíjat, szolgáltatási díjat fizet (juttat) számára; feltéve, hogy a külföldi személy, illetve a külföldi illetőségű székhelye, illetősége szerinti állam és a Magyar Köztársaság között nincs hatályos egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem és vagyonadók területén (a továbbiakban: külföldi szervezet). A külföldi szervezet adóalapja a részére fizetett, juttatott kamat, jogdíj, valamint szolgáltatási díj a Tao. tv. 15. ában meghatározottak szerint. A külföldi szervezet ilyen jövedelmei után a forrásadó mértéke 30 százalék, amely adót a (magyar) kifizető köteles megállapítani, levonni és befizetni. 1.) Kamat A Tao. tv. 15. (1) bekezdésének a) pontja szerint a külföldi szervezet részére kamat címen juttatott jövedelembe bele kell érteni az értékpapír kölcsönzés díját is, illetve a (2) bekezdés tételesen meghatározza, hogy mely fizetett kamatok nem képeznek adóalapot (ilyen például: a hitelintézetnél elhelyezett betétre fizetett kamat, vagy a késedelmi kamat). A jelölt paragrafus (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha az adóalap nem forintban merül fel, úgy azt az 5. (8) bekezdésében foglaltaktól eltérően a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) szerint kell forintra átszámítani. A Tao. tv. a külföldi szervezet adókötelezettségével kapcsolatban nem határozza meg a kamat fogalmát, azonban figyelemmel az 1. (5) bekezdése szerinti alapelvre az adóalap megállapításakor az Szt. 85. ának (2) bekezdésében meghatározott fizetendő kamatokat és 1 / 6
kamatjellegű ráfordításokat kell figyelembe venni. Kamat juttatásának minősül például a kamat tőkésítése is. Ilyen esetben ugyanis a kamat tőkésítésével a külföldi szervezet követelése nem szűnik meg, csak kamat helyett arra a tőkére lesz jogosult, amely tartalmilag a ki nem fizetett, de fizetett, fizetendő kamatként elszámolt kamatból keletkezik. Ebből következően a tőkésített kamat összege után mivel a juttatás nem pénzben történt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 4. számú melléklete alapján a (magyar) kifizetőnek kell megállapítani, bevallani és megfizetni az adót. Az így megfizetett adót a külföldi személlyel, külföldi illetőségűvel szembeni követelésként kell kimutatni. 2.) Jogdíj A Tao. tv. 15. (1) bekezdésének b) pontja szerint adóalapot képez a külföldi szervezet részére jogdíj címen juttatott jövedelem. A jogdíj fogalmát a Tao. tv. 4. 20. pontja határozza meg, amely a külföldi szervezet adókötelezettsége kapcsán is irányadó. E szerint jogdíj: a) a szabadalom, a más iparjogvédelmi oltalomban részesülő szellemi alkotás és a knowhow hasznosítási engedélye, b) a védjegy, a kereskedelmi név, az üzleti titok használati engedélye, c) a szerzői jogi törvény által védett szerzői mű és a szerzői joghoz kapcsolódó jog által védett teljesítmény felhasználási engedélye, valamint d) az a) és c) pontban említett iparjogvédelmi és szerzői jogi oltalmi tárgyakhoz fűződő vagyoni jogok átruházása fejében a jogosult által kapott ellenérték. 2 / 6
3.) Szolgáltatási díj A Tao. tv. 15. (1) bekezdésének c) pontja szerint a külföldi szervezet adóalapja a részére juttatott, az Európai Parlament és a Tanács gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló 1893/2006/EK rendelet (TEÁOR 2008) besorolása szerinti üzletvezetés, üzletviteli tanácsadás, reklám, piac, közvéleménykutatás, valamint máshová nem sorolt egyéb szakmai, tudományos, műszaki tevékenységből az ügynöki tevékenység üzleti díja. A Tao. tv. tehát az adóköteles tevékenységek taxatív meghatározásakor a jelölt közösségi rendelet rendelkezéseire utal. Tekintettel arra, hogy a külföldi szervezet illetősége szerinti állam e tevékenységek meghatározására eltérő szabályokat is tartalmazhat, a szolgáltatási díjat megalapozó tevékenységet (fő szabály szerint a kifizetőnek) a Tao. tv. utaló szabályát figyelembe véve tartalmilag kell minősíteni. 3 / 6
A Tao. tv. tételes felsorolásából következően adóköteles tevékenységként kizárólag azokat kell figyelembe venni, amelyeket a TEÁOR az egyes szakágazatokba sorol. Így például "üzletviteli tanácsadásnak", azon belül üzletviteli, egyéb vezetési tanácsadásnak minősül az üzleti vállalkozások és egyéb szervezetek számára nyújtott tanácsadás, útmutatás és közreműködő segítségnyújtás a vezetést érintő kérdésekben. Nem ebbe a szakágazatba tartozik a jogi tanácsadás, számvitel, könyvelés, könyvvizsgálat, adótanácsadás stb., így ezen tevékenységek ellenértéke után (még ha az közvetített szolgáltatásként továbbszámlázott is), nem keletkezik adókötelezettség. A menedzsmenttevékenység ellenértéke után, ha az tartalmilag piackutatást és társasági stratégiai és szervezeti tervezést foglal magában, az adókötelezettség megállapítható. Az adókötelezettséget a számlázott díj alapján kell meghatározni. Az egy összegben számlázott menedzsment díj esetén megfelelő részletezettségű, tevékenységenként megbontott számla alapján lehetőség van arra, hogy az adókötelezettséget a kifizető (vagy a külföldi szervezet, ha az ellenértéket nem kifizetőtől szerezte) az egyes adóköteles tevékenység ellenértéke után arányosítással állapítsa meg. Az adókötelezettség a nyújtott szolgáltatás számlában meghatározott ellenértékének a kifizetésekor (a szolgáltatási díj juttatásakor) nem a számla befogadásakor keletkezik. Közös szabályok A külföldi szervezet társasági adókötelezettsége 2011. január 1jétől megszűnik, mert az adóés járuléktörvények, a számviteli törvény és a könyvvizsgálói kamarai törvény, valamint az európai közösségi jogharmonizációs kötelezettségek teljesítését célzó adó és vámjogi tárgyú törvények módosításáról szóló 2010. évi CXXIII. törvény 44. a hatályon kívül helyezte a Tao. tv. 15. át. Az adókötelezettség megszűnése nem befolyásolja a 2010ben keletkezett adókötelezettségek teljesítését. 4 / 6
A Tao. tv. 15. (1) bekezdés a)c) pontja szerinti juttatások esetén az adókötelezettség a bevétel megszerzésének időpontjában keletkezik. E szerint a kifizetőnek azon ügylet után is meg kell állapítania és le kell vonnia a 30 százalékos mértékű társasági adót, amelyet a felek 2010. január 1je előtt kötöttek, de a kamat, jogdíj vagy szolgáltatási díj kifizetése, juttatása 2010. január 1. és 2010. december 31. között történik. Ilyen lehet például egy kölcsönügylet, amelynek során a kamatfizetés több éves ütemezésben történik, amikor is az adókötelezettség az adott évi kamatfizetés következtében az adott évben realizált kamatbevétel időpontjához kötődik. Függetlenül tehát attól, hogy a felek a szerződést mely időpontban kötötték, s függetlenül a számviteli előírások szerint felmerülő időbeli elhatárolás alkalmazásától is, az adókötelezettség a bevétel megszerzésének időpontjában áll be. A kifizetőt nem terheli a 30 százalékos adó levonásának, befizetésének kötelezettsége, ha egyezményes állambeli külföldi személy részére fizet (juttat) kamatot, jogdíjat, meghatározott szolgáltatási díjat. Annak igazolására, hogy a külföldi szervezet illetőséggel rendelkezik egy olyan államban, amellyel Magyarországnak van hatályos egyezménye az Art. 4. számú melléklete 7. pontja szerint a kifizetést (juttatást) megelőzően illetőségigazolást kell kérni. Az illetőséget adóévenként akkor is igazolni kell, ha az illetőség a korábban benyújtott illetőségigazolás óta nem változott. A külföldi illetőség igazolására a külföldi adóhatóság által kiállított okirat hiteles magyar nyelvű fordításáról készült másolat szolgál. Amennyiben a külföldi személy a kifizetés (juttatás) időpontjában nem tudja igazolni illetőségét, akkor a kifizető a külföldi személy írásbeli nyilatkozatát is elfogadhatja. (Az illetőségigazolást azonban a bevallás benyújtásáig ekkor is be kell szerezni, ellenkező esetben a kifizető köteles megfizetni a nyilatkozat alapján le nem vont, meg nem fizetett adót.) A fentiek szerint tehát minden esetben szükséges az illetőségigazolás beszerzése, még akkor is, ha a kifizetés egyezményes államban illetőséggel rendelkező részére történik. Annak ellenére, hogy a Magyar Köztársaság kettős adóztatás elkerülését szabályozó, az OECD Modellegyezmény felépítését követő egyezményrendszere a kamat, illetve a jogdíj tekintetében ismeri a haszonhúzó fogalmát, ennek kérdése az adókötelezettséggel összefüggésben nem merülhet fel. A Tao. tv. ugyanis a külföldi szervezet adókötelezettsége tekintetében nem rendelkezik a haszonhúzó személyéről, illetve kizárja az adókötelezettség hatálya alól azon személyeket, amelyek egyezményes államban rendelkeznek adóügyi illetőséggel. Ebből következően a kifizető csak attól a személytől kérheti az illetőségigazolást, amelynek a részére a kamat, illetve a jogdíj kifizetése közvetlenül megtörtént. 5 / 6
[Tao. tv. 2. (4) bekezdésének b) pontja, 15. ] [Nemzetgazdasági Minisztérium 13288/2010. APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5227313984/2010.] 6 / 6