OTDK-dolgozat Bartha Bálint BA 2010

OTDK-dolgozat Bartha Bálint BA 2010

Merre tart Pakisztán? Where is Pakistan heading?

Tartalomjegyzék BEVEZETÉS 4 1. 1988 9/11 6 2. PAKISZTÁNI AMERIKAI KAPCSOLATOK 9 3. 9/11 UTÁN 12 3.1 Zardári Saríf tandem 13 4. A TERRORIZMUSELLENES HÁBORÚ IDEOLÓGIÁJA 15 5. OBAMA ÚJ STRATÉGIÁJA 18 6. A SZÉLSİSÉGES MILICISTÁK FELSZÁMOLÁSA 20 6.1 Biztonságban vannak-e Pakisztán atomfegyverei? 23 7. UTÓSZÓ 24

BEVEZETÉS Az Egyesült Államok terrorizmusellenes partnerei közül talán Pakisztán a legfontosabb láncszem. Évekkel ezelıtt Washington még azzal vádolta Iszlámábádot, hogy segíti a terroristákat; támogatást nyújt az afganisztáni tálib kormánynak, továbbá az al-káida terrorista szervezet vezetıi is a térségben bujkálnak és nem tesz meg mindent kézre kerítésük érdekében. A szeptember 11-i események után azonban változott a helyzet, Pervez Musarraf lehetıvé tette, hogy az amerikai hadsereg pakisztáni területeket is felhasználjon az afganisztáni háborúhoz, továbbá a pakisztáni titkosszolgálat 1 is együttmőködött a CIA-vel. Iszlámábád azonnal az USA legfontosabb szövetségesévé lépett elı a terrorizmusellenes harcban, nem csak a délázsiai régióban, hanem az egész világon. Azonban Musarraf külpolitikájával, az Egyesült Államok terrorizmusellenes koalíciójához való csatlakozással, a pakisztáni nép jelentıs része nem értett egyet. A pakisztáni belpolitika 2008 nyarán újabb fordulóponthoz érkezett. Pervez Musarraf egy hatalmi alku keretében távozott, az ország új elnöke Benazir Bhutto 2 özvegye Aszif Ali Zardári lett. Az egyes politikai pártok, a hadsereg, az iszlamisták és a tartományok közötti politikai erıviszonyok alakulása fogja eldönteni, hogy az ország elindulhat a demokratizálódás rögös útján. 2009 ıszén a pakisztáni kormány átfogó támadásokat hajtott végre a tálib milicisták ellen, akik nem csak Pakisztánban, hanem Afganisztánban is nap, mint nap hajtanak végre öngyilkos merényleteket. A milicisták célja a térség destabilizációja, valamint a hitetlenek kiőzése a térségbıl. Nincs könnyő helyzetben a központi kormány, ugyanis a lakosság jelentıs része bízik a tálibokban, és nem feltétlenül a térség demokratizálódását tartja elsıdleges szempontnak, ahogyan azt Washingtonban szeretnék. A muszlim vallású katonák, hivatalnokok és történészek szinte sohasem nemzetre vagy területre vonatkozó kifejezésekkel utaltak ellenfeleikre, hanem 1 ISI Inter Services Intelligence 2 A korábban már kétszer miniszterelnöknek választott politikus 2007. december 27-én merénylet áldozata lett.

egyszerően hitetlennek (káfírnak) nevezték ıket. Ez a nézıpont segít megérteni, egyebek közt azt, hogy miért viseltetik Pakisztán különös érdeklıdéssel az afganisztáni tálibok és harcuk iránt. Az 1947-ben létrejött Pakisztán nevében egy olyan országra utal 3, amelyet teljes mértékben muszlim vallása és elkötelezettsége határoz meg. Egy iszlám identitása által meghatározott Afganisztán természetes szövetségese Pakisztánnak, azonban egy nemzetiségi hovatartozás alapján meghatározott Afganisztán, épp ellenkezıleg; veszélyes szomszéd lehet, amely elszakadási törekvéseket támogat Északnyugat-Pakisztán pastu lakói között, sıt talán e célok sikerességének érdekében szövetségre is lép Indiával. Dolgozatom célja, hogy megvizsgálja az ország belpolitikai helyzetét, továbbá elemezni kívánja Iszlámábád Washingtonnal való együttmőködését különösképpen a jelenlegi terrorizmusellenes harcban. 3 Pakisztán jelentése: a tiszták állama; az igazhitőek állama.

1. 1988 9/11 A független Pakisztán történelmében megfigyelhetı egyfajta ciklikusság, ugyanis négy ízben került sor katonai hatalomátvételre, és ezek - egy kivételével több, mint egy évtizedig tartottak, holott a katonai vezetık megígérték a lakosságnak, hogy csak addig tartják kezükben a kormányrudat, amíg a rendet helyre nem állítják. 1988-ban Zia ul-hakk katonai diktátor helikopterbalesete után lezárult egy korszak és kialakult egyfajta fél-demokratikus rendszer, a miniszterelnök az 1979-ben kivégzett Zulfikár Ali Bhutto lánya, Benazir Bhutto lett. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején a belpolitikában két meghatározó párt volt, a Bhutto vezette Pakisztáni Néppárt (PPP) valamint a Naváz Saríf vezette Pakisztáni Muszlim Liga (PML). A néppárt a baloldalt testesítette meg, egyfajta iszlám szocializmust hirdetve, míg Saríf a pandzsábi elit hatalmát kívánta konzerválni, és a pénzügyi-ipari köröknek, valamint a földesuraknak kedvezı gazdasági és politikai rendszer megırzését hirdette. Mindkét politikus két-két alkalommal töltötte be a miniszterelnöki pozíciót: Benazir Bhutto 1988-tól 1990-ig, majd 1993-tól 1996-ig, míg Naváz Saríf 1990-tól 1993-ig és 1997-tıl 1999-ig. 4 Zia ul-hakk halála után megindult egyfajta politikai liberalizáció, azonban a civil politikusok hatalomra jutásával nem alakult ki automatikusan nyugati típusú demokrácia. Az 1990-es években egymást váltó két miniszterelnök mozgáskörét jelentısen befolyásolta a katonaság, amelynek egyetértése és jóváhagyása nélkül szinte semmilyen kül- és biztonságpolitikai kérdésben nem lehetett döntést hozni. 5 Nehezen jellemezhetı a pakisztáni állam olyan nyugati fogalmakkal, mint 4 Csicsmann László [2007]: Destabilizáció vagy demokratikus reformok? A hatalommegosztás kérdıjelei Pakisztánban Pervez Musarraf katonai puccsa óta In: Külügyi Szemle, 2007. 4. szám 142. 143. o. 5 Pakisztánban jelentıs befolyással bír a katonaság a politikára, ennek oka történelmi. Ugyanis Brit-Indiában Pakisztánt biztonsági államként kezelték, területérıl toborozták a legtöbb katonát az Afganisztánnal megvívott háborúk során. Talbot, Ian [1998]: Pakistan. A Modern History, Hurst, cop., London 54 65. o.

nemzetállam, vagy demokrácia. A nemzetállami koncepció késın, csak a gyarmatosítással jelentkezett, de mára többé-kevésbé lezajlott ennek az adaptációja. A pakisztáni állampolgár ma már lojális Pakisztánhoz, de a klasszikus nemzetállami koncepciót azonban gyengíti a belsı etnikai, családi, törzsi törésvonalak léte. 6 Az iszlám nehezen egyeztethetı össze azzal a saját magát ellenırzı struktúrával, ami Európában mőködik. Egyrészt más a politikai berendezkedés leírása az iszlám gondolkodásban, másrészt Európának is hosszú évszázadok és gazdasági hatalom, azaz a gyarmatosítás kellett ennek a struktúrának a kialakulásához. Pakisztánban nem alakult ki a nyugati demokráciákban megszokott fékek és ellensúlyok rendszere, valamint nem beszélhetünk a három hatalmi ág függetlenségérıl sem. 7 A kilencvenes évtizedet a miniszterelnök és az elnök közötti hatalmi civakodás jellemezte. Saríf második miniszterelnöki ciklusának egyik fımotívuma volt az alkotmány módosítása, amelyben szőkítette az elnök jogköreit, továbbá az igazságszolgáltatás és a katonaság függetlenségét és befolyását is háttérbe kívánta szorítani. A miniszterelnök ezen kezdeményezéseivel a politikai rendszert erısen autoritárius irányba terelte, amellyel a lakosság többsége nem értett egyet. 8 Saríf a nemzetközi közösség elıtt sem volt szalonképes, ugyanis 1998 májusában engedélyezte a nukleáris kísérleti robbantások végrehajtását, pedig Washington mindent megtett, hogy nyomást gyakoroljon a miniszterelnökre. Egy évvel késıbb a kargili háború kapcsán jelentıs nézeteltérés alakult ki a hadsereg fıparancsnoka, Musarraf és Saríf között, amelynek végülis az októberi vértelen puccs lett az eredménye. 9 Musarraf elsı elnöki beszédében kifejtette, a katonaság a demokrácia helyreállításának érdekében vette át a hatalmat. A hatalomátvétel a nemzetközi 6 Abbas, Hassan [2005]: Pakistan s drift into extremism, M.E. Sharpe, New York 133-178. o. 7 Csicsmann László [2007]: Destabilizáció vagy demokratikus reformok? A hatalommegosztás kérdıjelei Pakisztánban Pervez Musarraf katonai puccsa óta, 143. o. 8 Abbas, Hassan [2005]: Pakistan s drift into extremism, M.E. Sharpe, New York 159-162. o. 9 Saríf Musarrafot távollétében váltotta le a hadsereg fıparancsnoki posztjáról, aki Srí Lankából tartott hazafelé. A miniszterelnök nem engedte leszállni azt a polgári utasszálító repülıgépet, amelyen Musarraf utazott több száz civillel együtt, a gép végül öt percre elegendı üzemanyaggal mégis landolt, a puccs sikerült, Saríf pedig nyolc évi szaúdi-arábiai számőzetésbe kényszerült.

közösség tiltakozását váltotta ki, azonban a lakosság széleskörően támogatta a fıparancsnokot. 10 Ennek magyarázata az ország súlyos gazdasági és politikai válsága. A kilencvenes évek demokratái elveszítették a társadalom bizalmát, mert súlyos korrupciós ügyekben voltak érintettek. 11 A kilencvenes években a súlyos gazdasági és társadalmi gondok a csıd szélére sodorták az országot, olyannyira, hogy az állam alapvetı feladatait sem tudta ellátni. 1999-ben az ország lakossága mintegy 140 millió fı volt, s ebbıl megközelítıleg egy millió ember fizetett adót. Ez a magyarázata annak, hogy miért volt vonzó a lakosság számára Musarraf és a gazdasági prosperitást és a korrupció felszámolását középpontba állító politikája. Musarraf hatalomátvételét legitimálta a Legfelsıbb Bíróság, amely a katonai puccsot szükségszerőnek nevezte, azonban elıírta általános választások megtartását a hatalomátvételt követı két éven belül. A 2001 szeptemberi new yorki és washingtoni terrortámadások azonban minden korábbi tervet átírtak, a belpolitika másodlagossá vált, a nemzetközi biztonság került elıtérbe. 10 Abbas, Hassan [2005]: Pakistan s drift into extremism, M.E. Sharpe, New York 178. o. 11 Benazir Bhutto férjét a jelenlegi elnököt Aszif Ali Zardarit Mr. 10 %, majd Bhutto második ciklusában Mr. 20 %-ként ismerték az országban. Csicsmann: Destabilizáció vagy demokratikus reformok? A hatalommegosztás kérdıjelei Pakisztánban Pervez Musarraf katonai puccsa óta 144-145. o.

2. PAKISZTÁNI AMERIKAI KAPCSOLATOK Az angol gyarmatosítók a fiatal, minden szempontból gyenge államban a függetlenség kikiáltása után is megırizték pozícióikat, azonban az 1940-es évek végén az 1950-es évek elején, ahogyan a világpolitikában, úgy Pakisztánban is az Egyesült Államok vette át Nagy-Britannia szerepét. Az USA növekvı befolyását jelezte az ország bevonása az amerikai irányítás alatt álló katonai szövetségekbe (SEATO, CENTO) 12. Az Egyesült Államok jelentıs fegyverszállításokat hajtott végre valamint közvetlenül is megjelent az országban, Pesavár mellett létesített katonai támaszpontot. Pakisztán geopolitikai jelentısége Washington számára a hidegháború során felbecsülhetetlen volt. Pakisztán csak egy ugrásra van az olajszállítások miatt stratégiai fontosságú Arab-öböl térségétıl. Az Egyesült Államoknak, illetve a fejlett nyugat-európai országoknak elemi érdeke volt és most is az, hogy a Közel- Keletrıl érkezı olajszállítmányok biztonságban érkezzenek meg. Iszlámábád az úgynevezett bekerítési félhold részét képezte, amely a kommunizmus terjedésének feltartóztatása végett formálódott, a Szovjetunió déli határai mentén. 13 Az ország határos Kínával ennek a tényezınek a hidegháború során óriási volt a jelentısége. A hatvanas években végbement szovjet-kínai szakítás után, Washington Pakisztán segítségével tudta felvenni titokban a kapcsolatokat a kínai vezetéssel. 14 Nixon és Kissinger Pakisztán egységének és függetlenségének megırzését az amerikai ázsiapolitika alappillérének tekintették. 15 A fentiek alapján érthetı, hogy az Egyesült Államok nagy súlyt helyezett a pakisztáni szövetség megtartására. A hatvanas évek elejétıl kezdve azonban némileg 12 Szigeti János [1979]: Pakisztán, Gondolat Könyvkiadó, Budapest 37. o. 13 SEATO ill. CENTO tagság 14 Az elsı titkos találkozóra a washingtoni és a pekingi vezetés között, úgy került sor, hogy Kissinger Pakisztáni látogatásakor titokban Kínába repült, ahol tárgyalásokat folytatott a kínai vezetéssel. 15 uo. 39. o.

módosult Pakisztán külpolitikai orientációja. Ez a változás annak hatásaként következett be, hogy a szomszédos Kína fokozatosan szembekerült a Szovjetunióval és a kínai vezetés számára a kínai-szovjet és a kínai-indiai viszony romlásával párhuzamosan egyre fontosabbak lettek a Pakisztánnal ápolt kapcsolatok. Az ebbıl adódó lehetıségeket Iszlámábád is felismerte, és egyre inkább a nagyhatalmak közötti egyensúlyozás politikájának az alkalmazása felé fordult. Ez a folyamat Ajub Khán diktatúrájának idején kezdıdött el (1958-1969), és kialakításában jelentıs szerepe volt Zulfikár Ali Bhuttónak, aki ekkor a külügyminiszteri posztot töltötte be. Az 1979-es év két eseménye ismét felértékelte az amerikaiak szemében a pakisztáni szövetségest. Februárban a síita vallási klérus által vezetett iszlám forradalom megdöntötte a térség addigi legfıbb szövetségesét, az iráni sah hatalmát. A Szovjetunió decemberben bevonult Afganisztánba, ahol mintegy 10 évig tartó háborút vívott; az Egyesült Államok Pakisztán közvetítésével támogatta a szovjet csapatokkal harcoló mudzsahedeket. A szovjet kivonulás Afganisztánból, majd az európai események hatására 16 Pakisztán szerepe leértékelıdött. Egészen 1998-ig nem történt különösebb változás a kapcsolatokban, azonban ez év májusában Iszlámábád nukleáris kísérleti robbantásokat hajtott végre, amely a korábbi indiai robbantásokra volt válasz. Washingtont valósággal sokkolták ezek az események, Clinton és a nyugati országok vezetıinek többsége súlyos gazdasági szankciókkal sújtották Indiát és Pakisztánt egyaránt, azonban a büntetı intézkedések sokkal súlyosabban érintették az amúgy is katasztrófális gazdasági körülményekkel küszködı Iszlámábádot. A Nemzetközi Valutaalap felfüggesztette a két országnak nyújtott hiteleket, Japán befagyasztotta közvetlen mőködı tıke befektetéseit. A politikailag instabil légkör egyébként amúgy is elijesztette a befektetıket, fokozva a dél-ázsiai recessziós hullámot. Az ezt követıen kitörı kargili konfliktus rávilágított arra, hogy az emberiség az 1962-es kubai rakétaválság óta most állt a legközelebb a nukleáris 16 kelet-európai demokratizálódási folyamat; II. Öbölháború; délszláv konfliktus

holocausthoz. 17 9/11 azonban minden szankciót háttérbe szorított, így Iszlámábád hamar kitört a nemzetközi elszigeteltségbıl. 17 Csicsmann: Nukleáris fegyverkezés Dél -Ázsiában Az indo-pakisztáni konfliktus az ezredfordulón, In Külvilág 2004/2 szám 10-12. o.

3. 9/11 UTÁN Az USA külpolitikájában a szeptember 11-i terrortámadás óta Pakisztán meghatározó szerepet tölt be. A 2001 októberében kirobbant afganisztáni háborúban Iszlámábád, Washington oldalára állt, noha a pakisztániak többsége ellenezte az Egyesült Államokkal való együttmőködést. 18 A Bush-adminisztráció ragaszkodott az elnök személyéhez, akit a szélsıséges iszlamisták elleni harcban a legalkalmasabb politikusnak tartottak, azonban Musarraf nem tudott megbirkózni az afgán határ mentén elszabaduló terrorizmussal. Washingtonban attól tartottak, hogy ha Musarraf távozni kényszerül az elnöki pozícióból, a demokratikusan választott polgári kormány kesztyős kézzel fog bánni a terroristákkal. 2007-ben Musarraf elnök népszerősége negatív csúcsot döntött, az 1999-es ígéreteit nem tudta betartani, valamint az afgán határ mentén elszabaduló terrorizmussal sem tudott mit kezdeni. 19 2007 nyarán tárgyalások kezdıdtek az ellenzékiek Benazir Bhutto vezette PPP és Musarraf között. Musarrafot 2007. októberében a szövetségi parlament két háza és a négy tartományi törvényhozás ismét elnökké választotta, amely nyilvánvalóan alkotmányellenes volt. Az ellenzéki pártok a Legfıbb Ügyészséghez fordultak az alkotmány megsértése miatt, azonban Musarraf megelızve azt, hogy a Legfelsı Bíróság kimondja, hogy az elnökválasztás alkotmányellenes volt, november 3-án rendkívüli állapotot vezetett be, továbbá a Legfelsı Bíróság tagjait börtönbe záratta. Az Egyesült Államok felszólalt a demokratikus reformok lefékezıdése miatt, azonban az afganisztáni helyzet megoldásához kulcsfontosságú elnököt biztosította támogatásáról. A 2008 februárjában megtartott választásokat a Musarraf-ellenes politikai pártok PPP, PML Navaz Saríf vezette szárnya nyerték. Az új kormányfı Juszuf 18 Meg kell azonban jegyezni, hogy a terrorizmusellenes harcot a lakosság többsége támogatta. 19 Csicsmann [2008]: A pakisztáni folyamatok nemzetközi dimenziója 3. o.

ellene. 22 2009 márciusában a Legfelsı Bíróság mindenféle választott tisztségtıl eltiltotta Reza Giláni lett, aki ötpárti koalíciót alakított 20, azonban e pártok csupán egy kérdésben értettek egyet, Musarrafot el kell távolítani a hatalomból. 21 2008 augusztusában a kormánykoalíció megállapodott abban, hogy vádemelési javaslatot nyújtanak be az elnök ellen, aki augusztus 18-án lemondott. Szeptemberben Ászif Ali Zardárit a 2007-ben meggyilkolt Benazir Bhutto özvegyét választották öt évre elnöknek. 3.1 Zardári Saríf tandem Zardári elnökké választását követıen a kormánykoalíció válságba került, mivel az újonnan megválasztott elnök nem tartotta be ígéretét a Musarraf által kinevezett Legfelsı Bíróság menesztésére és a régi fıbíró Iftikhar Csaudri visszahelyezésére. Zardári, azonban attól tartott, hogy a Csaudri-féle vezetés korrupciós vádat emel Naváz Sarífot 23, valamint bátyját Sahbazt eltávolították pandzsábi fıminiszteri posztjáról. Ezt követıen Aszif Ali Zardári elnök saját emberét nevezte ki Pandzsáb tartomány élére. Tiltakozásul a Saríf család az utcára vitte híveit, ahol törtek-zúztak. Saríf bejelentette, csatlakozik a jogászok tüntetéséhez, amelyet a 2007-ben Pervez Musarraf tábornok, akkori elnök által menesztett Iftikhar Csaudri fıbíró rehabilitálásáért tartottak. 24 Végül gyızött a nép akarata; Giláni miniszterelnök március közepén bejelentette, hogy az összes eltávolított bíró visszakapja tisztségét 25. 20 PPP, PML-N, Avámi Nemzeti Párt, Muttahida Kaumi Mozgalom, Dzsamáat-i-Ulema Iszlám 21 Csicsmann [2008]: A pakisztáni folyamatok nemzetközi dimenziója 3-4. o. 22 A Musarraf-féle bíróság részesítette amnesztiában a korrupciós vádak miatt több éven át elızetes letartóztatásban tartott elnököt. 23 Az ügy pikantériája, hogy a Legfelsı Bíróság most a 2007-es szükségállapot egyik rendelkezésére hivatkozva meszelte el Sarífot, fenntartva az ellene korábban felhozott gépeltérítési vádat. 24 The Economist: Just like the bad old days, 57. o. 25 The Economist: Sharif wins a battle, 42-43. o.

száma. 26 Nemcsak a demokráciát fenyegeti a Zardári Saríf rivalizálás, de a szélsıséges Mindeközben az országban elszaporodtak a terrorista merényletek, amelyekkel szemben a pakisztáni hatóságok tehetetlennek tőntek. Ezért az Egyesült Államok nem várt a pakisztáni hadsereg beavatkozására és kémrepülıgépekkel folyamatosan bombázta a terroristák feltételezett állásait, ahol jelentıs volt a civil áldozatok muszlimok elleni harcról is eltereli a kormány figyelmét. Washington ráadásul amúgy is neheztel Iszlámábádra, mert az USA-nak nem tetszı stratégiát követ a militánsokkal szemben. A kormány tavasszal például békét kötött a pakisztáni tálibokkal a fıvárostól 120 kilométerre északnyugatra lévı Szvat-völgyben. A megállapodás felér a pakisztáni hadsereg kapitulációjával, mivel a harcok beszüntetésének az az ára, hogy foglyokat cserélnek és bevezetik a sáriát 27. Feltehetıleg az afganisztáni tálibokkal és az al-káida terrorhálózattal kapcsolatban álló szélsıséges vallásos erık jelentıs gyızelemnek tekintik, hogy a világi Pakisztán egy részén a szigorúan értelmezett iszlám lesz a törvény. A Szvat-völgyben a nıi oktatás elleni hadjárat során lányiskolákat égettek fel, és nyilvános kivégzéseket olykor lefejezéseket rendeztek. Washingtonban attól tartanak, hogy a völgy a szélsıségesek újabb hátországává válik, és a tálibok csak erıgyőjtésre használják a békekötést. 26 Gosh Thompson: The CIA's Silent War in Pakistan, TIME, 2009. január 6. 38 41. o. 27 Iszlám törvénykezés

4. A TERRORIZMUSELLENES HÁBORÚ IDEOLÓGIÁJA Az Egyesült Államok és a világ államainak többsége, nem a nemzetközi terrorizmus elleni harc céljával, hanem annak módjával és eszközeivel nem értenek egyet. Az amerikai változatot az úgynevezett Bush-doktrína jelenti, amelyet az elnök egy 2002 júniusában a West Point-i katonai akadémián elmondott beszédében fejtett ki elıször nyilvánosan 28, majd késıbb a nemzetbiztonsági stratégiába beépülve intézményesült. George W. Bush arra figyelmeztetett, hogy napjainkban a legnagyobb veszélyt a terrorizmus, a kudarcot vallott, illetve a haramia államok, valamint a tömegpusztító fegyverek jelentik, ám ha ezek a veszélyek találkoznak, akkor abból könnyen nukleáris háború robbanhat ki. Ennek megfelelıen a feladat a nemzetközi terrorizmus legyızése, a kudarcot vallott és haramia államok demokratikus átalakítása, továbbá a tömegpusztító fegyverek elterjedésének a megakadályozása. 29 A nemzetközi terrorizmus elleni világmérető küzdelem már több vitát váltott ki világszerte. Az államok többsége a terrorizmus társadalmi, gazdasági és politikai gyökereire szeretne koncentrálni, s elsısorban azokat az okokat akarja megszüntetni, amelyek miatt emberek tíz- vagy akár százezrei csatlakoznak a különbözı terrorista szervezetekhez. A Bush-adminisztráció azonban úgy érvelt, hogy mindez nem elegendı, a militáns, szélsıséges iszlamista erıkkel szemben kevés a hosszú távon eredményeket hozható gazdasági és társadalmi átalakulások támogatása. Az általuk jelentett fenyegetés most és itt jelentkezik, nincs idı arra, hogy hosszú éveket, akár évtizedeket várjanak az eredményekre, ezért a katonai fellépés fontos eleme kell, hogy legyen az ellenük folyó küzdelemnek. Ráadásul ezeknek a katonai fellépéseknek preventívnek kell lenniük, túlságosan magas a tét ahhoz, hogy a jelenlegi technológiai adottságok mellett az Egyesült Államok mindössze reagáljon egy ıt ért támadásra. A preventív katonai beavatkozás értelemszerően azt jelenti, hogy az Egyesült Államok a 28 The New York Times: Text of Bush s speech at West Point: http://www.nytimes.com/2002/06/01/international/02ptex-web.html 29 Trine Flockhart: A new transatlantic relationship? DIIS Working Paper no. 2007/13, 9-11. O.

területétıl távol, más államok területén próbálja az ellenséges erıket megsemmisíteni. Jogi értelemben pedig számos amerikai politikus jogos önvédelemnek tekinti az ilyen jellegő akciókat, melyek ilyen módon az ENSZ Alapokmánya 51. paragrafusa szerint legitimek. Ez a megközelítés azonban kérdéses az államok szuverenitása szempontjából. 30 Az amerikai érvelés szerint azonban azért jogos az Egyesült Államok beavatkozása, mert ha terrorista csoportok tevékenykednek egy állam területén, akkor két eset lehetséges. Vagy az adott állam vezetıinek tudtával, s akkor ık maguk a felelısek az amerikai állampolgárok és tulajdon ellen elkövetett akciókért, tehát háborús cselekedetben bőnösek és megtámadásuk jogos. Ezek a haramia államok. A másik lehetıség az, hogy a terroristák az adott ország vezetıinek tudtán kívül tartózkodnak egy adott területen, vagy az utóbbiak nem kívánnak vagy tudnak fellépni ellenük. Ez azonban azt jelenti, hogy képtelenek az állam alapvetı funkcióit ellátni, tehát kudarcot vallott államról van szó, amely az államot jelentı attribútumok elvesztésével válik legitim célponttá. Ez az állami szuverenitást sajátosan értelmezı amerikai álláspont általánosan vitatott az egész világon. 31 Az európaiak döntıen alulról felfelé való, organikus építkezés eredményeként képzelik el ennek a célnak a megvalósítását, miközben az amerikaiak, nagy általánosságban pártállásra való tekintet nélkül, hisznek a demokrácia exportjában, ha kell akár erıszakos úton is. 2001 után azonban már a neokonok, valamint az ıket támogató értelmiségiek transzformációs diplomáciáról kezdtek el beszélni. Így az Irak ellen 2003-ban megindított háború nyilvánosságra hozott hosszú távú célja a térség demokratizálása volt, az az elképzelés, hogy egy mőködı iraki demokrácia modellként szolgálhat a térség többi autokráciája számára. Ha pedig ezek az államok áttérnek a demokráciára, akkor a különbözı vitás kérdéseket békés úton fogják rendezni és a világ jelenleg 30 Magyarics Tamás [2007]: A globális hegemón 7. o. 31 uo. 6-8. o.

talán leggyúlékonyabb régiójában a politikai, gazdasági és társadalmi stabilitás válik uralkodóvá.

5. OBAMA ÚJ STRATÉGIÁJA 2009. január 20-án lépett hivatalba az új amerikai elnök Barack Obama, akit mindenki a változás szimbólumának tart. Már elnökjelöltként gyakran támadta a republikánusokat, amiért azok a nemzetközi terrorizmus elleni harc fı színterének Irakot választották, és elhanyagolták Afganisztánt, ahol véleménye szerint az al- Káida valódi bázisa található. Kampányában azt ígérte, hogy a terrorizmus elleni küzdelem középpontjába Afganisztánt helyezi, és ott világosan meghatározott stratégiát követ. Washington felismerte, hogy Afganisztánt nem lehet Pakisztántól függetlenül kezelni. Ezért lépések történtek az afganisztáni kérdés intézményesítése felé is, hiszen Richard Holbrooke személyében egy regionális megbízott kapott kinevezést. Igaz, az Egyesült Államok pakisztáni politikája az új kormányzat alatt is követi a Bush-adminisztráció politikáját. Ennek egyik elemeként Washington továbbra is célzott légicsapásokat hajt végre feltételezett al-káida és tálib állások ellen, amely ellen a Iszlámábád hevesen tiltakozik, azonban nem lehet tudni, hogy ebbıl mennyi a PR illetve a valódi felháborodás. Mint ahogyan azt sem lehet tudni, hogy a pakisztáni titkosszolgálat ISI kivel mőködik együtt. 32 Az ISI, különösen az 1979-es afganisztáni háború óta, önálló politikát folytat az afgán határ menti területeken illetve Kabul irányába. Obama kampánya során többek közt, a katonai erı túlzott használatával, unilateralizmussal és erıszakos demokráciaépítéssel vádolta a Bush-adminisztrációt, amely többé-kevésbé reális képet fest le a Fehér Ház 2005-ig folytatott külpolitikájáról. A neokonok felfogása érvényesült az Egyesült Államok kül- és biztonságpolitikájában, amely sajátos módon elegyítette a realista és a liberális külpolitikai elemeket. Realista volt a hatalom felfogásában, liberális, mert hitt a demokrácia exportjában. 2005-öt követıen inkább a liberális felfogás került túlsúlyba; 32 Magyarics Tamás [2009]: Folyamatosság és megszakítottság az Obama-adminisztráció bel- és külpolitikájában, MKI Tanulmányok, 6. o.

multilaterális együttmőködés, szövetségek keresése, azonban a transzformációs demokrácia elméletekrıl nem mondtak le a republikánusok, noha korábbi afganisztáni és iraki célok finomultak, nem volt többé szó nemzetépítésrıl, demokratikus intézményrendszer kialakításáról, megelégedtek volna a stabilizációval. Az új elnök tíz hónapja alatt még adós maradt egy átfogó stratégia doktrína nyilvánosságra hozásával, azonban a demokrata adminisztráció eddigi intézkedéseibıl levonhatunk következtetéseket. A legfontosabb üzenet amelyet szóban és megjelenésében is sugárzott az volt, hogy az Egyesült Államok mindent elkövet azért, hogy a nemzetközi életben a kényszerítést a meggyızés váltsa fel, a konfrontációt a párbeszéd, az egyoldalú megoldásokra törekvést pedig az együtt gondolkodás és cselekvés. 33 Mivel a lázadók tevékenysége fokozódott az elmúlt hónapokban, Washington 7,5 milliárd dolláros segélycsomagot nyújt a pakisztáni kormánynak megfékezésükre. Ez a csomag azonban nem jár ingyen, Washington nagyobb elkötelezettséget vár az al-káida és a tálibok elleni harcban. A stratégia része a civil pillér megerısítése, a korrupció kiszőrése, valamint jobban elmélyítenék a hírszerzési együttmőködést is Washington és Iszlámábád között. 33 Magyarics Tamás [2009]: Folyamatosság és megszakítottság az Obama-adminisztráció bel- és külpolitikájában, 14-15. o.

6. A SZÉLSİSÉGES MILICISTÁK FELSZÁMOLÁSA A nemzetközi közösség aggodalommal figyeli a pakisztáni helyzetet, ugyanis az ország 1998 óta de facto atomhatalom 34. Iszlámábád az elıkelı 10. helyet foglalja el a Foreign Policy által készített bukott államok rangsorában, 35 éppen ezért kiemelt helyet foglal el az ország a terrorizmusellenes háborúban. A Nyugat nem engedheti, hogy Pakisztán bukott állammá váljon és átengedje a hatalmat a tálib vezetésnek. Az Egyesült Államok folyamatosan bírálja a pakisztáni kormányt, 2009 áprilisában Hillary Clinton amerikai külügyminiszter a képviselıház külügyi bizottságának adott beszámolójában kifejtette, hogy a pakisztáni vezetés nem tesz meg mindent a terroristák kézre kerítésének érdekében, továbbá figyelmeztet, Pakisztán halálos fenyegetést jelent az egész világra. 36 Az amerikai jelentések eltúlozzák Pakisztán destabilizációjának veszélyét, azonban az tény, hogy a szélsıséges tálibok megerısödtek, és vezetıjük Baitullah Meszúd meggyilkolása után a terrorista cselekmények jelentısen megszaporodtak. A pakisztáni helyzet Pervez Musarraf 2008 augusztusi távozása óta folyamatosan romlik. Egyre több merényletet követnek el a lázadók, és korábbi hagyományos öngyilkos merényleteket felváltották a sokkal súlyosabb incidensek; támadtak már meg rendırségi kiképzıközpontot, de követtek el merényletet a krikett játékosok ellen is. A központi kormány illetve a tálib lázadók 2009 februárjában egyezséget kötött. A megállapodás lényege az volt, hogy a Szvat-völgyben bevezetik a sáríát, cserébe a lázadók megígérték, hogy a Szvat-völgyön kívül nem támadnak. Ez az egyezség két hónapig volt érvényben, ugyanis a tálibok megszegték ígéretüket és 34 Mintegy 70 és 90 db közé teszik a szakértık nukleáris robbanófejek számát. Norris - Kristensen, Nuclear Notebook: Pakistani nuclear forces 2009, Bulletin of the Atomic Scientists, 2009. Szeptember - Október, vol. 65, no. 5, 82 89. o. 35 Failed state index 2009, Foreign Policy, http://www.foreignpolicy.com/articles/2009/06/22/2009_failed_states_index_interactive_map_and_rankings 36 Labott, Elise: Clinton: Pakistan in danger, CNN, 2009. április 23. http://www.cnn.com/2009/politics/04/22/clinton.pakistan/index.html

megpróbáltak a Szvat-völgyön túl újabb területeket is az ellenırzésük alá vonni. A térség 1,6 millió lakosának mintegy fele, 800 ezer ember kényszerül otthonából elmenekülni. Veszélyes ugyanis a térségben maradni: akiket a tálibok a felügyeletük alatt tartott területen ellenségnek tekintenek, lefejeznek vagy megköveznek, illetve a pakisztáni hadsereg légi csapásainak célpontjaivá is válhatnak. Így tehát ezrek indultak útnak otthonukból. Számukra az ENSZ és néhány másik segélyszervezet segítségével menekülttáborokat igyekeznek felállítani. 2007 óta 1700-an haltak meg a térségben folyó harcokban, és körülbelül 250-500 ezren kényszerültek elhagyni otthonaikat, és kénytelenek azóta menekülttáborokban élni. 37 A helyzet jelentısen megváltozott, ugyanis amíg az elmúlt években a lakosság, mintegy harmada támogatta a tálibok elleni harcokat, 2009 nyarán ez az arány 70 %- ra ment fel, és a többség úgy véli, hogy az iszlamisták tevékenysége fenyegetés az egész országra nézve. 38 A pakisztáni hadsereg Dél-Vazirisztánban is offenzívába kezdett, ahol augusztusban sikeres légitámadást hajtottak végre a tálibok vezetıje, Baitullah Mahszúd ellen. Mahszúd halála után egyes nyugati újságok azt találgatták, hogy talpra tud-e állni a tálib mozgalom vezetıjük elvesztését követıen. 39 Nos az iszlamisták megválaszolták a nyugati elemzık kérdéseit, ısszel minden eddiginél több merényletet követtek el, amellyel a szélsıségesek elérték céljukat; bebizonyították a kormány tehetetlen velük szemben. Washington Hillary Clinton háromnapos látogatásával bizonyította, nagyon is fontos számukra a Pakisztánnal való szövetség, és a kettejük kapcsolatát új alapokra kívánja helyezni, amelynek egyik alappillére az ıszinte beszéd és az emberekkel való közvetlen kapcsolat lesz. A külügyminiszter asszony talán szokatlanul ıszinte volt, amikor az al-káidaval kapcsolatban kijelentette: Nehezen tudom elhinni, hogy a pakisztáni kormány tagjai közül senki nem tudja, hol vannak és ne tudnák elkapni 37 BBC: Q&A: Pakistan s Swat offensive, http://news.bbc.co.uk/2/hi/europe/8044604.stm 38 Tóth Katalin: Kitekintı, Sakk-matt a táliboknak, http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2009/07/03/sakkmatt_a_taliboknak 39 The Guardian: With Baitullah Mehsud dead, what now for Pakistan s militans groups? http://www.guardian.co.uk/world/2009/aug/07/pakistan-taliban-baitullah-mehsud-killed

ıket, ha tényleg akarnák. 40 Ezt követıen hozzáfőzte, elismerik Iszlámábád eddigi küzdelmét, de hiába értek el katonai sikereket tavasszal az afgán határ menti területeken, mivel azokat nem folytatták a szélsıségesek idıt nyertek, megerısödtek és pótolták veszteségeiket. Hillary Clinton azért utazott Pakisztánba, hogy megerısítse Iszlámábád és Washington kapcsolatait, amelyet a bizalomhiány jellemzett az utóbbi hónapokban, továbbá támogatásra szorul a pakisztáni hadsereg dél-vazirisztáni területek ellen indított offenzívája. A látogatást követıen Pakisztánban az Obama-adminisztráció stratégiáját bírálták, elsısorban a Kerry-Luger törvényként emlegetett segélyt. Az obamai törekvések értelmében a gazdaságot, a társadalmat és a demokráciát kell fejleszteni, ezáltal megszüntethetı az Egyesült Államokkal szemben kialakult ellenszenv, azonban Iszlámábádban gyanakodva szemlélik ezt a politikát, mert attól tartanak, hogy elveszítik szuveneritásukat. A gazdasági segélycsomag azonban nem a valódi problémákat oldja meg, hanem hatalmon tartja az aktuális pakisztáni kormányt, ezért a helyzet romlásával minden valószínőséggel az Amerika-ellenesség is nıni fog. 41 A katonai beavatkozás október 17-én indult, miután a lázadók már a hadsereg Ravalpindiben található fıhadiszállását támadták. Az afgán-pakisztáni határvidéken zajló akcióról kevés az információ, ugyanis újságírókat nem engednek a terület közelébe. Kérdéses, hogy lesz-e eredménye a támadásnak, ugyanis pár héten belül leesik a hó, amely szinte ellehetetleníti az iszlamisták felderítését, ugyanis egyszerően elbújnak a hegyekben. Véleményem szerint a legrosszabb megoldás az lenne, ha békekötéssel végzıdne az offenzíva mint, ahogy ez korábban többször megtörtént, mert akkor a tálibok ismét idıt nyernek veszteségeik pótlására. A menekültek kérdése elsıdleges prioritást kell, hogy élvezzen, mert a harcok helyszínérıl elmenekült több százezer embert el kell látni. İk jelenleg menekülttáborokban gyülekeznek, ahol 40 BBC: Clinton ends tough Pakistan trip, http://news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/8333614.stm 41 Pakistan Observer: Clinton s visit, http://pakobserver.net/200910/30/news/topstories08.asp

katasztrofálisak a körülmények. Ezek az emberek nem azt fogják nézni, hogy az amerikai és a pakisztáni hadsereg fellépése szükséges volt, mert a tálibok már az ország stabilitását veszélyeztették, hanem azt, hogy lerombolták a házaikat, nincs mit enni, hamarosan beköszönt a tél. Innen már csak egy lépés az Amerika-ellenesség, hiszen Washington gyakorol nyomást a pakisztáni kormányra, hogy harcoljon a terrorizmus ellen pénzügyi segélyért cserébe. 6.1 Biztonságban vannak-e Pakisztán atomfegyverei? A jelenlegi helyzet ellenére Iszlámábád bıvíti nukleáris képességeit. Ez több szempontból is aggodalomra ad okot. A tálib lázadók szinte naponta hajtanak végre merényleteket, egyes szakértık azt vizionálják, hogy a pakisztáni nukleáris robbanófejek illetéktelen kezekbe kerülhetnek, amely elvezethet a nukleáris háborúhoz. A legnagyobb gond tehát a folytonos terrorfenyegetettség, amelyre sem pakisztáni, sem nemzetközi megoldás nem érkezett még. Az amerikaiak szerint alapvetıen Pakisztán dolga lenne saját betegségét kezelni 42 a kifogások helyett, mert ha a dolgok így haladnak a tálib vezetés heteken belül megbuktathatja a pakisztáni kormányt. Ezeket a véleményeket túlzásnak tartom, a terroristák nincsenek azon a technikai fejlettségi szinten, amely szükséges egy nukleáris rakéta kilövéséhez, bár a radioaktív anyagokat fel tudnák használni egy úgynevezett piszkos bomba elkészítéséhez. 42 Obama elnök a terrorizmust a rákhoz hasonlította.

7. UTÓSZÓ Musarraf lemondása óta a bel- és külpolitikában egyaránt jelentıs változások mentek végbe, amelyek a nemzetközi közösségben félelmet keltettek. A civil kormány elıtti legnagyobb kihívás a terrorizmus megfékezése, valamint az ország gazdasági konszolidációja. 2008-ban 2,7 %-os volt a GDP növekedése, azonban az infláció mintegy 21 % volt. Ennél is megdöbbentıbb adat, hogy a 176 millió fıs lakosság, mintegy negyede él a szegénységi küszöb alatt. 43 Az elmúlt tíz évben kialakult a nagyvárosokban élı középosztály, azonban vidéken óriási a szegénység, ahol törzsi felkelések dúlnak. A szélsıséges iszlám és a szegénység szorosan összekapcsolódik, ezeken a területen az emberek fogékonyabbak a szélsıséges szólamokra. A kormánynak további feladata lenne a korrupció elleni harc, a Transparency International felmérése szerint, évente mintegy 195 milliárd rúpia tőnik el. 44 A mai Pakisztán egyik legbonyolultabb és legégetıbb problémája a nemzetiségi kérdés. Ez a gond már az ország megalakításakor is létezett, végsı soron az angol gyarmatosítók hagyták örökségül. A legnagyobb probléma a tartományok fejlettségi szintjének jelentıs különbsége. Ez a tény gondos nemzetiségi politikát követelne meg, amelynek arra kellene irányulnia, hogy fokozatosan kiegyenlítse a tartományok közötti különbségeket, illetve a szakadék elmélyülését. A politikai instabilitás egy másik problémával is párosul: az ország nem igazi nemzetállam, hanem inkább hasonlít egy zászló alatt egyesített törzsekre. Az Egyesült Államok unilaterista politikája véleményem szerint semmit nem old meg a térségben. Az egyoldalúan hozott döntések például a feltételezett terrorista állások bombázása, súlyosan sértik Pakisztán szuveneritását, ráadásul ezeknek az 43 CIA Factbook: https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/pk.html 44 Transparency International: Pakistan National Corruption Survey 2009 http://www.transparency.org/news_room/latest_news/press_releases_nc/2009/2009_06_17_pakistan_cps_2009

akcióknak rendszeresen civilek is áldozatul esnek. Véleményem szerint Washingtonnak támogatnia kéne azokat az alkotmányos reformokat, melyek a rendfenntartó erık és az igazságszolgáltatás megerısítését célozzák. Eltúlzottnak érzem a nyugati sajtóban megjelenı cikkeket, amelyek megkérdıjelezik, hogy a pakisztáni nukleáris arzenál biztonságban van-e illetve azt jósolják, hogy a tálibok akár pár hét alatt átvehetik az ország irányítását. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy Juszuf Reza Giláni kormányának több, mint egy éve alatt megerısítette azt a vélekedést, miszerint Pakisztánban egy katonai diktatúra kiszámíthatóbb, mint a civil kormányzás.

Pakisztán

IRODALOMJEGYZÉK ABBAS, Hassan [2005]: Pakistan's drift into extremism: Allah, the army, and America's war on terror M.E. Sharpe, New York BHUTTO, Benazir [2007]: A kelet lánya: önéletrajz Ulpius Ház, Budapest CSICSMANN László [2004]: Nukleáris fegyverkezés Dél-Ázsiában: Az indopakisztáni konfliktus az ezredfordulón In: Külvilág, 2004. 2. szám CSICSMANN László [2007]: Destabilizáció vagy demokratikus reformok? A hatalommegosztás kérdıjelei Pakisztánban Pervez Musarraf katonai puccsa óta In: Külügyi Szemle, 2007. 4. szám 141. 163. o. CSICSMANN László [2008]: A pakisztáni belpolitikai folyamatok regionális és nemzetközi dimenziója MKI Tanulmányok, Budapest FLOCKHART, Trine [2007]: A new transatlantic relationship? DIIS Working Paper no. 2007/13. GUNARATNA, Rohan [2008]: The Pakistan problem In: Foreign Policy 2008. november december Issue 169, 12-13. o. HAQQANI, Husain [2005]: Between mosque and military

Carnegie Endowment for International Peace, Washington D.C. HUSAIN, Ishrat [1999]: Pakistan : the economy of an elitist state Oxford University Press, New York KATONA Magda [2008]: Pakisztán választások után Foundation for Afghanistan, Budapest KEPEL Gilles [2007]: Dzsihád Európa Könyvkiadó, Budapest LEWIS, Bernard [2004]: Az Iszlám válgsága Európa Könykiadó, Budapest MAGYARICS Tamás [2007]: A globális hegemón Grotius tanulmányok, Elérhetı: http://www.grotius.hu/doc/pub/xkoowy/magyarics%20tamás%20%20a%20globáli s%20hegemón.pdf MAGYARICS Tamás [2009]: Folyamatosság és megszakítottság az Obamaadminisztráció bel- és külpolitikájában, MKI Tanulmányok, Elérhetı: http://www.kulugyiintezet.hu/mki-tanulmanyok/t-2009-21-magyarics_tamas- Obama_adminisztracio.pdf MOREAU, Ron: The Military's Long Reach In: Foreign Policy, 2007 szeptember október, Issue 162, 78-80. o. RASHID, Ahmed [2002]: Jihad : the rise of militant Islam in Central Asia

Yale University Press, New Heaven SAYEED, Khalid B. [1967]: The political system of Pakistan Queen s University, Boston SZIGETI János [1979]: Pakisztán Gondolat Könyvkiadó, Budapest TALBOT, Ian [1998]: Pakistan : a modern history Hurst, cop., London VREELAND, James Raymond [2002]: Pakistan's Debt of Gratitude In: Foreign Policy, 2002 március április, Issue 129, 72 o. WADHAMS, Caroline [2008]: The Pakistan problem In: Foreign Policy, 2008 november december, Issue 169, 13-14 o. ZIRING, Lawrence [1999]: Pakistan in the twentieth century : a political history Oxford University Press, Karachi ; Oxford

Internetes hivatkozások BBC: Pakistan s haunting Taliban problem http://news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/8357513.stm (Letöltve: 2009. november 13.) BBC: Pakistanis back assault on Taliban http://news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/8343890.stm (Letöltve: 2009. november 13.) BBC: Clinton ends tough Pakistan trip http://news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/8333614.stm (Letöltve: 2009. november 13.) CIA Factbook: Pakistan https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/pk.html (Letöltve: 2009. november 10.) CNN: LABOTT, Elise: Clinton: Pakistan in danger http://www.cnn.com/2009/politics/04/22/clinton.pakistan/index.html (Letöltve: 2009. november 12.) FOREIGN POLICY: Failed state index 2009 http://www.foreignpolicy.com/articles/2009/06/22/2009_failed_states_index_interactive_ma p_and_rankings THE GUARDIAN: With Baitullah Mehsud dead, what now for Pakistan s militans groups? http://www.guardian.co.uk/world/2009/aug/07/pakistan-taliban-baitullah-mehsud-killed

(Letöltve: 2009. november 13.) IMF: Pakistan's Economic Comeback http://www.imf.org/external/np/vc/2008/121108.htm (Letöltve: 2009. november 11.) IMF: IMF Executive Board Approves US$ 7.6 Billion Stand-By Arrangement for Pakistan http://www.imf.org/external/np/sec/pr/2008/pr08303.htm (Letöltve: 2009. november 11.) INTERNATIONAL CRISIS GROUP: Pakistan: Countering Militancy in FATA http://www.crisisgroup.org/library/documents/asia/south_asia/178_pakistan counte ring_militancy_in_fata.pdf (Letöltve: 2009. november 11.) KITEKINTİ: Sakk-matt a táliboknak http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2009/07/03/sakk-matt_a_taliboknak (Letöltve: 2009. november 10.) THE NEW YORK TIMES: Text of Bush s speech at West Point: http://www.nytimes.com/2002/06/01/international/02ptex-web.html (Letöltve: 2009. november 12.) PAKISTAN OBSERVER: Clinton s visit, http://pakobserver.net/200910/30/news/topstories08.asp (Letöltve: 2009. november 12.) DER SPIEGEL: KAZIM, HASNAIN: Sturm auf die Hochburgen der Taliban http://www.spiegel.de/politik/ausland/0,1518,659466,00.html

(Letöltve: 2009. november 8.) TRANSPARENCY INTERNATIONAL: Pakistan National Corruption Survey 2009 http://www.transparency.org/news_room/latest_news/press_releases_nc/2009/2009_0 6_17_pakistan_cps_2009 (Letöltve: 2009. november 13.)

Folyóiratok BULLETIN OF THE ATOMIC SCIENTISTS: Nuclear Notebook: Pakistani nuclear forces 2009, 2009. szeptember - október, vol. 65, no. 5, 82 89. o. The ECONOMIST: Just like the bad old days, 2009. február 28. vol. 390. no. 8620. 57. o. Sharif wins a battle 2009. március 21. vol. 390. no. 8623. 42-43. o. Generals and Judges 2009. augusztus 8. vol. 392. no. 8643. 45. o. Falling out 2009. augusztus 29. vol. 392. no. 8646. 44. o. A hostile ally 2009. október 31. vol. 393. no. 8655. 64. o. TIME: GOSH, Bobby THOMPSON, Mark: The CIA s silent war in Pakistan 2009. január 6. vol. 173. issue 21. 38. 41. o. A kézirat lezárva: 2009. október 31.