JACI BURTON A tökéletes játék Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2013
Mick Riley arcán és karján kövér izzadságcseppek gördültek végig. Az éppen elszenvedett pályaedzés jól megdolgoztatta amúgy is imádni való fenekét. Nekidőlt az öltöző falának, de még a hűvös tégla és a kezében lévő jéghideg víz sem tudott enyhülést hozni felhevült testének. Forró volt, és izzadt, mint a ló. Ma annyiszor ugrottak rá és döngölték földbe, hogy a pálya talajának körülbelül felét biztosan megforgatta a szájában legalább egyszer. Totál kimerült, és egyáltalán nem volt semmi kedve az esti bulihoz. Csak egy hideg zuhanyt szeretett volna, aztán hazamenni, és rendelni egy pizzát. Ehelyett szmokingban és ötvendolláros 1 mosollyal az arcán kell megjelennie, hogy egy bálteremben töltse az est hátralévő részét a csapat többi tagjával, a San Francisco Sabersszel, a Nemzeti Futball Ligából. Ott lesznek a fotósok, a tévékamerák, és valószínűleg egy szekérderék nő is, akik majd mind rajta akarnak csüngeni. Évekkel ezelőtt még ez lett volna neki az est fénypontja. De már nem. Mikor lett elege ebből az egészből? A fenébe is, mikor öregedett meg? Lehúzta magáról a mezét, és hanyagul a padlóra dobta, majd kibújt a hatalmas vállvédőkből is. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Megragadott egy törülközőt, és letörölte arcáról az izzadságot. Kifűzte a nadrágját, magára locsolta a kulacsá ban maradt vizet, majd a mosdó felé vette az irányt, hogy újratöltse. És ekkor hallotta meg az öltözőn kívülről beszűrődő hangot. Egy nő hangját. Mi a fenét csinál egy nő idelent? Hirtelen kitárta az ajtót. Egy gyönyörű szőke nőt látott pár méterre a folyosón, ahogy magában motyogva tétován toporog. Uhh, ember, nem semmi látvány volt, a combjára feszülő elegáns miniszoknyában, a tűsarkújában, amely kiemelte csodás lábát, és a hófehér blúzban, feltűzött hajjal. Finom és csinos - és ez beindította a férfi mocskos fantáziáját. - Balra kellett fordulnom. És emlékszem, hogy balra is fordultam. Te ostoba, most itt fogsz bolyongani ebben a barlang- rendszerben életed végéig, és még ki is rúgnak. A férfi nekidőlt az ajtófélfának, és úgy figyelte, ahogy a nő a magas sarkújával, a padlón kopogtatva a nyakát nyújtogatja a hosszú folyosó felé, és tovább motyog. 7 - Amúgy is, hol a fenében van az iroda? Nem lehet az istenverte alagsorban. - Nem, errefelé van. A nő megpördült, láthatóan kínosan érezte magát, hogy rajtakapták, amint magában beszél. Egy rövid másodpercre-tágra nyitotta szemét, aztán elindult a férfi felé. - Ó, hála istennek, egy élő ember. Tudna nekem segíteni, kérem? Totál eltévedtem. - Természetesen. Az igazgatói irodát keresi?
- Igen. A nő megállt előtte, és olyan átkozottul jó illata volt - mint a tavasz és az omlós vajas piskóta, vagy valami ilyesmi -, hogy a férfi már kellemetlenül érezte magát, mert az ziher, hogy neki közel sem volt ilyen vonzó az illata. - Forduljon jobbra, aztán a következő folyosón menjen balra. Ott megtalálja a liftet. Nyomja be a legfelső emelet gombját. Miután kiszállt, forduljon megint balra, és sétáljon a folyosó végéig. Ott lesz az igazgatói iroda. A nő egy pillanatig vizsgálgatta, majd szélesen rámosolygott. - Maga az én megmentőm. Már attól féltem, hogy életem végig itt maradok elveszve, és sosem fogom aláíratni ezeket a szerződéseket. Rohannom kell. Köszönöm! Ezzel megfordult, és a férfi figyelte, ahogy gyakorlatilag végigsprintel a folyosón - habár sosem értette a nők azon képességét, miként tudnak ilyen cipellőkben szaladni. Most is csak értetlenkedve bámult. A nő persze szép volt, de nem a férfi által megszokott értelemben. Nem volt agyonsminkelve, szóval a szépsége természetes volt. Nem az a fajta volt, mint akikre általában hajtott. És talán épp ez tetszett benne neki. És még bemutatkozni is elfelejtett. Vagy megkérdezni a nevét. Kár, mert megesküdött volna, hogy volt köztük valamilyen szikra. Bár ki tudja. Lehet, hogy csak a képzelete játszadozott vele. Kéne már egy jó adag hideg víz, hogy végre lehűthesse a testét. Elég volt a hőségből mára. Visszament, becsukta maga mögött az ajtót, majd felkapott egy törülközőt, és a zuhanyzók felé vette az irányt. A rongyrázós esték közül sikerült Tarának kikapnia ezt a nagyszerűt. Ami szerencse, mert ez sok újat is hozhat neki, és a Buli kibulizó cégnek igazán sok megbízásra van szüksége - annyira, amennyit csak szerezni lehet. A San Francisco Sabers nyári partijának rendezvényszervezését megkaparintani nagyon szerencsés húzásnak számított. A tulajdonos asszisztense attól a cégtől kapta meg Tara névjegykártyáját, amelyik a csapat összejöveteleit általában 8
szervezte, mert ők történetesen annyira be voltak táblázva, hogy nem értek rá ezen a napon. Majdnem négy hónap megállás nélküli munkájába került, de ahogy Tara körbenézett a bálteremben, elégedetten bólintott. Megcsinálták! A csillogó, de nem hivalkodó NFL-es csapatdekorációtól kezdve, a fantasztikus ételeken és bárpultokon át a hihetetlen zenekarig bezárólag tökéletes volt minden, és láthatóan mindenki nagyon jól érezte magát. Tara elvegyült a tömegben, és a fülébe dugott apró fülhallgatón keresztül pillanatok alatt eljutott hozzá, ha valahol gond adódott. Válaszolni tudott bármely felmerülő kérdésre, vagy segítséget hívott, ha valakinek szüksége volt rá. Szerencsére az összes gond aprócska volt csupán. Továbbá figyelemmel kísérte a bárpultok raktárkészletét, egyeztetett az étkeztetőkkel, hogy minden fogás meleg és bőséges legyen, és összevissza kószált a tömegben. Senki sem panaszkodott, és az őt körülvevő mosolygós arcok mind-mind arról tanúskodtak, hogy a vendégek azzal foglalkoztak, amivel kellett: a futballal - és hogy jól érezzék magukat. Innentől kezdve a rendezvényszervező fellélegezhetett: szimplán csak figyelnie kellett. A zenekar nagyon ütős volt, a táncparketten hömpölygött a tömeg. A média képviselői is jelen voltak, készítettek fotókat a sztárjátékosokról, interjúkat az edzőkkel, és aznap éjjel először, Tara megkönnyebbülten sóhajtott fel, ahogy nekidőlt a padlótól mennyezetig érő üvegablaknak, amely elé tárta a város csodálatos, éjszakai látképét. - Miért nem táncol maga is a többiekkel? Az elé lépő kétméteres, szmokingos férfira emelte a tekintetét. Jól megtermett volt, és csodálatos. Fekete haj, szúrós, kék szemek; egyből tudta, ki ő - Mick Riley, a San Francisco sztárhátvédje, az ő korábbi megmentője - neki köszönhető, hogy megtalálta az irodát. Annyira zavarban volt, miután eltévedt a csapatedzés épületének alagsorában, hogy le sem esett neki, ki volt a segítőkész úriember, amíg fel nem ért a lifttel a legfelső emeletre. Na, jó, lehet, hogy nemcsak zavarban volt, hanem kissé el is akadt a szava. De hát kinek ne akadna el, ha egyszer csak szembetalálja magát egy félmeztelen, izzadságtól fénylő testű, hatalmas, termetes izomkolosz- szussal? Isten ajándéka a nőnek. Te jó ég, milyen szexi volt! Sajnos, akkor mindössze annyira volt képes, hogy útbaigazítást kérjen tőle. Világéletében élhetetlen volt, hiába. De aztán magához tért, és rájött, kivel is beszélt. Mick Riley-val. Azzal a bizonyos Mick Riley-val. Mindenki, aki itt élt, tudta, ki ő. Sőt mindenki, aki futballt nézett, akárhol élt a Földön. A szerződéseinek megfelelően minden csatornán látható volt az Államokban, és valószínűleg a tengerentúlon is, különféle
termékeket reklámozva, a dezodoroktól a szerszámgépekig. Egy valódi ikon volt, az amerikai sikertörténet megtestesítője. És baromi jól nézett ki. - Találkoztunk korábban - mondta a férfi. - Igen, emlékszem. És köszönöm még egyszer az útbaigazítást. - Nagyon szívesen. Szóval, ön is vendég itt? A nő elmosolyodott. - Nem, nem vendég vagyok. A fickó felvonta egyik szemöldökét. - Egy hívatlan bulizó, mi? - Nem, a rendezvényszervező vagyok - nevetett a nő. - Ó, tényleg? Meg kell mondanom, remek munkát végzett. Ó, te jó ég... érezte, ahogy kezd felforrósodni a teste. - Köszönöm. Örülök, ha így gondolja. - Nem mintha tudnám, hogyan kell összedobni egy ilyen menő partit, de enni szeretek, és a vacsora nagyon jó volt. A bárban rengeteg márkás ital van, és a zenekar is nagyon király. li ( )ké,.1/ arca már ke/d belefájdulni a szüntelen mosolygásba Ismét köszönöm. M(isi már csak az kéne, ha mindezt Irvin Stokesnak, a csa- >a! tulajdonosának is elmondaná. Az sokat segítene Tarának abban, hogy megszilárdítsa a karrierjét. Meddig kell itt lennie? 'Iára hátrahajtotta a fejét, és összeráncolta szemöldökét. Vajon a férfi éppen próbálkozik nála? Végigpásztázta a tömeget, és szinte elvakította őt a termet megtöltő, szemkáprázlatóan szép hölgyek sokasága, közülük jó néhányan Micken gyakorolták a vadító pillantások művészetét. Persze... Tara minden bizonnyal csak félreértette a férfi kedvességét, és a kelleténél többet gondolt bele. - Addig maradok, amíg az utolsó ember is hazamegy. A férfi felnevetett, és a mély, erőteljes tónusú hangja okozta bizsergés végigszaladt a nő gerincén. - Na akkor egész éjjel itt lesz. Ezek a srácok aztán tudnak bulizni, nekem elhiheti. A nő számított erre. Ezért bérelte ki a termet egész éjszakára, és ezért fizetett túlórát a zenészeknek és a személyzet többi tagjának. - Teszem, amit kell. - És mindezt milyen csinosan teszi! Hogyhogy magán nincs személyzeti egyenruha vagy fehér kötényke? - Én csak a rendezvényszervező vagyok. A valódi munkát a többiek csinálják. - Szóval ön csak kicsípi magát, felügyel, és gondoskodik róla, hogy minden hibátlanul működjön? 10
- Valahogy úgy. - És jól kell kinéznie arra az esetre, ha valaki úgy döntene, hogy idejön önhöz, és magára bízza a rendezvénye lebonyolítását. - Milyen jól gondolja.
- És még azt mondják, hogy a futballjátékosok mind ostobák. Szimpatikusnak találta ezt a fickót. Okos volt, és vicces. De még mindig nem értette, miért a személyzet egy tagjával beszélget, amikor a bomba nők krémje is itt van. - Azt hiszem, mennem kéne - mondta a nő. - Valaki hívja a fülhallgatóján keresztül, hogy segítségre van szüksége? - Hát... nem. A férfi végigpásztázta a termet. - Ég valami, vagy egy ideges szakácsnak nyugtató kell. A lány szája mosolyra görbüli. - Nem. Mick feléje mozdult, megfogta a kezét, és belékarolt. - Akkor igazából nem is kell mennie, ugye? - Azt hiszem, nem. - Remek. Mick Riley vagyok. - Tara Lincoln. - Örülök, hogy megismerhetem, Tara Lincoln - kisétált vele a tömegből a termen kívülre. - Talán mégis inkább... - A fülében egy egész kommunikációs központ van. Ha valami történik, tudni fog róla. És az ön feladata, hogy minden vendége jól érezze magát, nemde? - De, persze. - Nos, én egy vendég vagyok, és ott szeretném hagyni a báltermet, hogy valami nyugodtabb helyen beszélgethessek magával. Ami azt illeti, most éppen azon ügyködik, hogy én jól érezzem magam. Volt benne ráció, valamiért Tara mégis úgy érezte, mintha a férfi lesre játszana. Ejha, hirtelen már futballklisékben gondolkodik? A férfi kivitte őt a bálteremhez vezető előcsarnokba, és leültek az egyik párnázott padra. El kellett ismernie, hogy megnyugtató volt ez a csend, távol a parti zajától. És mindent megadó! I volna érte, ha ledobhatta volna azt a magas sarkút, ha i sak egy pár percre is. 1 óvatosnak lenni azonban kötelező volt, még ha lájt is. Miért nincs bent, és bulizik együtt a csapattársaival? A lérfi megvonta a vállát. - Kellett egy kis szünet. Hl akart lógni kicsit arról a fantasztikus partiról, amit én hoztam össze? - A partija tökéletes - dőlt hátra a férfi, karját a pad háttámlája mögé téve. - Csak nem vagyok az a nagy partiarc. Ácsorogni és cseverészni, ez nem igazán az én stílusom. - És mégis látom magát minden újságban, reszt vesz az összes nagy rendezvényen, 12
New Yorkban, Los Angelesben és itt, San Franciscóban is. Mindnek a kellős közepén, legtöbbször egy-egy csodás hölgy társaságában. Ajka olyan gyilkosán szexi mosolyra görbült, hogy a lány gyomra reszketni kezdett. - Az csak FR, kedves. - Na persze. A bulvárlapok nem ezt írják. Érezte, ahogy a férfi karja hozzáér a hátához. Nagyon nyugtalanító volt. - Ne mondja, hogy bedől annak a sok zagyvaságnak. - Ne mondja, hogy az összes nő, akivel az utóbbi tíz évben együtt volt, csak a szenzáció miatt kellett! - Rendben, ez talált! De egyikükkel sem bonyolódtam mély kapcsolatba. - Szóval úgy értsem, hogy maga afféle selyemfiú? A férfi elfojtotta feltörő kacagását. - Hűha, maga aztán igazán nem köntörfalaz. - Csak kimondom, amire gondolok. - Ne higgyen el mindent, amit a tévében lát, vagy az újságokban olvas. Az nem én vagyok. - Igazán? És kicsoda maga valójában? - Töltsön velem még egy kis időt, miután a bulinak vége, és meglátja. Igen, most már biztos, hogy a férfi próbálkozik nála. Efe- lől semmi kétség. És fogalma sem volt róla, miért. De be kellett vallania, hogy ez jó érzés volt. Sztárhátvéd, baromi jól néz ki, és régen volt már, amikor egy férfi elhalmozta a figyelmével. Nem is beszélve arról, hogy a bálterem telis-tele volt dögös csajokkal, de a férfi valamiért mégis őt választotta. Az önbizalma azonnal feljebb is kúszott. Semmi sem lesz ebből az egészből, ez egyértelmű, de még egypár pillanatig szeretett volna a férfi figyelmének középpontjában sütkérezni. - Nem értem magát, Mick. Miért én? - Mert maga valódi. - És azok a nők a bálteremben? A férfi vigyorgott. - Hamarosan vissza kell térnem a kemény edzéshez, és mi is lehetne jobb annál, mint hogy a szabadidőm végét egy olyan nővel töltsem, aki őszinte, és nem csak a feltűnésre hajt. - A legutóbbi szezonban remek volt, gratulálok. De nem tudom elképzelni, hogy ne élvezné a rivaldafényt egy csodás színésznő, modell, vagy valaki olyan mellett, aki segít önnek ellazulni. 13
- Köszönöm, tényleg remek évadot zártunk. És van egy tuti ügynököm, aki szereti a nyakamba varrni a címlaplányokat és a leginkább felkapott színésznőket. Tudja, jót tesz az imázsomnak. A lány hátrább hajolt, és úgy fürkészte. - Igen, értem, ezzel a bulvármüsorok középpontjába kerül, és így talán még több ember látogatja a meccseit. - Pontosan. Csakhogy ez elég fárasztó. És talán egyszer végre szeretnék olyasvalakivel lenni, aki nem... 14
I lires? Nincs köze a futballhoz? Akivel nem kerül az újságok címoldalára? A férfi nevetett. - Valami olyasmi. Valakivel, akivel kötetlenül beszélhetek. Akivel igazán tudok beszélgetni. Aki tényleg miattam van velem, és nem azért, mert ez jót tesz a karrierjének. 'fara mindig is irigyelte az olyan embereket, mint Mick Riley, vagy az oldalán megjelenő nők. Talán nem kellett volna. - Nem úgy hangzik, mintha olyan jól szórakozna. - Ó, a pályán nagyon is jól érzem magam. Viszont a pályán kívül... - Jaj, ugyan már. Nem lehet olyan megerőltető elviselni azt a sok szép nőt. A férfi mellkasa megemelkedett, ahogy mély levegőt vett, és Tara azt kívánta, bárcsak ne lenne rajta a szmoking. Mindig nézte a Sabers meccseit. Mick a mezében mágnesként vonzotta az ember tekintetét. Tökéletesen kidolgozott teste volt. És amikor ma délután belefutott az öltözőknél... Tyű. Nem is gondolta, hogy léteznek ilyen tökéletesen kimunkált formák. Be kellett vallania, nem bánta volna, ha közelebbről is megvizsgálja őket. Ennyire gyenge lenne? Valószínűleg igen. - A legtöbb ember nem érti, mi bajom van azzal, ha egy olyan modellel kell randiznom, aki a Sports Illustrated aktuális számának borítóján pózol, vagy egy olyan híres színésznővel, aki a szó szoros értelmében hibátlan. Néha még én is eltűnődöm rajta. - A kinézet nem minden. Köztudott, hogy a külső az, ami elsőre megfogja az embert. De kell lennie valaminek azon túl, hogy megmaradjon a kapocs. - A férfi oldalra billentette a fejét. - Maga ezt biztosan érti. - Persze. Éppúgy tetszenek a jó pasik, mint bármely másik nőnek. De a jó külsőn kívül kell, hogy legyen benne még va ló lami. A lényeg, ami újra és újra visszacsalogat hozzá. E nélkül csak ürességet érzek az egészben. - Látja, ilyesmikről nem beszélgetünk azokkal a hölgyekkel, akikkel találkozom. - Próbálta már? - Úgy érti, próbáltam-e már beszélgetni is velük, a szexen kívül? - Igen. - Hogyne. De nem jutottunk túl messzire. Jobban szerettek inkább önmagukról beszélni, meg a karrierjükről. Nem kellett sok idő, hogy megunjam, és már léptem is ki az ajtón. A nő rámosolygott.
- Talán csak nem a megfelelő nővel randizik. - Valószínűleg, mert sosem kerestem még. - Felállt, és kinyújtotta felé a kezét. - Jöjjön, táncoljunk. Tarán hirtelen pánik futott végig. - Ó, azt nem tehetem! - Miért nem? - Mint említettem, épp dolgozom. - Ugyan már. - Végigvonszolta a nőt a folyosón, benyitott a bálterem ajtaján, ő pedig tehetetlenül követte a nyüzsgő tömegen keresztül a táncparkettre. A férfi szembefordította, a hátára csúsztatta kezét, és közelebb húzta magához. Milyen remek időzítés, egy lassú szám. A lámpák fénye elhalványult, és a párok meghitten egymáshoz bújtak. Kínosnak érezte, hogy a figyelem középpontjába került, de amikor gyorsan körbepillantott, nem úgy tűnt, mintha bárki is őket figyelné. Talán nem volt szokatlan dolog, hogy Mick csak úgy elkapott egy nőt, és táncolni kezdett vele. Remélte, hogy a riporterek épp interjúi készítenek valakivel a színfalak mögött, vagy épp Katrina Strausst, a Hollywood It Girl legújabb üdvöskéjét fotózzák. Legalább a kamerák kereszttüzétől úgy- ahogy védve volt. De Tara bizonyos volt benne, hogy csak pillanatok kérdése, 16
il.il i.i Ini I.«III lull vi vei őségből lerángatja őt a parkettről, i "i* «i/ bin I i is rúgja. Próbálta kiszúrni Mr. Stokest, í r n a I. v.ig\ bai melyik beosztottját a teremben, de i i in. g u I ell liilsagosan zsúfolt volt. 11, la/il.ma egy kicsit? i i.lal apla a tekintetét Mickre. - Hogy? Ó, ne haragudjon! I i. al lui nősnek érzem magam. Meri táncol? Maga ünnepelni van itt. Én azért, hogy a munkám végezzem. A férfi felcsúsztatta kezét a hátán, és a nő azt kívánta, bárcsak egy kevésbé nyitott estélyit vett volna fel. A meleg kéz érintése hátának csupasz bőrén szinte lehetetlenné tette, hogy tiszta fejjel gondolkodhasson. - A munkáját végzi. Gondoskodik róla, hogy a vendégek jól érezzék magukat. - Na persze. Egyetlen vendéget szórakoztatok. - A többi vendég sem tűnik boldogtalannak. Lazítson. - Közelebb húzta, és körberingatta őt a tánctéren. Hatalmas termetéhez képest elég jó ritmusérzéke volt. Több ügyetlenkedésre számított egy futballjátékostól. Ehhez képest úgy siklott vele, mint aki pontosan tudja, mit csinál. - Remekül táncol. - Balettórákra jártam. A nő hátrahajtotta a fejét, hogy az ránézzen; meg volt győződve arról, hogy csak viccelt. - Dehogy járt! - De egész komolyan! A csapatból többen is voltunk, jót tesz a koordinációnak. Ellenállva a torkából előbuggyanó nevetésnek, így szólt: - Valahogy nem tudom elképzelni magát harisnyanadrágban és tütüben. A férfi viszont elnevette magát. t 17
- Határozott lépéseket tettünk annak érdekében, hogy senki se jöhessen kamerával a stúdió közelébe. Minél több időt töltött a fickóval, annál jobban megkedvelte. A francba. Miért nem egy arrogáns seggfej ez is, aki odáig van magától, és másról sem tud beszélni, mint a karrierjéről? Sokkal könnyebb lenne úgy itt hagyni, ha csakis önmagával foglalkozna. De a férfi nemcsak vonzó volt, hanem egyszerre vicces és érdeklődő, iránta és a munkája iránt is. És jól érezte magát vele. És mikor is táncolt utoljára pasival? Az idejét sem tudta. Ez arra utalt, hogy bizony már nagyon rég. Jó volt érezni a tenyér meleg érintését a hátán, ahogy a kezük összefonódott, és ahogy a csípőjük egymásnak feszült, miközben Mick profi mozdulatokkal vezette őt végig a tánctéren. Jó illata volt, mint a fenyvessel tarkított mezőnek egy harmatos reggelen. Közelebb hajolt hozzá, hogy belélegezze; ámulatba esett a puszta méretétől. És amikor a tánc végén bedöntötte, ajka szétnyílt, és zihálva megszólalt: - Lefogadom, hogy ezt nem a balettórán tanulta. A férfi, szemében pajkos csillogással, visszahúzta őt. - Ne mondja el senkinek, de az anyukám tánctanár. Lehet, hogy ragadt rám ez-az, miközben az óráit néztem. - Az édesanyja táncoktató? Mármint... társastánc, felnőtteknek? A férfi az övébe fonta a karját, odavezette az asztalához, illedelmesen kihúzta neki az egyik széket, majd ő is leült. - Nem, inkább amolyan tanítsunk-meg-minden-kisgyereket- táncolni tanár. Tara látta a szemében csillogó büszkeséget, és a szíve ol- vadozni kezdett. - Ez csodálatos hivatás. Biztos vagyok benne, hogy imádja. - Úgy bizony. Habár kissé csalódott volt, hogy a két fia inkább a/ udvaron focizott és baseballozott ahelyett, hogy egy uj Harisnyikov cseperedett volna belőlük. Szegény, szomorú lehet emiatt. Kárpótolta érte a kishúgunk, aki rákényszerült, hogy végigszenvedje az összes táncórát. A nő felnevetett. - Neki is ellenére voltak? - Ó, ő kisgyerekként belenyugodott, bár szívesebben játszott volna velünk odakint, és hagyta volna, hogy labdával a kezében a földbe döngöljük. Elég kemény csaj lett. Tara, kicsit előrehajolva rákönyökölt az asztalra. - Ügy tűnik, remek családja van. Igen, köszönöm. És a magáé? Ez olyan téma volt, amelybe inkább nem akart belemenni. - Ó, a miénk szemernyit sem hasonlít a magukéhoz. 18
- Meséljen róluk! Na, igen, ezzel aztán biztos, hogy villámgyorsan elkergeti. - Egyszerűen csak nem olyan csupa szív és lélek, mint amilyennek a magáé tűnik. A férfi felnevetett, és megfogta a kezét. - Nem mindenkié az, kedves. De ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel az élete. Nem, de komolyan, nem akarhat tudni az életéről és arról az elcseszett káoszról, amit Tara a családjának hívhatott. Szerencsére az élelmiszer-szállító pont a legjobb pillanatban csipogott bele a fülébe egy problémával. Kezét a fülére tette, felállt. - Mennem kell. - Egy vészhelyzet? - Igen. Köszönöm a táncot, igazán nagyszerű szünet volt. - Jöjjön vissza, miután megbirkózott azzal az akármilyen egetverő problémával. - Addigra minden bizonnyal talál egy másik hölgyet, akivel kellemesen eltöltheti az idejét. A férfi hátradőlt székén, és felvett egy pohár vizet, libabőrt csalva a nő karjára azzal, ahogy ránézett. - Nem, nem fogok. Megvárom. A nő elviharzott, tetőtől talpig felhevülve Mick Riley-tól. Veszélyes lenne őt jobban megismernie. De felkeltette az érdeklődését, és már rég volt, amikor egy térfi ilyen érzést váltott ki belőle. Sajnos, csak órákkal később tudta ismét szabaddá tenni magát. A konyhán kifogyott az egyik húsféle, a főpultos kiakadt egy pincérnőre, aki az utolsó percben döntött úgy, hogy sms-ben veszekszik egyet a fiújával, majd sírógörcsben kitörve tombolni kezd, valamint el kellett simítania pár kétség- beesett kolléga galibáját. Mire mindezzel végzett, már csak annyi teendője maradt, hogy még egyszer körbejárja a terepet, megbizonyosodva arról, hogy arrafelé más nehézség nem adódott. A parti addigra már lecsendesedett. Sokan elmentek, és csak egypáran maradtak a kemény magból. De Mr. Stokes személyi asszisztense megállította, hogy átadja: Mr. Stokes nagyon elégedett volt a partival, és minden bizonnyal máskor is szeretné majd igénybe venni a szolgálatait. A lány elnyomta a torka mélyéről feltörni készülő visítást, higgadtan megköszönte, és biztosította, hogy bármikor szívesen gondoskodik a rendezvényeik lebonyolításáról. Remélhetőleg másoknak is ajánlani fogják őt. Az üzletének növekedésre volt szüksége. Újabb pár óra elteltével már mindenki a kapukon kívül volt. Tara ellenőrizte, hogy a zenészek mindent összepakoltak-e, és megköszönte nekik, ahogy a mixereknek és a konyhai személyzetnek is, hogy milyen remek munkát végeztek az est folyamán. 19
Amint mindenki kisétált, körülnézett az üres bálteremben, és nem tudta elfojtani a mosolyát. Megcsinálta! Az első nagyszabású rendezvénye, és tökéletesre sikerült. Lába sajgóit a fájdalomtól. Lezuhant a hozzá legközelebb i so s/ók re, lerúgta lábfejéről a cipellőit, és lecsavarta az ásványvizes üveg kupakját, amit még zárás előtt a bárpultból zsákmányolt. Nagyot kortyolt az üvegből, és felsóhajtott. Azt hittem, már sosem mennek el. Hirtelen félegyenesedett a székben, félig oldalra fordulva, és látta, hogy Mick sétál felé az üres asztalsorok között. - Azt hittem, már órák óta lelépett. A férfi kihúzott egy széket, leült vele szembe, majd legnagyobb meglepetésére vádlijánál megragadta a lábát, és lábfejét az ölébe helyezte. - Csak felmentünk az edzőnk szobájába egypár órára a támadóvonal néhány játékosával, hogy átbeszéljük az elmúlt szezont. - Ó, és hogy ment? Felemelte az egyik lábfejét, és elkezdte masszírozni a talpát. Olyan átkozottul jó érzés volt, hogy az ajkába kellett harapnia, nehogy hangosan felnyögjön. - Végül arra jutottunk, hogy a védelem tehető felelőssé a körzeti bajnokság elvesztéséért. A nő felnevetett. - Milyen kényelmes megoldás. Mick elnevette magát. - A védők valószínűleg a saját irányítójuk szobájában voltak, és minket szidtak, úgyhogy miért ne? Tara el akarta mondani neki, hogy hiányolta a társaságát, hogy fél szemmel mindig őt kereste, miközben fel-alá járkált a bálteremben, de nem tudta rávenni magát, hogy ezt hangosan is beismerje. Túl kétségbeesettnek hangzott. Hisz alig ismerte a férfit. És mégis, a lába Mick ölében volt, aki olyan fenséges lábmasszázsban részesítette, hogy a mellbimbója bizseregni kezdett, a bugyija pedig nedves lett. Ez mit árult el róla? Azt, hogy nem Kalifornia volt az egyetlen hely, amely az utóbbi pár évben a szárazságtól szenvedett. Ő pedig kettesben maradt a ha- talmas bálteremben egy nagyon izgató pasival, akinek eszméletlen keze volt. Azon tűnődött, vajon mire lenne még képes azokkal a kezekkel. - Nem muszáj masszíroznia a lábamat. - Láttam, hogy összerezzent, amikor lerúgta a cipőit, és hallottam a sóhajtását. - Hosszú este volt ez, nagyon magas sarkakon - mondta nevetve Tara. - Bevallom, inkább a farmer és a lapos sarkú cipő híve vagyok. A férfi oldalra döntötte a fejét. - Határozottan magam előtt látlak úgy. Én is azt szeretem 20
jobban. Ööö, bocs. Tegeződhe- tünk? - Izé, persze. Szóval farmerban és lapos sarkú cipőben? Mick felnevetett. - Na, jó, nem pont. De ez a szmoking kikészít. - Lazított a csokornyakkendőjén, kigombolta az inge két felső gombját, majd kibújt a zakójából. - Máris jobb egy kicsit. - Ha most vetkőzni akarsz, talán előbb menj haza - cukkolta Tara. - Miért? Nem láttál még meztelen férfit? Tara elfojtott egy nevetést. - Nem, nem erről van szó. Csak nem hiszem, hogy ez a hatalmas bálterem kínálja azt a privát szférát, ahol addig vetkőzhetsz, ameddig csak jólesik. - És honnan tudod, hogy mennyire szeretnék levetkőzni? A nő álla is leesett. Megrázta a fejét. - Ebből már nem jövök ki jól, ugye? - Kell még valahová menned ezután? Tara felkapta a fejét, tekintetük összetalálkozott. - Nem. Miért? - Gyere velem. - Visszaeresztette a lábát a padlóra, lehajolt, kezébe vette a cipőit, majd felkapta a zakóját, és a karjára fektette. Tara követte őt, kisétáltak a bálteremből. - Hová megyünk? Ne vegyem fel a cipőmet? - Á, nem kell! Nem hagyjuk el a hotelt. - Megnyomta a lift hívógombját. - Van szobád a hotelban? - Mindenkinek van. A csapat nem szereti, ha a fiúk a parti után kocsiba szállnak. Könnyen előfordulhat, hogy egy ilyen este jobban csúszik a nagyszerű ital azokból a poharakból, amelyekről te gondoskodtál nekünk. A nő belépett, miközben a férfi tartotta a liftajtót. - Nem emlékszem, hogy láttalak volna mást is inni vízen kívül. A férfi megvonta vállát, és megnyomott egy gombot. - Nem igazán szoktam inni az ilyen rendezvényeken. Túlságosan is jó lehetőség arra, hogy nagy seggfejet csináljon magából az ember a nyilvánosság előtt. A média kimondottan imád képeket leközölni olyan játékosokról, akik kissé túlzásba vitték a szórakozást. A nő felé fordult. - Szóval jobban szereted az ilyesmit a nagy nyilvánosságtól távol intézni? - De vicces valaki! - A liftajtó kinyílt, és a férfi előrement a folyosón, miközben elővette zsebéből az ajtónyitó mágnes- kártyát. - Nem, egyáltalán nem iszom. Már kiéltem magam, amikor fiatal voltam. Mick kinyitotta a nőnek az ajtót, és előreengedte, ahogy illik. A szoba szép volt, ahogy az 21
egy San Franciscó-i elsőrangú hoteltól elvárható volt. Nagyon is szép. Voltaképpen egy egész lakosztály terpeszkedett ott, egy nagyobbacska előszobával és egy oldalfolyosóval, amely minden bizonnyal a hálószobába vezetett. Tara a hatalmas ablakhoz sétált, és a lélegzetelállító kilátásban gyönyörködött, miközben megdörzsölte a karját. - Fázol? 22
Tara félig a fcrfi felé fordult. - Egy picit. Mick odajött, és a hátára terítette zakóját. - Bújj bele! Állítok a hőmérsékleten. A lány belecsúsztatta karját a zakóba, amely vagy tíz számmal nagyobb volt, mint ő, de egyből felmelegítette. Ahogy még jobban magára húzta, ismét körüllengte a férfi illata. Megfordult. - Köszönöm. - Szívesen. - Míg a férfi ujjaí elidőztek a zakó hajtókáján, kézfejének csontjai a nő mellének domborulatán pihentek. Habár a textil elválasztotta a férfi kezét a bőrétől, így is érezte azok nyomását, és ez az érzés jobban felmelegítette, mint ahogy arra a zakó valaha is képes lett volna. A szíve gyorsabban kezdett verni, és kezdett ráeszmélni, hogy a férfi szobájában van - egyedül. Nem szokta ezt csinálni. Nem szokott vakon követni olyan férfiakat a szobájukba, akiket alig ismert. Őt hírnévvel sem lehetett egykönnyen elcsábítani. Hová tette a józan eszét? Mick egy csomó nővel volt már életében. A főiskola óta úgy tapadtak rá a csajok, mintha ellenállhatatlan mágnesből készült volna. És sosem volt elutasító, pláne, ha egy szép nőről volt szó, aki épp ágyba akart vele bújni. Szóval sosem kellett becserkésznie a nőket. Egészen ma estig. Egészen addig, amíg meg nem pillantotta Tarát, ahogy a bálterem falának támaszkodik, visszafogottan, kívülállóként, pusztán szemlélődve, miközben pezsgőszínben csillogó estélyi ruhája szikraként szórta szét a hatalmas csillár és a körötte ragyogó gyertyák fényét, mintha csak ő lenne az est fénypontja.már attól a pillanattól rabul ejtette, amikor először meglátta őt délután az öltözőknél. Nagyon bosszantotta, hogy akkor nem v'oll alkalma bemutatkozni neki, és úgy érezte, mintha elrendeltetett volna, hogy este rátaláljon a bálteremben. A nő udvarias volt, de nem dobta magát egyből hanyatt, amikor bemutatkozott neki. És ez bejött neki, annyi szent. Nagyon is. Meglepő módon mindennél jobban. Különösképpen az, amikor a nő ott hagyta. Jellemző volt a nőkre, hogy rákattantak, mint régész a szent Grálra, és amint ez megtörtént, sosem akarták őt elengedni. Na, ezt nagyon utálta. De úgy tűnt, Tarát jobban érdekelte, hogy rendben elvégezze a munkáját, mint az, hogy vele töltse az időt. És ez üdítően hatott Mickre. Úgyhogy csak hátradőlt, és figyelte. Jól végezte a dolgát. Hatékonyan. Észrevette, hogy 23