2014 augusztus 01. Flag 0 Értékelés kiválasztása nincs Give Német-magyar értékelve bunkerváros Give Német-magyar bunkerváros Give Német-magyar bunkerváros Mérték Give Német-magyar bunkerváros Give Német-magyar bunkerváros Még Kínában Kínában Kínában Kínában Kínában 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Magyar tengerész gyalogosok is építették azt a Csingtaó melletti hegygyomorba rejtett bunkervárost, amelyet egy 25 ezer fős japán-angol kontingens 1914-ben megtámadott. 1. oldal (összes: 15)
A csingtaói német, osztrák-magyar bunkerrendszer napjainkban (Fotó: Matt.wandel.ca) A két hónapig tartó harcok során 56 magyar tengerész maradt életben. Birodalmi álmok A Csiaocsou-öböl szájánál fellelhető Csingtaó halászfalu melletti katonai támaszpontjukat bár a kínaiak már 1893-ban elkezdték építeni-, ám a japánokkal vívott első háborújuk súlyos veresége miatt a félkész bázisuk csakhamar Tokió tulajdona lett. Nemzetközi nyomásra, illetve néhány német misszionárius megölését ürügyként felhasználva Berlin 1897-ben sajátította ki a területet, amelyet jogilag 99 évre kaptak meg meg bérbe Ce-hszi kínai császárnőtől. A német gyarmatosítási törekvéseknek és II. Vilmos császár utasításának megfelelően a három mély öböl (Csingtaó, Iltis, Auguszta Viktória) által közrefogott félszigeten a német haditengerészet nagyon hamar befejezte a Peking által félbehagyott támaszpont építését, amelyet egy vasútvonallal is összekötöttek a közeli, Taicsungcsen és Csangsau falvak/kisvárosok feletti Laoshan-hegyláncban fellelhető szénbányáikkal. A folyamatos fejlesztéseknek és modernizációnak köszönhetően 1913-ra Csingtaó kereskedelmi forgalma Sanghaj, Hongkong és Kanton kivételével meghaladta az összes többi kínai kikötő forgalmát. A németek tengeralatti távírókábelt fektettek le Sanghajig és Csifuig, rádióállomásuk hatósugara pedig elérte a Palau-szigeteken kiépített birodalmi rádióláncot. Csingtaó a német haditengerészet legfőbb távol-keleti bázisa lett. A boxerlázadás leverése után Németországban komolyan elgondolkodtak, hogy megerősítsék támaszpontjukat egy esetleges szárazföld felőli támadás kivédése ellen is. Bár 1903-ban három védművonal-terv is elkészült Csingtaó védelme érdekében, ám Alfred von Tirpitz flottaadmirális rögtön elvetette az elképzeléseket a kínai hadsereg gyenge harcképzettsége és edzettsége, a magas építési költségek, illetve a legalább egy hadosztálynyi német katonai erő lekötése miatt. Az elfogadott külső védelmi vonalat így a kikötővárost közvetlenül körbefogó belső dombok északi (külső) peremén alakították ki a Moltke-hegytől a Bismarckon-hegyen át az Iltis-hegyig. Ez a részben betonból kizsaluzott, egymással párhuzamosan futó nagyon tagolt lövészárok-rendszer nemcsak szorosan ráépült a dombok aljában kiépített kaszárnyákra, hanem további öt zárt sáncerődöt is magába foglalt. 2. oldal (összes: 15)
Csingtaó katonai védmű-rendszere 1914-ben (Grafika: Falanszter.blog.hu) A németek mindegyik körletben tábori ágyúkat és a géppuskákat telepítettek, amelyekhez saját konyhákat, pékségeket, áramfejlesztőket, és több lőszerraktárt rendeltek hozzá. A hálókörletek egyenként körülbelül 200 főt tudtak befogadni. Berlin mind az öt sáncerőd elé nemcsak egy nagy falat emeltetett, hanem egy mély árkot is kiásatott a rabszolgamunkára fogott kínaiakkal, amelyeket aknamezőkkel és erős drótakadályokkal kötöttek össze. Ezekbe az erősségekbe két-két 10,5 cm-es német, valamint hat-hat darab régi gyártású kínai 12 centiméteres löveget helyeztek el. Az árokrendszer 12 nyitott lövegállásban 22 darab 3,7 cm-es, szintén 22 darab 9 cm-es, illetve 6 darab régi kínai 12 centis löveget ástak be. Ezeket az erődöket két hegyi- és két partmenti üteg is támogatta. Előbbire jó példa a Bismarck-hegy ormai között elrejtett négy 28 cm-es ágyú és a Csingtaó-domb négy, a kínaiaktól zsákmányolt 15 cm-es lövege, az utóbbira pedig az Auguszta Viktória-öböl északi oldalát lezáró Huitcsüen-félszigeten felállított két 24 centiméteres és három 15 cm-es lövege, illetve a Csiaunivánál beásott négy 21 cm-es löveg és hét 8,8 cm-es ágyúja- írja tanulmányában Veperdi András hadtörténész. Az esetleges szárazföld felől érkező támadás kivédését két Rumpler Taube repülőgép, egy kötött figyelőléggömb, illetve szintén egy darab meteorológiai léggömb is segítette. 3. oldal (összes: 15)
4. oldal (összes: 15)
Német katonai ellentámadás Csingtaó előterében, illetve a Diederichs- (ma Fushan)-hegy géppuskafészkei (Fotók: Bundesarchiv.de, Thebohemianblog.com) 5. oldal (összes: 15)
A német, osztrák-magyar bunkerváros Csingtaóban A 136 ezer hektáron elterülő kikötőváros védelme megerősítése érdekében Alfred Meyer-Waldeck kormányzó még 1910-ben rendelte el, hogy az Iltis-, a Moltke- a Bismarck- és a Diederichs (ma Fushan) 100-120 méter magas hegyekbe, illetve e két utóbbi domb esetében a köztük elterülő Sárkányhát-szurdokba összesen 46 darab betonból kiöntött bunkert is építsenek fel a rabszolgamunkára fogott kínaiakkal. A műtárgyak helyét a németek robbantásos eljárással mélyítették ki. Az objektumok építésénél természetesen nemcsak vasbetont, hanem a kitermelt sziklák nagy részét is felhasználták. Csak a Fushan-hegy ormain 23 erődöt építettek a németek, amelyeket 100-120 méter hosszú alagutakkal is összekapcsolták. A komplexumnak 5 vészkijárata volt. A bunkerváros központi folyosójára több kisebb-nagyobb méretű termet csatlakoztattak rá, amelyekben többnyire lőszert és élelmiszert tároltak a germánok. A termek persze nemcsak raktárként funkcionáltak, hanem kantinként, legénységi szálláshelyként, generátorszobaként, illetve a hegyi patakok ivóvizét összegyűjtő ciszternaként is-, hiszen a németek a Diederichs-hegy gyomrában egy földalatti tavat is találtak. Érdekes mód a magas páratartalom miatt Berlin még egy kezdetleges légkondicionálót is beszereltetett a 90 lépésenként sorakozó, elektromos világítással is ellátott termekbe. Az U alakú központi irányítót 3-3 vasajtóval szigetelték le- írja a helyszínen járt Darmon Richter újságíró. 6. oldal (összes: 15)
Az erődrendszer napjainkban (Fotók:Ritalnielsen.com, Matt.wandel.ca) A város tenger felőli védelmét négy páncélkupolával lefedett üteg, illetve kb. 300 darabból álló 7. oldal (összes: 15)
tengeri aknazár védte. Ezekhez az egységekhez csatlakozott az első világháború alatt a német Luchs, Tiger, Iltis és Jaguár ágyúnaszádok, az S90-es romboló, a Prinz Eitel Friedrich és a Cormoran segédcirkálók, valamint az Emden könnyűcirkáló. Csingatóba 1914. július 22-én futott be az Osztrák-Magyar Monarchia Kaiserin Elisabeth cirkálója. A Makovicz Richárd sorhajókapitány vezette hadihajó augusztus 23-ig őrjáratozott a Sárga-tengeren a német Jaguár naszáddal közösen. Bár Bécs és Tokió egymással szemben nem volt hadviselő fél, Alfred Meyer-Waldeck kormányzó kérésének megfelelően a magyar származású tengerészeti főtiszt már július 23-án engedélyezte, hogy hadihajója személyzetének csaknem fele részt vegyen a kikötőváros védelmi vonalának kiépítésében. A fennmaradt dokumentumok szerint az osztrákmagyar tengerészgyalogos különítmény közel ötezer kínaival közösen a XIII. és a XV. számú ütegeket, illetve részben az ehhez csatlakozó Diederichs-hegyben megbújó alagútrendszereket építették-, amely azt jelentette, hogy a Csingató melletti bunkerváros -a német tervezés és a nagyszámú kínai munkaerő igénybevétele ellenére- 2,6-3,1 százalékban osztrák-magyar munka volt. 8. oldal (összes: 15)
9. oldal (összes: 15)
Az erődrendszer napjainkban (Fotó:Matt.wandel.ca) 10. oldal (összes: 15)
Kurucok a szamurájok ellen Miután Japán augusztus 16-án átnyújtotta Csingtaó kiürítéséről szóló ultimátumát a németeknek, a Hofburg a Duna-menti birodalom semlegességére hivatkozva augusztus 23-án leszereltette a Kaiserin Elisabeth cirkáló fegyverzetét, majd Makovicz Richárd kapitány és 17 fős őrsége hátrahagyása mellett a hadihajó személyzetét az Osztrák-Magyar Monarchia kínai gyarmatára (korabeli szóhasználattal élve telepítvényére), Tiencsinbe küldte. Berlin nyomására azonban Bécsnek augusztus 29-én visszakoznia kellett-, így tengerészgyalogos különítményét visszarendelte Csingtaóba. A háború már javában zajlott, amikor is a kínaiak, angolok, franciák és oroszok orra előtt Bécs és Budapest polgári ruhákban sikeresen kicsempészte ázsiai kommandójának tagjait az egymillió lakosú Tiencsinből, ahol csak két tiszt és 92 tengerész maradt. (Ez a csoport Kína 1917-es hadba lépése után hadifogolytáborba került.) Csingtaó védelmében így összesen 324 főnyi osztrákmagyar tengerész tudott részt venni. Az osztrák-magyar felségjelű Kaiserin Elisabeth cirkáló fegyvereinek egy részét eközben a németek a parti védelemnél használták fel. A hajón csak a légvédelemre alkalmas ütegek maradtak. A hajó két, 15 cm-es ágyúja alkotta az egész XV. sz. parti üteget, míg négy gyorstüzelő lövege a VI. és VII. számú ütegek tűzerejét növelte. A németek emellett kialakítottak egy 38 fős magyar támadó különítményt is, illetve további 18 főt beosztottak a hat darab partra vitt géppuskafészekhez. A cirkáló lecsökkent létszámából így 122 főt vezényeltek szárazföldi szolgálatra. A hajó a kikötő légvédelmének ellátása mellett gyakran vívott tűzpárbajt a japán ütegekkel. 11. oldal (összes: 15)
Csingtaó japán ostroma, szétlőtt német, osztrák-magyar ütegek. (Fotók: Wikipedia.cn, Bundesarchiv.de) A 4000 németből és 324 főnyi osztrák-magyar katonából álló kontingensnek 120 géppuskával és 90 löveggel kellett Csingtaó védelmét megoldania. A kikötőváros ellen indított első támadást 1914. szeptember 2-án indította el Mitsuomi Kamio altábornagy. A támadó erő itt 23 ezer japán harcost és 142 löveget jelentett, akikhez a későbbiekben egy 1500 fős angol gyalogsági ezred (Dél-walesi 12. oldal (összes: 15)
Határvadászok 2. zászlóalja és a 36. Szikh ezred 2 gyalogos százada) csatlakozott. A magyarok által védett erődrendszer keleti részét 1914. október 31-én érte a legerősebb japán támadás, amelynek során a XV. számú üteg állásába becsapódott nehézgránát öt embert megölt, hármat pedig megsebesített. Közöttük volt a hősi halált halt Ács József, és a megsebesült Domokos Béla is- írja Veperdi András hadtörténész. A két hónapos hősies védekezés ellenére a japán és brit csapatok november 7-én vonultak be Csingtaóba. (A gigantikus méretű túlerő miatt biztosra vett katonai vereség miatt, a Kaiserin Elisabeth és a Jaguar cirkálókat még november 3-án hajnali 2 óra 55 perckor lengő lobogóval a Csiaocsou-öböl legmélyebb pontján Makovicz Richárd sorhajókapitány parancsára elsüllyesztették. Érdekesség, hogy a hajóroncstól alig 300 méternyire épült fel 2011-ben a világ leghosszabb tengeri hídja, a 6 milliárd euróba kerülő, 42,5 kilométer hosszú Csingtaó-Hajvan híd.) A Kaiserin Elisabeth cirkáló magyar legénysége a hadihajó elsüllyesztése előtt (Fotó: Hadtörténeti Levéltár) A németek a harcok során 493 embert veszítettek el, illetve közel 3600 katonájuk esett hadifogságba. Az osztrák-magyar kontingensnek 10 hősi halottja és további 10 sebesültje volt. Az életben maradtak-, közöttük 56 magyar tengerész és két magyar tiszt- japán hadifogságba került, ahonnét 1919-ben kerültek vissza kalandos utazást követően Budapestre Vita János tengerész kivételével, aki 1916-ban a fogságban elhalálozott. (Az ostromról Radó Antal túlélő írt egy naplószerű beszámolót, amely könyv formájában még ebben az évben meg is jelent.) A japán hadsereg vesztesége 1900 fő volt. A Felkelő Nap országának haditengerészete elveszítette a Takachiho könnyűcirkálót, a Shirotaye rombolót, egy torpedónaszádot és két kisebb aknakeresőt, mintegy 400 főnyi tengerésszel. A brit hadsereg 74 főt, haditengerészetük pedig további 9 főt veszített el a harcok folyamán. 13. oldal (összes: 15)
Egy múzeummá átalakított német föld alatti erősség (Fotó:Germancolonialuniforms.co.uk) A japán császári flotta 1922-ban adta vissza Csingtaot Kínának, de a Santung vasútvonalat megtartotta. Ennek helyőrsége lett a később hírhedté vált Kwantung hadsereg magja. 1929-ben amikor a kikötő és a város ismét japán kézre került, Tokió tovább bővítette az alagútrendszert, amely a kőbányai pincerendszerhez hasonlóan (egyes részei) teherautóval is bejárható. A munkálatokat koreai rabszolgákkal végeztették el. Az új földalatti szárnyakat állítólag tüzérségi raktáraknak és a különleges erők kiképzési bázisaként használták. A németek, az osztrákok és a magyarok által megépített járatrendszert legutoljára Mao elnök kulturális forradalom idején használták a kínaiak. Ma az enyészet martalékai. Jamrik Levente - http://falanszter.blog.hu Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin - Minden "lájk számít, segíti a magazin működését! Köszönettel és barátsággal! www.flagmagazin.hu 14. oldal (összes: 15)
Tweet (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 15. oldal (összes: 15)