SEENGER ERVIN EGY XIX. SZÁZAD ELEJI PEST-BUDAI LÁTKÉP ÉS TANULSÁGAI A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárnak a Budapesti Történeti Múzeum számára 1948-ban átadott, budapesti tárgyú metszeteivel néhány vízfestmény is a múzeum birtokába került. Ezek közül az egyik az ábrázolás tárgyán felül más szempontból is érdekes. Az 1815 körül készült látkép a mai Vigadó utca nyugati végéről nézve ábrázolja Budát a Gellérthegytől a Várhegy északi végéig. A szignált festmény mestere Silber, közepes tehetségű festő vagy inkább rajzoló akinek egyéb műveit egyelőre nem ismerjük, tanulmányunk szempontjából pedig személye nem is jelentős minuciózus, iskolás pontossággal ábrázolja a Tabán, Vár és Víziváros épületeit, a gellérthegyi csillagdát és a hajóhidat. Az előteret a pesti Dunapartnak az a szakasza tölti be, amely ma a Molotov térnek felel meg. Baloldalán, a kép szélénél az Angol királynő-szálló (északnyugati) sarkát, előtte a hajóhídfőt és az 1789-ben létesített dunaparti sétány fáit látjuk. A szállótól északra, tehát a kép bal sarkánál rekesz-szerű falazást találunk, ami nem más, mint a pesti Vigadó alépítménye (l.kép) A Vigadót a Német Színházzal együtt a XVIII. század utolsó évtizedében a mai Türr István és Régiposta utcák közötti telekre tervezték, majd 1806-ban a kettős épület számára a mai Vörösmarty tér Vigadó utca Deák Ferenc utca Dunaparttól határolt területen jelöltek ki telket, ahol a színház 1808/1812 között, a Vigadó pedig 1808/1831 között fel is épült. Bár a kettős épület alapjait egyidejűleg rakták le, a Vigadó építése az alapok lerakása után abbamaradt. Mind a színház, mind a Vigadó terveit Aman János udvari építész készítette el, a Szépítőbizottmány azonban 1809-ben a színház, 1816-ban pedig a Vigadó építését Pollack Mihályra bízta, aki Aman János mindkét tervét megváltoztatta, úgyhogy a kettős épület végleges alakját Pollack Mihály határozta meg. 1 A Vigadó építését,@sak két évtized múlva, 1829-ben folytatták, minden valószínűség szerint a már meglévő és Amantól tervezett alapokon, de már Pollack tervei szerint. A képünkön látható Vigadó-alapfalak egy másik témához vezetnek el bennünket, ami a budapesti városképábrázolások szempontjából jelentős. Annak ellenére ugyanis, hogy a Vigadó építése húsz évig szünetel, e két évtized folyamán megjelent egyes vedutákon a kérdéses helyen mégis hatalmas, klasszicizáló későbarokk, kupolás épületet látunk, amely a Német Színházzal egybeépült (2., 3. kép). A városképeket ábrázoló művészektől különösen a fényképezés feltalálása előtti időkben nem várhatjuk el, hogy fényképhitelességű látképeket készítsenek. Egy városkép-veduta hitelességét nem csökkenti lényegesen, hogy a művész valamelyik nem éppen fontos épület homlokzatán néhány axissal többet vagy kevesebbet ábrázol, de egészen más a helyzet, amikor a városkép olyan fontos elemeiről van szó, mint amilyen jelen esetben a Vigadó, illetőleg a Vigadó helyén állott vagy nem állott épület. Az említett időszakban, tehát az 1810-es és 1820-as években, készültek olyan ábrázolások is, amelyek a szóbanforgó helyen, azaz a Vigadó telkén semmiféle épületet nem mutatnak, hanem a telek keleti oldalán a Német Színház hátsó falát látjuk (4. kép). A valóságnak ez az ábrázolás felel meg. De még olyan kiváló veduta, mint Petrich András rézkarca 1818-ból és az Artaria-cég kiadásában 1825 körül megjelent rézmetszet amely bár nyilvánvalóan Petrich rézkarcán alapul, de figyelembe veszi a Dunasoron az 1818 után épült házakat is (pl. a Wurm-udvart) valamint az ugyancsak ebből 16* 243
az időből származó Wonsidler Herzinger aquatinta is (3. kép), nem szólva több kisebbjelentőségű és az említett veduták közül valamelyikre visszavezethető városképábrázolásról, szintén ezt a nemlétező épületet tünteti fel. Ha mármost ezt a nemlétező" épületet Aman János Vigadó-tervével (6. kép) összehasonlítjuk, első pillantásra megláthatjuk az azonosságot, ami különösen a Petrich-vedután szembetűnő. Feltehetjük tehát, hogy Petrich és az ő nyomán az Artaria-metszet mestere, Wonsidler és a többiek Aman János tervét mintegy előlegezték". A valóságos helyzetet, illetőleg helyrajzot ezzel szemben a Silberféle aquarellen kívül Blaschke Jánosnak 1821-ben Schams Ferenc: Vollständige Beschreibung der... Freystadt Pest..." c. könyvének mellékleteként megjelent rézmetszetén (4. kép), egy ismeretlen művész színezett tollrajzán (5. kép), továbbá Joh. Nep. Höchle egyik lavírozott rajzán láthatjuk. Silber, Blaschke, Höchle és az ismeretlen művész ábrázolásai a Petrich-, Wonsidler-féle és az ő nyomán készült vedutákkal egyidejűek, az 1810 1820-as évekből valók, tehát kizárják azt az egyébként is teljesen valószínűtlen, sőt képtelen feltevést, mintha Pollack Vigadóját megelőzően azon a telken egy az Aman-féle Vigadóhoz hasonló épület már állott volna. A Silber-látkép (1. kép) 45x70 cm képfelületméretű vízfestmény, topográfiai hitelességével és életképábrázolásával bőven kárpótol egyébként nem magas művészi színvonaláért. Az annak idején még szabályozatlan Dunaparton hatlovas hintót látunk, a magyar és osztrák díszruhás személyzetről ítélve alighanem udvari személyiség ülhet benne, akinek az előtér közepén álló két férfi ugyancsak tisztelettudóan köszön. Jobboldalon fekete-sárga sávos őrház, balra megrakott teherkocsi : mindezeket a népi és polgári, sőt főúri staffázs-alakokat a festő primitív közvetlenséggel ábrázolta. A képet 1814/1816 között festhették, az 1813-ban épült gellérthegyi csillagda mellett ugyanis még nem látjuk a csillagászok számára 1817-ben emelt lakóépületet. 2 A viselet is még a közeli napóleoni időkre emlékeztet. Az pedig, hogy az előtérben ábrázolt épületalapozás olyan épületé, amelynek építését már jó ideje abbahagyták, abból is kiderül, hogy egyes szakaszaiban, a pincék rekeszeiben fűvel benőtt buckákat, évek folyamán felgyülemlett hulladékhalmokat látunk. Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk, hogy a Vigadó telkén annak Pollack-tervezte alakjában való felépítéséig épület nem állott, csupán az Aman János terve szerint megindult építkezés alapfalai. Ezt bizonyítja a Silber-féle vízfestmény (1. kép), Blaschke rézmetszete (4. kép), az ismeretlen művész rajzrészlete (5. kép), végül Höchle-nek említett rajza, amit nem tartottunk szükségesnek reprodukálni, egyrészt mert új adatot nem szolgáltat, másrészt a rajz annyira halvány, hogy kliséje nem lenne eléggé szemléltető. A kérdéses telken ábrázolt épület Aman János tervezett, de meg nem valósult Vigadója, amelynek terve abban az időben bizonyára közismert volt. Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy az 1810-es és 1820-as évek térképein is a Vigadó telkén hol szerepel épület, hol pedig nem. Lipszkynek 1810-ben megjelent térképe, amely rendkívüli pontosságáról ismert, nem mutat a Német Színház nyugati oldalához csatlakozó épületet, ez a hely üres. Tervezett épületeknek megvalósultakként való ábrázolása egyébként szokásos eljárás, amely a városképábrázolások interpretálásánál sok zavart idézhet elő. 1840 körül keletkezett számos vedutánkon láthatjuk a Lánchidat tervezett alakjában, 1845 után készült látképek pedig a lipótvárosi plébániatemplomot úgy mutatják, amint Hild József tervezte, holott ebben az alakjában a templom nem valósult meg. Több példát is említhetnénk, de ezek már nem tartoznának tanulmányunk keretébe. 244
1. kép. Silber: Buda látképe 1815 k. Vízfest^iény. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében
2. kép. Petrich András Richter A. Fülöp: Aman János tervezett Vigadója (a hajóhídfőnél). Részlet a Budát és Pestet 1818-ban ábrázoló rézkarcból. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében) 3. kép. Wonsidler, A. Herzinger: Buda és Pest látképe délről, 1825 k. Aquatinta. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében) 246
4. kép. Blaschke János: Pesti Dunapart 1821-ben a Német Színház előtti üres Vigadó-telekkel. Rézmetszet 5. kép. Ismeretlen: Az Angol királynő-szálloda és a pesti Német Színház tűzfala (a képen balra). ToUrajz részlete, 1810 k. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében) 247
6. kép. Aman János: A Pesti Vigadó terve. (Bp. Tört. Múzeum Újkori Osztályának gyűjteményében) 248
JEGYZETEK EGY XIX. SZÁZAD ELEJI PEST-BUDAI LÁTKÉP ÉS TANULSÁGAI C. TANULMÁNYHOZ \ A Vigadó építéstörténetét, illetve az építés előzményeit Bierbauer Virgil és Kovács hajós írta meg: Tanulmányok Budapest múltjából. III. 62-104. 2 Kelényi B. Ottó: A Pázmány Péter Tudományegyetem csillagvizsgáló intézetei. A História könyvtára. 3. sz. 1929. 15., 24. 249
ERVIN SEENGER EIN STADTBILD VON PEST-OFEN UM 1815 UND DIE DARAUS GEZOGENEN FOLGERUNGEN In der Sammlung des Historischen Museums der Stadt Budapest befindet sich eine Ansicht der Stadt Ofen datierbar um 1815, die, abgesehen davon, dass sie ein authentisches Stadtbild von Ofen gibt, auch von einem anderen Gesichtspunkt aus Beachtung verdient. Der Maler des Aquarells, Silber, ist in diesem Zusammenhang nicht wichtig. Interessant an dem Bild ist die linke Seite des Vordergrundes (Abb. 1), und zwar die Grundmauern eines Gebäudes in der Ecke, das mit dem im Jahre 1808 begonnenen, jedoch bereits im nächsten Jahr eingestellten Redoutenbau identisch ist. Wie bekannt, stammen die Pläne des Doppelgebäudes des Redouten-Theaters von dem Wiener Architekten Johann Aman, welcher den Bau des Theaters, wie oben erwähnt, 1808 begann und bis 1812 ausführte. Der Bau der Redoute hingegen wurde erst 1829 nunmehr nach den Plänen von Michael Pollack fortgesetzt und 1832 beendet. Trotzdem sind zahlreiche Städteansichten von Ofen-Pest aus den Jahren 1808 1832 bekannt, die an dem fraglichen Bauplatz der Redoute einen mächtigen, in Zopfstil, d. h. klassizistischen Spätbarockstil erbauten Palast darstellen. Dieser Palast stimmt mit dem Redoutenbauplan Amans völlig überein (Abb. 6). Die Städteansicht A. Petrichs (1818), die vom Verlag Artaria um 1825 nach Petrichs Radierung herausgegebene Ansicht vom Geliertberg (Blocksberg) aus (Abb. 2) und schliesslich Wonsidlers Blatt (Abb. 3) zeigen deutlich das genannte Gebäude die geplante Redoute, das aber niemals fertiggestellt wurde. Vom wirklichen Zustand des betreffenden Redoutenbauwerks hingegen zeugen eine anonyme Feder- Zeichnung um 1810 mit dem noch im Bau befindlichen Theater (Abb. 5), ferner Silbers Aquarell sowie Joh. Höchles hier nicht reproduzierte Zeichnung und Bläschkes Kupferstich, der 1821 erschien (Abb. 4). Die letztgenannten Bilder entstanden zur gleichen Zeit wie Petrichs Radierung, und zwar zwischen 1810 1821 oder wie Wonsidlers Bild einige Jahre später (1825). Entscheidend ist der urkundliche Beweis für die Weiterführung des Redoutenbaus seit 1829. Auf Abb. 1 ist zwischen den Grundmauern mit Gras und Unkraut bewachsener Schutt sichtbar, was ebenfalls auf einen schon vor Jahren unterbrochenen Bau hinweist. Zusammenfassung: Auf dem Redoutengrundstück stand demnach in den Jahren 1809 1829 kein Gebäude. Daraus folgt, dass Darstellungen, die dort einen Palast zeigen, in diesem Punkt der Wirklichkeit nicht völlig entsprechen, seien es auch so vorzügliche Städtebilder wie Petrichs Radierung. Veduten, die geplante, doch zur Zeit der Entstehung des Bildes noch nicht ausgeführte Objekte darstellen, sind übrigens allgemein bekannt. Hierbei genügt es, auf jene Pest-Ofener Ansichten mit der geplanten Kettenbrücke, der Leopoldstädter Pfarrkirche usw. hinzuweisen. Damit aber wird schon ein anderes Problem berührt, nämlich das der Authentizität der Städtebilder im allgemeinen. Selbstverständlich darf man von Zeiten, die der Erfindung der Fotografie vorangingen, keine zuverlässige Wiedegabe von Städtebildern erwarten, doch ist die wahrheitsgetreue Darstellung eines so bedeutenden Gebäudes bzw. Bildelementes wie die Pester Redoute vom Gesichstspunkt der Städtebildanalyse von grosser Wichtigkeit. VERZEICHNIS DER ABBILDUNGEN Abb. 1. Silber: Die Ansicht Ofens um 1815. Aquarell. (Hist. Museum der Stadt Budapest). Abb. 2. A. Petrich Ph. A. Richter: Joh. Amans geplante Redoute (amschiffsbrückenkopf) Ausschnitt aus der Ansicht Ofens und Pests aus dem Jahre 1818. Radierung. (Hist. Museum der Stadt Budapest.) Abb. 3. A. Wonsidler Her dinger: Ansicht Ofen- Pests von der Südseite um 1825. Aquatinta. (Hist. Museum der Stadt Budapest.) Abb. 4. J. Blaschke: Pester Donauquai im Jahre 1821 mit dem freien Redoutengrundstück vor dem Stadt. Theater. Kupferstich. Abb. 5. Das Hotel zur Königin von England" und die Brand-Mauer des Stadt. Theaters (im Bilde links). Teil einer Federzeichnung um. 1810. (Hist. Museum der Stadt Budapest.) Abb. 6. Joh. Aman: Plan zur Redoute von Pest. (Hist. Museum der Stadt Budapest.) 251