Budapest egészségterv 2012

BUDAPEST EGÉSZSÉGTERV 2012

Budapest egészségterv 2012

Budapest egészségterv 2012 Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum Népegészségügyi Kar 2012

Szerkesztette: Dr. Ádány Róza Az elemzéseket készítették és írták: Dr. Ádány Róza Jenei Tibor Juhász Attila Dr. Legoza József Dr. Nagy Attila Nagy Csilla Dr. Sándor János ISBN Kiadó: Felelős kiadó: Kiadványterv: Fényképek: Nyomtatás és kötés: Felelős vezető: Készült Debrecenben, 2012-ben

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés... 7 2. Budapest lakossága... 9 2.1. Népesség... 9 2.2. Népmozgalom... 14 2.2.1. Természetes népmozgalom... 14 2.2.2. Belső, külső vándorlás, tényleges szaporodás/ fogyás... 17 3. A főváros lakosságának egészségi állapota... 23 3.1. A halálozás főbb jellemzői... 23 3.1.1. Általános halálozás... 23 3.1.2. Korai halálozás... 27 3.1.2.1. Összes halálok miatti korai halálozás... 28 3.1.2.2. Keringési rendszer betegségei miatti korai halálozás... 30 3.1.2.3. Rosszindulatú daganatos betegségek okozta korai halálozás... 35 3.1.2.4. Emésztőrendszer betegségei miatti korai halálozás... 46 3.1.2.5. Légzőrendszeri betegségek miatti korai halálozás... 50 3.1.2.6. Morbiditás, mortalitás külső okai szerinti halálozás... 52 3.1.3. Külső ok szerinti időskori halálozás... 58 3.1.4. Fertőző betegségek és élősdiek okozta halálozás... 62 3.2. Megbetegedési viszonyok... 67 3.2.1. Megbetegedések száma, gyakorisága... 69 3.2.2. Betegség kockázatok... 74 3.2.3. Fokozott kockázattal magyarázható megbetegedések és az alacsony kockázatnak köszönhetően megelőzött megbetegedések száma... 77 3.2.4. A legjelentősebb betegségkockázatok... 80 3.2.5. Megbetegedési kockázatok kiemelt jelentőségű kórképek esetében kerületenként... 85 3.2.6. Rosszindulatú daganatos megbetegedések a 25-64 éves korosztályban... 92 3.2.7. Fertőző betegségek előfordulásainak gyakorisága... 109 4. A lakosság egészségét befolyásoló tényezők... 113 4.1. Társadalmi-gazdasági helyzet... 113 4.1.1. A társadalmi-gazdasági helyzet egyenlőtlenségei... 113 4.1.2. Lakáshelyzet, közmű-ellátás... 114 4.1.3. Oktatás... 117 4.1.4. Bölcsődék... 122 4.1.5. Gazdaság, foglalkoztatás... 124 4.1.6. Munkanélküliség... 125 4.1.7. Szociális ellátás... 129 4.1.8. Családi állapot, társas támogatottság... 131 4.1.9. Hajléktalanok ellátása... 133 4.1.10. A társadalmi-gazdasági státusz kapcsolata a halálozással... 133 4.2. Egészségmagatartás... 143 4.2.1. Bevezetés... 143 4.2.2. Dohányzási szokások... 143 4.2.3. Alkoholfogyasztás... 143 4.2.4. Kábítószer-fogyasztás... 144 4.2.5. Táplálkozás... 144 4.2.6. Fizikai aktivitás... 145 4.2.7. Testtömeg index... 146 4.2.8. A budapesti lakosság egészségmagatartásának sajátosságai... 147 4.3. Budapest környezet-egészségügyi helyzete... 150 4.3.1. A levegő állapota Budapesten... 150 4.3.1.1. Gázszennyezők és szálló por... 151 4.3.1.2. Szerves porok (pollenek és spórák).. 158 4.3.2. Az ivóvíz környezet-egészségügyi vonatkozásai... 160 4.3.2.1. Az ivóvíz szervetlen szennyező anyagai... 160 4.3.2.2. Az ivóvíz szerves szennyező anyagai... 161 4.3.3. Hulladék-szennyezés... 161 4.3.4. Környezeti zaj... 162 4.3.5. Sugáregészségügyi helyzet... 163 5. A főbb egészségproblémák összefoglalása... 165 6. Prioritások és stratégiai javaslatok Budapest lakossága egészségi állapotának javítására... 175 7. Köszönetnyilvánítás... 177 5

XIV. "' XX. YN. \ XVl. XIX. x.,z v~ XXIII. XVII.

1. Bevezetés A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kara kitüntető elismerésnek és megtiszteltetésnek tekinti, hogy Budapest Főváros Önkormányzatának felhatalmazásával a főváros főpolgármestere valamint egészségügyi és szociális főpolgármester-helyettese megbízta Budapest egészségtervének elkészítésével. A magyar lakosság jelentős hányada a fővárosban él, az ország szellemi potenciálja, gazdasági ereje itt koncentrálódik, ezért a főváros helyzete, teljesítőképessége, versenyképessége meghatározó jelentőséggel bír az ország sorsa, jövője szempontjából is. A főváros lakosságának egészségi állapota döntő módon határozza meg a város fejlődését, helyét a globalizált világban. A Főváros Önkormányzata felismerve a humán-erőforrás fontosságát a lakosság egészségi állapota javításának szükségességét, ismerni és értelmezni kívánja a jelenlegi helyzetet, azonosítani és rangsorolni a problémákat, s a bizonyítékokon alapuló népegészségügyi tevékenység eszközeivel célzottan kezelni azokat. Az elkészült elemzés előzmény nélküli, mely a jelen népegészségügyi problémáinak azonosítására összpontosít, s remélhetően egy folyamatosan működtetett egészségmonitoring rendszer alapját képezi. A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának munkatársai és az egészségterv elkészítésében szerepet vállaló szakemberek megtisztelő feladatuknak tekintik, hogy a főváros vezetését jelen elemzéssel segítsék a felelős, informált döntéshozásban, az egészségfejlesztési, betegségmegelőzési és ellátás szervezési tevékenység bizonyítékokon alapuló tervezésében, s ezáltal a főváros felelős egészségpolitikusait a lakosság egészségi állapotának javítására irányuló munkájukban támogatni. 7

budapest lakossága 2.1. Népesség... 9 2.2. Népmozgalom... 14

2. Budapest lakossága 2.1. Népesség A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKHi) adatai szerint 2010. január 1-én Budapest lakossága 1 723 354 fő volt (I. táblázat). Korcsoport (év) Férfiak Nők szám szerint %-ban szám szerint %-ban Budapest Férfi/Nő arány 0 14 110 404 13,96 104 538 11,21 1,06 15 64 566 307 71,62 628 825 67,42 0,90 65 X 113 980 14,42 199 310 21,37 0,57 0 X 790 681 100,00 932 673 100,00 0,85 Magyarország 0 14 761 170 15,68 720 785 13,62 1,06 15 64 3 491 301 72,91 3 538 815 66,87 0,99 65 X 602 390 12,41 1 032 728 19,51 0,58 0 X 4 854 861 100,00 5 292 328 100,00 0,92 Forrás: KEKKHi, 2010. I. táblázat Budapest és Magyarország lakosságának nemek és korcsoportok szerinti megoszlása, valamint a férfiak nőkhöz viszonyított aránya, 2010. január 1. 9

90 70 50 30 10 85 X 85 X 80 84 80 84 75 79 75 79 70 74 70 74 65 69 65 69 60 64 60 64 55 59 55 59 50 54 50 54 45 49 45 49 40 44 40 44 35 39 35 39 30 34 30 34 25 29 25 29 20 24 20 24 15 19 15 19 10 14 10 14 5 9 5 9 0 4 0 4 10 30 50 70 90 (ezer fő) 500 400 300 200 100 0 100 200 300 400 500 (ezer fő) Forrás: KEKKHi 2001, 2010 1. ábra Budapest és Magyarország lakosságának korösszetétele nemek szerint, 2002. január 1-én és 2011. január 1-én 2010-ben a fővárosi lakosságon belül a 15 64 éves korcsoportba tartozók aránya volt a legnagyobb, a nemek vonatkozásában minimális alig több, mint 4%-os eltéréssel (férfiak: 71,62%, nők: 67,42%) (I. táblázat). Míg a fiatal férfiak (fiúgyermekek) aránya közel azonos volt az idősekével (65 X éves korcsoport), addig a nők körében az idős korosztály létszáma (következésképp aránya) a fiatal korosztály közel duplája (1. táblázat). Budapesten a nők többletlétszáma hasonlóan az országos helyzethez az idős korcsoportban igen magas (mintegy 85 000 fő, a férfi/nő arány 0,57), s a női többlet 15 64 éves korcsoport esetében is szemben az országos helyzettel, mely a nemek viszonylatában e korcsoportban kiegyensúlyozottnak tekinthető egyértelmű. A főváros lakosságának korfája az egész Európát ezen belül hazánkat is jellemző demográfiai helyzetet tükröz. A budapesti lakosság kor szerinti eloszlása 2001-ben és 2010ben is az elöregedő és bizonyos korcsoportok hiányával küzdő társadalmakat jellemző fenyő alakú korfát mutatja, mely szerint a gyermekkorú, a fiatal középkorú, valamint a 80 éves és idősebb népesség létszáma nagyon alacsony (1. ábra). E fenyőfa alak 2010-ben egyrészt a 45 49 éves korcsoportú nők és férfiak nagyon alacsony létszáma (aránya) miatti beszűkülés, másrészt a 30 34 és az 55 59 évesek viszonylag magas létszáma miatti kiszélesedés miatt alakult ki. A főváros kerületeinek döntő többségét a magyar és a budapesti lakosság eloszlását jellemző korfához hasonló korös szetétel jellemzi, kivételt képeznek az I., a II., az V., a VI., a XI. és XII. kerület korfái, melyek teteje kiszélesedett, azaz az elöregedett népesség viszonylag magas arányát mutatják (1. melléklet CD melléklet). 1994-től Budapesten mind a férfiak, mind a nők körében a munkaképes korosztály és a gyermekkorúak létszáma 2001ig csökkent, azóta (2010-ig) stagnál (2. ábra). Az időskorúak létszáma a vizsgált időszak alatt nem változott, de arányuk a másik két korcsoporthoz viszonyítva (azok létszám csökkenése miatt) 2001-ig növekedett, azóta stagnál. 10

800 700 600 Lakosságszám (1000 fő) 500 400 300 200 100 0 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 0-14 15-64 Forrás: KEKKHi 2010 65-X 2. ábra Kiemelt korcsoportok létszámadatainak alakulása a budapesti lakosság körében, 1994 2010 Évek 160 140 120 Öregedési Index 100 80 60 40 20 0 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek Főváros Megyei jogú városok Városok 3. ábra Az öregedési index alakulása a budapesti, a megyei jogú városok és a nem megyei jogú városok lakossága körében, 2005 2010 11

II. XII. XXII. XI. III. I. XIII. IV. V. VI. VII. VIII. XXI. IX. XIV. XX. XV. XIX. X. XXIII. XVI. XVIII. XVII. Öregedési index (%) 103,6-113,2 113,3-132,2 132,3-156,9 157,0-200,3 200,4-255,4 4. ábra Az öregedési index kerületenkénti alakulása Budapest lakossága körében, 2010 Az öregedési index a népesség korösszetétele változásának és az elöregedés folyamatának legfontosabb indikátora az időskorú népességnek (65 X éves) a gyermekkorú népességhez (0 14 éves) viszonyított arányát fejezi ki. A demográfiai jövő előrejelzése szempontjából kiemelt jelentőségű indikátor. A főváros, a megyei jogú városok és a városok esetében is emelkedett a vizsgált időszakban az idősek gyemekkorúakhoz viszonyított aránya: míg 100 0 14 éves korú fiatalra 2010-ben a hazai városok esetében ugyanannyi, addig a megyei jogú városok esetében már 120 és a főváros esetében már 150 időskorú jutott (3. ábra). A fővároson belül 2010-ben az elöregedéssel összefüggésben felmerülő problémákkal leginkább érintettek a belvárosi és a budai kerületek (4. ábra). Az idős népesség eltartottsági rátája minimálisan növekvő tendenciájú volt az elmúlt években és az öregedési indexhez hasonlóan szintén a fővárosi lakosság körében volt a legmagasabb a megyei jogú és a hazai városokkal történő öszszehasonlításban (5. ábra). Budapest roma lakossága Az ország létszámban legnagyobb hivatalosan elismert nemzetiségét a roma népesség alkotja. A hazai nemzetiségek közül ők az egyedüliek, akik nem rendelkeznek anyaországgal, éppen ezért nem nemzeti kisebbségként, hanem etnikai kisebbségként határozzák meg őket. A cigány népesség demográfiai viszonyainak azon belül is pontos létszámadatainak leírása hazánkban többféle adatbázisból, adatfelvételi eljárásból származó alapadatok segítségével történhet, azonban ezek a nem egységes szempontrendszer és az adatfelvétel körülményeinek változékonysága miatt nem adnak összehasonlítható eredményeket. Így a hazai cigányság létszámának, területi eloszlásának pontos meghatározása problematikus. A Kisebbségi Adatbázis adatai szerint országosan 570 650 ezer főre becsülik a cigányok számát, de egyes vélemények szerint létszámuk elérheti a 800 ezer 1 millió főt. Az 1990. évi népszámlálás során 142 683 fő, a 2001. évi népszámlálás során pedig 190 046 fő vallotta magát cigány nemzetiségűnek, feltételezhető, hogy ez mintegy negyede csupán a roma népességnek. 30 25 20 Eltartottsági ráta 15 10 5 Főváros 0 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek Megyei jogú városok Városok 5. ábra Az idős népesség eltartottsági rátájának alakulása a budapesti, a megyei jogú városok és a nem megyei jogú városok lakossága körében, 2005 2010 12

A roma népességgel kapcsolatos, Kemény István és társai nevéhez fűződő szociológiai adatfelvételek közepes becslése szerint 1971-ben 320 000, 1993-ban 467 000, 2003-ban 569 000 roma élt az országban. A szakértők közt nincs vita abban, hogy ez a növekedés jelenleg is tart. Budapest roma lakosságát illetően 2003. évre vonatkozóan Hablicsek László közölt 2007-ben különböző vizsgálatokból, adatbázisokból származó létszámadatokat: a Kemény István és Janky Béla által végzett szociológiai adatfelvétel szerint 60 000 fő, a KSH Népességtudományi Kutató Intézete demográfiai panelfelvétele szerint pedig 64 000 fő roma élt a fővárosban. Hablicsek számításai szerint a főváros teljes népességéhez viszonyítva az 1991. évi 2%-ról 2001. évre 3,4%-ra emelkedett a roma lakosság aránya, s a növekedés üteme alapján 2011re 80 500 főt (ami megközelítőleg a fővárosi népesség 4,8%a) prognosztizált. E tanulmány többféle népesség-előreszámítási technika (figyelembe véve a termékenységi, a halandósági és a vándorlási feltételezett adatokat) kombinálásával többféle előreszámítási változatot mutat be. Ezen becslések 2021. évre a következők: az átlagos-(létszám) emelkedés hipotézise szerint 103 200, az alacsony-emelkedés szerint 95 900, míg a gyors-emelkedési változat szerint 110 600 főre becsülhető a fővárosi roma lakosság majdani létszáma. A létszámadatok becslésére alkalmas kiindulási pont lehet annak ismerete, hogy a Magyarországon élő roma népesség mekkora hányada él Budapesten. Erre vonatkozó adatok szerint a fővárosban 1971-ben (25 000 fő cigány lakott) a teljes hazai cigány népesség nem egészen 8%-a, 1993-ban (44 000 fő) 9,1%-a, 2003-ban (63 000 fő) 10,4%-a élt. Jelenleg Budapest vonatkozásában az a becslés, hogy a roma lakosság kb. 10%-a él a fővárosban elfogadhatónak tűnik, hisz a 2011-re megadott Hablicsek-becslés (miszerint a fővárosi cigányság létszáma közel 810 00 fő) összhangban van a Kisebbségi Adatbázis dokumentumaiban fellelhető 800 000 1 000 000 lélekszámot feltételező becsléssel. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a Fővárosi Cigányönkormányzat (FCÖ) Adósságkezelő Konferenciájának 2010. évi kiadványában a FCÖ a fővárosi roma lakosság létszámát 150 200 ezer főre becsüli. 13

2.2. Népmozgalom A népmozgalmi (természetes népmozgalmi, illetve belső, külső vándorlási) adatok az Vidéki Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszer (TeIR) különböző statisztikai adatbázisaiból származnak. 2.2.1. Természetes népmozgalom Egy adott település népességszámának alakulását (változását, vagy viszonylagos állandóságát) a migrációtól, azaz a be- és elvándorlástól eltekintve a természetes szaporodás, vagy fogyás jellemzi. A természetes szaporodás, vagy fogyás számításakor az élveszületések és a halálozások különbözetét viszonyítják az adott település lakosságának évközepi számához ezer főre vonatkoztatva. Amennyiben az arányszám értéke pozitív szaporodásról, amennyiben negatív fogyásról beszélünk. Magyarországot az elmúlt egy évtizedben élveszületések alacsony száma és csökkenő tendenciája, valamint a magas szintű, kismértékben csökkenő tendenciájú halálozás jellemezte; az élveszületések számának csökkenését a halálozások számának kisebb mérvű csökkenése nem volt képes ellentételezni, ezért a születések és halálozások számának eredőjeként hazánk lakosságát folyamatos népességfogyás jellemezte (6. ábra, II. táblázat). A népességfogyás ténye Budapest esetében is fenn áll, annak ellenére, hogy az élveszületési arányszám (az utóbbi két évtől eltekintve) folyamatosan, viszonylag intenzíven növekedett, a halálozási arányszám pedig jelentősebben csökkent, mint a magyar általános populáció esetében. Budapesten 1999 és 2010 között az élveszületési arányszám 8,0 és 9,6 között, a halálozási arányszám pedig 15,2 és 12,8 között mozgott. 1999 és 2010 között Budapest kerületeiben az élveszületési és halálozási arányszámok viszonylag jelentős eltéréseket mutattak. 2010-ben az élveszületési arányszám legalacsonyabb (7,52 ) a XV., legmagasabb (12,35 ) a VIII. kerületben, míg a halálozási arányszám legmagasabb (16,12 ) az I., legalacsonyabb (10,50 ) pedig a XXII. kerületben volt (II. sz. Függelék). Kiemelendő, hogy a belváros kerületeiben (az V., VI. és VII. kerületekben) a 15 -et meghaladó halálozási arányszámok alig maradtak el az I. kerület halálozási arányszámától (2. melléklet CD melléklet). Hazánkban a 80-as évektől csökkent a születések száma, melyek mértékével a halálozások számának csökkenése nem tartott lépést, így a természetes szaporodás mutatója egyre kedvezőtlenebbül alakult, s a demográfiai helyzetet ma is a természetes fogyás jellemzi. Bár az elmúlt évtizedben Budapest esetében szemben az ország lakosságának stagnáló fogyásával a népességfogyás mértékének csökkenő trendje figyelhető meg, nemzetközi összehasonlításban a fogyás mértéke napjainkban is igen jelentős (7. ábra). 2008-ban az euró- 16 Budapest Magyarország 15 ÉLveszületési/Halálozási arányszám ( ) 14 13 12 11 10 9 8 7 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek Forrás: TeIR Adatbázis Élveszületés Halálozás 6. ábra Az élveszületési és halálozási arányszám alakulása Budapesten és Magyarországon, 1999-2010 14

Népmozgalmi mutatók 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Budapest Évközepi lakosságszám 1 775 587 1 747 305 1 722 093 1 703 818 1 684 078 1 674 882 1 690 109 1684523 1694005 1695023 1694942 1 694 900 Élveszületések száma 14 243 14 737 14 656 14 909 14590 15 051 15 911 16 830 16 957 17 270 17 100 16 458 Halálozások száma 26 893 25 030 24 676 23 822 23 857 23 121 23 442 22 823 22 795 21 884 21 995 21 961 Betöltött 1 éves kor előtt elhunytak száma 120 147 129 100 86 87 72 86 76 81 56 62 Élveszületési arányszám 8,0 8,4 8,5 8,8 8,7 9,0 9,4 10,0 10,0 10,2 10,1 9,7 Halálozási arányszám 15,1 14,3 14,3 14,0 14,2 13,8 13,9 13,5 13,5 12,9 13,0 13,0 Természetes szaporodási/ fogyási arányszám Csecsemőhalálozási arányszám -7,1-5,9-5,8-5,2-5,5-4,8-4,5-3,6-3,4-2,7-2,9-3,2 8,4 10,0 8,8 6,7 5,9 5,8 4,5 5,1 4,5 4,7 3,3 3,8 Magyarország Évközepi lakosságszám 10 067 502 10 121 761 10 187 576 10 158 608 10 129 552 10 107 146 10 087 065 10 071 370 10 055 780 10 045 401 10 030 975 10 014 324 Élveszületések száma 94 645 97 597 97 047 96 804 94 647 95 137 97 496 99 871 97 613 99 149 96 442 90 335 Halálozások száma 143 210 135 601 132 183 132 833 135 823 132 492 135 732 131 603 132 938 129 358 129 811 130 456 Betöltött 1 éves kor előtt elhunytak száma 890 898 789 693 690 628 607 571 577 553 495 481 Élveszületési arányszám 9,4 9,6 9,5 9,5 9,3 9,4 9,7 9,9 9,7 9,9 9,6 9,0 Halálozási arányszám 14,2 13,3 13,0 13,1 13,4 13,1 13,5 13,1 13,2 12,7 12,8 13,0 Természetes szaporodási/ fogyási arányszám Csecsemőhalálozási arányszám -4,8-3,7-3,5-3,6-4,1-3,7-3,8-3,2-3,5-2,8-3,2-4,0 9,4 9,2 8,1 7,2 7,3 6,6 6,2 5,7 5,9 5,6 5,1 5,3 II. táblázat Budapest és Magyarország lakosságának népmozgalmi adatai és a belőlük származtatott mutatók, 1999 2010 Alapadatok forrása: TeIR Adatbázis 15

3 2 1 1000 före jutó természetes fogyás/szaporodás 0-1 -2-3 -4-5 -6-7 -8 Forrás: WHO/HFA 2011. július, TeIR Adatbázis Évek Budapest Magyarország EU15-átlag 7. ábra A természetes szaporodás/fogyás Budapesten, Magyarországon és az Európai Unió országaiban*, 1999-2010 pai fővárosokat általában természetes szaporodás jellemezte, csupán néhány esetben volt fogyás megfigyelhető; Budapesten volt a legmélyebb a természetes fogyás (-2,7 ), s Budapest mellett fogyási értéket csak Lisszabonban (-2,1 ), Rigában (-2,3 ), Bukarestben (-1,3 ) és Szófiában (-0,6 ) regisztráltak. Magyarországon a népességfogyás 1981-óta tart, ami a lakosság egyre kedvezőtlenebb korösszetételéhez vezet. Így napjainkban, többek között, az elöregedés okozta hatásokkal, problémákkal kell szembenéznünk. Tehát a népesség természetes fogyása hazánkban már három évtizedes folyamat, a fővárosban azonban ez már jóval 1981 előtt megfigyelhető volt (a 1956-os forradalom óta a halálozások száma Budapesten kisebb időszakokat 1969 és 1974 77 leszámítva meghaladta a születések számát). Az elmúlt néhány évben a természetes fogyás tekintetében enyhe javuló tendencia mutatkozott mind hazánkban (1999: -4,8 ; 2010: -4,0 ), mind Budapesten (1999: -7,1 ; 2010: -3,2 ) (7. ábra, II. táblázat). Ez a kezdetét jelezheti annak a demográfiai előrebecslési modellek által prognosztizált trendnek, miszerint a népességfogyás mértéke folyamatosan lassulni fog hazánkban, Budapesten pedig a népesség kisfokú növekedése várható (a 2006- os mértékhez képest mintegy 1,5%-os népesség növekedést vetítenek előre 2021-re). 2010-ben a főváros minden kerületében természetes fogyás volt megfigyelhető, melynek mértéke -0,79 és -7,40 között variálódott. A legkedvezőtlenebb a fogyás mértéke az V. (-7,40 ), a legkevésbé kedvezőtlen pedig a IV. (-0,79 ) kerületben volt (3. melléklet CD melléklet). Az V. kerület esetében a rendkívül magas halálozási arányszám nagyon alacsony élveszületési arányszámmal társult. Csecsemőhalálozás A csecsemőhalálozás az élveszületést követően az egy éves kor betöltése előtt bekövetkezett halálozás, melynek mértékét az ezer élveszülöttre vonatkoztatott csecsemőhalálozási arányszám jellemzi. A csecsemőhalálozás bár alapvetően az egészségügyi ellátás színvonalának minősítésére alkalmas mutató - kiemelt jelentőségű a halálozási statisztikában, hiszen számottevő mértékben befolyásolja a születéskor várható átlagos élettartam alakulását. 10 alá Magyarországon és a fővárosban is 1997- ben csökkent a csecsemőhalálozás, s azóta - apróbb ingadozások mellett folyamatosan csökkent: 2010-ben értéke 3,8 (62 csecsemőhalott) volt (5. ábra, II. táblázat). Budapest helyzete 2009-ben csecsemőhalálozás tekintetében kedvezőbb volt nemcsak a hazai helyzetnél, de az EU15 tagállamok átlagánál is (a fővárosban minden ezer élveszülöttből 3, az EU15 tagállamokban átlagosan 4, hazánkban pedig 5 csecsemő halt meg még első életévének betöltése előtt) (8. ábra, II. táblázat). Az alacsony csecsemő halálesetszámok miatt a csecsemőhalálozási arányszám kerületi szinten statisztikailag nehezen, ezért óvatosan értelmezhető. Tény, hogy Budapest kerületeiben 2010-ben mindenhol 10 alatt volt a mutató értéke. 2011-ben a IV., az V. és a X. kerületben nem volt csecsemő haláleset és a csecsemőhalálozási arányszám alakulása * az EU országok átlaga = 2004. május 1. előtti Európai Unió 15 tagállamának átlaga 16

12 10 Csecsemőhalálozás ( ) 8 6 4 2 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek Forrás: WHO/HFA Database 2011. július, TeIR Adatbázis Budapest Magyarország EU15-átlag 8. ábra A csecsemőhalálozási arányszám alakulása Budapesten és Magyarországon az EU15-átlagához viszonyítva, 1999 2010 minden kerületben folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott 1999 és 2010 között (3. melléklet CD melléklet). A budapesti (és általában a hazai) csecsemőhalálozás intenzív csökkenése és tartósan alacsony szintje egyrészt az egészségügy területén bekövetkezett pozitív változásoknak, másrészt a hazánkban hagyományosan jól működő anya- és csecsemővédelemnek köszönhető. Terhesség megszakítások, magzati veszteségek és az élveszületettek súly szerinti megoszlása A terhességmegszakítások 100 élveszületésre jutó száma és 1000 15-49 éves korú nőre jutó aránya folyamatosan csökkent 2000 és 2010 között mind a fővárosban, mind Magyarországon. Budapesten a csökkenés kifejezettebb volt és a fővárosi helyzetet e tekintetben 2005, ill. 2006 óta a hazai átlagos mutatóknál alacsonyabb értékek jellemzik (9 10. ábra). 2010-ben a fővárosban 100 élveszületésre 36,6 (Magyarországon 45,2) terhességmegszakítás jutott. 2000 és 2005 között a fővárosban 100 élveszületésre több magzati veszteség (a KSH meghatározása szerint a magzati halálozások és a terhességmegszakítások együttes száma, azaz minden olyan ismert terhesség, amely nem végződik élveszületéssel) jutott, mint Magyarországon, azonban 2006-tól a hazai és a fővárosi mutatók szintje és tendenciája közel azonos volt. Ugyanez a tendencia látható a 15 49 éves korú nőkre vonatkoztatott magzati veszteségek esetében is (11 12. ábra). A 0 499 g, az 500 999 g és az 1 000 1 499 g súllyal született újszülöttek gyakorisága az élveszületettek körében nagyon alacsony volt mind Magyarországon, mind Budapesten, s a hazai és fővárosi részarányok között jelentős eltérés nem volt megfigyelhető. Az 1 500 és 2 499 gramm súllyal születettek aránya a fővárosban szignifikánsan alacsonyabb volt az országos átlagnál. Fordított volt a helyzet a 2500 gramm feletti súllyal születettek arányát tekintve, azaz a fővárosban mintegy 4%-kal szignifikánsan magasabb volt az e súlykategóriába sorolható újszülöttek (főváros: 92,9%, Magyarország: 89,1%) (III. táblázat). 2.2.2. Belső, külső vándorlás, tényleges szaporodás/fogyás A vándorlás (migráció) a térbeli mobilitás közigazgatási határ átlépésével járó formája, azaz adott népesség lakóhelyváltoztatása. Az országhatárokat átlépő vándorlás a külső vándorlás, az országhatáron belüli lakóhely-változtatás a belső vándorlás. (Szokás a belső vándorlást belföldi vándorlásnak, a külső vándorlást pedig nemzetközi vándorlásnak is nevezni.) A nemzetközi migráns népesség meghatározása számos tartalmi problémát vethet fel, s attól függően, hogy milyen adatbázist használunk az elemzésben, eltérő következtetéseket vonhatunk le. Jelen elemzésünkben a TeIR adatbázisában az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatala (IBR BÁH) a legális és állambudapest egészségterv 2012 17

80,0 75,0 100 élveszületésre jutó terhességmegszakítások száma 70,0 65,0 60,0 55,0 50,0 45,0 40,0 35,0 30,0 Évek Budapest Magyarország 9. ábra A 100 élveszületésre jutó tehességmegszakítások száma Budapesten és Magyarországon, 2000 2010 28,0 A terhességmegszakítások aránya a 15-49 éves nők körében ( ) 26,0 24,0 22,0 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 Évek Budapest Magyarország 10. ábra A tehességmegszakítások gyakorisága a 15-49 éves nők körében Budapesten és Magyarországon, 2000 2010 polgárság szerint meghatározott külföldi migráns népességre vonatkozó adatait használtuk. A belső vándorlás adatai is a TeIR adatbázisából származnak; e vándorlásfajta esetében az állandó és az ideiglenes vándorlást (vagyis egyrészt az állandó lakóhely megváltoztatását és az új ideiglenes lakóhelyre való bejelentkezést) is figyelembe vettük. Az előző fejezetben részletesen bemutatásra kerültek a fővárosi lakosságot jellemző igen kedvezőtlen természetes fogyás mutatói. Amennyiben a (külső, belső) vándorlási egyenlegeket is figyelembe vesszük, azaz a tényleges szaporodás/fogyás mutatóit határozzuk meg, a népmozgalmi mutatók népesség növekedést, azaz tényleges szaporodást jeleznek (III. 18

100,0 95,0 90,0 100 élveszületésre jutó magzati veszteség 85,0 80,0 75,0 70,0 65,0 60,0 55,0 50,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek Budapest Magyarország 11. ábra A 100 élveszületésre jutó magzati veszteség Budapesten és Magyarországon, 2000 2009 32,0 30,0 Magzati veszteség a 15 49 éves nők körében ( ) 28,0 26,0 24,0 22,0 20,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 Évek Budapest Magyarország 12. ábra A magzati veszteségek gyakorisága a 15 49 éves nők körében Budapesten és Magyarországon, 2000 2009 táblázat). E táblázat adatai szerint Budapest belső vándorlási egyenlege 2007-től lett pozitív lett, mely egybecseng a KSH Népességtudományi Kutató Intézet 2009-es Demográfiai Portréjában leírtakkal, miszerint Budapest vándorlási vesztesége 2007-től megszűnt, s ez a belső vándorlási trendekben újabb fordulatnak tekinthető. A budapesti népesség tényleges szaporodásához, jelentékeny mértékben járul hozzá a külső vándorlási egyenleg is (III. táblázat). 2009-ben Budapesten az IBR BÁH legális migránsokra vonatkozó adatai szerint mintegy 75000 fő külföldi élt, ami a budapesti népesség 4,4%-át jelentette. Az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a KSH Népesbudapest egészségterv 2012 19

Magyarország Budapest 0 499 gramm 58 <0,1% 7 <0,1% 500 999 gramm 551 0,6% 92 0,5% 1000 1499 gramm 742 0,8% 127 0,7% 1500 2499 gramm 6716 7,0%* 983 5,7%* 2500 x gramm 88356 91,6%* 16042 92,9%* Ismeretlen 19 <0,1%* 19 0,1%* Összesen 96442 100,0% 17270 100,0% *P <0,001 III. táblázat Élveszületések száma és aránya a születéskori súly szerint Magyarországon és Budapesten, 2009 ségtudományi Kutató Intézete adta közre a budapesti migráns népesség jelenlétét, hatásait és helyzetét elemző tanulmányait, megállapítva, hogy a fővárosban él a hazánkban élő külföldi népesség mintegy fele. A Budapesten élő összes külföldi lakos ( legális migránsok ) mintegy fele pedig hat (II, VIII, X, XI, XIII és XIV) kerületben él, ezek közül is a legnagyobb létszámban a XI. és a VIII. kerületben. Származási ország szerint a fővárosra is érvényes, hogy a környező, szomszédos országokból érkeznek leginkább külföldiek, akik jelenléte a VIII., XI., XIII., XVII., XVIII., XX., XXI., XXII. és XXIII. kerületben domináns. A II. kerületben elsősorban a nyugat-európai és az észak-amerikai országokból érkezett külföldiek koncentrálódtak. A Magyarországon élő kínaiak 87%- a Budapesten él. Ezen belül a vietnámi állampolgárokkal együtt - a legjelentősebb koncentrálódási pontjuk a X. (2009- ben 2 400 fő) és a VIII. kerület (2009-ben 1800 fő). A fővárosban élő kínaiak és vietnámiak 40%-a e két kerületben él. Jelentős számban élnek még a XIII. és XIV. kerületben is. Az afrikai országokból érkezők a VIII. és a XIII. kerületben koncentrálódnak. Természetes szaporodás/ fogyás* Belső (belföldi) vándorlási egyenleg** Külső (nemzetközi) vándorlási egyenleg*** Tényleges szaporodás/ fogyás**** 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010-8 913-9 267-8 070-7 531-5 993-5 838-4 614-4 895-5 503-11 058-10 279-7 239-4 450-2 432 5 891 6 632 10 681 14 842 7 661 10 322 9 888 10 100 9 376 8 653 12 386 8 497 8 321-12 310-9 224-5 421-1 881 951 8 706 14 404 14 283 17 660 1000 főre számított arányszámok Természetes szaporodási/ fogyási arányszám -5,2-5,5-4,8-4,5-3,6-3,4-2,7-2,9-3,2 Belső (belföldi) vándorlási arányszám -6,5-6,1-4,3-2,6-1,4 3,5 3,9 6,3 8,8 Külső vándorlási arányszám 4,5 6,1 5,9 6,0 5,6 5,1 7,3 5,0 4,9 Tényleges szaporodási/ fogyási arányszám -7,2-5,5-3,2-1,1 0,6 5,1 8,5 8,4 10,4 Forrás: TeIR Adatbázis (KSH adatok alapján, mely hozzáférhető: http://statinfo.ksh.hu/statinfo/, utolsó frisítés 2011.11.08.) * Élveszületések száma - Halálozások száma ** Odavándorlások száma (állandó és ideiglenes vándorlások száma összesen) - Elvándorlások száma (állandó és ideiglenes vándorlások száma összesen) *** Bevándorló külföldi és hazatérő magyar állampolgárok száma - Kivándorló külföldi és magyar állampolgárok száma **** Természetes szaporodás/fogyás+belső vándorlási egyenleg + Külső vándorlási egyenleg IV. táblázat A tényleges szaporodás/fogyás Budapesten, 2002 2010 20

Az említett tanulmányok leszögezik, hogy bár a fővárosban jelentős számban él külföldi lakosság nincs egyetlen olyan terület sem, amelyet az ott élő, illetve dolgozó külföldiek száma/aránya alapján bevándorlónegyednek tekinthetnénk. Budapesten koncentrációs területekről és nem be- vándorlónegyedekről lehet beszélni, amikor is valamely külföldi bevándorló-csoport felülreprezentált ugyan egy adott területen/kerületben, de így is az adott területen élők kisebbségét alkotja (IV. táblázat). 21