Miskolci Egyetem Állam és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene, jövője Szakdolgozat Készítette: HANDÓ GERGŐ Levelező tagozat Konzulens: DR. GULA JÓZSEF Egyetemi docens Jogász szak Miskolc, 2013
University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology The past, present and future of life imprisonment Thesis Made by: GERGŐ HANDÓ Correspondence course Consultant: DR. JÓZSEF GULA Reader in University Lawyer specialized Miskolc, 2013 2
Tartalomjegyzék... 3 Bevezetés... 4 1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés elméleti háttere, kialakulásának története... 6 1.1. A büntetés jogalapja, fogalma... 6 1.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulásának története... 8 2. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása Magyarországon XX. századtól napjainkig... 16 2.1. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása hazánkban a XX. században... 16 2.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés jelenlegi helyzete... 21 2.3.A szabadságvesztés végrehajtásának szabályozása, és a végrehajtás megvalósulása... 32 2.4. Vélemények, állásfoglalások az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kapcsán... 39 2.5. Szabadságvesztések és a börtönben fennálló helyzet alakulása számadatok tükrében... 55 3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a jövőben... 58 Összefoglalás... 70 Irodalomjegyzék... 73 Jogszabályjegyzék... 74 Hivatkozások... 75 Mellékletek... 76 3
Bevezetés Napjainkban és a történelem során folyamatos kérdésként merül fel, hogy hogyan is büntessék meg a törvényt be nem tartó egyéneket, kik és milyen büntetést kapjanak. Meddig terjedhet a büntetést kiszabó hatalma és hol kezdődnek az emberi jogok, amelyeket mindenképp figyelembe kell venni a büntetés kiszabásánál. Egyáltalán mi számít bűnnek és ki az, vagy kik azok, akik erről dönthetnek. Ezekre a kérdésekre minden korban más és más válasz adható, ezen kívül országonként is eltérő vallási nézetek, szokások, hagyományok, törvények uralkodnak. Szakdolgozatomban szeretném bemutatni az életfogytig tartós szabadságvesztés büntetést, mint lehetséges büntetési nemet, eredményeit és hatásait. Ezt a büntetést számos kérdés övezi, és valószínűleg további vitákra fog még okot adni. Több szempontból vizsgáltam meg ezt a témát, több véleményt hasonlítottam össze, hogy minél szélesebb rálátást nyerhessek az életfogytig tartó szabadságvesztés jelenségre. Választásom azért esett erre a sokak által vitatott témára, mert véleményem szerint a büntetés végrehajtásban ez napjainkban kulcskérdésként jelenik meg. Az életfogytig tartó szabadságvesztésnek egyrészt elrettentő ereje lehet a bűnözőkre nézve, és betölti azt a funkciót, miszerint a veszélyes bűnözőket el kell zárni, nehogy újra veszélyt jelentsenek a társadalomra nézve. Másrészt viszont nagyon sok emberi jogi kérdést vet fel az, hogy a törvény beleszólhat e ilyen szinten az egyén életébe. Mérlegelni kell, hogy a büntetés, az elzárás a fontosabb vagy az, hogy az egyének jogait ne sértse a törvény, és inkább a későbbi társadalomba történő szocializációra fektesse a hangsúlyt. A válasz egyénenként, bűntettenként, elítéltenként eltérő lehet. Dolgozatomban különös hangsúlyt fektetek a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ) kérdésére. Ebben az esetben nem áll fenn az egyén társadalomba visszakerülésének esélye. Ez rengeteg kérdést vet fel mind a jogalkotók, mind a jogvédők, mind a társadalom egyéb szereplői körében. Ez a büntetési nem úgymond a halálbüntetés kiváltója is lehetne, hiszen ténylegesen az egyén élete végéig tart. Ezek az elítéltek a végrehajtás során is speciális őrzést, nagyobb figyelmet igényelnek, mint azok a társaik, akik szabadulásuk után újra a társadalom szabad polgárai lesznek. 4
Szakdolgozaton első fejezetében a büntetéssel, szabadságvesztéssel kapcsolatos elméleti hátteret mutatom be. Kifejtem a büntetés jogalapját, a fogalmi meghatározását, valamint a bűncselekményre és szabadságvesztésre vonatkozó meghatározásokat is. Ezután bemutatom a hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulását, kitérve az egyes korszakok lényeges mozzanataira. A második fejezetben a hosszú tartamú szabadságvesztés további alakulását vizsgálom a XX. századtól egészen napjainkig. Bemutatom azokat a lényeges elemeket, amelyek hatással voltak a mai hatályos törvény kialakulására, majd a Büntető Törvénykönyv ide vonatkozó részeit. Ezután a szabadságvesztés büntetés végrehajtására vonatkozó szabályozást ismertetem és szemléltetem a gyakorlati megvalósulását is, főként a TÉSZ es elítéltek vonatkozásában. A további részben pedig e büntetésfajtáról alkotott véleményeket, bírálatokat, javaslatokat összegzem. A fejezet végén számadatokkal, ábrákkal is bemutatom a szabadságvesztésre ítéltek helyzetét, valamint a börtönökben fennálló helyzet alakulását. A harmadik részben a szabályozás jövőbeni alakulásának kérdése áll a középpontban. A jelenleg hatályos jogszabályt, mely a Büntető Törvénykönyvről szól, 2013. július 1 jén felváltja egy új, átdolgozott, szigorítottabb jogszabály, mely a jelenlegi törvény nagy részének megtartása mellett sok újítást is tartalmaz. Ebben e fejezetben ismertetem a jövőben hatályos jogszabály ide vonatkozó részeit valamint azokat a fontosabb újításokat, amelyekkel a törvényhozók próbálják a bűnözés visszaszorítását még hatékonyabbá tenni. Miután végigjártam az összes vizsgálni kívánt kérdéskört, a dolgozatom végén összegzem a kutatásaim eredményét és az ezekből levont következtetéseimet. 5
1. Az életfogytig tartó szabadságvesztés elméleti háttere, kialakulásának története 1.1. A büntetés jogalapja, fogalma A büntetés jogalapja a ius puniendi arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen alapon bünteti az állam az alattvalóit, honnan származik az állam joga a büntetéshez, vagy másképpen fogalmazva: mi hatalmazza fel az államot arra, hogy alattvalóit a legsúlyosabb állami kényszerrel, büntetéssel sújtsa. 1 A legrégebbi államokban ezt isteni eredetűnek tekintették. Mivel az uralkodó Istentől kapott hatalmat és ez feljogosította arra, hogy büntetést alkalmazzon. Ez a nézet egészen a 16. századik kitartott, majd kialakult egy olyan természetjogi irányzat, melynek középpontjában az emberrel született alapvető jogok és a társadalmi szerződés álltak. Követői szerint mindenkit megillet annak a joga, hogy fellépjen a természet törvényeit megsértők ellen, és az egyének ezt a jogot átruházzák az államra. A bűnt büntetni kell és ez az államnak jogában áll. A felvilágosodás korában főként a társadalmi szerződést tartották az állam büntetési jogának alapjaként, ahol az állam eredetét két lehetséges tényezőből származtatták. Az egyik az ember természetes közösségi hajlama, a másik pedig a természetes emberi önzés. Emellett később megjelentek olyan elméletek is, miszerint az államnak a büntetéshez való jogát állami önvédelmi elvből, az ész parancsából vagy a logikai szükségszerűségből származtatták. Következtetésképpen elmondható, hogy minden elméletben megtalálható annak az igazolása, hogy a társadalom rendjének és biztonságos életfeltételeinek megőrzése szükséges, ami a büntetés jogalapja. A 19. században napvilágot láttak azok az elméletek, melyek szerint a büntetőjogi felelősség feltételeinek pontos jogi meghatározását tűzték ki célul, és háttérbe szorult a büntetés jogalapjának bizonyítása. Vagyis az állam büntetőjogi hatalma adott és a büntetés jogalapja a közösségi érdekek védelmében nyilvánul meg. Összegezve a büntetés jogalapját, azt mondhatjuk, hogy az állam létéből és feladataiból, továbbá a 1 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 303. old. 6
büntetés szükségességéből és a büntetéssel elérhető céljaiból származtathatjuk. E kijelentés mellett azonban manapság is sokszor visszatér a kérdés, hogy az állam joga meddig és hogyan terjedhet ki, meddig avatkozhat az állampolgárok magánszférájába. 2 A büntetésről a Magyarországon jelenleg hatályos jogszabály a következőképpen vélekedik: A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány. A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövetők, akár más bűncselekményt kövessen el. 3 Dolgozatom további részében a fő büntetési nemek közül a szabadságvesztés büntetés alakulását, jelenlegi helyzetét, törvényi szabályozását, jövőben alakulását szeretném részletesebben bemutatni. Fogalmát tekintve szabadságvesztés büntetésnek tekintünk minden szabadságot korlátozó vagy elvonó szankciót. A fogalom definiálásakor fontos tényező annak figyelembe vétele is, hogy a szabadságvesztést még országonként is másként értelmezik, ezért is van az, hogy nem lehet rá pontos, egzakt definíciót megfogalmazni. 4 A szabadságvesztés büntetés végrehajtása főként börtönökben zajlott, zajlik. Börtön alatt - a szó legszűkebb értelmében véve - a szabadság elvonásának végrehajtására szolgáló azon építményt vagy helyiséget értjük, amelyben elzárva tartották az előzetesen őrizetbe vetteket vagy az elítélteket; továbbá az e funkciókhoz kapcsolódó végrehajtási intézményeket. 5 2 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános rész, Complex Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft., 2012, 303. 305. old. 3 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 37. 4 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 3.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 5 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 3.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 7
1.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulásának története Börtönszerű intézmények a történelem kezdete óta léteznek, az első jelek a római antik birodalomból származnak, viszont a mai büntetés-végrehajtás viszonylag új, előző századok terméke. A büntetés relatív intézménynek számít. Dr. Mezey Barna szerint: röviden egyfajta érték megvonásában határozhatjuk meg, mely ily módon malum - ot, rosszat jelent. Ennél fogva a szabadságfosztás akkor válhat büntetéssé, ha a szabadság maga is értékként jelenik meg, Másként fogalmazva: aki számára nem érték a szabadság (gondoljunk pl. a rabszolgákra), annak számára nem lehet, vagy csak meglehetősen nehézkes módon lehet a szabadságtól való megfosztást büntetésként tételezni. 6 Az ókori Rómában épp ennek ellenkezőjére láthattunk példát, hiszen itt elsősorban rabszolgákat sújtották a szabadság megvonásával. Mivel esetükben szabadságról nem beszélhetünk, azt nem lehetett már elvenni tőlük, így számukra az jelentette a büntetést, hogy bányamunkára ítélték őket, amely életfogytig tartott. Vagyis a létezés szabadságától fosztották meg őket. Idővel a szabadságvesztés büntetés kiterjedt nem rabszolgákra is. Ilyen volt a polgárjog és a teljes vagyon elvesztését magába foglaló opus publicum perpetuum valamint az aquae et ignis interdictio, vagyis a kényszerlakhelyre történő életfogytig tartó száműzetés. Későbbiekben szintén a szabadságvesztés kategóriájába esett a gályarabság, amely produktív szabadságfosztást jelentett. Ezt a formát VII. Károly rendelte el büntetési rendként Franciaországban a XV. században. Mivel a hajókon nagy volt a halálozási arány, sok esetben a halálbüntetés helyett is, gályarabságra ítéltek, valamint külföldi rabokat vásároltak e célból. Háromszorosan hasznos eszközként jelent meg: az állam bevételez jutott, miután rabját jó pénzért eladta egy tengeri hatalomnak, megspórolhatta a tartás, őrzés, egyszóval büntetés-végrehajtás költségeit, s 6 Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 2 old. 8
végül egyszer s mindenkorra megszabadulhatott bűnözőjétől, akit egy idegen állam gályájára transzportált, Ebből a meglehetősen csekély túlélési esélyből életfogytiglani büntetés következett. 7 Ezt a büntetési fajtát Magyarországon Mária Terézia 1769 ben megtiltotta. Ezután 1783 tól 1789 ig egy II. József által bevezetett büntetésforma, a hajóvontatás jelent meg. Ez alatt 1100 elítéltből 721 halálesettel végződött, így szinte egyenértékű volt a halálbüntetéssel, hiszen életfogytig tartott. A korábbiaktól annyiban tért el, hogy az esetleges túlélőket áthelyezték a fenyítőházba, vagyis hivatalosan szabadságbüntetésnek minősült. Az örökös rabszolgaság, amely Angliában nyert polgárjogot, a határozatlan tartamú szabadságfosztások közé sorolható. A rózsák háborúja utáni időszakban az uralkodók főként a koldus és csavargóvilágot szerették volna büntetni, azokat, akik nem valódi szükségből tartoztak ide. Ennek legfőbb eszköze a megbélyegzés volt. Az érintettek mellére V betűt (Vagabond) bélyegeztek és két év kemény rabszolgaságra ítélték valamely kereskedőnél. Amennyiben ettől 14 napnál tovább távol maradt, akkor újabb megbélyegzés következett, ezúttal a homlokra S betűvel (Sklaven). Ez életfogytig tartó rabszolgaságot jelentett, a szökés pedig kivégzést vont maga után. A mai büntetés végrehajtáshoz hasonló börtönbüntetések csak a középkorban jelentek meg. Erre néhány példa: Chour püspökének rendeleteiben jelen volt a kolostorfogság, valamint az Otto korabeli bajor törvény és a Ranshhofer dekrétumok is javasolták ezt a büntetést. A források szerint ez a büntetési forma határozott időtartamú, visszavonásig tartott. A longobárd Luitprand 726- ban, valamint az angolszász Alfréd a 9. században szintén alkalmazta a szabadságvesztés 7 Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 3. old. 9
büntetést. Németországban a középkorban jelent meg és határozatlan időtartamra szólt. A hosszú tartalmú szabadságvesztés büntetés alkalmazása a 13. századtól bizonyítható a városokban. Az első életfogytig tartó börtönről Bambergensis ben találunk jeleket egy büntető törvénykönyvben, amely a Constitutio Criminalis Carolina alapja volt. Ez Magyarországon Zsigmond 1435. évi 8. tc. ében merül fel először, mégpedig azok estében akikről pedig kiderül, hogy esküjük ellenére hamisan jártak el. Ulászló életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtotta a királyi embereket, akik esküjüket megszegték, 1492. évi dekrétumban pedig mindenféle gonosztettet elkövetőket, akiket a sértett saját házában "bármely más méltóságuk kiváltságára való tekintet nélkül fogságba vethetik, és említett káraik megtérítéséig ott tarthatják". Ez akár életfogytig is szólhatott, vagy határozott időre, ameddig a károkat meg nem térítette. A dél német városokban jelent meg egy költségkímélőbb megoldás, a befalazás. Az érintettet ez esetben a saját vagy rokonai lakóhelyén falazták be. Némelyek szerint ez egy lassú végrehajtási forma, ami a kivégzést helyettesítette. Ezt követte a házi fogság, melynek során az elítéltet saját házába falazták és élelmezték valamint enyhébb formája a saját házban történő lebilincselés. Így jártak el Nürnbergben a 16. században az elmebeteg bűnözőkkel szemben. A házi fogság a városi jogban önálló büntetésként jelent meg, határozatlan időre szólt, általában addig amíg meg nem javul, de előfordult határozott időtartam is. Németországban az életfogytiglani börtönbüntetést állították a halálbüntetés helyébe kegyelemként. Polgári társadalomban egyre inkább kezdett értékké válni a szabadság és ennek megvonása már valódi büntetést jelent. Már a középkori városokban is különbséget tettek kisebb és súlyosabb vétkek között, éppúgy, mint ahogy ma a fegyház és börtön között. Emellett előjöttek az időtartamot illető különbségek is. A polgárok ebben az időszakban értékesebbek lettek, nem pedig elpusztítandó alanyok és mivel az életfogytig tartó rabságnak magasabb a költségvonzata, így elterjedtek a határozott időtartamú büntetések. 10
A későbbiekben, amikor a szabadság válik az egyik legnagyobb értékké, megjelennek a szabadságvesztésre vonatkozó szabályozások mind igazságosság, mind differenciálódás, mind pedig arányosság szempontjából. Az életfogytiglan jellemzően a halálbüntetést hivatott kiváltani. A 19. és 20. század között súlyos büntetésként a belgák életfogytiglani vagy tíz évtől húsz évig terjedő kényszermunkát határoznak meg, az angolok életfogytiglani vagy háromtól huszonöt évig terjedő büntető szolgaságot, a németek életfogytig tartó vagy egytől tizenöt esztendeig nyúló fegyházat, valamint mindhárom országban elismerték a halálbüntetést is. Magyarországon a Csemegi - kódex (1878:5.tc.) tartalmaz hasonló elveket, itt kettőtől tizenöt évig terjedő fegyház valamint emellett halálbüntetés szerepelt. Megfogalmazódott a kérdés,hogy ezekben az esetekben él e a feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége. A Deák féle 1843 as büntető, anyagi, jogi és börtönügyi javaslat tett erre vonatkozó kedvezményeket. Kivétel ez alól a néhány visszaeső bűnöző és a külföldi elítéltek. Vagyis valójában ez nem valós életfogytiglani büntetés, hiszen megrövidíthető. A következő ábrán látható, hogy milyen tendencia érvényesül, ami a rövid távú, határozott időtartamú szabadságvesztés terjedésének ad teret. 1.ábra: Fogházra és fegyházra ítéltek számának alkaulása 1896 1903 Forrás: saját szerkesztés Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság büntetés a joghistóriában c. tanulmánya alapján 11
Jól látható, hogy míg 1896 ban nagyobb volt a fegyházbüntetések aránya, 1903 ra ez csökkent, és a fogházbüntetésre ítéltek száma többszörösére növekedett. Halálbüntetésre 1903 ban már csak egy embert ítéltek. A fegyházbüntetésen belül az életfogytig és a súlyos időtartamra bebörtönzöttek számát mutatja a következő ábra. 2.ábra: Halálos ítéletek, életfogytiglanra és hosszú időtartamra ítéltek számának alakulás 1986 1903 Forrás:saját szerkesztés Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság büntetés a joghistóriában c. tanulmánya alapján Európában a 20. század első felében elterjedt a szokásszerű bűnözőkkel szembeni megtorlás, a határozatlan időtartamú szabadságvesztés. Magyarországon először az 1913. évi 21. tc. ben látunk erre példát, később 1928. évi 10. tc. is alkalmazta. 8 Az emberi civilizáció fejlődése során a bűnözés és annak megítélése valamint az azzal kapcsolatos jogi normák folyamatos változáson mentek keresztül. A felvilágosodás előtti időszakot jogi szempontból főként a vallási normák befolyásolták, amit írott szabályként leginkább a legősibb vallási kódex, a Biblia határozott meg. A Bibliában általános élettani normaként, iránymutatásként, erkölcsi alapként jelent meg. A Biblia tartalmazza a tízparancsolatot. A Tízparancsolat tíz törvény a Bibliában, amelyet Isten adott Izráel népének röviddel az Egyiptomból való kivonulás után. A 8 Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2/2005. 2 6 old. 12
Tízparancsolat lényegében az ószövetségi törvény 613 parancsolatának tömör összefoglalója. Az első négy parancsolat az Istennel való kapcsolatunkkal foglalkozik. A többi hat az egymással való kapcsolatunkat szabályozza. A Bibliában a Tízparancsolatot a 2 Mózes 20:1 17-ben és az 5 Mózes 5:6 21-ben találjuk, és a következőket tartalmazza: 1) Ne legyen más istened rajtam kívül! Ez a parancsolat az egy igaz Istenen kívüli más istenek imádását tiltja. Minden más isten hamis isten. 2) Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ez a parancsolat a bálványok Isten látható képviselete készítése ellen van. Nincsen olyan kép, amely pontosan mutathatná be Istent. Ha Istent képviselő bálványt készítünk, akkor valójában hamis istent imádunk. 3) Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! Ez a parancsolat Isten nevének hiábavaló használata ellen van. Nem szabad könnyedén vennünk Isten nevét. Azzal fejezhetjük ki tiszteletünket iránta, hogy csak tisztelettudóan beszélünk Róla. 4) Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját. Ez a parancs a Szabbath (a hét utolsó napja) Istennek szánt napként való elkülönítéséről szól. 13
5) Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked! Ez a parancs arról szól, hogy szüleinkkel tisztelettel kell bánnunk. 6) Ne ölj! Ez a parancs az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést tiltja. 7) Ne paráználkodj! Ez a parancsolat a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot tiltja. 8) Ne lopj! Ez a parancsolat tiltja bármi elvételét, ami nem az illető saját tulajdona, és amihez nem adott a tulajdonos engedélyt. 9) Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen! Ez a parancsolat tiltja, hogy valakiről hamis tanúvallomást tegyünk. Tulajdonképpen a hazugság ellen szól. 10) Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé! Ez a parancsolat az ellen szól, hogy bármi olyat kívánjunk, ami nem a mienk. Az efféle kívánság a többi fenti parancsolat megszegéséhez vezethet: emberöléshez, házasságtöréshez vagy lopáshoz. Helytelen megtenni ezeket, de helytelen még kívánni is őket! 9 Sokan tévesen úgy tekintenek a Tízparancsolatra, hogy ezek olyan szabályok, amit ha betartanak, akkor biztosan a mennybe kerülnek majd, azaz a kor sajátságainak megfelelő erkölcsi normák szerint élik földi életüket. Az emberi együttélés a diktatúrák egymásutániságát valósította meg a demokrácia megjelenéséig, melynek árnyalati megjelenése már az ókorban tapasztalható. Ennek kiteljesedése napjainkban valósult meg. A diktatúrák során az uralkodó hatalom erőszakszervezete kímélet nélkül lesújtott a kisebb bűncselekmények elkövetőire is, ez olyan visszatartó erővé vált, ami a bűnözést nagymértékben kordában tudta tartani. A 9 http://www.gotquestions.org/magyar/tizparancsolat.html 2013.01.20. 14:04 14
társadalmi erkölcs merev, erős pilléreket épített ki, mely mindenkire nézve kötelezően jelentkezett. A demokrácia, az emberi jogok megerősödése az erkölcsi normák változását hozta magával, az erkölcsi gátak sok embernél megszűntek, a törvényeket figyelmen kívül hagyva, gyors meggazdagodásnak emberi értékek, méltóságok porba tiprásával, emberek kizsákmányolásával, erőszakkal megvalósuló bűncselekmények kerültek napvilágra: emberkereskedelem, prostitúció, kábítószer kereskedelem. A médiákon keresztül a jólét, a pompa, a márkák világa sugárzik, amit a legtöbb esetben a fiatalabb generáció csak bűncselekményekből tud megvalósítani. A társadalom erkölcsi nevelése, fejlesztése, példamutatása nélkül nehézkes a bűnelkövetők számát, az életfogytig tartó büntetésben részesülők számát csökkenteni csupán törvénykezéssel. A politikai hatalom napjainkban is erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a kisebb súlyú bűncselekmények, valamint az erőszakos bűncselekmények számát csökkentse. Véleményem szerint ezen erőfeszítések részben pozitív változást hozhatnak, de a társadalom megfelelő erkölcsi alapokra helyezése és a törvénykezés csak együttesen hozhatják meg a csökkenő tendenciát. A rendőrségnél dolgozó nyomozó beosztású hivatalos személyeknél történő adatgyűjtés során általánosságban említették, hogy az elkövetők legtöbbje elkövetéskor nem gondol cselekménye jogi következményeire, arra, hogy mi lesz, ha felfedik bűnüket, csupán az előny megszerzése lebeg szemük előtt, ami elhomályosítja tettük következményét. Ezen információt sok-sok gyanúsítottal történő elbeszélgetésük tapasztalataként osztották meg. 15
2. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása Magyarországon XX. századtól napjainkig 2.1. A hosszú tartamú szabadságvesztés alakulása hazánkban a XX. században A századforduló után a gazdasági hanyatlás és az első világháború utáni időszak sem tette lehetővé a hazai börtönrendszer reformálását, így a már kiépített börtönhálózat összeomlott. Ez a helyzet a két világháború között inkább romlott, a börtönrendszer támogatása továbbra is háttérbe szorult. Ezekben az időszakokban még a Csemegi kódex rendelkezései voltak érvényben a legsúlyosabb büntetések esetében az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozóan. Emellett szigorított dologházi őrizethez hasonló szintű büntetési kategóriába esett határozatlan időtartama miatt. 10 A Csemegi-kódex az 1878. évi V. törvénnyel színre lépő büntető törvénykönyv, az első magyar nyelvű, átfogó büntetőjogi szabályozást tartalmazó törvénykönyv volt Magyarország történelmében, amelynek általános része 1951-ig, különös része pedig 1962-ig maradt hatályban. A kódex alkotója után, Csemegi Károlyról kapta nevét. A kódex egy 9 fejezetből álló általános és egy 43 fejezetből álló különös részre oszlik, összesen 486 paragrafust számlálva. A bűncselekményeket tényállásuk súlyossága szerint bűntettekre, vétségekre valamint kihágásokra osztja, és kimondja a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege alapelveket, amelyeknek értelmében bűntettet és vétséget csak azon cselekmények képezhetnek, melyet a törvény annak nyilvánít, valamint bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. A törvénykönyv sikeresen elhatárolja a kísérletet a befejezett bűncselekményektől, és csak a törvényben megállapított tényállások beállta következtében rendeli azt büntetni. A büntetések palettája súlyosságuknak megfelelően a pénzbüntetéstől egészen a halálbüntetésig terjedt, ezen kívül pedig lehetőség nyílott mellékbüntetések kiszabására, mint például a hivatalvesztés vagy a politikai jogok ideiglenes felfüggesztése. 10 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 59 61.old. 16
A kódexet ért legtöbb kritika büntetési rendszerének túlzott bonyolultságából adódott. A mellékbüntetéseket gyakorta nem megfelelő rendszerben, vagy akár helytelenül is alkalmazta, valamint a kiszabható fegyházbüntetések minimuma túl magasnak, maximuma túl alacsonynak bizonyult. A kódex továbbá nem szentelt megfelelő figyelmet a fiatalkorú bűnelkövetők szankcionálására, az erre vonatkozó rendelkezéséket elégtelennek tartotta a jogtudomány, azonban megoldás csak a következő században jelentkezett, a büntető novellák formájában. A túlzott jogdogmatika miatt bizonyos részei nem feleltek meg az életnek, amely tíz éven belül a felülvizsgálatának felvetéséhez vezetett el. Ám előnyeit bírálói is elismerték, ilyen volt például a részletes indoklás, amely néhol monografikus mélységekig fejtette ki a büntetőjogi tanokat. Fontos erénye volt még a fogalmak precíz jogi meghatározása, és a feudális büntetőjogi rendszerrel való szakítása is. Ezen kívül nem volt túlságosan szigorú sem, hiszen az enyhítő körülmények mérlegelése terén széles lehetőségeket adott a bíróknak a büntetés enyhítésére. A kódex általános része 9 fejezetből áll, ezek sorrendben a következő témákkal foglalkoznak: bevezető intézkedések, törvény hatálya, büntetések, kísérlet, részesség, szándék és gondatlanság, beszámíthatóságot enyhítő vagy kizáró okok, bűnhalmazat, bűnvádi eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okok. A bűncselekményeket súlyuk szerint három részre, bűntettekre, vétségekre és kihágásokra osztották fel. Bűntettnek számítottak a nagyobb súlyú, szándékos jogsértések, vétségnek a kisebb súlyú szándékos jogsértések, illetve a gondatlanságból elkövetett cselekmények. A kihágások nem voltak valódi jogsértések, csupán bizonyos cselekményekből származó jogsértések megelőzése végett alkotott törvények megszegése. Ilyen volt a koldulás, amelyet kihasználva akár mások házába is behatolhattak, vagy egy merénylet számára mérhették fel a terepet. Így a kihágásról szóló törvények megelőző jellegűek, míg a bűntettekről és vétségekről szólók megtorló jellegűek voltak. A kódex első szakasza deklarálta a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege alapelveket, kimondva, hogy bűntettet és vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más 17
büntetéssel, mint amelyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. A szabály célja az analógia kizárása volt, ugyanis el akarták kerülni, hogy a bíróság átvegye a törvényhozás szerepét. Mint az indoklásban is kifejti Csemegi, ezzel az addig fennálló bírósági gyakorlat felszámolására irányul, amely nem a törvények alapján, hanem saját eszméi szerint ítélkezik, és a bűncselekményeket saját erkölcsi mércéjéhez méri. Szintén komoly probléma volt, hogy a bírók döntötték el, mi számít bűncselekménynek, és mi nem. A Btk. használja a cselekmény szót is, középpontjában ez áll, és magában foglalja mind a cselekvést, mind a mulasztást. A mű fő büntetőjogi szemlélete nem a korábbi tettes-büntetőjogi koncepció, hanem tettbüntetőjogi szemléletet valósít meg. Így nem azt határozza meg, hogy ki számít tolvajnak, hanem azt, hogy mi számít lopásnak. A kódex a büntetőjogi felelősség korhatárát 12 éves korra tette, azonban a 12 és 16 év közöttiek büntetőjogi kiskorúaknak számítottak, és számukra büntetlenséget mondott ki, ha nem bírtak elég belátással bűnösségük felismerésére. Őket viszont javítóintézetben helyezhették el, a 20 éven aluliakat pedig hat hónapig terjedő magánelzárásra ítélhették megjavításuk céljából. A 16. életév betöltésétől kezdve számított valaki büntetőjogilag nagykorúnak. A kódex különveszi a kísérletet a már befejezett cselekményektől, bűntett esetén mindig, vétség esetén csak a különös részben meghatározott esetekben rendeli büntethetőnek, és büntetése enyhébb kell legyen, mint a véghezvitt cselekményé. Az elkövető büntetlenségét mondta ki abban az esetben, ha ő a kísérlettől önként elállt, vagy pedig annak eredményeit elhárította. Az előkészületet abban az esetben nyilvánította bűncselekménynek, ha az maga is egy önálló bűncselekményt képezett. A kódex ismerte a bűnrészesség fogalmát, és annak két fajtáját, a felbujtást és a bűnsegélyt, ezen kívül a bűnpártolást önálló bűncselekményként határozta meg. Azonban nem került sor a szándékosság és gondatlanság, illetve a beszámítási képesség meghatározására, ennek feladatát a törvény a tudományra bízta. A törvény meghatározza a cselekmény beszámíthatóságát (vagy mai kifejezéssel büntethetőségét) kizáró okokat, illetve az eljárás megindítását és a büntetés végrehajtását kizáró okokat. Ezen kívül ismerte még a halmazatot is, amikor egy elkövető egy bűncselekményt többször vagy több különböző bűncselekményt követ el egyszerre. A kódex a büntetések terén hat különfélét különböztetett meg: halálbüntetés, fegyház, államfogház, 18
börtön, fogház, pénzbüntetés. Ezekkel együtt lehetséges volt a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlásának ideiglenes eltiltását is, mint mellékbüntetést kiszabni. Az emberölés terén megkülönböztetést tett a szándékos és gondatlanságból elkövetett életkioltás között, ezeket pedig további alcsoportokra bontotta. Gyilkosságként az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölést nevezte, ezen kívül létezett még a megfontolt szándékból elkövetett emberölés és az erős felindulásban elkövetett emberölés, valamint itt tárgyalta az eutanáziát, az öngyilkosságban való közreműködést (amibe az amerikai párbaj is beletartozott), a gyermekölést, a magzatelhajtást és a koránál vagy állapotánál fogva ápolásra szoruló személy elhagyását vagy kitételét. A gondatlan emberölés terén a műszaki fejlettség miatt csupán egyetlen minősített esetre volt szükség, amely a szakmában való járatlanság, szabályszegés miatti halálokozást szabályozta. A kódex szabályozta a testi sértést is, amelyet három kategóriára osztott fel, amelyben a felépülési idő 8. és 20. napja volt a döntő. A 20 napon túl gyógyuló sérülések esetén súlyos testi sértésről beszélt, amelyet 3 évig terjedő börtönbüntetéssel büntetett. Mivel a kódex több hiányossággal is küzdött, a minisztérium már 1888-tól foglalkozott módosításának gondolatával, és a századfordulón több tervezet is született. Az első lépés az 1908. évi XXXVI. törvénycikk, vagyis az első büntetőnovella volt, majd az 1913. évi XXI. törvénycikk a közveszélyes munkakerülésről. Ez bevezette a büntetés feltételes felfüggesztését, az egy hónapot meg nem haladó fogház vagy pénzbüntetés esetén. A másik fontos változás a 12 és 18 év közöttiek büntetésével volt kapcsolatos. A korábbi szemlélettel ellentétben, hogy őket ugyanúgy büntessék, mint a felnőtteket, pedagógiai intézkedéseket vezettek be, mint a dorgálás, próbára bocsátás és javító nevelés. Szabadságvesztést csak fogházban vagy államfogházban lehetett számukra kiszabni, és 20 éves kor alatt nem lehetett senkit halára ítélni. A közveszélyes munkakerülésről szóló törvény bevezette a dologházat, mint a büntetés új fajtáját, ahová a munkakerülőnek nyilvánított embereket utalhatták fogházbüntetés kiszabása helyett, nélkül vagy a büntetés letöltése után. A Horthy-korszakban a kódex államrendet védő rendelkezéseit az 1921. évi III. törvénycikk váltotta fel, amely szigorította a büntetések mértékét, tág értelmezési lehetőséget teremtett a bűnüldöző 19
hatóságoknak, kiterjesztette a büntetőjogi felelősséget. Az 1928. évi X. törvénycikk vagy második büntetőnovella, a kódex második jelentős módosítása volt, amely bevezette a szigorított dologházat. A korszak során többször szigorították és kiegészítették az állam elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezéseket. A második világháborút követő időszakban került sor a harmadik büntetőnovella, az 1948. évi XLVIII. törvény elfogadására, amely jogtechnikai módosításokat hajtott végre, hatályon kívül helyezett több elavult büntetőjogi rendelkezést, bevezette az elmebeteg bűnelkövetők őrizetét, és új bűncselekmények elkövetésének törvényi tényállását. A Csemegi-kódex általános része 1951 ig volt hatályban, ezt az 1950. évi II. törvény, a Büntetőtörvénykönyv Általános Része (Btá.) váltotta fel, amely a szovjet büntető jogtudomány tapasztalataira támaszkodott. 11 A II. világháborút követően a fogvatartottak őrzésének gondolata átalakult a fogvatartottak dolgoztatásának gondolatává, vagyis nem elsősorban az elítéltek javulása volt a cél, hanem a munkateljesítményükben elérhető haszon. Az 1950. évi II. tv. (Btá) bevezette az egységes szabadságvesztést, és az erre vonatkozó büntetést börtön nek nevezték el, melynek időtartama életfogytig vagy rövidebb, határozott ideig tarhatott. Az elítélteket a börtönben nem különítették el egymástól, nem tettek különbséget a különböző időtartamú büntetést töltők között, így könnyebb volt szabályozni a rabmunkát. Majd életbe lépett 1955 ben a Büntetés végrehajtási Szabályzat, amely a munkáltatás mellett előtérbe helyezte a biztonságos őrzés fontosságát is. Az 1961. évi V. törvény nem tett említést életfogytig tartó szabadságvesztésre, viszont az ezt követően megjelent 1971. évi 28. tvr. ben felmerült az arra vonatkozó igény, hogy létezzen egy olyan intézmény, amely a halálbüntetés és a határozott időtartamú büntetés között áll. Így az életfogytig tartó szabadságvesztés újra szerepet kapott a büntetés végrehajtásban. Az 1978. évi IV. tv. (Btk.) életbelépésekor a halálbüntetést követően a fegyházban történő életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés számított a legsúlyosabb büntetésnek. 12 11 http://hu.wikipedia.org/wiki/csemegi-k%c3%b3dex 2013.02.16 15:17 12 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 59 61.old. 20
2.2. A hosszú tartamú szabadságvesztés jelenlegi helyzete Jelenleg Magyarországon érvényben lévő Büntető Törvénykönyv az 1978. évi IV. törvénnyel lépett hatályba. Magyarországon először ez szabályozta átfogóan a büntetéseket és intézkedéseket. A rendszerváltás idején került sor a büntetési rendszer humánus átalakítására, így olyan büntetési formák megszűntetésére is, mint a halálbüntetés, szigorított őrizet, kényszergyógyítás munkaterápiás intézeti kezelési formája, szigorított javító nevelőmunka. A 90 es években került sor a 79 es Bv Kódex módosítására abból a két szempontból, hogy tartalmazza a nemzetközi jogi kötelezettségeknek megfelelő új rendelkezéseket, valamint a büntetési rendszer átalakítása következtében létrejövő módosításokat. Magyarország 1990 ben lett az Európai Tanács tagja, melynek Alapszabályát az 1991.évi LXXI törvény tartalmazza, az Emberi Jogok Európai Egyezségokmányát pedig az 58/1998. (X.2) OGY- i határozat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény egységes szerkezetbe foglalt szövegének közzétételéről. Az Egyezményhez kiegészítő jegyzőkönyveket fogadtak el, többek között a halálbüntetés eltörlését (csak háború idején vagy közvetlen veszélye estén van lehetőség elrendelni törvény által) magába foglaló 1983. évben elfogadott 6. számú jegyzőkönyvet. A korábbi és jelenleg hatályos magyar Alkotmány (mely 2012. január 1 jén lépett hatályba) is kimondja, hogy a hazai és nemzetközi jognak összhangban kell lennie egymással, így a 23/1990. (X.31.) AB határozat törölte el a halálbüntetést. 13 Magyarországon 1990 óta nincs halálbüntetés, de visszaállítására érdekében újra és újra felbukkannak kezdeményezések, és az állampolgárok többsége még ma is pártolja a halálbüntetés alkalmazását. A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) azt az álláspontot képviseli, hogy ennek a barbár büntetési nemnek nincsen helye egy olyan államban, amelyik tiszteletben tartja az emberi jogokat. A halálbüntetés sérti az élethez való jogot és kegyetlen, embertelen büntetésnek minősül. A TASZ ezért arra törekszik, hogy az 13 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 12.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 21
emberek ismerjék meg a halálbüntetés megszüntetésére irányuló nemzetközi tendenciákat, és mindenki számára váljon nyilvánvalóvá, hogy nincsenek elfogadható érvek a halálbüntetés visszaállítása mellett. Civilizált államban halálbüntetés nem alkalmazható. A szabadságvesztés jelenlegi szabályozása Magyarországon a következőképpen történik. Btk. 40.. (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. (2) A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama 2 hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény, bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, továbbá halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év. (3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 85.. (4) bekezdése és a 97/A.. (1) bekezdése szerinti életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik. 14 A 2012. január 1 jén életbe lépő, jelenleg hatályos Alkotmány kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra. Ugyanezen törvényhely rendelkezése szerint a szabadságától senkit sem lehet másként, mint a törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás szerint megfosztani. A törvényben meghatározott ok a bűncselekmény elkövetése, a meghatározott eljárás pedig az igazságszolgáltatás törvényes rendje szerint megvalósuló büntetőeljárás. A szabadságvesztés tehát az alaptörvényben deklarált egyik legfontosabb jogtól a személyes szabadságtól való megfosztást jelenti a bűnelkövetővel szemben, a társadalom védelme érdekében. 15 A hatályos Btk. 40. (1) bekezdése szerint a szabadságvesztés életfogytig tartó vagy határozott tartamú. A jelenlegi legsúlyosabb főbüntetés megörökölte a 23/1990. (X. 31.) 14 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 40. 15 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG ORAC Lap és Könyvkiadó, 2012, 90.oldal (43.pótlás) 22
AB határozattal kiiktatott halálbüntetés korhatár-feltételét, amely alapján csak olyan személlyel szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Az életfogytig tartó szabadságvesztés sohasem abszolút, hanem minden esetben vagylagos büntetés a 10 évtől 15 évig, illetőleg az 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés mellett, s jelenleg 30 bűncselekmény (állam elleni: 4, béke elleni: 2, háborús: 5, köztörvényes: 9, katonai: 10) elkövetése fenyegetett ezzel a szankcióval. 16 46. (1) A bíróság a büntetés végrehajtása alatt a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló törvényben meghatározottak szerint rendelkezhet arról, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb vagy eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani. (2) Az elítélt megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság az (1) bekezdés alapján hozott határozatát hatályon kívül helyezheti. 17 A törvény 46. (3) bekezdése kizárta azt, hogy az életfogytiglanra ítéltek enyhébb fokozatba kerülhessenek, ezt később a 2011. évi CL. törvény 21. a) pontja 2012. január 1. napjával hatályon kívül helyzete és megállapította, valamint ugyanezzel a dátummal hatályba helyzete a 46. (2) bekezdésének szövegét) 18 Szigorított a feltételes szabadlábra bocsátás megítélésén is. Ha az ítélet kihirdetésekor a bíróság nem állapítja meg a legkorábbi szabadlábra bocsáthatóság időpontját, akkor kizárja azt, vagyis a Btk 47/A. (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. (2) Ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg. 16 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 63.old. 17 1978.évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 46. 18 Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára 2. kiadás HVG ORAC Lap és Könyvkiadó, 2012, 99.oldal (42..pótlás) 23
(4) A feltételes szabadságra bocsátás lehetősége a következő bűncselekmények esetén zárható ki: ha a bűncselekményt személy vagy dolog elleni erőszakkal követik el, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [139. (1) bekezdés], a rombolás súlyosabban minősülő esete [142. (2) bekezdés], a népirtás [155. (1) bekezdés], az apartheid [157. (1) és (3) bekezdés], a polgári lakosság elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [158. (2) bekezdés], a bűnös hadviselés (160. ), a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [160/A. (1) bekezdés], a hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [163. (2) bekezdés], az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. (2) bekezdés], az emberrablás súlyosabban minősülő esetei [175/A. (3) és (4) bekezdés], az emberkereskedelem súlyosabban minősülő esetei [175/B. (5) bekezdés], a közveszélyokozás súlyosabban minősülő esete [259. (3) bekezdés], a terrorcselekmény [261. (1) bekezdés], a légijármű, vasúti, vízi, közúti tömegközlekedési vagy tömeges áruszállításra alkalmas jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [262. (2) bekezdés], a zendülés súlyosabban minősülő esetei [352. (3) és (4) bekezdés], az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei [355. (5) bekezdés], a harckészültség veszélyeztetése súlyosabban minősülő esete [363. (2) bekezdés], a parancsnoki kötelességszegés (364. ) és a kibúvás a harci kötelesség teljesítése alól (365. ). 47/B. (1) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része időtartamáig elhalasztja. (2) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztés vagy a szabadságvesztés végrehajtandó része időtartamáig elhalasztja. 24
(3) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (4) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (5) Ha az elítéltet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik, a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. (6) Ha az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának elhalasztására az (1), (2), (4) és (5) bekezdés szerinti határozott tartamú szabadságvesztés miatt kerül sor, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztésbe beszámított előzetes fogva tartás, valamint házi őrizet idejének figyelembevételével kell megállapítani. 47/C. (1) A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor bocsáthatja feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. (2) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem 25
hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre. 48. (1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén tizenöt év. (2) Ha a szabadságvesztés hátralevő része egy évnél rövidebb, és végrehajtását nem rendelték el, a büntetést - a feltételes szabadság letelte után - a hátralevő rész utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni. (3) A feltételes szabadság tartamára, de legkevesebb egy évre az elítélt pártfogó felügyelet alá helyezhető. Ha a feltételes szabadságra bocsátott elítélt visszaeső, pártfogó felügyelet alatt áll. (4) A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet az ítélet jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően elkövetett bűncselekmény miatt a feltételes szabadság alatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. A bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó vagy részben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Ha az elítéltet egyéb büntetésre ítélik, vagy ha a magatartási szabályokat megszegi, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti. (5) A feltételes szabadság megszüntetése esetén a feltételes szabadságon eltöltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be. 48/A. (1) Ha az elítélttel szemben több határozott ideig tartó, összbüntetésbe nem foglalható szabadságvesztést kell végrehajtani - ideértve a pénzbüntetés vagy a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést is -, és a szabadságvesztések folyamatos végrehajtása során a bíróság az elítéltet bármely szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátotta, a feltételes szabadság mindaddig nem kezdhető meg, amíg az elítélt más szabadságvesztést tölt. 26
(2) Ha a bíróság az elítéltet több szabadságvesztésből bocsátotta feltételes szabadságra, az elítélt a több feltételes szabadságot egyidejűleg párhuzamosan tölti. (3) A 48. (4) bekezdése esetén a párhuzamosan töltött feltételes szabadságok mindegyikénél külön kell vizsgálni, hogy a feltételes szabadság megszüntetésének feltételei fennállnak-e. Fontos kérdésként merülhet fel a feltételes szabadlábra bocsátásból való kizárás, vagyis a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ). Ennek kiszabása alapvető emberi jogokba ütközik és ellent mond egyezménynek is. A büntetés megalkotásánál a legalapvetőbb alkotmányi rangú követelményt, a nulla poena sine lege elvét figyelmen kívül hagyták, ugyanis a törvény nem határozza meg a feltételeket, amelyek fennforgása esetén kizárható a feltételes szabadságra bocsátás. 19 A TÉSZ szel kapcsolatban gyakori az a vita, hogy valóban az életfogytig tartson e vagy sem. Így jött létre az 1998.évi LXXXVII. törvény 5.6. sal történő módosítása, melynek értelmében a döntéshozó bíróság nem csak a feltételes szabadlábra bocsátás legkorábbi időpontját határozhatja meg, de dönthet attól is, hogy végeleges kizárja ennek lehetőségét. 20 A TÉSZ t a Btk. több mint húsz bűncselekmény szankciójaként alkalmazza, de ezek közül a leggyakrabban előfordulók a szándékos emberölés minősített esetei. Állam elleni bűncselekmények 4 esetben: Az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, Rombolás, Hazaárulás, Az ellenség támogatása. Békeháborús bűncselekmények 6 esetben: Népirtás, Apartheid, Polgári lakosság elleni erőszak, Bűnös hadviselés, Nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása, Hadikövet elleni erőszak. Köztörvényes bűncselekmények esetén 8 esetben: Emberölés, Emberrablás, Emberkereskedelem, Terrorcselekmény, Légi jármű hatalomba kerítése, Fegyvercsempészet, Visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel, Visszaélés kábítószerrel. Katonai bűncselekmények 9 esetben: Szökés, A szolgálat megtagadása, Kötelességszegés szolgálatban, Zendülés, Parancs iránti engedetlenség, Elöljáró, vagy 19 László Zsuzsanna Örökké tartó rabság Börtönügyi Szemle 3/2008. 63 64.old. 20 Dr. Hodosy Annamária: A szabadságvesztésről és annak alternatíváiról 2011 13.old. (http://www.jogiforum.hu/publikaciok/431) 2013.01.08. 11:10 27