Három hét az Északi-sarkkörön

Három hét az Északi-sarkkörön Szakmai gyakorlat Rovaniemiben a Leonardo da Vinci program támogatásával 2009. március 16. április 5. Készítette: Molnár Máté László Kossuth Lajos Kéttannyelvű Fővárosi Gyakorló Műszaki Középiskola

Március 16. Hétfő A kaland 11: 35-kor kezdődött, amikor Szabados Pali barátommal felszálltunk Ferihegyről. 15 óra körül érkeztünk meg Helsinkibe, majd egy órás várakozás után indult a Finnair Airbus A319- es gépe Rovaniemi-be. Ez már lényegesen rövidebb út volt, mint az előző. Fél hat körül érkeztünk meg Lappföld fővárosába, Rovaniemibe. A reptéren már várt minket Harri Mikkonen, a Lapin Ammattiopisto egyik tanára és egyben vendéglátónk is. Még csak egy kis ideje voltunk Finnorszában, de már kezdődtek az izgalmak. A csomagom valamilyen oknál fogva Helsinkiben maradt és csak másnap reggel érkezett meg hozzám. A reptéri bonyodalmak után Harri elvitt minket egy közértbe, ahol megvásároltuk az előttünk álló hétre szükséges dolgokat, majd elvitt bennünket a szálláshelyünkre. Miután elfoglaltuk lakosztályunkat, Harri magunkra is hagyott. Elkezdtünk kipakolni csak nekem sajnos nem volt mit, ezért inkább egy kiadós vacsorával folytattuk az estét. Mivel még nem volt túl késő Palival elindultunk felfedezni a környéket. Aznap este viszonylag meleg időnk volt, kb. 1-2 fok. Nemsokkal később visszatértünk a szállásunkra és nyugovóra tértünk. Március. 17. Kedd Harri már fél nyolcra értünk jött, majd a közeli étkezdében elfogyasztottuk echte finn reggelinket. Reggeli után elmentünk az iskolába, ahol egy finom tea után Harri körbevezetett minket. Palival csak ámultunk, hogy milyen jól felszerelt az iskola. Tele van modern eszközökkel, műszerekkel. A séta után megkaptuk a munkaruhákat, kivéve a cipőket. Miután megtaláltuk a megfelelő méretet elmentünk a reptérre, ahol megcsodálhattuk leendő munkahelyünket. Harri, a tanhangár vezetője elmondta a hangár rendjét és a munkavégzések menetét. Fél 12 körül ebédeltünk, majd visszamentünk a hangárba és belevetettük magunkat a munkába. A hangárban három gép állt bent: egy Cessna F172M hidroplán, egy Piper PA-31 Chieftain és még egy Grumman AA1. Niko, az egyik repülőgépszerelő, aki mellé be lettünk osztva épp a PA-31-en dolgozott. Az első nagy feladatunk a repülő bal motor burkolatainak a visszaszerelése volt. Miután végeztünk ezzel a művelettel, áttértünk a jobb motorra. Ez már kicsit rázósabb volt, mert az egyik sérült henger miatt az egész motort ki kellett emelni a repülőből. Ennek a helyére egy új motort kell majd beszerelni, amit csak később fognak elhozni. A kiemelés után elkezdtük lebontogatni a különféle segédberendezéseket. Leszereltük az olajszivattyút, az olajszűrőt, a gyújtómágnest és a generátort. Mire mindent leszereltünk 4 óra lett és így a műszak is véget ért. Munka után Nikó visszahozott minket a szállásra. A napot ugyancsak egy levezető sétával zártuk.

Március 18. Szerda A reggel a szokott rendben indult, bár ezúttal Nikó vitt ki minket a repülőtérre. A szerdai teendőnk már egy kicsit izgalmasabbnak ígérkezett. A feladat a sérült hármas henger leszerelése volt a Lycoming motorról, ami nagyjából az egész délelőttünket kitöltötte. Ez nem túl egyszerű munka, mert a többi henger miatt elég kevés volt a hely. Közben láthattuk felszállni a Finn Légierő F/A-18-as vadászgépeit. Érdekesség volt számomra, hogy a légierő és a polgári gépek egy repteret használnak. Ebéd után lehúztuk a hengert és leszereltük a dugattyút is. Miután ezzel is végeztünk az injektort kellet leszerelni. Ez ugyancsak kemény melónak ígérkezett, mert a szűk hely miatt nem lehetett hozzáférni, és mire sikerült levenni a bilincseket, kiderült, hogy maga a berendezés nem fér ki. A műszak végére azonban sikerült befejezni a műveletet. Miután visszatértünk a szállásra, végre sikerült internet közelbe kerülnünk és így tudtunk beszélni az otthoniakkal. Március 19. Csütörtök A csütörtök reggeli ébredés egy kicsit nehézkes volt, ezért egy kis késéssel mentünk reggelizni. Mikor befejeztük, Niko már várt minket. Még a munka megkezdése előtt megkaptuk a hiányzó munkavédelmi bakancsokat, majd egy rövid eligazítás után megkaptuk a napi feladatot is. A kettes henger kivételével az összes többi hengert le kellett szerelni. A legnagyobb nehézséget az ötös és hatos henger okozta, mert a különféle takaró lemezek és tüzelőanyag- csövek miatt nem lehetett hozzáférni a henger csavarjaihoz. Le kellett szerelni a tüzelőanyag- elosztó vezetékeket is. A hengereket katonás rendben felsorakoztattuk az egyik asztalra, hogy az esetleges visszaszerelés könnyebb legyen. Vigyázni kellett, hogy ne keverjük össze a hengerek szívószelep- és kipufogószelep- emelő rúdjait, ezért mindent precízen felcímkéztünk. Eközben megérkezett a hangárba az új Lycoming motor. Nekiálltunk kihámozni a dobozból az új hajtóművet. A beszerelést már nem kezdtük el, mert hirtelen négy óra lett. Sötétedés után elmentünk a szokásos esti sétánkra. Elsétáltunk a Kemijoki folyóhoz. A téli időszakban olyannyira befagynak a folyók, tavak, hogy az emberek ezeken közlekednek. Furcsa volt, hogy el voltak különítve a sávok külön a gyalogosoknak, külön a motoros szánnal közlekedőknek és egy az autósoknak. A folyó szabályosan tele volt rakva KRESZ- táblákkal.

Március 20. Péntek A hét utolsó munkanapján elkezdtük beemelni az új motort a helyére. Egy kicsit át kellett rendezni a dolgokat, mert az emelőhöz szükséges láncok, kötelek még a régi hajtóművön voltak. Miután a régi motort bakokra raktuk, következett a tényleges művelet. A másik gondot az okozta, hogy a turbó feltöltő egyik csöve nem volt rajta az új motoron. Így azt a régiről kellett pótolni. Miután minden a helyére került elkezdtük bekötni a tüzelőanyag, olaj és hidraulika csöveket. Mint akkor megtudtuk, pénteken a munkaidő csak délután kettőig tart, ezért ebéd után nem sokkal abba is hagytuk a munkát. Délután elmentünk egy kicsit vásárolgatni. Március 21. Szombat Első hétvégénken igyekeztünk kipihenni a hét fáradalmait, úgyhogy 10 óra volt, mire sikerült felkelni. Reggelire összedobtunk egy jó magyaros tojásrántottát. Még a pénteki nap folyamán kaptunk Harritól egy részletes Rovaniemi térképet, ezért elhatároztuk Palival, hogy felderítjük a várost. Toronyiránt elindultunk a város felé. Megnéztük a városi könyvtárat, a rendőrséget, a színházat és betértünk a különféle bevásárlóközpontokba. Visszafelé menet megnéztük a Jätkäkynttilä hidat is, majd sötétedés után elindultunk vissza a szállásra. Március 22. Vasárnap Ez a nap is hasonlóan telt mint az előző. Egy kiadós reggeli után ismét belevetettük magunkat a nagyváros rejtelmeibe. Betértünk az egyik McDonald s-ba, mert csak itt találtunk wifi hálózatot. Ez volt a világ legészakibb McDonald s-a. Tartottunk egy rövid helyzetjelentést az otthoniak számára, utána kicsit még sétálgattunk és még naplemente előtt visszatértünk a szállásra. Miután beértünk, elfogyasztottuk az otthoni ízeket idéző vacsoránkat. Igyekeztünk korán nyugovóra térni mert másnap ismét vártak minket a repülőink.

Március 23. Hétfő A tartalmas hétvége után kicsit nehézkes volt az új hétkezdés, amit a 20 C-os reggeli hideg még jobban megnehezített. A munkát a szokott rendben kezdtük. Az első feladat egy Cessna F406 Caravan kórházrepülőgép átalakítása volt. Mivel a gép egy másik hangárban állt, összeszedtük a szükséges szerszámokat és átballagtunk. A repülőből ki kellett szedni az üléseket, a hordágyat és az egyéb elsősegély- felszerelést. A gépet teherszállításra akarták használni, ezért beszereltük az odavaló belső műanyag burkolatokat és a rögzítő hevedereket. Miután ezzel végeztünk, átnéztük az orrban található tartórekesz zárait, mert a pilóták jelentették, hogy az egyik zár nem működik rendesen. Ezt a hibát viszonylag könnyen kiküszöböltük és utána visszatértünk a tanhangárba. Eközben a többiek befejezték a Piper új motorjának a bekötését és következett a motorpróba. Kitoltuk a gépet a hangár elé, ahol Niko és Toni, a munkatársaink beindították a gépet. A hathengeres motor könnyen beindult, viszont támadt egy kis probléma, mert az új hajtómű levegős olajhűtője eresztett valahol. A nap zárásaként visszatoltuk a gépet a hangárba. Március 24. Kedd A mai reggelen nekiláttunk az előző napi probléma kiküszöbölésének. Az olajhűtő hibáját nem tudtuk kijavítani, ezért a régi motorról kellett leszednünk ezt a berendezést. A dolgot nehezítette, hogy a régi olajhűtő csavarjai rossz állapotban voltak. Miután sikerült leszerelni, Toni elvitte kitisztítani. Mi közben egy másik feladatot kaptunk. Az LN-ASJ jelű 172-es Cessna szerelőnyílásainak burkolatait kellett fémtisztára letisztítanunk, majd később alapoznunk és lefestenünk. A tisztításhoz egy nagyon veszélyes maró anyagot kaptunk, amitől a festék összes rétege teljesen feljött. Ezután alkohollal tisztítottuk a felületeket. Ez a munkaidőnk végéig eltartott. Március 25. Szerda Ma is tovább folytattuk az előző nap félbehagyott munkákat. Miután az összes lemezt megtisztítottuk, következett a festés. Festékszóró spray-vel egyenként lefújtuk a lemezeket. Míg száradtak, kitoltuk a PA-31-et egy újabb motorpróbára. A másik olajhűtővel már tökéletesen működött. Kicsit át kellett rendezni a hangárt, mert egy újabb repülőt toltak be javításra: egy Piper PA-28R-180 tipusút. Ennek a gépnek nem működött rendesen az olajhőmérséklet- mérője, nem volt megfelelő a motor teljesítménye és az 50 órás karbantartást is el kellett rajta végezni. A motorpróba után visszatoltuk a PA-31-et a hangárba, mert még hátra volt egy-két apróbb beállítás.

Március 26. Csütörtök Ez a reggel ismét izgalmasan indult, mert Niko autójával valami probléma volt a reptér felé menet. Jarpa jött menteni minket. Miután beértünk a hangárba, Palival nekiláttunk a PA-28 50 órás átvizsgálásának. Az ellenőrzést a légcsavarral és a légcsavarkúppal kezdtük és haladtunk szépen sorban az utasítás szerint. A kúppal nem volt semmi gond, de két légcsavar belépőélein mély ütéseket találtunk. Lejegyeztük a problémát és szóltunk Nikonak, hogy hibát találtunk. Ebéd után a légierő elvitte a PA-31-et egy próbarepülésre, melyet később ismét visszahoztak, mert nem volt megfelelő az olajnyomás. Munkaidőnk végéig ezt a problémát igyekeztük kiküszöbölni. Március 27. Péntek Hogy jól induljon a reggel, miután megérkeztünk a reptérre, neki is láttunk a PA-28- as Piper 50 órás karbantartásához. A Maintenance Manual alapján haladtunk pontról pontra. Legelőször a motorburkolatokat szereltük le, majd a többiek nekiláttak a motor ellenőrzéséhez. Hogy ne zavarjuk egymást, mi Palival elkezdtük a csomagtároló rekesz ajtajának ellenőrzéséhez. Ezután átnéztük az akkumulátort, ellenőriztük benne a folyadékszintet. Majd átnéztük a kábeleket, sarukat, hogy minden épségben van-e. Az akkutól jövő kábel gumisapkája teljesen szét volt töredezve, de ezt leszámítva mindent rendben találtunk. Ezután következett a keréknyomás ellenőrzése. Ebéd után átnéztük a tüzelőanyag-rendszert, a kipufogódobot és a kipufogócsöveket. Két óra körül befejeztük a munkát. Délutánra az Arktikum nevű múzeum megtekintését terveztük. Az Arktikumban különféle termeken haladva bepillantást nyerhettünk az északi emberek életmódjába, szokásaiba. Megcsodálhattuk az itt élő állatokat, némelyeknek még a hangját is hallhattuk. A kiállítások megtekintése után fáradtan visszagyalogoltunk a szállásra. Március 28. Szombat Tíz óra körül bár nehezen, de sikerült kikászálódnunk az ágyból. Egy laktató reggeli után összekaptuk a dolgainkat és belevetettük magunkat a nagyvárosi életbe. Erre a napra az ajándékok beszerzése volt a cél. Nem szerettük volna az utolsó pillanatra hagyni ezeket a feladatokat, ezért elkezdtük bejárni a különféle kis boltokat, hogy megvegyük a megfelelő

apróságokat. Délután, pihenésképpen beültünk egy McDonald s-ba internetezni. Pár óra múltán visszasétáltunk a szálláshelyünkre. Március 29. Vasárnap A vasárnapot a szokásos reggelivel kezdtük. Rövid tanakodás után elhatároztuk, hogy kirándulunk egyet. Nézelődtünk a térképen és kitaláltuk, hogy felsétálunk az Ounasvaarahegyre. Aznap szép időnk volt, sütött a nap. Hogy ne kelljen nagyot kerülni, a befagyott Kemijoki folyón keltünk át. A folyón is nagy volt a forgalom, voltak, akik motoros szánnal közlekedtek, voltak akik sítalpakon és voltak akik csak gyalog sétáltak egy jót a vasárnapi napsütésben. A hegy lábánal megnéztük a jéghoki pályákat és az Arénát, majd jó pár órás séta után felértünk a hegy tetejére. Itt megkerestük a Lapland Hotelt is. Felmehettünk az épület tetejére, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a város egy részére és a környező hegyekre. Miután kipihentük magunkat elindultunk visszafelé. Lefelé már valamivel gyorsabban haladtunk, mint felfelé. Hét óra körül értünk vissza a szállásra. Március 30. Hétfő Hétfőn folytattuk tovább a PA-28-as ellenőrzését. A leírás alapján először a motorburkolatok épségét vizsgáltuk meg. Pali beült a gépbe és egyenként felkapcsolta a navigációs fényeket. Miután mindent rendben találtunk, aláírásunkkal jeleztük, hogy átvizsgáltuk ezt a részt. Következett a hidraulika és a fékfolyadék szintjének ellenőrzése. Mind a két szint kevesebb volt az előírtnál, ezért a megfelelő folyadékkal pótoltuk is. A többiek közben átnézték a maradék vizsgálandó részeket és következhetett a motorpróba. Kitoltuk a gépet a hangár elé és Jarpa beindította motort. Nagyon nehezen indult be, ezért rövid járatás után ismét visszatoltuk a repülőt a hangárba. Március 31. Kedd Ezen a napon Jarpa és Niko elkezdték kivizsgálni a PA-28-as problémáját. Palival megkaptuk a 172-es Cessna Maintenance Manualját és folytattuk a 200 repült óra utáni átvizsgálást. Először kiszereltük az akkumulátort. Ellenőriztük az épségét és a cellák folyadékszintjét. Megmértük az akku feszültségét és az eredményeket felírtuk egy lapra és feltettük tölteni az akkut. Az utasítás alapján a következő feladat a szárny borításának ellenőrzése volt. Rengeteg apró hibát találtunk. Mindig, ha ilyen volt szóltunk Nikonak vagy Marrkunak. Ezután a műszerfal vezetékeinek épséget ellenőriztük. Itt is találtunk lógó, elszakadt, nem megfelelően szigetelt vezetékeket. Ezeket is azonnal jelentettük. Ahogy a műszerfal mögött vizsgálódtunk, találtam egy teljesen

szétrohadt légkondicionáló csövet. Nekiláttam kicserélni, bár elég nehéz feladatnak bizonyult, mert a csőhöz nehezen lehetett hozzáférni a különféle vezetékek és csövek miatt. Április 01. Szerda Szerdán folytattuk a Cessna karbantartását. Le kellett szerelni az önindítót és a generátort. Először leszereltük generátort, majd elkezdtük leszedni az önindítót is. Ekkor jöttünk rá, hogy a takarólemezek miatt nem tudjuk kiszedni a helyéről. Előbb ezeket szereltük le és utána már gond nélkül ki tudtuk szedni. Közben a többiek befejezték a Chieftain új motorján a beállításokat, majd ismét kitoltuk a gépet egy újabb motorozásra. Ezúttal megint beültünk a gépbe. A bal hajtóművön megfelelő volt az olajnyomás, alacsony és magas fordulatszámon is, de az új hajtóművön alacsonyabb fordulatszámon már nem, túlságosan lecsökkent. Visszatoltuk a hangárba egy újabb átvizsgálásra. Április 02. Csütörtök Reggel Niko a szokott időben jött értünk az étkezdéhez. A hangárba elsőként érkeztünk meg. Átöltözünk és folytattuk a Cessna átvizsgálását. Átnéztük a lábpedálokat, az oldalkormány huzalozási rendszerét és a terelő görgőket. Ebéd után befejeztük a Cessna átvizsgálását. Átnéztük még a kormányszervek huzalozását. Megtisztítottuk a fékszárny síneit is. Négy óra után elmentünk az iskolába elintézni a szükséges papírmunkát. Itt üdvözölhettük először Pertti Lakkalat, a Lapland Vocational Collage igazgatóját. Délutánra Harri szervezett egy kis programot, melynek keretében lehetőségünk nyílt meglátogatni az igazi Mikulást. Érdekes volt, hogy amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk a saját nyelvünkön üdvözölt minket. Itt láttunk először rénszarvasokat és ráállhattunk az Északi sarkkört jelző vonalra is, ami nem volt akkora esemény, mint amennyire rákészültünk. Miután mindent megnéztünk a Mikulás falujában, autóztunk egyet Harrival és Fenyvesi tanárúrral Rovaniemi körül. Április 03. Péntek A péntek egy kicsit betegesen indult. Egyikünk közérzete sem volt valami jó. Kicsit fájt a szívünk, mert ez volt az utolsó napunk a hangárban. Búcsúképpen még visszaszereltük a Cessna akkumulátorát a helyére és utána leszereltük a gyújtómágnest. Harri szólt telefonon, hogy 2 óra után menjünk el az iskolába. Átadtuk Nikonak és Marrku-nak az ajándékokat és elbúcsúztunk a többiektől és a hangártól. Niko átvitt mindhármunkat az iskolába. Találkoztunk egy finn tanárnővel, aki csodálatunkra nagyon jól beszélt magyarul. Délutánra Harri szervezett nekünk egy motorosszán- túrát. Kaptunk téli, meleg felszerelést. Befagyott folyókon, mocsarakon keresztül, sokszor térdig érő hóban mentünk. Félúton szünetet tartottunk egy pihenőnél és kolbászt sütöttünk. Visszafelé megálltunk egy rénszarvas farmnál. Utána

már teljes gázzal mentünk vissza az kiindulóhelyre. Ezután a kaland után Harri mindenkit hazafuvarozott. Aznap este viszonylag hamar nyugovóra tértünk, mert másnapra vendéglátónk egy újabb izgalmas programot talált ki. Április 04. Szombat Reggel fél tízre beszéltük meg az indulást. Az aznapi program a Kemi városában található jégkastély megtekintése volt. Harri magával hozta két kisgyermekét is. Az első megállóhely Tornio volt. Itt Harri röviden elintézte a szükséges tennivalóit és ez után átmentünk egy rövid időre Svédországba. Ez egy meglepetés volt a gyerekeinek és nekünk is. Majd ezután elmentünk Kemi-be. A jégkastély a Botteni-öböl partján terült el. Nagyon érdekes volt, mert ez a vár jégből készült. Volt benne bár, egy kis kápolna, labirintus a gyerekeknek és szobák, amiket ki is lehetett venni éjszakára. Miután mindent megnéztünk és kipróbáltunk, elindultunk vissza Rovaniemeibe. Az út kb. két óra volt. Nem egyenesen a szállásra mentünk, hanem Harri otthonába. Megismerhettük a kedves feleségét és gyermekeit. Egy kávé mellett jókat beszélgettünk. Öt óra körül visszaindultunk. Ekkor adtuk oda Harrinak az ajándékot, amit neki készítettünk. Miután elment, kicsit még lustálkodtunk, majd elkezdtük becsomagolni a dolgainkat. Korán lefeküdtünk aludni, mert másnap fél nyolcra beszéltük meg Harrival az indulást a repülőtérre. Április 05. Vasárnap Reggel kicsit izgatottan keltünk fel mind a ketten. Fájt a szívünk, hogy hamarosan itt kell majd hagynunk ezt a vidéket. Ezalatt a három hét alatt talán túlzottan is megszerettük a környezetet, az embereket. A megbeszélt időpontra megérkezett Harri a kisbusszal. Kicsit hamarabb értünk ki a reptérre, mint amire számítottunk. Miután becsekkoltunk fájdalmas búcsút vettünk Harritól. A gépünk 09:15-kor szállt fel a Rovaniemi-i reptérről. Még utoljára megnéztük a hangárt, ahol ezt a három hetet töltöttük. Fél 11 körül érkeztünk meg Helsinkibe. A városba nem volt kedvünk kimenni a rossz idő miatt, bár a gépünk csak 17 órakor indult Budapestre. Majd hét órán keresztül vártunk, miután a repülő negyed órás késéssel elindult. Helyi idő szerint fél

hétkor szálltunk le a Ferihegyi repülőtéren. Furcsa volt látni a kizöldült tájat. Az idő is kellemes volt. Reggel, mikor indultunk még 19 fok volt Rovaniemiben, Budapesten már kellemes tavaszi idő volt, 21fok. Élményekkel gazdagon tértünk haza. Így visszagondolva egy kicsit hihetetlennek tűnik ez a sok minden, amit ezalatt a három hét alatt átélhettünk.