a Történeti táj védelme és az Európai Táj Egyezmény című konferencia Hazai történeti tájak, világörökségi kultúrtájak mint örökségi elemek A tájléptékű örökségvédelem jogi lehetőségei és korlátai Mezőhegyes példáján Előadó: Dr. Fekete J. Csaba műemlékvédelmi egyetemi szakmérnök Budapest, 2013. november 12.
A táj fogalma A társadalmi igényeknek megfelelően bioszférából nooszférává alakított, emberiesített természet, emberi környezet. [Mőcsényi Mihály, 1968] nooszféra (gör. vouç) (nous) A Föld emberi tevékenység által befolyásolt övezete, a bioszféra (élettér) része. [Vernadszkij (1863 1945)]
A történeti táj jogi kategóriája országos (nemzeti) védelem jogi jellege (a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 38. ) > a műemlékvédelem sajátos tárgyai > műemléki területek > történeti táj az ember és a természet együttes munkájának eredményeként létrejött olyan kulturális (történeti, műemléki, művészeti, tudományos, műszaki stb.) szempontból jelentős, részlegesen beépített területet, amely jellegzetessége, egységessége révén topográfiailag körülhatárolható egységet alkot
joghatások > védelem céljai: Kötv. 40/A A műemlékvédelem sajátos tárgyai körében védelem alatt álló valamennyi ingatlan esetében biztosítani kell az építészeti, településképi, valamint egyéb környezeti, természeti értékek fenntartható használatát és a hagyományos tájhasználat megőrzését. 393/2012. (XII. 20.) Kr. 4. 12) (védett műemléki értékekre vonatkozó követelmények) Történeti táj esetén biztosítani kell a védetté nyilvánításról szóló miniszteri rendeletben védendő értékként meghatározott jellemzők fennmaradását és érvényesülését.
3. melléklet B.III. (Az örökségvédelmi hatóság hatósági és szakhatósági eljárásában vizsgálandó szempontok történeti tájat érintő eljárásokban) 1. A történeti táj teljes területén azon jellemzők fennmaradásának és érvényesülésének biztosítása, amelyek a történeti tájjá nyilvánításról szóló miniszteri rendeletben védendő értékként meghatározásra kerültek. 2. A történeti táj területén a természeti, illetve az épített elemek minőségének, mennyiségének és arányának, azok történetileg kialakult, vallási, kultúrtörténeti, történelmi szempontból jelentős eseményhez kapcsolódó vagy tájhasználattal összefüggő viszonyrendszerének fenntartása az értékek fennmaradását szolgáló fenntartható használat és fejlődés figyelembevételével; ezen belül 2.1. a táj jellegének, egységességének, történelmileg kialakult szerkezetének, valamint a történetileg kialakult hagyományos tájhasználat által formált összképének, továbbá a környezetével való kapcsolatának megőrzése; 2.2. a történeti hagyományokon alapuló folytonosság és folyamatosság fenntartása a tájés területhasználatban, beleértve ebbe a kulturális és táji örökség tárgyi és nem tárgyiasult elemei és tényezői összességét, így különösen a településépítészeti és az építészeti hagyományok, a régészeti, a hagyományos épített, a műemléki, a művészeti vagy a műszaki környezet anyagi megnyilvánulásának megőrzését; 2.3. a természet és az emberi tevékenység egymásra hatása eredményeként kialakult tájkép és annak jellegzetes elemeinek, valamint esztétikai minőségének - a táj- és természetvédelem szempontjainak figyelembevételével megvalósuló - kulturális örökségvédelmi szemléletű megőrzése.
A kultúrtáj jogi kategóriája UNESCO ajánlások a tájak szépségének és jellegzetességének megőrzésével kapcsolatban (1962) Világörökségi helyszín UNESCO egyezmény a világ kulturális és természeti örökségének védelméről (1972) > helyszín fogalma ( az ember, vagy az ember és a természet közös alkotása ) UNESCO Santa Fe egyezmény > kultúrtáj fogalma (1992) több, mint a klasszikus értelemben vett műemlék vagy történelmi hely Keszthelyi deklaráció a kultúrtáj védelméről (1993) > felhívás a kultúrtáj (történeti táj) fogalmának meghatározására Oxfordi deklaráció a tájról (2000) > jellemzők, követelmények megfogalmazása Dornachi kiáltvány az európai tájkultúráról (2000) > táj, mint kulturális örökség Firenzei egyezmény az európai kultúrtájról (2000) > kultúrtáj, olyan területet jelent, amelynek jellemzőit természeti és/vagy emberi tényezők tevékenysége és egymásra hatása alakította ki.
2011. évi LXXVII. törvény a világörökségről 3. (1) A világörökségi helyszín kiemelkedõ egyetemes értéket, a várományos helyszín kiemelkedõ értéket hordoz, amelyet a kulturális örökség, illetve a természet védelmérõl szóló jogszabályok alapján fennálló védettséggel összhangban mindenki köteles megóvni. (2) A világörökségi és a várományos terület védelme és fennmaradását szolgáló, értékõrzõ használata közérdek, amely összhangban a kulturális örökség, illetve a természet védelmérõl szóló jogszabályok alapján fennálló védettségbõl fakadó kötelezettségeikkel az állami és önkormányzati szervek, valamint az egyházak, a társadalmi és egyéb szervezetek, illetve a természetes személyek együttmûködésével valósul meg. (3) A világörökségi és a várományos területet az Egyezménnyel, továbbá a világörökségi területet a világörökségi kezelési tervben foglaltakkal összhangban, azok egyetemes és nemzeti értékeit megõrizve kell használni, fenntartható módon fejleszteni, bemutatni, illetve szükség szerint helyreállítani.
Mezőhegyes ménesbirtok táj feudális majorsági gazdálkodás az Alföldön > uradalmi táj Hadi, majd versenylótartás és eltartó (major) gazdaság hierarchikus struktúra hagyományos földművelés, gazdálkodás
A Ménesbirtok alapítása és története Alapítás: 1785. [Csekonics József (1757 1824)] Mezőhegyesi Császári és Királyi Ménes (1785 1869) Mezőhegyes Magyar Királyi Állami Ménes (1869 1914) 1939 1945: második világháború Mezőhegyesi Állami Mén- és Méncsikó telep (1950-1951) Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság (1951-1961) Mezőhegyesi Állami Gazdaság (1961-1992) Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. (1994
A Ménesbirtok előzményei: puszta, szállás 1784-85-ben, szinte egyetlen építési periódusban épült ki a Ménesbirtok teljes struktúrája a tájhasználat alapvetően megváltozott rendezés és szabályozás, birtok művi elemei, földek művelés alá fogása, erdősítés az alföldi táj jellegzetes monotonitását megtörte
A Ménesbirtok térszerkezete hierarchikus struktúrájú rendszer, településszövet művi alapelemek: a súlypontban a ménesközpont kertekkel övezett, szabályos épületkompozíciója ( Mezőhegyes k.k. Gestütt ) e centrumból kívülre helyezett, kisebb épületcsoportokból álló telepek ( Altgebäude, Neugebäude, Laufstallung, Járás, Ochsenstall ) vagy puszták ( Puszta Fecskés, Puszta Kamarás, Puszta Peregh ) önálló épületek ( Granarium, Offiziers Wohnung, Scheuer, Jägerhaus, Wächterhaus, Pferdegräber ) valamint ezeket a központtal összekötő, sugaras rendszerű, egyenes vonalú, fasorokkal szegélyezett utak geometrikus rendszere birtokhatárt fasorok, határárkok és - utak karakteresen jelölik
A Ménesbirtok történeti területének hatályos műemléki védelme egyedi műemléki védelem: építmény építmény-együttes egyedi műemlék földrészlet (terület) műemléki terület: műemléki környezet (ex-lege) műemléki környezet (kijelölt)
Egyedi műemléki védelem 1949-1967 között 1949. évi 13. számú törvényerejű rendelet a múzeumokról és műemlékekről 17. (1) műemlék minden olyan építmény ( ) és tartozéka, amelyet a miniszter védetté nyilvánít. A műemlékké nyilvánítással az ingatlan védetté válik. > védett építmény-ingatlan > védett földrészlet > nem védett ingatlan-alkotórész
Egyedi műemléki védelem 1967-1997 között 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet a műemlékvédelemről 2. (1) és 6. (1) műemlék (építmény és egyéb alkotás, annak tartozékai, továbbá a vele kapcsolatos képző- és iparművészeti alkotások) A műemlékké, a műemlék jellegűvé és a városképi jelentőségűvé nyilvánított építmény (védett építmény) védettsége kiterjed az építményhez tartozó földrészletre (park, udvar) kerítésre, támfalra, és melléképítményekre is. > védett építmény-ingatlan > védett földrészlet > védett tartozék (park, udvar, kerítés, támfal melléképítmény) > nem védett ingatlan-alkotórész
Egyedi műemléki védelem 1997 után 1997. évi LIV. törvény a műemlékvédelemről 3. a) műemlék minden olyan épület, építmény, létesítmény vagy egyéb ingatlan jellegű alkotás, együttese, része amely védelemre érdemes, és amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak. > védett ingatlan a védetté nyilvánítás célja szerinti: > védett ingatlan-alkotórész (létesítmény) > védett földrészlet > nem védett ingatlan-alkotórész
Területi műemléki védelem műemléki környezet Ex-lege műemléki környezet: 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet a műemlékvédelemről 6. (2) A műemlékké nyilvánított építménnyel közvetlenül szomszédos ingatlanok 1997. évi LIV. törvény a műemlékvédelemről 31. (2) a műemléket magában foglaló ingatlanterülettel közvetlenül határos ingatlanok közvetlenül érintkező közterületrészek és a velük közvetlenül határos ingatlanok. Kijelölt műemléki környezet: 1/1967. (I. 31.) ÉM rendelet a műemlékvédelemről 2 (5) Műemléki környezet a műemlék megjelenését, zavartalan érvényesülését biztosító építészeti és tájképi környezet. 1997. évi LIV. törvény a műemlékvédelemről 3. (2) c) műemlék, illetve a műemléki jelentőségű terület közvetlen környezete amelyet ilyenként védetté nyilvánítottak.
Az egyedi műemléki védelem korlátai az érték kiterjedését nem fedi le strukturális összefüggések védelmére nem alkalmas szabályozásának esetlegességei (ex-lege műemléki környezet határai a telekalakítás szerint változnak; a védelem kiterjedése a tartozékokra) jogbizonytalanságot eredményeznek hiányos
A védelemből kifelejtett örökségi elemek magtár 57-es major, Peregpuszta istállók 39-es major, Peregpuszta 48-as major, Külsőpereg-puszta zabsiló-torony 81-es major, Külsőfecskés-puszta
Örökségi értékek és jelentőségük A mezőhegyesi ménesbirtok a magyar pusztán megvalósított, feudális uradalmi kultúrát képviselő, hagyományos emberi letelepedés kiemelkedő, máig fennmaradt példája. Mezőhegyes kivételes megtestesítője egy letűnőben lévő pusztai magas civilizációnak. A felvilágosult abszolutisztikus, illetve a monarchikus államhatalom minőségi hadilóellátmányozásának, később a fajtaelismerést nyert versenylótenyésztésnek, valamint a kapitalista mezőgazdálkodásnak is hiteles helyszíne, egyedülálló történelmi és agrártörténeti emlék. A mezőhegyesi ménesbirtok 1785 és 1914 között a magyarországi hadi-, majd versenyló-tenyésztés területén belül jelentős mértékben hatott nemcsak a lótenyésztés fejlődésére, hanem a korabeli tájkialakításra és a korszerű mezőgazdasági építészetre is. A ménesbirtok az empire (klasszicizáló romantika), illetve a historizáló építészeti stílusnak a hagyományos mezőgazdasági építésben megjelenő korszakát tükröző, táji léptékű épületegyüttes kiemelkedő példája.
Az örökségvédelem jogi lehetőségei és szintjei a területi védelem: történeti táj, kultúrtáj Mezőhegyes ménesbirtok történeti táj: > a történeti birtokhatárt követő, egységes területi lehatárolás (területi védelemmel történő teljes lefedettség ) > strukturális szempontból fontos elemek egyedi műemléki védelme Mezőhegyes ménesbirtok kultúrtáj: > strukturális szempontból fontos elemek, mint világörökségi helyszínek > a birtokterület mint a helyszínek védőövezete
Az örökségvédelem gyakorlati korlátai Hiányok: politikai akarat pontos ismereten alapuló értékítélet értékfeltárás (inventarizáció) finanszírozás, gazdasági erőforrás proaktív civil kezdeményezések széles társadalmi, kulturális igény
Cselekvési lehetőségek elhatározások: a helyinél szélesebb társadalmi összefogás, kulturális igény megfogalmazása proaktív civil kezdeményezések finanszírozás, gazdasági erőforrások megtalálása értékfeltárás (inventarizáció) pontos ismereten alapuló értékítélet kezelési terv politikai akarat, meggyőzés műemléki védelem kiterjesztése világörökségi tentatív terület újrafogalmazása (helyszín és védőövezet bővítése)