A szemét elöntheti a horizontot, elboríthatja a tárgyakat, eltorlaszolhatja az utcát, a kilátást, de nem lepheti el az embert, ha az bármivel túl tud emelkedni rajta. Ha a roncstelepen megterem az emberség, és nem adja meg magát a szellem, akkor a szemét nem eszi meg az embert. Losonczi Ágnes
TÁRSADALOMKRITIKAI ES KULTURÁLIS FOLYOIRAT egyenlííő 5901 I. évfolyam, 5-6. szám 2003. december
T m et az arany re lik v iá k k ap tak, mert b eolvasztva pogány jelen tésük m egszűnt, de hasznuk m egm a radt, és szolgálhatták az új gyarm a tosítókat, gazdagították őket és k i rályaikat is. Keletről jöttek a mórok, Észak-Afrikán át Spanyolországig vonultak és fordultak a keresztény vallás és tárgyai ellen. Hadi diadalaik útját felégetett keresztén y tem plom ok romjai jelezték, indulatuk áldozatává lettek a tárgyak is. Előretörésük során, terjeszkedésük útján civilizációjuk nem csak a filozófiát, az orvostudom ányt h ozta az iszlám nagy kultúrájából, hanem építészeti csodáikból is annyit -m e c s e te ket, palotákat, fü g g ő k ertek e t -, hogy a keresztény spanyoloknak, győzelm ük és az arabok k iű zése, m aradványaik lerom bolása után, m áig m aradt m ég csodáln i való. A vallásháborúnak hirdetett területszerző háborúk is taroltak. Nem kellett iszlám vagy pogány harcos a k e re szté n y tem plom ok felé getéséh ez, szen t tá rg y a ik elpusztításához. A keresztény vallás m eghasadása többször is, de különösen Európa vallásháborúi idején, a protestánsok és katolikusok harca, egym ás tem plom ainak, h ív e i nek és p a p ja in a k p u sztítá sa, az egyházi tárgyak töm eges m egsem m isítése felért a tatár vagy török dúlással. A katolikusok az eretnekeket és tem plom aikat p u sztíto t ták, a protestálók, a reform átorok a hamis bálványoktól, fölös cicom áktól szabadították m eg a tem p lomokat, puritán szellem ük és h i tü k szerint (a Ne cainálj m agadnak faragott képet! parancsolatát teljesítve). A több helyen d iad a l maskodó katolikus válasz nem csak felelt a reform átusok tetteire, hanem - m ivel hatalm as düh fordult az eretnekség ellen - szörnyű kín zások m ellett, kerékbe tört, elevenen megnyúzott, máglyán elégetett protestáló papokat szabadítottak meg az eretnekség bűnétől. Az életben maradottakat gályapadhoz láncolták, tem p lom aikat fe lé g e tté k vagy visszafoglalták. Egyik keresztény vallás hithű fa n a tik u sa sem m aradt adós a gyűlölt, eltévelyed ettn ek lá to tt m á sik k ereszté n y vallás fanatikus tetteiért. - II. János Pál pápa a 2000. év fordulóján első volt az eg yh ázfő k közül, aki történelmi felelősséget vállalt a katolikus egyház em berpusztító vétkeiért, átérezte és n yilván osan m egvallotta azokat. Okkal kérte az Ú risten b ocsán atát az in k v izíció tetteiért, eretnekek, reform átusok és m ás v a llá sú a k m egkín oztatásáért, kegyetlen üldözésükért. A k eresztén y egyház papjai a gyarm atosítók m ellett az igazi fehér civilizáció érdekében léptek fel erőszakos térítéssel. A pogányok lelkét meg kellett menteni, megkeresztelésükkel, pogány hitü k tá r gyainak elégetésével m egszabadítani őket saját isteneiktől, tehát saját istentelenségüktől. Pusztították ezért a term észeti - korábban prim itívnek mondott - népek isteneit, bálványait is, hogy a pogányságot is együtt pusztítsák el velük. Csak a 19. század látta m eg először az üldözött pogány tá rg y a k ban az emberi kultúra rem ekeit, és a 20. század kezdte el óvni ezeket, törekedett szervezett összegyűjtésükre, m úzeum i elh elyezésü k re, íg y jö tte k létre az an tro p o ló giai m úzeum ok, n agy v ilá g g y ű jte m é nyek etnográfiai részlegeinek k ü lön leges k in csei - hogy am i m ég megmaradt, azt védetté és mindenki szám ára láthatóvá tegyék. Gondolnánk, hogy ha a vallásh á b orúk és a h it fa n a tik u sa i ennyi kínt és pusztulást hoztak a világra, talán a szeku larizálás m egszabadíthat a vallási türelm etlenségtől, az egyedül üdvözítőnek hitt út m á sokra erőltetésétől, a pusztító hata lom ak arástó l. Új sza b a d sá got hoz, türelm et, b elátást terem t, és az emberi élet és értékvédelm ét álta lán o ssá te szi. E zzel szem ben a vallástagadó eszm ék - bárm ennyire racionális fogan tatásúak voltak is - fanatizm usa elérte a vallásos fanatikusok gyűlöletszintjét, náluk sem állt m eg a p u sztítá s, ahogy nem torpant m eg m agabiztosságuk sem saját h itük egyedüli igazságának harcos képviseletében. Ha a hatalom indulata - és biztonságérzetük - ezt kívánta, túltettek a középkori pusztítások borzalmain. A társadalm i eszm ékkel fűtötten rom b o ltá k a régit, és ép ítették az új fanatizm us em lékm űveit. Akár az Ész istennő, a forradalm i szabadsá g jelképe, va g y a k iv á la szto tt nem zet, kiválasztott felsőbbrendű fajta, vagy a k iv á la szto tt o sztály harcos igazsága nevében. A huszad ik szá zad b eli új fan a tizm u so k, eszm éik alapján totális rendszereket építettek fel, katonai hatalom má szerveződve (nem zetiszocializmus, a sztálinizmus, pol-potizmus). * Korábbi századokhoz hasonlóan, kezükben a fejlett technika eszközeivel, ember- és tárgypusztításukban túltettek a korábbi kézm űves p u sztítá so k lassú ság á n, az egyszerre csupán egy embert em észtő tű z h atását m egsokszorozták. A lassú egyedi g yilk o lá so k a t fe l gyorsítva töm eggyilkolássá fejlesztették, ebben is használták és bizonyították a technika és szervezettség fölényét. Egymás után jönnek, egym ás ellen is fordulnak. A pusztítás nagy happeningjéről legutóbb Hrabal így írt: mert az emberszámára nem létezik nagyobb gyönyörűség, mint az, ha isteniga- zában begerjed és rosszat cselekedhet a nagy történelem nevében... és a mennyeket senki nem őrzi...micso- da gyönyörűség, ha az ember cselekvő alanya lehet a tűz, a vér és a nemi erőszak édes apokalipszisének, mert mindez meg van engedve... - idézi Hantát, aki mosolygott...2 Bár nem p u sztították el Magyar- országon a kom m ün idején, 1919- ben a kastélyokban összehordott m űtárgyakat, de a jelenségről és a tárgyak új látványáról így ír Esterházy3: Két szobába hordták össze a kastélyban található valamennyi m űkincset. Mégis, amikor ott álltam ezen minden szív nélkül egybehordott tárgyak előtt, amelyek úgy fe k ü d te k egy tömegben, akár egy nagy rakás szén, együtt elválaszthatatlanul, megszűnve egyes tárgynak lenni, mert megszűnt a történetük, ki lettek ragadva önnön idejükből s terükből, önnön struktúrájukból és m integy visszaböfögve, visszaokádva kerültek új helyükre - nos ekkor láttam először, mi lehet undorító a sokban, am ikor a so k nem kápráztató gazdagság, hanem ém elyítő hányadék kastélyom közepén. A kkor m egérteni véltem a vörösöket: ők nyilván ezt mindig így látták, mindig struktúrájukból
kivetve, mert h isz nem is ism erték a tfru k tú rá t. A Szovjetunióban történt, ahol sok kolostor, tem plom, k egyh ely szenvedte meg a bolsevizmust a forradalom idején, de m ég hosszú idővel az után is, a hetvenes években is viselték a nyomát a pusztító türelm etlenségnek, ikonégetésre - autodaféra - k é szü lt egy buzgó szovjet párttitkár Szovjet-Karéliában. B egyűjtette az ősi ikonokat, hogy nyilvánosan, a főtéren tűzre vesse azokat. Ennek a tűzn ek k ellett volna hirdetnie a kom m unizmusnak a vallások és az egyházak fölött bekövetkezett diadalát. A környék ősrégi fatem plom ainak táblafestményeit mind a főtérre hordatta: szerencsére aggódó értelm iségeiknek, m űvészettörténészeknek sikerült a központon keresztü l beavatkozni a helyi túlkapás ellen. Sikerült megvédeni és felvásárolni a m ár egyéb kén t is erősen m egfogyatkozott, pótolhatatlan értékű tárgyi emlékeket. Hrabal, aki h osszú id eig egy könyvzúzdában dolgozott, a bezúzásra ítélt könyvekről ír: Gyengédmelankolikus apokalipszis... mondta a doktor, és az arca ragyogott... m ost a saját sorsunkon érthetjük meg mindazokat a forradalmakat, amelyek az összes kultúrát érték, csak éppen abban van s z e rencsénk, hogy minket nem likvidáltak fizikailag, mint ahogyan a könyveket likvidálják, nézze tíz-tizenkét csomagot pakolok össze naponta, mindent, ami már nem megfelelő, de az én garázsomban magzatelhajtás is előfordul, vannak itt könyvek, amiknek ö sszes m egjelent példányát ideszállították, am iket soha senki sem olvasott, ezek a könyvek aprószentek napját ünnepük itt, a halott gyermekek ünnepét....hiába olyan korban élünk, amely szégyellt a múltat, mint az olyan lány, aki elégeti szerelm es leveleit, mert nem ahhoz a férfihoz megy férjhez, aki neki azokat a szép leveleket írta... én jelen vagyok ennél, minden az en kezemen megy át... igazság s z e rint nekem fizetn i kellene ezért az állásért. 4 Önkéntes tűzáld ozatként hordták a firenzeiek Savonarola, a lánglelkű prédikátor szónoklatai hatására m áglyája lángjára az értékeiket. N em csak a h iú sá g ékeit, h a nem könyveket, festm én yeket is, erk ö lcsi rom lottságu k b izo n y íték ait - üdvözülésük érdekében. M áglyára vagy zúzdára ítélt, elítélt könyvek másképp gondolkodásuk miatt váltak tiltottá. A szellem termékeinek égetése, a könyvek bezúzása végigkíséri a civilizációt, illetve azt, amit civilizációnak tartanak. (Könyvégetés a náci szellem érvényesítéséért, könyvzúzdák az osztályharc érdekében működtek.) A közös a b etiltott szellem volt, a vétkes tárgyak, vétkes eszmék megsemmisítése. A tárgy elpusztításával a szellem et akarják m egölni, és ha lehet, örökre m egakadályozni a m egújulás lehetőségét is. Lommá, szem étté, ham uvá tenni rítu ssal vagy rítus nélkül. Látványosan, megfélemlítően. M indenféle fanatizm usnak, barbarizm usnak tárgyi em lékek számlálhatatlan rem ekei estek áldozatul. Olyan alkotások, am elyek emb eri teljesítm ényben és értékben pótolhatatlanul m egsem m isültek. A pusztítók hol a civilizáció áldáshozóiként léptek fel, hol a legszentebb hit védelmében, hol az emberi rom lottság elpusztítását tű zték zászlajukra, de m indig övék volt az e rk ö lcsi fölény, az em beri nem m egm entésének tudata, hogy amit tettek, a tisztasá g nevében, a m a gasabb rendű eszme érdekében tették: ezért gyilkoltak, romboltak, ind ítottak háborúkat. M ég eleven a seb a világon és az em berek emlékezetében is, a tér sebe: New Yorkban a Világkereskedelmi Központ tornyainak lerobbantása. Az ördögien kim ódolt tett Amerika szimbólumát robbantja és Toppantaná össze. A tornyok leomlása a világhatalom jelképeinek, szimbolikus m egtörésének, m egsem m isítésén ek aktusa volt. A New York-i szeptember tizenegyedike is a történelm i fanatizm us pusztító sorozatához tartozik. A legújabb technika, a legpontosabb időzítés, a leghatásosabb közlése a terrorn ak a kettős robbantás. A szimbólum félelem keltő pusztítása. Ezrek égtek el a gyű lölet kicsapó lán gjaiban. Mint a történelemben annyiszor, ártatlan emberek ellenállás és válaszlehetőség nélkül válnak áldozatokká. Szakrális rítus a saját hittel igazolt rombolás. Gyilkolás az egyedül uralkodó m egalázó m egalázásáért, a gyűlölt Amerika világa ellen. A pusztító láng tartós láng. Eddig is, és félő, ezután is, m inden feltám adt hit, új eszme, új fa n a tizmus m eggyújtja a m aga m áglyáját. Az em észtő tűz m inden hitben n em csak pusztít, tis z tít is. É rtelme is, varázsa is ebből ered. Az oltáron az ember, az élőlény, a tárgy, ha elég, az ég felé em elkedő füstté válva ősi áldozathozatal. Aki pedig m eggyújtotta, az m indig tisztító tűzn ek mondta. Egyezm ények - és a k ik fö lé vagy alá, ille tv e k ív ü l h e ly e z ik m agukat A szörnnyé és szörnyűvé vált eszm ékkel szemben m indig felkeltek em beri ellenerők. Az ember- és tárgypusztítással szemben is. Most csak a tárgyakról szólva, a 19. század felismerte, hogy mekkora értékeket pusztítottak el eddig sokfajta gyűlöletből, de csak a 20. század rendelkezett annyi emberi belátással - és új tapasztalattal -, s hozzá nemzetközi intézményekkel is, hogy bár visszafelé már menthetetlen, ami elpusztult, m ég m indig feladat m egvédeni azt, ami maradt, hiszen maradt m ég m indig elég p u sztítá si szándék is. Az emberi kultúrák kincseinek közös óvására hozta létre az UNESCO az egyezm ényt a Világörökség K in csein ek m indenkire kötelező megőrzéséről, pusztítási tilalmáról. (Hogy legutóbb a talibánok a védett ősi Buddha-sziklaszobrokat m égis felrobbantották, ez a döntések bizony korlátozott hatását mutatja.) Ez az értékvédő kezdeményezés az egymás elleni gyűlölet pusztító szándéka fölé akart volna emelkedni a közös megegyezéssel. A világörökség kincseit védené ez a nem zetközi egyezménnyel megerősített közös rendelet. Csak a világ itt is meghasadt, mint másban is. Vannak, akik kitalálják, kezdeményezik és m egvalósítják az egyezm ényt, nem zetközi együttműködésben bíznak. És vannak, akik kivonják m a
gukat, nem fogadják el, hogy rájuk is ugyanaz vonatkozzék, mint m á sokra. Kivonj a magát: a legnagyobb hatalom, am elyik nem tűri el a más kontrollját: Amerika nem vesz részt se a környezetvédelmi egyezm ényben, se a Háborús bűnösök kiadatásának nem zetközi törvényszéke munkáj ában. A m ásik oldalon pedig nem fogadják el azok, akiknek nincs hatalmuk, akik úgy vélik, kiszorulnak minden döntéshozatalból, ezért szemben állnak minden nem zetközi intézménnyel, következésképpen semmi megállapodást, amiből kimaradtak, nem tartanak m agukra nézve kötelezőnek. Kivonja m agát az, aki mindenen felül és az, aki mindenen kívül - alul - helyezi el magát. A m agánélet s z e líd tárgyvesztése. A tárgy kiüresedése. A tárgyak lélek v esztése N em csak a történelem fo szth atja meg erőszakkal a tárgyakat a lélektől, hanem a szem élyes idő, a változás, a m ásik halála, az oldások és k ö tések vá lta k o zá sa i, h ű tle n sé g korábbi önm agukhoz, a m últak titkolása vagy egy újonnan m egtalált hűség a korábbi tárgyakhoz-emberekhez való hűséggel szemben. A tárgyak ellom osodása akkor is bekövetkezik, am ikor elvesztik élő kapcsolataikat, kacattá, fölöslegessé válnak. Akkor történik meg, ha a tárgy elveszti jelentőségét, vagy ha m egfosztják tőle. Ha kihal mögüle az érzelem, vagy ha kivész belőle az öröm. Ha kiüresedik az a v i szony, amelynek tárgyi kísérője, k i fejezője volt. Ez történik, ha valaki hagyatékát rendezik el. Ha bevégződött szerelem tárgyai üressé válnak. Ha válással végző d ö tt h á zassá g ro ssz emlékű tárgyaitól szabadulni akarnak. Ha tárgyak jelentése kom promittáló lehet. Ha csalódás után, aki csalódott, mindenképpen szabadulni akar kínos tárgyi em lékektől. És így tovább. Aki felnőtt szem bekerül h agyatékok rendezésével, gyakran ta lálhat olyan értelm etlen n ek lá tszó tárgyakat, am elyeknek csak az adja a fontosságát, hogy egy életen át rejtette, őrizte ezeket valaki. Saját magának, titkos fiókokban, s m indig felid ézh etett á ltalu k valam it, amire fontos volt em lékeznie. Nem a tárgy, hanem az Emlékhez kötöttsége adta a fontosságát. Az átszellem iesített tárgy a lélekadó halála után már senki szám ára nem mond semmit. A rejtegetett értékből - ha nincs transzform álható, h a szn á l ható vagy eladható érték benne - értelm etlen kacat lesz, szem étbe, tűzbe való. A tárgy, ami halott lelkét viselte, lelketlenné válik. Más értelm et is kap h at olyan tárgy, ami használója halála után is fon tos m arad, m ert szem élyes kötőd ésü k fen nm aradt. A tá rg y m egszem élyesedik. Kedves halotta t kedves tá rg ya h a szn á la ta to vább is életben tartja. Feltám aszthatja az eltávo zott szo k ását, tapinthatóvá teszi az em lékét. Majd a következő generáció dobja ki a fölösleges, ócska holm it, ha m ár se emlék, se kötöttség nem tapad hozzá, amikor már az utolsó élő em lékezetét is elvesztette. Ahogyan kacattá válnak a kiürült kapcsolatból m aradt em lékek, az elm últ szerelem relikviái, az érzelm üktől kiürült tárgyak, sose kapják vissza hajdani értéküket. Funkciójuk értelme az érzelem kihunyásával m egszűnt. K ülönösen, ha a sértett emlékezete az őrzött tárgyakon vezetheti le azt a bosszút, amit az indulat okozója érdem elt volna, de nem kapott meg. A tárgyak túlnőhetnek fun kcionális használatukon, nem csak azt fejezik ki, amit szolgálnak, hanem m agukba szívnak és kifejeznek viszonyokat, kapcsolatokat. Létezésük eseményekhez, emberekhez, viszon yokhoz fűződik. Á tv e s zik az em lékek őrzését is, és m egtestesülhet egy esem ény vagy egy ember, egy viszo n y bennük, am elyekh ez kötődött. Kézbevétele újra felidézi és átélhetővé teszi, am i elm últ. A tá rg y esem ények sorában vesz részt, a tárgyba em lékek raktározódnak p u szta fu n kció ju k m ellé, többet jelentenek, mint a használati értelme, mást, mint a külsőt meghatározó anyaguk tárgyi minősége. Mi az ócska, m ikor szebb az új? Hagyományos keretek között a h a gyományos m agatartás, hogy nem dobunk ki sem m it, sok régi holmi a padláson marad. Sok ócskaságot lecserélnek újra, vagy szebbre, vagy
jobbra, vagy érdekesebbre. A falusi vagy városi padláson pedig értékek lehetnek. Amikor m egveszik az első villanyvasalót, a vas felkerül a használatlan holm ik közé. A rézüstöt lecserélik a m űanyag habverőre. A rézm ozsarat a villanydarálóra. A régi háziszőttest a nejloncsipkére. Az üvegre festett ikont színes képnyomatra. Ebből néha van viszszaút. Az elavult tárgyak, ha m eghúzódhatnak a padlásokon m int régi vacakok, gyűjtőknek, felvásárlóknak, f elhajtóknak gazdag terepet jelenthetnek, m ég levarázsolhatj ák a padlásról a háziaknak már értéktelen holmikat. Aztán elkerülnek az értéket ismerő gyűjtők, kereskedők kezébe, olykor egészen a belvárosi m éregdrága ü zletekig, ahol vastag pénztárcájú külföldiek meg tudják fizetni ezeket, nosztalgiájukat táplálni a régi, kelet-európai tárgyak és élet iránt. így lehet tárgyi feltám adása a lomból elővarázsolt értéktárgyaknak. Továbblépve: a kultusztárgyak fanatikus harcokból következő elpusztítása és halála, a tárgyak természetes halála - vagy az em lékeket sugalló tárgy jelentésének megszűnése az érzelmi kiürülés miatt - mást jelent a tárgy és a társadalom viszonyában, m int a legújabb kori ipari társadalom term elési versenyéből és a tárgyak mennyiségi haj - szájából következő gyors elévülés és a szem éthalm ok növekvő m ennyisége. A 20-21. század tá rg yain ak szemétté válásával nézünk szembe. T ú lp örg etett term elés, p a za rló, m ohó fo g y o s z tá s A 20-21. században fő tém ánk a túlpörgetett term elés, a mohó és pazarló fogyasztás, ami az alig kezelhető hatalmas m ennyiségű szemét, roncs, lom, hulladék felgyülem léséhez vezet.5 Ma a statisztikai adatok szerint m integy tízezerre teszik az egy háztartásban használatos tárgyak szám át a hagyom ányos, para szti otthon 400-500 tárgyával szemben. A tömérdek tárgy egy része gyorsan romlik, elévül. Át kell adni helyüket az újonnan készü lt tárgyaknak. Továbbadják a korábban h aszn ált javakat, azok kéz a la tti áruvá válnak, leadják vagy kidobják őket, a lomok közé kerülnek, szemétté válhatnak, roncstelepen találnak végső menedéket. Nem csak azért, mert funkciójukat veszte tté k vagy elöregedtek, hanem m ert napvilágra jött valam i új, ami tetszetősebb, divatosabb, jobbnak ígérkezik - ha nem is mindig biztosan jobb s az kerül a korábbi tárgy helyébe. A gyors, pazarló fogyasztás következtében megunt, leváltott, fölöslegessé nyilvánított tárgyakkal zsúfolódik teli a világ, am elyektől m eg kell szabadulni, am iket el kell tüntetni a szem elől. Óriási term éktöm eg hatalm as m ennyiségű hullad ékot terem t. F orgatja a jó léti g a zd a sá g társad alm i tá rg y a in a k an yagcseréjét, a végterm ékig, a szem étig. A felpörgetett fogyasztás serkenti a termelést, a gazdaságot, a kereskedelmet, a reklámipart, foglalkozta k a a tervezőket, m érnököket, munkásokat. Újító elmék serege dolgozik a változtatásokon, jobbításokon, hatékonyabb technológián, sikeresebben m űködő eszközökön. Emberek serege dolgozik a szolgáltatás különböző ágaiban, hogy hogyan lehet az új cikkeket jobbakká, vonzóbbakká tenni, több vásárlónak eladni, szélesebb kör fogyasztására alk alm assá tenni. A tárgyvonzás specialistái, a társadalom-lélektan ism erői a term elés részesévé v á l nak, m ivel nem csak term elni kell jobbat, hanem el is kell tudni adni azt, vagy elhitetni, hogy jobb, m int az előző. A reklám hadviselés technikája már-már stratégiai iparrá változik. A k ö ltségszám ításokb a - s te r m észetesen az árba is - jelentős tétellel kerülnek be a m arketing és a reklám költségei, mivel az nyer, aki m eg tudja fogni a legtöbb vásárlót, aki állja a versen yt a fo g y a sztá s ban. Akkor lehet fen ntartani, sőt n ö veln i a term elés szín vo n alát. A piackutatónak/m arketingesnek n em csak azokat a vá g y a k a t kell felismernie, amelyek most kielégíthetőek, hanem azokat is, am elyeket m ost kell majd felkelteni. A tárgyak vonzerejének kidolgozásáb an - régen tudott tény - a tárgy szimbolikus jelentésének különleges szerepe van. N evezetesen annak, hogy h a szn á lata va g y fo gyasztása mennyire erősítheti meg használójának társadalm i helyzetét - innen a státusszim bólum elnevezés -, hogy az élethez, a ranghoz, a m egjelenéshez, a fiatalsághoz, az önprezentációhoz, a társadalm i jelenléthez m ennyire tartoz ik h o zzá - szin te kötelező en - annak birtoklása, s hogy felhasználója m inél előbb, m ásokat m egelőzve juthasson hozzá. A lépéstartás jele, hogy a legújabb fétisnek reklám o zott tá rg y ért h o zzá k m eg a pénzáldozatot. A tárgyak genetikájába beterv e z ik az ela vu lá su k id ejét is, a haszn álat időbeli korlátait is, neh ogy tú lsá g o sa n ta rtó sa k le g y e nek, hogy a term elés fen n tartása érdekében kiszám ított időben köv etk ezzék be az elavulás és a csere szüksége. Itt kezdődik a tárgyak le c sú szá sa a tá rsad a lm i lejtőn. M ég ha épen őrzi is eredeti fu n k cióját a tárgy, ha már látszik rajta a régi bélyege: tavalyi, elavult, divatjam últ, és ott az új, ami inkább m eg felel h a szn á ló ja tá rsad a lm i státusának, vagy legalábbis az odatartozás látszatát bizonyítja, fontossá teszi a kínált tárgy birtokba vételét. A felgyorsult term elés a használatlan n á vált, egykor vágyo tt tá r gyak gyors hanyatlásához, szem étté, ronccsá, lommá válásához vezet. M essze került a racionalitás a fogyasztástól, a szükségletre term e léstől, ami azt herdálja, amiből él, és abból él, hogy hogyan tudja pörgetni a gazdaságot, hogy gyorsan fogyaszt nagy m ennyiséget - használ, pusztít, hogy újat, jobbat term elh essen. A szü k ség nem elég, m ohósággal kell újram anipulálni. így növekszik a lecserélt, megunt, kivénhedt, fölöslegessé vált tárgyak világa/halmaza, egyre nagyobb a tömege aszerint, ahogyan a verseny d ik tálja a felfokozo tt term elést fen ntartó fogyasztás kén yszerét. A versenyt a termelésben, a versenyt a fogyasztók között. Fétisből m egunt tárgy, m egunt tárgyból másodrendű áru, m ásodrendű áruból hulladék, hulladékból szem ét, a szem éttel pedig valam it kezdeni kell.
Gyorsan elh a szn á lt tárgyak, gyorsan elh a szn á lt viszonyok Az Új sü rgető m egszerzésének vágya n em csak tárgyi eredetű kielégületlen ségből táplálkozik, de az új tárgyban keres beteljesülést is. Ezért válik gyakran szinte h iszté rik u ssá a tá rg y a k - a rajon gás tárgyainak - és a divatoknak a cserélgetése is. A csere m egkívánja a szinte állandó izgalm i állapot fenntartását. Ezt fejezik ki és tükrözik a reklámok, a gyors klipváltások, a hadaró beszédmód, az izgató és izgato tt v á ltá so k gyors ritm u ssa l pergő hatásvadászata. Nem áll m eg viszont a tárgyak gyors cseréjénél. Ahogy a tárgyak magukra v e sznek emberi viszonyokat, mintha elhinnék, hogy a tárgy pótolhatja az emberi hiányokat a viszonyokban, talán m ég a szem élyiségben is. A kielégültség haj szólása a tárgyak gyors leváltásában emberi k ara k terré, sőt töm egesen jellem ző k a rakterré válhat, és átragadhat m ásra is. Á th atja a kap csolatok m ás rendszereit is. A gyors m egszabadulás korábbi kedves, már m egunt tárgyaktól, könnyű oldását m utatja néha nehéz kötöttségeknek. Gyors változásokat, gyors oldásokat láth atu n k kap csolatokban, gyorsan leváltott, elhagyott, elfeledett, elfedett nézetekben is, gyorsan cserélt fo g lalatosságo kb an. Szinte rutinszerű technikává válik a gyors csere. Az állandósított és újragenerált hiányérzet új kapaszkodók felé, új dolgok k ereséséh ez visz. A sohakiésm egn em elégedés hajtja a lihegést az új felé, pedig az elégedettség bent, és nem kin t van, ahhoz a külső tárgyi világ m ég kapaszkodónak sem elég. A m i ú jka p ita lizm u su n k polaritása H ozzán k is elérk ezett a tá rg y a k áram lási szabadságának feltétele, a n yitottság, az áruk áram lása, a hiánygazdaság idején vágyott kínála ti piac elk ép esztő gazd a gsá ga. A fogyasztói társadalom szabadságának alapja és kötelme, a pazarló fogyasztás ideje. A már m egvalósult k ap italizm u s b ekövetkezett tényei elég világos választ adtak arra, hogy k ik n ek is adott ez a fo gyasztói szabadság, és hol vannak átléphetetlen társadalm i korlátai. A hiánygazdaság társadalm a m egszűnt, m iközben a szű k ö ssé g to vábbra is úr, és nem csak a szegényeknél gond a m indennapi életvitel, a lakás fenntartása, az evés, a gyerekek iskoláztatása. A polaritás egyre élesebb, m íg az élet egyszerű fen n tartá sa ma m ég a tö b b ség gondja, a m ódosabb rétegek n él fen t közben eluralkodott a tá r gyak eddig nem ism ert p azarlása és a presztízs vezérelte tárgyhasználati mód. Látni lehet mindenapjainkban a tárgyak útját lefelé, fétislétüktől a roncstelepig, a presztízstárgy m utogatásától a szem éttelepig. Ez az út a társadalm i hierarchia lépcsőjén lefelé vezet, a társadalm i lejtő aljáig. Ez a tárg yak karrierjének útja lefelé, a döngetéstől a roncstelepig. S zo cio ló g ia i ú tk ö v e té s: a tárgy ú tja a szem étig - és tovább Ó riási a szem ét m en nyisége. Az ó riá si term éktöm eg h atalm as m en nyiségű h u llad ékot term el. Serkenti a gazdag jóléti társadalom an yagcseréjét. A m ikor először használaton kívül helyezik s halálra ítélve kidobják, a végső b efejezés előtt még van egy vagy több élete. Az első osztályú tárgy útja első fogyasztó játó l m egy tovább, m íg teljesen szemétté, használhatatlan ronccsá válik, és végleg elenyészik a szemét- vagy roncstelepen. Gördül a szemét a társadalom lejtőjén lefelé. Olykor gördül, máskor zuhan, osztályokon, rendeken, rétegeken lefelé. Óceánt repül át, földrészek szakadékait szeli át, de a végső használhatatlanság, a teljes megsem m isülés előtt m ég van élete. Gazdagtól szegényig, gazdag országoktól szegény országokig, átívelve földrészeken. V eszélyes hulladékként hasznot már csak a legszegé
nyebb, de ügyes kezű ázsiaiaknak hoz. Nálunk a kukában kutatva, ott számítógépekből veszélyes úton szedik ki az értéket az újguberálók. K ié a Azemetr A történetet egy hajléktalanszálló vezetője mondta el, nagyszerű ember, maga is egy időre a hajléktalanok életét élte, hogy jobban megértse őket. Kukázni kezdett tanulni ő ía. JÓAZÍwel voltak iránta a többiek, ezért jó helyet kapott az eloaztáanál: a RózAadombot. EAte a kukázáa ideje, amikor m ár a kerítéa előtt a Azemét. 0 nyakig a kukában kotorá- Azik, amikor nyílik az automatikua kapu, kijön egy hatalmaa Audi. Az autó megáll, az A udiből kiazáll a megdöbbent vezető, éa birkózni kezd vele éa a kukával: - Menjen innen! Hagyja! Ez az én Azemetem! M iket is dobnak ki? E lőször az ételt. Az étel kidobása, a kenyér pazarlása, a m aradék, ami m ég ehető - a h áztartási hulladékba sok m ég fogyasztható élelem és érték kerül. Gyerekoromban a vidékünkön tilos volt ken yeret va g y ételt kidobni. N em csak azért, m ert a kenyér az élet és szentség, hanem mert sok az éhező, és a pazarlás embertelen. Valakit meg lehetne vele az éhezéstől menteni. Napjainkban jobb, értsd gazdagabb utcákban annyi étel kerül a kukába, hogy egy indiai falu m egélne egy h étig egy budai utca maradékaiból, de jól járna vele valam elyik Borsod m egyei falu is. A hagyom ányos társadalom nem ism eri a hulladékot - ahogy a term észet sem. M indent felh a szn ál valamire. Ami már nem használható arra, amire készült, azt se dobják el: jó lesz ez m ég akárm ire. A lefelé gördülő tárgyak csaknem a családon vagy legalábbis a h á z tartáson belül m aradtak. A tartósság volt a fontos: bútorban, ruhában, cipőben, csizm ában. Egy sokgyerekes családban - és nem csak a szegényeknél - a kisebb gyerekek ritkán k ap ta k új holm it, egym ás után hordták tovább a nagyobbak kinőtt ruháit. Nem volt ez m indig öröm. Egy példa, középosztálybeli, az öltöny metamorfózisára: ügyvéd nagybácsi kitűnő angol szövet ruháját unokaöccse érettségi ruhára megkapja. Ebből később kosztüm öt alakítan ak ifjú feleségének diplom aosztására. A valóban tartós szövet lesz kislányuk szám ára iskolai ünneplő ruha, majd a m ég m indig a la k íth a tó jó szövetből n ad rág szabható a legkisebb fiúnak. A ruha szolgálati ideje m integy húsz év, használója három generáció. A ruha ma divathullám ok fel- és eltű n ésével évről évre válto zik. Csillogástól a ronggyá válásig. Hajdan, a szocializm us idején büszke fogyasztói voltunk a nyugati csom a gok h aszn ált p re sztízsru h á i nak. M ára már ez is piacosodott, a b üszkeség csökkent, bár m egvan a hierarchia a nyugati import ruh a, a second hand, a ruti-butik, a top-topi, a h a szn á lt ruha és az ócskás üzletek között. Ahogyan van m ásik út, a jótékonyság útja, igazi szalonm unka látszik - a Vöröskereszt vagy a M áltai Szeretetszo lg á la t adom ányát d icséri - a M oszkva téri koldus öltönyén, aki kitűnően szabott kabátjában a v illam os utazóitól kéreget. Az autó útja: a gyártó diktálása szerint a legfelsőbb fogyasztói osztályn ak legalább két-három évenkén t le kell cserélnie új k ocsiját. M ajd elindul az útja a h aszn álati lejtőn le fe lé : az első o sztályú használó után a m ég jó m inőségű használt autók piacára. Néhány év m úlva új használójától egy tá rsa dalmi vásárló osztállyal lejjebb kerül. A következő lépés, amikor a civ il au tóso k k ih a szn á lá sa után ügyes szerelők m aguknak vagy barátaiknak használható járgányt buheráln ak belőle. Ha nem m egy to vább, autóbon tóhoz kerül, ott ügyes k ezek k iszed ik belőle, ami m ég használható. Ha már se h asználható alkatrészek, se pótlásra jó karosszériaelem nincs benne, teljesen kibelezve, a roncstelepen döglő d ik au tó k arrierjét b efejezve, am íg be nem olvasztják, hogy elinduljon újra az új körforgásban. A használt tárgyak egy országon b elü l csú szn ak lefelé a k aszto k, osztályok hierarchiáj ának lejtőj én. G azd agoktól szegén yek ig. Az elh a szn á lt, de m ég h a szn o síth a tó tárgyak, e-szemét, kom puterek k i selejtezett milliónyi tonnái viszont fö ld ré szek et szeln ek k eresztü l. Gazdag országoktól szegény országokig. R endszerek között, fejlett ipari országokból elmaradott, tem pózó vagy nehezen küszködő ázsiai országokig. A fejlettségi különbségeket a kiszolgált komputerek döbbenetes útj a mutatj a, valóban nem is a lejtőn, hanem a társadalm i és ipari fejlettség szakadékain át. Ma ta lán a kom putern ek a le g gyorsabb az elévülési ideje. Az újítá so k olyan sebesen k övetik egym ást, hogy a megelőző generációs gépek használhatatlanná válnak az újítások következtében. Ezért is talán a korszak legjellem zőbb hulladékútja, amit az elhasznált komputer a fejlettebb országokból kiselejtezve m egtesz. Am erikai források alapján Újguberálók címmel írja a H ulladékexport Á zsiáb a tém ájú cikkéb en a Heti VilággazdaAág a következőket: Évi három-négymillió tonnányi kim ustrált szám ítógépet szá llíta n ak ú jra h a szn o sítá s céljával az ázsiai kontinensre. Az egészségre, k ö rn y ezetre egyarán t ártalm as elektronikus szemét keresett árucikk Kína, India, Pakisztán bontásra szakosodott falvaiban. Az áruért - amely elsősorban az USA-ból, Ausztráliából, Japánból és Szaúd-Arábiából érk ezik - sokan versengenek a térségben. Az árunak rendszerint két százaléka bizonyul még használhatónak. A helyi kereskedők bontási bérmunkában hozzájutnak a számítógéproncsokból k i szedhető alkatrészekhez, nem esfém ekhez. A 21. századi aranym osás igazi központja Kínában van. Két am erikai civil szervezet, a seattle-i székh elyű B asel A ction Network és a kaliforniai Silicon Valley Toxic Coalition kínai, pakisztáni és indiai környezetvédő társszervezetekkel karöltve igyekezett feltárni a fejlett ipari országokban keletkező e-hulladék útját a fejlődő országokban. A h asznosítás m unkájából napi 1,5 dolláros munkabér jön ki, amiért puszta kézzel, csavarhúzóval, fogóval, minden védőöltözet nélkül bontják, osztályozzák reggeltől estig az alkatrészeket. Rákkeltő anyagok, légzőszervi m egbetegedések, mér-
géző fémek valóságos tárháza található meg. A közeli folyó 2400-szor több ólmot tartalmaz, mint amennyi az egészségügyi világszervezet normája szerint az ivóvízben lehet. Az utánpótlás pedig bőaégea, hi- Azen még a legazuperebb m asinákat ía gyoraan utoléri az erkölcai avuláa. B ecslések szerint az 1997 és 2007 közötti évtizedben csak az E gyesült Á llam okban 500 m illió kom puter kerül a szem étdom bra, egyebek m ellett három m illió ton na m ű an yaggal, 700 ezer ton n a ólomm al és 300 m illió tonna h i gannyal szennyezve a környezetet. M indm áig a fejlett ipari o rszá gok közül csak az USA nem írta alá az 1989-ben m egfogalm azott, h á rom évvel később életbe lépett bázeli egyezm én yt, am ely tiltja az e-szemét exportját. (Kilónként három dollárt fizetnek az elszá llítá sért, mai árakon 10-13 dollárba kerülne, ha k ö rn yezetb a rát h a zai m egoldásokat keresnének.) A piaci erők - törvényi tilalom híján - m indig lefelé, a kiaebb ellenálláa irányába görgetik a m érgező A zem etet - fogalm az a ta n u l mány. (HVG, 2002. 04. 05.) Em lékeztethetünk, hogyan furikáztatták vonaton a veszélyes hulladékot Ném etországból Európán keresztül. Környezetvédők feküdtek Nyugat-Európában a vonat elé. A vonat útban volt felénk, majd Romániába; hogy végül nyughelyét a volt Szovjetunióban találják meg. együtt következett be - sok szem é lyes és környezeti tragédiát hagyva m aguk után. Nem szim bolikus a példa, hanem maga a valóság gazdaság- és társadalom történ ete. A term elésben leállított vasműből először a német m illiom os felvásárló gazd agod ik - például Ózdon -, ami még ott maradt, a meddőből a m unkanélküli rom a guberáló fém szed ők m in dennapi elem i szü k sé g le te ik e t próbálják fedezni. Az se szim bolika, hanem tény, hogy ott á lln a k szemben a rendőrökkel, akik elkergetik őket, m ert szabálysértő, sőt bűnös úton b iztosítanák az utolsó vagy egyetlen m egélhetési lehetőségüket, hogy begyújtsák és eladogassák a hajdani virágzó gazdaság tartóoszlopának, a Vas és Acél országáén ak megmaradt roncsai között talált nemesebb fém eket. (Alm ássy Tam ás Meddő cím ű film je állít ennek kordokumentumot.) A hajléktalanok az európai országokban, az érinthetetlenek Indiában, a romák, a szegény guberálók kutatn ak a szem éttelepeken. Kutatn ak a roncsok között. A p azarlá st fe lfo g já k a h ajléktala n o k. A fénytől az árnyékig, a csillogástól az árnyékvilágig, az élet árnyékos oldaláig követhettük a hulladékot, de a hulladék tovább él, m ég ha visszaköveteli is m agának hirtelen felindulásból, tulajdonjoga sérelm ének érzetében a kukázó hajléktalantól a tulajdonos. De m ég a szem étbúvárkodásnak is van társadalm i h ierarch iája, mert abból is terem het gazdagság. Lom talanításkor előbb a nagyobb teherautók jönnek, majd a k iseb bek, aztán a kézzel tolt kocsik, végül a zsákos guberáló szedi össze, ami a lomokból m egm aradt. V alahol ott van nak a szem éttelep ek Nagyfőnökei, akik a szem ét sorsát in tézik. A szem étben té n y leg v a gyon lehetősége van. (M ondják, Kohl kancellár pártj ának titkos támogatója a szem étszállításra szakosodott milliomos volt.) Hasznot hoz, kinek milyen hasznot: van, hogy roncs egziszten ciákat éltet a roncsból, van, hogy a szemétből milliomost is teremt. L áttu k azokat, a k ik n e k a m ás szem ete az életük forrása, a kik a m ásik eldobott kocsijából - mert nem tudnak járgányöröm et fabrikáln i m aguknak - lakóh ázat c sinálnak; vannak, akik egy volt rendszer ipari büszkeségének a romjai között, rendőri hajszától űzve gyűjtik össze a mindennapit. Láttunk régiókat, falvakat, ahol m egélhetésükhöz csakis önnön eg észségü k kockáztatásával juthatnak az emberek, mivel nincs más mód az életben maradásra, csak ha belepusztulnak. Akkor is így igaz, ha az ő érdekükben is harcolnak j óindulatú környe A füatöa ipar vége. A z ipari AzerkezetváltcÍA éa a z öaazeom- lott renda zerek roncaai Elavult, holdbéli ipari táj. Szerte Európában látni kietlen ipari tájat, a m egszűnt term elés m egm aradt romjait, döglött üzem csarnokokat, gyom lepte síneket, hajdan eleven ipari városok árnyékának m aradvány életét. Olykor egész régiókat ítélt kipusztulásra az ipar gyors fejlődése. A felszám olt, elhagyott ipari üzem ek zóna vidékénél is sivárabb tájképlenyom ata, egy hajdanvolt prosperáló ipari korszak mementói, am elyek rendszerek rom ba dőlésének is em lékei, m ert az ipari elévülés és a rendszerváltozás
zetvédők az egyetlen jövedelemforrásuk lehetősége ellen, hiszen csak az ártalmas e-szemétből tudják k i nyerni falvaik és családjuk szükséges mindennapiját - és itt hosszan lehet folytatni, hogy mi terem meg a siker, a civilizáció, a tárgygazdagság árnyékvilágában, és hogy miért nem torpan m eg egy pillanatra az egész hajszás kavalkád. Mi történik - guberálás után - a m egm aradt szem éttel? K ik n ek a gondja? Kiknek az érdeke? A társadalom perem helyzetében és a társadalom alatt élő em berek kiterm elik m aguknak a m egélhetéshez szükséges elem i k iegészítést a kukából, a szem éttelepből - hajdan a dögkútból -, még a szocialista rendszer roncsaiból is, meg az új fogyasztói túlkínálat tárgyainak m ásodhasználatából. M egtalálják az ételt, italt, paplant, lomokat, roncselem eket, amire szükségük lehet. A szem ét teljes m ennyiségének ezredtöredékét sem dolgozh atják fel. A szem étterm elés sok m illió ton n án yi m en n yiségének az elta k a rítá sá ró l sok in té z ménynek, civil szervezetnek, vállalkozásnak összehangoltan kell gondoskodnia. Ezért a szemét karrierje egy nagy kanyart vesz, elem elkedik a társadalmi peremvidékekről, eljut a társadalom m ásik pólusáig. Hatalom, igazgatás és gazdasági érdek dönt a szemét sorsáról. A szemét gyűjtésében, szállításában, elhelyezésében, elégetésében pénz van. Ahol pénz van, ott üzlet van, ahol üzlet van, ott a pénznek nincs szaga - Angliából szárm azik a pöcegödrök m egadóztatása idejéből a mondás, és a szemétre is érvényes. Ha nem lenne gazdasági szempontból érdeke a szemétgazdálkodásban, lenne-e vállalkozó, aki beruházna szállításba, rakodásba, feldolgozásba? Miért teremtené elő a pénzt hozzá? Maradna az önkéntesség, vagy a kényszer és/vagy a bürokrácia. A szemétből azonban nyereség is fakad, elindul tehát a küzdelem a szemétből nyerhető profit megszerzéséért. A szem étbe ásva m agam, k id e rült szégyellni való dilettantizm u som, hogy mi mindent kellene tudni a szem ét gyűjtőn évvel ille te tt halm azokról, és fogalm ilag is mi minden rejlik a szemétben. (Termelési hulladék, kom m unális h u lla dék, bennük a veszélyes hulladék. A hulladékban is ott a különbség: mi feldolgozható, felhasználható, kom posztálható; mit jelent a változás a szemét térfogatának és súlyának arányaiban. Könnyíti vagy neh ezíti a felh aszn álást a szelektív szem étgyűjtés, lehetséges-e és hogyan ebben lakossági közrem űködés, és így tovább.) Laikus át sem tudja tekin tetn i, hogy a szem éttel kapcsolatos legsürgetőbb teendők is m ekkora hálózatát és szervezettségét kívánnák meg az erre szakosodott, anyagi fedezetet biztosító intézményeknek. A legutóbbi szám ítások szerint M agyarországon évente 108 millió ton n a szilárd h u llad ék gyű lik össze. (M unkácsy Béla: A szem éthegyeken innen és túl, Pont Kiadó, B udapest 199.) A fen ti adatot a PHARE-program keretében végzett felm érés alapján a legm egb ízh a tóbb becslésnek tartják. A kommun ális h u llad ék 5-6 m illió tonna: 25-30 millió köbméter. A hulladék országos m ennyiségéről m ég sincs biztonságos adat, mivel sok kisebb település m aga ásta és kezelte szem éttárolókat épített. Nem jártak sikerrel azok a kezdem ényezések, am elyek a szelektív gyűjtésre és közvetlen hasznosításra szerveződtek. Más és más okokból, de elbuktak. (Lányi András tanulmánya erről szól, A szelektív hulladékkezelés korai korszakáróx, A szag nyomában című könyvben.) Hol a lakosság aktivitásának vagy együttm űködésének hiánya miatt, hol az önkormányzatok bürokratikus kezelési módszere miatt, máskor a gazdasági vállalkozás érdekütközése és önkorm ányzati funkciók keveredése miatt.
T Vita van a szem ét lehetséges újrahasznosítása körül. A környezetvédők és hulladékm entők sokan az újrahasznosítás m ellett érveltek, mivel a szem étben több érték van, mint am it kih aszn áln ak. A h u lla dékban lévő nyersanyagok újrafelh a szn á lása n yersa n yagh iá n yos gazdaságban nagy lehetőséget rejthet. Ha m inden szem etet e lé g e t nek, nagy pazarlás vétkébe esnek - az egyik álláspont szerint. Az újrahasznosítás viszont olyan beruházást és feldolgozási technológiát igényel, am elyet csak fejlett technológiájú országok tudnak előállítani. A szegén ység k én yszerít pazarlásra, ki kell dobni azt, amiből jó tech n o ló g iával n yerh etn én ek. Szegénynek lenni ebben is a legráfizetésesebb létforma. Üzleti erők, bel- és külföldi versenyzők m ellett, hierarchikus aláfölé rendeltségi viszonyok közepette döntenek az ésszerű kooperáció szü k ségességérő l. A te le p ü lése k közötti korrekt együttm űködéshez olykor csaknem minden hiányzik, m indenekelőtt a jól in fo rm ált la kosság dem okratikusan kifejezhető akarata, m ás oldalról en nek igénylése és figyelem bevétele. Az együttm űködés m ég a hierarchia szabályai szerint működik, a gyengék nem tudnak szem beszállni az erősekkel, a jó érd ek k ép v iselő k leelőzik a gyenge érdekérvényesítőket. A lakosság bevonása - ez az európai kölcsön felté tele - m ég messze van attól a szinttől, am ely a jobban szerveződő társadalm ak kialakult és ésszerű együttm űködési rutinját jellem zi. Ki hová te szi a m aga szem etét, hol vállalják a más szemetének elhelyezését - tanulságos m utatója lehet a település presztízsén ek és erejének. Életkérdés lenne a térségek együttm űködése. Az ésszerű hulladéktelepítést pedig talán csak a regionális együttműködés oldhatná meg, de - ahogyan másban sem működik nagyobb térségek egymásrautaltságának felismerése - ebben sem tudják m egterem teni a települések összehangolt érdekei alapján a szükséges beruházásokat. Az eurokonform szeméttelepítésre kínált nagy összegű eurómilliókat szinte fenyegető k ecsegtetéssel ajánlják. Az európai kötelezettségvállalás most, úgy tűnik, a regionális együttműködés akadályain bukik el: Elbukjuk a kapható hárommii - liárd forint uniós pénzt, ha nem épül meg idejében az Északkelet-Pest megyei regionális hulladékkezelő rendszer. Folyik a csata a nagy pénzek m egszerzéséért, a kínált költségek megfelelő felhasználásáért. Harc a szemétért és a szemét ellen - írja a N épszabadság. (2003. február 8.) Ugyanezt a témát feszegeti A Nagy kukázás című cikkében a HVG. (2003. jan. 25.) Az uniós összeget akkor se adj ák meg, ha nem tartj ák be a környezetvédelm i előírásokat, vagy nem történik m eg a lakosság bevonása a döntéshozatalba. A la kossági egyetértés az Európai Közösség tám ogatási feltételei közé tartozik Ezek kellenek a jogi és pénzügyi tám ogatások elnyeréséhez. Ki nyer ma és holnap? B ár az ésszerűség és célszerűség győzne, de erre nincs sok esély. Olyan erők vívn ak meg, és olyan érdekek ü t köznek egymással, amelyek nem az ésszerű m eggondolás felé vezetik a megoldásokat. A szem étgazdálkodás m egszervezése sokféle intézmény, különféle szintek együttműködését tételezi: térségi együttm űköd ést, ön ko r mányzati képviseletet, a lakosság és a helyi hatalom együttm űködését, a környezet, a föld és a víz - nem csak az adott területre tartozó - óvni tudását, hozzá még a demokratikus döntési módot is. Mindezt még meg kell(ene) tanulni. Am íg viszont ez a tan u lási folyam at beérik, addig a gyorsabb, hatékonyabb, érdek és kényszer vezérelte, pénz diktálta bürokratiku s és p o litikai gazd asági hatalommal rendelkező erők egyensúlya fog minden fölött érvényesülni. A naiv, tájékozatlan vagy tudatlan, bizonyos esetekben lepénzelt vagy üzletbe bevont, valami pénz ígéretével megnyert települési önkormányzatok, szűkös helyzetükben és küszködve a nagyon hiányzó forrásokért, nem tudnak mindig biztosan dönteni a saját vagy a közös érdekekben. Pénz és információ hiánya nehezíti a lakossági fórum ok eligazodását. Vigyék innen a városiak rohadt szemetét - könnyű és népszerű elutasító döntéssel megakadályozhatnak ésszerű, töbt település szám ára is alkalmas megoldást, máskor az erős nyomás miat: adják fel érdekeiket, és a rossz tájékoztatás miatt maguk, környezetük illen cselekszenek. Szegények va g yu n k nem csak anyagiakban, hanem a társadalm i önkéntességkidolgozottságában, gyengék vagyunk a civil kezdem é nyezésekben, nagyon szűk a hatósugaruk a latossági polgári képviseleteknek m ég alig élnek, nemhogy mozgalommá szerveződnének a szemétkezelésnek is gazdáivá váló civil szervezetek. Ha van nak is egyes esetekés talán elterjeszthető megoldások (mint am ilyeneket idézett műveben példaként Lányi bemutat), a társadalmi nehézkedési nyom aték lágy, lassan indulnak be e kezdem ényezések, ehhez k é pest érdeket és kén yszerek sodró diktátum a gyorsan érvényesül. A tá rg yairk m utatta ú jg a zd a g ság m ásik oldalán - tíze ze r tá r gyunk, gyors fogyasztási cikkeink m ellékterm ékein ek m indennapi szemetéből -, azon a bizonyos árnyékos oldalon túl is, a szem ét hatalm asra növekszik. Hogy a társadalom töredékének, fél- és álgazdagságánaktárgyszerző tülekedésébe vagy a szegény korm ányzatok tehetetlenségébe, kisszerű m egoldásaiba fullad-e bele a tárgypazarló fogyasztás s:eméttermelése - m ég nem lá ts z ik C sak rem éln i lehet, hogy ha nehezen is, de előbb-utóbb m egszületik a m egoldás legkevésbé ártó, kimunkálható módja. A praktikum után: van-e a Ázem étnez eszté tik á ja? A m ű vészetérzékeléséről A tárgyak ko'látlan halmozása egyfelől, míg a n ásik oldalon a növekvő szeméthalmok, a szem etesedés - mondhatn. - okozta globális riadalom megragadta a m űvészfantáziát, és m egszólította a m űvészek felelősségérzetét is. L átják a szemétből élő enbereket, érzékelik a viszolygást velük szemben, tapasztalják a zavart ís a társadalm i tehetetlenség érzetét. Roncsok, romok, lom ok és vízió uk lép látóterükbe. Látják, ani elválasztja az új tárgyaknál szemkápráztató rendet és
csillogást attól a rendetlenségtől, sötétségtől, káosztól és k u szaságtól, amiben a tárgy szem étté válik. Érzékelik a polaritást a társadalomban, látjá k a fölö slegességet és a szűkösséget. A polaritást földrészek, gazdag és szegény országok között. Talán a legkorábban a képzőm ű vészek hozták kiállítóterm ekbe és emelték m űvészetükbe a szemetet, az elhasznált tárgyak, a roncsok kikerülhetetlen ittlétét. M egjelenik a szemét mint a kép tárgya, de létrejönnek roncsokból konstruált szobrok, sőt a roncs maga is m űalkotásként látható (roncsautókból alkotott szoborformációk vagy a roncsalkatrészekből felépített installációk). De m egjelenik a szó és a színpad m űvészetében is: Sámuel B eckett AzaAzépfényeA nap című darabjában a színen két kukába bújt ember ~ csak a fejük látszik ki - beszélget az élet kérdéseiről, és vár. M indkettő vár valam ire, ami sose jön el. Kelet-Európában érzék en yek a művészek a határhelyzetekre. A polaritás itt élesebben szem et szúr, ahogy az is, hogy k ik élnek a szemétből, a guberálásból, a lom talanításból. K inek jut a hulladék, és hogyan lehet a gazdagok szem etéből m eg a m egm aradt szo cialista romokból, a szocializm us hulladékából élni. A film esztéta Schubert G usztáv összegzését idézem: Rejtőzködő évtized című tanulmányában a magyar film elmúlt éveit elemzi. Külön fejezetet ír a RoncAfilmekről. Szomjas, Grunwalsky, Szőke film jeire utal. Nyomor, reményveaztéa, kannibál tülekedéa, a boldogtalan békeidők e i rozadált roncaorazága. Reméltük, m egszabadulunk. A ronca nem ereazt - írja, ugyanis egzisztenciaroncsok nőnek ki a roncsokból. AKrasznahorkai László regényéből készü lt Tarr Béla-film, a WerkmeiAter harmóniák m éltatásakor a szövegből is idéz. Itt már mindent elborító veszedelem víziója a szemét: Ameddig caak ellátott, a já r dák, útteatek egéaz hálózatát a hulladékok Azinte egybefüggő páncélja borította el...(ez volna hát) az utolsó ítélet? Hogy Ae haraonaazó, Ae lovaaok, m inden afféle handabandázáa nélkül, Azépen caendben elnyel bennünket a Azemét?. E szter úr, a film m egvilágoso d ottja kérdezi m agától ezt. A lm ássy Tam ás ózdi film jeiben Ózd életét és utóéletét vette végig, az üzem d icsőségétő l a m eddő p u sztu lá sig. L átjuk a h a n yatlás kezd etét, ahogy a felv ásá rlá sb ó l m eggazdagodott n agytőkés kivonul, és látjuk a véget, ami m egm a radt a rom okból. A fém kereső rom ák és rendőrök állnak egym ással szemben, az egyik a rom rendjét védi, a m á sik a renddel szem ben a romból keresi a m egélhetését. Még m indig Kelet-Európában vagyunk, de már nem M agyarországon. Kusturica több filmjében is ott vannak a guberálók, kukabúvárok történetei, akik falvakban vagy/és szem éttelepeken élnek, kiválogatják a hasznosítható anyagokat, és továbbadják gazdáiknak, akik igazgatják a szemét és az ő sorsukat, és viszik a Nagy Üzletet. H rabal-m enzel PacAirták céma- Azálon című filmjében az ócskavastelepen d olgo zn ak b urzsoá létü k vétke m iatt - ötvenes évek - roncsv á lo g a tá ssa l m egn em esíten d ő em berek, az erre ítélt filozófu s, ügyész, fodrász, tejes, szaxofonos. Itt az ócskavas rom halm ai között em elk ed ik n em csak a k an ti sze l lem csillagos ege és belső erkölc se, hanem a tudás, a hum or, a vonzalom és a szerelem is.
Nem kelet-európai különlegesség a szakadt társadalom, a polarizált gazdagság-szegénység. A Távol-Keleten m ég nagyobb töm egét adja a rem ényteleneknek, még lehetetlenebbnek látszik, hogy közelíthessenek egym áshoz az átléphetetlen és átláthatatlan társadalm i szakadékokon át. India, Irán film jeiből képek m aradnak meg: egyik Indiáról szóló filmben hatalmas, szinte freskószerű képek m utatják a nagy szeméttelepet, ahol az Érinthetetlenek ragyogó szárijukban dolgozzák fel a bűzös szemetet, hátha valam it találnak maguknak. Hosszabban utalunk Kuroszava régebbi filmjére, a DodeAkadenre. A bádogvárosban, a roncson élő emberekről szól. Mint Hrabal-Menzel filmjében, itt is a roncsok között terem m eg minden, ami em berrel m egtörténhet, jó és rossz. Mikrodrám ákkal vezet végig a bádogváros mindennapjain, a m egoldhatatlan tragéd iáko n és a talán létező feloldások esélyén is. Képek, drámák, szobrok, irodalmi szövegek erről a világról, erősebb hullám zással, m int am it a békés polgárok közöm bösségének fala valaha is átengedhet. A tanulság? Lehet praktikus és cselekvéscentrikus, lehet m orális, lehet filo zó fiai, lehet szociális, dem onstratív, mindenirányú erkölcsi prédikációra alkalm azható. M indezt m e llő z z ü k -m é g is: G ondolatilag, ese tleg p réd ikáció szintjén az ember és terem tett tárgyainak világa mennyire és hogyan véges. Hogy a tárgyban m egtestesült vágyak pazarló útja hogy vezet a pusztulás felé. Ad örömöt a tárgy, de túlságosan tünékeny ez az öröm, és soha nem fedheti el a csak tá r gyakkal zsúfolt élet ürességeit. Társadalm ilag látható: m egosztja a társadalm at és az egész világot is a napfényes, ellátott oldal és az onnan lehulló szemét m entén szerveződő életvite l között. Iszonyú szakadékokat tár fel, gazdagok és szegén yek, szegén y g a zd a g o k és szegény országok, gazdag föld részekés szegény világrészek között. M egm utatja, hogy a világ kisebb felének pazarlásából, sőt hulladékaiból, ha hagyják, hogyan élh etnek régiók, elmaradott világrészek szegény, lenullázott emberei. Morálisan: hol a felelősség a saját szem etünkért, a roncsainkért, hol az egyén szem élyes felelőssége és a köz felelőssége a ronccsá vált egzisztenciákért. Adódik a praktikus teendők sorozata, a városgazdálkodás, a környezetvédelem, a civil faluvédő, a környezetvédő, a tervező, az építő m ozgalm ak, az összefogás, az önés a közvédelem. Ebben a gondhalm azban van a közegészség, az ép környezet közelről sem m egoldott kérdése, a város és a falu különbségeinek problémáj a, hogy túl a megértésen hogyan lehet a köz és az egyén felelősségét m egosztani a teendőknél is. És ebben a gondhalm azban to vábbi kérdés a közterhek intézm é nyes viselőinek és a civil aktivitás képviselőinek a lehetséges egym ásra épülő együttm űködése. A szemétre rátekint a városgazdálkodó, a szemételhordó, az újrafeld olgozásra vállalkozó, és rátek in tenek az elh elyezésért küzdő vagy az elhelyezés ellen lázongó települések, de akárhogy n ézzük is, a szem ét egyre nagyobb halm okban gyűlik. Mint Tilmann J. A. idézte Jochen Gertz gondolatát: Azt hiazem, hamaroaan azok az em berek lesznek megfizetve, akik képesek m egmutatni, hogyan Azabaduljunk meg a dolgainktól,a kényazerea új kultúráját követően. 62-69. i. m. És m égis, két roncstelepről forgatott film képeivel fejezem be előadásomat: a DodeAkaden, Kuroszava film jének egyik m ikrodrám ájában a megbomlott építészmérnök roncsautóban él a szem éttelepen k is fiával. Ételmaradékokból. Egy romlott haltól mérgezést kapnak, a gyerek nem éli túl. De m íg él, folytatják játékukat: az apa házat épít kettőjüknek a rózsaszínt szürkével tört égre, ott, a roncsautóban, a roncstelepen mutatja a házat, ahol majd élni fognak. A fiú haldoklik, a házat tovább építik. Európai konyha lesz benne, skót bútorok a n appaliban. Medence nem lehetne a h áznál? - kérdezi a gyerek. Lesz - így az apja, és m egépíti neki. A gyerek meghal. Apja kis gödörbe temeti a cseppnyi urnát, az im ánál csillogó medence tükre nő a gödör fölé. PacAirták cémaazálon. H rabal- M enzel filmjében a vastelepi kényszermunkát börtönbüntetés és bányam unka vá ltja fel. E gyütt szoronganak a liftben az elítéltek, egyre mélyebbre zuhan lefelé, ahogy viszi őket az aknába. A filozófu s - aki a vastelepen kanti szövegek em lékezetével élt - felnéz az égre, az az idézett csillagos ég egyre távolodik, egyre kisebb kocka látszik m ár csak, de ha körülöttük a világból hiányzik is, m égis ott van velük az em berségnek az a bizonyos erkölcsi rendje. Ez vigasz. A szemét elöntheti a horizontot, elboríthatja a tárgyakat, eltorlaszolhatja az utcát, akilátást, de nem lepheti el az embert, ha az bármivel túl tud emelkedni rajta. Ha a roncstelepen megterem az emberség, és nem adja meg m agát a szellem, akkor a szem ét nem eszi meg az embert. De ha az érzelm i és gondolatszemét önti el a fejeket, a gondolatot, a szellemet és a képi világot, akkor a szeméthalmok kint és bent ö sszeére k, és elzárul a kiút. HIVATKOZÁSOK 1 Jelen tanulmány a Tárgyak éa táraüdalom II. Kapcsolatok: A tér, a tárgy éa a képi kultúra öaazefüggéaei cím mel tartott konferencia, ill. kötet alapján készült. Szerk. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor, M agyar Iparm űvészeti Egyetem, 2003. A tárgy szimbolikus m egjelenésének társada mi értelmét Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor - több ismert mun kájuk ír ellett - legutóbb Tárgyak éa iáraaddom I. Tárgykultúra éa tárgy kultua zc. kötetükben, Tárgyak szim bolikája c. kitűnő tanulm ányukban fejtik ki, Magyar Iparművészeti Egye tem, Budapest 2002. 2 Bohumil Hrabal: Házimurik, Európa, Budapest, 130.0. 3 Esterházy Péter: Harmónia CeleAtü 405.0, 4 Bohumil Hrabal: i. m. 126. 0. 5 A témáról megjelent kritikai irodalom óriási tömege felsorolhatatlan, csu pán két műre utalok: Jean Baudrillard: A tárgyak rendazere, Gondolat, Budapest 3987; A roaaz tram zparen ciája, Balassi K iadó-t artóshullám - Intermedia, Budapest 1997 uillazrracioi: icny Minaiy Az ember tragédiájához készített rézmetszetei
ALOM ES FILOZOFIA Madách remekművének; Az ember tragédiájának BÍRÓ BÉLA van egy olyan paradoxana, amelyre eddig különöa módon Aenki nem figyelt fö l S ez Éva álmával kapcaolatoa.1 A dolog annál is különösebb, mert a kérdés már az első alaposabb Madách-elemzésben, Szász Károly kritikájában m egjelenik: Világos tehát - írja Szász -, hogy a költő első eszméje az vala: mindkettővel láttatni az álmot, életük, jövendőjük tragédiáját. Ennek azonban tovább semmi nyomát nem találjuk. M íg Ádám m indenütt nem csak a látások sarkpontja, s azokban részin t cselekvő főszereplő, részint azon szemlélő, kiért az egész panoráma felállítva látszik, sőt több helyütt némi - majd világosb, majd homályosb öntudatával bír annak, hogy ő tulajdonképpen nem Pharao vagy Miltiades, nem Tankréd vagy Kepler, hanem csak Ádám, aki éppen álm odik... - addig Éva az egész Tragédiában csak úgy szerepel, mint a többi m ellékszem élyek bármelyike... Álomkép, aki semmi öntudattal nem bír... Végre, amikor az ébredés jő - Ádám mindazt, amin átment, tudja, Éva m it sem abból, ő csak aludt a lugasban, s még azt is elfeledte, mi vággyal aluvék el. Látni való, hogy itt különös dualizmus van, éspedig nem csak a k i vitelben, netán eszm ei nehézségei miatt, hanem egyenesen a concepció gyökerében. Vagy Évának nem kellene az egész jövőbe pillan tási vágyról tudni, nem kellene elaludnia - hanem az egészben kizárólag Adámról volna szó; vagy (ami kétségtelenül sokkal nehezebb, s már eszm éjében ellen tm ondást rejtő) Adámnak és Évának egy s ugyanazt az álm ot kellene álmodnia, s mint Ádám egy ízben felism eri Évában Évát, úgy ennek is sejtelemmel kellene bírnia Ádám kilétéről, s hozzá való viszonyáról, - m indenek fölött p ed ig az ébredés után É vának is ugyanazon öntudattal kellene bírnia, m ellyel Ádám bír. E gyetlen esetben van m égis Éva ily sejtelm é nek nyoma. A hatodik színben, m i dőn m int Júliát, Sergiolus énekre szó lítja fel, mond többek közt ennyit:»úgy érzem, m intha álomban feküdném...«de ezt erre vonatkozónak venni nem m erjük. Ha igen, csak növeli az em líte tt dualizm us za v a rá t. (Szász, 1889, 35-37.) A kérdésfelvetés érvényét nem kisebbíti, hogy Évában, mint arra Horváth Károly rámutat1 (Horváth, 1984, 245.), valójában több helyütt is földereng az Éden halvány emléke. A kérdés a későbbi értelm ezőknek m égsem okoz már gondot. Annak ellenére sem, hogy (mint Horváth n ál láttuk) nem m erül (teljesen) feledésbe. A probléma negligálása annál is különösebb, mert az eljárást dramaturgiai okokkal sem lehet indokolni. Éva a történelmi színek tanulságainak ism eretében is közölhetné