Médiafogyasztás, pártválasztás és a politikai involváltság A 2010 évi parlamenti választás előtt végzett kutatás adatai alapján Bevezetés A DKMKA Magyar Választáskutatási Program keretében készült kutatás része annak a kutatás-sorozatnak, amelynek során a program keretében dolgozó kutatók panel- és keresztmetszeti kutatások révén tárják fel a magyar választók viselkedését és az azokat befolyásoló tényezőket. A panelkutatás első hulláma 2008-ban készült, a második 2009-ben az Európai Parlamenti választás előtt, a tanulmány alapjául szolgáló harmadik adatfelvétel keresztmetszeti jellegű volt, és a 2010-es országgyűlési választások előtt készült. A sorozat következő eleme a 2010-es önkormányzati választásokat megelőzően készül el. Az adatfelvételt két közvélemény-kutató intézet, az Ipsos és a Medián készítette, egymástól függetlenül, de azonos szabályok alapján készült, egyenként 70 fős minta személyes megkérdezése révén. A minta többlépcsős véletlen eljárással készült. A mintavételi pontok a panelkutatásban szereplő lakcímek voltak, amelyekről kiindulva szigorú agoritmust alkalmazva, úgynevezett véletlen sétás eljárással választotta ki a kérdezőbiztos azt a háztartást, amelyben megkísérelte elkészíteni az interjút. Többszemélyes háztartásban ugyancsak véletlen eljárással, az úgynevezett születésnapos módszerrel (az interjú készítésének időpontját leközelebb követő születési dátumú személyt kiválasztva) határozta meg azt a személyt, akit felkért az interjúra. A kérdőív tartalmilag azonos volt, csupán a két intézet kérdezéstechnikai standardjainak különbsége következtében, és minimális mértékben - csupán ebben a tekintetben tértek el egymástól. Az adatfelvétel 2010. március -ika és április 9-ike között készült. Részvételi szándék A Medián havonta 1200 fős országos reprezentatív mintán készülő omnibusz adatfelvételei alapján a 2006-os és a 2010-es országgyűlési választások között a részvételüket biztosnak mondó szavazópolgárok aránya és 64 százalék között változott, az időszakban átlagosan 0 százalék volt. A maximális értéket a választást közvetlenül követő hónapban regisztráltuk, ezt követően a választókedv négy hónapon keresztül mérsékelten csökkent, és ez a tendencia az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése, illetve az önkormányzati választás 1
előtt fordult meg (7 százalék). A minimális értéket 2009 decemberében regisztráltuk, ezt követően folyamatosan, havonta átlagosan 3 százalékponttal nőtt a szavazók aránya, egykét héttel a választások előtt szavazásra jogosultak 6 százaléka mondta biztosnak részvételét a választásokon. A DKMKA Magyar Választáskutatási Program keretében készült kutatás adatfelvétele a választás időpontjához átlagosan egy héttel közelebbi időszakban, március -a és április 9- e között készült. Ebben az időszakban a megkérdezettek 60 százaléka mondta azt, hogy biztosan elmegy majd szavazni április 11-én. A két adatfelvétel közötti egy hét során tehát 4 százalékponttal nőtt a biztos szavazók aránya. A tényleges részvételi arány (64 százalék) végül is nem esett túlságosan messze ettől az aránytól. Ami viszont némileg meglepő: a részvételi kedv nem különbözik számottevően az adatfelvételi időszak első és második felében, azaz a kampányfinis nem növelte kimutatható mértékben a részvételi szándékot (1. ábra). A pártválasztási szándékokat nézve először is azt látjuk, hogy a megkérdezettek 74 százaléka megnevezte azt a pártot, amelyikre szavazna, ha elmenne. Ez azért különösen figyelemreméltó, mert a kampány előtti időszakban készült felmérésekben több éven át mindig jóval százalék fölött volt az úgynevezett bizonytalanok aránya. A kampány tehát viszonylag sok embert kötött valamelyik párthoz. A pártválasztók választásait a tényleges választási eredményekkel összehasonlítva az látszik, hogy a felmérés jelentősen felülbecsülte a Fidesz és az MSZP várható eredményét, miközben a Jobbik és az LMP várható eredményét alábecsülte. A választani tudó biztos szavazókra alapozott becslésnek ráadásul számottevően nagyobb a hibája, mint az egyszerű pártválasztásokra alapozott becslésnek. Ez azt sejteti, hogy a különböző pártok támogatói nagyjából azonos valószínűséggel mentek el szavazni. Hírműsor nézés Az m1, az RTL Klub, és a TV2 adásait gyakorlatilag minden felnőtt magyar tudja nézni az országban. Az m2 viszont csak a háztartások 90 százalékában fogható, a Duna TV a háztartások 89 százalékában, a Magyar ATV 87 százalékukban, a Hír TV 86 százalékukban. Az Echo TV viszont csak a háztartások 78 százaléka számára elérhető. A 18 évnél idősebb magyarok 96 százaléka valamilyen gyakorisággal nézni szokta a különböző csatornák politikai hírműsorait, és mindössze 4 százalék mondta azt, hogy
egyáltalán nem szokott politikai hírműsorokat nézni. A legnagyobb nézettséggel a két országos kereskedelmi csatorna, az RTL Klub és a TV2 hírműsorai büszkélkedhetnek. Ha az egyes műsorok nézésének gyakorisága alapján százfokú mutatót számítunk, amelynek értéke akkor érné el maximumát, ha mindenki minden nap nézné az adott műsort, és akkor lenne nulla, ha soha senki nem nézné, közvetlenül összehasonlíthatók az adatok. Az RTL Klub hírműsorai valamelyest nagyobb intenzitással követik az emberek, mint a TV2- jéit, a köztelevíziók közül az m1 híradói a legnézettebbek, az m2 és a Duna hírműsorai közel azonos mértékben vonzzák a nézőket. A politikailag elfogultnak mondott csatornák hírműsorai közül a Hír TV-n láthatóak közönségaránya csak 9 százalékponttal marad el az ATV-jétől, de az előbbiek műsorait lényegesen intenzívebben nézi saját közönsége, mint az utóbbiét. Sőt, a Hír TV hírműsorainak közönsége a két kisebb köztévé műsorainál is nagyobb (1. táblázat). Az egyes csatornák nézettségi mutatói a legtöbbször pozitívan és viszonylag szorosan korrelálnak egymással. Ez azt jelenti, hogy sokan vannak, akik sokoldalúan tájékozódnak, illetve azok is, akik ritkán és olyankor is többnyire alkalomszerűen csatornát választva tájékozódnak. Gyakorlatilag egyik csatorna hírműsorait sem más csatornák hírműsorainak a rovására nézi a közönség (csupán egyetlen szignifikáns negatív korrelációt találtunk, mégpedig az RTL Klub és az Echo TV között, ám ez a negatív együttjárás is nagyon gyenge: r=0,06). Ez azt jelenti, hogy kevesen nézik valamely másik csatorna rovására egy másik tévéadó hírműsorait. A hol ezt hol azt nézem a tipikus stratégia. Az eseti hírműsor nézés pedig majdnem bizonyosan aszerint történik, hogy egyébként éppen melyik csatornát nézik az emberek akkor, amikor a hírműsor következik, és kevesen vannak, akik előre eltervezetten kapcsolnak valamelyik csatorna konkrét politikai műsorára. Pártállás szerint nézve a nézettség átlagokat persze szignifikáns különbségek láthatók, de azért nem drámaian nagyok, és minden csatornának van nézője minden párt táborában (2. táblázat). Az MSZP támogatóinak körében is viszonylag sokan nézik a Hír TV-t és az Echo TV-t is, mint ahogy a Jobbik, és a Fidesz szavazótáborában is sokan vannak, akik belenéznek az ATV politikai hírműsoraiba. A 18-29 évesek körében mindössze 3 pont a közszolgálati m1 politikai hírműsorainak nézettségi átlaga, a - évesek körében 3 pont, a 4-9 évesekében 64 pont, a 60 évnél idősebbekében pedig 72 pont. A lakóhely annyiban függ össze a hírműsor-választással, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna hírműsorait kisebb valószínűséggel nézik a
budapestiek, mint a vidékiek. Ez feltehetően abból adódhat, hogy a fővárosban gyakorlatilag teljeskörű a Hír TV, az Echo TV és az ATV vételi lehetősége. Nemek és iskolai végzettség szerint nézve az átlagokat azt találtuk, hogy a férfiak és a diplomások az átlagosnál egy kicsivel nagyobb valószínűséggel nézik a Hír TV és az Echo TV hírműsorait. Ez azt jelzi, hogy a kisebb csatornák hírműsorainak nézése a vételi lehetőségek mellett kulturális mintázatokkal is összefügg. Az RTL Klub és a TV2 hírműsorainak nézése nem korrelál a politika iránti érdeklődéssel, az összes többi mutató esetében viszont szignifikáns és természetesen pozitív a korreláció, ám nem túlságosan szoros. A viszonylag legszorosabb együttjárást a Hír TV politikai hírműsorainál találtuk: r=0,31. A politikai iránti fokozott érdeklődés tehát a leginkább úgy hat a tévés hírműsorok nézési szokásaira, hogy az alternatív tematikus, és politikailag karakteres csatornák felé is nyitottá teszi az embereket. Tulajdonképpen mindegyik felé, de persze elsősorban azok felé, amelyek - az általános vélekedés szerinti - politikai irányultsága összhangban van a nézők személyes politikai preferenciáival. Olyan ember viszont nagyon kevés él az országban, aki kizárólagosan csak a saját politikai orientációjával szinkronban lévő csatornák tájékoztatására hagyatkozik. A legfontosabb tanulság tehát az, hogy a politikai hírműsor-fogyasztást nézve korántsem olyan megosztott a magyar társadalom, mint azt a pártok nyilvános szereplései, a médiaviták, illetve a tényleges politikai megosztottság alapján vélhetnénk. Egyszerre nézve a válaszokat négy tévés hírfogyasztási típus valamelyikébe sorolhatóak a válaszadók. Az alkalmazott klaszter-analízis algoritmus minden válaszadót besorol valamelyik csoportba, és persze minden csoportban vannak, akiknek a válaszmintázata elég messze esik saját csoportjának tipikus válaszmintázatától. Ugyanakkor az algoritmus optimalizálja a csoporthatárokat úgy, hogy maximalizálja a csoportok közti távolságokat, és minimalizálja a csoporton belüli, az egyes csoporttagok közötti távolságokat. Az emberek csupán négy százaléka nem néz egyetlen híradót sem. A többiek a különböző csatornák hírműsorainak nézési gyakorisága alapján négy csoportba sorolhatók. Legnagyobb létszámú csoportjuk (38 százalék) elsősorban a két nagy kereskedelmi csatorna műsorait nézi, 24 százalékuk sokoldalúan tájékozódik, 19 százalékuk számára különösen fontosak a jobboldali beállítottságúnak mondott csatornák hírműsorai, további 19 százalék pedig csak ritkán, alkalomszerűen néz hírműsorokat (3. táblázat). A politika iránt természetesen azok érdeklődnek a leginkább, akik sokoldalúan tájékozódnak. E körben +22 pont az érdekli nem érdekli válaszok mérlege. A ritkán tájékozódók mérlege viszont -1 pont, és a kereskedelmi csatornákon tájékozódók átlaga is negatív: -9 pont.
A ritkán tájékozódók lényegesen nagyobb valószínűséggel nézik az RTL Klub, mint a TV2 hírműsorait, és többek között ez is oka annak, az RTL Klub nézettsége összességében nagyobb. Ám az összefüggés inkább közvetve érzékelhető, vagiy a ritkán tájékozódók, azért nézik gyakrabban az RTL Klub hírműsorait, mert eleve többet időznek itt, mint a másik nagy kereskedelmi csatornán. A jobboldali beállítottságú csatornákat preferálók politika iránti érdeklődésének átlaga +19 pont, azaz nem kiugróan magas. Ugyanakkor a választási részvételi valószínűség-becslések átlaga éppen ebben a csoportban a legmagasabb, 73 pont, miközben a sokoldalúan tájékozódók átlaga csak 69 pont, a másik két csoporté pedig mindössze 9 pont. A Hír TV és az Echo TV politikai hírműsorai tehát valamivel jobban mozgósítottak a választási részvételre, mint a többi csatorna hírműsorai, vagy legalábbis ezeknek a csatornáknak a közönsége olyanokból áll, akik eleve aktívabbak politikailag. Másfelől, a mért összefüggések azzal is megmagyarázhatóak, hogy a balra, illetve liberális irányba nyitottak sokkal inkább elbizonytalanodtak az elmúlt években, mint a kétharmados győzelemre készülődő jobboldal hívei. Azok körében, akik egyáltalán nem szoktak politikai hírműsorokat nézni (a felnőtt lakosság 4 százaléka) -47 pont a politikai iránti érdeklődés mérlege, - bár az átlagosnál lényegesen alacsonyabb - de számottevő (42 pont) a részvételi valószínűség mutatója. A legmarkánsabban az MDF kevés támogatójának politikai hírműsor nézési szokásai térnek el másokétól, de nagyon nagy a kontraszt a Fidesz és az MSZP szavazótábora között is. Az utóbbiban magas a sokoldalúan tájékozódok aránya, az előbbiben pedig természetesen azoké, akik nyitottak a jobboldali csatornákra. A jobboldali beállítottságú csatornákat a budapestiek preferálják a legnagyobb valószínűséggel. Ebben azonban szerepet játszik az is, hogy csak a fővárosban tekinthető gyakorlatilag 100 százalékosnak a Hír TV és az Echo tévé vételi lehetősége. A megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban élők körében viszont a sokoldalúan tájékozódók aránya magasabb az átlagosnál. A sokoldalú tájékozódás amúgy a 60 évnél idősebbekre a legjellemzőbb. A 18-29 évesek több mint harmada viszont nem néz vagy csak ritkán néz politikai hírműsorokat. Őket vagy kevéssé érdekli a politika, vagy inkább az interneten tájékozódnak. Iskolázottság szerint nézve az a legfeltűnőbb, hogy az érettségizettek és a diplomások sokkal kisebb mértékben tájékozódnak a kereskedelmi csatornákból, mint a kevésbé képzettek. Az érettségizettek és a diplomások szokásai között viszont nincsenek jelentős különbségek (2. ábra, 3. ábra, 4. ábra,. ábra).
Újságolvasás A felnőtt magyarok 6 százaléka azt mondta: szokott napilapot olvasni. Ez az esetek döntő többségében a helyi, megyei lapot jelenti. A Blikk az újságolvasók 61 százalékának a kezében szokott megfordulni valamilyen gyakorisággal, a többi napilapot viszont kevesebb mint a harmaduk szokta ólegalább időnként kézbe venni. Napi rendszerességgel mindössze a 18 évnél idősebbek alig több, mint negyede olvas napilapot, és ebből csak 3 százalék néz bele nap mint nap több újságba is (4.táblázat). Pártpreferencia szerint csak a Népszabadság és a Magyar Nemzet olvasási gyakorisága eltérő. És ami igazán meglepő: egyik napilap olvasási gyakorisága sem korrelál szignifikánsan a választási részvételi valószínűséggel. Ez persze főleg azért van így, mert kevesen olvassák a napilapokat. Ugyanakkor a politikai iránti érdeklődéssel is csak nagyon gyengén korrelálnak az olvasási gyakoriságok. Az újságolvasás tehát sokkal inkább szokások, hagyományok és életstílus dolga, mint a politika iránti érdeklődésé. A politika iránt fokozottan érdeklődő fiatalok inkább az elektronikus médiákat preferálják, és a napilapok helyett egyre inkább az internetről tájékozódnak. Politikai hetilapokat is csak kevesen olvasnak. A 18 évnél idősebbek 86 százaléka egyáltalán nem olvas ilyeneket, 9 százalékuk csak egy hetilapot szokott legalább időnként olvasni, 4 százalékuk kettőt, és mindössze 1 százalék azok aránya, akik három vagy több politikai hetilapot is olvasnak valamilyen gyakorisággal. A legnépszerűbb hetilap a HVG. Ez a felnőttek 8 százalékának a kezében fordult meg az elmúlt három hónapban. A Heti Válasz-t 4 százalék, az ÉS-t, a Magyar Narancsot és a Figyelőt 3-3 százalék olvassa, a Barikádot pedig mindössze 2 százalék vette a kezébe az elmúlt három hónapban. A Barikád olvasói gyakorlatilag mind a Jobbik támogatói, míg a többi hetilap olvasói között mindenféle pártállású ember megtalálható. A legtöbb hetilapot az LMP támogatói olvassák (6. ábra 7. ábra, 8.ábra). Internet A felnőtt magyarok mindössze 37 százaléka szokott internetes oldalakon híreket olvasni, és ebből csak 8 százalék naponta. Másik 8 százalék hetente olvas az interneten híreket, 21 százalék pedig csak havonta vagy ritkábban. A 100 fokú skálára vetített válaszok átlaga így mindössze 19 pont. Az LMP-támogatók átlaga azonban 31 pont, és a Jobbik támogatói is az átlagosnál valamivel nagyobb valószínűséggel
olvasnak híreket internetes oldalakon. A bizonytalanok és az MDF-támogatók körében viszont mindössze 14 pont az átlag. A legtöbben az origo.hu és az index.hu web helyek politikai témájú oldalait szokták látogatni (. táblázat). Médiahasználat A felnőtt magyarok 2 százaléka mindennap, vagy majdnem minden nap figyelemmel kíséri a politikai híreket a televízióban. A rádiókból 19 százalékuk, a napilapokból pedig 18 százalékuk tájékozódik napi rendszerességgel a politikáról. Hetilapokból mindössze a megkérdezettek tizede tájékozódik heti rendszerességgel, az internetet pedig 9 százalék használja naponta vagy majdnem minden nap a politikai hírekről való tájékozódásra. Végül 7 százalék azok aránya, akik egyik médiatípust sem használják a politikáról való tájékozódásra. Ha a válaszokat 100 fokú skálára vetítjük, a tévé tájékozódásban betöltött szerepét mutató skála átlaga 7 pont, a rádióiét mutatóé 4 pont, a napilapokét mutatói 37 pont, az internet jelentőségét mutató skálának pedig 21 pont az átlaga. (A hetilapok átlaga 11 pont, de ez nem összevethető a többi médiával.) (6. táblázat, 9. ábra) Az MSZP és a Fidesz média típus használati profiljai gyakorlatilag egyformák, az LMP és kisebb mértékben a Jobbik támogatói körében azonban az átlagosnál lényegesen nagyobb az internet jelentősége. Az MDF támogatói használják a legkevésbé az online hírforrásokat, de ebben a körben a legnagyobb a rádióból tájékozódók aránya. Végül a bizonytalanokra a leginkább jellemző az, hogy sehonnan sem, vagy csak ritkán tájékozódnak a politikai hírekről. Ha megnézzük a politika iránti általános érdeklődés korrelációit a médiatípus-használati mutatókkal, akkor azt találjuk, hogy van ugyan szignifikáns kapcsolat, de csak laza. A viszonylag legszorosabb együttjárást a tévés tájékozódással találtuk: r=0,33. Véleményvezérek A felnőtt magyarok százaléka azt mondta, gyakran fordul elő, hogy megpróbálja meggyőzni a barátait, ismerőseit, munkatársait a saját álláspontja felől olyan politikai kérdésekkel kapcsolatban, amelyekről valamilyen határozott álláspontja van. A megkérdezettek 16 százalékával néha, 24 százalékukkal pedig ritkán szokott ez előfordulni. 47 százalék azt mondta, hogy soha sem akar másokat meggyőzni a saját álláspontjáról, 9
százalék pedig azt, hogy nem szokott saját álláspontja lenni. Azt nem tudhatjuk, hogy mennyire sikeresek ezek a meggyőzési kísérletek, de azt azért megállapíthatjuk az adatokból, hogy mindössze pár százalék az aktív vélemény-vezérek aránya a politikai témákban. Ha a válaszokat 100 fokú skálára vetítjük, mindössze 23 pont az átlag. Az így képzett mutató r=0,2 körüli szinten, azaz gyengén de azért szignifikánsan és pozitívan korrelál a hetilapból tájékozódással, az interneten tájékozódással és a rádióból tájékozódással is. A véleménybefolyásoláshoz saját vélemény kell, ehhez viszont nem árt tájékozódni. Mindez azt jelenti, hogy a médiában megjelenő politikai üzenetek, illetve vélemények a személyes csatornákon keresztül előbb-utóbb eljutnak olyanokhoz is, akik egyébként nem nagyon szoktak a médiában tájékozódni a politikáról. Ugyanakkor a családi, baráti, szomszédsági és munkahelyi beszélgetésekben nem túl gyakori beszédtéma a politika, és csak kevesen vannak, akik aktív szereplői ezeknek a diskurzusoknak, ha mégis terítékre kerül a téma. A konkrét médiumok közül a kurucinfo, a Hír TV, illetve a Magyar Narancs és a HVG korrelál r=0,2 körüli szinten a vélemény-vezérség mutatóval. Főleg azért, mert a kisebb pártok támogatói az átlagosnál nagyobb valószínűséggel próbálnak meggyőzni másokat a saját álláspontjukról. A Fidesz és az MSZP táborában átlagos mértékben találunk véleményvezéreket, a Jobbik átlaga 3 pont, az MDF-é 34 pont, az LMP átlaga pedig 32 pont., míg a bizonytalanok körében természetesen jóval a főátlag alatt van (10 pont). Ezek a számok azt is jelzik, hogy a Jobbik nem kis részben annak is köszönhette azt, hogy az előzetes várakozásokhoz képest viszonylag sokan döntöttek a radikális párt mellett, mert az ő híveik próbálták a leginkább meggyőzni környezetüket, és ez eredményes is lehetett, elsősorban azok körében, akik a Fidesz és a Jobbik között ingadoztak. A sokoldalúan tévézők és a jobboldali adókat preferálók körében is 32-32 pont a mutató átlaga, szemben a 23 pontos főátlaggal. Általában az átlagosnál nagyobb valószínűséggel a azokból lesznek véleményvezérek, akik tájékozottak a politikában. Az viszont a valószínűleg az aktuális politikai erőviszonyokkal, illetve a stílusok különbözőségeivel magyarázható, hogy a jobboldali üzenetekre nyitottak aktívabbak, a politikai diskurzusokban, mint azok, akik jelenleg kisebbségben lévő baloldali és liberális nézeteket képviselnek. A legnagyobb gyakorisággal a 4-9 éves férfiak, illetve a középkorú diplomások próbálnak meggyőzni másokat a saját politikai álláspontjukról. A 60 évnél idősebb diplomások viszont már semmivel sem nagyobb valószínűséggel győzködnek másokat, mint az idős érettségi nélküliek (10. ábra, 11. ábra).
1. ábra A választáson való részvételüket biztosnak mondók aránya (százalék) 80 70 60 0 48 2 61 9 64 60 6 6 7 2 22 1 1 1 0 49 48 47 4747 4 4747 4 1 4949 0 0 1 49 48 48 4747 474747 48 48 46 46 46 4 4 4 4 3 6 40 20 1. 2006 4. 7. 10. 1. 2007 4. 7. 10. 1. 2008 4. 7. 10. 1. 2009 4. 7. 10. 1. 2010 4. 2. ábra A politikai hírműsor-nézési típusok pártpreferencia szerint (százalék) jobboldali nem néz ritkán néz kereskedelmi sokoldalú nt/nm 11 8 22 42 17 MDF 6 0 LMP 13 8 10 40 29 Jobbik 19 19 37 19 MSZP 3 1 43 34 Fidesz 27 2 19 22 0% 20% 40% 60% 80% 100%
3. ábra A politikai hírműsor-nézési típusok lakóhely szerint (százalék) jobboldali nem néz ritkán néz kereskedelmi sokoldalú kistelepülés 18 3 14 18 kisebb város 16 18 40 16 nagyváros 1 19 29 32 Budapest 24 2 2 21 0% 20% 40% 60% 80% 100% 4. ábra A politikai hírműsor nézési-típusok életkor szerint (százalék) jobboldali nem néz ritkán néz kereskedelmi sokoldalú 60+ év 1 2 1 38 4-9 év 21 4 12 36 27 - év 17 4 21 40 18 18-29 év 20 8 27 31 14 0% 20% 40% 60% 80% 100%
. ábra A politikai hírműsor nézési-típusok iskolázottság szerint (százalék) jobboldali nem néz ritkán néz kereskedelmi sokoldalú diplomás 22 6 21 23 28 érettségizett 22 6 17 29 26 nincs érettségi 1 3 19 43 20 0% 20% 40% 60% 80% 100% 6. ábra A Népszabadság olvasása pártpreferencia szerint (százalék) naponta hetente többször ritkán nem olvassa nem olvas napilapot Jobbik 3 3 nt/nm 1 4 0 Fidesz 1 49 MDF 11 4 LMP 13 33 MSZP 7 10 34 0% 20% 40% 60% 80% 100%
7. ábra A Magyar Nemzet olvasása pártpreferencia szerint (százalék) naponta hetente többször ritkán nem olvassa nem olvas napilapot MSZP 1 0 nt/nm 1 4 0 LMP 6 6 Jobbik 1 4 0 MDF 3 48 Fidesz 2 4 8 42 0% 20% 40% 60% 80% 100% 8. ábra Hetilapok olvasása az elmúlt 3 hónapban pártpreferencia szerint (százalék) HVG Heti Válasz Figyelő ÉS Magyar Narancs Barikád 27 2 20 1 10 7 2 4 3 10 6 2 4 4 4 2 2 1 1 2 1 17 13 10 8 2 11 3 7 3 7 1 1 2 1 0 MSZP Fidesz Jobbik LMP MDF nt/nm
9. ábra A különböző médiumok szerep a tájékozódásban pártpreferencia szerint (százalék) tévé rádió napilap internet 100 90 80 81 81 73 82 70 6 63 64 60 0 40 20 48 40 21 47 42 19 39 29 34 3 3 43 4 12 37 31 1 10 0 Fidesz MSZP Jobbik LMP MDF nt/nm 10. ábra A vélemény-vezérség mutató átlaga nemek és életkor szerint (százfokú skála) férfiak nők 0 4 40 3 2 20 27 21 32 2 23 20 1 14 10 0 18-29 év - év 4-9 év 60+ év
11. ábra A vélemény-vezérség mutató átlaga iskolázottság és életkor szerint (százfokú skála) nincs érettségi érettségizett diplomás 0 4 40 3 33 38 2 20 2 27 22 24 22 21 1 1 10 0 18-29 év - év 4-9 év 60+ év 1. táblázat Milyen gyakran szokta nézni a következő tévéadók politikai hírműsorait? (szinte százfokú a hírműsort nézők minden hetente hetente ritkábban ) skála körében nap többször soha átlaga RTL Klub 46 31 7 10 6 76 TV2 39 33 8 12 8 70 MTV1 (m1) 2 29 10 22 14 7 Hír TV 13 16 9 19 42 3 MTV2 (m2) 9 1 11 2 40 32 Duna TV 6 13 13 28 40 29 Magyar ATV 6 9 8 26 1 23 az Este (m1) 4 9 9 24 4 21 Echo TV 7 16 67 16
2. táblázat A politikai hírműsorok nézettség átlagai pártprefrencia szerint a hírműsort nézők körében Jobbik Fidesz nt/nm LMP MDF MSZP RTL Klub 74 76 74 76 90 77 TV2 70 71 67 77 79 74 m1 0 6 1 83 69 m2 28 31 29 29 38 39 Duna TV 27 26 34 37 3 Hír TV 36 2 28 2 24 Magyar ATV 19 20 20 28 3 39 az Este 21 20 16 29 34 Echo TV 20 20 10 16 11 13 3. táblázat A politikai hírműsor nézési típusok (az egyes változók átlagai a csoporton belül) a hírműsort nézők körében kereskedelmi csatorna sokoldalúan tájékozódók Jobboldali csatorna ritkán tájékozódók RTL Klub 88 84 7 42 TV2 86 84 6 29 m1 63 87 39 28 m2 24 71 20 11 Duna TV 17 68 24 11 Hír TV 9 60 79 12 Magyar ATV 13 3 23 7 az Este 14 17 10 Echo TV 4 31 34 a csoport aránya 38% 24% 19% 19%
4. táblázat Milyen gyakran olvassa Ön a következő lapokat? (százalék) minden nap hetente többször ritkábban helyi, megyei lap 19 8 8 Blikk 13 16 Metropol 2 6 8 Népszabadság 2 2 6 Magyar Nemzet 1 2 6 Magyar Hírlap 1 1 Népszava 0, 0, 4. táblázat Hírportálok olvasása (százalék) naponta hetente ritkábban soha nem olvas net híreket origo 6 13 8 10 63 index 10 7 1 63 Hír TV on-line 1 4 27 63 Magyar Nemzet on-line 1 3 4 63 iwiw politikai témák 1 3 3 63 stop 1 2 3 31 63 hirszerzo 1 2 3 31 63 Népszabadság on-line 1 2 3 31 63 kurucinfo 1 2 3 31 63 facebook politikai témák 1 1 1 34 63
6. táblázat Milyen gyakran kíséri figyelemmel a politikai híreket, milyen gyakran informálódik a következő forrásokból? (százalék) minden nap vagy szinte minden nap hetente többször hetente egyszer kétszer ritkábban soha vagy szinte soha televízióból 2 24 8 7 9 rádióból 19 19 12 19 31 napilapokból 18 16 8 12 46 internetről 9 8 8 8 67 hetilapokból 1 3 7 19 70