A Mosonmagyaróvári Főgyűjtő szennyvíztisztító telep intenzifikálása. Boros Zoltán Károly- Szabó László- Szakál Pál Nyugat- Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar,- Aqua szolgáltató Kft., Mosonmagyaróvár A régi telep ismertetése: Az 1960-as évek elején, Mosonmagyaróváron és környékén több kisebb a kornak megfelelő szennyvíztisztító telep működött.1964-ben döntöttek úgy, hogy a jelenlegi helyen is álló szennyvíztisztító telep épül, mely főleg mechanikai tisztítást végzet.1986-tól a telep, mint egy 5800 m 3 /nap szennyvizet volt hivatott kezelni és már biológiatisztítást is végrehajtottak. Az 1997-ben kialakított főgyűjtő telep 8500 m 3 /nap, valamint 53.888 LE hidraulikus kapacitással rendelkezett. Bár a telepre tényleges hidraulikus terhelése átlagosan 6500 m 3 /nap közcsatornán érkező és 19 m 3 /nap szippantott szennyvíz volt, de 65.808 LE biológiai terhelés keletkezett, így jelentősen túlterhelte a telep biológiai kapacitását. Jelentős problémát okoztak még a lakosság meg változott vízfogyasztási szokásai miatt megnőtt szerves anyag koncentrációk, valamint a főként lakosság által csatornába jutatott zsírok és olajok kezelése. Ez jelentősen megnehezítette a telep környezet tudatos működését, mely Natura 2000- es területen nagy jelentőséggel bír. A beruházások forrásai: A telep fejlesztésére az Aqua Kft. 2010-ben pályázatokat adott be melynek eredménye képen Magyar illetve Uniós források érkeztek, körülbelül 2 és fél milliárd forintértékben.
Jelenlegi telep: Jelenlegi szennyvíztisztító telepre gravitációs módon működtetett csőhálózaton keresztül érkezik a kezeletlen úgynevezett nyers-szennyvíz. A mértékadó szennyvíz mennyiség napi 8500 m 3 /nap, óracsúcsban pedig 708 m 3 /óra. Ezen kívül 96000 LEÉ terhelésre képes. Ezen kívül a telepre érkező szippantott szennyvíz mennyisége 100 m 3 /nap. Valamint 2333 LEÉ terhelést fogad. Ez őszesen 8600 m 3 /nap és 98.333 LEÉ terhelést ad együttesen. A telep felépítése 3 egymásra épülő fővonalból áll. 1. Szennyvíz vonal: A gravitációs úton beérkező szennyvíz először - esetenként a telepen, a technológia során keletkezet ún. csurgalékvíz bevezetésével - egy gépi durvarácson halad keresztül. Ennek legfontosabb feladata a szennyvízben lévő nagyobb darabos szennyeződések eltávolítása, melyek az ezt követő gépekben meghibásodást okozhatnának. A durvarács 30 mm-es pálcaközökkel készült és gépi rácsszemét kihordással egybekötött kompaktálás tartozik hozzá. Innen 2 db üzemi és amennyiben szükséges lenne +1 db ún. hideg tartalék átemelő szivattyú rendszer segítségével halad tovább a szennyvíz. A szippantott szennyvíz egy külön erre a célra kialakított települési folyékony hulladék fogadóba érkezik. Itt folyamatosan mérik a ph és vezetőképesség értékét. Innen a szennyvíz egy szűrőcsigán keresztül halad tovább a tároló medencébe, ahonnan a homogenizált szippantott szennyvizet merülő szivattyúk segítségével jutatják tovább illetve a rácsszemetet kompaktálás után egy konténerbe jutatják. Ez után a nyers szennyvíz egy nyomócsövön keresztül az újonnan kialakított elő-mechanikai műtárgysorra (finomrács, levegőztetett homokfogó, elő-ülepítő) érkezik. Először a szennyvíz az 1 db üzemi +1 db hideg taralék automata 3 mm-es résméretű gépi finomrácson halad át. A kiszűrt rácsszemetet külön- külön csigás prés gyűjti, mossa, tömöríti és csökkenti a víztartalmát majd a víztelenített szemét 4 m 3 -es zárható konténerekbe kerül. A szennyvíz innen tovább áramlik a 1 db üzemi és az +1
db tartalék homokfogóhoz. A két darab homokfogó külön-külön is alkalmasak a teljes mértékadó hidraulikus terhelés fogadására. A hozam-függetlenített optimális áram képről egy durvabuborékos levegőztető rendszer gondoskodik, ami biztosítja homok kiülepedéshez szükséges vízszintes irányú sebességet. A homokzagy gravitációs úton kerül a két műtárgy közös fenékzsompjába, majd innét a közös hídszerkezet segítségével kiszivattyúzzák a homokzagyot mely hidrociklonos víztelenítő folyamat után egy 4 m 3 -es konténerben tárolják. Ezen kívül a homokfogók zsírleválasztó tér részel is rendelkeznek, melyből a kotróhíd kotorja le a felúszó anyagokat a zsíraknába. A két homokfogóhoz egy zsírakna tartozik, ahonnan multifunkcionális szivattyúk továbbítják az iszapszerű uszadékot az iszapkezelő gépház irányába. A homokfogókról tovább haladó szennyvíz az előülepítők előtt található osztóvályúkba folyik. Az mielőtt a szennyvíz bekerülne az előülepítőbe automatikusan zsiliprendszeren szabályozott vályúba kerül, ahonnan két elzáró szerelvényen át jut a szennyvíz a két előülepítőbe. A két előülepítő egyenként 90 négyzetméter felületű és 360 köbméter térfogatú. Automatikus iszap- és uszadék gyűjtő rendszerrel vannak ellátva. Az eltávolított uszadékot egy uszadék átemelő szivattyú juttatja el az iszaphomogenizálóba. Az előülepített szennyvíz a műtárgyról az osztóműre folyik. Az új biológiai tisztító fokozat a következő állomása a szennyvíznek. A négy párhuzamos tisztító sorból álló szelektor elvű aerob eleveniszapos technológia az ún. C-Tech. A létesítmény célja a szénforrások lebontása mellet, nitrifikációt, denitrifikációt és biológiai foszforeltávolítást, biztosit. A négy darab 30 m átmérőjű és 4,9 m mélységű műtárgyban a C-Tech működését oxigén beáramoltatás szabályozza. A C-Tech medencéből a tisztított szennyvizet egy fedet gyűjtő vályúból a parshall mérőműtárggyal ellátott fertőtlenítő medencébe jut. Itt 15%-os nátrium-hidroklorit oldat segítségével lehetőség van fertőtlenítésre, amennyiben ez indokolt lenne. A megtisztított víz egy része visszaáramlik a telep működéséhez igényelt víz mennyiséggel, míg a többi a Mosoni Dunába kerül elvezetésre. 2. Iszap vonal: A telepen az alábbi iszapok kerülnek feldolgozásra: a. Elő ülepítőben keletkezett primer iszap, b. C-Tech medencéből származó fölösiszap c. Illetve a környező telepekről érkező idegen iszap, mely először egy homogenizáláson esik át, majd közös iszap technológiai soron kezelik. A szennyvíziszap egy 350 m 3 homogenizáló műtárgyba kerül. Innen a gépi sűrítők felé egy macerátorból és 2 db átemelő szivattyún keresztül halad az iszap. Mely nem csak az
egyenletes iszap áramlást szabályozza, de javítja a rothasztás hatékonyságát is. Az iszap sűrítést 2 db szalagos iszapsűrítő végzi el, gépi keverésű iszap flokulátorral. A gépi sűrítéshez olyan polimert használnak kondíciós vegyszerként, mely nem rontja a rothasztási feltételeket. A gravitációsan elválasztható vízfázist egy végtelenített szalag választja szét, melynek tisztaságáról egy nagynyomású mosó gondoskodik. A sűrített iszap pedig a gépház alatt található sűrített iszaptároló medencébe jut. Az iszapvizek a csurgalékvíz hálózatba kerülnek. A sűrített iszap egy 105 m 3 -es vasbeton szerkezetű zárt tározóba jut. A hol egy robbanás biztos merülő keverő található. Ebben a tárolóba végzik a külső zsíriszap sűrített iszapba való bekeverését. A tározó egyik részében van egy úgynevezett szuper macerátor mely az iszap egy-egy határozott részét kezeli. Ez által javul a rothasztóba kerülő iszap vízteleníthetősége és elősegíti a szerves anyag kibocsátást. A sűrítőből az iszap egy beépített önfelszívós csiga szivattyún kerül, (érkezik) az iszap rothasztóba. Az 1519m 3 -es Weltec rothasztó berendezésben az iszap minimális tartózkodási ideje 24 nap, mely alatt jó hatásfokú rothadás érhető el. A rothasztó berendezés tetején található még egy félgömb alakú gáztározó berendezés is. A rothasztáshoz szükséges állandó 38 C-os hőmérsékletről egy gázmotor hőcserélő gondoskodik, valamint vész esetére bio- vagy földgáz üzemelésű gáz kazán áll rendelkezésre. A kirothasztott iszap egy 194 m 3 -es kigázosító medencébe jut. Itt egy merülő keverő berendezés végzi a kigázosítást, majd ez után az iszap 2 db önfelszívós csiga szivattyún át érkezik a kirothadt iszap víztelenítő berendezéshez. Az iszap víztelenítést 2 db szalagsűrítő prés végzi. A telep biztonságát jelentősen meg növeli az a tény hogy a 2db gép napi 8 órás működésmellet teljes mértékben elegendő a kirothasztott iszapmenységhez, valamint vész esetén akár sűrítetlen szennyvíz iszapot is képes fogadni. A művelet során olyan polimert használnak fel kondicionáló szerként mely, nem rontja a későbbi komposztálás vagy más elhelyezés esélyeit. A kivont víz a gépházból gravitációs úton a csurgalékvíz elvezető rendszerbe kerül. 3. Biogáz vonal: A biogáz vonal különleges építmények csoportjába sorolandó! Mértékadó biogáz hozam: Qd.= 2100 Nm 3 /d Ezeken a vonalakon kívül még a leg főbb vonalak és létesítmények: Szolár szárító és szárított iszap tároló: A víztelenített iszapot az év folyamán folyamatosan fogadja a szolár szárító. Automatikus üzemmódban működő rendszer az iszapot ferdetengelyű mozgatható csigákon kapja és egyenes szétosztó csigákba kerül. Ezek 2x12 m-es szélességben egyenletesen szétosztják az iszapot. Ez után a szétosztott iszapot önjáró, programozott terítő- forgató berendezés teríti el a teljes szárítási felületen és fogatja a száradó réteget. A folyamatos szárításhoz megfelelő hőmérsékletet és a kiszárított vízpára elszárításához intenzív légcsere szükséges. A hő szükségletek biztosítására a következő módok álnak rendelkezésre: Napsugárzás, mint elsődleges hő forrás
Gázmotor hulladék hője, meleg levegő formájában Valamint ha a gázmotor nem ad le hőt a tisztított szennyvízre telepített hő szivattyúval. A szolár szárítás következtében egy granulátum keletkezik a szennyvíz iszapból melynek tárolása nagyon könnyű akár halmokba vagy zsákokba is rakható. A keletkezett granulátum akár a mezőgazdaságban, műtrágya formájában is alkalmazható, szagtalan könnyen felhasználható és kezelhető. Csurgalékvíz hálózat: A csurgalékvíz rendszer úgy lett ki építve, hogy a telep minden csurgalékvíz forrását érinti. És egy mennyiség mérőn keresztül visszavezetik a durva rács elé a beérkező szennyvíz aknába. Szagkezelés, légszennyezés: A szag emisszió szempontjából kezelendő folyamatokat zárt épületekben és rendszerekben végzik, és itt a szaggal szennyezet, levegőt enyhe vákuum segítségével bio filtereken vezetik keresztül. Három bio filter működik. Forrás: Technológiai műszaki leírás www.szennyviz.mosonmagyarovar.hu Közreműködött: Szabó László (Aqua szolgáltató kft.) Szakál Pál (Nyugat- Magyarországi Egyetem Mezőgazdasági- és Élelmiszertudományi Kar Készítette: Boros Zoltán Magyarországi Egyetem
Mezőgazdasági- és Élelmiszertudományi Kar