FEHÉR FÜZET 1999 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda beszámolója

FEHÉR FÜZET 1999 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda beszámolója Felelôs szerkesztô és kiadó: DR. FURMANN IMRE Esetleírások: DR. BIHARY LÁSZLÓ DR. FARKAS LILLA DR. FITSUM A. ALEMU DR. FURMANN IMRE IVÁNYI KLÁRA DR. KELEMEN EDIT DR. MUHI ERIKA Technikai asszisztens: MADARÁSZ SZILVIA MOHÁCSI MÁRIA Sajtóstatisztika: DARÓCZI ILONA A MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY kiadványa A sokszorosítást az OSIRIS KFT. végezte. MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY, NEKI, FEHÉR FÜZET 1999, BUDAPEST

Tartalom Az év... 7 I. 1999-ben érkezett legjelentôsebb ügyek... 9 P. község (Nógrád megye)... 10 Sz. város... 13 D. Ferenc... 16 J. Sándor... 18 L. János és felesége... 20 H. Krisztián... 22 O. Ferenc... 25 Zs. Gyula... 27 A. Lászlóné... 31 N. Anna... 33 R. Anna... 35 Munkaügyi diszkrimináció... 37 Kerületi Roma Kisebbségi Önkormányzat... 40 E. város... 44 Cz. Gyula és Cz. Tibor... 47 II. 1999-ben érkezett egyéb ügyekbôl... 51 III. A korábban érkezett, folyamatban lévô ügyekbôl... 59 IV. Statisztika a NEKI ügyeibôl... 65 V. Statisztika a sajtóról... 69 VI. Az iroda alkotmánybírósági beadványai... 73 VII. A diszkrimináció... 89 VIII. A NEKI... 91

ELÔSZÓ Az év Irodánkhoz 1999-ben 113 panasz, kérelem érkezett. Teljes körû tényfeltárás után 25 ügyben állapítottuk meg, hogy hátrányos megkülönböztetés történt. A 25 ügy közül: 10 ügyben az önkormányzat a jogsértô 2 ügyben a magyar állam ellen indítottunk eljárást kártalanításért, illetve kártérítésért, 2 ügyben a munkáltató ellen, 2 ügyben vendéglátó ipari egységbôl való kitiltás, illetve oda be nem engedés, a kiszolgálás megtagadása miatt indítottunk pert, 4 esetben egyéb magánszemély a jogsértés elkövetôje, 3 esetben egyéb fegyveres testület, illetve egyéb hivatalos szerv, 1 esetben a rendôrség, 1 esetben pedig oktatási ügyben történt jogsértés. Ha tovább elemezzük az ügyeket, megállapítható, hogy 10 ügyben bírósági eljárás, 3 esetben rendôrségi, ügyészségi eljárás, 3 esetben pedig egyéb hatósági eljárás van folyamatban, tehát a 25 ügy közül 16-ban bírósági, hatósági eljárást indítottunk. Az egyéb hatósági eljárásokban az eljárások befejezôdtek, mindegyikben eredményesen. Az elôzô években indult ügyek közül is folyamatban van még 14 ügy, így összesen 30 azoknak az ügyeknek a száma, amelyeket az iroda különbözô bíróságok és hatóságok elôtt képvisel. Az 1999. évi tevékenységünket az ERRC-val kötött együttmûködési szerzôdésre alapítottuk. A közös munka alapján ez idáig négy eljárást indítottunk: munkaügyi diszkrimináció, lakhatási diszkrimináció és szórakozóhelyekrôl való kitiltás miatt, továbbá egy alkotmánybírósági beadvány és egy önkormányzati, szociális segéllyel kapcsolatos eljárást. Minden olyan ügyben, amelyben hatósági eljárást kezdeményeztünk, ügyvéd képviseli az ügyfelet az iroda megbízása alapján. Ebben az évben teljesedett ki tényfeltárásunk módszere, a tesztelés. Ennek segítségével tudtuk feltárni azt az ügyet, amelyben megállapítható volt, hogy az a munkáltató romákat nem alkalmaz. (Négy romát és négy nem romát küldtünk az álláshirdetésre. A négy roma közül senkit nem alkalmaztak, a négy nem roma közül mind a négy felvételt nyert. Jelenleg a cég ellen munkaügyi pert kezdeményeztünk. (Az ügy részletes leírása a Fehér Füzet 37. oldalán található.) Ugyancsak ezzel a módszerrel végeztünk tényfeltárást a Fehér Füzet 10. oldalán található ügyben. Itt is saját tesztelô emberünk segítségével tudtuk megállapítani, hogy valóban az italbolt üzletvezetôje indok nélkül megtagadja a kiszolgálást, zömükben romáktól. 1999. évi ügyeinkben azok a jogsértések domináltak, amelyek az emberek mindennapjait, a mindennapi életet érintik, vagy határozzák meg. Ezek a jogsértések azonban ha megfelelô jogi elégtételt nem kap a sértett nem csak a mindennapokat teszik elviselhetetlenné, hanem a jövôt is. A NEKI 1999-ben jogi offenzívát indított. Ez nem csupán abból látszik, hogy nagyon sok pert kezdeményeztünk a bíróságokon, hanem ezen felül négy beadvánnyal fordultunk az Alkotmánybírósághoz, három ügyben pedig a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz nyújtottunk be kérelmet. Alkotmánybírósághoz fordultunk: a sértetti képviselet lehetetlensége ügyében, a kártalanítási eljárásokban megmutatkozó alkotmányellenesség miatt, a diszkriminációellenes törvény hiánya miatt és a szociális biztonságot gyengítô törvényi rendelkezések miatt. r 7 s

FEHÉR FÜZET 1999 Strasbourgban mind a három esetben a sérelem tárgya a rendôri szervek jogsértésével függ össze. Ez évben fejeztük be a kártalanítás témájában tartott kutatás egy részét. Nem csupán azt vizsgáltuk, hogy a speciális (tehát a kártalanításra vonatkozó) jogszabályok és eljárások miként érvényesülnek azok esetében, akiket elôzetes letartóztatásba helyeztek, vagy elítéltek, de késôbb velük szemben megszüntették az eljárást, vagy felmentô ítélet született az ügyükben, hanem azt is, hogy ezen túlmenôen milyen lehetôségek állnak azok rendelkezésére, akiket szabadságuktól jogtalanul megfosztottak. Így indítottunk eljárást az általános kártérítési szabályok szerint, az államigazgatási jogkörben okozott kár megfizetése miatt és személyiségi jog megsértése miatt. Már az eddigiekbôl is megállapítható, hogy nagyban elômozdította a kártalanítási ügyek intézését az, hogy a jogi és társadalmi közvélemény tudatába bekerült a téma. A kutatás kapcsán tartott konferencián közmegegyezés volt abban, hogy a nyomozó hatóságok a megszüntetô határozatban, vagy a bíróságok a felmentô ítéletben legyenek kötelesek kioktatni a felmentettet és elôzetes letartóztatásban volt, vagy ítélet alapján szabadságvesztés büntetést töltô személyeket arról, hogy joguk van a magyar állammal szemben kártalanításért pert indítani. A kutatást terveink szerint a COLPI támogatásával jövôre regionális kutatássá terjesztjük ki. Mindazok a jogi munkák, amelyekrôl itt most beszámoltam, nagy szaktudású, az ügyeknek elkötelezett munkatársakat igényelnek. Ebben az évben úgy a NEKI munkatársai, mint az ügy kapcsán bevont ügyvédek, szakértôk, megfelelnek ezeknek az elvárásoknak. Ez az iroda viszont minden évben a létéért küzd, hogy anyagi támogatásokhoz jusson. A támogatóink száma, és a támogatás összege is növekedett persze, kivéve a Magyar Államét, ugyanis a Magyar Állam csak 1,5 millió forinttal járul hozzá költségvetésünkhöz már évek óta a Magyarországi Cigányokért Közalapítványon keresztül. Magyarországon egy-egy hatósági eljárás évekig tart. Ha 1999-ben indítunk egy pert, abban biztosak lehetünk, hogy az ügy még 2001-ben sem fog jogerôsen befejezôdni. És még egy fontos szempont. Akikkel szemben mi fellépünk (rendôrség, önkormányzat, egyéb hivatalok), nagy háttérrel, személyi és infrastrukturális ellátottsággal rendelkeznek, irodánk lehetôségeihez képest. Mindezek nehézzé, nagyon nehézzé teszik a munkánkat, de közel hat évi tapasztalatunk azt mutatja, hogy érdemes csinálni. Ha millimétereket haladunk elôre a jogállamiság megteremtésében, akkor is. Budapest, 1999. november 15. Dr. Furmann Imre ügyvéd a NEKI igazgatója r 8 s

Az 1999-ben érkezett legjelentôsebb ügyek esetleírások

FEHÉR FÜZET 1999 P. község (Nógrád megye) A falu egyetlen kocsmáját (ahol hétvégenként kenyeret is árulnak) 3 éve vezeti T. Erika, s ez idô óta az ô utasítására nem szolgálják ki a helyi romák többségét, ez különösen a telepi romákra vonatkozik. O. András, a helyi kisebbségi szószóló, miután sem a polgármesterhez és a jegyzôhöz benyújtott panasza, sem a falugyûlés elôtti felszólalása nem vezetett eredményre, 1999 tavaszán irodánkhoz fordult. Az utolsó konkrét indokot ehhez az adta, hogy 1999 februárjában a kocsmában a fenti okok miatt vásárolni nem tudó O. András lányát, aki egyébként nem a faluban él, szintén nem szolgálták ki, amikor cigarettát akart vásárolni az apjának. O. Rita ezek után megszégyenülten távozott a boltból. A konkrét eset és az elôzmények ismeretében 1999. április 22-én a NEKI két munkatársa tényfeltárást végzett a faluban, melynek során tanúk jelenlétében próbavásárlást tartott, tesztelve 1 azt, hogy az üzletvezetô magatartása meghatározott emberekkel szemben valóban diszkriminatív-e. A teszteléskor elôször egy nem roma származású budapesti lakos kért kávét és kólát; ôt rendben kiszolgálták. Utána pár perccel a faluban élô, roma származású O. Gyôzô lépett a kocsmába, köszönt, cigarettát és üdítôt kért. A legkisebb mértékben sem volt ittas, és semmilyen más okot sem szolgáltatott arra, hogy ne kezeljék vendégnek; azonban az üzletvezetô minden indoklás nélkül megtagadta a kiszolgálását. Amikor elkérte a panaszkönyvet, hogy sérelmét bejegyezze, azt a választ kapta, hogy a panaszkönyv elfogyott (sic). Ezt követôen egy budapesti roma származású férfi érkezett; ôt kávéval kiszolgálták, míg az ôt követô szintén roma származású, de helybeli lakos kiszolgálását az üzletvezetô megtagadta, mondván: tudod te azt nagyon jól, hogy miért nem A tesztelés után a NEKI két jogász munkatársa megkereste az üzletvezetôt, aki elismerte, hogy valóban nem hajlandó egyes embereket kiszolgálni, különösen azokat, akik az italboltban ittas állapotban garázdálkodnak, és zavarják a többi vendég szórakozását. Arra, hogy az említett kocsmában roma származású emberek garázda cselekményeket követték volna el, és emiatt eljárás indult volna, nincs bizonyíték. Az üzletvezetô nem tudott konkrét választ adni arra a kérdésre, hogy nem ittas és nem garázdálkodó roma származású emberek kiszolgálását miért tagadja meg. A tényfeltárás során több tanú is elmondta, hogy fent említett konkrét eseteken kívül gyakori, hogy az üzletvezetô több más embertôl, többnyire romáktól, azok gyermekeitôl, rokonaitól és ismerôseitôl is megtagadja a kiszolgálást. Így a faluk közötti hétvégi focimeccs után is, amikor a nem-roma falubeliek élvezik a kocsma szolgáltatásait, a romák nem léphetnek a többiek közé. A fent említett adatok birtokában a NEKI elsô ízben 1999. április 27-én a polgármesterhez és a jegyzôhöz fordult, tájékoztatást kérve az O. András korábbi panaszára tett lépéseikrôl. Egy hónap múlva a megyei fogyasztóvédelmi felügyelôséghez is bejelentést tett az iroda. Ebben leírta, hogy az üzletvezetô ezen cselekmé- 1 A tesztelést olyan megkülönböztetés gyanúja eseteiben használjuk, amikor a feltételezett diszkrimináló nem ismeri el, hogy etnikai alapon tett különbséget. A módszerrel részletesen foglalkozik Fehér Füzet 1998 (12 oldal). r 10 s

AZ 1999-BEN ÉRKEZETT LEGJELENTÔSEBB ÜGYEK nye ellentétes az Alkotmánynak a diszkriminációt tiltó 70/A. (1) bekezdésével, valamint a Ptk.76. -ában foglaltakkal, amely szerint a személyhez fûzôdô jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülönböztetése fajuk vagy nemzetiségük alapján, valamint ezt jelenti a becsület és az emberi méltóság megsértése is. A belkereskedelemrôl szóló 1978. évi I. törvény 25. (2) bekezdése kimondja, hogy tilos a vásárlót jogosulatlanul hátránnyal sújtani. Az üzletek mûködésérôl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeirôl szóló 4/1997. kormányrendelet 23/A. -a úgy rendelkezik, hogy az üzlet dolgozói a munkavégzésük során tevékenységükkel nem sérthetik a vásárlók személyiségi jogait. Ezzel egy idôben O. Rita és O. Gyula DR. FURMANN IMRE ügyvéd képviseletével keresettel fordult a Balassagyarmati Városi Bírósághoz. A beadványban a NEKI ügyvédje a fent említett jogszabályokon kívül arra is hivatkozott, hogy az üzletvezetô cselekménye ellentétes az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nyilatkozatának 2. Cikkével, amelynek aláírásával Magyarország is kötelezte magát arra, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetést nélkül (nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül). Az Európai Emberi Jogi Egyezmény 14. Cikke szintén arról szól, hogy az Egyezményben rögzített jogokat hátrányos megkülönböztetés nélkül kell biztosítani minden, az aláíró országok területén élô ember számára. A felperesek a Ptk. 84. -a alapján kérték a városi bíróságot, hogy állapítsa meg a személyiségi jog megsértését, kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, és tiltsa el a további jogsértéstôl, valamint szabjon ki az alperes terhére közérdekû célra fordítható bírságot. Az ügyfelek azért döntöttek így, mert a panaszolt magatartás a faluban élô roma származású emberek egész közösségét sértette. Az üzletvezetô cselekménye a NEKI álláspontja szerint ellentétes a Magyarország által is aláírt, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérôl szóló nemzetközi egyezménnyel is, amely 2 kifejezetten tiltja a diszkriminációt a nagyközönség céljára szolgáló minden olyan hely vagy szolgáltatás igénybevételkor, mint a közlekedés, szállodák, éttermek, kávéházak, színházak, vagy közterek. Bár Góman Gyula hasonló jellegû ügyében már született jogerôs bírósági ítélet 1998-ban 3, Magyarországon nem létezik kifejezetten közszolgáltatás (vendéglátás, kereskedelem stb.) során elkövetett diszkriminációt tiltó és azt szankcionáló törvényi rendelkezés. Egyes kommentárok és bírói vélemények szerint azonban a fent említett ENSZ-egyezmények arra kötelezik az aláíró államokat, hogy tartózkodjanak diszkriminációra lehetôséget adó törvények megalkotásától, tiltsák el az országos vagy helyi hatóságok illetve közintézmények a faji megkülönböztetést elômozdító cselekményektôl, és alkossanak diszkriminációt tiltó speciális jogszabályokat. 4 Az Egyezményt aláíró államok némelyikénél már létezik speciális rendelkezés a közszolgáltatás során elkövetett diszkrimináció tiltására és szankcionálására. Így pl. az USA-ban 1964-ben alkotott, a Polgári Jogokról szóló törvény 5 kimondja, hogy minden személy jogosult egyenlô módon élvezni az árukat és szolgáltatásokat bármilyen szegregáció vagy faji, bôrszín, vallási illetve nemzeti hovatartozáson alapuló diszkrimináció nélkül. E törvény külön tiltja és szankcionálja a nyilvános helyeken (mozi, színház, étterem, szálloda, kávázó, kocsma, trafik stb.) elkövetett diszkriminációt. 6 Az 1994-tôl hatályos új holland törvény (Az Egyenlô Bánás- 2 Az 5 (iii) (f) bekezdésében 3 Fehér Füzet 1998, 108 112 old. 4 CCPR Commentary, Manfred Nowark, 1993, p. 456 478; Az Egyezségokmány 2 cikk (2) bekezdés szerint pedig az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra, hogy alkotmányos eljárásukkal és az Egyezségokmány rendelkezéseivel összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések meghozataláról, amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek még nem volnának hatályban. 5 Civil Rights Act of 1964 6 Title II of the Civil Rights Act of 1964 r 11 s

FEHÉR FÜZET 1999 módról) alapján kártérítésre jogosult, akit közszolgáltatások élvezésében diszkrimináltak. Hollandiában a diszkriminációs módszereket alkalmazó vendéglátóstól (a Vendéglátóiparról szóló tv. alapján) megvonható a mûködési engedély. Egy antidiszkriminációs törvény megfogalmazása a fenti hiányosságok kiküszöbölésén túl azzal az elônnyel járna, hogy nem kellene alapvetô kérdésekben a jóindulatra hagyatkozni, feleslegesen pereskedni, és egységesebbé, kiszámíthatóvá válna a jogértelmezés. 7 Mivel a jogalkotó elmulasztotta a hazai és nemzetközi jogszabály felhatalmazásából származó jogalkotói feladatát az átfogó diszkrimináció-ellenes törvényi szabályozást, amely az élet minden területére kiterjed, és amely többek között a lakhatási ügyekben és közszolgáltatásban (vendéglátásban, kereskedelemben stb.) tiltja a diszkriminációt, és ezzel alkotmányellenességet idézett elô, a NEKI az Alkotmánybírósághoz fordult és kérte, hogy az határidô megjelölésével hívja fel a jogalkotó szervet feladatának teljesítésére. A polgármester és a körjegyzô 1999. május 12-i válaszában kifejtette, hogy a problémával kapcsolatban a vendéglátóegység vezetôje és dolgozója elmondása, valamint a helyszínen tett ellenôrzése során észleltek részemre meggyôzôek és elfogadhatóak. Megállapították ugyanis, hogy cigány vendégeket kiszolgálnak, nincs megkülönböztetés, az ellenôrzés idôpontjában is tartózkodott cigány vendég az üzletben, az üzletvezetô és az alkalmazott szerint is törzs-vendég az illetô. A felügyelôség 1999. július 5-i, a NEKI-t tájékoztató levelében azt rögzítette, hogy ellenôrzésünk alkalmával nem tapasztaltuk, hogy a község italbolt vezetôje különbséget tesz a roma és nem roma vendégek között. Tény, hogy ilyen esetekben a bizonyítás sokszor lehetetlen, illetôleg egyes hatóságok, állami ellenôrzô szervek nincsenek felkészülve az e körbe sorolható jogsértések felderítésére 8. Ezekben az esetekben a hatóságok, jegyzôk és fogyasztóvédelmi felügyelôk esetleges passzivitása és egyoldalúsága különösen a rendelkezésre álló, amúgy is alkalmatlan jogszabályok alapján rendkívül nehézzé teheti a jog érvényesítését. (Meg kell azonban jegyezni a jegyzôi passzivitás sok esetben érthetetlen. A 4/1997. kormányrendelet 8. (1) szerint ha ellenôrzés során megállapítást nyer, hogy az üzlet vagy az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytatók a jogszabályokban foglalt elôírásoknak nem felelnek meg, illetve azokat nem tartják be, a jegyzô az üzletet az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 90 napra ideiglenesen bezárathatja, a (2) bekezdés alapján az üzlet ideiglenes bezárását elrendelô határozat fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható. A (3) bekezdés elôírja, hogy a jegyzô a mûködési engedélyt visszavonja, ha a kereskedô az (1) bekezdésben foglaltaknak nem tesz eleget ). Az ügyben a bíróság megtartotta az elsô tárgyalást, az üzletvezetô alperes a tárgyaláson nem jelent meg, a tárgyalás elôtti utolsó percekben ügyvédje titkárnôjének közvetítésével ellenkérelmet terjesztette be, az ellenkérelemben viszont semmilyen konkrét tényre nem hivatkozott. 7 Sándor Judit, A szabályozás csapdai és dilemmái, in: A Hátrányos Megkülönböztetés Tilalmától a Pozitív Diszkriminációig, 66. old. 8 Beszámoló: A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyûlési Biztosának tevékenységérôl 1999, 87. old. r 12 s

AZ 1999-BEN ÉRKEZETT LEGJELENTÔSEBB ÜGYEK Sz. város Sz. város Cigány Kisebbségi Önkormányzata azzal a panasszal kereste meg a NEKI-t, hogy a város egyetlen diszkójába idén nyár óta a kidobó emberek nem engedik be a romákat, az üzletvezetô D. Edina utasítására. Az üzlet egyébként csak péntek esténként mûködik diszkóként, a hét többi napján hagyományos kocsma, ahová származástól függetlenül bárki bemehet. 1999. szeptember 10-én egy több mint húsz fôbôl álló csoporttól tagadták meg a belépést a diszkóba. A roma fiatalok még azon az estén felkeresték a kisebbségi önkormányzat elnökét és kérték segítségét. Ô, miután több rendôrkapitányságot keresett meg telefonon, de érdemi segítséget nem kapott, még aznap este személyesen ment el az üzlethelyiségbe, és kért magyarázatot az eseményekre. Az üzletvezetô azzal indokolta a belépés megtagadását, hogy zártkörû a rendezvény. Erre vonatkozóan semmilyen kiírás nem volt. A kisebbségi önkormányzat elnöke megkereste a jegyzôt is, aki azt javasolta neki, hogy forduljon jogvédô irodához; egyéb, érdemi intézkedést nem tett. A bejelentést követôen a NEKI munkatársai tanúk jelenlétében 1999. október 1-jén tesztelést tartottak annak feltárására, hogy a bérlô magatartása meghatározott csoporttal szemben valóban diszkriminatív-e. Elôször a nem roma származású S. Péter próbált bemenni, ôt beengedték; az utána pár perccel a diszkóba érkezô roma származású L. Tamást és G. Csabát akik helyi lakosok azonban a bejáratnál a jegyszedôk (egyben biztonsági ôrök) nem engedték belépni. A két roma fiatal ezért elkérte a panaszkönyvet, de azt a választ kapták, hogy nincs. A két fiatalember megalázottan távozott a helyszínrôl. Mindketten józan állapotban voltak, átlagos utcai viseletben, illedelmesen viselkedtek, tehát okot nem szolgáltattak arra, hogy ne engedjék be ôket. Pár perccel késôbb a szintén roma származású L. Attila (helyi lakos) és a budapesti H. Barnabás próbáltak meg bejutni a helyiségbe, de ôket sem engedték be. Arra a kérdésükre, hogy miért nem, azt a választ kapták, hogy azért, mert cigányok. Ôk is elkérték a panaszkönyvet, de az üzletvezetô azt válaszolta, hogy a panaszkönyv nem erre a célra szolgál. Mind a két esetben újra elhangzott a biztonsági ôröktôl, hogy zártkörû rendezvény van, erre utaló tábla azonban nem volt a bejáratnál, tagsági nyilvántartást nem vezettek. E magyarázatnak ellentmond az is, hogy S. Pétert (aki nem roma) beengedték, holott ô nem volt meghívva semmilyen rendezvényre, nem rendelkezett tagsági igazolvánnyal, nem ismert senkit, nem volt senkinek a hozzátartozója a városban. Az üzletvezetô és munkatársai az okról érdeklôdô romáknak azt is elmondták, hogy a cigány kisebbségi önkormányzat már tett bejelentést a rendôrségen, de ôket ez nem érdekli. A NEKI véleménye szerint az üzletvezetô és az ô utasítására eljáró személyek cselekménye ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányával 1, ugyanis azzal, hogy romákat nem engednek be a diszkóba, különbséget tesz a szórakozni vágyó fiatalok között. Magatartásuk a Polgári Törvénykönyv rendelkezésével 2 is ellentétes, miszerint a személyhez fûzôdô jogok sérelmét jelenti különösen a magánszemélyek bármilyen hátrányos megkülön- 1 70/A. (1) 2 Ptk. 76. r 13 s

FEHÉR FÜZET 1999 böztetése ebben az esetben fajuk, nemzetiségük szerint, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. Az ilyen cselekményeket tiltja a belkereskedelemrôl szóló törvény 3 is, amely kimondja, hogy tilos a vásárlót jogosulatlanul elônyben részesíteni vagy hátránnyal sújtani Ugyanez a törvény 4 mondja ki azt is, hogy az üzletekben jól látható és könnyen hozzáférhetô helyen kell a vásárlók könyvét elhelyezni; a vásárlók abba bejegyezhetik az üzlet munkájával kapcsolatos panaszaikat, közérdekû bejelentéseiket és javaslataikat; a vásárlót e jogának gyakorlásában megakadályozni vagy befolyásolni tilos; a bejegyzést érdemben meg kell vizsgálni és az intézkedésrôl a vásárlót tájékoztatni kell. A törvény 5 szerint e kötelességek megszegése esetén az államigazgatási, polgári jogi, pénzügyi jogi, munkajogi, büntetôjogi és más jogszabályokban foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni. A fogyasztóvédelemrôl szóló törvény 6 szankciókat ír elô, ha a gazdálkodó szervezet a forgalomból az árut jogosulatlanul visszatartja, illetve a szolgáltatás nyújtását jogosulatlanul megtagadja; ha az eljáró hatóság eljárása során megállapította az e törvényben és más jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését, jogszabály eltérô rendelkezése hiányában elrendelheti a jogsértô állapot megszüntetését, megtilthatja a jogsértô magatartás további folytatását 7. Az üzletek mûködésérôl és a belkereskedelmi tevékenység folytatásnak feltételeirôl szóló kormányrendelet 8 is elôírja, hogy az üzletek dolgozói munkavégzésük során nem sérthetik a vásárlók személyiségi jogait, valamint hogy ha az ellenôrzés során megállapítást nyer, hogy az üzlet vagy az üzletben kereskedelmi tevékenységet folytatók a jogszabályokban foglalt elôírásoknak nem felelnek meg, illetve azokat nem tartják be, a jegyzô az üzletet az észlelt hiányosság megszüntetéséig, de legfeljebb 90 napra ideiglenesen bezárathatja, s ez bizonyos esetekben fellebbezésre tekintet nélkül azonnal végrehajtható 9. A rendelet azt is elôírja, hogy a jegyzô a mûködési engedélyt visszavonja, ha a kereskedô az (1) bekezdésben foglaltaknak nem tesz eleget 10. A fentieket magában foglaló kérelmünkkel 1999 októberében a megyei fogyasztóvédelmi felügyelôséghez és a város jegyzôjéhez fordultunk, és kértük a diszkó/kocsma tevékenységének a kivizsgálását. Ezzel párhuzamosan L. Attila, L. Tamás és G. Csaba az ügy képviseletére NEKI által megbízott DR. HORVÁTH ISTVÁN ügyvéddel személységi jogi pert indított D. Edina üzletvezetô ellen. A felperesek képviselôje a keresetében a fent említett jogszabályon kívül a vonatkozó nemzetközi jogszabályok idézésével is felhívta a bíróság figyelmét döntésének fontosságára. Így arra is hivatkozott, hogy az üzletvezetô magatartása megsérti a Polgári és Politikai Jogok Egységokmányának 2. Cikkét, amely minden személy számára biztosítja az okmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai, vagy más vélemény, nemzeti, vagy társadalmi származás, vagyoni, születési, vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Sérti az Emberi jogok és az alapvetô szabadság védelmérôl szóló európai egyezmény 14. Cikkét is, amely úgy fogalmaz, hogy az Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, bôrszín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történô megkülönböztetés nélkül kell biztosítani; illetôleg A faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésérôl szóló egyezményt 11 ; 12 amely elôírja, hogy a részes államok elítélik a faji megkülönböztetést és vállalják, hogy a faji megkülönböztetés minden formája kiküszöbölésének és az összes fajok közötti megértés elômozdításának politiká- 3 1978. évi I. törvény 25. (2) bekezdése 4 33. -a 5 39. -a 6 1997. évi CLV. törvény 6. -ának f) pontja, 7 1997. évi CLV. törvény 47. (1) bekezdésében 8 4/1997. Kormányrendelet 23/A. 9 a 8. (1) és (2) bekezdése 10 a 3. bekezdés 11 Elfogadták New Yorkban 1965. december 21-én. 12 és a kihirdetésérôl szóló 1969. évi 8. törvényerejû rendelet 2. cikk (1) bekezdését, r 14 s

AZ 1999-BEN ÉRKEZETT LEGJELENTÔSEBB ÜGYEK ját minden alkalmas eszközzel haladéktalanul folytatják; a 3. Cikke szerint pedig a részes államok különösen elítélik a faji elkülönítést és joghatóságuk alá tartózó területeken minden ilyen természetû gyakorlatot megakadályoznak, eltiltanak és megszüntetnek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon nehéz, illetve néhány esetben gyakorlatilag lehetetlen bizonyítani, hogy a hátrányos megkülönböztetés motivációja (vagy oka) a faji elôítélet. Tipikusan nehéz a bizonyítás pl. amikor a sérelemokozás illetve a motiváció kinyilvánítása tanúk jelenléte nélkül történt; vagy amikor a vendégkör megszûrésére különbözô módszereket alkalmaznak, mint pl. zárt körû rendezvény -nyé, telt ház -assá nyilvánítanak egy-egy rendezvényt, avagy tagsági igazolást kérnek a belépéshez. A bizonyítási, illetve hasonló ügyekben a jogorvoslat megszerzésének fô akadálya viszont az olyan jogszabály hiánya, amely kifejezetten tiltja, illetve szankcionálja a közvetve vagy közvetlenül hátrányos megkülönböztetést eredményezô magatartásokat. A Magyarország által aláírt nemzetközi egyezmények, az azok elfogadásáról és belsô joggal való összehangolásáról szóló 13, és a hátrányos megkülönböztetés szigorú megbüntetésérôl rendelkezô alkotmányos elôírás értelmében a diszkriminációt tiltó jogszabály megalkotásának kötelezettsége terheli a jogalkotót. Egyes kommentárok és bírói vélemények szerint a diszkrimináció tiltásának hiánya önmagában Egyezmény-ellenes 14, hiszen a fent említett ENSZ egyezmények arra kötelezik az aláíró államokat, hogy egyrészt tartózkodjanak diszkriminációra lehetôséget adó törvények megalkotásától, tiltsák el az országos vagy helyi hatóságokat vagy közintézményeket a faji megkülönböztetést elômozdító cselekményektôl, másrészt pedig alkossanak diszkriminációt tiltó speciális jogszabályokat 15. A jelenlegi jogszabályok nem alkalmasak ilyen cselekmények megelôzésére, nem adnak eligazítást sem a jogalkalmazóknak, sem a jogsérelmet szenvedett félnek a jogérvényesítésére. Ennek ellenére a 6300 lakosú város 870 roma lakosságát reprezentáló felperesek kérték a bíróságtól 16, hogy tiltsa el az üzletvezetôt a további jogsértésektôl és kötelezze ôt 300 000 Ft összegû közérdekû bírság és perrel kapcsolatban felmerült költségek megtérítésére. A bírósági gyakorlat szerint a személyhez fûzôdô jogok sérelme esetén közérdekû célra fordítható bírságot akkor lehet kiszabni, ha a kártérítés címen megítélhetô összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával. Közérdekû bírságot a keresetet indító fél kereseti kérelmétôl helyesen: bírságra irányuló indítványától függetlenül, hivatalból is kiszabhat. Az is elônyös az erre irányuló kérelmekben, hogy amennyiben a bíróság a bírság kiszabását mellôzi, az indítványt tevô felperes e vonatkozásban nem válik pervesztessé, és ezt a perköltség megállapításánál nem lehet figyelembe venni. A bírság kiszabásának nem szükségképpeni törvényi elôfeltétele a kártérítés megítélése. A kár felmerülte vagy érvényesítése hiányában, a helyes magatartási normák kialakítása érdekében is alkalmazható a bírság jogintézménye, amennyiben a jogsértô felróható magatartása egyébként bizonyított. Az ügy bírósági szakban van. 13 Alkotmány 7.. 14 The Justicability of Housing Rights, Scott Luckie, 58 67 old. 15 CCPR Commentary, Manfred Nowark, 1993, 456 478 old. 16 A Ptk. 84..- a paragrafusa alapján r 15 s

FEHÉR FÜZET 1999 D. Ferenc D. Ferencet és társait a Veszprémi Megyei Bíróság az 1997-ben az elôre kitervelten, nyereségvágyból, társtettesként elkövetett emberölés bûntettének vádja alól bûncselekmény hiányában felmentette, majd a Legfelsôbb Bíróság az ítéletet helybenhagyó végzéssel jogerôre emelte. DR. SALGA ISTVÁN ügyvéd, aki az I., II.,IV. rendû vádlott védelmét látta el az ügyben, a NEKI közremûködésével kártalanítási eljárást indított a Magyar Állammal szemben. Az I. és II. rendû vádlott 455 napot, a III. rendû vádlott 441 napot, a IV. rendû vádlott 336 napot töltött elôzetes letartóztatásban. A DR. SALGA ISTVÁN ügyvéd által készített keresetlevélben a felperesek 2,2 M Ft vagyoni kártalanítást és annak évi 20%-os ítélethozatalig terjedô kamat megfizetését, valamint 3 M Ft nem vagyoni kár és annak évi 20%-os ítélethozatalig terjedô kamat megfizetést kérték a Magyar Állam alperestôl. A felperesek a gyanúsítás ellen mindvégig tiltakoztak, a bûncselekmény elkövetését következetesen tagadták. A keresetlevél hangsúlyozta, hogy az elôzetes letartóztatás minden gyanúsított számára nagyon súlyos anyagi és erkölcsi hátrányt okozott. A felperesek házassága, élettársi kapcsolata tönkrement. Elôzetes letartóztatásuk ideje alatt mások gondoskodtak gyermekeikrôl, D. Magdolnát kisebbik gyermeke hazaérkezésekor nem ismerte meg. Az utcán gyilkosnak nevezték ôket, úgy érzik egy életre szólóan megbélyegezték ôket. A társadalomba való beilleszkedésük a mai napig tartó problémát jelent. A Veszprémi Városi Bíróság hiánypótlásra szólította fel a felperesek jogi képviselôjét többek között arra vonatkozóan, hogy jelölje meg a vagyoni kár mibenlétét és annak bizonyítékait, illetve nyilatkozzon a nem vagyoni kár összegérôl, valamint arról, hogy milyen körülmények figyelembevételével jelölte meg az összeget. Tehát a bíróság a nem vagyoni kár körülményeinek bizonyítását is elvárja a felperesektôl. A Magyar Állam alperes nyilatkozatában és ellenkérelmében szintén kifejtette, hogy a kereset összegszerûségét eltúlzottnak és nem bizonyítottnak tartja, s erre tekintettel a kereset elutasítását kérte. Elismeri ugyan, hogy a felperesek elôzetes letartóztatásuk ideje alatt személyes szabadságukban korlátozva voltak, de az ezt meghaladó felperesi hátrányokat, melyeket a keresetlevél hosszasan részletez, a felperesnek bizonyítani szükséges. A NEKI álláspontja szerint erôsen megkérdôjelezhetô az a hazai gyakorlat, miszerint a nem vagyoni kár körülményeit bizonyítani kell. Jelenleg a felperesek abban a kellemetlen helyzetben vannak, miszerint nekik kell bizonyítani s ezzel viselniük a bizonyítás kockázatát mindazokat a fôként erkölcsi hátrányokat, amelyeket éppen az állam hibájából szenvedtek el. Az állam kellô alap nélkül alkalmazott hatósági kényszert, korlátozta a felperesek személyes szabadságát, s ezzel az emberi méltósághoz való jogukon csorba esett. Ha elfogadjuk azt, hogy ez minden esetben hátrányos következményekkel jár, akkor az ezzel kapcsolatos körülmények bizonyítása indokolatlan. Az Alkotmánybíróság a 34/1992. (VI.1.) határozatában is kifejtette, hogy a személyiség ellen elkövetett sérelemokozásokra a személyiségvédelem az erkölcsi kártérítéssel reagált. ma már megfigyelhetô, hogy a nem vagyoni kártérítés kifejezetten erkölcsi értékalkotó feladatot is ellátva a személyiségvédelmet szolgálja. A NEKI álláspontját támasztja alá dr. Uttó György a Legfelsôbb Bíróság bírájának véleménye 1, mely szerint a magyar polgári jog a nem vagyoni kár fogalmáról a 355. (4) bekezdésében csupán annyit mond ki, r 16 s

AZ 1999-BEN ÉRKEZETT LEGJELENTÔSEBB ÜGYEK hogy az a kárpótlás vagy költség, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. Helytelenítette azt a kialakult gyakorlatot, hogy a bírák felszólítják a felpereseket, hogy a nem vagyoni kárral kapcsolatos hátrányokat bizonyítékokkal támasszák alá. Úgy véli, hogy ezek a tények, körülmények közismertek, köztudomásúak, azt nem mondjuk, hogy hivatalos tudomása van a bíróságnak errôl, de hát a bírák emberek, ennélfogva tudomásuk van arról, hogy a szabadság megvonása sérelemmel jár. Testi, lelki, biológiai vagy pszichikai sérelemmel jár. És nyugodtan abból indulhatunk ki, hogy ezt nem kell bizonyítani, azonban ilyen ítélettel még nem találkoztunk. D. Ferenc és társai ügyében ezzel a problémával állunk szemben, a nem vagyoni kár körülményeit bizonyítanunk kell. Az ügyben már több tárgyalást tartottak, tanúkihallgatások történtek. 1 Az elôadás az 1999. szeptember 17-én a NEKI által rendezett Kártalanítási Konferencián hangzott el, melynek címe: Az állam kártalanítási kötelezettsége a büntetô eljárással összefüggésben. r 17 s

FEHÉR FÜZET 1999 J. Sándor J. Sándor 1995. augusztus 5-étôl szeptember 4-ig elôzetes letartóztatásban volt rablás bûntettének alapos gyanúja miatt. A nyomozás késôbbi szakaszában azonban világossá vált, hogy az addig is meglehetôsen bizonytalan és hiányos adatok, illetve nyomok, melyek J. Sándor bûnösségét hivatottak bizonyítani, nem támasztják alá azt a feltevést, miszerint a bûncselekmény elkövetéséhez J. Sándornak bármilyen köze lenne, így vele szemben a nyomozás megszüntetésére került sor. Ezzel egyidejûleg az ügyészség az elôzetes letartóztatást is megszüntette. A nyomozás egy feljelentés alapján indult, ami szerint három, a feljelentô számára ismeretlen személyek egy fôvárosi szálló társalgójában bántalmaztak egy férfit, majd eltulajdonítottak tôle 1200 forint készpénzt. Az ezt követôen indult nyomozás során J. Sándor személye is szóba került, mint a lehetséges elkövetôk egyike, pedig állítása szerint ô az elkövetéskor otthon, azaz a fôvárostól kb. 400 km-re tartózkodott. Ártatlanságát erôsítette, hogy a személykiválasztás során a sértett nem ismerte fel J. Sándort, valamint az is, hogy a szálló portása rá nézve eredetileg terhelô vallomását visszavonta. J. Sándor mindvégig tagadta a bûncselekmény elkövetését, azt az állítását pedig, hogy a cselekmény elkövetésekor szülôfalujában tartózkodott, több tanú vallomása is alátámasztotta. J. Sándor csak jóval ezt követôen, 1999. márciusában szerzett tudomást irodánk létezésérôl és tevékenységérôl. Ekkor levéllel fordult a NEKI-hez, melyben elôadta, hogy azért az idôért, amíg elôzetes letartóztatásban volt, szeretne valamilyen módon elégtételt kapni. A Büntetôeljárási törvény alapján kártalanítás jár az elôzetes letartóztatásért, ha a rendelkezésre álló adatok alapján nem állapítható meg bûncselekmény elkövetése, illetôleg az, hogy a cselekményt a terhelt követte el 1. Jelen ügyben a Be. alapján igényelhetô kártalanításnak nem lehetne helye. Letelt ugyanis az igény elôterjesztésére nyitva álló határidô, ami (mivel az eljárás a nyomozás megszüntetésével ért véget) ebben az esetben 1 év. Másrészt az is kérdésként vetül fel, hogy a büntetôeljárásnak a Be. 139. (1) bek. b) pontja alapján való megszüntetése alapot teremt-e a Be. 383. (1) bek. szerinti kártalanításra. E szakasz a) pontja szerint nem, ahogy az az FBK 1994/43. számú jogesetben olvasható, mivel a 139. (1) bek. b) pontja a bizonyítottság hiányára utal, nem pedig a 383. (1) bek.-ben foglaltakra. Ily módon kártalanításra legfeljebb a hivatkozott szakasz (1) bek.-nek b) pontja szerint lehetne helye. Így tehát megtérítési igényt a Be. vonatkozó szakaszára nem, csakis a Ptk. 349. -ra lehet alapozni, azaz államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt lehet elôterjeszteni. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének több feltétele van: jogellenes magatartás, államigazgatási tevékenységgel összefüggô kár, okozati összefüggés, vétkesség, a kár rendes jogorvoslattal való elháríthatatlansága, illetve a károsult a rendes jogorvoslati lehetôségeket igénybe vette. Jelen ügyben ezen feltételek közül több is problémás. Nyilvánvaló, hogy a jogellenesség és a vétkesség kérdése a bíróság elôtti eljárás során fog tisztázódni, úgyszintén az okozati összefüggés kérdése is. A rendes jogorvoslati lehetô- 1 Be. 383. (1) bek. I. pont b) r 18 s

AZ 1999-BEN ÉRKEZETT LEGJELENTÔSEBB ÜGYEK ségek igénybevételének kérdése is felmerül, hiszen a büntetôeljárás során a hatóság intézkedése ellen panasszal lehet élni 2. J. Sándor nem élt panasszal a nyomozást megszüntetô határozat ellen, így adódhatna az a helyzet, hogy mivel nem merítette ki a rendes jogorvoslati lehetôségeket a kár elhárítása érdekében, ezért a Ptk. 349. -ra alapozott igénye nem helytálló. A BH. 1993. 424. számú jogeset azonban egyértelmûvé teszi, hogy A nyomozást megszüntetô határozat elleni jogorvoslat azonban önmagában nem alkalmas a kár elhárítására., amibôl következôen a panasz hiánya nem akadálya az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti per indításának. A fenti állásfoglalásban az is kifejezésre jut, hogy a Be. szerinti kártalanítás, illetve a Ptk. szerinti kártérítés egymástól függetlenül érvényesülhetnek, azaz nem elôfeltétele az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésének az, hogy a Be. szerinti kártalanítás objektív feltételei fennálljanak. Gyakorlatilag az Alkotmánybíróság is erre az álláspontra helyezkedet a 66/1991. AB. határozatában. A NEKI által megbízott ügyvéd, DR. KLAUSZMANN KORNÉL képviseli J. Sándort a Fôvárosi Bíróságon folyó eljárásban, aki a keresetlevélben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényt terjesztett a bíróság elé. Az ügyben tárgyalást még nem tartottak. 2 Be. 148. (1) bek. r 19 s

FEHÉR FÜZET 1999 L. János és felesége L. János és felesége vállalkozóként piacokon és vásárokon árusítottak ruhanemûket és játékokat, ám mûködésük pár éve veszteséges lett s visszaadták az engedélyt. Az ország észak-keleti részébôl a fôvárosba költöztek, ahol alkalmi munkából tartják el családjukat, albérletben laknak. Sem önkormányzati, sem pedig a központi költségvetésbôl fizetendô ellátást nem vesznek igénybe. Többször kértek engedélyt utcai ill. mozgóárusításra, máig sikertelenül. 1999. február 20-án L. Jánosné az egyik fôvárosi piacon zoknit árult. Férje kubikolásból jövet várta, hogy együtt menjenek haza. A házaspár elmondása szerint ekkor a piac két biztonsági ôre lépett az asszonyhoz és távozásra szólították fel: Húzzál innen vagy lerugdoslak a lépcsôn. A férjtôl megkérdezték, hogy mit keres a helyszínen, majd egyikük arcon ütötte. Az ütéstôl a férfi a földre esett, s amikor eszméletét visszanyerte, látta, hogy a feleségét a kabátja gallérjánál fogva húzzák az ôrök a piac-felügyelôség épülete felé. A helyiségben, ahol a piacfelügyelô is bent tartózkodott, az egyik ôr többször megütötte L. Jánosnét, majd combon rúgta. Az ütéstôl a mosdókagyló alá esett asszony száját egy törölközôvel próbálta betömni, s ismét bántalmazni kezdte. Ekkor érkezett meg a férj, aki a további bántalmazást megakadályozta. A házaspárnak megtiltották, hogy a helyiséget elhagyják. Az incidens során az ôrök folyamatosan szidalmazták L. Jánosnét, obszcén mozdulatokat tettek, s a házaspár etnikai hovatartozását becsmérelték. Az asszonynak sikerült a helyiségbôl értesítenie a rendôröket, akik kifejezett kérés ellenére sem vitték el L-éket a közeli kórházba, hogy ott látleletet vegyenek fel sérüléseikrôl, s feljelentésüket sem vették fel. A házaspár elsô útja mégis a kórházba vezetett, ahol megállapították, hogy a férj orrcsontja eltört. Az asszony diagnózisa az alábbi sérüléseket tartalmazta: agyrázkódás, jobb arcfél zúzódása, a csecsnyúlvány tájékának zúzódása, bal comb zúzódása. A férj két nap múlva tett feljelentést a kerületi rendôr-kapitányságon, melyet a NEKI 1999. március 02-án kiegészített. A házaspár sértett tanúként történô meghallgatására 1999. április 08-án került sor, jogi képviselôjük, DR. FARKAS LILLA jelenlétében. A késôbbi nyomozati cselekményekben azonban az ügyvéd már nem vehetett részt 1. 1999. június 03-án a rendôrség megszüntette a nyomozást azzal, hogy a feltárt adatokból bûncselekmény elkövetését megállapítani nem lehetett. A gyanúsítottak elismerték, hogy intézkedtek L. Jánosnéval szemben, ám tagadták, hogy bûncselekményt követtek volna el. A jogi képviselô panaszára az ügyészség pótnyomozást rendelt el. A rendôrség telefonon adott tájékoztatásából 1999 novemberében értesültünk arról, hogy a pótnyomozás sem vezetett eredményre: a jogi képviselô által megnevezett további tanúk vagy értékelhetetlen vallomást tettek, vagy nem lehetett ôket elôvezetni. A nyomozás során a gyanúsítottak a jogi képviselôvel szemben is arrogáns, agresszív módon viselkedtek. L. János szabálysértést nem követett el s ezt a gyanúsított biztonsági ôrök sem állították, vele szemben tehát intézkedésre nem kerülhetett volna sor. L. Jánosnéval szemben amennyiben valóban a piac területén tartózkodott a piaci szabályok megszegése miatt szabálysértési eljárást lehetett volna lefolytatni 2. Az ese- 1 A sértetti képviselet lehetetlenségérôl lsd. Függelék, alkotmánybírósági beadvány 2 Lsd. 17/1968. (IV.14.) Korm. rendelet 118/A.. r 20 s

AZ 1999-BEN ÉRKEZETT LEGJELENTÔSEBB ÜGYEK 3 tünkben vagyonvédelmet ellátó biztonsági ôrök azonban hatósági jogkörrel nem rendelkeznek, szabálysértési eljárást nem folytathatnak le, s a vagyonvédelemhez kapcsolódóan is rendkívül korlátozott körben jogosultak intézkedni. A jogsértôket távozásra ill. jogsértô magatartásuk abbahagyására szólíthatják fel, ill. felhívhatják ôket jogosultságuk igazolására 4. Akarata ellenére senkit nem vezethetnek elô, s nem tarthatják a piac-felügyelôség épületében. Bár a vagyonôrök is alkalmazhatnak arányos mérvû kényszerítô testi erôt 5, erre véleményünk szerint jelen esetben nem volt joguk L. Jánosné ui. el akarta hagyni a helyszint. Fenti szabálysértés miatt legfeljebb 30.000 Ft összegû pénzbírságot lehet kiszabni, míg jogosulatlan vagyonvédelmi tevékenységért 50.000 Ft-ra is bírságolható a kötelezettségszegô biztonsági ôr 6. Az L. János sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bûntette ezzel szemben akár három évig terjedô szabadságvesztéssel is szankcionálható, míg az L. Jánosnénak okozott könnyû testi sértésért két év szabadságvesztést szabhatnak ki. A NEKI több hasonló ügyrôl számolt már be, s sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy a nyomozó hatóság hozzáállásával kapcsolatban megfogalmazott kritikánk ebben az esetben is megalapozottnak bizonyult. A nyomozás rendkívül nehézkesen indult meg, és abba kifejezett kérés ellenére sem vonták be a sértettek jogi képviselôjét. Az iratismertetésrôl tájékoztatást nem nyújtottak, s a bizonyítékok sorába a látleletet ill. annak szakértô értékelését sem vették fel. A sértett magatartásának jogsértô jellege bár ezt nem bizonyították, s emiatt ellene eljárás sem folyt túlzott hangsúlyt kapott. A rasszista indítékkal kapcsolatban a nyomozó hatóság nem vizsgálódott. Amennyiben a nyomozást újra megszüntetik, a Legfôbb Ügyészséghez fordulunk panasszal, s egyben polgári pert indítunk a sértettek személyiségi jogai megsértésének megállapításáért és kártérítésért. 3 1998. évi IV. törvény 12. (1) bek. 4 Uo. 14. (1) bek.: A vagyonôr a megbízó közterületnek nem minôsülô létesítményének ôrzése során jogosult: a, a területre belépô vagy az ott tartózkodó személyt kiléte igazolására, a belépés illetôleg a tartózkodás céljának közlésére, jogosultságának igazolására felhívni, ennek megtagadása vagy a közölt adatok nyilvánvaló valótlansága esetén az érintett belépését, ott tartózkodását megtiltani, és távozásra felszólítani; b, a területre belépô, az ott tartózkodó vagy onnan kilépô személyt csomag, illetve menetszállítási okmány bemutatására felszólítani, csomagját, jármûvét, valamint a szállítmányt ellenôrizni; c, a jogsértô személyt magatartása abbahagyására felszólítani. 5 Uo. 15. (3) bek. b,: A személy és vagyonôr arányos mérvû kényszerítô testi erô alkalmazásával a védett létesítménybe, területre való jogosulatlan belépést megakadályozhatja, a jogosulatlanul bent tartózkodót onnan eltávolíthatja. 6 Lsd. 17/1968. (IV.14.) Korm. rendelet 30/A. r 21 s

FEHÉR FÜZET 1999 H. Krisztián A roma származású H. Krisztián és barátai 1999. április 17-én este a cs-i Faluházban rendezett bálon szórakoztak. Éjjel egy óra körül a táncolók arra lettek figyelmesek, hogy lökdösôdés támad és az emberek megindulnak a kijárati ajtó felé. Ekkor ôk is kisodródtak a tömeggel az épület elé. A faluház udvarán ekkor már körülbelül 50 fô csoportosult. Ezt követôen, a bálon tartózkodó egyik rendôr elôvette a szolgálati fegyverét és a zúgolódó, fenyegetôzô tömeget megpróbálta megállásra kényszeríteni. A levegôbe, illetve a földre leadott lövések nem értek célt, ezért egymás után kétszer célzott lövést adott le. A lövések eltalálták H. Krisztián mindkét combját, aki a tömegben az elsô sorban állt. A lövöldözést követôen H. Krisztiánt kórházba szállították ahol több órás mûtéttel sikerült a lövedékeket a combjából eltávolítani. A rendôrségi vizsgálat eredményeként eljárás indult H. Krisztián ellen csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erôszak alapos gyanúja miatt. Ugyanakkor H. Krisztián feljelentést tett a rendôr ellen súlyos testi sértés alapos gyanúja miatt. A nyomozás megindítása után keresett meg bennünket H. Krisztián. Irodánk ID. DR. BÁNFALVI JÁNOS ügyvéd személyében védôt ajánlott a fiatalembernek. Az ügyészségi nyomozóhivatal lefolytatta az eljárást, de mivel a nyomozás adatai alapján nem sikerült megállapítani egyik bûncselekmény elkövetését sem, megszüntette azt. Nem lehetett ugyanis kétséget kizáróan kideríteni azt, hogy a rendôr tényleg szolgálatba helyezte-e magát, vagy sem. Amennyiben nem, akkor nem beszélhetünk hivatalos személy elleni erôszakról. Ugyanakkor a nyomozást megszüntetô határozat indoklásából fontos az eljárás kimenetele szempontjából elengedhetetlen kérdések megválaszolása hiányzik. Nem derült ki, hogy milyen minôségben vett részt a bálon a késôbb intézkedô rendôr. Azt a határozat is tényként kezelte, hogy nem hivatalos személyként volt jelen. Ugyanakkor több tanú vallomás azt támasztja alá, hogy a rendôr jegyszedôi, biztonsági ôri feladatokat látott el. Ebben az esetben viszont mivel más keresô foglalkozást végzett nem tarthatta volna magánál a szolgálati fegyverét a 3/1995. (III. 1.)BM rendelet 1 102. értelmében. Ez önmagában még csak szolgálati szabálysértés lenne, de az, hogy ezzel a fegyverrel más életét és testi épségét veszélyezteti már nem. Ez mindenképpen bûncselekmény a büntetô jogszabályok és a szolgálati szabályzat értelmében is. Ezt egyetlen, az ügyben részt vevô hivatalos szerv sem vizsgálta, pusztán csak H. Krisztián felelôsségét próbálták bizonyítani, a rendôr ôrmesterét nem. Továbbra is folyik azonban az eljárás csoportosan elkövetett garázdaság bûntette, mint maradékcselekmény miatt H. Krisztián és társai ellen. A nyomozás ebben az esetben a Z-i Városi Rendôrkapitányság hatáskörébe és illetékességébe tartozik. Figyelemmel arra a tényre, hogy a hivatalos személy elleni erôszak büntettében indult nyomozás sértettje a városi rendôrkapitányság ôrmestere, megkérdôjelezhetô a garázdaság bûncselekményében indult nyomozás pártatlansága ezért Irodánk a városi vezetô ügyészhez fordult, azzal a kéréssel, hogy tegyék át az ügyet más nyomozó szervhez. 1 Rendôrség Szolgálati Szabályzatáról r 22 s

AZ 1999-BEN ÉRKEZETT LEGJELENTÔSEBB ÜGYEK Az ügyészségtôl a következô választ kaptuk: Arra figyelemmel, hogy az intézkedô rendôr a Z-i Rendôrkapitányság állományába tartozik, ezen nyomozóhatóságtól nem várható el az elfogulatlan nyomozásteljesítés, ezért átirattal éltem a kapitányság vezetôjéhez más nyomozóhatóság kijelölését célzó intézkedés megtétele végett. Irodánk több esetben járt már el olyan ügyben, amelyben olyan rendôr szerepelt, aki szabadidejében valamiféle szórakozóhelyen másodállást vállalva dolgozott kidobóként, rendezôként jegyszedôként. Munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt, tehát mellékállást, másodállást az 1996. évi XLIII törvény 2 értelmében csak a parancsnok engedélyével lehet létesíteni. 65. (2) A hivatásos állomány tagja csak engedéllyel létesíthet olyan munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt, amely a hivatásos szolgálattal, illetve a szolgálati beosztással nem összeférhetetlen. Vezetô beosztású személy a (4) bekezdésben foglaltak kivételével munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt nem létesíthet. (3) A hivatásos állomány tagja köteles az állományilletékes parancsnoknak bejelenteni a szolgálati idôn kívüli a) sporttal vagy ismeretterjesztéssel összefüggô munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését, b) gazdasági társaságban munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonynak nem minôsülô személyes közremûködési kötelezettséggel járó tagsági, felügyelô bizottsági tagsági vagy a gazdasági társaságban vezetô tisztségviselôi viszony létesítését, továbbá a gazdasági társaságban vagyonával közvetlenül érdekeltté válását, ide nem értve a nem meghatározó arányú részvényt és kisebbségi üzletrésztulajdont. Ugyanakkor általánosan elvárt követelmény a rendôrség hivatásos állományával szemben, hogy ne végezzenek olyan tevékenységet ami nem egyeztethetô össze a rendôri hivatással: 65. (5) Nem adható engedély, ha a munkavégzéssel járó egyéb jogviszony, a társadalmi szervezetben való részvétel vagy tisztségviselés ellentétes a fegyveres szerv feladataival, vagy a szolgálat kötelességszerû, pártatlan és befolyástól mentes ellátását, illetve a fegyveres szerv tekintélyét veszélyezteti. Ugyanígy rendelkezik a már említet BM rendelet is: 34. (1) A hivatásos állományba tartozással összeférhetetlen munkavégzéssel járó így általában, amely az állomány tagjának szolgálati tevékenységével érintett szervvel létesítendô, valamilyen hatósági vagy felügyeleti tevékenységgel összefüggô, illetve az állampolgárok felé irányuló szolgáltatással kapcsolatos tevékenységgel jár, vagy a szolgálati hely és a tevékenységet biztosító szervezet között gazdasági, elszámolási jogviszony áll fenn egyéb jogviszonyt az állomány tagja nem folytathat. A 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 3 fogalmazza meg azokat az eljárási szabályokat, amelyek a munkavégzést megelôzôen alkalmazni kell: 33. (3) A hivatásos állomány tagja a munkavégzéssel járó egyéb jogviszony létesítésére vonatkozó kérelmét a szolgálati elöljáró útján a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáróhoz írásban köteles benyújtani. (4) A kérelemnek tartalmaznia kell: a) a kérelmezô személyi adatait (név, születési idô, anyja neve), b) szolgálati helyét, beosztását, c) milyen jogviszony alapján, milyen szervnél, milyen minôségben, milyen idôtartamban, milyen munkarendben kíván munkát végezni. 2 Fegyveres szervek hivatalos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról 3 A belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek, valamint az önkormányzati tûzoltóság szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egye kérdéseirôl és a személyügyi igazgatás rendjérôl. r 23 s

FEHÉR FÜZET 1999 A városi vezetô ügyész válaszában a kérelemmel kapcsolatos kérdésünkre vonatkozóan az alábbiak szerint reagált: A nyomozás során arra vonatkozóan nem merült fel adat, hogy a rendôrôrmester ellenérték fejében rendezôként mûködött volna közre,. a bejelentés elmulasztása pedig csupán fegyelmi vétség elkövetését jelentette volna. A tanúk vallomásaiból ugyanakkor erre egyértelmûen következtetni lehet, de erre nem helyeztek hangsúly az eljárást lefolytató szervek. Minden esetben kifogásoltuk és kifogásoljuk azt, hogy a rendôrök akár engedéllyel akár engedély nélkül különbözô szórakozóhelyeken vállaljanak munkát. A parancsnokoknak ebben a problémakörben nagyobb határozottságot kellene mutatniuk és megtiltani minden olyan esetben a szabadidôben történô munkavégzést, amely az általános szabályok szerint megfogalmazott követelményekbe ütközik és méltatlan a rendôri szolgálatra. Csak ilyen határozott parancsnoki magatartással lehet rendet teremteni a jelenlegi káoszban és lehet a gyanúnak még az árnyékát is eloszlatni. Irodánk továbbra is figyelemmel kíséri az ügy alakulását, a meghatalmazott ügyvéddel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. r 24 s