Galambos Sándor MILLENNIUMI ÜNNEPSÉGEK A SZABOLCS MEGYEI KÖZSÉGEKBEN (Forrásközlés) A honfoglalás ezredik évfordulóját 1896-ban országszerte megünnepelték. Az országos és törvényhatósági rendezvények, az egyletek és intézmények megemlékezései mellett a közigazgatás alsó szintjén, a községekben is ünnepélyes eseményekkel tisztelegtek a magyarság sorsát döntően meghatározó történelmi tett előtt. A községi rendezvények egy része önálló, saját kezdeményezésre jött létre. Az év folyamán körmeneteket, bálokat, mulatságokat és vetélkedőket szerveztek a millennium jegyében. Ezek mellett azonban a Szabolcs megyei falvakban (és az egyetlen városban, Nyíregyházán 1 ) május 10-én mindenütt egységesen, felülről kiadott útmutatás alapján reggeltől estig tartó ünnepséget rendeztek. A források ennek a napnak az eseményeiről szólnak. Az előkészítő munkálatok 1896. február 20-án kezdődtek. Ekkor a megyei törvényhatósági bizottság egy 17 tagú küldöttséget állított föl Mikecz János alispán vezetésével, amely a megyében tartandó millenniumi ünnepélyek rendezését kapta feladatul. 2 Április 18-án az alispán mint a küldöttség elnöke beterjesztette a jelentést, amely a községek és a törvényhatóság méltó megemlékezéséről rendelkezett. 3 Az elfogadott tervezet szerint a községek május 10-én (vasárnap) fognak ünnepelni, a törvényhatóság (a megye) pedig május 11-én. (Lásd az 1. sz. forrást!) A törvényhatósági határozat alapján mindenütt tartottak hálaadó istentiszteletet, dísz-képviselőtestületi ülést, majd népünnepélyt. A községeknek azonban volt mozgásterük a program kialakításában, s amint a források bizonyítják, éltek is ezzel. A képviselőtestület döntött ülésének tárgysorozatáról és a nap többi rendezvényéről. Egyes helyeken csak a díszbeszédek hangzottak el, máshol viszont különböző, az alkalomhoz illő javaslatokat is elfogadott a képviselőtestület. Nyírbátorban például egy órával ellátott tűzoltóőrtorony felépítését határozták el, valamint utcákat neveztek el hazánk nagyjairól. Szentmihályon Kossuthról nevezték el az egyik teret. Vencsellőn a millenniumi fáknak Szent István, Mária Terézia, Mátyás és Ferenc József nevét adták. Bujon egy olyan különleges alapítványt hoztak létre a község javára, amelynek törzstőkéje alacsony ugyan, de kamatait 400 éven át (!) tőkésítve, hatalmas vagyont szántak a kései utódoknak.
Rendszerint délután ültették el a millenniumi fákat, s az egyiknek a tövénél üvegbe zárva elhelyezték a nap eseményeit rögzítő emlékiratot és ha ekkorra elkészült a község történetét. Ahol már elültették a fákat, ott az iratot tartalmazó palackot ásták el az egyik fa tövéhez. A délutáni népünnepélyek programja igen változatos volt. A szegények számára tette még emlékezetesebbé a napot, hogy sok településen ingyen ételtitalt osztottak. Volt, ahol a falu tehetősebb gazdái gyűjtéssel teremtették elő az ehhez szükséges összeget, de olyan is előfordult, hogy a községi költségvetésből különítettek el egy részt erre a célra. * * * Az itt közölt források zöme az alispáni iratok között van. Ugyanis az ünnepi közgyűlés jegyzőkönyvét és az emlékiratot a községeknek be kellett küldeniük az alispánhoz. Sajnos, napjainkra alig két tucat maradt meg belőlük. A meglévő iratokból látható, hogy a jegyzők váltakozó színvonalon végezték el feladatukat. A legérdekesebbeket, a legtartalmasabbakat igyekeztem kiválasztani. A községek múlt századvégi képviselőtestületi jegyzőkönyvei közül még kevesebb található a levéltárban. Ezekből csupán a nyírbátori került be a kiválasztott iratok közé. A legelső dokumentum a május 10-i ünnepélyekről rendelkező törvényhatósági bizottsági határozat. Ezt az egész napot leíró emlékiratok, majd a képviselőtestületi ülésről készített jegyzőkönyvek, illetve jegyzőkönyvi kivonatok követik. A forrásokat a mai helyesírás szabályai szerint közlöm, az egyértelműen tollhibára visszavezethető csekély számú elírást kijavítottam. Az iratokat tartalmilag változatlanul adom közre, szakmai bírálatukat, kommentálásukat nem tartottam feladatomnak. Források 1. Szabolcs megye törvényhatósági bizottságának 99/1896. B. gy. számú határozata Nyíregyháza, 1896. április 18. 4 A honfoglalás s így nemzeti fennállásunk ezredéves évfordulójának a törvényhatóság területén való megünneplése és emlékezetessé tétele céljából az alább elősorolandó intézkedések elfogadtatnak s azok végrehajtása elrendeltetik, éspedig:
I. A községekben 1. Május hó 10-én az országszerte tartandó hálaadó isteni tiszteleten a képviselőtestület és az elöljáróság ünnepi öltözetben testületileg vegyen részt. 2. Isteni tisztelet után dísz-képviselőtestületi gyűlés, délután pedig népünnepély tartassék. 3. A középületek kivétel nélkül s lehetőleg a magánépületek is nemzeti zászlókkal díszítgessenek fel. 4. Az alkalmi közgyűlés tárgysorozatát a község saját hatáskörében jogosult ugyan megállapítani, a következő teendők elvégzése azonban a képviselőtestületeknek elrendeltetik, úgymint: a) A nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető népies nyelven, de egyszersmind ünnepies, emelkedett modorban méltató szónoklat tartandó, evégből minden község egy arra alkalmas szónok kijelölése iránt előzetesen gondoskodjék. b) Minden község lehetőleg a törvényhatósági bizottsági tagok keretén kívül álló 2-3 férfiút válasszon, kik a község képviseletében a május hó 11-én Nyíregyházán tartandó törvényhatósági díszközgyűlésen megjelenjenek. c) Minden község ugyané napon 3-4 darab "millenniumi fát" ünnepélyes módon ültessen el, e tekintetben elsősorban a magyarok ősfája, a diófa vagy vármegyénk sajátlagos fája, a nyírfa, ezek nemlétében hárs-, tölgy-, esetleg juharfa ajánltatnak ültetésre. d) Minden község a község történetének rövid előadása mellett az ünnepély lefolyásáról egy emlékiratot szerkeszt, melynek egyik példánya a községi levéltárban helyezendő el és őrizendő meg, esetleg pedig a jegyzőkönyvek vezetésére használt könyvbe írandó be, másik példánya olajjal teletöltött, bedugaszolt és lepecsételt üvegbe légmentesen elzárva egy akkor ültetett fa tövénél helyezendő el, harmadik példánya pedig a törvényhatóság levéltárába beszolgáltatandó. 5. Minden község a díszközgyűlés helyét, idejét, tárgysorozatát helyi szokás szerint a legkiterjedtebb módon tegye közhírré, a lakosság minden elemét abban való részvételre hívja fel, különösen pedig az előkelőbb és műveltebb tagokat szólítsa fel, hogy áldozatkészségükkel, személyes közreműködésükkel s folytonos jelenlétükkel az összes ünnepies cselekmények keresztülvitelét lehetővé tenni, erkölcsi jelentőségét emelni, komoly és méltóságos lefolyását biztosítani jó példával járván elől, hazafias kötelességüknek ösmerjék. 6. A népünnepély költségei, amennyiben társadalmi úton fedezhetők nem volnának, a község pénztárát terhelik.
2. Emlékirat Gáva, 1896. május 10. 5 Emlékirat A honfoglalás ezredéves évfordulója emlékére Gáván, 1896. évi május 10-én rendezett ünnepély lefolyásáról. Az ünnepély részleteit a község képviselőtestületének 1896. április 26-án hozott 16/96. Kgy. számú határozata állapítván meg, az azon megállapodáshoz képest folyt le következőleg: A képviselőtestület teljes számban, ünnepi öltözetben délelőtt 9 órakor a község tanácstermében gyülekezvén, innét testületileg az ev. ref. templomba vonult ünnepi isteni tiszteletre, ahol Baráth Imre ev. ref. lelkész emlékezett meg az ünnep jelentőségéről, s mondott megható imát az egek urához, hogy a magyar nemzetet annyi viszontagságok között 1000 éven át vezette és megtartotta. Áldását kérte a jövőben is a nemzetre, ennek királyára és királyi családjára. Az isteni tisztelet végeztével a képviselet, valamint az ünneplő közönség a községháza és ennek udvarán gyűlt össze, hol a himnusz két versszakának a Sikolya Antal ev. ref. tanító vezetése alatti dalárda általi eléneklés után a képviseleti díszközgyűlést Farkas Lajos községi főbíró és képviseleti elnök megnyitván, Andó Sámuel községi jegyző mondott ünnepi beszédet a honfoglalásról a magyar nemzet ezeréves múltjáról s az európai államrendszerben jelenleg elfoglalt állásáról. Majd megválasztattak a május 11-i vármegye bizottsági díszközgyűlésre kiküldőitekül Rolkó Albert, Farkas Lajos és Bácskai György képviseleti tagok. Végre elültettetett a képviselet és közönség részvételével a községház udvara déli szélén egy diófa csemete, melynek megtörténtével a díszgyűlés berekesztetett, és a közönség figyelmeztetvén a délután 1 órakor kezdődő népünnepélyem megjelenésre, a Szózat eléneklése közben eloszlott. Délután egy órakor kezdett gyülekezni a község lakossága a községház előtti tágas téren, mely ez alkalomra a földbe leültetett zöld ágakkal zöld ligetté alakíttatott, s félóra alatt a község minden részéből csoportokban zászlók alatt összejött lakosság már oly tömeget képezett, hogy az előírt körmenet megindulhatott. A körmenet zene- és énekszóval a községháztól kiindulva ugyanoda tért vissza. Itt Sikolya Antal ev. ref. tanító intézett szép beszédet a közönséghez, melynek elhangzása után a közönség táncra kerekedvén, példás rendben mulatott esteli fél kilenc óráig, amikor egyszeri felszólításra szétoszlott. Az ünnepélyen a lakosság megvendégelésére kiosztatott 216 liter bor, 54 liter pálinka, 160 liter sör, 61 üveg szódavíz, 612 db kifli és zsemlye, 500 db szivar, összesen 132 Ft 78 krajcár értékben, melynek költségei, valamint a zenészek 28 Ft 40 krajcár díja a lakosság körében eszközölt gyűjtés útján szereztetett be.
Lehetetlen itt dicsérőleg meg nem emlékezni a község lakossága józansága- és rendszeretetéről, amelyek lehetővé tették, hogy az úgy társadalmilag, mint vallásfelekezetileg több különböző elemből álló tömegben a rend egy percre sem zavartatott meg, s a rend fenntartásával megbízott elöljárók és képviseleti tagok szintén zavartalanul élvezhették a szép ünnepély örömeit. Kelt Gáván, 1896. május 10-én. (olvashatatlan aláírás) Farkas Lajos főbíró 3. Emlékirat Szentmihály, 1896. május 10. 6 Emlékirat Szentmihály nagyközség képviselőtestülete és a lakosság által nemzeti fennállásunk ezredéves évfordulójának 1896. május hó 10-én történt ünnepléséről és az ünnepély lefolyásáról. I. Délelőtt 8 órakor a református templomban, 10 órakor az izraelita imaházban tartott hálaadó isteni tiszteleten a képviselőtestület, elöljáróság s a községben létező intézetek testületileg vettek részt. Az isteni tiszteletet követő képviseleti díszközgyűlést megelőzőleg az összes jelenlévők elénekelték a Himnusz két első versszakát. II. A díszképviseleti közgyűlést Horváth Péter községi főbíró rövid, de lelkes szavakkal nyitotta meg. A gyűlés megnyitásának elhangzása után Kabay József községi főjegyző lépett az emelvényre, s hazafias lelkesedéssel tartotta meg a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető szónoklatát. III. Ezen díszképviseleti gyűlés a vármegye közönségének 99. B.gy. számú határozata értelmében a törvényhatósági díszközgyűlésen a község képviseltetésére: Komáromy Miklós községi aljegyzőt, Dombrádi Bálint és Sári M. Gábor urakat megválasztotta. IV. A községi utcák elnevezésére az előző képviseleti gyűlésben kiküldött bizottság által bemutatott, az elnevezést tartalmazó kimutatás felolvastatott s a díszközgyűlés által elfogadtatott s megerősíttetett. V. A község történetét tartalmazó s tiszteletes Sőrés János volt helybeli ev. ref. segédlelkész úr által szerkesztett "Szentmihály község története" című mű egy példánya jelen emlékirat egy példányához csatolva a községháza udvarán, a községháza déli szögletére ültetett juharfa mellé üvegbe lezáratott s ünnepélyesen kőládába téve elhelyeztetett. A díszközgyűlésnek ily módon történt lefolyását a Szózat eléneklése rekesztette be.
VI. A népünnepély délután 2 órakor vette kezdetét, amikor is a mai napon elnevezett Kossuth téren gyülekezett a lakosság, honnan a polgárságból alakult díszbandérium, valamint a cigányzene kísérete mellett vonult ki a sokaság a képviselet, a testületek élén az úgynevezett játszótérre, hol az ünnepély hazafias hangulatban folyt le. Az ünnepélyt megelőző napon estve a községben fáklyás menet rendeztetett, zenekíséret mellett. A községben a házak ablakai ez alkalomra kivilágíttattak, a község lobogódíszt öltött, s az egész ünnep lefolyásáig lobogók lengtek csaknem minden épületen. Ezen hazafias lelkesedéssel rendezett nemzeti ünnepélyünkről szerkesztett jelen Emlékiratot azon hű kívánatunkkal zárjuk be, hogy: szeretett magyar hazánk több ezredéven át éljen és viruljon! Éljen a haza! Éljen a király! Kelt Szentmihályon, 1896. évi május havának 10-ik napján. Horváth Péter főbíró és 42 aláírás 4. a. Emlékirat Véncsellő, 1896. május 12. 7 Emlékirat Magyarország ezredéves fennállásának örömére Szabolcs vármegye dadái felső járásba kebelezett Véncsellő nagyközség által az 1896. május 9. és 10. napjain tartott ünnepélyek lefolyásáról. Május 9-én Az összes templomokban reggel 7 órakor hálaadó isteni tisztelet tartatott s utána a római katolikus fiúiskola udvarán a leány- és fiúgyermekek együttes közreműködésével Oreskó Mihály kántortanító és Engel János fítanító buzgó fáradozásaival gyönyörű ünnepély ezen a gyermeksereg örömtől repeső szívvel Árpád bejövetelétől a jelenkorig mindég más-más által előadva versekben ösmertették a magyar történelmet, befejezésül 80 db emléktölgyfa ültettetett el a gyermekek által hazafias jelmondásokkal, mit a gyermekek s jelenlévők ajkairól felhangzó "Hazádnak rendületlenül" eléneklése rekesztett be. A görög katolikus iskolában Seszták Bertalan tanító rendezett gyermekeivel szintén remek hazafias versek és dalok előadásával ünnepélyt. Az evang. reform, iskolában Papp Ferenc ifjú tanító hévvel és odaadással szintén szép, a fentiekhez méltó ünnepélyt rendezett s tartatott. Az izraeliták által itt tartott Weinberger Jakab okleveles magántanító szintén hazafias ünnepélyt tartott.
Délután 2 órakor a római katolikus leányiskolától a Dinó Péter helybeli cigányprímás bandája Rákóczi-induló hangjaival kísért gyermeksereg énekszóval, lobogók alatt indult a gyermekünnepélyre, a róm. kat. fiiskola növendékei csatlakozása után lejöttek a görög katolikus, majd az evang. reform, iskolához, ezek s az izraelita gyermekek csatlakozásával mintegy 900 főre szaporodott gyermeksereg ajkáról hallatszó "Isten, áldd meg a magyart" himnusz igazán kedvesen hatott a jelenlevő sokaságra. Az így egybesereglett, a tanítók vezetése alatt álló gyermekek levonultak a község északi végén elterülő Tisza-parti pázsitra, hol is a községi elöljárók fáradságot nem ismerő buzgalmából ekkor már egy hatalmas sátor állott készen a pihenésre vágyók számára volt itt aztán a gyermekhad részére tánc, pénzszórás, kötélhúzás s végül Vencsellő község ajándéka, mintegy 20 magyar irodalmi könyv szétosztása az ünnep emlékére. Estefele az ünnepély véget ért, s a gyermekekben fellobogott öröm szép rendben énekszó s zene mellett felvonulással ért véget. Este 8 órától 9 óráig mind a három toronybani harangok zúgva hirdették a község örömünnepét, s ezen idő alatt igazán meglepő szép kivilágítást rendezett községünk minden lakosa, dicséretre méltó az, hogy mindenki átérezte az ünnep magasztosságát s szíve sugallatát követve cselekedett, mikor egymást akarva felülmúlni világította ki ablakát. Remek volt a községháza s jegyzői lak, ahol 12 ablak fényesen kivilágítva s a kapu felett ragyogó diadalív "Isten, áldd meg a magyart" felirattal volt. Megjegyezni kötelességnek tartom azt, hogy az előbb említett remek diadalívet itteni kereskedő Tóth Tivadar készítette minden díj nélkül, s azt, hogy az ünnepségek színhelyét, valamint az ott felállított sátor összes anyagát Lipsitz József itteni fakereskedő szintén minden díj nélkül bocsátotta a község rendelkezésére. Önmagát dicsérő hazafias tett mindkettő. Május 10. Reggel 7 órakor a község házában mely valóságos kis lobogóerdőt képezett és koronás királyunk, valamint az összes uralkodók arcképével s virágokkal volt ékesítve megjelent Vencsellő nagyközség itt lakó összes képviselőtestületi tagja, az elöljáróság és az ünnepély lefolyása tartamára felkért 32 rendező ott előbbiek kicsiny mell nemzeti szalag csokorral, utóbbiak szintén nemzeti vállszalaggal láttattak el. Midőn az előre megállapított határidőben 1/2 8 órakor megkondult az evang. református torony harangja, Tóth Gyula községi jegyző felállott s tudomására hozta a jelenlevőknek, hogy "amidőn e harang elsőt kondult, a képviselőtestület működése megkezdődött, s miután meg van győződve arról, hogy jelenlétük tisztán szívük sugallatára hazájuk önzetlen szeretetét tolmácsolja csatlakozzanak hozzá, s előbb az egyik s aztán a másik s végre a harmadik templom-
ba menve imádkozzunk a magyarok Istenéhez, a magyar nemzet, a magyar haza és a magyar királyi uralkodó párért." Ezután a község zászlóját Tóth Gyula jegyző elöl vivén: a képviselet és rendezőség a már ekkorra 4-5 százra szaporodott községi lakossággal az ev. ref. templomba ment isteni tiszteletre megkapó volt, midőn a templomban Papp Ferenc ifjú tanító az orgonát helyettesítő fiszharmónium mellett felállott és az "Isten, áldd meg a magyart" kezdte reá, harsogott a templom az énektől, szívvel-lélekkel énekelvén ott mindenki majd nt. Tárczy Károly lépett a szószékre s szép bariton hangján előbb imát s később hazafias szent beszédet mondott. Innen a község zászlóját Futkos Péter községi főbíró elöl vivén indult a képviselőtestület s rendezőség a majdnem fél falu lakossága által kísérve a róm. kat. templomba, ahol Oreskó Mihály kántortanító "Egek ékessége! Magyarok asszonya s királynéja" című szép énekkel kezdette meg az ájtatosságot, s aztán ft. Bukoveczki Sándor lelkész a szószékről remek beszédet mondott, később misét celebrált. Végre a község zászlóját Vagner Krisztián törvénybíró vivén elül a sokaságtól kísért képviselet a kicsiny görög kat. templomba vonul, hol ft. Furmann Antal úr celebrálta magyar nyelven a misét és remek beszédben fejtegette a nap jelentőségét, s Seszták Bertalan tömör hangú hazafias énekeket adott elő. Ennek végeztével a már impozáns sokaságú menet a község zászlóját id. Vinnai Péter első esküdt vivén elöl a község házához vonult, amelynek udvara zöld ágakkal díszített teremmé vált, s ott pont 12 órakor nyitotta meg Futkos Péter a díszképviseleti gyűlést mikor is Tóth Gyula községi jegyző hazánk ezeréves múltját áttekintő vázlatát adta elő, majd Engel János róm. kat. fitanító olvasta fel az általa fáradsággal összeállított Vencsellő község történetét mindkét műnek leírását s a levéltárban megőrzését a képviselet elrendelvén, a 4 emlékfa elültettetett midőn a községháza keleti végén lévő kiskertbe id. Gyuricza József legidősebb képviseleti tag által Mátyás király fája elültettetett; a jelenlévő sokaság kalapleemelve énekelte az "Isten, áldd meg a magyart". Majd a törvényhatósági díszgyűlésre a küldötteket Futkos Péter, Vagner Krisztián, id. Gyuricza József és Borsós József képviseleti tagok személyében megválasztatván a díszgyűlés berekesztetett; a főbíró lelkes szavú felhívásával, melyben a du. 2 órakor kezdődő népünnepélyen részvételre hívta fel a közönséget. Délután 2 órakor a községháza előtti térre mintegy 1500 főnyi közönség gyűlt össze, már akkor mintegy 30-40 zászlóval, s onnan Tóth Gyula lelkesítő s a békés mulatságra felhívó szavai után felharsogó élj énre mozsárdurrogás mellett vonult a közönség a Tisza folyó partján az elöljáróság buzgó fáradságával előkészített gyönyörű helyre mulatni, zeneszó, ének és dalok hangjainál. A népünnepélyen volt lófuttatás, amelyen részt vettek: Posta János 1 lóval, Borsós József 2 lóval (lovagolta: Kaszics János és Szűcs János), Kun István
1 lóval, Vinnai S. Péter 1 lóval. Táv 1000 méter. 1. Kun István 10 koronát, 2. Kaszics János 5 koronát, 3. Szűcs János 3 koronát nyert. Volt magasságugrás, melyen részt vettek Lakatos György, Mátyás György, Krámer Ferenc, Kövér Gábor, Kozma József, ifj. Borsós Pál, Szabó János, Szumer Mihály, S. Vinnai Péter, Trembeczki József. Lakatos György legmagasabb ugrásáért (185 cm) 6 korona jutalomban részesíttetett. Volt továbbá gyalogfutás 500 méterről; futottak: Szumer Mihály, Vinnai S. Péter, Mátyás György, Lakatos György, Hornyák Péter, ifj. Borsós Pál, Szabó János, Kozma József. 1. Vinnai S. Péter 6 korona, 2. Szumer Mihály 4 korona, 3. Mátyás György 2 korona jutalomban részesült. A póznamászásban Mátyás István tüntette ki magát s 1 korona jutalomban részesült. Lepény süttetett Futkos Péterné által, melynek lekvárral bélelt közepén 2 korona volt elhelyezve s díjul kitűzve annak, aki hátratett kézzel evés után eléri leghamarabb; ették: Bezzeg Mihály, ifj. Borsós Pál és egy ösmeretlen idegen; a jutalmat elnyerte: ifj. Borsós Pál. Zene mellett a csárdás járta gyönyörű tarkaságban napszálltáig; mikor is Tóth Tivadar helybeli kereskedő gyönyörű tűzijátékkal fejezte be az ünnepélyt. A történeti hűségért fel kell említeni azon sajnos incidenst, melyet Jung Mihály 15-16 éves éretlen gyermek okozott, hogy az őt rendre intő két rendezőt, Déváid Keresztélyt és Déváid Mihályt tettleg bántalmazott; azonban súlyosabb következmény nélkül. "Isten, áldd meg a magyart" Vencsellőn, 1896. május 12. Tóth Gyula sk. községi jegyző 4. b. Jegyzőkönyv Vencsellő, 1896. máj. 10.* Jegyzőkönyv Felvétetett Vencsellőn, 1896. május hó 10. napján a községi képviselőtestület díszközgyűlésében. Jelen voltak Bukoveczki Sándor, Furmann Antal, Tárczi Károly, Futkos Péter, Vagner Krisztián, Borsós József, idősb G. Márton János, idősb Szumer János, R. Krakomperger János, Kun István, Pájer Péter, Vinnai Péter, Friedmann Márton, Klein Sámuel, Oreskó Mihály, Lipsitz József, idősb Smied János, Smied Károly, Pataki Ferenc, Rák Mihály, Pásztor Miklós, ifj. Német Ferenc képviselők,
Tóth Gyula községi főjegyző, Borsós János segédjegyző és mintegy 500 községi lakos. Elnök községi főbíró, Futkos Péter a díszközgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, és rövid szavakban a mai nap nevezetességéről megemlékezvén, felkéri a községi jegyzőt az ünnepély ismertetésére. Erre a jegyző, Tóth Gyula Magyarországnak a honfoglalástól jelenkorig terjedő történeti vázlatát dióhéjban foglaltan előadja, s azzal végzi szavait: éljen a dicsőségesen uralkodó koronás királyunk, első Ferenc József. Éljen felséges koronázott királynénk, Erzsébet. Lelkesült éljen harsogott el a jelenlevők ajkairól. A díszközgyűlés a beszédet leíratni s egy példányban a községi levéltárban megőrizni rendeli. Ezután elnök felkéri Engel János római katolikus fítanítót, hogy a község történetére beszerzett kipuhatolás alapján megírt művét olvassa fel. Engel János a felkérés nyomán művét egész terjedelmében felolvassa. Közgyűlés a szépen átdolgozott munka felolvasását élénk éljenzéssel fogadta, s annak egy példányát a levéltár részére megőrizni elrendeli. Ezután az elnök felkéri javaslatában a díszgyűlést a négy emlékfa elültetésére, mégpedig a következő helyekre: egy darab a római katolikus, egy darab a görög katolikus, egy darab az evangélikus református templom s egy darab a községháza udvarára. Képviselet annak azonnal foganatosítását elrendeli; mégpedig a fákat Szent István, Mária Terézia, Mátyás, első Ferenc József névvel elnevezi, s azoknak a földben elhelyezésére mint legidősb képviseleti tagot idősb Gyuricza Józsefet kérte fel. Elnök erre a gyűlést a fák elültetése idejére felfüggeszti, s a képviselet kivonul a fák elültetésére. Á fák elültettek, mégpedig Szent István király fája a római katolikus templom kerítésén belül az éjszaknyugoti sarokban, minthogy legkevésbé van kitéve az építkezés és más munka általi megrongálásnak, a község története s a községi jegyző emlékbeszéde s e jegyzőkönyv hiteles másolata annak tövéhez olajjal telített üvegben elhelyeztetni rendeltetik. Mária Terézia fája a görög katolikus templom kerítésén belül, végre első Ferenc József apostoli királyunk fája az evangélikus református templom kerítésén belül, s végül Mátyás király fája a községháza keleti végén, az utcán levő kis kertben elültettetett. Elnök a gyűlést újból megnyitja és a folyó hó 11-én Nyíregyházán tartandó Szabolcs vármegye törvényhatósági díszközgyűlésre kér kinevezni 4-5 képviseleti tagot, akik a vármegye bizottsági tagokkal községünket képviselni fogják. Képviselet felkéri s a képviselettel megbízza Borsós József képviseleti tagot, Futkos Péter községi főbírót és Vagner Krisztián és idősebb Gyuricza József képviseleti tagot.
A jelen jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldetett Furmann Antal, Engel János és Borsós József. A gyűlés berekesztetett. Ajelen jegyzőkönyvet hitelesítjük. Vencsellőn, 1896. május 14-én. Furmann Antal sk., Borsós József sk., Engel János sk. A jelen másolat hiteléül. Vencsellőn, 1896. május 16. Tóth Gyula sk. jegyző 5. Jegyzőkönyv Rakamaz, 1896. május 10. 9 Millenáris díszközgyűlési jegyzőkönyv. Fölvétetett Rakamazon 1896. évi május 10. napján a képviselőtestület rendkívüli közgyűlésében. Jelen voltak: Kéky László főbíró, Gombai Károly, Szentmariay Dénes, id. Fábry Károly, Pózer Mihály, Brandsttter Bertalan, id. Héri Mihály, Muszbek János, Losonczki György, Serflek Konrád, Vajgli György, Forgács János, Szelóczky Géza, Tóth M. György, Kóder József, Lefler Mihály, Tilk Frigyes, Hubert Mihály, Szloboda K. Mihály, Tóth M. Ferenc, Pózer György, Tilk János, Tilk Mihály, Fabry Gusztáv, ifj. Héry György, Szloboda M. János, Durst Frigyes, ifj. Jung György, Keller Mihály, Stomp Frigyes, Stomp J. János, Hubert Péter, ifj. Perger János, Török György, Rudi Frigyes, dr. Szabó István, Muszbek István, Ekker János, id. Stomp Fülöp képviseleti tagok és Szitha Ferenc főjegyző. Elnöklő főbíró üdvözölvén a teljes számban megjelent képviseletet az új ezer év kezdetén, a díszközgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, és felkéri főtisztelendő Szentmariay Dénes róm. kat. esperes és képviseleti tag urat mint a díszközgyűlés szónokát, hogy a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető szónoklatát elmondani szíveskedjék. Ezen felkérés folytán a szónok s vele együtt a képviselőtestület a községháza udvarára az Isten szabad ege alá kivonult, s szónoklatát a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető népies nyelven elmondá, melyet az ezrekre menő hallgatóság nagy lelkesedéssel és többszöri éljenzés közt nagy tetszéssel fogadott. Utána tisztelendő Mózer Béla római kat. segédlelkész felolvasta az általa röviden szerkesztett, a község történetének leírását, melyet a jelenlevők szintén nagy tetszéssel fogadtak. Ezzel a délelőtti tárgysorozat bevégeztetett. Következik a délutáni ünnepségek leírása. Délután 3 órakor három ágyúlövés tudatta a lakossággal, hogy az ünnepély kezdetét veszi, a helybeli cigányzene rázendítette hazafias dalainkat, melyre gyülekezett a község lakossága a
községház udvarára és a községház előtti utcára, a nemzeti lobogók kibontattak, zászló alatt és zeneszó mellett indult a lakosság, egy kanyarulatot csinálva a Morotvasorra, és onnan a templom előtti közön ki az országútra, a népünnepély helyére, a község tulajdonát tevő, úgynevezett felsőberki kaszálóra, ahol is jó zene és jó bor mellett a község minden rendű és rangú lakosa jókedvűen mulatott esteli 8-9 óráig, s a község szegényebb lakosai közadakozásból meg is vendégeitettek; amikor is a népünnep szétoszlott és nagy része lakására hazatávozott, a jobb módú gazdák még éjjel 12 óráig tisztességesen mulattak és ők is tisztességesen eltávoztak és lenyugodtak. Millenniumi fa ez alkalommal nem ültettetett, amenynyiben azok már régebben el lettek ültetve, jelenben csak a már régebben elültetett tölgyfa tövéhez helyeztetett ezen gyűlésünk jegyzőkönyve egy olajjal teletöltött, bedugaszolt és lepecsételt, légmentesen elzárt üvegbe. Ezen gyűlésünkről és a nap eseményeiről felvett jegyzőkönyvünk egyik hitelesített másolata a törvényhatóság levéltárába Szabolcs vármegyének 99 B.gy. 6857 K/1896, számú határozata folytán felterjesztendő. A jegyzőkönyv hitelesítésével Stomp J. János és Muszbek István képviseleti tagok bízattak meg. Kelt mint fent. Kéky László főbíró, Stomp J. János, Muszbek István, Szitha Ferenc főjegyző 6. Jegyzőkönyv Nyírbátor, 1896. május 10. 10 Jegyzőkönyv Felvétetett Nyírbátorban a községi képviselőtestületnek 1896. évi május hó 10-én tartott díszközgyűlésében. Jelen voltak: elnök Balaton István főbíró, Márkus Antal jegyző, Sántha Béla aljegyző, Szikszay József, Mikolay Lajos, Várady István, Szabó Lajos, Fuchs Ferenc, Várady József, Mandel Eduárd, Mandel Béla, Szálkai Emil, Reichenberg Simon, Spitz Mihály, Ballá Antal, Deme Ignác, Makrai Pál, Enyedi Lajos, Éles Károly, Baka István, Baka Károly, Helmeczy Sándor, Baracsi Sándor, Német Sándor, Bartha András, Hatházi János, Hatházi István, Katona Sándor, Auslnder Zsigmond, Erdey György, Bakonyi Albert, Fülöp István, Sasvári Sándor, id. Tóth István, ifj. Tóth István, Bakonyi István, Divinyi Sándor, id. Divinyi János képviseleti tagok. A piac terén az ezeréves ünnepély alkalmából épített s ez alkalommal a díszközgyűlés helyéül szolgáló sátorban s körülte a piac terén megjelent nagy számú közönség jelenlétében főbíró a gyűlést megnyitván, Szikszay József taka-
rékpénztári vezérigazgató, ügyvéd, képviseleti tag a nemzeti ünnep nagy fontosságát ösmertető következő ünnepies szónoklatot tartotta: Tekintetes Képviselőtestület! "Hazánk ezeréves fennállásának örömünnepén alkalmat veszek magamnak, hogy e nemes város ünnepi közgyűlésén felszólaljak. Megvallom, hogy beszédem tárgyának és kiindulási pontjának megválasztásában nem lehetek oly szerencsés, mint például egy egyházi szónok, aki előtt nyitva van az örök igazságok könyve, a szentírás. De azért nekünk, polgároknak is van egy nem kevésbé becses, mondhatnám szent könyvünk, melyből tanulhatunk hazaszeretetet melynek lapjain olvashatunk dicsőségről s ennek hatása alatt érzelmeink megnemesülvén, kedvet, erőt, bátorságot és kitartást nyerünk minden szépre, jóra és nemesre alkalomadtán nagy tettek véghezvitelére is! Ilyen könyv, ilyen polgári szentírás hazánk történelmének könyve!!! Azonban városunk kormányzó testületének gyűlésében hazánk történelmét nagyban és egészben mégsem tárgyalhatom, mert meg vagyok győződve, hogy e testület tagjai azt jobban ismerik, mint én, de meg éppen most is hallották az egyházi szószékről. Legcélszerűbb lenne azért, ha szűkebb hazánknak: városunknak történelmét tárgyalnám, de itt érzem legjobban feladatom nehézségét, mert igaz az, hogy az ember maga magát s a hozzá közel levő dolgokat ismeri legkevésbé, és bár érdekes volna hazánk ezeréves történelme kapcsán tudni azt, hogy városunknak jutott-e és minő szerep az idők folyamán, és munkálták-é elődeink a későbbi nemzedékek javát? Azonban e feladatnak sem felelhetek meg egészen, mert írott emlékeink nincsenek a régi időkből, s ha voltak is ilyenek, ezek megsemmisültek nemzetünknek csaknem folytonos küzdelmei, a külső és belső ellenségekkel folytatott háborúskodásai alatt. Azt azonban biztosan tudjuk, hogy mi megmaradtunk magyaroknak, s ez az ősök érdeme. Tudjuk, hogy városunk, mely tulajdonképpen úrbéres község volt, tekintélyes és kiváltságos jellegű közvagyon birtokában volt már századok előtt. Ez is az ősök érdeme, mert ezen kiváltságokat nem érdemetlenül nyerték. Hiszen tudjuk azt, hogy e város és határa kiegészítő része volt a honfoglalás idejéig visszavezethető Bátori fejedelmi család egyik, jelesül ecsedi uradalmának, s a "Bátor" nevet is vagy e családtól nyerte, vagy e család innen vette; tudjuk azt is, hogy a főbb nemesek háború esetén kisebb-nagyobb sereggel jelentek meg a táborokban, s ezeket saját birtokaikon állították össze, így több mint bizonyos, hogy elődeink a csaknem folytonos hadakozásokban kiváló részt vettek, vitézségökkel és egyéb hazafias fényeikkel szereztek érdemet a kiváltságokra. Kétségtelenül nagy idők emléke fűződik tehát városunkhoz, s elődeink bizonyá-
ra méltók voltak a "bátor" névre, mert híven teljesítették hazafias kötelességeiket, sőt még az utódoknak is hagytak örökséget, s ez által lehetővé tették legalább máig a községi adók mellőzését. Az a kérdés most már, hogy mi, akiknek meglehet méltatlanul jutott azon szerencse, hogy hazánk ezeréves fennállásának örömünnepét megérjük, miképpen tiszteljük meg az ősök emlékét, miképpen tegyük magunkat méltókká az utókor tiszteletére, úgy mint ezt őseink tették, s miképpen munkáljuk az utódok javát, hogy majdan a történelem ítélőszéke előtt el ne ítéltessünk. Először is vegyük jegyzőkönyvbe, s hitünkkel erősítsük, hogy istenfélők vagyunk, mint voltak őseink. írjuk le az utódoknak, hogy mielőtt e gyűlésbe jöttünk, a templomban voltunk, s ott a buzgóság szárnyain Istenhez emelkedve hálákat adtunk neki kegyelméért, mellyel magyar nemzetünket s hazánkat annyi vész között ezer évig fenntartotta, s ezt nekünk megérni engedte. írjuk meg, hogy e nemzet fiai mind mai napig szentül megtartották a honfoglaló ősök által kötött, verőkkel pecsételt szerződést, mellyel magok fölé egy főembert, egy királyt választottak parancsolóul, akinek engedelmeskednek ma is, mert ez is törvényekkel és tényekkel bizonyítja a nemzethez való ragaszkodását s bizodalmát. Parancsoljuk meg az utódoknak, hogy szeressék a hazát, mint szerették őseink, akik a költő szerint "Szív-vérökön ezerszer válták meg e hazát." Mi pedig, akik a jelen békés napokban hőstetteket nem mívelhetünk, tegyünk ünnepélyes ígéretet, hogy mindég e hazának s közelebbről e városnak javát munkáljuk, s a kezünkbe adott hatalommal visszaélni nem fogunk, hanem e város lakóinak életét és vagyonát megóvni mindig törekedni fogunk, s e célból határozzuk el, hogy a jelenlegi városháza nemsokára szükségessé válandó felemelése alkalmával ez épület fölé egy órával ellátott tűzoltóőrtornyot építünk. Van ugyan nekünk két műemlékünk, két templomunk, melyek minden írott okmánynál ékesen szólóbban hirdetik a nagy király: Hunyadi Mátyás és korának dicsőségét, s melyeknek fenntartása erkölcsi kötelességünk, de ez őrtorony nem egy korszaknak, de ezer évnek dicsőségét fogja emlékébe idézni az utókornak, az óra pedig míg egyrészről mutatja az idők múlandóságát, másrészről az időközök jelzésekor mintegy feltartóztatva az idő haladását, érchangokon azt fogja hirdetni, hogy legyen bár minden mulandó, de a magyarnak hazaszeretete örökké való! Úgy legyen!!! Ajánlom indítványaim elfogadását azzal, hogy a város történelmének és ezen ünnepélyek lefolyásának írásba foglalására egy küldöttség lesz kinevezendő." Határoztatott Fenti emlékbeszéd jegyzőkönyvileg megörökíttetik, továbbá a község története s az ünnepélyességek lefolyásáról szóló emlékirat elkészítésével Balaton
István főbíró, Márkus Antal jegyző, Szabó Lajos, Kóródi Pius és Szikszay József képviselőtestületi tagok megbízatnak, mely emlékirat elkészülte után a képviselőtestület által meghatározandó napon egy példányban üvegbe bedugaszolva a ref. templom előtti téren elültetett millenniumi tölgyfák egyike alá ünnepélyesen elásandó, másik példányban a város irattárába elhelyezendő lesz; végül az ország ezeréves fennállásának emlékére a városházára egy órával ellátott tűzoltóőrtorony felépítési alapjára a városi pénztárból öt év alatt évenként 200, így összesen 1000, azaz ezer korona alapítvány megszavaztatik, s ez alapítványi összeg időszakonként a nyírbátori takarékpénztárba gyümölcsözőleg elhelyeztetni rendeltetik; egyszersmind ezen alapnak társadalmi útoni növelése kimondatik, melynek módozatai képviselőtestület által későbben lesznek megállapítandók. A folyó év május hó 11-én tartandó vármegyei díszközgyűlésre vármegyei bizottsági tagokon kívül eső következő tagok választattak meg: Szabó Lajos, Vay Béla, Deme Ignác, Mandel Dezső, dr. Schvarcz Adolf, Szálkai Emil, Sántha Béla, Bartha András, Enyedi Lajos, Sasvári Sándor, Helmeczy Sándor, Mráz János, Hhnel Ferenc, Várady József, Sztruhár István, Zsindely János, Éles Károly, Mandel Béla, Kende Sándor, Papp Gergely, Sándor Albert. Elöljáróság indokolt előterjesztésére az utcák újabb elnevezései egyhangúlag következőleg határoztatott el: I. Az eddigi Templom utca a 124. népsorszámú ref. iskola épülettől a gróf Károlyi uradalmi tisztilakig terjedőleg Báthori István utca. II. A 131-138. népsorszámú házakat magában foglaló, a ref. templom előtti tértől a ref. paplakig, a Szentvér utcába vezető utca Szikszay utca. III. A Pilis utca a 221. népsorszámú háztól a 352. népsorszámú házig futólag Árpád utca. IV. A Kisbogáti utca az 1. és 352. számú házak közötti utca megkezdésétől egyenes vonalban a nyugoti végig, beleértve az ottani mindkét kiágazatát, Hunyadi utca. V. A Nagybogát utca összekapcsolva a Nagykállói utcával északtól déli irányban, délen a 482. és 531. szembeeső házaktól, északnak az 576. és 750. népsorszámú szembeeső házakig Ferenc József utca. VI. Az 577. népsorszámú háztól 603-ig Bogát felé vezető, eddig megállapított elnevezéssel nem bíró utca Debreceni utca. VII. A Kiskállai utcából a római katolikus templom és minorita rendházhoz vezető utca 43-48. népsorszámú házakat magában foglalólag Gróf Károlyi utca. VIII. A Kiskállói utca a jelenlegi állásában Zrínyi utca. Kmf. Márkus Antal jegyző, Balaton István főbíró
Jegyzőkönyvi kivonat Nagykálló, 1896. május 70." Kivonat Nagykálló község képviseletének 1896. év május 10-én, hazánk ezeréves fennállásának emlékére rendezett ünnepélyén tartott díszközgyűlés jegyzőkönyvéből. 24. sz. A piacon levő sétakert déli oldalán eső területen, ez alkalomra készített emelvénynek a képviselőtestület tagjai által lett elfoglalása után Pelsőczy Sándor, községi főbíró a képviselőtestületet a következőképpen üdvözölte: Mélyen tisztelt Képviseleti Közgyűlés! Hazánk ezeréves fennállásának emlékére dicsőségesen uralkodó királyunkkal együtt minden magyar ember ünnepet tart; ilyen ünnepet óhajtott községünk közönsége is rendezni, melynek megtartására ez alkalommal összegyűltünk. Örömtelt szívvel állok itt a mélyen tisztelt képviselőtestületi közgyűlés és nagyrabecsült polgártársaim előtt, hogy önöket mindnyájokat ezen örömünnep alkalmával tartandó díszközgyűlésen üdvözöljem. Midőn önöket üdvözlöm, azon óhajomnak adok kifejezést, hogy szeretett édes hazánkat, melyen kívül a világon számunkra nincsen hely, a királyok királya, a magyarok istene örök időkön keresztül tartsa meg; községünket és annak minden lakosát engedje fejlődni és boldogságban s megelégedésben élni. Ezen tiszta szívből eredő jó kívánságaimnak kifejezése után a díszközgyűlést megnyitottnak nyilvánítom, és felkérem jelenlevő nagytiszteletű Görömbei Péter ev. ref. lelkész urat, hogy a mai ünnepség alapját képező magasztos okokat itt az isten szabad ege alatt előadni, azzal az itt most összegyűlt polgárokat megismertetni kegyeskedjék. Görömbei Péter lelkész úr a felhívásnak engedve, lelkes szavakkal ecsetelte hazánk megalapítására vonatkozó honfoglalás tényét, különösen kiemelte azt, hogy a magyar haza kormányzása mindig választott fejedelmek által lett eszközölve. Ezért óhajtandó a választási rendszer fenntartása, mivel ez úton a haza minden polgára habár közvetve is a közdolgok intézésében részt vehet. Áldást, boldogságot kért a hazára, a dicsőségesen uralkodó legalkotmányosabb királyra, az egész uralkodó házra, községünkre, különösen annak lakosságára, és azon óhajának adott végre kifejezést, hogy Nagykálló minden fia oly békességben és egyetértésben éljen továbbra is, mint amilyen egyetértésben és békességben voltak ez ideig. Ezután Nagy Kálmán, községi főjegyző felolvasta Nagykálló község ez alkalomra írt következő történetét:
Nagykálló város rövid története Nagykálló városának is, mint még igen sok városnak és községnek eredetét és keletkezésének körülményeit, ez ideig sűrű homály fedi. A városi levéltárban levő régi adatok és periratok szerint a tatárpusztítás előtt Buzna-Dada vagy: Buzen-Dada község létezett volna itt, melyet a tatárok 1241-42. évben valószínűleg elpusztítottak, mint Bereg, Ung és Szabolcs vármegye sok más községét is. Hihetőleg ezután IV. Béla, e második honalapítónak nevezett király uralkodása idején épülhetettt Kalló. Az is bizonyos, hogy a XIII. században létezett városok között még nem szerepelt. Kallóról és birtokviszonyairól a legrégibb adatokat Leleszen (Zemplén vármegye) a leleszi Convent iratai és okmányai közt találunk. Nevezetesen 1378. évből, hol a Kállay és Ibrányi család maradékai egy Kallóhoz tartozó halastó felett perlekedtek. Ugyancsak a leleszi Conventnél van 1386-ból egy adat a kallói szállásokon elkövetett erőszakoskodás felől; tehát szinte peres adat. Vannak még ott adatok 1414, 1425, 1434. évből. Egy 1413-ban kelt vizsgálati parancs, szinte a leleszi levéltárban, igazolja, hogy 1413-ban Kálióban már országos és heti vásárok tartattak. Majd a mohácsi vész után (1526) a törökök ellen való védekezés szempontjából Kalló és vára az 1574. évi V. törvénycikk által végvárrá, lakossága várőrséggé minősíttetett. Ezen idő táján várkapitányai voltak: Reuber János és Prépostvári Bálint. Végvár maradt Kalló 1711-ig, a szatmári békekötésig, s lakosai annak megfelelő jogokat élveztek. Utolsó kapitánya volt Eckstein János. Vára pedig ugyanekkor 1709- és 1711-ben lerontatott. Ettől kezdve Kalló a vármegye kötelékébe tartozott; sőt itt építtetett a jelenkorban is még fennálló vármegyeháza is, mely most országos tébolyda gyanánt használtatik, 1740-1769-ig, tehát 30 év alatt, majd a megyei székhely is Kisvárdáról 1780-ban Nagykállóba tétetett át, s székhely maradt Kalló 1872-, illetőleg 1876-ig, mikor is előbb a törvényszék, utóbb a megyei székhely is Nagykállóból Nyíregyházára tétetett át. Ezek mellett Nagykálióban az akkori idők- és viszonyokhoz képest elég virágzó ipar és kereskedelem fejlődött ki az akkori céhrendszer alapján; nevezetesen voltak: csiszár, kovács, lakatgyártó, szabó, csizmadia, szűcs és varga céhek, melyeknek kiváltságlevelei az 1616. és 1654. év közötti időben keltek, mikor is a bátori, a nyíregyházi, nagykállói s több vidékbeli iparosok mind a nagykállói céhekhez tartoztak; sőt 1666-1852-ig volt salétromgyára is, amint mindezek bőven meg vannak írva a Görömbei Péter helybeli evang. reform, egyház lelkész által az 1882. évben írt és Sárospatakon kinyomatott "Nagykállói ev. ref. egyház története" című műben bővebben és részletesebben.
Ez idő szerint, 1887 óta van Kallónak vasútja, van szolgabírósága, adóhivatala, vármegyei kórháza, itt van a régi vármegyeháza épületében egy országos tébolyda, van takarékpénztára s 1870 óta van állami reáliskolája, mely 1895. évben gimnáziummá alakíttatott át. Előzőleg több, mint kétszáz esztendőn át a helyi reform, egyház tartott itt fenn egy hatosztályú középiskolát 1852-ig. Van minden hitfelekezetnek a törvénynek megfelelő elemi iskolája, nevezetesen: a római katolikusoknak, görög katolikusoknak, evang. reformátusoknak, izraelitáknak; van egy közös kisdedóvoda, Casinó, olvasóegyesület, műkedvelő társulat, a gimnázium mellett segélyező egyesület, két temetkezési társulat; minden hitfelekezetnek külön lelkésze és iskolája, két, három, négy tanterem- és tanítóval; van ipartestülete. A lakosság földmívelés-, szőlőtermelés- és iparral foglalkozik. Heti és országos vásárai máig is megvannak. A város határának földje jó s könnyen munkálható, ha túl bőven nem terem is, ínséges, terméketlen évre sem az élő emberek, sem a hagyományok nem emlékeznek. Ha lakossága ezen túl is kitartó lesz a munkában, szorgalom-, takarékosság- és józanságban, ezen a földön nyugodtan és boldogul élhet, s e hazát, mint eddig, ezután is méltán szeretheti és tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tarthatja, mely kebelén e város határán a kitartó, szorgalmas munkást mindig eltartja. Kérjük is a magyarok istenét, hogy a tiszta magyar népet, mely hazáját mindenkor híven szerette, érette áldozatra is kész vala, jövendőben is áldja meg testi és lelki áldásaival, munkáját sikerrel, előmenetellel, hogy e haza földén s e városban mindig elégedett és boldog lehessen, s hogy az imádott magyar hazához mindvégig hűnek maradjon. A történelem felolvastatván, annak felolvasott példánya egy e célra kiválasztott üvegbe elhelyeztetvén, a piacon levő sétakert délkeleti szegletén most elültetendő diófa tövébe elhelyeztetett. Ezen után községi főbíró a nagy közönség lelkes éljenzése mellett a díszközgyűlést berekesztette. Nagy Kálmán jegyző, Toka Sándor h. bíró * * * Hazánk ezeréves fennállásának emlékére 1896. évi május hó 10-én tartott ünnepség sorrendjét a képviselőtestület a következőképpen rendelte megtartatni: Május 10. Ünnepeljük magyar hazánk ezeréves ünnepét! Magyar hazánk ezredéves ürmepét tartja minden falvában, községében és városában ma!!! Minden magyar örül e napnak, minden magyar szent kötelességének ismeri, hogy a mai szent napot megünnepelje!! Városunk szintén megünnepli e napot az alanti sorrendben! Fel tehát az ünnepre! Lelkesítsen minket a hit és a hazaszeretet.
Ünnepünk sorrendje: 1. Reggel 5 órakor 21 mozsárlövéssel veszi kezdetét a nagy ünnep; az öszszes egyházak harangjai megszólalnak, egybehívni az ünneplőket. 7 (hét) órakor 200 kg hús osztatik szét a szegények között. 2. Hálaadó isteni tisztelet tartatik az összes templomokban, az ünnep nagyságához mérten mindenki ünnepi ruhában jelenjék meg: gyülekezés a sétányon. Hálaadó isteni tisztelet reggel 8 (nyolc) órakor a római kat. templomban, 9 (kilenc) órakor a görög kat, 10 (tíz) órakor a reform, 11 (tizenegy) órakor az izraelita templomban. 3. 1/2 12 órakor a község képviselőtestülete kedvező idő esetén a református templom északi részén díszgyűlést tart. a^ A díszgyűlést megnyitja: Pelsőczy Sándor főbíró, b) Nagytiszt. Görömbei Péter alkalmi beszéde. Cj Nagy Kálmán főjegyző emlékiratát felolvassa. 4. Anagykállói ref. dalegylet közreműködésével 2 emlékdiófa elültettetik; Lengyel Endre gör. kat. lelkész emlékbeszéde. Nagy Kálmán által szerkesztett jkv. a diófa tövéhez helyeztetik. 5. A dalegylet közreműködésével körmenet. 6. A nagyvendéglő dísztermében társas ebéd 2 órakor veszi kezdetét. 7. Délután 3 órakor népünnepély kezdődik a sétányon, este 8 órakor végződik. Este 8 órakor kivilágítás, 100 fáklya, zászlók, zeneszóval körmenet. A nagy ünnepet mindenki magyar honfiúi szeretettel tartsa meg! A honfoglalás ünnepe legyen méltóságos és felejthetetlen!!! A fent leírt módon az ünnepség meg is tartatott Nagy Kálmán jegyző 8. Jegyzőkönyvi kivonat Buj, 1896. május 10. Kivonat a buji képviselőtestületnek 1896. május 10. napján tartott díszközgyűlésének jegyzőkönyvéből. Jelen voltak: Horváth Ferenc főbíró mint elnök, Rácz Ferenc jegyző, Groák Sándor, Groák Lajos, Buchwein Albin, Lámfalussy Sándor, Fülep Károly, Beck József, Andrássy Kálmán, Braun Fülöp, Czoch Adolf, Tóth János, Terhes Sámuel, Mester Mihály, Erdélyi László, Terhes Benjámin, Fejes Sámuel, ifj. Gönczy László, ifj. Deme Mihály, Seszták János, Czizevszky Lajos. Andrássy Kálmán és Erdélyi László jegyzőkönyv-hitelesítők.
I. tárgy. Főbíró mint elnök a díszgyűlést megnyitván, amit a ref. dalárda Himnusszal előzött meg; megnyitás után következő emlékirat főbíró által felolvastatott: Isten csodája, hogy áll még hazánk! Csodákat művelt a nemzet e hosszú ezer éven át. Községünk, kedves szülőfalunk a régi okmányok útján körülbelöl 1512- ben lett alapítva Bulyi Mihály által, kinek fiát szintén Bulyi Mihálynak hívták, s 1572-ben Maximilián felséges királyunk engedelméből magyar nemzetem ezen birtokban megerősíttetett, s akkori alispánt Kajta Lászlót és Bónis szolgabírót küldte ki három vármegyei hitessel, hogy Szabolcs vármegye részéről Bulyi Mihály (kinek egy fia és két lánya volt, úgymint: Bulyi Mihály, ki huszonnégy éves korában a haza szolgálatában állván, de még abban az évben a harctéren meghalálozván, a két leánya, úgymint: Orsolya és Dorottya; kik közül Orsolya férjhez ment Gelsei Istvánhoz, Dorottya pedig Laskay Sándorhoz, kiknek utódai községünkben mai napon is szép számosan élnek, hagyatékát, a 32 telket a két leány között, 16-ot egynek-egynek, megerősítsék. Arra, akkori hivatalos beszedők szerint ezt a következőképpen fejezték ki: "Mi alábbírt praesentibus recognoscáljuk és adjuk tudtokra mindazoknak, kiket illet." Tehát akkor községünk harminckét telekből állott, hogy miként nőtt s népesedett meg, arról adataink hiányzanak. Ennélfogva jelen iratunkban, mi, az utókornak, kikkel tudatjuk, hogy mi, e község lakói magyarok voltunk, vagyunk és míg élünk, leszünk nekiék pedig meghagyjuk, hogy azok maradjanak, s ezernyolcszázkilencvenhat (1896) év, május hó 10-én szülőfalunk 403 házzal, 5340 kat. hold 1580 négyszögöl földdel és 2525 lakossal bír, amidőn hazánk ezredéves fennállásának ünnepét ülte. Ezen emlékirat első példányát a községháza udvarának északi részén elültetett fája alá ásta, másod- és harmadpéldánya a megyei és községi levéltárban fognak megőriztetni. Kelt Bujon 1896. május hó 10-én, felséges királyunk, I. Ferenc József uralkodása, báró Bánffy Dezső miniszterelnök kormányzása, méltóságos Kállai András főispán és tekintetes Mikecz János alispán megyei igazgatása, tekintetes Kömmerling János főszolgabíró, Király József járási szolgabíró és Rácz Ferenc főjegyző, Horváth Ferenc főbíró, ifjabb Deme Mihály községi törvénybíró vezetése alatt. Isten, áldd meg a magyart! Határozat: Az emlékirat légmentes üvegbe téve, az üveg kőbe vésve, a községháza udvarának északi részén elültetett millenniumi tölgyfa alá ásandó el. Két példánya közül egy pedig községi levéltárba, egy a megyei levéltárba helyezendő el megőrzés végett. II. tárgy. A község főbíró indítványára öt (5) Ft-os alapítványt tesz, hogy azt 400 év múlva a községnek akkor élő lakosai vegyék fel, fordítsák a község jótékony célú szükségletére.