SZÁSZI FERENC:. A BIRTOKVISZONYOK SZABOLCS MEGYÉBEN A XIX. SZÁZAD VÉGÉTŐL A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚIG a/ A birtokmegoszlás alakulása a századforuló idején A tőkés fejlődésnek Magyarországon az 1848-as polgári forradalom a jobbágyfelszabadítással nyitott utat. Ez a fejlődés 1867 után kiszélesedett. 1848 megszabadította a parasztot jobbágyi alárendeltségétől. Megszűntek az úrbéres terhek, a robot és a dózsma. Ha a parasztnak a jobbágyfelszabadításkor úrbéres föld volt a kezén, továbbra is saját tulajdonában maradt. A jobbágyfelsza badítást azonban felülről, maguk a földesurak hajtották végre ezért a nagybirtokrendszer érintetlenül maradt, ami a birtokmegoszlás aránytalanságának további növeléséhez vezetett. tényleges A legújabb kutatási eredmények szerint a parasztbirtok terjedelme, a parasztbirtokosok tényleges számaránya több volt 1848-ban, így 1848 után i s, mint amekkorának azt régebben történetíróink gondolták, de a földbirtoknak feudális jellegű megoszlását az újabb kutatási eredmények sem vitatják. 1948 után a kapitalista fejlődós keretei között számos feudális maradvány tovább ólt. A parasztság, amely örömmel üdvözölte 1848 tavaszán a jobbágyfelszabadítást, harcot is kezdett az elért eredmények Az ország legkülönbözőbb vidékein hamarosan továbbfejlesztéséért. fordultak elő föld-, rét-, legelő- ós erdőfoglalások. Felvették a küzdelmet azok ellen a feudális szolgáltatások ellen i s, amelyekre a jobbágyfelsza badító törvények hatálya nem terjedt k i. Szabolcsban sem voltak megelégedve a jobbágyfelszabadítással az egykori jobbágyok. Mutatja ezt a büdszentmihályiak "lázadása" ós a tiszadobiak földfoglalása, amelyek tipikus példái voltak azoknak az eseteknek, amelyek szép számmal tör- 2 tén-tek a vizsgált megyében i s. A parasztságnak a forradalmat továbbfejlesztő mozgalmait
országosan, így Szabolcs megyében is fegyveres erővel fojtottak el. A forradalom és a szabadságharc leverésével pedig végleg megszűnt a feudális maradványok következetes felszámolásának lehetősége. A jobbágyfelszabadítás után a magyarországi agrárfejlődéa a kapitalizmus irányába indult el, de a nagybirtok döntő túlsúlyának megmaradása, a feudális maradványok továbbélése miatt annak legnehezebb, az un. porosz tipusú útját járta. Amerikai utas tendenciák az.alföldön voltak ugyan, 3 de Szabolcsban a földbírtokmegoszlás a porosz utas fejlődést mutatja. 4 Az általunk vizsgált korszakban a Szabolcs megyei bírtokmegoszlásról az 1895. évi üzemstatisztika, és az 1900-as népszámlálás birtokviszonyokkal kombinált statisztikai adatai adnak a valóságot megközelítő képet. Szabolcs megye 800 719 kh területe az 1895. évi statisztikai Összeírás szerint 32 056 gazdaságra oszlott, melyből 100 kh-on felüli gazdaság volt 761, 100 kh-on aluli pedig 31 295. A Közép- ós nagybirtokok összes területe 554 657 kh, a kisbirtok területe pedig 246 056 kh volt. 6 Szabolcs megyében a gazdaságok jelleg és nagyság szerinti megoszlásáról, összevetve az országos ós a megyéhez kapcsolódó tájegységek adataival, az 1895-ös üzemstatisztika az alábbiakban tájókoztat : A gazdaságok megoszlása A gazdaságok Szabolcs Magyaror Tisza Tisza összes szá ban szágon bal jobb mából /Horvát ország p a r t J á n nélkül/ Törpegazdaság /0-5 holdas/: 62,09 % 53,57 % 54.96 % 51,10 % Kisgazdaság /5-100 holdas/: 32,25 % 45.44 % 43.79 % 47.77 % Középgazdaság /100-1000 holdas/: 2,13 % 0.83 % 1.10 % 0,90 % Nagygazdaság /1000. holdon felül/: 0,50 % 0.16 % 0,21 % 0,23 %
A gazdaságok összes szá Szabolcsban Magyarországon mából /Horvá t- ország nélkül/ Tisza bal A gazdaságok összes területéből Tisza.1obb p a r t j á n Tö rpegazdaság : 3.12 % 5,84 % 5,10 % 5.19 % Kisgazdaság: 24,01 % 46.50 % 39.75 % 37,99 Középgazdaság: 28,16 % 15,37 % 17.41 % 16.99 % Nagygazdaság: 44,71 % 32.29 % 37.74 % 39,83 % A fenti adatokban feltűnő a Szabolcs megyei törpegazdaságok nagy aránya. A jelzett pontatlan statisztikai felvételtől eltekintve, a 62,09 %-os arány csaknem 10 %-kal volt nagyobb az országos és a tiszántúli területek átlagánál, a Tisza jobb parti területét pedig majdnem 11 %-kal múlta felül. A gazdaságok számarányánál sokkal jellemzőbb a gazdaságok különböző kategóriáinak a területben való részesedési aránya. A gazdaságok összes területéből Szabolcs megyében a 62.09 %-ot képviselő törpebirtokosok 3,12 %-ot foglaltak el. Országosan és a két feltüntetett tájegységben - mint említettük - a törpebirtokosok aránya kisebb volt mint Szabolcs megyében, ugyanakkor az összes földterületből nagyobb arányban részesedtek. A bírtokmegoszlás aránytalanságát más oldalról mutatja a nagygazdaságok számaránya és a földterületből való részesedése. A gazdaságok összes számából 0,5 %-ot kitevő nagygazdaságok a gazdaságok összes területéből Szabolcsban 44,7 %- ban részesültek-, míg az 10Ö0 holdon felüli gazdaságok részesedési arányának országos átlaga 32,29 %, a Tiszántúlon 37,7 %, a keleti Felvidéken 39,8 % volt. A parasztbírtoknak a megye birtokrendszerében elfoglalt helye fontos következtetések levonására ad lehetőséget. Erről a valóságot kb. megközelítő képet kapunk, ha a száz holdnál kisebb gazdaságokat parasztgazdaságnak, a 100 holdnál nagyobb 8 gazdaságokat uribirtoknak vesszük. Az 1895. évi üzemstatisztika alapján Szabolcs megye müveit területe 755 334 kh-nyit foglalt magába, mivel a gazda-
ságok jellege és nagyság szerinti megoszlásának vizsgálatakor a tisztán legelő- és erdőbirtokokat figyelmen kívül hagyták. A tisztán legelő- és erdőbírtokokat nem számítva, a 100 kh-nál nagyobb gazdaságok területe 550 430 kh, '72,8 %/, a 100 kh-nál kisebb területtel rendelkező gazda-.^gok területe pedig 204 904 kh volt. Ez utóbbi terület 28 019 gazdaságra oszlott meg, így egy gazdaságra 7,31 kh müveit föld jutott. Amennyiben a kisbírtok, a paraszti bírtok 246 056 kataszter holdnyi összes területét vesszük figyelembe, úgy az egy parasztgazdaságra jutó föld 8,2 kh volt. Az egy holdon aluli, ós a húsz hold közötti 25 210 gazdaság, az összes gazdaságok 87,2 %-a, az összes területből - legelő* és erdőgazdaságokon kívül - 99 462 kh-val, 13,1 %-ban részesült. Ebben a megoszlásban a 25 210 húsz holdon aluli gazdaság átlagban, 3,94 kh földön gazdálkodott. Még rosszabb a kép, ha az 1900. évi népszámlálás szerint i őstermelő lakosságból, a 218 587 főből levonjuk a feltételezhetően nem paraszti őstermelői lakosság létszámát úgy, hogy a 100 kh-on felüli birtokosok /390/, a 100 kh-on felüli bérlők /232/ és a mezőgazdasági tisztviselők /484/ létszámát néggyel szorozzuk, négy tagból álló családot feltételezve. A művelet eredményeként megkapjuk az őstermelő parasztlakosság létszámát, ez a létszám 214 163 fő. A már említett 204 907 kh 100 kh-on aluli birtokot elosztva e létszámmal, az egy főre eső birtoknagyságot kapjuk meg a paraszti lakosság körében, ez az egy főre eső birtoknagyság nem érte el az egy kh-at sem, a legelő, és erdő figyelembevételével is alig haladta meg az 1 kh- 9 a t A teljesen nincstelen lakosság létszámáról az 1900. évi népszámlálás és az 1910. évi népszámlálás 1900-ra utaló adatai alapján tudunk a valóságot megközelítő képet adni: Napszámos /kereső, eltartott együtt/'k.m.n.': 5 423 Házi cseléd /kereső, eltartott együtt/: 6 313 Mezőgazdasági cseléd kereső : 13 453 Mezőgazdasági cseléd eltartott: 32 167 Mezőgazdasági munkás kereső : 39 981 Mezőgazdasági munkás eltartott: 57 258 Összesen : 154 595 1 0
t nagyszámú nincstelen lakosságból a mezőgazdasági cselédek és munkások száma összesen 142 859 ember, vagyis az őstermelői parasztlakosság 66,7 %-a nincstelen volt. Az őstermelői összes kereső létszámból, a 82 238 főből pedig 53 434 ember /65,9 %/ mezőgazdasági cselédek és munkások kategóriájába a mezőgazdasági cseléd és munkás lakosságot tartozott. Ha levonjuk az előbb emiitett őstermelői parasztlakosság létszámából, akkor azt kapjuk, hogy az összes parasztság közül 71 304 fő rendelkezett földdel. Ha ezzel a létszámmal elosztjuk a 100 kh-on aluli öszszes földterületet, akkor az derül k i, hogy a birtokos tok parasz körében az egy főre eső föld mennyisége 3.4 kh volt, a mü veit földterületből pedig ebben a kategóriában egy főre átlag- ban 2.8 kh -jutott. A felhozott adatok egybeesnek Orosz István megállapításával, aki azt írja, hogy Szabolcsban, közvetlenül a jobbágyfelszabadítás után, a parasztság földdel való ellátottsága meszsze mögötte volt az országosnak és a többi alföldi megyének. Szabolcs megyében a felszabadításkor egy jobbágy átlagosan 12,30 osztályozott hold úrbéres földdel rendelkezett. Az alföldi átlag 16,61 az országos 15,47 osztályozott hold /kb. 11,6 kh/ mutatja, hogy az úrbéres telek földdel való ellátottság szempontjából, a Volt jobbágyok Szabolcsban átlagoson nem érték el a középparaszti szintet. A felszabadult zsellérek és telkes jobbágyok aránya az ország különböző megyéiben ugyanúgy nem volt.azonos, mint ahogy a telekmegoszlásban is jelentős különbségek mutatkoztak. Egy telkes jobbágyra Szabolcsban 2-3 zsellér esett. A fentiekben kimutatott arány a nagybirtok ós a kisbírtok között országosan és Szabolcs megyében a századforduló után tovább romlott. Annak bemutatása, hogy a vizsgált megyében ez az aprózódás milyen méreteket öltött például tíz óv elteltével /1900-tól 1910-ig/, csak megközelítően lehetséges, mert az 1910. évről nem áll rendelkezésre bír tokstatisztika. így az 1910. évi paraszti birtokos népesség számát az 1895. évi üzemstatisztika 100 holdon aluli birtokállományával kell egybevetni* A birtokos paraszti népesség körülbelüli létszámát a már alkalmazott módszerrel számoltuk k i, s 1910-ben a földdel
rendelkező parasztlakosság létszámát 82 766 főben kaptuk meg. Az 1895. évi üzemstatisztika szerint a 100 kh-on aluli földterület összes mennyisége Szabolcsban 246 056 kh, a müveit földterület pedig 204 904 kh volt. Ha e földterületet elosztjuk a 82 766 birtokos paraszti lakosság létszámával, azt látjuk, hogy 1910-ben a birtokos parasztok körében az összes földterületből az egy főre jutó föld mennyisége az 1900-as 3,4 kh-ról 2,9 kh-ra, i l l. a művelt terület 2,8 kh-as részesedéséhez.viszonyítva 2,4 kh-ra esett vissza. A szabolcsi mezőgazdasági lakosság földnélküliségét, a viszonylagos túlnépesedést a statisztikai adatokon túl más korabeli források is bizonyitják. 1904-ben a főispán felszólítására a főszolgabírók kimutatást készítettek arról, hogy az egyes községeknek mennyi feles ós harmados földre lenne szüksége. A főispánnak beküldött kimutatás járásonként felsorolja az egyes községek földigényót. Összesen a feles ós harmados földszükségletet 18 500 kh-ban adták meg. 2 A főszolgabírói jelentések azonban gyakran nem is jelezték a szükségletet, mint például a tiszai járás főszolgabírája, aki azt irta, hogy a "kiadott föld a járás lakosságának 13 elegendő". Ahol pedig számbavettók az igényeket, ott is kevesebbet jelentettek a tényleges földszükségletről a főszolgabírói kimutatások. Bizonyítja ezt az 1900. évi népszámlálási statisztika birtokkimutatásainak a Gazda címtár 100 kh-on felüli birtokkimutatásaival való egybevetése. A földigónyt 14 bejelentő községek 249 929 kh összterületéből 179 853 kh 15 a 100 holdon felüli birtokosok tulajdonában volt. így az Összes területből csak 70 076 kh tekinthető paraszti birtoknak, amelyen 83 579 főnek összességében egy főre csak 0,83 föld kellett megélni, azaz a községek jutott. A tarthatatlan birtokviszonyokra figyelmeztetett emlékiratában Kazár István tiszapolgári gyógyszerész is. "Polgár nagyközség kiterjedése 64 600 kh. Ebből az óriási határból azonban csak alig 12 ezer hold a 13 ezer lakóé, tehát fejenként egy hold sem jut a lakosságnak. De mivel ez a 12 000 hold i s csak a l i g kb. 3 000 léleké, ennél fogva a többi mintegy tízezer léleknek, akik bár majdnem mind földmunkások, talpalat»nyi földjük sincs. A határunkból egy tagban 49 000 kh
az egri főkáptalané. A földnélküli földmunkás népességnek hasztalan az ősrégi törekvése, hogy földbérlethez jusson, mert "a főkáptalan nem bajlódik velük, hanem nagyobb darabé 16 ban banknak, vagy nagybérlőknek adja." összegezésként ezek után azt mondhatjuk, hogy Szabolcs megyében a jobbágyi függés alól felszabadult 70-80 ezer főnyi birtokkal rendelkező parasztság a századforduló idején átlagban csupán 7-8 kh földdel rendelkezett, az egy főre eső birtoknagyság az összes földterületből pedig kb. 3,4-2,9 kh lehetett. Az összes őstermelői parasztlakossággal pedig számolva az egy főre eső birtoknagyság nem érte el az egy kh-at sem. Az 1900-ban 142 500 és 1910-ben a 143 500 statisztikában kimutatott nincstelen paraszti népesség valószinű legalább 150 ezerre kerekithető, hisz a k.m.n. napszámosok és a házicselédek nagy hányada is a parasztsághoz sorolható. Ebből a nagylótszámú nincstelen parasztlakosságból 1900-ban 53 437 és 1910-ben 55 023 kereső mezőgazdasági cseléd- és munkásem ber csak munkaerejével bírt, amit az ipar fejletlensége miatt nem tudott mindig értékesíteni. b/ Birtokviszonyok a két világháború közötti időben A forradalmak lezajlása után Szabolcs megyében a századforduló birtokviszonyai a közigazgatási bizottság járásonkónti kimutatása szerint úgy változtak, hogy a 100 holdon felüli közép- ós az 1000 holdon felüli nagybirtokok részesedési aránya a megye földterületéből csökkent, míg a törpe- és kisgazdaságok aránya növekedett. A földbírtok arányok azonban alig, lényegében nem változtak, hisz a 100 kh-on felüli közép- és nagygazdaságok, a bírtokoscsaládok 1,6 %-a foglalta el a megye összes /793 878 kh/ mezőgazdaságilag megművelt földterületének 63,6 %-át. /1895-ben 72,8 % volt e kategória részesedése aránya, az említett számbavétel alapján/. Az 1000 holdon felüli birtokkal rendelkezők közül 105 családnak, /szabadforgalmu és kötött birtokú családok 0,2 %-ának/ a kezében volt a földterület 36,2 %-a. Ugyanakkor a 100 holdon aluli birtokosok, a birtokoscsaládok 98,3 %-a, a földterület
38 f 6 %-ával, és ezen belül a törpebirtokos kategóriáihoz tartozók, a birtokosok 67,1 %-a, csupán a megművelhető földterület 7 %-ával rendelkeztek. 1 7 /1895-ben ezek a kategóriák a müveit földterületből 27,4 %, illetve 3,12 %-ot foglaltak e l. / A birtokmegoszlás aránytalansága még jobban látszik, ha a közigazgatási bizottság kimutatását és a Statisztikai Évkönyv paraszti birtok nagyságának adatait a megye földműveléssel foglalkozó összes lakosságával is egybevetjük, amint azt tettük a századforduló birtokviszonyainak vizsgálata során. 1920-ban a megye lakosságának' 72,3 %-a, keresők és eltartottak, összesen 246 026 ember az őstermelés, a mezőgazdasági termelési ág területein élt. Ha ebből az Őstermelői lakosságból le vonjuk a feltételezhetően nem paraszti őstermelői lakosság létszámát, úgy hogy a 100 kh-on felüli birtokosok /725/ és a mezőgazdasági tisztviselők /352/ létszámát néggyel szorozzuk, négy tagból álló családot feltételezve, az őstermelői paraszt- Ifi lakosság létszámát 242 718 főben adhatjuk meg. Ha ezzel a létszámmal elosztjuk a közigazgatási bizottság által megadott 100 kh-on aluli-, az 1895-ös összeíráskor meglévő 246 056 khnak a 20-as évek elejéig 263 091 kh-ra emelkedett birtoknagyságot, akkor azt látjuk, hogy az egy főre eső paraszti birtok a húszas évek elején i s, mint a századforduló ideién 1 kh föld lehetett, és 1930-ban még az 1 kh-at sem érte el. A mezőgazdaságban foglalkoztatott nincstelenek tömegének nagyságáról a földműveléssel foglalkozó keresőnépesség foglalkozási viszonyai adnak tájékoztatást. A mezőgazdaságban foglalkoztatott cselédek és napszámosok aránya 1920-ban Gazdasági csedléd Gazdasági munkás, napszámos Szabolcs m. 13 295 /l2,3%/ 51 095 /47,1 %/ Magyarország 10,7 % 35,6 % Tisza jobb partja 10,5 % 39,2 % Tisza bal partja. 10,8 % 41,5 % Az 1920. évi statisztikai kimutatásból azt emeljük k i,
hogy a megyében a mezőgazdasági cselédek és munkások száma az 1900. évi 53 434 főről - a segitő családtagok nélkül - 1920-ra 64 390 emberre növekedett, vagyis a mezőgazdaságban foglalkoztatottak 59,4 %-a nem rendelkezett földdel. Országosan ez a százalékszám 46,3, a Tisza bal partján ez az arány 52,3, a Tisza jobb partján pedig 49,7 %-os volt. A megyék közül Fejér /57,9/, Heves /54,9/ ós Zemplén közelitette meg a vizsgált megyét a mezőgazdasági cselédek és napszámosok százalékos nagyig ságának arányában. A földnélküliség és a munkaalkalom hiánya miatt Szabolcs megyében a nincstelenek ós a törpebirtokosok törekvésének középpontjában továbbra is a megélhetést biztositó föld, házhely, az állattartásra legelő,, vagy legalább kishaszonbórlet szerzése állott. A földigény azonban a megyében is messze meghaladta azt a keretet, amit a földbirtokosok M a szociális béke" megőrzése miatt hajlandók voltak a "földreform" céljaira biztosítani. A kiosztott földekért a kártérítést 1928-ban állapították meg Magyarországon, A nagybirtokosok a vizsgált földreform so- 20 rán jó áron szabadultak meg gyenge minőségű földjüktől, semmiféle változást. A Nagyatádi nevéhez fűződő földreformnak a Szabolcs megyei parasztság körében sem előmozdító hatása. A földblrtokrendezés ugyanakkor a parasztság számára ez a földhöz juttatás nem hozott volt megélhetést javító, fejlődést 22 "fő eredményei" Szabolcs megyében: földhöz házhelyhez a juttatott földbirtokok te rüle te juttatottak száma kh házhelyek 27 478 15 610 57 053 3 735 A táblázatból mindenekelőtt az látható, hogy a földhöz Juttatottak átlagban 2,07 kh földet kaptak. A megyei földbirtok rendezéssel foglalkozó kortárs helytörtónetiró szerint, a kiosztott ingatlanoknak túlnyomó részét 1-3 holdas törpebirtok, és csak kisebb részben 4-10 holdas birtokok alakítására
használta fel a biróság, és elenyészően csekély volt a 10 kh-on felüli, de az 50 kh-on aluli földmüvelésre kiosztott földek nagysága. A házhelyek területe pedig 300-600 négyszögöl között 23 változot t. Nagyszámú példával lehetne bizonyítani, hogy a kiosztott föld sokszor 6-10 km-re volt a lakóhelytől, és igás állatok hiányában az "új földbirtokosok" "kénytelenek voltak földjüket részes müvelésbe kiadni, vagy bórszántással munkáltatni.a gazdasági válság idején pedig a földhöz juttatottak nagy hányada fizetésképtelenné vált. 1935-ben már az alispán arról tett jelentést, hogy a földreform során kiosztott ingatlanban nagy a tulajdonváltozás. A földhöz juttatottak jelentékeny része "nem tudja, vagy nem akarja megtartani a neki juttatott ingat- 25 lant, és azon túlad." Ezek az adatok nyilvánvalóan arra is utalnak, hogy a juttatott föld elvesztése összefüggött a földhöz juttatottak nem kis hányadánál azzal, hogy korábban nem rendelkeztek önálló gazdasággal ós az ehhez szükséges termelési-vállalkozói tapasztalatokkal. Természetesen ezek után az a kérdés is felvetődhet, hogy mennyi lett volna az a kiosztott földmennyiség, amely életképesen biztosíthatta volna a földhözjutott családok gazdálkodását. A válaszhoz a korabeli termelőerők, gazdasági-társadalmi viszonyok elmélyült elemzésére lenne szükség. Ennek hiányában á történeti szakirodalomnak az az általános megállapítása, hogy a vizsgált korszakban keresetkiegészítésre szorult - a gazdálkodási módtól és a föld minőségétől függően - a 10-15 kh-al rendelkező birtokosok egy ró- P6 sze is,ad bizonyos támpontot. A bemutatott földreform azonban Szabolcs megyében nem te remtett gazdaságilag magukat önállósítani tudó paraszti gazda- 27 ságokat, sőt növelte a földlekötéssel a szabolcsi agrárproletáriátus számát i s, így olcsó munkaerőt biztosított a földbirtokosoknak. 28 Ezeket a megállapításokat alátámasztják a földbirtokviszonyokról készített 1935. évi statisztikai adatok i s. A részletes kimutatásokból először azt emeljük k i, hogy Szabolcs megyében a 100 kh-on felüli közép- és nagybirtoknak az összes művelt földterületben való részesedési aránya a húszas évek elején meglévő 60 %-on felüli részesedésből 55,1 %-ra csökkent.
de a megye az országos 48,5 %-os átlagarányt így i s jelentősen megelőzte. A tájegységek közül az ország északi területe közelítette meg a vizsgált megyét az 54 %-os aránnyal, de az Alföldön /42,5/ és a Dunántúlon /40,9/ a nagybirtok aránya jóval kisebb volt, mint Szabolcsban, a megyék közül csupán Zemplénben volt hasonló nagyságú a 100 kh-on felüli földbirtok aránya. /54,4 %/. 2 9 arányú változás a törpebirtokosok, az 1-5 kh földdel Kisebb rendelkezők kategóriájában is történt. A 20-as évek elején a megművelhető földterület 7 %-ával rendelkeztek. Részesedésük 1935-re 9,9 %-ra nőtt. Ha az 1 kh-nál kisebb szántófölddel rendelkezők földjót is idesoroljuk, úgy tulajdonuk aránya 10,9 %-ra emelkedett. Azt azonban, hogy a földterületből való minimális részesedési aránynövekedés mennyire nem oldotta meg a szabolcsi földigónylő parasztság gondját, ugyanakkor mennyire köthette, ós adhatott olcsó munkaerőt a földbirtokosoknak, az jelzi igazán, ha a törpebirtok kategóriájába sorolható birtokterülete-t elosztjuk "a földbirtokok", i l l. a földtulajdonosok számával. Az 1-5 holdas földbirtok területe Szabolcs me- 30 gyében 77 020 kh földet foglalt e l, míg a "birtokok", a feltételezett tulajdonosok száma 31 969, vagyis egy birtokosra ebben az Összefüggésben 2,4 kh föld jutott,, az országos aránynyal és a tájegységekkel is csaknem megegyezően. A törpebirtokosok kategóriáját azonban ha kiszélesítjük az 1 kh földnél kevesebb szántófölddel rendelkezők földjével, úgy a földterület 88 671 kh-ra, a földtulajdonosok száma pedig 57 604-re emelkedik. Vagyis az egy tulajdonosra eső földterület ebben a megoszlásban Szabolcs megyében 1,5 kh-ra, országosan és tájegysó- 32 génként pedig 1,7 körüli kh-ra csökken. Az adatokból - a jegyzetekben jelzett fenntartások ellenére - kiderül, hogy hiába juttattak 27 478 nincstelent földhöz, amivel a korábban kimutatott 64 390 nincstelen létszámot csökkentették ugyan, de Szabolcs megyében a Nagyatádi-féle földreform végrehajtásával a földbirtokviszonyok alig változtak. Mélyebb következtetések levonására ad lehetőséget a földműveléssel foglalkozó kereső lakosság foglalkozási beálló változásának a vizsgálata. viszonyaiban
viszony szerint Szabolcs megyében : A földmüvelés önálló Gazda Segitő Gazdasá Gazdasel foglalkozó birtokos, sági csa gi cse sági kereső népes bérlő és t iszt- lád léd munkás, ség összes részes vise- tag napszászáma földműves lő mos 1920 108 438 2l 268 352 22 424 13 295 51 095 1930 115 035 34 043 325 28 847 13 967 37 853 1941 135 558 37 056 251 36 546 segédszemélyzet 61 715 A táblázatos kimutatásból először arra kivánok rámutatni, hogy a földmüveléssel foglalkozó kereső népesség Szabolcs megyében húsz óv alatt 27 130 emberrel növekedett. A gazdasági cseléd és a gazdasági napszámos kategóriáiba tartozó népesség 12 570 nincstelennel csökkent, 51 820 főre esett vissza, miközben az önálló birtokosok száma 12 775 földművessel emelkedett. Ezek a számok azt jelzik, hogy a statisztikai kimutatás a nincstelenek egy részét az önálló birtokosok közé rejtette el, igazolva ezzel a "földreform eredményességét". A földreform eredménytelenségét, a juttatott föld elvesztését, a mezőgazdasági nincstelenek nagy számát igazolja azonban az i s, hogy az 1941. évi népszámlálás "a segédszemélyzet" elnevezés alatt, amely a gazdasági cselédek és gazdasági munkások, napszámosok kategóriáit helyettesítette, 61 715 mezőgazdasági kereső létszámot mutat ki. Amint említettük, a földreformmal "földhöz juttatottakat " az önállóak kategóriájába sorolták, pedig ezek valójában a napszámosok tömegéhez tartoztak. így nem-igen tévedünk, ha a Horthy-rendszer egész időszakában 60 ezren felülire becsüljük azt a nincstelen tömeget, amelynek a mindennapi munkalehetőség állandó gondja volt, sőt keresetkiegészitésre szorult a törpebirtokosok nagy hányada, és a 10-15 kh-val rendelkező kisbirtokosok egy része is. A Szabolcs megyei mezőgazdaságban megélhetést, állandó munkát keresők kb. 80-90 ezres tömegét jelentősen fejlődő mezőgazdaság vagy a meglévőnél sokkal fejlettebb ipar tudta volna kellően foglalkoztatni.
1. Sándor Pál: A XX. századi parasztbirtok vizsgálatának problémái és újabb eredményei a felszabadulás utáni irodalom tükrében. Agrártörténeti Szemle X. évf. 1968. 1-2. sz. 115.o. 2. Gombás Andás; Lapok Tiszavasvári történetéből. Büdszentmihály története. Honismereti Kutatások Szabolcs-Szatmárban. Nyíregyháza, 1978. 87-95. o. Kollega-Tarsoly Sándor: Parasztsors megyénkben 1848-1955. Szabolcs-Szatmári Füzetek, 4. sz. 12. o. 3. Orosz István : A differenciálódás ós kisajátitás. Szerk.: Szabó István: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. II. k. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965. 127. o. 4. Ebben a dolgozatban a birtokviszonyok Szabolcs megyei alakulásának bemutatása során - terjedelmi, részbeni publikálási ós nem teljes feltárási okok miatt - a kötött birtokkal és a bérleti rendszerrel nem foglalkozom. Az a megjegyzés azonban mindenképpen szükséges, hogy Szabolcs megyében a nagybirtokon belül a korlátozott forgalmú birtokok rendkívül magas aránya, a nagybórleti rendszer elterjedtsége fokozta a mezőgazdasági lakosság földnólküliségót. 5. Lásd: Vörös Anta1: A mezőgazdaság. Magyarország története 1890-1918. Főszerk.: Hanák Péter: Akadémiai Kiadó Bp. 1978. 299-302. o. A pontatlanság abból adódik, hogy "a mezőgazdasági összeírás feldolgozása során csupán a mezőgazdasági termelés egységeit, a gazdaságokat vették figyelembe". 6. Szabolcs vármegye mezőgazdasága és állattenyésztése. Magyarország városai ós vármegyéi. Szabolcs vármegye. Mezőgazdasági Statisztika I. kötet, Bp. 1987. 482. o. 7. Mezőgazdasági Statisztika. IV. k. Bp. 1900. 10. o.; MSK Uj folyam 24. k. 10. o. 8. Orosz István : i.m. 18. o. "Parasztbirtokok találhatók a száz holdon felüli birtok-kategóriákban i s, és a száz holdon felüli birtokok között nemcsak parasztbirtokokat találunk. Ebben a kategóriában jelenhetnek meg a kisiparosok, ipari munkások, szabadfoglalkozásúak, kiskereskedők, értelmiségiek stb. birtokai, de az aprózódó dzsentri birtok vagy a nagybirtok egy-egy kisebb parcellája i s. " 9. Az 1900. évi népszámlálás Bp., 1904. 28-29. és 42. o. MSK Uj folyam 24. k. 60. o. 10. Az 1900. évi népszámlálás Bp., 1904. 42. o. és az 1910. éva népszámlálás II. rósz., Bp. 1913. 25, 35, 41 és 42. o. 11. Orosz István : i.m. 59. 202. o., 63, 24. o. 12. Az 1910. évi népszámlálási statisztika II. rész. Bp., 1913. 41,o. 13. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár /a továbbiakban SZSZML-i jegyzeteknél nem tüntetjük f e l a levéltár nevét, mert v a l a mennyi községi, főszolgabírói, alispáni, közigazgatási bi-
zottsági, elnöki és főispáni adatunk ebből a levéltárból származik. Ezért csak a közelebbi jelzeteket közöljük. Elnöki 29/1904. 14. Az 1900. évi népszámlálás első rész 1902. 304. o. 15. Gazdacimtár II. k. Bp. 1897. 370. o. 16. IV.B. 411-1185/1923. 17. IV.B. 404. kb. féléves jelentés XIV. 220/1922. Vö.: Magyar Statisztikai Évkönyv /a továbbiakban MSÉ/ Uj folyam Bp. 1925. 53. o. 18. IV.B. 404. BB XIV. 221/1922. 51. sz. és a Magyar Statisztikai Közlemények, /a továbbiakban MSK/; MSK 86. k. 46. és 210. o. 19. MSK 76. k. 79. o.; MSK 86. k. 210. o. 20. Berend-Szuhai : A tőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944. Szerk.: Pach Zsigmond Pál. Kossuth Könyvkiadó, 1975. 205. o. 21. Berend-Ránki : Magyarország gazdasága az első világháború után 1919-1929. Akadémiai Kiadó, Bp. 1966. 37. o. 22. MSK 99. k. 205. o. 23. Tahy Jenő : A Szabolcs vármegyei földbirtokrendezés és telepítés. Szabolcs vármegye. Szerk.: Dienes István. Merkantil Nyomda Bp., 1939. 82. o. 24. IV.B. 404. XIV. 551/1930. március. 25. Alispáni jelentés 1936/11000-49. o. 26. Berend-Ránki : i.m. 263-272. o.; Király István : A parasztság felbomlásának néhány kérdése a XX. sz. elején. Századok. 1952. 48. évf. 2. sz.; Rácz István : A paraszti migráció és politikai megítélése Magyarországon 1849-1914 Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 30-38. o. 27. Hársfalvi Péter : Az ellenforradalom hatalomra jutása /A belső ellenforradalom/ Negyven éve. Jubileumi emlékkönyv. Nyiregyháza, 1955. 110. o. 28. Lásd.: Be rend-szuhai: i.m. 205. o. Szakács Kálmán : Földmunkás és szegényparaszt-mozgalmak az ellenforradalmi rendszer első éveiben /1919-1925/ Földmunkás éa szegényparaszt mozgalmak Magyarországon 1848-1941. II. Szerk.: PölÖskei F. és Szakács K. Atheneum. 635. o. 29. MSK 99. k. 12. o. 30. A földbirtokokat községenként irták össze, ezért azok a birtokosok, akiknek a földbirtoka több község határában terült e l, a közölt adatokban annyiszor szerepelnek, ahány községben földbirtokuk volt. 31. Vö rös Ant al : A mezőgazdaság. Magyarország története 1870-1918. Főszerk.: Hanák Péter. Akadémiai Kiadó, Bp. 1978. 299. o. Az egy kat. holdon a l u l i gazdaságok számadatai mögött a két világháború közötti időszakban is "ott húzódtak a
falusi iparosok és kereskedők néhány száz négyszögölet kitevő földjei és kertjei, ott a mezőgazdasági munkásoké, a vasutasoké, és a városi polgárság kisebb-nagyobb kiterjedésű szőlőbirtoka." 32. MSK 99. k. 12. o. 33. MSK 76. k. 25. o., MSK 94. k. 193. o., és az 1941. évi népszámlálás. Bp., 1949. 616. o. DESSEWFFY GYÖRGY agrármérnök 1974. szept. 9-én átveszi aranyoklevelét Magyaróváron Varga Dános magyaróvári dékántól, illetve Bélák Sándor keszthelyi rektortól.