A Jó Mezőgazdasági Gyakorlat alkalmazása a fólia alatti fűszerpaprika termesztésben

A Jó Mezőgazdasági Gyakorlat alkalmazása a fólia alatti fűszerpaprika termesztésben Két ország, egy cél, közös siker! www.huro-cbc.eu HU-RO 08/01/143 pályázat által támogatott kiadvány Jelen kommunikációs anyag tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió hivatalos álláspontját. Szeged, 2011 1

Szerkesztette: Hajdu Zoltán Lektorálta: Tímár Zoltán A kiadvány a Magyarország- Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program, 2007-2013 (A fólia alatti fűszerpaprika termesztés technológia fejlesztésének kutatása a minőségi őrlemény előállítása céljából, HU-RO/0801/143 RedPepper TRD pályázat) támogatásával valósult meg Kiadó: SOLTUB Bt. 1203 Budapest, Helsinki út 4 Felelős kiadó: Hajdu Zoltán ISBN Nyomta és kötötte: Felelős vezető: 2

Tartalomjegyzék 1. A Jó Mezőgazdasági Gyakorlat általános ismertetése 4 2. A termékek nyomonkövetése, belső ellenőrzés, nyilvántartások vezetése 7 3. A fűszerpaprika ökológiai igényei, termőterület és talajkiválasztás 15 4. Fajtakiválasztás 19 5. Hajtatás és ültetés, fóliák 23 6. Trágyázás, tápoldatozás 30 7. Ápolási munkák 37 8. Öntözés 41 9. Növényvédelem 46 10. Betakarítás és betakarítás utáni műveletek, élelmiszerbiztonság 60 11. Hulladék anyagok kezelése 66 12. A dolgozók biztonsága 70 13. Környezetvédelem 72 14. Nyilvántartások vezetése 73 Felhasznált irodalom 74 3

1. A Jó Mezőgazdasági Gyakorlat általános ismertetése Az élelmiszerpiacon egyre inkább előtérbe kerültek a fenntarthatósági vagyis a gazdaságosság, környezetvédelmi és társadalmi (szociális) kritériumoknak való megfelelés. Nincs ez másképp a fűszerpaprika termesztése esetében sem. Olyan gazdálkodási módra, eljárások alkalmazására van szükség, amelyek rendszerszemléleten alapulnak és komplex intézkedéssorozatot igényelnek, mint amilyen a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat (JMGy). Ennek jogosultságát ismerte el az 51/2007 FVM szaktanácsadási rendelet, amikor a szolgáltatói jegyzékbe felvette a JMGy-t. Az alkalmazásra kerülő JMGy-ot rendszerszemléletű gyakorlatra kell helyezni, amely figyelembe veszi a tudományos kutatások és fejlesztések idevonatkozó eredményeit. Mindezt annak érdekében, hogy a környezettudatos gazdálkodási módok által védjék a környezetet, csökkentsék a talajok leromlását, a vizek szennyezettségét és biztosítsák a megtermelt élelmiszerek minőségét és biztonságát. A JMGy célja olyan gyakorlatok megfogalmazása a fűszerpaprika termesztésben dolgozó gazdák részére, amelyek könnyen alkalmazhatók és lehetővé teszik a természeti erőforrások hatékony használatát, amelyek megelőzik a szennyeződések előfordulását (például nitrátosodás), továbbá megadják azokat a javaslatokat, amelyekkel elkerülhetők a jelenlegi gyakorlatban előforduló negatív hatások. A rendszer alkalmazásával az ember és az állatok egészségét is védő, hosszú távon fenntartható mezőgazdasági gyakorlat válik lehetővé, amelyben előtérbe kerül a természeti erőforrások hatékony kihasználása, a környezetvédelem és az élelmiszerbiztonság. A rendszerben a termesztés egyes technológiai elemei különböző súllyal szerepelnek Nagyobb súlyt kapnak a természeti erőforrások, mint a talaj- és víz védelme, valamint a növényvédelmi és trágyázási kezelések. A talaj és a víz védelme minden termesztési körülmény között sérülékeny, esetükben tehát körültekintően kell eljárni. A JMGy célkitűzései között a következők találhatók meg: az inputok csökkentése és az outputok növelése, az újrahasznosítható erőforrásokkal való gondos gazdálkodás, a természeti erőforrások hosszú távú fennmaradásának biztosítása, a fejlesztéshez szükséges kutatási eredményeknek információknak birtoklása, a képzés és oktatás előtérbe helyezése A JMGy alkalmazása feltételezi a fejlesztések, az innováció eredményeinek hasznosítását, ami azt is jelenti, hogy ha a megfogalmazott gyakorlatok, javaslatok az idő során változnak, akkor azok folyamatosan felújítására és tökéletesítésére van szükség. Az EU-ban a JMGy-ra vonatkozó követelményeket először a nitrát direktívaként közismert 91/676 EGK irányelvében fogalmazták meg, amelyet Magyarországon a 49/2002 Kormányrendelet honosított meg. A JMGy-ok alkalmazása nem kötelező, nincsen rá jogszabályi előírás. Viszont számos jogszabály által meghatározott gyakorlat létezik már, mint például a mezőgazdasági támogatások alapját képező Helyes Gazdálkodási Gyakorlat (Good Farming Practice), 4

amely a JMGy gyakorlatához képest, szűkebb terjedelemben, fogalmazza meg azokat a környezeti terhelést csökkentő követelményeket, amelyek teljesítése után a gazdák támogatást igényelhetnek. A gazdáknak tudatában kell lenniük, hogy a vállalkozásuk sikeressége nagymértékben függ a környezet védelmével kapcsolatos jogszabályi követelmények teljesítésétől. A JMGy-ot a nemzetközi szabályozási rendszerben csak formálisan fogadták el, mint azt a gyakorlatot, melynek célja a termesztési- tenyésztési kockázatoknak a csökkentése, illetve kezelése. A JMGy alkalmazására jelentős hatást gyakorolt a magán szféra, elsősorban az élelmiszer feldolgozóipar által megjelentetett szakmai útmutatók. Ezen útmutatókba foglalt követelmények a termelő gazdák részére lökést adhatnak, hogy a JMGy alkalmazása által megőrizzék jelenlegi piacaikat, illetve új piacokra való bejutásukat elősegítsék. A fűszerpaprika élelmiszerláncnak elsősorban az őrlemény biztonsága és minősége szempontjából egységes rendszeren alapuló megközelítésére van szüksége, amely komoly behatással van a termelésre, a termékkezelésekre, ugyanakkor lehetőséget ad az erőforrások hatékony felhasználására. Az élelmiszerlánc hosszúságától és bonyolultságától függetlenül a láncban résztvevő szereplőknek biztonságos, egészséges, minőségi és őrleményt kell biztosítaniuk, amelyben a termelőnek- feldolgozónak- kereskedőnek egyaránt felelősséget kell vállalnia. A JMGy-t jelenleg többféle alkalmazásban használják: kormányzati és nemzetközi szervezetek, akik a fenntartható mezőgazdaságból olyan folyamatokat támogatnak, illetve promoválnak, mint az integrált növényvédelem, integrált tápanyag gazdálkodás, amelynek célja a speciális környezeti és társadalmi kockázatoknak a mérséklése. A legtöbb esetben csak az integrált növényvédelemmel foglalkoznak. a nemzetközi szakmai szervezetek, akik egyaránt figyelembe veszik az előállított termékek minőségének biztosítását és a környezettudatos gazdálkodást, a magán szektor képviselői, akik a megfelelő minőségű végterméket elérése érdekében, hogy kielégítsék a vásárlók igényeit, és jövedelmező tevékenységet végezzenek, saját JMGy-ot dolgoztak ki. számos kapcsolódási pontot lehet találni a JMGy és az ökológiai termesztés szabályozásában, az optimális agro-ökoszisztémák kialakításában. A JMGy alkalmazása azonban nem jelent ökológiai gazdálkodást. a JMGy specifikus verziója található meg a Codex Alimentarius által kidolgozott útmutatókban, amelyek elsősorban az élelmiszerhigiénia követelményeire, a szennyeződések minimális szintre való csökkentésére, illetve megelőzésére vonatkoznak, néhány nemzeti program a JMGy-t kifejezetten a termékek higiéniai, a mikrobiológiai szennyeződéstől való menteségére vonatkoztatja (pl. USA). A JMGY alkalmazásának alapja az integrált növénytermesztés, ezen belül is az integrált növényvédelem. Az egyes gyakorlatok egymásra épülését (piramisszerű elrendezését) illetve a kapcsolódást a fenntartható mezőgazdasággal a következő reláció szemlélteti: integrált növényvédelem> integrált növénytermesztés > JMGy> HGGy > fenntartható mezőgazdaság. 5

A már említett Helyes Gazdálkodási Gyakorlattal (HGGy) való alárendeltség nem szakmai indokkal történt, hanem a jogszabályi hovatartozás miatt. Szakmailag a JMGy a HGGy fölé helyezhető, mivel átfogóbb és nagyobb terjedelmű. Ezzel szemben a HGGy kevés minimum követelményt fogalmaz meg a gazdákkal szemben, leginkább azért, hogy a támogatásokat megkaphassák A JMGy eszköz arra, hogy a fólia alatti fűszerpaprika termesztés minden egyes lépcsőjében megfelelő döntést lehessen hozni, hogy a különböző külső és belső változásokra gyorsan lehessen reagálni. Az ilyen vezetési stratégia feltételezi az egyes termesztési folyamatok ismeretét, megértését, tervezését, mérését, felügyeletét és nyilvántartását annak érdekében, hogy a biztonságos termesztés megfeleljen a fenntarthatóságnak. A sikeres alkalmazásnak feltétele a megfelelő elméleti és gyakorlati ismeretek birtoklása is, a tevékenységeknek a felügyelete, a teljesítéseknek az értékelése valamint a szaktanácsadás igénylése. A JMGy alkalmazása lehetővé teszi a fűszerpaprika termesztés kritikus irányítási- vezetési pontjainak azonosítását. Az egyes kritikus pontoknál a JMGy alkalmazását olyan módon kell elvégezni, hogy azok kielégítsék a fenntarthatóság gazdaságossági- környezetvédelmi és társadalmi kritériumait, illetve alkalmasak legyenek ezen kockázatok elemzésére (azonosítás. becslés, közlés). A kiadvány következő fejezeteiben a fólia alatti fűszerpaprika termesztés JMGy használatát, a termelőknek tett ajánlásokat mutatjuk be. 6

2. A termékek nyomonkövetése, belső ellenőrzés, élelmiszerbiztonság A termékek nyomonkövetése A fűszerpaprika termelőnek bizonylatokkal kell rendelkezniük annak igazolására, hogy a termelési tevékenysége megfelel a Jó Mezőgazdasági Gyakorlatnak és a termékei a termőhelytől a felvásárlóig, illetve a felvásárlótól a termőhelyig nyomonkövethetők. A nyomonkövetés alapja a termékazonosítás és tételazonosítás. A rendszer alkalmazása kapcsolatot teremt a termék és az ahhoz kapcsolódó információk között, megadja a termék életútját. A nyomonkövetést a gyakran hosszú és bonyolult élelmiszerlánc résztvevők, mint a termelők- termékkezelők- feldolgozók- kereskedők között biztosítani kell. Ha a nyomonkövetés a láncban résztvevők között nem biztosított, illetve a lánc megszakad, kérdésessé válik a nyomonkövetés és a termékek biztonsága. A nyomonkövetés tehát az egyes résztvevők közötti információáramlást feltételezi és szolgálja, és nem a végső fogyasztói tájékoztatását. Ez nem zárja ki, hogy a fogyasztó ne legyen megfelelőn tájékoztatva, illetve élelmiszerprobléma kiugrása esetén tegye lehetővé a kérdés hatékony megoldását. A termelőknek elsősorban az Európai Unió élelmiszertörvényének, a 178/2002 EK rendeletének 18 szerint a nyomonkövetési eljárását kell alkalmazzák: (1) A termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában biztosítani kell az élelmiszerek, a takarmányok, az élelmiszertermelésre szánt állatok, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagok útjának nyomon követhetőségét. (2) Az élelmiszeripari és takarmányipari vállalkozások működtetőinek gondoskodniuk kell arról, hogy azonosítani tudják azon személyeket, akiktől az élelmiszert, takarmányt, az élelmiszertermelésre szánt állatot, valamilyen élelmiszerbe vagy takarmányba bekerülő vagy vélhetően bekerülő egyéb anyagot kapják. Ennek érdekében a vállalkozások működtetőinek rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik az ilyen információk eljuttatását az illetékes hatóságokhoz azok kérelmére. (3) Az élelmiszeripari és takarmányipari vállalkozások működtetőinek rendelkezniük kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek lehetővé teszik azoknak az egyéb vállalkozásoknak az azonosítását, ahová termékeiket szállítják. Ezeket az információkat az illetékes hatóságok kérésére a hatóságok rendelkezésére kell bocsátani. (4) A Közösségben forgalomba hozott, illetve valószínűleg forgalomba hozatalra kerülő élelmiszereket vagy takarmányokat el kell látni olyan címkékkel vagy azonosító eszközökkel, amelyek a vonatkozó meghatározott rendelkezések követelményeivel összhangban, a vonatkozó dokumentáción és információkon keresztül lehetővé teszik a termékek nyomon követését. (5) Az e cikk követelményeinek különböző ágazatokban való alkalmazásának rendelkezéseit az 58. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban lehet bevezetni. A nyomonkövetés tehát nem más, mint az EU által megfogalmazott farmtól az asztalig élelmiszer és takarmánybiztonsági elv működtetése. Olyan információs és dokumentációs 7

rendszer, amely kapcsolódik a vállalkozás irányításához és a folyamatok ellenőrzéséhez, a problémák megoldásához, (például termékvisszahívás és reklamációk kezelése), vásárlók, fogyasztók tájékoztatásához. A nyomonkövetés alkalmazása az élelmiszerbiztonság megvalósításának eszköze és nem célja. A rendszer hatékony működtetése által a fűszerpaprika termelőnek: azonosítani kell minden jelentős beérkező anyagot, és képesnek kell lenni a folyamatban lévő munkák és a termék (félkész termék) nyomon követésére a termelés, a tárolás, a szállítás során, biztosítania kell, hogy a különböző osztályú, fajtájú fűszerpaprika tételek ne keveredhessenek, vagy ne használják fel más célokra. Ahol lehetséges a tételeket mindig egyenként kell azonosítani, és az azonosított állapotot fenn kell tartani. alkalmasnak kell lennie a termék előéletének a visszakeresésére egészen a termelés időszakáig, ahol lehetséges a felhasznált kiindulási anyagokig, illetve az alkalmazott termelési folyamatokig, az adott körülményekhez legalkalmasabb rendszert kell alkalmaznia. A rendszer hatékonyságát időközönként felül kell vizsgálni egy adott termékre, vagy tételre vonatkozó nyomonkövetési gyakorlat végrehajtásával. A nyomonövetési rendszerek alkalmazása feltételezi a termékek és folyamatok (technológiák) valamint az ehhez kapcsolódó információk ismeretét, a nyomonkövethető egység (tétel) nagyságát, a rendszerbe érkező és kimenő anyagokat és a termékelosztó láncot. Bonyolult nyomonkövetési rendszereknél célszerű azokat kisebb, kezelhető egységekre bontani. Fontos, hogy az egyes nyomonkövetési rendszerek között kapcsolatot lehessen teremteni, ezáltal biztosítani a teljes láncon átvezető nyomonkövetést, illetve hogy az ellenőrzést a nyomonkövetés mindkét irányába elvégezzék, a beszállítók fele is, és a felvásárlók fele is. Mivel a termesztés során változnak a feltételek, a bemenő és kijövő anyagok és az ezekhez kapcsolódó információk, fontos a rendszer felügyelete és a megfelelő helyesbítő (javító) tevékenységek alkalmazása. A felügyelet tartalmazhat laboratóriumi vizsgálatokat is. A felügyeletet (monitoring) célszerű belső ellenőrzéssel zárni. A rendszer alkalmazásának alapja a megfelelő információk rendelkezésre állása, az egyes információk közötti kapcsolódások biztosítása, legyen az nyersanyag, adalékanyag vagy a termékek folyamata. A rendszer alkalmazásának számos előnye van: gyors és hatékony közbelépés a problémák felmerülésekor, a problémák előfordulásának megelőzése, az elővigyázatosság alkalmazása a termelésben, a felvásárlói panaszok gyors és hatékony kezelése, a törvényes követelményeknek a betartása, a vásárlói bizalom erősítése, az eltérő minőségű, eredetű fűszerpaprika termékek megkülönböztetése, ellenőrizhetők a termék előállítási és feldolgozói folyamatok. Azonosítási dokumentációs rendszert kell kidolgozni azon termékek jelölésére, amelyek nem felelnek meg a felvásárlói elvárásoknak, vagy egyéb okok miatt nem kerülhetnek értékesítésre. A különböző minőségű fűszerpaprika árukat el kell tudni különíteni. 8

A nyomonkövethetőséget nem csak a termesztés során kell biztosítani, hanem termékkezelési művelet során is, egészen a felvásárlásig. Minden termelőnek a saját maga számára leginkább megfelelő és kivitelezhető rendszert kell választania. Eltérő azonosítási rendszer kerülhet kialakításra a kisebb és a nagyobb gazdaságoknál. Jól szolgálhatja az azonosítást a szállításra kerülő fűszerpaprikát kísérő minőségi bizonyítvány, számla, fuvarlevél, ha azon feltüntetik az árú minőségére és származására utaló adatokat. Fontos, hogy minden szállítmány visszavezethető legyen a parcelláig, ahol termesztették, és a parcellára vonatkozó adatok kellő részletességgel rendelkezésre álljanak. Hasonló módon a szállítmány visszavezethető legyen a felvásárlóig, például tételszám, kiszállítás ideje, szállító stb. adatai szerint. A termelőnek olyan módszer kell alkalmaznia, amelynek alapján kérésre egyértelműen meg tudja adni az általa alkalmazott kódokat, azok jelentését és szükség esetén gyorsan és hatékonyan tudja igazolni a termékkel történt egyes munkafázisokat. Felvásárlói reklamáció esetén a rendszer tegye lehetővé termékhiba eredetének felderítését, élelmiszerbiztonsági veszély esetén pedig a termékvisszahívást. A termék-visszahívási eljárást rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a gyakorlatban működőképes-e. A nyomonkövetési rendszernek biztosítania kell azt is, hogy a termékvisszahívás esetén az érintett vevőket azonosítani és értesíteni tudják. A nyomonkövetés egyik speciális gyakorlata az izotópos nyomonkövetés. Nemrég a Magyar Tudományos Akadémia, Izotópkutató Intézete a fűszerpaprika termőhelyének megállapítása céljából izotópos vizsgálati módszert dolgozott ki. Ez különösen fontos eredet meghatározási eljárás a nemrég EU földrajzi árujelző /PGI (Protected Georgraphical Indication) listára felvett szegedi fűszerpaprika meghatározása és védelme érdekében. A módszerrel kiszűrhetők a fűszerpaprika keverékekben az import tételek Sikerült két olyan analitikai módszert kidolgozni, amely alkalmas a paprikaminták földrajzi eredetének meghatározására, egyik a tömegspektrometriás módszer, amelyik a minták elemujjlenyomatán alapul illetve egy másik eljárást, amely a stroncium-izotóparányán ( 87 Sr/ 86 Sr) alapul.. Valamennyi anyag, így az élelmiszerek is kémiai elemekből állnak, illetve ezen elemek stabil izotópjaiból. A biológiai anyagok és a környezet, ahol a növényeket termesztik, a tápanyagok, valamint a víz is folyamatos változás alatt állnak. Ezek a változások az egyes földrajzi helyeken eltérő módon mennek végbe, amely jellemző lehet az adott területre, valamit az onnan származó élelmiszerekre, azok eredetére. A nehézfémek koncentrációja is a különböző földrajzi területeken változnak, és lehetőleg változatlanok maradnak a feldolgozás során is. Mivel a legtöbb esetben az egyetlen módszer segítségével nyert adatok nem elegendőek a földrajzi eredet meghatározására, vagy akár a több helyről származó minták egymástól történő elválasztására, célravezetőnek mutatkozott a különböző módszerek egymással, valamint megfelelő matematikai, statisztikai módszerekkel történő kombinációjuk. A földrajzi eredet megállapításához sok esetben nem elegendő egyetlen elem izotópjainak arányának mérését, illetve csak izotóparány meghatározást elvégezni. Kutatások igazolják, hogy élelmiszerekben jelen levő stroncium 87 Sr/ 86 Sr izotóparány igen nagy segítséget jelent az eredetet meghatározásában. A stroncium izotópjainak aránya bár a 87 Rb radioaktív bomlásának köszönhetően a természetben folyamatosan változik, mégis regionálisan állandóságot mutat. A módszer jelenleg továbbfejlesztés alatt áll. 9

1. ábra: Különböző országokból származó paprikaminták földrajzi eredetének meghatározása 1) Magyarország; 2) Spanyolország; 3) Franciaország; 4) Szenegál; 5) Románia (Forrás: Katona Robert, MTA, 2011) Belső ellenőrzés A termelőnek évente legalább egy JMGy-nak megfelelő ellenőrzést kell végeznie. Az ellenőrzést megfelelően kell dokumentálni és nyilvántartani. Ha szükséges helyesbítő tevékenységeket (javító intézkedések) kell alkalmazni. A belső ellenőrzéskor figyelembe kell venni, hogy: a JMGy rendszer elemei megfeleljenek az előírt követelményeknek, illetve a törvényi és hatósági előírásoknak, a JMGy rendszer gyakorlati működtetése a szabályozások szerint történjen, a bevezetett JMGy rendszer hatékonyan elégítse ki a minőségi célokat, a JMGy rendszer működése hatékony információkat nyújtson a vezetőségi átvizsgálások számára, a JMGy rendszer továbbfejleszthető legyen. Ajánlott, hogy a rutin megfigyelések által információkat gyűjtsenek be a gazdaságban történő eseményekről, amelyet majd felülvizsgálnak, annak érdekében, hogy bizonyosságot nyerjenek a kitűzött célok és előírások eléréséről. A belső ellenőrzés folyamata kiterjed: a dokumentáció ellenőrzésére: a dokumentumok átvizsgálására, kérdésjegyzék elkészítésére, jegyzőkönyvek előkészítésére, a rendszer működésének ellenőrzésére: a folyamatok átvizsgálására és követésére, a tapasztalatok rögzítésére és értékelésére, a felülvizsgálati jelentések elkészítésére. A nyomonkövetési gyakorlat alkalmazásával szükséges megemlíteni a JMGy és a nemzetközi minőségbiztosítási rendszerek kapcsolatát, mint a GLOBAL GAP (korábbi nevén EUREP- GAP). Amint nevében is benne van a GAP vagyis a Good Agricultural Practice vagyis a JMGy. A GOLBAL GAP rendszer tartópillérei az élelmiszerbiztonsági követelményeknek 10

való megfelelés, vagyis az általános HACCP elvek alkalmazása, a környezetvédő gazdálkodás, vagyis a Jó Mezőgazdasági Gyakorlat alkalmazása és a dolgozók egészsége, biztonsága és jóléte. A rendszer magába foglalja a teljes mezőgazdasági termelés folyamatát, még mielőtt megtörténik a vetés/palántázás (vetőmag beszerzés, palántázás) a fel nem dolgozott végtermékig (betakarítás, tárolás, szállítás). A fűszerpaprika minőségbiztosítási rendszerének alkalmazásakor a termelőknek több mint 200 követelménynek kell megfelelnie. A követelményeknek való meg nem felelés lehet súlyos, enyhe nem megfelelőség valamint ajánlás szintjén megfogalmazott. A súlyos követelményeket 100 %-ban, az enyhe követelményeket 95%-ban, az ajánlásokat 0%-ban kell teljesíteni. A szabvány keretében egyik legterjedelmesebb fejezet a növényvédelem, és ezen belül is a növényvédő szer raktárral foglalkozó követelmények. A növényvédő szerek alkalmazásakor a szabvány egyik fontos kitétele a kártételi küszöbértékek szerinti kezelések elvégzése. Élelmiszerbiztonság Az elmúlt évtizedben nagyon jelentős visszaesés állt be a hazai őrlemény piacon. Az ország elveszítette az őrlemény világpiacán korábban betöltött jelentős pozícióját. Ma az exportunk mennyiségben is és értékben is alulmarad az importtal szemben.(2.ábra) 2. ábra: A fűszerpaprika mérleg alakulása Fűszerpaprika külkereskedelmi forgalom ezer EUR 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 export import egyenleg 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008.jan-okt. évek A hazai fűszerpaprika őrlemények nagy részét kitevő szabadföldi termesztésből származó őrlemény alapanyagok önköltsége nem tud versenyképes lenne a földolgozó ipar által importált dél-amerikai, dél-afrikai vagy kínai féltermékkel szemben. Ezen országokból történt importokat mutatja a 3. ábra. A melegégövi (elsősorban dél- amerikai) importforrásokból származó tételekben viszont több esetben is találtak gombák által termelt mikotoxinokkal szennyezett tételeket, amelyeket a hazai nem szennyezett tételekkel együtt hoztak forgalomba. Az élelmiszer-biztonsági követelményeknek való megfelelés érdekében fontos tehát, hogy a feldolgozók, kereskedők megfelelő, vizsgálatokkal is alátámasztott ismeretekkel rendelkezzenek a szennyező források 11

felismerésére és kiszűrésére. A nagyarányú import tétetek megjelenéséig a mikotoxin problémák szinte ismeretlenek voltak. 3. ábra: A fűszerpaprika import alakulása Fűszerpaprika-import egyes országokból tonna 1200 1000 800 600 400 200 0 Kína Dél-Afrika Szerbia Hollandia Spanyolország országok 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 A mikotoxinok szennyeződést (mérgező anyagok termelését) okozó gombák szaprofita élőlények, amelyek a létükhöz szükséges tápanyagokat élő vagy élettelen anyagoktól vonják el.. A gombák szaporodása spórákkal történik, amelyek terjedhetnek rovarokkal, madarakkal, vízzel, továbbá szennyezett szállító járművekkel, anyagmozgató eszközökkel, szennyezett tároló helyiséggel is. A spórákra jellemző, hogy több hónapig vagy évekig is képesek inaktív állapotban megmaradni, egészen addig, amíg a szaporodásukhoz megfelelő feltételek teremtődnek. A szaporodásukhoz, illetve a fertőzéshez és később a szennyeződések kialakulásához számos környezeti feltételnek kell teljesülnie, mint a 70 % -os relatív páratartalom és hosszabb ideig (több napig vagy hétig) tartó 30 C fölötti hőmérséklet. A termék szennyezettség, penészedés, nem minden esetben látható szabad szemmel. A spórák mikroszkopikus testek, ezért csak amikor nagyobb mennyiségben vannak jelen válnak láthatóvá. Ha a penész szabad szemmel nem látható, nem jelenti azt, hogy a méreg nincsen jelen. Az állítás fordítottja is igaz, mert az élelmiszereken látható penész nem feltétlenül jelenti azt, hogy a gombamérgek is jelen vannak. A penész csak azt jelenti, hogy a gomba(ák) jelen van(ak). A több gomba jelenléte esetén a toxinképző hatásuk vagy összeadódik, vagy az antagonista hatás miatt felszámolódik. A tárolás során az olyan tényezők, mint az állomány vízaktivitása, szellőztetettsége, hőmérséklete, a mikroorganizmusok versengése, a mechanikai sérülések, a rágcsálók, rovarok okozta károk és nem utolsó sorban a gombaszennyeződés koncentrációja jelentős szerepet töltenek be a mikotoxinok felhalmozódásában. A mikotoxinok tehát a penészek mellékterméke vagy másodlagos anyagcsereterméke, amelyek az emberi és állati szervezetre mérgezők. A gazdaszervezet szempontjából kevésbé szelektívek, többfajta növényt is károsítanak. 12

A 0,7 vízaktivitási érték alatt kevés gomba képes szaporodni. Ha az érték meghaladja a 0,7-t a xerofita gombák kezdenek szaporodni. A beindult anyagcsere folyamat során víz képződése által a termény megnedvesedik, ez a feltétel pedig számos más gomba szaporodásának teremt kedvező feltételt. Például az Aspergillus restrictus növekedése kevéssel a 0,7 érték fölött indul be, az A. glaucus gomba már 0,8-0,85 értéken szaporodik. A legtöbb Aspergillus és Penicillium gombák a 0,85 vizaktivitási érték fölött szaporodnak. Az import fűszerpaprikánál leggyakoribb az aflatoxin szennyezettség, majd fontossági sorrendben következik az ochratoxin, deoxinivalenol (DON), zearalenon és fumonzin. Az aflatoxint termelő Aspergillus gombák nagyszámú gombafajt tartalmaznak, általában szaprofiták és nagyon jó alkalmazkodási képességgel rendelkeznek. Leggyakrabban az A. flavus, A. parasiticus, A. nomius és A. pseudotamarri található meg, amelyek, négytípusú aflatoxint B1, B2, G1 és G2 termelnek. Az Aspergillus ochraceus és vele rokon fajok valamint a Penicillium verrucosum és más Penicillium fajok termelik az ochratoxin A mérget. Úgy az Aspergillus spp, (kannapenész) mind a Penicillium spp. (ecsetpenész) gombák a tároláskor jelentenek gondot, ezért tárolási szennyezőként is ismertek. Gyakran az Aspergillus spp. és Penicillium spp. együttes (szinergia) hatásával is számolni kell, ami fokozott kockázatot jelent. Mivel az Aspergillus gombák általában a tároláskor termelnek mikotoxinokat, ha előzetesen a termesztés során már nem szennyeződtek a tételek,- ez hazai viszonyok között ritkán fordul elő-, akkor, csak az őrlemény nem megfelelő tárolásakor okozhatnak problémát, illetve ha a hazai őrleményt előre be nem vizsgált, szennyezett import őrleménnyel keverik. Ezért a következő intézkedések betartása célszerű: a raktározáshoz megfelelően száraz, szellős raktárhelység álljon rendelkezésre, amely megvédi az őrleményt az esőtől, talajvíztől, rágcsálók, rovarok és madarak károsításaitól, és minimális a hőmérsékletingadozás, a mikotoxin szinteket úgy a betároláskor, mint a kitároláskor célszerű meghatározni, megfelelő mintavételezési és ellenőrzési eljárást alkalmazva, a készleteket alacsony hőmérsékleten, ha lehetséges hűtő tárolókban (kb. 5 C vagy alatti) javasolt tárolni. Amikor lehetséges, a raktárakat szellőztetni kell, hogy egységes hőmérséklet tudjanak tartani a raktárban. A tárolás páratartalmát és hőmérsékletét rendszeres időközönként ellenőrizni kell. a szennyezett tételeket el kell választani az egészséges tételektől, szúrópróbaszerűen mintavételezéssel készült vizsgálatokat lehet végezni, szennyezett tételek nem kerülhetnek csomagolásra és fogyasztásra, megfelelő higiéniai eljárásokat kell alkalmazni a rovarok és gombák számának csökkentésére. Védekező kezelésre csak olyan vegyszereket szabad alkalmazni, amelyek nem befolyásolják, vagy nem károsítják a termék végfelhasználását. A kezeléseket korlátozott számban szabad alkalmazni. a tárolási körülményeket dokumentálni kell, feljegyezve az elvégzett hőmérséklet, nedvesség, és páratartalom méréseket, növényvédelmi kezeléseket. A jelenleg hatályos 9/2003 EszCsM rendelet szerint a fűszerpaprika aflatoxin szennyezettségének maximális megengedett szintje a B1 típusnál 5 µg/kg, a B1+b2+G1+G2 típusnál pedig 10 µg/kg. A toxinok okozta kockázatok megelőzési és kezelési eljárásként a feldolgozás során célszerű alkalmazni a veszélyelemzés, kritikus szabályozási pontok (Hazard Analysis Critical Control 13

Points, HACCP) élelmiszerbiztonsági rendszert, amelyek által azonosíthatók és ellenőrizhetők a feldolgozási folyamatokban levő veszélyek és azok kockázatai. Ha a HACCP rendszer megfelelően végrehajtott, jelentős mértékben csökkenteni lehet a mikotoxin szinteket. Ugyancsak a feldolgozáskor alkalmazható egy további rendszer a Jó Gyártási Gyakorlat, JGYGy), (Good Manufacturing Practice, GMP). A Codex Bizottság javaslata szerint együttesen alkalmazható a JMGy (GAP), a JGYGy (GMP), illetve a HACCP élelmiszerbiztonsági rendszer, ezáltal is a tételek komplexebb módon kerülnek felügyeletre és ellenőrzésre. 14

3. A fűszerpaprika ökológiai igényei, termőterület és talajkiválasztás A termelőnek célszerű ismernie azokat a termelést befolyásoló külső tényezők hatásait, mint a hőmérséklet, fény, víz, tápanyag ellátás, amelyek meghatározzák a fűszerpaprika termés mennyiségét és minőségét. a) a hőmérséklet: a fűszerpaprika melegégövi, hőigényes növény, ezért a hőmérsékletre reagál a legérzékenyebben. Ott terem biztonságosan, ahol a tenyészidőszak (április-szeptember) középhőmérséklete legalább 17,5 C. Hőigénye a tenyészidőben 3000 C, a különböző fejlődési állapotokban 25 ± 5-7 C. Csírázáskor hőmérséklet többletre, míg a szikleveles- lombleveles állapotban alacsonyabb hőmérsékletre van szüksége. Általában a hőküszöbértéke 10 C -ra tehető. A fajták hőigénye eltérő. A fagypont alatti hőmérsékletet még rövid időre sem viseli el. A palántanevelés idejének megválasztásakor erre különös figyelemmel kell lenni. Magyarország területének közel felén jók a hőmérsékleti viszonyok, kétharmadán kielégítők. b) a fény: a fűszerpaprika fényigényes növény. A terméskötéshez fajtánként változó kb. 5000 lux fényerőre van szüksége, illetve 13-14 óra megvilágítására. A fényigény kielégítése a fajtára jellemző küszöbérték alatt nem lehetséges, a terméskötés ugyanis csak a küszöbérték felett következik be. Az ennél magasabb fényerősség a növény számára káros is lehet. A káros fényerősség legegyszerűbb kiküszöbölési módja az árnyékolás. A fény erőssége és a megvilágítás hossza befolyásolja a fejlődés és növekedés gyorsaságát, a tenyészidő hosszát, az érés koraiságát stb. A fűszerpaprika termesztése ott eredményes, ahol a tenyészidőszak alatt a napfényes órák száma eléri, illetve meghaladja az 1500 órát. A fényerősség jelentős a kölcsönhatásban áll a hőmérséklettel, Optimálisnak mondhatók a következő értékek: 5-10 ezer lux/ 20ºC, 10-20 ezer lux/23ºc, 20-30 ezer lux/ 25ºC, 30 ezer felett/ 27ºC. Rossz fényviszonyok között hiába tartunk magas hőmérsékletet, ezzel adott esetben még rosszat is tehetünk, mivel a növények megnyúlnak, a virágok kötődése hiányos lehet, vagy esetleg elmarad. Adott fényerősséghez kapcsolódó optimális hőmérséklettől lényegesen eltérni csak a vegetatív/generatív egyensúly felbomlásának veszélyével lehet, amely elsősorban a termőképesség, illetve a teljesítőképesség csökkenésével jár. A magas légnedvesség hatására erősen csökken, vagy meg is szűnik a transzspiráció, ezzel a tápoldat áramlása is. A többi tápelem mellett a Ca- ot sem tudja felvenni a növény, aminek következtében a csúcsfoltosság jelensége alakul ki. Ez az élettani betegség a paprikabogyó csúcsi részén lévő sejtek elhalásához vezet, amikor barna, majd fekete elszíneződést mutat. c) a víz: a fűszerpaprika vízigényes növény, folyamatos fejlődéséhez elengedhetetlen tényező az optimális vízellátás. A vízfogyasztás függ a fajtától, a talaj szerkezetétől, a tápanyag-ellátottságtól, a növények tenyészterületétől, és a talaj hőmérsékletétől. Az optimális levegő páratartalom 80%- körüli. Kiültetéstől az érés kezdetéig a fűszerpaprika fejlődéséhez 150-180 mm víz elegendő. d) a tápanyagellátás: nagy tápanyagigényű növény, amely azt is jelenti, hogy a fűszerpaprikának megfelelő tápanyag ellátottságú talajra illetve tápoldatozásra van szüksége. A talajviszonyok romlásával jelentős mértékben csökken a termésmennyiség. Tápanyagigénye a fajtától, fejlettségtől, növényegészségi állapotától és a termesztés 15

körülményeitől függ. A nitrogénfelvétel maximuma a virágzás kezdetén van, majd lassú csökkenés után a tenyészidő végén csaknem megszűnik. A foszforfelvétel legnagyobb értékét szintén virágzáskor mérhetjük. A káliumfelvétel maximuma virágzáskor tapasztalható, majd csökken a beépülés mértéke. A magnéziumszint az érési szakaszban mutatja a legnagyobb értéket. A mikroelemeket a talaj természetes készletéből, a szerves trágyából, a tápoldatból, az alkalmazott növényvédő szerekből veszi fel. A tápanyag- felhalmozódás üteme az alkalmazott szaporítási módtól, valamint a fajtától is függ. Talajigény, termőterületek A termelőnek célszerű talajtani térképpel, illetve a talajvédelmi Szolgálat által kiadott talajvizsgálattal rendelkeznie, amely tartalmazza a talajra vonatkozó fontosabb, a következőkben bemutatott talajtulajdonságokat. Talajigény szempontjából a legmegfelelőbb a csernozjom talajok, majd a barna homoktalajok, a réti kötött talajok és legkevésbé a laza talajok. Az öntés talajokon és laza talajokon csak nagyobb adagú szerves anyag utánpótlással (pl. trágyázással) és megfelelő talaj előkészítéssel termeszthető. Mérlegelni ajánlott a technológiai adottságokat, a felvevő piacok igényét, az export követelményeket, illetve a termékkezelés és feldolgozás igényeit. A talajok alkalmasságát azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaik alapján ítéljük meg. Ezek közül is fontos a talajkötöttség, a szerkezete (morzsalékossága), térfogat tömege, nedvességtartalma, humusztartalma és elektromos vezetőképessége. a) a talajkötöttség vagy talajellenállás a talajnak a művelő eszközökkel szembeni ellenállását jelenti. A talaj szöveti összetétele szerint lehet homokos, vályogos, agyagos vagy ezen elemek kombinációjából összeállt talajokról beszélni, annak függvényében, hogy melyik összetevő a domináns. A laza, homokos- homokos vályog talajok könnyen felmelegszenek, nagyobb vízáteresztő kapacitással rendelkeznek, ezért a tápanyag megkötő képességük is alacsonyabb és korábban lehűlnek. A kötött talajok nehezebben melegednek fel. b) a talaj morzsalékossága alatt a talajrészecskék tömörödöttségét értjük. A morzsalékos talajok enyhe nyomásra morzsákra tőrnek szét. Ideális esetben kb. 2 mm talajmorzsák vannak túlsúlyban. Az ilyen talajok a hajtatás szempontjából a legideálisabbak, ugyanis nem kell tartani a vízpangástól és megfelelő a levegő /víz háztartásuk. c) a talaj térfogattömege alatt a nem tömörödött talaj egységnyi térfogatának tömegét értjük. Ezt különösen a tápkockaföldek, komposztok értékelésénél célszerű ismerni. d) a nedvességtartalom a talaj vízellátottságára leggyakrabban alkalmazott fogalom, a száraz talajra számított víztartalom mennyiséget jelenti. A talaj vízkapacitása a talaj azon vízmegtartó képessége, amelyet a talaj képes befogadni és a gravitációval szemben is képes megtartani. A vízmegtartó képességet jelentősen befolyásolj a talaj kötöttsége, szerkezete és humusztartalma. e) a humusztartalom: a talaj humusztartalmát elsősorban szerkezeti szempontból értékeljük. Minél magasabb a humusztartalom, annál kedvezőbb a talaj szerkezete, ugyanis a humusz javítja a talaj víz és tápanyagmegkötő képességét, ezáltal megőrzi a vizet és a gyökérzet számára felvehető formába bocsátja rendelkezésre a tápanyagokat, gátolja a talaj tömítettség kialakulását, elősegíti a talaj kedvező levegő és vízháztartás kialakulását, növeli a 16

talajok pufferkapacitását, elősegíti a talajok felmelegedését. A talajok humusztartalmának növelése csak bizonyos mértékig lehetséges. f) az elektromos vezetőképesség (EC) összefügg a talajok oldott sótartalmával, amelynek ismerete különösen fontos a fóliás termesztésben. A vezetőképesség függ az oldott sók minőségétől, összetételétől és a közeg hőmérsékletétől. Egy 3 % humusztartalmú talaj esetén a 0,05% sótartalom alatt tápanyagban szegény, fűszerpaprika termesztésére nem alkalmas talajról van szó, de a 0,0,5-0,15% sótartalom már egy tápanyagokban megfelelően ellátott talajra utal. Az elektromos vezetőképesség mérése alkalmas az öntözővíz és a tápoldat koncentrációjának minősítésére is. Az 1 ms/cm megközelítőleg a 700-800 mg/l sótartalomnak felel meg. A fűszerpaprika termesztésre azok a jó talajok, ahol az EC értéke 1-2 ms/cm. A fűszerpaprika hagyományosan Kalocsa és Szeged térségi körzetében termeszthető legeredményesebben, ahol a talajok könnyen melegednek, kevésbé cserepesednek, jó a levegő ellátottságúak és vízgazdálkodásúk. A terület és talaj kiválasztásánál nagyon fontos szempont, hogy a talaj minőségét is figyelembe véve válasszuk meg a palántás fóliasátor helyét. A terület használatba vétele előtt át kell tekinteni az elmúlt években történt tevékenységeket, különösen, ami az esetleges szennyező források általi területterhelést jelenti, mint a hulladék anyagok elhelyezése, hígtrágya kijuttatás, áradások okozta szennyezés stb. A háziállatok és a vadállatok kizárása érdekében célszerű a területet bekeríteni. Fontos szempont a vízelöntés megelőzése, és a felesleges víz elvezetése. Talajművelés A termelő vegye figyelembe, hogy talajok megmunkálásával javítja azok tápanyag,- víz és levegő gazdálkodását. A talaj szerkezetességének, morzsalékosságának megőrzésével elkerülhető a gyakori öntözés okozta tócsásodás, illetve tömítettség. Az állomány telepítése előtt, minden esetben el kell végezni a talajforgatást. A talaj higiéniai állapotának megőrzése érdekében fontos a korábbi betakarításból származó növényi maradványok (különösen a beteg növények és termések) begyűjtése és elszállítása (komposztálása) vagy elégetése. A talajforgatáshoz leginkább az ásókapát használják, amellyel 20-25 cm mélyen lehet a talajt megforgatni. A forgatás hozzájárul a talaj fizikai (pl. kötöttség, morzsalékosság), kémiai (pl. tápanyagok eloszlása) és biológiai (pl. mikroorganizmus aktivitás javulása) tulajdonságainak javulásához, illetve a talajműveléssel egy időben kerül bedolgozásra az alaptrágya. Palántakiültetés előtt alkalmazható a rotációs kapálást viszont a gyakori és helytelen használata (pl. magas fordulatszám) rontja a talaj szerkezetét. Sok esetben a fóliát a betakarítás után lehúzzák, így a csapadék hasznosul, illetve a fagyok megdolgozzák a talajt. A talajművelési munkák a fólia tavaszi rögzítése után folytatódnak. Vegetációs időben a talajmunkák a talajfelület lazítását (pl. kapálás) és a gyomok irtását szolgálják. A munkálatokat sekélyen kell végezni, hogy a növények gyökere ne sérüljön. Ha talajtakarást alkalmaznak, akkor a talajmunkálatok minimálisra csökkennek. Talajfertőtlenítés 17

A fóliasátrat célszerű fertőtleníteni a talajlakó baktériumok, gombák, kártevő fonalférgek, csigák, drótférgek, gyommagvak okozta veszélyek elkerülése érdekében. A talajfertőtlenítésre növényvédő szeres vagy növényvédő szermentes (gőzöléses) eljárást ajánlott alkalmazni. A növényvédő szeres eljárások közül a gázosító készítményeket alkalmazhatók. A talajfertőtlenítéshez megfelelően kell a talajt előkészíteni, kezelni, majd a talajfelületet lezárni és a szellőztetést megoldani. A fóliasátrakban a talajfertőtlenítést csak üres, növényzettől mentes állapotban szabad elvégezni. Mivel az istállótrágya csökkenti a fertőtlenítés hatását, a fertőtlenítés előtt és után nem kell trágyázni. A kémiai talajfertőtlenítést lehetőleg kerülni kell. A növényvédő szeres talajfertőtlenítés alkalmazása előtt mindig meg kell vizsgálni az egyéb megoldási lehetőségeket is. A fertőtlenítést csak elemzésekre alapuló eredmények birtokában, indokolt esetekben célszerű elvégezni. Rossz szokás a rutin kezelések alkalmazása. A fertőtlenítés alkalmazásakor megfelelő talajtakarást ajánlott alkalmazni. Ahol vegyi anyagokat alkalmaztak a talajfertőtlenítésre, ott nyilvántartást kell vezetni a növényvédő szer talajba juttatás időpontjáról, a szer típusáról, a kezelés indoklásáról, a felhasznált eljárásról, a kezelés engedélyezéséről, a kezelő személyről, hasonlóan a többi növényvédő szeres kezeléskor alkalmazottak szerint. Csak az engedélyezett vegyszereket szabad használni. A folyamatos vagy alkalmi munkavégzés során növényvédő szerrel közvetlen vagy közvetett kapcsolatba kerülő dolgozó - ideértve a tömény növényvédő szerrel dolgozó előkészítőt és a felhasználásra kész szer kijuttatóját is - az adott növényvédő szer engedélyokiratában előírt védőeszközöket köteles viselni. Ha fóliasátrakban gázosítást végeznek, azt kizárólag gázmesteri vizsgával rendelkező személy végezheti. A vegyszeres kezelésekkel kapcsolatos további ismereteket a növényvédelmi fejezetben mutatjuk be. 18

4. Fajtakiválasztás A fűszerpaprika fajták értékét jelzi, hogy a fűszerpaprika az egyedüli növényfaj Magyarországon, melynek termesztése kizárólag magyar fajtákra alapozódik. A termelőnek célszerű ismernie a termesztett fajta (hibrid) tulajdonságait, termesztési értékeit, biológiai teljesítőképességét, betegség és kártevő ellenálló képességét és környezeti igényét. Célszerű azokat a fajtákat (hibrideket) termeszteni, amelyeknél a fajtatulajdonságok miatt növényvédelmi kezeléseket és a műtrágyázást (tápoldatozást) csökkenteni lehet. Köztermesztésben csak az államilag elismert, nemzeti vagy ajánlati fajtajegyzékben szereplő fajtákat (hibrideket) lehet termeszteni. Ajánlott azokat a fajtákat (hibrideket) termelni, amelyek minőségi tulajdonságai (pl. beltartalmi tulajdonságok, input anyag szükséglete, növényvédőszer-igény) megfelelnek az előírt követelményeknek, illetve a felvásárlói igényeknek. A megállapodott feltételeket minőségi előírásokban, vagy a szállítási szerződésekben írásban is rögzíteni célszerű. A fűszerpaprika termelőnek fontos ismernie, hogy az általa termelt fajta (hibrid) milyen betegségekre érzékeny és melyek a legfőbb kártevői, mert csak ennek ismeretében tudja helyesen megtervezni a szükséges növényvédelmet. A fajtaleírások általában tartalmazzák a fajták betegségeit és kártevőit. Olyan fajtákat célszerű termeszteni, amelyek: a) megfelelnek a termesztési szempontoknak: biztonságos érés, könnyű szedhetőség, termésbiztonság, termőképesség, stressz tűrőképesség, betegségekkel/ kártevőkkel szembeni ellenállóság nem rendelkeznek magas inputkövetelményekkel, beleillenek a fóliában alkalmazott vetésváltásba (pl. saláta- retek/fűszerpaprika), hogy optimalizálni lehessen a munkaerő és gépek kihasználását és maximalizálni a biológiai védelmet, fajtatulajdonságai ismertek, beleértve a palántázás idejét, terméshozamát, minőségét, piaci elfogadottságát, betegség és stressz rezisztenciáját, a műtrágyákra/tápoldatokra és növényvédő szerekre való reakcióját, b) megfelelnek a felvásárlói igényeknek: magas beltartalmi értékekkel és elvárt piaci minőséggel rendelkeznek, mint a magas színezék és szárazanyag tartalom, könnyű tárolhatóság, gazdaságos feldolgozás, jó fűszerező hatás, megfelelő minőség megőrzési idő, kellemes íz, aroma, zamat tartalom, a felvásárlók által elfogadottak, a megcélzott piacon eladhatók A vetőmag minősége Ajánlott a vetőmag eredetének ismerete, ezért: 19

lehetőség szerint ellenőrizni kell a vetőmag minőségét és annak csírázási képességét, még akkor is, ha fémzárolt és megbízható helyről lett beszerezve, ezzel ugyanis elkerülhetőek a későbbi terméskiesések, a terménynaplóba fel kell jegyezni a vetőmag fajtáját, fémzár számát, a szállítót, a vetőmag azonosítási adatait, a kereskedőt, a termelő győződjön meg arról, hogy az általa használni kívánt vetőmag kapott-e valamilyen vegyszeres kezelést, és ha igen, akkor szükség volt-e a kezelésre, A fűszerpaprika vetőmagnak fajtaazonosnak, tisztának, csíraképesnek, megfelelő ezermag tömegűnek, osztályozottnak, megfelelő víztartalmúnak és egészségesnek kell lennie. A víztartalom ismerete fontos a raktározásra kerülő vetőmagvak tárolásánál, valamint az értékesítés szempontjából is. A fajtáknak (hibrideknek) a felvásárlói szempontból lényeges kártevőkkel és betegségekkel szemben rezisztenciával és/vagy toleranciával kell rendelkeznie. A termesztőnek ismernie kell a termesztett fajták kártevő és betegség fogékonyságát. Palánták minősége Ha a fűszerpaprika palántákat vásárolja, akkor azok elismert növény-egészségügyi bizonyítvánnyal, növényútlevéllel rendelkezzenek. A palánták a kártevő és betegség látható jeleitől mentesek legyenek. A minőségi garanciákat vagy minősített termék garanciákat a terménynaplóba kell feljegyezni. A termelőnek a növény- egészségügyi szabályozási rendszereket úgy a saját mind az eladásra szánt palántaneveléshez alkalmazni kell. Csak garantált, a követelményeknek megfelelő szaporítóanyag kerülhet forgalomba. Saját szaporítás esetén a palánták minőségének megőrzése érdekében folyamatos megfigyelés (felügyelet) alatt kell tartani az állományt és feljegyzéseket készíteni pl. a növényvédő szeres kezelésekről (a. kezelések idejét, a felhasznált szert, a dózist, az anyag nevét és a kezelő személy). A növény védőszeres kezelések bővebb leírását a növényvédelmi részben adjuk meg. A fűszerpaprika palánták esetében kettő olyan zárlati károsítót jelöl meg a jogszabály, amelyek terjedésének elősegítése tilos, ezért elszaporodásukat meg kell előzni, ez a Xanthomonas campestris pv. vesicatoria (Doidge) Dye syn.: Xanthomonas vesicatoria (ex Doidge) és a Tomato spotted wilt virus syn.: Tomato spotted wilt virus (TSWV) (ismertetésük a növényvédelmi fejezetben) A zárlati vagy vizsgálatköteles nem zárlati károsító szaporítóanyaggal történő elterjedés megakadályozása érdekében az ellenőrzésre kötelezett szaporítóanyag előállítására és forgalmazására vonatkozó növény-egészségügyi követelmények betartását a növényvédelmi felügyelőnek kell ellenőriznie. A fűszerpaprika palánták termelőit, előállítóit, felvásárlóit, forgalmazóit a növény- egészségügyi szolgálatnak nyilvántartásba kell vennie és egyedi azonosító számmal kell ellátni. A nyilvántartott palántatermelők, előállítók, forgalmazók kötelesek nyilvántartást vezetni: azokról a helyekről, ahol a palántát nevelik, tárolják, tartják vagy felhasználják, 20

a palántáról, amelyeket tárolásra vásárolt vagy a telephelyen termeszt, termelésbe von, vagy bármilyen célból továbbít, szükség szerint és a megfelelő időben megfigyeléseket végezni, növényvédelmi felügyelő számára lehetővé tenni a vizsgálatot, a mintavételezést, valamint a dokumentumok megtekintését, értesíteni a hatóságot valamely zárlati károsító, annak tünete, illetve bármely más növényi rendellenesség előfordulásáról. A nyilvántartás tartalmazza a termelés részletes adatait, mint a termelő nevét, adószámát/ adóazonosítóját, a települést, helyrajzi számot, növényfajt és fajtát, a területet (ha). A raktározott palántákról szóló adatok a fentiektől eltérően a terület kivételével tartalmazzák még a tárolt terményt, tárolási kapacitást, és tárolt mennyiséget. A dokumentumokat legalább három évig javasolt megőrizni. A termelőknek a fólia alatti termesztésre hibrideket célszerű használni, mint a Sláger F1, Délibáb F1 és Bolero F1 Sláger F1: folytonos növekedésű, csüngő termésállású, csípős hibrid fűszerpaprika fajta. Bokra erőteljes növekedésű, termései hegyesek, 18-20 cm hosszúak, tömegük 18-20 g, színük éretten sötétpiros. Termesztését elsősorban hajtatóházi körülmények között, támrendszer mellett javasolt 4-5 tő/m2 növényszámmal. Vetését február közepén táphengerbe (szivar) vagy tápkockába, palántázását fóliaházba április 15-20 között ajánlott. A szedését július végétől lehet kezdeni. Potenciális termőképessége 8-10 kg/m 2. Festéktartalma utóérlelve 320-360 ASTA. Szárazanyag-tartalma szedéskor 14-16%. Kapszaicin - tartalma a Szegedi 178 csípős fajtához hasonló. Intenzív termesztési körülményrendszert igényel. Délibáb F1: csípősség nélküli, csüngő termésállású, hidegfóliás hajtatatásra nemesített hibrid. Folytonos növekedésű. Kötések száma 100-140 db/tő. Termése 15-18 cm hosszú, hegyes, éretten sötétpiros. Festéktartalma szedéskor 200-220 ASTA, utóérlelve 300-350 ASTA. Szárazanyag-tartalma szedéskor 16-17%. Vetés ideje február közepe táphengerbe (szivar) vagy tápkockába, ültetése április 10-20 között 4-5 tő/m2 növényszámmal fóliaházban. Termesztését támrendszer mellett javasolt. Érése július 2. dekádjától folyamatosan az őszi fagyokig tart. Termőképessége 8-10 kg/m 2. Tavaszi elővetemények után (pl. saláta, retek, újhagyma) májusi ültetéssel másodnövényként is 6-7 kg/m 2 termés szedhető. Intenzív termesztési körülményrendszert igényel. A Délibáb F1 fajtánál előfordul, hogy csípős tövek találhatóak az állományban. Bolero F1: hasonló a Délibáb F1 hibridhez csak valamivel magasabb a festéktartalma 250-300 ASTA illetve a termőképessége is nagyobb 10-15 kg/m2. Csípősség nélküli, csüngő termésállású, hidegfóliás hajtatásra nemesített fűszerpaprikafajta. Folytonos növekedésű. Kötött bogyók száma 100-140 db/tő. Termése 15-18 cm hosszú, hegyes, éretten sötétpiros. Festéktartalma szedéskor 180-200 ASTA, utóérlelve 300-360 ASTA. Szárazanyag- tartalma szedéskor 16-18 %. Vetés ideje február közepe táphengerbe vagy tápkockába, ültetés ideje április 10-20 között 4-5 tő/m 2 növényszámmal. Érése július II. felétől folyamatosan az őszi fagyokig tart. Tavaszi elővetemények után (pl. saláta, retek, újhagyma) májusi ültetéssel másodnövényként is 6-7 kg/m 2 termés szedhető. Intenzív termesztési körülményrendszert igényel. 21

A termelőnek célszerű ismernie, hogy a rendelkezésre álló hibridek gazdag beltartalmi értékekkel bírnak, amelyek jelentős mértékben befolyásolják az őrlemény minőségét, például festő- szinezőképessége és stabilitása, a kihozatalt adó szárazanyag tartalom. Az évjárat, időjárási tényezők, jelentősen képesek befolyásolni ezen tulajdonságokat, amint azt a 4. ábra is bemutatja 4. ábra: Fólia alatt termesztett fűszerpaprika hibridek őrleményeinek ASTA- ban mért festéktartalma 2010-ben (nyers festék/utóérlelt) 400 300 200 100 Sláger F1 Délibáb F1 Szegedi - 80 Bolero F1 0 Nyers ASTA Utóérlelt ASTA 22