A Száhel-övezet Természeti vagy gazdasági katasztrófa?

A Száhel-övezet Természeti vagy gazdasági katasztrófa? A Száhel Afrikát, a legforróbb éghajlatú kontinenst, az Egyenlítő szinte pontosan középen szeli át. Az egyenlítői esőerdőktől távolodva az éves csapadék mennyisége csökken, így először a szavanna, majd a zonális sivatagok területére jutunk. A kontinens északi részén, a Ráktérítő vidékén alakult ki a Föld legnagyobb sivatagi területe, a Szahara. A Száhel övezet a Szaharától délre helyezkedik el, végighúzódva Afrika legszélesebb részén az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig. A száhel szó arab nyelven a sivatag partját jelenti, ami arra utal, hogy a sivatag és a szavanna között helyezkedik el ez a terület. 1 1. térkép A Száhel-országok Az elsivatagosodás Az 1970-es és 1980-as években az egyre terjeszkedő sivatagról és az elhatalmasodó éhínségről vált közismertté. A folyamatok azonban nem egészen olyanok, mint az a köztudatban rögzült. Nem egyszeri és különleges változásról van szó a Száhel és maga a Szahara is több éghajlatváltozáson ment keresztül (Európában a jégkorszakok valamint az azt követő klímaingadozások utalnak erre a globális átalakulásra). A Szahara közepén húzódó Tassili-fennsíkon, Ahaggar és Tibeszti hegységekben ősi festményeket tartalmazó barlangokra bukkantak. A több ezer éves festmények marhákat terelő pásztorokat, körülöttük pedig zsiráfokat, gazellákat, vízilovakat ábrázolnak. 1 Burkina Faso, Csád, Eritrea, Etiópi, Mali, Mauritánia, Niger, Szenegambia és Szudán államokban

Paleoklimatológiai vizsgálatok (geológiai, geomorfológiai és őslénytani módszerekkel) igazolták, hogy a Szahara területén akkoriban a mai szavannának megfelelő éghajlat uralkodott. Több száz vagy ezer évig tartó esős és száraz periódusok váltották egymást Földünknek ezen a részén. Korábban az északi szélesség 10. fokáig is előrenyomult a sivatag egy hosszabb száraz periódus idején. A jelenlegi változások lényege, hogy az egész övezetben, nagyjából azonos mértékben csökken a csapadék mennyisége. Nagyobb szárazság általában hat éves periódusokban alakul ki: 1910-1915, 1941-1949, 1968-1974 majd 1982-től tapasztalták a sivatag előretörését. Az 1970-es évek elején ennek sebessége elérte a 9 km/évet. Rontja a helyzetet, hogy a csapadék eloszlása is kiszámíthatatlanná vált, ha esik is az eső, nem a megszokott időben, és nem akkor, amikor szükség lenne rá. A természeti feltételek romlásához azonban az ember is hozzájárult. Az egymást kiegészítő növénytermesztés és nomád állattenyésztés jó ideig ökológiai egyensúlyban volt a természeti környezettel. A túlnépesedés azonban felborította az évszázadok alatt kialakult, kényes egyensúlyi állapotot. A vagyon alapja az állatállomány, melynek növekedése túllegeltetéshez és a vízkészlet kimerüléséhez vezetett. Kedvezőtlenül változott az állatállomány összetétele is, a szarvasmarha-tartás rovására megnőtt a kecskék száma. Ezek az állatok nem csak a fűféléket teszik tönkre, hanem a friss hajtásokat a cserjékről, kisebb fákról is lerágják, mit sem zavartatva magukat azok töviseitől, tüskéitől. A növekvő lakosság is egyre több vizet és fát használt fel, a természetes növénytakaró pusztulását pedig a sivatag akadály nélküli előrenyomulása követte. A népesség gyarapodása világviszonylatban is számottevő. A természetes szaporodás a két világháború között kezdett növekedni. Az 1950-es évektől kezdve a halálozási arány gyors csökkenésével Afrika, és így a Száhelországok is a fejlődő országokra jellemző demográfiai robbanás színterévé váltak. 1990 és 2001 között átlagosan 2,7 százalékkal növekedett az övezet lakossága, évente több mint 4 millió fővel. A leggyorsabban Gambia és Niger lakossága növekszik, évi 3,3 illetve 3,4 százalékkal. (A komoly demográfiai gondokkal küzdő Kína népessége ebben az időszakban évi 1 százalékkal növekedett!) Rontja a helyzetet a kedvezőtlen korösszetétel. A gyors növekedés miatt a lakosság nagy része a 15 év alatti korosztályhoz tartozik, lakosságon belüli arányuk olykor megközelíti az 50%-ot is. Eltartásuk tovább terheli a Száhel-országok társadalmát. % 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0-0,5-0,2 Magyarország Szenegál 2,7 2,6 3,4 Száhel-országok Niger 1. ábra A természetes szaporodás 1990-2001 éves átlaga Az itt élő, csaknem 160 millió ember kilátástalan jelenét és jövőjét azonban hiba lenne kizárólag a kedvezőtlen természeti adottságokra, az ökológiai egyensúly felbomlására visszavezetni.

Történelmi múlt Az övezet országai Etiópia kivételével mind egy-egy nagy gyarmatbirodalom (a francia és a brit) részei voltak. Szudán a Nílus révén az ókor óta kapcsolatban állt Egyiptommal. Az ország északi részén a VII. században jelentek meg az arabok, s napjainkig is itt a legerősebb az iszlám hatás (Szudán tagja az Arab Ligának is). 1899-től brit-egyiptomi kondomínium, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy Nagy-Britannia Egyiptomon keresztül gyakorolta uralmát. A szudániak Nagy-Britanniának köszönhetik duzzasztógátjaik nagy részét, és a Dzsazira-öntözőrendszert, amelyek lehetővé tették az árutermelő mezőgazdaság megjelenését. 1956-tól ugyan politikailag független Szudán, de az északi muzulmánok és a déli, természeti és keresztény vallást követő őslakosok között kibékíthetetlen ellentétek vannak. Ennek köszönhetően napjainkig több polgári és katonai kormány váltotta egymást, ami gazdasági szempontból rendkívül kedvezőtlen. Csád területén alakult ki a Szaharától délre az egyik legrégebbi és legnagyobb afrikai királyság. A XVI. századtól mohamedán szultánságok jöttek létre az ország északi részén. 1890-ben hatolt be a francia hadsereg a Csád-tó vidékére, de csak 1913-ban sikerült teljes egészében elfoglalni, s Francia Egyenlítői-Afrikához csatolni. Csád 1960-ban vált függetlenné, de a Szudánnál ismertetett okok miatt itt is polgárháború tört ki. Az északi muzulmánokat Líbia majd Algéria, a déli kormányerőket pedig a francia expedíciós hadsereg támogatta. Az ország politikai helyzete napjainkban is bizonytalan. Niger, Burkina Faso és Mali Francia Nyugat-Afrikához tartozott. 1960-ban nyerték el függetlenségüket, de mindháromban polgárháború dúlt, s katonai hatalomátvétel következett be. Mauritánia történelme a XI. századtól Marokkóéval forrt össze Szudánhoz hasonlóan az iszlám térhódításával az őslakosság nagy része arabizálódott. 1960-ban lett független, majd Spanyol-Szahara gyarmati státuszának megszűnése után a terület annektálására törekedett, sikertelenül. A politikai bizonytalanságot jelzi, hogy azóta is több hatalomátvétel történt. Szenegál volt a francia gyarmatosítás kiindulópontja, majd az egész Francia Nyugat-Afrika igazgatási központja. Ennek köszönhetően napjainkban is az övezet gazdaságilag legfejlettebb, politikailag legstabilabb országa. Gambia az 1783-as versailles-i szerződésben Nagy-Britanniának juttatott terület a Gambia folyó mentén ékelődik Szenegál területébe. A mesterséges határvonal itt is etnikailag és gazdaságilag egységes vidékeket szakított ketté, ezért az ország felszabadulását (1965) követően fokozódott az együttműködés az egykori francia gyarmattal, Szenegállal. 1982-ben a kölcsönös egymásrautaltság eredményezte a Szenegambia Államszövetség kialakulását. Etiópia Földünk egyik legrégebbi és legszegényebb országa. A Dél-Arábiából bevándorló amharák 3000 évvel ezelőtt szilárd rabszolgatartó államot alakítottak ki. A középkorban kialakuló feudális államalakulatok, a magasföld természeti előnyeit kihasználva, sikeresen ellenálltak az arab, török majd európai gyarmatosítóknak. Olaszország a XIX. század végén megszállta Eritreát, de Etiópiát csak súlyos harcok árán és rövid időre tudták elfoglalni (1936-1941). A második világháborút követő polgárháborúk és a Szomáliával folytatott háború tovább rontotta az ország gazdasági helyzetét. Eritrea, az egykori olasz gyarmat, föderatív alapon csatlakozott 1952-ben Etiópiához. Az etióp kormány azonban 1962-től tartományként kezelte. A függetlenségért folytatott harcok csak 1993-ban, 30 év után eredményezték Eritrea elszakadását. Láthatjuk tehát, hogy a Száhel-övezet országai számára sem hozta meg a politikai függetlenség a gazdasági fellendülést. A mesterséges határvonalak gazdaságilag, etnikailag egységes területeket vágtak ketté. Az egyes országokon belül a különböző származású, vallású törzsek között előbb-utóbb megkezdődött a hatalomért folytatott polgárháború.

Az egykori gyarmatosítók továbbra is megőrizték befolyásukat az övezetben, ami több téren is megfigyelhető. A gazdaság teljesítményét jelentős mértékben meghatározó külkereskedelemben ugyan az anyaországok aránya némileg csökkent, de az Európai Unió szerepe továbbra is lényeges. A stratégiai ásványkincsek kiaknázására (Mauritánia: vasérc, Nigéria: uránérc) kialakított társaságokban is európai vállalatok dominálnak. Az egykori francia gyarmatok a felszabadulást követően, a Közös Piac mintájára, több integrációt is kialakítottak (UDEAC, ECOWAS, CEAO) 2, és közös pénzzel is rendelkeztek (CFA-frank), melynek árfolyama szorosan kapcsolódik a francia frankéhoz. Mauritánia és Szudán, mint arab vezetés alatt álló országok, arab szervezetekhez csatlakoztak (CAEU, Arab Közös Piac, Maghreb-unió) 3. Az integrációs kísérletek azonban nem járhattak sikerrel: hasonló termékekkel jelentkeznek a világpiacon (mezőgazdasági termékek - földimogyoró és gyapot, ásványkincsek) és hasonló az import szerkezete is (élelmiszerek, iparcikkek). Gátolja a szorosabb együttműködés kialakulását a gazdaság, az infrastruktúra fejletlensége, a politikai ellentétek kiéleződése. Gazdasági háttér A Száhel-övezet országai kivétel nélkül az alacsony jövedelmű országok közé tartoznak. A gazdasági fejlettségre utaló egy főre jutó össznemzeti bevétel (GNI/fő) értékei sehol sem haladják meg az 500 USD/fő értéket (Magyarország 4800 USD/fő, ezzel szemben Etiópia 100 USD/fő, Niger 170 USD/fő), átlagosan 257 USD/fő. 2001-ben a Száhel-országok nemzeti jövedelme összesen 32,7 milliárd USD volt, kevesebb, mint hazánké (49 milliárd USD). USD/fő 5000 4000 3000 2000 1000 0 4800 Magyarország Szenegál 257 480 100 Száhel-országok Etiópia 2. ábra Az egy főre jutó bruttó nemzeti bevétel-2001 A lakosság szociális és egészségügyi helyzetét bemutató adatok tükrözik legjobban a régió elmaradottságát. Az élveszületett gyermekek halandósága rendkívül magas 1000 csecsemőből 100-250 hal meg az ötödik születésnapja előtt. Nigerben ez az érték 248, gyakorlatilag tehát minden negyedik csecsemő meghal ebben a korban. (Hazánkban 1000 gyermekből 11 hal meg az ötödik születésnapja előtt). A születéskor várható élettartam nagyon alacsony, 42-56 év között változik (Magyarországon 71 év volt 2000-ben). Ez azt jelenti, hogy a 2000-ben születettek Maliban és Etiópiában előreláthatólag 42 évig élnek. A nemzetgazdaságok által előállított 250 200 150 100 50 0 11 Magyarország Szenegál 179 129 248 Száhel-országok Niger 3. ábra Csecsemőhalandóság - 2000 2 UDEAC : Közép-Afrikai Vám- és Gazdasági Unió alakult: 1959 ECOWAS : Nyugat Afrikai Államok Gazdasági Közössége alakult: 1975 CEAO : Nyugat-Afrikai Gazdasági Közösség alakult: 1968 3 CAEU : Arab Gazdasági Egység Tanácsa alakult: 1964 Arab Közös Piac alakult: 1965 Maghreb-unó alakult: 1989

alacsony jövedelem elégtelen a hosszú távú fejlődést biztosító gazdasági beruházásokhoz. A kitermelésben és az ültetvényes mezőgazdaságban érdekelt nemzetközi monopóliumok jelentős profitot vonnak ki. Számottevő összegeket fordítanak fogyasztásra hasonló nagyságrendben az uralkodó osztály luxusfogyasztására és a rohamosan növekvő és éhező népesség ellátására. Az uralkodó réteg tekintélyes katonai beruházások révén próbálja megőrizni hatalmát. A nemzetgazdaságokat terheli az elpazarolt kölcsönök törlesztése is. A fennmaradó csekély összeg hatékony beruházását gátolja a szakemberek és az infrastruktúra hiánya. A gazdasági beruházásokhoz tőkét biztosíthattak volna a kölcsönök. Ezeket az összegeket azonban vagy nem a gazdaság fejlesztésére fordították, vagy csak alacsony hatékonysággal tudták azt megtenni, ezért a törlesztések tovább terhelték az egyes országokat. A bruttó nemzeti bevételhez képest különböző az eladósodottságuk ezeknek az országoknak, 26 és 126 százalék között változik az adósságállomány aránya (Magyarország: 63%). A külföldi működőtőke bevonása is megoldást jelenthetne, lendületet adhatna a gazdaság fejlődésének. A fentiekben felsoroltak (fejletlen infrastruktúra, szakemberhiány, politikai bizonytalanság) azonban elriasztják a befektetőket. Ennek megfelelően 313 millió dollárt fektettek be ezekben az országokban 2000-ben, ami a reinvesztált tőkét is tartalmazza. 4 Nemzetközi összehasonlításban ez rendkívül alacsony érték (hazánkban, ebben az évben 1692 millió dollárt fektettek be), nem is beszélve a legnagyobb multinacionális cégek vagyonához, profitjához képest (Royal Dutch Shell 111543 millió dolláros vagyonnal 10852 millió dolláros profitot termelt ebben az évben). A Száhel-országok tehát nem számíthatnak a tőkehiány enyhülésével, gazdaságukat, világgazdasági kapcsolataikat továbbra is a mezőgazdaság és a kitermelőipar túlsúlya jellemzi. Így a cserearányok tovább romlanak, gazdaságuk teljesítőképessége tovább gyengül. A Száhel-országok jövője A fentiek alapján láthatjuk tehát, hogy rendkívül kedvezőtlen adottságokkal rendelkező országcsoportról van szó. Napjainkra is kihat a gyarmati múlt a függetlenség kivívásával csak a politikai bizonytalanság növekedett, a gazdasági függőség terén nem történt változás. A gazdasági potenciáljuk rendkívül alacsony, saját erőforrásaik elégtelenek egy fejlődési folyamat elindításához. Tovább rontja helyzetüket az elsivatagosodás és a demográfiai robbanás. A régió problémáit csak nemzetközi összefogással lehetne megoldani nem a lejáró szavatosságú termékek szétosztásával, hanem egy hosszú távú program kidolgozásával és véghezvitelével. Az egészségügy, az oktatás, az infrastruktúra fejlődése, a korrupció visszaszorítása és a politikai stabilitás megteremtése nélkül elképzelhetetlen a gazdaság fejlődése. A nemzetközi monopóliumok és milliárdos befektetők számára a Száhel-országok gazdasági felzárkóztatása, hasonlóan más fejlődő országokéhoz, nem jár közvetlen haszonnal, a nemzetközi szervezetek pedig nem rendelkeznek ehhez megfelelő eszközökkel. Ez a fejlődő országok, a Száhel-régió további leszakadását eredményezi, az észak-dél ellentétek pedig - akár kulturális, akár vallási köntösben még inkább kiéleződnek. Kispéter Sándor 4 Szudán és Gambia nélkül

Irodalomjegyzék: 1. Probáld Szegedi: Afrika és a Közel-Kelet gazdaságföldrajza (Tankönyvkiadó, Bp. 1989.) 2. A világ országai (Kossuth, Bp. 1990.) 3. Rostoványi Zsolt: Az arab kelet a világgazdaságban (Közgazdasági és Jogi, Bp. 1980.) 4. Kürti Gábor: Afrika fölértékelése (Kossuth, Bp. 1981.) 5. Sík Endre: Fekete Afrika története (Akadémia, Bp. 1972,) 6. Langhammer-Hiemens: Regional Integrations in Developing Countries (Thübingen, Mahr. 1990.) 7. Fischer Ferenc: A megosztott világ (IKVA, Bp. 1992.) 8. Kecskeméti Andrea: A Száhel országok gazdasági helyzetének alakulása a függetlenség kivívása után (szakdolgozat, ELTE 1993) 9. Vojnits András: Szilveszter a Csád-tónál (Földgömb, 2002/4. szám) 10. Pierre R. Crosson-Norman J. Rosenberg: Mezőgazdasági Stratégiák 11. World Development Report - 2003 12. International Trade Statistics 2002 13. World Investment Report 2002 14. World Development Indicators 2003