A szerződés legfőbb célja az adóst terhelő szolgáltatás megvalósítása. A felek magában a szerződésben vagy a szerződéshez kapcsolódó járulékos ügyletben alkalmazhatnak olyan jogi eszközöket, melyek a teljesítést elősegítik, arra ösztönöznek vagy éppen a teljesítés elmaradása esetén a jogosult javára biztosítékot, fedezetet jelentenek. A biztosítékok körében beszélhetünk egyrészt szerződést megerősítő mellékkötelezettségekről, melyek különféle - elsősorban anyagi - hátrányok kilátásba helyezésével igyekeznek a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre "rászorítani", ezáltal teljesítési készségét fokozni; másrészt a jogosult igazolt követeléseinek kielégítését megkönnyítő, a teljesítési képességet erősítő biztosítékokról. Közös tulajdonságuk, hogy a szerződés létszakaihoz való kötődés szempontjából a teljesítéshez, ill. a szerződésszegéshez kapcsolódnak. Tipikusan szerződéssel, tehát a felek konszenzusát, akarategységét feltételezve jönnek létre e többletkötelezettségek, kivételesen arra is van példa, hogy jogszabály ír elő biztosítékadási kötelezettséget. I. A szerződés megerősítése (a teljesítési készség fokozása) A jelen fejezetben tárgyalásra kerülő mellékkötelezettségek rendeltetésük szerint a jogosult pozíciójának megerősítését szolgálják arra az esetre, ha a kötelezettben nincs teljesítési hajlandóság. Ezek az eszközök a kötelezett teljesítési készségét fokozzák azzal, hogy nemteljesítés, vagy nem szerződésszerű teljesítés esetén elnehezítik a helyzetét, illetőleg kárátalány jellegükből fakadóan a jogosult költségeinek, esetleges kárának fedezetére szolgálnak oly módon, hogy a jogosult a bizonyítás nehézségeitől is mentesüljön. Ilyen mellékkötelezettségek lehetnek: -a foglaló, -a kötbér, és a -jogvesztés kikötése. Emellett a bizonyítás tekintetében, a bizonyítási teher megfordulásával a kötelezetti helyzetet nehezítheti az egyoldalú nyilatkozattal tett -tartozáselismerés is, amely nem eredeti funkciójaként, hanem "eredményében" jelent biztosítékot. 1. A foglaló Tipikusan adásvételi szerződések esetében szokásos a szerződés foglalóval való biztosítása, megerősítése olyankor, amikor az egyik fél nem tud azonnal teljesíteni, és így a szerződés megkötése és a teljesítés időben elválik egymástól. 243. (1) A szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni. (2) A szerződés megkötésekor átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik. A foglaló olyan pénzösszeg vagy más dolog, amely a szerződés megkötésekor, a szerződéskötés jeléül, foglalónak nevezve átadásra kerül. Foglaló adásával tehát a felek mintegy megjelölik a közöttük létrejött szerződést. A foglaló tárgya lehet pénz (ez a gyakori), ám semmi akadálya nincsen annak, hogy más dolog töltse be ezt a szerepet. A foglalókémi megítélés elengedhetetlen kelléke, hogy a szerződés megkötésekor átadásra kerüljön a foglaló tárgya. A foglaló puszta ígérése nem létesíti ezt a mellékkötelezettséget, mint ahogyan az sem, ha a pénzt vagy más dolgot a szerződéskötés előtt vagy után adják át. Az átadott pénzösszeget vagy más dolgot csak akkor lehet foglalónak tekinteni, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik," ellenkező esetben legfeljebb vételárelőlegnek tekinthető, amelynek más a jogi sorsa. 1
A foglaló abban különbözik az előlegtől, hogy ha az ügylet nem megy teljesedésbe, az előleg mindig visszajár, a felróhatóságtól függetlenül. A foglaló funkciója szerint elsősorban a szerződésnek valamelyik fél hibájából való meghiúsulása ellen szolgál biztosítékul, a felek (elsődlegesen nyilvánvalóan a kötelezett) késedelme vagy hibás teljesítése ellen nem véd. 245. (1) A teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. Amennyiben tehát a teljesítés végképp meghiúsult, a jogkövetkezmények a kötelezett felróhatóságához (a Ptk. szóhasználatban: "felelősségéhez") kötődnek. o ha a meghiúsulás a foglalót adó félnek róható fel, akkor az adott foglaló elvész; o ha pedig a foglalót kapó félnek felróható, úgy a kapott foglaló kétszeresét köteles visszafizetni, hiszen ily módon veszít ő is "egy foglalónyi" összeget. 244. Ha a szerződést teljesítik, a foglalót a szolgáltatás ellenértékébe be kell számítani, ha pedig a foglaló a beszámításra nem alkalmas, vagy a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A foglaló mellett tehát továbbra is követelhető, hogy a fél teljesítsen. Nyilvánvaló e szabályozás indoka: a foglaló nem bánatpénz, "veszni hagyása" nem jelentheti a szerződésszegő fél számára a kötelezettségeitől való végleges megszabadulást. 245. (2) A foglaló visszaköveteléséről való lemondás, illetőleg a foglaló kétszeres visszatérítése a szerződésszegés következményei alól nem mentesít; a kártérítésbe azonban a foglaló értéke beszámít. (3) A túlzott mértékű foglalót a bíróság mérsékelheti. A foglaló szerződést megerősítő jellege mellett rendhagyó (minimál) kárátalány jelleget is hordoz magában. Ennélfogva: o ha a foglalót megtartó (vagy kétszeresen visszakapó) félnek a teljesítés meghiúsulásából fakadó kára a o foglaló értékénél kisebb, a foglaló akkor is jár. Kirívó esetekben a bíróság a túlzott mértékű foglalót mérsékelheti, ha az a szerződési érdekekhez viszonyítva túl magas [Ptk. 245. (3) bek.]; ha azonban a jogosult felmerült kára nagyobb, akkor a foglalót meghaladó mértékben a kártérítés szabályai szerint érvényesítheti kárigényét. A foglaló értékéig (összegéig) a kárt nem kell bizonyítani, ezen túlmenően azonban már fennáll a károsult bizonyítási kötelezettsége a bekövetkezett kár - értelemszerűen teljes - összegére vonatkozóan. A kártérítés összegébe a foglaló értéke természetesen beleszámít. A foglaló járulékos, mellékkötelezettségi jellegét igazolja, hogy erősen kötődik az "alapügylethez", annak érvénytelensége esetén vissza kell adni, különben megtartása jogalap nélküli gazdagodáshoz vezetne. Amennyiben pedig naturális obligáció megerősítésére szolgált, úgy - mint "önkéntes teljesítés" - nem követelhető vissza. Nincs akadálya annak, hogy a felek előszerződésüket biztosítsák foglaló kikötésével, természetesen ekkor is érvényesek a foglaló fentebb kifejtett jellegzetességei (megerősítés, minimál kárátalány, stb). 2
2. A kötbér A kötbér a szerződés - kötelezettnek felróható - nem teljesítése vagy nem szerződésszerű teljesítése esetére, írásban kikötött pénzösszeg 246. (1) A kötelezett meghatározott pénzösszeg fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít (kötbér). Kötbért csak írásban lehet érvényesen kikötni. Kötbér után kamat kikötése semmis. - A kötbér - a foglalóval ellentétben - a szerződés megkötésekor értelemszerűen nem kerül átadásra, hiszen a felek nem megjelölni kívánják vele a szerződést, hanem azt mint az esetleges szerződésszegés szankcióját rögzítik. - Fajtája szerint a kötbér annyi féle lehet, ahány fajta szerződésszegés előfordulhat, így általában meghiúsulási, késedelmi, ill. hibás teljesítési kötbér. Elvileg nincs akadálya annak, hogy a felek egyéb (pl. akadályközlési) kötbérfajtában állapodjanak meg, ám kétségkívül a fent említett három főtípusnak van a gazdasági életben, a szerződéses kapcsolatokban leginkább szerepe. - A kötbér csak a felek ilyen irányú, kifejezett, írásbeli nyilatkozatával köthető ki. A) A kötbér, mint szankció A kötbér a kötelezett felróhatóan szerződésszegő magatartásához kapcsolódik. A Ptk. kötbérszabályoknál is "felelősségről" beszél, ezalatt nyilvánvalóan a felróhatóságot kell érteni. A kötbér tehát nem objektív következménye a teljesítés elmaradásának vagy a hibás teljesítésnek, hanem egyértelműen felróhatósághoz kötött: a kötelezett kimentheti magát, ha bizonyítja, hogy a szerződés teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 4. (4) bek.]. A kötbér funkciója szerint arra szolgál, hogy a kötelezettet a szerződésszerű teljesítésre ösztönözze. A kötbér alapvetően abban különbözik a foglalótól, hogy nemcsak a teljesítés lehetetlenné válása esetén, hanem a szerződésszegés más eseteiben is szankcióként szerepel és átalánykártérítést biztosít a jogosultnak. A kötbérhez fűződő joghatás szempontjából különbséget kell tennünk a nem teljesítés, illetőleg a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér között. - Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a kötbér nem bánatpénz. A kötelezettnek nem áll jogában a kötbér megfizetésével "megváltani a teljesítést"; őt nem illeti meg a teljesítés vonatkozásában vagylagos felhatalmazottság (facultas alternatíva) arra nézve, hogy szabadon döntsön: az effektív, tényleges teljesítéssel vagy a kötbér megfizetésével kíván-e szabadulni a kötelemből (ez egyébként a kötbér szankció jellegével sem férne össze). - A jogosult a nem teljesítés esetére kikötött kötbért csak akkor követelheti, ha a szolgáltatás lehetetlenült (a teljesítés meghiúsult), illetőleg ha a kötelezett felróható késedelme miatti érdekmúlás elállási jogot biztosít számára. Meghiúsulási kötbér érvényesítése esetén a teljesítés értelemszerűen nem követelhető. A teljesítés megtagadása (Ptk. 313. ) tekintetében az előbbi helyzet annyiban módosul, hogy a jogosultnak vagylagos igénye áll fenn a teljesítés, ill. a meghiúsulási kötbér követelése között. - Késedelem, illetve hibás teljesítés esetén a kötbér alakját és mértékét a szerződésszegéssel érintett szerződési értékhez kell igazítani. A kötbér általában a szolgáltatás értékének %-os hányadában kerül megállapításra. 3
(3) A nemteljesítés esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem vagy a hibás teljesítés esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítés alól. B) A kötbér kárátalány jellege A kötbér - a foglalóhoz hasonlóan, ám a bánatpénzzel ellentétben - rendhagyó (minimál) kárátalány természetű, mely a jogosult szempontjából előnyös, hiszen ha a kötbérrel megelégszik, a kötbér mértékéig nem kell bizonyítania bekövetkezett kárát, sőt a kötbér akkor is jár, ha kára fel sem merült vagy a kötbérnél kevesebb (átalány jelleg). Természetesen lehetősége van a kötbér mértékét meghaladó kár ("minimál kártérítési" jelleg), és a szerződésszegésből eredő egyéb jogok érvényesítésére is. Mivel nincs jogi akadálya, előfordulhat, hogy a jogosult nem él kötbérigényével, követeli azonban a szerződésszegéssel okozott teljes kárának megtérítését a kártérítésre vonatkozó szabályok szerint. Ez viszont azzal jár, hogy elvész a kötbér minimálátalány jellegéből fakadó előny, s a jogosultnak kell bizonyítania a bekövetkezett kár mértékét. (2) A kötbért a jogosult akkor is követelheti, ha kára nem merült fel. Érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát és a szerződésszegésből eredő egyéb jogait is. A szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését az erre vonatkozó szabályok szerint akkor is követelheti, ha a kötbérigényét nem érvényesítette. C) A kötbér alapja és mértéke A kötbér alapja a kikötött ellenszolgáltatás, oszthatatlan szolgáltatás esetén a teljes szerződési érték, osztható szolgáltatás esetében pedig a szerződésszegéssel érintett értékrész. A szerződési szabadság elvéből következik, hogy a kötbér mértékét a felek szerződésükben maguk határozhatják meg. D) A késedelmi kamat és a késedelmi kötbér viszonya Sajátos a pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kikötött kötbér jogi jellege: ugyanis rá a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni [Ptk. 247. (2) bek.]. A jogszabály e rendelkezése összhangban áll a Ptk. kamatra vonatkozó szabályaival, minthogy a pénztartozás késedelmes megfizetésének szankcionálására elsősorban a késedelmi kamat intézménye szolgál. Mivel a késedelmi kamat a szerződésszegés objektív, kimentést nem ismerő szankciója, ezért egyértelműen előnyösebb a jogosultra nézve, mint a kötbér, mely "csak" felróható kötelezetti szerződésszegés esetén követelhető. E) A járulékos jelleg A kötbér járulékos természetű mellékkötelem, osztja a főkötelezettség sorsát. Amennyiben tehát a főkötelezettség érvénytelen, úgy a kötbér kikötése sem érvényes, a bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kikötött kötbér szintén nem peresíthető. A járulékos jelleggel függ össze továbbá az a már említett jogszabályi rendelkezés is, mely szerint kötbér után kamat kikötése semmis. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lejárt kötbérösszeg után késedelmi (törvényi) kamatot ne kellene fizetni. Ekkor ugyanis a tartozás sajátos jellege elvész, és az egyszerű pénztartozás jogi sorsát fogja követni. A kötbérkövetelés elévülése az általános elévülési idő alá esik, mely hatályos jogunkban 5 év. 247. (1) A túlzott mértékű kötbér összegét a bíróság mérsékelheti. (2) A pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni. 4
(3) Bírósági úton nem érvényesíthető követelés biztosítására kikötött kötbért bírósági úton nem lehet érvényesíteni. 3. A jogvesztés kikötése 250. (1) A felek írásban megállapodhatnak abban, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot vagy kedvezményt, amely őt a szerződés alapján megilletné. (2) Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a bíróság a joghátrányt mérsékelheti. - A jogvesztés kikötése érvényesen csak a felek írásbeli megállapodása alapján jöhet létre. A jogvesztés kikötésének tipikus esete, amikor az eladó az adásvételi szerződésben kiköti a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát arra az esetre, ha a vevő a részleteket esedékességkor nem fizeti meg. Lényeges, hogy az első mulasztás esetében az eladó csak akkor élhet ezzel a jogával, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, s a teljesítésre megfelelő időt engedett [pl. Ptk. 376. (2) bek.], vagy ha a felek expressis verbis így állapodtak meg. Jogvesztés kikötés tárgya lehet még, pl. választási lehetőség vagy akár jótállási jog elvesztése is. - A jogvesztés hatálya a felek megállapodásától függően beállhat: o automatikusan, külön jogcselekmény nélkül pusztán a szerződésszegés tényével, ill. o szerződésszegés esetén a jogosult egyoldalú nyilatkozatával. - Előfordulhat, hogy a jogosult hosszabb időn keresztül eltűrte a szerződésszegést, és nem gyakorolta a jogvesztés kikötésén alapuló jogát. Ilyenkor a későbbiekben csupán előzetes figyelmeztetés után érvényesítheti e szóban forgó jogot. - Természetesen itt is fennáll a bíróságnak az a lehetősége, hogy mérsékelje a joghátrányt, amennyiben a jogvesztés mértéke és a szerződésszegéssel okozott hátrány között fennálló feltűnő aránytalanság a kötelezettet túlságosan sújtaná. 4. A tartozás elismerése 242. (1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen. (2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik. A tartozáselismerés a másik félhez intézett egyoldalú, írásbeli nyilatkozat, melyben az elismerő fél közli, hogy tartozása, kötelezettsége áll fenn a nyilatkozat címzettjével szemben. A tartozáselismerés kötelemerősítő szerepe éppen abban mutatkozik meg, hogy a bizonyítási terhet a jogosult javára, a kötelezett terhére fordítja meg. A jogosultnak ugyanis csak a tartozáselismerés tényét kell bizonyítania igénye érvényesítéséhez. Ezt megkönnyíti, hogy a Ptk. 242. (2) bek. szigorúan írásbeli alakot kíván meg a tartozáselismerés létrejöttének feltételéül. A kötelezett pedig csak akkor mentesül az elismert tartozás megfizetése alól, ha bizonyítja, hogy kötelezettsége a tartozás elismerése ellenére sem áll fenn. Ennek kapcsán hivatkozhat - egyrészt arra, hogy maga az elismerő nyilatkozat valamely okból érvénytelen (pl. megtévesztés vagy fenyegetés miatt), 5
- másrészt bizonyíthatja, hogy -tartozása nem áll fenn, mert pl. időközben már teljesített; - -az az ügylet, melyből tartozása ered, érvénytelen, - -vagy a követelés bírói úton nem érvényesíthető (pl. naturális obligáció esetén, vagy ha az elévülés már a tartozáselismerő nyilatkozat előtt beállt). Ha a kötelezett az elévülési időn belül a tartozását (akár szóban! ) elismeri, az elévülés megszakad [Ptk. 327. (1) bek. ]. II. A teljesítési képesség biztosítékai 1. Óvadék A biztosítékok a teljesítés fedezetére lekötött vagyonértékek, melyek a kötelezett teljesítési képességének biztosítására szolgálnak (tehát, hogy tudjon, képes legyen teljesíteni). Esetükben nem érvényesül(het) a kárátalány jelleg: a biztosítékok kizárólag a jogosult igazolt követeléseinek fedezetére, kielégítésére alkalmasak, végeredményben tehát a fedezetelvonás ellen igyekeznek a jogosultnak biztosítékot nyújtani. A biztosítékok lehetnek dologi, illetve személyi (helyesebben személyhez kötött vagyoni) biztosítékok. Előbbiek az óvadék, a különféle zálogjogok, engedményezés, a fedezetlekötés (bankszámlán) és ennek igazolása. Személyi jellegűek a bankgarancia és a kezesség. 270. (1) Valamely követelés biztosítására pénzen, bankszámla-követelésen, értékpapíron és egyéb, külön törvényben meghatározott pénzügyi eszközön az erre irányuló szerződéssel és az óvadék tárgyának átadásával óvadék alapítható. Ha az óvadék tárgya más dolog, a zálogjog szabályait kell alkalmazni. (2) Átadásnak kell tekinteni minden olyan eljárást, amely alapján az óvadék tárgya egyértelműen azonosítható módon a kötelezett hatalmából a jogosult hatalmába kerül vagy a kötelezett korlátlan rendelkezése alól egyébként kikerül, különösen a bankszámlán, értékpapírszámlán, értékpapír-letéti számlán való jóváírást, ideértve a kötelezett vagy harmadik személy számláján a jogosult javára történő jóváírást is. Ha az óvadék tárgyát nem adták át, a zálogjog szabályait kell alkalmazni. (3) A felek megállapodhatnak abban, hogy a jogosult használhatja az óvadék tárgyát és rendelkezhet vele. Az óvadék tárgyának használata vagy az azzal való rendelkezés esetén a jogosult köteles legkésőbb az óvadékkal biztosított követelés esedékessé válásáig egyenértékű fedezettel helyettesíteni az óvadék eredeti tárgyát. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép. (4) Bankszámla-követelés esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni a számlán azonos pénznemben elhelyezett, azonos összeget. Értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz esetén egyenértékű fedezetnek kell tekinteni az azonos kibocsátó, illetve adós által, azonos sorozatban kibocsátott másik értékpapírt és egyéb pénzügyi eszközt, illetve bármely olyan fedezetet, amely a felek megállapodása szerint az értékpapír és egyéb pénzügyi eszközökkel kapcsolatos valamely esemény bekövetkeztekor az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép. (5) A felek a (3) bekezdéstől eltérően úgy is megállapodhatnak, hogy a jogosult kielégítési jogának megnyíltakor a kötelezett az óvadékkal biztosított tartozásába az egyenértékű fedezet értékére vonatkozó követelését beszámíthatja. 6
(6) A felek megállapodhatnak abban, hogy a kötelezett az óvadék tárgyát a kielégítési jog megnyílta előtt más, egyenértékű fedezettel helyettesítheti. Az egyenértékű fedezet az óvadék eredeti tárgyának helyébe lép. (7) A felek megállapodhatnak abban, hogy az óvadék tárgya vagy a biztosított követelés értékének változásakor a kötelezett kiegészítő biztosíték nyújtására, illetve a jogosult a túlzott biztosíték kötelezett részére való kiadására köteles. A kiegészítő biztosíték az óvadék eredeti tárgyának sorsát osztja. 271. (1) Kielégítési joga megnyíltakor a jogosult az óvadékkal biztosított követelését az óvadék tárgyából közvetlenül kielégítheti, ha az óvadék tárgya pénz, bankszámlakövetelés, nyilvánosan jegyzett piaci árral vagy egyébként az adott időpontban a felektől függetlenül meghatározható árral rendelkező értékpapír vagy egyéb pénzügyi eszköz. Egyéb értékpapír és pénzügyi eszköz esetében a jogosult a közvetlen kielégítés jogát akkor gyakorolhatja, ha erről a felek szerződésükben megállapodtak és az értékelés módját szerződésükben meghatározták. (2) Ha a felek az óvadék tárgyául szolgáló értékpapír és egyéb pénzügyi eszköz értékesítésében állapodtak meg, az értékesítés a szerződésben meghatározott feltételek szerint történik. (3) A jogosult minden esetben köteles a kötelezettel ésszerű időn belül elszámolni, és a követelését és annak járulékait meghaladó fedezetet, illetve értékesítés esetén a követelését, annak járulékait és az értékesítéssel kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt a kötelezett részére kiadni. (4) Ha a felek megállapodásának a kielégítési jog gyakorlására vonatkozó kikötése kereskedelmi szempontból ésszerűtlen, a kikötést megtámadhatja az, akinek jogát vagy jogos érdekét a kikötés sérti. (5) Akinek jogát vagy jogos érdekét a kielégítési jog gyakorlásának módja, különösen a (3) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása sérti, az ebből eredő kárnak megtérítését a jogosulttól követelheti. A jogosult mentesül, ha bizonyítja, hogy kereskedelmi szempontból ésszerű módon járt el. Amennyiben tehát a kötelezett az óvadékkal biztosított kötelezettségét megszegi, a jogosult az igényét az óvadékból bírósági eljárás nélkül elégítheti ki. Ebben áll az óvadék legnagyobb előnye: a jogosulti pozíció e közvetlen kielégítési jog következtében erősödik meg igazán. A foglalóval, kötbérrel és a bánatpénzzel összehasonlítva megállapítható, hogy az óvadék nem kárátalány természetű: a jogosult köteles követelésének (kárának) nagyságát bizonyítani, hiszen az óvadék biztosíték jellege folytán kizárólag igazolt, bizonyított igények fedezetére szolgál. A kötelezett - az óvadék szolgáltatója - vita esetén a jogosult ellenében bizonyíthatja, hogy a jogosult követelése (kielégítési igénye) kisebb mértékű, mint az óvadék összege. Ilyenkor követelheti a különbözet összegének visszatérítését. Természetesen amennyiben a jogosult kára több, mint a nyújtott óvadék, úgy a jogosult az óvadék mértékét meghaladó kár megtérítése iránt igényt érvényesíthet a kötelezettel szemben. Ebben az esetben a kártérítés általános szabályai érvényesülnek: a kár mértékét ő köteles bizonyítani. Az óvadék járulékos természetű mellékkötelezettség: jogi sorsa a biztosított kötelezettséghez kapcsolódik. Ebből következik, hogy nem erősíthető meg óvadékkal az olyan követelés, melynek bírósági úton való érvényesítésére a törvény nem ad lehetőséget - az ilyen kikötés semmisséget eredményez. Van azonban egy kivétel: az elévült követelés biztosítható óvadékkal, s adott esetben a jogosult az óvadékból ki is elégítheti elévült követelését, mely egyébként bírósági úton nem lenne érvényesíthető. A járulékos jellegből adódik az is, hogy amennyiben az óvadék alapjául szolgáló szerződés megszűnik, az óvadék visszajár. 7
271/A. Az óvadékra egyebekben a 254. (2) bekezdésében foglaltak kivételével a zálogjogra vonatkozó közös szabályokat kell megfelelően alkalmazni. 2. Zálogjogok, mint a szerződés teljesítésének biztosítékai (lásd: B/11. tétel) 3. Jogok átruházása, engedmény Napjainkban egyre elterjedtebb, hogy a felek valamilyen követelés átruházását, engedményezését kötik ki szerződési biztosítékként. Az engedményezés, mint biztosíték tipikusan pénzintézetek által nyújtott kölcsönök fedezetét szolgálhatja. Ilyenkor a kölcsönvevő (adós) egy harmadik személlyel szemben fennálló, később esedékessé váló követelését a kölcsönadóra engedményezi, s a pénzintézet által folyósított kölcsönt általában csak akkor veheti igénybe, ha igazolja, hogy a kötelezettet (az engedményezett követelés adósát) már értesítette a követelés átruházásáról. Ha az engedményezett (a követelés kötelezettje) esedékességkor megfizeti a bank (tehát az új jogosult) felé a tartozását, úgy ezen összeg erejéig - a biztosítéki jellegből is fakadóan - a kölcsönvevőnek az alapjogviszonyból eredő kötelezettségei is megszűnnek. Ha a kölcsönvevő a pénzintézet felé megfizeti a tartozását, akkor a biztosíték elveszíti alapját, célját, ezért a bank köteles a követelést szerződő partnerére visszaengedményezni. 4. A bankgarancia 249. A bank kötelezettséget vállalhat arra, hogy meghatározott feltételek így különösen bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, illetőleg okmányok benyújtása esetében és határidőn belül a kedvezményezettnek a megállapított összeghatárig fizetést fog teljesíteni. A bankgarancia tehát fizetési kötelezettség elvállalása a bank által, ellenérték fejében. A garanciaszerződés a kedvezményezett és a bank között jön létre, az alapjogviszony kötelezettje által a banknak adott megbízás alapján. a) A Ptk. szerint "... meghatározott feltételek... esetében" teljesít fizetést a bank. Példálózó jelleggel kiemeli a leggyakrabban előforduló eseteket: -bizonyos esemény beállta vagy elmaradása, -bizonyos okmányok benyújtása (pl. a jogosult igazolja, hogy ő teljesített, esedékessé vált a kötelezett ellenszolgáltatása) b) A garancia csak megszabott határidő (ún. bankgarancia-futamidő) lejárta előtt vehető igénybe, e határidő lejártával a bank kötelezettségvállalása megszűnik (jogvesztő határidő). c) A bank csak az előre megállapított, konkrét összeghatárig teljesít, akkor is, ha a jogosult alapjogviszonyból származó követelése ennél magasabb. A bank a fentiek értelmében tehát az említett feltételek, események bekövetkeztekor teljesítést, quasi adósi pozíciót vállal. A feltételek fennálltát a kedvezményezett köteles bizonyítani. Megjegyzendő, hogy erre - ti. a fizetésre - csak akkor kerülhet sor, ha a kötelezett nem vagy nem szerződésszerűen teljesít. d) Ez a jellegzetessége a bankgaranciát egy speciális kezességhez teszi hasonlóvá. Fontos azonban kiemelni, hogy a bankgarancia nem bankkezesség. Legfontosabb különbség köztük az, hogy míg a kezesség járulékos mellékkötelezettség, addig a bankgarancia szerződés, és mint jogügylet absztrakt természetű, független az alapjogviszonytól. A pénzintézetek szempontjából érthető gyakorlat, hogy csak hitelképes adósért vállalnak garanciát, ezért - garanciavállalásukat általában viszontbiztosítékhoz kötik (óvadékot, kezességet kérnek stb.), illetve - kikötik, hogy amennyiben a kedvezményezettnek teljesítenek, a megfizetett összeget azonnal beszedik a kötelezett számlájáról. 8
5. A kezesség A) Fogalma A kezesség a kötelem megerősítését célzó személyi biztosíték, mely rendeltetését azáltal tölti be, hogy az adós kötelezettségének teljesítésére (meghatározott feltételek mellett) más is kötelezettséget vállal. 272. (1) Kezességi szerződéssel a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. (2) Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. B) Létrehozása Lényeges, hogy a kezességi mindig az alapügylet (főkötelem) hitelezője és a kezes közötti ingyenes kötelmi szerződéssel jön létre, annak azonban nincs akadálya, hogy a kezes a főadóssal (főkötelezettel) szemben már ne ingyenesen, hanem visszterhes szerződés alapján ellenérték fejében vállalja a kezességet. (Ez a helyzet, pl. tipikusan akkor, ha pénzintézeti szolgáltatásként bank vállalja a kezességet.) A kezesség tehát a hitelező és a kezes közötti szerződéssel jön létre, méghozzá alakszerűséghez kötve: a Ptk. szerint kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. Lényeges kiemelni azonban, hogy az irányadó bírói gyakorlat szerint a leendő kezes írásbeli nyilatkozatának elfogadása a Ptk. 216. (1) bek. szerint történhet szóban, sőt ráutaló magatartással is, ezt azzal magyarázva, hogy a törvény csupán a kezesség vállalását és nem az elfogadását köti írásbeli alakhoz. Meghatározott esetekben jogszabály is megállapíthat kezességet. A jogosulti pozícióban ügyleti úton bekövetkező alanycsere (engedmény) tárgyalása kapcsán az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért az ellenérték erejéig, bizonyos kivételekkel törvényi kezesként felel [Ptk. 330. (1) bek.]. C) A kezesség járulékos jellege 273. (1) A kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt; érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. (2) A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt; kiterjed azonban a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékszolgáltatásokra. A kezes a perköltségekért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították. (3) Bírósági úton nem érvényesíthető követelés kezesével szemben a követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni. A kezes a kötelezett ellen indított per költségeiért és a végrehajtási költségekért csak akkor felel, ha a keresetindítás előtt őt a teljesítésre felszólították; ilyenkor ugyanis a kezesnek módjában lett volna az említett költségeket a hitelező kielégítésével elkerülni. 9
A járulékosság megmutatkozik abban is, hogy a kezes a hitelezővel (jogosulttal) szemben felhozhatja, érvényesítheti mindazokat a kifogásokat, amelyek a kötelezettet megilletik a hitelezővel szemben. Így élhet beszámítási, ill. elévülési kifogással is. A főadós kötelezettségének megszűnésével a kezesség is megszűnik. A kötelezett halála azonban nem szünteti meg a kötelmet, hiszen helyébe örököse lép, így a kezes helytállási kötelezettsége továbbra is fennmarad. Nincs akadálya a jogosultság engedményezésének: a hitelezői oldalon történő alanycsere ugyanis nem nehezíti az adós (s vele a kezes) helyzetét. Más a helyzet a tartozásátvállalás esetében. Ilyenkor ugyanis új adós lép a kötelembe, a régi kötelezettsége megszűnik. A kezességvállalás nem elhanyagolható bizalmi jellegéből levezethetően az adósi alanyváltozással megszűnik a kezesség is, hiszen a kezes nem akárkiért, hanem meghatározott személyért vállal kötelezettséget. D) A kezesség fajtái a) Egyszerű vagy sortartó kezesség Az egyszerű kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, a hitelező kielégítését, amíg a követelés a kötelezettől és az olyan kezesektől, akik őt megelőzően és reá tekintet nélkül vállaltak kezességet, behajtható. Fizetési kötelezettsége tehát, ha úgy tetszik másodlagos, csak akkor áll be, ha a jogosult igazolja, hogy a követelés sem a kötelezetten, sem az előző kezeseken nem hajtható be, ellenkező esetben a kezes sortartási kifogással élhet. b) Készfizető kezesség A jogosult számára azonban sokkal nagyobb biztonságot nyújt, ha a kezes sortartási kifogásra nem hivatkozhat. Ilyenkor készfizető kezességről beszélünk. (2) A kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelést először a kötelezettől hajtsa be (készfizető kezesség), ha a) a felek így állapodtak meg, b) a kezességet kár megtérítéséért vállalták, c) a kezességet bank vállalta. Készfizető kezes az, akivel szemben a jogosult a kötelezettől, illetőleg más kezesektől függetlenül, elsődlegesen is felléphet. A kezes ilyenkor egy sorban áll az adóssal (a kötelezettel), a perben tehát egyetemleges marasztalásnak lehet helye. Ha tehát a kötelezett lejáratkor nem teljesít, a jogosult egyszerre fordulhat ellene, valamint készfizető kezesei ellen. Egyetemleges kötelezettségről lévén szó, maga dönti el, hogy melyik adósától, mennyit követel. 275. Ha ugyanazért a kötelezettségért egyidejűleg vagy egymásra tekintettel többen vállalnak kezességet, a kezesek kétség esetében egyetemlegesen felelnek. E) Megtérítési igény 276. (1) Amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll. 10
(2) A kezes felszabadul, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a reá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna, vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált. 11