EMLÉKEZÉS A NÉPFÖLKELŐKRE

EMLÉKEZÉS A NÉPFÖLKELŐKRE Viszi a gőzös a zalai virágszálakat hazai tájakon át, mennek az öreg népfelkelők kötelességtudóan, becsületesen, mint ahogy öreg flegmás magyarokhoz illik. Pipával a szájukban honi határokat védeni mennek fölemelt fővel mennek mi megtettük kötelességünket menetelnek a tömegsír felé Hiába verekedtünk, hiába szenvedtünk, véreztünk és haltak oly sokam hősi halált. A muszkát megállítottuk, de a ránk agyarkodó gyáva népség békóba verte a büszke magyart. (Győri Sándor népf. százados: Zalai népfölkelők)

Népfelkelő [57] dala Muszka zörög a határon, Vót szeretőm kettő-három. Hagy sírják ki a szemüket, Kösse be más a fejüket, Tillaárom! Lövészárok, lövészárok! Meleg zupát hjába várok; Répát rágok a határon, Eszembe jut kettő-három, Tillaárom! Legeltettem még a nyáron, Tapicskolok vizen-sáron Hun kődökig, hun hónaljig... Fene nagy bummogás hallik, Tillaárom! Ki-kidugom a fejemet, Neki dűttöm a mellyemet Cement-zsákos fedezéknek, Úgy sóhajtok fel az égnek, Tillaárom! Még a télen meg a nyáron Eddig birtam, csak kiállom. Mást ölel már az a három... Esz a fene a határon, Tillaárom! 2

Mi zalaiak, kiknek legmagasabb hegye a Badacsony, melynek tetejére nem hófúváson, szakadékon, hanem szőlőkön át lehet följutni, négy napja már éjjel-nappal megszállva tartjuk [69] a hegyet. A közös hadsereg megalakításáról az 1868. évi 40. törvénycikk 1. - a mondta ki az általános hadkötelezettséget és a katonai szolgálat rendjét: az első vonalbeli közös K.u.k. hadsereget, benne a haditengerészet, második vonalbeli osztrák Landwehrt, a m. kir. honvédséget, valamint a harmadik vonalbeli magyar illetve osztrák népfelkelő alakulatokat. A magyar kir. honvédség alakulatai 8 gyalog- és 2 lovashadosztály kötelékében kerültek a harcterekre, tartalékcsapatai nem voltak, ezt kellett volna pótolniuk a népfelkelő csapatoknak. Ezeket az alakulatokat a békeévekben kidolgozott mozgósítási terveknek megfelelően szervezték meg. Mozgósításkor a hadosztályok állomáshelyein felálltak a népfelkelő dandárok és a népfelkelő lovasosztályok is A köztudatban sok esetben tévesen szerepel, hogy a népfölkelők önkéntes, "kiöregedett" katonák voltak, akiket csak a hadtápterületek biztosítására használtak volna. A 20-as és 31-es népfölkelő ezredek A tényleges állományú ezredek kiegészítésével (IV. zászlóalj) egyidejűleg 1914 augusztusában megkezdődött a nagyobbrészt tartalékos legénységi és tiszti állományú zalai és veszprémi népfelkelő ezredek feltöltése, megalakítása. mindazokat a polgárokat, akik a sorozásokon nem voltak alkalmasak katonai szolgálatra és még népfelkelő-köteles korban voltak, az úgynevezett népfelkelő szemléken újbóli vizsgálat alá vonták és fegyveres szolgálatra alkalmasnak találták, azokat a közös hadsereg, a honvédség, vagy a népfelkelés veszteségeinek pótlására igénybe vették. A háború elhúzódásával a törvényben 3

meghatározott legfelső korhatár a 42 évesek évfolyama is kimerült. Ezt úgy oldották meg, hogy a háború esetére érvényes kivételes törvények alkalmazásával egyre idősebb és idősebb korosztályokhoz nyúltak. A háború utolsó évében már 55 éves férfiakat is vettek igénybe népfelkelő szolgálatra. Azonban a legidősebb öt évfolyam nem fegyveres szolgálatot teljesített, hanem a hátországban és az ellátó szolgálat kevésbé veszélyes beosztásaiban szolgált. Ugyanez történt a népfelkelésre kötelezett fiatal évfolyamokkal is. A törvény szerint csak a 19. életévnél kezdődött a népfelkelő kötelezettség. A már említett kivételes törvény alapján azonban ezt a korhatárt is kitolták a 18. életévre. A fiatalkorú népfelkelők testi alkalmasságuk szerint, arcvonalbeli [64] szolgálatot teljesítettek. A "zalai" 20. népfelkelő gyalogezredet a mozgósítás elrendelése után Zala vármegyéből és Veszprém vármegye pápai és devecseri járásából töltöttek fel. A veszprémi 31-eseket a fennmaradó veszprémi járásokból és Fejér vármegye járásaiból egészítették ki. Mindét népfelkelő ezredben ott voltak a fürediek és arácsiak is, függetlenül attól, hogy a zalai vagy a veszprémi hadkiegészítőhöz voltak átjelentkezve. Többek között népfelkelő alakulathoz vonult be Ajtós Emil Imre, Berecz Imre, Bodó Lajos, Farkas Dezső, Győrfy József, Jónás József, dr. Scher Vilmos, Schmidt István - ők épségben hazatérhettek a katonai szolgálatból. A mozgósításkor többszörös volt a túljelentkezés, mert akkor még senki sem [66] tudta közülük, hogy mire is vállalkoztak, ez derül ki Győri Sándor 20-as népfelkelő százados naplójegyzetéből is: Szívesen mentem, hisz öreg népfelkelő vagyok. Mi már csak hidat meg vasutat fogunk őrizni valahol, talán Zalában, tán egyebütt. Ki gondolta volna akkor, hogy rövidesen tűzbe kerülünk, mi, a vén csontok! Pedig belékerültünk, sőt még mindig benne is vagyunk. Sokat láttunk, tapasztaltunk, végigverekedtük Orosz[67] országot Lublintól a porosz határig. A fentieket Szabó József János meg: [70] hadtörténész az alábbiakkal erősítette Kísérés, őrzés-védelem, vasútbiztosítás lett volna a feladata a soproni 18., a nagykanizsai 20. és veszprémi 31. népfelkelő gyalogezrednek. A szakállas, sokgyermekes családapák géppuska, telefon nélkül, régimódi, sötétkék ruhában, régimódi [62] Werndl puskákkal először csak hátul kísérték az előnyomuló 4

hadsereget. Aztán a helyzet válságosra fordultával erőltetett menetben rendelték őket előre, hogy az ellenség szélső oszlopait ők kerítsék be. A nagy menetekben, a rossz utakon elmaradtak a vonataik, ellátásuk rosszabb volt, mint a többieké, mégis augusztus 26-án Chodelnél ők törték át a drótakadályokkal [63] megerősített orosz állásokat. A nagykanizsai 20-as népf.ezred 1914. augusztus 10-én az ünnepélyes búcsúztatás után Szombathely-Sopron-Kismarton-Pozsony-Trencsén-ZwardMilow-ka-Ziwiec útvonalon történt vasúti szállítással érkezett meg a gyülekezési körletébe, majd gyalogmenetben egyesült a 101. népfelkelő dandárt alkotó másik két népfelkelő ezreddel, a veszprémi 31-es és a soproni 18-as népf. ezredekkel. Két hónappal később, 1914 októberének elején már újabb 177 fő népfelkelőt kellett kiállítani a füredi járásban. A nagykanizsai 20. népfelkelő ezred parancsnoki állománya a mozgósításkor: [60] Ezredparancsnok: Biffl Ferenc honvéd alezredes [59] Ezredsegédtiszt: Komlósi Gyula honv.főhadnagy Ezredorvos(főnök): dr. Hutiray Andor törzsorvos Gazdászati tiszt: Mathis Lajos főhadnagy I. zászlóalj pk.: Waldherr Rezső cs. és kir. százados II. zászlóalj pk.: Hausmanniger Károly cs. és kir. őrnagy III. zászlóalj pk.: Dobliczky Tivadar cs. és kir. alezredes [61] Tábori lelkész: dr. Sebők Imre, a Rákóczi-kollégium igazgatója. A század-, ill. szakaszparancsnokok tartalékos tisztek voltak - ezredünk[67] höz összesen hét tényleges tiszt volt beosztva., így pl. Győry Sándor [58] hadnagy mint utásztiszt, Moriandi Bálint hadnagy, Zsille Kálmán hadnagy, Kocsis Lajos hadnagy, Turi Jenő hadnagy. A háború folyamán a csapatoknál már csak az elnevezésük volt más a közös hadseregbeli, honvéd vagy harcoló vonalbeli népfelkelő alakulatok között, hiszen valójában nem is volt már közöttük különbség, mert a jól kiképzett sorkatonaság és tisztikar a háború [65] első évében odaveszett. A 101. népfelkelő dandár a harcok kezdetén parancsnoka Siegler Konrád [71] tábornok, vezérkari főnöke Kosmowszky József v.kari százados a [74] Viktor Dankl lovassági tábornok parancsnoksága (a mozgósítástól 1915. 5

májusig) alatt álló 1. hadsereg XVIII. hadtestébe [75] Tschurtschenhaler tbk. került besorolásra. [73] parancsnok Henrik A 101. népfelkelő dandár a legelső harcait 1914. augusztus 23-án, a lengyelországi Chimielnik Nw. község térségében vívta, váltakozó sikerrel. A harcokban még tapasztalatlan egységek jelentős része egyszerűen besétált az oroszok csapdájába: Tőlünk jobbra operál a Lilienhof-féle dandár, melybe az 5-ik számú vadászzászlóalj és az 56-ik cs. és kir. ezred is tartozik. Az ő feladatuk volt a Belizyce irányába az Egersdorf falut környező erdőkön át fölvonulni. Az összeköttetést velük a mi 31-ik népfölkelő ezredünknek kellett keresni. A vadászzászlóalj erős tűzben ért ba az egersdorfi nagy erdőségbe, melyen áthaladva, fehér zászlót lobogtató oroszokra akadt. A megadás eme jelére két század gyanútlanul közelíti meg az integető oroszokat, kik 100-150 lépésről gyilkos puska- és gépfegyvertüzet zúdítanak reájuk. A két század teljesen megsemmisült, majdnem az összes tisztjeik elestek Ugyanezen eset ismétlődött meg állítólag az 56-ik ezreddel is aznap. Chodel és Krasnik: a 101. népf. dandár harcainak színhelye 1914 augusztusában 6

Három nappal később, 1914. augusztus 26-án a dandár már az egyik legfényesebb haditettét hajtotta végre: Chodelnél lekűzdötték az áthatolhatatlan orosz védelmi állásokat, de igen súlyos árat fizettek érte: A 18-asok ezredéből csak három gyenge századnyira való katona maradt, a 20-asok minden második embere elesett, a 31-esek 1/3-a odaveszett. Tízezer emberből négy és félezren élték túl a rohamot! 1914. szeptember 14-én Dankl lovassági tábornok, az 1. hadsereg parancsnoka Hadiparancs-ban köszönetet mondott a hőslelkű első hadsereg valamennyi tagjának, köztük a 101. népfelkelő dandár hősies népfelkelőinek. 1915-1916 között a mozgósításkor/után alakult 8+1 népfelkelő dandárt fokozatosan megszüntette a hadvezetés és más besorolást kaptak, a Siegler tbk. vezette 101. népfelkelő dandár a XVIII. hadtest parancsnoksága alá kerül. CS. ÉS KIR. XVIII. HADTESTPARANCSNOKSÁG 1914. december elején alakult a Gruppe Tschurtschenthaler nevű alakulatból és az északi fronton került bevetésre. 1918. őszén a francia hadszíntérre [72] irányították. Harctéri alkalmazása: 1914. november közepe: Keleti /1.Armee (hadsereg)/ 1915. január vége: Keleti /3.A./ 1915. március közepe: Kárpátok /2.A./ 1916. június: É-i szárny /1.A./ 1916. július: É-i szárny /2.A./ 1918.augusztus - október vége: Ny-i fr. /d.11.a.- tartalékban/ Parancsnokai: 1915. áprilisig: Henrik Tschurtschenthaler altbgy. 1915. szeptemberig: Emil Ziegler altbgy. 1918. májusig: Czibulka Kolozs gy.tbk. 1918. augusztusig: Viktor Weber gy.tbk. 1918. novemberig: Henrik Goiginger gy.tbk. 7

Dr. Hutiray-Lukácsy Andor, a zalai 20-as népfölkelők törzsorvosa Népfölkelők pihenőben 8

TÓFEJI JÓZSEF Egy vitézségi éremmel kitüntetett szakaszvezető a [78] 20-ik népfölkelő gyalogezredből 1917 augusztusában Bukovina visszafoglalásáért küzdöttek a zalai népfölkelők. Ezekben a harcokban vesztette életét a balatonfüredi Böhm Lajos. A 20-ik népf. gyalogezred előrenyomulását Radautz (Radóc,Râdâuti) irányába legfőképp az ellenség által megszállt D. Sandrului magaslat akadályozta. A hegycsúcson védelemre berendezkedett és túlerőben levő oroszokkal szemben az ezred nem vehette fel a támadó harcot, ezért védekezésre kényszerült, az ellenség azonban vérszemet kapott s támadólag lépett fel. Varga Lajos zászlós ekkor önszántából rohamot vezetett az előre özönlő ellenség ellen, de megfelelő előkészítés hiányában sikert elérni nem tudott. 1917. augusztus 2án, az esti szürkületben a zászlóaljából kiválasztott három rohamjárőrével újra támadást vezetett. Olyan lendületes erejű volt a támadás, hogy a meglepett oroszok első, és második védelmi vonala a Varga zászlós vezette rohamcsapat kezére került, az oroszok elmenekültek a magaslatról. Ebben a harcban jeleskedett Tófeji szakasza, akik félelmetes csataordítással kézigránát harcban megfutamították az oroszokat: tíz gépfegyvert zsákmányoltak, számtalan foglyot ejtettek, ennek következtében az ezred előtt az útvonal ismét szabaddá vált. 9

KŐVÁGÓÖRS ÉS ZAWIERCIE Milyen messzire esik Kővágóörstől Zawiercie. A balatonmenti községtől a 60.000 lelket számláló oroszországi gyárváros. Furcsa, bizony nagyon furcsa! De hát mi köze a két távollevő helynek egymáshoz? Lényegegében semmi, tán egyiknek a lakója is alig tudta azelőtt a másikról, hogy ilyen nevű helység is van a világon. És Kovács István, zalai magyar, amonnan Kővágóörsről, elindult valahová, mert muszáj elindulnia. Megy, megy, hol előre, hol hátra, hol lassan, hol meg futva. Pipája elválaszthatatlan legkedvesebb barátja, ott lóg a szájában, mint ahogy flegmás magyar paraszthoz illik. Jár-kél sűrű esőben, golyózáporban, hideg szélben meg verőfényben és végül odaér Zawiercibe. No itt aztán majd csak pihenünk egy kicsit Reggelre aztán felharsan a trombita hangja de Kovács István már arra nem figyel, azaz csak egyedül ő hallja, mert csupán néki trombitálnak. Kovács Istvánnak a mennybéáli angyalok legjobb kürtöse a lefújást harsogtatja. Őkelme immár elvégzett a háborúval, ő már nem akar kárt tenni az ellenségben, a zord kaszás egy suhintással learatta a zalai virágszálat. Tíz korona harminc fillér, özvegy és négy árva maradt utána. Lefogom szemeit a bajtársnak, mikor utolsót sóhajt és eltünődöm világ sorján. Ki annyi sokszor nézett a halál szemébe, most itt a szalmán kinyúlva fekszik Nincs akit hazavárjanak, elment egyszer régen és többé [69/a] sohasem jön vissza. Balatonfüredi illetőségű népfelkelők, akik hősi halált haltak: [76] BLUMENFELD VILMOS ( 1915. március 9.), BÖHM LAJOS ( 1917. augusztus 12.), CSAPÓ GYULA ( 1915. február 25.), CSOMAI JÓZSEF ( Balatonfüreden temetve), GYENIS PÁL ( 1915. november 23.), KISS SÁNDOR ( 1915. augusztus 27.), MÉSZÁROS IMRE ( 1916. december 2.), PAPP JÁNOS ( Komárom, 1915.), SOÓS GÉZA GÁBOR ( Balatonfüreden anyakönyvezve), ZSOLDOS JÓZSEF ( 1916). 10

A zalai népfölkelők. [68] Egy vidám katonalevél következik alább. Zalai népfölkelő írta a Kárpátokból február 10-én, közvetlenül a harcok után, melyeket népfölkelőink együtt vívtak meg a derék tiroliakkal. A lelkesedésnek, a méltó büszkeségnek és a bölcs megnyugvásnak pompás vallomástétele ez a levél, melyet oly szerencsésen fest alá a magyar természet egészséges humora. Január 20-án kezdtük így szól a levél és február 8-án bevégeztük. A kijelölt magaslatokat elfoglaltuk, az orosz védősereg halálmegvető bátorsága és gyilkos, mindent megsemmisítő tüze mellett is. Előttünk két osztrák ezred két napig nem tudott ez okból előrejutni. Huszadikán délben indultunk mi, a zalai népfölkelők, támadásra, és 22-én hajnalban a magaslatok el voltak foglalva. De a magaslatokat tartani is kellett, míg az egész vonalon megtörik az oroszok ellenállása. Itt ismertük meg a tiroli landschützöket. Találkoztunk egymással azelőtt is, nem egy véres csata előtt, vagy után. Csodálattal párosult tisztelettel tekintettünk rájuk, hisz tudtuk, hogy ők a monarchia legjobb lövői, kitűnő katonái. Itt volt az alkalom megmutatni, hogy mi is kemény legények vagyunk. Soha sem fogom elfeledni a landschütz-tiszt csodálkozó tekintetét és szavait, mikor mi rohamra mentünk. «Nézzétek, fiúk, valamennyi népfölkelőnek pipa van a szájában, s az ezredesük megy legelöl!» Pipaszó mellett vertük szét a muszkát, csak úgy jókedvűen s bizony, még csak nem is haragudtunk rájuk. De a tiroliak is keményen dolgoztak. Mi puskatussal, «csak a fejét, hogy meg ne sántuljon», ők a puskáról levett bajonettel bicskáztak. 11

Mondogatták is az öregek, lévén ők a somogyiak után a legjobb bicskások, hej, hogy ez előbb eszünkbe nem jutott! Három napig dühöng a hóvihar, az orosz vidék hideg szele idáig hozza az éles, metsző, mindenünnen behatoló száraz havat s mi kitartunk rendületlenül, hisz itthon vagyunk, most már Magyarországot, hazánkat védjük. A landschützök bámulnak, hogy lehet azt kibírni, hisz náluk, otthon az Alpesekben sincs ilyen ítéletidő soha. «Hja, Kamerád, Ungarn, Vaterland!» mondogatják az öregek s most már értik a tiroliak. Hofer András juthat az eszükbe. A kamerádok fölszerelése elsőrangú, a mienk csak népfölkelő. Ők el vannak látva géppuskákkal, telefonnal, alpesi fölszereléssel, szkiosztaggal. Mégis csoda történik. Egy 1200 méteres gerincen járőrbe kell menni, jó messzire, előre az oroszok közé. A mieink mennek, sőt fontos jelentést is hoznak vissza. A landschütz szkiőrjárat pedig az út első ötödén megakadt és visszajött, persze jelentés nélkül. Egy másik 1200 méteres helyet kellett megszállni, nekik lehetetlen volt, sőt a járőreiket szanitéczpatrullal kellett lehozatni, hogy meg ne fagyjanak. Mi zalaiak, kiknek legmagasabb hegye a Badacsony, melynek tetejére nem hófúváson, szakadékon, hanem szőlőkön át lehet följutni, négy napja már éjjel-nappal megszállva tartjuk a hegyet. Lieb' Vaterland, magst ruhig sein, mint ahogy a német kamerádok, Vilmos katonái dalolták. S az öregek mulatnak, ha a szél elülről fúj, odatartjuk neki a hátunkat is, ne mondhassa a nyavalyás, hogy azt hisszük, hideg van. Így védjük mi zalaiak a mi édes hazánkat. Az ezred már csak hétszáz puskát számlál, leapadt immár másodszor. Várjuk az erősítést, amely minden órában megérkezhet s aztán hajrá, előre, hogy újra diadalmasan utánamehessünk, kiverjük, elpusztítsuk az ádáz ellenséget. Jaj lesz neki, ha összekerülünk: a tiroli bajtársak eszünkbe juttatják a bicskázást s ebben igazán otthon vagyunk. 12

MÉGEGYSZER A 48-ASOKRÓL Nem tartoztak ők azokhoz, akik csak szóval mondják: Uram, Uram! Azt sem hogy: Hazám, Hazám! Azt sem: Testvéreim! Hanem tettekkel beszéltek, megtették azt, minél nagyobbat sem Isten, sem haza, sem ember nem kívánhat. Életüket adták, legyen hát életük. Amen. (Prohászka Ottokár) A 20-as háziezred árnyékában Mindegyik katonavárosnak megvoltak a kedvencei, az un. háziezredek, melyek szorosan kötődtek a városhoz, sőt nevét is viselték. Így pl. Székesfehérvárott e büszke címet a 17-esek, Pozsonyban a 12-esek, Budapesten a 32-esek, Veszprémben a 31-esek, úgy Nagykanizsán a 20. honvéd gyalogezred részesült ebben a kitüntetésben. A városban állomásozó másik Zalai ezred, a 48-asok már nem részesültek ebben a kitüntető figyelemben. A háború évei alatt a Zalai vármegyei lapok harctéri tudósításaiban pl. Zalai Közlöny sokkal többet megtudhatuk a 20. gyalogezred parancsnokának, Sypniewski ezredesnek a lováról, kardjáról, vagy Bugsch őrnagy kedvenc kutyáiról, mint a 48-asok helytállásairól, veszteségeiről! 13

Zala vármegye 90.000 főt állított fegyverbe a Monarchia különböző alakulataiba, legtöbbet a cs. és kir. 48. közös gyalogezredbe, összesen 36.000 főt! Megdöbbentető az első világháborús veszteségükről megismert szám: TIZENKETTŐEZER. Már a hadjárat első 5 hónapja alatt az ezred összes vesztesége halottakban, sebesültekben, eltűntekben és hadifoglyokban - a betegeket nem számítva - 4112 fő volt. A harctérre megérkezett ütközetlétszámot [40] (3146 fő) alapul véve az ezred állományának 130,7%-át vesztette el! Kirchknopf Károly 48-as káplár: VERS A CSATATÉRRŐL (A krasniki csatában) Bús a csatatér, Folyt sok drága vér, És egy közvitéz, Most nagy útra kész. Szép szülőhazám, Jó édes anyám, Rám borult a csend, Jó pihenni lent. Vár otthon reám, Jó édes anyám! Madár elrebben, Hogy mi lett velem. Miért meg nem értem, Hogy fogd a kezem? Szíven elakadt, Nincs többé fiad. Méltatlanul kerültek a 48-asok mellett az árnyékba a veszprémi 31-esek is: A 906-os magaslat elfoglalásának napját, mint a 20. gyalogezred legfényesebb győzelmét az Ezred emléknapjá -nak nyilvánították, de valamiért hallgattak arról, hogy azt a fényes győzelmet a veszprémi 31-es zászlóaljak hősi rohamai nélkül soha el nem érték volna. A 48-asok Böhm-Ermolli tábornok parancsnoksága alatt álló 2. hadsereg V. hadtestének a katonáiként vívták meg első ütközeteiket Galíciában. (Kivételt ezalól az ezred I. zászlóalja, ők a hadüzenet napjától már a szerb fronton harcoltak.) 14

BÖHM-ERMOLLI vezérezredes 1914 augusztusától a 2. osztrák-magyar hadsereg parancsnoka az orosz fronton V. KORPS (Pozsony) Kmdt.: FZM. PAUL PUHALLO V. BRLOG Gstbschef: Obst. Hermann Sallagar 14. ID. (Pozsony) FML. Hugo Martiny 27. IBrig.: GM. Georg Schariczer v. Rény, IR. 71 (4), 72 (3), FJB. 11 28. IBrig.: GM. Rudolf Ritt. v. Willerding, IR. 48 (3), 76 (3), FJB. 19 Dionskav.: 1.,2. Schwd. HR. 5 14. FABrig.: GM. Heinrich Ströhr, FKR. 14 (5), I. Dion. FHR. 5 (2) 33. ID. (Komátom): FML. Karl Edl. v. Rebracha 65. IBrig.: GM. Konrad v. Essler, IR. 19 (4), 26 (4) 66. IBrig.: GM Joseph Lieb, IR.12 (3), 83 (4) Dionskav.: 3.,4. Schwd. HR. 5 33. FABrig.: Obst. Eduard Kaufmann, FKR. 15 (5), II. Dion. FHR. 5 (2) 37. HID. (Pozsony) FML. Adrian Wieber 73. HIBrig.: Obst. Paul v. Nagy, HIR. 13 (3), 18 (3) 74. HIBrig.: GM. Franz Cvrček, HIR. 14 (3), 15 (3) Dionskav.: 5.,6. Schwd. HR.5 37. FABrig.: Obst. Karl Wondre, FKR.13 (5), HFKR.4 (4) Korpsunmittelbar: Rschwd. HR. 9, sfhd. 5 (2), 4.,5. Komp. SB. 5, 4. Komp. PB. 10 15

A 48-asokkal Plzenben Švejk és társainak köszönhetően 1915-től a 48-as gyalogezredhez bevonult füredieknek már az sem adódott meg, hogy a frontra indulás előtt hazai földön búcsúzzanak el szeretteiktől, a messzi Plzenből indultak a szerelvények, hogy az orosz frontra szállítsák a harcokban elvérzett ezredek kiképzetlen, rosszul felszerelt utánpótlásait. A plseni időszakról egy volt 69es tiszt, Neusiedler [Arató] Jenő hadnagy az alábbiakat örökítette meg naplójában: "1916. május 2-án érkezem vissza az ezredhez és itt egy igen kellemes hírrel fogadnak: 14 tisztet közöttük engem is és 10 őrmestert, mint überflüssige Sabelcharge -kat Pilsenbe, a pótzászlóaljhoz vezényeltek. 1915 nyarán több magyar ezred pótzászlóalját áthelyezik Csehországba, ugyanakkor a cseh ezredek pótzászlóaljait Magyarországra, így kerül a mi ezredünk pótzászlóalja Székefehérvárról Pilsenbe. Itt állomásozik egyébként a magyar 48. gyalogezred pótzászlóalja is. [...] Nagyon szedett-vedett a századom, altisztet mindössze nyolcat kapok, csupán hadikórházból előkerült embert, kiket hirtelen egészségesnek nyilvánítottak. Ezek legalább katonák, de a legénység? Van közöttük trén, pék, tüzérkocsis, katonai munkás, hadtápszolgálatos, olyan emberek is, kik a gyalogságnál sohasem szolgáltak. Azt sem tudják, hogyan vegyék kézbe a fegyvert, a századnál alig van egykét ember, aki ki is lenne képezve gyalogsági szolgálatra. [...] Pár napon át sor és menetgyakorlatokat, meg fegyverfogásokat végez a század, hogy legalább össze tudjanak állni. De tíz nap kevés idő, nem sokra megyek az emberekkel. Így vannak a többi századok is, a legénységük mint az én századomé is csupa mindenhonnan összekapart, gyalogsági szolgálatot nem ismerő ember, s a többi századparancsnok sem tud csodát tenni, ahogy én nem tudok. Végeredményben úgy megyünk ki a harctérre, hogy az emberek 90%-a soha életében élessel még nem lőtt. 1916. július 16-án indulunk, katonazenével, kivirágozva, kipántlikázva, nemzeti színű [50] zászlókkal..." Természetesen ezekről, a körülményekről a hátország s a hozzátartozók nemigen értesülhettek. Mintha még az első katonavonatok indulnának a frontra, mintha újra Nagykanizsáról indulnának a zalai fiúk harcolni a királyért, ilyen s hasonló hírek érkeztek Plzenből. Nem kell aggódni a magyar katonákért, jól megy a soruk! "Már napok óta készülődnek. Vadonat új ruhát, felszerelést kaptak. Tegnap délután már a muníciót, konzervet, kenyeret is kiosztották s útra készen áll az egész batalion. A legénység kibokrétázva, nemzeti 16

színü pántlikával földíszítve jár-kel a városban. A szükséges bevásárlásokat végzi délután, mire az utolsó nap dinst freit" kaplak. Ezek a bevásárlások pedig haza szólnak Az apróbb gyermekeknek baba, lovaskatona, a nagyobbaknak kés, színes ceruza, az elhagyott feleségek kendő, kötény. [ ] Reggel ébresztőkor, négykor szokatlanul vidámabban kelnek, mint máskor Nóta az imádság, nóta az egész ház, az udvar. Rukkolás már nincs délelőtt, mert féltizenegykor már mennek. Mennek diadalmas csatákba, ismeretlen országokba hazát menteni, trónt védeni. Az egész délelőtt készülődésre, cihelődésre van szánva. Egyik-másik még elfut a közeli csapszékbe egy-két pohár pompás pilsenir.e 13 kr. egy nagy korsó, 7 pedig egy pohár. Nagy a sürgés-forgás, bizsergő izgatottság az egész kaszárnya. [ ] Eléneklik a Himnuszt, egy pár uj nótát rá fényes jókedvvel; gyönyörűséggel hallgatják az arra járó, ámuljak-bámulják a csehek, hogy indul a magyar baka a csatába. [ ] Pont kilenckor megszólal a trombita, gyülekezésre hiv az udvarra. A borjú reggel még szaporodott a pokróccal és a sátorral. Hatalmas súly! Nem megy már olyan könnyen a földobása, mint előbb. Megnyomja a katonát, megnehezíti a járást. Így érkeztek meg az állomás előtti térre, hol felállanak imához, azután bevonulnak a pályaudvarra. Megtörténik a bevaggonirozás. A zászlókat hozzá erősitik a kocsikhoz kivölről. Krétával mindegyikre felírják a cugot, a század, ezred számát. De megfenyegetik az ellenséget is tömör, rövid mondatokban, igy:»jaj neked muszka, ha megérkezünk!, Várj csak te gaz talján!«,»itt mennek a híres negyvennyolcasok!«a zenekar folyton játszik, fölváltva a 69-es bandával. Tisztek, altisztek futkosnak össze-vissza, olvassák össsze a legénységet, nehogy lemaradjon valaki. S hogy mi lett ezeknek a sebtiben frontra küldött menetzászlóaljaknak a sorsa? - A Plzenből feltöltött 69-esek III. zászlóalja nem sokkal később, 1916. július 29-én Ratysce falu melletti 395-ös magaslat elfoglalási kísérletekor megsemmisült, orosz fogságba esett. Ennek visszafoglalására az 5. marschbrigád kap parancsot. Ostoba parancs, mert a brigád három gyenge és katonailag féligmeddig kiképzett zászlóalja semmi ütőerőt nem képvisel (Neusiedler Jenő) - A 48-asok is hatalmas veszteségeket szenvedtek: 1916 júniusában gyakorlatilag megsemmisült az ezred, mindössze egy gyenge zászlóaljnyi katonája kb. 350 fő a harcbaindult közel 2000 főből! - s a Pilsenből érkező újabb nenetzászlóaljakkal feltöltve már egy új hadszíntérre, az olasz frontra irányították. Attól kezdve már az újabb s újabb menetszázadok bokrétaerdő és rezesbanda nélkül, s egyre halkabban mentek és egyre csendesebben. 1917 elején már a visszatérőket látták volna szívesebben 17

A szoboravatás és az utolsó ezredparancs 1932 novemberében érkezett el az az idő, mikor első alkalommal való[44] színűleg a Zalai Közlöny akkori főszerkesztőjének, Barbarits Lajosnak a tollából, (ki maga is 48-as tiszt volt) felhívás és tudósítás jelent meg Mozgalom indult a 48-as hősi szobor gyors megvalósítására címmel. Alig van ma már magyar ezred, amelyiknek hősi véráldozatát ne örökítenék meg szebbnél-szebb emlékművek. Minden kis falu felállította már elesettjeinek díszes vagy szerényebb emlékét. Csak éppen az 1721 óta fennált és 1798 óta magyar 48. gyalogezrednek nincs emlékszobra abban a Zalavármegyében, ahonnét hősei és halottai rekrutálódtak s egy szerény falitáblán kívül nem hirdeti emlékét egyéb Nagykanizsán sem, az ezred székhelyén. A piactérre került 20-as honvédezred áldozatait örökítette bronzba, mert a 48asok már akkor külön hősi emlék felállítását tervezték. A terv azonban mindmáig csak terv maradt, az idők egyre romlottakm, már-már azt hittük, jobb napokra tevődött el a mozgalom. Örömmel üdvözöljük tehát most az erőteljes, új lendületet, mivel [43] szárnyra bocsátották ismét a 48-as gondolatot Megszólaltak az ezred volt parancsnokai is: Schöfl Rezső ny. ezredes, Szathmáry Béla és Bremser Gusztáv. A zalai ifjak ezrei ontották vérüket Tanew mocsaraiban, a Dnyeszter s a Szereth folyók partjain, a Kárpátok bércein, a felsőolaszországi síkságon s a borzadályoktól sem mentes nyugati harctéren. Tízezerre rúg azoknak a száma, kik lélekölő hadifogságban sínylődve vagy harctéren szerzett sebesülés és betegség következtében vesztették életüket De hol marad az elismerés, a hála a megdicsőült hősök iránnt, hol van a 48-ik gyalogezred fényes haditetteinek a megörökítése? Ezért elérkezettnek láttuk az időt, hogy 48-as hősi szobor gyors megvalósítása érdekében [45] mozgalmat indítsunk. * A 48-as hősök emlékművét Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotását 1934. szeptember 2-án leplezték le méltó körülmények között. Az ezred egykori ezredzászlója már előző nap, szeptemben 1-én 8 óra 51 perckor megérkezett a fellobogózott kanizsai állomásra. A volt ezredzászló fogadására fel- 18

sorakozott 48-as díszszázadot Szathmáry Béla volt 48-as százados vezette. Megjelent a fogadáson a helyőrség tisztikara, a város vezetői és az utolsó (ezred)parancsnokok: Pacor és Zsifkovocs ny. altábornagyok, Trommer és Zsákmándy tábornokok, valamint Habacher ezredes is. A vonat érkezésekor a kanizsai honvédzenekar rázendített a 48-as indulóra, majd a Himnusz hangjai alatt a Hadtörténeti Múzeum képviseletében Oszlányi volt 48-as őrnagy [50] nyújtotta át a lobogót az utolsó ezredparancsnoknak, Pacor altábornagynak. Az ezredzászlót az ünnepségsorozat időtartamára a kanizsai piarista kápolnában 48-as vitézek helyezték el. Ünnepi díszbe öltözőit tegnap délutánra Nagykanizsa. Nem csak a 48-as szobor környéke színesedett meg a házak ormán, magas rudakon lobogó nemzeti zászlóktól és a város piros-fehér lobogóitól, hanem végig az utcák is zászló-parádés ünnepi köntöst [45] öltöttek. Az ünnepségek sorozata 2 órakor kezdődött az országzászlónál, ahova felvonult az egykori 48-asok díszszázada és a Leventezenekar. Majd egymásután jöttek Zsifkovics Sándor ny. tábornok, vitéz Kacor József ny. altábornagy, vitéz Zsákmándy ny, tábornok, Götzl Virgil ny. tábornok, Schöffl Rezső ny. ezredes, Finta József, Czigány Gyula esperes, egykori ezredlelkész és a többi egykori parancsnok és vezetőtiszt Majd megékezezett dr. Krátky István polgármester, Király Sándor tanácsnok és a város számos vezető tényezője. A bécsi bajtársak Keszthely felől jöttek, ahová elébük [46] utazott Hremser Gusztáv testnevelési tanácsnok 19

A szoboravató beszédet az ezred utolsó parancsnoka, Pacor altábornagy tartotta, - bár kínosan érintette a szervezőket, hogy az arra felkért József főherceg, a 48-asok egykori hadseregparancsnoka az utolsó pillanatban lemondotta a részvételét a szoboravatáson. (A tervek szerint 2-án de. 10 órakor Balatonfüredről autón érkezett volna Nagykanizsára.) Ugyanígy, az utolsó pillanatban mondta le részvételét az egykori tábori püspök, Zadravecz István is. A lemondások valódi okait ma sem ismerjük. Részletek az avató beszédből: "...Aztán jött a világháború. Az ezred itt is minden fronton, a végtelen orosz síkságokon, a Kárpátok bércein, a kietlen Karszton, az Isonzo, a Piave poklában, mindenütt száz meg száz csatában, támadásokban és rohamokban, a lövészárok minden borzalmaiban, kimondhatatlan kinok, szenvedések és nélkülözések közben, mindig vitézül és férfiasan állta meg a helyét és mindig csak dicsőséget szerzett királynak, hazánknak és a zalai szülőföldnek. 1916ban a Doberdón, 19l7-ben a Tölgyes-szorosban József főherceg vezérlete alatt győzedelmeskedett.[ ] És ott, a világháború gránátvető bakája és az ezred dicső zászlaja mellett áll egy magasztos alak, a 'Talpra magyar"- halhatatlan költője, Petőfi Sándor. Mi, 48-asok, benne nem csak a magyar Parnassus dicsőséggel koszorúzott költőjét látjuk, hanem ezredbajtársunkat is. Petőfi 1839-től 1841-ig, mint Gemeiner Alexander Petrovics. 18 hónapig szolgált az akkori báró Gollner Linien-lnfanterie regimentben. Petőfi géniusza és szelleme vezette a 48-asokat a világháborúban, az vezesse a zalaiakat a jövőben is. [ ] Ameddig csak Zalának kies dombjai tükröződni fognak a Balaton vizében, és amíg csak kialudt vulkánjai termelni fogják a tüzes magyar bort, amig csak magyar szivek fognak dobogni és az édes magyar szó és ének fog hangzani ezeken a tájakon, addig élni [47] fog a 48-asok emléke..." * A SZOBOR FELAVATÁSA UTÁN KIOSZTÁSRA KERÜLT A VOLT 48-AS FRONTHARCOSOK KÖZÖTT A MINTEGY 10.000 PÉLDÁNYBAN KINYOMTATOTT UTOLSÓ EZREDPARANCS IS, AMELY A SZOBORLELEPLEZÉSSEL KAPCSOLATOS ÜNNEPSÉGEKEN KÍVÜL ISMERTETTE A SZOBORÉPITÉSI AKCIÓT MEGINDULÁSÁTÓL EGÉSZ BEFEJEZÉSÉIG AZ UTOLSÓ EZREDPARANCSOT MINDEN VOLT 48-AS MEGKAPTA, ÚGY A HELYBELIEK, MINT A VIDÉKIEK. 20