Ezüst a hegyek között Savage Worlds kalandmodul, írta: Petrus a Deadlands TM világhoz, vagy más western alkalomhoz

Ezüst a hegyek között Savage Worlds kalandmodul, írta: Petrus a Deadlands TM világhoz, vagy más western alkalomhoz A csapat egy településre ér, ahol a helyiek éppen akasztani készülnek egy rablógyilkost. De lehet, hogy mégiscsak egy ártatlan vándorkereskedő és órásmester, mint ahogy állítja magáról? Használd a Savage weboldalon (www.peginc.com) található példakaraktereket, vagy készíts sajátot! Egy halott visszatér és másvalaki meghal Larry Fellons, vándorkereskedő és órásmester, a Fort Laramie erődöt elhagyva hűséges szamara, Pancho társaságában dél-délnyugati irányba, Cheyenne városa felé tart, amikor a Sziklás Hegység lábainál, egy kavicsos, kiszáradt patakmeder partján egy halott férfira bukkan. Az illető testét súlyos sebek borítják, nem lélegzik és hullafehér, tehát a jó Larry azt teszi, amit a legtöbb vadnyugati: tisztességgel eltemeti a halottat, de persze előtte megszabadítja őt az értékeitől. Aznap estefelé aztán Silver Hills településre érve pár napot pihenéssel készül tölteni, de a nyugalmát megzavarják a feldühödött helybeliek, akik máris fel akarják húzni őt az első fára. A halottnak hitt illető ugyanis megjelenik a településen és ingerülten követeli vissza azon holmijait, amiket már más polgároknál talál. Ahogy kiderül, Mr Fellons mozgó kereskedése bizony lopott holmikat is tartalmaz és a kifosztott, eltemetett férfi is őt vádolja a támadással, a fiatal Briggs marshal egyértelműnek látja a nyomokat, akárhogy is bizonygatja az ártatlanságát a vándorkereskedő. A hangulat mégis megváltozik, amikor egy farmer fiát széttépve, félig felfalva találják meg a határban, ahol állatokra vigyázott. Az ügy már súlyosabbnak néz ki és Briggs marshal megakadályozza a lincselést és börtönbe veti Fellons-t, míg küldöncöt meneszt a megyei sheriffhez, vagy előkerítik valamelyik vándor bírót... Ezüst a hegyek között Silver Hills csendes, lassan haldokló kis településnek néz ki, amit nem ér el vasút és fontosabb útvonal sem. Valamikor az 1830-as évek derekán egy vándor talajkutató (prospector) ezüstöt talált a hegyek közül kikanyargó patak vizében és csakhamar felfedezte, hogy a felszínhez viszonylag közel jó telérek is találhatók. Silver Hills megépült és bányászok érkeztek Denverből, Salt Lake City-ből, hogy kitermeljék a kincset és gazdagodjanak valamicskét ők is. A patakot elterelték, a bányát megnyitották és a település létszáma csakhamar 200 fő fölé kúszott. De akik a meggazdagodás reményében érkeztek ide, csakhamar csalatkozniuk kellett: a telérek csak a kezdeti rétegekben voltak ígéretesek, mélyebbre ásva eltűntek, kifakultak a sziklából. A kezdeti felfutást gyors visszaesés követte és a település lassan haldoklásnak indult. Az '50-es évekre a létszám a negyedére zuhant vissza és azóta is akörül stagnál, vagy lassan csökken. Cheyenne megalapítása és a vasút megépítése Laramie-ig csak tovább rontotta a helyzetet, Silver Hills az elfeledett, félreeső városkák közé süllyedt. Emiatt ideális terep olyanok számára, akik nem nagyon akarják máshol mutogatni a képüket. Még netán felismernék őket... Semmi sem az, aminek látszik Közéjük tartozik Will Ronaldson, a prémvadász is. Valaha nem így hívták, a Vitatott Területeken és Dodge City környékén még Jeb Hicks névre kiállított plakátokon tűnt fel az arca és a rá kitűzött vérdíj összege. De volt egy másik neve is, egy komorabb, fenyegetőbb: Bloody Axe. Jeb vezette a Területek egyik legvéresebb kezű bandáját, több gyilkosság és vonatrablás fűződik a nevükhöz, míg végül őket is elérte a szokásos végzet: a bírók és a sheriffek a nyomukra akadtak és rajtuk ütöttek. Jeb és pár cinkostársa börtönbe került, majd felakasztották őket Dodge City lakosságának nagy örömére. Jeb azonban megúszta a dolgot. Meghalt, eltemették, mégis feltámadt, bár nem lett belőle Jézus. Hallott már korábban azokról, akiket a manitou-k már életükben is kedveltek, holtuk után pedig új életre keltettek, és tudta, hogy ő is egyike lett ezeknek a rémisztő alakoknak. Harrowed-ként nem könnyű az élet, különösen nem elítélt és felakasztott gyilkosként, tehát villámgyorsan megpattant a környékről és új néven új életet kezdett a Sziklás Hegység egy eldugott településén. Prémvadász lett belőle, majdnem egészen becsületes ember. Mindenkit elkerült és hetekig a határban, a hegyek között kóborolt és csak nagyritkán csapódott vissza a városba, hogy eladja a prémeket és felfrissítse a készleteit, aztán már ment is vissza a hegyek közé. Kitűnő nyomolvasó és felderítő vált belőle, aki akárhol megállta volna a helyét, de a benne lakozó manitou kezdte azt hinni, rossz lóra tett. Végül aztán elég volt egy kis balszerencse, egy jótékony figyelemelterelés és Jeb azaz ekkor már Will máris azt vette észre, hogy nyílvesszők csapódnak a testébe, majd egy izmos kar fogja át a nyakát és egy kés elmetszi a torkát... 1 Will meghalt, testét kövek alá rakták és a manitou csak erre várt. Átvette a test felett az uralmat és elbotorkált, hogy valami áldozatot keressen magának. Ekkor vetette az útjába a sors Mr Fellons-t, a jószándékú kereskedőt, aki azt tette, amit tennie kell, ha a vadnyugaton valami magát a földön vonszoló, hullának kinéző dolgot látunk: agyon kell verni és eltemetni. Persze csak miután megszabadítottuk az értékeitől... Szegény Will ismét föld alá került és eltartott egy darabig, amíg a manitou ismét elég erőt gyűjtött a feltámasztáshoz. De amint ez megtörtént, nem volt más lehetőség: táplálkoznia kellett, különben a test végleg az enyészeté lett volna. A határban kóborolva elé kerültek a libák és a rájuk vigyázó fiúcska, és innentől kezdve nem volt visszaút... Will estefelé tért ismét magához, egy hasadékban összegyűlt vizű apró tavacska mellett, tiszta kézzel és arccal, de véres, tépett ruházatban, sebek maradványaival borítva. Nem emlékezett semmire a történtekből, még a legelső támadásra is csak homályosan, a másodikra meg végképp nem, de így kifosztva, legyengülve feltámadt benne a harag és visszagyalogolt Silver Hills-be. Ott megdöbbenve kellett látnia kedvenc fegyverövét egy helyi polgáron és kisvártatva Briggs marshalnak kellett közbeavatkoznia a verekedésig fajuló vitában. Fellons eközben a Sally's Saloon-ban múlatta az időt egy pohár whiskey és a tulaj Jim Henton társaságában szivarozva, amikor egyszercsak kintről egy csapat ember rontott be dühösen kiabálva, megragadták és máris kifelé cibálták, hogy felkössék az első fára... Silver Hills kisváros, vagy inkább városka, vadnyugati szemmel nézve, és lassan pusztulóban van, mégis vannak olyanok, akik még így is megélnek a helyből. Sőt, kifejezetten elég jól. Ilyen például Jim Henton, az arizonai self-made man, a volt marhahajcsár vaquero, majd ezüstbányász, jelenleg pedig egy díszes szalon tulajdonosa. Bárki ránéz, tudja, hogy úriemberrel van dolga: tiszta, világoskék öltöny, hozzá illő kalap és mellény természetesen órazsebbel és ezüst zsebórával, valamint szivar és lekezelő, nyájas modor. Itt, egy ennyire eldugott helyen eléggé meglepő látvány lehet egy ilyen illető, de a helyiek tudják Hentonról, hogy a két keze munkájával teremtette meg a jövőjét, amit most már csak élvez szép felesége és gyönyörű leánya oldalán. Elköltözhetne délre, a frissen alapított Cheyenne-be, vagy Denverbe és élhetné a gazdagok visszavonult és színes társasági életét, mégsem teszi, hiszen a városkának szüksége van rá: mint polgármester, biztosítja a helyiek jó közérzetét, másrészt saját bevallása szerint sem akarja még elhagyni a szívének oly'

kedves Sziklás Hegység fantasztikus vonulatait. Pénzéből bőkezűen költ a városka maradék házainak megmentésére és a kövezett, fákkal és virágokkal díszített főtér kialakítására, mintha várná, hogy a szerencse ismét a településre fordítja tekintetét és fellendíti annak életét. Pedig Jim Henton is egy nagy gazember. Vaquero-ként nem csak saját, hanem idegen marhákat is gyakran hajtott és a kötél elől kellett elmenekülnie az államból. Fiatalsága színes éveiben volt aztán még hamiskártyás, útonálló, vasúti pénztár elsikkasztója és simlis csaló, de végül csak elkapták és rá tudtak bizonyítani egy kisebb stiklit, amiért kényszermunka járt. Silver Hills-be, a hirtelen fejlődő városkába került, ahol ezüstöt bányászott a felügyelők őrizete alatt, aztán már szabad emberként, mikor büntetése kitelt. Egy idevándorló asszonnyal költözött össze, született egy lányuk is, aztán az asszony fiatalon meghalt, neki meg két ember helyet kellett dolgoznia, hogy jusson étel az asztalukra. Feladhatta volna, mint már oly sokszor korábban, de a lánya, egyetlen gyermeke megváltoztatta belül és összeszorított foggal robotolt tovább. A bányát végül bezárták, de az eltelt évek alatt Henton megcsinálta a szerencséjét és a kicsempészett ezüströgökből megvette a leromlóban lévő szalon épületét, felújíttatta és kicsinosította, így amikor újranősült, szíve választottját már büszkén vezethette az asszonyról elnevezett épület bejárata elé. Mondják, a szerencséhez elég egy kis aranyrög is, de Hentonnak egy nagyobbacska jutott, igaz, csak ezüstből. Nem ő találta meg, de ő ismerte fel a lehetőséget és habozás nélkül belevágta a csákányt szerencsétlen balsorsú társába, akivel az utolsók között még reménykedve kopácsolták a vak járatok mélyének falait, miközben a többség már odakint várta az utolsó mozzanatot. Henton jött ki utóljára, gondosan szegényes zsákjába rejtve féltett kincsét és a bányatársaság képviselője jelt adott, mire többkilónyi dinamitpatron robbantotta be a járatokat, hogy ne tudjon beléjük költözni semmiféle csúfság és mindörökre elrejtették Jim Henton múltjának utolsó igazi gazemberségét. Indulhatott volna tiszta lappal, elköltözhetett volna a lányával egy nagyobb városba, hogy tisztességes munkával éljenek meg, de Hentont mindig is vonzotta a hegyvidék, ami annyira emlékeztette őt a szülőföldjére, Arizonára, így folyton halogatta az indulást. Aztán megérkezett Sally, akivel hamar szerelembe esett és úgy döntöttek, most már nem is költöznek el sehová. A környék elég biztonságosnak számított ezekben az időkben, csak a sziúkra kellett ügyelni, de Henton, az üzletember, csakhamar megoldást talált erre is. Tudomására jutott, hogy egy ír fickó, egy bizonyos Marlowe, elég jó barátságba keveredett a közeli törzs főnökével, még egy sziú asszonyt is hozott magával, amikor letelepedett a városban. Nyájas modorával hamar a bizalmába férkőzött és megtudta, hogy a törzsfőnök rabja lett annak a különös méregnek, amit más indiánok megvetően csak tüzes víz -nek neveztek. Marlowe, az ír bevándorló, úgy bírta a whiskey-t, mint az egyszerű forrásvizet (pontosabban a vizet egyáltalán nem bírta, mert gyomorfájást kapott tőle, de így talán érthetőbb, mire volt képes), így nem meglepő, hogy lenyűgözte tudományával a tapasztalatlan és ifjú főnököt, Henton pedig meglátta az újabb üzleti lehetőséget. A szalonba egyébként is hozatott italt, tehát miért ne lehetne egy kicsivel többet gyártani és eladni a sziúknak? Az illegális szeszfőzésért súlyos büntetés járt, de ezen az Isten háta mögötti vidéken ugyan ki törődne a dologgal?... Derrick Marlowe nem volt túl eszes fiatalember, de Boston szülötteként, ír bevándorlók gyermekeként meg volt a magához való esze. Például, hogy hogyan lehetne kijátszani a fináncok éberségét az öbölben és francia konyakot, meg angol szuronyokat és puskákat csempészni az országba, amelyek aztán valamilyen tekervényes úton mindig a US és a Konföderáció hadseregének raktáraiban landoltak. Veszedelmes játékot űzött társaival, hiszen a fejével felelt volna érte, ha elkapják, de nem kapták el. Erről ő maga gondoskodott, még idejében szándékosan csapdába vezetve volt üzlettársait, majd az addigi nyereséggel megpattanva nyugat felé vette az irányt. Fegyvert csempészni és használni elég hasonló tevékenységnek tűnik, mégis, Marlowe egészen addig nem kellett elsüssön egy pisztolyt sem, míg el nem érte Dodge City-t. Írként a hentesbárd volt a kedvenc fegyvere: amit más csupán ártatlan mesterségbeli szerszámnak látott, az csendes és hatékony eszköz volt az ő kezében, de a Vadnyugat megtanította arra is, hogy vannak helyzetek, amiket biztonságosabb távolról lerendezni. Az eltelt évek alatt ide-oda csapódott, élvezte az életet, habzsolta a nőket és az italt, nagydumás világfiként és villámgyors reflexű pisztolyhősként mindig talált magának ágyat, ahová lehajthatta a fejét, és pénzes erszényt, amit megpumpolhatott. Folyékonyan, akcentus nélkül beszél angolul, franciául, spanyolul és a nagyobb indián nyelvek többségét is elsajátította legalább megértés szintjén, így a Sziú Nemzetek földjére keveredve sem jött zavarba. Elfogták ugyan, de kidumálta magát és napokkal később a legnagyobb barátokként távozott a korábban még minden fehér vérére szomjazó törzsfőnök táborából, majd egyre nyugatabbra haladva végül elérte Silver Hills térségét. Itt elérte őt is a végzet Ámor nyila képében és beleszeretett egy sziú lányba, akit ugyan másnak szántak és szerelme teljesen viszonzatlan maradt, de kétértelmű célozgatásokkal és elegendő tüzes vízzel elérte, hogy a törzsfő neki, a legjobb barátjának adja a lányt aki egyébként viszolygott a sima beszédű, vörös hajú, szeplős fehértől, de nem volt más választása. Kicsit markancos, de egy-két pofonnal rendre utasítható arájával beköltözött hát Silver Hillsbe és hagyta, hogy Henton látszólag behálózza a duruzsolásával. Bűzlött neki Henton sztorija a szerencséjéről, sejtette, hogy valamit titkol a fickó, de ráállt a dologra, hogy embereket fogadjon fel és egy félreeső lepárlóban illegálisan szeszt főznek és higítanak, amit aztán eladtak a sziúknak, a kapott prémekért, szőttesekért meg jóval nagyobb árat kaptak a városban nem mellesleg pedig elegendő ingyen ital jutott nekik is, amit aztán a következő lepárlás elkészültéig maradéktalanul el is fogyasztottak. Szép, fiatal indián feleség, jó ivócimborák, a sziú törzsfő barátsága, a polgármester üzlettársa... hát nem paradicsomi élet ez itt, a semmi közepén? Derrick Marlowe kezdte úgy vélni, hogy nem. Amikor ide költözött, a környék még elég biztonságos volt, szinte alig történtek aggodalomra okot adó jelenségek. Viszont az elmúlt években megszaporodtak a baljós jelek: prérikullancsok a határvidéken, temetőfarkasok, pletykák a szellemjárta régi bányáról és a gyanús éjszakai mozgolódás a régi temetőben, a farmerek nemrég sakáltilopot láttak... Csupa-csupa olyan jel, amire Marlowe hatodik érzéke finoman vibrálni kezdett és bajt szimatolt. Úgy vélte, még néhány fuvart lezavar Hentonnal, aztán a bandával rágyújtja a házát a fickóra. Persze, kár lenne a szép feleségéért és a lányáért, rájuk vigyázni kell majd... Sally Henton tudta magáról, hogy szép és azt is, hogy ha majd meghal, a lelke biztosan elkárhozik a múltban elkövetett tetteiért. Pedig nem is élt még olyan sokat, hogy elhiggyük róla: többszörös gyilkos és ő áll a Vitatott Területek egyik legfurcsább, máig megoldatlan esete mögött. Sally családneve akkor még Watkins volt és már fiatalon sem kímélte az élet: anyja felszolgáló volt Dodge City-ben, apja állandó törzsvendég ugyanott és mindkettő egyformán masszív alkoholista. A fiatal, csinos lány elég hamar megpattant otthonról és adottságait kihasználva próbált valamilyen gazdag férjet fogni magának, de a bot rosszabbik végére került és kerítésért börtönbe került. Igaz, a prostitúció mellett volt ott ékszerek és pénz eltulajdonítása is a leitatott áldozat otthonából... A szerencse forgandó és alig kellett két hetet a falak között töltenie, amikor a hírhedt Jeb Bloody Axe Hicks bandája megtámadta a helyet, hogy kiszabadítsák egy társukat és a kavarodásban valahogy Sally is melléjük csapódott. Megtörtént ez-az több bandataggal is és úgy esett, hogy Sally maradt, míg másokat agyonlőttek, vagy felakaszottak, elrettentésül az őket üldöző fogdmegek számára. Bár a házasság formálisan soha nem köttetett meg, Sally a felesége lett az egyik banditának, ugyanakkor sikerült elcsavarnia a főnök, a hírhedt Bloody Axe fejét is. A banda szétrobbanását okozta volna, ha kitudódik a dolog, így csak titokban találkozgattak és a férfi szerette őt, de Sally szempontjából ez a kapcsolat csak titkos életbiztosításként volt kezelve a sok rettenetes alak között. Ugyanis bármilyen meglepő, de ő is csapdába esett: beleszeretett az őt gyakorlatilag erőszakkal feleségül megszerző, de vele szemben aranyszívűnek bizonyuló Daniel Scalpel Reed-be. A banda körül egyre jobban szorult a hurok és Sally nem akarta kötélen végezni, ezért szinte repesett a szíve a boldogságtól, amikor megtudta, hogy férje és még néhány ember szintén aggódiak emiatt és nem kívánják a halálba is követni Hicks-et a véres tobzódásában. Reed lett az öszszekötő a megyei kormányzó és a kiugrani szándékozók között és bár nem úszták volna meg a börtönt, a kötelet biztosan, ennyi haladék meg elég is volt nekik. Feldobták hát a híres Bloody Axe-t, de nem igazán úgy sült el a dolog, ahogy tervezték. 2

Az árulók között volt olyan, aki túlélte és időben megpattant, de Reed-re külön vigyáztak a csillagosok, hogy még időben agyonlőjék, mielőtt fecsegni kezd a rettegett Bloody Axe banda és a kormányzó közötti titkos kapcsolatról. Sally a rejtekhelyen hiába várta férje visszaérkezését, csak néhányan értek vissza és ők is azt mondták, hogy valami balul ütött ki és hogy tovább kell menekülniük. Sally maradt volna, de ezt a többiek nem hagyták, a nő túl sokat tudott róluk, de megölni sem volt szívük, ezért magukkal akarták hurcolni, hogy Majd később döntenek a sorsáról, de addig is... Sally nem kívánta még egyszer átélni ugyanazt, mint a börtönből való elrablása után és habozás nélkül akcióba lépett: mivel a férfiak rögtön inni kezdtek a nagy ijedtségre és elfolyt bátorságuk pótlására, megmérgezte, tiszta alkohollal keverte fel az italokat. Amikor mindegyikük kidőlt, fogott egy egyszerű favágófejszét és mindet darabokra trancsírozta és a vérükkel írta fel a falra Bloody Axe nevét. Utána persze megfürdött, tiszta ruhát vett és meglépett a rabolt pénzzel és értékekkel. Reed-et lelőtték, Hicks-et és a társait felakasztották, a menekülőket ő intézte el, semmi nyom nem maradt utána, hogy bármi kapcsolatban is lett volna a bandával, vígan élhetett volna Dodge City-ben... na jó, ott nem, mert esetleg felismerte volna valaki a múltjából, viszont Denverbe érve megkönnyebbülten sóhajtott fel. Elhatározta, hogy partiképes férfit fog és többé nem incselkedik a sorssal, aztán egy újságot áruló rikkancstól vett egy napilapot, amely öles címekkel hírdette a Dodge City-i banda véres sorsát: Bloody Axe bosszút állt! A hírhedt bandavezér sírját feldúlva, kihantolva találták, ugyanakkor Stokes sheriff és emberei rábukkantak bandájának titkos rejtekhelyére is, ahol vérfagyasztó látványban volt részük: a megmaradt túlélőket véres darabokra hasogatták és az őrült dúlás közepén ott hevert a gyilkos eszköz, egy véres balta! A bandavezér kikelt a sírjából és boszszút állt az őt elárulókon! Sally azonnal vett egy jegyet a legelső vonatra, ami kifelé indult az állomásról... Cheyenne-ben csak pár napot időzött, ezalatt futott össze az éppen ott tartózkodó Jim Hentonnal, akire nagy hatással volt a finom öltözködésű és modorú nő, és meghívta a városába, Silver Hills-be. A hely eléggé a világ segglyukának tűnt ahhoz, hogy senki ne akadjon a nyomára és Hentonnal tartott, majd később, a helyzettel megelégedve, hozzá is ment feleségül immár törvényes keretek között. Henton gazdagnak tűnt, bár kicsit vajszívűnek és pipogyának is, ebben Reedre emlékeztette. A férfi emlékére még mindig sajgott a szíve. Reed magas volt, keménykötésű és durva arcú, de volt benne valami kisfiús báj, ahogy udvarolni próbált annak a nőnek, akit negyedórával korábban rabolt el és becstelenített meg... Sally kedvelte Hentont, de nem szerette igazán, nem volt benne semmi a vadnyugati emberek szilajságából. Reed olyan volt, mint Hicks, de a bandavezérben mindig ott lappangott a düh és a megmagyarázhatatlan véres erőszak kényszere. Akármennyire is bizonygatta, hogy szereti őt, Sally tartott és félt tőle. Vele ellentétben Henton olyan volt, mint... mint az a kis ember, a vándorkereskedő, aki reggel érkezett, megivott egy fél pohár whiskey-t és utána majdnem meglincselték, most pedig a hűvösön csücsül, mert állítólag leütötte és kifosztotta Ronaldsont, a prémvadászt, és lehet, hogy ő ölte s ette meg félig Bowen fiát. Mik vannak! Például ezt a Ronaldsont se látta még soha. Magányos farkasként járja a hegyeket, csak néha kukkant be a városba, de a csehóba szinte sosem, vagy ha mégis, akkor eddig elkerülték egymást. Henton most ott áll mellette és a városba érkező idegen lovasokat nézik. Fura alakok, nem környékbeliek, az biztos. Azt mondják, Barrows rendőrbíró emberei, az ő megbízásából jöttek. Nézd, szívem, az ott Ronaldson, az a magas, szikár alak! És Sally odapillant, a tekintetük találkozik... Mindkettejük ereiben megfagy egy pillanatra a vér, mintha kísértetet látnának... Kísértetek márpedig vannak, ezt nagyon jól tudja Ska Wicapasaca 1, a sziú sámán is. Hosszú életének jelentős részében sokkal inkább szerette a szellemek társaságát, mint az élőkét, akik csupa badarságot fecsegnek össze. A sámán tud az Örök Vadászmezőkön lakozó manitoukról és szellemekről és a rémséges Elszámoltatókról is. Tudja, hogy a manitouk tápláléka a félelem és a rettegés, amit átáramoltatnak a Vadászmezők egy bizonyos helyére, amit Holtvidéknek neveznek és ott névtelen hatalmak szívják magukba mindezen esszenciákat táplálékul... A sámán túl sokat is tud mindezen dolgokról, amelyek a látható világ sátorponyvája mögött rejtőznek, de eddig sikerült elkerülnie a velük való egyezkedést. A szellemek általában jók, vagy semlegesek, de a manitouk... velük nagyon vigyázni kell. Most mégis elfogadná a segítségüket, ha azzal megmenthetné a népét. A sziúkat ugyanis belülről rágja el valami, ami összerogyasztja a térdüket és elzavarosítja a gondolataikat. A fehérek tüzes vize a méreg, ami átáramlik a testükön és ugyanolyan lustává és nemtörődömmé teszi őket, mint amilyenek a gyűlölt sápadtarcúak. A sámán különösképpen egyvalakit gyűlöl köztük: a vörös üstökű, mézes beszédű férfit, aki a törzsfőnök bizalmába férkőzött és már többször is beavatkozott a törzs életébe. Ő hozza a mérget, a tüzes vizet, amit mohón isznak az idősek és a fiatalok, és ő rabolta el a szépséges Zi Wahca 2 -t is jogos jegyesétől. A sámánban egyre gyűlt a keserűség és amikor néhány ifjú és vén a Régi Út követői közül hozzá fordult segítségért, már tudta, mit kell tennie. Nem akarta megtámadni és lemészárolni a fehéreket. Az túl sok gondot okoz és ha valahol fehéreket ölnek, ott csakhamar megjelennek a kékkabátosok, hogy megbüntessék a népét. Ő viszont nem akarta ezt. Csak azon járt az esze, hogyan lehetne elűzni a fehéreket, végleg. A fehérek települése mellett, a hegyek között megbújva volt egy víznyelő. A vize különösen tiszta volt és a hegyek mélyén megbújó csatornákon át leszivárgott a település kútjába. A sámán ismerte a növények titkát, különösen azokét, 1 Fehér Koponya, ejtsd: szkah wicsapasacsah 2 Sárga Virág, ejtsd: zí wagcsah amelyek segítették őt, hogy könnyebben beszélgetni tudjon a szellemekkel. Ezekből készített mérget a fehérek számára és folyamatosan adagolni kezdte a víznyelőbe. Nem tartott attól, hogy lebukik, a környéket nem ismerték a fehérek, nem jártak arra. Egy nap mégis érkezett valaki, egy férfi, nyúlbőrökkel a derekán és egy fejszével a hátán. Nem konkrét céllal érkezett a környékre, ez látszott rajta, csak véletlenül tévedhetett erre, de a sámán nem kockázatott. Nem ismerte a férfit, nem úgy tűnt, hogy a településhez tartozik. Az ifjak óvatosan becserkészték és megtámadták, hogy gyorsan végezzenek vele. Nem is volt gond, a férfinak nem volt ideje előrántania a pisztolyát sem, a nyilak és a kések a testébe csapódtak és kioltották az életét. Gyorsan elvitték a víznyelő közeléből és egy sekély sírba tették, köveket raktak rá és eltűntek a környékről. Minden tisztának tűnt, a sámán mégis aggódott valamiért. Öreg volt már, a látása sem a régi, mégis, mintha úgy tűnt volna neki, hogy a férfi... nem volt önmaga, amikor megtámadták. Mintha valami belső küzdelem elvonta volna a figyelmét pont akkor és pont ott... Volt valami zavaró az árnyékában, felsejlett mögötte más is, de nem volt ideje alaposabban megvizsgálni a kérdést. Pedig nem ártott volna... A város(ka) Silver Hills Population: 47; Fear Level: 2 (3) Silver Hills a wyomingi hegyvidék közepén, Laramie-től nyugatra, a Sziú Nemzetek határmezsgyéjén, a Denver Billings közötti kanyargós utak egyike mentén található. Valaha 200 feletti lakossága mára alig 50-re és néhány családi tanyára apadt. A helyiek többsége állatartásból, prémvadászatból, favágásból él, de akad szabó, kovács, ács, szövő, borbély és tímár is. A környék általános Félelem szintje 2-es volt, de az utóbbi időben romlott a helyzet, jelentősrészt az indián sámán ténykedésének köszönhetően, azaz a felbukkanó gyanús esetek, jelek jó része valójában csak látomás, vízió, amit a vízbe került méreg okoz. Ettől még a városka általános közhangulata kissé feszült és ideges. 3

Az ideérkezők az alábbi fontosabb helyszínekkel találkozhatnak: Sally's Saloon: Silver Hills egyetlen nevezetesebb helye a főtéren álló szalon. Kétemeletes, impozáns faépület címerrel, jellegzetes vadnyugati vonásokkal. A fő kocsmatérben 6-7 asztal és egy hosszú pult kapott helyet, az emeletekre bal oldalt lehet felmenni egy lépcsőcsoron. Az első emeleti belső folyosó galériaként nyílik a belső térre, a második emelet már nem. Jim Henton a tulajdonos, aki egyben mint a leggazdagabb és legbefolyásosabb ember a városka polgármestere is. A hely egyben a közösségi gyülekező is, a városnak nincs külön tanácsterme erre a célra. Kétágyas szobáit étkezés nélkül napi 2 dollárért lehet kibérelni, az étkezés még +1 dollár (nem egy városi étterem, nem túl változatos, de ehető). Italok mindenféle változatban kaphatók, hála a Cheyenne-ből befutó szállítmányoknak. A csapos egy magas, izmos fekete férfi, az örök vigyorgó Darius, aki egyben a három felszolgálólányra (Carla, Darla, Marla; ikrek) is ügyel. A lányok csinosak, fiatalok és készségesek, de kissé fáradtak, unottak, a városka kiürültével a forgalom is jelentősen megcsappant, ezért továbbállnának már Cheyenne-be, az új, friss városba, de Henton elég jól megfizeti őket, hogy még maradjanak. A legfelső emelet Henton, a lánya és Sally privát lakrészei, igen magas luxus szerint berendezve, de csak kevesen juthatnak fel ide. Bank of Denver: A városnak már nincs bankja, a bánya felszámolásával együtt már megszűnt a funkciója is. Maga az épület még áll, de omladozik, rogyadozik, a széfek üresek. Sas kanyon: Egy hegyek között megbúvó keskeny, kanyargós, régi vízmosás, amelynek a végében egy természetes vízgyűjtő áll. Talaja kavicsos, száraz, de egy régi patakmeder nyoma még kivehető (kiszáradt rákpáncélok, elszórt halcsontvázak). A létezéséről csak néhányan tudnak, főleg a sziúk. Keselyű szakadék: A régi bánya feletti, fenyőerdőkkel borított hegyoldalon túl húzódó meredek, széles szakadék. Fentről letekintve alig lehet észrevenni az oldalán húzódó keskeny ösvényt, amit egy omladékos, rejtett beszögellés felől lehet csak megközelíteni (vagy kötélen leereszkedve). Az ösvény végén, a szakadék oldalában, egy mélyedésben van Ronaldson rejtekhelye. Régi temető: Silver Hills kiürülésével a településnek a bányához közeli része is kiürült, amit aztán az itt maradók és a később beköltözők nagyrészt elbontottak és felhasználtak a megmaradt házak felépítésére és javítására. A temető is túl messze került az új településközponttól, ezért inkább elkezdtek egy újat egy közelebbi dombon. A régi, nagy temetőt körülkerítették és bezárták, felverte a gyom és a gondozatlan fák is elburjánzottak rajta, komor, sötét hely lett belőle, ahonnan éjszakánként különös sikolyokat, vonyításokat lehet hallani. A helyiek nem is járnak a közelében. Nemrég temetőfarkasok (cemetery wolf) (3) vetődtek a környékre és kipécézték maguknak a helyet. Felástak néhány (5) élőholtat (walkin' dead) is, amelyek azóta a kerítések között kóborolnak. Bánya: Silver Hills-től félórányi járásra található a régi bányatelep, ahonnan a volt ezüstbánya nyílik. A felszínen csak pár rozsdásodó fémdarab, fűvel felvert vasút és korhadt csillék találhatók. Alaposabb kutatás (1 óra, Notice-2) után találni lehet a porban elfedve pár ezüstércet, ami így, nyersen kb. $10-t ér. A bányát berobbantották a távozáskor, de vannak még bejárható részei (amit találni lehet: 2 rúd dinamit, övtáska, rozsdás csákányfej, ásófej, $16 különféle érmékben). Az egyik járatában egy szellem (ghost) lakik, az egyik bányász itt ragadt szelleme. Társa, Henton verte agyon egy értékesebb ezüströg miatt és vissza akarja szerezni a tulajdonát, ezért mindenkit megtámad, akin csillogó ezüstholmikat lát. A teste maradványait egy sekély, sebtiben kapart, kövekkel lefedett sírban lehet megtalálni bent. Az ellopott ezüströgből időközben Henton ékszert készíttetett és az most Sally nyakát ékesíti. A szellem viszont nem tud a városig elmenni, az már kívül esik a számára bejárható területen. Ezzel kapcsolatban a Ronaldsonban lapuló manitou-nak már vannak elképzelései, hogyan lehetne az előnyére fordítani... A lepárló: A várostól keletre jó egy órányi járásra, a hegyek között bújik meg egy patak mellett. Egy öreg, masszív alkoholista szeszmester, Billy Winters üzemelteti és Marlowe emberei ügyelnek rá. Kis faház épült nekik, a lepárló mellett, hogy éjjel-nappal ügyelni tudjanak rá. A whiskey-t olcsó zabból és gabonából kotyvasztják és nagy hordókban viszik be a városba 1-2 havonta, mintha Cheyenne-ből hozták volna. A Saloon hátsó részében öntik bele a kiürült cimkés üvegekbe, így hamisítják. A szerepek A bevezetőben felsorolásra került néhány a fontosabb szereplők közül, de vannak még néhányan, akik emléítésre kerülnek a történet során. Statisztikák csak azokhoz a karakterekhez készültek, akikkel a csapat konfliktusba kerülhet, a többieknél a leírás alapján nagyjából behatárolhatod, hogy milyen jellemzőik lehetnek. Jim Henton középmagas, pocakos, bajszos, egy megállapodott gazdag, negyvenes úriember benyomását kelti. Fejbúbja már enyhén kopaszodik, ezért keménykalapot visel. Öltözéke kifogástalan világoskék öltöny, fehér ing és fekete mellény, amit zsebóra egészít ki. Mértékkel, de iszik és szivarozik. Kedves, nyájas ember benyomását kelti, a városba érkező idegeneket főleg a kereskedőket szívesen meginvitálja a szalonba egy pohárka italra és távoli hírek felől érdeklődik. Az angol mellett beszél egy keveset spanyolul is. Első felesége (Lilian) lázban halt meg, egyetlen lánya tőle származik. Margerite vadnyugati szépség, kicsit csontos, nyúlánk és nagyon szőke, de dolgos, serény teremtés. Korábban ő is felszolgáló volt, az apja mellett dolgozott (szigorúan csak ilyen munkakörben), de Sally érkezése után inkább a mostohaanyja kísérője, akit szinte bálványoz. Már udvarlója is akad Martin Briggs személyében. Tetszik neki ugyan a fiatalember, bár Sally tanácsaira hallgatva távolságtartó, de nem teljesen elutasító vele szemben és csak titokban reméli, hogy sikerül egy gazdagabb férjet találnia. Sally Henton valamivel magasabb és jó tíz évvel fiatalabb a férjénél. Fekete, dús haja, enyhén elkeskenyedő, sötétbarna szemei, homokóra alakja, ringó csípője és barna bőre latino származásról árulkodik, ennek ellenére spanyolul csak pár szót tud. Korábban szerzett vagyona biztonságban lapul egy titkos helyen, Henton egyébként is elhalmozza ajándékokkal és ruhákkal. Tetszik neki ez az élet, még ha ennyire vidéki is, bár néha visszavágyik nagyvárosi környezetbe. Nem sietteti a dolgot, tudja, hogy Henton is idővel költözni készül. Ronaldson, azaz Bloody Axe Hicks megpillantása után megrémül kicsit, de gyorsan összeszedi magát. Amikor később titkos üzenetet kap a férfitól, még csak fontolóra sem veszi, hogy felelevenítsék a régmúltat. Úgy gondolja, kettejük múltja túl veszélyes, hogy nyilvánosságra kerüljön, ezért el akarja tűntetni a környékről. Ehhez kapóra jön a számára, hogy annak idején gyűjtögette a Hicks-ről szóló újságcikkeket, tehát másnap titokban elkezdi terjeszteni ezeket a városban... Will Ronaldson (Jeb Bloody Axe Hicks) úgy fél éve költözött a környékre. Prémvadász és favágó, valahol a hegyekben van egy tanyája, a városba nagyon ritkán jár be. Igyekszik keveset érintkezni az emberekkel, élőholt létének jegyeit, amelyek lebuktathatnák, álcázza: szagát fenyőgyantával nyomja el, a nyakát szegő kötél nyomát pedig sállal rejti. Egyébként harminc körüli (inkább ötvennek néz ki), magas, vékony, de inas férfi, állandóan borostás, zöld szemei fenyegetően villannak mindenfelé. Ruházata is kopott, viseltes. Amikor felismeri Sally-t, megdöbben, majdnem odaszalad hozzá, hogy megölelje, aztán gyorsan meggondolja magát és inkább később egy üzenetet küld a számára, hogy szeretne találkozni vele. Amikor másnap elterjed a hír az újságcikkek alapján, hogy ő talán azonos lehet a hírhedt rablóval, messze elkerüli a környéket, ugyanakkor dühös is lesz a nőre. Az irigység, hogy régi szeretője most Hentonnal van, a visszautasítás és árulás miatti bosszúság egyre jobb kedvre deríti a manitou-t, akinek gonosz elméjében máris kezd kialakulni egy ördögi terv: még csak megszállnia sem kell a férfit, hogy a dühét és vérszomját a városiak ellen fordítsa, és majd ha elegendő rettegést ültetett el mindenkiben, megöli a nőt is és az utolsó pillanatban visszadja az irányítást a férfinak... 4

Will Ronaldson (Wild Card, 25 XP) Attributes: Agility d8, Smarts d6, Spirit d6, Strength d8, Vigor d6 Skills: Fighting d10, Guts d6, Intimidation d6, Notice d4, Riding d6, Shooting d8, Stealth d6, Survival d6, Tracking d4 Pace 6, Parry 5, Toughness 5, Charisma +0, Grit +3, Dominion -1 Hindrances: Bloodthirsty, Greedy (minor), Mean Edges: Berserk, Command, Sweep Gear: sál, ing, mellény, kopott bőrnadrág és csizma, kalap, Colt Army (12/24/48, 2d6+1, AP 1), kés (Str+d4), axe (Str+d6) Harrowed: Death Wounds (a nyakán a kötél nyoma), Decay (fenyőgyantával leplezi) Derrick Marlowe a tipikus keleti parti ír: vörös hajú, szeplős, nyúlánk, sápadt, vékony, keskeny állú és rettentően beképzelt fiatalember. Mézesmázos szavaival szinte bárkit behálóz, ugyanakkor a keze is villámgyors, jó céllövő hírében áll. Felesége egy sziú indián lány, Zi Wahca, akit a leitatott törzsfőnök adott neki, miután látta rajta, milyen nagy szemekkel bámulja a lányt. Derrick tényleg első látásra belehabarodott a szépségbe és még az sem zavarta, hogy a lány egyáltalán nem viszonozta az érzelmeit. Megszerezte magának és most Silver Hills-ben élnek egy házban. Még mindig szereti az asszonyt, de bosszantónak találja, hogy a lány sehogy sem tud belenyugodni a helyzetbe és perlekedik vele, panaszkodik neki, tehát időnként bizony eljár a keze és szeretete ellenére elveri az asszonyt, ami után pár napig csend van a házban. Három embere van, durva beszédű, darabos fickók (Jim Wickeley, Brian Haller, Marty Sonora), akiket más államokban köröznek kisebb-nagyobb stiklikért, de itt meghúzhatták magukat Henton pénzéért dolgozva és az ingyen piáért, de Derrick érzi, hogy a környéken valami megváltozott, kezd ijesztőbbé válni a helyzet. Amúgy is unatkozott már, tehát úgy gondolja, lassan itt az idő felpakolni, rágyújtani a házat Hentonra, de a feleségét és a lányát persze előtte biztonságba kell helyezni. Még nem döntötte el, mit tenne velük, de a lányt eladhatja a sziúknak, a szépséges nő viszont sokkal többet érhet valamelyik mexikói hidalgo számára... Derrick Marlowe (Wild Card, 25 XP) Attributes: Agility d8, Smarts d8, Spirit d6, Strength d4, Vigor d6 Skills: Fighting d6, Gambling d8, Guts d6, Notice d8, Persuasion d8, Riding d8, Shooting d10, Survival d6 Pace 6, Parry 5, Toughness 5, Charisma +0, Grit +2 Hindrances: Cautious, Overconfident, Wanted (minor) Edges: Dodge, Hip Shooting, Linguist (French, Spanish, German, Celtic/Irish, Italian, Sioux, Kiowa, Algic) Gear: Colt Peacemaker (12/24/48, 2d6+1, AP 1), kés (Str+d4), fedora kalap, mellény, kockás ing, kendő (nyakban megkötve), farmer, bőrcipő Ska Wicapasaca ( Fehér Koponya ), az indián sámán, sok mindent látott már az élete során, de úgy érzi, eljött a vég a számukra. Családja generációkon át sámánokat és nagy harcosokat adott a népének, ő maga is hat gyermeket nemzett, de mire betöltötte az ötvenedik telét, már mindegyik fia és lánya eltávozott az Örök Vadászmezőkre. Családjából ő maradt az utolsó és várta a halált. Tíz éve, hogy várja már, tíz éve, hogy visszavonult a törzs mindennapi életéből és magányosan él egy sátorban. A törzs tagjai megbecsülték és tisztességgel fogadták döntését, továbbra is meghívták a tanácskozásokra és szívesen elbeszélgettek vele, de a sámán már a szellemvilág társaságát kereste jobban. Három éve maga Ülő Bika is felkereste, hogy meghívja őt a wicasa tanácsba a fehérek elleni háború folytatásának megvitatására, de visszautasította a felkérést, Ülő Bika pedig elment és megverte Custert a Little Bighorn folyónál. A sámán nem tudta, bánja-e a dolgot, hogy utoljára kivegye a részét valami nagy tettben, vagy megkönnyebbült, mert nem vett részt a vérengzésben. A vörös hajú fehér érkezése azonban felháborította és kihozta korábbi melankólikus merengéséből. A fehérek eddig békén hagyták a törzsét, bár voltak harcosok, akik részt vettek a háborúban és dicsőséggel, zsákmánnyal tértek haza. A törzs békében élt a völgyek védelmében és a fehérek befolyása egyáltalán nem érintette meg. A vörös férfi viszont ezt az állapotot szennyezte be a mérgével, a tüzes vízzel. A sámán elszörnyedve látta, mit tesz az ital a népével és felemelte szavát ellene, de intelmei nagyrészt süket fülekre találtak pár ember kivéve... A sámán nem akar vérontást, csak azt, hogy a fehérek eltűnjenek a környékről. Különösen az a vörös hajú, aki még asszonyt is kapott a törzsfőnöktől, egy rokona lányát. Úgy érzi, ezzel a saját vérvonala is bemocskolódott, a vörös ír nem csak itallal szennyezte be a törzs tisztaságát. Ezért mérgezi az ivóvizüket víziókat, látomásokat okozó méreggel. Négy ifjú harcos (indian brave) tart vele mindig, ha elhagyja a törzs táborát. Ska Wicapasaca (Wild Card) Kezeld az Indian Shaman statisztikák szerint, íj nélkül, és az alábbi eltérésekkel: Powers: Beast Friend, Boost/Lower Trait, Environmental Protection, Healing, Shape Change; Power Points: 20 Martin Briggs marshal igazán elégedett lehet azzal a ténnyel, hogy egy egész város felügyelete tartozik alá, még akkor is, ha csak néhány tucatnyi lakossal kell foglalkoznia és a legkomolyabb bűncselekmény, ha valakire rá kell szólnia, mert az utcán üveggel a kezében lehet látni. Így legalább több ideje van Margerite Henton körül legyeskednie. A lány fiatal, viszonylag csinos és kifejezetten jó partinak számít egy ambíciózus fiatalember számára, akiből nincs is sok ezen a környéken. Igazán kár, hogy nem sokat tehet bizonyos gyanús elemek ellen, akik pont (vélt) leendő apósa körül szoktak felbukkanni. Azt a vörös írt és az embereit egyszer büntette meg nyílvános ivászatért, de Henton már másnap célozgatott rá, hogy jó fiúk ezek, nem kell bántani őket és a marshal értett a szóból. Bár Marlowe és a többiek nem csinálnak sok ricsajt, nincs igazán baj velük, mégis ők a leggyanúsabb, bűnözőknek tűnő alakok az egész környéken. A marshal tenyere nagyon viszket már, hogy letartóztathasson valakit. Tudja, hogy Marlowe emberei körözött bűnözők, de a megyei sheriff, Nick Frostman Barrows másféle elveket vall a területén kóborló gyanús elemekről (amíg nem csinálnak bajt, nem nyúl hozzájuk, de amint a legkisebb zűrt is elkövetik, a nyakukra lép és a belüket is kitapossa...), így nem léphet fel ellenük. Viszont az ügy, ami Fellonsszal a városba érkezett, végre nagyszerű alkalmat adott a számára, hogy élhessen hivatali hatalmával. Larry Fellons, vándorkereskedő és órásmester, eddig igazán szerencsés alak volt. Évek óta járja már a Középnyugatot hűséges szamarával, Pancho-val és utazókkal, kisvárosok lakóival kereskedik mindenféle apróságra, vagy ezermesterként megjavítgatja az elromlott dolgaikat. Silver Hills-ben sem először járt már és Henton polgármester úr mindig szívélyesen fogadta, főleg mióta megjavította az elromlott zsebóráját. Ezalatt háromszor próbálták kirabolni, kétszer megskalpolni és csak egyszer gyűlt meg a baja prérikullancsokkal, de mindent megúszott. Vidáman mosolyogva érkezett hát meg újra a városba és viszonylag jó üzletet között a vegyesbolt tulajával, özvegy Lendowskinéval, de még a jól megérdemelt pohár whiskey-ét sem tudta rendesen elfogyasztani, máris dühös városiak rontottak be a szalonba és kicibálták egy fa alá, hogy felhúzzák gyilkosságért. Csak Briggs marshal fellépésének köszönhette, hogy nem halt meg ott azonnal, és a marshal már ki akarta kérdezgetni az ügyről a halottal, amikor megjött a hír a széttépett és megevett fiúról, ami eléggé megváltoztatta a közhangulatot. Fellons most a dutyiban ül, leláncolva és a sorsán kesereg, valamint Pancho jóléte miatt aggódik, a marshal meg kivallatás helyett csak célozgat arra, hogy Barrows sheriff nem lesz ilyen elnéző, mint ő, jobb lenne, ha bevallana mindent. De hát ha egyszer semmit sem tud az ügyről!... Larry alacsony, köpcös, pirospozsgás képű férfi. Széles bőrövet, hosszú, fekete pantallót és cipőt visel, felül inget és sötétzöld kabátot, a fején pedig egy kissé viseltes, foszlott cilindert. Ronaldson megöléséről váltig állítja, hogy a férfi már halott volt, amikor rátalált, de ha megtörik valamivel (pl. Test of Will), bevallja, hogy a test még mozgott... egy picit. De teljesen hullaszerűen nézett ki. A megölt fiúról tényleg nem tud semmit. A bánya kimerülésével nem csak a lakosok távoztak, hanem az igény a hitre, így amikor egy verekedés közben egy véletlenül felborított lámpa felgyújtotta a templomot (és még pár házat), az egyház szolgái is elhagyták helyet. Nem úgy Isaac Powell prédikátor, aki kötelességének érezte, hogy maradjon és erősítse a hitet az itt maradókban, hogy van remény az újrakezdésre és a város is fel fog lendülni egyszer ha mindannyian hisznek benne és az Úrban. Bár a templom leégett és nem épült új, Powell prédikátor számára egy vászonsátor is ugyanúgy megfelelt, hogy az igét hírdethesse. Azt nem lehet mondani, hogy Silver Hills lakossága nem istenfélő, jámbor népség, a vasárnapi istentiszteleteken sokan megjelennek kivéve persze az eretnek és máglyára való Marlowe-ot 5

és társait, akit a prédikátor legszívesebben a Pokol tüzén látna égni. Powell már közelít a 60-hoz, fejtetején teljesen kopasz. Fehér körszakállal övezett arca, bőre barnára sült a napon végzett munkától, amit fiatalabb korában még bírt, manapság már nem annyira. Heves vérmérsékletű, gyakran ostorozza az eltévelyedőket ugyanakkor ő maga is eltévelyedik néha az alkohol felé... Legfőbb (és valójában egyetlen) segítője Ana Makovskaya nővér, egy 40-es, éveiben járó, szláv származású bevándorló. A kövérkés, kedves modorú apácát mindenki kedveli, mert segít az elesetteken és ért a sebkötözéshez, lázcsillapításhoz is. Az angolt kicsit törve, akcentussal beszéli. Pletykák és (rém)hírek A városban és a környéken mindenfélét pletykálnak az emberek összevissza, de igazán csak ezek tartósabbak és hihetőbbek: Farmerek szerint egy sakáltilop (jackalope) kószál a környéken, ami nagyon rossz ómen, rossz események előhírnöke. (Hamis, feltehetően valamelyik indián tollazatát láthatták távolról.) A régi bányában vannak berobbantott járatok, ahol szerencsétlen rabszolgák szellemei kószálnak (Részben igaz, l. bánya.) Északkeletre, Laramie felé nemrég szétrobbant torkú hullákat találtak. (Igaz; prérikullancs fészek van a környéken.) Három hete járt erre egy vándorszínház, nyugatnak tartottak. Két előadást is tartottak, népszerűek voltak, valószínűleg ezért szökött utánuk a farmer Daniels nagyobbik, tinédzser fia (Hamis. A fiú valójában Nate Bartnett, a visszahúzódó, mogorva, egyedül élő, mindenes szerelő / ácsmester pincéjében raboskodik és várja a sorsát. Bartnett ugyanis már egy replikáns (replicant)... A fiúra két hét múlva hasonló sors vár, ha addig nem fedezik fel.) Jelek Több jel és gyanús körülmény is utal arra, hogy valami nincs rendben a környéken. Az előzőekben említett pletykákon kívül a csapat tagjai a következő furcsaságokra figyelhetnek fel (a Mesélő által megfelelő időpontokban adagolva): Amikor a csapat a városba érkezik és először találkozik a helyiekkel, a figyelmesebbek (Alertness) észrevehetik (titkos Notice-teszt), hogy Ronaldson és Sally Henton mennyire rémülten néz egymásra. A kútból húzott víznek fura illata, mellékíze van. A helyiek szerint semmi baj vele, mindig is ilyen volt, szerintük a hegyi források tisztasága és a bemosódó ásványok miatt ilyen, de nem ártalmas. A csapat állatai, lovai is berzenkednek. Mivel ugyanezt a vizet használják a szeszfőzdében is, a városban kapható csaknem összes pancsolt whiskey ugyanúgy tartalmazza a mérget, valamivel hígabb formában. Egy-két nap vízfogyasztás után már kezdenek kiütközni a jelek, amelyek különféle gyanús fények, hangok képében jelentkeznek, főként lakott területeken kívül, vagy éjszaka. A Mesélő fokozatosan adagolhatja a (hamis) lidércnyomásokat, de fontos, hogy ezek mindegyike hamis káprázat. A karakterek akárhogy próbálnak utánuk menni, nyomokat olvasni, semmi sem találnak... A széttépett és félig megevett fiú teste körül nem sok nyomot találni. Amikor az apja megtalálta, arrébb húzta, utána meg többen is összejárkálták a helyszínt. Ami egyértelmű, hogy a fiú fejét valami tárggyal bezúzták (fejsze) és a testén is vágásnyomok és harapások látszanak. De kicsit messzebb körülnézve, -2-es nyomolvasással (Tracking; a Mesélő által megfelelőnek ítélt egyéb módosítókkal együtt) felfedezhető egy pár csizmanyom, egy bokor mögötti rejtekhely, majd egy közeli tavacska partján pár véres kődarab és szövetfoszlányok (Ronaldson sáljából), valamint egy elmosódott emberi tenyérnyom az iszapban. Ronaldson testén a nyilak, kések nyomai már begyógyultak, de a kötél nyoma a nyakán sosem tűnik el. Nyáron sálat viselni egyébként is furcsa lehet. A fenyőgyanta illata is szokatlan. Ronaldson lakóhelyét nem ismeri senki, csak egy bizonytalan valahol a hegyekben a válaszuk. Viszont fenyőerdő nincs sok a környéken, kivéve a Keselyű szakadék oldalát, de oda ember nem tud felmenni, annyira köves és meredek. Van viszont egy titkos ösvény a szakadék falában, ami fentről szinte észrevehetetlen... Marlowe és az emberei már messziről nézve is bűnözőknek néznek ki, Briggs marshal mégsem tesz ellenük semmit. Ha megemlítik neki a dolgot, csak keserűen vállat von és nem beszél az okokról. Ha a csapat valamilyen autoritás (megyei sheriff, vándor bíró, stb.) felhatalmazásával érkezik a városba, Henton kitüntetett figyelemmel kezeli őket, de ha csak egyszerű vándorok, akik hallották az események hírét, nem sok ügyet vet rájuk, de azért szemmel tartja őket. Ha elnyerik valamivel a bizalmát, elmondja, hogy az ezüstbányában robotolva ütötte meg a főnyereményt, majd ügyesen forgatta a pénzét és abból gazdagodott meg. A bányában a szellem véletlenszerű, hogy felfigyel-e a betolakodókra. De csak akkor támad, ha valami feltűnően csillogó holmi van náluk (pl. ezüströg, tiszta pénzérme, ékszerek), ami nyíltan látszik is. Nem törekszik rögtön az elpusztításukra, inkább csak elijeszti őket és a csillogó holmik fényét eltünteti, letompítja (mintha homokkal lett volna lesúrolva). A szellem Hentont keresi, várja, mindenki más általában semleges a számára. A Ronaldson és Sally találkozása utáni nap reggelén régi újságkivágások bukkannak fel a városkában, gerendákhoz szögezve. A cikkek Bloody Axe-ről és Hicks-ről szólnak, egy homályos újságfotón még az arcát is megmutatják. Sally (ki más?) a papír szélére nagy, nyomtatott betűkkel írta Ronaldson nevét. Bár a gyanú nem túl egyértelmű, Briggs és Henton elrendeli Ronaldson felkutatását. Ronaldson eközben próbál Sally közelébe jutni és beszélni vele, de mivel a nő hidegen elutasítja, attól tart, hogy le fogja őt leplezni. Amikor az újságkivágások is megjelennek, a férfi (a manitou sugallatára) megpróbálja megölni a nőt távolról, puskával, de az nem igazán az ő fegyvere. Mindenesetre a városban mindenki azt fogja hinni, hogy Henton volt az igazi célpont és Briggs lezáratja a környéket és elkezdik átkutatni a házakat. Ronaldson könnyedén átcsúszik a gyűrűn és a Keselyű-szakadék felé menekül, hogy a cuccait összeszedve eltűnjön a környékről. This work is licensed under a Creative Commons Attribution NonCommercial ShareAlike 3.0 Unported License This game references the Savage Worlds game system and the Deadlands: Reloaded game setting, both available from Pinnacle Entertainment Group at www.peginc.com. Savage Worlds and all associated logos and trademarks are copyrights of Pinnacle Entertainment Group. Used with permission. Pinnacle makes no representation or warranty as to the quality, viability, or suitability for purpose of this product. v20130908/37 6