Protihabsburské stavovské povstania a ich vplyv na vývoj pohraničných regiónov Slovenska a Maďarska v 17. storočí

Protihabsburské stavovské povstania a ich vplyv na vývoj pohraničných regiónov Slovenska a Maďarska v 17. storočí Habsburg-ellenes rendi felkelések és ezek hatása Szlovákia és Magyarország határmenti térségének fejlődésére a 17. században

Štefan Šutaj (Ed.) Protihabsburské stavovské povstania a ich vplyv na vývoj pohraničných regiónov Slovenska a Maďarska v 17. storočí Habsburg-ellenes rendi felkelések és ezek hatása Szlovákia és Magyarország határmenti térségének fejlődésére a 17. században UNIVERSUM Prešov 2008

Štefan Šutaj (Ed.) Protihabsburské stavovské povstania a ich vplyv na vývoj pohraničných regiónov Slovenska a Maďarska v 17. storočí Habsburg-ellenes rendi felkelések és ezek hatása Szlovákia és Magyarország határmenti térségének fejlődésére a 17. században Recenzent: prof. PhDr. Peter Švorc, CSc. Obálka: Ústav regionálnych a národnostných štúdií Prešovskej univerzity Práca vznikla v rámci riešenia projektu INTERREG IIIA HUSKUA 0502/113 Spoločné dejiny a kolektívne identity v pohraničných regiónoch (Intenzifikácie činnosti komisií historikov) Vydalo vydavateľstvo UNIVERSUM, Javorinská 26, 080 01 Prešov, (www.universum-eu.sk) Prešov 2008 ISBN 978-80-89046-50-8

Obsah Na úvod... 9 Géza Pálffy: Pohľady na habsbursko-uhorské vzťahy v 16. 17. storočí v maďarskej historiografii... 12 Peter Kónya: K príčinám vstupu hornouhorských slobodných kráľovských miest do povstania Františka II. Rákociho (Na príklade Prešova, Bardejova a Sabinova)... 27 Teréz Oborni: Sedmohradské pozadie protihabsburských ťažení Gabriela Betlena... 41 Ivan Mrva: Protihabsburské povstania a emancipácia národností Uhorska... 50 Sándor Gebei: Otec a syn, habsburská politika Juraja I. a Juraja II. Rákociho... 63 Balázs Sudár: Paša Iskender a protihabsburské výpravy Gabriela Betlena... 80 Vladimír Segeš: Hlavné črty vojenstva v období protihabsburských povstaní... 92 István Czigány: Armáda Uhorského kráľovstva v protihabsburskom hnutí... 105 Eduard Lukáč: Školstvo na Slovensku v storočí protihabsburských povstaní... 116 János Kalmár: Výchova vysokej šľachty v hornom Uhorsku v 17. storočí... 128 Milica Bodnárová: Protihabsburské povstania a vývin konfesionálnych pomerov na Slovensku v prvej polovici 17. storočia... 134 Ildikó Landgraf : Postava Františka II. Rákociho v maďarskej ústnej historickej tradícii... 143 Kálmán Mészáros: Hornouhorskí župani počas národnooslobodzovacieho boja Františka II. Rákociho... 153

Tartalom Bevezetés... 9 Pálffy Géza: A 16 17. századi Habsburg-magyar kapcsolatok megítélése a magyar történetírásban... 12 Kónya Peter: A felső-magyarországi szabad királyi városok csatlakozásáról II. Rákóczi Ferenc felkeléséhez (Eperjes, Bártfa és Nagyszeben példáján)... 27 Oborni Teréz: Bethlen Gábor Habsburg-ellenes hadjáratainak erdélyi háttere... 41 Mrva Ivan: A Habsburg-ellenes hadjáratok és a nemzetiségek emancipációja Magyarországon... 50 Gebei Sándor: Apa és fia, I. és II. Rákóczi György Habsburg politikájáról... 63 Sudár Balázs: Iszkender pasa és Bethlen Gábor Habsburg ellenes hadjáratai... 80 Segeš Vladimír: A hadügy legfőbb jellemzői a Habsburg-ellenes felkelések korában... 92 Czigány István: A Magyar királyság katonasága a Habsburg-ellenes mozgalmakban... 105 Lukáč Eduard: A Habsburg-ellenes felkelések századának iskolarendszere a mai Szlovákia területén... 116 Kalmár János: Felső-magyarországi főnemesség nevelése a 17. században... 128 Bodnárová Milica: A Habsburg-ellenes hadjáratok és vallási viszonyok alakulása a 17. század első felében a mai Szlovákia területén... 134 Landgraf Ildikó: II. Rákóczi Ferenc alakja a magyar történeti mondahagyományban... 143 Mészáros Kálmán: Felső-magyarország főispánjai a Rákóczi-szabadságharcban... 153

Contents Introduction... 9 Géza Pálffy: Approaches to Habsburg-Hungarian Relations in 16th and 17th Century in Hungarian Historiography... 12 Peter Kónya: On the Reason of Upper-Hungarian Free Royal Towns for Joining the Uprising of Ferenc II. Rákóczi (Examples of Presov, Sabinov and Bardejov)... 27 Teréz Oborni: The Transylvanian Background of the Anti-Habsburg Campaigns of Gábor Bethlen... 41 Ivan Mrva: Anti-Habsburg Rebellions and the Emancipation of Nationalities in Hungary... 50 Sándor Gebei: Father and Son, the Habsburg-policy of György I and II of Rákóczi... 63 Balázs Sudar: Pasha Iskender and the Anti-Habsburg Rebellions of Gábor Bethlen... 80 Vladimír Segeš: The Main Features of Military in the Period of the Anti-Habsburg Rebellions... 92 István Czigány: The Military of the Kingdom of Hungary in the Anti-Habsburg Movements... 105 Eduard Lukáč: Educational System on the Territory of Slovakia in the Century of Anti-Habsburg Rebellions... 116 Janos Kalmar: Education of High Nobles in Upper Hungary in 17th Century... 128 Milica Bodnárová: Anti-Habsburg Rebellions and the Development of Confessional Relations in Slovakia in the First Half of 17th Century... 134 Landgraf Ildikó: The Reflection of Ferenc II. Rákóczi within the Hungarian Historical Oral Tradition... 143 Kálmán Mészáros: Lord Lieutenants of Upper Hungary during Ferenc II. Rákóczi s War of Independence... 153

Na úvod V dňoch 6. 7. februára 2008 sa v Košiciach uskutočnila vedecká konferencia Protihabsburské stavovské povstania a ich vplyv na vývoj pohraničných regiónov Slovenska a Maďarska v 17. storočí. Táto vedecká konferencia bola poslednou v rámci riešenia projektu Spoločné dejiny a kolektívne identity v pohraničných regiónoch (Intenzifikácia činnosti komisií historikov) podporeného v programe INTERREG III A Program susedstva Maďarská republika Slovensko Ukrajina. Cieľom projektu bolo zintenzívniť činnosť Slovensko-maďarskej komisie historikov. Nositeľmi projektu boli Centrum sociálnych výskumov MAV a Ústav národnostných a regionálnych štúdií Prešovskej univerzity. Zmluva o realizácii projektu bola podpísaná v októbri 2006 a projekt sa začal okamžite riešiť. Už pred podpísaním projektu sa uskutočnili prípravné práce a rokovania medzi slovenskou a maďarskou stranou. Pred začiatkom projektu, ale najmä v priebehu riešenia projektu sa podarilo vytvoriť tvorivú pracovnú atmosféru a bezprostredné kontakty medzi spoluriešiteľskými organizáciami, ale aj medzi ďalšími spolupracujúcimi inštitúciami (zo slovenskej strany to bol predovšetkým Spoločenskovedný ústav SAV v Košiciach a na maďarskej strane Ústav pre výskum etnických menšín Maďarskej akadémie vied). Do realizácie projektu sa podarilo zapojiť širokú sieť výskumných ústavov MAV a SAV a vysokých škôl na Slovensku a v Maďarsku. Projekt sa realizoval v troch základných etapách. Hlavným cieľom projektu bola realizácia troch medzinárodných vedeckých konferencií, s nimi súvisiacich stretnutí s vysokoškolákmi a stredoškolákmi a vydaním troch zborníkov. V rámci prvej etapy sa aktivity koordinátorov a účastníkov projektu orientovali na problematiku národných a regionálnych identít. V dňoch 8. 10. novembra 2006 sa v Košiciach uskutočnila vedecká konferencia Národné, regionálne a štátne identity v pohraničných regiónoch. Konferencii bola venovaná v médiách významná pozornosť. Na konferencii sa zúčastnili členovia slovensko-maďarskej komisie historikov, ktorá v rámci implementácie tohto projektu spolu s organizujúcimi inštitúciami zohrala významnú úlohu. Na podujatí sa zúčastnili predstavitelia mesta Košice, významné osobnosti a predstavitelia kultúrnych inštitúcií v Košiciach a žiaci dvoch košických gymnázií. Zborník z podujatia sa stal prvou časťou novej edície Slovenskomaďarskej komisie historikov STUDIA SLOVACO-HUNGARICA HUNGARICO-SLOVACA. V druhej etape sa pozornosť sústredila na prípravu vedeckej konferencie Konfesie, cirkevná politika a identita po roku 1945 na Slovensku a v Maďarsku, ktorá sa uskutočnila 13. 15. júna 2007 v Budapešti. Na konferencii odznelo 20 referátov, uskutočnili sa aj dva diskusné bloky o cirkevných záležitostiach a ich dopadoch na život pohraničných regiónov Slovenska a Maďarska. Na konferencii sa zúčastnili významní predstavitelia spoločenského a cirkevného života v Maďarsku a na Slovensku (napr. opáti kláštorov v Pannohalme a v Jasove). Akciu svojou osobnou účasťou podporil aj veľvyslanec Slovenskej republiky v Maďarsku Juraj Migaš, ktorý pre účastníkov konferencie na pôde slovenského veľvyslanectva v Budapešti usporiadal priateľské posedenie, v rámci ktorého bolo možné prediskutovať mnohé odborné otázky a čo je dôležité, takéto stretnutia pomáhajú vytvárať priame priateľské väzby, ktoré následne vyúsťujú 9

Na úvod do bezprostrednej odbornej spolupráce. Zborník konferencie vyjde v dvojjazyčnej mutácii aj vďaka podpore, ktorú maďarskí partneri získali od maďarskej štátnej nadácie na podporu menšín Rodná zem v rámci edície STUDIA SLOVACO-HUNGARICA HUNGARICO-SLOVACA. Tretia etapa riešenia projektu a tretie podujatie v rámci projektu Spoločné dejiny... sa uskutočnilo 6. 7. februára 2008 v Košiciach s názvom Protihabsburské stavovské povstania a ich vplyv na vývoj pohraničných regiónov Slovenska a Maďarska v 17. storočí. Na konferencii sa tak ako na predchádzajúcich konferenciách zúčastnili členovia Slovensko-maďarskej komisie historikov a pozvaní historici zo Slovenska a Maďarska, ktorí sa zaoberajú danou problematikou. Za veľmi významnú súčasť celej akcie považujeme stretnutie historikov so študentmi stredných škôl v Košiciach, ktoré sa uskutočnilo na Gymnáziu na Šrobárovej ulici. Protihabsburské (stavovské) povstania patria k významným udalostiam 17. a začiatku 18. storočia. Významnou mierou zasiahli územie dnešného Slovenska a ovplyvnili jeho vývoj. Pre stredoeurópsky región to boli storočia rozsiahlych konfliktov, ktoré ovplyvnili tri rozhodujúce fenomény: vzbury uhorskej (maďarskej) šľachty proti rakúskemu (habsburgovskému) centralizmu spor konfesií (ich nositeľov) ako konflikt medzi katolicizmom a protestantizmom vplyv Turkov na udalosti 17. storočia a ich ovládnutie veľkej časti Uhorska To sú aj hlavné prvky, ktoré sa objavujú v príspevkoch prednesených na konferencii. Pozorný čitateľ má možnosť nazrieť v predkladanom zborníku nielen do opisu dejov, ktoré poznačili celé 17. a začiatok 18. storočia, ale aj na to, akým spôsobom tieto historické udalosti interpretujú predstavitelia maďarskej a slovenskej historiografie. Veda, ktorej súčasťou je aj historiografia, nie je len o zhode, ale aj o rozdielnych pohľadoch. Zorné pole autorov je neraz ovplyvnené nielen zistenými poznatkami, ale v našom regióne aj tým, z ktorej strany hraníc sa na problém autori jednotlivých statí pozerajú. Určite našim cieľom nie je dosiahnuť jednotný pohľad na spoločné, či vedľa seba plynúce dejiny strenej Európy. Cieľom je vytvárať priestor pre kultivovanú diskusiu, tolerovanie rôznych názorov a na základe predkladaných argumentov aj postupné zbližovanie stanovísk. Košická konferencia sa uskutočnila za účasti slovenského veľvyslanca v Maďarskej republike Juraja Migaša, na konferencii sa zúčastnil generálny riaditeľ sekcie ľudských práv a národnostných menšín Úradu vlády SR Marek Lisanský a predstavitelia kultúrneho a vedeckého života v Košiciach. Konferenciu otvoril generálny konzul Maďarskej republiky v Košiciach János Szerencsés, ktorý usporiadal pre účastníkov konferencie na pôde generálneho konzulátu Maďarskej republiky v Košiciach stretnutie slovenských a maďarských historikov. Tretia publikácia edície STUDIA SLOVACO-HUNGARICA HUNGARICO-SLOVACA, ktorú čitateľom predkladáme je výsledkom práce tejto konferencie. Okrem 12 referátov odzneli ďalšie vystúpenia venované činnosti Slovensko-maďarskej komisie historikov a veľká pozornosť bola venovaná príprave slovensko-maďarských učebných textov. Výsledkom projektu boli nielen uskutočnené konferencie. vďaka tomuto projektu sa podarilo aktivizovať činnosť slovensko-maďarskej komisie historikov. Riešenie projektu bolo na začiatku mnohých ďalších akcií, zrodila sa myšlienka publikovania paralelných popularizačných článkov o tých obdobiach spoločných dejín, 10

Na úvod na ktoré majú slovenskí a maďarskí historici rozdielne názory. Táto akcia sa už realizovala v druhom polroku 2007 za pomoci denníkov Sme a Új Szó. Druhou nadväzujúcou akciou je začiatok paralelných diskusií slovenských a maďarských historikov pre širšiu verejnosť o problémových miestach našich dejín, ktorá sa začala 14. 15. mája 2008 za pomoci Slovenského kultúrneho inštitútu v Budapešti a Maďarského kultúrneho inštitútu v Bratislave. Táto akcia bude pokračovať v priebehu roku 2008 a 2009. Projekt INTERREG III A Spoločné dejiny... bol aj na začiatku projektu Hodina vedy, ktorý bol prijatý Agentúrou na podporu vedy a výskumu, ktorý bude propagovať históriu na slovenských stredných školách. Za jeden z priamych dopadov môžeme považovať aj to, že sa problematika spoločných dejín dostala na rokovanie premiérov Slovenska a Maďarska a súčasťou 16 bodového programu Common Past, Common Future in the mirror of common projects sa stala aj príprava spoločných učebných textov a koordináciou tohto projektu boli poverení predsedovia Slovensko-maďarskej komisie historikov László Szarka a Štefan Šutaj. Realizácia a príprava tohto projektu sa stala súčasťou stretnutí Slovensko-maďarskej komisie historikov, najmä rokovaní v júni 2007 v Budapešti a vo februári 2008 v Košiciach. Príprava spoločných učebných textov sa stala súčasťou rokovaní podpredsedov vlád Slovenskej republiky Dušana Čaploviča a Maďarskej republiky Pétera Kissa. Uskutočnením tretej konferencie zároveň sa zavŕšila práca na projekte Spoločné dejiny a kolektívne identity v pohraničných regiónoch (Intenzifikácia činnosti komisií historikov. Našou ambíciou je pokúsiť sa získať na podporu činnosti Slovensko-maďarskej komisie historikov podporu z ďalších medzinárodných projektov a zabezpečiť tak aj kontinuitu vo vydávaní edície STUDIA SLOVACO-HUNGARICA HUNGARICO-SLOVACA. 11

A 16 17. századi Habsburg magyar kapcsolatok megítélése a magyar történetírásban Pálffy Géza Historia est magistra vitae tartja a nevezetes mondás. A mindennapi élet és rögtön hozzátehetjük a mindennapi politika ugyanakkor a történelem és a múlt alakítója és formálója. Mindez természetes folyamat, valójában már az ókor óta. A múltat a politika és a hatalmi elit, de még a társadalom különböző csoportjai is mindig kihasználták és kihasználják saját aktuális törekvéseik érdekében. Akár még a művészetek és a történetírás segítségével is. Ennek vannak előnyei és hátrányai, ám kétségtelenül a politizálás meghatározó része, különösen Európában, ahol a múlt még mindig nagyon fontos szerepet játszik a hétköznapi emberek életében és gondolkodásvilágában. Amikor azonban egy aktuális korszak nem csupán hat a történetírásra és nemcsak használja azt, hanem részben annak segítségével saját igényeinek megfelelően formálja át más korszakok vagy meghatározó események hangsúlyoznánk szinte teljes történetét és általános megítélését, az komoly veszélyekkel jár. A politikai rendszerek és korszakok ugyanis különösen modern világukban viszonylag gyorsan változnak, így a saját érdekeknek megfelelő történelem-átalakítás előbb-utóbb úgymond kiderül. Ekkor viszont már sokkal nehezebb a szembenézés az évtizedek óta a történeti köztudatba szinte beleplántált mítoszokkal és előítéletekkel. Mert miként egy történészelődünk írta: az úgy szokott lenni, hogy az emberek sok temondádat forgatnak, addig-addig ismételgetik, míg végre is hitelre találnak. S nincs könnyebb dolog, mint a fellobbant tűzre száraz fát hordani; de annál nehezebb azt megoltani. 1 Bár e jelenségre a legtöbb példa a modern korszakokból hozható, különösen igaz ez a 16 17. századi Habsburg magyar viszonyról, pontosabban a Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság kapcsolatairól a 19 20. századi magyar történetírás által kialakított képre, illetve az ennek alapján napjaink magyar történeti köztudatában élő elképzelésekre vonatkozóan. De rögtön hozzátehetjük: ez a Habsburgokról értekező szlovák történetírásra nagyrészt hasonlóképpen igaz. Mindezek érzékeltetésére érdemes három-három emblematikus, magyar és szlovák példát említenünk. 1) Mind a mai napig erősen uralja a magyar közgondolkodást az a vélekedés, miszerint a 16 17. században a török vazallusságban élő Erdélyi Fejedelemség volt a magyar nemzeti függetlenség bástyája. Ezt jól jelzi az, amit a történelem írásbeli érettségi lektoraként néhány évvel ezelőtt Magyarországon magam is tapasztalhattam. A diákoktól még ekkor is azt kérte az előzetesen összeállított, egyébként többnyire igen gondos útmutató, hogy a 16 17. századi Erdélyt a magyar függetlenség bástyájának nevezzék. Ezt a felfogást erősíti a magyar történészek eredményeire támaszkodó magyar származású, osztrák újságíró, 1 TAKÁTS Sándor: Thurzó Ferenc. In: UŐ: A magyar mult tarlójáról. Budapest : Genius, 1926. 76. 12

A 16 17. századi Habsburg magyar kapcsolatok megítélése a magyar történetírásban Paul Lendvai elmúlt évtizedben mintegy fél tucat nyelven megjelent Magyarok története című munkája is, amely 16 17. századi Erdély-fejezetének a 20 21. század fordulóján is a Magyar szuverenitás bástyája alcímet adta. 2 2) Maguk a Habsburg-királyok részben még napjaink magyar történetírásában, ám még inkább a magyar emberek történeti köztudatában többnyire a hódító oszmánokkal kerülnek egy kategóriába. Az egykori kuruc vers sorát magáévá tevő Két pogány közt történelemszemlélet hatását az elmúlt évtizedekben élt vagy felnőtt generációk jól ismerik. 3 Ennek szellemében a magyar királyi koronát legitimen viselő Habsburgok az ország területének jelentős részét fegyveres erővel megszálló oszmánokhoz hasonlított hódítókká váltak, akik ellen a magyarság az erdélyi fejedelmek vezetésével folytatta szabadságharcait, függetlenségi küzdelmeit és nemzeti felkeléseit vagy miként az 1970 1980-as évektől divatossá vált országegyesítő mozgalmait. Így a 16 17. századi történelem napjaink magyar átlagállampolgára számára gyakran olyan függetlenségi harcok sorozataként él, amelyek az 1848/49-es szabadságharc, sőt akár az 1956-os forradalom előzményeinek tekinthetők. Akik pedig a korabeli magyar politikai elitből nem álltak ezek mellé, azokról bár igen sokan voltak általában még a legmodernebb szakmonográfiák sem szólnak. Példának okáért az elmúlt évtizedek Bocskai- vagy Rákóczi-monográfiáinak túlnyomó részében kizárólag azokról olvashatunk, akik támogatták Bocskai István és II. Rákóczi Ferenc mozgalmát. 4 A magyar historiográfia függetlenségi irányzatának erősségét jól jelzi, hogy a legfrissebb angol nyelvű Magyarország-történet 16 17. századi fejezete egyenesen a Küzdelem a függetlenségért (1547 1711) címet viseli. 5 3) E szemlélettel szoros összefüggésben áll, hogy még napjaink magyar történetírása sem képes kibújni a korábbi nemzeti függetlenségi mítoszok és előítéletek rendszeréből. Emiatt még mind a mai napig önálló magyar királyi udvar létét hangsúlyozza a 16 17. századi Bécsben, vagy a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst olyan dolgokkal ruházza fel, amelyek őt a nemzeti függetlenségi küzdelem-sorozat egyik legfőbb alakjává is teszik. Példának okáért, mint a legújabb történetírói összegzések (elsősorban Perjés Géza és R. Várkonyi 2 Stronghold of Hungarian Sovereignty LENDVAI, Paul: The Hungarians. A Thousand Years of Victory in Defeat. Princeton : Princeton University Press, 2003. 106 113. 3 VÁRKONYI Ágnes, R.: Két pogány közt. A Rákóczi-szabadságharc története. 4. kiad. Budapest : Móra, 1979 (Képes történelem). 4 Ritka kivételnek számít a Bocskai-felkelés kapcsán újabban: DOMINKOVITS Péter: Egy nemzetek lévén... A Nyugat-Dunántúl Bocskai István 1605. évi hadjárata idején. Budapest, Martin Opitz, 2006; HORN Ildikó: Bocskai István fejedelem erdélyi politikusai. In: A Bocskai István által vezetett Habsburg-ellenes rendi felkelés kitörésének 400. évfordulója alkalmából rendezett tudományos konferencia előadásainak szerkesztett anyaga. Szerk. BALLA Péter et al. Budapest, Károlyi Gáspár Református Egyetem, 2006 (Studia Caroliensia 7. [2006] 1. sz.). 87 104. A Rákóczi-szabadságharc kapcsán lásd újabban Bánkúti Imre elemző recenzióját: BÁNKÚTI Imre: Észrevételek II. Rákóczi Ferenc régi-új biográfiájához. In: Századok 139. (2005) 5. sz. 1286 1299, ill. HECKENAST Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. Sajtó alá rend. MÉSZÁROS Kálmán. Budapest : Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, 2005 (História könyvtár: Adattárak, kronológiák 8.). 5 The Struggle for Independence (1547 1711) CARTLEDGE, Bryan: The Will to Survey. A History of Hungary. London : Timewell Press, 2006. 102 128. 13

Pálffy Géza Ágnes munkái) is állítják: Zrínyi önálló magyar nemzeti hadsereget szorgalmazott, a nevezetes téli hadjáratot 1664 elején a bécsi hadvezetéstől függetlenül, saját kezdeményezésére hajtotta végre, sőt 1663 őszén egyenesen Magyarország katonai főparancsnoka volt stb. 6 4) Ezek után következzék három hasonló szlovák példa. Jóllehet a szlovák történetírás a 16 17. századi magyarországi Habsburg-ellenes mozgalmakat nem értelmezi magyar nemzeti függetlenségi felkelésekként, ezeket szinte kizárólag a mai területi határok között vizsgálja miként ezt például Vojtech Dangl 1986-ban megjelent monográfiája jelzi. 7 A napjaink államhatárait visszavetítő, a kora újkor vonatkozásában vitatható, modern szlovák nemzetállami szemlélet ugyanakkor általában igaz a Habsburg magyar kapcsolatok vizsgálatára is. Erről kiválóan tanúskodik a szlovák fővárosban nemrég megjelent két tanulmánykötet. Az egyik Szlovákia és a Habsburg Monarchia 16 17. századi kapcsolatait, a másik pedig nem tévedés Szlovákia 1526 és 1918 közötti helyét kívánta elemezni a monarchián belül. 8 A 16 17. századi Habsburg magyar kapcsolatok így váltak a 20. század végére a szlovák történetírásban Habsburg szlovák kapcsolatokká. 5) Hasonlóan szinte mindennaposnak nevezhető az elmúlt évtizedek szlovák történetírásában az a szemlélet, amely a 16 17. században nem Habsburg oszmán vagy magyar török, hanem szlovák török határról beszél. E felfogás szerint a 16. században az oszmán-török hódítás nem a Habsburg Monarchia meghatározó részét és védőbástyáját alkotó Magyar Királyságot, 9 hanem Szlovákiát érte. 10 Ez az álláspont még abban az esetben is igencsak vitatható, ha Szlovákia alatt a mai Szlovák Köztársaság területét értjük. Napjaink szlovák államának területe a kora újkorban ugyanis semmiféle politikai, katonai, igazgatási, gazdasági vagy etnikai egységet nem alkotott. A bányavidéki és a felső-magyarországi főkapitányságok pedig kutatásaim szerint jelentős szlovák lakosságuk ellenére a mai szlovák 6 A teljesség igénye nélkül: Önálló magyar nemzeti hadseregre van szükség, és ehhez az adóügy megreformálásával kell a pénzügyi alapokat megteremteni... véli Perjés Géza szerint Zrínyi. PERJÉS Géza: Gróf Zrínyi Miklós (1620 1664). In: A magyar hadtörténelem évszázadai. Szerk. KIRÁLY Béla VESZPRÉMY László. Budapest : Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány, 2003. 121; A téli hadjárat ismereteink szerint az uralkodó és a Haditanács engedélye nélkül zajlott. VÁRKONYI Ágnes, R.: Európai játéktér magyar politika 1657 1664. In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. Szerk. HAUSNER Gábor. Budapest : Argumentum, 2005. 606., ill. A magyar szakirodalomban egyöntetű a vélemény, hogy a Habsburg kormányzat nem akarta a téli hadjáratot, nem a Haditanács központi rendelkezésére, hanem Zrínyi kezdeményezésére gyűltek össze a magyar csapatok is. Uo. 606. 98. jegyzet; Lipót király a végveszély órájában végre kinevezte Zrínyit Magyarország katonai főparancsnokának. Uo. 604. 7 DANGL, Vojtech: Slovensko vo víre stavovských povstaní. Bratislava : Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 1986. 8 Slovensko a Habsburská monarchia v 16. 17. stor. Ed. BAĎURÍK, Jozef. Bratislava : Österreichisches Ostund Südosteuropa-Institut, Pobočka v Bratislave Katedra slovenských dejín a archívnictva, Filozofická fakulta Univerzity Komenského v Bratislave, 1995; Slovensko v Habsburskej monarchii 1526 1918. Ed. BAĎURÍK, Jozef KÓNYA, Peter. Bratislava : Lana, 2000. 9 Erre újabban részletesen PÁLFFY Géza: A Magyar Királyság a 16. századi Habsburg Monarchiában. In: Századok 141. (2007) 5. sz. 1075 1120. 10 HORVÁTH, Pavol KOPČAN, Vojtech: Turci na Slovensku. Bratislava : Slovenské pedagogické nakladateľstvo, 1971; MATUNÁK, Michal: Život a boje na slovensko-tureckom pohraničí. Ed. KOPČAN, Vojtech. Bratislava : Tatran, 1983; KOPČAN, Vojtech: Turecké nebezpečenstvo a Slovensko. Bratislava, Veda, 1986. 14

A 16 17. századi Habsburg magyar kapcsolatok megítélése a magyar történetírásban államiság előtörténetével semmiféle összefüggésben nem állnak, ráadásul egykori területük napjaink Szlovákiáénál jóval nagyobb volt és teljesen más igazgatásban működött. 11 6) Végül hasonló szemléletben készült Szlovákia 2006-ban megjelent kora újkori gazdaságtörténete is. Ez a kora újkor kutatók számára nehezen értelmezhető címe mellett többnyire szintén a Habsburg Monarchiához csatlakozott Szlovákiáról értekezik, gyakran azonosítja a mai Szlovákia területét az egykori Magyar Királyságéval, pedig az előbbi mint köztudott annak csak egy részét foglalta magában. Sőt, a kötet egyébként jó nevű, forrásokkal dolgozó és elismert gazdaságtörténészei külön fejezetet szentelnek Szlovákia és az európai gazdaság 16. századi kapcsolatrendszerének. 12 Mind a magyar, mind a szlovák példák szemléletesen jelzik, hogy a nemzeti függetlenségi vagy a modern határokat visszavetítő nemzetállami szemlélet, illetve az ezekkel összefüggő prekoncepciók egy olyan korszak vonatkozásában is amikor Európában egyetlen nemzetállam sem létezett, csupán dinasztikus, többnyire soknemzetiségű és sokszínű ún. összetett államok (ang. composite state, ném. zusammengesetzter Staat) voltak, 13 amilyen részben maga a Magyar Királyság is volt 14 mennyire tartósan él. Ám sem a magyar, sem a szlovák történetírásnak nem szolgálhat mentségül, hogy e szemlélet a függetlenségüket nemrég elnyert szlovén vagy horvát állam történészei esetében is gyakori, de az sem, hogy ezt amerikai és angolszász államtörténetek hasonló anakronizmussal gyakran alkalmazzák. Sőt, napjaink határainak visszavetítése szabja meg általában a burgenlandi történészek írásainak nagy részét is. Noha e vitatható történelemfelfogások ellen minden magyar történész joggal emeli fel szavát, saját magyar nemzeti függetlenségi szemléletünkkel nehezen nézünk szembe. Pedig a 21. század elején véleményem szerint eljött az idő mindkét országban akár az együttes és közös szembenézésre is, amire például közös konferenciák és kutatási programok kínálhatnak lehetőséget. A nemzetállami történelemszemlélet továbbélése annak ismeretében viszont, hogy az elmúlt másfél évszázad magyar történetírásának szinte minden irányzata magáévá tudta tenni a függetlenségi történetfelfogást, még a dinasztikus államok korára vonatkozóan is, nem csodálkozhatunk. Katolikus történetírók éppúgy, mint protestánsok, pozitivisták ugyanúgy, mint marxisták vagy éppen szellemtörténészek, sőt határokon innen és túl élők egyaránt, és nem csupán a Kárpát-medencében, hanem napjaink föderatív vagy monarchikus államaiban élve is. Az alábbiakban ezt a különleges utat, mondhatnánk egyúttal historiográfiai korképet és kór- 11 PÁLFFY, Géza: The Origins and Development of the Border Defence System Against the Ottoman Empire in Hungary (Up to the Early Eighteenth Century). In: Ottomans, Hungarians, and Habsburgs in Central Europe: The Military Confines in the Era of the Ottoman Conquest. Ed. DÁVID, Géza FODOR, Pál. Leiden Boston Köln : Brill, 2000 (The Ottoman Empire and its Heritage, Politics, Society and Economy Vol. 20.). 3 69. passim. 12 Hospodárske dejiny Slovenska 1526 1848. Ed. KOHÚTOVÁ, Mária VOZÁR, Jozef. Bratislava : Veda, 2006. 13 A teljesség igénye nélkül (további irodalommal): ELLIOTT, J[ohn] H[uxtable]: A Europe of Composite Monarchies. In: Past and Present 117. (1992) 48 71; SASHALMI Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata (1000 1700). Budapest : Pannonica, 2006 (Pannonica kiskönyvtár). 109 119. 14 ENGEL, Pál: The Realm of St. Stephen. A History of Medieval Hungary, 895 1526. London New York : I. B. Tauris, 2001. 15

Pálffy Géza képet tekintjük át néhány főbb állomásában, természetesen a teljesség igénye nélkül, a magyar nemzeti függetlenségi szemléletet alkalmazók mintapéldáinak kiemelésével. A hihetetlenül szilárd alapozást a 19. század második felétől a romantikus polgári történetírók teremtették meg. Ők hatalmas levéltári iratanyagot tártak ugyan fel, de azt saját koruk aktuális politikai helyzetének és nemzeti függetlenségi ideológiájának jegyében válogatták és értékelték. E historikusok táborából a 16 17. század vonatkozásában az irányzat legfőbb képviselője, a protestáns Thaly Kálmán (1839 1909), majd a 19 20. század fordulója bécsi kutatásainak egyik vezéralakja, a piarista szerzetes Takáts Sándor (1860 1932) emelhető ki. Míg az előbbi Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc mozgalmaira vonatkozóan sokkötetnyi, mind a mai napig meghatározó forrásanyagot publikált, addig az utóbbi a bécsi központi levéltárak (elsősorban a Haus-, Hof- und Staatsarchiv és a Hofkammerarchiv) anyagának egyik legkiválóbb ismerője volt. Mindkettőjük történetszemléletét azonban markáns politikai meggyőződés határozta meg. Thaly hosszú ideig a Függetlenségi Párt egyik vezető politikusa volt, így történetírásában is a magyar nemzeti függetlenségi eszme dominált. Emiatt munkáiban gyakran a forráskritika alapvető követelményeit mellőzve értékelt, vagy legalábbis szelektált, sőt saját maga hamisította verseket publikált egykorú kuruc költeményekként. 15 Takáts Sándor meggyőződéses Habsburg-ellenessége következtében a források többségében a bécsi udvar magyarellenességét próbálta felfedezni. Levéltári kutatásainak köszönhetően adatgazdag írásai ugyanakkor a magyar művelődéstörténetet páratlan ismeretanyaggal bővítették. A 20. század első évtizedeiben Takáts főként azon élvezetes stílusban megírt történeti esszéivel vált a szélesebb nagyközönség soraiban is népszerűvé, melyek ugyan mindig forrásokra épültek, de amelyekben romantikus stílusa segítségével adott Habsburg-ellenes vélekedésének határozott hangot. 16 Ezekben pedig saját fenti sorait megismételve a Habsburg-udvar elnyomó és magyarellenes politikáját addig-addig ismételgette, míg végre is hitelre találtak. Történelmi esszéi, életrajzai és tanulmányai a II. világháborút követő évtizedekben ráadásul amikor a bécsi levéltárakban magyarok a 16 17. századot alig kutatták a Magyar Királyságról értekező történészek legfőbb forrásaivá váltak. Már csak azért is, mert a Habsburg-dinasztia úgymond magyarellenes elnyomó politikáját hangsúlyozó szemlélete bár más indíttatásból kapóra jött a kommunista nacionalizmus függetlenségi teóriájának és nyugatellenességének. Mindezeknek köszönhetően hatása Magyarországon mind a mai napig számottevő. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy mind Thaly és Takáts, mind hasonló szemléletben alkotó kortársaik munkásságát alapjaiban határozta meg, hogy gyakran hozzájuk hasonlóan elszánt osztrák nemzeti vagy éppen dinasztikus-birodalmi álláspontokat képviselő osztrák történész-, közjogász- vagy éppen politikus-kollégáikkal kívántak polemizálni. A soknemzetiségű magyar állam kora újkori története kapcsán a nemzeti függetlenségi koncepciót azonban nem minden magyar történész vallotta magáénak. Az átfogóbb újkori összegzést nem írt és talán emiatt méltatlanul kevéssé emlegetett, kiváló bécsi forrásfeltáró 15 Munkásságának kritikai jellegű, alapos elemzése: VÁRKONYI Ágnes, R.: Thaly Kálmán és történetírása. Budapest : Akadémiai, 1961 (Tudománytörténeti tanulmányok 1.). 16 Részletes bibliográfiája: TAKÁTS Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI XVII. századból. Szerk. BENDA Kálmán. Budapest, Gondolat, 1961. 377 413. 16

A 16 17. századi Habsburg magyar kapcsolatok megítélése a magyar történetírásban Károlyi Árpád (1853 1940) például már sokkal árnyaltabban gondolkozott. 17 Még markánsabb álláspontot képviselt Magyar történetében a 20. század első felének egyik legnagyobb formátumú, bár a nemzetállami szemléletet különösen történetpolitikai jellegű írásaiban maga is gyakran képviselő historikusa, Szekfű Gyula (1883 1955). Ő elsősorban a Magyar Királyság történetének forrásai alapján, sokesztendőnyi bécsi levéltári kutatást követően jutott arra a véleményre, hogy a Habsburgok 16 17. századi magyarországi berendezkedését nem lehet sematikusan, kizárólag a magyar függetlenség aspektusából elítélni. A magyar történelmet az egykori közép-európai hatalmi viszonyok, azaz nem az 1920 1930-as évek új államhatárainak keretében vizsgálta, és úgy vélte, a Habsburgok a Magyar Királyság törökellenes védelmében a magyar nagybirtokos arisztokratákkal együtt alapvető szerepet játszottak. 18 Sőt, Szekfű volt az a magyar történész, aki még a magyar nemzeti függetlenség szimbolikus alakját, a másodszorra Kassán eltemetett II. Rákóczi Ferencet is képes volt 1913-ban megjelent nevezetes munkájában (A száműzött Rákóczi) a korábbiaknál árnyaltabban, kritikus jelleggel is vizsgálni. 19 Nem véletlenül követte munkáját nemzeti romantikus kortársai részéről azonnal kemény kritika, sőt politikai hisztéria. Talán nem volt még magyar történész, akiről ennyi szó esett a magyar parlamentben, majd vált néhány évtizeddel később Szekfű a Habsburg-párti polgári történelemhamisítók legfőbb alakjává. 20 E vitában azonban ekkor sem a történeti forrásoknak, hanem az ez időre már elevenen élő előítéleteknek és magyar nemzeti illúzióknak jutott a főszerep. Az előbbi minősítés már a magyar nemzeti függetlenségi koncepció egyik legkülönlegesebb 20. századi alakjától, a magyarországi tudományos szocializmus egyik atyjától, a kora újkort források alapján sohasem kutató Mód Aladártól (1908 1973) származott. A Thaly generációja megalapozta, majd sokak által különböző irányokban tovább éltetett romantikus nacionalista történelemszemléletet nevezetes monográfiájában (400 év küzdelem az önálló Magyarországért) amely hét kiadásában sok tízezer példányban, sőt még cseh nyelven is napvilágot látott ő helyzete új, ismét saját kora politikai ideológiájának és célkitűzéseinek megfelelő megvilágításba. E mű a magyar állam és a Habsburgok 1526-tól 1918-ig tartó közös történetét nem tekintette másnak, mint a magyarság nemzeti függetlenségi küzdelmének a német elnyomókkal, az osztrák gyarmatosítókkal és az imperialista Habsburgokkal szemben. Ennek a szabadságharc- -sorozatnak a vezéralakjai az erdélyi fejedelmek (elsősorban Bocskai István, Bethlen Gábor és Rákóczi Ferenc) voltak. 21 Az először 1943-ban megjelent kötet eredetileg a német fasizmus ellen íródott, majd sokszorosára átdolgozott kiadásaiban az 1950-es évektől ment át a kommunista propagandának megfelelően a német imperializmus és ezzel egyúttal a Habsburgokkal szembeni támadásba. Széles körű hatását is ekkortól fejtette ki. Ráadásul elsősorban a Habsburg ma- 17 KÁROLYI Árpád. Néhány történeti tanulmány. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1930. 18 SZEKFŰ Gyula: Magyar történet. III. köt. 2. kiad. Budapest, Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, 1935 (Reprint: Budapest, Maecenas, 1990). főként 63 227. 19 SZEKFŰ Gyula: A száműzött Rákóczi 1715 1735. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1913 (Reprint: Holnap, 1993). 20 MÓD Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. 7. jav., bőv. kiad. Budapest, Szikra, 1954. 4. 21 MÓD Aladár: 400 év küzdelem az önálló Magyarországért. 7. jav., bőv. kiad. Budapest, Szikra, 1954.; 400 let bojů za nezávislost Maďarska. Praha, Státní nakladatelství politické literatury, 1955. 17

Pálffy Géza gyar közös múlt töréspontjaira, a Bocskai-felkelésre (1604 1606), Rákóczi Ferenc függetlenségi mozgalmára (1703 1711) és az 1848-49-es szabadságharcra koncentrált. E válságidőszakok problémáit ültette át négy évszázad egészére. Összességében tehát alapkutatások nélkül, saját kora uralkodó ideológiájának szellemében és a Habsburg magyar közös múlt krízisei alapján, azaz a szakmaiság alapjait mellőzve értékelte a kora újkori magyar történelmet. Bár Mód könyvét napjainkban már ritkán ismeri egyetemi hallgató, hatása a magyar történeti köztudatban mind a mai napig igen elevenen él. Ez még annak ellenére is igaz, hogy munkáját az 1960-as évek nevezetes magyarországi történész-diskurzusa, a Molnár Erik-vita komolyabb kritikával illette. 22 Sőt, Szűcs Jenő nemzetközi jelentőségű, nagyszabású történelmi esszéjében 1983-ban a magyar nemzeti romantikus mítoszokról már olyan merész mondatokat is papírra vetett, miszerint: az ábrándok ott kezdődnek, hogy a Habsburgok elkerülhetők lettek volna [...]; ott folytatódnak, hogy a Habsburg-ellenes mozgalmak mélyén valaminő»nemzeti abszolutizmus«eszméje munkált; végül azzal kerekednek ki, hogy e mozgalmak a jobbágyságot valaminő szabadsághoz juttatták volna. 23 Szakály Ferenc pedig hasonlóan népszerű Mohács- -kötetében 1975-ben már az országegyesítő romantikus koncepciót is komoly kritikával illette, amikor úgy vélekedett, hogy Erdélyből nem indult és nem is indulhatott ki olyan mozgalom, amely a török kiűzését célozta, és ha az erdélyi fejedelem ilyenhez csatlakozott, akkor azt csak a Habsburgok szövetségeseként tehette. Tervezni és Magyarország egyesítését álmodni lehetett a»tündérországban«is, de onnan kiindulva megvalósítani már nem. 24 De a 18. század kapcsán hasonlóan európai keretekben gondolkozott a nemrég elhunyt Szekfű-tanítvány, Kosáry Domokos (1913 2007) és a Mályusz-tanítvány, H. Balázs Éva (1915 2006) is. 25 A magyar történetírást az 1950 1980-as években azonban nem ezek, a korabeli dinasztikus államrendszerekben gondolkodó munkák, hanem az állami tudománypolitika támogatta és a történelemtankönyveket meghatározó nemzeti függetlenségi felfogást képviselők, vagy lega- 22 A vitára részletesebben, ám a teljesség igénye nélkül (további bőséges irodalommal): SZŰCS, Jenő. Nation und Geschichte. Studien. Budapest, Corvina Kiadó, 1981. 13 21; GUNST Péter: A magyar történetírás története. 2. jav. kiad. Debrecen, Csokonai, 2000. 259 262; ROMSICS, Ignác: Ungarische Geschichtsschreibung im 20. Jahrhundert. Tendenzen, Autoren, Werke. In: Nationale Geschichtskulturen Bilanz, Ausstrahlung, Europabezogenheit. Ed. DUCHHARDT, Heinz. Stuttgart, Franz Steiner, 2006 (Akademie der Wissenschaften und der Literatur, Mainz Abhandlungen der Geistes- und sozialwissenschaftlichen Klasse Bd. 2006/4.). 274 275; GYURGYÁK János: Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Budapest, Osiris, 2007. 526 535; ill. a kora újkor kapcsán újabban ŐZE Sándor: Diszkriminált évszázadok: a Molnár Erik-vita és a XVII XVIII. századi szabadságküzdelmeink. In: Bercsényi Miklós és kora. Szerk. FÖLDESI Ferenc CZEGLÉDI Sándor. Hódmezővásárhely, Polgármesteri Hivatal, 1998. 100 106.; ŐZE Sándor: A Molnár Erik-vita és a Mohács-szindróma. In: Variációk. Ünnepi tanulmányok M. Kiss Sándor tiszteletére. Szerk. ÖTVÖS István. Piliscsaba, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, 2004. 360 427. 23 SZŰCS, Jenő. Die drei historischen Regionen Europas. 2. Auflage. Frankfurt am Main, Neue Kritik, 1994. 82 83. 24 SZAKÁLY Ferenc: A mohácsi csata. Budapest, Akadémiai, 1975 (Sorsdöntő Történelmi Napok 2.). 126. 25 Például KOSÁRY Domokos: Magyarország a XVI XVII. századi nemzetközi politikában. In: UŐ: A történelem veszedelmei. Budapest, Magvető, 1987. 20 62; BALÁZS, Éva, H.: Hungary and the Habsburgs, 1765 1800. An Experiment in Enlightened Absolutism. Budapest, Central European University Press, 1997. 18

A 16 17. századi Habsburg magyar kapcsolatok megítélése a magyar történetírásban lábbis azzal nem vitatkozó, illetve esetleges ellentétes ismereteiket és véleményeiket nyilván változó, hogy tudatos meggyőződésből, megfelelésből vagy félelemből elhallgatók munkái határozták meg. Jóllehet e korszak magyar történészei gyakran vonták Thalyt és Takátsot kritika alá, a Habsburg magyar kapcsolatokat források alapján ritkán kutatták, témaválasztásuk így az 1950-es évekéhez hasonlóan meglehetősen szelektív volt. Ez pedig gyakran hasonló forrásfeltárással és tendenciózus forrásértékeléssel járt együtt. Ezt önmagában jól jelzi, hogy 1954 után a Magyar Országos Levéltár különböző gyűjteményeiből kigyűjttették a Thököly-és Rákóczi-mozgalom iratait. 26 Így tehát ha más módon is, mint korábban, folytatódott az a hagyomány, hogy a Habsburg magyar királyokkal a saját külpolitikát folytató, török vazallus erdélyi fejedelmeket igyekeztek élesen szembeállítani. Az 1950 1970-es években született munkák szerint a fejedelmek, különösen Bocskai István, Bethlen Gábor és Thököly Imre bár több ezer főnyi török tatár csapatok segítségével a független Magyarországért küzdöttek, mint erre például Nagy László könyvének címe frappánsan utal: Bethlen Gábor a független Magyarországért. 27 A Habsburg- -uralkodók és a Magyar Királyságot vezető magyar főpapok és arisztokraták tevékenységének megítélésére pedig elsősorban a Két pogány közt-szemlélet nyomta rá bélyegét, miként ezt Várkonyi Ágnes négy kiadást megért, népszerűsítő összegzése jelzi. 28 Ezt tetemesen erősítették az ezekben az évtizedekben készült történelmi regények és filmek is. Végül a magyar közvélemény számára szemléletesen jelezte ezt az is, hogy az 1950-es évek második felére a budapesti Hősök Terén álló magyar királypanteon Habsburg-uralkodóinak (I. Ferdinánd, III. Károly, Mária Terézia, II. Lipót és Ferenc József) szobrait Bocskai István, Bethlen Gábor, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc és Kossuth Lajos alakjaira cserélték ki. 29 Az 1970 1980-as években főként Benda Kálmán (1913 1994), Makkai László (1914 1989), majd utóbb Benczédi László (1929 1986), Péter Katalin (1937 ) és Szakály Ferenc (1942 1999) kutatásainak köszönhetően ez a meglehetősen egyoldalú kép jelentősebben enyhülni kezdett. 30 Az egyre anakronisztikusabb nemzeti függetlenségi történetszemlélet ugya- 26 MAKSAY Ferenc: A Thököly- és a Rákóczi-szabadságharcok levéltárai. Repertórium. Budapest, Magyar Országos Levéltár, 1971. 5. 27 NAGY László: Bethlen Gábor a független Magyarországért. Budapest, Akadémiai, 1969. 28 VÁRKONYI Ágnes, R.: Két pogány közt. A Rákóczi-szabadságharc története. 4. kiad. Budapest, Móra, 1979. 29 GERŐ, András: Heroes Square Budapest. Hungary s History in Stone and Bronze. Budapest, Corvina, 1990. 30 33. 30 Az említett szerzőktől mintapéldaként csak néhány fontosabb munkájukat idézhetjük: BENDA Kálmán: Habsburg-abszolutizmus és rendi ellenállás a XVI XVII. században. Budapest, Tankönyvkiadó, 1975; BENDA Kálmán: A nemzeti hivatástudat nyomában. Történelmi, történelemelméleti, művelődéstörténeti, iskolapolitikai és csángómagyar tanulmányok, írások, interjúk. Szerk. LUKÁTS János. Budapest, Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, 2004; BENDA Kálmán PÉTER Katalin: Az országgyűlések a kora újkori magyar történelemben. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, 1987; MAKKAI László: A Habsburgok és a magyar rendiség a Bocskai-felkelés előestéjén. In: Történelmi Szemle 17. (1974) 1 2. sz. 155 188; BENCZÉDI, László: Maďarské stavovské národné povedomie v 16. 17. storoči. In: Historický časopis 19. (1971) č. 4. 549 557; BENCZÉDI, László: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980; PÉTER Katalin: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázad- 19

Pálffy Géza nis Szűcs Jenő vagy Szakály Ferenc idézett sorai után legalábbis tudományos összegzésekben nehezen volt változatlanul fenntartható. Sőt, az elmúlt bő másfél évtizedben az 1950 1970- -es évek függetlenségi szemléletének egyes meghatározó képviselői (főként Nagy László és R. Várkonyi Ágnes) is markánsan módosították, sőt olykor megtagadták korábbi nézeteiket. Így újabb munkáikban már meghatározóbb az európai keretekben, mint a nemzeti romantikus szemléletben való gondolkodás. 31 Miként azonban a bevezetőben említett példák mutatják, a valódi megújulás még csupán részben jött el. A hibás tényadatok a meghatározó szakmai összefoglalókban is változatlanul élnek tovább, miközben a Magyar Köztársaság oly régóta várt, 1989-ben elnyert függetlenségének kikiáltásával összefüggésben a nemzeti függetlenségi szemléletnek az olvasóközönség soraiban teljesen érthetően nem nehéz híveket toborozni. Ennek az igénynek megfelelve nem szaktörténészek vagy éppen dilettáns historikusok tollából akik ráadásul gyakran tartoznak politikai csoportosulások szellemi táborához szinte sorozatban látnak napvilágot a magyar nemzeti függetlenségi romantikát továbbra is görcsösen erősítő összegzések; amint ezt Magyarországon például Nemeskürty István újabb kötetei vagy több dilettáns Szent Korona-történet jelzi. 32 Szlovákiában ugyanakkor a modern államhatárok visszavetítése deformálja napjainkban is a reálisabb történelemszemléletet. Szerencsére azonban egyre többen vannak olyan szlovák kollégák, akik a Habsburg Monarchiához tartozó Magyar Királyság kereteit a kora újkor kapcsán már nem kérdőjelezik meg. A valódi megoldást véleményem szerint mégsem az jelenti, hogy a Magyar Királyság északi területét, a később gyakran Felvidékként emlegetett régiót azonosítsák a mai Szlovákiával vagy annak területével, az egykori Felső-Magyarországot pedig a mai Východné Slovensko-val miként ez újabban egyre gyakoribb. Ezek ugyanis sem területi, sem politikai, államigazgatási vagy katonai szempontból nem estek egybe! Hasonló hiba lenne, ha ma egy török kolléga csupán a mai Török Köztársaság területének eseményei és történeti folyamatai alapján vázolna fel az Oszmán Birodalom több évszázados históriáját, és ezt török nemzeti történelemnek nevezné. Így a Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság 1918. évi bukásáig véleményem szerint az egyetlen reálisabb szemlélet és helyesnek tartható címadás az lehet, amelyet például egy Dušan Kováč és társai szerkesztette újabb tanulmánykötet jelez: Die Habsburgermonarchie und die Slowaken 1849 1867. 33 ból. Budapest, Ráday Gyűjtemény, 1995; SZAKÁLY Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440 1711. Budapest, Háttér Lap- és Könyvkiadó, 1990. 2. kiad. Budapest, História Alapítvány Holnap Kiadó, 2006; SZAKÁLY Ferenc: Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyékában. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézet, 1994; SZAKÁLY Ferenc: Török kori történelmünk kritikus kérdései. Elhangzott 1997. február 7-én. Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1999. 31 NAGY László: A magyarországi Habsburg-uralom a török hódoltság idején. In: Hadtörténelmi Közlemények 105. (1992) 2. sz. 3 29. (saját munkái revíziójának számbevételével); VÁRKONYI, Ágnes, R.: Europica varietas Hungarica varietas 1526. Selected Studies. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2000. 32 NEMESKÜRTY István: Mi, magyarok. Történelmünk ezerszáz éve. 5. jav. kiad. Budapest, Akadémiai, 2006; NEMESKÜRTY István: Magyar századok. Gondolatforgácsok a nemzet életrajzához. Budapest, Szabad Tér, 2006; NÉMETH Zsolt: A magyar Szent Korona. Szombathely, B.K.L. Kiadó, 2007. 33 Die Habsburgermonarchie und die Slowaken 1849 1867. Ed. KOVÁČ, Dušan SUPPAN, Arnold HRABOVEC, Emilia. Bratislava, Academic Electronic Press, 2001, ill. hasonlóan már modernebb szemléletben: Politický 20

A 16 17. századi Habsburg magyar kapcsolatok megítélése a magyar történetírásban A nemzeti függetlenségi vagy a napjaink államhatárait visszavetítő történelemszemlélettel szemben ugyanakkor sokkal nehezebb feladatnak tűnik mind a magyar, mind a szlovák nagyközönség számára annak megvilágítása, hogy a kora újkori közös Habsburg magyar államiság történetét vagy az osztrák, magyar, horvát és szlovák nép közös históriáját ne a 19 20. század nacionalizmusainak szellemében, hanem az egykori dinasztikus államkeretek és összetett államok, azaz a Habsburg Monarchia és a benne előkelő helyet elfoglaló Magyar Királyság politikai viszonyainak rendszerében vizsgáljuk. Amint ezt néhány kiváló, Közép-Európát már évtizedek óta e keretekben elemző angol, amerikai vagy osztrák kolléga (pl. Robert J. W. Evans, Charles W. Ingrao vagy Thomas Winkelbauer) teszi. 34 A mindkét országban elevenen élő nemzeti narratívák prekoncepciói helyett a jövőben tehát elsősorban a 16 17. századi államkeretek rendszerében való vizsgálat és a korszak meghatározó forrásegyütteseinek szisztematikus (akár közös) feltárása hozhat szemléletben is meghatározó változást. Másként fogalmazva, hogy ne későbbi korok politikai viszonyait és későbbi államhatárait vagy mindenkori aktuálpolitikai igényeit vetítsük vissza évszázadokkal korábbi időszakokra. Az igazi, közös szembenézés múltunk olykor tőlünk sok tekintetben függetlenül bekövetkező, nem mindenben kedvező kényszerpályáival véleményem szerint mind Magyarországon, mind Szlovákiában ily módon jöhet el. Irodalomjegyzék Slovensko a Habsburská monarchia v 16. 17. stor. Zborník príspevkov z vedeckého sympózia usporiadaného dňa 22. novembra 1994 v Bratislave. Ed. BAĎURÍK, Jozef. Bratislava, Österreichisches Ost- und Südosteuropa-Institut, Pobočka v Bratislave Katedra slovenských dejín a archívnictva, Filozofická fakulta Univerzity Komenského v Bratislave, 1995. Slovensko v Habsburskej monarchii 1526 1918. Ed. BAĎURÍK, Jozef KÓNYA, Peter. Bratislava, Lana, 2000. Politický zrod novovekej strednej Európy. 500. výročie narodenia Ferdinanda I.- zakladateľa habsburskej monarchie. Ed. BAĎURÍK, Jozef SLÁDEK, Kamil. Bratislava, Vydavateľstvo Ivana Vaška v Prešove pre Centrum pre európsku politiku, 2005. BALÁZS, Éva, H.: Hungary and the Habsburgs, 1765 1800. An Experiment in Enlightened Absolutism.Budapest, Central European University Press, 1997. BÁNKÚTI Imre: Észrevételek II. Rákóczi Ferenc régi-új biográfiájához. In: Századok 139. (2005) 5. sz. 1286 1299. BENCZÉDI, László: Maďarské stavovské národné povedomie v 16. 17. storoči. In: Historický časopis 19. (1971) č. 4, 549 557. zrod novovekej strednej Európy. 500. výročie narodenia Ferdinanda I.- zakladateľa habsburskej monarchie. Ed. BAĎURÍK, Jozef SLÁDEK, Kamil. Bratislava, Vydavateľstvo Ivana Vaška v Prešove pre Centrum pre európsku politiku, 2005. 34 EVANS, R[obert] J[ohn] W[eston]: The Making of the Habsburg Monarchy 1550 1700. An Interpretation. Oxford New York, Oxford University Press Clarendon Press, 1979; INGRAO, W. Charles: The Habsburg Monarchy 1618 1815. 2 nd edition. Cambridge, Cambridge University Press, 2000; WINKELBAUER, Thomas: Ständefreiheit und Fürstenmacht. Länder und Untertanen des Hauses Habsburg im konfessionellen Zeitalter. 1 2. Wien, Ueberreuter, 2003 (Österreichische Geschichte 1522 1699.). 21