Glavanits Judit 1 Rendes és rendkívüli biztosítékok a fogyasztói hitelezésben Absztrakt Az új Polgári Törvénykönyv elfogadásával több területen is változik a szerződési biztosítékok rendszere. Ezen változásokat már részben előre jelezték a gazdasági válság nyomán felélénkülő, pénzpiacokat érintő lényeges jogszabályváltozások, különösen a fogyasztói hitelszerződések témakörében. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a hitelezők hogyan fordultak az elmúlt néhány évben a hagyományos, rendes szerződési biztosítékok felől a korábbi gyakorlattól eltérő, fokozott biztonságot nyújtó rendkívüli szerződési biztosítékok felé, valamint hogy ezt a törekvést hogyan érintik az új Ptk. hitelbiztosítéki rendszerhez kapcsolódó változásai. A hitel- és kölcsönügyletek meghatározása A tanulmány célja a fogyasztói hitelszerződésekhez kapcsolódó biztosítéki rendszer hatályos magyar jogi bemutatása, illetve az új Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: új Ptk 2 ) alapján a várható változások előre jelzése. Ezen a ponton nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hatályba lépésig az Országgyűlés még módosíthatja a normaszöveget, valamint az Alkotmánybíróság is vizsgálhatja több rendelkezését, így a kézirat lezárásakor elfogadott szöveget ezen fenntartásokkal tekinthetjük érvényesnek 3. Hitelszerződés alatt értjük a hatályos Polgári Törvénykönyvben 4 meghatározott hitelszerződést és kölcsönszerződést (továbbiakban együtt: kölcsönszerződés). A Ptk. a hitelszerződést a XLIV. fejezetben, bank- és hitelviszonyok címszó alatt tárgyalja, vagyis Ptk-beli definíciója csak a bankhitel- és kölcsön-szerződésnek van 5. A magánszemélyek vagy pénzügyi szolgáltatónak nem minősülő gazdálkodó szervezetek között létrejött szerződés 1 PhD, egyetemi adjunktus, Széchenyi István Egyetem, Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Kereskedelmi-, Agrár- és Munkajogi Tanszék. Email: gjudit@sze.hu 2 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről, hatályba lép: 2014. március 15. 3 kézirat lezárása: 2013. március 18. 4 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről 5 Ptk: 522. (1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére - a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez. 523. (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni. 1
tartalmát a felek szabadon állapítják meg, annak jogi hátterét a Ptk. szerződésekre vonatkozó általános részei adják. Közgazdasági értelemben a hitel olyan pénzügyi művelet, amely során a hitelnyújtó vagy közvetlenül pénzt ad az adósnak, vagy lemond az áru vagy szolgáltatás azonnali kifizetéséről. Látható, hogy a gazdasági szemléletű megközelítés a jogforrási meghatározásnál jóval tágabb, így a hitelbiztosítékok körét is hasonlóan tágan értelmezve kell megközelítenünk 6. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CLXII. törvény (továbbiakban: Hpt.) 2. számú mellékletének értelmező rendelkezései között a 10.2. pontban felsorolt pénzkölcsön-nyújtási tevékenységek listája ad valós képet a gazdasági szereplők közötti kölcsönügyletek sokféleségéről, amikor ide sorolja a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződésen túl (1) a követelésnek - az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő - megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolását, (2) minden olyan megállapodást, amely értékpapír vételéről és határidős visszaszármaztatásáról rendelkezik és a szerződés tárgyát képező értékpapírok a vevő (hitelező) javára az ellenérték óvadéki biztosítékául szolgálnak úgy, hogy azokat az ügylet ideje alatt további ügyletben sem elidegeníteni, sem megterhelni nem lehet (3) a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló külön törvény szerinti önálló zálogjog vásárlása és egyidejű eladása útján végzett tevékenységet (4) a zálogkölcsön nyújtását; (5) valamint az ún, csoportfinanszírozást, vagyis anyavállalatnak leányvállalatokkal, illetőleg ez utóbbiak egymás közötti, a likviditás biztosítása érdekében közösen végrehajtott pénzügyi műveletét. A hitel fogalmának körében külön definiálnunk kell a kereskedelmi hitelt. A kereskedelmi hitel heterogén tevékenységek összefoglaló elnevezése, amelyek közös lényegi mozzanata, hogy az áru ellenértékét később fizetik meg, az áru szállítója rövid lejáratú kölcsönt nyújt az áru vevőjének. A kereskedelmi hitelhez kapcsolódó megállapodás a normál kereskedelmi tranzakciók pénzügyi kiegészítője, nem önálló pénzkölcsönzés, hanem valamely áru kereskedelméhez kötött, így annak részletszabályait is a kereskedelmi gyakorlat határozza meg. A kereskedelmi hiteleknél a formális szabályozás helyett a partnervállalat megbízhatósága, fizetési fegyelme, stabilitása, a partnervállalattal kapcsolatos jövőbeli várakozások a meghatározók, vagyis a hitelezés nem normatív szabályai játsszák a döntő 6 A hitelbiztosítékok német jogi megközelítését adja hasonló tág értelmezéssel: Bodzási 2011a. 2
szerepet 7. A hitelbiztosítékok szempontjából a kereskedelmi hitel előnye a pénzintézet által nyújtott hitelekhez képest, hogy a hitelező/szállító kisebb veszteséggel képes a biztosíték likvidálására, így még ott is finanszíroz, ahol a banki hitel például az eszközbiztosíték hiánya miatt nem elérhető 8. A fogyasztóknak nyújtott hitelek, mint a hitel- és kölcsönügyletek speciális csoportjának önálló kezelését a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK parlamenti és tanácsi irányelv megalkotása indokolja, amelynek magyar jogba való átültetése a 2009 illetve 2010-es évek folyamán maradéktalanul megvalósult. Fontos kiemelnünk ezen a ponton, hogy a fenti irányelv hatálya alá nem tartoznak a jelzálogfedezettel biztosított hitelszerződések 9, amelyek az irányelv indoklása szerint olyan különleges tulajdonságokkal bírnak, amelyek indokolják elkülönített szabályozásukat. Erre vonatkozóan az EU-s jogharmonizáció az irányelv-javaslat kidolgozásáig jutott el a kézirat lezárásának időpontjában 10, amely számos fontos kérdésre tér ki, így a fogyasztók irányba részletes és dokumentált tájékoztatási kötelezettségre, a hitelközvetítők engedélyezési és működési rendjére, a devizában felvett hitelek sajátosságaira való kötelező utalásra, ugyanakkor a tanulmány szűk témáját érintő biztosítéki rendszerre közvetlen hatással nincsen 11. A témánk szempontjából kiemelt jelentőségű fogyasztói hitelre vonatkozó magyar jogi szabályozás (lex specialis) alapja a 2009. évi CLXII. törvény a fogyasztónak nyújtott hitelről, amely törvény tárgyi hatálya a Ptk. alapján fogyasztónak nyújtott hitel- és kölcsönszerződésekre, valamint a pénzügyi lízingre terjed ki. Jogdogmatikai szempontból érdekes kérdés, hogy míg a bankhitel-szerződés a Ptk. szövegében legalább egy paragrafus erejéig helyet kapott, addig a pénzügyi lízing definícióját a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényben találjuk, holott a gazdasági életben a lízingszerződés jelentősége indokolná a polgárjogi kódexben történő említését. A fenti hiányosságot az új Ptk. normaszövege már korrigálja. Az új Ptk. XX. címe alatt találjuk a hitel- és számlaszerződések gyűjtőfogalma alatt a hitelszerződést, kölcsönszerződést, és a LXI. fejezetben a pénzügyi lízingszerződést. A hitelbiztosítékok fogalma, csoportosítási lehetőségei 7 Ketskeméty Pálinkó Szabó 2010, 995.o. 8 Szűcs 400-401.o. 9 2. cikk 2. a) pont alapján 10 2013. március 18. 11 COM(2011) 142 végleges: Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról. 3
A hitelszerződések feltételei és szabályozása körében a magyar jog számottevő változáson ment/megy keresztül. A jelenleg is tartó gazdasági-pénzügyi válság nyomán fellépő devizapiaci ingadozás a korábbi szerződési gyakorlat számos problémás pontját napvilágra hozta, egyidejűleg az új Polgári Törvénykönyv (továbbiakban: új Ptk) koncepciója is számos olyan elemet tartalmaz, amely befolyással van a hitelszerződés feleinek jogviszonyára. A globalizálódó világ kereskedelmi szerződési gyakorlata alapján is egyre fokozódó igény figyelhető meg a hitelekhez kapcsolódó egyes biztosítékok egységes szabályozása terén. Ezt támasztja alá a Világbank 2010-es összehasonlító tanulmánya, amelynek kifejezett célja, hogy a fejlődő országokban működő mind kormányzati mind magánszektorbeli felek számára összehasonlító elemzést nyújtson az elérhető hitelbiztosítékokról 12. A jogegységesítés iránti igény irányába mutat többek között az UNCITRAL jogfejlesztő tevékenysége, amely 2000-től foglalkozik hivatalosan a hitelbiztosítékokra vonatkozó modell-törvény kidolgozásával, és amely 2007-ben fogadott el végleges ajánlást a hitelbiztosítékok szabályozására 13. Az ajánlás nemzetközi magánjogi hatásait elemezve Raymond arra a következtetésre jutott, hogy egyre több állam alkalmazza az ajánlásban meghatározottakat, ugyanakkor a harmonizációs folyamat a vártnál lassabban halad, főként az egyes államok nemzeti rezsimjeinek számottevő különbözősége miatt 14. Szintén a jogharmonizációt mozdíthatja elő az EU által célként kitűzött, harmonizált szerződési jog, amelynek fontos dokumentuma Az európai szerződési jog közös referenciakerete c. Bizottsági előterjesztés. A hitelbiztosíték, mint fogalom több jogtudományi terület érdeklődésére is számot tart. Az alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, ugyanakkor a hitelszerződéseken belül a bankhitel- és kölcsönszerződési feltételeket a pénzügyi jog prudenciális előírásai is befolyásolják. A hitelbiztosítékok megítélése, és egyben meghatározása kapcsán így el kell különítenünk szabályozási szempontból a magánszemélyek vagy egyes jogi személyek között létrejött hitelügyleteket, és a hitelintézetek által kötött szerződéseket. A hitelintézetek fogyasztókkal vagy más, pénzügyi intézményeken kívüli gazdasági szereplőkkel kötött szerződései vonatkozásában a továbbiakban a jogalkotó által elfogadhatónak ítélt hitelbiztosítéki formákat értjük. Ebben a tekintetben az egyes eszközök 12 World Bank Group 2010. 13 UNCITRAL 2010. 14 Raymond, 2011. 87-107.p. 4
meghatározásakor irányadónak a magyar Ptk. előírásain túl - a többször módosított 2006/48/EK irányelvet tekintjük 15. A szerződési biztosítékok rendszere, így a hitelbiztosítékok rendszere nem taxatíve meghatározott, ebből következően a hitelbiztosítékok csoportosításának egy módszere lehet, hogy a Ptk-ban vagy más jogforrásokban nevesített szerződési biztosítékokat megkülönböztetjük az üzleti élet, kereskedelmi gyakorlat által alkalmazott biztosítékoktól. A római jog a szerződési biztosítékok körében ismerte egyrészt azokat a biztosítékokat, amelyek az adós fizetésképtelenségéhez kapcsolódnak, másrészt azokat, amelyek az adós fizetőképessége esetén annak fizetőkészségét mozdítják elő. A szakirodalomban alkalmazott gyakori megkülönböztető szempont a biztosíték személyi vagy dologi jellege. A jogtudományban általánosan elfogadott csoportosítás szerint a biztosítékok körében beszélhetünk egyrészről a szerződést megerősítő mellékkötelezettségekről, amelyek kötelezettet kényszerítik a szerződésszerű szolgáltatás teljesítésére, másrészről a teljesítési képességet erősítő biztosítékokról, amelyek a jogosult számára teszik könnyebbé a követeléséhez való hozzájutást. A szerződési biztosítékok részét képező zálogjogokat jogtudományi oktatás a dologi jog körében tárgyalja, úgy mint korlátolt dologi jogok, mindazonáltal a zálogjogok a Ptk. dogmatikai rendszerében a kötelmi jog körében helyezkednek el. A hatályos Ptk. a hitelszerződés egyes biztosítékait a XXIII. fejezet tárgyalja a szerződést biztosító mellékkötelezettségek cím alatt. Ezen belül nevesített esetek sorrendben a foglaló, a kötbér, a jótállás, a bankgarancia, a jogvesztés kikötése, a zálogjog, az óvadék és a kezesség. A foglaló, a kötbér és a jogvesztés kikötése tekintetében ezen eszközök a szerződés megerősítését célozzák, míg a zálogjog, az óvadék és a kezesség a szerződés teljesítésének biztosítékait jelentik, a teljesítés fedezetére lekötött vagyonértékek. A polgári jogi kodifikációval, valamint éppen a gazdasági-pénzügyi válság következtében megfigyelhető fokozott érdeklődéssel előtérbe kerültek a jogtudományban is a hitelbiztosítékokkal foglalkozó tanulmányok. Külön kiemelném e körben a Polgári Jogi Kodifikáció hasábjain megjelenő tanulmányokat, különösen a 2004/1-2 számban található vitacikkeket, amelyek egybehangzóan megállapítják, hogy a hitelezők keresik a 15 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/48/EK irányelve (2006. június 14.) a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról, közismertebb nevén a tőkekövetelmény-direktíva (CRD). Az irányelvet a gazdasági válság nyomán többször módosították, a tanulmányban annak lezárásakor (2012. június) hatályos szövegre hivatkozunk. 5
hitelbiztosítékok azon fajtáit, amelyekkel követeléseiket biztosítani tudják a meglévő, elsősorban zálogjogi jellegű biztosítékok mellett 16. Jelen tanulmány a fentiekre tekintettel, és figyelembe véve az új Ptk szövegét, a hitelbiztosítéki rendszeren belül a rendes és rendkívüli biztosítékok megközelítést tartja leginkább alkalmasnak annak érzékeltetésére, hogy a magyar jogban alkalmazott, hitel- és kölcsönszerződésekhez kapcsolódó biztosítéki formák mennyire tükrözik a Ptk-ban kifejezetten ekként nevesített, vagy a gyakorlat által erre a célra használt jogi eszközöket 17. Ezen csoportosításon belül rendes biztosítékoknak tekinti a szerző a következő biztosítéki fajtákat: kezesség és bankgarancia, mint személyi jellegű biztosítékok, valamint óvadék és a zálogjogok (ezen belül külön nevesítve az óvadék), mint dologi biztosítékok. A rendkívüli biztosítékok közé sorolhatjuk a biztosítéki célú engedményezést, a tulajdonjog-fenntartást, a vételi jog kikötését, és a biztosítéki célú tulajdon-átruházást. Ez utóbbi biztosítékokat nevesíti a szakirodalom ún. fiduciárius biztosítékoknak. Jelen tanulmánynak nem célja a fiduciárius biztosítékok szükségességének a megítélése, az erről folyó jogtudományi vitára a korábbiakban már utaltunk. A rendes biztosítéki fajták változása Az új Ptk. a XXI. cím alatt szabályozza a biztosítéki szerződéseket, azon belül a kezességi szerződést és a garanciaszerződést,. A kezesség a fogyasztói hitelezésben kikötött gyakori biztosítéki fajta. A kezesség tekintetében elmondható, hogy az új polgári jogi kódex számos változást hoz a jogintézmény szabályozásában. Az új Ptk. szabályai a kezességet a biztosítéki szerződések körében tárgyalja, mint önálló szerződési típust, de megtartva annak szigorúan járulékos jellegét. A kezesség tárgyát tekintve a tervezet a korábbinál részletesebben szabályozza azokat a jogviszonyokat, amelyek kezességgel biztosíthatók, így eszerint kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható 18. A kezességi szerződés új eleme a jogosultat terhelő kötelező tájékoztatás bevezetése. Ennek megfelelően a főkötelezettség jogosultjának kötelessége tájékoztatni a kezest minden olyan lényeges változásról, amely a kezes kötelezettel szembeni megtérítési 16 Csizmazia 2004. 16.o. Lajer Leszkoven 2004. 23.o., Gárdos I. Gárdos P. 34-35.o. 17 A felosztásra utalva: Bodzási 2011b. 32.o. 18 2009. évi CXX. törvény 5:374, illetve az új Ptk 6:418.. 6
igényét hátrányosan befolyásolná, illetve külön nevesíti a tervezet azt a tájékoztatási esetkört, amikor a fennálló kötelezettség mértéke az eredetileg vállalt kötelezettséget 20%-kal meghaladja. Az új Ptk. a kezesi kötelezettség terhesebbé válása kapcsán említi nem csak a később esedékesség váló mellékszolgáltatásokat, hanem a szerződésszegésből eredő jogkövetkezményeket is. Amennyiben a kezesi oldalon több személy is szerepel, a hatályos Ptk. főszabályként az egyetemleges kezességet állapítja meg, az új szöveg azonban differenciálja a kötelezetti többalanyúság ezen esetét: egyrészről ha több kezes egymásra tekintet nélkül vállal kezességet, egymás közötti viszonyukban a kötelezettség abban a sorrendben terheli őket, amilyen sorrendben elvállalták a kezességet, de ha a kezesek egymásra tekintettel vállalnak kezességet, egymás közötti viszonyukban kockázatvállalásuk arányában kötelesek helytállni. A készfizető kezesség szabályai is lényegesen változnak, mert a hatályos szabályozás szerint a kezest nem illeti meg a sortartás kifogása (készfizető kezes), ha a felek így állapodtak meg, vagy amennyiben a kezességet kár megtérítéséért vállalták, illetve ha kezességet bank vállalta. Az új szabályozás viszont a megállapodáson alapuló készfizető kezességet, illetve a bank által vállalt kezességet már nem említi, ugyanakkor készfizető kezesként felel a kezes, ha a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, telephelyének vagy székhelyének megváltozása következtében lényegesen megnehezült, vagy ha a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést, illetve a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult. Az említett sortartási kifogást elimináló okok egyértelműen nehezítik a kezes helyzetét anélkül, hogy ezen eseményekre a kezesnek hatása lenne 19. Az új normaszöveg bevezeti a kártalanító kezesség fogalmát, amely értelmében a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállal felelősséget 20. Kérdésként merülhet fel, hogy a követelés érvényesítése szempontjából mi az érdemi különbség a készfizető és a kártalanító kezes között. A normaszöveg alapján úgy látszik, hogy kártalanító kezességnél a bíróság hivatalból vizsgálja a követelés behajthatatlanságát, míg sortartásos kezesség esetén erre a kezesnek a perben kifogás formájában hivatkoznia kell. Emellett a 19 ld. Gulyásné 2008 173-174.o. 20 új Ptk 6:421.. 7
kártalanító kezes szemben a rendes sortartásos kezessel a főkötelezettel együtt nem perelhető 21. Leszkoven felhívja a figyelmet a hatályos Ptk. azon szabályára, amely alapján a kezes mentesül a kötelezettségtől, ha a jogosult nem tett meg minden tőle telhetőt, hogy a tartozás a kötelezettől behajtható legyen 22. Az új törvény 6:428-as pontja minden kezesre nézve megállapítja a kezesi szabadulás ezen esetkörét, így a korábban felvetett kérdés, hogy ti. a készfizető kezes is hivatkozhat-e a jogosult felróható magatartására, megoldódni látszik. Az új Ptk. a hitelszerződések szabályozásának változásaira is tekintettel új szabályozási tárgykörként vezeti be a fogyasztó által vállalt kezességet, amelyre a kezesség általános szabályain túl speciális szabályok is vonatkoznak. A nemzetközi és hazai szabályozási trendekkel összhangban több garanciális szabály került beépítésre a fogyasztónak minősülő kezes védelme érdekében: a kiterjedt tájékoztatási kötelezettség a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően, a kezesi felelősség felső határának kikötése, illetve kötelezetti késedelem esetén pedig a jogosultat terhelő haladéktalan értesítési kötelezettség. A garanciaszerződések körében található szabály, de tartalmilag a kezességhez kapcsolódik, hogy az új Ptk. 6:438.. alapján a fogyasztó által vállalt garancia készfizető kezességi szerződésként érvényes. A személyi biztosítékok között a bankgarancia a kereskedelmi ügyletek egyik legkedveltebb eszköze, de fogyasztói hitelezés kapcsán sem kizárt a szerződési megjelenése. Ennek ellenére a hatályos Ptk. mindössze a bankgarancia fogalmának meghatározását adja a 249. -ban 23. Az új Ptk ugyanakkor a 6:431-438. alatt tárgyalja az ún. garanciaszerződést, amelynek garantőri oldalán bank is állhat. Ezen jogviszony tekintetében várható az egyik legjelentősebb magánjogi változás az új kódex elfogadásával. A hatályos Ptk. kommentárja megállapítja, hogy bár a bankgarancia egy meghatározott főkövetelés biztosítására szolgál, és rendszertanilag a Ptk-nak a szerződést biztosító mellékkötelezettségeket tárgyaló részében kap helyet, valójában önálló kötelezettségvállalásnak tekinthető, a garantáló bank/kötelezett és a kedvezményezett között 24. Az alapügylet főkötelezettjének teljesítésével a bank helytállási kötelezettsége csökken, vagyis nem kell megfizetnie a kötelezettségnek azt a részét, amelyet az alapügylet kötelezettje 21 Bodzási 2009 17.o. 22 Leszkoven 2006. 396.o. 23 A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek - így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása - esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. 24 Gellért 856.o. 8
már teljesítet. A gyakorlatban leginkább felmerülő probléma pont az önálló nyilatkozati formából ered: a bank nem vizsgálhatja az alapügylet tartalmát vagy a kötelezett esetleges kifogásait, vagyis az alapügylet jogosultjának joggal való visszaélése esetén annak kiküszöbölésére nincs módja. A bankgarancia egyes fajtái között a feltételtől függő bankgarancia adhat megoldást erre a problémára, amely a kifizetést meghatározott dokumentumok, bizonylatok, nyilatkozatok megtételétől teszi függővé. A bankgarancia típusait az alább nevesített jogtudományi álláspontok valamint a vonatkozó banki gyakorlat alapján a következőkben határozhatjuk meg: (1) fizetési garancia vállalásakor a szerződési vételárat vagy ellenértéket biztosítják banki garanciával, (2) jólteljesítési garancia esetén az alapügylet kötelezettjének a jótállási, szavatossági időn belüli szabályszerű teljesítését garantálja, (3) előleg-visszafizetési garancia a már kifizetett előleg vagy foglaló, esetleg vételár-részlet visszafizetését biztosítja arra az esetre, ha a kötelezett nem vagy nem szerződésszerűen teljesít, (4) bánatpénzpótló 25 vagy tender-garancia célja a versenytárgyalás vagy pályázati eljárás során az ajánlat komolyságának biztosítása, (5) vámbiztosítéki célú garanciát a vámteher megfizetésének biztosítása érdekében a vámfizetés főkötelezettje kezdeményezi, (6) konzorciálgarancia 26 esetében a vállalt garancia összege olyan magas, hogy egyetlen bank nem tudja vállalni a kockázatát, így több bank együttesen is vállalhatja azt. A garanciaszerződés tervezett új szabályai bevezetik az ún. nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás szabályait 27. Az olyan esetekben, amikor például a bankgarancia jogosultja hamis vagy hamisított okmányokkal kezdeményezi a garancia érvényesítését, vagy szándékosan hiúsította meg az alapügylet kötelezettjének teljesítését, vagy bírósági határozat megállapította az alapügylet érvénytelenségét, a garantőr megtagadhatja a teljesítést. Ez a lehetőség, amely a külföldi jogirodalomban injunction, a magyar szakirodalomban letiltásként jelenik meg, jelentős változást jelent a korábbi szabályozáshoz képest, amely a bankgarancia feltétlen járulékosságát jelentette 28. Ezen jogi 25 Martonyi 161.o. 26 Bartha et al 161.o. 27 A 2009. évi CXX. törvényben az 5:394., az új Ptk-ban 6:438.. 28 Gulyásné 2007. 228.o. 9
lehetőség megjelenése jól tükrözi egyrészt a nemzetközi gyakorlatot, másrészt a nemzetközi jogi szervezetek nem jogforrási jellegű ajánlásaiban megfogalmazott elveket is 29. A dologi biztosítékok legfontosabb formája, a zálogjog az elmúlt néhány évtizedben többször és jelentősen módosult, és ezen módosítások sorozatának egyfajta lezárásaként értelmezhető az új Ptk. elfogadása 30. Tekintettel arra, hogy a tanulmány terjedelme korlátozott, a zálogjogi változások pedig önmagukban is megérnének egy önálló tanulmányt, az alábbiakban csak néhány, a szerző által fontosabbnak tartott változásokat foglaljuk össze. A fogyasztói hitelezéshez kapcsolódó zálogjogi változások közül az önálló zálogjog megszűnése az egyik jelentős változás. Az önálló zálogjog nem a főkötelem járuléka, hanem önálló jogosultság, amely szabad átruházás tárgya lehet. Szalóki szerint az önálló zálogjog a banki hitelezési gyakorlatnak egyik fontos elemeként a refinanszírozási műveletek kedvelt eszköze, amely során a hitelintézet az adóssal megköti a jelzálog-szerződést, melynek részét képezi az önálló zálogjogot alapító szerződés is. A hitelintézetek az önálló zálogjog alapításával biztosított hitelek refinanszírozására egymással keretszerződést kötnek, amelyben kötelezettséget vállalnak az önálló zálogjog megvásárlására és egyidejű visszavásárlására 31. Az új Polgári Törvénykönyv ezen eszköz alkalmazását már nem teszi lehetővé. A zálogjogi szabályozás egyik legvitathatóbb új eleme az ingókon alapított jelzálogjog nyilvántartásának változása. Gárdos István 2008-ban kifejti, hogy az ingó jelzálogjog bevezetésének gazdaságpolitikai célja az volt, hogy - a hitelezési biztosítékul felhasználható vagyoni javak körének kiterjesztése révén - megkönnyítse a hitelhez jutást, mégpedig elsősorban azoknak a kis- és középvállalkozásoknak a körében, amelyek nem rendelkeznek ingatlannal, vagyonukat ingóságok és immateriális javak alkotják. Megállapítja, hogy ezt a célt nem sikerült elérni, a hitelezési gyakorlatban az ingó jelzálogjog csupán kiegészítő biztosítékként funkcionál, és ezzel összhangban, az ilyen zálogjogok alapításának száma alacsony. A Magyar Országos Közjegyzői Kamara saját statisztikája alapján a kezdeti növekedést követően megtorpanás, majd visszaesés következett be, és az elmúlt évek folyamatos csökkenésének eredményeként az új zálogjog-bejegyzések száma 2006-ban alig haladta meg a bevezetés (1997) évének szintjét. 32 Gárdos ezért azt a megállapítást teszi, hogy az ingó jelzálogjog alapítása költséges és körülményes, ezért alkalmazása elmarad a kívánt szinttől. Az új Ptk. a változások körében kiveszi a Magyar Országos Közjegyzői Kamara 29 Ezt ismerteti részletesen a Ptk. korábbi szövegváltozatára vonatkoztatva: Gulyásné 2007, 221-223.o. 30 A változásokat foglalja össze: Gárdos I. 2004. 31 Szalóki 118 32 Gárdos I. 2008 23-28.o. 10
kezéből a nyilvántartáshoz való jogot, és egyben megszünteti a zálogszerződés kötelező közokiratba foglalásának kötelezettségét is, ezzel jóval költségkímélőbbé teszi az eljárást. A végrehajtási szabályok a kézirat lezárásakor még váratnak magukra, ugyanakkor kérdés, hogy az új nyilvántartási rendszer milyen garanciális elemeket fog tartalmazni a visszaélések megelőzése érdekében. Az új törvény a fogyasztói zálogszerződésekre vonatkozóan speciális szabályokat állapít meg, amelyek értelmében zálogtárgy a zálogkötelezett tulajdonában álló, egyedileg meghatározott vagyontárgy vagy olyan vagyontárgy lehet, amelynek tulajdonjogát a zálogkötelezett a zálogjogosult által nyújtott kölcsön, illetve fizetési haladék segítségével szerzi meg, valamint a fogyasztó védelmét szolgáló előírás, hogy a biztosított követelés meghatározásának tartalmaznia kell az összeg megjelölését 33. A zálogjogi szabályokon belül elhelyezkedő óvadék, mint dologi biztosíték hatályos szabályozása szerint az óvadék legnagyobb előnye a többi szerződési biztosítékhoz képest, hogy nem szükséges végrehajtási eljárást kezdeményezni, így a jogosult sokkal gyorsabban és hatékonyabban jut hozzá az őt megillető óvadéki tárgyhoz, amennyiben az óvadék tárgya pénz, bankszámla-követelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral rendelkező vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározott árral rendelkező értékpapír. Egyéb esetekben a közvetlen kielégítés lehetőségéről és módjáról a feleknek a szerződésben kifejezetten rendelkezniük kell. Az óvadék tárgya lehet ugyanis pénz, bankszámla-követelés, értékpapír, vagy a törvényben meghatározott pénzügyi eszköz. Ez utóbbi pénzügyi eszköz fogalmát a tőkepiaci törvény értelmező rendelkezése úgy határozza meg, mint sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló eszköz, amellyel a pénzpiacon kereskednek. A fogalmi elhatárolás során az azóta bekövetkezett számos törvényi módosítás nyomán a joggyakorlatban többször felmerült a pénzügyi eszköz fogalmának kérdése. Ezzel összefüggésben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének állásfoglalása is megállapítja, hogy az egyes hazai jogszabályok és a nemzetközi gyakorlat között számottevő eltérés van. Különösen abban a tekintetben, hogy a nemzetközi gyakorlatban a közgazdasági tartalom szerinti pénzpiaci eszközt nem bocsátják ki, hanem piaci szokványok alapján adás-vétel vagy egyéb polgári jogi ügyletek tárgyát képezik, ahol jellemzően egyik oldalon hitelintézet, vagy befektetési szolgáltató áll. Az új Ptk egyszerűsíti ezen kérdést, hiszen az 5.95 (1) bekezdése alapján az óvadékot lehet 33 új Ptk. 5:90.. 11
alapítani pénzen, értékpapíron, dematerializált értékpapíron és fizetésiszámla-követelésen, a zálogszerződésre és a kézizálog-szerződésre vonatkozó szabályok alapján. Annak ellenére, hogy az óvadék tárgya a fentiek alapján vet fel bizonyos kérdéseket, az óvadéki ügylet hatályos szabályozása részletes, és a gyakorlatban jól alkalmazható. Az érvényes óvadéki ügylet feltétele az óvadék tárgyának átadása (ennek hiányában úgy kell tekinteni, mintha zálogjogi ügylet jött volna létre a felek között), és az óvadéki szerződés megkötése. Az egyes zálogjogoktól az óvadékot éppen a tárgya különbözteti meg: a Ptk tételes felsorolása alá eső tárgyak lehetnek csak az óvadéki ügylet tárgyai, míg a zálogjogra ilyen jellegű katalógus nem vonatkozik. Az óvadéknak nincsen kárátalány szerepe, mint a kötbérnek vagy a bánatpénznek, valamint a kötelezett teljesítési képességére van hatással, és nem a teljesítési készségére. Amennyiben ugyanazon a tárgyon óvadék és jelzálog-teher is van, az óvadék jogosultjának van kielégítési elsőbbsége. A rendkívüli biztosítékok fajtái és szabályozásuk Az ún. fiduciárius ügyletek között tartja számon a korábban hivatkozott szakirodalom a vételi jog biztosítéki célú kikötését, a biztosítéki célú engedményezést, a tulajdonjog-fenntartást, valamint a biztosítéki célú tulajdon-átruházást. A fogyasztói szerződések körében az első három biztosítéki formáról indokolt a továbbiakban részletesebb ismertetést adnunk. Lajer Zsolt és Leszkoven László idézett 2004-es tanulmányukban az alábbi megállapítást teszik: A pénzügyi rendszer működése ma már alig képzelhető el a biztosítéki tulajdonátruházás intézménye nélkül. 34 Ugyanezen folyóiratban ugyanezen számában néhány oldallal később Gárdos István és Gárdos Péter a következő megállapítást teszik a fiduciárius biztosítékokkal kapcsolatban: A fiduciárius biztosítékok alkalmazásának célját is figyelembe véve ( ) egyértelműnek tűnik, hogy ezek az ügyletek érvénytelenek és hatálytalanok. Ennek elsődleges oka, hogy a biztosítéki átruházás a hiteljogviszonyokban általános érvényesülést kívánó kógens zálogjogi szabályok előírásainak megkerülésére irányul. 35 Szalóki Gergely PhD-értekezése a zálogjog és a bizalmi biztosítékok viszonyáról a következő gyakorlati megállapítást tartalmazza: Egyfelől ott van a kimunkált, gyakorlatban világos, ám nehézkes, lassú, bürokratikus és drága zálogjog, másfelől ott vannak a rugalmas, olcsó, végrehajtásában gyors ámde szabályozásában és gyakorlatában is szinte ellehetetlenített fiduciárius 34 Lajer-Leszkoven im. 30.o. 35 Gárdos I. Gárdos P. im. 44.o. 12
biztosítékok. 36 A három idézet is jól mutatja, hogy jogtudományi körökben messze nincsen egységes álláspont a nem-klasszikusnak tekinthető hitelbiztosítéki formákról. A vitatott státusz ellenére azonban tény, hogy a hitelezési gyakorlat növekvő mértékben alkalmazza ezen jogi eszközöket, így azok tárgyalása megkerülhetetlen a fogyasztói hitelezés körében. A fiduciárius biztosítékok körében a biztosítéki célú vételi jog szabályozásának fejlődése jól mutatja az utat, amelyet a jogalkotó bejárt a tűréstől a tiltásig terjedő skálán, ezért először ennek ismertetésével foglalkozunk. Az opciós jog vagy a magyar terminológiában elterjedtebb vételi jog kikötése alapvetően az angolszász joggyakorlatból eredeztethető intézmény, ahol annak tartalma a magyar jogi tartalomtól lényegesen eltérő: egy olyan visszterhes szerződés, amely alapján az ajánlati kötöttség egy előre meghatározott, viszonylag hosszú ideig fennáll. Ehhez képest a hatályos Ptk. 345. a vételi jogot az adásvétel különös nemeként szabályozz, hasonlóan az új Ptk elfogadott szövegéhez. A bírói joggyakorlat nagymértékben alakította a biztosítéki célú vételi jog kikötésének szabályait. Míg a BH 1998.350. sz. határozatban a bíróság úgy ítélte meg, hogy a vételi jog és a jelzálogjog egyidejű kikötése a Ptk. 263 (1) miatt tilos, addig az EBH 1999.27. alapján a pénzintézet a kölcsönszerződés biztosítására az ingatlanra jelzálogjog mellett vételi jogot is jogosult kikötni. A korai joggyakorlat összefoglalásaként megállapítható, hogy a biztosítéki célú vételi jog kikötése nem ütközik a lex commissoriának a Ptk. 255. (2) bekezdésében írt tilalmába, mert a felek a kielégítési jog megnyílta előtt nem kötnek egymással olyan szerződést, mely a biztosítékul lekötött vagyontárgy megszerzésével közvetlenül összefüggésben állna. A hitelező esetleges tulajdonszerzésének közvetlen jogi alapja ugyanis a vételi jog gyakorlása útján létrejövő adásvételi szerződés. Az opciós szerződés csupán egy olyan alakító jogot hoz létre, amely a teljesítési határidő lejárta után, az adós teljesítése elmaradásának feltételétől függően azaz fogalmilag csak a kielégítési jog megnyílta után gyakorolható. Ennek a törvény által tiltottá nyilvánítása pedig a szerződéses szabadság szükségtelen korlátozását és a Ptk. 255. (2) bekezdésének indokolatlanul kiterjesztő értelmezését jelentené. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának Tanácselnöki Értekezlete még 2009-ben sem tudott egységes álláspontot képviselni a vételi jog biztosítéki célú kikötése kapcsán. A Bírósági Határozatokban megjelent összefoglaló alapján a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma nem tudott dogmatikailag egységes álláspontra jutni a kérdésben, mivel az eltérő álláspontok mögött azonban nem csupán eltérő dogmatikai megközelítések, hanem más-más 36 Szalóki 2011. 13
esetkörök húzódtak meg. Az egyikbe a hitelintézetek és magánszemélyek közötti, lényegében fogyasztói szerződések tartoznak, amelyek tekintetében a Legfelsőbb Bíróság szigorú, az adóst jobban védő álláspontra helyezkedett (BH2008. 48). A másikba a magánszemélyek közötti szerződések tartoznak, amelyek tekintetében a Legfelsőbb Bíróság nagyobb jelentőséget tulajdonított a felek szerződési szabadságának, mint az adós érdekei védelmének (BH2008. 213.). A hitelintézeti törvény 2009-es módosítása ugyanakkor már előre jelezte a jogalkotó azon szándékát, hogy a vételi jog biztosítéki célú kikötésének megítélése jelentős változás előtt áll. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXX. törvény 200. -a alapján semmis a fogyasztóval kötött, a vételi jog biztosítéki célú kikötésére vonatkozó szerződés, ha a vételi jog a kötelezett által lakott lakóingatlanra vonatkozik. A vételi jog biztosítéki célú kikötése kapcsán rögzítenünk kell, hogy végső megoldásként az új Ptk 6:99. -a a szerződéseknek a célzott joghatás miatti semmissége körében rögzíti, hogy semmis az a kikötés, amely a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások kivételével pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul. (fiduciárius hitelbiztosítékok semmissége). Az új Ptk szövege tehát látszólagos kiskaput hagy a fiduciárius hitelbiztosítékok számára: a kivétel ugyanis az Európai Parlament és a Tanács a pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokról 2002/47/EK irányelvére utal, amely létrehoz egy közösségi rendszert értékpapírok és pénz biztosítékként történő nyújtására egy értékpapírokból álló pénzügyi biztosíték vagy tulajdonjog-átruházás formájában, beleértve a visszavásárlási megállapodásokat (repo) is. A biztosítéki célú engedményezés a fogyasztói hitelezésben gyakran alkalmazott biztosítéki típus, megjelenését tekintve a hitelügylethez kapcsolódó életbiztosítási szolgáltatás (mind haláleseti mind elérési szolgáltatás tekintetében), valamint a vagyonbiztosítás hitelezőre történő engedményezése jellemző járulékos kötelme a hitel- és kölcsönszerződéseknek. Szalóki szerint az engedményezés lényeges előnye a zálogjogokkal szemben, hogy létesítése olcsóbb és egyszerűbb, hiszen elegendő a felek közötti megállapodás létrejötte, valamint kétségtelen előny, hogy erősebb hitelezői pozíciót biztosít, hiszen a hitelező az engedményezett követelés jogosultja lesz 37. A végrehajtással és felszámolási eljárással összefüggésben elmondható, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján amennyiben a hitelező az engedményen alapuló követelést a felszámolás kezdő időpontjáig 37 Szalóki im. 178.o. 14
nem érvényesítette, úgy az osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, minthogy a jogszabály csak a zálogjog és az óvadék jogosultjának biztosít kedvezményes hitelezői pozíciót 38. Az új Ptk. a 6:193-201.. szakaszokban szabályozza az engedményezést a kötelmi jog általános szabályai között, nem nevesítve külön a biztosítéki célú engedményezést. A fiduciárius ügyletek érvénytelensége kapcsán ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha követelésen is alapítható zálogjog, akkor nem párhuzamos intézményekről van szó, illetve a biztosítéki célú engedményezés nem a zálogjog megkerülését szolgálja-e. Bacsa György szerint az engedményezés nem zálogpótló intézmény, hanem a rendelkezési jog megszerzésével az erősebb hitelezői pozíció biztosítása az elsődleges cél, amely jogkövetkezményei tekintetében jelentősen eltér a zálogjogi következményektől, így indokoltan párhuzamos intézményekről van szó 39. A fogyasztói hitelezésben említett két leggyakoribb engedményezési esetkör az élet- és vagyonbiztosítások engedményezése, amely során az adós olyan követelést engedményez, amely az engedményezés pillanatában még nem létezik. Ennek jogtechnikai fogalma az ún. globálcesszió, amelyet mind a magyar jog, mind a nemzetközi joggyakorlat ismer 40. Ebben a körben megkülönböztetjük azokat a követeléseket, amelyekre irányuló jogviszony az engedményezés időpontjában már létezik, de a követelés még nem lejárt, és azokat az ügyleteket, ahol az alapul fekvő jogviszony még létre sem jött. Az új Ptk. azokra a jogviszonyokra vonatkoztatva fogadja el az engedményezést, amelyek esetében a felek közötti jogviszony már létrejött. A tulajdonjog-fenntartás, mint biztosíték a fogyasztói hitelezésben több ponton is megjelenik: egyrészt lakáscélú hitelezésnél az ingatlan eredeti tulajdonosa a vételár teljes megfizetéséig fenntarthatja tulajdonjogát, másrészt a hitelviszonyban a kölcsönnyújtó a kölcsönösszeg visszafizetésének biztosítására az utolsó törlesztőrészlet megfizetéséig fenntarthatja a dolgon tulajdonjogát. A Lajer-Leszkoven szerzőpáros a következőkben egyszerűsíti le a tulajdonjogfenntartás érvényességét: amennyiben a tulajdonog biztosítékként való alkalmazását a pénzhitelezőtől elvitatjuk, akkor ezt a jogot az áruhitelezőtől is el kell vonnunk, vagy amennyiben az áruhitelezőnek megengedjük a tulajdonjog biztosítékként való felhasználását, nem vitathatjuk el ezt a jogot a pénzhitelezőtől sem 41. A tulajdonjog-fenntartás és a zálogjogok kapcsolatát Szeibert Orsolya foglalja össze, amely során kifejti, hogy bár a tulajdonjog-fenntartás és az ingó jelzálogjog ugyanazon gazdasági cél betöltésére életre hívott 38 BH 2001/489. 39 Bacsa 2003. 40 ld. Gárdos P. 2003. és 2008. 41 Lajer Leszkoven im. 28.o. 15
biztosítéki formák, ám semmi esetre sem felcserélhetőek, hiszen jogi konstrukciójuk teljesen eltérő. Míg a tulajdonjog biztosítéki célú fenntartása esetében a tulajdonjognak a szerződési szabadság elvéből következő fenntartásáról van szó, zálogjog esetben a felek egy új jogot, korlátolt dologbeli jogot teremtenek, s minden további jelentős eltérés ebből az alapvető különbségből fakad. Míg a zálogjog járulékos, a követelés jogi sorsát osztó biztosíték, addig a tulajdonjog fenntartása nem járulékos, a követeléssel nem száll át. Előbbi esetben a biztosíték idegen dolog, s ha az adós nem teljesít vagy vagyonára hitelezői végrehajtást kérnek, illetve felszámolják azt, csak a dolog vételárából nyerhet kielégítést, elsőbbségi joga alapján. A tulajdonjog fenntartása esetén a hitelező magára a dologra tarthat igényt, így erősebb biztosítékkal rendelkezik, mint a zálogjogosult 42. Czugler egyik tanulmánya a fiduciárius biztosítékok között tárgyalja a pénzügyi lízing szerződést is, amely szerintem téves megközelítés, minthogy a fiduciárius biztosítékok új Ptkbeli szabályozása az általános tilalmat érvényesíti, ugyanakkor a pénzügyi lízing önálló szerződési típusként jelenik meg a kötelmi jogban 43. Összefoglaló gondolatok Nem vitatható, hogy a gazdasági válság és a pénzügyi műveletek újraszabályozása kapcsán kifejezetten szerencsés időpontra esett az új Ptk. elfogadása, hiszen így a magyar jogtudománynak és joggyakorlatnak volt módja az 1959. évi IV. törvény kapcsán nem csak a szövegezésnek, hanem a magánjogi koncepciónak is az átgondolására. A hitel- és kölcsönviszonyok, különösen a fokozott figyelmet élvező fogyasztói hitelszerződések kapcsán megfigyelhető a közvélemény részéről egyfajta nyomás, amely a hitelező érdekek képviselete felől az adós érdekeinek hangsúlyosabb figyelembe vételére irányul. Valószínűsíthető, hogy a kevésbé szabályozott, de annál gyakrabban alkalmazott fiduciárius hitelbiztosítékokkal szembeni ellenállásnak is nem csak jogtudományi indokai lehetnek. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a tény sem, hogy a hitelezési tevékenység közgazdaságtani hatásaival számolni kell, így a hitelezői érdekeket nem lehet következmények nélkül visszaszorítani. Felhasznált irodalom Bacsa György (2003): Engedményezés biztosítéki céllal. OTDK dolgozat, 2003. Barta Judit Fazekas Judit Harsányi Gyöngyi Kovács István Miskolci Bodnár Péter Újváriné Antal Edit: Az üzleti élet szerződései. Unió, Budapest. s.a. 42 Szeribert Orsolya: A tulajdonjog-fenntartás mint hitelbiztosíték. Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/4., 10-21. o. 43 Czugler 44-47.o. 16
Bodzási Balázs (2007): Javaslat az önálló zálogjog újraszabályozására. Polgári Jogi Kodifikáció, IX/1. 12-26.o. Bodzási Balázs (2011a): A hitelbiztosítékok közgazdasági hátteréről. THEMIS, Budapest. 4-19.o. Bodzási Balázs (2011b): Járulékosság és absztrakció a zálogjogban In: Fazekas Marianna (szerk): Jogi Tanulmányok. ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Budapest, 27-69.p. Boóc Ádám et al. (2005): A követelések érvényesítésének jogi eszközei. HVGORAC, Budapest. Csizmazia Norbert (2004): Tulajdon, mint biztosíték? Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/1-2, 3-22. Czugler Péter Áron (2011): A fiduciárius hitelbiztosítékok funkcionális megközelítésének egyes kérdései. THEMIS, 2011. július, 36-48.o. Gárdos István (2000): Hitelbiztosítékok a szerződésben. In: Benisné Győrffy Ilona (szerk.): Tizenötödik Jogász Vándorgyűlés. Budapest, 2000. Magyar Jogász Egylet, 19-33. o. Gárdos István (2004): A zálogjog felülvizsgálata a polgári jogi kodifikáció keretében. Polgári Jogi Kodifikáció, 2004/4., 3-17. o Gárdos István Gárdos Péter (2004): Van-e a fiduciárius biztosítékoknak helyük a magyar jogban? Polgári Jogi Kodifikáció. 2004/1-2. 33-46.o. Gárdos István (2006): Az ingó zálogjog intézményi háttere és a polgári jogi kodifikáció. Polgári Jogi Kodifikáció X/2. 23-28.o. Gárdos Péter (2003): Az engedményezésre vonatkozó szabályok újragondolása a nemzetközi gyakorlat tükrében Polgári Jogi Kodifikáció, 2003/5., 3-18. o. Gárdos Péter (2008): Az engedményezés. PhD értekezés, Budapest. Gárdos Péter (2010): Hitelbiztosítékok Európában. Jogtudományi Közlöny, 2010/3. 162-164. o. Gellért György (szerk) (2001): A Polgári Törvénykönyv Magyarázata I. KJK-KERSZÖV, Budapest. Gulyásné Csekő Katalin (2007): A garancia új törvényi szabályozása. Hitelintézeti Szemle, 2007/3. 221-230.o. Gulyásné Csekő Katalin (2008): Az új kezességi jog ellentmondásai. Hitelintézeti Szemle, 2008/2. 173-174.o. 17
Ketskeméty László Pálinkó Éva Szabó Márta (2010): Kereskedelmi hitelt alakító paraméterek a magyarországi feldolgozóipari vállalatok körében. Közgazdasági Szemle, LVII. évf., 2010. november. 994 1012. o. Lajer Zsolt Leszkoven László (2004): A bizalmi (fiduciárius) biztosítékokról. Polgári Jogi Kodifikáció. 2004/1-2. 23-33. Leszkoven László (2006): A hitelező és a kezes közötti jogviszony egyes kérdéseiről. Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XXIV. 387-396.o. Martonyi János (főszerk.) (1994): A külkereskedelmi tevékenység jogi kézikönyve. ELTE Jogi Továbbképző Intézet, Budapest. UNCITRAL Legislative Guide on Secured Transactions. ENSZ, New York, 2010. Póra András Széplaki Valéria (2006): Hitelbiztosítékok hazai szabályozása, különös tekintettel a CDR elvárásaira. Hitelintézeti Szemle, V. évf. 5-6.sz 1-27.o. Raymond, Anjanette H. (2011): Cross-Border Secured Transactions: Ongoing Issues and Possible Solutions. Elon Lew Review, 2011/2. 87-107.p. Szalóki Gergely (2011): A jelzálogjog magyar szabályozásának fejlődése avagy a jelzálogjog és a fiduciárius biztosítékok összevetése. PhD értekezés Szeibert Orsolya: A tulajdonjog-fenntartás mint hitelbiztosíték. Polgári Jogi Kodifikáció, 2000/4., 10-21. o. Szűcs Nóra (2008): Lánctartozás a kereskedelmi hitelezés irodalmának tükrében. Hitelintézeti Szemle, 2008/4. 399- World Bank Group (2010): Secured Transactions Systems and Collateral Registries. Washington. 18