MIHÁLYI PÉTER az MTA doktora tanszékvezetı egyetemi tanár SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ 2005. JÚNIUS
Összefoglalás Közel negyedszázados tudományos pályafutásom hosszú idın át elsısorban az MTA Közgazdaságtudományi Intézetéhez kapcsolódott. Itt szereztem meg az akadémiai fokozatokat, s itt jártam végig a ranglétrát - segédmunkatárstól fımunkatársig. Az 1977 óta eltelt évek során több évet töltöttem külföldön, szerepet vállaltam a közéletben, tanítottam, belekóstoltam az üzleti életbe is, de a tudománytól soha nem szakadtam el, nem hagytam fel a publikálással és fenntartottam az intézethez főzıdı szakmai kapcsolataimat is. Jelenleg a Központ külsı munkatársa vagyok. A Közép-Európai Egyetem közgazdasági tanszékén 1996 óta meghívott professzorként tanítok. A Veszprémi Egyetemmel 1999 óta állok kapcsolatban. 2001. július 1.-tıl az egyetem rendes tanára vagyok, és ugyanettıl az idıponttól megbízottként, majd 2002. március 1.-tıl vezetıként irányítom az általam alapított Pénzügytan tanszéket. Kutatási területeim 1. Lakásgazdálkodás, lakáspolitika (1977-1981) 2. Nagy-Britannia gazdaságpolitikája (1977-1984) 3. Az NSZK gazdaságpolitikája (1984-1990) 4. Munkaérték-elmélet, közgazdasági méréselmélet, makro-statisztikai problémák (1982-tıl) 5. 1945 elıtti külföldi adósságok, az államosítások miatti kártalanítás (1987) 6. Beruházási ciklusok a szocializmusban (1986-1993) 7. Fogyasztás és életszínvonal Kelet-Európában és a Szovjetunióban (1989-1990) 8. Nyugati segítség a poszt-szocialista transzformációban (1990-1991) 9. Privatizáció Magyarországon és az átmeneti gazdaságokban (1990-tıl) 10. Korrupció, gazdasági bőnözés és pénzmosás (1999-tıl) 11.Az egészségügy közgazdaságtana (1997-tıl) 12. A magyar vasút és a MÁV reformja (2002-tıl) Nyelvtudás: Felsıfokú állami nyelvvizsgával rendelkezem angol, német és orosz nyelvbıl, jól tudok franciául. Publikáció: Öt könyvem és kb. 100 tudományos tanulmányom jelent meg. Oktatás: Külkereskedelmi Fıiskola óraadó 1994-1996; BKÁE meghívott elıadó 1994-1999; CEU vendégprofesszor 1996-tól; Veszprémi Egyetem fıállású oktató, tanszékvezetı 1999-tól. Tudományos fokozatok: Egyetemi diploma (1977), egyetemi doktori cím (1980), kandidátus cím (1990), MTA doktora cím (1999), habilitáció (2000), egyetemi tanár (2001). Személyes adatok: 1953. május 26-án születtem Budapesten. Itt végeztem alap- és középfokú tanulmányaimat is. Nıs vagyok, két gyermekem van. Dr. Mihályi P. : Szakmai önéletrajz 2005 2
Pályakezdés A budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem népgazdasági tervezıelemzı szakának elvégzése után (1977) két helyrıl kaptam ajánlatot. Ferge Sándor a Pénzügyminisztérium közgazdasági fıosztályára hívott, abba a boszorkány-konyhába, ahol akkor az 1968. évi reform javított, második kiadására készült egy elsırangú szakember gárda. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében (KTI) Erdıs Péter akadémikus ajánlata várt, aki segítséget keresett kapitalizmus kutatásaihoz. Végül is ez utóbbi mellett döntöttem, mert úgy gondoltam, hogy a tudomány és az apparátusi szféra közötti úton csak egyirányú forgalom lehetséges: a tudományból hosszabb-rövidebb idıre mindig át lehet kerülni a közigazgatásba, a fordítottjára azonban nemigen akad példa. Erdıs Péter 1990-ben bekövetkezett haláláig atyai barátsággal és szeretettel kísérte pályámat, bár tudta, hogy marxista hitébıl és saját politikai gazdaságtani tételeibıl igen keveset lesz képes belém plántálni. Munkát, tiszteletet és türelmet kért tılem. Mint szinte mindenki, aki a 70-es években kezdte a közgazdász szakmát Magyarországon, rám is Kornai János tette a legnagyobb hatást, aki szintén a KTI-ben dolgozott. Éveken át szoros munkakapcsolat volt közöttünk. Szellemi mestereim közé sorolom még Jánossy Ferencet, akivel egyetemi éveim során kerültem kapcsolatba, Bródy Andrást, aki - maga is Jánossy tanítványként - talán a legeredetibb gondolkodója volt az akkori KTI-nek, valamint Claus Wittich-t, aki az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában 10 éven át volt közvetlen fınököm. 1977-ben Erdıs javaslatára kezdtem hozzá a brit gazdaság tanulmányozásához, s ebbıl írtam egyetemi doktori disszertációmat. A kapitalizmus-kutatással párhuzamosan azonban mindvégig volt egy magyar témám is. Ennek gyökerei még az egyetemi évekre nyúlnak vissza, ahol Kornai János és Mandel Miklós szakszeminaristájaként a magyar lakáshiány kérdéseivel foglalkoztam. Életem elsı tudományos dolgozatát - Történeti szempontok a magyarországi lakáshiány értékeléséhez címmel - a Valóság publikálta, még 1977-ben, tehát azelıtt, hogy befejeztem volna az egyetemet. Lakástémából írtam az egyetemi szakdolgozatot is, s azután 1977 és 1983 között rendszeresen részt vettem a Pénzügyminisztériumban, illetve az Országos Tervhivatalban készülı lakásreform elımunkálataiban. A brit gazdasággal kapcsolatos kutatásaim arra irányultak, hogy kiderítsem, miért nem mőködik a brit gazdaság. Ez a kérdés-feltevés azután - természetszerőleg - adta a következı témát, a kapitalista sikergazdaság, az NSZK elemzését. 1981/82-ben - DAAD német akadémiai ösztöndíjjal - a kölni egyetem vendégkutatója lehettem. Azt hiszem, sok igazság van abban a megállapításban, miszerint a tudomány embereit rendszerint egész életükben egyetlen kérdés foglalkoztatja. Az én problémám így hangzik: hogyan lehetséges az, hogy ugyanaz a társadalmi rendszer az egyik országban jó gazdasági eredményeket produkál, míg egy másikban lényegesen rosszabb hatásfokkal mőködik E kérdésre adott válaszaimat (a brit tapasztalatokat is felhasználva) az 1989-ben megjelent, Az NSZK gazdaságpolitikája c. könyvemben foglaltam össze. E nagy idıbeli késésnek két oka volt. Az egyik politikai természető. Mire befejeztem a könyv elsı válto- 3
zatát - 1985 táján - a szocializmus világtörténelmi veresége már benne volt a levegıben. Így tehát elıtérbe került az a kérdés, hogy melyek azok az elemei az NSZK gazdaságpolitikájának, amelyek majdan átültethetık lesznek egy kapitalizálódó Magyarországra. A másik ok életrajzi. 1983 nyarán váratlan ajánlatot kaptam. Tíz év az ENSZ-ben Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) magyar közgazdászt keresett. Elıször 3 hónapos szerzıdést kaptam, azt újra meg újra meghosszabbították - így lett azután a 3 hónapból 10 év. A Genfben töltött elsı évek természetesen nem adtak módot az NSZK könyv hazai kiadásának menedzselésére, s mikor erre lehetıség nyílt, több fejezetet újraírtam. Végül ezt a könyvet nyújtottam be disszertációként is, s így nyertem el 1990- ben a Magyar Tudományos Akadémia kandidátusi fokozatát. Az ENSZ, s ezen belül az EGB új munka- és életfeltételeket kínált: világviszonylatban is kiemelkedı képességő kollégák, kitőnı munkafeltételek, érdekes feladatok. Az ENSZ megtanított arra, hogy mi az apparátusban dolgozni, utasításokat adni és kapni. Az EGB titkárságán három területen kellett egyidejőleg bizonyítanom: Az ENSZ évente két nagyobb, könyv-terjedelmő jelentést készít a kelet-európai gazdaságok helyzetérıl (Economic Survey of Europe, Economic Bulletin for Europe) - a mi osztályunk feladat volt ennek megírása. A Survey és a Bulletin 1947 óta a Kelet- Európa kutatás két alapvetı fontosságú dokumentuma. A megjelenés napján a világlapok elsı oldalas hírben foglalják össze fıbb megállapításaikat. A 80-as évek végéig a nyugati országok kormányai csakis e két dokumentum alapján tájékozódtak Kelet-Európa és a szovjet gazdaság változásairól. Amíg Genfben dolgoztam, mindvégig hozzám tartoztak a magyar témák, de hosszabb-rövidebb ideig voltam NDK, orosz, sıt észt referens is. A feladatok azonban nemcsak ország alapon voltak felosztva, téma szerint is megosztottuk a munkát. Így éveken át rám hárult a kelet-nyugati kereskedelem, az állótıke-beruházások, az életszínvonal-politika és a fogyasztás, a privatizáció és a Kelet felé irányuló nyugati segélyek elemzése is. Ha ezekben a kérdésekben van értelme az ENSZ hivatalos álláspontjáról beszélni, akkor büszkén mondhatom: kollégáimmal együtt én fogalmaztam ezeket. 1983 és 1993 között számtalan diplomáciai rendezvényen és tudományos konferencián tartottam elıadást kelet-európai és magyar témákról. Az EGB megbízásából részt vettem számos GATT és UNCTAD konferencián és közeli munkakapcsolatban voltam e szervezetek apparátusával is. Többször jártam Brüsszelben a Közös Piac titkárságán, Londonban az EBRD-nél és Párizsban az OECD-nél. Bár ez talán Budapestrıl nézve kevésbé látható, valójában a Kelet-Európával foglalkozó nemzetközi szervezetek szakemberei igen szoros munkakapcsolatban állnak egymással. Az EGB több évtizedes munkával páratlan statisztikai adatbázis hozott létre a keleteurópai gazdaságok makro-adatainak elemzéséhez. Ennek az adatbázisnak a karban- Dr. Mihályi P. : Szakmai önéletrajz 2005 4
tartása és továbbfejlesztése is az én feladatom volt. Alapos számítógépes szakismeretre tettem szert és megtanultam emberek munkáját irányítani. A Genfben eltöltött 10 év alkalmat adott több tucatnyi cikk és tanulmány mellett, egy újabb könyv megírására is. Ezt a könyvet angolul írtam, s egy igen rangos amerikai kiadónál (Kluwer Academic Publishers) jelent meg 1992-ben Socialist Investment Cycles - Analysis in Retrospect címmel. E könyvben azt vizsgáltam, hogy a szocialista gazdaság leíró elméletében oly nagy szerepet játszó beruházási ciklus modell empirikusan mennyire igazolható. Négy évtized adatait 35 ország példáján elemeztem, s arra a megállapításra jutottam, hogy a beruházások szabályszerő ingadozását feltételezı elmélet messze eltúlozza az igazságot. Szabályszerőségként nem állítható, hogy a szocialista gazdasági rendszerben a beruházások ciklikusan ingadoznak. Ingadozások vannak, de azok nem szabályosak, sem belsı logikájuk, sem idıbeli lefolyásuk tekintetében. Leszőkített formában, de ebben a könyvben is visszatért az engem foglalkoztató alapkérdés: Miben különböznek egymástól a szocialista országok beruházási mechanizmusai? Miért más Albánia, mint Magyarország és miért viselkedett másképp a magyar gazdaság 1952-ben, mint 1982-ben? A beruházási ciklusokkal kapcsolatos kutatásaim történetéhez hozzátartozik, hogy könyvem elsı változata magyar nyelven készült el, s - az akkori szokásoknak megfelelıen - munkahelyi vitára is sor került. A könyvben kifejtett gondolatok meglehetıs ellenállást váltottak ki kollégáimból, így feladtam azt a tervemet, hogy a könyvet Magyarországon magyarul is publikáljam. A rendszerváltás Genfben ért. Vigyázó szememet persze ettıl még továbbra is rajta tartottam a magyar gazdaságon, s a lehetıségek és a nemzetközi tisztviselıséggel összeférı korlátok között a magam módján igyekeztem tanácsaimmal segíteni a magyar kormány felelıs tisztviselıit. 1993 nyarán fizetés nélküli szabadságot kértem az ENSZ-tıl és családommal együtt azzal a szándékkal tértem vissza Magyarországra, hogy végleg itthon akarunk maradni. Privatizáció elvben és gyakorlatban Szerzıdést és fizetséget egy belga tanácsadó cégtıl, a belga állami holding tulajdonában lévı Institut Belge de Formation, d Assistance Technique et de Transfert de Technologie, S.A.-tól kaptam, amely az Európai Közösségek PHARE programja keretében az Állami Vagyonkezelı Rt. felállításában vett részt. E kapcsolat révén egyrészt az ÁV Rt. akkori vezetıjének, Szekeres Szabolcsnak voltam személyi tanácsadója, s ez betekintést adott számomra a magyar privatizáció részleteibe is. A másik oldalról nézve viszont én voltam az Európai Közösség ÁV Rt.-hez kirendelt szakértıje. Kollégáimmal együtt tendereket szerveztünk, s összességében több száz millió forintnyi projektet bonyolítottunk le. Ez a munka azonban - legnagyobb sajnálatomra - 1994 január végén megszőnt, amikor az ÁV Rt. körüli bizonytalanságok miatt az Európai Közösségek PHARE titkársága kivonult az ÁV Rt. finanszírozásából. Ez a 7 hónap minden esetre igen intenzív munkával telt. Közelrıl megismerkedhettem egy sor olyan nagyvállalattal, amelyek mind az ÁV Rt. mind a magyar gazdaság szempontjából meghatározó súllyal 5