KÖRTÁJ Tervezı Iroda Kft. 2009 Pilisszentlászló, Vadrózsa u. 28. Magyarország felszínborítottságának lehetıségei az éghajlatvédelemben Készítették: Kohlheb Norbert Podmaniczky László Skutai Julianna Készült: Az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlıdésért Alapítvány megbízásából, a Közremőködés az éghajlatvédelmi kerettörvény szakmapolitikai elıkészítésében - a felszínborítottság szerepe az éghajlatvédelemben címő vállalkozási szerzıdés keretében 2009
TARTALOM 1 Összefoglalás... 3 1.1 Bevezetés, a munka célja... 3 1.2 Eredmények... 4 2 A földhasználat és a klímaváltozás kapcsolata... 8 3 Magyarország földhasználati adottságai és konverziós lehetıségei... 9 3.1 A földhasználati zónarendszer... 9 3.2 Az ökotípusos földhasználati vizsgálat... 16 4 A termıterület eltartó-képessége... 36 5 A birtokszerkezet alakulása... 45 6 Záró gondolatok... 48 7 Felhasznált irodalom... 49 8 Mellékletek... 50 8.1 Az eltartó-képességi számítások háttéradatai... 50 8.2 A KSH körzetek AKG szerzıdéses adatai... 50 8.3 Térkép mellékletek... 50 2
1 Ö S S Z E F O G L A L Á S 1.1 B eveze tés, a munka célja Amikor az éghajlatváltozás szempontjából próbáljuk a mezıgazdaság lehetıségeit értékelni, óhatatlanul számos kérdés és kétség merül fel nemcsak a jövıbeli stratégiákat, hanem a jelenlegi helyzet diagnózisát illetıen is. Ez utóbbi tekintetében tanulságos Mariann Fischer Boel-nek, az EU agrárbiztosának a mondata, miszerint...ha az EU-tól korlátlan mennyiségő pénzt kapnék holnap, akkor sem tudnám a legmegfelelıbb agrárpolitikát megfogalmazni annak érdekében, hogy segítsek a gazdálkodóknak együttélni az éghajlatváltozással. Hasonló bizonytalanság van pl. a mezıgazdálkodás intenzív-extenzív irányainak megítélését illetıen is. Míg ugyanis a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia az alacsony széntartalmú gazdaság felé történı elmozdulás egyik fontos kritériumának a mezıgazdálkodás extenzív jellegének erısítését tartja, sokan úgy vélekednek, hogy éppen az intenzív gazdálkodás az oka annak, hogy ugyanannyi élelmiszer elıállítására kevesebb energiát használunk fel, mintha ez extenzív gazdálkodással történne. Nem kevesebb a kétely az állattenyésztés megítélését illetıen sem. Sokan érvelnek az állattenyésztés növelése mellett a mesterséges kemikáliák kiváltása, vagy akár a közlekedésben vállalható szerepének növelése érdekében. Másfelıl viszont olyan tudományosan megalapozott számítások is megjelennek, melyek - az állattenyésztés üvegházhatású gázkibocsátása miatt - az állati termék fogyasztás klímaváltozásra gyakorolt negatív hatásairól mutatnak drasztikus képet. Nem utolsó sorban pedig a mezıgazdasági energiatermelés kontra élelmiszertermelés kérdése vet fel problémákat, elsısorban a két eltérı termelési irány energia-mérlegét illetıen. A számtalan kérdés közül tanulmányunkban alapvetıen a földhasználatra vonatkozók tekintetében kíséreltük meg az objektív válaszadás lehetıségeit megteremteni. Ehhez az alábbi vizsgálatokat végeztük el: 1. A Magyarország földhasználati zónarendszere és a Magyarország ökotípusos földhasználati rendszere címő kutatások, valamint egyéb vizsgálatok (VGT, VTT, Natura, erózió stb.) eredményeire alapozva bemutattuk, hogy a jelenlegi területhasználat és földhasználati szerkezet hogyan kapcsolható össze a környezet- és természetvédelem területigényével. 2. Az elıbbiek alapján meghatároztuk, hogy mely mezıgazdasági-, illetve szántóterületeket lehet az intenzív mezıgazdálkodási kategóriában tartani, melyeken 3
kell a gazdálkodás intenzitását csökkenteni, illetve melyeken kell a mővelési ágat is megváltoztatni, vagy a mezıgazdasági földhasználati kategóriából kivéve védelmi célú földhasználatot megvalósítani. A munka keretében elkészítettük a környezeti veszélyeztetettség különbözı tényezıinek szintetikus térképét is. 3. Vázlatos számítást készítettünk a hazai élelmiszer-ellátás hazai erıforrásokra (termıterületre) alapozott megvalósíthatóságáról (a szükséges terület mértékérıl) és kimutattuk ennek foglalkoztatási, jövedelemtermelési, energiafelhasználási és ökológiai teljesítményeit. 4. A szántóföldi parcella szerkezetre vonatkozó térkép elkészítéséhez az Agrárkörnyezetgazdálkodási Programban résztvevı parcellák digitális térképe alapján meghatároztuk, hogy a parcellák méret szerinti megoszlása milyen kapcsolatot mutat az ökotípusos földhasználati meghatározottsággal. 1.2 E redmények A földhasználati zónarendszer szerint mintegy 1,5 millió ha-t célszerő az intenzív szántóföldi mővelésbıl kivonni, melybıl mintegy 600-700 ezer ha erdısítésre, 300-400 ezer ha gyepesítésre vár, 500 ezer ha külterjes szántóföldi mővelésbe kerülhet, 20-20 ezer ha-ral pedig nıhet a kert, gyümölcsös, szılı, illetve az extenzív mezıgazdasági hasznosítású vizes élıhelyek (nádas, halastó) területe. Az ökotípusos földhasználati rendszer alapján az alábbi táblázat szerinti 9 földhasználati típussal (ökotípussal) jellemezhetı az ország mezıgazdasági-, ezen belül a szántó területe: 4
A jelenlegi szántóterületek használatának átalakítására vonatkozóan az alábbi konverziós javaslatokat fogalmaztuk meg, melyek a fı arányok tekintetében megegyeznek a földhasználati zónarendszer ajánlásaival: Tanulmányunkban a területhasználat energetikai és környezeti összefüggéseit is elemeztük azzal a céllal, hogy bemutassuk az élelmiszer- és bioenergia-önellátás területi és környezeti vetületét; továbbá, hogy alternatívákat vázoljunk a földhasználat tekintetében a kedvezıbb környezeti és hatékonyabb energetikai hasznosítás érdekében. Ehhez megvizsgáltuk a földhasználat, a mezıgazdasági élelmiszertermelés és az ÜHG kibocsátás kapcsolatait, ezen belül - három eltérı fogyasztási szokásra vonatkozóan - meghatároztuk a primer endoszomatikus energiaszükséglet területigényét szántó- és gyepterület szerinti bontásban. A vizsgálat eredményeit az alábbi ábrán foglaltuk össze: 5
Különbözı fogyasztási szokások becsült területigénye ha 1 800 000 1 600 000 1 400 000 1 200 000 1 000 000 800 000 600 000 400 000 200 000 0 Területigény gyepen Területigény szántón Jelenlegi fogyasztási szokások Vegetáriánus fogyasztási szokások Vegan fogyasztási szokások Az ábra alapján látható, hogy még a jelenlegi fogysztási szerkezet szerint is kb. 1,7 millió hektár terület elegendı az endoszomatikus (tehát az élelmiszerigényt kielégítı) energiaígény biztosításához. Amennyiben a fogyasztási szokások drasztikus átrendezıdésének eredményeként a vegetáriánus/vegan válna meghatározóvá, az állattartás csökkenése miatt kb. 300-400 ezer ha-ral csökkenthetı az élelmiszertermelés területigénye. A területigény vizsgálata egyértelmően mutatja, hogy Magyarország rendkívüli adottságainak köszönhetıen a rendelkezésre álló terület töredékérıl el tudja magát látni élelemmel, még jelentıs állati termék fogyasztása esetén is. Számításainkban azt is megvizsgáltuk, hogy miképpen változik az élelmezés ÜHG kibocsátása, ha vegetáriánus (húsfogyasztás mellızése), illetve vegan (mindenféle állati termék mellızése) módon élelmezzük az országot. Az eredményeket az alábbi ábra mutatja: Különbözı fogyasztási szokások becsült ÜHG kibocsátása Magyarországon 7 000 000 000 6 000 000 000 kg CO2 eq./év 5 000 000 000 4 000 000 000 3 000 000 000 2 000 000 000 1 000 000 000 0 Jelenlegi fogyasztási szokások Vegetáriánus fogyasztási szokások Vegan fogyasztási szokások ÜHG kibocsátás állattartásból ÜHG kibocsátás növénytermesztésbıl Látható, hogy a kizárólag növényi táplálékot fogyasztó társadalom összességében nemcsak kevesebb területet igényel, hanem az élelmezés ÜHG kibocsátása is kevesebb mint a fele a húsfogyasztó társadalomnak. Arra vonatkozóan, hogy képet kapjunk a táblaméretek területi eloszlásáról, az Agrárkörnyezetvédelmi Programban résztvevı gazdaságok parcelláinak digitális térképét 6
használtuk fel. Jóllehet a program által fedett terület csak mintegy 1,4 millió ha (ebbıl szántó kb. 900 ezer ha), mégis az országos egyenletes eloszlás miatt jól reprezentálják az ország összes gazdaságát. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy a szántóterületek túlnyomó része (63%-a) a 10-100 ha-os parcella-méret kategóriában található. Összevetve a parcellákat az ökotípusokkal, a következı ábra szerinti összefüggéseket találtuk: Az ábra alapján megállapítható, hogy legalábbis az AKG-s parcellák alapján az ország szántó parcelláinak jelentıs része az alábbi ökotípus kategóriákban található: 1. Jó, illetve kiváló termıképességő agrárterületek 4. Erdıtelepítésre javasolt területek 5. Védelmi célú erdıtelepítésre figyelembe vehetı területek 8. Gyenge, illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdıtelepítésre javasolt területek 10. Gyenge agrártermelési és erdıtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek 7
2 A F Ö L D H A S Z N Á L A T É S A K L Í M A V Á L T O Z Á S K A P C S O L A T A A földhasználat alapvetıen két szempontból gyakorolhat hatást a klímára: Egyrészt a különbözı földhasználati módok eltérı gázkibocsátási és elnyelési adottságai jelentısen befolyásolják a légkör összetételét, ezen keresztül nagy valószínüséggel a földfelszín hımérsékletét is, másrészt a földhasználat okszerő megválasztása az egyik legjelentısebb tényezıje a megváltozott klímatikus körülményekhez való alkalmazkodásnak. Kontinentális szinten jelentısen változhat a termıhely és a földhasználat a klímaváltozás függvényében. Számítás szerint 1 C globális hımérséklet emelkedés 150-250 km-rel tolja el a termesztési zónákat a sarkok felé. Ez például Magyarországra vonatkozóan azt jelenti, hogy már 2 C-os hımérséklet emelkedés is teljesen megváltoztatja a klimatikus feltételeket, s a mediterrán jellegő klíma a jelenlegitıl lényegesen eltérı termıföld használatot tesz csak lehetıvé. (Harnos, 2005) Magyarország számára a klímaváltozásból eredı legfontosabb rizikófaktorok az alábbiak: A csapadék mennyiségében bekövetkezı változás mind nyáron, mind télen Az elemi károk mértékének évi 2-4%-os emelkedése A növénytermesztés szerkezeti változása a gyengébb gazdálkodási adottságok miatt A növénytermesztés hozamainak és minıségének csökkenése A hı-stressz növekedése az állattenyésztésben A biológiai sokszínőségre gyakorolt negatív hatás A klímaváltozásból eredı rizikófaktorok kezelése mellett tekintettel kell lennünk arra is, hogy az összes ÜHG kibocsátásnak több, mint 30%-a a mezıgazdasági földhasználathoz köthetı. Ezért a földhasználat, felszínborítás igazítása az adottságokhoz klímaváltozástól függetlenül is a környezeti alkalmazkodás kulcsterületének tekinthetı. 8
3 M A G Y A R O R S Z Á G F Ö L D H A S Z N Á L A T I A D O T T S Á G A I É S K O N V E R Z I Ó S L E H E TİSÉGEI Hazánk felszínborításának legfontosabb jellemzıit az ún. mővelési ágak területeit a CORINE térképi adatbázis alapján mutatjuk be, az alábbi táblázat és az 1. térképmelléklet segítségével. Látható, hogy mind az EU, mind a világ hasonló adataival összehasonlítva Magyarországon jelentıs a szántóterületek részaránya, ugyanakkor az erdıterületek kiterjedése jóval a világ és az EU-s átlag alatt van. Jogosan merül fel az a kérdés, hogy környezeti szempontokból (beleértve a klímaváltozásból fakadókat is) vizsgálva indokolt-e a mővelési ágak jelenlegi területarányait fenntartani, avagy célszerő lenne azokat a környezeti alkalmazkodás alapelveinek megfelelve megváltoztatni. A következıkben bemutatásra kerülı vizsgálatainkkal erre igyekszünk választ adni. 3.1 A fö ldhaszná lati zónare n dsze r A földhasználati zonációs vizsgálatokkal - a fellelhetı adatbázisok komplex térinformatikai elemzésével - a következı kérdésekre kerestük a választ: Hogyan alakul Magyarország területének mezıgazdasági termelési alkalmassága, agroökológiai értéke, illetve környezeti (élıvilág-, talaj-, vízvédelmi) érzékenysége? A gyenge agrárpotenciálú területek mővelési ágának, illetve a gazdálkodás intenzitási fokának változtatása hogyan kapcsolható össze a környezet- és természetvédelem területigényével? A két értékskála egybevetésével az ország területei hogyan kategorizálhatók? 9
Hol vannak, és mekkora kiterjedésőek a védelmi prioritású, az agrár prioritású és a kettıs meghatározottságú területek, vagyis hol jelölhetık ki a védelmi, az átmeneti, illetve az agrár zónák? Hogyan érinti ez a kategorizálás a mezıgazdasági és ezen belül a szántóterületeket? Mely mezıgazdasági, illetve szántóterületeket lehet az intenzív mezıgazdálkodási kategóriában tartani, melyeken kell a gazdálkodás intenzitását csökkenteni, illetve melyeken kell a mővelési ágat is megváltoztatni, vagy a mezıgazdasági földhasználati kategóriából kivéve védelmi célú földhasználatot megvalósítani? A vizsgálat az agráralkalmasság-környezetérzékenység fı koordinátái mentén tett kísérletet egy egységes földminısítési rendszer és erre alapozott földhasználati zónarendszer kidolgozására. A rendszer az agrár-alkalmasságot 9 talajparaméterrel és 6 klímaparaméterrel, a környezeti érzékenységet 7 élıvilág-védelmi, 5 talaj-védelmi és 2 víz-védelmi paraméterrel jellemezte. A vizsgálati eredményeket a CORINE CLC100 adatbázison értelmeztük. A leírt adatbázison a területi elemzést a következı lépésekben, logikai sorrendben végeztük el: A felsorolt 29 területjellemzı környezeti változót kategorizáltuk, és minden egyes változót és kategóriát súlyoztunk (értékkel láttunk el) aszerint, hogy az milyen szerepet játszik a mezıgazdasági termékenység, illetve a környezeti érzékenység kialakításában, a terület mezıgazdasági alkalmasságának, illetve környezeti érzékenységének megítélésében. E súlyozáshoz korábbi széleskörő elemzéseink, összefüggés-vizsgálataink eredményeit (Ángyán, 1991), illetve az adatbázisokat elıállító intézetek és szakértık által megadott prioritási értékeket használtuk. Az ország területét 100x100 méteres cellamérető (felbontású) rácshálózattal 9,3 millió db 1 ha-os négyzetre osztottuk, majd a leírt változók területi eloszlástérképeire helyezve ezt a rácshálózatot, az ország minden egyes ha-jára meghatároztuk a környezeti jellemzık értékeit. Így tehát cellánként 30 környezetjellemzı értékhez jutottunk. A 16 mezıgazdasági alkalmassági, valamint a 14 környezetérzékenységi értékszámot megfigyelési egységenként (1 ha-os cellánként) összegeztük, majd ezeket az értékeket térképen ábrázoltuk. Ezzel az ország területének minden egyes ha-ját elhelyeztük egy 0-99 közötti mezıgazdasági alkalmassági és egy 0-99 közötti környezetérzékenységi értékskálán. Az adatbázist az 1. ábra szemlélteti. 10
Agáralkalmassági-környezet érzékenységi skála Agráralkalmasság Környezeti érzékenzség Talajalk. Klímaalk. Élıvilág érz. Talajérz. Vizek érz. Lejtı Energ. ap. Védett ter. Erózió Felsz. alatti 100 pontos Klimat. ap. NECONET Fizikai f. Felszíni AK érték Aszály ÉTT Agyagásv. Talajtípus Kukorica Ramsari Kémhatás Fizikai fél. Búza min. Vízpart Szervesa. Vízgazd. Búza menny. IBA Kémhatás Sörárpa Mezei madár Szervesa. Termıréteg 1. ábra: A földhasználati zónaelemzés adatbázisának felépítése. A cellánkénti mezıgazdasági alkalmassági értékszámokból (MAÉ) kivontuk a környezetérzékenységi értékszámokat (KÉÉ), majd a különbséghez hozzáadtunk 100- at, azaz (MAÉ-KÉÉ)+100. Így egy 0-198 közötti értékskálát kaptunk, ahol a 100 alatti értékek az adott terület környezetérzékenységi meghatározottságára, a 100 feletti értékek pedig az agrármeghatározottságra utalnak. A skála két végpontján tehát az egyértelmő meghatározottságú (vagy agrár, vagy környezeti területek), a skála közepe körül pedig a kettıs meghatározottságú (környezeti szempontok által korlátozott extenzív agrárterületek) helyezkednek el. Ezeket az értékeket egy szintézistérképen ábrázoltuk. E szintetikus (agrár és környezeti) értékskála térkép segítségével három olyan forgatókönyvet is elıállítottunk a földhasználati zónarendszer kialakítására, ahol: a 100 (átlag) alatti értékő területeket védelmi zónába, a 100-120, a 100-125, illetve a 100-130 közötti értékő területeket átmeneti (védelmi-agrár) zónába, míg a 120-as, a 125-ös, illetve a 130-as érték fölötti területeket agrárzónába soroltuk. 11
Megvizsgáltuk azt is, hogy a jelenlegi mezıgazdasági területek és ezen belül a szántóterületek hogyan oszlanak meg e zónák között. Végezetül a forgatókönyvek alapján javaslatokat tettünk a mővelési ágak változtatásának irányára, belsı arányaira és területi elhelyezésére. A vizsgálatok eredményeképpen meghatároztuk Magyarország területének: mezıgazdasági termelési talaj alkalmasságát, mezıgazdasági termelési klíma alkalmasságát, mezıgazdasági termelési alkalmasságát (1. térkép melléklet), környezeti érzékenységét az élıvilág szempontjából, környezeti érzékenységét a talajok szempontjából, környezeti érzékenységét a vízbázisok szempontjából, környezeti érzékenységét (2. térkép melléklet), földhasználati zonációs alaptérképét (3. térkép melléklet), A felmérések alapján jól becsülhetı, hogy Magyarország egyes területei mezıgazdasági termelésre mennyire alkalmasak (1. térkép melléklet), illetve környezeti szempontból mennyire sérülékenyek (2. térkép melléklet). A két térkép térinformatikai egyesítésével megállapíthatjuk, hogy az ország melyik területén milyen intenzitású gazdálkodás támogatandó (3. térkép melléklet). A fokozottan védett dolomit sziklagyepeken (a térképen környezet-érzékenységi meghatározottságú területeken) nyilván semmiféle emberi beavatkozásra nem kerülhet sor, míg a jó termıtalajú alföldi területeken (a térkép szerint agrártermelési meghatározottságú területeken) célszerő piacorientált, árutermelı szántóföldi gazdálkodást folytatni. A vizsgálat folytatásaként az ímmár táji szinten végzett vizsgálat alapján meghatározható volt, hogy tájaink agrár-környezetgazdálkodási értéke és ennek megfelelı, ehhez illeszkedı földhasználati karaktere jelentısen eltér egymástól. 12
2. ábra: Magyarország földrajzi nagytájai és középtájai Ez a jelleg jól elemezhetı Magyarország természetföldrajzi tájainak földhasználati zonációs besorolása alapján, mely a zonációs alaptérkép és a magyar tájkataszter alaptérképének egybevetésével készült. 13
Tájak 0 Magyarország 1 Alföld 1a. Dunai Alföld 1.1 Dunamenti-síkság 1.2 Duna-Tisza közi síkvidék 1.3 Bácskai síkvidék 1.4 Mezıföld 1.5 Dráva menti síkság 1b. Tiszai Alföld 1.6 Felsı-Tiszavidék 1.7 Közép-Tiszavidék 1.8 Alsó-Tiszavidék 1.9 Észak-alföldi hordalékkúp-síkság 1.10 Nyírség 1.11 Hajdúság 1.12 Berettyó-Körösvidék 1.13 Körös-Maros köze 2 Kisalföld 2.1 Gyıri-medence 2.2 Marcal-medence 2.3 Komárom-esztergomi-síkság 3 Nyugat-magyarországi peremvidék 3.1 Alpokalja 3.2 Sopron-vasi-síkság 3.3 Kemeneshát 3.4 Zalai dombvidék 4 Dunántúli dombság 4.1 Balaton-medence 4.2 Külsı-Somogy 4.3 Belsı-Somogy 4.4 Mecsek és Tolna-baranyai dombvidék 5 Dunántúli-középhegység 5.1 Bakony-vidék 5.2 Vértes-velencei hegyvidék 5.3 Dunazúg hegyvidék 6 Észak-magyarországi-középhegység 6.1 Visegrádi-hegység 6.2 Börzsöny 6.3 Cserhátvidék 6.4 Mátravidék 6.5 Bükkvidék 6.6 Aggtelek-rudabányai hegyvidék 6.7 Tokaj-zempléni hegyvidék 6.8 Észak-magyarországi medencék intenzív agrár extenzív agrár védelmi (természeti) 0% 20% 40% 60% 80% 100% 14 Területi arány (%) 3. ábra: Magyarország természetföldrajzi tájainak földhasználati karaktere (Ángyán, 2003) A nagytájak közül az érzékeny, sérülékeny területek legnagyobb (24-28%-os) arányban a Dunántúli-középhegységben és az Észak-magyarországi-középhegységben fordulnak elı. Az agrártermelési meghatározottság, az intenzív agrárterületek legnagyobb aránya (63-75%) leginkább a Tiszai Alföldre és a Kisalföldre jellemzı. A középtájak e tekintetben még nagyobb eltéréseket mutatnak. Míg környezeti szempontból legsérülékenyebb középtájainkon (Aggtelek-rudabányai-hegyvidék, Balaton-medence, Tokajzempléni-hegyvidék, Börzsöny stb.) a védelmi meghatározottságú területek aránya
meghaladja a 45%-ot (46,5-70,5%), addig alapvetıen agrártermelési meghatározottságú, legnagyobb agrárpotenciálú középtájainkon (Körös-Maros köze: 95,3%, Hajdúság: 93,6%, Komárom-esztergomi-sík: 88,5%, Külsı-Somogy: 87,5%, Mezıföld: 86,7%, Gyıri-medence: 80,9% stb.) az intenzív agrárterületek aránya meghaladja a 80%-ot, a védelmi területek aránya pedig 0,1-2,9% között alakul. Az ún. extenzív agrárterületek aránya a Zalai-dombvidéken (78,7%), a Nyírségben (74,4%), az Észak-magyarországi-medencék középtáján (74,4%), a Felsı-Tiszavidéken (71,8%), valamint a Duna-Tisza közi síkvidéken (70,5 %) a legnagyobb, és meghaladja a táj összterületének 70%-át. A még részletesebb, a kistájak szintjén megjelenı vizsgálatok a földhasználati szerkezet és tájfejlesztési program térségi-szintő illesztését teszik lehetıvé az agrár-környezetgazdálkodási adottságokhoz, az agroökológiai feltételekhez. (Ángyán, 2003) Ezek az adatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a tájak földhasználati rendszerének átalakítása, fejlesztési programjaik kidolgozása során az eltérı karakterő tájakon alapvetıen eltérı stratégiát kell követnünk. A kis-, közép- és nagytájak szintjén megnyilvánuló agroökológiai alkalmazkodás megalapozásához a földhasználati zónaelemzések fontos támpontokat adhatnak. (Ángyán-Nagy et al., 2001) A földhasználati konverziók lehetıségei Az elkészült térkép információit egybevetve a jelenlegi földhasználattal, annak formájával és intenzitásával megállapíthatjuk, hogy az ország területének mintegy ¼-én ( sárga és zöld területeken) jelentıs mővelési ág változásra, illetve gazdálkodási rendszer- és intenzitás változásra van szükség. Ennek során a vizsgálatok szerint mintegy 1,5 millió ha-t célszerő az intenzív szántóföldi mővelésbıl kivonni, melybıl mintegy 6-700 ezer ha erdısítésre, 3-400 ezer ha gyepesítésre vár, 500 ezer ha külterjes szántóföldi mővelésbe kerülhet, 20-20 ezer ha-ral pedig nıhet a kert, gyümölcsös, szılı, illetve az extenzív mezıgazdasági hasznosítású vizes élıhelyek (nádas, halastó) területe. Ennek eredményeképpen a mővelési ágak aránya az 1. táblázat (4. térkép melléklet) szerint alakulhat. 15
Mővelési ág Jelenlegi terület A konverziós javaslat szerinti terület szántó 4 714 3 700 kert+gyümölcsös+szılı 260 280 gyep 1 148 1 450 mezıgazdasági terület 6 122 5 430 erdı 1 828 2 500 nádas, halastó 68 88 termıterület 8 018 8 018 mővelés alól kivett terület 1 285 1 285 1. táblázat: A mővelési ágak aránya jelenleg és a konverzió eredményeként 3.2 A z ök o típus os föl dhasználati vizsgálat Az elızıekben bemutatott földhasználati zónarendszer elırelépést jelentett a mezıgazdasági és a környezeti adottságok integrálása tekintetében, de adós maradt egy fontos ágazat, az erdészet figyelembevétele terén. Szükségesnek láttuk ezért az erdészet szempontjait a mezıgazdaság és a környezet mellett, mintegy harmadik lábként bevonni a vizsgálatba annál is inkább, mert nem kétséges, hogy az erdészet sok esetben (területen) a mezıgazdasággal versenyzı területhasználóként jelenik meg. A vizsgálat alapját az ún. ökotípusok létrehozása jelentette. Ökotípusok alatt az azonos ökológiai/alkalmassági/érzékenységi adottságokkal jellemezhetı területeket értjük. Az ökotípusos földhasználati modellben elıször külön vizsgáltuk a területek mezıgazdasági alkalmasságát, erdıalkalmasságát és környezeti érzékenységét. Ezek után mindhárom tulajdonság három fokozatának egy területi egységre vetített dominanciáját és azok kombinációját fejeztük ki egy-egy ökotípussal. Azaz a fent említett tényezıkkel agráralkalmasság, erdıtelepítési alkalmasság, környezeti érzékenység egyenként jellemeztünk egy három fokozatú skálán minden területi egységet. Megvizsgáltuk, hogy a három értékelt tulajdonság kombinációja miként jellemez egy területet. Mivel ezzel a módszerrel igen sok ökotípus jön létre, ezekbıl csoportokat alkottunk a tényezık tulajdonsági dominanciája alapján. Ennek értelmében az alábbi 10 származtatott ökotípust hoztuk létre: 16
1. jó, illetve kiváló termıképességő agrárterületek, 2. gyenge, illetve közepes termıképességő agrárterületek, 3. környezetileg érzékeny agrárterületek, 4. erdıtelepítésre javasolt területek, 5. védelmi célú erdıtelepítésre javasolt területek, 6. erdıtelepítésre javasolt, környezetileg érzékeny területek, 7. jó, illetve kiváló agrártermelési adottságú, vagy erdıtelepítésre javasolt területek, 8. gyenge, illetve közepes agrártermelési adottságú, vagy védelmi célú erdıtelepítésre javasolt területek, 9. környezetileg érzékeny, jó agrártermelési adottságú, vagy erdıtelepítésre javasolt területek, 10. gyenge agrártermelési és erdıtelepítési alkalmasságú, környezetileg érzékeny területek. A fenti kategóriákat kiegészítik a jelenlegi erdıterületek és a vizsgálatból egyéb okból kizárt területek. A késıbbiekben ez a metodika szolgált az OTrT felülvizsgálatában meghatározott övezetek lehatárolására is, mely szerint: a kiváló termıhelyi adottságú szántóterület kategóriát az 1. és 7. ökotípus területeibıl leválogatott szántóterületek (nagytáblás szántóföldek, kistáblás szántóföldek, melegházak, állandóan öntözött szántó területek, rizsföldek) adják, az erdıgazdálkodási térség erdıtelepítésre szánt tervezett erdeit a 4. és 6. ökotípusok jelölik ki, az erdıtelepítésre, fásításra alkalmas terület övezetét pedig a 4., 5. és 6. ökotípusok adják. Szántóföldi mővelési alkalmasság A szántóföldi mővelési alkalmassági vizsgálat alapját a felhasznált talajtani (az Agrotopográfiai térkép fizikai féleség, vízgazdálkodási tulajdonságok, kémhatás és mészállapot tulajdonságok) és klimatikus környezeti változók alkalmasság szerinti súlyozása adja, ami széles szakértıi kör bevonásával és az ún. Guilford-eljárással történt. Ezt követıen az ún. KIPA-eljárás alkalmazásával a vizsgált öt növény (búza, kukorica, napraforgó, lucerna, cukorrépa) termesztési alkalmassága alapján az azonos környezeti változókkal jellemezhetı, homogén területek rangsorolása valósult meg. A vizsgálatból az alábbi felszínborítási kategóriákat zártuk ki: 17
mesterséges felszín kategóriái, ültetvények, erdık, vizenyıs területek, vizek. A vizsgálat eredményeként az alábbi kategóriákat alakítottuk ki: vizsgálatból kizárt terület, legkevésbé alkalmas terület, alkalmas terület, leginkább alkalmas terület. A vizsgálat összesített eredményeit az alábbi táblázat mutatja: Terület Alkalmassági kategóriák ha % Gyenge termıhelyi adottságú területek 2 886 217 31,1 Közepes termıhelyi adottságú területek 1 214 155 13,1 Kiváló termıhelyi adottságú területek 3 959 447 42,6 Vizsgálatból kizárt területek 1 234 376 13,3 Összesen 9 294 195 100,0 Az eredmények megyénkénti bontását az 2. táblázat, a területi elhelyezkedést pedig a mellékletek között elhelyezett térkép (5. térkép melléklet) mutatja be. 18
Megye Gyenge termıhelyi adottságú területek Közepes termıhelyi adottságú területek Kiváló termıhelyi adottságú területek Vizsgálatból kizárt területek Összesen ha % ha % Ha % ha % ha Bács-Kiskun 235332 27,9 13179 1,6 432545 51,2 163149 19,3 844205 Baranya 151830 34,3 9828 2,2 206722 46,7 74299 16,8 442679 Békés 61047 10,9 185766 33,0 153095 27,2 162665 28,9 562573 Borsod-Abaúj-Zemplén 285822 39,5 90318 12,5 343772 47,5 3344 0,5 723256 Budapest 42354 80,6 4311 8,2 5464 10,4 409 0,8 52538 Csongrád 71961 16,9 55779 13,1 265123 62,2 33047 7,8 425910 Fejér 102316 23,5 13904 3,2 80000 18,4 239603 55,0 435823 Gyır-Moson-Sopron 122612 29,2 22801 5,4 193743 46,2 80540 19,2 419696 Hajdú-Bihar 122317 19,7 206597 33,3 238574 38,4 53035 8,5 620523 Heves 141448 38,9 40377 11,1 175854 48,4 5996 1,6 363675 Jász-Nagykun-Szolnok 80984 14,5 170237 30,5 267903 48,0 39019 7,0 558143 Komárom-Esztergom 90525 40,0 7785 3,4 91029 40,2 36867 16,3 226206 Nógrád 119449 47,1 14191 5,6 115529 45,5 4687 1,8 253856 Pest 248633 38,9 44150 6,9 287551 45,0 58523 9,2 638857 Somogy 254513 42,2 2535 0,4 306332 50,8 39881 6,6 603261 Szabolcs-Szatmár- Bereg 156479 26,4 123108 20,8 299719 50,6 13082 2,2 592388 Tolna 103581 28,0 5623 1,5 85697 23,1 175360 47,4 370261 Vas 118550 35,6 62220 18,7 146780 44,1 5432 1,6 332982 Veszprém 209022 46,5 100349 22,3 101818 22,7 37989 8,5 449178 Zala 167442 44,3 41097 10,9 162197 42,9 7449 2,0 378185 Összesen 2886217 31,1 1214155 13,1 3959447 42,6 1234376 13,3 9294195 2. táblázat: A mezıgazdasági alkalmasság területi statisztikája. 19
Az eredmények szántóterületre vontakozó megyei adatait az alábbi táblázatban mutatjuk be, mely alapján az OtrT kiváló adottságú szántóterületek övezeti térképe is készült. 3. táblázat: A kiváló adottságú szántóterületek övezete az OTrT alapján Erdıtelepítési alkalmasság Az erdıtelepítési alkalmasságot két fı szempont határozza meg: a vizsgált terület potenciális erdıgazdálkodási teljesítıképessége - gazdasági alkalmassága és az erdı iránti környezeti igény - a leendı erdınek a terület környezeti érzékenységére gyakorolt várható kedvezı hatása, az erdı környezeti teljesítıképessége. Értéke annál nagyobb, minél nagyobb lesz az új erdı várható környezetjavító (talajvédelmi és víztisztító, vízgazdálkodást szabályozó stb.) szerepe, minél nagyobb mértékben jelentkezik az erdı környezeti érzékenységet befolyásoló hatása iránti társadalmi és földtulajdonosi igény. Az erdıalkalmasság mértékét a következı képlet segítségével határoztuk meg: 20
ERDİALKALMASSÁG = A TERÜLET ERDİGAZDÁLKODÁSRA VALÓ ALKALMASSÁGA (E_Galk) + ERDİ IRÁNTI KÖRNYEZETI IGÉNY (E_KVszüks) Az erdıalkalmasságot tehát a gazdasági alkalmasság és az erdı iránti környezeti igény együttes értéke adja. Ez azt jelenti, hogy az erdıtelepítésre való alkalmasság gazdasági érdekbıl vagy környezetérzékenységi okból egyaránt magas lehet, sıt a két érdek összeadódva megelızheti az esetleg prioritást élvezı szántóföldi földhasználati igényt. A vizsgálatból kizárásra került területek az alábbi területi kategóriák: mesterséges felszín kategóriái, ültetvények, tanyák, természetes gyepek, erdık, vizenyıs területek, vizek, jogi oltalom alatt álló területek (Nemzeti Park, Tájvédelmi Körzet, Természetvédelmi Terület), ex-lege területek, Ramsari Területek. A terület erdıgazdálkodásra való alkalmasságát az alábbi tényezık befolyásolják: EGalk = GENalk + T.VÍZG + T.KÉM + KLIMAalk A képletben szereplı tényezık az alábbiak: GENalk T.VÍZG T.KÉM KLIMAalk A talaj genetikus típusai (Agrotopográfiai adatbázis), A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai (Agrotopográfiai adatbázis), A talaj kémhatása és mészállapota (Agrotopográfiai adatbázis), Erdészeti klímazónák az alkalmasság szerint pontozva. Az erdıtelepítési alkalmasságot nemcsak az erdıgazdálkodásra való alkalmasság határozza meg, hanem az erdı iránti környezeti igény, környezetvédelmi szükségesség. Az erdı iránti környezeti igényt az alábbi tényezık befolyásolják: E_KVszüks = T.FIZ + LEJT + VÍZV + KLIMAkv A képletben szereplı tényezık az alábbiak: T.FIZ A talaj fizikai félesége (Agrotopográfiai adatbázis), 21