NÉPESEDÉSI HELYZETÜNK

AKTÍV TÁRSADALOM ALAPÍTVÁNY ACTIVE SOCIETY FOUNDATION 1094 Budapest, Liliom u. 8. Tel/Fax: 216-3039 NÉPESEDÉSI HELYZETÜNK Demográfiai kihívások és az azokra adható szükséges és lehetséges válaszok a 21. század első felében Tóth Pál Péter Hablicsek László Budapest, 2009. május

1 Tartalom KIINDULÓPONTOK...2 A MAGYAR NÉPESSÉGFEJLŐDÉS ALAKULÁSA...5 A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR NÉPESSÉGFEJLŐDÉS SAJÁTOSSÁGAI...5 A magyar népességfejlődés első szakasza...6 A magyar népességfejlődés második szakasza...6 DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK A RENDSZERVÁLTOZTATÁST KÖVETŐEN...8 A termékenység alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatást követően...8 Gyermekvállalás a Kárpát-medencei magyarság körében...12 A halandóság alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatás után...13 A Kárpát medencei magyarság halandósága...18 A nemzetközi vándorlás népességfejlődést módosító szerepe Magyarországon...18 A népesség korösszetételének változása: a demográfiai öregedés Magyarországon...20 A Kárpát-medencei magyarság korösszetételének alakulása...22 A KÖZELJÖVŐ VÁRHATÓ FOLYAMATAI...23 AZ ORSZÁGOS NÉPESSÉG ALAKULÁSA 2021-IG...24 A KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYARSÁG ELŐREBECSLÉSE...26 A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI ÖSSZETÉTELÉNEK ALAKULÁSA 2021-IG...27 NÉPESSÉG, ISKOLAI VÉGZETTSÉG ÉS GAZDASÁGI AKTIVITÁS: ELŐREBECSLÉS 2021-IG...30 A ROMA NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI VISZONYAI...35 A BEVÁNDORLÓ EREDETŰ RÉSZNÉPESSÉG ELŐREBECSLÉSE...38 A DEMOGRÁFIAI TÉNYEK ÉS PROJEKCIÓK ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE...40 A HAZAI NÉPESSÉGFEJLŐDÉS ÉS A TÁRSADALMI-POLITIKAI CSELEKVÉS FELTÉTELEI, LEHETŐSÉGEI...42 NÉPESEDÉSPOLITIKA CSALÁDPOLITIKA...44 A VÁLTOZÁS LEHETŐSÉGE...47

2 Kiindulópontok Közismert, hogy Magyarország demográfiai helyzete kedvezőtlen. Csökken a népességszám, idősödik a korösszetétel. Mindez óhatatlanul felveti a népesség és a népességet alakító demográfiai folyamatok befolyásolásának szükségességét. A demográfiai folyamatok társadalmi befolyásolásának politikai megítélése ugyanakkor sajátos kettősséget mutat: a politikai tényezők egy része a termékenységgel, a halandósággal, a helyváltoztatással stb. összefüggő demográfiai események befolyásolásának lehetőségét, s annak szükségességét elutasítja, miközben számos területen a hatóság beavatkozását magától értetődőnek tartja, a tényezők másik része kifejezetten szükségesnek tartja a népesedési folyamatok befolyásolását, miközben óvakodik az olyan direkt beavatkozásoktól, melyek túlzottan beavatkoznak az intim szférába, a családok, közösségek életébe, meghagyva a választás lehetőségét elsősorban annak érdekében, hogy az egyének, családok, kisközösségek megvalósíthassák életcéljaikat. vannak olyan irányzatok, amelyek kényszerítő erejű rendeletekben szabályozottan tettek, vagy szeretnének kísérletet tenni a demográfiai folyamatok módosítására. E megosztottság, és egymásnak ellentmondó politikai alapállás szükségszerűen azokat a népesedési intézkedéseket (vagy azok elmaradását) is meghatározzák, amelyeket az éppen hatalmon lévők az ún. gondoskodó állam nevében elégségesnek, vagy szükségesnek tartanak megtenni. Álláspontunk tisztázása érdekében leszögezzük: a nemzeti létezés alapmeghatározottságát a népesség demográfiai adottsága, létszáma, struktúrája, egészségi állapota, műveltsége, kulturáltsága képezi. Ennek karbantartása pedig nem csupán az egyén, hanem a társadalom feladata is. Nem tartjuk tehát a magánélet megengedhetetlen sérelmének, ha a társadalom feladatának tekinti a létszámgyarapodás jövőbeli feltételeinek megteremtését, a népesség egészségi állapotának folyamatos javítását, általános és szakmai műveltségének kiszélesítését, s ha mindezekkel összhangban aktív szerepet vállal az anyanyelv, a kultúra, a nemzeti történelem, a hagyományok megőrzésében, továbbfejlesztésében, s az ezeket fenntartó intézmények fenntartásában, működtetésében. Az állami működés, így a közigazgatás és közszolgálatok körében, a népesedéssel összefüggő kérdésekben is mindenki számára biztosítani kell az informálódás teljes szabadságát, a jogokhoz, javakhoz, szolgáltatásokhoz való teljes körű hozzáférést. Leszögezzük: a népesedéssel összefüggő kérdésekben a politika és az állam semmiféle pressziót nem gyakorolhat az emberekre, még a legenyhébb formában sem fenyegetheti és zsarolhatja őket. Ezzel szemben a közszférának segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy az emberek a családalapítással kapcsolatos döntéseiket felelősségteljesen hozzák meg és segítséget kell nyújtani problémáik megoldásában és azok megelőzésében. A szolgáltató állam követelménye épp ezt az igényt jelenti: segíteni az embereket abban, hogy felelősségteljesen, kellő informáltsággal dönthessenek; kényelmes, könnyű és egyszerű hozzáférést kell biztosítani számukra ahhoz, amihez joguk van; és rugalmasan alkalmazkodni kell az állam működési keretein belül ahhoz, ami az ő életüket könnyebbé teheti. A demográfiai eseményeket jelentős leegyszerűsítéssel a makro strukturális tényezők mellett a jelen idejű társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az éppen preferált

3 értékek, divatok, s az egyéni törekvések hálózatának bonyolult, minden elemében pontosan nem ismert szövevénye határozza meg. Ezek demográfiai folyamatokra gyakorolt hatásának részletes bemutatását nem tartjuk feladatunknak. Dolgozatunkban főként a lélekszám csökkenésének okaival és következményeivel s ezzel párhuzamosan a népesség elöregedésének általunk legfontosabbaknak tartott kérdéseivel foglalkozunk. A népességfejlődés jövőbeli alakulásával összefüggésben mindenekelőtt egyértelművé kell tenni, hogy: tudomásul vesszük, képtelenek vagyunk a kialakult helyzet megváltoztatására, s hagyjuk, hogy a magyar népesedési folyamatokat a spontán hatások alakítsák, vagy pedig kísérletet teszünk a kedvezőtlenül érintő népesedési hatások megelőzésére, korrigálására, a bennünket jellemző demográfiai folyamatok befolyásolására. Álláspontunk szerint a kedvezőtlen népesedési hatások megelőzésre, kiküszöbölése egy hosszú távú népesedéspolitikai koncepció keretében olyan, a belső és a külső ellenhatásokat eredményesen kompenzáló mechanizmust kell kialakítani, amely az egyéni demográfiai törekvéseket (mindenekelőtt a párkapcsolati és a gyermekvállalási elképzeléseket) képes az előnyös kollektív produktum irányába fordítani. Az Unió jóléti, társadalompolitikai közös erőfeszítéseit a Lisszabonban meghozott döntések nyomán, a koordináció nyílt módszerével harmonizálja. A nemzeti prioritásaikat és célkitűzéseiket közösségi szinten egyeztetett elvek alapján a tagországok saját maguk határozzák meg. A közös stratégiákhoz alkalmazkodás nem kötelezettség, mégis Magyarország igen fontos politikai érdeke, hiszen ez teremthet alapot az Unió tagországaiban eredményes, jó gyakorlatok átvételéhez. Éppen ezért a kedvezőtlen népesedési hatások kiküszöbölése, az e téren rendelkezésünkre álló lehetőségeink megismerése és a feladatok meghatározása során az európai népesedési folyamatok alakulását sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hiszen a népesség lélekszámának csökkenése és a népesség elöregedése nem csupán magyar jelenség. A hazai és az európai demográfiai folyamatok között meglévő valóságos, vagy látszólagos azonosságokat, egybe eséseket, együtt hatásokat azonban nem célszerű misztifikálni, mert ez könnyen önfelmentésre, felelősségáthárításra ösztönözhet bennünket. A demográfiai magatartás azonosságára való hivatkozás azért sem célszerű, mert egyfelől az azonosság nem is feltétlenül igaz: ma Nyugat- és Észak-Európában sokkal kedvezőbbek a demográfiai mutatók (is), mint Magyarországon. Másfelől azért sem, mert bár a hazai kedvezőtlen demográfiai folyamatok időben messze megelőztek hasonló európai folyamatokat, mégsem állíthatjuk, hogy ezen a téren mi jelentettünk mintát az európai országok számára. Az igaz, hogy a generációk reprodukcióját jelző termékenységi mutatók Magyarország esetében, a nyugat-európai országokhoz viszonyítva évtizedekkel korábban (az 1950 es évek végén!) figyelmeztettek a népességcsökkenés lehetőségére. Az előre jelzett lehetőség 1981-ben vált valósággá, mikor a halálozások száma mintegy kétezerrel már meghaladta az élveszületésekét. Európában is kialakult az alacsony gyermekszámú fejlett országok csoportja (Németország, Ausztria, Svájc, a dél-európai tömb), ám ez ott az élettartam jelentős növekedése mellett ment végbe. Sajátossága a hazai népességcsökkenéssel együtt járó öregedésnek, hogy azt a mind alacsonyabbá váló termékenység mellett a magas halandóság, azon belül az idős kor előtti (korai) halálozások nagy gyakorisága együttesen generálják. 1 1 A halandóság javításának nélkülözhetetlen eleme a népegészségügyi program megvalósítása. Külön elemzést kíván, melynek kifejtését nem tartottuk feladatunknak, hogy az elműlt évek egészségügyi intézményhálózat struktúráját megbontó intézkedései, népesedési következményeivel együtt mennyiben járultak hozzá a nagyar népesség egészségi állapotának javításához, illetve romlásához.

4 A hazai negatív népesedési tendenciák korrigálására számos kísérlet történt. Általános tapasztalat, hogy ezek (köztük még az 1970-es években tett bíztató kísérletek is) nemhogy csökkentették a népesedési gondokat, hanem ellenkezőleg: a zavarok még egyértelműbbé váltak. Amennyiben pedig végigtekintünk azokon a kormányzati intézkedéseken, amelyekkel az elmúlt közel száz évben a hazai népesség demográfiai folyamataira kívántak hatni, akkor megállapíthatjuk, hogy olyan népesedéspolitikai koncepció és annak alárendelt gyakorlat, amely a népesedési folyamatok legfontosabb elemeinek komplex figyelembe vételével tett volna kísérletet a népesség jövőbeli állapotának befolyásolására, egyszerűen nem volt. Az eddigi törekvések, tapasztalatok és sikertelenségek figyelembe vételével, demokratikus alapelveinkkel összhangban, olyan népesedéspolitikai célokat kell társadalmi szinten megfogalmazni, s ezeknek alárendelten olyanféle eszközrendszert kell kialakítani, és gyakorlati intézkedéseket kell foganatosítani, amelyek egyrészt a népesedési folyamatok kedvezőtlen alakulását ellensúlyozzák, másrészt pedig a demográfiai fejlemények jövőbeli változását pozitívan befolyásolják. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fentiek megvalósítása igen bonyolult feladat, eredmény pedig, a legkörültekintőbben végiggondolt és megvalósított népesedéspolitikai koncepció mellett is csak 15-20 éven belül várható. A feladat nehézsége népesedésünk jelenlegi állapotából fakad, illetve abból, hogy a megvalósítandó népesedéspolitikának egyszerre, és egy időben kell elősegítenie: a születéscsökkenés megállítását, a hazai termékenység szintjének növelését, a gyermekvállalás területén kiemelt szerepet játszó családok és családi jellegű együttélési formák támogatását, az egyre növekvő számú időskorú népesség körülményeinknek megfelelő egészségügyi, kulturális, szociális ellátását, az egyre erőteljesebbé váló társadalmi egyenlőtlenségek mérséklését, a leszakadt, leszakadóban lévő résznépességek felemelését, a bevándorló népesség sikeres integrációjának támogatását, a határainkon túli, mindenekelőtt a szomszédos országokban élő magyar népességgel való törődést. A megvalósítandó népesedéspolitikának a demográfiai folyamatok jelenlegi kedvezőtlen alakulását a fentiek mellett úgy kell befolyásolnia, hogy annak eredményeként hosszú távon ne csak a hazai népesedési helyzet javuljon, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság lélekszáma is stabilizálódjon, sőt növekedjen.

5 A magyar népességfejlődés alakulása 2 Dolgozatunkban a magyar népességfejlődéssel foglalkozunk. Magyar népességen két népességet értünk: a magyarországi teljes népességet és a határainkon túl élő magyar etnikumú népességet. Tudatában vagyunk annak, hogy a bevándorlás és a nemzetiségi hovatartozás következtében nem minden magyarországi lakos tartja magát magyar nemzetiségűnek, és arányuk idővel növekedhet. 3 Mégsem tartjuk megengedhetőnek, hogy a Magyarországot érinő népesedéspolitikát leszűkítsük a magukat magyarnak vallók résznépességére, mégha ez a résznépesség a teljes népesség 96-98 százalékát teszi is ki. Ugyanakkor az sem megengedhető, hogy ne foglalkozzunk a határainkon túl élő magyar népességgel, mert ez a magyarság, a magyar nyelven beszélők elemi érdeke, hiszen szoros összefüggés van a magyar népességfejlődés jövőbeli alakulásával. A Kárpát-medencei magyar népességfejlődés sajátosságai A Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatokat évszázadokon át fenntartó országkeretet és az itt élő népesség összetételét az I. világháborút lezáró békeszerződés, majd következményeit tekintve annak II. világháborút követő megismétlése megszüntette. Ezzel a soknemzetiségű Magyar Királyság népesedési folyamatai lezárultak. Ettől kezdve a szomszédos országokhoz került magyarok 4 demográfiai folyamataira a homogenizáló nemzetállami politikai törekvések direkt és indirekt hatásai mellett az utódállamok egymástól is eltérő gazdasági, politikai, társadalmi törekvései, s az ezeknek alárendelt népesség-, és családpolitikái hatottak, és hatnak ma is. A Kárpát-medencei magyar népesedési folyamatokat széttagoltsága, és a közel kilencven éves szétfejlődése ellenére is csak akkor lehet megismerni, ha a jelenleg nyolc országban zajló magyar népesedési folyamatokat hatásukban együtt, egységes folyamatként vizsgáljuk. A magyarországi és a szomszédos országokban élő magyarok népesedési folyamatai ugyanis csak látszólag függetlenek egymástól, és nemcsak feltételezik egymást, hanem kölcsönhatásukban felerősítik és kiteljesítik azokat a demográfiai eseményeket, amelyek az új feltételek által meghatározott népességfejlődési korszakkal kezdődtek. E nélkül a komplex szemlélet nélkül ugyanis sem a szomszédos országokban élő magyarok népesedési folyamatait, sem a hazait, a kialakult népesedési anomáliákat, a szórványosodás folyamatát és következményeit, a népesedéspolitikai gyakorlat által létrehozott diszfunkciókat, hibás mechanizmusokat megismerni, megérteni és módosítani nem lehet. A Kárpát-medencei magyar népességfejlődés 1918 utáni folyamatainak megértése, a bekövetkezett változások hatására is generált kedvezőtlen változások diszfunkcionális 2 Lásd részletesen: Tóth Pál Péter: A nemzetközi vándorlás szerepe a kárpát-medencei magyar népességfejlődésben, Budapest 2007, Akadémiai doktori értekezés, MTA Könyvtár, kézírat. 3 Tóth Pál Péter: Magyarország új állampolgárai (1988-1992) In: Hatalom és társadalom a XX. századi magyar történelemben [Szerk.]: Valuch Tibor - Juhász György - Völgyesi Zoltán Budapest: Osiris; 1956-os Intézet, 1995. p. 687-702. 4 Az 1910-es népszámlálás adatai alapján a magyarok közül 1 704 851 fő Romániában, 1 084 343 fő Csehszlovákiában, 563 597 fő a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban, 24 807 fő pedig Ausztriában maradt. A magyarok közel 34 százaléka tehát (3 377 598 fő) kívül rekedt az újrarajzolt magyar határokon. 1920-ban Magyarország lakosainak száma 7 986 879 fő volt, akik közül 7 148 256,7 fő magyar nemzetiségűnek tartotta magát.

6 következményeinek megszüntetése, elhárítása érdekében felmerül a kérdés, hogy az 1918- ban bekövetkezett szétszakítottság, az immár közel egy évszázados népességfejlődésbeli külön utak, külön fejlődés, eltérő hatások ellenére léteznek-e még, s ha igen, akkor milyen egymást erősítő, vagy gyengítő demográfiai hatások léteznek a magyar népességfejlődésben? A magyar népességfejlődés első szakasza Nagyon vázlatosan, a teljesség kedvéért tegyünk egy utalást az I. világháború végéig tartó Kárpát-medencei magyar népességfejlődésre, melyet egymásba kapcsolódó, egymást feltételező kettős folyamat határozott meg. E folyamat egyik elemét a magyarság termékenysége által determinált s halandóságával módosított népességfejlődés, a másikat pedig az a pótlólagos népességnyereség alkotta, amelyet a magyarokkal együtt élő nem magyar népek biztosítottak annak következtében, hogy jelentős számban asszimilálódtak a magyar népességhez. A honfoglalástól tehát 1918-ig az ország, és ezen belül a magyarság lélekszámának gyarapodását a magyarokkal együtt érkező nem magyar népek, a Kárpát-medencében élő nem magyar népek, valamint az országba hívott idegenek, bevándorló néptöredékek s azok leszármazottjai révén biztosított asszimilációs (pótlólagos) népességnyereség folyamatosan kiegészítette. A Magyar Királyság keretei között ez a demográfiai törvényszerűség biztosította, hogy a magyarok létszáma természetes szaporodásukat meghaladó mértékben növekedjen. 5 A magyar népességfejlődés második szakasza Az I. világháború következményeként a magyar népességfejlődés addigi meghatározottsága megszűnt. A magyar népesség létszámának és demográfiai folyamatainak alakulása szempontjából bekövetkezett változás legfontosabb következményeit röviden a következőkben foglalhatjuk össze: A magyar népesség egyharmada kívül rekedt a magyarországi népességfejlődés keretein. Megszűnt az a mozgás (belső vándorlás), amelynek keretében az ország szélső területein élő nem magyar nemzetiségűek a központi területekre vándorolva, az ott élőkhöz asszimilálódva a magyarok számát növelték. 6 5 A pótlólagos népességnyereség egyben kiegészítő forrást jelentett a demográfiai katasztrófák okozta veszteségek pótlásában is. A magyar népességfejlődést eddig négy katasztrófa sújtotta. Az első demográfiai katasztrófa a XIII. század első harmadától az 1285-ben bekövetkezett második tatárjárás végéig tartott. A második a török hódoltság demográfiai következményeinek hatására alakult ki. A harmadikat az I. világháború következményei okozták. A magyar népességfejlődés negyedik demográfiai katasztrófáját pedig, az a népességveszteség okozta, amely a II. világháborúban való részvétel miatt érte Magyarországot. 6 A belső vándormozgalom addigi asszimilációs szerepét elveszítve döntően már csak a lakosság súlypontjainak területi átrendeződését, a modernizációs folyamatok követelményeinek kielégítését szolgálja. (A városokba áramlás, a fejlettebb területeken élők termékenységi mintájának átvétele, a válások gyakoribbá válásának gyermekvállalásra gyakorolt hatása, a házasodási szokások módosulása stb. pedig, hosszabb távon nem a népességszám növelésében, hanem csökkenésében játszik szerepet.)

7 Magyarország nemzetközi migrációs vonzása átalakult, s ezzel az ország külföldiekre, nem magyarokra gyakorolt migrációs vonzásából származó népességnyereség jelentőségét veszítette. 7 A belső vándorlási nyereségből származó magyar népességnyereséget 1918 után lényegében nem pótolta semmi, a bevándorló külföldiek helyét, annak népességfejlődésre gyakorolt hatásával, következményeivel együtt pedig, a szomszédos országokba rekedt magyarok Magyarországra menekülése, vándorlása vette át. A külső vándorlás keretében a magyarok Magyarországra történő áttelepedése az I. világháború befejezése óta folyamatos. Az I., és a II. világháborút követő időszak intenzív népességmozgását követően jelentősebb elmozdulást a rendszerváltoztatás (1990), illetve azt megelőző 2-3 év okozott. 8 Az elmúlt több mint két évtizedben ugyanis a szomszédos országokból áttelepült magyarok száma több mint kétszerese annak, mint amennyien a II. világháború utáni kaotikus éveket követően 1990-ig Magyarországra érkeztek. A rendszerváltoztatással tehát felgyorsult az a folyamat, melyet a magyarok anyaországba tömörülésével jellemezhetünk. A kisebbségbe került magyarok Magyarországra történő áttelepülésének magyar népességfejlődésre gyakorolt hatása közül kiemeljük: Az áttelepülők a hazánkban élő magyarok létszámát növelik, de nem járulnak hozzá a Kárpát-medencében élő magyar népesség lélekszámának növekedéséhez. 9 Vándorlási nyereségünk ugyanis, szemben az I. világháborúig betöltött szerepével már nem a Kárpát-medencei magyarság lélekszámának növekedésében, hanem csökkenésében játszik szerepet. A Magyarországra bevándorlók nemzetiség szerinti összetétele a hazai nemzeti kisebbségek összlakosságon belüli arányát, s ezzel együtt társadalmi szerepét csökkenti. A kibocsátó magyar közösségek lélekszáma, termékenysége csökken, kor szerinti összetétele az idősebbek irányába tolódik el. A helyben maradottak szórványosodása, s ezzel párhuzamosan a már szórványhelyzetben élő magyarok többségi néphez történő asszimilálódása felgyorsul. Az áttelepedéssel szűkül az a tér, amelyet még magyarok töltenek ki, laknak be. Az eltávozók helyét más nemzetiségűek töltik ki, melynek eredményeként fokozatosan funkciójukat vesztik a magyarok által működtetett intézmények, illetve az idő múltával semmissé válnak azok az értékek, amelyeket a századok során az ott élő magyarok létrehoztak. 7 Tóth Pál Péter: Nemzetközi vándorlás - magyar sajátosságok, Demográfia. 46. 2003. 4. p. 332-341. 8 A környező országokból Magyarországra beköltöző, áttelepített és menekülő magyar nemzetiségűek pontos számát nem ismerjük. A kikényszerített migráció volumenét jól érzékelteti az a tény, hogy 1919 1924 között például csak a Romániához csatolt területről kb. 200 ezren, az ezt követő tíz évben pedig, további 130 ezren érkeztek Magyarországra. 9 Ez az oka annak, hogy Magyarország lélekszáma az alacsony termékenység és a még mindig magas halandóság ellenére mind ez ideig nem süllyedt 10 millió fő alá.

8 Végeredményét tekintve egyrészről megállapíthatjuk: A bekövetkezett változások következtében a Magyarország területén zajló népesedési folyamatok csak része a magyar népesedési folyamatoknak, de nem azonos azzal. A határon túli magyar közösségekhez tartozók nem csekély részének Magyarországra vándorlása, miközben elhalasztja az ország lakosságszámának 10 millió fő alá csökkenését, és ideig-óráig elodázza az elöregedésből származó gazdasági, szociális problémák megoldását, aközben felgyorsítja, s egyértelműen visszafordíthatatlanná teszi a Kárpát-medencében élő magyar népesség lélekszámának fogyását, s a kor szerint összetétel elöregedését. A fentiek következtében a magyarok anyaországba vándorlását népesedési szempontból kétes eredményt ígérő folyamatnak tartjuk. Ennek ellenére (nem csak azért, mert a vándorlást minden ember alanyi jogának tartjuk!) összességében a magyarok Magyarországra történő áttelepedését nem tekintjük negatívnak, mert az áttelepülő az asszimilálódó, vagy egy harmadik országba vándorló magyar nemzetiségűvel szemben a térségben élő magyarok lélekszámát rövidtávon nem csökkenti, hanem csak elhelyezkedésének és térkitöltésének súlypontjait módosítja. 10 Demográfiai változások a rendszerváltoztatást követően A kiindulási állapotot Magyarország esetében az 1990. évi 10 millió 375 ezer fős népesség jelenti, miközben a szomszédos országokban 2,8 millió fő magyar nemzetiségű polgár él. 2009 elsején ugyanakkor Magyarország lakossága alig haladja meg a 10 millió főt (a KSH továbbszámítása szerint 10 millió 31 ezer fő), miközben a határaink mentén élő magyarok létszáma már csak 2 millió 300 ezer főre tehető. A létszámváltozások súlyos helyzetet idéznek, Magyarország lakossága 340 ezer fővel, 3,4 százalékkal csökkent, a szomszédos országok magyarsága pedig félmillió fővel, 18 százalékkal. Ezek a változások komoly utánpótlási zavarokat sugallnak a magyarság körében, melyek feltárása, orvoslása sürgős népesedéspolitikai, nemzetpolitikai feladat. Melyek a kedvezőtlen változások összetevői? A népességi változásoknak négy közvetlen tényezője van: a gyermekvállalási hajlandóság, az életkilátások, a vándormozgalom és a népesség korösszetétele. A termékenység alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatást követően Magyarország a rendszerváltoztatáshoz fogyó népességgel érkezett, mert a népesség létszáma 1981 óta csökkent annak következtében, hogy a születések száma folyamatosan alatta maradt a halálozások számának. A rendszerváltoztatás körüli időkben jelentős reményeket fűztünk egy hatásos népesedéspolitika kialakíthatóságához, amelynek következtében a romló 10 Népességfejlődésünk szempontjából figyelembe kell venni, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű migránsai nemcsak Magyarországra, hanem ugyanúgy, mint a magyarországiak a világ számos országába vándorolnak. Számuk éppen úgy ismeretlen, mint a közülük visszavándorlóké. Szerepük a magyarság híre szempontjából felbecsülhetetlen, a Kárpát-medencei magyar, vagy szűkebb értelemben a magyarországi népességfejlődés szempontjából elhanyagolható.

9 halandósági viszonyok fokozatosan javuló irányt vesznek fel, miközben a családpolitikai támogatások fenntarthatóvá teszik a viszonylag magas gyermekszámot. Várakozásaikkal ellentétben a rendszerváltoztatás első öt évében a demográfiai viszonyok lényegesen romlottak: zuhanórepülésbe kezdett a gyermekszám, és mivel csökkent az élettartam is, felgyorsult a népesség természetes fogyása. A nők átlagos gyermekszámát jelző mutató az 1990. évi 1,87-es szintről 1995-re már 1,6 alá esett. 1994-ben csúcsra jutott a halandóság: a férfiak születéskor várható élettartama 64 év alá csökkent, minden eddiginél gyakrabban haltak meg a középkorú férfiak és nők (1. és 2. ábra). 1995 után folytatódott, sőt erősödött a gyermekszám esése, mely 1999-re 1,3 alá került. Ez azt jelenti, hogy ha a gyermekvállalási gyakoriság nem változik, 100 nő élete során mindössze 130 gyermeknek ad életet, vagyis a szülőpárok utánpótlása mindössze 60-65 százalékos! A század végére ilyen gyermekszám mellett szinte biztosan megfeleződik Magyarország lakossága! 2000-től a gyermekszám tartósan berendezkedett az 1,3 körüli szinten, egyelőre lényeges elmozdulás egyáltalán nem látszik a tendenciákban. 11 Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az alacsony termékenység kialakulása nem magyar sajátosság. Az 1. tábla szerint a csökkent gyermekvállalási hajlandóság az egész Európai Uniót jellemzi, de az országok között igen jelentős különbségek vannak. A nyugati és az északi országok kitűnnek relatíve magas termékenységükkel, miközben kialakult az igen alacsony gyermekvállalású országok masszív csoportja Közép- és Dél- Európában. Magyarország pozíciója egészen kedvezőtlenül alakul. 2000-ben a hazai gyermekvállalás még magasabb volt az országok egy jelentős részénél (Cseh Köztársaság, Spanyolország, Litvánia, Bulgária, Görögország, Olaszország, Szlovénia, Szlovákia), ugyanakkor 2007-ben mindössze három országban (Szlovákiában, Romániában és Lengyelországban) alacsonyabb a termékenység, mint hazánkban. S ez azt jelenti, hogy Magyarország már nemcsak a halandóságban kullog az utolsó helyeken Európában, hanem a termékenység területén is. Európai Uniós viszonylatban Magyarországon termékenységi krízisről kell beszélnünk. Az alacsony gyermekvállalás egy része egyéni és társadalmi időzítésre, a gyermekvállalás átalakulására vezethető vissza. Az időzítés lényege, hogy a termékenység idomul a fiatalok módosult karrierjéhez, és a társadalmak azon törekvéséhez, hogy minél hamarabb felzárkózzanak a náluk fejlettebb országokhoz, illetve fenntartsák az elért életszínvonalat. Ugyanakkor azt ma még nem lehet megmondani, vajon milyen időtávon és milyen szinten konszolidálódhat a gyermekvállalás a jelenleg alacsony gyermekszámú országokban. 11 Egy-két év nekirugaszkodása reményt keltő (2000-ben 1,32, 2006-ban 1,34 volt a mutató) volt, de a következő évek mindig visszaeséssel jelentkeztek.

1. táblázat 10 Az átlagos gyermekszám alakulása az Európai Unió országaiban, 1960-2007 1960 1965 1970 1975 1980 1985 1990 1995 2000 2005 2007 EU-15 2,59 2,72 2,38 1,96 1,82 1,60 1,57 1,42 1,53 1,55 1,58 EU-10 2,57 2,36 2,23 2,35 2,21 2,18 1,94 1,48 1,33 1,28 1,34 EU-mind 2,60 2,66 2,35 2,04 1,90 1,73 1,66 1,45 1,47 1,50 1,53 Ausztria 2,69 2,70 2,29 1,83 1,65 1,47 1,45 1,42 1,36 1,40 1,38 Belgium 2,56 2,62 2,25 1,74 1,68 1,51 1,62 1,55 1,61 1,72 1,72 Bulgária 2,31 2,08 2,17 2,22 2,05 1,97 1,81 1,23 1,26 1,32 1,42 Ciprus 3,51 3,03 2,54 2,01 2,46 2,38 2,42 2,03 1,64 1,42 1,38 Cseh Köztársaság 2,11 2,18 1,91 2,43 2,10 1,96 1,89 1,28 1,14 1,28 1,44 Dánia 2,57 2,61 1,95 1,92 1,55 1,45 1,67 1,80 1,78 1,80 1,84 Egyesült Királyság 2,72 2,89 2,43 1,81 1,90 1,79 1,83 1,71 1,64 1,78 1,78 Észtország 2,16 2,16 2,16 2,04 2,02 2,12 2,05 1,38 1,39 1,50 1,63 Finnország 2,72 2,47 1,82 1,68 1,63 1,65 1,78 1,81 1,73 1,80 1,83 Franciaország 2,73 2,84 2,47 1,93 1,95 1,81 1,78 1,70 1,88 1,92 1,98 Görögország 2,28 2,30 2,39 2,32 2,21 1,67 1,39 1,31 1,26 1,33 1,41 Hollandia 3,12 3,04 2,57 1,66 1,60 1,51 1,62 1,53 1,72 1,71 1,72 Írország 3,76 4,03 3,93 3,40 3,23 2,47 2,11 1,84 1,88 1,86 2,01 Lengyelország 2,98 2,52 2,20 2,27 2,28 2,33 2,04 1,62 1,35 1,24 1,31 Lettország 1,74 1,74 2,01 1,96 1,90 2,09 2,02 1,55 1,39 1,27 1,35 Litvánia 2,60 2,40 2,40 2,20 2,00 2,10 2,00 1,27 1,24 1,31 1,41 Luxemburg 2,28 2,42 1,98 1,55 1,49 1,38 1,61 1,70 1,76 1,63 1,61 Magyarország 2,02 1,82 1,98 2,35 1,91 1,85 1,87 1,57 1,32 1,31 1,32 Málta 3,62 2,47 2,02 2,27 1,99 1,96 2,05 1,83 1,67 1,37 1,37 Németország 2,37 2,50 2,03 1,48 1,56 1,37 1,45 1,25 1,38 1,34 1,37 Olaszország 2,41 2,66 2,42 2,20 1,64 1,42 1,33 1,19 1,26 1,32 1,32 Portugália 3,10 3,14 2,83 2,58 2,18 1,72 1,57 1,41 1,55 1,40 1,33 Románia 2,59 2,59 2,59 2,59 2,44 2,31 1,84 1,41 1,39 1,32 1,30 Spanyolország 2,86 2,94 2,90 2,79 2,20 1,64 1,36 1,17 1,23 1,35 1,40 Svédország 2,20 2,42 1,92 1,77 1,68 1,74 2,13 1,73 1,54 1,77 1,88 Szlovákia 3,07 2,78 2,40 2,55 2,32 2,25 2,09 1,52 1,29 1,25 1,25 Szlovénia 2,18 2,43 2,10 2,16 2,11 1,72 1,46 1,29 1,26 1,26 1,38 Forrás: Eurostat NewChronos Magyarországon van esély arra, hogy stabilizált viszonyok között egy tízéves távlatban 1,5 körüli szintre emelkedjen a termékenység. Az 1. ábrán feltüntettük az átlagos szülési kor alakulását is, jól látható az ellenmozgása az átlagos gyermekszámmal, ami az időzítés egyértelmű jele. A 2. ábra pedig egy közepes termékenységi jövőképet illusztrál két múltbeli adatsorral együtt. Kiindultunk az anya kora szerinti, 1990. évi termékenységi arányszámokból, mellétettük a 2005. évi tényleges és a 2020. évi hipotetikus arányszámokat. Látható, hogy a hipotetikus arányszámok eléréséhez, melyek a jelzett 1,5-es átlagos Uniós gyermekszámot adják, jelentős termékenységnövekedés szükséges a 30 évesek korcsoportjában, miközben a 20-as években járók esetében sem tekinthető még befejezettnek a mintaváltás.

11 1. ábra A termékenység zuhanórepülése a rendszerváltoztatás után (átlagos gyermekszám és átlagos szülési kor) 2,0 30 1,9 29 1,8 28 átlagos gyermekszám 1,7 1,6 1,5 Átlagos gyermekszám (TFR) Átlagos szülési kor 27 26 25 átlagos szülési kor 1,4 24 1,3 23 1,2 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 22 2. ábra Tényleges és hipotetikus termékenységi arányszámok, 1990, 2005, 2020 1000 megfelelő korú nőre jut élveszületés 180 160 140 120 2005 2020 1990 100 80 60 40 20 0 15 20 25 30 35 40 45 50 szülő nők életkora A termékenység emelkedése a fiatalok családtervei oldaláról is megalapozott. Az Életünk fordulópontjai adatfelvétel szerint a 45 éven aluli nők átlagosan várható

12 gyermekszáma éppen egyezik az egyszerű utánpótlási szinttel (2,05 gyermek), és ez még akkor is bíztató, ha tudjuk, hogy a gyermekvállalási tervek realizálásába sokszor csúszik hiba 12. 2. táblázat Termékenység és családtervek korcsoport és nemek szerint Korcsoport 100 nőre jutó gyermekszám 100 férfira jutó gyermekszám élveszületett összesen kívánt élveszületett összesen kívánt 20 5 186 0 165 20 24 24 193 11 178 25 29 87 205 51 198 30 34 146 206 109 203 35 39 205 229 156 212 40 44 196 201 179 206 45 50 169 180 Összesen 122 205 102 194 Forrás: Kamarás Ferenc: id. mű Fentiek alapján szükségszerűnek kell tekintenünk a hazai gyermekvállalás hathatós társadalmi ösztönzését. Európai helyzetünk, népesedési viszonyaink, a fiatalok családterveinek megvalósítása mind-mind azt sugallja, hogy viszonylag gyorsan fel kellene számolni a kialakult alacsony gyermekvállalási periódust. Ehhez a jelenlegi gyermekvállalási minták szerint leginkább a 25-34 évesek termékenységét kellene magasabb szintre emelni, mindenekelőtt az első gyermek megszületésének ösztönzésével, és a második és további gyermekek vállalásának megkönnyítésével. Gyermekvállalás a Kárpát-medencei magyarság körében A közelmúltban elvégzett vizsgálataink szerint nemcsak a magyarországi gyermekszám alacsony, hanem a Kárpát-medencei magyarság gyermekszáma is. Sőt, a magyarság termékenysége minden országban alacsonyabb, mint az országos átlag! A 3. ábra szerint még a hazai berkekben is kevesebb gyermeke van a magyaroknak (1,31 az 1,33 mellett, ami nem csoda, lévén a nem magyar nemzetiségűek többsége roma), de ennél jóval nagyobb különbségek vannak a környező országokban. Különösen aggasztó, hogy a szomszédos országokban élő magyarság döntő részét kitevő erdélyi magyar népesség termékenysége az 1,1-et sem éri el, miközben a romániai átlag 1,4 az 1996-2001 közötti időszakban. 13 12 Lásd: Kamarás Ferenc: Gyermekvállalás. In: Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai folyamatok és társadalmi környezet. Gyorsjelentés. KSH NKI Műhelytanulmányok. 2002/1. 43-60. o. 13 Hablicsek László Tóth Pál Péter Veres Valér: A Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991-2021. KSH NKI Kutatási Jelentései, 2005/ 78. sz.

13 3. ábra Átlagos gyermekszám a Kárpát-medencei magyarság körében, 1996-2001 (zárójelben az országos értékek) 1,17 (1,40) 1,12 (1,27) 1,28 (1,35) 1,31 (1,33) 1,05 (1,32) 0,87 (1,24) 1,35 (1,42) 1,43 (1,77) Forrás: Hablicsek László Tóth Pál Péter Veres Valér: A Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzete és előreszámítása, 1991-2021. KSH NKI Kutatási Jelentései, 2005/ 78. sz. Célirányos vizsgálatok hiányában nem tudjuk biztosan, mi az oka a magyar nemzetiségű népesség alacsony termékenységének. Mindenképpen úgy véljük, hogy a kisebbségi lét önmagában alacsonyabb gyermekszámot eredményezhet, de ez persze igen erősen függ az adott országban érvényes viszonyoktól és a kisebbség egyéb jellemzőitől is. Megfordítva: úgy véljük, hogy a szomszédos országok magyar közösségeiben a termékenység emelésének esélyt ad, ha az anyaország is ösztönzi a magasabb szintű utánpótlást. A gyermekszám jelentős emelkedésének biztosítása a magyarság-politika prioritása kell legyen. A halandóság alakulása Magyarországon a rendszerváltoztatás után A rendszerváltozáshoz Magyarország halandósági krízissel érkezett. Különböző okok miatt az 1970-es évektől a mortalitás emelkedett, és ez kulminált az 1980-as évek végén, az 1990- es évek elején. Magyarország az európai halandósági listák végén szerepelt az élettartam alacsonysága tekintetében is. A halandósági viszonyok 1995 után kezdtek konszolidálódni, amikortól fokozatosan javult a gyógyszerellátás, elterjedtek az egészségmegőrző életmódok, visszaszorultak az egészségkárosító szenvedélyek. A férfiak élettartama először tartósan 66 év fölé, majd 2001- től 68 év fölé emelkedett. A nőké is elhagyta a 74 éves szintet, és ma már 77 év fölött alakul (4. ábra). 4. ábra

14 A születéskor várható élettartam fokozatos normalizálódása a rendszerváltoztatás után 80 78 76 születéskor várható élettartam 74 72 70 68 66 64 Férfiak Nők 62 60 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 A halandóság megrekedése, növekedése különösen a férfiakra volt jellemző, azon belül a 30-59 évesekre. A következő ábrákon az egyes életkorokhoz tartozó elhalálozási valószínűségek idősorait mutatjuk be. Jól kivehető a halandóság növekedésének időszaka, az 1990-es évek elejének krízise, majd a fokozatos normalizálódás időszaka. 5. ábra A 30-39 éves férfiak elhalálozási valószínűségei, 1971-2006 0,007 0,006 0,005 0,004 0,003 0,002 0,001 '30 '31 '32 '33 '34 '35 '36 '37 '38 '39 0,000 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005

15 6. ábra A 40-49 éves férfiak elhalálozási valószínűségei, 1971-2006 0,016 0,014 0,012 0,010 0,008 0,006 0,004 0,002 '40 '41 '42 '43 '44 '45 '46 '47 '48 '49 0,000 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 7. ábra Az 50-59 éves férfiak elhalálozási valószínűségei, 1971-2006 0,030 0,025 0,020 0,015 0,010 0,005 '50 '51 '52 '53 '54 '55 '56 '57 '58 '59 0,000 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 Forrás: Népmozgalmi statisztika és saját számítás.

16 3. táblázat Születéskor várható átlagos élettartamok alakulása az Európai Unióban, 1960-2005 Férfiak Nők 1960 1970 1980 1990 2000 2005 1960 1970 1980 1990 2000 2005 EU-15 67,4 68,4 70,5 72,8 75,4 76,8 72,9 74,7 77,2 79,4 81,4 82,5 EU-10 65,7 66,5 66,7 66,7 68,8 70,0 70,5 72,6 74,0 75,1 76,8 78,0 EU-mind 67,5 68,4 69,6 71,4 74,0 75,4 73,0 74,7 76,5 78,5 80,2 81,5 Ausztria 66,2 66,5 69,0 72,4 75,1 76,7 72,7 73,4 76,1 78,9 81,1 82,2 Belgium 67,7 67,8 70,0 72,7 74,6 76,7 73,5 74,2 76,8 79,4 80,8 82,4 Bulgária 67,8 69,1 68,7 68,4 68,4 69,0 71,1 73,5 73,9 74,7 75,0 76,2 Ciprus 72,3 72,3 72,3 74,1 76,1 77,0 77,0 77,0 77,0 78,6 81,0 81,7 Cseh Köztársaság 67,9 66,1 66,8 67,6 71,6 72,9 73,4 73,0 73,9 75,4 78,4 79,1 Dánia 70,4 70,7 71,2 72,0 74,3 75,6 74,4 75,9 77,3 77,7 79,0 80,2 Egyesült Királyság 67,9 68,7 70,2 72,9 75,4 76,9 73,7 75,0 76,2 78,5 80,2 81,1 Észtország 64,3 65,5 64,1 64,6 65,1 67,3 71,6 74,1 74,1 74,6 76,0 78,1 Finnország 65,5 66,5 69,2 70,9 74,1 75,5 72,5 75,0 77,6 78,9 81,0 82,3 France 66,9 68,4 70,2 72,7 75,6 76,8 73,6 75,9 78,4 80,9 82,5 83,8 Görögország 67,3 70,1 72,2 74,6 73,9 76,6 72,4 73,8 76,8 79,5 79,1 81,5 Hollandia 71,5 70,7 72,7 73,8 75,5 77,2 75,3 76,5 79,3 80,9 80,5 81,6 Írország 68,1 68,8 70,1 72,1 75,3 77,1 71,9 73,5 75,6 77,6 82,7 81,8 Lengyelország 64,9 66,6 66,9 66,7 69,7 70,8 70,6 73,3 75,4 76,3 78,0 79,4 Lettország 65,2 66,0 63,6 64,2 65,0 65,4 72,4 74,4 74,2 74,6 76,2 76,5 Litvánia 64,9 66,9 65,5 66,6 66,8 65,3 71,4 75,0 75,4 76,3 77,5 77,3 Luxemburg 66,5 67,1 69,1 72,3 74,8 76,2 72,2 73,4 75,9 78,5 81,1 82,3 Magyarország 65,9 66,3 65,5 65,2 67,6 68,7 70,1 72,1 72,7 73,7 75,6 77,2 Málta 66,5 68,4 68,5 73,7 74,3 77,7 70,5 72,6 72,7 78,1 80,2 81,4 Németország 69,6 69,6 69,6 72,0 75,0 76,2 76,1 76,1 76,1 78,4 81,0 81,8 Olaszország 67,2 69,0 70,6 73,6 76,6 77,6 72,3 74,9 77,4 80,1 82,5 83,2 Portugália 61,2 64,2 67,7 70,4 73,2 74,9 66,8 70,8 75,2 77,4 80,0 81,4 Románia 64,2 65,7 66,5 66,6 67,0 68,7 67,7 70,4 71,9 73,1 74,8 75,7 Spanyolország 67,4 69,2 72,5 73,3 75,4 77,4 72,2 74,8 78,6 80,4 80,5 83,9 Svédország 71,2 72,2 72,8 74,8 77,4 78,4 74,9 77,1 78,8 80,4 82,0 82,8 Szlovákia 68,4 66,7 66,8 66,6 69,1 70,1 72,7 72,9 74,3 75,4 77,4 77,9 Szlovénia 66,1 65,0 67,4 69,5 71,9 74,1 72,0 72,4 75,2 77,4 79,1 81,3 Forrás: Eurostat NewChronos

17 Az általános feltételezés szerint az ország modernizálódása, a nyugati országokhoz való közeledés kiterjed a legújabb (az ún. negyedik epidemiológiai korszakra jellemző) egészségügyi vívmányok fokozatos átvételére is, ami az elhalálozási valószínűségek csökkenéséhez, az élettartamok lényeges emelkedéséhez vezethet. Ez a hipotézis azonban nem önbeteljesítő jóslat. A folyamathoz jelenleg például az 50-59 évesek állítanak erős kérdőjelet, miután az utóbbi öt évben inkább stagnálás, mint csökkenés jellemezte a korcsoport mortalitását (lásd a 7. ábrát). Nem lehetetlen feltételezés, hogy Magyarországon, legalábbis átmeneti jelleggel egy újabb halandósági krízis van kialakulóban. A lassan javuló, átmenetileg romló magarországi halandóság vízióját az európai mortalitás alakulása is a látámasztja. Egyfelől azt látjuk, hogy Magyarország itt is az európai listák végén helyezkedik el. 2005-ben a férfiaknál csak Litvánia, Lettország, Észtország és Románia, a nőknél csak Románia, Bulgária, és Lettország mutatott alacsonyabb várható élettartamot a magyarországinál. Másfelől az is látható, hogy egyre növekszik a különbség az EU magja (EU-15) és az újonnan csatlakozott országok között (EU-10). A férfiak születéskor várható élettartamában 1960-ban 1,7 év volt az EU-15 előnye a közép-kelet-európai országokkal szemben. 1990-re a különbség 6,1 évre, 2005-re 6,9 évre emelkedett. Ugyanezek a differenciák a nőknél: 2,4 év, 4,3 év és 4,5 év. Megállapíthatjuk, hogy 1990 és 2005 között még nem következett be áttörés a közép-kelet-euróapi országok és a fejlettebb nyugati világ között a mortalitás területén. Ellenkezőleg, a további fokozatos leszakadás vált realitássá. Ennek egyes jelei a magyarországi mortalitásban is megmutatkoznak, ahol a látványos 1997 utáni fejlődés az utóbbi években megtorpant. 8. ábra A férfiak várható élettartama 30 éves korban iskolai végzettség szerint, 1986-2004 30 éves korban várható további élettartam (év) 50 48 46 44 42 40 38 36 34 32 Nincs alapfokú végzettsége Alapfokú végzettségű Középfokú végzettségű Felsőfokú végzettségű Összes végzettség 30 1986-1990 1987-1991 1988-1992 1989-1993 1990-1994 1991-1995 1992-1996 1993-1997 1994-1998 1995-1999 1996-2000 1997-2001 1998-2002 1999-2003 2000-2004 évek átlaga Az európai színtéren elfoglalt kedvezőtlen helyzetünk mellett aggasztó jelenség a halandósági különbségek fokozódása. A férfiak és a nők közötti 8-9 éves szakadék a jéghegy csúcsa. Nagyon markáns eltérések vannak a társadalmi rétegek között. Ezek közül

18 is kiemelkedik az iskolai végzettség szerinti mortalitás alakulása. A 8. ábrán a különböző iskolai végzettségű férfiak 30 éves korban várható élettartamát tüntettük fel. A diplomások és az alapfokú végzettséggel sem rendelkezők között 1990 előtt is igen jelentős különbség volt (több mint 9 év), ez azonban az ezredfordulót követően már több mint 16 évet tesz ki! A Kárpát medencei magyarság halandósága A külhoni magyarság halandóságára kevés az adat és a vizsgálat. Nemzetiségi halálozási statisztikák nincsenek, illetve amennyiben ilyen létezik (Románia és Szlovákia esetében), erős fenntartásokkal kell azokat fogadnunk. Sajátos demográfiai becslések segítségével mégis képet kaphatunk a magyarság mortalitásáról, és ez a kép hasonló a termékenységéhez. Eszerint a Kárpát-medencei magyarság halandósága a többségi népességhez viszonyítva magasabb szintű, hasonló a magyarországi mortalitáshoz, az életkilátások általában rosszabbak az országos átlagoknál, kivételt képez Kárpátalja és Magyarország. Ausztriában a legkedvezőbbek a magyarság életkilátásai, míg legkedvezőtlenebbek Ukrajnában, majd Romániában, ezt követően Magyarországon és Szlovákiában. Magyarország az országos átlagokat tekintve is rosszul áll a Kárpát-medencében. Az 1990- es évek első felében a magyarországi férfiak születéskor várható átlagos élettartama ténylegesen is a legalacsonyabbak között volt. A nőknél kirívóan alacsonynak mutatkozik a romániai becslés, ennek alapján a romániai magyar nők életkilátásai majd két évvel kevesebbek a magyarországinál. Így aztán összességében is (mindkét nemre számítva) az élettartamok nagyságában a romániai magyaroké a kétes utolsó hely, az átlag romániai magyar nem érte meg a 70 évet az 1990-es években. Mindez összevetve a termékenységnél megfigyelttel, az erdélyi magyarság sajátosan kedvezőtlen demográfiai viszonyaira hívja fel a figyelmet. A Kárpát-medencei szinten a magyar férfiak várható átlagos élettartama a férfiaknál 67,3 év, a nőknél 75,8 év (1996 2000 időszak). Miután azonban az Európai Unióban, a májusi bővítés után, Magyarország mutatja majd a legalacsonyabb élettartamok egyikét, a magyarság lesz az az ország-alkotó nemzetiség, amelynek a legrövidebb az élete. Az élettartamok jelentős emelkedésének biztosítása a magyarság-politika prioritása kell legyen. A nemzetközi vándorlás népességfejlődést módosító szerepe Magyarországon A demográfiai kérdések közül az elmúlt időszakban talán a nemzetközi vándorlás került leginkább a figyelem középpontjába és ez nem véletlen. Ez volt ugyanis az a folyamat, ami a rendszerváltoztatást követően gyökeres változáson ment keresztül. A korábbi, jobbára elvándorló (illegális) tendenciákat felváltotta a bevándorlás (legális) időszaka. A statisztikák szerint a bejövők lényegesen meghaladták az eltávozottakat, az 1990-es évek vándorlási nyeresége mintegy 195 ezer főre tehető. 14 A bevándorlás a migránsok sajátosan fiatal korösszetétele következtében előnyös az országok népességfejlődése szempontjából. Fiatalítja a népességet, egyúttal egy innovatív, képzett résznépességgel gyarapítja azt. Nem véletlen, hogy a migráció 14 Az 1990. évi és a 2001. évi népszámlálás között a kimutatott népességcsökkenés 175 ezer fő volt, miközben a születések száma 370 ezer fővel kevesebb volt a halálozások számánál. A különbség 195 ezer fő nemzetközi vándorlási nyereségnek felel meg.

19 pozitívumai között első helyen nem a demográfiai hatása, hanem gazdasági előnyeinek hangsúlyozása áll. Magyarország sajátos helyzetben van a nemzetközi migráció területén is. Miközben a természetes népesedési folyamatok folyamatosan kedvezőtlenek, a születések száma jóval alatt marad a halálozások számának, és emiatt a bevándorlás demográfiai szükségszerűség is, a bevándorlás etnikai összetétele aggodalomra is okot ad. Túlnyomórészt ugyanis magyar nemzetiségű a bevándorolt népesség, melynek döntő többsége a szomszédos országokból érkezik. Az 1990-es évek főbb tényszámait mutatja be a következő ábra. 9. ábra Bevándorló magyar nemzetiségűek az 1990-es években 5000 7000 1000 12000 1000 63000 26000 2000 A magyar kisebbségek a magyar geopolitikai célkitűzésekben, a térség nemzetközi stabilitásának megőrzésében és gazdasági progresszivitásának erősítésében is kulcsfontosságú szerepet tölthetnek be. A rövid és hosszú távú politikai célok, és az erkölcsi kötelesség egyaránt azt követeli meg, hogy a kisebbségek léte biztonságos, ugyanakkor a térség népei közötti kapcsolatokat erősítő és stabilizáló hatású, mindenki által elismerten progresszív szerepkör legyen. A kisebbségi lét fenntartásához elengedhetetlen, hogy a kisebbségi csoportoknak legyen pozitív mintákat adó, őket képviselő, a kisebbség tagjainak az identitás büszke és öntudatos vállalásában példaértékű szellemi, gazdasági és politikai elitje. E cél elérése érdekében minimálisan teljesítendő követelmény a kisebbségek értelmiségét elszívó hatások gyengítése, a határon túlnyúló kapcsolatok áttelepülés nélkül elérhető feltételeinek javítása. A fentiekkel párhuzamosan javítani szükséges a kisebbségekhez tartozók oktatási, képzési esélyein, a kapcsolattartás intenzívebbé tétele révén kölcsönös előnyökre kell törekedni a határon túl élő magyarok és az anyaország között, egyéni, közösségi és