7. évfolyam informatika órai jegyzet

7. évfolyam informatika órai jegyzet 1

Tartalomjegyzék 1. A számítástechnika története 3 1.1. A kezdetek................................... 3 1.2. Mechanikus gépek............................. 7 1.3. Elektromechanikus gépek.......................... 9 1.4. Elektronikus gépek............................. 10 1.5. Neumann János és a Neumann elvek.................... 12 1.6. Számítógép generációk........................... 15 1.6.1. I. generáció 1943-1958....................... 15 1.6.2. II. generáció 1958-1965...................... 17 1.6.3. III. generáció 1965-1972...................... 17 1.6.4. IV. generáció 1972-1990...................... 18 1.6.5. V. generáció 1991-????....................... 20 1.7. Számítógép típusok............................. 20 2. A Windows operációs rendszer 24 2.1. Mappa/fájl létrehozása/törlés/másolása/áthelyezése............ 24 2.2. Parancsikon létrehozása........................... 26 2.3. Keresés................................... 27 2.4. Szövegfájlok................................ 30 2.4.1. Jegyzettömb............................ 30 2.4.2. WordPad.............................. 31 2.4.3. Microsoft Word........................... 32 2.5. Lomtár.................................... 32 3. Segédprogramok 37 3.1. Total Commander.............................. 37 3.2. Tömörítés.................................. 38 3.2.1. Tömörítés Total Commander segítségével............. 39 3.2.2. Az IZArc tömörítő használata................... 40 3.3. Vírusok................................... 42 3.3.1. VirusBuster............................. 43 4. Internet 44 4.1. Az Internet története............................ 44 4.2. Internetes keresők.............................. 46

1. fejezet A számítástechnika története 1.1. A kezdetek... A számolást segítő eszközök története gyakorlatilag egyidős az emberiség történetével. Már az ősember is számolt, természetesen nem a mai értelemben és módon. A számolást a kornak megfelelő eszközökkel végezte, ilyen eszköz volt a saját ujja, amely mindig könnyen elérhető volt. Az ujjak a mai óvodásoknál és az alsó tagozatos osztályokban is hasznos számolási segédeszköznek bizonyulnak. A saját ujján kívül az ősember használt még köveket, fonalakat, pálcákat, fadarabokat, csontokat és használati eszközöket. Használati eszköz lehetett az edény vagy kéziszerszám. A felsorolt eszközök azt bizonyítják, hogy az ősember okos volt, hiszen felhasznált mindent a számoláshoz, ami a környezetében volt. 1.1. ábra. Ősember Érdekes megállapítás, hogy az ősember kezdetben nem tudott a mai értelemben számolni, csak az egyet, a kettőt és a sokat különböztette meg. Később alakultak ki a további számok. A nullát nem ismerték (a számok történetében azonban jelentős szerepe van a nullának, sokáig nélküle számoltak). A "0" szám fogalma csak sokkal később alakult ki. Talán sokan elgondolkoztak azon a kérdésen, hogy mi szüksége volt a számolásra az ősembernek? A számolásnak fontos gyakorlati haszna volt. Egy példa rá: a vadászatra tartó családfőnek pontosan tudni kellett, hogy mennyi vadat kell elejteni ahhoz, hogy családja ne maradjon éhen. 3

A meglévő számolási eszközökkel műveleteket is végzett az ősember. Az +(összeadás) műveletét a 1.2. ábra szemlélteti: 1.2. ábra. Kavicsok Tehát a számolás módja az volt, hogy kettő vagy több kupac követ egy kupacba rakott és így elvégezte az +(összeadás) műveletét. Hasonló módon végezte a kivonást is. A szorzást, osztást vagy magasabb rendű műveleteket még nem tudott elvégzni. A számok rögzítésének ősi módja a megfelelő számú rovás készítése fadrabba, csontba. A számrendszer fogalma. A számrendszerben különböző alapszámok vannak, amelyekből "felépíthetünk" egy "nagyobb" számot. Példa erre a hétköznapi életben használt számrendszer, a 10-es számrendszer. Ebben a számrendszerben a számjegyek a következők: 0,1,2,3,4,5,6,7,8,9, azaz 10 db számjegy. A 2-es számrendszer számjegyei a 0 és az 1. Meg lehet találni a nyomait az ötös Dél-Amerika hatos Északnyugat-Afrika, finnugor népek hetes héberek, ugorok tizenkettes germán nyelvek huszas maják, kelták hatvanas Babilon számrendszereknek is. A magyarok kezdetben hatos, később 7-es, majd a középkorban 10-es számrendszert használtak. A nagyobb számértékek megjelenésével szükséges volt valmi segédeszköz, hogy el lehessen végezni a műveleteket (+(összeadás), -(kivonás)). Kezdetben tovább fejlesztették a kövek, pálcikák módszerét, kupacokba rakták a köveket és ezekkel jegyezték meg a nagyságrendi váltásokat(például 100-asnál, 1000-resnél). Ez a módszer egy idő után azonban túl bonyolult volt és túlságosan lassúvá tette a műveletvégzést. Az első számolásra készített eszköz az abakusz (1.3. ábra) volt. Az abakusz ókori (valószínűleg mezopotámiai) eredetű egyszerű számolási segédeszköz. Rudakon, drótokon mozgatható golyókat tartalmaz. Az egy rúdon lévő golyók helyzete egy-egy számjegyet, a rudak egy-egy helyiértéket jelentenek. Így egy 6 rudat tartalmazó abakuszon a legagyobb ábrázolható szám a 999 999. Az összeadás és kivonás igen egyszerűen és gyorsan elvégezhető az abakusszal, az osztás és szorzás már nehezebb. Hasonló eszközt használtak a számolásra japánban, ahol 4

soroban (1.4. ábra) néven ismerték. Kínában ugyanez az eszköz Szuan-pan (1.5. ábra) néven vált ismertté. 1.3. ábra. Abakusz 1.4. ábra. Soroban 1.5. ábra. Szuan-pan Az abakusz és az abakusz változatok mellett megjelent egy másik számolási eszköz, a kipu (1.6. ábra). A kipu egy fonalas számolási eszköz. Az inka birodalomban volt elterjedt. Használták szöveges információ tárolására és számolásra is. A számolás során a fonálra csomókat kötöttek a helyiértéknek megfelelően. Az egyes helyiértékekre annyi csomót kötöttek, ahány darab volt az adott helyiértéken. Létezik egy fonalas és több fonalas kipu is. A kipu legnagyobb előnye a helyiértékes számolás. 5

1.6. ábra. Kipu A számolás történetében a tényleges áttörést a logaritmus megjelenése jelentette. John Napier (1550-1617) skót tudós kis rudacskákat készített. Ez az eszköz már az arab (0,1,2...) számok használatára épült. A készlet tíz darab pálcából (1.7. ábra) állt (Napier-pálcák), mindegyik számjegynek külön pálca volt. Egy pálcára egy számjegy többszöröseit írták. Az egyes pálcákon négyzetrácsok voltak. Az egyik számot a legfelső sorba kellett írni, a másikat pedig a jobb szélső oszlopba (a legnagyobb helyiérték felülre, a legkisebb alulra kerül). A pálcákon a maradék részen a négyzeteket átlósan kétfelé kellett osztani. Az egyes négyzetekbe a számok úgy kerültek be, hogy a tizeseket az átló fölé, az egyeseket az átló alá írták. Az eszköz alkalmas volt mind a négy alapművelet elvégzésére (+(összeadás, -(kivonás), *(szorzás), /(osztás)). A Napier-pálca utóda a logarléc. A XVII. században a 1.7. ábra. Napier-pálcák hajózási és csillagászati térképek készítése, és az ehhez szükséges számítások elvégzése hosszadalmas és idegörlő munkát jelentett. Wilhelm Schikard (1592-1635) tübingeni professzor a Napier-pálcák felhasználásával a négy alapművelet elvégzésére alkalmas számológépet (1.8. ábra) készített. A gép elkészítésére a késztetést valószínűleg a Keplerrel fogytatott beszélgetései jelentették. A számológépe egymáshoz kapcsolódó fogaskerekeből állt. Ezen az eszközön elvégezhető volt mind a négy alapművelet, így megkönnyítette a sok számolást igénylő műveletek elvégzését. A számolás eredménye a gép alján jelent meg. 6

1.2. Mechanikus gépek 1.8. ábra. Schickard számológépe Blaise Pascal (1623-1662) készítette az első, egységes egészként működő összeadógépet (1.9. ábra) 1642-ben. Összesen 7 darab készült a gépből. A munkát Schikardtól függetlenül végezte és a gépe nem is volt olyan fejlett, mint Schikardé. A gépet 19 éves korában készítette, hogy megkönnyítse apja adóbeszedői munkáját, tehát gyakorlati haszna volt a gép megépítésének. A számokat a gép tetején kell beállítani és az eredmény a gép tetején lévő kis ablakokon látszik. A kor technikai szintjének megfelelően óraalkatrészekből (többnyire fogaskerekből) építette meg a szerkezetet. A fogaskerekek minden foga egy-egy számjegynek felel meg 0-tól 9-ig. Minden helyiértéknek egy-egy fogaskerék felelt meg. A gép nagy újdonsága az automatikus átviel megoldása. (Páldául ha a 8-at és a 9-et akarom összeadni papíron, akkor úgy végzem el az összeadást, hogy leírom a 7-et, az 1-et pedig átviszem a következő helyiértékre. A gép ismerte az "átviszem a következő helyiértékre" műveletet.) A számológéppel csak az összeadást és a kivonást lehetett elvégezni, osztást, szorzást nem. Így ez a gép visszalépést jelentett Schikard készülékéhez képest. 1.9. ábra. Pascal számológépe 7

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) német filozófus és matematikus 1672-ben továbbfejlesztette Pascal gépét. Leibniz gépe (1.10. ábra) a négy alapműveleten kívűl a gyökvonás műveletét is el tudta végezni. Ez volt az első olyan gép, amellyel mind a négy alapműveletet el lehetett végezni hiba nélkül (Schichkard gépe nem volt tökéletes). Az összeadó része teljesen megegyezett Pascal elgondolásával, a szorzás tartalmazott új megoldást. A tökéletesítés Pascal gépéhez képest a bordás henger alkalmazása jelentette. A henger felületén 9 db (a számoknak megfeleően), eltérő hosszúságű borda van, ezek széles fogaskerék-fogként működnek. A bordáshengerhez illeszkedett a fogaskerék. 1.10. ábra. Leibniz gépe Folyamatok vezérlésére már évszázadok óta alkalmaztak különböző vezérlési módokat. Zenegépekben pl. a tüskés henger volt a jellemző megoldás. A henger mérete természetesen megszabta a program hosszát: a henger minden körülfordulása ugyanazt a tevékenységet idézte elő. A mintás szövés vezérlésére viszont olyan módszer kellett, amivel egyrészt hosszabb programot is meg lehet adni, másrészt pedig viszonylag egyszerűen lehet a mintát megváltoztatni, a szövőszéket "átprogramozni". Joseph Marie Jacquard (1752-1834) francia feltaláló a vezérlést tökéletesítette. 1810-ben olyan automatikus szövőszéket (1.11. ábra) tervezett, amelynél fából készült vékony, megfelelő kilyuggatott lapok ("kártyák")(1.12. ábra) vezérelték a bonyolult minták szövését. A lyukkártyát láncra fűzte, ezzel lehetővé tette a minták gyors és könnyű megváltoztatását. A XIX. században Charles Babbage (1792-1871) brit matematikus és feltaláló kidolgozta a modern digitális számítógép alapelveit. Több új típust is kigondolt. Ilyen volt a Differenciagép (1.13. ábra), amit logíritmustáblázatok készítésére tervezett az 1820-as évek elején. A differenciagép bizonyos függvények sorozatának kiszámítását különbségek, differenciák összeadására vezeti vissza. 1833-ban a differciagép elveinek továbbfejlesztésével tervezte meg Babbage az analitikus (1.14. ábra) gépet. A gép elkészítéséhez a kormánytól kapott 17000 font támogatást, de saját tőkéjéből is ráköltött mintegy 20000 fontot. A gép teljes egészében sohasem épült meg, pedig a modern számítógépek sok sajátságával rendelkezett. Babbage univerzális gépet tervezett, amely adatbeviteli és eredmény-kiviteli egységből, számolóműből és részeredmény-tárolóból állt volna. A gép lyukkártyáról olvasta volna be az információkat, tudott volna utasításokat és adatokat tárolni, matematikai műveleteket végrehajtani és kinyomtatni. Haláláig ezen a gépen dolgozott, bár az építése kezdetben megakadt: a kor finommechanikai lehetőségeivel ezt a gépet nem lehetett elkészíteni. Ha megépült volna, akkor egy futballpálya területét foglalta volna el és öt gőzgép energiája kellett volna a 8

1.11. ábra. Jacquard szövőgépe működtetéséhez. Az Egyesül Államok 1880-as népszámlálásán 55 millió ember adatait gyűjtötték össze. Az adatokat 500 ember összesítette 36 szempont szerint 7 éven keresztül. Herman Hollericht (1860-1929) német származású amerikai statisztikus ennek láttán találta ki, hogy Jacquard deszkalapjaihoz hasonló perforált kártyákat (1.15. ábra) adatfeldolgozásra is lehet használni. Egy kártyára egy ember adatait lyukasztotta. Maga a lyukasztás kézi munkával történt. Ezzel a módszerrel az 1890-es népszámlálás adatait mindössze 4 hét alatt elvégezte. 1.3. Elektromechanikus gépek A XX. században az elektromosság terjedésével motorok kerültek a számológépekbe. A mechanikus alkatrészeket felváltották az elektromos jelfogók. Az első nagy sikerű, jelfogókkal működő, mechanikus rendszerű számítógépet Konrad Zuse (1910-1995) berlini mérnök alkotta meg. Németországban a háború előtt a fegyverek előállítása kapcsán jelentősen megnőtt a számítási igény. 1939-ben készült el Zuse első jelfogókkal működő, mechanikus rendszerű számítógépe, a Z1 (1.16). ábra). A gépet 1936-38 között építette otthon, szülei lakásának a nappalijában. A gép kettes számrendszerben működött és lebegőpontos számokkal számolt. Az adatbevitelre billentyűzet szolgált, az adatkivitel pedig kettes számrendszerben egy világító tábla (fénymátrix) segítségével történt. Külön helyezkedett el benne a tár és az aritmetikai egység. A következő modella a Z2, amely már lyukfilemes adatbeviteli egységet tartalmazott. Ez a gép 16 bites fixpontos adatokkal dolgozott és 16 szavas tárolója volt. Az első teljesen működőképes, szabadon programozható, programvezérlésű számítógépet, a Z3-at 1941-ben fejezte be Zuse. Ez a gép 22 bites szavakat használt és lebegőpontos számokkal dolgozott. 9

1.12. ábra. Lyukkártya 1.13. ábra. Differencia gép Az első teljesen automatikusan működő, általános célú, digitális számítógépet az Egyesült Államokban, a Harvard egyetemen fejlesztették ki Howard Aiken vezetésével. A tervezéshez az IBM 5 millió dollárral járult hozzá. Ez a gép volt a Mark I (1.17). A gép fixpontos számokkal dolgozott. Relékből épült fel, 3304 db kétállású kapcsolót tartalmazott, összesen kb. 760000 alkatrészből állt. A gép kb. 15 méter hosszú és 2,4 méter magas volt. A memóriája tizes számrendszerben tárolta az adatokat, 72 db 23 számjegynek volt benne hely. A gépet egy papírszalagra sorosan felvitt utasítássorral lehetett vezérelni. A készülék kb. százszor volt gyorsabb, mint egy jó kézi számolókészülék, egy nap alatt 6 hónapnyi munkát volt képes feldolgozni. 1.4. Elektronikus gépek Az elektronikus gépek általános jellemzői az elektromechanikus gépek után: 1. A teljes számítógép vezérlést a CPU végezte. Ez azt jelentette, hogy a perifériák és a memória között minden egyes szó átvitelét a CPU intézte. 10

1.14. ábra. Analitikus gép 1.15. ábra. Hollericht gépe 2. A gép szolgáltatásait egyszerre egy programozó használta. 3. Kezdetben a programozás gépi kódban történt, utána jelent meg az assembly nyelv. 4. A gépek bármikor meghibásodhattak, a hiba megkereséséhez és kijavításához pedig hozzáértő szakemberek kellettek. A leggyakoribb hiba egy-egy cső kiégése volt. A második világháború sürgette a hadiipar fejlődését. A lövedékek röppályszámítására építették meg 1943 és 1946 között az első tisztán elektronikus számítógépet kezdetben Aberdeenben, majd Philadelphiában, a Pennsylvania Egyetemen. A gép neve ENIAC (1.18). ábra), azaz Electronic Numerical Integrator and Calculator. Megalkotói J.P Eckert, J.W.Mauchly és H.H.Goldstien. Az első általános célú, elektronikus, digitális számítógép volt. Ezt a gépet már szabadalmaztatták. Az ENIAC 17468 elektroncsövet tartalmazott, több mint 100 kw elektromos energiát fogyasztott és 450 m 2 helyet foglalt el (tornaterem méretű). A gép tömege 30 tonna volt, megépítése tízmillió dollárba került. Három nagyságrenddel gyorsabb volt, mint a relés számítógépek: az összeadást 0,2 ms, a szorzást 3 ms alatt végezte el. A programja azonban fixen be volt "drótozva" a processzorba és csak mintegy kétnapos kézi munkával, villamos csatlakozások átkötésével lehetett megváltoztatni. A gép memóriája 20 db tízjegyű előjeles decimális számot tudott tárolni. Mindegyik számjegy tárolására 10 db elektroncsövekből épített segédalkatrész szolgált. A számokat egy IBM kártyaolvasóval összekapcsolt ún. konstans átviteli egységgel lehetett bevinni. Az eredményeket egy IBM kártyalyukasztóval kártyára lyukasztva adta ki. A gépet 1956-ban lebontották, mert elavult (már elkészültekor elavult volt). Jelenleg egy olcsó zsebszámológép is nagyobb teljesítményű, de az ENIAC technikatörténeti érdemei vitathatatlanok. Az ENIAC elkészültének 50. évfordulójára egy japán középiskolás könnyedén el tudta készíteni az eredeti tervrajzok alapján a chipet, amely azonos tudású az eredeti készülékkel. 11

1.16. ábra. Zuse Z1 gépe 1.17. ábra. Mark I 1.5. Neumann János és a Neumann elvek Neumann János (1.19. ábra) 1903.12.28.-án született Budapesten. Apja Neumann Miksa bankár, anyja Kann Margit. Két testvére született: Mihály és Miklós. 1913-tól a fasori főgimnáziumban tanult. Magyarországon akkoriban ez az iskola volt a legjobb középiskola. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet, 1920-ban pedig az ország legjobb matematikus-diákja kitüntetést. Mire leérettségizett, már matematikusnak számított. 1921-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Fő tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és kémia. Ezenkívűl a Pázmány Péter Tudományegyetemhez kötötte formális kapcsolat. 1926-ban fogadták doktorrá. 1929- ben a Princeton Univerity hívta vendégprofesszornak, így került az Egyesült Államokba. 1943-ban nevezték ki tanácsadónak az atombomba készítésénél. 1944-ban bekapcsolódik tanácsadóként az ENIAC gép építésébe. Neumann elvek: A számítógép olyan matematikai problémák megoldására szolgál, amelyekre az ember önállóan is képes lenne. A cél a műveletek végrehajtási idejének meggyorsítása. Ennek érdekében minden feladatot összedások sorozatára kell egyszerűsíteni, ezután következhet a számolás mechanizálása. 12

1.18. ábra. ENIAC 1.19. ábra. Neumann János 1. Soros működésű, teljesen elektronikus, automatikus gép Nemumann János rámutatott a mechanikus eszközök lassúságára és megbízhatatlanságára, helyettük kizárólag elektronikus megoldások használatát javasolta. A gép a műveleteket nagy sebességgel, egyenként hajtja végre, melynek során a numerikusan megadott adatokból - az utasításoknak megfelelően - emberi beavatkozás nékül kell működnie, és az eredményt rögzítenie. 2. Kettes számrendszer használata A kettes számrendszer használatának alapja az a tapasztalat, hogy az elektronikus működést könyebb, hatékony, kétállapotú eszközökkel megvalósítani. Ehhez elegendő egy olyan rendszer használata, mely két értékkel (igen/nem) dolgozik. A kettes számrendszer számjegyei: 0,1. A 0-át könnyen lehet azonosítani azzal, hogy nincs feszültség, az 1-et pedig azza, hogy van feszültség egy elektromos áramkör adott pontján. Egy kettes számrendszerbeli szám a következő: 101101 2 váltsuk át ezt a számot tizes számrendszerbe. Az átváltás módja az, hogy felírjuk, hogy milyen helyiértékek vannak kettes számrendszerben: 2 0,2 1,2 2,2 3,2 4,... Irjuk fel az egyes 13

helyiértékeket a szám fölé: 25 1 2 4 0 2 3 1 2 2 1 2 1 0 2 0 1 2 2 0 1+2 1 0+2 2 1+2 3 1+2 4 0+2 5 1 = 45 10. Tehát az egyes helyiértékeket összeszoroztuk az alatta levő számmal (itt egyszerű dolgunk van, mert csak a 0-val vagy 1-gyel kell szoroznunk) és a szorzatokat összeadtuk. Az eredmény egy tizes számrendszerbeli szám, amely egyenértékű a kettes számrendszerbeli számmal. Nézzük meg, hogyan válthatunk át tizes számrendszerbeli számot kettesbe. Legyen a tizes számrendszerbeli szám az előbb megkapott eredmény a 45 10. Az átváltás során "visszafele" kell gondolkodni, mint az előbbi számolás során. Most is alapul vesszük a kettes számrendszer helyiértékeit: 2 0,2 1,2 2,2 3,2 4,... Próbáljuk meg a 45 10 -öt "felváltani" a helyiértékeknek megfelelő értékekkel, kezdve a legnagyobbtól. A 2 6 = 64 nagyobb mint 45, így ennél kisebbet kell keresnünk. A 2 5 = 32 megfelelő lesz, hiszen ez kisebb mint 45. Vonjuk ki a 45 32 = 13 és írjuk le, hogy a2 5 egyszer van meg45-ben. Igy a kettes számrendszerbeli számunk jelenleg a következőképpen néz ki: 1 (az _ helyeket még nem számoltuk). Nézzük meg a következő helyiértéket, ami nem más, mint a 2 4 = 16. A 13-ban 0-szor van meg a 16, hiszen a 13 kisebb, mint a 16. Igy a kettes számrendszerbeli számunk: 10. A következő helyiérték a 2 3 = 8. A 8 az kisebb mint a 13, így megfelelő lesz. Tehát 13 8 = 5. A kettes számrendszerbeli számunk a következő: 101. A következő helyiérték a 2 2 = 4, szintén kisebb, mint 5. Igy 5 4 = 1. A kettes számrendszerbeli számunk a következő: 1011. A következő helyiérték a 2 1, ami nagyobb, mint 1, így 0-szor van meg benne. Tehát a kettes számrendszerbeli számunk: 10110_. Az utolsó helyiérték a 2 0 = 1, az 1-ben az 1 egyszer van meg. Igy 1 1 = 0, a kettes számrendszerbeli számunk: 1011001. Végeredményként visszakaptuk az eredeti számunkat. Ha a számolás végén (amikor már nincs több helyiérték) nem 0-át kapunk maradékul, akkor valahol elszámoltuk az átváltást. A fenti módszerrel tetszőleges módon lehet kettesből tizesbe, illetve tizesből kettesbe. A tízes számrendszert a kettessel felváltva az aritmetikai műveletek egyszerűsödnek, nő a sebesség, csökken a tárolási igény, így az alkatrészek száma is, megoldandó feladat marad viszont a folyamatos átváltás. 3. Megfeleljen az univerzális Turing-gépnek Az univerzális gép elvi alapjai A. M. Turing (1912-1954) elméleti munkásságának eredménye, aki bebibizonyította, hogyha egy gép el tud végezni néhány alapműveletet, akkor bármilyen számításra képes. Ez az aritmetikai egység beiktatásával érhető el, amelynek az összes számítási és logikai művelet végrehajtása a feladata. A műveleti sebesség fokozása érdekében került alkalmazásra a központi vezérlőegység, amely meghatározza a program soron következő utasításait, szabályozzaa műveletek sorrendjét, és ennek megfelelően vezérli a többi egység működését. Turing kutatása megteremtette a programozható számítógép matematikai modelljét és a digitális számítások elméleti alapját. 4. Belső program- és adattárolás, a tárolt program elve A legfontosabb újjítás a belső program- és adattárolás elve, melynek segítségével a műveletek automatikusan következnek egymás után, lassú emberi beavatokozás nélkül. A külső tárolás és szakaszos betöltés helyett az adatok és a programok egy helyen a belső memóriában kerülnek tárolásra. Innen veszi a központi egység a végrehajtandó utasításokat és az azokhoz szükséges adatokat, valamint ide helyezi 14

vissza az eredményt is, így a műveletvégzés sebessége nagyságrendekkel nőhet. 5. Külső rögzítőközeg alkalmazása A számítógépnek a bemeneti (input) és kimeneti (output) egységeken kersztül befelé és kifelé irányuló kapcsolatot kell fenntartani a - lehetőleg - elektronikus vagy mágneses tárolóeszközökkel. A bemenő egység a külső tárolóeszközről beolvassa a memóriába a szükséges adatokat, majd a műveletvégzések után a kiemnő egység átviszi az eredményeket egy leolvasható tárolóközegre. Neumann idejében a programtárolás és végrehajtás mechanikus úton - például lyukkártyák vagy tárcsák segítségével - történt. Az elektronikus programtárolás és végrehajtás, valamint a kettes számrendszer használatának bevezetése áttörést jelentett mind a sebesség, mind pedig a felhasználási lehetőségek tekintetében. Egy Neumann elvű számítógép blokkvázlata: 1.20. ábra. Neumann elvű számítógép 1.6. Számítógép generációk A digitális számítógépeket a bennük alkalmazott logikai (kapcsoló) áramkörök fizikai működési elve és integráltsági foka (technológiai fejlettsége) szerint is osztályozhatjuk. Ilyen értelemben különböző számítógép generációkról beszélhetünk. A továbbiakban a számítógépek fejlődésének főbb állomásait mutatjuk be. 1.6.1. I. generáció 1943-1958 Az ötvenes években a Neumann-elveket felhasználva kezdték építeni az első generációs számítógépeket. Az első elektronikus digitális számítógép az ENIAC. Itt kell megemlítenünk az EDVAC és UNIVAC (6.1. ábra) gépeket is. A gépek általános jellemzői: működésük nagy energiafelvételű elektroncsöveken alapult terem méretűek voltak 15

gyakori volt a meghibásodásuk műveleti sebességük alacsony, néhány ezer elemi művelet volt másodpercenként üzemeltetésük, programozásuk mérnöki ismereteket igényelt 1.21. ábra. Az UNIVAC gép 1.22. ábra. A Colossus gép A II. világháború alatt tudósok és matematikusok egy csoportja létrehozta (Londontól északra) az első teljesen digitális számítógépet, a Colossust (6.2. ábra). A gép 1943 decemberére készült el és 1500 elektroncsövet tartalmazott. Rejtjelezett német rádióüzenetek megfejtésére használták. A németek ENIGMA nemű rejtjelét is ezzel fejtették meg. A számítástechnika korszaka hivatalosan 1951 június 5.-én kezdődött, amikor az első UNIVAC-ot (Universal Automatic Computer) leszállították az Egyesült államok Népszámlálási Hivatala számára. Ez volt az első kereskedelemi forgalomban elérhető számítógép. 16

1.6.2. II. generáció 1958-1965 A tranzisztor feltalálása az ötvenes évek elején lehetővé tette a második generációs számítógépek kifejlesztését. Tulajdonságaik: az elektroncsövet jóval kisebb méretű és energiaigényű tranzisztorokkal helyettesítették helyigényük szekrény méretűre zsugorodott üzembiztonságuk ugrásszerűen megnőtt kialakultak a programozási nyelvek, melyek segítségével a számítógép felépítésének részletes ismerete nélkül is lehetőség nyílt programok készítésére tárolókapacitásuk és műveleti sebességük jelentősen megnőtt A gépek megbízhatósága kb. az ezerszeresére nőtt az első generációhoz képest. Kisebbek lettek az alkatrészek és a számítógépgyártással foglalkozó cégek is. Ezzel egyidőben megjelentek a magasabb szintű programozási nyelvek is (pl.: FORTRAN) Egy jellemző második generációs számítógép az IBM 7094 (6.3. ábra) volt. A gép 36 bites szavakat használt, mindegyik szó egy ficpontos számot, egy lebegőpontos számot vagy egy utasítást tartalmazott. A CPU az azonos funkciójú regisztereket azonos módon jelölte. A gép utasításkészlete több, mint 200 utasításból állt. A perifériákkal való adatforgalom lebonyolítására a gépnek külön input-output processzorai voltak. 1.23. ábra. Az IBM 7094-es gép 1.6.3. III. generáció 1965-1972 Az ötvenes évek végén a technika fejlődésével lehetővé vált a tranzisztorok sokaságát egy lapon törmöríteni, így megszületett az integrált áramkör, más néven IC (Integrated Circuit). A hetvenes évek számítógépei már az IC-k felhasználásával készültek. Tulajdonságaik: 17

jelentősen csökkent az alkatrészek mérete és száma, így a gépek nagysága már csak asztal méretű volt megjelentek az operációs rendszerek a programnyelvek használata általánossá vált megjelentek a magas szintű programnyelvek (COBOL) műveleti sebességűk megközelítette az egymillió elemi műveletet másodpercenként csökkenő áruk miatt egyre elterjedtebbé váltak, megindult a sorozatgyártás Az IBM 360-as egy jellemző harmadik generációs számítógép. Maga a számítógép a két nagy szekrényben a terem közepén látható (6.4. ábra). Az egyik oldalán a korábbi generációkból örökölt vezérlőpult, amin egyes regiszterek állapotát lehetett leolvasni és beállítani. A kép közepén van az operátori ún. konolírógép. A konzolírógép segítségével lehetett parancsokat adni az operációs rendszernek és az üzeneteket is ide írta ki a gép. Balra elöl mágneslemezes egységek láthatók, háttérben mindkét oldalon mágnesszalagmeghajtók, jobb oldalt hátul pedig egy sornyomtató. 1.24. ábra. Az IBM 360-as gép 1.6.4. IV. generáció 1972-1990 A hetvenes évek elején az integrált áramkörök továbbfejlesztésével megszületett a mikrochip és a mikroprocesszor, melyet elsőként az Intel cég mutatott be 1971-ben. Ez lehetővé tettte a negyedik generációs személyi számítógépek létrehozását. Ebbe a csoportba tartoznak a ma használatos számítógépek is. Tulajdonságaik: asztali és hordozható változatban is léteznek hatalmas mennyiségű adat tárolására képesek műveleti sebességük másodpercenként több milliárd is lehet alacsony áruk miatt szinte bárki számára elérhetőek 18

megjelentek a negyedik generációs programnyelvek (ADA, PASCAL) 1974-ben egy Micro Instrumentation Telemetry System nevű cég piacra dobta az Altair 8800 (6.5. ábra) nevű személyi számítógépet egy összeszereletlen gép formájában. A készlet nem egészen 400 dollárba került. Az információ bevitelére nem billentyózete volt, hanem csak egy kapcsolótáblája. Ez volt az első kimondottan személyes felhasználásra tervezett asztali számítógép. 1982-ben jelenik az IBM XT, majd 1984 az IBM AT 1.25. ábra. Az Altair 8800-as gép típusú gép (6.6. ábra). Kifejlesztik az első, számítógépekből álló hálózatokat. Hajlékony mágneslemezes tárolók jelennek meg, elterjed a PC az irodákban. 1989-ben megjelennek az első számítógépvírusok is. Az 1980-as években a számítógépek rohamléptekkel váltak egyre kisebbé, jobbá és olcsóbbá. A nagyobb teljesítményű hardver összetettebb, könnyebben kezelhető programok készítését tette lehetővé. Ezért a számítógépek egyre gyorsabb processzorokkal, egyre nagyobb háttértárakkal és egyre nagyobb memóriával készültek. 1.26. ábra. Az IBM XT gép 19

1.6.5. V. generáció 1991-???? Az ötödik generációs számítógépek létrehozására irányuló fejlesztési kísérletek a nyolcvanas évek elején Japánban kezdődtek meg. Tulajdonságaik: mesterséges intelligencia megjelenése felhasználó-orientált kommunikáció Egy mai számítógép használatakor a felhasználó feladata "megérteni" a végrehajtandó műveletsort, addig az ötödik generációs számítógépek hagyományos emberi kommunikáció révén fogják megérteni és végrehajtani a feladatokat. Ezen gépek működési elve úgynevezett neurális hálók használatával valósítható meg, amely a hagyományos rendszerek gyökeres ellentéte. Az ötödik generációs számítógépek fejlesztése még kezdeti stádiumban van, ezért piacon való megjelenésükre a közeljövőben nem számíthatunk. Az egyik jelenlegi fejlesztés a robotika fejlődését célozza meg (6.7. ábra). 1.27. ábra. Egy robot gép 1.7. Számítógép típusok A számítógép kifejezést többféle számítógéptípus általános megjelölésére használjuk. Tekintsük át néhány gyakrabban használt kategóriát és azok jellemzőit. Szuperszámítógép: Seymour Cray (1925-1996) nevéhez fűződik leginkább e géposztály. A sorozatban gyártott CRAY-2 szuperszámítógép 2GB-os memóriájával és 250 millió művelet/másodperc sebességgel egy igen erőteljes képviselője a géposztálynak. Ez a típus a leggyorsabb és egyben legdrágább számítógéptípus. A szuperszámítógépek olyan eredetileg épített célszámítógépek, amelyeket egy adott, általában nagy számításigényű program lehető leggyorsabb végrehajtására használnak. Ilyen gépeket használnak például időjárás előrejelzés készítéséhez (7.1. ábra), nukleáris robbantások szimulálásához, illetve mozifilmek csúcsminőségű animációinak, effektjeinek elkészítéséhez. Mainframe számítógép: Nagy mennyiségű adat feldolgozására és több, terminálokon keresztül kapcsolódó felhasználó kiszolgálására használt központi gép (7.2. ábra). Az egyszerű fájlszerverekkel ellentétben itt a feldolgozás is a központi gépen folyik. Ezek a számítógépek képesek egy időben nagyon sok program gyors futtatására. Klimatizált 20

1.28. ábra. Az Országos Meterológiai Szolgálat szuperszámítógépe termekben helyezik el őket és többnyire univerzális felhasználásúak. Akár több ezer felhasználó kiszolgálására is képesek. 1.29. ábra. Egy mainframe számítógép E rendszerek használata általában nagyvállalati környezetben jellemző, ahol például az adott vállalat adatbázisait, központilag menedzselt elektronikus levelezését valósítják meg mainframe gépek segítségével. Egy mainframe rendszer kialakítási költsége, teljesítményigénytől függően megközelítheti egy szuperszámítógép gyártási költségeit is. Miniszámítógép: Feladataiban és elérési módjában hasonló a mainframe számítógépekéhez, teljesítménye azonba kisebb. Ilyen számítógépeket használnak például a kis- és középvállalatok, ahol maximum 100-200 felhasználó kiszolgálása szükséges. Kisebb teljesítménye miatt a miniszámítógép lényegesen olcsóbb a mainframe rendszereknél. Asztali számítógép: Egyidejűleg egyetlen felhasználó kiszolgálására alkalmas számítógép vállalati vagy otthoni környezetben is használható, használati céljainak megfelelően különféle perifériák kezelésére képes. Elfogadható árszintje miatt a mindennapi életben leginkább elterjedt számítógép-kategória (7.3. ábra). 21

1.30. ábra. Egy asztali számítógép Hordozható személyi számítógép: Olyan személyi vagy ipari célra kialakított személyi számítógép, amelyet méretének és súlyának csökkentésével hordozhatóvá alakítottak ki (7.4. ábra). Általában folyadékkristályos - LCD - kijelzővel, illetve annak egy továbbfejlesztett változatával, az úgynevezett TFT megjelenítővel kerülnek gyártásra. A hordozható számítógépek teljesítményükben megegyeznek az asztali számítógépekkel, de különleges kialakításuk miatt általában drágábbak. Kompakt megvalósításuk és csökkenő áruk révén azonban egyre elterjedtebbé válnak az üzletemberek és magánfelhasználók körében is. 1.31. ábra. Egy hordozható asztali számítógép Plamtop, kézi számítógép: Olyan kézi eszközök, melyek számítógépes, telefonos, fax, valamint hálózati szolgáltatásokat nyújtanak a felhasználó számára. Ilyen például a mobiltelefon. A plamtop eszközöket gyakran hívják zsebszámítógépnek vagy PDA-nak. Hálózati számítógép: Minimális memória-, processzor- és hátttértárkapacitású számítógép, mely a programok végrehajtására és az adatok feldolgozására, tárolására elsősorban a számítógép-hálózaton keresztól elért szerver erőforrásait veszi igénybe. Egy ilyen számítógépekből összeállított rendszer összességét tekintve olcsóbb egy személyi számítógépekből álló hálózat kiépítésénél, és egyszerűbbé válik a rendszer központi adminisztrációja is. Egyes esetekben személyi számítógépek is elláthatnak a hálózati számítógéphez hasonló funkciókat. Ilyen gépeket elsősorban vállalati környezetben alkalmaznak. 22

1.32. ábra. Egy PDA számítógép 23

2. fejezet A Windows operációs rendszer Jelen fejezetben a Windows operációs rendszer főbb mappaműveletetit, beállításait és tulajdonságait tekintjük át. 2.1. Mappa/fájl létrehozása/törlés/másolása/áthelyezése Mappa létrehozás: Kattintsunk duplán a sajátgép (2.1. ábra) ikonra, majd keressük meg a dokumentumok mappát. Fájl menü Új Mappa (2.2. ábra) Ekkor megjelenik egy ikon, amely alatt "Új mappa" név szerepel. Változtassuk meg ezt a nevet a saját nevünkre és üssünk entert (2.3. ábra). Ezzel létrehoztunk egy új mappát, amely még nem tartalmaz egyetlen fájt vagy almappát sem. 2.1. ábra. Sajátgép Fájl (Mappa) másolása: Keressünk egy tetszőleges fájlt (mappát), amit átszeretnénk másolni. A fájlra Jobb klikk Másolás (2.4. ábra) Másoljuk ezt a fájlt az előbb létrehozott sajátnév mappánkba. Keressük meg a sajátnév mappánkat és lépjünk bele. Az üres területre Jobb klikk Beillesztés (2.5. ábra) A fájl másolata ott lesz a sajátnév mappánkban. A fájl másolással teljesen analóg módon végezhető a mappa másolás. Annyi változás van, hogy itt a mappára kell Jobb klikk Másolás-t választani. A további lépések ugyanazok. 24

2.2. ábra. Mappa létrehozása 2.3. ábra. A létrejött mappa Fájl (Mappa) törlése: Az előbb átmásolt fájlt töröljük ki a sajátmappából. A fájlra Jobb klikk Törlés (2.6. ábra). Ezzel a művelettel a lomtárba helyeződik át a fájl (mappa). A mappa törlés is hasonló módon történik, mint a fájl törlés. Fájl (Mappa) áthelyezése: Az áthelyezés hasonló a másoláshoz, annyi a különbség, hogy az eredeti helyen nem marad meg a fájl (kitörlődik). A fájlra Jobb klikk Kivágás (2.7. ábra). Keressük meg az a helyet, ahová szeretnénk áthelyezni és Jobb klikk Beillesztés (2.8. ábra). Mappa áthelyezése is hasonló módon történik, mint a fájl áthelyezése. 25

2.4. ábra. Fájl másolása 2.5. ábra. A másolás utáni beillesztés 2.2. Parancsikon létrehozása A parancsikon egy olyan hivatkozás, mely az általunk leggyakrabban használt programok, dokumentumok és mappák gyors elérésére szolgál. A parancsikon abban különbözik a többi ikontól, hogy az ikon bal alsó sarkában van egy kis négyzet, amiben egy nyíl van. Több parancsikon is létrehozható, amelyek ugyanarra a fájlra mutatnak. Továbbra is dolgozzunk a sajátnév mappában. Válasszuk a Fájl menü Új Parancsikon (2.9. ábra). Ekkor a 2.10. ábrán látható ablak jelenik meg. Meg kell adnunk a hivatkozott fájl elérési útvonalát. Az elérési útvonalat a jobb oldalon látható Tallózás gomb segítségével adhatjuk meg. Példaként keressük meg az Eclipse nevű programot indító.exe-t (2.11.- 2.12. ábra). Végül a parancsikon tetszőleges nevet adhatunk (2.13. ábra). A befejezés gombra kattintava létrejön a parancsikon, amlyre kettőt kattintva elindul a hivatkozott fájl (esetleg mappa). A prancsikonra Jobb klikk Tulajdonságok (2.14. ábra), itt láthatjuk a parancsikon tulajdonságait (2.15. ábra). Illetve cserélhetünk ikont is (2.16. ábra). 26

2.6. ábra. A törlés 2.7. ábra. Az áthelyezés 2.3. Keresés A keresés egy kényelmi szolgáltatás a Windowsban, hogy könnyedén megtaláljunk egy adott fájlt vagy mappát, ha valamilyen információt tudunk róla (pl.: létrehozás dátuma, egy jellemző szó a fájlban, a fájl kiterjesztése, stb...). A Start menü Keresés Fájlok és mappák útvonalon (2.17. ábra) érhető el a keresési ablak (2.18. ábra). A keresési ablak bal oldai részében különböző szempontok alapján kereshetünk: Képet, zenét vagy videót Dokumentumot (szöveges, táblázat, stb.) Fájlt vagy mappát Számítógépeket vagy embereket Mind a négy lehetőség egy adott szempontnak megfelelő keresést indít el. A leggyakrabban használt ezek közül a harmadik (Fájlt vagy mappát). Válasszuk ezek után ezt a 27

2.8. ábra. Áthelyezés utáni beillesztés 2.9. ábra. Parancsikon létrehozás lehetőséget, ekkor a 2.19. ábrán látható ablak fogad minket. A bal oldalon látható kritériumok fülön a következő lehetőségek közül választhatunk: A fájlnév egésze vagy része Egy szó vagy kifejezés a fájlban Keresés helye Mikor volt módosítva? Mekkora a mérete? További beállítások Az 5 szempontból legalább 1-et ki kell tölteni, hogy a keresést el lehessen idítani. Az első beviteli mezőbe a fájl nevét kell írni, a másodikban pedig a fájlban levő szóra keresünk! A kettő teljesen különböző, feladatoknál gyakori hiba a két keresés összekeverése. A 3.-5. 28

2.10. ábra. Parancsikon elérési útvonala 2.11. ábra. Útvonal megadása szempontok korlátozzák a keresést, ha tudjuk körülbelül mikor volt módosítva vagy mekkora a mérete a keresendő állománynak. Fontos fogalom a helyettesítő karakterek ismerete, amelyek megkönyítik a keresést. A helyettesítő karakterekkel a keresendő kifejezés egy karakterét (számot, betűt vagy egyéb szimbólumot) vagy több karaktert (szófoszlányt, szóvéget, stb.) lehet "kiváltani". Kétféle helyettesítő karakter létezik: 1.? : Pontosan egy karaktert helyettesít. Pl.: eclips?.exe, az összes olyan fájlt keresi meg, amelyek eclips-vel kezdődnek, utánna egy, pontosan egy karakter van és exe kiterjesztésűek (2.19). 2. * : Tetszőleges számú karaktert helyettesít. Pl.: ecli*.exe, az összes olyan fájlt keresi meg, amelyek ecli-vel kezdődnek, utánna valamennyi (0 vagy több) karakter van és exe kiterjesztésűek (2.20). A keresés elindítása után a számítógép kis idő eltelte után a keresési ablak jobb oldali részében megjeleníti a találatokat (2.21. ábra). Ha nem talált semmit, akkor a "Nincs megjeleníthető elem" feliratot látjuk a keresési ablak jobb oldali részében. A keresés eredménye rendezhető különböző szempontok szerint pl.: kategória, méret, dátum, stb. 29

2.12. ábra. Útvonal bírás 2.13. ábra. Parancsikon név megadása Ezen beállítások a keresés végén (vagy ha a keresés közben leállítjuk a folyamatot) a keresési ablak bal oldali részében tehetők meg (2.22. ábra). A keresés végeztével az eredményt el is lehet menteni egy esetleges későbbi felhasználás céjából. A keresés mentése a keresési ablakban a Fájl menü Keresés mentése menüponton érhető el (2.23. ábra). 2.4. Szövegfájlok Az adatok legnépszerűbb tárolási módja a szövegfájlok. A szövegfájlokat szövegszerkesztővel hozzuk létre (pl.: Jegyzettömb). Jelen fejezetben három szövegszerkesztővel és egyben három szövegfájltípussal ismerkedünk meg. 2.4.1. Jegyzettömb A jegyzettömb a legegyszerűbb szövegszerkesztő a Windowsban. A Start menü Programok Kellékek Jegyzettömb menüponton érhető el. A megjelenő ablak egy szokványos Windows ablak (2.24. ábra). A munkaterületen gépelhetjük be a szöveget. Eb- 30

2.14. ábra. Parancsikon tulajdonságainak elérése 2.15. ábra. Parancsikon tulajdonságai ben a szövegszerkesztőben nincs lehetőség a szöveg formászására (pl.: középre igazítás, sorkizárás, betűméret, betűszín változtatása, stb)! A begépelt szöveget a Fájl menü Mentés menüponton tudjuk elmenteni. A kiterjesztése.txt, ami szöveges állományra utal. Megjegyzés: Van lehetőség betűméret vagy betűtípus megváltoztatásra, de az az egész szövegre vonatkozik, nem tudjuk egy sornak vagy többnek a beállításait módosítani! 2.4.2. WordPad A WordPad szövegszerkesztőben lehetőség van a szöveg egyszerű formázására (pl.: középre igazítás, sorkizárás). A Start menü Programok Kellékek WordPad menüponton érhető el. A jegyzettömbbel ellentétben itt már van eszköztársor, ahol különböző szövegformázási lehetőségeket állíthaunk be (2.25. ábra). A begépelt szöveget a Fájl menü Mentés (Ctrl+S) menüponton tudjuk elmenteni. A kiterjesztése.rtf, ami szöveges állományra utal. Itt már tudunk sorokra vagy sorrészletekre vonatkozó formázásokat beállítani. 31

2.16. ábra. Parancsikon ikonjának megváltoztatása 2.4.3. Microsoft Word 2.17. ábra. A keresés útvonala A Microsoft Office csomag Word szövegszerkesztője a legnépszerűbb szövegszerkesztő (2.26. ábra), amelyben rengeteg szövegformázást és dokumentumkészítést hajthatunk végre. A Start menü Programok Microsoft Office Microsoft Office Word 2003 menüponton érhető el a szövegszerkesztő. A menüsoron és eszköztársoron rengeteg szövegformázási lehetőségünk van. A fájl mentését Fájl menü Mentés (Ctrl+S) menüponton érhetjük el. A kiterjesztése.doc lesz. A fájl tartalmazza a formázásokhoz szükséges információkat is! 2.5. Lomtár Az asztalon található egy úgynevezett lomtár ikon. A lomtár tulajdonképpen egy lemezterület, ahová a kitörölt fájlok és mappák kerülnek. A Sajátgéppel, Windows Intézővel vagy egyéb segédprogrammal kitörölt fájl (pl.: Total Commander) erre a lemezterületre kerül. Ha a lomtár betelt és újabb állományokat törlünk, akkor a Windows végleg törli a 32

2.18. ábra. A keresési ablak 2.19. ábra. A keresési kritériumok beállítása legrégebbi állományokat (fájlokat és mappákat). Ha kettőt kattintunk a lomtár ikonra, akkor megjelnik a tartalma, tehát a kitörölt fájlok listája. A fájl nevére Jobb klikk Visszaállítás menüponttal lehet visszaállítani (2.27. ábra) az eredeti állapotba a kitörölt fájlt vagy mappát! A fájl nevére Jobb klikk Törlés menüpontnál viszont véglegesen törlődik a fájl. A bal oldalon látható Lomtár kiürítése pontot választva véglegesen törölhetjük az összes fájlt és mappát, amelyek a lomtárban vannak (2.28. ábra). Megjegyzés: Ha egy fájlt vagy mappát a Shift + Del billentyűkombinációval törlünk, akkor nem a lomtárba kerül, hanem véglegesen törlődik! 33

2.20. ábra. A * helyettesítő karakter 2.21. ábra. A? helyettesítő karakter használata keresés közben 2.22. ábra. A * helyettesítő karakter keresés eredményének rendezése 34

2.23. ábra. A keresés eredményének mentése 2.24. ábra. Jegyzettömb 2.25. ábra. WordPad 35

2.26. ábra. Microsoft Word 2.27. ábra. Visszaállítás 2.28. ábra. Lomtár ürítése 36

3. fejezet Segédprogramok Jelen fejezetben a Windows alatt futó segédprogramokat tekintjük át, amelyek megkönnyítik a felhasználó munkáját. Ilyen segédprogramok, a fájlkezekők, a tömörítők és víruskeresők. 3.1. Total Commander A Total Commander (3.1. ábra) egy fájlkezelő segédprogram. A Windows Intéző mellett egy hasznos segédeszköz, amely kinézetében hasonlít a DOS alatt futó Volkoov Commanderhez. A Windows ablak részei megtalálhatók a Total Commanderben is, azonban vannak 3.1. ábra. A Total Commander és részei eltérések is. A Total Commander részei: Címsor Menüsor Eszköztársor Bal és jobb oldali panel 37

Parancssor Parancsgombok A Total Commanderben is lehet létrehozni/törölni/átnevezni mappákat/fájlokat. Mappa létrehozás: Ha mappát akarunk létrehozni, akkor az F7 Új könyvtár felíratú gombra kell kattintani a parancsgombok között vagy megnyomni a billentyűzeten az F7-et. Ekkor megjelenik egy ablak, ahol a meg kell adni a mappa (könyvtár) nevét. A mappa azon a helyen jön létre, amelyik panel aktív. Ez azt jelenti, hogy az aktív panelen éppen látható helyen (útvonalon) fog megjelenni az új mappa. Mappa törlése: A mappa törlésekor az F7 törlés gombot kell megnyomni vagy a billentyűzeten az F8-at. Az éppen aktív panelen levő kijelölt mappát kitörli a program. A törléskor nem véglegesen törlődik a mappa, hanem a lomtárba kerül. Ezzel a módszerrel nem csak mappákat lehet kitörölni, hanem fájlokat is. Mappa áthelyezése: Mappa áthelyezése az F6 Áthelyezés/Átnevezés gomb megyomásával vagy a billentyűzeten az F6-tal érhető el. Az áthelyezésnél a két oldalon levő panel alkalmas arra, hogy az egyik oldalon kijelölt elérési útvonalból áthelyezzük a másik oldalon levő elérési útvonalra a mappát/fájlt. Az áthelyezéskor megjelnő ablakban felajánlja a program, hogy hova helyezze át a mappát/fájlt. Ezt elfogadhatjuk (minden esetben az alap beállítás a másik panel elérési útvonala) vagy megadhatunk helyette másikat is. Áthelyezéskor az eredeti helyen nem marad meg a mappa/fájl. Mappa másolása: Hasonlóan működik, mint az áthelyezés. A különbség annyi, hogy itt az F6 Áthelyezés/Átnevezés helyett az F5 Másolást kell megnyomni. A másolás végeredményeként pedig mindkét helyen (a kiindulási- és célállomáson is) látható ugyanaz a mappa/fájl. Mappa átnevezése: Az átnevezés az F6 Áthelyezés/Átnevezés gomb megyomásával vagy a billentyűzeten az F6-tal érhető el. Hasolnóan az áthelyezéshez. Amikor azonban megjelenik az ablak, hogy hova helyezze át (a cél állomás), akkor itt átírhatjuk a az elérési utat egy tetszőleges névre (olyanra, ami az adott helyen még nincs). Ebben az esetben nem áthelyezés, hanem átnevezés történik. F3 nézőke és F4 szerkesztés: Az első két gomb a parancsgombok között fájlokra vonatkozik. Fontos, hogy az aktív panelen a kijelölés minden esetben egy fájl legyen! Ellenkező esetben a gomb megnyomása után hibaüzenetet kapunk. Az F3 gomb hatására egy fájl tartalmát láthatjuk, de nem tudjuk azt módosítani! Az F4 gomb megnyomása után szintén a fájl tartalmát látjuk, de itt már tudjuk módosítani a fájl tartalmát! Megjegyzés: A másolás, áthelyezés, törlés művelete nem csak 1 fájlra hajtható végre, hanem egyszerre több fájlra is. Ha az aktív panelen hatjunk végre kijelölést, akkor a billentyűzeten az insert gomb megnyomásával kijelölhető fájlok és mappák is. Ebben az esetben a műveletek egyszerre több mappán vagy fájlon hatjtódnak végre. 3.2. Tömörítés A tömörítés egy hasznos eszköz arra, hogy a fájlok méretét kisebbre szabjuk. (A floppy lemezek használatakor még előnyösebb volt.) A tömörítés lecsökkenti a fájl méretét, így 38

kisebb helyet foglala el a merevlemezen vagy más adathordozón. Azt a folyamatot, amikor egy fájl méretét lecsökkentjük becsomagolásnak nevezzük. Ezzel ellentétes folyamat a kicsomagolás, amikor egy becsomagolt fájl visszanyeri eredeti méretét. A tömörítésnek két típusát különítjük el: 1. Veszteséges tömörítés: A kiindulási fájlt, ha becsomagoljuk, akkor nem (vagy nem feltétlenül) állítható vissza a kicsomagolás során az eredeti fájl. Az ilyen tömörítéseket legtöbb esetben kép, hang és videó fájlok esetében használják. Ezekben az esetekben nem is szükséges, hogy visszakapjuk a kiindulási fájl. Például egy képfájl esetén kisebb színmélységgel mentjük el a képet (32 bit helyett 24 bit), ami az emberi szem számára sok esetben nem ad jelentősebb különbséget, de a méretét lecsökkenti. Másik példa lehet, ha képet más módon menti a program (raszteres vagy vektoros). 2. Veszteségmentes tömörítés: A veszteségmentes tömörítés esetén a kiindulási fájlból minden esetben visszakapható az eredeti fájl a kicsomagolás esetén. Ilyen tömörítést használunk pl. adatok vagy dokumentumok esetén. Ilyen esetekben nem engedhető meg, hogy ne kapjuk vissza az eredeti fájl. Veszteségmentes tömörítő: ZIP, RAR, LHA. 3.2.1. Tömörítés Total Commander segítségével A Total Commander lehtőséget biztosít arra, hogy tömörítsünk. A kijelölt fájlokat/mappákat a Fájl menü Becsomagolás menüponton érhetjük el (3.2. ábra). Választhatunk a különböző tömörítők között (ZIP, ARJ, RAR, LHA) és a becsomagolt fájlra tehetünk megszorításokat (pl.: önkicsomagoló fájl készítése) (3.3. ábra). 3.2. ábra. Tömörítés Total Commanderben A kicsomagolás hasonló módon történik, mint a becsomagolás. A kijelölt becsomagolt fájlt a Fájl menü Kicsomagolás menüponttal csomagolhatjuk ki (3.4. ábra). A kicsomagoláskor pontosan 1 becsomagolt fájlt kell megjelölni! 39

3.3. ábra. Tömörítési beállítások 3.4. ábra. Kicsomagolás 3.2.2. Az IZArc tömörítő használata Az IZArc széles lehetőségét kínálja a tömörítési opcióknak. Csak tömörítő segédprogram, tehát nem lehet vele fájlkezelési műveleteket végrehajtani! Becsomagolás: A becsomagolás menete fordított sorrendben történik, mint a Total Commandernél. A Total Commanderben elsőnek a becsomagolni kívánt fájlokat/mappákat jelöljük ki és utána a becsomagolás végén kapjuk meg becsomagolt fájlt. Ezzel szemben az IZArcban elsőnek megadjuk a becsomagolt fájl nevét utána kiválasztjuk azokat a fájlokat/mappákat, amelyeket be szeretnénk csomagolni és beletesszük a becsomagolt fájlba. Kattintsunk a Fájl menü Új archívum menüpontra vagy az eszköztársoron az Új gombra. Ekkor megjelenik egy ablak, ahol meg kell adnunk a becsomagolt fájl nevét (3.5. ábra). Legyen a fájl neve proba. A következő ablakban fájlokat adhatnuk hozzá a tömörített fájlhoz valamint beállításokat tehetünk a becsomagolt fájlokra (3.6. ábra). Ha hozzáadtuk a kiválasztott fájlt/mappát, akkor megjelenik az IZArc fő ablaka. A bal oldali ablakban legfelül a becsomagolt fájl neve jelenik meg, alatta pedig az a fájl/mappa, 40

amit beletettünk. Lehetséges további fájlok/mappák hozzáadása az eszköztársoron a Hozzáadás gombra kattintva. Így több fájlt/mappát is hozzáadhatunk az archívumhoz. Ha hozzáadtuk a becsomagolt fájlt, akkor nincs más dolgunk vége a csomagolásnak! Kicsomagolás: A kicsomagolás folyamat egyszerűbb, mint a becsomagolásé. A Fájl menü Archívum megnyitása vagy az eszköztársoron a Megnyitás gombra kattintva kiválasztjuk a becsomagolt fájlt. Az eszköztársoron a Kibontás gombra kattintva megadhatjuk a kicsomagolás helyét. Majd a kibontás gombra kattintva a program kicsomagolja a fájlt (3.7. ábra). Önkicsomagoló fájl készítése: Vannak olyan esetek, amikor jól jön egy olyan becsomagolt fájl, ami saját magát ki tudja csomagolni. Azokat a becsomagolt fájlokat, amelyek saját magukat ki tudják csomagolni önkicsomagoló fájloknak nevezzük. Egy már megnyitott fájlból a következő módon készíthetünk önkicsomagoló fájlt: Válasszuk a Műveletek menü.exe fájl készítése menüpontot. Az ok gombra kattintva el is készül az önkicsomagoló fájl. Az önkicsomagoló fájl kiterjesztése csak.exe lehet (indítható fájl)! 3.5. ábra. A becsomagolás első lépése 3.6. ábra. Fájlok hozzáadása 41