Gyermekkori rosszaságom Székely népmesék gyermekeknek IV.
Gyermekkori rosszaságom Elmondom az én mesémet. Vót eccer, hol nem vót, hetedhétországon es túl, még az óperenciás tengeren es, ott ahol a kurta farku malac túr, még azon es túl, vót egy szegén ember, s annak a szegén embernek én vótam a fia. Kicsike vótam, hát nem mondhatom, rossz vótam, de a jóságra se mondhatom magamot, me naponta csak ötszöt vertek meg. S így egy alkalomval, amikor eppe a nadrágszijuval jól elpalltak, sirdogáltam a ház véginél, s a körtefánkon egy fülemüle nagyokot füttyentett, s én azt gondoltam, hogy velem bosszuskodik, amétt én ott sirdogáltam a ház véginél. Odanéztem, s látom, hogy ő ott a fán ugrándozik. Én es hamar odatettem a lajtorját, felmentem, hogy megfogjam, de bizan elrepült. Én megint akkor vettem észre, hogy a madárnak ott van a fészke a fa odvába. Belé akartam nyúlni a fa odvába, hogy a tojássait kivegyem, de biza a kezem nem fért belé. Így lementem, eszembe jutott az, hogy apámnak van odabé az asztalfiába egy jó halas nyelü bicskája, majd kihozom, s a likat nagyobbra vágom, s így én a tojásokot kiszedem. Ki jes vittem a bicskát, felmásztam, s amind én azt a likat úgy kotorgattam, hogy nagyobb legyen, a bicska a kezemből kicsúszott, s a fa odvába beléesett. Én úgy megejedtem, hogy leszálltam, s nem mertem bémenni, hanem abba a 49
hejbe a világot a nyakamba fogtam, s elfuttam hazulról. S amind menyek, bujdosom, egy embervel találkoztam, aki megszólitott. Hova futsz, szép fiam? -Hát biza én menyek szolgálatot keresni. -Na, akkor gyere hezzám! Jó dógod lessz ott, ne félj! Nem lesz egyeb, amit csináj, csak a báránnyaimval kell járj. Mindennap tesznek neked jól tarisnyába, úgy, hogy még kenyer es lessz a tarisnyádba. A szalonát hezza gondolod. Igy te megéldegélsz! Hát én örvendtem, hogy ejen jól ingem feltarisnyálnak. El es mentem. Vót egy csapat báránnya az embernek, s azt mondta: Nem muszáj annyira ügyeljek az egészre, mind egyre, met ott van egy aranyszőrü bárány, s arra vigyázzak a legjobban. Hát én kimentem velik, s amind ott őrözgettem az erdő alatt, akkor láttam, hogy nagy ölfák vannak összerakva. Későre járt ősszel az üdő, fáztam es. Én gondoltam, jó lessz hónap megkérdezni a gazdát, hogy megengedi-e, hogy én itt vaj egy kicsi tüzet tegyek. Na osztán este kérdeztem. Azt mondja: Tehetsz, fiam, amennyit akarsz! Az kellett nekem. Másnap, mikor kimentem, az egész fát meggyújtottam. Úgyhogy égett ott nemcsak a fa, még az erdő jes. Eccer, mikor égetem, s örvendezek ott a nagy tűz mellett, akkor látom, hogy a gazdám jő egy nagy botval. De nem vártam én meg, hogy odáig érjen. A lábaimot hamar békaptam a 50
hunyam alá, s ahogy csak futhattam, úgy elfuttam, ahogy csak elmehettem. De nem mertem én faluba menni, béfuttam egy erdőbe. S ott es egy fának belémentem az odvába, hogy én ott tudjak meghálni. De úgy belé találtam csúszni a fa odvába, hogy reggel nem tudtam onnat kimászni. Ott sirdogáltam, kesergettem. Hogy mán most ez a fiatal életem itt pusztul el. Amind ott kesergem, hát valami tekenyőt csináló cigánok arra jöttek, s azok a fák ódalát kopocsálgatták, hogy mejk fának a bele odvas, me abból lesz jó tekenyő. Eccer az egyik megkopogtatta a fának az ódalát, s kiájcsa a többit, hogy jőjenek oda. Oda jes jöttek, s kezdték vágni a fát. De én nem szóltam semmit benne. Eccer, mikor má akkora likat vágtak vót, hogy gondoltam, hogy én ott ki tudnék mászni, akkor a fejemet kidugtam, s nagyot kiájtottam. S a cigánok úgy megejedtek, hogy mind elfuttak. Én kimásztam, s ott a fésziket, amiket lehántak, me futtyikba még azkot es otthatták, esszeszedtem, bévittem a faluba, s eladtam. Há kaptam es szépen pénzt belőle. Úgyhogy nekem imá most biztositva vót az életem. S így menegettem tovább. Vándoroltam. Hát amind menyek-menegetek, béértem megint egy erdőbe, s ott lefeküdtem. De nem mertem erőst elalunni. Csak úgy gyengén. Eccer jőnek valami rablók Asszongyák: -Na nézzetek itt aluszik egy gyermek. Azt mondja az egyik: Fel kell kőteni! 51
illusztrálta: Bálint Petra 4. o