Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot II. A balladákról

Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot II. A balladákról 1. A CSUDAHALOTT... 2 2. VÉTESSÉK KI SZÓLÓ SZÍVEM... 4 3. A HALÁLRAÍTÉLT HÚGA... 7 4. A SZÉGYENBE ESETT LÁNY... 8 5. A SZERETET PRÓBÁJA... 10 6. A FALBA ÉPÍTETT FELESÉG... 11 7. AZ ELCSALT MENYECSKE... 13 8. A HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LÁNY... 15 9. A ROSSZ FELESÉG (FÉRJ)... 16 10. A HÁROM ÁRVA... 17 11. A MEGSZÓLALÓ HALOTT... 18 12. A BAGOLY ASSZONYKA... 20 13. KEVÉL KATONÁCSKA, Duna partján van egy házikócska... 21 14. SŰRŰ ROZMARINGSZÁL EZ AZ ERDŐ...... 22 15. A VÉN EMBER FÉRJ... 23 16. RÉVÉSZEK NÓTÁJA... 24 17. PAPTÁNC... 25 18. HÁZASULÓ KIRÁLYFI... 26 19. KÉTFÉLE MENYASSZONY... 27 20. A GUNARAS LÁNY... 28 21. VIRÁGOK VETÉLKEDÉSE... 29 22. ZÖLD MARCI... 30 23. BOGÁR IMRE... 31 24. LOVA LÁBA MEGBOTLOTT EGY GYÖKÉRBE... 32 25. A BETYÁR UTAZÓLEVELE, Szaladjak-e, vagy megálljak?... 33 26. KI SEM MEGYEK, MEG SEM ADOM MAGAM... 34 27. RABÉNEKEK... 35 28. HELYI GYILKOSSÁG-TÖRTÉNETEK... 36 29. A HÁROMSZOROS MAGZAT-GYILKOS... 37 30. A BÁRÓLÁNY ÉS A JUHÁSZLEGÉNY... 38 31. A GYILKOS FELADJA MAGÁT... 39 32. A MEGGYILKOLT FONÓLÁNY... 40 33. A CSÉPLŐGÉPBE ESETT LÁNY... 41 34. A MEGCSALT FÉRJ... 42 35. A BETEG ASSZONY... 43 36. VEREKEDÉS FOG LENNI... 44 37. ÖNGYILKOS SZERETŐGYILKOS... 45 38. A KIIRTOTT KOCSMÁROS CSALÁD... 46 39. AZ ÖNGYILKOS ELHAGYOTT SZERETŐ... 47 40. A VADÁSZ ÉS LÁNYA... 48 1

1. A CSUDAHALOTT Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001, Amikor 1959-ben először jártam a MTA Népzenekutató Csoportjának meghívására Budapesten, a Néprajzi Múzeumba is ellátogattam. Ott ismerkedtem meg Vargyas Lajossal, aki abban az időben a Néprajzi Múzeum Népzenei Osztályának vezetője volt. Ő hívta fel a figyelmemet a Nyitra-vidéki népballadákra. Ami őt rendkívüli módon foglalkoztatta, az egy osztrák népzenei évkönyvben 1 Franz Zagiba neve alatt megjelent Nyitra-vidéki népballadák közlése volt, ahol több archaikus balladát is közreadott. Köztük ezt a balladát Elment, elment a vén ember címmel, félrevezető, bizonytalan, nehezen értelmezhető lejegyzésben. 2 Ilyen címmel valóban létezik egy Kodály gyűjtötte menyhei ballada 3, de az nem a Csudahalott balladája. Vargyas Lajos akkor megkért, hogy keressem fel Zsérén azt az énekest, akit Franz Zagiba a publikációban forrásként említ. Kiderült, hogy az énekest ismerem, már többször énekelt nekem. Fel is kerestem őt 1960 januárjában. Az énekes, Földesi Ferencné Elgyütt Ilona egy kitűnő nótafa volt. Unokahúga annak az Elgyütt József (Kura Joskó) zsérei dudásnak, aki Kodály Zoltánnak is énekelt. Tőle hallotta Kodály, a Háry János daljátékában felhasznált A jó lovas katonának kezdetű, s a daljáték révén világhírűvé lett toborzó dallamát. Földesiné sok szép népballadát is elénekelt, melyek között az egyik legszebb és legépebb a Csudahalott balladája volt. A ballada tartalma dióhéjban a következő: A szerelmes legény halottnak tetteti magát és így csalja magához a szeretett leányt. Nem az egyedüli ballada, amelyet csak a két távol eső etnikum őrzött meg, hisz A falba épített feleség, vagy a Bagoly asszonyka, balladánk is csak Erdélyben, Bukovinában, Moldvában és Zoborvidéken ismeretes. A zsérei változatokon kívül ezt a balladát Alsóbodokon is megtaláltuk. Ez a változat minden valószínűség szerint Zséré-ről származik. Lauró Ferencné Kárász Klára 55 éves asszony, 1970-ben azt mondta, hogy a balladát Balkó Ferencné Elgyütt Máriától tanulta, aki zsérei születésű és Földesiné nővére. Nagyon ritka ballada. Csak két faluban ismerték a változatait. Hangfelvételen összesen kilenc változatát sikerült rögzíteni. Zsérén három, és Alsóbodokon szintén három énekes előadásában. Kodály Zoltán Zsérén már 1915-ben feljegyezte egy 10 versszakos változatát. 1938-ban Manga János, 1940-ben Arany A. László is megtalálta a ballada töredékét, amit Franz Zagiba publikált a már említett osztrák népzenei évkönyvben. A ballada témája Európa-szerte elterjedt. Vargyas Lajos szerint az európai elterjedésterület két csoportra tagolódik. Az északnyugati ágba tartoznak a skót-, skandináv- és francia szövegek, amelyek csak a színlelt halállal, vagy betegséggel való csalogatást ismerik. A másik csoportba tartoznak az olasz-, délszláv-, bolgár-, magyar-, szlovák 4 -, ukránés román változatok, amelyek a csábítást a magyarhoz hasonlóan többszörös fokozatban adják elő. A ballada Nyitra-vidéki változatai, mind a szöveg, mind a dallam szempontjából egyedi, ép, csiszolt, archaikus darabok. Az erdélyi változatban a fiú neve Bertelaki László, a leányé pedig Szép-Görög Ilona. A zsérei és felsőbodoki változatban a nevek azonosak: a fiút Bálind vitéznek a leányt itt is Ilonának hívják. Dallama, négysoros nyolcszótagú izometrikus ereszkedő dallam. Kadenciája 5 (4) 1 ismétlés nélküli, négy különböző zenei gondolatot egymás mellé helyező A B C D forma 2

ereszkedő dallamfelépítéssel. Zsérén a Fehér László balladáját is ugyanerre a dallamra énekelték. Ilyen kadenciájú dallamok csak a IV. dialektusterületen fordulnak elő. A ballada legkorábbi följegyzése 1872-ből való. Az MTA Népzenei Adattárában 29 változata található, belőlük három zsérei. Dallama egy 8 szótagú 5 (4) 1 sorzárlatú ereszkedő dallam. Zsérén a Fehér László balladáját is ugyanerre a dallamra éneklik. : 1. Ungarische balladenmelodien aus dem Neutrauer Gebit. Jahrband des Őstereichischen Volksliedwerken III. 63-85. 2. u. o. 71. o. 3. Kodály-rend 857 b) Béd, 1910, énekelte Gál Borbála 50. é. 4. A ballada szlovák változatait lásd J. Horák: Slovenské ľudové balady, Bratislava, 1958, M. Kolečanyi: Slovenské ľudové balady, Rožňava, 1948. 3

2. VÉTESSÉK KI SZÓLÓ SZÍVEM Néhány hónappal azután, hogy Zsérén rábukkantam a Csudahalott balladá-jára Gímesen folytattam a kutatást. A Csudahalott sorai: a Sem szívem fáj, sem fejem fáj, / Meghalok szép Ilonájér juttatták eszébe özv. Balla Józsefné Molnár Máriának, az akkor 70 éves énekesnek a Szabó Kata balladáját. Első hallásra megkapott a sorok szokatlan tagolódása és a nem mindennapi dallam szépsége. Egyetlen változatban feljegyzett balladatöredék, írja a Szabó Katáról Vargyas Lajos. 1 Vargyas Lajos azért érzi ezt a balladát töredéknek, mert a szív kivételének motívuma más balladákban csak mint záróformula szerepel. Balladánkban a szerelembe esés és a szív kivétele maga a cselekmény. Több balladánkban, írja Vargyas Lajos mint a Három árva, Betlen Anna, a Nagy hegyi tolvaj, szerepel a következő panasz: S vegyétek ki a szívemet, / S mossátok meg ürmös borba, / Takarjátok gyenge gyolcsba, / Zárjátok bé egy ládába, /Vigyétek bé Barassóba, / Minden vegyen példát róla, / stb. 2 Néha szívem-májam szerepel, gyenge gyolcs helyett lenruha vagy papiros, ürmös bor helyett langya bor, s egyik másik elem ki is maradhat. A Nagy hegyi tolvaj -ban az asszony hangosan panaszkodik, amiért szülei a nagy hegyi tolvajhoz adták feleségül, aki most is rabolni, fosztogatni ment. Ura az ajtónál kihallgatja az asszony panaszát. Megharagszik rá és fejét véteti. Itt nem a szívét, hanem a fejét küldi el a szüleinek. Mielőtt kivégeznék, az asszony kéri a szolgáját: Mikor fejem veszik, mosd meg ürmös borba, / Édes ürmös borba, takard gyenge gyolcsba. / Tedd fel a hintómba, vidd bé Moldovába, / Apámnak, s anyámnak tedd az asztalára. / Hogy egész Moldova vegyen példát róla, / Senki lányát tolvajnak ne adja. / 3 A Betlen Annában, Betlen János tetten éri húgát, hogy az kocsisával sze-retkezik. Betlen János haragjában megöli a húgát. A ballada végén következnek azok a sorok, melyek már kissé homályosan, de minden kétségen kívül rokonságot mutatnak Szabó Kata balladánkkal: Ángyom, ángyom, kedves ángyom, / Mossanak meg ürmös borba,/ Takarjanak gyenge gyolcsba, / Küldjenek ki Kolozsvárra,/ Vegyen minden példát róla, / Az árvának hogy van dolga. / Ha megfigyeljük a fenti székely népballadákat, kitűnik, hogy a panaszmotívum mindig a balladák végén szerepel. A történet nélküle is teljes. Olyan ez, mint az átok formula, amely több balladánkban szinte közhelyszerűen ismétlődik. 4 Betlen Anna balladája azon felül, hogy az utolsó strófa nem tartozik szorosan a cselekményhez, az utolsó sor még azt is bizonyítja, hogy ez a befejező rész a Három árvából van átvéve. A három ballada közül csak a Három árvában szerepel a szív kivétele és a láda, a másik kettőből hiányzik. Vargyas Lajos dolgozatában 5 francia eredetre utal. Idézem: A francia párhuzam egy eléggé új hangú balladából származik. Egy legény szerelmi bánatában katonának megy, párbajban megöli tisztjét, mert az szeretője kegyeivel dicsekszik. 6 A francia balladában ugyancsak szerepel a panasz, ellenben ez szorosan a cselekményhez tartozik. A legény kivégzése előtt mondja azokat a szavakat, melyek a magyar balladában is szerepelnek: vegyétek ki szívemet, tegyétek fehér kendőbe, küldjétek el kedvesemnek, stb. Ezek szerint annak ellenére, hogy a francia ballada újabb keletű, a magyarban 4

előforduló motívum, a szív kivétele, a franciából ered. Minthogy a magyarban többször teljesebb alakban találjuk, azt hihetnők, hogy miénk az eredeti. Viszont a franciában, egyetlen balladában tűnik fel, ahol hozzátartozik a történet menetéhez, míg nálunk, különféle történetekben jelenik meg, amelyekhez nem feltétlenül tartozik: a történet nélküle is kerek egész. Nálunk tehát eredeti helyéről kiszakítva, utólag beillesztve találjuk. Ez arra mutat, hogy nálunk átvétel, csak régiesebb formáját őriztük meg, míg a francia ballada erősen átalakult. 7 A neves balladakutató a francia és magyar balladák összefüggését, középkori francia telepesek, illetve a középkori igen élénk, vallon-magyar érintkezésnek tulajdonítja. Mindezekből ítélve, lehetséges az a feltevés, hogy a francia balladában csak az első rész, a katona párbaja tisztjével új, a másik fele régi, valamint az is lehetséges, hogy a másik fele régebben önálló balladaként élt. Így érthetővé válik az is, hogy miért nem találkozunk a magyarban a párbaj históriájával. Sőt, az a feltevés is lehetséges, hogy a francia ballada első fele valamikor másként hangzott, egyszerűbb mesével, más szereplőkkel, s csak a lényege maradt meg az új változatban a boldogtalan szerelem, amiből később kialakult a katona és a párbaj meséje. A dió és mogyoró, mint szerelmi szimbólum eléggé elterjedt. Párosítókban, a szentiváni tűzugrás dallamaiban, (MNT II. 260-268.) lakodalmi énekekben gyakran előfordul. Mivel Szabó Kata a diósba, mogyorósba betegedett meg, akár a szégyenbe esett lány balladájához is sorolhatnánk, ha a történet teljes lenne. Nem lenne teljes a vizsgálódásunk, ha csak a balladák szövegével foglalkoznánk. Nézzük meg, mit mond a dallam. A ballada dallama négysoros, négy, 4, 4+4, 4, 4+4, tagolódással. Az ilyen tagolódás népzenei hagyományunkban elég ritka jelenség. Ezt a tagolódást a ballada szövege diktálja, de amikor változatai után kutattam az eddig publikált anyagban, kiderült, hogy más tagolódású szövegnél két 12 szótagú sorból áll. Itt a dallamnak az 1-2., ill. 3-4. dallamsor egy-egy sorrá való összevonása révén kétsorosnak is vehető az alakja, de felfogható négysorosnak is. Dallamunk kadenciái: az első sor 4. fokon zár, a második sor 2. fokon (főzárlat), a harmadik sor 1. fokon, a negyedik természetesen az alaphangon, az 1. fokon zár. Tehát 4 (2) 1 kadenciájú dallam. Terjedelme egy dúr hexachord. Dallamunk legközelebbi változatait a Zoborvidéken találtam meg. A MNT III. A 262. sz. dallama, amely Menyhéről származik. Szövege ugyan semmi rokonságot sem mutat balladánkkal, de a dallam, melynek főzárlata szintén 2., és a szöveg tagolódása annál többet. Anyám, anyám, Anyám, ídesanyám, Jobb szeretném, Jobb szeretném, ha meghalnák. Lyányom, lyányom, Lyányom, ídes lyányom, Kire hannád, Kire hannád, sok szíp ruhád. 5

Sok szíp ruhád, Sok szíp ruhád, hímezs dunnád, Hímezs dunnád, Hímezs dunnád, cifra ládád. Víz vigye el, Víz vigye el, hímezs dunnám, Tűz ígesse, Tűz ígesse, cifra ládám. Hasonló kadenciájú dallamok, a kakas nóták valamint az Elment a két lány kezdetű volta dallam. 8 Ez a francia eredetű táncdallam a magyar népzenében is folklorizálódott. Sok változata él, nemcsak felnőttek népdal-hagyományában, de a gyermekjáték dallamokban is. Vargyas Lajos egy francia dallammal vetette egybe, az egyik Berencsen talált volta dallamunkat. 9 1. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. 2. Faragó József Almási István: Virágok vetélkedése, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1986. 3. Ortutay Gyula Kríza Ildikó: Magyar népballadák, Szépirodalmi Kiadó, 1968. 4. Lásd a Szégyenbe esett lány, a Halálraítélt húga, (Fehér László) vagy a Két kápolnavirág balladánkat 5. Vargyas Lajos: Kutatások a népballada középkori történetében I., Francia eredetű réteg balladáinkban, Ethnographia, 1960., 2-3. szám. 6. u. o. 7. u. o. 185. o. A szerző ebben a dolgozatában 19 magyar népballada francia eredetét bizonyítja. 8. E var-csoport alapdallama egy XVI. századi volta néven ismert táncdallam (megj. Arbeau Thoinot: Orchesographia, 1588.) legrégibb magyar előfordulása a Hoff-greff-gyűjteményben. 9. Vargyas Lajos: A francia-magyar dallamegyezés tanuságai. Különnyomat a Néprajzi Értesítő XL. évfolyamából, Budapest, 1958. 6

3. A HALÁLRAÍTÉLT HÚGA Az egész magyar nyelvterületen elterjedt népballadánk, Nyugat Európában vándortémaként élő cselekményt elevenít fel. Az olasz eredetű történet a következő: A lólopásért elitélt Fehér Lászlót húga kincsekkel akarja megváltani. A bíró azonban őt magát kívánja. Fivére nem hisz a bírónak és nem tanácsolja Annának, hogy engedjen a bíró kívánságának. Ennek ellenére Anna feláldozza lányságát, de a fivérét mégis kivégzik. Amikor Anna ezt megtudja, elátkozza a bírót. Magyarországon egy 1547-es, Bécsből Sárvárra küldött latin nyelvű levél újságolta először, mint megtörtént esetet, s mint általános szóbeszéd tárgyát az akkori Bécsben 1, valamint Bornemisza prédikációs gyűjteményében 1578-ban. A XVI. századbeli olasz novellák kedvenc témája, sőt Shakespeare Szeget szeggel című vígjátékában is felhasználta a történetet. A ballada első feljegyzése 1846-ból való. A gyűjtemények rendszerint Fehér László vagy Fehér Anna címen közlik. Érdekes módon a balladában szereplő nevek is kivételesen állandóak. Erdélyben aránylag ritkább, mint a többi magyar vidéken. Szlovákia magyarok lakta vidékein 45 változatát sikerült rögzítenünk. Ebből Nyitra-vidékén öt helységből 15 változat szerepel. A Fehér László ballada zsérei változatának szövegét 1940-ben Putz Éva is feljegyezte, nyomtatásban is megjelent 1944-ben, mint a készülő zoborvidéki népballadák kötetének mutatvány példánya. A Nyitra-vidékén feljegyzett 15 változat közül kötetünkben hármat közlünk. Mind a három változatot más-más dallamra énekelték, ugyanis a nyolcszótagú izometrikus verselés lehetővé tette a dallamcserét. Vargyas Lajos a könyvében az egész magyar nyelvterületről 78 dallamot sorakoztat fel, amelyek zömmel régistílusú ereszkedő dallamok. A zsérei változatot 8 szótagú 5 (4) 1 kadenciájú dallamra énekelték. A dallam azonos a csudahalott (Fiam, fiam Bálind vitéz) ballada dallamával. Gesztén és Bodokon egy 3- soros dallamhoz kapcsolódott ez a ballada. Az itt közölt gesztei dallam Dobszay népdalkatalógusában a IV (G) 513 jelzés alatt található. Típusszáma 18.642.0/0. Ott ugyan (V) főzárlatú, a mi változatunk viszont (VII) főzárlatú, ami elég gyakori jelenség a Nyitravidéki népzenei hagyományban. Általában balladákhoz kapcsolódó, 3 soros északmagyarországi dallam. Állandó elemek: az 1. sort kezdő kvintugrása, a 2. sor dallama, a 3. sor indítása és kiszélesedő ritmusa, ami dallamunkra nem jellemző. Az Elcsalt menyecske Vpt. 216 és a Fehér László ballada dallamaként fordul elő. (Vargyasnál a 3. és a 27. típus.) Valószínű, hogy a szöveg és a dallam is középkori francia eredetű. A gímesi változat dallama is régi stílusú ereszkedő dallam. Változatát megtaláljuk Vargyas féle példatár (Vpt.) 129. szám alatt. Bartók Béla gyűjtése Rafajnaujfaluból (Bereg vm.). Az ott közölt dallam is a Fehér László balladájához kapcsolódott. Idegen nyelvű változatai: olasz, katalán, dán és francia. 2 1. Csanádi Vargyas: Röpülj páva, röpülj, Csehszlovákia Magyar Könyvkiadó, Bratislava, 1954. 2. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. 7

4. A SZÉGYENBE ESETT LÁNY Európa-szerte elterjedt népballada. A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének adattárában 299 változatát tartották számon 1. Ebből 23 Szlovákia területéről való. Az 1951-ben elkezdett népdalgyűjtő munkánk során, 122 változatát találtuk meg, amelyből 47 Nyitra-vidékéről való. Fodor Katalina 16 változatban, Idorka vagy Idolka név 23-ban szerepel. A többi változatban aranyos Mariska, vagy Bözsike, esetleg név nélkül csak egy-szerűen barna lány. A teljesértékű cselekmény motívumai a következők: a) a szoknya rövidülése, b) a terhesség bevallása, c) az anya börtönbe záratja lányát, d) a lány álma egyes változatokban a lány búcsúja a virágaitól, ruháitól, e) levélküldés, üzenet madárral, f) a szerető küldözgetése, g) a szerető öngyilkossága, h) a vérem a véreddel formula, i) az archaikusabb változatokban a két kápolnavirág motívum. Természetesen nem minden változat tartalmazza az összes motívumot. A lány álma például csak a gímesi változatokban fordul elő. A gesztei változatból a szerető küldözgetése hiányzik. A ballada változatainak összehasonlításakor arra a következtetésre jutottunk, hogy a motívumok előfordulása szerint ezek három, illetve négy csoportra oszthatók. A negyedik csoportba sorolt változatok, ahol már csak a teherbe esés motívuma van meg, akár külön típusnak is tekinthetők. Az első csoportba kerültek az archaikusabb teljes szövegű változatok, amelyek ereszkedő dallammal párosultak. Itt a főszereplő Fodor Katalina, anyja Sár-Fodor Péterné, a szerető pedig Hëdervári György Györgyvári János. Asszimetrikus ritmusú, ereszkedő frig dallam. Változatai, Ghymesen, Zsérén, Gesztén, Alsóbodokon, valamint egy töredékes változat Nyitraegerszegen került elő. Már a XX. század elején Kodály is feljegyezte ezt a ritka 4 (b3) VII sorzárlatú dallamot, Ghymesen, Zsérén és egy három soros változatát Alsó-csitáron. 2 Még egy ezzel azonos kadenciájú dallam van Kodály gyűjtésében, Hontfüzesgyarmatról. Ennek töredékes változatát Zsitvabesenyőn találtuk meg. Járdányi Pál könyvében 3 egy ilyen zárlatú dallamot közöl, amely ugyan nem közvetlen változata a mi dallamunknak, csak a szótagszáma és kadenciája azonos. Ezt a földrajzi tájékoztatóban, mint székely dallamot tünteti fel. Dobszay László 4 szerint, dallamunk a rokon típusokkal együtt népzenénk középkori európai rétegébe tartozik. Erre mutatnak a formai jegyeken kívül a francia párhuzamok. 5 Itt Dobszay a ritmus sajátosságait a voltaritmusból vezeti le. Ebbe a hatszótagos izoszillabikus strófakeretbe illesztve, összhatásában aszimmetrikus alkatú, a Balkánon élő, de a középkorban még általánosabban használt giusto sillabique ritmusokkal hozható kapcsolatba. Vizsgálódásaiban figyelmen kívül hagyja, a csak Erdélyben és a Felvidék északnyugati részén előforduló 4 (b3) VII kadenciájú dallamainak vizsgálatát. A szöveg és a dallam kapcsolata, akárcsak a népdalok esetében, itt is elég laza. Az első csoportba sorolt teljes szövegű változatok látszanak a legarchaikusabbaknak. Ezeknek a jelentős többsége ereszkedő dallam. Vargyas Lajos szerint ez a ballada francia eredetű. A legkorábbi átvételek közé tartozik, eredete a XIV. századra tehető. 6 A dallamukban is ott lüktet az aszimmetrikus ritmus. 7 8

Vargyas Lajossal való első találkozásom alkalmával lekottázta azt az aszimmetrikus ritmusú dallamot, amelynek variánsait akkor a francia anyaggal hasonlította össze, és felhívta a figyelmemet a Nyitra-vidéki előfordulásaira. A gesztei változat első két strófája nem tartozik szorosan a balladához. Mindenesetre bevezetőként hatásosan előre jelzi a tragédiát. Ezek a sorok az erdélyi lírai dalok között a balladától függetlenül élnek. A tizenkettő és tizenhárom számszimbólum, a nyitracsehi és az egyik ghymesi változatban is szerepel: // Egy szegény asszonynak / Tizenkét lánya volt / A tizenharmadik / Gondolván Idolka //. Sőt a Kőmíves Kelemen balladájában is ott van a tizenkettő és a tizenhárom szám. 1. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976. 2. Bartók Béla: Magyar népdalok, Egyetemes Gyűjtemény I. Bp. 1991, 198 i., j., k. 3. Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961. I. 115. 4. Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988. 5. Vargyas Lajos: Egy francia-magyar dallamegyezés tanulságai, Néprajzi közlemények I. (40): 155-160. Budapest, 1959. Vargyas Lajos: Magyar népdalok francia párhuzamai, Néprajzi közlemények V/3-4. 3-21., Budapest, 1960. 6. Vargyas Lajos: Kutatások a népballada középkori történetében I. Francia eredetű réteg balladáinkban, Ethnographia, 1960. 7. Vargyas Lajos: A francia-magyar dallamegyezés tanulságai, Néprajzi Értesítő XL. Budapest, 1958. 9

5. A SZERETET PRÓBÁJA Többnyire szolgalegény néha női szereplő is lehet kebelébe mászik a sárig hasú, vagy sási kígyó. Kéri az anyját, majd a többi rokonát, hogy vegyék ki a kebeléből a kígyót, de egyik sem meri kivenni. Végül a mátkája az, aki kiveszi. A két gímesi változat közül az egyikben csak a szándék van meg: / Várjál mátkám, várjál / Majd kesztyűt szabatok, / Majd kesztyűt szabatok, / Azzal majd kiveszem. // A másik változatban még egy versszakkal tovább folytatódik a cselekmény, ahol levonják a tanulságot: / Igy hát a mátkája, / Jobb mint a szülője, //. Az alsóbodoki változat kissé eltérő a gímesi változatoktól. Itt még egy motívummal bővül a történet, ez pedig a jutalom: // Benyút kebelibe, / Kihúzta belölle, / A nagy sási kígyó, / Aranyóma léve. // Az egész magyar nyelvterületről ismert ballada, sőt nemzetközi elterjedtsége is széles. Európa legtöbb népe ismeri. Nyugat-európai megfelelőiben néha kalózok hajójáról kell kiváltani a lányt, amit csak szeretője vállal. Kelet-Európában rendkívül változatosan alakulnak motívumai. Vargyas Lajos szerint 1 a próbatétel kígyóval csak a magyar változatokban fordul elő, s a szomszéd népek ezt a magyaroktól vették át. Maga a motívum már a ballada kialakulása előtt, a népmesékben is előfordul. Dán, olasz, délszláv, bolgár, román, ukrán, morva, lengyel, spanyol, török, cigány változatai vannak. Szlovák változatai: Slov. Sp. I. 208. és 369 sz. III. 222. és 601. sz., Kolečány 35-36. sz., Kollár II. 13. A balladát Pálóczi Horváth Ádám fedezte fel még 1813 előtt. 2 Népballadáink dallamai sem kapcsolódnak szorosan a szövegekhez. A XX. század elején ugyanezt a balladát Gímesen más dallamra énekelték. Kodály Zoltán 1906-ban jegyezte le egy 70 éves gímesi asszonytól azt az 5/8-os ütemben énekelt dallamot, amelyet tanulmányában egy votják dallammal hasonlított össze. 3 Meglepő, hogy fél évszázaddal később, ugyancsak Gímesen, erre a dallamra nem emlékezett egy olyan asszony, aki még a század elején Kodálynak is énekelt (Reczika Teréz). Ez csak egyféleképpen magyarázható. Mégpedig úgy, hogy Reczika Teréz korosztálya már más dallamra énekelte ezt a balladát. Az a tetraton dallam, amelyre a későbbi korosztályok énekelték a balladát nagyon közkedvelt lett. Már Kodály gyűjtésekor is sokféle szöveggel énekelték. Ez a dallam egy a Nyitra-környéki magyar falvakban nagyon közkedvelt, hatszótagú 5 (1) b3 sorzárlatú kisambitusú tetraton dallam. 1. Vargyas Lajos: Balladás könyv, Budapest, 1979, 161. o. 2. Pálóczi Horváth Ádám: Ötödfélszáz énekek, 292. sz. 3. Kodály Zoltán: A magyar népzene, Budapest, 1952, 21. o. 10

6. A FALBA ÉPÍTETT FELESÉG A történet alapja az úgynevezett építő-áldozat ősi babonás hite, amely abból áll, hogy az építkezéssel megzavart helyi szellem kiengesztelésére emberáldozatot kell hozni. Ennek a véres szokásnak ma is élnek szelídült maradványai. Például állati csontok gyakran kerültek elő régi házak falából. Erdélyi románok vásárokon lemérik valaki árnyékát nádszállal, s ezt a szál nádat falazzák be. 1 Néhol viszont az a szokás, hogy az új ház ablakán macskát dobnak be. Az emberáldozat szokásából az újgörögöknél keletkezett először epikus történet, egy hídépítőről, Manolész mesterről. Ez a ballada öt balkáni nép körében is elterjedt. Nemzetközi hírnevét Vuk Karadzsics délszláv szövege a szkadari vár építéséről, majd a görög ballada az Arta hídjáról szóló szerezte. A magyar változatokban a főszereplő a Déva várát építő Kőműves Kelemen, a tizenkét kőműves egyike, némelyik változatban a tizenharmadik. A magyar változat legkorábbi feljegyzése az Almásy-kéziratból származik (1823-1848), amelyet Erdélyi János publikált. A változatok többsége Erdélyből származik. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy csak Erdélyben ismeretes. A későbbi kutatások során azonban bebizonyosodott, hogy a magyar nyelvterület más vidékein is elterjedt volt. 2 A Nyitra-vidéki Zsérén először Arany A. László és Putz Éva jegyezte fel 1940-ben néhány versszaknyi, kétsoros dallamra énekelt töredékét, amit Franz Zagiba adott közre 1954- ben. 3 Vargyas Lajos 1959 decemberében felkért, hogy nézzek utána, ismeri e valaki Zsérén ezt a balladát, a Zagiba által megnevezett énekesen kívül. A kérésnek eleget téve 1960-ban felkerestem Földesi Ferencné Elgyütt Ilonát Zsérén, és elkezdtem kutatni. Az idősebb zsérei asszonyok egybehangzó véleménye szerint a balladát ismerték, Földesiné édesanyjától és nővérétől Máriától gyakran hallották. Földesiné szerint egy kézzel írott füzetben ez a ballada le is volt írva, azonban a füzetet nem találta. Később kiderült, hogy a füzetet időközben nővére Mária elvitte. A szálak Alsóbodokra vezettek. Itt megtaláltam Balkó Ferencné Elgyütt Máriát, aki megmutatta a kézzel írott nótásfüzetet. Földesi Ferencné kézzel írott nótásfüzete arról tanúskodott, hogy nem könyvből másolt szövegről van szó. Tehát leírója hallomás után jegyezte fel a szöveget. A szöveg szószerinti másolatát az 1979-ben megjelent balladakötet jegyzeteiben közöltem. 4 Amikor elküldtem Vargyas Lajosnak a felvételt, arra kért, hogy nézzek utána, vajon nem egy lelkes tanító közreműködésével került-e Zsérére a ballada. Bennünk is felmerült a gyanú, hogy a zsérei változat dallama revival dallam. Ugyanis egy nagyon közeli rokondallama elég elterjedt erdélyi dallamtípus. Ez is egy négy, 12-szótagú sorból álló 5 (4) 1 kadenciájú dallam. A legépebb változatát Járdányi Pál I./100 alatt közli, 5 amit Vargyas Lajos példatárában is megtalálunk. 6 Dobszay ezt a típust a siratószerkezetű dallamok közé sorolja. 7 Elsősorban Erdélyből és Moldvából dokumentált típus, de néhány adat bizo-nyítja hajdani szélesebb, talán az egész nyelvterületet magába foglaló elterjedtségét. Kérdezősködésünk nyomán kiderült, hogy a kántortanítótól nem származhat a terjesztés, mert az nem volt híve a népdaloknak. A szöveg tehát szájhagyomány útján került Zsérére és Alsóbodokra. Maradt a dallam eredetének kérdése. Ugyanis a Zagiba által közölt dallam csak féldallam, viszont Földesiné és a többi idősebb asszony szerint egy izometrikus 12 szóta- 11

gú négysoros dallamról van szó. Lehet ugyan a dallamot 6 szótagúnak is venni. De mivel Zagiba csak egy strófáját közli a balladának, nem tudjuk, hogy a többi strófában hogy alakultak a sorok és hangsúlyok. Így is csak féldallam hatását kelti. Kutatásunk során Nyitracsehiben találtunk egy idős énekest, aki azt állította, hogy legénykorában náluk is énekelték a Kőműves Kelemen balladáját, de ő nem tanulta meg. Ugyanennek az énekesnek név szerint az 1903-ban született Suba Imrének elénekeltem a zsérei változat dallamát. Neki egy 6 szótagú giusto dudanóta jutott az eszébe, amelynek előtagja, ugyan augmentálva, de a ballada első sorát adta, az utótagja viszont a harmadik illetve negyedik sorát. 8 Az egyenlő lüktetésű negyed értékű hangok szolmizálva: ľ ľ m fi s m / ľ ľ m fi s m // m r d t d r / m r d t d l //. Azóta 1987-ben Pogrányban is előkerült egy változata, amelyet Schuster Éva rögzített magnetofon-kazettán. Nem ez az egyedüli példa két távol eső etnikum dallamanyagának analó-giájára. Hiszen, ha csak a balladákat vesszük számba, több Nyitra-környéki régi ballada, mint a Csudahalott, a Bagoly asszonyka, a Fodor Katalina (Szégyenbe esett lány), vagy a Szabó Kata (Vétessék ki szóló szívem) balladája lehet példa. Vargyas Lajos is hitelesnek tartja a zsérei változatot, hisz balladakötetében ezt a változatot közli elsőnek. 9 1. Csanádi Imre Vargyas Lajos: Röpülj páva, röpülj, Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, Bratislava, 1954. 2. L. Vargyas: Die Herkunft der ungarischen ballade von der eingemauerten Frau AE 1960., 1-84. = A Kőműves Kelemen eredet, NÉ 1959., 5-73. o. 3. Franz Zagiba: Ungarische Balladenmelodien an dem Neutrauer Gebiet, Jahrband des Östereichischen Volksliedwerke III. 63-85. o. 4. Ág Tibor Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Szlovákiai magyar népballadák. Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1979., 401 o. 5. Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., I./100. 6. Kodály Zoltán: A magyar népzene c. könyvének példatára. Szerkesztette Vargyas Lajos, Budapest, 1952., Vpt 359. (Szárhely Csík vm.) 7. Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., II/15, Típusszáma 12.019/0/1-4 8. A dallam kottáját lásd: Ág Tibor Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem, Bratislava, 1979., 402. o. 9. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, I. 13. o. 12

7. AZ ELCSALT MENYECSKE A szakirodalom Európa-szerte elterjedt balladatörténetként tartja számon. Vargyas Lajos szerint ez a ballada 15 nemzet hagyományában maradt fenn. 1 A magyar változatok száma 74, ebből 60 Erdélyből és Moldvából származik. Tehát a IV. zenedialektus területéről. Magyarországi előfordulásai is többé-kevésbé lerövidült hiányos változatok. Nem az egyedüli ballada, amely a gyakori erdélyi előfordulásai mellett a Nyitra-vidéki magyar falvakban is ismeretes. Barslédecen Kodály Zoltán már 1907-ben feljegyezte. 2 A támlapon Kodály kézírásával zárójelben ez olvasható: Ajgó Márton. (Az erdélyi változatok szereplői Molnár Anna és Ajgó Márton.) A szlovákiai magyarság hagyományában csak két helyen találtuk meg. A Nyitravidéki Barslédecen (Ladice) és az Érsekújvár melletti Kürtön (Strekov). A Barslédecen 1969-ben rögzített két változat dallamában majdnem azonos az 1907-ben Kodály által rögzített balladával, de szövegében már csonkult. A 11 strófa 7 strófára rövidült. Az 1969- es változatban a ballada első része két vers-szakba tömörült. Ezáltal a csábítás, a fa alatti fejben keresés, a női holttestek megpillantásának motívuma teljesen hiányzik. Ugyanakkor előtérbe kerül a hazatérés, tehát éppen az a rész, ami a nyugati balladákból hiányzik jegyzi meg Vargyas Lajos. A terjedelmesebb erdélyi változatok addig a részig egyeznek az európai balladák változataival, hogy az elcsalt menyecske csellel megöli a csábítóját. Innen a magyar balladákban új, terjedelmes szakasz kezdődik a hazatérés és a kiengesztelődés. Ezt már teljes egészében a mi népünk adta hozzá. 3 Valószínűleg szélesebben elterjedt ballada lehetett nálunk is. Bizonyítja ezt a kürti előfordulása, amely egy gyermekjáték-sorozatba beépülve maradt fenn. A nyolcszótagú izometrikus sorokból álló szöveget egy közismert dallamra éne-kelték a kürti asszonyok. (Elesett a lúd a jégen...) 4 Addig, amíg a barslédeci változatokból hiányzik a fejbenkeresés motívuma, a kürti változatban jelen van: Arra ment egy jó katona, / Ülj le mellém jó katona, / Tekingessél a szemembe, / Keress egyet a fejembe. // Talált egyet a fejébe, / Elszunnyadott az ölébe. / Kihúzta az éles kardját, / Levágta katona nyakát. // Bíró uram, bíró uram, / Szép jó estét, bíró uram, / Él-e még a kicsi fiam? / Él-e még a kicsi fiam? // Csak még egyszer megláthatnám, / Csak mégegyszer szoptathatnám. / Kigombolta kislajbiját, / Megyszoptatta kicsi fiát. // Érdemes megjegyezni, hogy több különböző székely népballada motívuma a Nyitravidéki balladákban is előfordul. Balladánk székelyföldi változataiban, mint a Molnár Annában, a csalogatás módja rokon a bédi Vén ember balladájában lévővel: Elment, elment Szép Ilona, / Réz kannákkal ivókútra, / Utána ment a vín ember: / Adjá vizet Szíp Ilona. / Nyújtja, nyújtja a rézkannát, / Kíszebb fogja fehír karját... / Viszi, viszi hegyen-völgyön, tövisbokron, / Megál, megál te vín ember! / Tövis akadt a lábomba. / Maj megálunk Szíp Ilona, / Maj megálunk nyestemfánál. / Ott van nekem kilenc váram, / Tizedikbe tíged zárlak./ A barslédeci változatok dallama a kvintről enyhén ereszkedő, mixolíd dallam. Az 1907-ben Kodály által lejegyzett dallam 5 (3) 2 kadenciájú, az 1969-es hangfelvétel kadenciája 5 (5) 2, némileg módosult. 13

1. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest, 1976., II. 54 2. Kodály-Rend 816. Fon. 194 c) 3. Csanádi Vargyas: Röpülj páva, röpülj, Bratislava, 1954., 441. o. 4. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, Budapest,. 1976., 50. o., 14

8. A HALÁLRA TÁNCOLTATOTT LÁNY Egyike a legelterjedtebb és egyben legnépszerűbb népballadáinknak. Eddig több mint félezer változatát tartja számon a MTA Zenetudományi Intézete adattára. Legkorábbi feljegyzése 1846-ból való. Az egész magyar nyelvterületen ismeretes, de Moldvában csak az első gyűjtések óta terjedt el. 1 A változatok többsége igen egységes. Egyes változatai a parasztság rétegeződésére, a parasztságon belüli gazdag-szegény ellentétre utalnak: a szegény lenézett legény bosszúja a lány haláláig tartó táncoltatása. A szlovákiai magyarság körében gyűjtött változatokban ez a társadalmi háttér nem kerül előtérbe. A zsérei változatban utalás van a bosszúra, mégpedig az, hogy a leány három szeretőt tartott. Maga a halálratáncoltatás a büntetés oka, a többi változatban is homályban marad. Idegen nyelvű változatai: francia, olasz, angol és német. Szlovák változatokról nincs tudomásunk. Dallama az egész nyelvterületen elterjedt. Főleg balladaszövegekhez kapcsolódó, újkori, valószínűleg német eredetű dallam, amely többféle hangnemet is befolyásoló változatban él. Az itt közölt dallamok mixolíd és eol dallamok. Az egyes strófák szótagbővülése miatt egyes változatok heterometrikussá váltak (6, 6, 7, 6 / vagy 6, 6, 7, 7). A izometrikus 6 szótagú 1 (6) 4 kadenciájú dallamcsalád 14 változatban fordul elő a Bartók-rendben. 2 Dobszay László ezzel a típussal katalógusában a IV(G)/446 típusszám alatt foglalkozik. 3 1. Vargyas Lajos: Balladáskönyv, Budapest, 1979., 162. o. 2. Bartók Béla: Magyar népdalok I. Egyetemes gyűjtemény, Budapest, 1992., 196. o. 3. Dobszay László: A magyar népdaltípusok katalógusa, Budapest, 1988., 886. o. 15

9. A ROSSZ FELESÉG (FÉRJ) Ritka ballada, eddig Szlovákia területén a Nyitra-vidéki változatokon kívül csak Csallóközben találtuk meg. Ezek közül csak négy esetben hívnak apát haza, ami arra utal, hogy ezek a masculin változatok valószínűleg újabban keletkeztek. Gímesen Kodály Zoltán 1906-ban találta meg egy változatát, ahol még anyáról van szó. E sorok írójának 1960- ban, valamint Vikár Lászlónak 1966-ban már ugyanott apáról énekeltek. Ugyancsak apát említettek a csallóközi változatban is. Nagy Iván 1986-ban Pogrányban talált egy töredékes feminin változatot, ahol az énekes másodszori énekléskor már apát hív haza. Német, holland, görög, román, bolgár párhuzamai vannak. Egyes részleteinek francia, olasz, portugál megfelelői is. Közel félszáz változata került elő az egész magyar nyelvterületről. A magyar kutatók szerint középkori átvétel. 1 A magyarok két francia balladát olvasztottak össze (az egyik már csak kikövetkeztethető). Legelső följegyzése a XVIII. század végéről származik. A balladához kapcsolódó dallamok elég tarka képet mutatnak. Egyben azonban megegyeznek: a két különböző tempójú tagolásban. Az előtag vagy parlando, vagy poco rubato, a hosszabb utótag viszont mindig giusto. A mi változatunk utótagja kibővült, így a heterometrikus dallam tagolódása 8, 8, 6+7, 5, sorzárlata pedig 5 (5) 4 4. 1. Vargyas Lajos: Balladáskönyv, Budapest, 1979., 164. o. 16

10. A HÁROM ÁRVA Ág Tibor: Csináltassunk hírharangot, Nyitra-vidéki népballadák, 2001, A ballada cselekménye más nemzetek hagyományában is ismert. A hazai magyar változatok szövegükben és dallamukban eléggé eltérőek. A palóc vidéken feljegyzett dallamok változatai erősen a városi műdalok hatását mutatják. A Nyitra-vidéki Alsóbodokon folytatott gyűjtőmunkánk során kiderült, hogy magyar változatát ugyan nem ismerik, ellenben egy 11 versszaknyi szlovák változatát megtanulták a szomszéd szlovák község (Lapás) lakóitól. Valamikor nálunk is szélesen elterjedt ballada lehetett. A 22 szlovákiai magyar változatából hét a zoborvidéki falvakból való. Az egész magyar nyelv-területen ismeretes, közel kétszáz változatát tartják számon a MTA Zenetudományi Intézetének népzenei adattárában. Vargyas Lajos szerint nemzetközi viszonylatban csak a franciák és a francia határ menti, piemonti olaszok ismerik. Szerinte középkori francia telepesektől került hozzánk, majd tőlünk északi szomszédainkhoz. Szlovák 1, morva, cseh változati is vannak. A zoborvidéki változatok sajnos csak töredékesek. Az itt közölt két dallam szerkezetileg az új stílushoz áll közel. Az izometrikus 8 szótagú sorok kadenciája is ezt mutatja, ámbár a visszatérő szerkezet már kissé módosult. Legkorábbi feljegyzése 1840-ből való. 1. Szlovák változatok: Horák 1958. 44, Medvecky 1906. 256. 257. I-II 214., Sb.sl.n.p. I 31., Kolečany 61-63., Dobšinský 1874. 14. sz. Slov. sp. I. 188. és 226. Bartók 1959. 45a-b, 61b. 17

11. A MEGSZÓLALÓ HALOTT A legtöbb publikációban A megölt legény címmel közlik ezt a balladát. Népszerű és eléggé elterjedt, így még ma is sok új változata kerülhet elő. A legtöbb változat a vízbe dobás motívumával kezdődik. Néhány Ipoly-vidéki változatban juhászlegényt találnak egy fa alatt meghalva. A magyarországi változatok között olyan is akad, amelyben betyárballadával, főleg Bogár Imre balladájával keveredik. Ilyen egy zsérei változat. Nem vagyunk zsiványok, Sem pedig betyárok, Gazdagoktól elraboljuk, Szegényeknek adjuk. Bemegy a kocsmában, Rágyújt a pipára, Valahányszor rágyújtana, Mégse gyújthat rája. Ma öltünk egy gazdát Ezer forintjáért, Belédobtuk a Tiszába Két fehér lováért. A továbbiakban a szöveg azonos a többi változattal. Kodály Zoltán 1906-ban Béden talált egy olyan változatot, melynek az eleje hasonlít balladánkhoz. A vízbedobás motívuma ugyan megvan benne, de további versszakaiban a történet eltávolodik balladánktól. A vízbe dobott áldozat nem szólal meg. Dallama hatsoros, izometrikus 6 szótagú. A zoborvidéki hat változat dallama közül a gerencséri változat dallama ereszkedő. Szótagszáma 6, 6, 8, 6, kadenciája 7 (b3) 1. A koloni változat szintén 6, 6, 8, 6 szótagszámú, 1 (1) b3 sorzárlatú. Járdányi Pál szigorú típus- besorolású könyvében az ereszkedő dallamok közé sorolta. 1 A VII (b3) 4 és a 1 (b3) 4 kadenciájú változatokat Járdányi a féllábbal még népdalok, féllábbal már népies műdalok talaján álló dallamok közé sorolja. Dobszay László szerint igen népszerű, az új stílusú népdallal ritmikailag, formailag, motívumaiban szorosan érintkező típus. A ballada legkorábbi feljegyzése 1846-ból való. Az MTA Népzenei Adattárában közel 400 változata található, ebből hetet a mi területünkön gyűjtöttek. A mi gyűjtésünkben a Csallóköztől a Bodrogközig 52 változatát jegyeztük fel. Valamennyi változat 6, 6, 8, 6 szótagszámú verssorokból áll. Dallama sok esetben azonos a Bogár Imre betyárballada dallamával, valószínűleg az azonos metrika miatt. 1. Járdányi Pál: Magyar népdaltípusok, Budapest, 1961., I/155 18

12. A BAGOLY ASSZONYKA Ez a ballada egy veszprémi változat kivételével csak a két távoli tájegység hagyományában, Nyitra-vidéken és Erdélyben, maradt fenn. Vargyas Lajos szerint: Homályos értelmű szöveg. Az elhagyott bölcső, férj, a párta vagy menyasszonyi koszorú emlegetése valami szerelmi-házasságtörési történetet sejtet, ami a középkorban gyakori állatszimbólumokkal van kifejezve. Szövegének stílusa és a homályos szimbolika alapján egyaránt a régi középkori balladák közé tartozik. 1 A továbbiakban írja: Bagoly-asszony helyett gólya-asszony is áll. Egyik szövegben bagoly és magyar asszony felváltva szerepel, utána Arra sétál egy kevél katona és Jaj, hogyne sírnék, Kevil katona (Mind Zoborvidékről.) Veszprém megyében a bagol asszonykát szúnyog asszon kérdezgeti. A három erdélyi, ill. Erdélyből származó változatban már két madár a kérdezgető: fülemüle, cinege-mige és a közölt fejér gölice. Előfordulása elég ritka. Az MTA adattárában az itt közölt változatokon kívül csak 11 változatát tartják nyílván. Ebből hat változat Nyitra-vidéki, négy erdélyi és egy magyarországi. A ballada legkorábbi feljegyzése 1853-ból való. Vargyas Lajos, a magyar és az európai balladák kiváló kutatója, idegen nyelvű párhuzamát nem találta. Valószínűleg ez a tény késztette Móser Zoltánt, 2 hogy balladánk eredetét ne nyugaton, hanem keleten, a rokon népek hagyományában keresse. Móser Zoltán, az 1996-ban kiadott könyvének egyik fejezetében behatóan foglalkozik a Bagoly asszonykával. A ballada eredetét keleten a rokon népek néphagyományában keresi. Érvelését logikusnak és elfogadhatónak tartjuk. Az eredet nyomaira egyrészt Csernyecov professzor egyik tanulmányában, 3 másrészt Munkácsi Bernát Vogul népköltési gyűjteményében 4 bukkant rá. Csernyecov tanulmányban hírt ad a Hanti-Manysi Múzeumban található, fém-korongokon, és tükrön karcolt ábrákról. Eredetüket Krisztus előtti évszázadokra teszi. Ezek állat- és madárábrázolásokat mutatnak. Az emberi figurák fején álarcokat látni, amelyek között a bagoly asszony is ott szerepel. A leírás alapján arra lehet következtetni, hogy ezek az obi-ugorok ősi alakoskodó időszakos ünnepi táncainak ábrázolásai. A vogulok szent és tisztelt állatai között ott található a bagoly is. A vogulokkal kapcsolatban Móser könyvében Munkácsit idézi, aki szerint az ember és állat szoros kapcsolata kifejezésre jut abban is, hogy az énekek és regék hősei gyakran öltöttek állati alakot... Nagy valószínűség szerint a medveünnepi színjáték szereplői ezek a férfiak által megszemélyesített női szereplők. Az ősök tiszteletére rendezett fontos ünnepségnek, egy maszkos-alakoskodó ősi színjátéknak a reális ábrázolását látjuk a képen. Móser Zoltán könyvében még egy madárról tesz említést, amely beleillik e rejtélyes szövegű balladába. Munkácsi Bernát egy másik, jóval hosszabb éneket is közöl gyűjteményében. Ez szintén a Medveünnepi színjátékok egyik, Női színjátékok című fejezetében található. Ez pedig a Kakuk-kisasszony színjáték, ahol a főszereplő egy könnyelmű, ledér nő. A Bagoly asszonyka erdélyi változata tulajdonképpen szintén színjátéksze-rű népszokás volt. Ugyanis az erdélyi változatokra a lakodalmakban párnás táncot jártak, melyet Kriza János a következőképpen ír le: Ezen dal közben az ifjak körbe állnak, amelynek közepén egy ifjú áll, kezében párnát tartva, és szemlélgetve körös-körül, míg a körből 19

kiválasztván egy leányt, a párnát elébe teszi, és arra térdepel, mire a leánynak is le kell térdepelnie, választója csókját elfogadni, aztán a párnával a kör közepébe kiállani az ifjú helyébe, körülszemlélődni, s a fenn írt módon ifjak közül egyet választani. 5 A zoborvidéki változatokban a színjáték már elkopott. A tíz változat, egy lédeci változat kivételével, négysoros V (5) 1 zárlatú plagális dúr dallam. Kodály Zoltán a XX. század elején szintén ezt a plagális dallamot jegyezte le. Ugyanennek a plagális dallamnak él az autentikus változata is, 1 (5) 1 sorzárlattal, mégpedig ugyanannak az énekesnek az előadásában. Dobszay László katalógusában balladánk dallama a 16.283.0/0 típusszámot kapta. Dobszay szerint a dallamban a szlovák népzenére jellemző ritmus-szűkítés tapasztalható. Gímesen dr. Sima Ferencnek egy fiatal lány 1957-ben (az akkor 16 éves Hók Blanka) balladánk olyan változatát énekelte, amely sokkal terjedelmesebb, mint az eddig lejegyzett változatok. Eleinte úgy véltem, nem hiteles változat, mert általában a leggyakrabban azzal a strófával ér véget, hogy: Ha az itt volna, olyat ugranék, mint a paripa. Ezért nem közöltem a Vétessék ki szóló szívem című balladagyűjteményben. Azóta kiderült, hogy Vikár László is feljegyezte ezt a terjedelmesebb változatot 6, amit a Magyar Népzenei Antológia (Észak) II. lemezsorozatában közöl. A két változat nem teljesen azonos. Mindkét változat utolsó strófái Vargyas Lajos feltételezését látszanak igzolni, amely szerint a történet egy családjától megvált hűtlen asszony siralmát mondja el. (Lásd Móser Zoltán könyvében a vogul Kakuk kisasszonyt.) Ami a hitelesség ellen szólt, az a tény, hogy a környező falvakban, de még Gímesen sem találtam olyan énekest, aki bizonyította volna a hosszabb változat hitelességét. Hók Blanka egyik szereplője volt annak a balladaestnek, amelyet Danczi plébános úr az 50-es évek második felében szervezett. A hitelesség mellett szól, hogy a két hosszabb változatban a befejező strófái stílusban és csiszoltságban egyenértékűnek látszanak. Kétségeim tisztázásának céljából felkerestem Danczi Lajos plébános urat, aki jelenleg Vágán működik. Információja szerint a balladát egy Macskai nevezetű idős gímesi férfi tanította be a fiatalokkal. Sajnos ez az idős férfi már évekkel ezelőtt meghalt. Így a változat hitelességét nem sikerült tisztázni. De az, hogy két nem teljesen azonos változat került elő, a ballada utóéletét bizonyítja. Hisz Vikár László énekese is majdnem egykorú Hók Blankával és Hók Etussal. További kutatás tárgya lehetne, hogy Jancsóné Molnár Teréz is abba a csapatba tartozott-e, akik a balladaesten szerepeltek, valamint az, hogy a fiatalabb korosztály közül hányan ismerik a ballada hosszabb változatát. 1. Vargyas Lajos: A magyar népballada és Európa, II., 394. 2. Móser Zoltán: Babilonban ez nem így van, Csíkszereda, 1996. 198. o. 3. Csernyecov, v. n. 1980., Az Ural vidéki sziklarajzok jelentése és rendeltetése, In. Hoppál Mihály, szerk.: A tejút fiai. Budapest, 106-133. 4. Munkácsi Bernát, 1892-96, Vogul népköltési gyűjtemény, I-VI. Budapest, Nagy Gábor, O. 5. Magyar népköltési gyűjtemény, IX. 172. 6. Magyar Népzenei Antológia II., Észak, Hungaroton, LPX 18124-28, Budapest 20