Látássérült személyek jogügyletei

Miskolci Egyetem Állam- és jogtudományi Kar Polgári Jogi Intézeti Tanszék Látássérült személyek jogügyletei szakdolgozat Készítette: Tóthné Kiss Orosz Mária levelező tagozatos joghallgató Konzulens: Dr. Heinerné Dr. Barzó Tímea egyetemi docens Miskolc 2014

University of Miskolc Faculty of Law Department of Civil Law Legal Transactions of Visually Impaired People thesis Author: Tóthné Kiss Orosz Mária correspondence student of law Consultant: Dr. Heinerné Dr. Barzó Tímea reader Miskolc 2014 2

Tartalomjegyzék Bevezetés... 4 1. Látássérülés a történelem során... 5 1.1. Történeti háttér... 5 1.2. Európai Uniós kitekintés... 10 1.3. Fogalom meghatározások... 11 2. Jogképesség és cselekvőképesség... 19 2.1. Jogképesség... 19 2.2. Cselekvőképesség... 20 3. Akaratnyilatkozatok... 22 3.1. Akaratnyilatkozat alakisága... 22 3.2. Okiratok fajtái... 24 3.3. Elektronikus szerződéskötés... 28 4. Végrendelet... 33 4.1. Írásbeli magánvégrendelet... 34 4.2. Szóbeli végrendelet... 35 4.3. Közvégrendelet... 36 5. Közjegyző előtt... 37 6. Pénzintézeti és postai ügyletek... 41 6.1. Pénzintézeti jogügyletek... 41 6.2. Látássérült személyek postai ügyintézése... 45 7. Látássérült, mint jogi személy képviselője... 48 7.1. Cégjegyzés nem látóként... 48 7.2. A vak személy, mint civilszervezeti vezető... 50 8. Összegzés... 52 9. Irodalomjegyzék... 55 10. Jogszabályjegyzék... 56 11. Hivatkozások jegyzéke... 58 3

Bevezetés Dolgozatomban a látássérült személyeket érintő jogügyletek hazai szabályozását igyekszem bemutatni, az aláírási jogra fókuszálva. A témával kapcsolatos jogi normák számtalan jogágból, illetve jogterületről származnak, szabályozva a különböző életviszonyokat. Jelen tanulmányomban a látássérült személyek aláírási jogát illetően, annak polgári jogi vetületét veszem górcső alá, érintve más jogágakat és jogterületeket a probléma felvetés mind komplexebb, valamint teljesebb láttatása érdekében. A történelem során végig kísérhető, hogy mindig a belátási képességük teljes birtokában lévő személyek vettek részt jogügyletekben, a kérdést a fogalom meghatározása jelentette, nevezetesen, ki minősül cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes, valamint cselekvőképtelen személynek. A civilizált társadalmak modern mentalitásából fakadóan mind az érzékszervi, mind a mozgásszervi fogyatékkal élő emberek egyaránt cselekvőképes személyek, akik természetes személyként, jogi személy képviselőjeként a mindennapokban különböző szerződéseket, megállapodásokat, megbízásokat kötnek saját maguk és/vagy mások nevében, illetve javára. A fogyatékkal élés, mint speciális élethelyzet, speciális szabályozást igényel esetenként a jogügyletekben történő részvétel tekintetében. Minden fogyatékos csoportra történő vizsgálódás messze meghaladná ezen dolgozat kereteit, ezért a téma kifejtését kizárólag a látássérült személyek vonatkozásában teszem meg. 4

1. Látássérülés a történelem során 1.1. Történeti háttér 1.1.1 Egyetemes történeti áttekintés Fejlődési rendellenességek megjelenése értelemszerűen az emberiség evolúciójának kezdetével egyidős. A probléma kezelése, illetve szabályozása koronként meglehetősen változatos volt, a tudományok fejlettségi fokától, valamint a kor uralkodó embereszményétől függött. Feltehetően az őskorban a genetikai degeneráció vagy fogyatékosság félelmet, gyűlöletet keltett embertársaikban, ezért feláldozták őket rituálé keretei között. 1 A testi hibákhoz történő viszonyulások a régmúltban mindig transzcendentális okokat feltételeztek. Az ókori görögöknél legnagyobb értéket az emberi egészség, lelki és testi épség jelentették, a kor emberének gondolkodása ez utóbbiak egységét feltételezték. Jól illusztrálja ezt a sérült újszülött magára hagyása, illetve a Taigetoszról történő letaszítása. 2 Látható, hogy ekkor még a fogyatékkal élő emberről, mint a társadalom tagjáról sem beszélhetünk, ebből adódóan a jogügyletekben történő részvétel lehetősége fel sem vetődik. 1 Rituálisan áldozták fel a fogyatékos ősembereket - Múlt-kor (In: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=17536, 2007. június 1., 11 00 ) 2 Hegedűs Lajos- Ficsórné Kurunczi Margit- Szepessyné Judit Dorottya- Pajor Emese- Könczei György: A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története, Jegyzet, ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009 (In: http://e-oktatas.barczi.hu/extra/tudasbazis/jegyzet/jegyzet_fogytort.pdf) 5

A római jogban jelenik meg először a testi fogyatékosságra vonatkozó szabályozás, a cselekvőképességgel összefüggésben. Az érzékszervi, illetőleg a mozgásszervi fogyatékkal élés a köztársaság korában nem számított cselekvőképességet korlátozó tényezőnek, azonban egyes jognyilatkozatok megtétele esetén speciális szabályokat alkalmaztak. 3 A vak személyekkel (caecus) kapcsolatban az öröklési jogban találhatunk először utalást az írásbeli végrendelet megtételénél, miszerint a látás fogyatékkal élő személy írásbeli végrendelkezésekor a szükségesnél eggyel több, azaz nyolc tanú részvételét látták indokoltnak. Az érzékszervi fogyatékosság miatt közreműködő tanú, aki rendszerint hatósági személy (tabularius) volt, a vak örökhagyó aláírásának pótlását szolgálta. A császárkorban a testi fogyatékkal élő emberek is korlátozottan cselekvőképes személyeknek minősültek, így jognyilatkozatot csak a gondnokukkal (curator) tehettek.. 4 Középkorban a deformitással született gyermek, a fogyatékosság manifesztálódása elfogadott tény volt, hiszen a csodák, hiedelmek mindennaposak voltak a társadalmak életében. Egyrészt transzcendentális okokat tulajdonítottak a testi, illetve értelmi hibáknak, másrészt evilági okaként a büntetőjog egyik legmarkánsabb eszközeként a csonkolás, mint büntetés jelent meg. 5 Az orvostudomány fejletlenségének következtében a fogyatékkal élő, illetve sérült emberek fiatalkorukban elhunytak, az aekvitást követően, a gondolkodásban megjelenik a beteg vagy sérült emberről való gondoskodás. 6 Ebben a korban a testi hibával élő 3 Dr. Földi András, Dr. Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., Nyolcadik kiadás, 1996 (továbbiakban: A római jog története és institúciói) (769. pont) 4 A római jog története és institúciói 5 Kálmán Zsófia- Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 6 Andor Csaba: Merre tovább, melyik úton? A fogyatékosságügy a szociál- és foglalkoztatáspolitikában, Jegyzet, ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009 (In: http://mek.oszk.hu/09900/09968/09968.pdf) 6

személy tekintetében a gyámolításé lesz a meghatározó szerep. A kor felfogása szerint messze nem beszélhetünk teljes értékű tagjairól a társadalomnak, a fogyatékkal élők kapcsán. Ezért ekkor még a társadalom viszonyulása a sérült emberekhez két területre korlátozódik: úgymint a büntetőjog, mely a büntetés formájában a fogyatékkal élést előidézi, valamint szociális jog főként a keresztény szellemiség megjelenése mentén, az elesettek, fogyatékosok gyámolítása. A társadalmi felelősségvállalás megjelenése azonban, még nem jelentett ambivalencia-mentes gondolkodást a testi és szellemi sérüléssel élő emberről, ugyanis azt Istentől, vagy a hitvilágnak megfelelően egyéb más felsőbbrendű lénytől eredeteztethető büntetésnek tartották. 7 Ilyen módon nyer igazolást a gondoskodás mellett, a róluk, helyettük és felettük történő döntés, ami arra enged következtetni, hogy a cselekvőképességük ebben a korban fel sem merül, mi több az intézményesüléssel kezdetét veszi a társadalomból történő kizárásuk, elzárásuk, eltávolításuk. Az újkorban sem mellőzte a büntetőjog a testcsonkítást, mint szankciót. Ekkor az uralkodó szemlélet a fogyatékkal élők iránt, még mindig az előző kor felfogása szerint a gyámolítás, valamint a gondoskodás jelentette. A XIX. század során hazai jogrendünkben számtalan szabályozást találhatunk fogyatékkal élő személyek életviszonyaira vonatkozóan. A század végéhez közeledve találjuk az első szabályozást, mely a súlyosan látássérült emberek jognyilatkozatának megtételére vonatkozóan is tartalmaz rendelkezést. A királyi közjegyzőkről szóló 1874. évi XXXV. törvénycikk lényegét tekintve ma is élő rendelkezést tartalmaz, miszerint a vak, siket vagy siketnéma közjegyző előtt jognyilatkozatot csak másik közjegyző vagy két tanú jelenlétében tehet. Napjainkéval megegyező szabályozás, hogy tanúként az értelmileg sérül személy mellett, a testi fogyatkozással élő ember sem kérhető fel. 1874. évi XXXV. Törvénycikk: 7 Kálmán Zsófia- Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 7

54. A jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat megkívántatik: d) minden jogügyletnél, melyet vakok, olvasni nem tudó siketek, vagy írni nem tudó némák és siketnémák kötnek, ide értve az örökösödési szerződéseket is, a mennyiben a jogügylet megkötésénél személyesen járnak el. Látható, hogy érvényességi feltételként jelenik meg a közokiratba foglalás, amennyiben a látás fogyatékkal élő személy a jogügyletben személyesen jár el. Múlt században a világháborúk borzalmas hatása nyomán, a fogyatékkal élő emberek száma megsokszorozódott, mely az eddigiektől eltérő új attitűd kialakulását eredményezte az ép társadalom részéről. Ekkor a hangsúly a gyámolításról, valamint a gondoskodásról a rehabilitáció fontosságára tevődik át, s a világ fejlett társadalmainak jogalkotásában is ez játssza a főszerepet az intellektuálisan, illetve testileg sérült emberek kapcsán. Míg a század első felében a gondozás különböző formái mellett a pénzbeli ellátások megjelenése volt a meghatározó, addig a II. világháborút követően már az önálló élet, a függetlenség, valamint az integráció kerül előtérbe a fogyatékkal élőket illetően. 8 1.1.2 A vak személyek írásának és olvasásának fejlődése Az első írásos emlékek, melyek a nem látók írás-olvasásával kapcsolatosak, a késő középkorból származnak. Egy arab nyelvész a XIV. században saját írásrendszere útján írt és olvasott. Európában a XVI. századból találhatunk feljegyzéseket, amikor is kezdetben fatáblára, majd lemezre vésett betűkkel próbálták a vakokat olvasni tanítani. 9 Később a XVII. században a gazdag családok vak gyermekeinek zeneoktatása során találkozhatunk speciális fából készült szemléltető eszközzel, mely a nem látók írás- 8 Kálmán Zsófia- Könczei György: A Taigetosztól az esélyegyenlőségig, Osiris Kiadó, Budapest, 2002. 9 Hegedűs Lajos- Ficsórné Kurunczi Margit- Szepessyné Judik Dorottya- Pajor Emese- Könczei György: A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története, Jegyzet, ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009 (továbbiakban: A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története) 8

olvasás tanításának gyökerét jelentette. Ebből az időből származik az első dombornyomású könyv is látás fogyatékkal élők számára. 10 A XVIII. század során a technika rohamos fejlődésével, az egyedülálló találmányok születésével, továbbá az intézményes oktatás megjelenésével a látásfogyatékkal élő személyek írás-olvasás tanításának új szakasza kezdődik. A század végéhez közeledve nyílik meg az első vakok számára létrehozott iskola Párizsban, ahol a legmarkánsabb probléma az írás-olvasás kérdése, valamint az oktatáshoz szükséges könyvek biztosítása. 11 A világon elterjedt és a mai napig használt írásrendszer, a Braille vak tanár nevéhez fűződő pontírás is a fenti iskolához köthető. Hazánkban a XIX. században kezdődik meg a nem látó gyermekek intézményes oktatása, ahol még a századforduló előtt bevezetésre kerül a braille írás alkalmazása. 12 Láthatóan a történelem során a vak személyek írásmódja két úton fejlődött: egyrészt a látók által alkalmazott síkírás különböző módokon történő tapinthatóvá tétele, másrészt a különböző írásrendszerek kidolgozása, melyek köréből kiemelkedő jelentőségű a Braille nevéhez fűződő pontírás, s ez napjainkban is, egyik meghatározó eszköze a látássérült emberek írásbeli kommunikációjának, valamint olvasásának. Modern világunk nélkülözhetetlen részévé váltak az infokommunikációs eszközök, s ezen belül a személyi számítógépek. Ez a tény a fentiek mellett újabb alternatíváját nyitja meg az írásbeli kommunikáció lehetőségének a vak személyek körében, s ez messzire mutat a dolgozatomban tárgyalt jogügyletek tekintetében. 10 A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története 11 A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története 12 A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története 9

1.2. Európai Uniós kitekintés Az Európai Unió fogyatékkal élőkkel kapcsolatos szabályozási filozófiája a zsidó keresztény kultúrán alapszik, melyből fakadóan az elesettek felkarolása, a teljes értékű élet biztosítása a cél. Végső elképzelés a társadalmak felelősségvállalásának kialakítása, a fogyatékkal élők részéről pedig, képessé tevés a kötelezettségek teljesítésére. 13 Az új európai fogyatékosságügyi stratégia célja, hogy javítsa a fogyatékos személyek társadalmi befogadását, jólétét és jogaik teljes körű gyakorlását. Ennek érdekében a stratégia európai és nemzeti szintű kiegészítő fellépést javasol. 14 Nyolc közös fellépési területet határoz meg a társadalmi befogadás előmozdítása jegyében. Többek között a részvételt, mely biztosítani hivatott, hogy a fogyatékkal élő személy uniós polgárként gyakorolhassa alapvető jogait. A stratégia fókuszában az a célkitűzés áll, hogy a fogyatékkal élők az ép társaikhoz hasonló feltételekkel gyakorolhassák jogaikat. Fontosnak tartja továbbá a stratégia a fogyatékossággal kapcsolatos igazolványok, valamint ehhez fűződő jogok kölcsönös elismerését a tagállamok között. Az uniós, valamint a nemzetközi jog különböző megfogalmazásban használja a fogyatékos fogalmát. A WHO újragondolt definíciója alapján: az egészségkárosodás korlátozza a személy aktivitását, ez pedig a társadalomban történő részvételét. 15 13 Könczei György: A hátrányos helyzetű csoportok védelme az Európai Unióban In: Fogyatékosságpolitikai szakismeretek, Szöveggyüjtemény, ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009 (In: http://mek.oszk.hu/09800/09833/09833.pdf) 14 Fogyatékosságügyi stratégia 2010 2020 (In: http://europa.eu/legislation_summaries/employment_and_social_policy/disability_and_old_age/em0047_ hu.htm) 15 Könczei György: A hátrányos helyzetű csoportok védelme az Európai Unióban In: Fogyatékosságpolitikai szakismeretek, Szöveggyüjtemény, ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009 (In: http://mek.oszk.hu/09800/09833/09833.pdf) 10

Európai Bíróság az alábbiak szerint fogalmazta meg a fogyatékosság fogalmát: A fogyatékosság a bíróság értelmezése alapján olyan korlátozottságként értendő, amely különösen valamilyen testi, szellemi vagy lelki ártalmon alapul, és az érintettet akadályozza a szakmai életben való részvételben. 16 Láthatóan mindkét fogalom a társadalmi szerepvállalás csökkent mivoltát véli felfedezni a fogyatékkal élés meghatározásakor. Elmondható továbbá, hogy az Európai Unióban a fogyatékkal élőket érintő szabályozásokkal kapcsolatban, a társadalmi befogadás, az integráció, az esélyegyenlőség megteremtése, illetve az egyenlő bánásmód biztosításának igénye hatja át a jogalkotó szándékát. 1.3. Fogalom meghatározások Ebben az alfejezetben a témám kibontása szempontjából lényeges, illetve használt jogi fogalmak felvonultatására, illetve magyarázatára törekszem. A jogképesség, valamint a cselekvőképesség definíciójának kifejtését azonban, egy későbbi fejezetben kívánom megtenni, annak a látássérült személyek jogügyleteit érintő problematikájára tekintettel, mely részletesebb tárgyalást igényel. A jogügylet a jogviszonyok alanyainak joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozata. A jogügyletek lehetnek egyoldalú nyilatkozatok vagy a felek egybehangzó akaratát kifejező szerződések. 17 Joghatás kiváltását elsősorban emberi cselekedet vonatkozásában értelmezhetjük. Ezen cselekedet lehet egyoldalú pl: végintézkedés, illetve két vagy több oldalú akaratnyilatkozat, mint pl: a szerződések. Mindkét jogi tény későbbi fejezetek alkalmával kerül feldolgozásra. 16 A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) 17 Bíró György- Lenkovics B.: P-205. Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2006 11

Az akaratnyilatkozat végsősoron valamely joghatásra irányuló akarat bármilyen módon történő kifejezése. 18 a) Az akaratnyilatkozatot szűkebb értelemben akkor nevezzük egyoldalú jogügyletnek, amikor önmagában jogviszonyt hoz létre. 19 Az akaratnyilatkozat háromféle módon tehető: szóban, írásban, valamint ráutaló magatartással, mely alakzatok a nem látó személyek jogalanyként történő megjelenését befolyásolják. - A szerződés két vagy több fél joghatás kiváltását célzó, arra alkalmas egybehangzó akaratnyilatkozata. 20 Kitűnik a fogalomból, miszerint konszenzuson alapuló jogügyletről van szó, ahol a szerződő felek mellérendelt viszonyban állnak. - Az egyoldalú jogügyletben egy jogalany nyilatkozata is elegendő a joghatás kiváltására. Az egyoldalú kötelemalapítás olyan ingyenes ügylet, amellyel a nyilatkozó saját vagyona terhére vállal valamilyen kötelezettséget. Kivételként ismerünk olyan egyoldalú akaratnyilatkozatokat is, amelyek hatalmasságként nem a nyilatkozattevőre nézve keletkeztetnek kötelezettséget, hanem ellenkezőleg, a másik fél helyzetét nehezítik valamely kötelezettség reá rovásával, vagy valamely őt megillető jog elvesztésével. 21 A 2013. évi V. törvény A polgári törvénykönyvről a továbbiakban új PTK, mely 2014. március 15. napján lép hatályba, 6:4. megfogalmazásában a jognyilatkozat, olyan akaratnyilatkozat, mely joghatás kiváltására irányul. 18 Bíró György: Kötelmi jog közös szabályok szerződéstan, Egyetemi tankönyv, Kilencedik kiadás, Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, Miskolc 2010, (továbbiakban: Bíró György: Kötelmi jog) 115. o. 19 Bíró György: Kötelmi jog 115. o. 20 Bíró György: Kötelmi jog 35. o. 21 Bíró György: Kötelmi jog 36. o. 12

a kötelem két vagy több személy közötti mellérendelt jogviszony, amelynél fogva kikényszeríthető kötelezettség keletkezik valamely szolgáltatás teljesítésére, ugyanakkor jogosultság a szolgáltatás követelésére. 22 Későbbi részekben a kötelmek köréből részletesen foglalkozom a végrendelkezés, a szerződés, továbbá az ellentétes érdekállású hitelező és adós pozícióval. A fogalmak köréből végezetül az aláírás meghatározását tartom fontosnak, melyet a bírói gyakorlat alakított ki. A 3/2012. sz. PJE határozat megfogalmazásában: E megközelítésben az aláírás fogalom hétköznapi jelentésének lényeges eleme, hogy az közvetlenül az aláírótól való származását fejezi ki és célja e személy különböző élethelyzetekben történő azonosítása. Az aláírásnak történetileg kialakult, szokásos módja, hogy az aláíró az iraton a családi és utónevét tünteti fel. Jellemző vonása annak rendszeres és viszonylag nagy számú alkalmazása, amelynek során mind a formai, mind a képi megjelenést illetően kialakulnak bizonyos egyénre jellemző egyedi sajátosságok. Ezek magukba foglalják egyrészt azt, hogy az illető az aláíráskor hogyan használja a nevét, másrészt, hogy ezt milyen grafikai kép formájában jeleníti meg. Ennek eredményeként mindenki rendelkezik egy egyénre jellemző, szokásos aláírással, mely az általa kialakított egyedi aláírás formát és aláírás képet jelent. A fogalom meghatározásának értelmezésekor megállapíthatjuk, hogy az aláírás olvashatósága nem jelenik meg, mint a definíció alkotó tényezője, sokkal inkább az egyediség kifejeződése az aláírás kép kialakulásakor. A fogalomban nem kap hangsúlyt a többszöri aláírás forma megegyezősége, mely körülménynek a későbbi fejezetekben lesz jelentősége. 22 Bíró György: Kötelmi jog 20. o. 13

1.3.1 A vakság definiálása a magyar jogrendben A 2011. évi népszámlálási adatok alapján elmondható, hogy hazánkban 456638 fő fogyatékkal élő személy él, s ebből a látássérültek száma 82484 fő, azaz a súlyosan sérült emberek 18%-a rosszul látó. A látás fogyatékkal élőket az összeírás gyengénlátókra és alig látókra, akik száma 73430 fő, valamint vakokra 9054 fő bontja fel. 23 Ez a látássérülésen belül 89%-os, illetve 11%-os arányt jelent. A továbbiakban górcső alá veszem, hogy jelenleg hatályos jogi normáinkban milyen definíciókkal találkozhatunk a látássérülés kapcsán. Az 1998. évi XXVI. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény 23. (1) bekezdés a) pontja szerint: segédeszközzel vagy műtéti úton nem korrigálható módon látóképessége teljesen hiányzik, vagy alig látóként minimális látásmaradvánnyal rendelkezik és ezért kizárólag tapintó-halló életmód folytatására képes ( látási fogyatékos ). A törvény végrehajtási rendeletében már konkrét értékeket is megfogalmaz a látási fogyatékosság megállapításakor. Mielőtt azonban ennek ismertetésére sort kerítenék, az érthetőség kedvéért röviden kitérnék a látás vizsgálat gyakorlatára. A centrális alaklátás minősége egyenes arányban áll azzal a távolsággal amelyből egy adott tárgy körvonalait felismerjük,azaz fordított arányban a tárgyról érkező sugarak által bezárt szöggel. Nagyobb távolságból nézett alakokat, kisebb látószög alatt látunk. Az optimális látóélesség felső határa, melyet látószögben fejezünk ki mintegy 1 ívpercnek felel meg. A látóélességet 5 m távolságból vizsgálják olyan táblával, melynek ábrái/betűk, számok/különböző nagyságúak felülről lefelé egyre kisebbek. A legkisebb ábra úgy van szerkesztve, hogy részletei 1 ívperc látószög alatt érkeznek a szembe, vagyis még éppen felismerhetők ép látás esetén, az ábra egésze pedig 5 ívperc látószög alatt érkezik a szembe. Snellen tábláján legfelső ábra részlete 50m-ről ad 1 ívperc látószöget, a legalsóé 5 m- ről. 23 KSH adatok (In: http://www.ksh.hu/nepszamlalas/docs/tablak/teruleti/00/00_2_1_8_3.xls) 14

A látóélességet törttel fejezzük ki, melynek számlálójában a vizsgálat mindenkori távolsága,az 5 m szerepel, nevezőjében pedig az a távolság,amelyből a felismert ábra 1 perc látószög alatt érkezik a vizsgálathoz. 24 141/2000. ( VIII. 9. ) Korm. rendelet a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló jogszabály 1. sz. melléklete szerint az a látási fogyatékos, akinek mindkét szemén 5/70 a látóélessége, azaz 5m-ről látja azt a tárgyat, melyet ép szem 70m-ről. Az a személy is látássérült a rendelet értelmében, akinek egyik szemén látóélessége 5/50, vagyis 5m-ről látja, amit ép látó 50m-ről, illetve a másik szemén 3m-es ujjolvasás van. Amikor a látás fogyatékkal élő ember nem képes a fent említett tábláról olvasni, akkor 5m-en belülről ujjolvasást végeztetnek a szakorvosok. Továbbá látás fogyatékkal élő az a személy is, akinek egyik szemén vízusa 5/40, azaz 5m-ről látja azt, amit ép szem 40m-ről, másik szemén pedig fényérzékelés sincs, vagy látószerve hiányzik. A jogszabály a fogyatékossági támogatáshoz szükséges jogosultságot a rövid, illetőleg a csőlátásban határozza meg. A közeli látást 30-35cm-ről Csapody féle olvasótáblával vizsgálják. A 13 betűméretet római számokkal jelölik. 25 Ez alapján az az igénylő minősül látássérültnek, akinek közellátása Csapody V., tehát az olvasótábla ötödik legkisebb betűjét képes maximum elolvasni. A látótér vizsgálata íves periméterrel 33cm-es sugarú gömbfelszínnel is vizsgálható, de ma már vannak számítógépes eszközök is. A látótér egészséges szemen kifelé: 90-100%, befelé: 60%, lefelé :70%, felfelé: 50%. Az a személy válik jogosulttá 24 Radnóti Magda: A szemészet alapvonalai, Medicina kiadó, 1984, Budapest 25 Radnóti Magda: A szemészet alapvonalai, Medicina kiadó, 1984, Budapest 15

fogyatékossági támogatásra, akinek látótere mindkét szemen körkörösen 20%-nál kisebb, a hétköznapi megfogalmazásban csőlátó. A fentiekben felsorolt látás csökkenések mindig korrekcióval együtt értendők. Az 5/2003. (II. 19.) ESzCsM rendelet a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról szóló szabályozás az előző rendelethez hasonlóan a látássérülésnek ugyanazon feltételeit rendeli, eltérést a fogalom megnevezése adja, miután itt vakság és csökkentlátás az elnevezés. Látható, hogy az ellátásokra való jogosultság meghatározásakor a jogalkotó egységesen, részletesen, egzakt módon mérhetően és árnyaltan definiálja a látáscsökkenést. 85/2007. (IV. 25.) Korm. rendelet a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló rendelet 8. (1) bekezdés a) megfogalmazásában: a vak személy, aki vakok személyi járadékában részesül, az erről szóló igazolás alapján, vagy a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének arcképes igazolványával rendelkezik; 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról szóló jogszabály 2.2. pontja fogalmazza meg a látássérülést. A jogszabály a látáscsökkenés mértékének értékekkel is kifejezhető három típusát különíti el: vak, alig látó, gyengén látó. Az előzőekben már kifejtettem a látásélesség, vagyis vízus meghatározását, ahol az ép látást az egy, míg a teljes vakságot a nulla jelenti. A miniszteri rendelet a vakságot a nulla vízusban, az alig látást a fényérzékeléstől a 0,1-ig terjedő látásteljesítményig, valamint a gyengénlátást a 0,1-től a 0,33-ig terjedő vízusban határozza meg. Jól tükrözik a fenti rendelkezések, hogy jogi normáink a látássérülés különböző fokait különítik el egymástól: gyengénlátó, alig látó, vak. 16

Továbbá az is kitűnik, hogy a látás fogyatékosság értelmezése nem egységes. A felsorolt szabályozás mindegyike más - más kritériumot határoz meg.( 26 ) Ez komoly problémát jelent nem csak a témánk tárgyalásakor, hanem a mindenkori jogérvényesítésekor is. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elnevezés többek között jelzést adhat arra, hogy a vak meghatározás tulajdonképpen magába foglalja az alig látó fogalmát. A két kifejezés összemosását azonban az aláírási jog kapcsán nem lehet figyelmen kívül hagyni.. Jogrendünkben a nem látás kifejezésére több szinoním fogalom használatos. Pl: látási fogyatékos, látássérült, érzékszervi fogyatékos, vak. Szerencsésebb volna egységes fogalom használata, azonban a közös elnevezésen túl, még inkább, a jelentéstartalom megegyezősége lenne kívánatos. Az 1998. évi XXVI. törvény, valamint a 141/2000. (VIII. 9) Korm. rendelet egyaránt a látási fogyatékos kifejezéssel operál, azonban két dolog szembetűnik a definíció értelmezésekor. 1. A korábbiakban már említettem, miszerint a látássérülésnek három egymástól élesen elkülöníthető fokozatát ismerjük. A fenti két jogi norma kizárólag a vakság, illetve az aliglátás állapotát határozza meg, figyelmen kívül hagyva a gyengénlátás esetét. 2. Ugyan mindkét jogszabály a látási fogyatékos elnevezést alkalmazza, de azt különböző jelentéstartalommal tölti meg. Szintén az előbbiekben említett meghatározást használja az 5/2003. (II. 19.) ESZCSM rendelet, a kormányrendelettel megegyező tartalommal. A 2/2005. (III. 1.) OM rendelet a látássérült gyermekekről beszél, mind elnevezésében, mind jelentésében eltérve az előbbi fogalmaktól. Igaz nem hagyható figyelmen kívül, hogy adott vonatkozásban gyermekekről van szó, mely tény véleményem szerint azonban nem indokolja az eddigiektől különböző tartalmat. 26 Juhász Gábor Tausz Katalin: A fogyatékos emberekre irányuló szabályozás a hatályos magyar jogrendszerben, In: Fogyatékosság-politikai szakismeretek, Szöveggyüjtemény, ELTE Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009 (In: http://mek.oszk.hu/09800/09833/09833.pdf) 17

Eltérést fedezhetünk fel a 85/2007. (IV. 25.) kormányrendelet kapcsán nem kizárólag az elnevezés tekintetében, mely vak személyt említ, hanem annak magyarázatakor is. Az eddigi jogszabályok a normálistól történő eltérésben igyekeztek megragadni a lényeget és orvosi fogalmakkal meghatározni a definíciókat. A szóban forgó rendelet, mindössze egy jogi aktussal, az igazolással való rendelkezéssel azonosítja a vakság tényét. Későbbi fejezetek során a látássérülteket érintő aláírási jog tekintetében relevanciával bírnak majd a fentiekben kifejtett kérdések. 18

2. Jogképesség és cselekvőképesség 2.1. Jogképesség Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) a továbbiakban Alaptörvény XV. cikke kimondja, hogy hazánkban minden ember jogképes. Az alapvető jogokat mindenki számára biztosítani kell a megkülönböztetés bármi nemű formája nélkül egyebek mellett a fogyatékkal élő személyeknek is. A jelenleg hatályos 1959. évi IV. a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény (a továbbiakban PTK) 8. szabályozása értelmében, minden élő ember jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. Továbbá a jogképesség egyenlősége is kimondásra kerül a törvényben, felsorolva az Alaptörvényhez hasonlóan a különbségtételt tiltó helyzeteket, melyben a fogyatékkal élés nem szerepel. Minden akaratnyilatkozat semmis, mely a jogképesség korlátozására irányul. A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről (a továbbiakban új PTK), mely 2014. március 15. napján lép hatályba, a 2:1. -a a jogképességet illetően nem tartalmaz új szabályozást, eltekintve attól, hogy a megkülönböztetést tiltó helyzeteket nem sorolja fel. A jogképesség az emberi mivolt velejárója, mely értelemszerűen a legmagasabb szintű jogforrásban kerül deklarálásra, az Alaptörvényben. Hazánkban ezen képesség: általános: minden élő embert megillet, fogantatástól (feltétel az élve születés) a halálig. egyenlő: terjedelmét tekintve nem lehet különbség az emberek között. feltétlen: semmilyen feltételhez nem köthető. 27 A fentiekből következően a jogképesség csorbíthatatlan és nem korlátozható, ezért ahogyan azt már említettem, minden erre irányuló egyoldalú jognyilatkozat vagy szerződés semmis. 28 27 Bíró Gy.-Lenkovics B.: P-205. Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc 2006. 28 Bíró Gy.-Lenkovics B.: P-205. Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc 2006. 19

2.2. Cselekvőképesség A cselekvőképesség fogalmának meghatározása, valamint elemzése nélkülözhetetlen a témám taglalása szempontjából. Teszem ezt a jelenleg hatályos, illetve az új PTK párhuzamba állításával. A cselekvőképességnek három típusát különíthetjük el egymástól: cselekvőképes korlátozottan cselekvőképes cselekvőképtelen. Cselekvőképesség kizárólag a természetes személyek képessége, ami azt jelenti, hogy saját akaratnyilatkozatával jogokat szerezhet, illetve kötelezettségeket vállalhat. Ennek feltétele a teljes belátási képesség megléte, mely alkalmassá teszi a személyt arra, hogy cselekedeteiből származó kötelezettségeit felmérje. Ebből fakadóan önállóan tehet a cselekvőképes személy jognyilatkozatot vagy köthet szerződést. 29 Csak úgy, mint a jogképesség kapcsán, a cselekvőképesség korlátozására irányuló egyoldalú jognyilatkozat, illetve szerződés is semmis. Belátási képesség a cselekedethez szükséges megfontoltságot, döntést, továbbá megfelelő szellemi épséget és érettséget feltételez. 30 Láthatóan kizárólag az értelmi képességek tekintetében releváns a fogalom, nem érintve a mozgásszervi és érzékszervi fogyatkozásokat. Korlátozottan cselekvőképességet nagykorúak esetében kizárólag bíróság állapíthat meg, s az ilyen természetes személyt cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá 29 Bíró Gy.-Lenkovics B.: P-205. Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc 2006. 30 Bíró Gy.-Lenkovics B.: P-205. Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc 2006. 20

helyezi, mely ténynek a jognyilatkozatok tétele tekintetében van jelentősége. Korlátozást az ügyek viteléhez szükséges belátási képesség tartós vagy időszakosan visszatérő, nagymértékű csökkenése jelenti, mely pszichés okokra, értelmi képességek csökkenésére, valamint szenvedélybetegségre vezethető vissza. A jelenleg hatályos és az új PTK rendelkezése szerint egyaránt lehetőség nyílik a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezésre nagykorú személyek esetében egyes ügycsoportok vonatkozásában. Az utóbbi jogszabály 2:19. alapján az egyéni körülményekre, a családi vagy társadalmi kapcsolatokra tekintettel indokolt a cselekvőképesség részleges korlátozása. Továbbá, amennyiben az érintett személy jogai a cselekvőképességet nem érintő módon is biztosíthatók, akkor részlegesen sem lehetséges a korlátozás. A cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezéskor az ügyek viteléhez szükséges belátási képesség teljesen és tartósan hiányzik, s okaként a PTK a pszichés állapotot, valamint a szellemi fogyatkozást említi. Az új PTK 2:21. a cselekvőképtelen személyekkel kapcsolatban nem kizáró gondnokság, hanem cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezést említ. Csak úgy, mint a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alkalmával, itt is az egyéni körülmények, a családi, társadalmi kapcsolatok indokolják a gondnokság alá helyezést. Amennyiben a nem látó személyek látás fogyatékosságához egyéb intellektuális fogyatkozás nem társul, akkor cselekvőképes személynek minősül, aki önállóan tehet jognyilatkozatot. 21

3. Akaratnyilatkozatok Az akaratnyilatkozatok témakörénél nem az egyes szerződéstípusokat kívánom bemutatni, hanem sokkal inkább közös szabályainak látássérülteket érintő vonatkozását. 3.1. Akaratnyilatkozat alakisága Akaratnyilatkozat három módon tehető: szóban, ráutaló magatartással, valamint írásban. 3.1.1 Szóban tett akaratnyilatkozat A szóban tett akaratnyilatkozat általában címzett akaratnyilatkozat, mely beszéd útján tett akaratkifejtés. Alkalmazásra kerül, amennyiben a jogszabály nem ír elő írásbeliséget. Jellemzően a csekély jelentőségű, kisebb értékű, valamint a hagyományokat követő helyzetekben lelhető fel. A címzett általában jelen van, nyilatkozatkénti értékelés feltétele, annak megértése. Ehelyütt kell megkülönböztetnünk a címzett, illetve nem címzett akaratnyilatkozatokat. Az előbbi konkrét személyhez szól és a felé irányuló nyilatkozattételen túl elengedhetetlen a joghatás kiváltásához a címzett részéről történő megértés. Az utóbbi esetben az akaratkifejtés nem meghatározott, hanem általában szól személyekhez, ennél fogva a joghatás, pusztán a kinyilatkoztatással beáll. 31 31 Bíró György: Kötelmi jog (117. oldal) 22

3.1.2 Ráutaló magatartás Általában mindennapos kisértékű ügyletek lebonyolításakor alkalmazzuk ezt az akaratnyilatkozati módszert. A címzett nem feltétlenül van jelen pl: az automatákkal kötött ügyletek során. A joghatás kiváltásának feltétele, hogy a nyilatkozattevő magatartásából egyértelműen következtetni lehessen szándékára. Hallgatás csak akkor minősül nyilatkozatnak, amennyiben erről jogszabály rendelkezik vagy a felek külön expressis verbis megállapodtak. 32 Szerződések tekintetében, amennyiben a szerződő fél valamelyike, vagy mindkét fél látássérült, ezen nyilatkozati módok nem igényelnek külön figyelmet. Az írásbeli egyoldalú akaratnyilatkozatok, illetve szerződések azonban számtalan kérdést vetnek fel, abban az esetben, ha látásfogyatékkal élő a nyilatkozattevő vagy címzett. 3.1.3 Írásban tett akaratnyilatkozat Tipikusan írásbeli formát jelent, amikor alakszerűségi megkötésről beszélünk, s ehhez járulhat még hitelesítés, ellenjegyzés stb. A nyilatkozat minden lényeges elemére kiterjed az alakiság. Az írásbeliség okirati formát is jelent, melynek típusait a következő alfejezetben tárgyalom. Elengedhetetlen alaki kellék az okiratok kapcsán más feltételek mellett a felek aláírása. Az írásbeli nyilatkozatok egyik indoka, az akarati hibák kiküszöbölése. Fogyatkozással élő személyek esetében, amennyiben korlátozottan cselekvőképességről, vakságról, valamint írástudatlanságról van szó, szigorúbb alakiság szükséges. 33 A PTK 218. alapján: (2) Ha az írásbeli alakot jogszabály rendeli, és a szerződő fél nem tud vagy nem képes írni, a szerződés érvényességéhez közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges. 32 Bíró György: Kötelmi jog (120. oldal) 33 Bíró György: Kötelmi jog (307. oldal) 23

Az új PTK e tekintetben nem tartalmaz lényegi változást. Vak személyek esetében érdemes az írni nem tud vagy nem képes kérdését megvizsgálni az aláírás megtétele problematikájánál. A 2.3.2 alfejezetben már taglaltam, miszerint a vakság definícióját illetően nincs egységes fogalom-meghatározás. Ezt a helyzetet tovább nehezíti az a tény, hogy a mindennapokban a nem látás állapotát kiterjesztően értelmezik, így az aliglátó fogalma beleolvad a vak kifejezésbe. A vakság kifejezés úgy tűnik egy tágabb kategória, mely magába foglalja a látásmaradvánnyal bíró egyéneket is. Ez utóbbi tekintetében nem ritka, hogy bizonyos segédeszközzel ( pl. nagyító ) képes írni-olvasni, ami feltétele okirat aláírásának. Amennyiben a vakságról szűkebb értelemben beszélünk, két fontos tényezőt meg kell különböztetnünk: egyrészt az a személy aki nem tud aláírni, másrészt aki képes kézjegyét megtenni. Azt gondolom, ez két merőben más problémát eredményez. Az előbbi eset sem feltétlenül analfabétizmust jelez. Ez többnyire azt jelenti, hogy aki nem látóként született sajátos módon tanul meg írni-olvasni a Braille írással. ( Manapság egyre ritkább az a személy, aki nem képes nevének aláírására, hiszen az előbb említett esetben is megtanítják a vakokat kézjegyük megtételére. ) A technika fejlődésével egyre szűkül azon látás fogyatékkal élők köre, akik különböző speciális informatikai eszközökkel nem képesek vagy nem tudnak írni, illetve olvasni. Ezen eszközök fontosságát, valamint hasznosságát egy következő alfejezetben ismertetem, az elektronikus szerződéssel összefüggésben. 3.2. Okiratok fajtái Az okiratok közül megkülönböztetünk egyszerű, minősített magánokiratot, továbbá közokirati formát. 24

3.2.1. Egyszerű magánokirat Az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (a továbbiakban PP) szerint: 197. (1) A magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja. (2) Ha a magánokiraton levő aláírás valódisága nem vitás vagy bizonyított, illetve a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás ellenőrzésének eredményéből más nem következik, az aláírást megelőző szöveget - elektronikus okirat esetén az aláírt adatokat - az ellenkező bizonyításáig meg nem hamisítottnak kell tekinteni, kivéve, ha az okirat rendellenességei vagy hiányai ezt a vélelmet megdöntik. Az okiratok természetszerűleg írásbeli formát öltenek. Az egyszerű magánokirat tartalmazza a nyilatkozat lényeges elemeit, a helyet, illetve időt, továbbá a felek aláírását. Esetenként aláírás hiányában is érvényes szerződésről beszélhetünk pl: a manapság már egyre kevésbé jellemző távirat kapcsán, ezzel szemben a jogalkotó az elektronikus levelet (e-mail) contractus-ként nem ismeri el. 34 Az egyszerű magánokiratba foglaltakat az ellenkező bizonyításáig igaznak kell tekinteni. A főszabály alól a PTK két kivételt ismer: - az okirat rendellenessége, - az okirat hibája. Konkrét meghatározást a két kifejezésre nem találhatunk, ellenben az akarati hibákkal kapcsolatosan már a 4.1.3. alfejezetben tettem említést. Ebből következően valószínűsíthető, hogy kétség esetén a nem látó személy által aláírt magánokirat is ebbe a körbe tartozik. 34 Bíró György: Kötelmi jog (121. oldal) 25

3.2.2. Minősített okirat A PP szabályozása értelmében: 196. (1) A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll: a) a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta; b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni; c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van; d) a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; f) az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el. (3) Ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, az (1) bekezdés rendelkezése alá eső okiratnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta. A fenti rendelkezésből jól látszik, hogy két esetben elegendő a nyilatkozattevő aláírása: az a), valamint az f) pontokban foglaltakkor. Egyéb helyzetekben vagy tanú aláírása, vagy bírói közjegyzői hitelesítés, vagy ügyvédi, jogtanácsosi ellenjegyzés szükséges az okirat érvényesüléséhez. Mind a tanúk, mind pedig a hitelesítő, valamint ellenjegyző személyek a nyilatkozatot tevő személy azonosságát, továbbá az akaratnyilatkozat megtételét igazolják, az 26

okirat tartalmát figyelmen kívül hagyva. 35 Ebből a szabályozásból kiindulva válik különössé a 3) bekezdés, miszerint a törvény túlmutatva a tanúk, illetve hitelesítő személyek feladatkörén, elvárja az okirat tartalmának ismeretét, mi több annak magyarázatát is akkor, ha a nyilatkozattevő a magyar nyelvet nem ismeri vagy olvasni nem tud. A joggyakorlatból tudhatjuk, hogy olvasni nem tudó személynek minősül a látás fogyatékkal élő ember is. Az olvasni nem tudó állapotot a jogalkotó nem határozza meg, nem ismerhetjük, hogy milyen segédeszközök alkalmazását engedi meg. További problémának érzem a magyarázta kitételt, mivel egyéb, az értelmi képességek csökkenésére utal, ami nem természetes velejárója a látási fogyatékosságnak. Nem differenciál a jogszabály az idegennyelvű, a vak, az értelmi fogyatékkal élő személy, valamint az analfabétizmus között. 3.2.3. Közokiratok A PP az alábbiak szerint fogalmaz: 195. (1) Az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. Bizonyító erejét tekintve a legerősebb okirati fajta a közokirat. Itt már a hitelesítő személy a nyilatkozó személy azonosításán, valamint a nyilatkozat megtételének igazolásán túl, annak adataira és tényeire vonatkozó helytállóságát is elismeri 36 Ebből fakad a vakság tényének meglétekor, bizonyos egyoldalú jognyilatkozatok, valamint szerződések közokiratba foglalásának követelménye, a joghatások beállása érdekében. Keskeny mezsgye húzódik a teljes bizonyító erejű magánokirat esetén, amennyiben látás fogyatékkal élő nyilatkozattevőről van szó és azt közjegyző hitelesíti, illetve a 35 Bíró György: Kötelmi jog (123. oldal) 36 Bíró György: Kötelmi jog (124. oldal) 27

közjegyzői közokirat között. Mindkét okiratnál ismeri a tartalmat, az előbbi során magyarázza azt, az utóbbi kapcsán a tények és adatok helytállóságát ismeri el. 3.3. Elektronikus szerződéskötés 3.3.1 Elektronikus aláírás Az írásbeli nyilatkozatoknak napjainkban egyre inkább elterjedt formája az elektronikus nyilatkozat. Az okiratiság feltétele az elektronikus dokumentum elektronikus aláírással történő ellátása, melynek kérdéseit a 2001. évi XXXV. az elektronikus aláírásról szóló törvény a továbbiakban EATV szabályozza. 37 A jogszabály 2. -a alapján: 4.Aláíró: a) a természetes személy, aki az aláírás-létrehozó eszközt birtokolja vagy aki a szolgáltató által üzemeltetett aláírás-létrehozó eszközön lévő aláírás-létrehozó adathoz kizárólagosan hozzáfér, és a saját vagy más személy nevében aláírásra jogosult, Az EAT rendelkezésében elektronikus aláírás: olyan elektronikus adat, mely azonosítás céljából logikailag hozzárendelt vagy az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentumtól elválaszthatatlan módon kapcsolódik össze elektronikusan történő aláírás: az elektronikus adathoz való hozzárendelése vagy logikai úton történő hozzákapcsolás az elektronikus aláírásnak. elektronikus dokumentum: olyan adategyüttes, mely elektronikus eszköz útján értelmezhető. 37 Bíró György: Kötelmi jog (125. oldal) 28

Az EAT definíciója alapján: 15. Fokozott biztonságú elektronikus aláírás: elektronikus aláírás, amely a) alkalmas az aláíró azonosítására, b) egyedülállóan az aláíróhoz köthető, c) olyan eszközökkel hozták létre, amelyek kizárólag az aláíró befolyása alatt állnak, és d) a dokumentum tartalmához olyan módon kapcsolódik, hogy minden - az aláírás elhelyezését követően a dokumentumon tett - módosítás érzékelhető. 17. Minősített elektronikus aláírás: olyan - fokozott biztonságú - elektronikus aláírás, amelyet az aláíró biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel hozott létre, és amelynek hitelesítése céljából minősített tanúsítványt bocsátottak ki. A hagyományos magánokiratokhoz hasonlóan megkülönböztethetünk egyszerű és minősített okiratot. Az EATV-ben alapelvi szinten kerül deklarálásra az elektronikus okirat egyenértékűsége a hagyományos úton, írásban tett joghatás kiváltására alkalmas akaratnyilatkozattal. Néhány jogviszonnyal kapcsolatban nem teszi elegendővé a törvény az elektronikus dokumentumot, mint okiratot, ezek az alábbiak: gyámság, családi és öröklési jogi jogviszonyok. Az egyszerű elektronikus aláírás alkalmával a dokumentum kiállítója, annak végére írja a nevét, illetve a síkírásban történt aláírást csatolja a szöveghez. Ez a hétköznapokban rendkívül gyakran használatos módszer azonban nem biztonságos, nem nyújt garanciát a visszaélésekkel szemben. Az elektronikus aláírásnak hitelesen azonosítania kell, a dokumentum aláíróját, valamint annak tényét, hogy az akaratnyilatkozat tartalmát utólag nem változtatták meg. Erre egy nyilvános, illetve egy titkos kulcsból álló, digitális jelek sorozataként felfogható eljárás szolgál. Erre a két kulcsos aláírási technikára épül a fokozott biztonságú elektronikus aláírás, ami a síkírásban tett egyszerű okiratiságnak a megfelelője. 29

A minősített elektronikus aláírással ellátott dokumentum azonos a teljes bizonyító erejű magánokirattal. Ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy az okirat kiállítója az abban foglalt jognyilatkozatot, megtette, elfogadta, valamint magára nézve kötelezőnek ismerte el, továbbá, hogy a dokumentum tartalma nem változott az aláírás óta. 38 Láthatóan az elektronikus jognyilatkozatok, illetve szerződések alkalmazásának alternatívája meglehetősen széleskörű, kivételként a gyámság, a családi, illetve öröklési jogi jogviszonyokat említhetjük. Elektronikus aláírással való rendelkezéskor figyelmen kívül maradnak az érzékszervi fogyatékosságok, bárki lehet aláíró, aki saját vagy mások nevében megteheti kézjegyét. Ebben a megközelítésben az elektronikus formában tett akaratnyilatkozatok szabályozása azonosként kezeli az ép, illetve a vak nyilatkozattevőt. Ez a tény rugalmasabbá, gyorsabbá, továbbá költséghatékonyabbá teszi a látás fogyatékkal élő személlyel érintett jogügylet lebonyolítását. Sajnos a látássérült emberek körében még nem kellőképpen elterjedt az elektronikus aláírással való rendelkezés. Az ezredforduló környékén felgyorsult az elektronikus jogügyletekkel kapcsolatos jogalkotás, a gyakorlatban azonban csak lassú változás tapasztalható. 3.3.2 Infokommunikációs segédeszközök A kommunikáció, mely az adó és a vevő közötti információcserét jelenti, különböző formákat ölt. 39 Legrégebbi módozata a szóbeli, majd a történelem során később alakult ki az írásbeli és napjainkban teret hódít az infokommunikációs eszközök útján megvalósuló információcsere. Lényegesnek tartom a technika fejlődésének eredményeképpen a teljesség igénye nélkül néhány infokommunikációs eszköz bemutatását, melyek befolyásolhatják a nem látó személyek jogügyletben való részvételét. A számítógép, mely beszélő programmal ellátott, illetve szkennerrel kiegészített, a vak személynek otthonában nyújthat óriási segítséget. A magánlevelek mellett, hivatalos dokumentumok, okiratok önálló olvasását, valamint nyomtatványok tanulmányozását 38 Bíró György: Kötelmi jog (125. oldal) 39 Infokommunikációs E-tananyag 19. modulja (In: http://miskolc.infotec.hu/repository.php?ref_id=1156&cmd=render) 30

teszi lehetővé. Továbbá az írás manapság meglehetősen népszerű formáját, mely a számítógépen szerkesztett dokumentum nyomtató által történő lapravetését jelenti, ennek megtételére a vak személy is képes. Hátránya: rendelkezni kell a használatához szükséges tudással, az eszköz nem, vagy csak nehézségek árán mobilizálható ( laptop+ szkenner + nyomtató), beszerzése költséges. Az optacon, mint egy másik segítség forrása az olvasásban a nem látók számára, csak kevéssé létezik a köztudatban. Ennek oka valószínűsíthető, a készülék árában rejlik. Hazánkban sajnos nem tudott elterjedni a rászorultak körében, rendkívül magas beszerzési költsége miatt. Egy olyan segítségről van szó, mely a síkírást kitapinthatóvá, térbelivé teszi. Jelentős előnye, hogy nem igényel nagy hozzáértést, illetve mérete miatt könnyen mobilizálható. Ez a segédeszköz az olvasási készséget jelenti a látás fogyatékkal élő ember számára, mely számtalanszor a jogügyletben való önálló részvétel kritériuma, sajnálatos amiért nem gyakori a magyar látási fogyatkozással élők körében. Napjaink szinte nélkülözhetetlen infokommunikációs eszköze a mobilkészülék úgynevezett okos telefon, mely beszélő programmal felvértezve az írás- és olvasás tökéletes alternatívájának eszköze a vak személyek számára is. Célom a fenti eszközök megemlítésével pusztán arra irányul, hogy a technika rohamos fejlődése nyomán az írni-olvasni tudás képességét a látás fogyatékkal élők tekintetében érdemes lenne újragondolni. Továbbá a figyelmet kívánom felhívni arra, hogy a magyar jogrend jelenleg hatályos szabályanyaga nem vagy csak meglehetősen lassan, a problémák után kullogva követi a tudomány, szűkebben az informatika vívmányai által gyakorolt hatásokat a mindennapokra. Természetesen a technika új megoldásai, új kihívásokat is jelentenek a jogalkotás és a joggyakorlat területén egyaránt. Megkerülhetetlen az esélyegyenlőség kérdése a látássérült jogalanyokat érintő jogügyletek alkalmával. Akarati hibában nem szenvedő nyilatkozat megtétele előtt elengedhetetlen a korrekt és teljeskörű információhoz való hozzájutás a nyilatkozattevő számára. A hagyományos, illetve az elektronikus úton történő tájékoztatás biztosítása a látás fogyatékkal élő személyeket is megilleti. Az elektronikus információhoz való 31