FELNŐTT HITTAN 18. TALÁLKOZÓ (2016. április 5.) A törvények II. 3. A pozitív isteni törvény: - A pozitív isteni törvényen az emberiségnek közvetlenül és természetfeletti módon kinyilatkoztatott törvényt értjük. - Az örök törvény nemcsak a teremtésben nyilvánult meg (természetes erkölcsi törvény), hanem az üdvösségtörténet folyamán még tökéletesebb módon az isteni kinyilatkoztatásban (pozitív isteni törvény). - Isten közzétette akaratát a törvény és a próféták révén (ószövetségi törvény), és végül napjainkban Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, hiszen általa teremtette a világot (Zsid 1, 1-2; újszövetségi törvény). - A mózesi törvény által közvetített isteni törvény jelzésére a Biblia a Tóra kifejezést használja (utasítás, tanítás). A Tóra eredetileg szakkifejezés, és a papok által adott hitbeli, jogi vagy erkölcsi vonatkozású utasításokat jelenti. A próféták az isteni akarat kinyilvánításának egészét jelölik a szóval. - Tartalmilag megkülönböztethetünk erkölcsi, vallási és jogi-szociális előírásokat, de ezek belső egységben vannak, hiszen visszavezethetők a Sínainál kötött szövetségre. - A honfoglalásnál szükségessé vált törvények csak törvényújítások, melyeket a szövetségi szervek Mózes szellemében hoztak. - A későbbi törvények által a mózesi törvény terjedelme az élő joghagyomány által állandóan nőtt, míg a számkivetés után a közösség Ezdrás és Nehemiás alatt érte el végleges formáját. - Isten felszólítja Ábrahámot, hogy maradjon hozzá hűséges, és megígéri, hogy számos utóddal áldja meg, valamint hogy utódaiból származik majd a Messiás. - A törvény megtartása az üdvösség útjának számít (Zsolt 19 B 119). A közösség a régi választott nép örökségének tekinti magát. - A törvény azonban most már valami befejezett egész; hozzáadni, elvenni belőle nem szabad semmit. Kezd tehát elfajulni a jámbor törvénytisztelet, és kialakul a külsőséges, betű szerinti értelmezés. - A törvény a késői zsidóságnál holt betűvé merevedett, mint valami válaszfal, úgy állt Isten és az ember közé. Egyoldalúan negatív parancsokat és bizonyos kultikus előírásokat hangsúlyoz (a tisztasági törvényeket, körülmetélést és a szabbatot). - Amennyiben az ószövetségi erkölcsi törvény követelményei az általános erkölcsi törvény követelményeivel egyeznek, annyiban az Újszövetségben is kötelezők maradnak. - Jézus tudatában van annak, hogy tisztán és határozottan kell hirdetnie Isten akaratát, melyet a korabeli törvényfelfogásban részben csonkítva, részben eltorzítva talál meg (Mt 5,17). - Amennyiben a törvény Isten akaratával egybevág, Jézus igent mond rá, amennyiben ellentmond vagy követelményeiben alatta marad, Jézus állást foglal vele szemben, vagy radikális formában hirdeti meg. - Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok is tökéletes (Mt 5,48). - Pál apostol harcol azért, hogy a pogányokból lett keresztények mentesek legyenek a törvény megtartásától. 5
- Szembeszáll azzal a nézettel, hogy a törvény megtartása az üdvösség érdekében szükséges. Minduntalan ismétli a tételt: egy ember sem igazul meg a törvény cselekedetei által, hanem csakis a hit által (Róm 3, 20-28; Gal 2, 16-21; 3,11). - Azt is bizonyítja, mégpedig magából a Szentírásból, hogy a törvény önmagában sohasem lehetett és lehet az üdvösség útja. Igen világosan mutatja ezt Ábrahám példája is (Róm 3,314,25; Gal 6, 6-9). - A krisztusi ember szabadon és egészen álljon be Isten szolgálatába, akihez a keresztség révén tartozik. - Krisztusban Isten szava, s vele akarata is megtestesült. Krisztus ezért az Újszövetség törvénye. Krisztus törvénye elsősorban nem más, mint új létforma Krisztusban. - Alapja a kegyelem, mely a hit, a remény és a szeretet révén a keresztény cselekvés ihletője. - A kegyelemben élő keresztény számára Krisztus maga a törvény, akibe beoltatott a Szentlélek által. - Az új törvény nincs felírva, mint a régi, hanem a szívbe van oltva. Ez a Szentlélek kegyelme, melyet a Krisztus-hit által kapunk ajándékba. - Másodlagosan tartozik az Újszövetség törvényéhez a lex scripta, az evangélium, mint dokumentum, mint irányító szabály. Aquinói Szent Tamás ide veszi a hegyi beszédet, a kettős szeretet parancsot és az apostoloknak adott erkölcsi útmutatásokat. Mint az emberen kívül álló előírások, ezek sem képesek megigazulttá tenni. Vagyis az evangélium betűje is ölne, ha a hit gyógyító kegyelme nem volna jelen bensőnkben. 4. Az emberi törvény és a keresztény élet: - A természetes erkölcsi törvény (illetve a humánum törvénye) csupán a legáltalánosabb érvényű erkölcsi elveket adja meg. - Krisztus törvénye sem olyan, hogy minden történelmi szituációra konkretizálva volna; ezenkívül az üdvösség céljára irányul. - Szükség van tehát azokra a konkrét egyházi és állami törvényekre, amelyek adott közösségen belül, az adott történelmi helyzetben eligazítást adnak az emberi és keresztény élet különböző területein. - Az emberi törvények a közösség javát szolgáló rendelkezések, melyeket a közösség illetékes vezetője megfelelő módon kihirdet. - Az emberi törvények két legjellemzőbb típusa az egyházi és az állami törvény. A keresztény hívőre mindkettő vonatkozik, mert mindkét közösségnek a tagja. - Az egyházi törvények lehetnek például a szentségekkel kapcsolatosak; lehetnek hivatali jellegűek, míg az állami törvények a közjót védelmezik, illetve ezzel szerves összefüggésben az egyének javát. Lehetnek például tulajdonjogi törvények, lehetnek honvédelmi törvények, és lehetnek büntető törvények stb. - Az emberi törvényekkel kapcsolatban említjük meg a pozitív és negatív, illetve parancsoló és tiltó törvényeket. A tiltó vagy negatív törvények a szigorúbbak, az egyetemesen kötelezőek. - A törvény lényege szerint a rendező értelem elkötelezése a közösség javára. - Az elkötelezést az szabja meg, aki a közösségről gondoskodik. - A törvényhozó részéről tehát a jogszerű hatalom és illetékesség szükséges; a tárgy részéről pedig az, hogy a követelmény erkölcsileg kifogástalan legyen (tehát ne sértse az isteni törvényt). Legyen célravezető (a közösség jólétét előmozdító), valamint fizikailag és erkölcsileg (az átlagember számára) megvalósítható. 6
- Az emberi törvények kötelező voltának forrása szintén Isten, a legfőbb Törvényhozó, akin minden emberi tekintély alapul (Róm 13,5; 1 Pét 2,13). - A kötelezettség kettős: a törvényt teljesíteni és áthágása esetén a büntetést elfogadni. - A törvényes kötelezettség megszűnik, ha megszűnik maga a törvény felfüggesztés, megmásítás vagy belső ok miatt (pl. ha igazságtalanná vagy lehetetlenné válik). A lelkiismeret 1. A lelkiismeret: - A törvény az ember természetében gyökerezik, és mint kegyelmi törvény a lelkébe van oltva, azért mégis olyan felszólítás, amely túlmutat az emberen. - Ehhez a felszólításhoz az emberben egy belső érzék igazodik, mely felveszi a hívást, és az embert konkrét erkölcsi cselekvésre indítja. Ez szubjektív, vagyis az emberi cselekvő alanyhoz tartozó normának, másképpen: lelkiismeretnek nevezzük. - Az objektív norma általános felvilágosítással szolgál a cselekedet erkölcsi jellegére vonatkozóan, a lelkiismeret pedig a személyes cselekedet erkölcsiségét határozza meg az illető személyben. - A Biblia szimbolikus névvel jelöli, elsősorban a szív terminusával. - Így például Dávidnak a szíve jelzi, hogy bűnt követett el (2 Sám 24,10). Igen jellemző Jób szava: Szívem nem tesz nekem szemrehányást (27,6). Ilyen értelemben mondja a Szentírás a szívek és vesék vizsgálójának Istent (Zsolt 7,10). Ez a kifejezési mód nyer alkalmazást a hegyi beszédben is a szív szándékaival kapcsolatban (Mt 5, 120). - Az Újszövetség szemlélete Pál leveleiben csúcsosodik ki a lelkiismeretre vonatkozólag. Krisztus példaképe a lelkiismeret pozitív működésének: ahogyan küldetését a megváltás szolgálatának felelősségtudatával végzi, állandó összhangban az Atya akaratával. - Igen fontos a páli tanításban az, hogy a lelkiismeret szerinte belső, szívbe írt törvény, amely alapján Isten a pogányok magatartását is megítéli. A pogány ugyanis a törvény (Tóra) híján saját magának törvénye. Cselekedeteiről lelkiismerete tanúskodik, amely hol vádolja, hol fölmenti (Róm 2,14 k). - A latin conscientia közös tudásra utal a jó és a rossz fogalmával kapcsolatban; valami olyan ősi, közös lelki alapra, amely minden kor emberét összeköti. - A lelkiismeret az erkölcsi cselekvés belső törvénye, mely az erkölcsi tudat kibontakozásának megfelelően arra indít, hogy konkrét döntéseinkben a jót a rossztól megkülönböztessük, a felismert jót megvalósítsuk. 2. A lelkiismeret típusai: - A lelkiismeretet három csoportba oszthatjuk: A) egészséges (helyes vagy biztosan ítélő) B) bizonytalan (téves vagy kétes) C) beteg (aggályos, laza, kompenzatív, kiégett) - Az élet számos mozzanatában a lelkiismeret mintegy önműködően végzi feladatát, úgyhogy az ember nyugodtan rábízhatja magát erkölcsi érzékére. (Franz Böckle) - A komplikáltabb szituációkban azonban lélektani tapasztalat számunkra a lelkiismeret előzetes és a döntést követő működése. 7
- a rossz sejtés vagy a rossz előérzet nem pusztán a veszélyeztetettségre vonatkozik (pl. életveszély), hanem a cselekedet erkölcsi minősítésére is: Gondold meg, mire készülsz! ; Ennek nem lesz jó vége! ; Hívő ember azt nem teheti meg!. A) az egészséges lelkiismeret: - Lelkiismeretünk szavát úgy is értelmezhetjük, hogy benne egész személyes létünk jelzi, egészséges vagy nem egészséges, üdvös, vagy nem üdvös módon cselekszünk-e. - Az egészséges lelkiismeret olyan, mint az egészséges ember: a személyiség fejlődésével arányosan fejlett (nem visszamaradt) erkölcsi tudat jellemzi, és megfelelő normákhoz igazodik. Krisztus személyes normája a keresztény lelkiismeretnek. Sőt, ha valaki Szent Pál módjára Krisztusban él, akkor már nem is külső norma. - Az egészséges lelkiismeretet követni kell, amikor tilt vagy parancsol, ajánlatos követni, amikor tanácsol. - Mivel a lelkiismeret nem kész adottság, hanem a személyiség mélyében gyökerező alap, azt a nevelésnek kell kibontakoztatnia, hogy megfelelő erkölcsi tudattá növekedjék. - A keresztény lelkiismeret-formálás lényegében azonos az Isten, ember és önmagam előtti felelősségtudat kialakításával. - Egyáltalán nem azonos azzal, ahogyan sokan képzelik: a bűntudatnak az emberbe. - A lelkiismereti nevelés sajátos megnyilvánulása a közösségben kapott hatások szerepe. A közösségi tudat egyúttal az erkölcsi tudat s vele a lelkiismeret alakulásának is tényezője. - Népek, nemzetek, nagy közösségek vonatkozásában beszélünk a kollektív lelkiismeretről, amely voltaképpen egy nép vagy egy közösség (egyház) erkölcsi tudata és felelősségérzete. - A lelkiismeret-nevelés szempontjából a keresztény élet ismert és ajánlott eszközei: imádság a nehéz döntések előtt, gyónás és a gyóntatóval történő beszélgetés, lelkiismeret-vizsgálat és lelkigyakorlat, növekedés az okosságban és a szeretetben. - Mindennél fontosabb azonban Isten írott szavával, a Szentírással való élő kapcsolat. - Az egyházi tekintély konkrét emberi személyek képviseletében jelenik meg a történelemben, konkrét helyzetekre vonatkozóan, konkrét keresztényekhez szólva (vö. fegyelmi rendelkezések). Ezért annak elfogadása nem mentes a lelkiismereti problémáktól, minthogy az evangéliumot is emberek képviselik. - Az ilyen lelkiismereti síkon jelentkező összetűzések általában nem a lényeges hitbeli kérdéseket érintik (dogmák), hanem esetleg az egyház eljárásmódját bizonyos kérdésekben. - A lelkiismereti szabadság nem azonos a szabadossággal. Igazi értelemben termékeny, építő, a jóban kibontakoztató, az üdvösségre vezető szabadságot értjük rajta. - A keresztény lelkiismereti szabadság eszerint nem csupán termékeny, hanem egyben felelős is kell legyen. B) A bizonytalan lelkiismeret: - bizonytalanságot, határozatlanságot mutatnak az értékelésnél, illetve eltérést a normáktól. B) 1. A téves lelkiismeret: - Amikor konkrét értékeléssel kapcsolatos belső állásfoglalásról van szó, a környezet, a nevelés sajátos módon formálja az erkölcsi értéktudatot. Így alakulhat ki az a furcsa helyzet, hogy amit az egyik ember erkölcsileg értékesnek, sőt kötelezőnek ítél, azt a másik belső meggyőződéssel erkölcstelennek tartja. - A téves lelkiismeret lehet nagyon magabiztos és határozott. - A kételkedő lelkiismeret viszont bizonytalan. 8
- A téves lelkiismeret elsősorban a nevelés eredménye, a kételkedő lelkiismeret pedig inkább az adott szituációval kapcsolatban jelentkezik. - Komoly döntés esetében a vétkesen téves lelkiismeretet nem szabad követni, hanem ki kell igazítani. - A véletlenül téves lelkiismeret indítását viszont követni kell, ha tilt vagy parancsol. B) 2. A kétes vagy kételkedő lelkiismeret: - A gyakorlati erkölcsi bizonyosság fogalma érzékelteti, hogy az erkölcsi cselekvés kockázattal jár. - Kétes lelkiismeretről beszélünk akkor, ha a cselekvő személy nem kap egyértelmű belső indítást a döntéshez. - Maga az erkölcsi kétely többféle: elméleti és gyakorlati. Ez utóbbi vonatkozhat a törvények létére vagy a törvények érvényességi körére. - Lényeges erkölcsi kérdésekben kételkedő lelkiismerettel, vagyis a szükséges gyakorlati, erkölcsi bizonyosság nélkül nem szabad vállalni a döntés kockázatát. B) 3. A lelkiismereti bizonytalanság föloldása a keresztény okosság alapján: - A keresztény okosság szerepe a lelkiismereti döntéseknél igen jelentős. - Különösen fontos a belső bizonytalanság esetén, amikor sajátos döntési szituációkban nem vagyunk képesek egyértelmű és határozott állásfoglalásra jutni. - reflex principiumok, tehát az adott helyzetre okosan reflektáló döntési elvek: 1. Tulajdonjogi kétely esetén a tulajdon birtoklója van helyzeti előnyben. 2. Az erkölcsi törvény általános érvényével kapcsolatos kétely esetén a törvény érvényességét kell feltételezni. 3. Az erkölcsi törvény konkrét érvényességével kapcsolatos kétely esetén a törvény alattvalója van helyzeti előnyben. 4. Erkölcsi törvények ütközése következtében jelentkező kétely esetén a fontosabb törvényé az elsőbbség. 5. A bűn tényével kapcsolatos kétely esetén a vádlott van helyzeti előnyben. 6. Az üdvösségre vonatkozó kétség esetén a biztosabbat kell választani. B) 4. A beteg lelkiismeret: - A beteg lelkiismeretnek sokféle megnyilvánulási formája lehet. Az alábbiakban a két leggyakoribbat vesszük röviden vizsgálódásunk tárgyául. Az aggályos lelkiismeret: - Az aggályos lelkiismeret főként a legalista szemleletű idők jelensége (különösen a 17. századtól). - Korunkban inkább a laxista magatartás kísért. - Az aggályos szó az aggódás -sal függ össze, annak mintegy a beteges megnyilvánulására utal. A latin scrupulus -ból (=kövecske) származik a skrupulozitás. - Az aggályosság a személyiség kényszeres lelkiállapota, amely a lelkiismeret deformálódásával jár, és a bűntől való beteges félelemben nyilvánul meg, önállótlanná téve azt, akit hatalmába kerít. - Fajait tekintve az aggályosság előzetes és utólagos megnyilvánulása különböztethető meg. Előzetesen főként az irreális félelmek (fóbiák) jelzik hatását (pl. gyónás előtt). Utólagosan 9
pedig a végeérhetetlen bűntudat élménye ad jellemző tünetet. Van enyhébb lefolyású, átmeneti formája, amely bizonyos esetekben az Isten hívására és az emberi gyöngeségre való együttes rádöbbenésből ered (vö. szentek aggályai). Van továbbá a személyiségbe mélyen belegyökerező, beteges megnyilvánulása, amelynek jellemzője a kényszerneurotikus állapot (pl. állandó mosakodási kényszer). - Előfordulhat, hogy ezek az okok lelkiismereti kiégettséget, teljes lazaságot és morális érzéketlenséget eredményeznek. - Korunkban különösen a gyermekévek, illetve a kamaszkor idejére eső szexuális visszaélések romboló hatása ismert, mint olyan, ami traumatikus következményekkel jár. - Jellemző az is, hogy fiatalkori szexuális szabadosság vált át neurotikus aggályos magatartásba. - Az okok között igen jelentős a túl szigorú nevelés. A vallásos nevelésnél a bűnök túlzott kiemelése és pesszimisztikus beállítása, ill. az erkölcsi rigorizmus vezethet aggályossághoz. - Átlagos eseteinél a gyóntató és a pszichológus együttes segítsége lehet a legcélravezetőbb. 4.2. A laza lelkiismeret: - A laza lelkiismeret különböző formákban ezt a belső, erkölcsi érzéketlenséget jelenti. - Kétségtelen, hogy ez korunk jellemző tünete. - Feltehetően visszahatás a túlszabályozott erkölcsi szemléletre, ami a legalizmus eredménye volt. - A laza (lax) szó képi asszociációjául talán az öv kívánkozik leginkább. A rigorista túl szorosra húzza össze az övet, a lax magatartású ember pedig túlzottan kiengedi. - Az utalás nyilvánvaló: az erkölcsi törvények, illetve előírások figyelembevételénél a laxista túl könnyen veszi a dolgokat. Mindent a maga kényelmére interpretál, esetleg egyáltalán nem is törődik az erkölcsi magatartás törvényeivel. - A laza lelkiismeretű személy az erkölcsi rosszat vagy nem tartja bűnnek, vagy pedig jelentéktelen botlásnak tekinti a súlyos bűnt is. - Beszélhetünk olyan primitív embertípusról, amely nem érzékeli, mi a jó és mi a rossz lényeges kérdésekben. - Van aztán olyan típusú személy is, aki nagyfokú intelligenciával rendelkezik, és az erkölcsi érték tudatos, cinikus megvetésével, ill. lebecsülésével válik lelkiismeretében érzéketlenné. - Az erkölcsi érzéketlenség inkább az előbbire vonatkozik, a kiégett lelkiismeret (Iz 5,20; Jób 15,15) inkább az utóbbit jelzi. - Gyakran megfigyelhető, hogy egyes emberek könnyen túlteszik magukat a lényeges erkölcsi követelményeken (mint a farizeusok a szeretet törvényén), és azzal akarják magukat megnyugtatni, hogy kevéssé fontos erkölcsi szabályoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak, azokat gondosan betartják (pl. nagyon lelkiismeretesen böjtölnek). - Az értékbeli eltájolódásra rá kell ébreszteni az embert, aki hajlamos a kompenzatív önmegnyugtatásra. - A kiégett lelkiismeretűt viszont egy megrázó élmény döbbentheti rá életének erkölcsi felelősségére. Ebben a belső kiégettségben esedékes igazán a megtérés, amely egyben azt jelenti, hogy a lelkiismeret újra jelzi Isten hívó szavát. * * * * * * * VERES András, Erkölcsteológia I., Egri Hittudományi Főiskola, Eger 1993, 18-34. 10