(A '48-49-es szabadságharc "dicsőséges" tavaszi hadjáratának emléknapjaira) A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja. Paripáját megforgatja, elmegyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. Ellenségre, nyereségre kimegyen próbára, Megütközik viaskodik, siet a prédára. Fel van írva és rajzolva haragos kardjára: Ez az élet és becsület hazája számára! Menjünk azért seregesen, tartsuk meg hazánkat, Vérrel, bérrel oltalmazzuk a mi szent hazánkat! Isten hozzád, apám, anyám, én édes szerelmem, Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem. Hej élet, de gyöngy élet, ennék szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret! Kossuth Lajos azt üzente Elfogyott a regimentje. Ha még egyszer ezt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni! 1 / 8
Esik eső karikára Kossuth Lajos kalapjára. Valahány csepp esik rája, Annyi áldás szálljon rája! Kossuth Lajos íródeák. Nem kell néki gyertyavilág: Megírja Ő a levelet A ragyogó csillag mellett. Kossuth Lajos azt izente Hibádzik a regimentje Ha hibádzik kettő-három Lesz helyette harminchárom Éljen a magyar szabadság Magyarország, édes hazám, Néked szült és nevelt anyám. Négy esztendő nem a világ, Enyém lesz a legszebb virág! Kossuth Lajos táborában Két szál majoránna. Egy szép barna, de magyar huszár Sej, lovát karélyozza. Ne karélyozz, magyar huszár, Mert leesel róla. Nincsen itt a te édes anyád, Sej, aki meg siratna. Ne sirasson engem senki, 2 / 8
Jól vagyok tanítva, Sem lépésbe, de sem vágtába, Sej, le nem esek róla. Mert a huszár a nyeregbe Bele van teremtve, Mint a rozmaring a jó földbe, Sej, belegyökerezve. Föl-föl vitézek a csatára A Szent Szabadság oltalmára Édes hazánkért hősi vérünk Ontjuk hullajtjuk nagy bátran míg élünk Föl-föl látjátok lobogómat Indulj vidáman robogó had Mennydörög az ágyú csattog a kard Ez lelkesíti a magyart Híres Komárom be van véve Klapka György a fővezére Büszkén kiáll a csatatérre Hajrá huszárok! Utánam előre! Gábor Áron réz ágyúja, fel van virágozva, Indulnak már a tüzérek, messze a csatába, Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet, völgyet, Édes rózsám, Isten véled, el kell válnom tőled. Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta, Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazánkra, Kedves édes anyám, ne várja a levelemet, Nem sokára idegen föld takarja testemet Szállj el madár, fecske madár, rózsám falujába, Vidd el az én levelemet, babám ablakába, Ha kérdi, hol vagyok, mondd, hogy nagyon beteg vagyok, Vásárhelyi közkórházban már el is hervadok! Jól van dolga a mostani huszárnak, Nem kell szénát kaszáljon a lovának, Mert a széna porcióba van kötve, van kötve, de van kötve, 3 / 8
Gyere rózsám, tedd a lovam elébe! Édesanyám, ki a huszár, ha én nem? Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem? Fölnyergelem aranyszőrű lovamat, lovamat, de lovamat, Lerúgatom véle a csillagokat. Huszárgyerek, huszárgyerek, szereti a táncot, Az oldalán, az oldalán, csörgeti a kardot, Ha csörgeti, had csörgesse, pengjen sarkantyúja, Kossuth Lajos verbunkja, a muzsikáltatója. Falu végén, falu végén, szépen muzsikálnak, Oda hívnak engemet is, magyar katonának, Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak, Elmegyek a pajtásimmal, vitéz regrutának. Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára, Arany mente a hátára, kard az oldalára, Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába, Ne sírj Rózsám, megtérek még a szabad hazába. Most szép lenni katonának, Mert Kossuthnak verbuválnak. Kossuth Lajos nem lett volna, Katona sem lettem volna, Éljen, éljen a nemzet! Gyere pajtás, katonának Téged tesznek kapitánynak! Pár esztendő nem a világ, Éljen, éljen a nemzet! Kossuth volt az indítója, Magyarország szószólója. Kossuth Lajos nem lett volna, Katona sem lettem volna, Éljen, éljen a nemzet! Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját, Csárda előtt ki is tűzi veres zászlaját. Gyertek ide fiatalok, tessék beállni, Nyolc esztendő nem a világ, lehet próbálni. Amott sétál egy kisleány nagy vidámsággal, Utána megy a rózsája nagy bátorsággal. Lassan siess, lassan sétálj kedves angyalom, Fényes kard az oldalamon ne villámoljon. A kardomnak markolatja tiszta ezüstből, Ki van verve csillagokkal, nem öntött rézből. Ha arra a nap reásüt, de szépen fénylik, 4 / 8
Mellette sok édesanya sírva könnyezik. Kiskunságban verbuválnak, Most szedik a katonákat, csuha-haha-haj. Állj be pajtás katonának, Jobb sorod lesz mint apádnak, csuha-haha-haj. Sem nem kapálsz, sem nem kaszálsz, Pesti kaszárnyában sétálsz, csuha-haha-haj. Édesanyám ne sírj értem, Katonának nevelt fel kend, csuha-haha-haj. Én is elbírok egy kardot, Mint más szegény legény látom, csuha-haha-haj. Esik eső bugyborékol, Szól a kakas kukorékol, csuha-haha-haj. Most fújják az én marsomat, Itt kell hagyni galambomat, csuha-haha-haj. De mégis csak el kell menni, Kiskunságot itt kell hagyni, csuha-haha-haj. De hagyok olyan rózsát benne, Hogy holtig fáj a szívem érte, csuha-haha-haj. Garibaldi csárdás kiskalapja, Nemzeti szín szalag lobog rajta, Nemzeti szín szalag lobog rajta, Kossuth Lajos neve ragyog rajta. Letörött a bécsi torony gombja, Ihatnék a Garibaldi lova, Szaladj kislány, hozz eléje vizet, Garibaldi a csatába siet. Ezernyolcszázhatvankettedikben, Felment Garibaldi egy nagy hegyre, Onnan nézte szép Magyarországot, Hogy harcolnak a magyar huszárok. Füttyentett már egyet a masina, hívnak engem vizitációra. Míg az orvos engem megvizitál, kisangyalom odakint sírdogál. Ezernyolcszáznegyvennyolcba, El kell menni háborúba, Ha úgy vagyon cédulázva, 5 / 8
Hogy elveszek a csatába. Azt is tudom, nem én kezdem, Tudom nem is én végezem, Most is halnak és születnek, Nem lesz vége az életnek, Kelljetek fel Rákócziiak, Ti valátok igaz fiak, Lássátok meg nagy romlását, Magyar hazám pusztulását. Szép meghalni a hazáért, Virtust tenni a nemzetért, Fölkelni a szabadságért, Ontani a jó magyar vért. Kossuth Lajos udvarában van egy terebélyes diófa, Kis pej lovam felnyergelve, kantározva áll alatta, Kényes a zabolája, édes a babám pici szája, Ráhajtom a bús fejemet a rózsám ölelő két karjára. Édesanyám, hol van az az édes tej, Mivel engem katonának neveltél, Adtad volna tejedet a macskának, Ne neveltél volna fel katonának. Adtad volna tejedet a lányodnak, Mert a leányt nem viszik katonának Kossuth Lajos fellovagolt a hegyre, Onnan nézi, mit harcol az eredje, Harcoljatok ti jó magyar vitézek, Jó az Isten, majd megsegít titeket. Nem magamtól álltam be katonának édesanyám íratott be huszárnak édesanyám íratott be sej-haj íratott mikor még a gyenge karján ringatott Édesanyám kiállott a kapuba, sírva nézi, hogy a fia katona 6 / 8
eridj haza, édesanyám, sej-haj, nevelj mást, az is jó lesz katonának, majd meglásd. Házunk előtt mennek el a huszárok, édesanyám, én is közéjük állok. Én leszek az első század szakaszvezető, nem a világ ez a három esztendő. Édesanyám, ki a huszár ha én nem, ki nyergeli fel a lovat, ha én nem, felnyergelem keselylábú kis pej lovamat, őrnagy előtt megugratom magamat Kossuth Lajos Debrecenbe Sok pénzt vágott a zsebébe Húzd rá cigány pengőt adok Mert én Kossuth Lajos vagyok Mert én Kossuth Lajos vagyok Kossuth Lajos ablakába Kinyílt a rózsa magába Akkorára nőtt a szára Hogy jó bort ivott az árnyékába Jó bort ivott nála. Jaj, de szépen süt az őszi nap sugára az aradi várbörtönnek ablakára, szánja azt a tizenhárom magyar vitézt, ki a tömlöc fenekén a halálra kész. Elítélték sorban mind a tizenhármat, szőttek-fontak a nyakukba ezer vádat, elnevezték felségsértő pártütőknek, mert a magyar szabadságra harcra keltek. Uram Isten, az ítélet akasztófa, mintha rablók, útonállók lettek volna, mintha méltók nem volnának egy lövetre, katonákhoz, férfiakhoz illő végre. Aradi vár, aradi vár, halál völgye, tizenhárom magyar vitéz temetője, I: viruljanak sírjaikon vérvirágok, felejthetetlen légyen az ő haláluk. :I 7 / 8
Leiningen gróf, Damjanich János, Kiss, Pöltenberg, Láhner, Lázár Vilmos, Aulich, Knézich, Nagy-Sándor, Schweidel, Török, Dessewffy, gróf Vécsey... Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! 8 / 8