Élménybeszámoló Juillé, 2011. Augusztus elején négyen nekivágtunk a nagy útnak, elindultunk Franciaország felé. Párizsig repülővel utaztunk, de mivel Juillé nevű falu Poitou Charante régióban van, Közép Nyugat Franciaországban, ezért egy éjszakát Párizsban kellett töltenünk, mindannyiunk nagy bánatára. Természetesen megnéztük a kötelező látnivalókat (amiket akármikor megnéznénk még egyszer), de azért nem mentünk át japán turistába, pl. söröztünk a fűben az Eiffel torony alatt, ahogy a francia fiatalok szokták. Szállásként egy Mária utcai koli hangulatú helyet találtunk. Megemlítem még a vonat utunkat Juillé ig: egy kanadai hölgytől kaptunk 20 eurót kávéra, mert 3 órát beszélgettünk vele; 15 perces átszállási idő alatt majdnem rendőrséget hívtak ránk egy boltban; és elfelejtettek értünk jönni az állomásra. De mindezek ellenére végül szerencsésen megérkeztünk a táborba, és gyorsan tudatosodott bennünk, hogy két hét sátorban alvás és konténerben fürdés vár ránk. Még aznap este megismerkedtünk a francia, belga, spanyol, cseh, ukrán srácokkal, miközben egy igazi chantier extrement multicultural ba csöppentünk. Nagyrészt 17 18 évesek voltak a társaink, teljesen más mentalitással, mint mi magyarok. Ez meglátszott mind az étkezési, ill. mosogatási szokásaikon, napközi időtöltésükön, mind a munkamoráljukon.
Á propó munka: hivatalosan önkéntesmunkát végezni mentünk, de inkább egy nagy kalandként lehetett felfogni ezt a két hetet. Tehát munka: 3 helyszínen építettünk kőfalat hatalmas, néha hihetetlenül nehéz kövekből; volt ahol habarccsal, volt ahol anélkül, úgynevezett piérre séche technikával. Nem minden nemzet fiai vették ki aktívan a részüket a munkából, de le a kalappal a 2 színes bőrű előtt, ahogy ők mondták: úgy dolgoztak, mint a feketék. Mi magyarok is aktívan részt vettünk a feladatokban, hajtottak minket rendesen a munka alatt, ellenben a franciákkal, spanyolokkal, akik egy kővel szórakoztak órákig. A tábor végén abszolút elégedettek voltak velünk a szervezők, és persze mi is magunkkal.
Nemcsak az egyes délutáni, illetve pihenőnapokon szervezett programok, de összességében a munka is meglehetősen élvezetes volt. Folyamatosan repkedtek a poénok, egymás ugratása. Napirend szerint kora délutánig dolgoztunk, közös ebéd után pedig kirándulásokat szerveztek a környéken. Voltunk egy folyóban fürdeni, lovagolni, kenuzni, egyik délután egy kb. 4 méter magas fáról ugráltunk bele egy folyóba, megnéztünk néhány várost: Tussont, Angouleme et, Cognacot, La Rochelle t.
Amire csak vágytunk, igyekeztek teljesíteni. Soha nem nélkülöztünk sem étkezésben, sem szórakozásban, sem vidámságban. Eljutottunk egy régiségvásárba, a bric á bracba, megnéztünk egy múzeumot a korábbi építőtáborokról, és pár helyszínt, amit hasonló önkéntesek építettek előttünk, pl. templomot, mészégetőt, fogadót, és elvittek minket talán az egyik legszebb helyre: az óceánhoz, La Rochelle be.
Esténként a spanyolok elővették a gitárjukat, szájharmónikájukat, és ment a szórakoztatás akár hajnalig. Sőt egyik este elmentünk egy helyi lakosokkal teli bálba Charméba, a szomszéd városba. Hatalmas élmény volt külföldiekkel táncolni, bulizni, és megtanulni egymás nyelvén koccintani. Ez alatt a mesebeli két hét alatt nagyon ígéretes barátságok születtek, főleg a spanyolokkal, akikkel azóta is igyekszünk tartani a kialakult kapcsolatokat. A táborvezetők, az animátorok is mind huszonévesek voltak, velünk dolgoztak, segítettek mindenben, és csinálták a hangulatot. Elmondhatom, hogy igazán nagy figurák Összefoglalva mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha lehetősége van, próbáljon meg kijutni egy ilyen építőtáborba, életre szóló élményekkel lesz gazdagabb, és a legkisebb faluban is olyan épületekre fog bukkanni, amiket mi úgy tanulunk tervezés órán, mint a legmodernebb házak. Kern Anita ÉSZ IV Beke Katalin ÉP III Ádám Gergő ÉSZ I Ráth Róbert ÉSZ III